udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
329
találat
lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 ... 301-329
Névmutató:
Vetési László
2002. október 28.
Okt. 25-én a Romániai Magyar Szórványtanács, az RMDSZ Maros megyei szervezetének, valamint a nagysármási református egyházközség és helyi RMDSZ közös szervezésében került sor a Nagysármás-völgyi értelmiségi tanácskozására. A szórványtanácsot Vetési László lelkész-tanár, az RMDSZ országos szervezetét Szép Gyula, a megyei RMDSZ-t Brassai Zsombor ügyvezető elnök képviselte. A rendezvény meghívottai voltak a Mezőségi-régió pedagógusai, lelkészei és RMDSZ tisztségviselői. Az értekezleten találkozhatott Mezőség értelmisége, számba vették a helyi gondokat. A szórvány-magyarság számára létfontosságú az egység megtartása. Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy az elszórványosodott kis magyar közösségek tényleges kapcsolatot alakítsanak ki egymás között. /Értelmiségi találkozó Nagysármáson. = RMDSZ Tájékoztató, okt. 28., 2315. sz./2002. november 11.
Nov. 9-én az Iskola Alapítvány szervezésében A romániai magyar oktatási hálózat jövőképe címmel értekezletre került sor Kolozsváron. A rendezvényen mintegy 150 pedagógus, illetve oktatási szakember vett részt. A magyar iskoláskorú népesség bemutatott demográfiai képe valósággal sokkolta a hallgatóságot. Nyitóbeszédében Markó Béla, az Iskola Alapítvány elnöke az intézményépítés fontosságát hangsúlyozta. Dr. Murvai László, a Nevelési és Kutatási Minisztérium főosztályvezetője hangsúlyozta: az óvodákat és az elemiket nem szabad semmiféleképpen feladni. Ha az állami iskola megszűnne, át kell ezt vennie vagy az egyháznak vagy a civil szférának. Veres Valér szociológus előadása szerint a legnagyobb arányú fogyás éppen az iskoláskorú gyerekeknél mutatható ki. Szőcs Judit, az RMPSZ országos alelnöke számos aktuális kolozsvári közérdekű oktatási fonákságra is rámutatott. Vetési László kiemelte: a felekezeti iskola nemcsak az elitképzést vállalja, hanem az ún. közepes képességű tömegek oktatását/nevelését is. Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő felszólalásában felhívta a figyelmet arra, a magyar pedagógusok feltűnően ódzkodnak attól, hogy vezető szerepet vállaljanak. Elmondta: Kovászna megyében csak úgy "enged" bárkit is nyugdíjba, ha az bemutatja a "kinevelt" fiatalt, aki átveszi a stafétát. /Szabó Csaba: Zsákbanfutás az anyanyelvért. Tanácskozás a magyar iskolahálózat jövőképéről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./2002. november 21.
A magyarság ma egyféle "szigettengeren" él, írta tanulmányában Pomogáts Béla. A szigettenger kontinentális központja a jelen Magyarországa, illetve azok a kisebb területek, amelyek a trianoni ország határai mentén /Biharban és Szatmárban, Beregszász környékén, Csallóközben, Mátyusföldön és Gömörben, végül Vajdaság északi felében és a Tisza mentén/ etnikai tekintetben az anyaországgal összefüggésben helyezkednek el. Vannak azután nagyobb magyar többségű területek, de más népek által lakott vidékekbe ékelve: ilyen a Székelyföld területe, amelyen vagy nyolcszázezer magyar él, ilyen a kalotaszegi magyar falvak füzére Kolozsvártól nyugatra, és ezzel vége. Minden más magyar, így Kolozsvár, Temesvár, Újvidék, Ungvár vagy Kassa magyarsága is valójában szórványban él, Természetesen diaszpórában élnek a nyugati világban szétszóródott magyarok. A jelenleg érvényesnek tekinthető statisztikai adatok szerint Erdélyben legalább hét-nyolcszázezer, az egész Kárpát-medencében /Szlovákiában, Kárpátalján, a Vajdaságban, Horvátországban, Szlovéniában és Burgenlandban/ nagyjából további négyszázezer, a nyugati világban pedig körülbelül 1,2 vagy 1,3 millió magyar él szórványban. Ez együtt közel 2,5 millió ember, vagyis minden hatodik magyarnak idegen nyelvű népesség között kell leélnie életét. Ez a szórványmagyarság folyamatosan ki van szolgáltatva az asszimiláció hatásának, csak töredékesen vannak magyar intézményei, a kétnyelvűség körülményei között él. A magyarság közép-európai tévesztésében nagy szerepet játszott a máig folyamatos népszaporulatbeli deficit. Vagy másfélszáz esztendővel ezelőtt nagyjából egyforma nagyságú nép élt, úgy nyolcmilliós lélekszám körüli: a magyarság a maga országterületén és a románság több államban /a két román fejedelemségben, Magyarországon, az Ausztriához tartozó Bukovinában és a cári Oroszország tartományát alkotó Besszarábiában/. Azóta a Kárpát-medencei magyarság létszáma, amely az első világháborúig erősen emelkedett, nagyjából mindössze hatvan százalékkal növekedett, a románságé pedig /Romániát és a Moldvai Köztársaságot tekintve/ nagyjából megháromszorozódott. A népszaporulatban folyamatos deficit, az ugyancsak folyamatos szórvány magyar beolvadás, /és az állandósult kivándorlás és emigráció/ nélkül a románok lélekszámához hasonlóan ma mintegy huszonnégymillió magyarnak kellene élnie a Kárpát-medencében. Ehelyett tovább halad a szórványosodás. A szórványmagyarság kérdésének felvetését nem lehet időszerűtlennek tekinteni. A magyarországi politika a magyar kisebbség védelmét célzó stratégiáját szinte kizárólagosan a magyarság etnikai tömbjeinek gondozására alapozták. Nem volt erőteljes érdeklődés a szórványgondozás iránt a kisebbségi magyarok politikai életében sem, kivéve talán a moldvai csángók kulturális gondozását, ahol mindig gyülekezett néhány intézmény és önkéntes még Magyarországon is /például Beke György író, Halász Péter néprajztudós vagy Atzél Endre jogász./ Erdélyben működik Vetési László református lelkész irányításával egy egyházi jellegű szórványalapítvány, melynek a Kárpátoktól délre is vannak eredményei. Azonban a szórványmagyarok helyzetének puszta felmérésre sem történtek kísérletek. Ezért jelentős, hogy az Anyanyelvi Konferencia /Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága/ a Határon Túli Magyarok Hivatala támogatásával hozzáfogott egy szórványgondozási program kidolgozásához. A magyar "szigettenger" igen veszélyeztetett. A történelmi erők a szórványmagyarság lassú eltűnését készítik elő. A szórványmagyarság helyzetével, jövőjével foglalkozni kell. A szórványmagyarság kiszolgáltatott az integrációs folyamatoknak. Az integrációból kimaradott országokban minden bizonnyal erősödni fog az etnokratikus gondolat és az idegengyűlölet. Az integrációs folyamat később kiterjedhet Szerbiára, Ukrajnára azonban csak hosszabb idő elteltével. Felvetődik tehát a gondolat, hogy a kárpátaljai és a vajdasági magyar szórványokat miként lehet szülőföldjükön megtartani. Nem lesz könnyű feladat, továbbá számolni kell azzal, hogy mind a Vajdaságból, mind Kárpátaljáról folyamatos a Magyarországra történő áttelepülés. A szórványmagyarság megtartása alapos stratégiai felkészülést igényel. Ennek a stratégiának a valós helyzet felmérésére kell épülnie. Az elmúlt évtizedben nagy társadalomtudományi, demográfiai kutató- és elemzőmunkára került sor, ennek ellenére csak töredékes képünk van a magyar diaszpóráról. A szórványmagyar vidékek nagy részén nincsenek szervezett magyar iskolák, esetleg csak elemi iskolák. Ezeket az iskolákat tankönyvekkel, tanítási eszközökkel kell támogatni, emellett létre kell hozni a hétvégi magyar iskolák átfogó rendszerét. Leghasznosabb volna ezeket egyházközségekben megszervezni. A szórványban volna elsőrendű szerepe a magyar rádiós és televíziós adásoknak, ezen belül a távoktatásnak. A szórványvidéken élő gyermekek számára új tankönyvcsaládokat kellene kidolgozni. A kisközösségek anyanyelvmegtartó ereje mindennél fontosabb lehet. /Pomogáts Béla: Magyarok a szórványban. = A Hét (Bukarest), nov. 21./2002. november 22.
A népi önéletírások közül elsőként Tamási Gáspár Vadon nőtt gyöngyvirág című "emlékezése" jelent meg 1970-ben. Tamási Áron testvéröccsének memoárja hatására, annak osztatlan sikere láttán - 1983-ban jelent meg a második kiadása - sorra jelentek meg a népi írásbeliség e termékei. A Művelődés folyóiratban jelent meg sorozatban, majd 1985-ben az Európa Könyvkiadó Femina sorozatában az orotvai Csibi Istvánné Siklódi Márika Pontot, vesszőt nem ismerek... című önéletírása. A Pillich László és Vetési László által szerkesztett Leírtam életem... című kötetbe bekerült a székelyudvarhelyi születésű Bucsy Gábor, az újszékelyi születésű Buzogány Béla önéletírásának egy-egy részlete, a Salamon Anikó által szerkesztett Így teltek hónapok, évek című kötetben pedig Czirják Gergely gyergyócsomafalvi kovácsmester, valamint a szentkeresztbányai szabó, Máthé Mihály visszaemlékezései kaptak helyet. A rendszerváltás után a Hargita Népe által meghirdetett pályázatokra beküldött visszaemlékezések a Kuláksors, illetve Fogságom története sorozatokban jelentek meg, később ezekből egy-egy kötetnyi válogatás látott napvilágot /Történetek a fogságból - Hatvan székely hadifogoly /Státus, Csíkszereda, 1998/ a csíkszeredai Státus Kiadónál. Idén jelent meg a kissolymosi Simó István Visszasütő napsugár /Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda 2002/ című memoárkötete. /Sarány István: Kissolymosi Ajtmatov. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 22./2002. november 25.
Kolozsvárért, jövőnkért címmel civil kezdeményezést indítottak útjára kolozsvári értelmiségiek. A prioritások között van a politikumra való hatásgyakorlás - a helyi román értelmiséggel való összefogással - Gheorghe Funar kolozsvári polgármester leváltásáért. Kötő József, az EMKE elnöke javasolta a város fejlesztésére szánt Kolozsvár Alap létrehozását, a magyarországi Új Kézfogás Közalapítvány pályázataival megszólított helyi magyar vállalkozók bevonásával. /Salamon Márton László: Civil fórum Kolozsvárért. = Krónika (Kolozsvár), nov. 25./ November 24-én Kolozsvár Társaság néven új civil szervezet létrehozását kezdeményezte neves magyar értelmiségiek egy csoportja Erdély szellemi fővárosa, Kolozsvár egykori hírnevének visszaállítása érdekében. A kezdeményezés a Kolozsvárért, jövőnkért című találkozón született. A kezdeményezők - Balázs Imre József, Benkő Samu, Egyed Ákos, Farkas Mária, Horváth Andor, Jakab Gábor, Kántor Lajos, László Ferenc, Salat Levente, Tibád Zoltán, Tibori Szabó Zoltán, Vetési László és Visky András - nyilatkozatukban hangsúlyozták: lépésüket a magyarság fogyása miatti aggodalom vezérelte. /(Gózon István): Kolozsvár Társaság alakult. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./ 2002. december 10.
Vetési László 2001-ben Remények megtartó iskolája című előadása Szabó Csaba újságíró szerint új szakaszt jelentett a romániai szórványkutatásban, mert a szórvány kérdéskörét a kutatói íróasztalra helyezte. Többségi globalizáció, nyelvi imperializmus, etnikus és nyelvi sikerélmények, magyar etnikai stresszélmények - néhány olyan kifejezés, amellyel Vetési László jelezve, hogy elérkezett a szakszerű elemzések ideje. Vetési László nemrégiben megjelent lelkipásztori szórványriportkötete, a Ne csüggedj el, kicsiny sereg! /Kalota Kiadó, Kolozsvár/ továbblépett. A kötetben egymást váltják a szuggesztív riportok, utolsó interjúk, tanúvallomások, barangolás-beszámolók. /Szabó Csaba: A műfajteremtés határánál Vetési László. Barangolás(ok) beszűkült élettereken. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./2003. február 8.
Febr. 7-én Mádl Ferenc köztársasági elnök hivatalában fogadta Csoóri Sándor költőt, az MVSZ volt elnökét, Duray Miklóst, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának ügyvezetőjét, Dudás Károly szabadkai írót és Vetési László erdélyi értelmiségit. A találkozón Csoóri Sándor beszámolt arról: aláírásgyűjtést kezdeményezett annak érdekében, hogy a kedvezménytörvény tervezett módosítása ne eredményezze a törvény kiüresedését, és módosított formájában is őrizze meg eredeti célját. A találkozó után kiadott közlemény szerint az államfő bízik abban, hogy a felelős magyar politikai erők és a határon túli magyarok képviselői megtalálják azt a megoldást, melynek révén a kedvezménytörvény a nemzetközi jogi elvárásokkal összhangban teljesíti eredeti célkitűzéseit. "A törvény vitalizáló erőt jelent mindazok számára, akik a szabad identitásválasztás elvének alapján meg kívánják őrizni magyarságukat, különösen fontos ez az új kapcsolat- és eszközrendszer a szórványban élők és a komoly gazdasági és szociális gondokkal küzdő közösségek számára" - olvasható a közleményben. /Megbeszélés Mádl Ferencnél a kedvezménytörvényről. = Krónika (Kolozsvár), febr. 8./2003. február 26.
Febr. 25-én ülésezett a Communitas Alapítvány kuratóriuma. A kuratórium jóváhagyta a 2003-as nyilvános pályázatokat elbíráló szaktestületek összetételét. a/ Sajtó: Kelemen Hunor - elnök , Csép Sándor, Gálfalvi Zsolt, Magyari Tivadar, Miklósi Ildikó, Nagy Zsolt, Papp Sándor Zsigmond. b/ Könyvkiadás: Kovács András Ferenc - elnök, Dávid Gyula,Káli Király István, Kelemen Hunor, Parászka Boróka, Selyem Zsuzsa, Varga Gábor c/ Művelődés: Szép Gyula - elnök, Dáné Tibor Kálmán, Dr. Földes Béla, Karda Emese, Kiss Annamária, Könczei Csilla, Márton Árpád. d/ Ifjúság: Kovács Péter - elnök, Asztalos Csaba, Benedek Csaba, Horváth Izabella, Kereskényi Gábor, Korodi Attila, Orosz Csaba. Porcsalmi Bálint, Szabó Ödön. e/ Szórvány: Takács Csaba - elnök, Bodó Barna, Gönczi Irénke,Káli Király István, Kelemen Hunor, Parászka Boróka, Selyem Zsuzsa, Varga Gábor c/ Művelődés: Szép Gyula - elnök, Dáné Tibor Kálmán, Dr. Földes Béla, Karda Emese, Kiss Annamária, Könczei Csilla, Márton Árpád. d/ Ifjúság: Kovács Péter - elnök, Asztalos Csaba, Benedek Csaba, Horváth Izabella, Kereskényi Gábor, Korodi Attila, Orosz Csaba. Porcsalmi Bálint, Szabó Ödön. e/ Szórvány: Takács Csaba - elnök, Bodó Barna, Gönczi Irénke,Jakab Elek, Dr. Kakassy Sándor, Kovács Attila, Király András, Ludescher István,Molnos Lajos, Rácz Levente, Vetési László. f/ fiatal képzőművészek, zenészek, írók részére ösztöndíjalapoz hoznak létre. Ösztöndíjbizottság: Markó Béla - elnök , Angi István, Béres András, Csíky Boldizsár, Gálfalvi György, Jakobovits Miklós, Kötő József, Márton Árpád,Szilágyi István. /Közlemény. = RMDSZ Tájékoztató, 2003. febr. 26., 2319. sz./2003. március 10.
Március 9-én 18 kolozsvári református teológiai hallgató indult szórványmisszióba Temes és Hunyad megye gyülekezeteibe. Egy négytagú csapat a Szászváros melletti Lozsádra érkezett, egy másik négytagú pedig Vajdahunyadra és a mellette fekvő Hosdátra. A másik csoport a Bega menti falvakban szállt meg és Igazfalván, Bodófalván és Szapáryfalván, valamint Lugoson szolgáltak. A harmadik csapat Zsombolya missziói egyházközségben és a hozzá tartozó településeken végzett ünnepi szolgálatot. A misszió vezetője Vetési László kolozsvári szórványügyi előadó az ősz óta lelkész nélküli Végváron, valamint a vele szomszédos Ötvösdön látta el szolgálatot. /Kolozsvári teológusok Temes és Hunyad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 10./2003. március 24.
Márc. 22-én a Györkös Mányi Emlékházban tartotta alakuló ülését a Kolozsvár Társaság. A tavaly novemberben útjára indított civil társadalmi kezdeményezés ösztönözni kívánja a város magyar lakosságának megmaradását és sikeres jelenlétét. A társaság a város - és különösképpen a magyarság - jövőjét érintő, átfogó vagy ágazati - gazdasági, szociális, művelődési, tudományos, oktatási, felnőttképzési - stratégiák kidolgozását vállalja magára. Fejleszteni kívánja a magyar intézményrendszert, a magyar és a román intézmények közötti párbeszédet, kapcsolatot kíván tartani a Kolozsvárról elszármazottakkal, a helyi nemzetközi képviseletekkel. Az alakuló ülés 19 tagú vezetőtanácsot és héttagú elnökséget választott a társaság tevékenységének irányítására. A vezetőtanács első ülésén elnökké Vetési László református lelkészt, alelnökökké Horváth Andor egyetemi tanárt és Kántor Lajost, a Korunk főszerkesztőjét, titkárrá pedig Tibád Zoltánt, az Illyés Közalapítvány erdélyi alkuratóriumának titkárát választották. /Megalakult a Kolozsvár Társaság. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./2003. május 14.
A falugondnoki szolgálat erdélyi alkalmazási lehetőségeiről tanácskoztak az elmúlt hét végén a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai Központban. A Magyar Művelődési Intézet és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület közös szervezésében létrejött találkozón Kemény Bertalan, a magyarországi falugondnoki intézményrendszer szellemi atyja, kidolgozója mellett a helyi önkormányzatok, az egyházak és a különböző civil szervezetek képviselői voltak jelen. Ábrám Zoltán megyei EMKE-elnök a házigazdák, valamint Halász Péter, az MMI munkatársa a rendezvény anyagi támogatója nevében köszöntötte a jelenlévőket, majd Kemény Bertalan ismertette a falugondnoki szolgálat tizenhárom esztendős történetét. Az 1990 áprilisában, 24 helységben beindított program sikeresnek bizonyult, ma már 765 településen működik, megyénként egyesületekbe tömörülve. 2000 februárjától pedig tizenkét egyesület részvételével megalakult a Magyar Falu- és Tanyagondnoki Szövetség. A falugondnok igen összetett feladatokat lát el: szociális munkás, amolyan motorizált lelkigondozó, továbbá népművelő és kisbíró egy személyben. Kádár Magor fiatal kutató elmondta, Romániában a törvényi keretek adottak lennének a magyarországival analóg program beindításához, csak éppen a közösségi igény hiányzik, ennek ellenére sok helyen már működik hasonló szolgálat, csak nem e név alatt, és nem rendszerként. Vetési László, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványügyi szakértője szerint az ma már evidencia, hogy Erdélyben is be kell vezetni a szolgálatot, de ehhez el kell adni az ötletet a románságnak is. Ezt megkönnyítendő a vonatkozó alapvető dokumentumok román nyelvre való lefordítását szorgalmazta. Kerekes Károly képviselő a román kormányzat ilyen irányú szándékait ismertette, hangsúlyozva: a falugondnoki szolgálatot, az erdélyi tradíciókra alapozva, az önkormányzat, az egyházak és a civil szféra együttműködése révén be kell indítani. Az éppen előkészületben lévő szociális szolgáltatások rendszerének törvénye ezt jelentősen megkönnyítené. /Sz. L.: "A falut valakinek fel kell vállalnia". Tanácskozás a falugondnoki szolgálat erdélyi alkalmazási lehetőségeiről. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 14./2003. június 10.
Az Amerikai Erdélyi Szövetség negyedévi tájékoztatójának legfrissebb számában /Transsylvania/2003/2/ Reményik Sándor, Áprily Lajos, Egyed Emese, Lászlóffy Aladár versei olvashatók. A kiemelkedő írások között van Wass Albert: "Erdélyt nem lehet elfelejteni"; Vetési László: A magasság alázata; Sütő András: Domokos Gézának, a Kriterion volt igazgatójának, sors- és bajtársamnak a kisebbségi küzdelemben; Papp Annamária: Nagyváradon felavatták Bethlen Gábor szobrát; Gazda Árpád: A csángó gyermekek vakációjáról érdeklődik a rendőrség. /Transsylvania/2003/2. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./2003. június 24.
A múlt hét végén a kalotaszegi Zsobokon megtartott szórványkonferencián többek között részt vett Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány (IKA) elnöke, és Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány (AKA) irodavezetője. Pomogáts Béla elégedetlen azzal az összeggel, ami a rendelkezésükre áll - ez az idén 1 milliárd forint. Ezen kívül az IKA a kézbesítője ama 1,2 milliárd forintnak, amit azoknak a határon túli magyar családoknak folyósít a kormány oktatási támogatásként, akik egy vagy több gyereküket magyar iskolába járatják. A tavaly az erre szánt egy milliárd forintból 800 ezret ugyancsak a pályázók kaphattak meg, mert csak minimum két magyar iskolás gyerek esetén folyósították a 20 ezer forintos támogatást, és ezt a magyar igazolvány meglétéhez kötötték, viszont az igazolványok átvétele, beszerzése igen nehézkesen haladt. Mivel az idén a támogatás megszerzéséhez nem kell majd magyar igazolvány, és egy gyerek után is jár a juttatás, Pomogáts szerint kb. 2 milliárd forint kell majd ahhoz, hogy minden jogosult hozzájuthasson a 20-20 ezer forinthoz. Az elnök azt is elmondta: "A kormányváltás előtt elszabadult a pályázás. Az Orbán- kormány utolsó időszakában olyan pályázatokat hagyott jóvá, amelyekről világosan tudtuk, hiszen én akkor is kuratóriumi tag voltam, hogy az összeg magánzsebekben fog kikötni. Azt még meg tudtuk akadályozni, hogy egy felvidéki magánszálloda építésére valaki 50 millió forintot kapjon, de azt már nem, hogy 80 millió forintot utaljunk ki egy erdélyi sajtó- és könyvterjesztő hálózatra, és nyilvánvaló, hogy ez a pénz magánzsebbe vándorolt." Az idei 1 milliárd forintos keretnek a 66-68 %-a fölött a határon túli alkuratóriumok rendelkeznek. A HTMH (Határon Túli Magyarok Hivatala) jövőre 2-3 milliárd forintos támogatást kér majd a külhoni magyarok támogatására. Az IKA elnöke az idén is kiemelten fontos feladatnak tekinti az erdélyi templomok építését. Csíkszeredában római katolikus katedrális épül, azzal a távlati céllal, hogy talán püspöki székesegyház lesz Csíkban, e nagy méretű templom befejezése érdekében Pomogáts levelet írt Medgyessy Péter miniszterelnöknek, hiszen kb. 100 millió forint kell e célra, és ez elvinné a központi IKA-alapnak majdnem a felét. Pomogáts Béla rendkívül fontosnak tartja azt, hogy például Románia uniós csatlakozásáig az anyaország kedvező helyzetbe hozza, megerősítse az erdélyi intézményeket, hogy azok képesek legyenek részt venni az uniós pályáztatási rendszerben, ahol önerőre is szükség van. Emlékeztetett arra is, hogy a nyugat-európai kisebbségi régiók (pl. két belgiumi német falu, a dél-tiroli osztrákok stb.) igen jelentős összegeket kaptak az uniós alapból, és ez úgy volt lehetséges, hogy életképes projektjeik, intézményeik voltak. Arra is utalt, hogy a határon túlra jutó 6-7 milliárdos támogatásnak az IKA csak egy részével rendelkezik, tehát figyelni kell az Apáczai Közalapítványra, az Új Kézfogás Közalapítványra, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumára, ezekkel a közeljövőben együttműködik majd az IKA. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány (AKA) irodavezetője jól dokumentált beszámolót nyújtott át a zsoboki konferencia résztvevőinek, amelyben nyomon követhető az AKA története, a főbb célkitűzések. Az 1999-ben létrejött közhasznú szervezet eddig 3,1 milliárd forintnyi támogatást ítélt meg, a benyújtott 1236-ból 654 pályázatot ítélt életképesnek. Főleg a felsőoktatást, a szakképzést támogatta. Mivel a zsoboki konferencia témája a szórványmagyarság helyzete, jövője volt, Csete Örs erre a pászmára koncentrált. 2001-től az AKA évente 5-5 millió forintot juttatott hat erdélyi szórványközpontnak. Viszont Csete Örs jelezte: 2003-ban már nem tartozik feladataik közé s szórvány támogatása. Ezenkívül eddig hét ingatlanvásárlást, -építést támogattak Segesváron, Szamosújváron, Aradon, Válaszúton, Széken, Gyimesfelsőlokon és Temesváron. Erdélyben, Délvidéken, Kárpátalján és Felvidéken 86 szórványóvodát támogattak. A Magyarok - Határok Nélkül program keretében a nyugati magyar szórványokhoz juttattak ki magyar tanárokat, nyelvápoló táborokat szerveztek a kint élő gyerekek számára. 2003-ban a következő területeket támogatják: számítástechnikai jellegű pályázatokat, a szakképesítési alapból a középiskolai szakoktatást támogatják; a felsőfokú oktatás terén pedig a gyakorlati képzésre vonatkozó pályázatoknak van esélyük. Az AKA idei kerete 1,2 milliárd forint. /(Máthé Éva): Magyar közalapítványok beszámolója. Kevés a fóka, sok az eszkimó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./ Zsobok 320 lelkes, színmagyar református falu. Szórványközpontja, a benne 1994 óta működő Bethesda Gyermekotthon a maga nemében egyedülálló, ahol a 115 gyerekből 54 állandó lakó (árva vagy szegény családból származó, elhagyott gyerek), a többiek az iskolai év idején olyan falvakból érkeznek az iskolába, bentlakásába, ahol nincs magyar tanítás. A kastélyszerű új épület németországi református támogatással készült. Jelenleg az öregek otthonát építik, ahol a 18. életévüket betöltő, a zsoboki otthonban nevelkedett fiatalok dolgozhatnak, lakhatnak majd - ha erre igényt tartanak. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia - idei tanácskozását Zsobokon, a Bethesda Otthonban szervezte meg. A téma: A rehabilitációs programok esélyei a romániai és a kárpát-medencei szórványokban. Pomogáts Béla szerint a szórvány felkarolását nem lehet tovább halasztani. A 20. század megtépázta a magyar nemzetet, társadalmat. Trianont még mindig nem dolgozta fel a nemzet, s most igen káros az, hogy "a határon túli magyarság ügye, a nemzetpolitika a pártpolitika részévé vált, pártérdekek alá rendelődött". A budapesti Teleki László Intézettől származó adatokat ismertette Pomogáts: a legutóbbi felmérések szerint a világon alig több mint 13 millió magyar él, 77,1 százalékuk Magyarországon, 2,6 millió a Kárpát- medencében, 1,72 millió Nyugaton. A magyarság 13,9 %-a, 885 ezer fő abszolút szórványban él, olyan településeken, ahol magyar oktatás már nincs, legfeljebb az egyház jelent még megtartó erőt. Viszont ha azokat is szórványmagyaroknak nevezzük, akik egy településen belül kisebbségben élnek a Kárpát-medencében, akkor kb. 1,1 millió az itt szórványban élők létszáma. Hozzájuk adódik a nyugati diaszpóra - 1,72 millió egyén. A leggyorsabban a nyugati diaszpóra épül le. Erdélyben is drámai a szórványban az asszimiláció. A szórvány ügye nemzetstratégiai tétel kell hogy legyen, amit a magyar kormánynak, a határon túli politikai és civil szervezeteknek együttesen kell felkarolniuk. A konferencia célja a problémák felleltározása volt. Vetési László az erdélyi református szórványgondozói szolgálat vezetőjeként konkrét példákkal ecsetelte, mennyire elszigetelődtek az egyes kis magyar közösségek, hogy sok helyütt az alkoholista lelkészek sem jelentenek már számukra mentsvárat, bár "az egyház az utolsó hajszálér-hálózat, mely egymáshoz kapcsolja a szórványmagyarokat". (Pusztakamarást említette, ahol az iskola után felszámolódik az egyház is.) Az erdélyi református 550 anyaegyházból 195-ben 300 alatt van a hívek száma. A lelkészek körében a felkészületlenség, az improvizáció terjed. Majd arra is felhívta a figyelmet, hogy az erdélyi szórványmagyarok 48 %-a városokban él, velük senki sem foglalkozik. Lépcsőzetes, gyakorlati tervnek kell készülnie ezzel kapcsolatban. A lehető legsürgősebben 300 pedagógusnak és 300 lelkésznek azonnali, folyamatos támogatást kell nyújtani, különben sok kisközösség egy- két év alatt eltűnik. A Sapientia Egyetem valószínűleg keretet biztosít majd e programnak, amely felkészítést is jelent. Szilágyi N. Sándor nyelvész-professzor az asszimiláció, a szórvány kifejezések pontos meghatározására vállalkozott. Statisztikai felmérések alapján mondotta: Romániában 27 ezer falusi magyar ember él olyan településen, ahol a magyarok részaránya nem éri el a 10 %-ot, és 139 ezer olyan városlakó van, ahol ez az arány 11-20 % között mozog. A két utóbbi népszámlálás között, tíz év alatt hivatalosan 13 százalékos volt a magyarság apadása. Péntek János nyelvész-professzor Zsobok példáját emelte ki. Nem hangzatos mondatokra, hanem egyéni cselekvésekre, nyelvi rehabilitációra van szükség. Szerinte a nyelvvesztés bármikor visszafordítható folyamat, csak meg kell találni a módját, a felelősét - egy-egy közösségen belül. Foggal-körömmel meg kell tartani az iskoláknak legalább az alsó tagozatát, mert az iskola nélkül maradó falu felmorzsolódik. Felhívta a figyelmet a lakótelepi szórványra, ahol a nyelvvesztés igen komoly méreteket ölt. Sok településen a "megfélemlített nyelvhasználat" áll fenn, ezt a kifejezést néhai Szabó T. Attila professzor alkotta meg. (Rád szólnak: ne beszélj magyarul!) Ez frusztrált lelki állapothoz vezet, és igen nagy mértékben járul hozzá a kivándorláshoz. Péntek János a szórványközpontok körének a kibővítése mellett szállt síkra. Több előadó utalt arra, hogy 30-50 ilyen újabb központra lenne szükség. Halász Ferenc, a temesvári Bartók Béla Líceum volt igazgatója a bánsági helyzetet elemezte. A magyarok részaránya Temes megyében jelenleg 7,58 %. Minden településen kisebbségben élnek (már ahol jelen vannak). Az utóbbi időben megkezdődött a fakultatív magyar nyelvoktatás ott, ahol erre igény van, ez már több mint 300 gyermeket érint. Még egyelőre 23 óvodában és 17 általános iskolában, és 1-2 középiskolában folyik magyar oktatás is (a Bartók Béla Líceumban csak magyar nyelven tanulnak). Az utóbbi időben beindult Élő kapcsolat nevű program keretében családonként keresik fel a magyar kisközösségeket. Mint mondotta: a Bánságban a vegyes házasságok 90 %-ában a gyerekek nem tudnak már magyarul. Pozitív jelenség, hogy szegedi támogatással táncházmozgalom indult be. Halász Ferenc sérelmezte, hogy az Apáczai Közalapítvány szórványtámogatása megszűnik. Dáné Tibor Kálmán az EMKE országos vezetősége nevében figyelmeztetett arra, hogy elsősorban az egzisztencia-teremtéssel, a szórványban élő vállalkozók támogatásával, megerősítésével kellett volna oda hatni, hogy megmaradjanak a magyar kisközösségek. A jelenleg "futó" programok kapcsán javasolta: ne csak nyelvőrző táborokat szervezzenek az illetékesek, hanem tehetséggondozást is vállaljanak - tematikus, festészeti, zenei, informatikai táborokat létesítsenek a szórványban élő gyermeknek. Pillich László, a kolozsvári Heltai Alapítvány elnöke statisztikai felmérések alapján, térkép segítségével vázolta az erdélyi korridor elméletet, mely szerint Szatmárnémetitől Sepsiszentgyörgyig egy folyosó mentén helyezkedik el a hazai magyarság, mely gerincének fő csigolyája Kolozs megye, Kolozsvár, ahol 17 %-ra süllyedt a magyarság részaránya. Márpedig ha ez a csigolya kihull, akkor a gerinc kettétörik, két enklávéba szorul be a magyarság. A Kolozs megyei magyar gyermekek 10 %-a nem magyarul kezdi az iskolát, 20 %-uk románul végzi a 8. osztályt, és 50 %-uk románul érettségizik - sorolta a szórványosodás adatait. Somai József, az Iskola Alapítvány elnöke eredményeiket sorolta, amelyek - mint mondotta - nem látványosak, de például a Zsil völgyében, Óradnán, és másutt is sok helyen támogatni tudták az ingázó tanulókat, ösztöndíjakat biztosítottak szegény sorsú, szórványban élő magyar gyerekeknek. A továbbiakban a vajdasági, burgenlandi, Beszterce- Naszód megyei magyar közösségek gondjairól, a válaszúti Kallós Alapítvány tevékenységéről, az óradnai, segesvári, hunyadi magyar közösségek, szórványközpontok sorsáról hangzottak el kiselőadások. A házigazda, a zsoboki Molnár Irma tiszteletes beszámolt arról, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetsége minden évben felvállal egy-egy ügyet, és azt kitartással támogatja. Most a megszűnő félben levő balázsfalvi magyar oktatást szeretnék megmenteni az enyészettől. Korábban a csucsai Ady-Boncza kastély szomszédságában levő református templomot festették le, újították fel, ahol 3 (!) református ember él. /Máthé Éva: Szórványgondok - magyar módra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./ 2003. július 9.
Falusi és nagyvárosi misszióba indultak Vetési László lelkész, programfelelős irányításával a kolozsvári Teológia és a Babes Bolyai Tudományegyetem hallgatói. A misszió júl. 3-tól a Brassó I. református egyházközség területén élő magyarok felmérésével kezdődik. Itt 15 fiatal és a szervezők Brassó területe közel egy harmadának felmérését végzik el, összeírva az ott élő magyar reformátusokat, római katolikusokat, unitáriusokat és evangélikusokat. A teljességre törekvő felmérés után a nyilvántartási lapokat és az adatokat a további megkeresés és gondozás végett az érintett egyház lelkészei kapják kézhez. Ezzel párhuzamosan több Szeben megyei kistelepülésen is folyik falumisszió. A Nagy-Küküllő mentén Küküllőalmáson és Somogyomban, Bürkösön és Szentágotán, valamint az Olt menti Románújfaluban. Ezt a munkát júl. 13-án Bürkösön egy gyülekezeti találkozó zárja. A románújfalusiakat, nagysinkieket, brúlyiakat, hégenieket várják a találkozóra, hogy egymással találkozhassanak, ismerkedhessenek. Itt a gyülekezet volt lelkésze, Vetési László bevezető igehirdetése után dr. Kozma Zsolt kolozsvári teológiai tanár tart előadást az egybegyűlteknek. A misszió ezzel párhuzamosan Hunyad megye kis magyar népességű falvaiban folytatódik. A csoportok a lozsádi, hosdáti, alpestesi és rákosdi parókiákra beköltözve és a bácsi gyermektáborral, a haróiakkal, a csernakeresztúriakkal, kisbarcsaiakkal közösen intenzív gyermek és ifjúsági munkába kezdenek az egész régióban. A program: a gyermekek magyar írás-olvasásra való tanítása, hitépítés, vallásórák, közös kirándulások, művelődési program, színjátszás, műsorok, előadások, bábjáték, közös fürdés és játék. Hagyományos találkozó lesz Kányádi Sándorral, aki negyedik éve minden csoportot és települést felkeres, verseket mond, mesél, lelkesesít ifjút és időst egyaránt. Július végétől a missziós csoport a Nagyvárad környéki román falvakba kitelepedett magyarokat kezdi el felmérni. Ebben az évben ez a tevékenység minden eddigi méretet meghalad: négy régióban összesen 75 fiatal vesz részt a munkában. Ezt egészíti ki még a teológusok mezőségi missziója is, melyet amerikai támogatással végez több mint 30 fiatal. A felmérés és falumunka költségeit a gyülekezetek adományain kívül elsősorban a NKÖM támogatja. Vetési László kifejtette a fiataloknak: elrejtett kincseket mennek megkeresni. /(Erdélyi Magyar Hírügynökség): Gyakorlatban bizonyítják, minden magyar felelős minden magyarért - Missziós munkára indultak a kolozsvári teológusok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./2003. július 28.
Megjelent az Iskola Alapítvány 2002. nov. 9-i tanácskozásán elhangzott előadások szövegét tartalmazó könyv. Az előszóban Kása Zoltán, a BBTE prorektora figyelmeztetett, hogy mindent meg kell tenni a szórványosodásunk megakadályozása érdekében. Ez akkor érhető el, ha az oktatás minden szintjén "több beleszólásunk van ügyeink intézésébe, ha önállóan dönthetünk saját iskolahálózatunk építéséről, fenntartásáról." A kötetben Markó Béla, Murvai László, Nagy F. István, Veres Valér, Birta-Székely Noémi, Fóris Ferenczi Rita, Szőcs Judit, Vetési László, Bodó Barna és Somai József értekezései olvashatók. /Sz. Cs.: Iskolakép - jövőkép. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./2003. szeptember 30.
A szórványkérdés megoldásához átfogó koncepció szükséges, s ennek kidolgozásában, érvényesítésében meghatározó szerep vár a történelmi egyházakra, a civil szervezetekre épp úgy, mint a politikai fórumokra. "Ennek azonban igen fontos eszköze a pénz, aminek nagyobbik részét az anyaországtól lehetne remélni" - nyilatkozta nemrég Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke. A Nyugati Magyarság című folyóirat nemrég folytatásokban közölte Vetési Lászlónak, a Romániai Magyar Szórványtanács társelnökének ide vonatkozó gondolatait. Vetési László tiszteletes a romániai szórványkérdés kiváló ismerője. Szerinte a szórványmagyarság lélekszáma Erdélyben 450 ezer körül mozog. "Néhány tízezer gyermeket azért veszítettünk el nyelvileg tizenkét év alatt, mert ingáztatásukhoz hiányzott az iskolabusz, nem volt bentlakás, ahová elszállásoljuk őket, de ha volt is bentlakás, nem volt miből fizessük a költségeket " - írta. /Nagy Pál: Szórványban magyarnak lenn. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 30./2003. október 6.
Tizenegyedik alkalommal szervezték meg a szórványdíjak átadását okt. 4-én a Kis-Szamos mente Tőki völgyében, a felsőtőki református szórványgyülekezet templomában. Az istentisztelet után adták át a Czelder Márton- és a Földes Károly-díjat. Vetési László, a Diaszpóra Alapítvány elnöke röviden ismertette a díjakat. Mint mondotta, tíz évvel ezelőtt alapította a Diaszpóra Alapítvány a két díjat, hogy kitüntethessék azokat, akik a maguk közösségében mindent megtesznek az anyanyelv és a hit megmaradásáért, gyarapodásáért. Czelder Márton, a díj névadója, havasalföldi és regáti misszionárius volt a tizenkilencedik század második felében. Ő volt az, aki a Kárpátokon túli területeken először szervezett református gyülekezeteket. Földes Károly mezőségi tanító és igehirdető volt, aki egész életében vállalta a megmaradásért való harcot. A díjak idei kitüntetettjei Bíró Sándor tiszteletes és Czinege Sándor agrármérnök, felsőtőki egyházgondnok volt. Bíró Sándor az Esztényi Református Missziói Egyházközségben kezdte el lelkészi pályafutását, amelyhez a felsőtőki gyülekezet is tartozik. Az esztényi szolgálat után a gyergyószentmiklósi gyülekezethez került, amely szintén szórványgyülekezetnek számít Székelyföld katolikus vidékén. Szórványban való tevékenységéért, odaadó szolgálatáért Czelder Márton-díjjal tüntették ki. Czinege Sándor kicsiny egyházközségének - ma már csupán tizenhét lelkes - gondozásáért, önfeláldozó munkájáért kapta meg a Földes Károly-díjat. Jenei Tamás a Diaszpóra Alapítvány alelnöke, a díjak egyik alapítója hangsúlyozta: azokat tüntetik ki e nagy értékű díjakkal, akik részt vesznek az otthonteremtésben, s összekovácsolják a többieket is. Vetési László elmondta, hogy az idei díjkiosztási ünnepség rendhagyó volt. Első alkalommal választottak kis gyülekezetet a díjátadás helyszínéül, és ugyancsak először történik meg, hogy egy gondnokot saját gyülekezetében tüntessenek ki a Földes Károly díjjal. /Valkai Krisztina: Szórványdíjakat adtak át Felsőtőkön. Sokadalom az omladozó kis templomban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./2003. október 13.
Nagyenyeden okt. 10-én hivatalosan is felavatták a volt Pionírházat, amely ezután Misztótfalusi Kis Miklós nevét viseli. Pásztori Kuppán Gerő tiszteletes elmondta, hogy itt lesz a református tagozat bentlakása, valamint a néhány éve félbe maradt Mezőgazdasági Népfőiskola is helyet kap az épületben. Az avatón jelen volt az Apáczai Közalapítvány elnöke, König Sándor, valamint Gecse Örs, aki Apáczai-emléktáblát adott át a házigazdáknak. Vetési László szórványügyi előadó tanácsos méltatta a magyar nyelvű oktatás fontosságát, valamint a ház jelentőségét. /N. T.: Magvetők Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 13./2003. október 14.
A Kolozsvár Társaság (KT) ökumenikus lelkésztalálkozót rendezett okt. 13-án a Római Katolikus Nőszövetség székházában. A találkozón mintegy húsz lelkész vett részt. Jakab Gábor plébános, a KT elnökségének tagja bemutatta a Társaság alakulásának körülményeit, valamint célkitűzéseit. Vetési László, a KT elnöke vitaindítójában hangsúlyozta: a magyar történelmi egyházaknak Kolozsváron nemcsak szakrális küldetésükre kell koncentrálniuk, hanem szerepet kell vállalniuk a város "romlása" megállítását célzó, közös tevékenységek sorában is. A jelenlévők bemutatták gyülekezetüket (plébániájukat), felvázolták sikereiket, gondjaikat. Megfogalmazódtak az első tennivalók is: a temető-kápolnák rendbetétele, az árvaházak magyar gyerekeinek felkutatása, a hóstáti földek monitorizálása stb. Elhatározták, hogy negyedévenként találkoznak, és fokozatosan kiépítenek olyan stratégiát, amely szolgálja a kolozsvári magyarságot, illetve a várost. /Szabó Csaba: Lelkésztalálkozót szervezett a Kolozsvári Társaság. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./2003. október 16.
Tanítás és szolgálat témával szervezett találkozót Szászrégenben, a református egyház DIO Házában az Európai Magyar Protestáns Szabadegyetem Erdélyi Köre. A három éve alakult erdélyi kör éves találkozóin mindig aktuális témákat vitatnak meg szakemberek. A nemrég zajlott rendezvényen a tanítóképzők helyzetéről, a végzettek elhelyezkedési lehetőségeiről, az érvényben levő tanügyi rendelkezésekről hangzottak el beszámolók, dr. Juhász Tamás teológiai professzor pedig Tonk Sándor szolgálatáról tartott előadást. Vetési László lelkipásztor Tanítók és tanítás Erdélyben című előadásában rámutatott, ma már többnyire ingázó tanítók, tanárok vannak, akik a tanórák után sietnek haza, hogy kis fizetésüket magánórák megtartásával pótolják. Asztalos Ferenc parlamenti képviselő a diáklétszám csökkenéséről, az érvényben levő tanügyi törvényekről, számolt be, majd Gagyi Béláné az 1948-1956 között működő szászrégeni tanítóképzőről mesélt az egybegyűlteknek. Ezután a Marosvásárhelyi Kántor- tanítóképző Intézet, a nagyenyedi és székelyudvarhelyi Tanítóképző Főiskola képviselői számoltak be tapasztalataikról. Elhelyezkedési gondjaik főleg a székelyudvarhelyieknek voltak, Hargita megyében 17 tanítói állást hirdettek meg, s erre 86-an jelentkeztek. /Simon Virág: Tanítás és szolgálat. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 16./