udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
317
találat
lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 ... 301-317
Névmutató:
Pozsony Ferenc
2005. február 10.
Február 9-én a Kolozsvári Népfőiskolán dr. Pozsony Ferenc tartott előadást a farsang kialakulásáról és az Erdélyben meghonosodott szokásokról. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy a román kultúrában nem létezik a farsang. A kollektivizálásig a fonóházaknak volt fontos szerepe a farsangolásban, ezek amolyan korabeli klubhelyiségek voltak. Legélőbb formájukban a székelyföldi falvak őrzik a farsangi szokáskör hagyományait, de nem kell félni az ünnep eltűnésétől, hiszen képes megújulni, átalakulni és ezáltal fennmaradni. /Farkas Imola: Farsang Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./2005. február 23.
Sikeres volt „A magyarok és székelyek Erdélyben” címet viselő kiállítás Nagyszebenben. A kiállított tárgyak visszakerülnek tulajdonosaikhoz: az Astra Múzeumhoz, Pozsony Ferenchez és Szőcs Károlyhoz Fogarasba. Szombatfalvi Török Ferenc nagyszebeni RMDSZ-elnök szerint impozáns volt az avató szakembergárda-lista is: Pozsony Ferenc (BBTE), Gazda Klára (BBTE) és Tótszegi Tekla (BBTE). /Sz. Cs.: Nagyszeben. Sikeres volt a magyar–székely kiállítás. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./2005. április 19.
Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) Brassóban szervezte meg a magyar nyelv napjait. A háromnapos rendezvény keretében anyanyelvi konferenciára került sor és több országos verseny helyszíne volt a társszervező Áprily Lajos Főgimnázium. A vendégeket Petki Pál, a brassói Áprily Lajos Főgimnázium igazgatója és Aranyosi István, a megyei önkormányzat oktatásért felelő tanácsosa köszöntötte. A konferencián Magyarok és szászok a keleti végeken címmel neves előadók értekeztek. Balázs János, a Brassói Lapok munkatársa a lakosság-összetétel drasztikus változásáról szólt; Pozsony Ferenc néprajzkutató a szászok és a magyarok egymáshoz való viszonyát fejtegette; Balogh András egyetemi tanár Honterus munkásságát ismertette; Kovács Lehel informatikus az általa szerkesztett hétfalusi csángó tájszógyűjteményből tallózott; Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője a szász kivándorlásról szólt; Péntek János egyetemi tanár a magyar és a szász kultúra összefonódását emelte ki. /Nagy Zsuzsanna: A Magyar Nyelv Napjai Brassóban. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 19./ Brassóban a Magyar Anyanyelv Napjai rendezvény keretében sor került a kisiskolásoknak szóló Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőre, az Országos Mesemondó Versenyre (I-IV, V-VIII, illetve közép- és főiskolások számára), valamint a középiskolásoknak szervezett Magyarok és szászok a keleti végeken című tematikus versenyre. Az anyanyelvi vetélkedőn részt vett az apácai Kakasok nevű csapat, Brassóból a Táltos trió, a csernátoni Pitypaláré, a csíkmenasági Tudorka, a gyergyószentmiklósi Égszínkék, a kolozsvári Fekete Hollók, a Kolozsvári Kincsőrzők, Magyarlapádról az Iskolapad, Marosvásárhelyről a Szópelyhek, Szászrégenből a Csipet-csapat, Székelyudvarhelyről a Kincskereső és Zaboláról a Manók. /(Tóásó Áron Zoltán): A Magyar Nyelv Napjai Brassóban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./2005. június 2.
Megnyílt Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban a Mikes család képekben című tárlat. A családtörténeti tablókiállítást stílusosan a Mikes Kelemen Líceum kórusa nyitotta meg. Dr. Pozsony Ferenc, a kiállítás rendezője kiemelte, a most bemutatott anyag egy későbbi, Zabolán bemutatandó bővebb tárlat kivonata, jelzés arról, hogy a Mikesek milyen szerepet játszottak a vidék életében, de felhívás is, hogy történelmi meghatározó szerepüket folytatni kötelesség. /(vop): Az a negyven év nem számít… = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 2./2005. június 9.
Az 1970-es évek elején Beke György írt átfogó riportsorozatot a Gyorokra telepített bukovinai székelyekről. Jóval később, 2002-ben a Bartók szülőföldjén című riportkötetében visszatért pár gondolat erejéig erre a témára. A köznyelvben tévesen csángóknak nevezett népcsoport jó 120 éves gyoroki jelenléte azonban eddig elkerülte a tudományos kutatók érdeklődését. Egy aradi román néprajzos, Elena Rodica Colta figyelt fel a témára, térképezte fel román nyelvű tanulmánykötetében Gyorok hegyaljai nagyközség sajátosságait hangsúlyozó etnikum hagyományait, kapcsolatrendszerét. Aradon a kulturális antropológiai nemzetközi szimpóziumon mutatta be az érdeklődőknek dr. Pozsony Ferenc kolozsvári egyetemi tanár, ismert néprajzkutató. Pozsony Ferenc szerint szerencsés, hogy éppen Rodica Colta nyúlt ehhez a témához, hiszen olyan kérdéseket vethetett fel, amelyekért egy magyar kutatót “hazabeszéléssel”, azaz az elfogultság vádjával illetnék. A szerző, az aradi múzeum néprajzi osztályának főkutatója előítéletek nélkül vizsgálta meg és vázolta fel az 1883-ban a bukovinai Istensegítsről Gyorokra érkezett és itt megtelepedett 126 család történetét napjainkig. A szerző kitért a szomszédsági viszonyokra, az interetnikus kapcsolatokra is. Rodica Colta hangsúlyozta, hogy milyen fontos szerepet játszott az egyház és az anyanyelvi oktatás az önazonosság megőrzésében, és milyen kedvezőtlen hatást váltott ki az etnikum életében a telepi általános iskola 1975-ös összevonása a román iskolával. A telepi magyar lakosság rohamos fogyatkozása, elvándorlása, asszimilálódása ellenére a szerző még életképesnek látja ezt az immár egyre kevésbé archaikus magyar közösséget. /Puskel Péter: Forrásértékű tanulmánykötet a gyoroki magyarokról. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 9./2005. június 17.
Pozsony Ferenc néprajzkutató, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke /sz. 1955/ első tudatosabb gyűjtéseit középiskolában kezdte, Kovásznán, a háromszéki népballadákkal kezdett foglalkozni. Személyes kapcsolatba került az erdélyi magyar néprajztudomány kiválóságaival. 1981 szeptemberében Kézdivásárhelyre helyezték ki tanárnak, akkor kezdett el foglalkozni az erdélyi szászokkal. 1990 után hirtelen megnyílt az erdélyi magyarság köré kiépített szigorú információs zárlat. Akkor kezdtek rádöbbenni, hogy amit addig tudománynak hittek, az mennyire messze áll attól, amit Közép- vagy Nyugat-Európában művelnek. Péntek János professzor őt és több fiatal kutatótársát visszahívta az egyetemre. Kolozsváron fokozatosan megalapozták az egyetemi fokú néprajzos oktatást. Ebből a műhelyből született meg előbb a Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék, majd annak megfelezéséből a Magyar Néprajz és Antropológiai Tanszék. Ezenkívül nagy segítségükre volt a Kriza János Néprajzi Társaság, melynek keretében évente három-négy tematikus konferenciát szerveztek, ahová a magyar néprajztudomány legjobbjai jöttek el. A társaság fennállásának tizenöt éve alatt 10 ezer kötetes szakkönyvtárat, jelentős archívumot, adattárat hoztak létre, és ott helyezték el a moldvai csángósággal kapcsolatos adattárukat is. 1991-től kisebb-nagyobb rendszerességgel diákjaikkal Moldvában kutattak. Több kutatásukba bevontak román, magyarországi, olasz és német kollégákat is. A csángóság kérdéséről Pozsony Ferencnek román nyelvű kötete jelent meg három évvel ezelőtt. A könyvnek pozitív visszhangja volt, újabb kiadást is nyomtattak. Pozsony Ferenc Zabolán, szülőfalujában múzeumot alapított, ebben helyet kapott a moldvai csángó népművészeti kiállítás. Tavaly bejegyeztették a Pro Múzeum Zabola Egyesületet, amely szerződést kötött a Székely Nemzeti Múzeummal. Eszerint a gyűjtemény fokozatosan betagolódik a nagy múltú múzeum szerkezetébe, így állandó munkatársat is alkalmazhattak. Pozsony fontosnak tartotta a gyűjtést, a tárgyi kultúra őrzését, mert Moldvában nagyon gyors kultúraváltás indult meg. /Rostás-Péter Emese: Utak Moldva felé, szélesedő ösvényeken. = Krónika (Kolozsvár), jún. 17./2005. június 28.
Könyvbemutatót tartanak június 29-én, Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában. A következő köteteket mutatják be: Szikszai Mária: Történetek története (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2005); Kinda István–Pozsony Ferenc (szerk.): Adaptáció és modernizáció a moldvai csángó falvakban (Kolozsvár, 2005); Jakab Albert Zsolt–Szabó A. Töhötöm (szerk.): Lenyomatok 4. Fiatal kutatók a népi kultúráról (Kolozsvár, 2005); Suba László: Torda és környéke fazekassága (Kolozsvár, 2005). /Kishírek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./2005. július 1.
Június 29-én Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában mutatták be a Társaság és a Mentor Kiadó új könyveit. A moldvai csángók társadalomnéprajzával, mentalitásával és értékrendjével kapcsolatos tanulmányokat tartalmazó kötet Kinda István–Pozsony Ferenc (szerk.): Adaptáció és modernizáció a moldvai csángó falvakban (Kolozsvár, 2005) című munka. Suba László képzőművész Torda és környéke fazekassága című munkáját Tötszegi Tekla mutatta be. A Remete Szent Antallal kapcsolatos történetek, legendák megjelenésének körülményeit, okait tárta fel Történetek története (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2005) című könyvében Szikszai Mária. /Stanik Bence: Hármas könyvbemutató a Krizában. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./ 2005. július 9.
Július 8-án megnyílt a Csíki Székely Múzeumban a Hagyományos népi mesterségek Csíkban című alapkiállítás. A székely ezermesterek élete elénk tárul ezen a kiállításon. A nyolc gazdagon berendezett terem betekintést nyújt Csík és a népviseleti jellegzetességeibe. A megnyitón dr. Pozsony Ferenc néprajzkutató méltatta a gyűjteményt, majd fellépett a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. /Takács Éva: Gazdag örökségünk kiállítása. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 9./2005. augusztus 1.
Május 31-én, vasárnap hajnalig tartó tánccal zárult Kommandón a nemzetközi cigányfolklór-tábor. Eljöttek a világ úgyszólván minden részéről, Indiától Amerikáig, hogy folklórkincseiket felmutatva őrizzék hagyományaikat. A nemzetközi cigányfolklór-táborozást a sepsiszentgyörgyi Lajtha László Alapítvány szervezte meg. A táncműhelyekben zajló oktatást, kezdőknek és haladóknak külön-külön csoportban bonyolították le. Pávai István népzenekutató, dr. Pozsony Ferenc egyetemi tanár, Fazekas Gyula oktató és Orza Calin koreográfus előadásai emelték a rendezvény színvonalát. /Cigányfolklór-tábor Kommandón. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 1./2005. augusztus 10.
Dr. Pozsony Ferenc egyetemi tanár emlékeztetett: 1947-től 1990-ig nem volt néprajzoktatás romániai egyetemeken, és elsősorban magyar nyelvű néprajzosképzés nem volt. 1990-ben dr. Péntek János egyetemi professzor újraindította a néprajzi oktatást, ez kezdetben mellékszakként működött, a hallgatók egy nyelv mellé választhatták a néprajzot. 1995-ben végzett az első néprajz mellékszakos csoport, és tavaly, 2004-ben végeztek az első néprajz főszakos hallgatók. Évtizedeken keresztül érződött a szakemberhiány. Az eddig végzettek főként tanárként helyezkedtek el, nagyon sokan a média különböző területein kaptak munkát, közel tíz végzőst múzeumokban alkalmaztak. A legjobbak tovább tanultak, doktoráltak, elsősorban Magyarországon, majd kilencvenkilenc százalékban hazatértek, és itthon próbáltak elhelyezkedni. A tanszék 1991-től alapkutatásokat végzett moldvai magyar falvakban, és terepmunkákat vezettek Moldvában, utána erdélyi, mezőségi és szórványtelepüléseken, Székelyföldön. A Babes–Bolyai Tudományegyetem néprajz tanszékének tanárai saját kutatási területeiknek megfelelően viszik diákjaikat a különböző vidékekre, településekre. A tanszéken két nagyobb csoport működik, egyrészt dr. Keszeg Vilmos egyetemi tanszékvezető professzor irányításával nagyon jelentős narratológiai iskola kezd kibontakozni, tehát élettörténetek, szövegek, írott szövegek elemzésével, értelmezésével foglalkoznak, a másik csoport pedig inkább a társadalomnéprajz, a szociálantropológia mezőnyében mozog, társadalmi mobilitással, a gazdasági szerkezet átalakulásával foglalkozik. /Fekete Réka: Tizenöt éves a magyar néprajzosképzés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 10./2005. augusztus 17.
Nem fogadta el a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) által augusztus 20-a alkalmából neki adományozott Csángó-díjat Kallós Zoltán, Kossuth- és Corvin-láncdíjas néprajztudós. A Bozóki András miniszterhez címzett levelében a neves tudós megköszönte, hogy a Csángó-díjra őt találták méltónak, de hozzáfűzte: „csalódottan tapasztalom, hogy az utóbbi időben, az általam legfontosabbnak gondolt szórványmagyar közösségek művelődési-oktatási rendszerének támogatására nincs megfelelő akarat, ezért a szülőföldön magyarként való boldogulás esélye nagyon leszűkült.” Kallós nem akarja, hogy politikai ügy legyen ebből. Trianon után a magyar kormány részéről született egy törvénytervezet, amely szerint az egész évi jövedelem egy százalékát a határon túli magyarok kulturális tevékenységére fordítják. Ebből az egy százalékból mára 0,14 százalék jut a támogatásra. Ez nagyon kevés. A szórványvidékeken kollégiumokat kellene létesíteni, iskolákat építeni. Csángóföldön a magyar nyelv oktatását nem csupán fakultatív módon kellene végezni. Hivatalosan be kellene vezetni az első osztálytól a magyar nyelvet. /Köllő Katalin: Visszautasította az NKÖM Csángó-díját Kallós Zoltán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 17./ „Borzasztóan kevés az Erdélynek, és azon belül a csángóságnak szánt támogatás, ezért volna szükség új támogatási stratégiára” – magyarázta Kallós a Krónikának. Lakatos András, az NKÖM Nemzeti és Etnikai kisebbségek főosztályának vezetője nem kívánt reagálni a Kallós Zoltán kolozsvári néprajzkutató levelére, mivel azt Kallós személyesen Bozóki András miniszternek címezte. Kallós Zoltán levelére a tárcavezető sem óhajt reagálni. A Csángó Kultúráért Díjat a csángó magyarok ügyében kifejtett kiemelkedő jelentőségű tevékenységért adományozzák, eddig ketten vehették át a szaktárca kitüntetését. 2003-ban a finn Tytti Isohookana-Asunmaa, a csángók ügyének nemzetközi fórumokon történő képviseletéért, tavaly pedig Pozsony Ferenc néprajztudós, egyetemi professzor, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke. Utóbbi javasolta kitüntetésre Kallós Zoltánt is. /Lázár Lehel: Gazdátlan állami kitüntetés. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./ A magyar kormány igyekszik minél kevesebb szót ejteni arról, mi is a véleménye a Kárpát-medencében kialakult dacszövetségről. Kallós Zoltán visszautasítását válasz nélkül hagyta Bozóki András kultuszminiszter, elődje, Hiller István megfutamodott tavaly novemberben, a határon túli magyarságot megalázó negatív kampány megkezdése után. A felelősséget vállalni kellene. A kormány azonban ehelyett látványosan kerüli a határon túli magyarokkal való párbeszédet: nemcsak Erdélyben, Budapesten is. A Magyar Állandó Értekezlet összehívásának folyamatos halogatása, szerepének lenullázása csak az egyik ilyen jel. A jelenlegi budapesti vezetés a szülőföldön való boldogulás fokozott segítségét ígérte, amikor december 5. előtt a kolduló határon túliak százezreinek sáskajárásával ijesztgette honfitársait, írta Kiss Csaba. Jót lenne, ha a kormány végre nyíltan és őszintén tisztázná, hogyan képzeli el a viszonyát a határon túliakkal. /Kiss Csaba: Dac és hallgatás. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./2006. január 27.
A magyar egyetemi vezetők kötelessége lett volna, hogy válaszoljanak az egyetem rektorának, Nicolae Bocsan professzornak, 2005. dec. 20-án kiadott közleményére, ennek elmaradása miatt több magyar egyetemi oktató közös levélben reagált. Ellentmondó, hogy Bocsan rektor kétségeket fogalmazott meg Kása Zoltán professzor szakmai és vezetői rátermettségét illetően, hiszen eddig senkinek sem volt kifogása munkájával kapcsolatban. A 2004-ben bevezetett szenátusi szabályozásnak /amely megszigorította az új tanszékek és karok létrehozását/ az volt a célja, hogy elejét vegye a nyelvi „vonalak” szerinti tanszéki, kari önállósulásnak. A magyar oktatók az oktatás nyelve szerinti kritériumot szorgalmazzák, kiállnak az anyanyelvi oktatás mellett. Az egyetemen a magyar és német nyelvi „vonalaknak” nincs kellő autonómiájuk: minden tekintetben alá vannak rendelve a románnak. Az aláírók: Bodó Barna, Bege Antal, Cseke Péter, Dezső Gábor, Egyed Ákos, Egyed Emese, Egyed Péter, Gábor Csilla, Gazda Klára, Hatházi András, Kassay Gábor, Keszeg Vilmos, Kovács András, Molnár Bodrogi Enikő, Néda Zoltán, P. Dombi Erzsébet, Pál Judit, Palocsay Kisó Kata, Péntek János, Pethő Ágnes, Pozsony Ferenc, Sárkány Kiss Endre, Sipos Gábor, Szabó Zsolt, Szenkovits Ferenc, Szilágyi N. Sándor, Tánczos Vilmos, Ungvári Zrínyi Imre, Veress Károly. /Válasz egy rektori közleményre. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./2006. március 18.
Március 17-én Sepsiszentgyörgyön bemutatták dr. Nagy Lajos Rétyről szóló monográfiáját /Médium Kiadó, Sepsiszentgyörgy/. A szerző egy életen át gyűjtötte az anyagot. Nagy Lajos Réty-kötetét Pozsony Ferenc Zabola-monográfiája mellett erdélyi módszertani útmutatóként értékelte Kónya Ádám. Kopacz Attila, a Médium Kiadó vezetője a szakmai mércén túl kivitelezés szempontjából is mértékadónak nevezte a monográfiát. Szerinte léteznie kellene egy szakmai grémiumnak, amely elbírálja, mely dolgozatok láthassanak nyomdafestéket, hogy valóban monográfiák jelenjenek meg. /Szekeres Attila: Mértékadó monográfia. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./2006. április 21.
Margittai Gábor, a Magyar Nemzet munkatársa az elcsatolt területek magyarságáról 2001 és 2004 között megjelentetett riportjait gyűjtötte csokorba Külső magyarok. Utazás a végeken /Magyar Nemzet könyvek/ címen. A kötet mintegy harmadrésze a Székelyföld és Gyimes gondjait, megoldatlanságait tárja elénk. Soraiból kitűnik, hogy a sok évtizedre visszatekintő kultúrharc 1989 után is tovább folyik. Az 1952-ben Bákó megyéhez csatolt Gyimesbükkön tapasztalt elrománosító törekvés és Gyimesfelsőlok önvédelmet szolgáló Szent Erzsébet Gimnáziuma a két jelképes pólus, amely közt egymásnak feszülő erők küzdenek. Diószegi László, Tánczos Vilmos, Kiss Loránd, Bilibók Jenő, Pozsony Ferenc szolgálata, munkássága jelzi, hogy a csángóság ügyének ma is akadnak igaz apostolai. Dél-Erdélyben, ahol a románság térhódítása szinte beteljesedett, a szórványlét tragikus végkifejlete megállíthatatlan. A régió vészesen fogyatkozó magyarsága életében támaszthat-e új reményt Böjthe Csaba apostoli munkája, a református szórványlelkészségek szolgálata? Máramarossziget hajdan volt jogakadémiája, református tanítóképzője, nagyhírű piarista gimnáziuma már a múlté. Az asszimiláció folyamata vészes gyorsasággal folyik. Kárpátalja „Ukrajna legelhanyagoltabb tartománya”. Ferencz Imre, az Aknaszlatinán missziós szolgálatot vállalt csíki székely katolikus pap templomokat épített, segélyszervezeteket alakított, anyanyelvi óvodát hozott létre. Kiutálták őt Kárpátaljáról. Késmárk, Lőcse, Liptószentmiklós, Podolin utcáin magyar szó csak elvétve hallatszik. A „bűnös nemzet” kollektív bélyege, a benesi kitelepítés miatti rettegés fájó sebek. A szerb tisztogatási akciók magyar áldozatainak számát negyvenezerre becsülik. A csurogi temető összetört márványtáblája példázza, hogy a legyilkoltakra emlékezni ma sem szabad. A szerző szól a belső erőkről, a helyi kezdeményezőkről, a küzdelmet felvállalókról. A szombathelyi civilek szolidáris akcióival Dél-Erdélyben, a szerbiai Bácskában és Bánátban elgazosodott tömegsírokat ásnak elő a feledésből, elhagyott temetők már félig földbe süllyedt fejfáit állítják helyre, hozzájárulásukkal a kárpátaljai Técsőn szobrot emeltek Hollóssy Simonnak, Bácskában és Kárpátalján könyvkiadáshoz nyújtottak segítséget. /Máriás József: Utazás a végeken. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./2006. július 10.
A hét végén tartották a fiatal néprajzkutatók III. szemináriumát Zabolán, a Csángó Csűrben. A fiatal néprajzosok elsősorban a moldvai csángómagyarok életvitelének tanulmányozására figyelnek, különös tekintettel a csángók tárgyi és szellemi néprajzára. A rendezvényen bemutatták dr. Zakariás Erzsébet Csángó hétköznapok /Koinónia Könyvkiadó, Kolozsvár/ című könyvét. A csángó kutatási vonulatot erősítette a moldvai tanulmányút, valamint az, hogy a kutatók – doktoranduszok, egyetemi hallgatók – egy része hosszabb ideig Moldvában marad. A dr. Pozsony Ferenc szervezésében lebonyolított rendezvény programjában több székelyföldi néprajzi téma is szerepelt. A népviselet néprajzi kutatásának problémáiról Szőcs Levente, a háromszéki csempekészítő központokról Szőcsné Gazda Enikő, Folklorizmusjelenségek a modern háztartásban egy korondi példán címmel Miklós Zoltán, ,,Székely” falukapuk Háromszéken címmel Kinda István értekezett. /(sylvester): Fiatal néprajzosok a Csángó Csűrben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 10./2006. július 24.
Kőrispatak sikerét, az elsorvadástól való megmentését a szó szoros értelmében a szalmának köszönheti, a kalapkészítésnek, melyet a Szőcs család emelt népi iparművészetté. Az már a székely észt dicséri, hogy az „alapfoglalkozáshoz” hozzárakták a biogazdálkodást, a turistaellátást, a szalmajáték és -díszítő tanfolyamokat gyermekek és ifjak részére, egy újabb vállalkozó kedvű férfiú, Adorjáni Károly pedig lótenyésztést, lovastanfolyamok szervezését vállalja. Turistaszálló, százéves parasztházban berendezett szalmakalap-múzeum, udvarán a patak köveiből összeálló gyűjtemény, sajátos lapidárium, a világ minden tájáról idelátogató lakhelyét és a távolságot feltüntető, irányjelző (mintegy ötszáz) kis tábla várja a turnusokban érkezőket. Már ötödik éve van kalapmúzeum, egyedüli az országban, a fellelhető összes kalaptípussal. A testvértelepülések egyikének segítségével megnyílt az orvosi rendelő. Istentől megáldott hely ez, méltatta dr. Pozsony Ferenc, kolozsvári egyetemi professzor, néprajzkutató, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke. A térségben egyedülálló kezdeményezést méltatta a mindvégig segítséget nyújtó megyei művelődési központ munkatársa, Ferencz Angéla. Zalaapáti testvértelepülés képviselői ajándékozták az orvosi rendelő berendezését. Hoztak volna más gépeket is, de azokat nem engedték át a határon. /Bölöni Domokos: Mind egy kalap alatt vagyunk. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./2006. július 29.
A sepsiszentgyörgyi Lajtha László Alapítvány e héten nyolcadik alkalommal szervezte meg Kommandón a cigányfolklór-tábort. A táborlakók mintegy tíz országból érkeztek. A szászcsávási cigánytáncokat haladóknak Kiss István és Demeter Erika tanította, kezdőknek pedig Tőkés Zsolt és Kádár Kata. A talpalávalót a szászcsávási cigányzenekarok szolgáltatták. A tábori program keretében előadást tartott Orza Calin, Fazakas Gyula, dr. Pávai István és dr. Pozsony Ferenc. /Bodor János: Cigányfolklór-tábor Kommandón. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 29./2006. augusztus 29.
A Szeret-Klézse Alapítvány klézsei székházában a hét végén nyílt meg Petrás Ince János emlékszobája. A moldvai csángómagyarok között a tizenkilencedik században szolgáló pap halálának 120. évfordulóján az egybegyűltek a balladagyűjtőre, nyelvjáráskutatóra emlékeztek. Az alapítvány kertjében felavatták Csoma Gergely magyarországi szobrászművész emlékoszlopát. Petrás Ince János munkásságát Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke méltatta, beszédet mondott Sántha Attila, a Moldvai Magyarság főszerkesztője és Salamon Ferenc, a kézdivásárhelyi Vigadó igazgatója. A kétnyelvű szentmisét Gergely István csíksom-lyói esperes celebrálta, felléptek a klézsei, frumószai, külsőrekecsini és pusztinai, valamint a kézdivásárhelyi és a csernátoni táncosok. /(Fer-): Petrás Ince János-emlékszoba Klézsén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./2006. november 18.
Két román nyelvű kötetet mutattak be november 16-án Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székhelyén, az esemény két nyelven zajlott, az érdeklődök között egyaránt jelen voltak románok és magyarok. Emilia Comisel – Francisc László: Constantin Brailoiu, partizan al etnomuzicologiei fara frontiere (Constantin Brailoiu, a határok nélküli etnomuzikológia partizánharcosa, Eikon Kiadó, Kolozsvár, 2006) című kötetét dr. Pozsony Ferenc egyetemi tanár ismertette. Emilia Comisel rengeteg levelet, dokumentumot gyűjtött össze, amelyeknek egy részét – főként a magyar vonatkozásúakat – dr. László Ferenc dolgozta fel a kötetben. Dr. Tánczos Vilmos, a Néprajz tanszék egyetemi docense ismertette Daniel Hrenciuc: Maghiarii in Bucovina 1774–1941 (Princeps Kiadó, Iasi, 2006) című munkáját. A szerző a bukovinai székelyek sorsát mutatta be, kezdve a madéfalvi mészárlással egészen az öt magyar bukovinai falu létrejöttéig. Tánczos Vilmos a bibliográfiából hiányolja a bővebb magyar nyelvű források tanulmányozását, viszont mintaszerűnek tartja, hogy a szerző fontos szerepet szánt könyvében a bukovinai magyar falvak és iskolák demográfiai bemutatásának. /Birtalan Ágota: Népzenével fűszerezett könyvbemutató. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./