udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
179
találat
lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-179
Névmutató:
Beder Tibor
2008. augusztus 1.
Messziről is jöttek, ki titokban, ki nyíltan Zágonba, a templom portikusában levő kicsi Mikes-szobába, amelyet az akkori lelkipásztor a hatalom tiltása ellenére hozott létre. Sokszor Beder Tibor volt Hargita megyei tanfelügyelő hozott pionírokat, és a lelkipásztorral csukott ajtó mögött tanították történelmünket. Aztán jött 1990, Mikes halálának évfordulója – összeült az akkori alpolgármester, Kiss József Kozma Béla lelkipásztorral, jöttek megyei vezetők, és összeállították a műsort. Az ünnepségen híres külföldi és hazai személyiségek vettek részt, köztük néhai Czine Mihály, Jókai Anna írónő, Kányádi Sándor költő, néhai Domokos Géza és Ács Zoltán, a holland Mikes Társaság akkori elnöke is. Ács Zoltán javasolta, alakuljon egy egyesület, ez mentheti meg a kastélyt és a Mikes korabeli műemlék gabonást. Így indult a Mikes Kelemen Egyesület útjára. Később az imateremben gyűltek össze jó néhányan, összegyűlt a bejegyzéshez szükséges pénz, a jegyzőkönyvet Csoma Antal magyar szakos tanár vezette. Komoly vita volt a kastély befejezéséről, elhangzott, hogy kellene valaki, aki egyelőre fél normával átvenné a már érkező berendezéseket, és egyáltalán, felügyelné a dolgokat. Kozma Csilla javasolta Kocsis Tündét, aki Borosnyón tanított, és szeretett volna hazakerülni. Szépen indult minden, Orbán Árpád a konyhát is ellátta bútorral és edényekkel. Létrejött a Kiss Manyi-emlékszoba, azután a Csutak Vilmos-emlékszoba is. A sokat emlegetett kultúrmunka idegenvezetésből állt, amit Kocsis Tünde végzett, de egyéb megmozdulás nem volt. /Kozma Csilla, Zágon: A Mikes-múzeumról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./2008. szeptember 12.
Sylvester Lajosnak, a lap főmunkatársának három, frissen megjelent publicisztikai kötetét mutatták be szeptember 11-én Sepsiszentgyörgyön. Sylvester Ojtoz völgye a hadak útján, Frigyre lépni a szülőfölddel, valamint Szőttesünkben török minták című köteteit helyezte az olvasó asztalára. A rendhagyó könyves est házigazdája Beder Tibor ― a szerző törökországi zarándokútjainak állandó társa ― és Bogdán László volt. Sylvester Lajos elmondta, azután kezdte el Ojtoz völgyének feltérképezését, miután az Úz-völgyi hegyomlás című műve megjelent, s azok az ojtozi öregek, akik a kilencvenes években még nem merték elmondani emlékeiket, az úz-völgyi sorstársaikról készült könyv és dokumentumfilm hatására, tizenvalahány év múlva elkezdték mondani életük történetét. A Szőttesünkben török minták kötetből kiderül, törököknek és magyaroknak mennyi közük van egymáshoz. A Frigyre lépni a szülőfölddel című kötetnek azelőtt kellett megjelennie, mielőtt a Gyurcsány-kormány csődöt mond ― indokolta Sylvester. Interneten megjelent írásokról van szó, olyanokról, amelyek a világban szétszóródott magyarokat kapcsolják vissza szülőföldjükhöz. /Mózes László: A szülőföld vonzásában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 12./2008. október 22.
Székelykeresztúron bemutatták Beder Tibor hatodik könyvét, a címe: Megidézett múlt. Ebben a kereken 180 évvel ezelőtt Gyergyószentmiklóson született dédnagyanyjáról ír a legtöbbet, ismerteti az örmény történelem legfontosabb egyetemes és helyi eseményeit, erdélyi és gyergyószentmiklósi vonatkozásait. -Beder Tibor Törökországot járó, Rodostó- és Mikes-szakértő. /Fodor Etelka Éva, Székelykeresztúr: Beder Tibor hatodik könyvéről. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 22./2008. december 8.
A tizenhatodik alkalommal Csíkszeredában kiosztott Julianus-díjak idei kitüntetettjei: Lohinszky Loránd színművész, Vekerdi József nyelvész, Jáki Sándor Teodóz bencés szerzetes, Muzsnay Árpád újságíró, Raffay Ernő történész és Koltay Gábor filmrendező voltak. Beder Tibor, a Julianus Alapítvány elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd megtartotta A haza lelked része című előadását, amelyben a múlt megismerésének fontosságát hangsúlyozta. Kiemelte: „Európa nyugati felén, az Európai Unió tagállamaiban 18 területi és 27 személyi autonómia szolgálja az itt élő etnikai kisebbségek boldogulását”, ezzel szemben „a magyarság ősi telephelyének számító, nyolc részre szabdalt, ezeréves államisággal rendelkező történelmi Magyarország területén viszont egyetlen egy autonómiaforma sem létezik a magyar etnikum védelmére”. Erdély történelme megannyi település külön-külön történelme is egyben – mutatott rá a Julianus Alapítvány elnöke –, ennek ismerete tesz bennünket tudatos magyarrá, ezt a tudást hívják magyarságtudatnak, amely kiinduló pontja lehet az összmagyar múlt megismerésének. Lohinszky Lóránd marosvásárhelyi színművész, színiakadémiai tanár 60 éves színészi és 55 éves pedagógusi pályáját állította a magyar nyelv szolgálatába. Egykori tanítványa, Csíki Csengele színművész olvasta fel Sütő András Lohinszkyról írt elismerő sorait. Vekerdi József nyelvész, az Országos Széchényi Könyvtár hajdani munkatársa nem vehetett részt a díjátadó ünnepségen. Kozma Mária írónő személyes indíttatású laudációjában emlékeztetett arra, hogy számos erdélyi értelmiségi Jóska bácsija hosszú éveken át juttatott Erdélybe hátizsákos diákok révén könyveket, folyóiratokat. – Nekünk, erdélyi magyaroknak Vekerdi József a megtestesült könyvadományozó – hangsúlyozta Kozma Mária. Jáki Sándor Teodóz bencés szerzetes, zenepedagógus és népzenekutató a hetvenes évek végétől 119-szer járt Erdélyben, és mostani útjával együtt 91-szer fordult meg Moldvában – derült ki Harai Pál szászmedgyesi esperes-plébános laudációjából. A kitüntetett szerint Moldvában kapta élete eddigi legnagyobb dicséretét, elismerését, mikor adatközlői megállapították, hogy egyre szebben beszél magyarul. Ferenczes István költő, újságíró hajdani szatmárnémeti kollégája, Muzsnay Árpád életútját méltatta beszédében kiemelve, hogy a díjazott abban a szerencsés helyzetben van, hogy egy irodalmi és történelmi emlékhelyekben gazdag vidéken fejtheti ki áldásos tevékenységét. Elkötelezett orvoshoz – olyanhoz, aki feltárja a bajt és gyógymódot is javasol – hasonlította Sylvester Lajos háromszéki publicista Raffay Ernő történész munkásságát. Trianon Magyarországon és az utódállamokban. „Raffay Ernő műveivel, magatartásával és egész lényével ezzel szegült szembe, munkásságát ennek a feltárásának szolgálatába állította, a XX. század igaz történetének megírását és propagálását tűzte ki célul” – hangsúlyozta. Raffay Ernő megköszönve a díjat elmondta, hogy ez az első kitüntetés, amivel munkásságát elismerik. Koltay Gábor filmrendező érdemeiről Boros Károly főesperes szólt, kiemelve a csíksomylói nyeregben színre vitt nagyszabású produkcióit. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Koltay munkássága elősegíti a múlt megismerését. /Sarány István: Julianus-díjak tizenhatodszor. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 8./2009. február 5.
A szovátai Bernády Közművelődési Egylet elmúlt évi tevékenysége változatos volt. Januárban Dzsingisz kán és a mongol birodalom című előadás hangzott el, majd dr. Veér Győző beszélt az ujgurokról. Februárban jótékonysági estet szerveztek a Mezőhavas népi zenekar, a Szent Ferenc Alapítvány és a szovátai Szent József Otthon javára. A műsor bevezetőjét Mester Zoltán tartotta. Márciusban, Wass Albertre emlékeztek. A március 15-i megemlékezésen a kulturális műsorok szervezését ezúttal is az egylet vállalta fel. Áprilisban együtt ünnepelték az EMKE megyei szervezetével a magyar közművelődés napját Marosvásárhelyen. Az egylet Intermezzo kamarakórusa Fülöp Judit vezetésével fellépett. Júniusban a nagybányai művésztelep tárlatát nézték meg. Szeptemberben Beder Tibor, a Julianus Alapítvány, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke volt az egylet vendége. Október 6-án a református egyházzal közösen emlékeztek meg az aradi vértanúkról. Az egylet emlékezett a 70 éve elhunyt dr. Bernády Györgyre. Mester Zoltán előadásában kirajzolódott Bernády kevéssé ismert profilja: az Erdély magyarsága iránt aggódó ember arca, akinek városvezetése idején a városnak – a huszonötezer lakosú Marosvásárhelynek – tizennégy (!) közkönyvtára volt, és öt magyar napilapja. Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla Felső-Nyárád menti fotóalbumát mutatta be novemberben Józsa András tanár, helytörténész. Nagy Lajos székelykeresztúri tanító néprajzos könyvét mutatták be: Katonadalok a siklódiak emlékezetében. Decemberben az egylet szervezésében mutatták föl a szovátaiaknak a Bocskay Vince szobrászművész munkásságát méltató albumot. Még ebben a hónapban Kovács Mózes ny. agrármérnök harmadik könyvével ismerkedtek a városka emberei. Kovács Mózes kutatja s papírra teszi a szűkebb pátria, a Sóvidék és környéke közelmúltját. Az Intermezzo mellett a 15. Mátyás Huszárezred és a Mátyás Vilmos vezette Mezőhavas népi zenekar elmaradhatatlan tényezői a városkultúrának, jelezte a rendíthetetlen hitű Mester Zoltán. Ebben az ében volt már elődadás, melyet Magyar himnuszok az évszázadok folyamán címmel dr. Orosz-Pál József és Józsa András tartott. /Bölöni Domokos: Mester Zoltán, a reménymagyar. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 5./2009. április 24.
Az RMDSZ eddig nyolc kongresszust tartott. I. kongresszus: 1990. április 21–22., Nagyvárad. Az Országos Elnökség tagjai: Domokos Géza, elnök, Szőcs Géza főtitkár, Béres András, Markó Béla, Formanek Ferenc, Szilágyi Zsolt, Cs. Gyimesi Éva, Csutak István, Bodó Barna, Kántor Lajos, Zonda Attila, Toró T. Tibor, Erőss Péter, Nagy Béla, Verestóy Attila, Sylvester Lajos, Vida Gyula, Kolumbán Gábor, Káli István tagok. A váradi kongresszuson elfogadott program „a társadalmi csoportok és mindenféle kisebbségek kollektív jogainak és szabadságjogainak alkotmányba foglalását” rögzíti célként. A program ugyanakkor távlati célként „az önkormányzati rendszer csúcsszerveként működő kisebbségi parlament tervét” jelöli meg. II. kongresszus: 1991. május 24-26., Marosvásárhely. Domokos Géza marad az elnök, Tőkés László a tiszteletbeli elnök, Szőcs Géza a politikai, Kolumbán Gábor a gazdasági alelnök. Az elnökségi tagok: Borbély Imre, Csapó József, Béres András, Patrubány Miklós, Toró T. Tibor, Beder Tibor, Takács Csaba, Tokay György. A marosvásárhelyi kongresszuson elfogadott program alkotmányjogi terminusokat vezet be a romániai magyarság önmeghatározására és konkrét célul „a magyar kisebbség autonóm közművelődési intézményhálózatának kifejlesztését” tűzi. III. kongresszus: 1993. január 15–17., Brassó. Az RMDSZ elnökévé elsöprő többséggel Markó Bélát, tiszteletbeli elnökévé Tőkés Lászlót választják. Tőkés László több javaslatát megszavazzák, ezek között szerepel, hogy az RMDSZ elkötelezi magát az 1989-ben elindult rendszerváltozás mellett, a Demokratikus Konvencióval együtt követeli a temesvári nyilatkozat nyolcadik pontja érvényesülését, kezdeményezi egy gazdasági tanács létrehozását, a legnagyobb kedvezmény megadását. Az elfogadott program alaptétele a belső önrendelkezés, „a helyi és regionális önigazgatás, a személyi és kulturális autonómia”; a Romániában élő magyarságot „őshonos közösségként”, „államalkotó tényezőként” határozza meg, mely magát „a román nemzet egyenjogú társának tekinti”. IV. kongresszus: 1995. május 26–28., Kolozsvár. Hosszú vita után a kongresszus elfogadja a törvényes úton érvényesítendő területi autonómia célkitűzését. A nemzeti kisebbség helyett a nemzeti közösség elnevezést hagyja jóvá. A testület újraválasztja Markó Bélát a szövetségi elnöki tisztségbe, megerősíti Tőkés László tiszteletbeli elnöki tisztségét, valamint megválasztja a kongresszus után megújuló SZKT 21 tagját. Nyilatkozatot ad ki, melyben tiltakozik a tanügyi törvénytervezet kisebbségi oktatást szabályozó XII. fejezetének jogsértő rendelkezései miatt. V. kongresszus: 1997. október 3–4., Marosvásárhely. A testület elfogadja az alapszabályzat és a program módosítását, valamint az RMDSZ kormánykoalíciós cselekvési programját. A személyi elvű autonómia, a sajátos státusú helyi önkormányzatok, valamint a területi autonómia – amely „a helyi önkormányzatok társulásával érdekszövetségként jön létre” – megfogalmazások lényegében változatlanul megmaradnak az ötödik kongresszus után is. VI. kongresszus: 1999. május 15–16., Csíkszereda. Újabb négyéves időszakra választják RMDSZ-elnökké Markó Bélát ellenjelöltjével, Kincses Előddel szemben. Állásfoglalást fogadnak el a romániai politikai helyzettel, illetve a Balkán stabilitásával kapcsolatban. A testület elfogadott határozataiban leszögezi, hogy hangsúlyt fektet az ifjúságpolitikai célkitűzések megvalósítására, illetve a csángó magyarság helyzetének rendezésére. VII. kongresszus: 2003. január 31. –február 2., Szatmárnémeti. A kongresszusi küldöttek törölték az alapszabályzatból a tiszteletbeli elnöki funkcióról rendelkező fejezetet. Szövetségi elnöknek Markó Bélát választották, egyetlen jelöltként. A tiszteletbeli elnöki tisztségétől megfosztott Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület az RMDSZ-kongresszussal megegyező időpontban szervezett egyházkerületi közgyűlést szintén Szatmárnémetiben, a Láncos-templomban. VIII. kongresszus: 2007. március 2–3., Arad. A módosított RMDSZ-program megerősíti a kulturális és területi autonómia törvényes keretei létrehozásának és gyakorlati alkalmazásának a szükségességét. A kongresszus egyik legfontosabb döntése, hogy a Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET) helyét a Kulturális Autonómia Tanácsa veszi át. Takács Csaba lemond ügyvezető elnöki tisztségéről, Markó Bélát egyedüli jelöltként újraválasztják RMDSZ-elnökké. A testület eldönti, hogy ismét kétévenként tartanak kongresszust, de az elnöki mandátum továbbra is négy évre szól. /S. M. L. : Húsz év RMDSZ, kongresszusokban. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./2009. május 5.
Rákóczi-emlékdíj alapítását jelentette be Gubcsi Lajos költő, a Magyar Művészetért Alapítvány elnöke. A 2010-ben adományozandó kitüntetést II. Rákóczi Ferenc halálának 275-ik évfordulója alkalmából az a hét civil szervezet veheti majd át, amelyik a most megalakult kuratórium döntése szerint példásan élteti a fejedelem kultuszát. A díjat jövőre odaítélő Kárpát-medencei kuratórium erdélyi tagjai közé választották Beder Tibor tanárt (Csíkszereda), Székely Emese tanárnőt (Marosvásárhely), Sylvester Lajos közírót (Sepsiszentgyörgy) és Muzsnay Árpád újságírót (Szatmárnémeti). /Rákóczi-emlékdíjat alapítottak. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 5./2009. május 8.
Ezer példányban (!) jelent meg a csíkszeredai Székely Károly Iskolaközpont és Alapítvány valamint a Nagybükki Néprajzi Társaság folyóirata, a Kútfő [2009. Tavasz – Tél, V. évfolyam 1–2., (910.) szám]. Néhány közlés a kiadványból: A csíki magyar örményekről ír Beder Tibor, illetve az Ajtony Gábor–Ajtony Zsuzsa szerzőpáros; a csíkszeredai dalegyesület történetét Gergely András taglalja; István Lajos a régi korondi lakodalom leírására vállalkozott; Adorjáni Károly a désfalvi aratókalákáról, Gidó Mária a Felső- Nyárádmente „Szentföldnek” is nevezett tájegységének határkerülési szokását idézte fel. /(bölöni): Gazdagon buzogó Kútfő. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 8./2009. szeptember 23.
„Beder Tibor új könyvének gerince annak a történelmünket és kortársi világunkat bekalandozó folyamatnak a feltárása, amely az egykor magyar többségű térségek históriai lefaragását és elvesztését jeleníti meg, és a veszteségek ellenére a mégis megmaradás, a mégis itt maradás parancsát követi” – írta Sylvester Lajos a mű előszavában. Beder Tibor Apadó fájdalom /Pro-Print Kiadó, Csíkszereda/ című munkája a szerző hetedik könyve, múltidézés hiteles forrásanyaggal alátámasztva. /Beder Tibor: Apadó fájdalom. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 23./2010. január 9.
Huszadik születésnapját ünnepli az RMDSZ
1990
Április 21–22.
– Az RMDSZ I. Kongresszusa az Egységben az erő jelszó jegyében Nagyváradon. Felhívással fordul az Ideiglenes Nemzeti Egységtanácshoz és Románia kormányához, tegye haladéktalanul vizsgálat tárgyává az országban a kisebbségi kérdés kezelésében kialakult állapotokat, és haladéktalanul foglaljon állást a kisebbségek kérdésének valóban demokratikus rendezése érdekében. Megválasztják az országos elnökség tagjait: Domokos Géza elnök, Szőcs Géza főtitkár, Béres András, Markó Béla, Formanek Ferenc, Szilágyi Zsolt, Cs. Gyímesi Éva, Csutak István, Bodó Barna, Kántor Lajos, Zonda Attila, Toró T. Tibor, Erőss Péter, Nagy Béla, Verestóy Attila, Sylvester Lajos, Vida Gyula, Kolumbán Gábor, Káli Király István tagok. Tiszteletbeli elnök: Tőkés László.
Május 10.
–Az RMDSZ közleményében kijelenti, nem kívánja elkötelezni tagságát egyik államelnökjelölt személye mellett sem. Arra kéri választóit, menjenek el szavazni, és szavazzanak a visszarendezés ellen.
Május 15.
– Szőcs Géza RMDSZ-főtitkár nyilatkozatban teszi közzé a választási adatok feldolgozásával kapcsolatos aggályait.
Május 20.
– Parlamenti és elnökválasztások. Ion Iliescu a szavazatok 85,07 százalékával elnök lesz. A képviselőházban az RMDSZ 991 601 szavazatot (7,23%, 29 mandátum), a szenátusban 1 004 353 szavazatot (7,20%, 9 mandátum) kap.
Május 27.
– Az RMDSZ országos elnöksége a közvélemény tudomására hozza: a kormánynak az 1990/1991-es tanév megszervezésére vonatkozó 521/1990.05.12 Határozata ellentétes az érvényben lévő tanügyi törvénnyel. Beadvánnyal fordul az állam vezetőihez. Rámutat: ez a határozat visszalépés a diktatúra időszakához képest. A rendelet a kisebbségi jogokat korlátozó intézkedéseket vezet be az oktatásban (leszögezi, hogy az oktatás minden szinten román nyelven történik; „a nemzeti kisebbségek számára feltételeket teremtenek az anyanyelv elsajátítására és esetenként anyanyelvű képzésre”; az egyetemi oktatás fejezetében szó sincs a magyar nyelvű egyetemi oktatásról stb.).
Június 7.
– Demény Lajos tanügyminiszter-helyettest, marosvásárhelyi útja során, a helyi Nemzeti Megmentési Front és a Vatra Românească képviselői megakadályozzák abban, hogy a tanfelügyelőségen eleget tegyen hivatali feladatának.
Június 13–14.
– Bukarestben a rendőrség eltávolítja az Egyetem térről a demokratikus reformok gyorsítását több hete követelő tüntetőket, többszáz személyt őrizetbe vesznek. Miron Cozma vezetésével, Zsil-völgyi bányászok érkeznek Bukarestbe, a rend helyreállításának ürügyével behatolnak és törnek-zúznak, ártatlan járókelőket és tüntető diákokat kegyetlenül bántalmaznak.
Június 16.
– Az RMDSZ vezetősége a június 13–15-i bukaresti eseményekkel kapcsolatban tiltakozik Szilágyi Zsolt és Zsigmond László RMDSZ-képviselők indokolatlan bántalmazása ellen.
Június 20.
– Beiktatják a Petre Roman által vezetett új kormányt.
Június 27.
– Adrian Moţiu államtitkár semmisnek nyilvánítja a Demény Lajos tanügyminiszter-helyettes által kiadott rendeleteket. Deményt július elején fölmentették tisztségéből, de szenátorként alelnöke lett a szenátus oktatásügyi bizottságának.
Július 5.
– A helyi közigazgatási törvénytervezet vitája során a képviselőházban heves ellenállásba ütközik az a szakasz, amely lehetővé tenné a határozatok kisebbségi nyelven történő megjelentetését.
Július 9.
– Szatmárnémetiben, Nagyváradon, Aradon, Kolozsváron és Bukarestben a Vatra Românească szervezésében összejöveteleket tartanak a kisebbségek anyanyelvű oktatása ellen, a román tanulók „hátrányos helyzetbe” kerülése miatt.
Július 20–21.
– Az RMDSZ országos választmánya nyilatkozatban foglalkozik a marosvásárhelyi márciusi események résztvevőivel szemben indított egyoldalú büntetőjogi eljárás visszásságaival. Míg Sütő András támadói közül senkit sem azonosítanak, a büntetőeljárási szervek több magyar és cigány nemzetiségű személyt tartóztattak le és ítéltek szabadságvesztére.
Július 30.
– Domokos Géza nyílt levelet intéz Iliescu elnökhöz, amelyben ismételten kéri, hogy a prefektúrák felállításakor vegyék figyelembe a helyi magyar lakosság által beterjesztett javaslatokat
Augusztus 13.
– Marosvásárhelyen újabb magyarellenes tüntetést szervez a Vatra Românească, amelyen jelszavakat skandálnak késő éjjelig, megfélemlítve a lakosságot.
Szeptember 11.
– Az RMDSZ parlamenti csoportja interpellációban tiltakozik az oktatási miniszter azon telefonutasítása ellen, amely az érvényben lévő törvényben biztosítottak ellenére megfosztja a tanulókat az anyanyelven történő felvételizés jogától.
Szeptember 15.
– Az oktatási minisztérium magyar líceum megnyitását engedélyezte Aradon. Szept. 10-én Gheorghe Gîrbovan megyei prefektus kijelenti, hogy nem engedélyezi a líceum megnyitását. Tokay György képviselő tiltakozásul ülősztrájkba kezd. Sikerül elérnie, hogy szeptember 17-én mégis meginduljon a tanítás.
Október 4.
– A szenátus határozata értelmében a székelyföldi vonatokon rendőrségi és katonai járőrök tartanak ellenőrzést, azzal a mondvacsinált ürüggyel, hogy megvédjék a román utasokat a helybeli lakosok atrocitásaival szemben.
Október 6.
– Engedélyezik az aradi megemlékezést az 1848-1849-es magyar szabadságharc vértanú tábornokaira. Utólag a román kormány a Magyar Külügyminisztérium egy jegyzékére válaszolva úgy értékeli, hogy a rendezvény nemzeti uszításhoz, a román nép érzéseit sértő megnyilatkozásokhoz vezetett.
Október 9.
– Az RMDSZ képviselői tiltakozásul kivonulnak a parlamenti ülésről, mert a gazdasági társaságok törvénytervezete szerint ezek vezetője csak román lehet. Végül az RMDSZ által javasolt változatot fogadják el, amelyben a románt román állampolgárságúra cserélik.
November 2.
– Radu Ceontea és Adrian Moţiu (PUNR) szenátor javaslatára a szenátus napirendre tűzi egy bizottság felállítását, amely kihallgatná azokat a románokat, akik 1989. december 22. után távozásra kényszerültek Hargita és Kovászna megyéből.
December 1.
– A román nemzeti nap alkalmából Gyulafehérváron kerül sor a parlament szabadtéri, ünnepi ülésszakára. Szőcs Géza főtitkár közbekiabálással, fütyüléssel keltett hangzavarban próbálja elmondani a toleranciáról szóló beszédét. A román ellenzék sem jut szóhoz. A hangulatkeltésben részt vesz – a televíziós felvételen is láthatóan – Petre Roman miniszterelnök is.
December 2.
– Az RMDSZ nyilatkozatban tiltakozik a december 1-jei incidens ellen. Követeli, kormányfői minőségével összeegyeztethetetlen magatartásáért Petre Roman megbízatásának visszavonását.
December 5.
– A Nemzeti Megmentési Front (FSN ) frakcióvezetője, Vasile Văcaru szenátor államellenes tevékenység vádjával bűnvádi eljárást követel Sütő András és Tőkés László ellen.
1991.
Február 4.
– A közszolgálati televízió nemzetiségi nyelvű adásidejének csökkentése ellen nyilatkozatban tiltakozik az RMDSZ.
Február 22.
– Domokos Géza RMDSZ-elnök a parlamentben ismerteti a szövetség álláspontját az alkotmánytervezet első cikkelyével kapcsolatban. Kifogásolja azt a meghatározást, hogy Románia „egységes nemzeti állam”. Az RMDSZ és a többi nemzetiség parlamenti csoportja javaslatai az alkotmány tervezetéhez: a hatalom köteles biztosítani a nemzeti kisebbségek védelmét, a román állam alapja nem a román nép egysége, hanem a román nép és a nemzeti kisebbségek egysége. Több paragrafus átdolgozását kérik (pl. azt, hogy ne legyen büntetendő a nemzeti és etnikai szeparatizmusra való felhívás), és azt, hogy a kisebbségek használhassák anyanyelvüket a közigazgatási szervek előtt.
Május 24–26.
– Marosvásárhelyen megtartják az RMDSZ II. Kongresszusát. Domokos Géza marad az elnök, Tőkés László a tiszteletbeli elnök, Szőcs Géza a politikai, Kolumbán Gábor a gazdasági alelnök.
Az elnökségi tagok: Borbély Imre, Csapó József, Béres András, Patrubány Miklós, Toró T.Tibor, Beder Tibor, Takács Csaba, Tokay György. A kongresszus felhívást tesz közzé, melyben a kommunista nómenklatúra és a Securitate érdekösszefonódására és a hatalmi struktúrák továbbélésére mutat rá. Egy másik felhívást a magyarországi pártokhoz intéznek, kérve a magyar kisebbségpolitika pártérdekeken felülemelkedő stratégiájának kidolgozását.
Június 1.
– A Maros megyei prefektus, egy 1968-as törvényre hivatkozva, elrendeli, hogy a megyében szereljék le a kétnyelvű helységnévtáblákat, és cseréljék ki azokat románra.
Június 12.
– A képviselőház tanügyi bizottságában ismertetik az 1991/521. sz. kormányhatározat 1991/92-es tanévre aktualizált szövegét. Eszerint vegyes lakosságú térségekben akkor is kötelező román osztályokat indítani, ha a tanulók létszáma kevesebb tíznél. Románia földrajzát, történelmét és a műszaki tárgyakat románul kell tanítani a kisebbségi iskolákban is.
Június 25.
– A Kolozs megyei tanfelügyelőség néhány nappal a középiskolai felvételi vizsgák előtt közzéteszi a következő évi beiskolázási tervet. Ezek szerint a Báthory István, Brassai Sámuel és Apáczai Csere János líceumokban, ahol 1990-ben visszaállították a magyar nyelvű oktatást, most újból román osztályok indítását tervezik. A kolozsvárihoz hasonló gondjaik vannak a nagyváradi magyaroknak is.
Június 26.
– Iliescu elnök fogadja az RMDSZ küldöttségét. Szóvá teszik az iskolaügyben kilátásba helyezett újabb korlátozásokat, a földrajz, illetve a történelem kötelezően román nyelven való oktatásának kérdését szélsőséges nacionalista erők aggasztó térnyerését, az állambiztonsági törvény tervezetében a szeparatizmus önkényes értelmezésének veszélyét, és azt, hogy a szükségesnél kevesebb magyar nyelvű osztályt terveznek indítani. Felvetik, hogy a nagyarányú tanárhiányt csak a Bolyai Tudományegyetem visszaállításával lehetne pótolni.
Július 6.
–Kolozsváron alakuló ülését tartja az RMDSZ Küldötteinek Országos Tanácsa (KOT). Felhívást intéz az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet genfi Kisebbségi Konferenciájához, a kisebbségi kérdés egész Európára való érvényességét hangsúlyozva. Ugyancsak felhívással fordulnak a román kormányhoz és pártokhoz, egy interetnikus problémákat tárgyaló kerekasztal létrehozását szorgalmazva.
(Részletek az RMDSZ, eseménynaptárából) Forrás: Szabadság (Kolozsvár)2010. február 13.
A magyar nyomkeresésről (Beder Tibor új könyve)
Tegnap délután mutatták be Sepsiszentgyörgyön Beder Tibor Apadó fájdalom című új könyvét. A kötet mintegy összegezése a szerző nagyívű utazásainak, amelyeket nemcsak földrajzi értelemben tett meg, hanem a történelmi, szépirodalmi tudományok, a népi hagyomány, a képzelet térségeiben vándorolva is. Beásta magát a magyar és más népek őstörténetébe, históriájába, szívébe-lelkébe.
Az Apadó fájdalomban már az első mondatban meghökkent: „...decretum Ugros eliminandos esse...", azaz „...elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak..." 907-ben adatik ki az egyesült európai, német-római vezetésű haderő részéről. Az Árpád honfoglaló seregei ellen induló, többszörös létszámbéli fölényű, százezres haderőt a nyugati világ számára ismeretlen harcmodorú magyar sereg legyőzi, és a pannóniai honszerzést területileg a mondák Óperenciájáig, azaz az Ens folyóig terjeszti ki.
Ez a metafora a továbbiakban behálózza a szerzőnk könyvét a honfoglalást megelőző, a történelmi, azaz a Szent István-i Magyarország megszületésétől a székelyföldi autonómia megteremtésének igenléséig.
Beder Tibor történelmünket és kortársi világunkat bekalandozó könyvének gerince annak a folyamatnak a feltárása, amely az egykor magyar többségű térségek históriai lefaragását és elvesztését jeleníti meg, és a mérhetetlen veszteségek ellenére a mégis megmaradás, a mégis itt maradás parancsát követi. Erdély esetében mára ez a térség főleg Székelyföldön — és a magyar határ menti övezetben — mutat fel kompakt, nyolcvan százalékban magyar tömeget. Ez képezi magyar szempontból azt a magot, amely az erdélyi magyarság belső anyaországa, erős szellemi és kulturális vára. Ezért tartatik folyamatos nyelvi, kulturális, szellemi és fizikai ostrom alatt. A szerző azért állít mércét, jelöl ki feladatsorokat, hogy ezt a több európai államnál nagyobb térséget szívünkhöz nőtt szokásrendszerével, történelmi múltjával együtt megtartsuk és megvédjük.
A történelmi és földrajzi barangolások során a tanulságos példák sokaságával mutatja be, járja körbe azt a eróziós mállást, amely a magyar etnikum felől nézvést lemarja a székelyföldi „magról" a peremrészeket. Székelyföldet olyan értelemben is „körüljárja", hogy szól a Barcasági-medence népességéről és ezek históriájáról, eljut egészen Törcsvár és Fogarasföld vidékéig, északon a Beszterce környéki Szászföldig, az egykori Aranyosszék székelyeiig, és ezt a földrajzi kört a moldvai csángómagyarokkal zárja, akik ma is a leginkább ki vannak téve a történelmi szélverésnek.
A történelmi tanulságok kiszálazása közben nagy empátiával szól — már csak a családi kötelékek ürügyén is — az örmény—magyar kapcsolatokról és etnikumközi összeszövődésekről, a szászság—magyarság kettős kötődésű és szakítópróbás históriájáról, majd az etnikum majdnem teljes eltűnéséről, az új, hagymakupolás honfoglalás térnyeréséről.
A könyv legmarkánsabb vonulata a románság hol brutális, hol alattomos, rafinált előretörése. Ebben a folyamatban hangot ad a magyar „bűnöknek", ostorozza az országot veszejtő, Károlyi Mihály-féle vonulatot, a bolsevista uralom pótolhatatlan és visszafordíthatatlan kártevéseit, majd a kommunizmus kelet-európai tombolását.
A szerző a magyarság és a székelység türk származásának elkötelezettje, az ótörök rokonságtól az oszmán-török kapcsolatokig terjedő széles pászma megrajzolója. A török—magyar, török—székely kapcsolatokról személyi kötődései, tájékozottsága okán is bőven szól, ebben a könyvében nem kerüli meg a török—örmény konfrontációt sem.
Az Apadó fájdalom széles körű történelmi forrásanyagra támaszkodó mű. Hiányzó és hézagosan vagy rosszul megírt történelemkönyveink kiegészítője, olyan olvasmány, amely a magyar méltóság és önazonosság építésében alig lesz nélkülözhető, az autonóm gondolkodás és az autonómia fundamentumának építése
Sylvester Lajos. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. június 17.
Közművelődési tavasz a Gaudeamus Alapítványnál
A segesvári Gaudeamus Alapítvány gazdag művelődési programot állított össze a 2010. évre. A művelődési rendezvények döntő többségére a Gaudeamus Ház (Oktatási és Művelődési Szórványközpont) dísztermében kerül sor.
Az év elején az RMDSZ megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendeztünk ünnepséget, református lelkigondozó-képzést (február 13.), unitárius fiatalok konferenciáját tartottuk február 18-19-20-án, Beder Tibor Apadó fájdalom c. könyvének bemutatójára került sor február 11-én.
Március 2-6. között a Mircea Eliade Főgimnázium magyar tagozatával közösen rendezvénysorozatot szerveztünk a segesvári magyar középfokú oktatás alapításának 50. évfordulója alkalmából. Szavalóversenyekre került sor, amelyeken öt iskola és a magyarországi testvériskolák diákjai vettek részt. Nagy sikert aratott annak a DVD-nek a bemutatása, amelyet egy négytagú csapat: Dudás László, Voith Katalin, Győrfi Edit (az iskola volt diákjai) és Győrfi László (az iskola volt tanára) készített közel ötéves munkával, s amely interjúkat tartalmazott az iskola volt és jelenlegi tanáraival, illetve diákjaival. Ugyanakkor került sor az évforduló alkalmából készült tartalmas Emlékkönyv bemutatására is.
A zárónapon elismerő oklevelek átadására került sor, ezután következett az elhunyt tanárok és diákok emlékére állított kopjafa felavatása. A segesvári és környékbeli magyar oktatás jövőjéről szervezett kerekasztal-megbeszélésen neves oktatási szakemberek vettek részt az RMDSZ, az RMPSZ és az Oktatási Minisztérium, valamint a megyei tanfelügyelőség részéről.
Jelentős esemény volt az Erdélyi Műszaki Társaság által szervezett Öveges József–Vermes Miklós Fizikusverseny erdélyi döntője is, amelyen több mint 60 diák és tanár vett részt az ország minden részéből.
Együttműködési szerződést írtunk alá a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemmel (négy előadás) és a kolozsvári Transilvania társulattal (négy kamarazene-koncert).
Nagy sikert aratott Mocsári Károly magyar zongoraművész hangversenye is (május 14.).
Zsapka Attila szlovákiai művész Rejtelmek című verses-zenés előadásán neves költők megzenésített versei hangzottak el (május 20.)
Több esetben rendeztünk iskolai előadásokat. Ezek közül kiemelném a Mircea Eliade Főgimnázium Bűvkör színjátszó csoportjának és a Kikerics néptáncegyüttes (különböző korosztályok) előadásait.
A tavaszi évadot a ballagó diákok kicsengetési ünnepsége zárta 2010. június 11-én, amelyen több mint 200 személy vett részt.
A rendezvények és a működtetés költségeit a Communitas Alapítvány, az Eurotrans Alapítvány, illetve a segesvári Siceram Rt. támogatták, de jelentős hozzájárulást jelentett a nézők adománya is.
Köszönetet mondunk a Marosvásárhelyi Rádiónak, a Népújságnak és a segesvári Radiosonnak a rendezvények népszerűsítéséért.
Szeptemberben folytatjuk programunkat, amelyhez jelentős támogatást nyújt a helyi tanács és részben a megyei tanács.
Farkas Miklós
Népújság (Marosvásárhely)2010. július 4.
Szórvány-program: idén is együttműködik Beszterce-Naszód és Hargita megye
Idei együttműködésről szóló megállapodást írt alá Borboly Csaba Hargita Megye Tanácsának elnöke és Borsos Károly László, a Beszterce-Naszód megyei Bethlen Egyesület vezetője a Hargita megyei önkormányzat Összetartozunk című szórványprogramjának keretében.
A sajtótájékoztatóval egybekötött egyezménykötésen részt vett az a több tíz fős Beszterce-Naszód megyei csoport, amely a szórványprogram révén háromnapos tapasztalatcserére érkezett Hargita megyébe. Borboly Csaba szerint már tavaly óta létezik az együttműködés a Bethlen Egyesülettel, tehát a mostani szerződés-aláírás csupán formaság, viszont „fontos formaság”. „A program által esély nyílik egymás megismerésére, és munkával túllépünk a formaságokon” – jelentette ki Borboly.
„Ismét bizonyítottuk, hogy összetartozunk. Ennél jobb nevet nem is lehetett volna kitalálni a programnak” – mondta Borsos Károly László, a Bethlen Egyesület elnöke, hangsúlyozva: a szórványközösségek igénylik ezt a programot, ilyen lehetőség rég nem adódott számukra.
Mindkét fél annak a véleményének adott hangot, hogy a szórványprogram által vállalkozók között is kapcsolatok kell kialakuljanak, és az is fontos, hogy három pilléren nyugodjék az együttműködés, bevonva a magyarországi testvérmegyéket is.
A Beszterce-Naszód megyei csoport tanulmányútját a Szülőföld Alap támogatta, aminek köszönhetően önkormányzati dolgozók, pedagógusok, valamint civil szervezetek képviselői érkeztek Hargita megyébe. Az aláírás előtt a megyeházán a vendégeknek bemutatták Hargita Megye Tanácsának programjait, így a beszterce-naszódiak a szórvány-, a játszótér-, illetve a szociális és kulturális programokról meg az európai uniós projektekről hallhattak ismertetőt Zonda Erika igazgatótól, Kelemen Gábor szaktanácsadótól és Ferencz Angélától, a Hargita Megyei Kulturális Központ vezetőjétől.
Sófalvi László, a megyei tanács alelnöke köszöntötte a jelenlevőket, Beder Tibor megyei tanácsos pedig meghívta őket Törökországba, az évente megszervezett Mikes-emléktúrára – az idei augusztus 31–szeptember 5. között lesz. Szentes Antal megyei tanácsos szerint a szórványprogramnak köszönhetően létrejött kapcsolatokat családok, települések szintjére kell lebontani, mert hosszú távon csak így működhet.
A Beszterce-Naszód megyeiek megtekintették a Csíki Székely Múzeumban a Barabás, Munkácsy, Szinyei és kortársaik – remekművek a 19. századi magyar festészetből című tárlatot, ellátogattak a gyergyószárhegyi kastélyba, szombaton pedig részt vesznek az Ezer Székely Leány Napja rendezvényen. Vasárnap meglátogatják a Burgocom Ciuc csíkkozmási krumplicsomagoló üzemet, majd a parajdi sóbányát. (hírszerk.) Transindex.ro2010. szeptember 4.
Nekünk főképp a nyelvi türelmetlenséggel van gondunk!
Egy Énlakához, akár Lövétéhez hasonló településen, ahol csak székelyek élnek (több száz ilyen települése van a Székelyföldnek), olyan szabadon szárnyal a magyar nyelv, mint Magyarország bármelyik településén. A rendőrség, csendőrség, törvényszék, prefektúra és egy-két hivatal kivételével így van ez a Székelyföld többségében székelyek lakta városaiban is. Így van, de csak addig, míg többségbe nem kerül a románság. 1992-ig így volt ez Marosvásárhelyen is, és még így van Sepsiszentgyörgyön. De már nem sokáig.
Nekünk nem a román emberek, hanem a tömeg az ellenségünk. Az a sok emberből összeverődött amorf tömeg, amelytöbbségbe kerülve úthengerként söpri el a nyelvi jogokat. Velük a harcot csak a tömbbe szerveződött székelység képes felvenni olyanformán, ha megtartja lakhe- lyének többségi arányát, sőt növeli is azt és ragaszkodik a nyelvéhez. Minden más próbálkozás csak lassítja de nem állítja meg ezt a folyamatot.
Megvalósítható igaz történet
A történet színhelye a Székelyföld hajdani szép fővárosa, Marosvásárhely. Ezt a várost Bethlen Gábor, Erdély magyar fejedelme emelte városi rangra 1616-ban. Legimpozánsabb történelmi épületei a trianoni döntés előtt épültek, Bernády György magyar polgármester építtette ezeket. Az sem mellékes, hogy egészen a 2002-es népszámlálás időpontjáig a Székelyföld hajdani szép fővárosában az itt élő székely magyarok száma minden időkben meghaladta a betelepedő románok lélekszámát.
Ma az utcán elvétve hallani magyar beszédet, és a román feliratok mellett elenyésző számban van magyar. A kereskedelmi egységekben és az intézményekben szinte egyedülállóvá vált a román nyelv használata. Már-már úgy tűnik, mintha egy számunkra teljesen idegen városban tartózkodnánk. Pedig a város lakosságának fele még mindig magyar.
De meddig? – fogalmazódott meg a magyarok pártjának egyik vezetője fejében a kérdés. Aztán a közeledő március 15-ére gondolva merész tervet eszelt ki. Mi lenne ha ezen a napon…, és sürgősen munkához látott.
Először a szervezet vezetőivel beszélte meg, aztán sorra kapcsolódtak be a cselekvő magyarok, és egy hónap alatt a hírvivők eljutottak minden magyarhoz a városban. Már csak pár nap volt hátra az ünnepi napig, melyet izgatottan várt a város magyar része. Sokan, bár az elején nagyon nehezen ment, ki is próbálták. Volt, aki a munkahelyén, mások egy-két hivatalban vagy a bevásárlóhelyeken próbálkoztak. Többségük megrettent, amikor meghallotta saját hangját és meglátta a rámeredő szemeket. Aztán, amikor a közelükben mások is próbálkoztak, bátrabbakká váltak. Pedig az elején úgy tűnt, hogy az ég is leszakad. De nem szakadt rájuk.
Aztán elérkezett az ünnep napja, március 15. Reggeliben egymást érték a kérdések és a biztatások a családi közösségekben. Egyfolytában működtek a telefonok. Akkor abban maradunk, ahogy megbeszéltük?! És ehhez tartsuk magunkat egész nap?! – kérdezték egymástól és biztatták egymást. De voltak olyanok is, akiknek inukba szállt a bátorságuk és otthon maradtak. Nem akartak kockáztatni, na meg úgy érezték, hogy ehhez ők nem elég bátrak.
Óriási, eddig még nem látott számban gyűltek egybe a város főterén, ahol az ünnepséget tartották. Az ünnepség a szokásos forgatókönyv szerint zajlott le, felvonulás, beszédek, műsor, majd a két himnusz, a magyar és a székely eléneklésével zárult. Eddig még simán ment minden, most kezdődött az, amire már egy hónapja készültek. Aztán elindultak a családok, barátok, ismerősök, az összeverődött csoportok a vendéglők, a piac, a bevásárlóközpontok irányába. Sokuknak a homloka izzadt, másoknak a szíve vert jobban, és voltak olyanok is, akiknek a lába botladozott. De úgy mentek, mint Hunyadi János magyarjai a nándorfehérvári csatába. Itt csak előre lehetett menni, akárcsak a csata idején.
Ugyanis az egész város magyarsága felfogadta, hogy a mai nap csak magyarul szólal meg, bárkivel is találkozik, lett légyen az akár maga a prefektus is.
A vendéglőkben és más szolgáltató egységekben az elején arra gondoltak, hogy magyarországi turisták lepték el a várost, akik nem értik a román nyelvet, aztán gyorsan magyarul tudókat kerítettek, akik a tolmács szerepét töltötték be. Aztán az egyik román ajkú kiszolgáló felismerte panellakásbeli magyar szomszédját, és örömmel üdvözölte, majd megkérdezte, honnan jött ez a vendégsereg. Nagy meglepetésére szomszédja magyarul válaszolt kérdésére, mire ő megkérdezte, persze ismét románul, hogy nem ismer rá? Dehogynem, volt a válasz, de ma mi, marosvásárhelyi székelyek csak magyarul vagyunk hajlandók beszélni. Még sok ehhez hasonló eset után a románság is tudomást szerzett erről a furcsa elhatározásról. Az elején csak vonogatták a vállukat. Megjön majd az eszük, mondogatták és egy legyintéssel elintézték.
Az utóbbi húsz év legszebb napját élték meg a vásárhelyiek. Ma igazán otthon érezték magukat abban a városban, melyet székely őseik alapítottak. Bátraknak és hősöknek érezték magukat. Győztek! Egyenes tartással kiálltak a nyelvhasználati jog és a valódi kétnyelvűség mellett. Nem kellett ehhez konferencia, kongresszus meg parlamenti szereplés, az egyénekre lebontott közös cselekvés hozta meg a sikert.
Aztán nemsokára az egyházi ünnepeken, karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor is tartottak "Csak magyarul" napokat a "Csak románul" napok ellensúlyozására. Aztán a rákövetkező év minden hónapjának első napja, majd első hete, első két hete, végül minden napja magyar nappá vált. Aztán a város román lakossága is lassan elfogadta, hogy a város magyarságának is joga van saját nyelvét használnia, saját városában. Egyre többen tanultak meg magyarul, megszokottá és gyakorlattá vált, hogy a román románul, a magyar magyarul beszélt egymással, de olyan is előfordult, hogy a román magyarul, a magyar románul társalgott egymással. Marosvásárhely példája követőkre talált Tordán, Kolozsváron és Erdély minden olyan városában, ahol magyarok éltek.
Ennek következménye, hogy napjainkra a Kárpát- medence területén a magyarság legközelebbi barátja a román nép és tűzbe mennének egymásért.
A történet álomszép. Csak azért nem tudott még valósággá válni mert…
Csíkszerda, 2010. július 29.
Beder Tibor2010. október 2.
Autonómiával a felejtés ellen
Beder Tibor egykori Hargita megyei tanfelügyelő Apadó fájdalom című könyve különös ellentmondásra, vagy inkább paradoxonra hívja fel a figyelmet: múltunk ismerete fájdalmas, különösen a külhoni magyarok számára, de ha elfelejtik, elvész a megtartó erő. Nemzedékről nemzedékre mind kevesebbet tudunk, s a fájdalom csökken ugyan, de érdemes lenne megmaradásunk érdekében megállítani. Erre a legjobb recept az autonómia.
Beder Tibor: Apadó fájdalom – a magyar nyomkeresés könyvének szatmárnémeti bemutatója
2010. október 6-án, szerdán, 18 órakor a Németi Református Egyházközség gyülekezeti termében (Wolfenbüttel, volt Wesselényi utca 4. sz.) író-olvasó találkozóra kerül sor Beder Tibor csíkszeredai íróval, a Julianus Alapítvány elnökével az Apadó fájdalom című kötete megjelenése alkalmából.
A szerző neve ismerős a természetjárók számára, hiszen ő volt 1979-ben a Jöjjön velünk, Románia legnagyobb természetjáró mozgalmának elindítója, de ismerősen hangzik azok számára is, kik a Rákóczi-emigráció, a török-magyar kapcsolatok és rokonság iránt érdeklődnek. Beder Tibor – múltunk emlékeit kutatva – jobbára gyalogszerrel Európa és Kis-Ázsia nagy részét bebarangolta, őseink nyomait keresve alaposan beásta magát történelmünk írott forrásaiba is, s tapasztalatait összegezve több kötetben számolt be útjai alkalmával tett felfedezéseiről.
A bemutatásra kerülő Apadó fájdalom című kötetet Beder Tibor földrajzi és szellemi síkon egyaránt nagyívűnek nevezhető több évtizedes utazásai összegezésének tekinthetjük, identitástudatunkat és Kárpát-medencei megmaradásunkat érintő olyan kalandozásnak a honfoglalástól napjainkig, a Szent István-i Magyarország megszületésétől a székelyföldi autonómia igényléséig, melyet a kritika joggal illetett elismerő szavakkal, s tekinti oly olvasmánynak, amely hatásosan hozzájárul a magyar méltóság és önazonosság építéséhez, az önálló gondolkodás és az erdélyi magyarság autonómia-törekvései megértéséhez.
Beder Tibor: Apadó fájdalom, ProPrint Kiadó, Csíkszereda, 2009/, Erdély.ma2010. október 6.
Beder Tibor - könyvismertető
Beder Tibor Apadó fájdalom című könyve a székely népről szól, tulajdonképpen egy lármafa a székelységnek, mely figyelmeztetni akarja a népet arra, hogy a föld, ahol élnek lassan elrongálódik, és ne hagyják azt elveszni.
Szatmárnémetiben első alkalommal került sor Beder Tibor csíkszeredai író könyvbemutatójára, melynek helyszíne a Németi Református Egyházközség gyülekezeti terme volt. Beder Tibort mint írót, mint egykori földrajz szakos tanárt, és a Julianus Alapítvány elnöke ként ismerik. A könyvismertető előtt Muzsnay Árpád, az EMKE elnöke tartott köszöntő beszédet.
Beder Tibor továbbra is tanári hivatásának él: "Apadó fájdalom" című könyvében tetten érhető az oktatói szándék, amely tulajdonképpen egy lármafa, azaz figyelmeztetőjelként szolgál a székely nép számára. Könyve a székely öntudat erős megnyilvánulása.
Az író a téves fogalmak elkerülése végett röviden ismertette Székelyföld helyzetét, és a székely ember tulajdonságát, akit erős regionális tudat jellemez. Könyvével fel akarja hívni a székely ember figyelmét arra, hogy továbbra is éljen abban a tudatban, hogy ő a székely földhöz, a székely közösséghez tartozik, továbbá meg akarja tanítani a székelységet arra, hogy a közösséget, és azt a földet ne hagyják elveszni, illetve őrizzék hagyományaikat.
Az író Székelyföldet bejárva, a székely nép történelmének számos meghatározó pillanatát megidézve, egy összefoglalót készít arról a folyamatról, amely a mai állapothoz vezetett. A kőkösi hídról indul, útja során körülnéz Aranyossszéken, a Barcasági medencében és Moldovában, vizsgálva a székelység fogyatkozásának okát. Megvizsgálja az örmények és a szászok sorsát, valamint a csángók drasztikus fogyatkozását, és figyelmeztet arra, hogy a székely nép van soron...
Póti Orsolya, szatmar.ro2010. november 3.
Népi hagyományaink a XXI. században
Ezzel a címmel szervez első alkalommal székely- mezőségi konferenciát a Bandi Dezső Kulturális Egyesület november 6-án, szombaton 10 órától a csittszentiváni református gyülekezeti ház tanácstermében. A rendezvényen lehetőséget teremtenek a térségbeli népművészeknek a találkozásra, ezenkívül beszélgetések zajlanak a hagyományápolásról. 11 órától bemutatják Beder Tibor Apadó fájdalom című könyvét. Márton Zoltán, a szovátai TOK igazgatója a civil szerveződésről tart előadást, dr. Balázs Lajos néprajzkutató, a Sapientia EMTE csíkszeredai karának tanára A népi hagyományok a XXI. században címmel értekezik. Délután a résztvevők megismerkednek a környékbeli nevezetességekkel. Népújság (Marosvásárhely)2010. november 9.
Megkezdődtek a Magyar Kulturális Napok
Múlt héten kezdődtek és november 15-ig tartanak Dicsőszentmártonban a Magyar Kulturális Napok rendezvényei. A Kis-Küküllő Alapítvány szervezte ünnepségsorozat a helyi zsinagóga épületében Beder Tibor Apadó fájdalom című könyvének bemutatójával indult, amit a Székelykapu-állítás Rodostóban című filmbemutató követett. A város szülöttje, a világhírű fotográfus, Munkácsi Márton fényképeiből pénteken nyílt kiállítás a Kis-Küküllő Galériában. – A 30 alkotásból álló képanyagot a Kecskeméti Nemzeti Fotográfiai Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre – tudtuk meg dr. Kakassy Sándor megyei közgyűlési képviselőtől. Balázs Éva, az alapítvány ügyvezetője, a kiállítás főszervezője elmondta, azért döntöttek úgy, hogy megrendezik a tárlatot, mivel Munkácsi Márton Dicsőszentmárton szülöttje, a dicsői magyarságnak pedig illik megismernie és büszkének lennie a világhírű művészre. "Munkácsi Márton itt született, majd családjával egy ideig Kolozsváron élt. 1911-ben kiköltöztek Budapestre. Már 17 éves korában versekkel jelentkezett, majd Az Est lapnak volt a riportere. Ekkor kezdett fotózni is, saját riportjainak illusztrálása céljából. A Színházi Élet volt az első stabil munkahelye. Már ismert fotós volt, amikor anyagi okok miatt Berlinbe került és ott a rangos lapoknak dolgozott, bejárta az egész világot. Hitler hatalomra jutása után Amerikába távozott a létbizonytalanság miatt, ő az alapítója a Life magazin fotórovatának. Rengeteg sztárfotót készített, a divatfotózást forradalmasította, kivitte a stúdióból és mozgást adott a képeknek. Sajnos egészségi okokból elég korán megszakadt a pályája, egy szívroham után már nem fotóriportereskedhetett sokáig, ekkor kezdett animációs filmeket készíteni, de nagy sikert ezekkel nem aratott. A '40-es évek legjobban fizetett fotóriportere volt. Egy újabb szívroham következtében egy futballmeccsen, fényképezőgéppel a kezében halt meg. A magyarság nem nagyon ismerte munkásságát, karriert inkább Amerikában futott be, és éppen ezért szeretnénk a dicsőieknek megmutatni, hogy büszkék legyenek arra, hogy milyen szülöttjei voltak a városnak".
A Közművelődési Központban színházi előadásokra, kórusok fellépésére került és kerül sor, az Alter- Native rövidfilmfesztivál idei filmanyagából is szerveznek bemutatót, és első ízben tartanak magyar történelmi vetélkedőt Béres Ilona tanár irányításával, Pataki Tamás vezetésével. Az Andrei Bârsanu Líceum magyar tanulóiból álló tíz csapat a Vox Virtus című vetélkedőn november 11-én bizonyíthatja tudását.
A Magyar Kulturális Napok rendezvényei zömének a helyi zsinagóga ad otthont, itt zajlik egyébként a magyar közösségi élet is, miközben a dicsőszentmártoni Magyar Ház üresen áll. Kakassy Sándor szerint a Magyar Házban immár csupán a Sipos Domokos kórus próbál, egyéb tevékenységekre nem használják az épületet. "Legbüszkébb arra vagyok, hogy Dicsőszent-mártonban a zenei élet is megindult. Ebben a városban az esküvői zenekarokon kívül semmilyen hangszer nem szólalt meg. Elindítottuk a május utolsó hetében zajló kamarazene-fesztivált, amit a salzburgi Mozart Akadémia és Fesztiválzenekar igazgatója, Bényi Tibor patronál. Szlovácsek Ida szervezésében a Kis-Küküllő menti népdaléneklő és szavalóversenyt is évente megtartjuk. Sajnos a kulturális eseményekre mind kevesebben járnak el, az idősebb korosztály érdeklődik csupán, a fiatalok egyre kevesebben vannak és másként szórakoznak. Egyre fogy a magyarság Dicsőben, már a húsz százalékot sem érjük el. Megélhetési gondok miatt sok fiatal a megyeszékhelyre vagy külföldre költözik" – tette hozzá a képviselő. Népújság (Marosvásárhely)2010. december 5.
Átadták a Julianus-díjakat Csíkszeredában
Tizennyolcadik alkalommal kapták meg az elismerést azok, akik munkájukkal a legtöbbet teszik a magyarságért.
A Julianus Alapítvány elnöke szerint három szempont érvényesül az elismerés odaítélésénél: „Az első, hogy olyan kapjon díjat, aki a magyar emlékeket védelmezi. Második, olyan kapjon díjat, aki a magyar ügyet szolgálja. Harmadik, olyan kapjon díjat, aki cselekszik a magyar nyelv védelmében" – sorolta Beder Tibor.
Díjazták Kalmár Zoltán újságírót, a nagyszebeni szórványmagyar közösséget összetartó munkájáért. A szabadkai Maurer Oszkár azért kapott elismerést, mert a szerémségi szórványmagyarságot védi az asszimilációtól. Elismerésben részesült a tordai Pataki József, aki több mint 2500 magyar honvéd sírját azonosította és emlékművet állított nekik
Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere a magyar nyelv hivatalos használatáért, a párizsi Bernard Le Calloch pedig a Trianon óta szétdarabolt magyar közösségek kutatásáért kapta meg a Julianus-díjat.
Csúcs Mária
Duna TV, Erdély.ma2011. április 15.
Borbáth Erzsébet, aki magyarul tanította a csángókat
A József Attila Általános Iskola nyugalmazott igazgatónõje és Domokos Pál Péter Alapítvány elnöke. Ez a két intézmény vállalta fel, hogy 1990-tõl a csángó gyerekeket Csíkszeredában anyanyelvükön, magyarul tanítsa, fejlessze beszédkészségüket. Magyartanárként ez a feladat fõleg Erzsike nénire várt, ám ez olyannyira jól sikerült, hogy ebbõl a generációból nõtt ki az ismert csángó költõnõ, Iancu Laura is.
Borbáth Erzsébet az egyetemen elõször az elmélet szintjén ismerkedett meg a csángókkal, majd a Gyimesbe került tanítani, így a gyimesi csángókat személyesen is megismerhette. Késõbb egy Moldvába szervezett kirándulás alkalmával találkoztak egy lujzikalagori csángó asszonnyal, aki beszélt nyelvjárásukról és a falut is meg szerette volna mutatni, de a milícia nem engedte be a csíki kirándulókat.
Az újabb kapcsolat a csángósággal 1990-ben alakult ki, amikor is Beder Tibor, az RMDSZ akkori szórványfelelõse javaslatára a csíkszeredai József Attila iskolában csángó gyerekek is kezdtek tanulni. Mind a tanulóknak, mind a tanároknak nagy erõfeszítést kellett tenniük, hogy a román tannyelvrõl sikerüljön átállni a magyarral. Késõbb anyanyelvi elõkészítõ táborokat szerveztek, hogy kiválaszthassák azt a harminc gyereket, akit felvehetnek az iskolába.
Erdély.ma