udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
138
találat
lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-138
Névmutató:
Kovács Miklós
2012. június 5.
Az összefogás üzenete
Trianonra emlékeztek Budapesten a Nemzeti Összetartozás Napján
A trianoni döntés minden ízében igazságtalan, a vesztes és a győztes népek számára is megalázó helyzetet teremtő békediktátum – írta a nemzeti összetartozás napjára kiadott elnöki nyilatkozatában a magyar államfő. Áder János kijelentette, hogy az ebből adódó veszteség és a fájdalom mindörökre a miénk marad, és azt is hangsúlyozta, hogy az összetartozás érzése nem táplálkozhat másból, mint az egymásért viselt felelősség felismeréséből és vállalásából. Áder János köszöntött minden magyart, és „hazánk kézszorítását” küldte mindazoknak is, akik akár 1920. június 4-ét követően, akár a nemzeti szocialista, akár a kommunista ideológia szülte diktatúrák idején, akár 1956-ban vagy azt követően származásuk, vallásuk vagy politikai meggyőződésük miatt kénytelenek voltak elmenekülni Magyarországról.
A parlamentben az országgyűlési képviselők tapssal köszöntötték a határon túli magyar pártok és szervezetek vezetőit a parlament üléstermében: Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, Berényi Józsefet, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnökét, Kovács Miklóst, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökét, Kunckelné F. Ildikót, a Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetségének elnökét, Jakab Sándort, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnökét és Ágoston Andrást, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnökét, Székely Istvánt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség főtitkárhelyettesét, Horváth Ferencet, a Muravidéki Magyar Önkormányzatok Nemzeti Közösségének elnökét. A Nemzeti Összetartozás Napjának programjai jó hangulatban zajlottak le. A nyitott parlamentben délután 5 óráig mintegy hét és fél ezren vettek részt, ezen a napon ugyanis bárki ingyen, előzetes regisztráció nélkül léphetett be az épületbe. Estig kézműves vásár, zenei fellépések, koncertek várták az érdeklődőket. Új Magyar Szó (Bukarest)2012. július 28.
Tusványos – Fókuszban Orbán Viktor és Tőkés László
Tusványos zárónapjának főrendezvénye Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének és Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének előadása. Az előadásokat és az utánuk következő fórumot Németh Zsolt, a Magyar Külügyminisztérium államtitkára moderálja.
* * * Németh Zsolt berekeszti a fórumot. Mindenkinek jó szórakozást kíván a ma délutáni-esti programokon. Kijelenti: Tusványos most már a világ közepe, és aki más irányba halad annak a GPS azt fogja mondani, hogy „újratervezés".
Orbán: kíváncsian várom, hogy ez az új román kormány internacionalista vagy hazafias kormány lesz-e? Csak erős kormányok tudják a nemzetet összefogni, a gyengék elveszítik azt. Az összefogáshoz pedig erős politikai szereplőkre van szükség. Ezért van nehéz dolga az Erdély Magyar Néppártnak, mert egy erős RMDSZ-szel kell megküzdenie. És nagyon nehéz eldönteni, hogy jó-e az összefogás, és egyáltalán kivel szabad összefogni!
Orbán: az én viszonyom önökhöz erkölcsi, nem politikai. Tisztelettel akarjuk megérteni azt a sorsot, amiben az erdélyi magyar él. A magyar kormány stratégiai szövetségben van Tőkéssel Lászlóval és pártjával. Azért mert tetszik, amit képviselnek, amilyen ügyeket képviselnek, viszont nem akar konfliktusba kerülni azzal a 80 százaléknyi magyarral, akik nem rájuk szavaztak, hanem az RMDSZ-re. Akkor tudjuk megfelelően képviselni a magyarokat, ha kormányon vagyunk. A finnek is ezt csinálják: határozottan kijelentették, hogy nem fekszenek össze másokkal, de kormányon akarnak lenni. Mi olyan politikusokkal tudunk együttműködni, akik hazafiak. Az internacionalista, globalista vezetőkkel nem. Traian Basescu egy jó román hazafi. Nehéz vele kommunikálni, de mi úgy gondoljuk, hogy egyezségre lehet vele jutni.
Kérdés: hogyan gondolkoznak a magyar politikusok az erdélyi politikáról?
Németh Zsolt Orbán Viktornak ad szót.
Tőkés: az EMNP nyert a választásokon. Az egyetlen vesztes az MPP. Összefogunk velük, ha minden jól megy. Kötelességünk megtenni ezt, de korrupt, vagy kollaboráns vezetőkkel nem fogunk összefogni. A szavazat maximalizálás nagyon fontos szempont, de nem kizárólagos!
Tőkés: Ezt az ellentmondást nehéz feloldani, főleg hogy létezik ez a manipulatív befolyás. Attól még, hogy bekerül egy magyar nevű román politikus a parlamentbe, vagy egy polgármesteri székbe, attól én még nem leszek boldog. Nem tekinthetünk el azoktól, akik Neptunban tárgyaltak!
Tőkés: lehetetlen vállalkozás az emberek tízezreit, százezreit a kötelező pártegység kényszerzubbonyába gyömöszölni. Mindenki viszolyog a szavazatok megoszlásától, de szembekerülhet-e egymással két olyan érték, mint a nemzeti egység és a pluralizmus?
Németh Zsolt előbb a Tőkés Lászlóhoz intézett kérdéseket olvasta fel. Azok nagyjából a magyarok együttműködésére vonatkoznak.
A hallgatóság kérdései következnek.
Orbán: A magyarok azért dolgoznak, hogy Magyarország kapcsolódni tudjon a győztes országokhoz. A miniszterelnök megköszönte a magyar nép támogatását.
Orbán: Románia közelebb került Magyarországhoz, előtte egy óriási lehetőség áll. A belpolitikai fejlemények Magyarország szemében nagyon nagy kockázattal járnak. Románia most az elmúlt 10 év alatt elért jó pozícióját kockáztatja. Aggodalommal nézzük a mostani helyzetet. Lehet, hogy a következő egy-két hónapban egy-két évtizedre eldől Románia sorsa. Ugyanúgy, ahogy Magyarország sorsa is abban az időben dőlt el. Jó döntéseket kell hozni!
Orbán: Románia és Magyarország azért küzd, hogy belekerüljön Közép-Európa sikerzónájába. Ez evidens kellene legyen, hogy ott vagyunk, de ma nekünk ezért küzdenünk kell. Azért kell küzdenünk, hogy ne szakadjunk le az EU-tól.
Orbán: Európának szövetségesekre lenen szüksége. A mostani válság mögött rejtett európai és amerikai konfrontációk állnak. Az a gondolat, hogy Európának és Oroszországnak meg kell találni az együttműködés formáját, ez egyre jobban előtérbe kerül. De ez valahogy úgy kéne létrejöjjön, hogy ennek Európa legyen a nyertese! Közösen kell megteremtenünk a közép-európai gazdasági biztonságot. Ez a következő 20 év legfontosabb törekvése.
Orbán: mi jobb ösztönökkel rendelkezünk, mint a nyugatiak. Mi pontosan tudjuk, hogy ha jönnek a szocialisták akkor összeomlasztják az országot. És akkor mehetünk a jobboldalhoz. Ha megint megtörténik a bukás, akkor megyünk megint a jobboldalhoz, hogy hozza rendbe. Ezért tudjuk pontosan, mit jelent, ha a szocialisták kormányoznak, s mit ha a jobboldal.
Orbán: ebben a helyzetben semmi esélyünk nincs megtalálni a problémákra a válaszokat Miközben Közép-Európa adóssághatára sokkal kisebb, mint a nyugati országoké, erős a csábítás, hogy a közép-európai országok is egyre följebb emeljék az adósságuk határát. Ez a legnagyobb veszély! Orbán: miközben ők Brüsszelben mindet előírnak, mi ne avatkozzunk be semmibe! Nyugat-Európa egy ördögi körben vergődik, amiből nincs kiút. Ez lényegében Brüsszel válsága! Brüsszelben azzal töltenek el értékes napokat és heteket, hogy a csirkeketreceket hogyan kell módosítani, és közben százezrek veszítik el munkájukat, és élünk egyre nehezebben.
Orbán: Csak azt látjuk hogy nő a harag az EU-val szemben. Az emberek nem tudják megérteni hogy mi történt, ugyanis ők rendesen dolgoztak. A válságnak igenis vannak felelősei: a bankárok.
Orbán: A szuverenitással élő országokat nem nézheti le az EU. Az eddigi EU-s válaszok során rendre kedvezőtlenek voltak Közép-Európa számára. Viszont ez a kedvező átrendeződés lehetőségét is magába foglalja. Miközben Nyugat-Európa nem boldogul a válságban, Közép-Európa elég jól boldog. A fájdalmas hírek nem közép Európáról szólnak, hanem Spanyolországból, Portugáliáról. Elég stabilak vagyunk. Sikeresebbnek bizonyulunk mint a Nyugat, és ennek súlyos következményei lesznek.
Orbán: Az EU válsága nem felületes, nagyon komoly! Valami nyugaton romlott el. A kérdés: mi ennek az oka? Hogyan érint ez minket, és hogyan fordíthatjuk a javunkra? Az európai elit ma azt gondolja, hogy a kontinenst kétszer romba döntő háború a nacionalizmusnak köszönhető. Ma az EU, az európai egység, olyan nemzetközi programmá vált, amelyről nem egyszerű beszélni, mert mindet félreértenek.
Németh Zsolt Orbán Viktornak ad szót.
Tőkés: mi az egység hívei vagyunk. Az EMNT, a Néppárt összefogást szeretne minden erdélyi magyar politikai szereplővel. Ennek magvalósításában számítanak az Orbán-kormány hathatós támogatására. Tőkés: nálunk most kizárják Basescut, pedig ő közel jött a magyarokhoz. Most is itt lenne közöttünk, ha nem lenne most ez a nagy harc. Kérdezem: vajon jobban járunk, ha Antonescu lesz az elnök? Politikai téren nekünk egy erdélyi magyar válogatottra van szükségünk!
Tőkés: botrányos, hogy vannak olyan külhoni magyar politikusaink, akik ahelyett hogy felzárkóznának a nemzeti együttműködés rendszeréhez, éppen ellenkezőleg, ellene fordulnak a magyar kormány politikájának!
Tőkés: Nem csak a román politikusok, de gyakran mi is elfelejtjük, hogy az autonómia nem csak egy eszme, hanem gazdaságilag is nagyon fontos. Az autonómia nem egy öncélú dolog, gazdasági létkérdés, népünk boldogulásának feltétele! Példának hozza fel Dél-Tirolt és Katalóniát.
Tőkés gazdasági vonatkozásokra tér át. A Wekerle tervről beszél, amellyel nem csak Magyarország fellendülését elérni, ez az eurózóna teljes területére ki kell hasson. Mi sem szigetelődhetünk el. Szeretnék a Mikó-tervet más országokra is kiterjeszteni (Erdélyországon kívül :) ) Ez mind a magyaroknak, mind a románoknak egyformán fontos. Mindnyájunknak esélyt ad a felemelkedésre.
Tőkés hangos szóval hívja a magyar embereket, vegyenek részt szeptember 1-én az Igazság Napján. Sajnos, a zilahi Wesselényi Kollégium ügye is ugyanilyen a helyzetben van – mondja.
Tőkés a Mikó-ügy körüli tüntetéssorozatról beszél, és a szeptember elsejére tervezett Igazság Napjáról. Beszédének vezérigéje: „Az igazságomhoz ragaszkodom, róla nem mondok le!
Tőkés: Vajdaságban is meg akarják akadályozni az autónómia-törekvéseket. Ugyanez tapasztalható nálunk is,
Erdély.ma nak is hasonló megnyilvánulásai vannak. Ebben az ellenforradalmi restaurációban kell élnünk.
Tőkés: Nemrégiben Károly herceg járt itt Székelyföldön, amelyre Kolozsvár polgármestere úgy reagált, hogy most be fogják vezetni a hivatalos magyar nyelvet Kolozsváron, és a várost átnevezik Kolozsvárrá. Ettől mi sajnos nem kell félnünk!
Németh Zsolt köszönti a közönséget, megemlítve Semjén Zsoltot, Toró T. Tibort, Berényi Józsefet, Albert Tibort, Kovács Miklóst, Brenzovics Lászlót, Pásztor István és Jakab Attila főszervezőt, majd Tőkés Lászlónak adja meg a szót.
-
Az autonómia nem székelykedés, hanem gazdasági létkérdés!
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke az előző évekhez hasonlóan, idén is elfogadta a szervezők meghívását, és részt vett a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján tartott politikai fórumon. Tőkés László EP-képviselővel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökével közösen Magyarország és Közép-Európa megújul címmel értekezett. Az eseményt Németh Zsolt külügyi államtitkár, a diáktábor egyik alapítója moderálta.
Orbán Viktor beszédében elmondta: aggodalommal tekint a romániai belpolitikai helyzetre, de nem avatkozhat bele annak alakulásába. Az erdélyi magyaroknak át kell érezniük a helyzet súlyosságát és a személyes felelősség terhét. Orbán Viktor közvetett módon utalt arra is, hogy mi lehet a vasárnapi referendumon meghozható, Traian Basescu elmozdítását megakadályozó lépés, mondván, néha úgy is hozhatunk jó döntéseket, ha nem hozunk döntéseket.
A nemzet miniszterelnöke a gazdasági válság okaival összefüggésben elmondta: Európa fokozatosan elvesztette realitás-érzékét. Európában a válságból a kiutat a közép-európai régió országai találták meg, s ezt a tényt nem ismerik be nyugatabbra. Kik felelősek az euró-válságért? – tette fel a kérdést a nemzet miniszterelnöke. Válaszában rámutatott arra, hogy bár Brüsszel úgy tesz, mintha nem lennének felelősök, a válság kirobbanásáért konkrét személyek felelnek. Nem csoda, hogy nő a harag az Európai Unióval szemben, ha Brüsszel nem vállal felelősséget tetteiért, úgy tesz, mintha az elvek és intézmények mögött nem lennének emberek. Ez az oka annak, hogy Nyugat-Európa ördögi körben forog, és nem találja a kiutat. Orbán Viktor kijelentette: az európai válság Brüsszel válsága. Brüsszelben azzal foglalkoznak, hogy tyúkketrecek méreteit szabályozzák, míg a valódi problémákra nem találnak megoldásokat. Szerinte felelősségteljesebb politizálásra van szükség.
Szűkebb, Kárpát-medencei vonatkozásban Orbán Viktor rámutatott arra, hogy nem várhatunk sikerreceptet a Nyugattól, nekünk kell kigondolnunk saját megoldásainkat. Bíznunk kell önmagunkban, abban, hogy képesek vagyunk magunkat megszervezni. Az európai nemzetek egységének érzékeny kérdését érintve a miniszterelnök szemléletes példával élt, mondván, „Európa nem egy gyümölcsturmix, hanem egy gyümölcskosár kell legyen”. A gazdasági válságra sem lehet egy általános receptet kidolgozni, minden nemzetnek sajátságos lehetőségei vannak a gazdasági válságból kivezető út megtalálására.
Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke, átfogó erdélyi magyar helyzetjelentéssel szolgált a tusnádi sportpályát megtöltő hallgatóságnak. Kijelentette: Orbán Viktor tusnádfürdői jelenléte a társadalmi konzultáció erdélyi magyar közösségünk felé való kiterjesztésének tekinthető. Helyzetértékelésében említést tett a Székely Mikó Kollégium, illetve a MOGYE magyar tagozatának ügyéről, hangsúlyozva: az igazságról és a minket megillető jogokról nem szabad lemondanunk. Tőkés László bejelentette: a magyar kormány nemzetgazdasági minisztériuma nagy mértékű támogatást nyújt az EMNT által kidolgozott Mikó Imre Terv megvalósítására, a Wekerle-terv ernyője alatt. A folyamat a gazdasági talpraállásról szól, ugyanis gazdasági önrendelkezés nélkül Erdély sorsa megpecsételődött. Sokan megfeledkeznek arról, hogy az autonómia nem csupán egy szép eszme, hanem gazdaságilag is fontos. Tőkés leszögezte: az autonómia nem székelykedés, hanem létkérdés! Erdély mindig is Románia gazdasági mozdonya volt, és még mindig van annyi erő benne, hogy a Balkán irányából Nyugat-Európa felé terelje az országot. Tőkés László említést tett az európai autonómiák rendszeréről is, amelyek igazolják, hogy az önrendelkezés a gyakorlatban is működő fogalom. Az EMNT-elnök Orbán Viktor, illetve a magyar kormány hatékonyabb támogatását kérte az autonómia ügyének előmozdítása érdekében. Megemlítette, hogy „senki sem jött még olyan közel a magyarsághoz”, mint Traian Băsescu felfüggesztett román államfő, ezért fontolóra kell venni, hogy ő vagy a xenofób Crin Antonescu lenne jobb államelnök. Ugyanakkor arcátlan arroganciának nevezte Victor Ponta román miniszterelnök kijelentését, miszerint Székelyföld nem létezik. Ez egyben azt jelentené, hogy „önök sem léteznek” – tette hozzá a volt püspök.
Párhuzamot vonva az éppen megkezdődött harmincadik nyári olimpia békeüzenetével, az „esztelen testvérharc helyett a csapatszellem kialakulását” sürgette az erdélyi magyar politikában. Az olimpiai játékok üzenete szerint elvszerűen, szabályosan kell játszani, ezt kellene alkalmazni a politikai pályán is. Szabálytalan játéra, korrupcióra, manipulációra nincs szüksége közösségünknek, mondotta, ugyanakkor hozzátette: fontos, hogy a „bíró is független legyen” ebben a játékban.
Mint minden évben, idén is lehetőség nyílt arra, hogy az előadásokat követően a közönség közvetett módon kérdéseket intézzen az előadókhoz. A legtöbb kérdés a júniusi romániai helyhatósági választások eredményeit firtatta, illetve az erdélyi magyar politikai pártok lehetséges együttműködésére kérdezett rá. Tőkés László határozottan kijelentette: fontosnak tartja az új egység megteremtését, az erdélyi magyar politikai alakulatok összefogását, ennek azonban feltételei vannak. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által alapított Erdélyi Magyar Néppárt ugyanis nem ül tárgyalóasztalhoz korruptakkal és árulókkal.
Orbán Viktor a kérdésekre válaszolva elmondta: a magyar kormány viszonya a határon túli magyarsággal nem politikai természetű. Feladatának érzi egységet teremteni a széthúzó erők között, a határok fölötti nemzetegyesítés szellemében. Hozzátette: azért szövetségesek a Tőkés László vezette EMNT-vel, mert húsz éve rendíthetetlenül ugyanazokat a nemzeti célokat szolgálják. A magyar kormány mindemellett elismeri és tiszteletben tartja azt a tényt, hogy az RMDSZ nyolcvan százalékos támogatottságot élvez, de nem tudja elfogadni az erkölcsi szempontok figyelmen kívül hagyását a nagyobbik magyar párt politikájában.
A Tusványos sajtószolgálata
Erdély.ma2012. július 30.
Orbán Viktor Tusványoson: „jól döntsenek” Románia polgárai a népszavazáson
„Jó döntés” meghozatalára biztatta Románia polgárait szombaton, Tusnádfürdőn Orbán Viktor. A magyar miniszterelnök a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján rendezett politikai fórumon tartott előadást a több mint ezer fős hallgatóság előtt. A Magyarország és Közép-Európa megújul című fórumon előadást tartott Tőkés László EP-képviselő is, aki szerint a román politikusok közül Băsescu került legközelebb a magyarokhoz. A felfüggesztett államfő az idén nem látogatott el a Tusványosra, mivel a vasárnapi népszavazást megelőző kampánycsendben nem vállalhat nyilvános szereplést.
A tusványosi fórumon, amelynek moderátora Németh Zsolt, a budapesti külügyminisztérium parlamenti államtitkára volt, Orbán Viktor hangsúlyozta, nem avatkozhat bele abba, hogy a bukaresti „bicskázás” után ki marad talpon, és „kit hoznak ki a bálteremből”, de aggodalommal tölti el, amit lát.
„Arra kérném a magyarokat, hogy érezzék át a történelmi helyzet súlyát, és az ezzel kapcsolatos személyes felelősséget is. Azt kívánom a románoknak is, és az itt élő magyaroknak is, hogy jó döntéseket hozzanak, például úgy, hogy nem hoznak döntést” – jelentette ki a miniszterelnök. Ezzel a Tőkés Lászlóval, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével közösen kiadott péntek esti állásfoglalására utalt, amelyben az erdélyi magyarságot a vasárnap tartandó népszavazáson távolmaradásra szólították fel (lásd: Orbán-Tőkés: az erdélyi magyarság maradjon távol a népszavazástól! Orbán Viktor és Tőkés László ismételten kiállt Traian Băsescu államelnök mellett, a vasárnapi népszavazástól való távolmaradásra szólította fel az erdélyi magyarságot – közölte Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtóstábját vezető helyettes államtitkár az MTI-vel.
Tájékoztatásuk szerint Orbán Viktor péntek este Tusnádfürdőn egyeztetett határon túli magyar szervezetek vezetőivel a kormányzás eddig eltelt időszakának nemzetpolitikai eredményeiről és a következő két év tennivalóiról.
A tanácskozáson részt vett a magyar kormány részéről Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Németh Zsolt külügyi államtitkár, valamint Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke, Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnőke, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke és Brenzovics László, a KMKSz alelnöke – áll a közleményben.
A közlemény kiemeli: Orbán Viktor külön megbeszélést is folytatott a Fidesz stratégiai partnerével, az EMNP vezetőségével. Megerősítették stratégiai szövetségüket a jövőre nézve. Áttekintették az erdélyi magyarság szempontjából legfontosabb problémákat, és megoldást sürgettek mind a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium, mind a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar nyelvű képzésének ügyében.).
Orbán Viktor és Tőkés László is fehér ingben érkezett a tusványosi fórumra: a jelenlévő újságírók közül sokan ezt is a népszavazással kapcsolatos jelzésként értelmezték. Romániában ugyanis az államfő leváltását ellenzők tábora jelképévé tette a fehér színt, és a népszavazási kampány idején fehér ingben jelentek meg a Băsescu államfőt támogató politikai rendezvényeken.
Orbán: nincs világválság
Orbán Viktor egy a gazdasági válság okairól és kezelési lehetőségeiről szóló átfogó előadás során hozta szóba Románia és Magyarország sajátos helyzetét.
Szerinte Közép-Európa sikeresebb volt a válságkezelésben, mint a Nyugat, de Magyarországnak és Romániának most erőfeszítéseket kell tennie, hogy bekerülhessen a Szlovákia, Csehország, Lengyelország alkotta sikerzónába. Orbán Viktor aggodalmát fejezte ki a romániai fejlemények miatt, amelyek szerinte kockára teszik az utóbbi tíz év felzárkózását és a költségvetés rendbetételében elért eredményeket, amelyekért a lakosság hatalmas áldozatot hozott.
Elemzésében a miniszterelnök rámutatott: nincs szó világválságról, csak Amerikában és Európában van baj.
„Ma az európai egység egy olyan nemzetközi programmá vált, amellyel kapcsolatban kritikát megfogalmazni, akárcsak érzékeny kérdéseket feltenni, a kánonon kívüli hangfekvésben beszélni, nem csak illetlenség, hanem retorzióért, sőt kiátkozásért kiáltó tett” – mondta Orbán Viktor. Ezzel szemben a miniszterelnök szerint egyedi megoldásokra van szükség egyedi problémák kezelésében, és az európai nemzetek ellenében az Európai Uniót nem lehet sikerre vinni. Rámutatott, a nemzeti érzés reneszánszát éli Európában és bebizonyosodott, hogy az európai nemzetek nem akarnak összeolvadni egymással.
„A terv az gyümölcskosárra hasonlít inkább, nem pedig egy gyümölcsturmixra, amit brüsszeli bürokraták hoznak létre. Ebből az is következik, hogy a mai európai válságra nincs központi megoldás, a nemzeteknek saját erősfeszítéseik révén, külön-külön kell megoldaniuk a saját problémáikat” – magyarázta a miniszterelnök.
Úgy vélekedett: ez a válság kedvező átrendeződés lehetőségét hordozza Közép-Európa országai számára.
„Ki kell mondanunk, hogy az európai válság lényegében Brüsszel válsága. Brüsszel az elsődleges akadálya annak, hogy nem találjuk a megoldásokat a nemzetgazdasági bajok kezelésére. Brüsszelben azzal töltenek értékes heteket, hogy a csirkeketrecek méretét módosítsák, előírják, hogy a disznóknak játékot kell betenni az ólakba, és a libák lelki állapota fontos európai politikai kérdés, miközben százezrek veszítik el munkahelyüket, omlik össze a pénzünk és érezzük, hogy egyre nehezebb megélni” – mondta a miniszterelnök.
Közép-Európa országainak lépéselőnyét Orbán Viktor annak tulajdonította, hogy nem újabb hitelek felvételével próbálták a válságot kezelni.
„Ez alól csak Magyarország a kivétel, amely a 2008-as válság után radikálisan megnövelte államadósságát és most azért harcolun
k, hogy az adóssághegy ne szakadjon ránk, hanem kimászhassunk alóla” – mondta Orbán. Az eladósodásért Orbán Viktor a baloldalt okolta. „Ha jönnek a szocialisták, előbb-utóbb összedöntik az országot, és akkor előbb vagy utóbb a jobboldalhoz kell fordulnunk, hogy az hozza rendbe. Aztán ha ráununk a jobboldalra, vagy a jobboldal mindenféle hibákat vét, akkor persze visszamegyünk a baloldalhoz, aki majd megint jól összedönti az országot, és utána megint visszahívjuk a jobboldalt, hogy tegye már rendbe” – mondta a miniszterelnök.
Orbán Viktor szerint a válságkezelésre nincs egységes sikerrecept, és ez szerinte nem baj. „Ez összességében egy intellektuális szabadságot, egy lehetőséget is jelent. Ha bízunk magunkban, megértjük a folyamatokat, amelyekben élünk, képesek vagyunk kidolgozni a megoldásokat, és képesek vagyunk megszervezni magunkat ennek érdekében, akkor az az előnyünk, ami ma a válságkezelésben a nyugatiakkal szemben rendelkezésünkre áll, megmarad, és óriási lépést tettünk a siker irányába” – jelentette ki Orbán.
Orbán: a hazafiak jobban meg tudnak egyezni egymással, mint az internacionalisták
Orbán Viktor szerint a nemzetközi kapcsolatokban a hazafiak jobban meg tudnak egyezni egymással, mint az internacionalisták.
A miniszterelnök a hagyományokhoz híven a hallgatóságból érkező, írásban feltett kérdésekre is. Az új román kormánnyal való együttműködésre vonatkozó kérdésre válaszolva kitért a hazafias és az internacionalista kormányokkal való együttműködés tapasztalataira.
Kijelentette, hogy Traian Băsescu államfőt jó román hazafinak ismerte meg. „Ha jó román hazafival állok szemben, meg fogjuk találni azokat a megoldásokat, amelyek a román és a magyar hazafiaknak is megfelelnek” – jelentette ki. Hozzátette, izgalommal várja, hogy az őszi parlamenti választások után internacionalista vagy hazafias kormány alakul Bukarestben.
Orbán: „jó szerencsét” az erdélyi magyar összefogáshoz
Orbán Viktor elmondta, azért vállalt stratégiai partnerséget Tőkés Lászlóval és az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP), mert néhány rendíthetetlenül képviselt cél – mint például az autonómia – szövetséget hozott létre közöttük. „Stratégiai szövetségben vagyunk, és kívánok sikert számukra, de nem kívánok konfliktusba keveredni azzal a 80 százaléknyi magyarral, akik a Romániai Magyar Demokrata Szövetségre (RMDSZ) szavaztak. Úgy tegye a miniszterelnök a dolgát, hogy a magyar eszmék irányában való elmozdulást és az itteni magyar egységet is szolgálja” – összegezte a feladatot.
Az erdélyi magyar összefogásra vonatkozó kérdésre azt hangsúlyozta, hogy az összefogáshoz erő kell. Kétségbeesettségből, szétesettségből, töredékpártokból nem jön létre erő. Azért tartotta nehéznek az Erdélyi Magyar Néppárt dolgát, mert egy erős RMDSZ-szel szemben próbál néhány ügyet győzelemre vinni. A Fidesz 1994-es dilemmáját is felidézte. Elmondta, amikor „darabokra zúzták az első magyar polgári kormányt”, a Magyar Szocialista Párt valamennyi korábbi ellenzéki pártot, így a Fideszt is meghívta a kormányba. „Ha akkor igent mondtunk volna, erkölcsileg elbukunk, és esélyünk sincs, hogy az országrontó szocialista kormányokat leváltsuk” – állapította meg. Az elmondottak alapján kívánt „jó szerencsét” az erdélyi pártoknak, hogy eldöntsék: összefognak-e vagy nem.
A hallgatóság és a miniszterelnök párbeszédét moderáló Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára összegző szavaiban az autós navigációs eszközök szótárából vett hasonlattal élve elmondta: újratervezésre van szükség, mert új helyzetbe került Európa, Közép-Európa és a határon túli magyarság. Úgy vélte, a Tusványos keretében Tőkés László és Orbán Viktor pár navigáló műholdat azonosított. Az államtitkár Bibó István gondolatát idézve megállapította: a fejődéshez a szabadság és a közösség ügye egy ügy kell, hogy legyen.
Tőkés: a román politikusok közül Băsescu jött legközelebb a magyarokhoz
A román politikusok közül Traian Băsescu felfüggesztett államfő került a legközelebb az erdélyi magyarokhoz – vélekedett előadásában Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT).
Tőkés EP-képviselő a nyári olimpiára építő sportpárhuzamot vonva utalt a vasárnapi népszavazásra, amelyen a felfüggesztett államfő leváltásáról kell dönteniük a romániai választóknak. „Le akarják küldeni a pályáról Traian Băsescut. Hát jobb csapatkapitány a xenofób Crin Antonescu? Adják meg önök a választ” – mondta Tőkés.
Az EMNT elnöke a sportból vett hasonlattal írta le a romániai magyar összefogás esélyeit is. Kijelentette, a csapatszellem a politikában is fontos. Az erdélyi magyar politikai szervezeteknek az Orbán Viktor által 2010-ben meghirdetett nemzeti együttműködés rendszerében kell összefogniuk. „A pártegység kényszerzubbonya nem illik az erdélyi magyarságra” – jelentette ki a volt püspök, majd az őszi parlamenti választásokra utalva hozzátette: „politikai megmérettetésre és erdélyi magyar válogatottra van szükség”.
Tőkés László nyomatékosította, „bundázókkal” nem tud egy csapatban játszani, „olyanokkal, akik Bukarestben vajazzák le a mérkőzést, és nem az erdélyi magyarságot képviselik Bukarestben, hanem Bukarestet képviselik az erdélyi magyarság előtt” – fogalmazott Tőkés. Úgy vélte, „a doppingbotrányok”, a „szabálytalanul benevezett játékosok” vezettek a politika beszennyeződéséhez. „Tisztulásra van szükség az erdélyi magyar politikában” – nyomatékosította Tőkés László. Azt is megállapította, az emberek azért fordultak el a politikától, mert a politika fordult el tőlük.
Az EMNT elnöke gazdasági kérdéseket is érintett előadásában. Matolcsy György nemzetgazdasági minisztert idézve jelentette ki, az a cél, hogy a határon túli magyar vállalkozások is bekapcsolódjanak a magyar gazdaság vérkeringésébe. Azt is megemlítette azonban, hogy elszigetelten nem lehetséges a gazdasági talpra állás; ebben a kérdésben a román és a magyar érdekek egybeesnek.
Tőkés László megemlítette, hogy az Erdély és Románia egyesülését kimondó 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés autonómiát ígért a magyarságnak, Bukarest azonban gyarmatként tekintett a megszerzett területekre. Utalt arra, hogy a nyugat-európai területi autonómiák gazdasági fellendülést hoztak azokon a területeken, amelyeken bevezették azokat. „Dél-Tirolban nincs munkanélküliség, Katalónia pedig Spanyolország legfejlettebb tartománya” – példázta a volt püspök. „Kérjük, keressék meg annak az eszközeit, módszereit, hogy miként tudnának támogatást nyújtani az autonómiához” – szólt a mellette ülő Orbán Viktorhoz.
MTI, Hírösszefoglaló
Krónika (Kolozsvár)2012. október 10.
Kövér László újraavatta a honfoglalási emlékművet Vereckén
A vereckei emlékmű sorozatos megrongálására utalva a politikus emlékeztetett rá: megtanultuk, nem az fontos, hányszor gáncsolnak el bennünket, hanem hogy fel tudunk-e újra állni.
Újraavatta a felújított magyar honfoglalási emlékművet szerdán Vereckén Kövér László, az Országgyűlés elnöke, aki rövid megbeszélést folytatott Kárpátalja megye vezetőivel is. A honfoglalási emlékmű helyreállítási és új oltárkövének avatóünnepségén Kövér László több száz ember előtt elmondott beszédében hangsúlyozta: „Verecke a magyar lélekben az útkeresés és a hazatalálás jelképe, bizonysága annak, hogy a jól megtervezett út mindig célba visz. Bizonysága annak, hogy ami ma még álom, az holnap valóság lehet."
Fontosnak nevezte a múlt örökségének a megőrzését, mert – mint mondta – „megőrzött múltunk története sokat elárul arról, hogy mit gondolunk magunkról, mert az számottevően befolyásolja tetteinket". Hozzátette: honfoglaló eleink biztonságos otthon iránti vágya és álma egy erős országot, a Kárpát-medence korabeli legerősebb államát eredményezte. A honfoglalók hite, hogy a „vereckei út" célba vezet, 36 emberöltőnyi magyar nemzedéknek adott erőt – mondta, megjegyezve, hogy így voltunk képesek mindig az újrakezdésre.
A vereckei emlékmű sorozatos megrongálására utalva a politikus emlékeztetett rá: megtanultuk, nem az fontos, hányszor gáncsolnak el bennünket, hanem hogy fel tudunk-e újra állni, s megtanultuk, hogy nem tudják úgy tönkretenni Magyarországot, a magyarságot, hogy azt ne tudnánk újraépíteni. „Időközben azt is megmutattuk, hogy mások nem tudják annyiszor megrongálni a vereckei emlékművet, hogy azt mi, magyarok ne tudnák helyreállítani" – mondta. Hozzáfűzte, hogy „miként vereckei elődeink is, a magyarok csak egymásra számíthatnak, senki másra, s olyan magyar államra van szükség, amely megvédi a magyar nemzetet; olyan magyar közösségekre van szükség, amelynek tagjai Vereckétől Budapestig, Torontótól Sydneyig tudják, hogy minden magyar felelős minden magyarért".
A házelnök kifejtette: a magyar állam felelősséget visel minden magyar emberért, még akkor is, ha Ukrajnában pénzbírsággal akarják megakadályozni a magyarok közjogi összetartozását. Ezzel a lépésével az ukrán politika minden ukrán állampolgár érdekét sérti, mert eltávolítja Ukrajnát Európától – állapította meg. A politikus méltatta az emlékmű tulajdonosa, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) tevékenységét és vezetőinek munkáját, amelyet – mint mondta – a kárpátaljai magyarság érdekeinek védelmében a jog és a demokrácia alapján állva fejtenek ki. Egyúttal minden magyar ember nevében köszönetet mondott a kárpátaljai magyaroknak azért, hogy óvják a vereckei honfoglalási emlékművet, fenntartják az emlékezetet és a reményt, kitartanak nemzetük mellett.
Megerősíti a kárpátaljai magyarságot?
Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke egyebek mellett azt hangsúlyozta, hogy a vereckei emlékmű hányattatott sorsa hűen tükrözi a kárpátaljai magyarság sorsát. Annak a reményének adott hangot, hogy a honfoglalási emlékmű helyreállításával sikerül a kárpátaljai magyarságot is megerősíteni. Kövér László korábban a csapi határátkelőhelyen rövid megbeszélést folytatott Ivan Balogával, a Kárpátalja megyei tanács elnökével és Ivan Kacsurral, Kárpátalja megye kormányzó-helyettesével. A találkozón a házelnök, utalva kárpátaljai látogatásának céljára és a magyar emlékmű elleni támadásokra, emlékeztetett rá, hogy a vereckei honfoglalási emlékmű megépítése nélkülöz minden mögöttes szándékot. Az emlékmű történelmi eseménynek, a magyar honfoglalásnak állít emléket – tette hozzá.
Válaszukban az ukrajnai megye vezetői annak a reményüknek adtak hangot, hogy a vereckei emlékművel kapcsolatos incidensek nem rontják Magyarország és Ukrajna általuk kiválónak nevezett kapcsolatait. Ivan Kacsur arról biztosította Kövér Lászlót, már történtek lépések annak érdekében, hogy a jövőben ne tudják megrongálni a vereckei magyar emlékjelet. MTI
Erdély.ma2012. október 16.
Frigyre lépni a szülőfölddel – Ides hazának szerelme. Sorsom hazámnak sorsa
Gróf Teleki Pál ülőalakos bronzszobrának balatonboglári avatásához annyi színt és derűt szállítottak a lengyelek, amennyi éppen elegendő volt ahhoz, hogy a súlyos lelki válságot megjelenítő szoborember ezer arcráncba összeszaladó vívódásának komorságát a tisztesség és becsület fényébe emeljék.
Az üde színt és hangulatot, a fiatalos derűt a Skomielna Czarna-ból, egy Krakkótól félszáz kilométerre fekvő apró hegyi településről Boglárra érkezett 50 tagú diák-fúvós zenekar tagjai, tanáraik és papjaik hozták. Részvételüket Kovács István költő, műfordító, az utóbbi időkig krakkói magyar főkonzul járta ki.
A lengyel ifjak erre az alkalomra repertoárjukba iktatták a magyar himnuszt is, mintegy engesztelésként azért a kisebb etikai incidensért, ami lengyelhonban a magyarokkal megesett: az egyik kisváros stadionjában a labdarúgó mérkőzés előtt a felnőttek zenekara „elfelejtette” eljátszani a magyar himnuszt. Mivel meg sem tanulták. És most Bogláron a lengyel becsületet is helyreállítandó nem csak a magyar himnuszt, hanem sokak által az első himnuszunknak tartott Mária-éneket is hallhattuk a gimnázium fúvós zenekarának előadásában. És, természetesen a lengyel állami himnuszt, és a himnikus hangulatú egyházi énekeket is.
A goral hegyi nép kötődése Balatonboglárhoz árnyaltabb annál, mint amit eddig mondtunk. A fúvós zenekart egy delegáció élén elkísérte ugyanis a gimnázium igazgatója, akinek az édesapja a lengyel hadsereg őrnagyaként a második világháború időszakában magyarországi közvetítéssel jutott ki Angliába. A lengyelek mostani jelenlétükkel hálájukat akarják leróni és köszönetüket kifejezni azért a magyar oltalomért és vendégszeretetért, amelyben országukat a nagy megpróbáltatásainak idején részesítették. Dr. Kovács Miklós balatonboglári polgármester mondja, hogy Teleki Pál 1939-ben személyesen is járt a balatonparti településen, Varga Bélát, a falu akkori plébánosát kereste, és azt mondta: „Te bátor ember vagy, fogadd be a lengyeleket. Korra, nemre, hitvallásra, nemzetiségre való tekintet nélkül.” Ez a magyar-lengyel kapcsolatok alaptörténete. Varga Béla Országgyűlési képviselő és társai eleget tettek a miniszterelnöki kérésnek, befogadták nem csak őket, hanem a szolyvai tiszti táborban lévő franciákat is. „1944-ig, amíg a nácik le nem rohantak bennünket, ez így működött” – mondja dr. Kovács polgármester. „Ezen kívül működött Bogláron az egész időszakban egy lengyel gimnázium is. A kontinentális Európában akkor ez volt az egyetlen lengyel tannyelvű gimnázium. Állítólag Angliában volt még egy.”
Végigpásztázzuk a Teleki szobor Boglárra telepítésének történetét is. Az ötletet a balatonboglári Lengyel-Magyar Baráti Egyesület elnöke, Szőllősi Ferenc plébános fogalmazta meg. A boglári öreg cserkész, miután egyeztetett a budapesti Teleki Emlékbizottsággal, levéllel kereste fel a polgármestert. Arra kérte a város képviselő testületét, hogy fogadják be a Budapestről a hatóságok által előbb engedélyezett, majd kitiltott Teleki Pál szobrot. Ezzel a boglári események felpörögtek, a képviselő testület március 15-i rendkívüli ülésén 13 igen és egy ellenszavazattal a szobor befogadása mellett döntött. Majdnem egyöntetűen, pártállásra való tekintet nélkül. Ennek a gesztusnak nem csak helyi értéke van.
Kérdezem Szőllősi Ferenc plébános urat, hogy még milyen lengyel emlékeket őriznek Bogláron, mennyire ép még a háború idején kialakult kapcsolatok gyökérzete? Egyrészt élnek még a régi emlékezők. A temetőben lengyel sírokat is gondoznak. A templomban márványtábla emlékeztet a lengyelek boglári jelenlétére. A település lengyel kapcsolatai csupán a Rákosi-korszakban váltak tetszhalottá, de a mélyben akkor is éltek.
A város polgármestere szerint mintegy ötszáz lengyel család tartózkodott hosszabb időn át Balatonbogláron. Az átutazók, a Franciaország és Anglia felé távozók számát csak becsülni lehet.
A mostani lengyel vendégek között jelen vannak azok a 80 év körüli idős hölgyek és urak, akik egykor a boglári lengyel gimnázium tanulói voltak. Számukra gyerekkorukat és ifjúsági éveiket idéző ez a szoborállító ünnepség. Valósággal beleszépülnek az emlékekbe. Ezt viselkedésükön, arckifejezésükre kivetülő lelkiállapotukon lehet érzékelni. Ez az az állapot, amikor a lengyel honi goránok fiataljai, a magyar cserkészek, az egykori balatonboglári lengyel diákok, a helyi lakosság egésze, és a Teleki-ügyet felvállaló választott vagy kinevezett hivatalviselők együvé tartozóknak érzik magukat. Az ünnep felemelő pillanataiban meg is feledkeznek a történelmi tényeket egyoldalúan eltorzító, a magyarságot megalázó, és ennek múltját a valójából kiforgató politikai botránysorozatról, amelyre a budapesti sajtóban és a hivatalok bizonyos szintjein került sor a szoborállítás miatt.
Már az ünnepi ceremónia közben belelapozok a Polonia Wegierska lengyel-magyar nyelvű folyóirat friss számába. A magyarországi lengyelek havi lapja a belső címoldalon nyílt levelet közöl a Magyar Köztársaság hatóságaihoz és a magyar társadalomhoz.
„Különféle hírek érkeznek Lengyelországba Teleki Pál néhai magyar miniszterelnöknek a magyar történelemben játszott szerepével kapcsolatban kibontakozott széles körű vitáról. Nem csodálkozunk ezen. Ellenben erősen felháborított bennünket az, hogy Budapest Fővárosi Közgyűlése visszavonta gróf Teleki Pál emlékművének budapesti felállítására kiadott engedélyt. Ezért a volt lengyel katonai internáltak és polgári menekültek, a magyar iskolák és felsőfokú tanintézetek egykori lengyel tanulói és hallgatói nevében, akik a II. világháború idején öt évig Magyarországon éltek, továbbá a lengyelországi lengyel-magyar baráti társaságok sokezres serege nevében kötelességünknek érezzük, hogy nyilvánosan megszólaljunk.
Számunkra, lengyelek számára Teleki Pál olyan személyiség, akinek nagyon sokat köszönhetünk. 1929-ben, mint a magyar kormány feje a hitleri Németország hatalmának ismeretében egyáltalán nem lett volna kötelessége Lengyelországra gondolni. Hiszen annyim más állam tehetetlenül nézte a lengyel tragédiát. Teleki miniszterelnöknek mégis volt bátorsága, hogy kiálljon védelmünkben, és megadjon minden segítséget. Most mi állunk ki az ő védelmében.”
Az Iga Sikora-Zeisky lengyel és Józsa Péter magyar újságírók szerkesztésében megjelenő lapban közölt Nyílt levél lélekbe markolóan ecseteli, hogy a hitleri terrortól meggyötört egész akkori Lengyelország miként tekintett Magyarországra, mint szigetre a német nagyhatalom tengerében, a nyugalom és barátság szigetére, ahol menedékre és biztonságra találtak, és ahol lengyel nemzeti értékeiket megbecsülés övezte. Ennek a történelmi momentumnak a felidézése során kiemelik: „Szeretnénk arra is emlékeztetni, hogy Teleki miniszterelnök kormánya teremtette meg a feltételeket sok ezer zsidó származású lengyel menekült magyarországi túlélése számára.”
Hogy fér ez össze azzal – egyébként teljesen történelmietlen – „feltételezéssel”, hogy Teleki miniszterelnök szerepet játszott volna, illetve előkészítette volna a zsidó holokausztot, miközben tízezernél több lengyel állampolgárságú zsidót ment meg a biztos haláltól?
Balatonboglár egykoron a lengyelek, most az őket mentő Teleki Pál tudós és magyar államférfi menedékhelyévé vált. Ez a látszat, mert Teleki Pál budapesti száműzetése pillanataiban lelt olyanok tudatában és lelkében is otthonra, akik eddig keveset, vagy semmit sem tudtak róla. Bizonyság rá a mostani balatonboglári ünnepi gyülekezet is, mert az itt lévők között a helybélieken kívül ott láthattuk az európai kontinens reprezentáns magyar személyiségeit és közembereit, a Nyugat-Európában élő Teleki-rokonokat, magyarhoni Országgyűlési képviselőket, hivatalviselőket, a cserkészeket, alapítványok és egyesületek tagjait. Az ünnepségen még háromszéki cserkészekkel is találkoztam.
Dr. Kovács Miklós balatonboglári polgármester nagy nyomatékkal emelte mondandója csattanójává azt a gondolatot, hogy gróf Teleki Pál bronzszobra Balatonbogláron örökös otthonra talált, és ha bárki más Teleki Pál emlékműállítás szükségét érzi, erre a műalkotásra ne számítson. Alkottassanak új Teleki-szobrot, vagy állíttassák fel ennek a mását. Az eredeti a helyi tanács képviselő testületének döntése és a Teleki Emlékbizottság ünnepélyesen aláírt adománylevele szerint az övék.
Csicsery Rónay István, a Teleki Emlékbizottság elnöke mondta ünnepi beszédében, hogy a Balatonbogláron elhelyezett Rieger Tibor-alkotást a Teleki Pál szobrok sora követi majd.
Akiknek pedig máig sem volt alkalmuk és érkezésük, hogy megismerkedjenek azokkal a történelmi tényekkel, hogy ki volt gróf Teleki Pál, olvassanak bele azokba az ünnepi beszédekbe és üzenetekbe, amelyeket lengyel személyiségek mondtak el Balatonbogláron, illetve Varsóból vagy Londonból postáztak. Egy tűz mellett azt is megtudhatják, hogy lengyel értelmiség és a köztudat milyennek véli a magyarságot. Ez nagyon fontos, mert a becsület és tisztesség morális értékeit felsorakoztatva olyan mércével mérnek bennünket, amelynek újabb és újabb kiérdemlése felé lesz alkalmunk még a mostaninál is bátrabb lépéseket tenni.
Bakos István, a Teleki Emlékbizottság titkára a szoborállítás gáncsoskodásait temetve mondta, mikor a nyolctonnás süttői márványtalapzatra rácsodálkoztunk, hogy ennek a kőtömbnek az elhelyezésével az ő szívéről is ekkora kő esett le.
A miénkről is. Mert folyamatosan szégyelltük magunkat mi is, akik feje fölött a magyar alkotmány nem fedél, hanem, jobbik esetben is, egyelőre ennek eresze alá – erdélyiesen a csepegés alá –férhetünk be. Van egyéb is, ami miatt szégyenkeznünk kellet – illetve kell. Egy szűk kör, egy fővárosi kis csoport Teleki Pál elleni randalírozása és szánalmas hadakozása közben mi is hallgattunk. Az erdélyi írott és elektronikus sajtóban alig van nyoma annak, hogy az erdélyi ember tisztességét, becsületességét és emberi tartását szimbolikusan is megjelenítő és történelmileg hitelesítő személyiség ellen nemtelen támadás indult. Megfeledkeztünk Erdély múlt századi történelmének tanulságairól, Erdély egy részének rövid ideig, de hatását tekintve máig is érzékelhető nemzeti, gazdasági, szociális és kulturális felemelkedéséről, amelyben Teleki Pálnak nem csak származása, építő munkássága játszott szerepet, hanem az ő irányítása alatt elkészített „térképpel írott történelem” is. (Rónay András)
Eddig vigasztalhattuk magunkat azzal, hogy lengyel nemzet akkor is létezett, amikor fővárosában mások voltak hangadók. A franciák is, a lengyelek is telepítettek árnyékkormányokat más országba. Más országok nyújtottak számukra menedéket, akárcsak Boglár, a Balaton partján a lengyelnek egykoron –Teleki szellemiségének most. A kitoloncolt szellemiség minden esetben újra visszahódította a fővárosokat. Ez történelmi evidencia.
Balatonbogláron a sajtóértekezleten kérdeztem meg, hogy mikor lesz Budapesten Teleki-szobor, amikor egyesek, ott, képletesen, éppen a Wass Albert szobrát döntögetik. Nem azt kérdeztem, hogy lesz-e szobor. Hanem azt, hogy mikor lesz. Mert ez csak idő kérdése.
2004. április 9.
Sylvester Lajos
Írás a szerző Frigyre lépni a szülőfölddel – Az összetartozás tudati rezdülései című könyvéből
Erdély.ma2012. december 3.
IV. Kárpát-Medencei Ökumenikus Nagytalálkozó Hajdúdorogon:
Szeretettel győzzétek le a gyűlöletet!
Krisztus-várás a Kárpátok alatt címmel 2012. december 1-jén Kárpát-Medencei Ökumenikus Nagytalálkozót tartottak Hajdúdorogon, a helyi magyar görög-katolikus közösség megalapításának 100. évfordulóját ünnepelve.
A negyedik ízben sorra kerülő nagytalálkozó alkalmával a határok által elválasztott, de hitük által összetartozó egyházak híveik védelmében emelik föl szavukat az ige és az imádság erejével – szerepel a szervezők, Tőkés László korábbi királyhágómelléki püspök, valamint Kocsis Fülöp görög-katolikus megyés püspök meghívójában.
Az ünnepi alkalom alkonyati zsolozsmával kezdődött, melyben Kocsis Fülöp püspök fogalmazta meg az összejövetel alapgondolatát: amiképpen Krisztus legyőzi a halált és győzedelmeskedik a sötétség fölött, úgy mi is Krisztus ereje által küzdhetjük le az emberi sötétséget. Krisztushoz kell kötődnünk ahhoz, hogy isteni erő ragyogjon fel a Kárpát-medencében, mondotta a házigazda. Nemes Csaba egyházügyi főtanácsadó, az ünnepség moderátora elöljáróban kijelentette: az adventi Krisztus-várás létállapotában rá kell ismernünk bűneinkre, és le kell győznünk türelmetlenségünket.
Kósa Lajos debreceni polgármester köszöntője után Tőkés László, a Kárpát-medencei ökumenikus nagytalálkozók ötletgazdája szólt az egybegyűltekhez. Az előző alkalmakat felelevenítve rámutatott arra, hogy sokszor könnyebb lenne hallgatni a bennünket ért igazságtalanságokról, de – amiképpen a házigazdák jubileumi himnuszában is áll – a szeretet szólásra késztet bennünket. Tőkés László úgy fogalmazott: nem siránkozó önsajnálatból fakad a találkozó, hanem annak bizonyosságaképpen, hogy „a gyűlölet egyetlen hatékony ellenszere a szeretet”. Ezzel kapcsolatosan kijelentette, „nem szabad hagynunk, hogy eluralkodjék rajtunk a sötétség, a gonoszság, a félelem és a csüggedés”, annál is inkább, mivel a keresztény ember Pál apostol szavait tekinti iránymutatónak: „jóval győzd meg a gonoszt” (Rm. 12, 21). Tőkés László szerint a megannyi országba szétszakított, több milliónyi kisebbségi magyarságunk ellen irányuló indulat mértéke az antiszemitizmushoz és a cigányellenességhez hasonlítható. A nagyfokú magyarellenesség miatt követeljük az emberi és nemzeti méltósághoz való elidegeníthetetlen jogainkat, amelyek megteremtésén az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is fáradozik – hangsúlyozta az erdélyi EP-képviselő.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az összetartozás fontosságát emelte ki, mondván: „ma azért sírna Mária, mert nincs együtt az, ami összetartozik, nincs együtt az, ami egymásnak van teremtve”. Szerinte a Tőkés László és Kiss-Rigó László püspökök által indított „imahadjárat” pontosan azt a célt szolgálja, hogy egymásra találjanak a felekezetek és a nemzetrészek a Kárpát-medencében.
Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a karácsony és az advent inkább szól manapság a fogyasztásról, mint az értékekről. Rávilágított arra, hogy a történelem ura nem a pénz, nem a politikum, hanem egyedül Isten. A nagytalálkozó alkalmával kárpát-medencei identitástudatunk mutatkozik meg, és megtapasztalhatjuk a szolidaritás és összetartozás erejét, miközben félelem nélkül, határozottan kiállunk jogainkért.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese a Bibliát idézte: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését” (Rm. 8,19). Sokszor a sóvárgás miatt hályogos szemünktől nem látjuk a valóságot, azt, hogy a felszabadulás rajtunk múlik, fogalmazott.
Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke hangsúlyozta: fontos, hogy összefogjanak azok az igazak, akik a mindennapi egzisztenciális nyomás ellenére készek áldozatot hozni magyarságukért.
Végül Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke a romániai magyarok nemzetiségi jogaiért szállt síkra, kiemelve az anyanyelv használatát és az önrendelkezést. A Kárpát-medencei magyar közösségek és régiók jövőképét egyedül az autonómiáért folytatott szabadságharcunk határozhatja meg. Ehhez a harchoz egységre buzdította az anyaországi és határon túli politikusokat, egyházakat és civil szervezeteket is.
A méltóságteljes ünnepség Nemzeti imánkkal és Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök, valamint Erdélyi Géza nyugalmazott felvidéki püspök áldásával zárult.
Nagyvárad,
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
K Ö Z L E M É N Y2013. február 15.
Erdélyiségem természetrajza – erdélyi természetem rajza
Orcátlan senkiházik című cikkemben valóban keményen fogalmaztam. Nem rendelésre, nem fizetség ellenében (a bírálóim vajon honnan élnek?), hanem egyedül és saját akaratomból. Mert rendelésre soha semmit nem mondtam, nem írtam, és nem is fogok, a garast pedig – ha nem tűnik nagyképűségnek, netán jobboldali elhajlásnak – az én magyar népem mellett tettem és teszem le mindenkor.
Eredetileg nem akartam reagálni a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnöksége január 16-ai, kolozsvári ülése kapcsán írt Orcátlan senkiházik című vezércikkem (Krónika, január 17.,) által kiváltott bíráló véleményekre. Aztán meggondoltam magam, a közvetett és közvetlen megszólítottság okán egyaránt. Nem mosakodni jöttem, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nincs miért. Most sincs, de úgy érzem, hogy az engem érintő reagálásoknak vannak olyan elemei, amelyeket nem árt a helyükre tenni.
Orcátlan senkiházik című cikkemben valóban keményen fogalmaztam. Nem rendelésre, nem fizetség ellenében (a bírálóim vajon honnan élnek?), hanem egyedül és saját akaratomból. Mert rendelésre soha semmit nem mondtam, nem írtam, és nem is fogok, a garast pedig – ha nem tűnik nagyképűségnek, netán jobboldali elhajlásnak – az én magyar népem mellett tettem és teszem le mindenkor.
Szóban forgó cikkemben szándékosan annyira voltam kemény, amennyire felháborító a mindenkori magyar (baloldali, balliberális) kormányoknak – tisztelet a kivételt képező néhány politikusnak – a rólunk, határon inneni magyarokról lemondó, legfeljebb mosolydiplomáciában megtestesülő és a „tízmillió magyar miniszterelnökének tekintem magam” mondattal pontosan rögzített magatartása, nemzetpolitikai hitvallása. Amely ama 2004. decemberi, ellenünk irányuló és megtagadásunkról szóló kampányban csúcsosodott ki, s a jelek szerint nem ér véget. Valaki ki is igazított, hogy szóban forgó cikkemben nem Rákosinál, hanem Kun Bélánál kellett volna kezdenem a felsorolást. Valaki említette a múltkor, hogy a mai magyar kormánykoalíció úgymond kisajátította a nemzetstratégiát.
Azzal együtt, hogy én sem tartom helyénvalónak, ha akármelyik oldal igyekszik ezt a kérdéskört kizárólagosság tárgyává tenni – mert valójában az össztársadalmi konszenzus adja az erőt és a jogosítvány kikezdhetetlenségét –, hozzá kell tennem, hogy a mindenkori magyar bal-balliberális oldalnak éppen elég ideje volt „kisajátítani” az országhatárokon átívelő magyar nemzetpolitikát. A bírálóim pedig mindeközben nem akarják észrevenni ugyanabból a cikkből egy másik mondatom: „Ne kapkodjanak a szívükhöz, mert az oktondi, túlcsepegett másik szél sem megoldás, abból sem kérünk.” Utóbbira is volt példa a történelem során.
Szóval vitatott cikkem karcos hangvételéhez visszatérve: annyira voltam kemény, amennyire durva az, amikor például bennünket, ezredéves léptékben mérhetőn, őshonos, erdélyi, tágabb értelemben véve az anyaország mai határain kívül élő Kárpát-medencei magyarokat magyarul beszélő egyéneknek – tehát sejtek tömegéből álló biológiai lényeknek – neveznek. Vagy az, amikor huszonhárommillió románoznak (és szlovákoznak és szerbeznek és ukránoznak). Vagy legújabban román „anyanyelvünkön” óhajtanak köszönteni, merthogy – „érvelnek” – minden ember olyan nemzetiségű, amilyen az állampolgársága. Ezt a kilencvenes évek első felében Ion Iliescu államelnök is eljátszotta velünk, mondván: amennyiben egy szenegáli Franciaország állampolgára, akkor az francia. (Kíváncsi vagyok, hogy ha azok, akik ezt Magyarországon szintén így gondolják, hirtelen román vagy más állampolgárságot is kapnának, milyen nemzetiségűnek vallanák magukat. Hacsak nem tévesztik össze a Télapót a Gestapóval, mert a nemzetiség, illetve az állampolgárság között legalább akkora a különbség.) Szóval ezek az utóbbi magyar szocialista álláspontadalékok egészen frissek, körülbelül ennyit tehát ama bocsánatkérés őszinteségéről és hiteléről. Közérthetőbben és egyszerűbben: amilyen részükről az adjonisten, olyan részemről a fogadjisten.
Jaj igen, siessek hamar leszögezni: nem azzal van bajom, hogy kommunista vagy szocialista, baloldali vagy szabadelvű, mert az én erdélyiségembe ez gond nélkül belefér, jó helyt van ott. Hanem azzal van gondom: ez a – nagyon kevés kivételtől eltekintve – fájdalmasan sokak által képviselt „magyarul beszélő egyének”, „huszonhárommillió román” felfogás folyamatosan szembejön, és arcul csap. Engem is, téged is, őt is, a velem egyetértőket is, a bírálóimat is, mindnyájunkat. Az én erdélyiségembe EZ nem fér bele. S valahogy csodálkozom egy kicsit, hogy bírálóim a cikkem kapcsán nem ezt, hanem a nyelvük magyar, szívük idegen, magyarul beszélő sejttömegek kifejezéseket emelik ki. (Ágoston Hugó: Az idegenszívűzés természetrajza,
Maszol.ro, 2013. január 25.; Markó Béla: Jön-megy az urna,
Maszol.ro, 2013. január 28.; Erdélyi Magyar Televízió: Sajtóprés, 2013. január 30., ) Begyömöszölve engem a zsidózók, idegengyűlölők, gyűlöletbeszélők klubjába, a gazdához hűséges megmondók társaságába. Ne tegyék, mert minden esetben tévúton járnak!
Persze amikor erdélyi munkások nehéz sorsáról írok riportsorozatot a Háromszékben, illetve a Krónikában, akkor természetesen baloldali vagyok. Amikor a Háromszék hasábjain azt kiáltom, hogy segítsen valaki, mert a kiváló képességű székely magyar Andriska továbbtanulása ellehetetlenül, mivel a szülei munkanélküliek, és még a téli lábbelire sem futja, akkor is baloldali vagyok. Amikor szintén a Háromszék hasábjain segítséget kérek az emberektől: kerülne-e egy-két zsák pityóka a kőhalmi szórványbentlakásban tanuló gyermekeknek, akkor is baloldali vagyok.
És egyben jobboldali is természetesen, hiszen egy magyar református lelkésznek és parányi gyülekezetének a fáradozásai nyomán született meg az a bentlakás és iskolai tagozat, ahol a szórványban élő magyar gyermekek a testi táplálék (ezt otthon is megkapják) mellett az anyanyelvű betűhöz és szellemi táplálékhoz (ezt nem kapják meg otthon) is hozzájutnak, s én melléjük állok. És amikor szintén a Krónika hasábjain kikérem magunknak, hogy Bayer Zsolt ne „hülyerománrendőrözzön”, amikor szégyellem magam, hogy magyarországi fociultrák köpködik, és vízzel locsolják az aradi vasútállomáson várakozókat, vagy amikor a Kolozsváron ágáló magyar gárdistának azt ajánlom, ne hőbörögjön, hanem menjen haza, dolgozzon, vállaljon és neveljen magyar gyermekeket, mert ez a legjobb nemzetpolitika, akkor mi vagyok? Segítek: olyasvalaki, aki az életet, életünket innen, a szülőföldről nézem. Ilyen egyszerű.
Úgyhogy csendesedjetek meg egy kicsit, emberek. Nem lépek én át semmiféle választóvonalat, mert amikor a nyelvük magyar, szívük idegen és a magyarul beszélő sejttömegek kifejezéseket használom, csak a kölcsönt adom vissza, s kizárólag a politikai pászmán, ezen belül is nemzetpolitikai csapáson belül teszem. Abban az értelemben és szomorúságban, hogy Magyarországon, Erdélyben, a Kárpát-medencében, szerte a világon mindenütt vannak ilyen magyarok. Kós Károly enni és kérőzni születetteknek nevezte az ilyeneket annak idején.
Ez nem a Csurka- vagy Bayer-féle megközelítés, de máséval sincs köszönő viszonyban, hanem a sajátom, ha úgy tetszik, a Benkő-féle, abban az akadémikusabb értelmezésben, amelyben – lám! – baloldalt is jónak, megnyugtatónak találnak, és amely kifejezés tartalmi vonzata nemcsak ott, de középen és a jobbszélen is tetten érhető. Olyasfajta értelmezésben (is), mint ahogyan a jó öreg blues-király, Hobo dörmögő hangján 1988. óta a fülembe cseng: „(…) Tudom, hogy szólni kell vagy lépni, / De arcomba robotok néznek, / Nyelvük magyar, szívük idegen, / Nem tagadom le, hogy félek (…)”. Ilyen nyelvük magyar, szívük idegen robotok néztek szembe 2004 decemberében a Duna Televíziónak ama népszavazással kapcsolatos vitaműsorában Duray Miklóssal, Tőkés Lászlóval, Ágoston Andrással, Kovács Miklóssal, RMDSZ-esekkel, RMDSZ-ellenesekkel, erdélyiekkel, felvidékiekkel, kárpátaljaiakkal, őrségiekkel, vajdaságiakkal, balosokkal, jobbosokkal, szabadelvűekkel, hívőkkel, hitetlenekkel, mostani bírálóimmal: Ágoston Hugóval, Farkas Istvánnal, Makkai Jánossal, Markó Bélával, Karácsonyi Zsigmonddal, Szabó Emesével, velem, egyszóval mindnyájunkkal. Hogy érthetőbb legyek: az én erdélyi magyarjaim között is volt, van, és bizonyára lesz magyar nyelvű, de idegen szívű, azaz olyan, akiknek „fajilag”, mai értelemben véve: etnikailag, köze sincs a zsidósághoz.
Nem kertelek, megkérdem tehát: hova tegyem például azokat a magyar szülőket, akik – bár volna számukra más megoldás – román óvodába és iskolába íratják a gyermekeiket, hogy úgymond: könnyebben érvényesüljenek? S hát azokat a magyar embereket, akik fele-fele arányban román–magyar vegyes lakosságú faluban az óvodai és iskolai magyar tagozatok megszüntetését kérték ugyanabból a „megfontolásból”? És hova tegyem azokat a magyar tanfelügyelőket, akik nemrég egy kalotaszegi magyar faluban arról győzködték a magyar szülőket, hogy miért jó, ha az iskolát megszüntetik, és az elemista gyermekeket ingáztatják? A nép zúgolódott, a közfelháborodásnak pedig az vette elejét, hogy a gyűlésen jelen levő román polgármester odaszólt a magyar végrehajtóknak: „Amíg én leszek a polgármester, ebben a faluban nem szűnik meg az iskola.” Pont.
Az iskola azóta is működik, a román polgármestert szépen újraválasztották, az RMDSZ pedig számolhatta a román pártszövetséghez átvándorolt magyar szavazatokat. Szóval: az idegenszívűség nálam – és vélhetően sokak esetében – nem nemzetiségi hovatartozás, hanem felfogás, ha úgy tetszik nemzeti identitástudat kérdése, s hogy ez a jelek szerint Magyarországon „levédett” klisékifejezés mennyire nem zsidózásról szól, azt pont az Erdélyi Magyar Televízió január végi Sajtóprés című műsora igazolta, amikor is a szereplők egyikének sem az kattant be, hogy Orcátlan senkiházik című írásában Benkő zsidózik. Mert bár marháztak, badaroztak, szívátültetéseztek, szemeteztek ama televízió műsorában rólam, de ők sem erre gondoltak.
És a vitatott cikkem nyomán nekem gratulálók sem erre gondoltak, hanem pontosan arra a határon inneni magyar rossz érzésre, amelyet az évtizedekben mérhető mellőzöttség, megtagadottság és ama december 5-e körüli arculcsapás okozott. Úgyhogy itt és most visszautasítok minden olyan „szentenciát”, de még utalást is, miszerint beiratkoztam volna az idegengyűlölők, „a zsidózók klubjába”, és most már ott vagyok! Cseppet sem mellékesen legyen mondva: furcsa televíziós műsor az, amelyben úgy kérnek számon sajtóetikát, hangvételt, miegyebet, hogy az érintett fél nincs jelen, meghívást, de még egy telefonhívást sem kap.
Pedig a korlátlan távközlési eszközök századában volnánk, nem abban a középkorban és nem azokban a diktatúrákban, amikor az eretnekeknek, illetve a kirakatperek vádlottjainak is megadatott, hogy ítészeik elé álljanak a kérdésekre adandó válaszok, netán az utolsó szó okán-jogán. S a műsor hevében ez Karácsonyi Zsigmondnak, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete elnökének sem jut eszébe… Tanulni lehetne abból, hogy még a mostanság bennünket, romániai magyarokat fő műsoridőben pocskondiázó román televíziók is adnak erre, ha másért nem, hát a látszat kedvéért. Ugye, Erdélyi Magyar Televízió, ugye, Sajtóprés?
Bocsánatkérést senki ne követeljen, és ne várjon tőlem tehát, mert nincs, amiért megtennem. Főleg a tartalmatlan bocsánatkérések korában.
Benkő Levente
Népújság (Marosvásárhely),2013. április 20.
Mi nem vagyunk hajlamosak a megalkuvásra – Tőkés László beszéde
Az Erdélyi Magyar Néppárt II. országos küldöttgyűlése
Kolozsvár, 2013. április 20.
Kegyelem néktek és békesség, Istentől!
Magam is részvétemet fejezem ki Füzes Oszkár nagykövet úrnak, akinek felesége bensőséges testvéri érzéseket lopott a kegyetlen politika világába, és Erdély egyfajta nagyasszonyaként buzgólkodott minden jó ügyben, a határok feletti nemzetegyesítés szellemében.
Államtitkár úr, külön is részvétemet fejezem ki Szalai Annamária halála miatt a Fidesz–KDNP-szövetségnek. Kérem, tolmácsolja mindannyiunk részvétét!
Csép Sándorra pedig az általa meghonosított jelmondattal emlékezem: Áldást, népességet! – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt stratégiai programjába is szorosan beletartozik, amit ez a jelszó kifejez.
Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Küldöttgyűlés, kedves Testvéreim!
Mindenekelőtt röviden kitérnék a legutóbbi napok eseményeire, egyben azt is remélve, hogy mai felsereglésünk alkalmából ezután az érdemi dolgokkal tudjunk foglalkozni, rövid értékelésem tehát egyben a felvetett témakör lezárását is célozza.
Az elmúlt napokban az anyaországi magyar, az erdélyi magyar és a román médiában összehangolt módon támadták az Erdélyi Magyar Néppártot, melynek védnöke vagyok. A logika kísértetiesen hasonlít a pártbejegyzést követő médiahadjáratra: ha még emlékszünk rá, Kelemen Hunor tanácsosa, illetve az RMDSZ bukaresti szervezetének vezetője egy román ügyvéd megbízásából vizsgálta át a pártbejegyzést támogató aláírásokat, ezt követően pedig az Új Magyar Szó főszerkesztője Dan Voiculescu címzetes szekuskollaboráns lapjával, a Jurnalul Nationallal közösen „tényfeltáró” riportsorozatban tett meg mindent a Néppárt ellehetetlenítéséért. Az akkori célzatos támadássorozat következményeit a mai napig szenvedjük. Együttérzésemet és szolidaritásomat fejezem ki a meghurcoltak iránt. Azóta is néppártosokat hurcolnak a rendőrségre, mindezt egy mindez ideig még senki által nem azonosított személy feljelentésére hivatkozva.
Most, a Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tulajdonában lévő Transindex újságírója tett közzé „tényfeltáró” riportot magyarul, illetve a székely zászló elleni hecckampány zászlóvivő médiumában, az Adevărul című bukaresti napilapban, románul. Majd ezt követően – minő meglepetés – a fentebb említett szekusbesúgó, Dan „Felix” Voiculescu zsebpártja, a Konzervatív Párt tett feljelentést az Erdélyi Magyar Néppárt ellen az Országos Választási Hatóságnál, a Korrupcióellenes Ügyészségnél és a Román Hírszerző Szolgálatnál.
Ezzel az ügy oda került, ahová való: szekusok zsebpártja támadja Románia egyetlen autonomista és föderalista pártját – Önökkel együtt –, az RMDSZ elnöke tulajdonában lévő lap információi alapján, és ezzel a kör bezárult.
De emlékszünk még arra is, amikor az RMDSZ vezetésével működő pénzügyőrség vizsgálgatta a demokrácia-központjaink működését, a vizsgálat eredményeit pedig egy másik bukaresti központi napilap hasábjain láttuk viszont.
Tanulságképpen megfogalmazhatjuk: kényelmetlen pártot hoztunk létre. Kényelmetlen elsősorban az RMDSZ-nek, mert vetélytársa akadt – és nem is akármilyen, hiszen amíg az Erdélyi Magyar Néppárt majdhogynem megduplázta támogatottságát, közel hetvenezer szavazatot szerezve a föderalizmus és az autonómia ügyének, a magát magyar érdekvédelmi szervezetnek nevező formáció a tavaly az önkormányzati választásokhoz képest az őszi parlamenti választásokra már rengeteg választót elveszített, gyakorlatilag a Kárpátokon túli, vélhetőleg román szavazatokkal csúsztak be éppenhogy, a küszöb fölött a román parlamentbe. Nem véletlenül köttetett a választások előtt a titkos paktum az RMDSZ és a Szociálliberális Unió között. Itt tartunk tehát: román szavazatokkal, hatalmi segédlettel tartják bent a parlamentben a számukra kényelmes magyar pártot és azokat, akik a román kormány magyar hangjaként szoktak működni. A román posztkommunista hatalomnak tehát kényelmetlen az autonomista nemzeti oldal. Azért kényelmetlen, mert minket nem tudnak megvásárolni. Mert mi nem vagyunk hajlamosak a megalkuvásra.
A román hatalom mindenkor talált magának komprádorokat, olyan magyarokat, akiknek fontosabb az önérdek, mint a köz java: a Bukarestben átnevelődött magyarjainkról van szó. Az egészben az a leginkább abszurd, hogy: tolvaj kiált tolvajt! Bizonyítottan korrupt hatalmasságaink a mi adónkból évente mintegy 3,5 milliónyi eurót kapnak – és ezekkel az összegekkel még soha nem számoltak el az adófizető magyar közösségünk előtt. Ennyi az ára annak, hogy Bukarestben elfelejtsék az autonómiát, hogy ne legyenek ott a Szenátusban, ha netalán a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet tárgyalják, ennyi az ára annak, hogy itthon elmagyarázzák: éppenséggel miért nem időszerű az önrendelkezés ügye.
Valószínűleg az is fáj nekik, hogy korábban a balliberális magyar kormányzat számolatlanul öntötte az adófizetők forintjait az ő alapítványaikba, példának okáért: csak 2008 és 2010 között az Iskola és a Progress Alapítványok összesen 763.428.832 forintot, azaz mintegy 2.567.000 eurót zsebeltek be. (Csak tájékoztatásul jegyzem meg: az Iskola Alapítványnak például az oktatási-nevelési támogatás „menedzseléséhez” több mint 200 millió forintra volt szüksége évente, míg a Romániai Magyar Pedagógusszövetség ugyanezt a munkát, az összeg egyötödéért tudja elvégezni.) Ezt különösképpen a figyelmébe ajánlom Répás Zsuzsanna államtitkár asszonynak, aki ebben az ügyben közvetlenül illetékes.
Mindezeket szükséges volt ennyire részletekbe menően tisztáznunk, hogy világosan lássuk: az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elleni támadások mögött a román hatalom és az őt kiszolgáló magyar pártelit összjátéka áll. Valószínűleg a magyarországi elvtársak is fel fogják használni ezeket a nemzeti kormány elleni nemtelen harcukban, nem véletlenül borult egymás nyakába Markó Béla volt RMDSZ-elnök és Mesterházy Attila MSZP-elnök. Ennek a jelenségkörnek azonban egy másik dimenziója is van, éspedig az az általánosan jellemző magyarellenesség, mely a maga helyén az antiszemitizmushoz, a cigányellenességhez, vagy nyugati viszonylatban az iszlamofóbiához hasonlítható.
Közismert, hogy a 19. és 20. század fordulóján ‒ okkal vagy egy átfogó nemzetközi politikai manipuláció következményeképpen ‒ egy általánosan felgerjesztett nemzetközi magyarellenes közhangulat kialakításának is döntő szerepe volt Magyarország megbüntetésében, a nemzet szétszaggatásában. Ezeknek az időknek az emlékét idézi fel mindaz, ami éppen mostanság, az utóbbi két-három évben megy végbe nemzetközi téren, az Európai Unióban, és az Egyesült Államok viszonylatában, az Orbán Viktor vezette nemzeti kormány, illetve Magyarország ellenében. Nemrégen elfogadtunk egy határozatot az Európai Parlamentben, a xenofóbia, a rasszizmus, az iszlamofóbia, a homofóbia ellenében lépve fel. Ekkor kezdtem irigyelni a homoszexuálisokat… Tudatom önökkel, hogy módosítónkat nem voltunk képesek keresztülvinni. A határozat elfogadását megelőzően, nem tudtuk bevenni ebbe a határozati szövegbe, hogy az Európai Unió fokozott mértékben lépjen fel a kisebbségellenes irányzatok ellen. Ezért irigyeltük az iszlám követőit, vagy a homoszexuálisokat, mert őket megvédik, de a hagyományos történelmi kisebbségek védelme még csak egy mellékmondat erejéig sem talált helyet egy európai alapdokumentumban.
Találóan mondja Gál Kinga EP-képviselő épp a napokban: milyen érdekes, hogy Reding asszony páratlan szigorúsággal védelmezi a jogállamot és a kisebbségeket Magyarország, a magyar kormány ellenében, de amikor a szlovákiai, felvidéki, romániai magyarokról van szó, panaszainkat, közbenjárásunkat, folyamodványainkat rendre visszautasítja, és ezeket az ügyeket az egyes tagországok illetékességi körébe utalja, vagyis kettős mércét használ.
Ugyanez a közvetett magyarellenesség nyilvánul meg abban a diverzióban, melynek éppen a múlt héten lehettünk tanúi Strasbourgban, illetve Bukarestben. Amint tudjuk, az Új Magyar Szó internetes kiadása, a maszol.ro a Fidesz ellen terjeszt tévhíreket – valószínűleg politikai megrendelésre –, azt állítva, hogy a Fideszt ki akarják tenni az Európai Néppártból, illetve hogy a Fidesz már titkos tárgyalásokat folytat az Európai Konzervatívok Pártjával, hogy átlépjen az ő frakciójukba, illetve pártjukba. Olyannyira elmérgesedett ez a helyzet, hogy Joseph Daul néppárti frakcióvezető külön cáfolatot intézett az Új Magyar Szóhoz. Íme, a sajtómanipuláció milyen méreteket ölt, és hol üti fel a fejét. Feltevődik a kérdés: kik juttatták el a diverziókeltő RMDSZ-es újságírót – mert hiszen az Új Magyar Szó bevallottan RMDSZ-es újság – Dubrovnikba, az Európai Néppárt büróülésének helyszínére? Kiknek a pénzén utazott oda ez az újságíró? Kik adták a transindexes Sipos nevű újságírónak a sípot a szájába? Kérdezem már csak a személyes érintettség jogán is, hiszen a napokban éppen engem gyaláztak az Adevărul és az Antena3 médiák.
Hölgyeim és Uraim, száz szónak is egy a vége: politikai és nacionál-kommunista visszarendeződésnek vagyunk tanúi Romániában. Erre nézve elég, hogyha néhány példát sorolok fel: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kálváriája a Bolyai Egyetem megszüntetésének időszakára emlékeztet bennünket. A területrendezési tervek a Ceauşescu-korabeli megyésítés időszakát juttatják eszünkbe. Magyar vidékeink elidegenítése, folytatódó asszimilációja, már-már az egykor tervbe vett falurombolás fenyegetésével veszélyeztetnek bennünket. Vagy itt van a tulajdonaink ügye: a restitúció kérdése. Huszonnégy év után még mindig ott tartunk, hogy teljesen bizonytalanná vált továbbra is birtokban tartott, elorozott épületeink sorsa. Elég, ha a Székely Mikó Kollégiumra, vagy a Zilahi Református Wesselényi Kollégiumra emlékeztetek. És errefel megint az RMDSZ megalkuvásával találjuk szembe magunkat a restitúció kérdésében. De itt van a kétágú templom ügye, ahol egy újabb bukaresti plaza-botrány árnyéka vetül reánk. Még szerencse, hogy tó fakadt az építkezések helyszínén, és a romániai korrupció megintcsak hátráltatta a kétágú templom történelmi helyszínének a tönkretételét. A legrosszabb álmaimban sem gondoltam továbbá arra, hogy az az egyházkerület, amelynek én voltam közel két évtizedig a püspöke, paktumot köt az RMDSZ nomenklatúrájával, és abban a teremben, amelynek épületét mi szereztük vissza a megyei kommunista pártkabinet tulajdonából, most ott grasszálnak az RMDSZ etnobizniszen alapuló elitjének, illetve nomenklatúrájának a tagjai. Íme, már egyházaink közé is bevette magát ez a fajta visszarendeződés.
Nos, ebben a helyzetben, a nacionalizmusnak és a posztkommunizmusnak ebben az átmenetinek tekintett, de túlságosan hosszúra nyúlott időszakában, Kós Károly kiáltó szava juthat eszünkbe. Mi, mai magyarok, mai nagybányaiak, mai erdélyiek és partiumiak, újból felemelhetjük kiáltó szavunkat hitünk védelmében és érdekében. Makkai Sándorral együtt mondhatjuk azt, hogy így nem lehet, és nem mehet tovább. Márton Áronnal együtt mondjuk, aki nemcsak a zsidókat vette védelmébe, ahogy méltán emlegetni szokták, hanem magyarsága érdekében is felemelte szavát Gróza Péter kormánya előtt. Velük együtt, az ő példájukat követve, egyházaink erkölcsi többletével és hitével kell felemelnünk kiáltó szavunkat a magyarság védelmében és érdekében is. Ezt teszi az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt.
De egyházainkra most is számítani akarunk. Előkerestem a romániai magyar történelmi egyházak vezetőinek 2006. november 3-án kelt támogató nyilatkozatát. Ebből idézek: „Romániában élő magyar nemzeti közösségünk szolgálatában álló egyházaink képviselőiként, hitből fakadó köteleztetésből kinyilvánítjuk a következőket: határozottan kiállunk az erdélyi magyar közösség önkormányzati jogai mellett, és teljes mértékben támogatjuk az autonómia kialakítására irányuló jogos igényét. Ezen belül szintén erkölcsi támogatásunkról biztosítjuk Székelyföld területi önrendelkezésének ügyét. Úgy ítéljük, hogy mindezek biztosítása egyben egész országunk javát és érdekét szolgálja a küszöbön álló európai csatlakozás keretei között.” Az idézett szavak magukért beszélnek, és mi magunk is az Európai Parlamentben petíciót nyújtottunk be egyházi ingatlanaink ügyében. Várjuk a választ erre a petícióra. Segítségünkre volt ebben az Emberi Méltóság Tanácsa, az aláírók pedig: Sándor Krisztina, valamint Erdélyi Géza nyugalmazott felvidéki püspök. Örömmel nyugtázom, hogy Victor Ponta miniszterelnök megkövette a román görögkatolikus egyházat az elkobzott tulajdonaik miatt. De pont így meg kellene követnie magyar egyházainkat, mint ahogy a Tismăneanu-jelentés is elismerte, hogy településeinket mesterséges módon románosították el. Már régóta várat magára egy román bocsánatkérés az elszenvedett hátrányok és elnyomatás miatt.
Hölgyeim és Uraim!
Az elmondottak arra vallanak, hogy jó úton járunk. Nemcsak magyar szempontból fontos, amit cselekszik az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és és az Erdélyi Magyar Néppárt, hanem éppen ennyire román szempontból is. A Románia modernizációjaként értett föderalizálás, az erdélyi magyarság megmaradását szolgáló többszintű önrendelkezés, a temesvári eszmék megvédése olyan ügyek, amelyek mellett következetesen és megalkuvás nélkül ki kell állanunk. Mi megtaláltuk a helyes utat, a már előbb idézett Kós Károllyal együtt szólva, világosan látjuk a célt: a magyarság nemzeti autonómiáját. Emellett külön büszkeség számomra, hogy még a román nagypolitika számára is életképes alternatívákat tudunk az asztalra tenni: Románia szövetségi állammá alakítása egyre több román nemzetiségű számára élhetőnek tűnő jövőképet kínál. Regionalizációs koncepciónk a legmegalapozottabbak közé tartozik.
Ám a célok eléréséért még rengeteget kell dolgoznunk. Az őszi választásokon egyértelműen bebizonyosodott, hogy az erdélyi magyar választópolgárok csalódottak, közönyösek és elfordultak a politikától. Több mint fele a választásra jogosultaknak vagy román pártokra szavazott (ez a kisebbik rész), vagy nem is élt alkotmányos jogával. Ez vészjelzőnek számít minden magyar politikai párt és minden tudatos magyar ember számára.
Az önfeladásból, a kicsinyes pártpolitikai adok-kapokból, a hatalom elvtelen megtartásából, a régi kommunista időket idéző úrhatnámságból, a civil szférát megfojtó klientúra-építésből, adólejeink elherdálásából az erdélyi magyaroknak elegük van. Mi még túl kevés időt töltöttünk a pályán ahhoz, hogy megmutassuk: másképpen is lehet politizálni. Lehet úgy képviselni az erdélyi magyarság ügyét, hogy nem bukaresti paktumokkal biztosítunk ideig-óráig bármikor visszavonható jogokat – hanem úgy, hogy minden rendelkezésünkre álló demokratikus eszközzel, konokul, kitartóan küzdünk az önrendelkezésért, azért, hogy javaink fölött mi rendelkezzünk, hogy a lehető legalacsonyabb szinten döntsünk adólejeink felhasználásáról, hogy önálló magyar oktatásunk legyen, hogy szabadon használhassuk anyanyelvünket – az Európai Unió egyik hivatalos nyelvét – közhivatalokban, közéletben, kórházainkban.
És lehet úgy politizálni, hogy nem utasítjuk el magyar testvéreink segítő jobbját, épp ellenkezőleg: az átkos kommunista „be nem avatkozás elvét” végképpen eltörölve, az egy magyar nemzet eszméjének jegyében figyelünk az egész Kárpát-medencei magyarságra, mint ahogyan azt is természetesnek vesszük, hogy egyemberként mozdul nemzetünk az egész világon, ha – példának okáért – székely szimbólumainkat gyalázza a posztkommunista román hatalom.
Hölgyeim és Uraim!
Nemrégen jártunk Hódmezővásárhelyen, Mártélyon tartottuk a Kárpát-medencei Magyar Autonómia-Tanács soros ülését. Aztán Beregszászon is jártam – éppen itt üdvözölhetem Brenzovics Lászlót, akinek a vendégei voltunk. Kovács Miklós mondotta Beregszászon, hogy nem akarunk egy néprajzi kiállítás tárgyává lenni. Még néhány évig mutogatni fognak bennünket fesztiválokon, aztán beolvadunk, eltűnünk. Számomra nem érdekes ez a fajta játék. Nekem nem felel meg a rezervátumi idegenvezető szerepe. Nem akarunk muzeális, multikulturális értékké degradálódni, az Egyesült Európában.
Szerbia csatlakozási tárgyalásainak a folyamatára gondolok. Noha Csurogon már kezdik felépíteni a kivégzett, tömeggyilkosságnak áldozatul esett magyarok emlékművét, hadd idézzem Csorba Bélát, akit külön is köszöntök itt, most újan választott elnökként, aki k
jelentette: ha azt akarjuk, hogy itt ötven év múlva is legyen magyar közösség, akkor nem ülhetünk behúzott nyakkal, riadt békákként a Pannon nádasaiban, mert lenyelnek bennünket a körülöttünk csörtető gázlómadarak. Trianonért cserébe autonómiát kell követelnünk. Ezt a gondolatot ismétli meg Berényi József is a Felvidéken, idézem: „a felvidéki magyarság megmaradásának feltétele az autonómia”. Íme, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia-Tanács körében és keretében ilyen messzire jutottunk el. Formálódik az egységes nemzet-politikai, határon túli stratégiai szemlélet, és ennek a jegyében fejti ki tevékenységét az Erdélyi Magyar Néppárt, amely az előbb idézett mondattal egybehangzóan, területért jogokat követel mindenütt a Kárpát-medencei magyarság számára, és annak az egységnek a szellemében lép fel, amelyet Hódmezővásárhelyen fogalmaztunk meg, mely szerint nemzetpolitikai apaelvünknek tekintjük, hogy nem külön-külön, kisebbségi mivoltunkban, magunkban maradva folytatjuk harcainkat, hanem erőnket összeadva a nemzet egésze harcol, valamennyi nemzetrész jogáért.
Hölgyeim és Uraim!
Végül, de nem utolsósorban Orbán Viktor és Václav Havel szavait idézem, mert náluk jobban úgysem tudom kifejezni azt, amit mondani akarok. Azt mondja Václav Havel, hogy minden posztkommunista országnak két forradalomra van szüksége: először a kommunizmus, majd a posztkommunizmus ellen. Most éppen ebben a fázisban vagyunk, és ebben a küzdelemben nyújtjuk bajtársi jobbunkat magyarországi barátainkhoz, akiknek képviselőit ezúttal külön is köszöntöm.
Ami pedig az útkeresésünket illeti, találóbbat nem tudok mondani, mint amit legutóbb, európai összefüggésben mondott Orbán Viktor miniszterelnök: partnereink és szövetségeseink ugyan gyakran mondják nekünk, hogy a járt utat a járatlanért ne hagyjuk el, és éppen ezért nyilvánvaló, hogy nehéz megértetni velük: felesleges olyan járt úton haladni, melynek végén egy fal áll. Mely zsákutcába torkollik – tenném hozzá. Az az ország, amely ma nem hagyja el a járt utat a járatlanért, bizonyosan zsákutcába fut. Saját magunknak kell új utat taposnunk, vagyis a világ maradibb felével is meg kell értetnünk, hogy egész Európában valódi fordulatra van szükség. Egy ilyen fordulatnak a munkálásán fáradozik az Erdélyi Magyar Néppárt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal karöltve. Ehhez kérem Isten áldását, és sok sikert kívánok az Erdélyi Magyar Néppárt Kongresszusának!
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).2013. április 22.
Áder János fogadata a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács küldöttségét
Budapest, 2013. április 22., hétfő (MTI) - A kedvezményes honosításról, a regionalizmus és az autonómia helyéről az európai értékek rendszerében, a kollektív bűnösség elutasításának fontosságáról volt szó egyebek között Áder János államfő és a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) küldöttségének hétfői budapesti találkozóján.
A Köztársasági Elnöki Hivatal MTI-hez eljuttatott tájékoztatása szerint az államfő által fogadott küldöttség tagja volt Tőkés László európai parlamenti képviselő, a KMAT elnöke, Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke és Pásztor István, a Vajdasági Magyarok Szövetsége elnöke.
A találkozón Tőkés László és a KMAT vezetői tájékoztatatást adtak a magyar nemzeti közösségek autonómia-törekvéseinek európai hátteréről és alakulásáról, valamint az Autonómia Évének eseményeiről.
A közlemény szerint a megbeszélésen szó esett a regionalizmus és az autonómia helyéről az európai értékek rendszerében, a kollektív bűnösség elutasításának fontosságáról és a kedvezményes honosítás jelentőségéről, valamint a Kárpát-medence környezetvédelmének kérdéseiről is. .
MTI2013. június 24.
Kamerákkal a nacionalisták rombolása ellen (Térfigyelő rendszer a vereckei emlékműnél)
A magyar állam támogatásával kiépített térfigyelő kamerarendszert avattak fel és helyeztek üzembe a magyar honfoglalás millecentenáriumi emlékművénél a kárpátaljai Vereckén (képünk). Avatóbeszédében Takács Szabolcs, a magyar Külügyminisztérium helyettes államtitkára hangsúlyozta, hogy Vereckének, ahol a honfoglaló magyarok átkeltek a Kárpátokon, szimbolikus jelentése van, s egyúttal fontos összekötő kapocs a magyar és az ukrán nép között. Mint kifejtette, a magyar kormány fontosnak tartja a vereckei honfoglalási emlékmű meglétét, s mindent megtesz megőrzése érdekében. Ezt a célt szolgálja a három kamerából és a kapcsolódó műszaki háttérből álló térfigyelő rendszer, amellyel – mint fogalmazott – Magyarország azt üzeni az emlékművet korábban többször is megrongáló ukrán nacionalistáknak, hogy Budapest a két ország, a két nép együttműködésében, Ukrajna prosperitásában, európai integrációjában érdekelt, s váltsanak irányt, mert a 21. században a bezárkózás, a befelé fordulás nem vezet sehová. A helyettes államtitkár fontos összekötő kapocsnak nevezte a 150 ezres kárpátaljai magyarságot Ukrajna és Magyarország között. Utalva a Kárpátokon átkelő, honfoglaló magyarok stratégiai jelentőségű döntésére, hangsúlyozta: „a magyarság szíve a Kárpát-medencében dobog, de tekintetét keletre, a Kárpátokon túlra veti”. Takács a magyarok iránti bizalom megnyilvánulásaként értékelte, hogy a Vereckei-hágó környékéről hét ruszin-ukrán település polgármesterei is részt vettek a térfigyelő rendszer átadásán.
A térfigyelő rendszer kiépítését magára vállaló, a honfoglalási emlékművet tulajdonló Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, Kovács Miklós hangsúlyozta, hogy a kamerák felszerelésével a magyar állam és a kárpátaljai magyarság a modern technikai eszközökkel 21. századi választ ad az ukrán nacionalisták emlékműromboló 19. és 20. századi indulataira. Hozzátette: remélhetőleg hamarosan mindenki valós idejű üzemmódban láthatja majd az interneten három kameraszögből a vereckei honfoglalási emlékművet és háttérként a Kárpátok panorámáját. Úgy vélte, a nyilvánosság megfelelő visszatartó erővel bír majd azokkal szemben, akik rossz szándékkal viszonyulnak a magyar emlékjelhez. A térfigyelő kamerák felvételei egyelőre a KMKSZ irodájában és Magyarország ungvári főkonzulátusán követhetők.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. augusztus folyamán
Csendes jubileum
- Megjelent a zilahi Hepehupa 50. száma –
„Hiába él, aki senkinek sem használ.”
(Báthori István)
Lehet-e, szabad-e a Szilágyságban – Zilahon – művelődési folyóiratnak találóbb címet adni? Abban a tájhazában, melynek nevét Báthori István, Ilosvai Selymes Péter, Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferenc, Ady Endre, Bíró Lajos… s még oly sok híresség emelte a magyar szellemi élet jelképes Pantheonjai sorába, természetes gesztus, hogy egy irodalmi lap fejlécén, címlapján Ady Endre híres versének – Hepehupás vén Szilágyban – sorai visszhangozzanak bennünk, mely egyszerre utal a történelmi vármegyére s annak természeti adottságára, melyről Beke György (1927– 2007) oly érzékletesen, ihletetten ír az 1975-ben megjelent riportkötete – Szilágysági hepehupa – Prológusában: „Maga a természet írta elő, mikor e tájat megalkotta. Egymásra szabadítva hegyeket-dombokat, hogy mindegyre összeugorjanak, de békítve is őket, hogy szorításuk elernyedjen, ölelés válhasson belőle. A Szilágyságról csak ezzel lehet kezdeni a krónikát: a hepehupával… (…) Erről a hepehupáról sokáig azt hittem – tán van még, aki így hiszi –, hogy szép hasonlat, költői kép csupán, hangzatos, el lehet játszani vele. E táj megtanít, hogy ez itt nem díszlet, hanem lényeg. (…) Dombról völgybe, lefelé száll, szalad a hepehupás táj, ez a törvénye. De a völgy aljából következik megint a domb, a kapaszkodó, minél mélyebb a táj bugyra, annál meredekebben, törvény ez is, szilágysági parancsolat. Nyugtalanító, de meg is nyugtató szabály.”
A látvány ihlette természeti képet – mutatis mutandis – kivetíthetjük a tájegység történelmére, szellemi életének Petri Mór 1901-ben megjelent monográfiájából kiolvasható hullámmozgására is, melynek csúcsain ott találjuk a Református Kollégium megalapítását (1646), a Wesselényi Egyesület létrehozását (1883), a Wesselényi– és a Tuhutum-szobor felavatását (1902), a történelmi megye városaihoz – Zilah, Szilágysomlyó, Zsibó, Szilágycseh, Tasnád… – köthető megannyi társadalmi, művelődési eseményt, melyek meghatározták arculatát, szellemi életének alakulását. Közéjük tartoztak a megyeszékhelyen indított, megjelent lapok – Szilágy (1877), Szilágy és Vidéke (1883), Szilágy-Somlyó (1883)… –, amelyek nem csupán egy táj információs igényét voltak hivatottak kielégíteni, hanem közvéleményt formáltak, igényes szellemiségükkel a közösség műveltségi szintjének emelését is szolgálták.
Az 1968-as területi-adminisztrációs átszervezés következtében robbanásszerűen felduzzasztott megyeszékhelyen a magyarság arányszáma mélypontra süllyedt. De az 1989/90-es fordulat valósággal tűzbe hozta, egységbe kovácsolta, cselekvésre buzdította a megye szellemi embereit. Az első hónapokban létrejött az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Közművelődési Egyesület helyi fiókja, a Szilágy Társaság, A Pro Zilah Egyesület, a szilágysomlyói Báthori István Alapítvány, a Zilahi Kincs Gyula Alap, a szilágycsehi Tövishát Kulturális Társaság… Újraindul a Szilágyság hetilap (1991). 2000-ben megalakul, s egy év múlva szilágysági művelődési folyóiratként, negyedéves periodicitással jogi bejegyzést is nyer a Hepehupa, melynek első száma 2002 januárjában jelent meg. A kezdettől igen igényes tartalmi és nyomdai kivitelezésben megjelenő lap alapítója és kiadója Major István nyomdatulajdonos, a zilahi Color Print kft ügyvezető igazgatója, támogatói sorában pedig ott találjuk a Szilágy megyei tanácsot, a Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központot, a Communitas Alapítványt.
A megpezsdült szellemi mozgalom animátorai között meghatározó szerepet vállal a Petri Mór-díjjal kitüntetett Fejér László újságíró, aki a kezdetektől főszerkesztőként jegyzi a lapot, továbbá tanárok, múzeumi szakemberek, kutatók, képzőművészek, a kulturális élet jeles személyiségei. A Hepehupa lett a tájegység első magyar nyelvű művelődési kiadványa, hisz korábban csak hetilapok léteztek. A folyóirat céljairól a főszerkesztő tájékoztatott:
„A kiadvány induláskor kitűzött célja a helybeli – szilágysági és innen elszármazott – szerzőknek közlési lehetőséget nyújtani. Előzőleg helytörténeti, néprajzi tanulmányok, irodalmi alkotások csak rétegkiadványokban, illetve magyarországi lapokban jelenhettek meg. A folyóirat szilágysági jellegét biztosítják a Szilágyság-kutatás témakörében – a Gyökerek rovatban – közölt tanulmányok: helytörténet, művelődés-, művészet- és gazdaságtörténeti munkák, néprajzi és népköltészeti gyűjtéseket összegző dolgozatok, egyháztörténeti írások. A kiváló helyi szerzők és kutatók mellett helyet kaptak a lapban szilágysági témákat feldolgozó, az egyetemes magyar kultúrértékeket bemutató írások szerzői is. Közülük említeném Papp Zoltán debreceni és Kovács Miklós váci történészt, Halász Péter budapesti néprajzkutatót, Karácsonyi Károly, Németországban élő természettudóst, dr. Kiss László szlovákiai orvos-történészt, Bíbor Mátét, a budapesti Országos Széchényi Könyvtár levéltárosát, egyetemi oktatót, Petkes József képzőművészt és néprajzost…
Az elmúlt években megjelent sorozatok közül említeném Kovács Miklósnak a volt Wesselényi Kollégium történetét, Lóga Zsoltnak a szilágysági vasúthálózat kiépítését bemutató dolgozatát, a nemrég elhunyt Majos Miklós tanárnak a szilágysági kertész-falvak életét bemutató írásait. Föltétlen szólnom kell az évfordulókhoz kötődő tematikus számokról: Ady Endre zilahi életéről (2002), a kuruc szabadságharc 300. évfordulójáról (2003) – e számban közöltük Tóth–Máté Miklós: Rodostó című egyfelvonásos drámáját, amelyet Kassán mutattak be először –, továbbá a Munkácsy Mihály alkotásainak csíkszeredai kiállítása alkalmával született írásokat…
Fölvállaltuk a helyi, illetve innen elszármazott írók és költők – Simonfy József, B. Simon György, Müller Dezső, Boda Edit, Kiss Lehel, Győrfi Simone, Fazakas László… – alkotásainak közlését. Ugyanakkor helyet kap a lapban a magyar nyelvterület számos alkotója: a kárpátaljai Vári Fábián László, az anyaországi Újházy László, Devecseri Zoltán, Borbély László, Villányi László, Grendel László… Verssel, prózával volt jelen a lapban a szebeni származású Franz Hodjak, az amerikai Peter Cooper… Irodalomtörténeti témájú írásaink hasonlóképpen tágítják azt a szellemi kört, ami olvasóink tájékozódását segíti.
Nagy figyelmet fordítunk a megye képzőművészeti életének bemutatására. A lap »minitárlata« az első és hátsó borítókon színes reprókban, igényes nyomdai kivitelben járul hozzá a kiadvány tematikus palettája megjelenítéséhez. Szabó Vilmos, Barta Ilona, Adorján Ilona, Sepsi József, Hajdú Attila, Szervátiusz Jenő, Wagner Péter alkotásai, továbbá a New York-ban élő Frank Deak fotóművész szilágysági, illetve a világ más tájain készült fekete-fehér és színes képei számottevően gazdagították, emelték a művészeti rovat fényét.
A tematikai gazdagságot jelzik a lapban közölt tudományos munkák, Egyed Ákos, a nemrég elhunyt Csetri Elek, Vékov Károly, Kozma Dezső, Péntek János szilágysági vonatkozású vagy általános témát feldolgozó munkái a lap szélesebb beágyazódását szimbolizálták, növelték értékét és ismertségét.
A 10. évfolyam idején végzett összegzés szerint a Hepehupa hasábjain száznál több szerző 1226 írása jelent meg, ebből 110 tanulmány, 57 néprajzi dolgozat, 25 önéletírás, számos vers, kisregény, regényrészlet, dráma, vallási tárgyú dolgozat, könyv- és lapismertető jelent meg.
Folyóiratunk népszerűsítését, ismertetését szolgálták az olvasókkal szervezett találkozók a megyében, továbbá Kolozsváron, Szebenben, Nagybányán, Szamosújváron, Nagyváradon, valamint a határainkon túl: Budapesten, Győrben, Gyulán, Bécsben…
Munkatársaimmal – Bekő N. Ildikó, Kiss Lehel, Kovács Kuruc János, Lakóné Hegyi Éva, László László, Zsigmond Attila, Szőke Anna, Major Éva, Niculaş Tudoran Cristian – azon munkálkodunk, hogy az induláskor felvállalt szolgálatunkat és szerepüket a lehető legjobban teljesíthessük.”
Egy maroknyi csapat zászlajára írta, hittel vallja Báthori István erdélyi fejedelem szavait: „Hiába él, aki senkinek sem használ.” Ez a kitűnően szerkesztett lap, a kiváló nyomdai kivitel is igazolja, hogy áldozatos hittel és munkával ki lehet emelkedni a hepehupa völgyeiből, hogy a kommunista diktatúra idején palackba zárt jó szellem, a nyilvánosságtól eltiltott, a tevékenységében korlátozott, a béklyóitól megszabadult alkotó akarat csodákat tud teremteni. Ilyen csodaszámba menő siker a Hepehupa ötven száma – távol a tudományos, kulturális centrumoktól, jelezve azt, hogy a használni akaró, a tájhaza és lakói, az egyetemes magyar szellemi élet szolgálatára elszegődött, ihlettel és cselekvő akarattal megáldott személyiségek valóban hasznára lehetnek a magyar kultúrának és szellemi életnek.
Máriás József, Művelődés (Kolozsvár)2014. augusztus 7.
Mi, hol, mikor?
10. EMI-tábor
Gyergyószentmiklós közelében, Borzonton a Dorka Panzió és kemping területén zajló tábor mai programja: az Előadósátorban 10 órától Raffay Ernő történész, Vona Gábor, a Jobbik elnöke, Gyöngyösi Márton, a Jobbik országgyűlési képviselője, Borbély Zsolt Attila közíró, politológus, Délvidéki S. Attila történész (Délvidék), Fehér István tanár (Felvidék), Kovács Miklós, az Ungvári Megyei Tanács képviselője (Kárpátalja) tart előadást; 16 órától Berecz András mesél. A Keskeny út-sátorban 11 órától hangoló és áhítat, Bardócz Csaba lelkipásztor előadása a párkapcsolatok témakörben, Maldives-foglalkozás, filmnézés és beszélgetés. A Művész-sátorban 10–18 óráig Irodalmi sarok, portrékészítés, rajzoktatás, kiállítás, 13 órától Gyöngyösi János a Székely kártya készítéséről beszél, filmvetítés, nemezelés, felolvasó-délután, népdaltanítás és gitárest. A Bor-házban 18 órától borkóstoló, meghívott: Kertész Zoltán (Etyek). A Csép Sándor-sátorban 10 órától kézműves-foglalkozások, filmvetítés, 13 órától Makkai Béla történész, Balázs-Bécsi Attila, a szamosújvári Téka Alapítvány elnöke, Serfőző Levente, a nagyszebeni Híd Egyesület elnöke, Vetési László, az erdélyi Diaszpóra Alapítvány elnöke, Bardócz Csaba, az Adj, király, katonát csoportos vetélkedő szervezője, Murányi Levente 1956-os elítélt, politikus, országgyűlési képviselő előadásai. Párhuzamosan naponta sport-, hagyományőrző és gyermekprogramok zajlanak a táborban. A kisszínpadon 18 órától TransylMania- és The Blast-koncert, a színpadon 20 órától az Attila Fiai Társulat: Kalapács József, Rudán Joe és Varga Miklós, Nagy Feró és a Beatrice lép fel. Holnap: az Előadósátorban 10 órától Borbély Imre politikai elemző, Gergely István (Tiszti), a Csibész Alapítvány elnöke, Kincses Előd ügyvéd, Szabó László unitárius lelkész, Kis Júlia ügyvéd, Lakó Péterfi Tünde civil nyelvjogi aktivista, Landman Gábor nyelvjogi aktivista, Vincze Gábor történész, Kőszegi Zoltán dabasi polgármester, Szilágyi Zsolt, az EMN alelnökének előadása. A Keskeny út-sátorban 11 órától a hangoló és áhítat után Simon Kinga Katalin szociálpszichopedagógus és pszichoterapeuta tart előadást a boldogító emberi kapcsolatokról; gitárdélután és filmnézés, este beszélgetés. A Művész-sátorban 10–18 óráig Irodalmi sarok, portrékészítés, kiállítás, Ősz Zoltán festőművész előadása, felolvasó-délután, népdaltanítás és gitárest. A Bor-házban 18 órától borkóstoló, meghívott: Miklós Csaba (Mór). A Csép Sándor-sátorban 10 órától kézműves-foglalkozások; 12 órától előadást tart Szabó-Györke Zsombor, az Igen, tessék! mozgalom tájékoztatási felelőse, Mihály István, a sepsiszentgyörgyi EMI elnöke, Opra Zsófia Szende, a CIVEK programvezetője, Biszak István székelykevei helytörténész, Rancz Károly, a pancsovai Petőfi Sándor Kulturális Egyesület elnöke, László Gergely Pál, a bukovinai székelyek történetének kutatója, Kali István, a marosvásárhelyi Regeneráció Egyesület elnöke, Simon Emőke projektvezető, Karácsony Lehel humánerőforrás-felelős, Lukács Csaba, a Magyar Nemzet újságírója; 17 órától filmvetítés: Egyetlenem (rendező: Csép Sándor). A kisszínpadon 16 órától interaktív gyermekműsor Miklós Gyurival; 18 órától Black Roses Band-, majd Bagossy Brothers Company-koncert. A színpadon 20 órától a Hot Jazz Band, később a P. Mobil zenél.
Könyvbemutató A zabolai gróf Mikes- kastélyban pénteken 17 órától dr. Fejér Tamás bemutatja dr. Süli Attila hadtörténész Erdélyi arisztokrata sors a „csudák évében”. A gróf Mikes család tagjainak szerepe az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban című kötetét. Zenél a sepsibükszádi fúvószenekar. Házigazda: a gróf Mikes – Roy Chowdhury család.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. augusztus 7.
Közlemény
„Jelenleg nem tartjuk indokoltnak a ciánalapú bányászati technológiák általános tilalmára vonatkozó intézkedések meghozatalát” – válaszolta José Manuel Barroso elnök nevében Janez Potočnik, az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosa egy, a cianidos aranybányászat ellen fellépő nemzetközi memorandum aláíróinak.
Mivel térségünk egyes országaiban – nevezetesen Romániában, Szlovákiában és Ukrajnában – fokozottan kockázatos és súlyosan mérgező bányászati technológiákkal veszélyeztetnék az ivóvízkészleteket és az élővilágot, a Kárpát-medencei összefogás jegyében született memorandumot Tőkés László EP-képviselő, Zuzana Balážová, Körmöcbánya polgármestere, valamint Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke terjesztették ez év márciusában a Bizottság elé. A verespataki bányaberuházás kockázatos terve mellett a felvidéki Körmöcbányán és a kárpátaljai Nagymuzsalyon is ciántechnológiát alkalmazó aranybányákat kívánnak megnyitni, illetve újraindítani.
A folyamodvány aláírói tudatosították, hogy a közel félmillió négyzetkilométernyi Kárpát-medencében, mely Európa egyik legnagyobb víztározója, ekként válik európai szintű kérdéssé nagyrégiónk ivóvízkészleteinek mennyisége és minősége. „Mivel a szeizmikus tekintetben aktív Kárpátalja a Tisza folyó fő vízgyűjtő területe, egy esetleges bányaszerencsétlenség vélhetően a 2000-es nagybányai szennyezéshez hasonló katasztrófát eredményezne, mely a csernobili katasztrófa után a legsúlyosabb környezeti szerencsétlenségnek számít Európában. A körmöcbányai kitermelést a helyi érdekek és az alapvető környezetvédelmi szempontok teljes figyelmen kívül hagyásával kívánják újraindítani. A bányanyitást ellenző helybéliek az idegenforgalom összeomlásától és a több millió tonna meddő kőzet miatti környezeti katasztrófától tartanak. Ráadásul Körmöcbánya mindössze tíz kilométerre fekszik a Dunába torkolló Garam folyótól, s emiatt számos európai országot fenyeget közvetlenül egy esetleges ciánszennyezés” – fogalmaz a memorandum.
Az aláírók azt hangsúlyozták, hogy az európai polgárok joga – beleértve az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó Ukrajna állampolgárait is – a tiszta környezethez és a magántulajdonhoz, illetve a víz- és tájvédelem minden gazdasági érdeknél, rövid távú haszonnál előbbre való. A nagybányai bányaszerencsétlenség pusztításaira emlékeztetve arra figyelmeztettek, hogy a bányászati hulladékok kezelésére vonatkozó európai szabályozások ellenére a hasonló ciánkatasztrófák megelőzésének leghatékonyabb módja mégiscsak a ciántechnológia teljes tilalma volna.
A memorandum szerzői azt is felidézték, hogy 2010. május 5-én az Európai Parlament elsöprő többséggel szavazta meg azt a határozatot, amely arra szólította fel az Európai Bizottságot, hogy 2011. december 31-ig fogadjon el jogszabályt a cianidos bányászati technológia betiltásáról, a Bizottság azonban mindmáig semmilyen jogi lépést nem tett az európai polgárok által közvetlen módon megválasztott Parlament döntésének végrehajtása érekében. Az aláírók azt kérték, hogy José Manuel Barroso elnök szerezzen érvényt az Európai Parlament döntésének, és az Európai Bizottság rendelje el a ciántechnológián alapuló bányászat általános tilalmát az Unió országaiban, hiszen „az egyik legnagyobb víztartalékkal rendelkező térségének biztonságát vétek volna néhány multinacionális cég nyereségvágyának a kielégítése végett veszélybe sodorni – a fatális katasztrófaveszély egyéb lehetséges következményeiről és kihatásairól nem is beszélve”.
A környezetvédelmi biztos semmitmondó, kitérő jellegű válasza szervesen illeszkedik a ciánalapú bányászati technológia kockázatait lekicsinylő brüsszeli megnyilvánulások sorába. A Bizottság illetékesei évek óta különféle tanulmányokra, uniós irányelvekre és jogszabályokra való bürokratikus hivatkozással hárítják el Tőkés László és képviselőtársai ez üggyel kapcsolatos – igencsak megalapozott és valós – aggodalmait, illetve folyamodványait. Az Európai Parlament hivatkozott döntése nyomán viszont a Bizottságnak sem politikai, sem erkölcsi alapja nincs annak végrehajtását megtagadni, és a felelősséget kizárólagos tagállami hatáskörben tartani.
Erdély, Felvidék és Kárpátalja politikai-önkormányzati képviselőinek a közös fellépése bányászati és környezetvédelmi ügyben példamutató jelentőséggel bír a regionális, illetve európai együttműködés tekintetében, és komoly tanulságot hordoz a tagállami, illetve az uniós kompetenciák viszonylatában.
Nagyvárad, 2014. augusztus 7.
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája, maszol.ro2014. augusztus 8.
Brüsszel továbbra is pártolja a ciántechnológiát
Továbbra sem tartja indokoltnak a ciántechnológia betiltását az Európai Bizottság (EB) – derül ki a Janez Potočnik, az EB környezetvédelmi biztosa által a cianidos aranybányászat ellen fellépő nemzetközi memorandum aláíróinak küldött válaszából.
A Kárpát-medencei összefogás jegyében született beadványt idén márciusban Tőkés László európai parlamenti képviselő, Zuzana Balážová, a felvidéki Körmöcbánya polgármestere, valamint Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) akkori elnöke terjesztette az EU végrehajtó testülete elé.
A kezdeményezést az tette aktuálissá, hogy a verespataki bányaberuházás kockázatos terve mellett a felvidéki Körmöcbányán és a kárpátaljai Nagymuzsalyon is ciántechnológiát alkalmazó aranybányákat kívánnak megnyitni, illetve újraindítani.
A memorandum aláírói szerint az érintett országokban a fokozottan kockázatos és súlyosan mérgező bányászati technológiák veszélyeztetnék az ivóvízkészleteket és az élővilágot. Rámutattak: a közel félmillió négyzetkilométernyi, Európa egyik legnagyobb víztározójának számító Kárpát-medencében európai szintű kérdéssé válik a nagyrégió ivóvízkészleteinek mennyisége és minősége.
„Mivel a szeizmikus tekintetben aktív Kárpátalja a Tisza folyó fő vízgyűjtő területe, egy esetleges bányaszerencsétlenség vélhetően a 2000-es nagybányai szennyezéshez hasonló katasztrófát eredményezne, mely a csernobili katasztrófa után a legsúlyosabb környezeti szerencsétlenségnek számít Európában. A körmöcbányai kitermelést a helyi érdekek és az alapvető környezetvédelmi szempontok teljes figyelmen kívül hagyásával kívánják újraindítani. A bányanyitást ellenző helybéliek az idegenforgalom összeomlásától és a több millió tonna meddő kőzet miatti környezeti katasztrófától tartanak. Ráadásul Körmöcbánya mindössze tíz kilométerre fekszik a Dunába torkolló Garam folyótól, s emiatt számos európai országot fenyeget közvetlenül egy esetleges ciánszennyezés" – fogalmaz a memorandum.
Érvelésük szerint az európai polgároknak joguk van a tiszta környezethez és a magántulajdonhoz, a víz- és tájvédelem minden gazdasági érdeknél, rövid távú haszonnál előbbre való, továbbá a bányászati hulladékok kezelésére vonatkozó európai szabályozások ellenére a Nagybányán 2000-ben bekövetkezett ciánkatasztrófához hasonló bányaszerencsétlenség megelőzésének leghatékonyabb módja a ciántechnológia teljes tilalma.
Mint ismeretes, 2010. május 5-én az Európai Parlament elsöprő többséggel szavazta meg azt a határozatot, amely arra szólította fel az EB-t, hogy 2011. december 31-ig fogadjon el jogszabályt a cianidos bányászati technológia betiltásáról. Mivel Brüsszel máig semmilyen jogi lépést nem tett a törvényhozás döntésének végrehajtása érdekében, Tőkésék felkérték José Manuel Barroso EB-elnököt, hogy szerezzen érvényt az EP döntésének, és rendelje el a ciántechnológián alapuló bányászat általános tilalmát az EU tagállamaiban.
„Jelenleg nem tartjuk indokoltnak a ciánalapú bányászati technológiák általános tilalmára vonatkozó intézkedések meghozatalát" – válaszolta Barroso nevében Janez Potočnik a memorandum aláíróinak.
Tőkés László csütörtöki közleményében rámutat, a környezetvédelmi biztos „semmitmondó, kitérő jellegű" válasza szervesen illeszkedik a ciánalapú bányászati technológia kockázatait lekicsinylő brüsszeli megnyilvánulások sorába.
„Az EP döntése nyomán az Európai Bizottságnak sem politikai, sem erkölcsi alapja nincs annak végrehajtását megtagadni, és a felelősséget kizárólagos tagállami hatáskörben tartani" – állapította meg az európai parlamenti képviselő. Tőkés hozzátette: Erdély, Felvidék és Kárpátalja politikai-önkormányzati képviselőinek közös fellépése bányászati és környezetvédelmi ügyben példamutató jelentőséggel bír a regionális, illetve európai együttműködés tekintetében, és komoly tanulságot hordoz a tagállami, illetve az uniós kompetenciák viszonylatában.
Krónika (Kolozsvár)2014. december 25.
Kárpátaljai segély Erdélynek 1989-ben
A temesvári forradalom közelgő 25. évfordulója alkalmából azokat az embereket kerestük, akik tüntetettek a jogfosztott erdélyi magyarságért, vagy éppen adományokat gyűjtöttek és vitték a határokon át – olvasható a Duna televízió weboldalán. Felhívásukra nagyon sok néző jelentkezett.
„1989 decemberében Kárpátalján a temesvári események hatására szinte felizzott az erdélyi magyarsággal való lelki közösség. A romániai forradalom napjaiban az alig pár hónapja megalakult Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség hirdette meg a segélygyűjtést. A megyében négy gyűjtőpontot alakítottak ki. Az egyik a munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskolában működött” – olvasható a köztelevízió honlapján.
A Duna Tv Gulácsy Gézát, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnökét idézi, aki elmondta: „1989-ben a kárpátaljai emberek sem voltak túl gazdagok, de azt kell mondjam, hogy nagyon őszinte segítséget tapasztaltunk. Pénzadományt is gyűjtöttünk, ruhaadomány, tartós élelmiszereket – ezeket mind teherautókra rakták a falvakban, behozták ide, itt lepakoltuk. Összegyűjtöttük a tornaterembe és azután, amikor megérkeztek a kamionok, közös erővel megpakoltuk ezeket a kamionokat."
A televízió által begyűjtött információk szerint Munkácson három, Kárpátalján összesen tíz kamionnyi adomány gyűlt össze pár nap leforgása alatt. Az őstermelők zsákszámra hoztak szemesterményt és burgonyát is a gyűjtőpontra.
- A tornaterem teljesen megtelt adományokkal. Egy kis folyosó volt középen, ahol el lehetett járni. Minden falunak meg volt a helye, külön szortírozva voltak és Gajdos Olga néni a cetlivel itt jegyezte, ki mit hozott, mennyit hozott, hová tegyék le. Ő irányította itt helyben ezt az egész akciót – mondta Gulácsy Géza, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke.
A kárpátaljai segélykonvoj Románia területén egyesült. Ott már a helyi hatóságok irányították a szállítmányt. A munkácsiak adományai a nagybányai elosztó központ érintésével Kolozsvárra kerültek.
"Az egész akciónak a KMKSZ akkori elnöke, Fodó Sándor volt a motorja, a lelke. Ő verbuválta a csapatot is. Amikor eljöttek ide a mikrobusszal, én még nem is tudtam akkor, hogy megyek majd Erdélybe. Aztán valahogy így menet közben odamentem Sándorhoz és mondtam neki: "Sándor, én is mennék veletek." Azt mondja: "Gyere!". Aztán így beültem én is a mikrobuszba. Elmentünk, Kovács Miklós, Molnár László, Zseliczky József, Fodor Géza, vagy éppen Debreceni Mihálynak a nevét említhetném meg, akikkel együtt mentünk és vittük ezt az adományt – tette hozzá az alelnök.
Túlzás nélkül állítható, hogy 25 évvel ezelőtt az egész kárpátaljai magyarság megmozdult, hogy a Szovjetunió végső időszakára jellemző totális áruhiány ellenére segítsen a romániai nemzettársainak. A Ceauşescu-diktatúra bukásának napjaiban az erdélyi magyarokkal való szolidaritás nyílt kifejezése volt a KMKSZ történetének első tömeges akciója – olvasható a Duna televízió weboldalán.
/nyomtatott változatban nem szerepel:/
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. június 15.
Útravaló a MOGYE ballagóinak
Biztató, erőt és hitet adó szavakkal búcsúztatták szombaton este a marosvásárhelyi Vártemplomban az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem öt magyar tannyelvű szakának 318 végzősét.
Az általános orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek, szülésznők, egészségügyi asszisztensek ünnepélyes bevonulása után alig maradt hely a tágas templomhajóban, annyi sok hozzátartozó jött el egész Erdély területéről, hogy köszöntse a ballagókat. A korábbi évek tapasztalatából kiindulva, a hallgatók búcsúztatását a karokkal közösen megszervező Studium Alapítvány lehetővé tette, hogy több százan, akik kint rekedtek, a templom mögötti LED-képernyőről kövessék az ünnepséget, az otthon maradottak pedig interneten nézhették végig a ballagást.
Az ökumenikus szertartást végző lelkészek részéről elhangzott a tanács, hogy "Isten munkatársaivá" válva a gyógyításban türelemmel forduljanak a kiszolgáltatott, beteg ember felé, szánjanak időt a testi és lelki fájdalmak enyhítésére, és tegyék lehetővé, hogy az erdélyi magyar emberek anyanyelvükön fordulhassanak orvosukhoz, gyógyszerészükhöz. Az előfohászt Jakabos Barnabás katolikus egyetemi lelkész, az igeolvasást és prédikációt Papp Noémi evangélikus, az imádságot és a csendes imát Nagy László unitárius lelkész mondta el, az áldást főtiszteletű Kató Béla, Erdély református püspöke adta a végzősökre.
– Megköszönjük, hogy hallgatóink voltak, hogy öt-hat évvel ezelőtt egyetemi tanulmányaik helyszínéül a marosvásárhelyi egyetemet választották, s ezáltal részesei lehettek az idén hetvenéves erdélyi magyar orvosképzésnek – kezdte beszédét dr. Sipos Emese, a Gyógyszerészeti Kar előadótanára, aki oktatótársai nevében köszöntötte a ballagókat. Az anyanyelven elsajátított ismeretek a folyamatos továbbtanulás, a továbbképzés során biztosítani tudják az új befogadásához szükséges szilárd alapot, mondta Sipos tanárnő, aki a molekulahasonlattal jellemezte azt a fejlődést, amelyen oktatóik irányításával a hallgatók átmentek, hogy a szülőföldön élő beteg emberek gyógyítóivá válva jól megtervezett jövőjükben meghatározó értelmiségi rétegét képezzék az erdélyi magyar társadalomnak.
Az élet része a betegség, a csalódás, a kiábrándulás, de értelme van így is, mert magában rejti az újrakezdés csíráját – szólt társaihoz a végzősök nevében Hadnagy Margó, az ÁOK végzőse, aki Teréz anya szép vallomását idézte az életről, amit élni kell. Beszédében köszönetet mondott tanáraiknak az útravalóért és szüleiknek, akiktől az élet első leckéit kapták.
A sorbanállásokat leszámítva az ÁOK hallgatói 5930 órát töltöttek az egyetemen – számolta ki a többi kar adataival együtt Nagy Kórodi Enikő ötödéves hallgató, aki a végzősöket búcsúztatta. A tanulás mellett felemlegette a diákélet szépségeit is, majd Márai Sándor szavaival köszönt el a távozóktól: "Mit akarsz? Túlélted".
Világi köszöntőjében főtiszteletű Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke az orvos írótól, Németh Lászlótól kölcsönzött útravalóval látta el a végzősöket, "a zsarnoki van" és "a szent lehet" között zajló emberi életről, amelyben az a baj, hogy nem tudjuk tárgyilagosan meghúzni a vonalat a kettő között. A lehetőségek végső határán van még alkalom az újrakezdésre, amihez azonban hitre van szükség – hangsúlyozta Erdély református püspöke, aki bejelentette azt a jó hírt, miszerint őszire a Bod Péter Diakóniai Otthont 100 diák befogadására alkalmas szakkollégiummá alakítják át.
Brendus Réka, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságának főosztályvezetője az általa képviselt intézmény és az anyaországi magyarság üdvözletét tolmácsolta. Megemlítette a magyar kormány támogatásával megvalósított fejlesztéseket (Studium Orvosi Szakkönyvtár, orvosi lakások Sepsiszentgyörgyön és Szatmárnémetiben), és Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes szavaira utalva kifejezte bizakodását, hogy a jövő elhozhatja azt, ami megilleti a romániai magyarságot, amelynek joga van a magyar tannyelvű állami egyetemhez. A magyar kormány mindent megtesz, hogy a MOGYE magyar tagozata visszanyerje önállóságát. Akik ellene gáncsoskodnak, az erdélyi magyarság jövője ellen gáncsoskodnak – mondta a szónok, aki szerint 1945-höz hasonlóan napjainkban is sikerülni fog a kiutat megtalálni.
Ezt követően valamennyi végzős hallgatónak tanáraik adták át kitartó munkájuk elismeréseként a Studium Alapítvány díszoklevelét.
Dr. Szilágyi Tibor professzor az Erdélyi Múzeum Egyesület nevében szólalt fel és adta át a Csőgör Lajos-emléklapot és a díjat a magyar tagozat legjobb eredményt elért hallgatóinak.
A Studium Alapítvány idei Miskolczy Dezső- emlékplakettjét dr. Vass Levente nyújtotta át a nemrégiben elhunyt dr. Kovács Dezső szájsebész professzor érdemeiért özvegyének, dr. Kovács Bea nyugalmazott családorvos, főorvosnak.
A szájsebészeti klinika vezetőjeként utolsó percig hitt és dolgozott azért, hogy 15 év munkájának a megkoronázásaként egy modern és jól felszerelt sebészeti klinikát hagyhasson maga mögött – hangzott el Vass Levente laudációjában, aki kiemelte, hogy a fogorvosi kar dékánhelyetteseként végzett tevékenysége mellett nyolc évig vezette az EME Orvostudományi Szakosztályát, amelynek gazdasági, szervezési és arculati függetlenséget szerzett. Felkarolta a diákszövetség munkáját, és hivatali kötelességein túl családját rajongásig szerető apa és nagyapa volt. Az emlékplakettet a marosvásárhelyi magyar felsőoktatásért végzett fáradhatatlan munkájáért, oktatásszervező és bátor, szókimondó, intézeteket alapító tevékenységéért, emlékének és egyéniségének példamutatásáért ítélte oda az alapítvány kuratóriuma.
Az ünnepségen a Marosvásárhelyi Főiskolások Keresztyén Egyesületének (MIFIKE) zenekara játszott, Kovács Miklós, Haba Henrik és György Szilád megzenésített verseket adott elő. A támogatóknak (Studium Alapítvány, az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya, a Bethlen Gábor Alap), valamint a Vártemplom lelkészeinek és kántorának a műsorvezetőGáll Orsolya ötödéves ÁOK-hallgató mondott köszönetet. Az ünnepség, amelyen a tóga mellett néhány diák székely ruhában vett részt, a himnuszok eléneklésével zárult.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)2015. július 6.
Brüsszeli nem a cián betiltására
„Az Európai Bizottság jelenleg nem látja indokoltnak a ciánalapú bányászati technológiák betiltását” – válaszolta Karmenu Vella környezetpolitikáért, tengeri ügyekért és halászati politikáért felelős európai biztos arra a folyamodványra, amelyben Tőkés László erdélyi EP-képviselő több kollégájával együtt azt szorgalmazta, hogy a brüsszeli testület mielőbb szerezzen érvényt az Európai Parlament bányászati ciántechnológiák betiltására vonatkozó, 2010. május 5-ei határozatának.
Mint a Tőkés László sajtóirodája által a Krónikához eljuttatott pénteki közleményből kiderül, június 22-ei válaszában Karmenu Vella kijelentette, hogy a létező uniós szabályozások megfelelő alkalmazása erősen csökkenti a ciánkatasztrófák kockázatát, illetve ezek által megelőzhetik a káros hatásokat, amennyiben azok mégis bekövetkeznének.
Leszögezte, hogy a bizottság csakis akkor venné fontolóra újabb biztonsági követelmények bevezetését, hogyha a létezők elégtelennek bizonyulnának. Vella ugyanakkor úgy fogalmazott, hogy a brüsszeli testület erősen elkötelezett a létező bányászati szabályok betartatása iránt, és annak ellenére, hogy az egyes lelőhelyek kiaknázásának engedélyeztetése a tagországok hatáskörébe tartozik, hivatala szoros figyelemmel fogja követni a ciánalapú bányászatot az Európai Unió területén.
Tudatta, hogy hamarosan nyilvánosságra kerül a veszélyes hulladékok kezelésének kötelezettségeiről szóló, 2006. április 5-ei, 2006/12/EK jelű európai parlamenti és tanácsi irányelv gyakorlatba ültetését elemző, átfogó jelentés, amely külön figyelmet szentel ennek a kérdésnek.
Hiába kongatták a vészharangot
„A környezetvédelmi biztos válasza szervesen illeszkedik a ciánalapú bányászati technológia kockázatait lekicsinylő brüsszeli megnyilvánulások sorába, hiszen az Európai Bizottság illetékesei évek óta különféle tanulmányokra, uniós irányelvekre és jogszabályokra való bürokratikus hivatkozással hárítják el az üggyel kapcsolatos figyelmeztetéseit, illetve folyamodványait" – szögezi le a Tőkés László sajtóirodája által kiadott közlemény.
Amint arról beszámoltunk, 32 európai parlamenti képviselő május elején fordult beadvánnyal a környezetvédelmi biztoshoz. Akciójuk apropóját az adta, hogy öt esztendővel ezelőtt az Európai Parlament elsöprő többséggel fogadta el azt a határozatot, amely Áder János és Tőkés László néppárti EP-képviselők kezdeményezésére a ciántechnológián alapuló bányászat európai betiltását indítványozta.
A határozatban az Európai Parlament arra szólította fel az Európai Bizottságot, hogy 2011 végéig tiltsák be a cianidos bányászatot, ez azonban mind a mai napig nem történt meg. A 32 képviselő a májusi beadványban nyomatékosan felhívta az uniós biztos figyelmét arra, hogy az európai törvényhozás egyértelmű felszólítása ellenére a bizottság mint végrehajtó szerv mindmáig adós a végrehajtással.
A folyamodvány aláírói arra figyelmeztettek, hogy a ciánalapú bányászat jelenleg Európa legszebb védett tájait – például a skandináviai Lappföldet, a spanyolországi Galíciát, a görögországi Halkidikí-félszigetet vagy Erdélyt – veszélyezteti, és a kontinens közel áll ahhoz, hogy a világ legfenyegetettebb aranybányászati helyszínévé váljék. Jelezték, hogy az utóbbi 25 évben világszerte több mint 30 nagyobb cianid-szennyezéssel járó baleset fordult elő, és – figyelembe véve az egyre sűrűbben bekövetkező szélsőséges időjárási körülményeket, többek között a gyakori erősen csapadékos időszakokat – nincs biztosíték arra, hogy a jövőben nem történnek hasonló szerencsétlenségek.
Különben az öt évvel ezelőtt megszavazott EP-határozat nyomán Németország, Magyarország és Csehország már betiltotta a ciános bányászati eljárást. „Továbbra is úgy véljük, hogy a vízügyi keretirányelv hatálya alá tartozó uniós célok – nevezetesen a vízkészletek jó kémiai állapotának elérése és a vízkészletek, valamint a biológiai sokféleség megőrzése – tiszteletben tartását csak úgy lehet megvalósítani, ha egyszer s mindenkorra betiltják a cianidos bányászati technológiákat” – állapították meg levelükben a képviselők.
Csalódott zöldek
„Sajnálatos Karmenu Vella hozzáállása, hogy csak akkor szándékozik fontolóra venni az Európai Parlament ajánlását a bányászati ciántechnológia betiltására, ha a jelenlegi szabályozások elégtelennek bizonyulnak. Akkor már késő lesz, eső után köpönyeg” – szögezte le a Krónika megkeresésére Kovács Zoltán Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke, aki szerint az EU környezetpolitikáért felelős biztosa a környezetvédelem legelső és legfontosabb alapelvét sem birtokolja, miszerint a szennyezést megelőzni kell és nem utólag kezelni.
A civil szervezet elnöke úgy látja, hogy a bányászati ciántechnológia európai szintű betiltása egyértelműen véget vethetne a verespataki bányatervhez hasonló, rendkívül kockázatos „ámokfutásoknak”. Mint emlékeztetett, Erdély különösen veszélyeztetett: Verespatak mellett Felsőcsertésen és Rovinán is bányanyitásra készülnek, ahol szintén ciánt is használnának a kitermelésben.
„Az arany kinyerésére használt nátrium-cianid rendkívül veszélyes méreg, bomlásakor hidrogén-cianid képződik, ami vegyi fegyvernek számító színtelen gáz (a második világháború gázkamrás kivégzéseinél használt Cyclon-B hatóanyaga), 50-60 milligramm megöl egy embert. Csak a verespataki bányaterv 200 ezer tonna nátrium-cianidot használna el. Ezzel a mennyiséggel, jól adagolva, 4 ezer milliárd embert lehetne kivégezni. És ez csak a kisebbik baj, ugyanis ez a kockázat aránylag rövid ideig tart, hiszen néhány évtized alatt a cianidkomponensek eltűnnek a környezetből, lebomlanak.” – szemléltette a rombolás arányait Kovács Zoltán Csongor.
Hozzáfűzte: a ciántechnológia használata olcsó a befektetőknek, mert a környezetnek okozott kárt nem ők, hanem a társdalom fizeti meg. Ezért megéri számukra egész hegyeket bedarálni, lisztfinomságú porrá zúzni, ciánnal kilúgozni belőle az aranyat és a maradék bányahulladékot valahova örök időre lerakni. Emlékeztetett, csak a verespataki projektben 215 millió tonnányi ilyen bányahulladék keletkezne. „Mindezt a ciántechnológia betiltása egy huszárvágással megelőzhetné. De az már biztos, hogy az EU-biztos úr ezt valamiért nem akarja” – adott hangot csalódottságának a zöld civilszervezet vezetője.
Egy húron pendülnek
Nem Karmenu Vella az első környezetpolitikáért, tengeri ügyekért és halászati politikáért felelős európai biztos, aki elutasítja a ciántechnológia betiltását. Elődje, Janez Potočnik tavaly augusztus elején válaszolt hasonló hangnemben a Kárpát-medencei összefogás jegyében született beadványra, amelyet 2014 márciusában Tőkés László, Zuzana Balážová, a felvidéki Körmöcbánya polgármestere, valamint Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) akkori elnöke terjesztett az EU végrehajtó testülete elé. „Jelenleg nem tartjuk indokoltnak a ciánalapú bányászati technológiák általános tilalmára vonatkozó intézkedések meghozatalát” – válaszolta az EB-elnök nevében Janez Potočnik a memorandum aláíróinak.
Mint ismeretes, a térség egyik legnagyobb természeti katasztrófája a tiszai ciánszennyezés volt, amelyet az okozott, hogy 2000. január 30-án a nagybányai Aurul bányavállalat létesítményéből 100 ezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába.
A halálosan mérgező hatású anyag koncentrációja 180-szorosan haladta meg a megengedett határértéket, így hatalmas pusztítást végzett az élővilágban. A legsúlyosabb károk a Tisza élővilágában keletkeztek, ahol a 40 kilométer hosszan elnyúló ciánfolt két hét alatt vonult le. A csernobili atomkatasztrófa óta történt legnagyobb környezeti katasztrófának is nevezték.
Bálint Eszter, Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)2017. november 7.
Haynald Lajos, a kimagasló főpásztor, bíboros és híres botanikus
A 165 éve – 1852. augusztus 15-én – püspökké szentelt tudós Haynald Lajos erdélyi római katolikus püspökről, kalocsai érsekről, bíborosról és botanikusról emlékeztek meg a napokban rangos konferencia keretében Kolozsváron az Erdélyi Múzuem-Egyesület természettudományi szakosztálya, valamint a Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesség szervezésében. A rendezvénynek, amelyet Kékedy László nyugalmazott egyetemi tanár, szakosztályi elnök nyitott meg, a Római Katolikus Nőszövetség díszterme adott otthont. A megnyitó után négy előadás hangzott el.
Dr. Bauer Norbert, a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárának főmuzeológusa a főpap sokoldalú tudományos munkásságát fejtette ki, amely nemcsak egyházi- és nevelésügyi, hanem művészeti, irodalmi, zenei, festészeti és kegyeleti célokat is szolgált. Ugyanakkor számon tartjuk a magyar botanika jeles művelői és támogatói között is. Nemzetközi cserék, gyűjteményvásárlások és saját gyűjtései révén létrehozta a 19. század egyik legnagyobb, méltán világhírű magánherbáriumát, amelyet később gazdag botanikai szakkönyvtárával együtt a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyott. Haynaldról növényeket neveztek el és a korabeli sajtó „igen szenvedélyes botanikusként” jellemezte: majdnem romantikus szenvedéllyel viszonyult a természethez, ami már gyermekkorában megmutatkozott. Az előadó kiemelte a főpap 12 éven át erdélyi püspökként töltött időszakának flórakutatását. Gyulafehérvári évei alatt az ifjúság természetrajzi neveléséről is gondoskodott, papneveldéjében a kispapok részére kirándulásokat szervezett, meteorológiai megfigyeléshez pedig műszereket biztosított, igyekezve felkelteni érdeklődésüket a természet és a természettudományok iránt. Ráébredt, hogy az erdélyi táj növényvilága akkor szinte teljesen ismeretlen volt, fehér folt a növénytani szakirodalomban. Többek között gyűjtött a Tordai-hasadékban is, ugyanakkor bőkezűen támogatta az Erdélyben dolgozó botanikusok munkáját. Római szolgálata idején Haynald botanikai érdeklődésére nagy hatással volt a mediterrán növényvilág megismerése. Bejárta Itáliát, Franciaországot, Németországot, Ausztriát, az Alpok magasabb hegyeit, utazásai során megismerhette szinte egész Európa flóráját. Kalocsai érsekként csillagászati obszervatóriumot építtetett, Európa-szerte híres érseki kertet létesített, amely botanikai kutatóhelyként is működött. Mindmáig felbecsülhetetlen értékű a Haynald-könyvtár Kalocsán.
Kovács Sándor főesperes-plébános Haynald Lajos egyházi életútjáról értekezett. Bemutatta a főpap gyermek- és ifjúkorát, papi és főpásztori szolgálatának fontosabb állomásait, eseményeit. Erdélyi szolgálatával kapcsolatban elmondta, hogy miután Scitovszky János hercegprímás püspökké szentelte Esztergomban, 1852. augusztus 31-én érkezett meg Gyulafehérvárra. Az idős Kovács Miklós püspök október 15-én bekövetkezett halálától lett az egyházmegye teljes jogú ordináriusa. Haynald életében az erdélyi évek jelentették lelkipásztori munkássága csúcsát, amelynek eredményeként a csupán 35 évesen kinevezett, fiatal püspök egy évtized alatt egész Erdélyben közkedvelt, sőt országszerte ismert és Rómában is elismert főpap lett. Többször bejárta egyházmegyéjét, szónoki tehetségét maximálisan kiaknázta. Feljegyezték, hogy 1853-ban egy bérmakörútja alkalmával 37 nap alatt mintegy 53 beszédet mondott. Szolgálatának érdekes epizódja volt az erdélyi püspökség érseki rangra emelésének kísérlete, ezt a kérését azonban végül sem Bécsben, sem Rómában nem támogatták. Tevékenyen részt vett a Magyarország és Erdély unióját, egyesülését célzó küzdelmekben. A legnagyobb körültekintéssel és apostoli buzgósággal kormányozta nagy kiterjedésű egyházmegyéjét és minden idejét annak helyreállítására szentelte. Több helyen alapított plébániát, jelentősen támogatta templomok építését, az iskolák és plébániaépületek felszerelését. Bőkezű alapítóként példát adott a nyugdíjalapok, jótékonysági egyesületek, iskolák, kórházak megteremtésében. 1863-ban megalapította a gyulafehérvári kórházat, amelyet az irgalmas nővérek vezetésére bízott. Szerette volna felújíttatni a székesegyházat is, de mivel a szükséges pénzt nem tudta előteremteni, meg kellett elégednie a külső és belső falak legszükségesebb kijavításával. Megteremtette a tanítói és kántortanítói nyugdíjintézet alapját, jelentős összeget tett a káptalani és a vallásalapba. Állandó alapítvánnyal javította a szegényebb alsó papság és a kántortanítók kevés fizetését. Sokat adományozott elemi iskoláknak és gimnáziumoknak. Haynald Lajos felelősségének tudatában átérezte a nőnevelés fontosságát is: látva azt, hogy az ateizmus társadalomromboló hatásának csak a nők keresztényi és vallásos nevelése tudott gátat vetni, egyházmegyéjében is rengeteget áldozott erre a célra. Haynald a bécsi udvar neheztelésével nem törődve kitartóan harcolt Erdély alkotmányos jogaiért. A püspöknek a magyar országgyűlésen, az erdélyi guberniumi üléseken és politikai tanácskozásokon számos alkalommal megnyilvánuló, határozott fellépése 1861–1863 között egyre mélyebb konfliktusokat eredményezett a bécsi kormánnyal, és végül Ferenc József osztrák császár és – akkor még megkoronázatlan – magyar király személyes kívánságára, 1863. december 31-én lemondásához vezetett. A hosszú, kínos egyeztetés a száműzött püspök sorsáról mégis a karrier további emelkedéséhez vezetett. IX. Pius pápa címzetes karthágói érsekké nevezte ki, majd Rómába hívta, ahol 1865 júniusában a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának nagy felelősséggel járó tanácsosa lett. Fodor György / Szabadság (Kolozsvár)