udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
145
találat
lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-145
Névmutató:
Karácsonyi Zsigmond
2015. május 16.
Huszonöt éves a MÚRE (GALÉRIA)
Megalakulásának helyszínén, a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karának nagy aulájában ünnepli fennállásának 25-ik évfordulóját a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE). Üvegcsillár, posztmodern, szoc-reál stílusú épületbelső, sok kis asztal körül cigarettázó emberek, lelkes hozzászólások, elképzelések, tervek ismertetése, egyeztetések, viták – valahogy így kell elképzelni azt a miliőt, amelyben 25 évvel ezelőtt a MÚRE megalakult.
A Bukaresti Román Televízió Magyar Adásának két munkatársa, Kacsó Sándor és Bartha Ágnes egy 25 perces filmet készített az elmúlt két és fél évtized felvételeiből. A filmkockák a kezdetektől a tavalyi riporttáborig felelevenítették a legfontosabb eseményeket az újságíró-egyesület életéből. Sok ismerős arc tűnt fel, olyanok, akik ma is aktív tagjai az egyesületnek, olyanok, akik valamiért elmaradtak, vagy eltávoztak már az élők soraiból.
A Sapientia nagy aulájában Sarány István csíkszeredai újságíró, a MÚRE Hargita megyei területi képviselője házigazdaként szólította mikrofon elé a meghívottakat, társszervezetek képviselőit, egykori elnököket, munkatársakat, vendégeket.
A felszólalók között elsőként Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke köszöntötte az újságírókat, aki a MÚRE és az RMDSZ 25 éves fennállása között vont párhuzamot. Györffy Gábor, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa beszélt az újságírói szak megalakulásáról, majd Kövér Tamás, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének delegáltja, Szikora József, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnöke, Léphaft József, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének képviselője, Havasi János, az MTVA- és Tripolszky János, a sajtószakszervezet részéről, Kassai Péter, az egykori szárhegyi MÚRE-rendezvények házigazdája, valamint Jakab István, a magyar országgyűlés alelnöke mondott köszöntő beszédet.
„25 év, 133 díjazott” - mondta Rácz Éva, a MÚRE elnöke, majd a volt elnököket, alelnököket szólította mikrofon elé: Hecser Zoltánt, Gáspár Sándort, Karácsonyi Zsigmondot, Boros Zoltánt, Simonffy Katalint, Ambrus Attilát.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnökének üdvözletét Bartha Réka olvasta fel. Üzenetben köszöntötte az ünneplőket Vincze Loránt és Ágoston Hugó, majd a legvégén a MÚRE Press-ing focicsapata vonult a pódiumra és jelentette be, hogy öt háromra győzte le a Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának csapatát.
A rendezvény szombaton szakmai tanácskozással folytatódik: Bodonovich Jenő Médiabiztosi ajánlások a köz érdekében címmel tart előadást, Turos Lóránd a romániai médiaszabályozásról, Kövér Tamás a Média Önszabályozó Testület tapasztalatairól, Szucher Ervin Kihívások előtt a MÚRE Becsületbírósága témát járja körül.
Antal Erika
maszol.ro2015. június 4.
Cserbenhagyatva
Végleg győzött a kolozsvári lobbi. A demokrata szövetség ügyvezető elnökségét a kincses város bennszülöttjei vagy tájba simult áttelepültjeink alkotják a hétvégi SZKT-ülés döntése alapján. Könnyen lehet, hogy ez a hatalomharácsolás okozza majd az RMDSZ vereségét a jövő évi választásokon. A Bukarest–Kolozsvár–Budapest háromszögben cikázó politikusok madártávlatából a mi flekkenfalvi sorsunk leértékelődött az utóbbi években, pontosabban a Markó-korszak végével. Bár az ügyvezető alelnöki pozíció megőrzésével még négy évig lélegeztetőkészüléken tartva, volt egy kis belekontárkodásunk az országos politikai életbe, de mára az is emlék csupán. A hargitai és kovásznai székelyek rég kivívták autonóm RMDSZ-üket. A megpezsdült sepsiszentgyörgyi gazdasági-kulturális életet nézve, talán nem is csinálják rosszul. Mi pedig mint vezér nélkül maradt nyáj kóválygunk. A kilencvenes évek elejétől közel két évtizedig Marosvásárhelyen volt az erdélyi magyarság politikai központja. Sérelmezték ezt sokan, főleg a Szamos-parti fellegvárból, ahol a funarióták sanyargatták magyarjainkat. De fordult a kocka, most mi érezzük sanyargatva magunkat, azért is, mert a sérelmeinknek markánsan hangot adó érdekképviselet vezérkara hallótávolságon túlra költözött.
lárvultunk. Nemcsak a jelenlegi, hanem az itt székelő előző szövetségi elnök is felelős ezért. Ennek a városnak, akár csak egy kihelyezett irodaként, szüksége van az ügyvezető elnökség jelenlétére. Nem arra gondolok, hogy a jelenlegi – a háttérelemzésekben, társadalomkutatásban, kultúrmenedzsmentben jártas – alelnököket kellene átdobni a mi portánkra, akiket a hét végén felkentek, a szervezetépítésben és önkormányzatiságban tapasztalattal rendelkezőkre lenne szüksége a városnak és a megyének. Itt vannak megoldatlan problémák már évek óta. A lejtmenet keserű bizonyítéka, hogy a minap, huszonkét év után, lemondott városi önkormányzati mandátumáról a városgazdálkodás legtapasztaltabb RMDSZ- képviselője. Van, aki úgy jellemezte az esetet, hogy megkezdődött a süllyedő hajó elhagyása. Törzsök Sándor eddigi tevékenységét ismerve feltételezhetően nem erről van szó. De döntése meghozatalában biztos közrejátszott az elmúlt három év önkormányzati kudarcsorozata is. Lapunk nem egy esetben adott le vészjelzést, hogy nem mennek jól a dolgok. De a füstjeleket ha fogták is a kolozsvári csúcsvezérek, helyzetmegoldó válasz nem érkezett. Segítség még kevésbé. A villámlátogatásokon osztogatott tanácsok médiaszereplésre elegendőek talán, de nem javítanak a helyzeten. Merjük kimondani végre: válságstábot kell felállítani a szövetségi ügyvezető elnökség irányításával. Régi sérelmeket félretéve, minden jó szándékú volt vagy jelenlegi közéleti szereplő tapasztalatára számítva, rövid és középtávú célokat meghatározva akciótervet kell kidolgozni Marosvásárhely jövője érdekében. A cserbenhagyott város akkor nem rántja magával a negyedszázados szövetség felépítményét.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)2015. július 9.
Éretlen közoktatás
Visszafelé sült el a puska. Az idei érettségi legnagyobb cirkuszát egy Bihar megyei vizsgaközpont produkálta. A felügyelő tanárokkal összejátszva gyanúsan jó dolgozatokat írtak a diákok. A korrupció országában mégsem ez a legbotrányosabb. Sokkal megdöbbentőbb, hogy 57 középiskola nulla százalékot teljesített. Vagyis egyetlen végzősének sem sikerült az érettségije. A szégyenlistán három Maros megyei oktatási intézmény is szerepel. Egy gazdasági elemző kiszámította, hogy az utóbbi években közel négyszázezer diploma nélküli maturandust termelt az oktatási rendszer, ami 2,2 milliárd eurónyi kidobott pénz. Középiskolába terelésükkel nemcsak a költségvetést apasztották, tanáraik energiáját csapolták meg, hanem életpályájukat taszította holtvágányra az át nem gondolt tanügyi törvény. Be kellene már végre látni, hogy a bukfenciskolák sokasága selejtet termel folyamatosan. Az egyetemek nemkülönben. Akár a bölcsészkarról, akár az orvosiról beszélünk. A szakképzés pedig gyakorlatilag megszűnt. Mivé lettek az egykori marosvásárhelyi szakiskolák, szakközépiskolák?! A fémipari, a faipari, az építészeti, ahol munkaerő- utánpótlást képeztek a helyi gyáraknak. Igaz, már a gyárak sincsenek. De képzett szakemberekre szükség van. Az iskolapadból kikerült felsőfokú végzettek képesítésére a munkaadók az első évben több száz eurót költenek. Alig egynegyedük válik be. A többi továbbáll. A silány állami oktatási rendszer kárát a magánvállalatok fizetik meg. Kénytelenek magukra vállalni a szakemberképzést, amiért jobb helyeken adókedvezmény jár.
Nincsenek pedagógusok, csak tanárok. Néhányan kiválóan teljesítik feladatukat, de a többség csapnivaló. Nem erre a hivatásra termett. Akinek sikerül közölük jövedelmezőbb állást szereznie, azonnal megszökik. Esetleg politikus lesz belőle, és hatékonyan részt vesz az oktatási rendszer további bomlasztásában. A törvényhozásban vagy a tanfelügyelőségeken. Ez utóbbit már rég meg kellett volna szüntetni. Valami mást találni az idejétmúlt kádertemető helyett, hogy ne a pártpolitikai szempontok írják felül a nevelési elveket.
Nagyobb fizetést kell biztosítani az oktatóknak, mert ettől függ az ország fejlődése. A jelenlegi politikai osztály ezt sehogy sem érti. Tegnap az átmeneti kormányfő hosszan ecsetelte, miért kell többszörös fizetést adni például az államelnöknek vagy a kormányfőnek. A január elsejétől életbe léptetendő közalkalmazotti bértáblázat végére kerültek a közoktatásban dolgozók. Legalábbis a kiszivárgott adatok szerint. Megint a bürokratákat fizetik meg jobban. Állítólag így akarják a korrupciót visszaszorítani. A tanároknak marad a magánórabiznisz. Aminek kitűnő táptalaj a jelenlegi fejetlenség.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)2015. augusztus 24.
Mire költik a magyarságnak kiutalt pénzeket? (Napirenden az RMDSZ és a Communitas Alapítvány)
Nem hajlandó elszámolni az RMDSZ a román kormány által a magyar kisebbségnek kiutalt pénzekkel és részrehajlástól nem mentes alapítványa, a Communitas pénzelosztó módszerével sem – ez derült ki a témáról szervezett vitán a Kolozsvári Magyar Napokon.
A 15 év Communitas címmel csütörtökön tartott beszélgetésen a Főtér.ro újságírója, Fall Sándor több kérdésre kereste a választ, többek között arra, hogy az RMDSZ mikor teszi közzé annak az összegnek a teljes elszámolását, amelyet a magyar közösséget a parlamentben képviselő szervezetként a román költségvetésből kap. Érvelése szerint ez indokolt lenne – idén 19,7 millió lejt, azaz több mint 4 millió eurót kaptak –, így hát az lenne tisztességes, hogy ne csak a Communitas Alapítványon keresztül szétosztott pénz (2014-ben 3,7 millió lej, vagyis a teljes összeg mintegy 20 százaléka), hanem a teljes összeg felhasználását is átláthatóvá tenné a közösség felé. Mint megjegyzi: az RMDSZ képviselői általában azzal intézik el a választ, hogy a számvevőszék ellenőrzi az összeg felhasználását, és mindig mindent rendben talál, az összeget pedig a törvény értelmében nem a magyar közösség, hanem az RMDSZ kapja (és saját működésére is fordíthatja).
A felvetésre Szép Gyula, a Communitas Alapítvány kuratóriumának alelnöke, valamint Dáné Tibor Kálmán, az alapítvány művelődési szaktestületének tagja reagált egyszerűen és frappánasan: mivel ez a beszélgetés a Communitasról szól, nem beszélnek arról, hogy az RMDSZ mire költi a 19,7 millió lej mintegy 80 százalékát, mert az egy másik téma.
Kitérő válasz érkezett a második kérdésre, miszerint összeférhetetlenséget jelent-e, hogy a Communitas szaktestületeiben (pl. a sajtószaktestületben) olyan személyek döntenek a támogatások odaítéléséről, akik maguk is pályáznak (és pályázatukkal folyamatosan nyernek) ugyanannál a szaktestületnél. A támogatások odaítéléséről szakemberek döntenek, és igen, valóban előfordul, hogy ők maguk is pályáznak – hangzott a felelet. „Fel lehet fogni összeférhetetlenségnek is – mondta Szép Gyula –, de nem vagyunk annyian, hogy megengedhessük magunknak ezeknek a szakembereknek a kizárását a szaktestületekből.”
A Főtér.ro cikke megjegyzi: a sajtószaktestületnek tagja Szűcs László, aki a Várad folyóirat főszerkesztőjeként pályázik is (és nyer) a Communitas kiírásain, Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, valamint Karácsonyi Zsigmond, a Népújság főszerkesztője. A Várad idén 25 ezer lejt, a Brassói Lapok 40 ezer lejt, a Népújság pedig 35 ezer lejt kapott a Communitas Alapítványtól, ezzel pedig a legnagyobb támogatást kapott médiatermékek közé tartoznak.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. szeptember 17.
Esélyturbózás
Beleragadtunk a negyedszázados úgysem lehet változtatni a helyzeten, minek törjük magunkat? letargiás állapotba. Pedig változtak a dolgok, még ha nem is olyan mértékben, ahogy szerettük volna. Csakhogy közben a türelmünkkel együtt elfogytak mellőlünk sorstársaink is. A jobb élet reményében az anyaországban keresték a boldogulásukat. Mostanában már ott sem elég jó nekik, és továbbállnak, netán már középiskolásként megcélozzák az észak-európai egyetemek valamelyikét. Közben még belefér egy angliai tapasztalatszerzés. Természetesen nekik savanyú a hazai szőlő. Talán néha egy röpke szülőlátogatás még helyet kap a zsúfolt nyári programjukban, de a visszatelepülés már szóba sem jöhet. Vásárhely végleg elvesztette vonzerejét. Néhányan még küszködnek, hogy életet leheljenek a magyar közösségbe. A kiöregedett szervezőhad nélkül rég nem pislákolna a láng. A huszonöt éve látott arcok között néha feltűnik egy-egy új is, de kevés ahhoz, hogy falakat döntsenek.
A megújulás és a generációváltás ígéretével pártosodott néhány tehetséges fiatal. Az RMDSZ helyi szervezetében is új szelek fújnak, csak az a baj, hogy szakadozott a vitorla, és a kormányos is néha elbóbiskol. Igaz, talált egy jó irányzékot, a polgármester- előválasztást. A néppárti megyei vezér azonnal kezet adott rá, így kénytelenek voltak a polgári pártosok is belemenni az egyezségbe. A marosvásárhelyi összefogásnak szinte mindenki örvendett. Sajnos, az eltelt közel fél év alatt nem ment minden simán. A lagymatag érdeklődés miatt átütemezték, csúsztatták az időpontokat. Újabb jelentkezőket vártak a megmérettetésre, de augusztus végére is csak az első körös három jelölt maradt. Két történész és egy kommunikációs szakember. Sehol egy jogász, gazdasági vagy közigazgatási szakember. De ezért nem a pályázókon kell elvernünk a port. Lehetnek még ők is hiteles jelöltek. A most kezdődött kampányban esélyt kell adni nekik, hogy bizonyítsák rátermettségüket. Előítéletmentesen. Most nem a pártok mérkőznek, hanem az egyének. Hisz a magyar közösség jelöltjét kellene kiválasztanunk. Első alkalommal van erre esélyünk. De azért, hogy döntésünket egy felsőbb érdek utólag ne kérdőjelezhesse meg, nagy arányban kell részt venni a szavazáson. Ugyanis, ha csak egy töredék kisebbség nyilvánítja ki akaratát, bárki bármikor semmisnek tekintheti az összefogáskor kötött egyezséget. Amelyet sajnos nem elég körültekintően szerkesztettek meg a felek, és ezért félremagyarázható "aknák" is maradtak benne. Mindezek tudatában ésszel kell döntenünk, az elmúlt évek, évtizedek sérelmeit félretéve turbózzuk fel esélyeinket azáltal, hogy mi választjuk meg polgármesterjelöltünket.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)2015. október 24.
Megfigyelt művészek
A volt Szekuritáté archívumában lévő kulturális tematikájú dossziékat tanulmányozva Madalina Brasoveanu művészettörténész doktorandusz érdekes megfigyelést tett a Nagyvárad – Marosvásárhely – Sepsiszentgyörgy művészhálózat hetvenes és nyolcvanas évekbeli tevékenységéről. Az egykor szigorúan titkos anyagot kiállítás formájában Marosvásárhelyen a B5 Stúdióban láthatta első alkalommal a nagyközönség. A megnyitó után beszélgettünk a leendő művészettörténésszel.
– Miért választotta ezt a kutatási területet?
– A ’80-as évek kolozsvári, nagyváradi, sepsiszentgyörgyi és marosvásárhelyi alkotói közösségek kutatása képezi a Bukaresti Képzőművészeti Egyetemen megvédésre kerülő doktori dolgozatom témáját. Így fedeztem fel a Szekuritaté archívumában található anyagot. Annyira magával ragadott, hogy egy 80 oldalas tanulmányt közöltem az archívumot tanulmányozó tanács (CNSAS) legutóbbi füzetében. A mostani kiállítás anyaga ebből készült, természetesen a térnek megfelelő konceptuális, narratív elrendezésben.
– Csak magyar közösségeket vizsgált?
– Nem véletlenül. Bár léteztek román csoportok is, azok nem voltak ennyire összeforrtak. Témaválasztáskor nem az etnikai szempontok vezéreltek, hanem az a tény, hogy a jelenkori romániai művészettörténet nagyon felületesen tárgyalja vagy inkább elhallgatja ezeknek a fiatal alkotócsoportoknak a tevékenységét. Miközben több mint egy évtizedig – 1989-et megelőzően – jelentős szerepük volt. Természetesen más-más szervezési formában működtek. Míg Kolozsváron a képzőművészeti szövetség védnöksége alatt, addig Marosvásárhelyen teljesen független státusban.
– A kiállítás anyagából nem az derül ki, hogy ezek ellenálló csoportok lettek volna. Milyen rendszerellenes tevékenységért kerültek az állambiztonságiak látókörébe?
– Valóban nem beszélhetünk politikai ellenállásról. A hatóságok szemében a képzőművészet, mivel a színházhoz vagy irodalomhoz viszonyítva elenyészően szűkebb réteghez jutott el, nem képezett veszélyforrást.
– Én úgy emlékszem, hogy a marosvásárhelyi MAMŰ-nek vagy Sepsiszentgyörgyön Baász Imrééknek volt közönségük és talán hatásuk is.
– A MAMŰ-ről nem találtam semmit a Szekuritaté irattárában. De ezeket a fiatalokat nem is a művészeti tevékenységükért, hanem az ún. magyar nacionalizmusukért figyelték.
– Az állambiztonságiak valószínűleg nem értették meg az alkotások mondanivalóját. Volt-e komolyabb következménye a megfigyeléseknek?
– A legtöbb esetben nem volt. Két kivételt említenék, amikor kellemetlen zaklatásokkal keserítették meg a művészek életét. Egyik Baász Imre esete, akit több alkalommal hívattak be és írattak vele nyilatkozatokat. A kiállításon is látható volt kézírásos "rögtönzése", melyből kiderül, mire voltak kíváncsiak az államvédelmis tisztek. Nála is rosszabbul járt a nagyváradi Ferenczi Károly, akit "jóindulatúan figyelmeztettek" arra, hogy kerékpározás közben könnyen baleset érheti. Majd kitették az iskolából, és arra kényszerítették, hogy aláírja az együttműködési nyilatkozatot. Miután aláírta, hogy barátait védje, megszakított velük minden kapcsolatot. Kilépett az alkotói csoportból, aminek következtében a kiállításokról is hiányoztak munkái. Inkább horgászni járt, és arról jelentgetett a tartótisztnek. Önként kizárta magát a közösségből.
– Mi tartotta egyben ezeket az alkotói közösségeket?
– A csoport erőt adott, egyfajta védelmet nyújtott akár a céhen belüliektől érkező, akár a politikai "támadásokkal" szemben. Például egyedül nehezen fogadtathattak el egy installációt, de ha csoportosan jelentkeztek, már más volt a reakció. Természetesen, amint már mondtam, nem egyformán működtek ezek az alkotói közösségek. Mindegyiknek megvolt a sajátossága, de mindegyiket a közösség nyújtotta védelmi háló tartotta össze. Amikor már nem volt erre szükség, a ’89-es fordulat után a művészek elindultak saját egyéni útjukon, és az alkotói csoportok felbomlottak. Nem hinném, hogy még létrejöhetnek ilyen közösségek.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)2015. október 27.
Szászrégen és Vidéke
A 200. lapszám megjelenését ünnepelték
Pénteken délután a radnótfájai templomban ünnepelték a Szászrégen és Vidéke című havilap megjelenésének kétszázadik lapszámát. Fábián András főszerkesztő, Menyei Ildikó és Fábián Gizella családi hangulatú rendezvényt szervezett, ahol szó esett a lapkiadásról, megemlékeztek egykori munkatársakról, és bemutatták a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete által kiadott, a Felső-Maros mente tematikájú Magyarok az Istenszéke lábánál című riportkötetet.
Először Fábián András főszerkesztő beszélt a lapkiadásról. Elmondta, 1999 márciusában néhány szászrégeni értelmiségi kezdeményezésére jött létre a lap, amely tulajdonképpen felelevenítette a szászrégeni magyar lapkiadást. Már akkor meghatározták, hogy a megjelenő Szászrégen és Vidéke a helyi magyar közösséget szolgálja, a hagyományokat ápolja, többek között helytörténeti, történelmi, kulturális írások megjelenésével, ugyanakkor nyomon követik a város magyar vonatkozású társadalmi, politikai és kulturális eseményeit is. Az 1999 márciusa és 2015 októbere között eltelt kétszáz hónapban volt olyan is, amikor hajszálon múlott a kiadása, de mindig akadtak, akik közbeléptek és megmentették a lapot, így sikerült folyamatosan megjelennie. Sőt, valóban színes, érdekes, nem csak a helyiek számára fontos és kuriózumnak számító anyagokat is közöltek, némelyikkel az erdélyi magyarság szellemi kincstárát gazdagították. Fábián András megemlékezett azokról a munkatársakról is, akik már nincsenek közöttünk: Kunsági István, Darvas Ignác, Bíró Donát, Márk Endre és dr. Horváth Erzsébet – lapalapítók, szerkesztők, akik emlékének egy perc néma csenddel adóztak a jelenlevők.
Végül Fábián András megköszönte a lapalapítóknak, a volt és jelenlegi szerkesztőknek, az Impress Kiadónak és a nyomda munkatársainak, a támogatóknak és az olvasóknak, hogy a lap megérhette a 200. számát.
A lapkiadást felvállaló Impress Kft. vezetőjeként jelen volt Karácsonyi Zsigmond, a Népújság főszerkesztője, aki köszöntötte a "kistestvér" szerkesztőit. Hangsúlyozta, hogy a kiadó, a Népújság örömmel támogatja a lap megjelenését, hiszen fontos, hogy helyi szinten létezik egy ilyen lap, amely a közösségápolást is célul tűzte ki. Vajda György, a MÚRE alelnöke hozzátette, az egyre fenyegetőbb lemorzsolódásban, szórványosodásban egy helyi lapnak kapcsolaterősítő szerepe van, amely összetartja a közösséget, hiszen az információnak nagy hatalma, ereje van. A köszöntők után Karácsonyi Zsigmond szimbolikus ajándékot adott át a szerkesztőknek.
A továbbiakban az esten külön megemlékeztek dr. Horváth Erzsébet lapalapítóról, munkatársról, aki nemrég távozott az élők sorából. Fábián András kifejtette, nagy veszteség érte a szászrégeni magyar közösséget. Olyan személyiségtől kellett végleg elbúcsúzni, aki mind orvosi, mind zongoratanári tevékenysége révén hosszú éveken át kitartóan, hozzáértéssel és odaadással szolgálta embertársait. Mindezek mellett 2000 és 2015 között útleírásaival, esszéivel, a Kemény János családjáról írt naplójával gazdagította a Szászrégen és Vidéke lapot. A "mindannyiunk Zsóka nénije" – mondta Fábián András – jelen volt minden művelődési rendezvényen, író-olvasó találkozón, szimfonikus hangversenyen, zongorakoncerten és nem utolsósorban Marosvécsen a helikoni leszármazottak találkozóin, hiszen számos emlék fűzte a Kemény családhoz. Ezt illusztrálta az a naplójegyzet is, amelyből a szervezők felolvastak. Érdekes – ma már erdélyi kultúrtörténeti kuriózumnak számító –, igen bensőséges történeteket hallhattak a jelenlevők többek között a mecénás Kemény Jánosról és családjának második világháborút követő megpróbáltatásairól.
A rendezvény végén Karácsonyi Zsigmond és Vajda György bemutatták a MÚRE által megjelentetett Magyarok az Istenszéke lábánál című riportkötetet, s szó esett a következő könyvről is, amelynek helyszínéül az újságírók a Szászrégen–Beszterce és Bethlen közötti, igen érdekes történelmi múlttal rendelkező területet jelölték ki. Kiemelt jelentőséget kap az etnikumok közötti kapcsolat, a megélhetésért folytatott mindennapi küzdelem, amely nemzetiségre való tekintet nélkül összeköti az embereket.
(erdélyi)
Népújság (Marosvásárhely)2015. december 3.
Lepénydurrantó
A kézdivásárhelyi feltételezett terrorgyanús akció leleplezésének körítése aláásta a hírszerző szolgálat hitelét. A román média józanabbik része az eddig napvilágot látott tények alapján nevetségesnek tartja a vádakat. Karikatúrák tucatja kering a világhálón a petárdás kürtőskaláccsal, ami jelzi, hogy léteznek még logikusan gondolkodó emberek. Európában valós veszélyt jelent a terrorizmus, éppen ezért megengedhetetlen, hogy az állampolgárok biztonságáért fizetett szolgálatok politikai játszmák részeseként, pánikkeltő információkkalinteretnikai feszültséget keltsenek. Reméljük, egyszer csak kiderül az igazság, hogy miben mesterkedett a harci játékokat kedvelő Beke István Attila, és azt is, hogy az esetleges bűnvádi felelősségre vonás nem lesz méltánytalanul szigorú. De a terrorizmusellenes ügyészség, amelynek vezetőjét tavaly korrupciós váddal őrizetbe vették, és még folyamatban van az ellene indított eljárás, most nagyot akart durrantani. A magyar közösség önrendelkező törekvéseit szerette volna pályán kívülre küldeni. Ezért időzítette akcióját december elsejére. A nacionalista véreb újságírók rá is ugrottak a témára. Még a mérsékeltnek tartott hírtelevízió is elvesztette józanságát első megszólalásakor. De nagyon hamar változott a célpont, és a hírszerző szolgálat profizmusát kérdőjelezték meg a szájkosár nélküli újságírók. Sajnos, ennél többről van szó. Romániában a világon szinte egyedülálló jelenségként hét titkosszolgálat működik. Ezek negyedszázad után is nagyban a szekuritáté mentalitását őrzik. Örökös belső ellenségnek tekintik a magyar közösséget. Már rég megszoktuk a megfigyelő, lehallgató jelenlétüket. Ennél károsabb a félrevezető, lejárató információk terjesztése, szivárogtatása. Jelenkori demokráciánk meghatározó elemei a politikummal összefonódott titkosszolgálati sejtek. A hatalmi harcok mögött ezek összecsapását véli felfedezni némely elemző. Ezért maradt kivizsgálatlan a bukaresti bányászjárás, vagy akár a marosvásárhelyi pogrom. Talán a kézdivásárhelyi esetet is ebből a szempontból kell elemezni. Még akkor is, ha esetleg nem teljesen alaptalan a bűnüldöző szervek gyanúja. A migrációs feszültségek, a beilleszkedni képtelen bevándorlók keltette félelem légkörében etnikai konfliktust kelteni felmérhetetlen felelőtlenség. Semmilyen hatalmi éhség vagy nagyobb költségvetési keret kikényszerítése nem indokolja, hogy ágyúval verébre lövöldözzenek.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)2015. december 9.
A közérdek és a politikai önös érdek vékony mezsgye
Túl lassú a demokrácia?
A marosvásárhelyi könyvvásáron Zárug Péter Farkas egyetemi adjunktus, politológus Leviatán ébredése – Avagy illiberális-e a magyar demokrácia? című könyvét mutatta be Karácsonyi Zsigmond, a Népújság főszerkesztője. A vita során a partnerek markáns véleményeket fogalmaztak meg a könyvben leírtakról és a magyarországi politikai helyzetről. Ennek szerkesztett változatát közöljük.
Karácsonyi Zsigmond: Amikor a könyvet olvasni kezdtem, részben megdöbbentem, részben pedig egyetértettem az ott kifejtettekkel. A téma annyira komplex, hogy nehéz eldönteni: valóban illiberális-e a magyar demokrácia?
Zárug Péter Farkas: Azzal kezdeném, hogy a vita arról, hogy illiberális-e a magyar demokrácia, az utóbbi egy évben, Orbán Viktor tavalyi tusnádfürdői beszédétől lángolt fel. Az illiberális egy műszó. Amikor pedig egy műszó keletkezik, akkor önmagában negatív dolgot jelent. Nincs olyan, hogy pozitív terrorizmus, hisz maga a terrorizmus a jelentéstartalma tekintetében negatív társadalmi jelenség leírását hordozza. Az illiberális kifejezés egy államra vagy demokráciára vonatkozóan valami olyan, ami nem feltétlenül demokratikus vagy valamiféle hibrid rendszer, demokrácia, diktatúra vagy autoriter rendszer közötti állapot. Az meg végképp furcsa, ha valaki a saját maga rendszerét nevezi meg így. Általában negatív jelzőket saját magunkra nem nagyon szoktunk aggatni. Sokan tehát azt nem értették, hogy milyen keretek között beszél a miniszterelnök a saját rendszeréről mint illiberális rendszerről.
– Néhányan az első olvasatra azt mondták, hogy könyved az Orbán-kormány bírálata, jobbról.
– A keret, amiben a bírálatot vagy az észrevételt megteszem, jellegzetesen konzervatív, és nem liberális. Arról az oldalról közelít, hogy meddig mehet el egy állam, amikor beavatkozik a társadalom életébe. És nyilvánvaló, kerestem és keresem a választ arra, hogy akkor ez most úgymond az illiberális kifejezés tekintetében azt jelenti-e vagy nem azt jelenti. A leviatán pedig egy biblikus szörny, amit nem biblikus szörnyként értelmezek természetesen: valójában nem más, mint az abszolút uralkodó. Az az uralkodó, akinek a teste, ha közelebbről nézzük a fedőlapot, sok pici emberfejből tevődik össze, vagyis magából a társadalomból, két kézzel fogja a jogart és a kardot, amivel irányítja ezt a társadalmat, miközben őt magát is a társadalom alkotja. Ez azért fontos, mert Orbán Viktornál a kétharmados támogatottságra való hivatkozás visszaköszön ebben, amint az állandó társadalmi legitimitásra való hivatkozás is. Az észrevételeimet – és gondolom, erről is fogunk beszélni – egyértelműen konzervatív alapállásból teszem meg. Azért tűnik úgy, hogy az illiberálissal szemben valamilyen liberális értéket akarok kvázi védelmezni, mert ezek mára az európai civilizációban univerzális értékek. Ugyanúgy értékeik a szociáldemokratáknak és a konzervatívoknak is, mert már olyan sok idő telt el az európai politikai életben, hogy beépültek civilizációs értelemben a szabadságjogokba, alkotmányos alapkérdésekbe, és mára már mindegyik eszmeáramlatnak alaptéziseivé váltak.
– Valóban a konzervativizmust kéred számon Orbán cselekedeteiben. A könyv két részből áll. Úgy is mondhatnám, hogy ez a könyv az első tanulmánynak a 2.0 kiadása, újraértelmezése. Három éve jelent meg az a tanulmány, amely a II. Orbán-kormány első két évét elemezte. Abban behozol két fontos fogalmat: az egyik a kormány, illetve a Fidesz hiperaktivizmusa a törvényhozásban, a másik pedig a pártkatonák beépülése a rendszerbe, ezt nevezed pártpretoriánizmusnak.
– Maradjunk akkor a Leviatán szemszögénél. A neoliberalizmust konzervatívként kárhoztatom, és most már nemcsak én, hanem mindenki kárhoztatja. Az Európai Unió 2004 utáni világában – az Egyesült Államokban már a ’90-es évek második felében – hihetetlen államleépítés ment végbe a nyugati féltekén. Minden, ami állami feladat volt, a piac részévé vált. A piac mindenhova benyomult, és minden egyes területen liberalizálást követelt. Ebből adódóan az államok szuverenitását végletesen meggyengítette. Olyan mértékben, hogy az állam mint társadalmi szerveződés, erő már nem tudta alapfeladatait ellátni. Az ideológia és a piac oldaláról hangos, zajos éljenzés fogadta, hogy mindenki mucsai, mindenki múlt századi, amennyiben nem ezt a piaci előrenyomulást és a piacnak a brutális deregulációs folyamatát támogatja.
2008-ban ez a rend összeomlik, és ebben a hirtelen keletkezett válságban mindenki az államhoz fordult. Az, aki korábban a leghangosabban kiabált, hogy az állam ne szabályozzon, hagyjon minket békén, elsőként jelentkezik, hogy meg kéne segíteni. Hirtelen a lufi, amit a neoliberalizmus fújt, kipukkadt, és valamilyen módon újra akarta az államot tematizálni. És ebben a pillanatban jelentkezik az európai politikai erőtérben a magyar Leviatán, aki kétharmaddal megszerzi a törvényhozást, és mindent, amit akar, pofázás nélkül. Nagyon határozott, az állam minden intézményét maga mögött tudva kezdi átalakítani a politikai rendszert, nem is kendőzi el. Itt nagyon kritikus vagyok.
– Voltak sikeres törvények is, többek között a határon túliaknak megadott állampolgársági kedvezmény, a gyorsított honosítási eljárás. Ugyanígy sikernek nevezhető a trianoni emléknap vagy az összetartozás napja, amelyek "hoztak is a konyhára", hisz a 2014-es választáson látszott, hogy a határon túli szavazók körében több mint 90 százalékos sikert ért el a Fidesz.
– Orbán nagyon gyorsan felismeri, hogy a tétova állam nem tud érdemben cselekedni, mert úgymond a demokrácia neki túl lassú. Az én félelmem az, hogy persze, túl lassú, de arra azért nem kapott felhatalmazást, hogy olyan gyorsan menjen, ahogyan ő akar. És ez a dilemma: kell-e egy beavatkozó állam, egy olyan állam, amely mondjuk, a piacot orrba vágja. Az én alapállásom, hogy itt Leviatán helyesen cselekszik, amennyiben végzi a feladatát, és a politika terjeszkedik túl Leviatán nevében, ott, ahol a saját érdekét nézi. Vagyis a közérdek és a politikai önös érdek bizony vékony mezsgye ebben az államban, amennyiben én birtoklok mindent. Mert én egyben politikus is vagyok, meg politikai pártot is képviselek, de egyben én magam vagyok az állam is idézőjelesen, és cselekszem, ahol kell a köz érdekében. No de, hogy ez meddig húzódik, hol húzódik, örök dilemma. Már Arisztotelésznél, Szókratésznél is dilemma volt. Nagy újdonság ilyen értelemben nincs.
Köztudott, eltelt 20 év, és a bankszektor korlátlanul gazdagodott a társadalom nyakán. Az elmúlt 25 esztendőben nem volt magánszemély, aki bankkal szemben Magyarországon pert nyert volna. Normális dolog ez? Normális dolog az, hogy a bankszektor egyfelől a társadalmat belekényszeríti abba, hogy kizárólag általa jusson pénzhez, s korlátozás nélkül, egyoldalúan bármikor, bármit megtehet? Nem normális. Normális dolog, hogy húsz éven át a nagy beruházásokért és munkahelyteremtésért és mindenféle neoliberális maszlag miatt a legnagyobb, legerősebb multik kaptak telket, adómentességet? Mi mennyi adómentességet kapunk? A lefizetett politikai elit pedig nem kéri ezt rajta számon.
– Számomra azért izgalmas a gondolatmeneted, mert a második, illetve harmadik Orbán kormány ennyire markáns elemzésével nem találkoztam még a liberális vagy a balliberális sajtóban sem. Bár egyes elemeit más kontextusban felleltem. Pl. a Simicska-ügyet, vagy a holokauszt-emlékmű körüli vitát.
– Köszönöm, amit mondtál, hogy ilyen markáns véleményt még a másik oldalon sem láttál. Sajnos, mindenki valamilyen politikai haszon mentén gondolkodik a kérdésről. A baloldali elemző is valamilyen politikai hasznot akar, és ütni akar ezen az oldalon. A másik meg akarja védeni, de neki belső indíttatás az, hogy ha egy mondatban nem védi meg háromszor a miniszterelnököt, és négyszer a Fideszt, akkor ő nem jó jobboldali. Ez agyrém. Értékek mentén kell állást foglalni, értékek mentén kell tisztázni azt, hogy mit miért, milyen módon tartok jónak, s emellett érvelek.
– A könyv erénye, hogy kimond kényelmetlen igazságokat is. Ugyanakkor furcsa a zsigeri viszonyulásod a balliberális kormányokkal szemben.
– Igen, de gyűlölet nincs, ez orientáció. Egy olyan zsinórmérték, amelyben viszonyul az ember. Én azt tanultam a szüleimtől, nagyszüleimtől, az itt jelen levő Bolyai Anna kutatótól, keresztanyámtól, hogy vannak zsinórmértékek. És ezek mentén ítéltetnek meg a cselekedeteid, meg más cselekedetei is.
– Úgy érzem, megvéded a liberalizmust mint értéket.
– Az értékek menetén ki kell álljon az ember. De ezt nem lehet úgy, hogy egyszer az érték fehér, utána fekete. Ez a fajta értékrelativista neoliberalizmus jutott el oda, hogy a homoszexuális is érték, és a heteroszexuális is érték. Ez nem elfogadható. Mást jelent a tolerancia. A tolerancia nem azt jelenti, hogy azonos mértékben, azonos léptékkel értéknek tartom azt is és annak oppozícióját is. Ez elmebaj. Én az értékek mentén való kiállásról beszélek.
– Értékről beszélünk. Mi ezt kérnénk számon, függetlenül attól, hogy illiberális államnak vagy másként nevezik.Ugyanakkor leírod, hogy ez a rendszer – a gazdaságot átszőve – a Fidesz körüli korrupciót termeli ki. Át lehet-e térni a saját pártkatonáin keresztül irányított országból egy értékeken alapuló adminisztrációra, országvezetésre?
– A korrupció nagyon fontos kérdés, de azt tisztázom, hogy egyébként a tekintetben, hogy egy rendszer illiberális-e vagy nem, a korrupciónak semmi köze nincs. Szingapúrban a világon a legalacsonyabb a korrupció. Vagyis van olyan illiberális állam, amelyikben a korrupció nagyon- nagyon alacsony, és van olyan, ahol nagyon magas. Például Törökország ebbe az irányba mutat. Tehát önmagában a korrupció kérdése nagyon fontos elem, és a társadalom–politika–állam viszonylatában nagyon fontos index, de nem döntőbírája annak a kérdésnek, hogy valami autoriter, diktatórikus vagy nem. Van olyan diktatúra, amelyikben nagyon kevés a korrupció, és van olyan demokrácia – beleértve az Egyesült Államokat is –, ahol meg nagyon magas.
– A párizsi merényletek után az európai államoknak változtatniuk kell a migrációs politikájukon.
– A migráció kapcsán most hol egy cselekvőképes és úgymond pártpretoriánus rendszerrel azonnal intézkedő kormány van, hol pedig a hagyományos értelemben vett liberális demokrácia, amelyik lassan, a kapuk között várva megtárgyalja, újra- meg újratárgyalja. Ami értéke ennek a rendszernek, viszont az én álláspontom szerint súlyos történelmi válságok kapcsán végzetes is lehet. Úgy látom, minél inkább ilyen külső fenyegetettség ér egy társadalmat, annál inkább elfogadottabbak lesznek a politikai önérdekek, és az mindig be lesz bújtatva amögé, hogy ez nem miattunk, hanem miattatok van, azért, mert gyorsan kell cselekedni. De az sem probléma esetleg, hogy egy államtitkár a saját cégén keresztül építtett meg 178 kilométer kerítést. Nemhogy nem baj, nagyon jó. Hál’ istennek, hogy itt volt, hogy be tudott szerezni ilyen gyorsan ennyi drótot, hogy föl tudta húzni. A társadalmi haszon nagyobb, mint a korrupció. És így lopakodik előre a politikai önérdek: minél nagyobb a külső fenygetettség, annál inkább meg lehet magyarázni. A társadalom nagy része látja, hogy másutt nagyobb bajok vannak, és azt mondja, jó a rendszer. Ennek nem örülök. Meglátásom szerint minden esetben következetesen kritikusnak kellene lennie a jobboldali értelmiségnek, minden esetben ehhez kell igazodnia, nem kell egyéb jellegű mérlegelést megtennie.
– Ezekért a gondolatokért kell végigolvasni ezt a szókimondó könyvet, nem szabad megállni az első soroknál. Olyan megállapításai vannak a szerzőnek, ami továbbgondolkodásra sarkall.
Zárug Péter Farkas politológus, jobboldali közszereplő. Marosvásárhelyen született 1975. február 18-án. Tanulmányait a Berekfürdői Általános Iskolában, majd Karcagon a Gábor Áron Református Gimnáziumban végezte. A Miskolci Egyetemen politológia szakos hallgatóként kezdte meg egyetemi tanulmányait, ahol negyedéven a Bölcsészettudományi Kar kiemelt ösztöndíjasa volt, ötödéven pedig Köztársasági Ösztöndíjas hallgatóként 1998-ban kitűnő minősítéssel diplomázott. Egyetemi évei alatt két évig irodalmat, valamint állam- és jogtudományokat is hallgatott. 1998-tól a Bölcsészettudományi Kar tanársegéde, 2007 szeptemberétől egyetemi adjunktus. A 2000-es évek elejétől az országos politikában is aktív volt. Tevékenysége ebben az időszakban a MIÉP- hez kötődött, Csurka István pártelnök tanácsadója volt. Egy ideig a szintén a radikális párthoz köthető Pannon Rádió műsorvezetője és hírszerkesztője. Doktori dolgozatát a politikai beszéd és diszkurzív környezete témában írta. 2009-ben a Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájában irodalom- éskultúratudományok tudományágban doktori (PhD) címet szerzett. Rendszeresen publikál közéleti és politikatudományi lapokban, emellett több, elsősorban a politikai jobboldalhoz köthető média gyakori elemzője.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)2015. december 10.
Árnyékerők
Az ortodox egyház és a titkosszolgálat rángatja a román államgépezet gyeplőjét. Bizonyíték rá a most előterjesztett költségvetés-tervezet. Még érthető is lenne, hogy a bevándorlási hullám és a párizsi merényletek után a biztonsági szolgálatok megemelt büdzsével rendelkezhetnek. Ráadásul igényük jogosságát alátámasztandó feltálalták a Beke-ügyet, a magyar veszély bizonyítékaként. Hamis érvelés, viszont a szélsőjobbos érzelmek felé tolódó társadalomban nyerő ez a retorika. De az adófizetők pénzét hatékonyabban is felhasználhatnák, például a korrupcióellenes harcban. Többek közt ezt követelték alig egy hónapja az utcára vonult elégedetlen állampolgárok. Na meg azt, hogy ortodox katedrálisok helyet kórházakat építsenek. A technokratának nevezett kormányfő tett is egy bátort lépést, amikor a jövő évi költségvetésből kihagyta a templomépítésre szánt tételt. Lett is belőle kalamajka. Az ortodox egyházfő hatalma előtt fejet hajtva Ciolos visszakozásra kényszerült. Kénytelen volt megígérni, hogy a kormány a lehetőségekhez mérten támogatja a józan gondolkodású románok által is elutasított katedrálismonstrum építését. Tehát balgaság lenne radikális szemléletváltásra számítani. Még akkor is, ha léteznek bátortalan próbálkozások az ortodox egyház befolyásának mérséklésére. Nem hitbélikérdésről van szó, hanem hatalomról és kiváltságos módon összeharácsolt vagyonról. Tavaly vezérkari kitüntetésben részesítették a székelyföldi ortodox püspököt azért a két évtizedes munkájáért, amit a román nemzet megmaradásért végzett e tájon. Pontosabban azért, hogy minden kis székely településre ortodox papot küldött. Költségvetési pénzből nemcsak a fizetésükre, hanem esetenként templomépítésre is futotta. Senki nem vitatja a keresztény egyházak társadalmi szerepét. A magyar történelmi egyházak számos alkalommal bizonyították, bizonyítják ezt. Most, advent idején is gondolnak a nélkülözőkre. Nemcsak anyagi, hanem lelki támaszt is nyújtanak. Lassan újra kiépítik mind az oktatási, nevelési, mind a szociális hálózatukat. Nélkülük megszűnne közösségi létünk. Sajnos, az ortodox egyház hatalomfitogtató székesegyházterve elszívja az értelmes ügyre fordítható költségvetési pénzeket is. A parlamenti pártok lelkesen támogatják őket, hisz a jövő évi választásokon a leghatékonyabb kampányerőnek még mindig a pópák számítanak, na meg a titkosszolgálatok rejtett aktái.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)2016. február 24.
Miért nincs bulvár az erdélyi magyar sajtóban?
A romániai magyar olvasók kevésbé igénylik a bulvársajtót, mint a magyarországiak, vagy akár a román médiafogyasztók – jelentette ki Karácsonyi Zsigmond volt MÚRE-elnök a Kemény Zsigmond Művelődési Társaság kedd délutáni rendezvényén, amelyen a Népújság főszerkesztőjével Csíky Boldizsár, a társaság elnöke beszélgetett.
A Sajtó és közösség, közérdek és manipuláció című beszélgetés az erdélyi magyar sajtó jellemzőiről szólt. Csíky Boldizsárnak arra a bevezető kérdésére, hogy a mai médiából hiányzik humor, Karácsonyi Zsigmond kijelentette: a befogadó közeg is más lett. Példaként azt az esetet hozta fel, amikor egy ismert közszereplőt kissé vicces formában jelenítettek meg, és több figyelmeztetést is kaptak az olvasók részéről, hogy lemondják a lapot.
A finomabb humorra nem reagálnak, a vulgáris a „trendi” manapság, de ha valakit kifiguráz egy sajtótermék, abból könnyen rágalmazási per lehet, ezért óvatosak a szerkesztőségek a humorizálással – magyarázta a MÚRE volt elnöke.
Csíky Boldizsár arra volt kíváncsi, hogy mi válthatta ki a sajtóban tapasztalható eldurvulást, a nyelvezet egyre vulgárisabbá válását. Ehhez Karácsonyi szerint a műszaki fejlődés is hozzátett, hiszen míg korábban írógépen készült egy szöveg, amit aztán a szerkesztő, az olvasószerkesztő és a korrektor is elolvasott, ma az internetes portálok, az okostelefonok, a blogok, a Facebook idejében felgyorsultak a hírek, megindult egyfajta romlás.
„Ha valaki látott, hallott valamit, azt azonnal meg is írja, felteszi a blogjára, vagy megosztja a közösségi hálón, nem figyel a stílusra, a nyelv helyes használatára, helyesírásra, esetleg a hír hitelességére sem. A közbeszédben is elindult a vulgáris kifejezések használatának egyfajta licitálása” – magyarázta.
Karácsonyi Zsigmond kérdésre válaszolva emlékeztetett: az erdélyi magyar médiában egyetlen bulvárlap sincs, ahogy a rádió, vagy televíziók esetében sem beszélhetünk bulvárról. A volt MÚRE-elnök szerint ez annak a jele, hogy igényes az erdélyi magyar olvasói közösség.
Antal Erika. maszol.ro2016. február 26.
Hajtóvadászat
A korrupcióellenes ügyészség vezetője hivatalban levő közjogi méltóságok jelenlétében tartotta meg 2015. évi beszámolóját. Dicsekedett rekorddöntögető eredményeivel. A bíróságok elé terelt trófeák közt volt egy miniszterelnök, öt miniszter, öt szenátor és 16 képviselő. A megyei tanácselnökök egyharmada és közel száz polgármester került az igazságszolgáltatás elé. Megdöbbentő számok. Az általuk eltérített közpénz a vádiratok szerint 431 millió euró. Kétséges, hogy ezt majd be lehet rajtuk hajtani. Ugyanis az eddig meghozott végleges döntésekben szereplő feleennyi összegnek csak a töredéke került vissza az államkasszába. Ráadásul a dörzsölt fehér galléros bűnözők mindig megtalálják a kiskapukat, hogy miként helyezzék biztonságba csalárd módon összeharácsolt vagyonukat. Most is szóba került az adóhatóság "ítéletvégrehajtó" szerepe. Az igazságügyi miniszter ígérete szerint az év közepére akcióképes lesz egy behajtóügynökség is. Vannak eredményei a Kövesi-csapatnak, melyet talán a nemzetközi intézmények és külföldi diplomáciai testületek némelykor túlértékelnek, de ez korántsem jelenti azt, hogy érezhetően visszaszorult volna a korrupció. Egyfelől azért, mert a bűnüldöző rendszer sem mentes a megvesztegethető egyénektől. Tavaly például 19 ügyész bukott le és számos rendőr, néhány bíró. Ilyen a társadalom értékrendje. Szóban mindenki elítéli a korrupciót, de a neki juttatott csúszópénzre könnyen talál mentséget. Ezért vándorol boríték a fehér köpenyek zsebébe, az ügyintézőknek átadott iratok közé. Mert meg kell kenni a bürokrácia kerekeit. Kicsit jobban, amikor számunkra előnyös, de jogtalan bánásmódot szeretnénk. Ügyeskedőké a világ, szokták mondani, és azt is, hogy aki dolgozik, annak nincs ideje pénzt keresni. A legkönnyebb vagyonszerzés a közpénzek megcsapolása. Ezért is oly népszerű a DNA hajtóvadászata. Csak egy a bökkenő. Sok esetben mellélőnek. A nagy igyekezet miatt pitiáner ügyekből csinálnak hét határra szóló szenzációt. És a szenzáción van a lényeg. A látványos médiaszereplésen. A kiszivárogtatott lehallgatástöredékeken. Bulvárosodott a bűnüldözés. Lehet így népszerűséget nyerni, de sérül a tisztességes jogszolgáltatás elve. Az ártatlanul gyanúba fogott meghurcoltak családja soha nem heveri ki a rajtaütések rémségét. Sok esetben a politikai leszámolás gyanúja is felmerül. Talán ennek áldozata Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós polgármestere is. De az is lehet, hogy a túlterhelt ügyészek – jelenleg több mint hétezer ügyön dolgoznak, a főügyész szerint a kapacitásuk dupláján – látványmegoldásokhoz folyamodnak, hogy főnökeik előtt jó színben tüntessék fel magukat. Reméljük, kiderül majd az igazság. De addig is, nem tudunk felhőtlenül örülni ennek az egyébként szükséges hajtóvadászatnak.
Karácsonyi Zsigmond. Népújság (Marosvásárhely)2016. március 3.
Árnyékolt jogsérelmek
Az utóbbi napokban egyre többször hangzik el, hogy sérülnek kisebbségi jogaink, és valóságos boszorkányüldözés folyik a sikeres magyar önkormányzati vezetők ellen. A Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén szombaton egymás gondolatait felerősítve többen is beszéltek erről. Legmarkánsabban Markó Béla fogalmazott, aki az anyaországi diplomácia vezetőjének szemére vetette – bukaresti látogatása kapcsán – a cinkos hallgatást. Valószínű, erre válaszként is, hétfőn a magyar miniszterelnök a misszióvetők felkészítőjén arról beszélt, hogy Romániában politikai hadjárat folyik a magyar politikusokkal szemben. Természetesen a román külügy gyorsan cáfolta ezt az állítást. A román bértollnokok, amint a nemzetféltő helyi lap főszerkesztője is, na meg a rács mögé dugott szekusvagyonú médiamogul csicskásai szemenszedett hazugsággal és pofátlansággal vádolják a magyar érdekképviselet vezetőit. Ez utóbbiak a Kiállni, képviselni, kiharcolni! hármas csatakiáltással folytatják a küzdelmet. Mintha negyedszázaddal visszarepültünk volna az időben. Vagy mégsem? A legrokonszenvesebb választ a meghurcolt sepsiszentgyörgyi polgármester adta, aki sorstársait arra buzdította, hogy nem szabad elbizonytalanodni, mert az eredmények fennmaradnak. Antal Árpád úgy érzi, hogy nehéz pillanatokban a közösség mellette áll. Erre lehet építeni. A közösség erejére. Külső segítségre ne számítsunk. Sokan azt vetik fel, hogy az önmagát a demokrácia letéteményesének tekintő Amerikai Egyesült Államok képviselete miért nem szólal meg a minket ért sérelmek láttán. Már megint ez a délibábos messiásvárás! Az amcsik katonai érdekei felülírják a mi sirámainkat. Geopolitikailag fontosabbak az itt létesített hídfőállások, mint a kétnyelvű feliratok. De még az európai intézmények számára sem vagyunk fontosak. Meghallgatni ugyan meghallgatnak, de az csak egy kipipált tétel. A brüsszeli képviselőink egyperces felszólalásaikban úgy éjfél után elmondhatják annak a kéttucatnyi bóbiskoló társuknak, hogy a jogállamiság sérül Romániában. De ettől senki nem jön lázba, legfeljebb egy jegyzőkönyv és a sajtóanyag tanúsítja majd, hogy a képviselő buzgólkodik egy kicsit. Az uniónak a gazdasági gondjai mellett a menekültválsággal is szembe kell néznie. A mi ügyünk a brexit és a szíriai válság közepette, bármennyire fájdalmas számunkra, vihar egy lavorvízben. Ezért is érthetetlen, hogy miért kezdett újfent RMDSZ-ellenes kampányba egy civil szervezet holmi árnyékjelentés elkészítésének jogossága miatt. Talán valami pénzforrás rejlik emögött? A lényeg, hogy ezek az árnyékjelentések nem változtatnak sorsunkon. Csak mi magunk. A demokrácia keretei közt bármilyen eszközzel élnünk kell. Végső soron az utcára vonulás jogával is. Huszonhat évvel ezelőtt, a gyertyás-könyves tüntetésen bizonyítottuk erőnket. Az többet ért minden árnyékjelentésnél. Csak hinnünk kell a közösség erejében.
Karácsonyi Zsigmond. Népújság (Marosvásárhely)2016. április 12.
Még nem végleges a marosvásárhelyi tanácsosjelölt-lista
Vitatott gyakorlat, nem várt visszalépés
A múlt csütörtökön megtörtént a marosvásárhelyi RMDSZ-tanácsosjelöltek nem végleges rangsorolása. Ezt követően Portik Vilmos, a Forgatag társszervezője és a tavalyi hárompárti összefogás egyik meghatározó alakja, akinek befutó helyet ígértek a közösnek szánt önkormányzati listán, bejelentette, hogy nem él a lehetőséggel, és visszavonul párttisztségeiből. A Népújságnak Peti András, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke nyilatkozott.
– Az előző választások alkalmával sok bírálat érte az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetét, hogy a jelöltállítások belterjesek, s gyakorlatilag egy szűk csoport készíti. Most is indulatokat váltott ki a jelöltek rangsorolásának "zárt csoportos" eljárása. Az újralétesült körzetek nemhogy ezen változtattak volna, hanem részesei lettek a látszatdemokráciának, állítják az eljárás bírálói. Máshol, például egyes székelyföldi településeken nyílt előválasztáson döntöttek a befutó helyekről, Marosvásárhelyen miért nem?
– Szervezetünk alapszabályzata és az SZKT erre vonatkozó határozata alapján három módszer közül választhattunk. Marosvásárhelyen a választmány úgy döntött, hogy a körzeteknek adnak nagyobb felelősséget, rájuk bízzák a döntést. A jelöltállítás módszertanát és a szelekciós kritériumokat minden médiában meghirdettük. Tehát fontosnak tartottuk az átláthatóság megteremtését. Ezenkívül a területi képviseletet és szakmaiságot tartottuk szem előtt a jelöltek rangsorolásakor.
– Milyen területi képviselet az, amikor a lakhelyétől távol eső körzetet képvisel a jelölt?
– Megadtuk a lehetőséget, hogy a tanácsosjelölt maga válassza meg az általa képviselni kívánt lakónegyedet.
– A kiszivárgott rangsorból az derül ki, hogy a régi tanácsosokból csak kettőnek a munkájára lehet számítani, egy pedig a négyéves megyei képviselet után tér vissza. Értékesnek tartott emberek nem vállaltak újabb mandátumot. Kiesik a frakcióvezető Soós Zoltán, aki független polgármesterjelölt, a jogász Karácsony Erdei Etel, a kiváló pedagógus Haller Béla és nagy tapasztalatú dr. Benedek István is. Miért fontos, hogy ezzel szemben a lista elején három sportoló legyen?
– A kiszivárogtatásról csak annyit, hogy azért nem adtunk még ki sajtóközleményt, mert a megyei szervezet döntéshozó testülete, a TÁT csütörtöki ülésén véglegesíti a sorrendet. Ami a sportolókat illeti, nekem nem tisztem egyetlen társadalmi kategóriát sem minősíteni.
– Portik Vilmos vasárnap este Facebook-bejegyzésben hozta nyilvánosságra, hogy nem kíván a továbbiakban politikai szerepet vállalni. Azzal érvelt, hogy nem tudja elfogadni az RMDSZ kizáró magatartása miatt most körvonalazódott felállást, ezért nem hajlandó ebben a politikai szemfényvesztésben cinkossá válni. Ez miként befolyásolja a jelöltlista összetételét?
– Két dolgot szeretnék megkülönböztetni. Egyfelől várjuk, hogy az EMNT nevezze meg jelöltjeit, akik a közös listán, de RMDSZ-jelkép alatt indulnának. Portik Vilmos lépése, hogy minden tisztségéről lemond a néppártban, új helyzetet teremtett. Mi továbbra is várjuk, akár magánszemélyként, akár a néppárt képviseletében, hogy a mi listánkon induljon. A tervezett 29 helyből 24-re van jelöltünk, a lista fennmaradó helyeire a politikai partnerektől mind az EMNT, mind az MPP részéről – akikkel a polgármesterjelölt- előválasztást lebonyolítottuk – továbbra is várjuk a jelöltek megnevezését.
Az RMDSZ marosvásárhelyi választmányának rangsorolása
A médiában (vasarhely.ro) megjelent "tizenötös keret": listavezető Peti András jelenlegi alpolgármester, második dr. Magyari Előd, harmadik Szászgáspár Barnabás, a Maros Kosárlabdaklub másodedzője, negyedik Csíki Zsolt, a Szász Albert Sportiskola igazgatója, ötödik dr. Bakos Levente közgazdász, hatodik Mózes Levente közgazdász, jogász, közigazgatási szakértő. A sorrend így folytatódik: Bakó Szabolcs, a Maros Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács jelöltje, Kovács Lajos jogász, Novák Zoltán történész, Furó Judit műépítész, a Nőszervezet jelöltje, Boros Gyula, Kovács Árpád Géza, dr. Makkai Gergely, dr. Tamási Zsolt és Bíró Csaba Szilveszter. Az RMDSZ-nek jelenleg tíz önkormányzati képviselője van a városi tanácsban.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)2016. június 1.
Példát adó polgármestere lehet a városnak
Az összefogás gyümölcse
Hétfőn este a Király Károly életútjáról szóló könyv bemutatójára eljött dr. Szili Katalin, az Országgyűlés volt elnöke, Marosvásárhely Pro Urbe díjas kitüntetettje. A jelenleg miniszterelnöki megbízottként tevékenykedő politikus nagyon jól ismeri a marosvásárhelyi magyar közéletet, ezért kérdeztük meg, mit üzenne a hét végén tartandó helyhatósági választások alkalmából.
– Kárpátalján a magyarság össze tudott fogni, és ennek eredményeként Beregszásznak ma magyar polgármestere van – nyilatkozta dr. Szili Katalin. – Az ukrajnai helyhatósági választásokból azt a tanulságot lehetett levonni, hogy ott, ahol a magyarság pártpolitikai hovatartozásra való tekintet nélkül tud összefogást teremteni, annak megvan a gyümölcse. Ezért számomra példaértékű, hogy Marosvásárhelyen teljesen demokratikus módon és alulról jövő kezdeményezés alapján egyetlen magyar polgármesterjelölt van Soós Zoltán személyében. Ennek az összefogásnak az eredményeképpen hosszú idő után a következő évekre, a következő ciklusra magyar polgármestere lehet Marosvásárhelynek. A hétvégi választásokra való tekintettel ezúton is csak azt tudom mondani, hogy mindenki menjen el választani. Tegyen arról, hogy a következő időszakban a magyarság szülőföldön való boldogulását és megmaradását segíthető, új lendületet és példát adó magyar polgármestere legyen a városnak.
– A Király Károly igazsága című könyv bemutatóján Önt nagy szeretettel üdvözölték a jelenlevők. Szinte mindenkivel váltott néhány szót.
– Kerényi György és Virág György meghívására érkeztem Király Ibolya könyvének bemutatójára. Ennek a rendezvénynek a miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága is támogatója volt, így öröm volt visszajönnöm Marosvásárhelyre, és néhány régi ismerőssel tárgyalni. A rendezvényen is sok-sok régi ismerőssel találkoztam. Meg kell említenem azt a marosvásárhelyi értelmiségi kört, ami közel és távol páratlan, és a székelyföldi megmaradásnak úgymond a záloga is. Olyan pezsgő szellemi élet van Marosvásárhelyen, amiben részük van azoknak a művészeknek, akiknek éppen kortárs kiállításuk van a Bernády Házban. Rengetegen vettek részt a könyvbemutatón. Ezt az értelmiségi kört úgy kell óvni, gondozni és vigyázni, hogy a jövőben a fiataloknak is át tudják adni ezt a fajta pezsgést. Nagyon örültem annak, hogy Soós Zoltán polgármesterjelölt is jelen volt itt, és lehetőség nyílt személyes találkozásokra.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)2016. június 16.
A bedaráltak alkonya?
Azt üzente az országos vezetés, hogy fölösleges, sőt káros lenne, ha Marosvásárhelyen az önkormányzat legnagyobb frakcióját képező RMDSZ újból ráhajtana az alpolgármesteri székre. Kelemen Hunor szerint Dorin Florea az alpolgármesteren keresztül a szövetség önkormányzati frakcióját is "bedarálja". Az elmúlt évek tapasztalatából kiindulva, nehezen lehetne ezt megcáfolni. És mégis vitatható ez az álláspont. Egyfelől tény, hogy a romániai törvények és azok önkényes alkalmazása szinte minden polgármestert kiskirályi jogkörökkel ruházott fel. Az önkormányzatok amolyan szükséges rosszként teszik a dolgukat. A településvezető saját kénye-kedve szerint a határozatokat vagy életbe ülteti, vagy nem. Számtalan példát lehetne felhozni, kezdve az anyanyelvhasználat akadályoztatásától el egészen a településrendezési, közműszolgáltatási hiányosságokig. A költségvetési zsonglőrözésekről nem is beszélve. Jó példa erre, hogy miként lehet polgármesterfényező ingyen-koncerteket tartani, vagy külföldi utazásokat utólag jóváhagyatni. A törvényhozók nem akarnak ennek jogi gátat szabni, hisz minden pártnak szüksége van a helyi bárók mandátumgyűjtő támogatására. Tehát ebből a szempontból még érthető is volna a szövetségi elnök kijelentése. De a valódi okot vélhetően máshol kell keresni: a belső vitákból, a klikkek közötti torzsalkodásokból felépülni képtelen helyi szervezetben. A kínkeservesen, papíron újraalakí tott körzetekre támaszkodó választmány olyan tanácsosi listát állított össze, amely messze elmaradt a választópolgárok elvárásától. Sőt, a megyei döntéshozó testületnél is kiverte a biztosítékot. A zsaroló levelezgetések nyomására a helyi demokrácia szabályait betartva alakult ki a végleges sorrend. Az eredmény pedig az lett, hogy nincs egy "bedarálhatatlan" alpolgármester-jelöltje a csapatnak. A régi, bár a szervezet és a lista vezetőjeként ez lenne a feladata, sajnos nem bizonyult elég markáns ellenfélnek az elmúlt években Florea diktatórikus módszereivel szemben. A "zöldfülűeknek" ilyen dörzsölt ellenféllel nem sok esélyük lenne. Ráadásul van neki egy átigazolt tanácsadója Csegzi Sándor egykori alpolgármester személyében, akit nem bedarált, hanem átcsábított maga mellé. Sebaj, lesz majd egy harciasan gerinces frakcióvezetője ennek a fiatal csapatnak, mondják a bennfentesek. Láttunk már karón varjút, tamáskodnak a közelmúlt tapasztalásai alapján a kételkedők. Lehet, hogy az igazság félúton elakadt, de azért jó lenne hinni benne, hogy nem lesz több bedarálható választott képviselőnk. Ám a minket megillető hatalmi pozíciókat sem adjuk fel.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)2016. július 14.
Vidékre menekülők
A légkondicionált betonrengeteg helyett egyre többen választják a kertes falusi környezetet. Tavaly több mint százezer romániai urbánus települt át a peremtelepüléseken létrejövő lakóparkokba vagy a paraszti romantikát idéző "népi" környezetbe. A jelenséget elemző szakemberek szerint három tényező befolyásolta ezt a folyamatot: a leépült ipar generálta munkanélküliség következtében nagyon sok vidéki arra kényszerült, hogy külföldön keressen munkát, a nagyvárosi stressz és a tíz évvel ezelőtti gazdasági válság miatt felértékelődött az emberközpontú, alacsonyabb költségű falusi környezet. Nagyon sok idős ezért cserélte le városi tömbházlakását és változtatott életformát. Új otthona kiskertjében a napi zöldségszükséglete is megterem. A "kitelepülők" másik csoportja a fiatal értelmiségiek, akik tudatosan választották felnövekvő gyerekeik számára a barátságosabb környezetet. Sokan úgy vélték, az elnéptelenedő kis falvak ezáltal megmenekülnek a pusztulástól, és újra lesz elegendő gyerek a bezárásra ítélt iskolák megmentésére. De ez nem következett be, ugyanis ezek a fiatal családok minden szállal a városhoz kötődnek, és gyerekeiket – vállalva a mindennapos tortúrát –, már óvodás kortól a számukra elitebb képzést ígérő belvárosi tanodába ráncigálják. A vidék fejlődése szempontjából vannak kedvező változások is. Ahol megfelelő támogatást és infrastruktúrát biztosítanak, ott kisvállalkozások jönnek létre. A tőlük befolyó adóbevételek ésszerű felhasználásával még vonzóbbá lehet tenni a települést. De ez már az önkormányzatok feladata. A most beiktatott polgármesterek mindegyike ígéretet tett erre kampányában. És arra is, hogy javítani fognak az egészségügyi ellátáson is, mert a hetente egyszer-kétszer átrobogó családorvos a receptíráson kívül másban nem segít. Amennyiben itt változás történik, például önkormányzati tulajdonban levő rendelők, szolgálati lakások létesítésével, még vonzóbbá válhatnak a vidéki települések. A versenyhelyzet élesedni fog a közeljövőben, ugyanis minden jel arra mutat, hogy a falura költözés hulláma nem csökken, sőt akár enyhe növekedésre lehet számítani. A nagyvárosi szennyeződés és az életkörülmények minőségi romlása belátható időn belül változatlan lesz. Nem elhanyagolható a termeszd magad biomozgalom térhódítása sem. Ráadásul egyre több külföldi vendégmunkás térhet haza, akár a Brexit hatására is. Gazdasági szempontból még ösztönző is lehet, ha a helyi adottságokat hasznosítani tudják. De nem úgy, hogy házhelyként árusítják a termőföldet.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)2016. augusztus 19.
Bemutatják az Új Kezdet 200. számát
A Marosvásárhelyi Várteplomi Református Egyházközség augusztus 28-án ünnepi keretek között bemutatja gyülekezeti lapja, az Új Kezdet 200. számát. A 10 órakor kezdődő istentiszteleten Kató Béla püspök hirdet igét. Az érdeklődők 11 órától kiállítást tekinthetnek meg az eddig megjelent kétszáz szám címoldalaiból. A kiállítást Gáspár Sándor nyitja meg. Fél 12 órától fórumbeszélgetésre kerül sor az egyházi újságírásról. Meghívottak: Jenei Tamás egyházkerületi előadó-tanácsos, Somogyi Botond, az Üzenet főszerkesztője, Rácz Éva, a MÚRE elnöke, Ambrus Attila, a Brassói Lapok és Karácsonyi Zsigmond, a Népújság főszerkesztője. Ez alkalommal emléklapokat adnak át.
Népújság (Marosvásárhely)2016. augusztus 30.
Új Kezdet – 200
Hála a begyűjtött szavakért
A Marosvásárhelyi Vártemplomi Református Egyházközség vasárnap mutatta be lapja, az Új Kezdet folyóirat 200. számát. Az ünnepi istentiszteleten főtiszteletű Kató Béla püspök hirdetett igét. Ezt követően az érdeklődők fórumbeszélgetésen vehettek részt, amelynek meghívott előadói voltak: Jenei Tamás egyházkerületi előadó-tanácsos, Somogyi Botond, az Üzenet főszerkesztője, Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, Karácsonyi Zsigmond, a Népújság főszerkesztője, illetve Gáspár Sándor, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője.
Az ünnepi istentiszteleten Lőrincz János esperes köszöntötte az Erdélyi Egyházkerület püspökét, Dési Zoltán egyházkerületi főgondnokot, és a hálaadás napján a mindenkori hálaadásra hívta fel a figyelmet, aminek nem szabad csupán egy napra korlátozódnia.
Kató Béla püspök igehirdetése elején elmondta, hogy Erdély-szerte szinte minden gyülekezetben újzsenge vasárnapján a hálaadás alkalmát ülik meg a gyülekezetek. – Itt, Marosvásárhelyen, a Vártemplomban is hálaadó ünnepséget tartanak, és a presbitérium döntése nyomán egy különleges hálaadásra került sor. A hálaadás abból fakad, hogy tizenhét esztendővel ezelőtt a gyülekezet elöljáró lelkipásztora arról döntött, hogy egy folyóiratot indít el, amely a gyülekezet tükrét, életének a villanásait mutatja be. Az ünnepi szám bemutatásával elkezdődik a reformáció jubileumi évének rendezvénysorozata. Jövőre 500. éve annak, hogy Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára kiszegezte 95 tételét. Kányádi Sándor azt mondja: Be kell hordanunk, hajtanunk mindent.
A szavakat is. Miközben a betakarításra gondolunk, és a termésért adunk hálát, ez az ünnepi alkalom is egy termésért ad hálát. Hiszen begyűjtöttük, behordtuk a szavakat is. A reformáció 500. évére készülve fontos számunkra, hogy megfogalmazzuk, mi is történt az 500 év alatt és mi a teendő a következő időszakra. Amikor száz évvel ezelőtt a 400. évfordulót ünnepelték, arra törekedtek, hogy az elmúlt négy évszázad dicsőségét, eredményeit felelevenítsék. Ebben a dicsőségben lehetett élni. Azonban az eltelt száz esztendő sok mindent másként alakított, s ma súlyos kérdésekkel kell szembenéznünk, azzal, hogy milyen perspektívája, milyen jövendője van magyar református egyházunknak Erdély földjén. Fontos kérdések ezek, melyekre választ kell adni. A reformáció igehirdetői azért voltak olyan nagy hatással a környezetükre, mert a legégetőbb problémákra próbáltak választ adni, hiszen az új kor hajnalán Európa különleges kérdésekkel állt szemben. Reformátoraink nem seperték szőnyeg alá a kérdéseket, hanem őszintén feltárták, és választ kerestek rájuk. Európa ma is óriási kihívásokkal áll szemben, ami magyarságunkat, református egyházunkat is érinti. Ma, amikor egy egyházi tartalmú magyar nyelvű folyóirat 200. számát ünnepeljük, arra gondolunk, hogy mit jelentett 500 évvel ezelőtt népünk számára, hogy anyanyelvén hallgathatta Isten igéjét. Nagy feladatok előtt állunk, amikor nyelvünk sorvadását tapasztaljuk, s Isten igéjét kell segítségül hívnunk, úgy, ahogyan reformátoraink tették. Ez a mi erős sziklavárunk, erre építhetünk... Az egész kultúránk Károli Gáspár Bibliájára és Szenczi Molnár Albert magyar nyelvű zsoltáraira épül. Népünk magyar anyanyelvi, szakrális közössége eköré épült fel. Az egyházi szóhasználat anyanyelvi funkciója nem formális, nem csupán hazafias kötelesség, hanem ennél több, bibliai elvárás. Anyanyelvünk feladása az utolsó várunk feladását jelenti – hangsúlyozta Kató Béla püspök.
A folyóirat a jelen krónikája
Az igehirdetést követően Kozsik József színművész Wass Albert- és Reményik-verseket szavalt. Ötvös József vártemplomi lelkipásztor, az Új Kezdet felelős szerkesztője röviden ismertette a folyóirat történetét, amelyet 2000-ben Fülöp G. Dénes vártemplomi lelkipásztor alapított, s amelyet 2000-2009 között Adamovits Sándor szerkesztett. A 200. lapszám egyes példányaiban legalább egy ige, egy vallásos vers, egy prédikáció került az olvasó asztalára. A szerkesztőség hiszi, hogy az Új Kezdet című folyóirat 200. számának megjelenésével a Vártemplom, Marosvásárhely, Erdély és a Kárpát-medence sajtótörténetet írt, hiszen a húszoldalas újság tizenhét éven át vallásos és egyházi tartalmú írásokat közvetített a családokhoz.
Gáspár Sándor rádiós szerkesztő a 200. lapszám címoldalaiból összeállított kiállítást mutatta be, ismertette a munkatársakat, a lap szerkezetét. – A lap a jelen krónikája, amely folyamatosan tartalmi és technikai fejlődésen ment át.
Ötvös József felelős szerkesztő oklevelet adott át a lap három hűséges munkatársának: dr. Bustya Dezső volt püspökhelyettesnek, Fodor Sándornak és Fülöp Gézának.
Az ünnepi istentiszteletet egy fórum, beszélgetés követte, amelyen Gáspár Sándor elmondta, hogy az egyházi életről beszámolni kötelesség, ezért is fontos az Új Kezdet megjelentetése. Jenei Tamás egyházkerületi előadói tanácsos az egyházi sajtó történetét vázolta fel, míg Somogyi Botond, az Üzenet főszerkesztője elmondta, hogy az egyházi sajtó a szószék meghosszabbított keze. Éppen ezért a kilencvenes években indították útjára az Üzenetet, amely már túl van a 600. lapszámon. Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője azt hangsúlyozta, hogy a Reményik által megfogalmazott két bástya, a templom és iskola mellett a harmadiknak, a sajtónak is épp olyan szerepe van az erdélyi magyarság megmAradásában. Karácsonyi Zsigmond, a Népújság főszerkesztője kidomborította, hogy az egyházi események jelentős teret kapnak a világi sajtóban, nevezetesen lapunkban, úgy igyekszünk tükrözni a vallásos jellegű rendezvényeket, hogy a tudósítások a világi olvasók számára is olvasmányosak legyenek.
Bányai László Bukaresti nyugalmazott lelkész felvetette egy egyházi oldal indokoltságát is. Viszont a Népújság az egyházi és vallásos híreket, tudósításokat nem elfektetve, hanem "frissiben", az eseményeket követően a laptestben közli.
Az ünnepség nemzeti imánkkal zárult.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)2016. szeptember 14.
Megcsapolt magyarság
A kivándorolt munkaerő nagyon hiányzik az ország munkaerőpiacáról – mondta a hét végén egy magyarországi vállalkozói szövetség elnöke. Észszerű megoldást is talált a probléma megoldására: a Kárpát-medencei magyarlakta területekről kellene pótolni. Ezáltal megspórolnák az egyénenként akár több tízmillió forintba kerülő oktatási, átképzési költségeket, és nyelvi akadályok sem nehezítenék a beilleszkedést. Felvetése még logikusnak is mondható, ráadásul nem ő az első és feltételezhetően az utolsó sem, aki az állampolitika szintjére akarja emelni az anyaországba való tömeges áttelepedést. Mintha nem lenne elég nagy így is a szívóerő. Az is zavar, hogy az önmagát nemzetinek tituláló közszolgálati média terjeszti, ellenérvek nélkül, minden csatornáján, a hasonló nézeteket, melyek sorra pukkasztják ki a szülőföldön boldogulás lufiit. Mintha csak azért lenne az oktatási támogatás, a magyar egyetemi képzés, hogy olcsó szakembereket adjunk az anyaországnak. Az országgyűlés elnöke nemrég Marosvásárhelyen sajnálkozott azon, hogy megcsappant az itt élő magyarság létszáma, és így gyengült az érdekérvényesítési ereje. Igaza van, csak azt is hozzá kellett volna tenni, hogy ebben a magyarországi politikai pártoknak is szerepük volt, beleértve a jelenleg hatalmon levőket. Mert ahhoz, hogy valaki a szülőföldön boldoguljon külhoni magyarként vagy anyaországiként, meg kell teremteni a tisztességes megélhetés feltételeit. A fent említett aggasztó munkaerő-elvándorlás gazdasági-társadalmi okaival őszintén szembe kell nézni, és össznemzeti konszenzussal orvosolni kell a bajokat. Kezdve azzal, hogy anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesülnek az orvosok, a pedagógusok és a kétkezi munkások is. Magyarországon és Erdélyben egyaránt. Ha tovább folyatódik a Kárpát-medencei magyarság megcsapolása, nemsokára az erdélyi szászok sorsára jutunk. MArad belőlünk néhány mutatóba. A fogyást meg lehet állítani, csak ehhez a szólamokon túl kivitelezhető, a helyi adottságokra épített gazdaságpolitikára van szükség. És nem a multik rabszolgabérére. Sajnálatos, hogy a közelgő romániai parlamenti választások sem hozták még lázba a politikai pártokat, beleértve a magyarság érdekképviseletét is, hogy közbeszéd tárgyává tegyék a gazdasági elképzeléseiket. Mindenki nyugodtan sodródik a szakértői kormány farvizén. Néhány hét múlva majd kiveszik a naftalinból a kampánycsákókat, leporolják kampányprogramjaikat, és minden mArad a régiben. A magyarság megcsapolása is?
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)