udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
308
találat
lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 ... 301-308
Névmutató:
B. Kovács András
2008. október 30.
Románból fordított magyar űrlapokat készítettek a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársai, ezekre azért van szükség, mert hét éve hatályos a törvényes előírás, hogy ahol a kisebbségiek lélekszáma eléri a húsz százalékot, anyanyelvüket használhatják a hivatalos ügyintézésben, azonban ez nem érvényesült. A Székelyföldön kívüli régiókban e két- vagy többnyelvűség még az élőbeszédben sem lelhető fel a hivatalokban, nincsenek ugyanis a nyelvet ismerő vagy azt szolgálatkészen használó tisztviselők a megfelelő állásokban. A magyar kérvények elfogadását vagy magyar hivatalos közlemények kiadását illetően a törvény amolyan élettelen, ,,írott malasztnak” minősíthető. Baj van az állampolgári mentalitással is, ezt mutatja, hogy Székelyföldön elfogadják a magyarul írt kérvényeket, és nem szenved hátrányt az ügyintézésben az, aki anyanyelvén szólítja meg őket, mégsem él mindenki ezzel a jogával. Erdély többi régiójában nagyobb azonban a baj, ott több évszázados többnyelvűségi hagyomány indult pusztulásnak. A törvényt megszavaztatni évtizedes küzdelembe került. Legalább annyi erőfeszítést kellene szentelni annak, hogy érvényt szerezzenek neki a mindennapi ügyintézésben is. Ennek a feladatnak nincs gazdája. A magyar képviselőknek el kellene érniük, hogy mindenhová magyarul is beszélő tisztviselők kerüljenek. /B. Kovács András: Anyanyelven a hivatalokban kiírását. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./2008. november 19.
Magyar miniszter, szenátor járta végig a kampány során Marosvásárhely intézményeit, s kiderült, kétnyelvű feliratok még ott sincsenek mindenütt, ahonnan az RMDSZ vezérkara származik, s ahol a húsz százalékot jóval meghaladja a magyarság aránya. Még kevesebb helyen áll magyarul is tudó alkalmazott az ügyfél rendelkezésére, magyar űrlapokat pedig úgyszólván sehol nem tartanak. A nyelvhasználatra vonatkozó jogi előírások tehát amolyan írott malasztnál nem egyebek. Jóval kritikusabb a helyzet szórványvidékeken, vagy ahol a magyarságot – több tízezres nagyságrendje ellenére – hivatalos és nem hivatalos nyomásgyakorlással amolyan szigetlétre szorították vissza, mint Kolozsváron vagy Nagyváradon, Szatmárnémetiben vagy Aradon, Brassóban vagy Zilahon. A kilenc évtizedes nemzeti elnyomás sajátos mentalitásváltozást idézett elő a kisebbségi polgárok jó részében, a lemondás és konfliktuskerülés, tetten érhető sokak viselkedésében. Egy kilencvenéves antidemokratikus hagyomány él tovább mindhárom székely megye hivatali struktúráiban. Ezeket a struktúrákat annak idején a nemzetállami homogenizálás, a beolvasztás céljával hozták létre, és részben ma is így működnek. A kizárólagos nyelvi uralom eszközei voltak, és ma sem egyebek. /B. Kovács András: Közintézmény vagy a nyelvi uralom eszköze? = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 19./2008. december 4.
A napokban aláírták a Sapientia Alapítvány és a magyar kormány képviselői a Sapientia EMTE új tanévre szóló finanszírozási szerződését. Az előirányzott 1,4 milliárd forint nem elégséges. Kató Béla, az alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta, korábban már kérték, hogy legyen biztos a támogatás összege, ne legyen évről évre vita tárgya. A hálózatos egyetem nem egy helyen működik, fenntartása drágább. A finanszírozók ezt ma már elfogadják. Tavaly 1,68 milliárd forintba került az egyetem, idén 1,42 milliárd forintot kaptak a magyar költségvetésből. Ebből kiszámítható, mennyit kell az egyetemnek saját forrásból hozzátennie. A legkézenfekvőbb bevételt a tandíjak jelentik. Számolni kell azonban azzal, hogy nem csupán a romániai állami, hanem a magánegyetemekkel is versenyezniük kell. A 300 millió forintot idén csak tandíjakból nem tudják előteremteni. Túl vannak egy nehéz időszakon, mikor több oldalról támadás érte az egyetemet. A vád az volt, hogy mivel magyarul oktatnak, a munka eredménye az intelligencia exportja lesz. Mára a gazdasági helyzet azonban megváltozott, a kivándorlás ma már annyira nem cél. Több mint hétezer magyar–román vegyes vállalat alakult Romániában, ezek a cégek a kétnyelvű fiatal végzettet fogják keresi. Ez erdélyi és magyar egyetem, mindazokat a tudományokat meg kell tartaniuk, melyek a teljes egészet szolgálják. Igazi egyetemet építenek, melyben helye van minden diszciplínának. Szükséges a román állam anyagi hozzájárulása, ezt ki kell kiharcolni. A Sapientia EMTE-n ma kb. 3700 hallgató tanul, ez a magyarul tanuló erdélyi diákság 26 százaléka. Az erdélyi magyar egyetemi hallgatók száma 38 000 körüli, és ma még mindig mindössze 13 000 (34 százalék) tanul anyanyelvén, ebben a Sapientia és a Partiumi Egyetem szerepét nem lehet túlhangsúlyozni. A Sapientia négy karán a következő szakok működnek az idén: Kolozsváron a környezetföldrajz szak – környezettudomány szakirány, fotóművészet, filmművészet, média szak és nemzetközi kapcsolatok, európai tanulmányok; Csíkszeredában: könyvelés és gazdálkodási informatika, agrár- és élelmiszer-ipari gazdaság, általános közgazdaság, környezetgazdaság, valamint román nyelv és irodalom – angol nyelv és irodalom; ugyanitt a vidékfejlesztés szakirány, a kommunikáció és PR szakok mellett környezetmérnöki és élelmiszer-ipari mérnökképzés is folyik; Marosvásárhelyen a pedagógia, kommunikáció és közkapcsolatok, az informatika, mechatronika, számítástechnika, automatika és alkalmazott informatika, a kertészmérnöki és fordítói szakok működnek. /B. Kovács András: Egy állami magánegyetem (A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem az új tanévben). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 4./2008. december 10.
Az egyetemi oktatásba ma az érettségizettek jóval nagyobb hányada iratkozik be, mint régen. Románia követi azt az irányzatot, amely, a felsőoktatás eltömegesedésének rendjén, a középiskolát végzetteknek pár éves egyetemi hallgatóságot szinte garantál, s amióta az ún. bolognai modellt is bevezették, az alsó hároméves képzést általánosítva, a hozzáférés a főiskolához még könnyebbé vált. Megjelentek Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen a különféle továbbtanulási lehetőségek. Sepsiszentgyörgyön bukaresti magánegyetem volt az úttörő, majd a megyei önkormányzat támogatása mellett a Babes-Bolyai Tudományegyetem következett, egyre terebélyesedő kihelyezett tagozatával. Közben megjelent a Székelyföldön a Sapientia EMTE jóvoltából a szociológus- és a tanár-, a turisztikai, valamint a mérnökképzés is, mindez azonban a háromszéki alrégión kívül, főleg Csíkban, Udvarhelyen, Gyergyóban vagy a már jóval távolabbi Marosvásárhelyen. /B. Kovács András: Van-e szükség mezőgazdasági, műszaki, turisztikai vagy tanárképzésre Háromszéken? (Egyetem a Székelyföldön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 10./2009. január 8.
A Kovászna megyei könyvtár belső katalógusát internetre viszi. A könyvtár www.kmkt.ro honlapján, mely pillanatnyilag fejlesztés alatt áll, nemsokára a címek és szerzők, témák világában is lehet majd tájékozódni, jelezte Szonda Szabolcs igazgató. Az év vége az állománygyarapítás terén is eredményes volt a megyei könyvtár számára, a lexikonok, kézikönyvek mellett, az egyetemmel egyeztetve, a hallgatók által igényelt könyvek közül is sikerült a hozzáférhetőeket beszerezniük, vásároltak továbbá sok szépirodalmi kötetet is. /B. Kovács András: A megyei könyvtár kilép az internetre. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./2009. február 5.
Traian Basescu kijelentésének, hogy Romániában soha nem lesz területi autonómia, van egy komoly és üdvözlendő hozadéka. Ennek hallatán Sólyom László magyar államfőnek alkalma kínálkozott, hogy megfogalmazza országa álláspontját, miszerint a kisebbségek e törekvéseit, alkotmányos keretek közt zajló tisztázás esetén, állama igenis, támogatja. Ezzel Magyarország arra vett irányt, hogy hosszú ódzkodás után leszögezze, kiáll az utódállamokba szorult magyar kisebbségek egyenjogúsítása mellett. Sólyom László mandátumának egyik legfontosabb üzenete ez. A védhatalmi státus körül évtizedekig tartó méltatlan bújócska zajlott a magyar közéletben. Basescu félreérthetetlenné tette Budapesten: országa csak a románoknak édeshazája, a többieket, akik pedig még mindig sokan vannak, amolyan másodrendű polgároknak tekinti. /B. Kovács András: Ha végre védhatalom is akadna... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 5./2009. február 5.
A Maros megyei tanfelügyelőség visszavonná javaslatát, mellyel korábban a magyar nyolcadikosok csupán kétharmada számára biztosította volna az anyanyelvű továbbtanulást. Ez több kérdést vet fel. Rávilágít arra, milyen törékeny, amit az érdekérvényesítésben úgymond „elértünk”, „kivívtunk” az utóbbi két évtizedben, ha ilyesmi előfordulhat. Milyen tanfelügyelőség az, ahol ilyesmire sor kerülhet, és milyen befolyása van ott a magyarság képviselőinek? A kisebbségellenesség évszázados múltra tekint vissza Romániában. Az oktatás területén egypár tanfelügyelő és egy helyettes vezető képtelen ellátni a hatékony érdekérvényesítés feladatát. Hibás az egész rendszer, s ha egy felerészben székely megyében ilyesmi megtörténhet, mit mondjunk a szórványvidékeken, ahonnan jajkiáltás sem hallatszik? A tanfelügyelőségek dolgában az erdélyi múlt már kitermelte a megoldást: külön magyar iskolahálózat és külön tankerületek, megyei tanfelügyelőségek álltak fenn a második világháború után évekig. Két egyenrangú tanfelügyelőséget kell egymás mellé rendelni. /B. Kovács András: Mellérendelt, egyenrangú tanfelügyelőségekért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 5./2009. április 8.
A Kovászna megyei rendős-főkapitány állítja, hogy beosztottjai 42 százaléka ismeri a magyar nyelvet. Korábban közölték, hogy a rendőrségi alkalmazottak mindössze öt-tíz százaléka nem román nemzetiségű. Magyar-tudásukat a rendfenntartók sikeresen titkolják. Magyarul ugyanis csak kivételesen szólalnak meg egyesek közülük. Sem a közlekedési rendőr, sem más nem fordítja magyarra a szót, miután kiderül, magyarral áll szemben. Inkább arra van eset, hogy a magyarként ismert rendőr mereven tartotta magát a többségi nyelvhez. /B. Kovács András: Sikeresen titkolják. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./2009. április 11.
Ami a gidófalvi hagyományőrző huszárokkal ma történik – ajándékba kapott íjaik és nyílvesszőik kapcsán indult rendőrségi és ügyészségi eljárás ellenük –, ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy szervezett jogsegélyszolgálatra van szükség. Az MPP-nek és az RMDSZ-nek hasonló esetek számára jogszolgáltatást kell fenntartania. Az öt rendőr felvonulása, a helyi őrsre való bekísérés, a jegyzőkönyvek felvétele, ráadásul az iratcsomó ügyészségre továbbítása mind olyan lépés, mely a hagyományőrzőknek elveheti kedvét attól, amit önként felvállaltak. A huszárfelvonulás emelte a márciusi ünnep fényét. Az érdekvédelemnek kötelessége fellépni a huszárok mellett, mi több, ingyenes jogsegélyben kell őket részesítenie. /B. Kovács András: Jogsegélyszolgálat nyílvessző- és egyéb ügyekben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 11./2009. április 15.
Húsz év telt el, hogy az erdélyi magyarság az elnyomottságából, azaz kollektív és egyéni, szociális és művelődési, polgári lefokozottságából elindult. Az erdélyi magyarság saját társadalomépítés vágya az elvesztett pozíciók visszaszerzésében jelentkezett, az iskolák önállósítása, állami magyar egyetem restaurálása, nyelvhasználati jogok, új etnikumközi viszonyok körvonalazódtak 1990 januárja folyamán, szervezkedett az elit. Azonban a kisebbség nyakán élősködő represszív szervek csírájában kívánták elfojtani ezt a küzdelmet, hirtelen polgárháborús helyzetet kreáltak, melyben minden megtorpant, és jó fél évtizedre megbénította nemhogy a megoldáskeresést, de még az interetnikai párbeszédet is. A marosvásárhelyi pogrom, a képtelenebbnél képtelenebb antidemokratikus törvények (lásd az 1995-ös tanügyi törvényt, az egyházak és fontos társadalmi kategóriák kimaradását a visszaszolgáltatási folyamatokból, a féktelen nemzeti uszítás állami szítását, a Har–Kov-jelentéseket, a repressziós gyakorlatot törvénybe iktató jogszabályokat stb.) olyan kényszerpályára lökték az érdekvédelmi szövetséget, az RMDSZ-t, melyen az később csak úgy válthatta meg belépőjegyét a közéletbe, ha lemondott minden állampótló funkcióról. Ebben az alkuban, melyben a többségi pártok teljes nemzeti egységben szabták meg a befogadás feltételét, az RMDSZ és vele egy egész kisebbségi nemzeti közösség, a magyarság a szerény eredmények fejében aránytalanul nagy áldozatot hozott. Ettől kezdve szigorúan pártszerűen kellett viselkednie. A politikai pluralizmus egyik szereplőjeként bevették a játékba, de ennek fejében kollektív nemzeti érdekképviseletként nem volt szabad fellépnie, s csak korlátozott érdekvédelmet láthatott el. Az EU-ba történő belépés és a kisebbség hozzá fűződő illúzióinak szétfoszlása után a magyar kisebbségi elit szükségszerűen vitte kenyértörésre belső vitáit. A belső magyar politikai pluralizmus végül érvényesült, és mára legitim pártja van a magyar ellenzéknek is. A következő lépésnek egy RMDSZ–MPP által alapított erdélyi magyar kisparlamentnek kell lennie. Szükséges a közös fórum. /B. Kovács András: Húsz év (A romániai magyarság útja 1990 és 2009 között). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 15./2009. április 17.
Az EMI nemrég a hátrányos megkülönböztetés ellen tiltakozva a kisebbségek nyelvét ismerő orvosokat kért a megfelelő helyekre. Válaszként a Diszkriminációellenes Tanács, küldetése nagyobb dicsőségére kimondta, az orvos nem kötelezhető arra, hogy megtanulja a beteg anyanyelvét. Kíméletlen és kizáró nemzetállami logika érvényesül e szemléletben. Az orvostól igenis elvárható, sőt, megkövetelhető, hogy ismerje azt a nyelvet, melyen betege legkönnyebben kifejezi magát. /B. Kovács András: Magyarul tudó orvost a magyar betegnek! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 17./2009. május 6.
A magyar betegeknek szükségük van magyar orvosokra. 1989 és 1993 között ezerötszáz erdélyi orvos távozott Magyarországra, azóta is több száz telepszik ott le évente, újabban csökkent az arány évi kétszáz alá. Ezzel nagy veszteség érte az erdélyi magyarságot. Nem árt a népszolgálatra hangsúlyt fektető, új szemléletre nevelni az orvostanhallgatókat, s még inkább olyan ösztöndíjrendszert kiépíteni, mely az itthon maradásra serkent, sürgette a cikkíró. /B. Kovács András: Az orvosexport bűn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 6./2009. május 6.
A magyar felsőoktatási igények terén segítséget jelent a hálózati rendszerben működő Sapientia EMTE és a Partium Egyetem. Romániában magánintézetként működő, valójában a magyar állam által fenntartott alapítványi egyetemekről van szó. Nyolcszáz magyar végzős középiskolás 55 százaléka nyilatkozta nemrég a Partiumban, hogy magyarul szeretné folytatni tanulmányait az egyetemeken, s mindössze hat százalékuk pályázik arra, hogy magyarországi intézményekben tanuljon tovább, derült ki egy felmérésből. Az Erdélyben magyarul érettségiző és közülük továbbtanulni kívánóknak alighanem a fele vagy még nagyobb hányada magyarul folytatná tanulmányait, ha tehetné. Azonban a magyar hallgatók csupán harmada tanul anyanyelvén. Itt szűk keresztmetszetről, asszimilációs kényszerhelyzetről van szó. Örömhír, hogy Marosvásárhelyen tovább erősödik a magyar műszaki képzés. Ennek újbóli megjelenése kimondott vívmány, és a Sapientia stratégáit dicséri. A mérnöki képzésből tiltotta ki ugyanis elsőnek a magyarul tanulókat a homogenizálásra törekvő hatalom, amikor a kolozsvári almérnöki intézetben 1954-ben felszámolta a magyar tagozatot. Következett az agronómiai magyar oktatás elsorvasztása. Legújabb hír szerint Kolozsváron a Sapientia gondoskodik az egyik legfájóbb hiány orvoslásáról is: jogászképzést indít magyar nyelven. Annak elsorvasztása volt a valamikori beolvasztott Bolyai egyetemi-maradvány sorozatos megcsonkításának egyik legbotrányosabb fejezete. /B. Kovács András: Haladás és egy helyben topogás (Egyetem-ügy). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 6./2009. május 19.
Nagy élmény volt a Kovásznán, majd Kézdivásárhelyen is megtartott idei anyanyelvi vetélkedő a résztvevők számára, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége a kisebbségi sorsba jutott anyanyelv tudatos művelésére már általános iskolás és kamaszkorban felkészíti a diákokat. A vetélkedőről azonban hiányoznak a nagyváradiak, a kolozsváriak, a Maros és Szatmár megyeiek, s fontos lenne, hogy eljöjjenek a szórványban küszködők is. /B. Kovács András: Szemünk a szórványon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 19./2009. május 26.
Hargita megy újonnan kinevezett főtanfelügyelője azzal foglalta el hivatalát, hogy ő magyarul nem beszél. A hetvenes-nyolcvanas években betelepített, illetve a megye lakosságának köréből kinevelt újbürokratákról van szó. A diktatúra két utolsó évtizede Székelyföldön különösen erős volt a homogenizációs törekvés. Ezt mindenekelőtt a korabeli párt- és állami csúcsszervek s a helyi belügyi szervek képviselték. Ezek az erőszakos asszimiláción alapuló többségi stratégiák minden klasszikus eszközét bevetették, sokszorosan visszaélve a kisebbségi közösség végletes kiszolgáltatottságával. Nyomulásuk eredményes volt, a leglojálisabb magyar elem is hátérbe szorult, a megyei igazgatóságok, az ipari és mezőgazdasági vállalatok, téeszek, a megyei és helyi adminisztráció, a közintézmények, a rendőrség, bíróság stb. vezetésének és alkalmazotti állományának jó része már kimondottan román volt a nyolcvanas években. /B. Kovács András: Román igazgatók. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./2009. június 19.
Hevesen tiltakozik a kolozsvári tudományegyetem magyar tanszéke az ellen, hogy Nagyváradon magyar szakot indítson a Partiumi Keresztény Egyetem. A katedrájuk védelmében szólók Kolozsvárt szem elől tévesztenek több tényezőt. Mindenekelőtt azt, hogy húsz év alatt sokat változott a helyzet, módosult a magyarság demográfiai súlya és megoszlása, más irányba fejlődött a felsőoktatás. A magyar tanszék hadakozása, hogy monopóliumát megőrizze, elgondolkodtató. Kolozsvárt nem szabad feladni, az állami magyar felsőoktatás ottani önrendelkezéséről nem szabad lemondani, de húsz évjárat hiába várta ezt. Nem kell pálcát törni a Partiumi Keresztény Egyetem és Sapientia Egyetem törekvései fölött, melyek különben saját megszilárdításuk természetes logikáját követik. /B. Kovács András: Egyetemi kilátások – vita Kolozsvár és Várad közt. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./2009. június 24.
A többnyelvű lét és a kisebbségi oktatáspolitika égető kérdései képezték a témáját múlt hét végén a csíkszeredai Jakab Antal Tanulmányi Házban megtartott tanácskozásnak. A konferenciát a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet és a Sapientia EMTE helyi humán tanszéke szervezte, a két intézmény az együttműködés immár második évi mérlegét vonhatta meg ez alkalommal. Az előadók a beregszászi, budapesti, bukaresti, brassói, csíkszeredai, kolozsvári, marosvásárhelyi, szegedi és veszprémi egyetemek és kutatóintézetek munkatársai voltak. Szó volt a nyelvi egyenjogúsítás sok vonatkozásáról, a román nyelv oktatásáról a magyar iskolákban, de kilátás nyílt az európai horizontra is. Horváth István szociológus, a Kisebbségkutató Intézet igazgatója a dominancia és nyelvváltás körében folyó hazai vizsgálatokról számolt be, a magyar kisebbség körében a kb. tíz százalékot összesítő csoportok helyzetét taglalva, melyek tagjai a másnyelvi asszimiláció közelébe kerültek, illetve beolvadóban vannak. Sokan közülük magyarnak vallják még magukat, de már a második nyelv dominanciája jellemző rájuk. Tódor Erika adjunktus az anyanyelvi dominancia, a kiegyensúlyozott kétnyelvűség és másodnyelvi dominancia három alapesetének megfelelően a románt a kisebbségi iskolákban három modell szerint tartaná célszerűnek oktatni. Sorbán Angela kutató rámutatott: mennyire fonák, hogy a munkaerőpiacon a több nyelvet ismerő, diplomás kisebbségiek alulreprezentáltak, holott azt valljuk: a több nyelv ismeretének előnyhöz kellene juttatnia őket. Balázs Lajos docens, ismert néprajzos a csíkszeredai tanszéken már két éve kidolgozott románnyelv-oktatási reform dilemmáit taglalta. A reformtanterv immár két éve készen áll, de a román politikum nem hajlandó foglalkozni vele. A negyven dolgozat megvitatása után a kolozsvári intézet bemutatta kétnyelvű formanyomtatványait, melyeket a helyi-megyei közigazgatásban, így Hargita megyében is kezdtek alkalmazni, s az államtitkár a minisztériumoknak is figyelmébe ajánlja. /B. Kovács András: A gyarapodó többnyelvűség védelmében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./2009. június 30.
A nyárádszeredaiak elfogadták a kompromisszumot, beleegyeztek, hogy egy udvaron épüljön fel az új ortodox templom, amit eredetileg a városka központi parkjába telepített volna az egyház. A településen van még egy szerényebb görögkeleti istenháza, mely a kisszámú hívő igényeit ki tudta elégíteni. Egy újabb üres templommal lett ,,gazdagabb” a Székelyföld egy települése. 1920 után sorra valamennyi faluban megjelentek az új felekezet, a többi rovására államvallási jogokkal felruházott ortodox templomok. Többször megírták, hogy a közmunkatörvény alapján, durva visszaélések és hatósági erőszak igénybevételével készültek el a tájidegen, bizánci kupolás építmények, magyarokkal építtették. Azután a betelepített, kiemelt javadalmazású pópák, csendőrök, jegyzők, bírók, idegen ajkú tanítók, adószedők, minden rendű és rangú hatósági személy ,,áldásos közreműködése” meghozta gyümölcsét, egyesek kezdtek ráébredni az előnyökre, melyekkel az áttérés jár. /B. Kovács András: Újabb üres istenháza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 30./2009. július 7.
A többnyelvűségről tartott minapi csíkszeredai konferencián nem mindennapi erőfeszítésekről számolt be Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök. Miután a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet lefordította és honlapján (www.ispmn.gov.ro) mások számára is hozzáférhetővé tette a helyi hatóságok által használatos űrlapok kétnyelvű változatát, a belső ügykezelésben rátértek a magyar nyelv törvényileg lehetséges használati körének kiterjesztésére. Korábban a megyei igazgatóságok, noha magyarok voltak jórészt a vezetőik és alkalmazottjaik is, egymással az állam nyelvén leveleztek és e-maileztek. Annak ellenére, hogy náluk szóban mindig kaphatott az ügyfél magyarul is felvilágosítást, írásban e nyelv használata már nagy akadályokba ütközött. Ahogy a megyei tanács rendelete nyomán át kellett térniük a magyar használatára a hivatalos iratokban is, a kezdeti hónapokban megnőtt a túlórák száma, sok szótárt vásároltak. Elérték, hogy ma már tudnak érthetően fogalmazni magyarul. Hargita megyében a tanácsnál a hivatalnokok már anyanyelvükön szerkesztik a hivatalos szövegeket is. Ott, ahol – noha mindössze három községben nem éri el a húsz százalékot a magyar lakosság számaránya – az önkormányzatok hetven százaléka a megyei tanáccsal ez ideig románul érintkezett. Borboly felhívta a figyelmet a nyelvijogok.ro portálra, melyhez bizalommal fordulhat minden önkormányzat. A megyei tanács illetékes hivatala minden rendeletet, jegyzőkönyvet ingyen lefordít és közzétesz. Háromszéken hasonló törekvés jellemzi a helyi hatóságokat. Markó Attila kisebbségügyi államtitkár vállalta, hogy megküldi a minisztériumoknak a formanyomtatványok kétnyelvű változatát. /B. Kovács András: Magyarul a megyeházán és az igazgatóságokon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./2009. július 18.
Az új román tanterv még mindig csupán tervezet. Már két éve kész, de még mindig nem kapott kellő támogatást. Pásztor Gabriella, amikor még tanügyi államtitkár volt, foglalkozott vele, Tariceanu miniszterelnök kabinetjét is megjárta. A tervezet dr. Balázs Lajos, a Sapientia docense vezetésével, Tódor Erika adjunktus és Lajos Katalin tanársegéd, az angol–román tanszék munkatársainak közreműködésével készült el. /B. Kovács András: Két éve a minisztériumban vesztegel (Az új román tanterv). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 18./