udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
134016
találat
lapozás: 1-30 ... 133021-133050 | 133051-133080 | 133081-133110 ... 134011-134016
Névmutató:
2017. november 9.
Körülményes a háromszéki műemlékek védelme (Megyei Művelődési Igazgatóság)
A megyei művelődési felügyelőség és a Székely Nemzeti Múzeum égisze alatt működött műkincsvédelmi hivatal összevonásával 2001-ben alakított megyei művelődési igazgatóság új vezetője számára kiemelt fontosságú a műemlékek védelme. Ha szükséges, bűnügyi eljárást is kezdeményeznek.
A Bartók Botond nyugdíjba vonulásával áprilisban megüresedett ügyvezető igazgatói tisztségbe a hivatal régi munkatársát, Kelemen Antónia Izabella egyetemi adjunktust nevezte ki június 6-ától a kulturális minisztérium. Az új vezető tegnapi sajtótájékoztatóján ismertette a hivatal tevékenységi körét: műemlékek és emlékművek nyilvántartása, a beavatkozások engedélyezése, a munkálatok követése, egyszóval a kulturális örökség védelme. A hivatal bocsát ki műkincsekre szóló kiviteli engedélyeket, továbbítja a múzeumi gyűjteményeket akkreditáló dokumentációkat, mint legutóbb a miklósvári Kálnoky-kastélyban berendezett Erdélyi Élet Múzeuma számára. Az igazgató hangsúlyozta, események szervezése nem tartozik hatáskörükbe. Háromszéken 594 műemléket és emlékművet tartanak nyilván, ezek régészeti, építészeti és ipartörténeti műemlékek, továbbá köztéri szobrok, térplasztikák, emléktáblák, lehetnek állami, magán vagy egyházi tulajdonban. A legtöbb műemlék Sepsiszentgyörgyön található, szám szerint 72, Kézdivásárhelyen 35, Csernátonban 33, Vargyason 31, Uzonban 19. Arra törekednek, hogy a törvények betartásával óvják a műemlékeket az avatatlan beavatkozásoktól. A visszajelzések nem mindig pozitívak, egyes tulajdonosok azt állítják, hogy tevékenységükkel gátolják az építkezési, javítási munkálatokat. Az ellenőrzés állandó tevékenységük, terepen követik a munkálatokat, ha esetleg felfedeznek olyanokat, amelyeket engedély nélkül végeznek, akkor intézkednek – mondotta az igazgató. Mióta átvette az intézmény vezetését, rendszeressé vált a terepmunka – tette hozzá. Engedélyezésnél gondot okoz, hogy a közigazgatási egységek nem rendelkeznek felújított általános urbanisztikai tervvel (PUG). Uzoné nemrég készült el, Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely a véghajrában van. Amennyiben nincs még urbanisztikai terv, védelmi övezetnek számít a műemléktől számított 100 méteren belüli terület városon, 200 méteres körzetben falun, 500 méteres kerületen belül külterületen. Például Kézdivásárhely belvárosa teljes egészében védett, ott régészeti leletmentésnek kell megelőznie a beavatkozásokat. Különleges helyzet van Árkoson, hiszen a belterület 40 százalékát védetté nyilvánították, mivel két műemlék, az unitárius erődtemplom és a Szentkereszty-kastély között terül el. Minden beavatkozásra engedélyt kell szerezni, ahhoz dokumentációt kell letenni, ebből sok kellemetlenség adódott – mondotta az igazgató.
Az igazgatóság együttműködik a kataszteri hivatallal és a bűnügyi rendőrséggel, az ellenőrzéseket közösen végzik. Néhány esetben bűnügyi eljárást kezdeményeztek a rendőrségen. Korábbi ügy a Nagybaconban törvénytelenül lebontott B kategóriás műemlék épület, a 19. században épült Árkádos ház esete. Folyamatban van egy másik ügy: Futásfalván megsemmisült egy székely kapu. A napokban új bűnügyi eljárás kezdeményezésére kerülhet sor. A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen utca végén, a Debren-patak partján levő volt városi vágóhidat 1905-ben építették Gyárfás Győző, Háromszék vármegye királyi főmérnöke tervei alapján. B kategóriás műemlék, amelynek állapota folyamatosan romlik, nem tartják karban, s már veszélyezteti a környezetben levők épségét is. Az épület állami tulajdonban, a Román Autóklub vagyonkezelésében van. A Román Autóklubot felszólították a karbantartásra, az itteni fiók vezetője azt állította, tehetetlen, a bukaresti vezetőség intézkedhet. Lejárt a 90 napos felszólítási határidő, következő lépésben rendőrségre adják – mondotta az igazgató. Kelemen Antónia elmondta, az ilyen helyzeteket meg szeretnék előzni. Körlevélben ismertették a polgármesteri hivatalokkal a törvényeket, kötelezettségeiket, adatokat kérve az adatbázisok kiegészítésére, de a 45 önkormányzat közül csak hattól kaptak választ. Sok esetben a szoborállítás után próbálják elintézni a törvényi formaságokat. Az igazgató hangsúlyozta, tanácsadással bármikor az ügyfelek rendelkezésre állnak, hogy megelőzzék a törvénytelen helyzeteket. Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. november 9.
Káosz és zűrzavar
Nem hatották meg a kormányt a szakszervezetek, a vállalkozói szövetségek, a gazdasági szakértők, a civil társadalom, az államelnöki hivatal, a külföldi befektetők részéről érkező aggodalmak, bírálatok, rá sem hederítettek a Victoria-palotában délidőben tüntetők követeléseire: tegnap elfogadták az adóügyi reformcsomagot. A kormányülés után pedig vélhetően a húszmillió könyvelő országa lettünk: a lakosság jelentős része elkezdett számolgatni, hogy akkor mindez mit is jelent számára, a módosítások hogyan érintik jövedelmét, nő vagy csökken fizetése, többet vagy kevesebbet fizet be az államkasszába. Annál is inkább, mert a kormány váltig állítja, mindenki jól jár az intézkedéssel, miközben a szakszervezetek és a vállalkozói szövetségek ennek ellenkezőjét hirdetik.
Annyi biztosnak látszik, a járulékfizetési kötelezettség áthárítása a munkáltatóról a munkavállalóra nagyjából lenullázza az állami ágazatban ígért fizetésemeléseket: a bruttó kereset ugyan nagyobb lesz az egységes bértörvény életbelépésével, de zsebben alig marad több. A magánszférában még rosszabb a helyzet: mivel az alkalmazottakra jóval több járulék hárul, a nettó fizetése mindenkinek csökken – hacsak a cég nem emeli meg a fizetését. Erre viszont a minimálbérnél nagyobb összegek esetén a munkáltatót kötelezni nem lehet, így gyakorlatilag a vállalkozó jóindulatán, lehetőségein, illetve a munkaerőpiaci helyzeten múlik, hogy a magánszférában dolgozók fizetése csökken-e. Ez munkavállalók millióit teszi kiszolgáltatottá, s bár újabban valóban munkaerőhiányról lehet beszélni, azért ne feledjük, hogy ez elsősorban a fejlett, gazdag nagyvárosi környezetben igaz – nem mindenütt tehát, jócskán van még olyan hely Romániában – Háromszék is ide sorolható! –, ahol súlyos gond a jól fizető munkahelyek hiánya. Márpedig jelenleg semmi garancia nincs arra, hogy a kevésbé fejlett térségekben, kevésbé pörgő ágazatokban dolgozók érdekei nem sérülnek. A jövedelemadó 16 százalékról 10 százalékra való csökkentése önmagában jó hír lehetne, a járulékok áthárításával azonban afféle sovány vigasznak tűnik, hiszen semmit sem érzünk belőle. Arra viszont „jó”, hogy fejfájást okozzon a polgármestereknek: a települések költségvetésébe ugyanis jóval kevesebb pénz folyik majd be, ami jelentősen csökkenti a beruházásokra fordítandó keretet.
De törhetik a fejüket és számolgathatnak a vállalkozók is: a nagyon hamar, másfél hónap múlva életbe lépő adóreform ugyanis zűrzavarhoz, káoszhoz vezet, ellentéte mindannak, amit jó üzleti környezetnek és gazdaságpolitikának szoktak nevezni.
Nehéz tehát olyan társadalmi réteget, csoportot találni, amelynek e nagy átalakítás kedvezne: alighanem nem is szolgál más célt a csomag, mint az államkassza bevételeinek növelését. A hatalmon levő bűnbanda már-már a számmisztikához folyamodik, hogy a kampányban ígért jólét illúzióját ideig-óráig fenntartsa. Félő, hogy mindannyiunk számára fájdalmas lesz a valóságra ébredés. Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. november 9.
Arany Jánostól Kalotaszegig (XXIX. Népzene- és néptánctalálkozó)
Balladákra épített táncjátékkal és táncházzal kezdődik holnap a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes és a Lajtha László Alapítvány szervezte idei népzene- és néptánctalálkozó, szombat délelőtt legényes- és szólótáncversenyt tartanak, este a hagyományos gálaműsoron fellép a házigazda együttes és a meghívottak, vasárnap a gyermekeké a színpad. Az már biztos, hogy jövőben, a harmincadik találkozó egyfajta lezárása lesz az eddigi folyamatnak, az eredeti célt, hogy a Háromszék Táncegyüttes stúdióközeli helyzetben készítsen felvételeket idős adatközlők táncáról, muzsikájáról, eme élő kincstár kiöregedése és megfogyatkozása miatt nem lehet tovább követni.
Pörge Dani, Sinkó Tera, Dalos Eszti, Tuba Ferkó, Rebi néni, Ágnes asszony egy úton jár, a bűn útján, egyfelé tart, a halálba. Kéjvágyuktól vezérelve az ördöggel cimborálnak, s kínok kínjával fizetnek – idézzük a budapesti Fitos Dezső Társulat és a Szentendrei Táncegyüttes Irgalom című, Arany János balladái nyomán készült táncjátéka műsorfüzetéből. Az előadás zenéjét ifj. Csoóri Sándor szerezte, rendezője a társulatalapító Fitos Dezső és Kocsis Ildikó. A Háromszék Táncegyüttes igazgatója lapunknak elmondta, azzal, hogy az idei népzene- és néptánctalálkozóra a hagyományos folklórműsortól eltérő táncjátékot is meghívtak, jelezni kívánják, hogy a rendezvény nyitna a jövőben más műfajok irányába is éppúgy, ahogy ez megjelenik a néptáncegyüttesek műsorpolitikájában is. Deák Gyula közölte, azt tapasztalják, hogy az idős adatközlőket már nem lehet nagy távolságokra utaztatni, nem vállalják a fellépést, ezért le kell mondaniuk arról, hogy a tőlük való gyűjtés legyen a fő célja a találkozónak. Ezt Ivácson László, az együttes művészeti vezetője is megerősítette, megtoldva azzal, hogy nincs már olyan hagyományőrző vidék, ahonnan ne gyűjtöttek volna, lefilmezték az ismert adatközlők minden táncát, muzsikáját (az együttes az eddigi találkozókon több mint ötszáz adatközlőtől gyűjtött anyagot). Az eredeti terv szerint az idei gálaműsor kiemelt meghívottjai kalotaszegi hagyományőrzők lettek volna, ellenben ezt csak részben sikerült megszervezni. Idős adatközlők nem tudnak részt venni a rendezvényen, de a kalotaszegi hagyományos tánc és muzsika mégsem hiányzik a gáláról, első alkalommal lép fel a találkozó színpadán a Kalotaszeg Néptáncegyüttes. A szombat esti gálaműsor további fellépői: a Szentendrei Táncegyüttes, a Fitos Dezső Társulat, a sepsiszentgyörgyi Kincskeresők és a Százlábú Néptáncegyüttes, a délelőtti legényes- és szólótáncverseny nyertesei, a Háromszék Táncegyüttes és a Heveder zenekar. Délután bemutatják Both Zsuzsa népszokásokat tartalmazó Ünnepnaptár című oktatási segédjegyzetét, ez annak a sorozatnak része, amelynek első három kiadványa a néptánc, a népzene és a népi játékok tanításának módszertanát foglalja össze. A vasárnapi gyermekgála kiemelt meghívottja a dicsőszentmártoni Apró Kökényes Néptáncegyüttes, rajtuk kívül még fellép a gelencei Burustyán, a kézdiszentkereszti Kincsek, valamint a sepsiszentgyörgyi Százlábacskák és Kincsek együttes és a Székely Mikó Kollégium néptánckara. Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. november 9.
Ars Hungarica Nagyszebenben
Javában zajlik az Ars Hungarica fesztivál Nagyszebenben. A kulturális élményen túl a rendezvénysorozat célja hangsúlyozni a magyar jelenlétet a Kárpát-medencében, és művelődési platformként bemutatni értékeinket más nemzetiségű érdeklődőknek. A nyolcnapos fesztiválról a szórványban élő Serfőző Levente főszervezővel beszélgettünk.
– Tizenkettedik alkalommal zajlik Nagyszebenben az Ars Hungarica. Honnan indultatok és hol tart most a fesztivál megítélése?
– Induláskor, még a Nagyszeben Európa Kulturális Fővárosa cím előtti évben, kulturális élményt és a nemzeti hovatartozáshoz „kapaszkodót” igyekeztünk teremteni, kínálni a helyi magyar közösség számára. A más nemzetiségűeknek meg jellegzetesen magyar bemutatkozási platformként kínáltuk. Következett a 2007-es év, amikor egy igen sikeres nagyszebeni évadban a magyar kultúrát nem csemegeként, hanem közösségi összetevőként kellett bemutatni. Ezt a következő, 2008-as évben nagy zuhanás követte, és sokan azt feltételezték, hogy itt is a vége. De mi nem így gondoltuk és nem ezt terveztük. Minden nehézség ellenére folytattuk, és ismét megszerveztük a rendezvényt. 2008–2010 között csak háromnapos fesztivált tudtunk lebonyolítani. Ezt követően a helyi tanács minden évben támogatja fesztiválunkat, és közben más mecénásokat is meggyőztünk, hogy a nagyszebeni Ars Hungarica kulturális fesztivált érdemes felkarolni. Jelenleg ott tartunk, hogy önállóságunkat kevesen kérdőjelezik meg, saját belátásunk és elképzeléseink szerint szervezzük a fesztivált. Az is igaz, hogy több intézménnyel és támogatóval értékes partneri kapcsolatot ápolunk, és ezt megpróbáljuk a legjobb tudásunk szerint kamatoztatni Nagyszebenben számukra is. Idén, tizenkettedik alkalommal nyolcnapos eseményt szerveztünk, és mintegy 35 külön programmal várjuk az érdeklődőket. Igyekszünk minden korosztályt megszólítani, minden igényt lefedni műsorajánlatinkkal. Nagy öröm számomra, hogy a gyermekek és fiatalok pedagógusaikkal együtt kapcsolódnak be, de az egyházak is támogatnak, befogadóak, partnerek a szervezésben. Ahogy azt a tavaly fogalmazta meg Nagyszeben polgármester asszonya, Astrid Fodor: Az Ars Hungarica kulturális fesztivál a térség magyar jellegű márkájává nőtte ki magát.
– Szórványban mekkora kihívást jelent minőségi kulturális fesztivált szervezni napjainkban, vagyis a magyar kultúrát népszerűsíteni?
– Az Ars Hungarica kulturális fesztivál a helyi magyarok számára kapaszkodó és iránytű jelleget is rejt magában. Közösségünk megmaradását és fejlődését nemzetünk értékrendszerében mindennapi tevékenységünkkel, konok kitartással érhetjük el. Ezt vallja egyesületünk vezetősége az együttműködések kialakításában, partnerkapcsolatok rendszerében. Nagyszebenben és környékén magyar kultúrát népszerűsítünk, büszkeséggel tölt el, mivel e gazdag nemzet tagjai lehetünk. Félelem és visszafogottság nélkül hívjuk meg eseményeinkre a más nyelvet beszélőket is, de fokozottan örülünk, ha azt látjuk, hogy az etnikailag vegyes házasságban élők is részt vesznek programjainkon. Tudjuk, hogy térségünkben sok ilyen család él, amelynek magyar vonala hangsúlyosan függ attól is, hogy a magyar intézmények mennyire képesek lépést tartani a mai társadalommal, a mai értékrendszerrel, nem feledkezve meg az alapokról. – Visszajelzések alapján a több éve sikeres fesztivál mennyire fontos a helyi közösségnek?
– Úgy értékeljük, hogy semmi különbség sincs köztünk és a más vidéken szervezők között. Talán emiatt vagyunk sikeresek, és közösségünk értékelése, visszajelzése sem késik. Egyenlő rangú polgárai lettek a nagyszebeni magyarok a Kárpát-medence bármely szögletében élőkkel, ugyanakkor helyi viszonylatban is megbecsült és tisztelt lakosai vagyunk Nagyszebennek és környékének. Az elmúlt évek munkájának és az események megszervezésének talán ez a legfontosabb hozadéka.
– Van olyan kiemelkedő hagyománnyal bíró esemény a programsorozatban, amely az Ars Hungarica fesztivál helyi jellegzetességét hivatott erősíteni?
– Igyekszünk minden évben műsorra tűzni találkozásokat elősegítő rendezvényeket, miként arra is törekszünk, hogy ne hiányozzanak a „helyi hungarikumok” sem. Példaként említem a hagyományos nagyszebeni szüreti bált, melyre nagy szüksége van közösségünknek. Amúgy semmit nem szeretnék kiemelni, mivel minden esemény fontos számunkra. Teljes műsorunkat a www.szeben.ro honlapunkon lehet megtekinteni illetve a fesztivál Facebook-oldalán.
– Fesztiváligazgatóként mit üzensz a Székelyföldön élő közösségnek?
– Sok kapcsolat köt Székelyföldhöz, feleségem csíkszeredai gyökereitől kezdve a számtalan ismerősig és barátig. Együtt vagyunk egy nagy család és segítenünk kell egymást. Székelyföldnek erősnek kell maradnia, ebben mi úgy segíthetünk, hogy felvállaljuk értékeinek bemutatását és az esetleges ellenszenveket tompítjuk ezzel. Másik szempont pedig az, hogy egymást ne kirekesztettnek, különcnek tekintsük, hanem együttműködő, egymást erősítő partnernek. Szeretettel várunk mindenkit Nagyszebenben! Huszár Szilamér / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. november 9.
Elutasították március 15. ünneppé nyilvánítását
Másodjára is elutasítóan véleményezte a szenátus közigazgatási szakbizottsága kedden azt a tervezetet, amely hivatalos ünneppé nyilvánítaná március 15-ét a romániai magyarok számára.
Ugyanaz a szakbizottság júniusban még elfogadásra javasolta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) törvénykezdeményezését, olyan körülmények között, amikor a kormánypártoknak nagy szükségük volt az RMDSZ voksaira a posztjáról önként lemondani nem hajlandó Sorin Grindeanu akkori miniszterelnök leváltásához.
A jobbközép ellenzék akkor éles nacionalista hangvételű támadást intézett a nemzeti érdekeket a magyar voksokért „áruba bocsátó” szociálliberális koalíció ellen, amely emiatt elnapolta az RMDSZ-es törvénykezdeményezések megvitatását, és végül is a magyar szövetség voksai nélkül is sikerült megszabadulnia „túlságosan önállóvá vált” miniszterelnökétől.
A tervezet október 16-án került napirendre a szenátus plénumában, de az RMDSZ kérésére visszautalták a szakbizottsághoz, miután a szövetség úgy értékelte: most már nincs meg a törvény elfogadásához szükséges többségi támogatás.
Az Agerpres hírügynökség beszámolója szerint a közigazgatási bizottság keddi ülésén már nemcsak az ellenzék támadta az RMDSZ kezdeményezését. Ioan Denes Beszterce-Naszód megyei szociáldemokrata szenátor azt mondta: pártja messzemenő nyitottságot tanúsít minden nemzeti kisebbség iránt, de nem léphet túl bizonyos dátumok jelképes töltetén, március 15. ünneppé nyilvánítása roppant kényes kérdésnek számít Erdélyben.
Cseke Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője úgy vélekedett, ez a törvénytervezet a júniusi politikai csatározások eszközévé vált, és a körülötte szított indulatok miatt ma már sokkal kényesebb ügynek számít, mint júniusban.
A tervezet lehetővé tenné a magyarlakta települések, valamint a megyék önkormányzatai és intézményei számára, hogy ünnepségeket szervezzenek ezen a napon, és ezek költségét az általuk kezelt költségvetésből fedezzék. A romániai munkáltatók kérésre szabadnapot adhatnának március 15-én magyar alkalmazottaiknak, a magyarság ünnepéről pedig különkiadásokban számolna be a román közszolgálati televízió és rádió.
A kormány a múlt héten elfogadott véleményezésében úgy értékelte, az RMDSZ tervezete – az esetleges szabadnap, illetve a közmédiára háruló feladatok tekintetében – pontosításra szorul, ugyanakkor alkotmányossági aggályát is kifejezte, mert szerinte sérülhet a jogegyenlőség, ha egyes román állampolgárok etnikai alapon részesülnek munkaszüneti napban. A kormány ezért nem foglalt állást a tervezet elfogadása vagy elutasítása mellett, a parlamentre bízva a döntést. Népújság (Marosvásárhely)2017. november 9.
Vehemencia és mítoszrombolás
A minap egyik kormánypárti képviselő állásfoglalást tett közzé, amelyben arra emlékeztet, hogy Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam, nem régiók alkotják, mint más európai országokat. Az állásfoglalás tulajdonképpen az egyik magyar képviselőnek a közösségi oldalán megjelent nyilatkozatára volt válasz, amelyben a katalán függetlenedési kísérletre érkezett reakciók kapcsán azt a következtetést vonta le, hogy Európa nem támogatja ugyan az elszakadást, de az autonómiát igen, és a kisebbségek ügyét a nemzetállamoknak kell rendezniük. Megoldásnak az autonómiát nevezte, amire a romániai magyarság száz éve vár.
A PSD-s képviselő ettől borult ki, vehemensen tiltakozott, és olyan kijelentéseket tett, amelyeket a szomorú emlékű diktátor, ha felébredne, bizonyára kitörő örömmel fogadna. A képviselő szerint ugyanis székelyek nem léteznek, amint Székelyföld sem. Romániában csak különböző etnikumú román állampolgárok élnek, és nem kellene az RMDSZ-nek „mesterséges feszültséget szítania”.
Sajnos nem egyedi esetről van szó, ez csak egy epizód a szinte menetrendszerűen fel-fellángoló magyarellenes megnyilvánulások sorozatában.
Sokatmondó az is, hogy azt az RMDSZ által javasolt törvénytervezetet, amely lehetővé tenné a magyarlakta települések, valamint a megyei önkormányzatok és intézmények számára, hogy ünnepségeket szervezzenek március 15-én, és ezek költségét az általuk kezelt költségvetésből fedezzék, illetve kérésre ezen a napon szabadnapot kaphassanak a magyar alkalmazottak, kedden a felsőház közigazgatási szakbizottsága másodjára is elutasította. Annak ellenére, hogy amikor a kormánypártnak szüksége volt az RMDSZ támogatására saját kormányfője menesztéséhez, ugyanaz a szakbizottság elfogadásra javasolta.
A kormány is „mossa kezeit”. Múlt heti véleményezésében úgy értékelte, az RMDSZ tervezete „pontosításra szorul”, ugyanakkor alkotmányossági aggályt is kifejezett, mert szerinte sérülhet a jogegyenlőség, ha egyes román állampolgárok etnikai alapon részesülnek munkaszüneti napban. Ezért bízta a parlamentre a döntést.
Szerencsére, ha ritkán is, de akad higgadt, kiegyensúlyozott vélemény. Jó példa erre Lucian Boia történész, a „mítoszromboló”, aki szerint nem lehet kötelezni a magyarokat, hogy örvendjenek a trianoni döntésnek, hiszen a magyarok számára szomorú időszak volt. Érthető, hogy miközben Románia az egyesülés centenáriumának megünneplésére készül, a magyarok nem tudnak velük együtt örülni. Boia szerint az lenne az egyedüli kiút, ha a két nemzet a múltjáról beszélve a jelenre és a jövőre koncentrálna. Hiszen a jövő a tét, nem a múlt.
Disszonáns felhang, és heves nacionalista hullámokat kavar az egyre hangosabb, pátosszal teli „hazafias” keblekben. De érdemes lenne megszívlelni. Mózes Edith / Népújság (Marosvásárhely)2017. november 9.
Közadakozásból épül Petőfi-szobor Marosszentgyörgyön
A marosszentgyörgyi önkormányzat még az idén decemberben felállítaná a község központjában Petőfi Sándor, az egyik legnagyobb magyar költő köztéri szobrát. Bálint Károly marosvásárhelyi szobrászművész alkotását a Szent György Általános Iskola előtti térre tervezik, az ott található Constantin Romanu Vivu-mellszobor közelébe, és ezáltal kulturális szempontból kiegyensúlyoznák a községben lévő szobrok számát – nyilatkozta Sófalvi Sándor Szabolcs polgármester.
A szobor közadakozásból készül, hogy minél több helyi – és nem csak – lakos a magáénak érezze. Aki szívügyének érzi, és anyagilag támogatná a szoborállítást, még megteheti november 15-ig. Az önkormányzat kérése, hogy az érintettek támogatási szándékukat jelezzék a 0744-525-134 telefonszámon. A támogatók névsora megjelenik a szoboravatásra kinyomtatandó Aranykönyvecskében. Menyhárt Borbála / Népújság (Marosvásárhely)2017. november 9.
Erkelt ünnepelték
Huszonhárom éve együtt Arad és Gyula testvérvárosok
Arad és Gyula testvérvárosi kapcsolatának 23. évfordulóját, ugyanakkor Erkel Ferenc magyar zeneszerző (a város szülöttjének) születésnapját ünnepelték november 7-én, kedden Gyulán. Az aradi küldöttséget – Bognár Levente alpolgármesterrel az élen – Gyula Város Önkormányzatának székházában fogadta dr. Görgényi Ernő gyulai polgármester, majd a hagyományokhoz híven a két testvérváros képviselő-testülete közös tanácsülésen, baráti hangulatban köszöntötte egymást. A Kézfogások c. rendezvény keretén belüli tanácskozáson Görgényi Ernő hangsúlyozta, Gyulának hat igazán aktív testvérvárosi kapcsolata van, ezek közül a legaktívabb az Araddal fenntartott viszony. Ennek nemcsak a földrajzi közelség az oka, hanem történelmi léptékben is hagyományos a két város kapcsolata. Nemcsak politikán alapuló kapcsolatrendszerről van szó, hanem egy olyan hosszú évekre visszanyúló kapocsra, melyen belül a civilszervezetek, intézmények és vállalkozások is együttműködnek. „Célunk minél jobban megismerni egymást, mert annál jobban tudjuk tisztelni egymást” – mondta a házigazda, aki értékelte az elmúlt évben elvégzett közös munkát, majd néhány tervet is előrevetített.
A jövő évi elképzelések tekintetében az aradiak számára (is) pozitívumnak számít, hogy a Gyulai Várszínház igazgatója szorosabbra kívánja fűzni a kulturális kapcsolatot az Aradi Kamaraszínházzal. Az aradi társulat december 11-én fogja Gyulán bemutatni a nagysikerű Sex, drugs, gods & rock ‘n’ roll c. darabját, 2018-ra pedig a Gyulai Várszínházzal egy közös bemutatót terveznek. A polgármester örömmel nyugtázta, hogy a civil kapcsolatok is erősödnek (köszönhető többek között a Gyula–Arad Baráti Társaságnak), de az aradi Csiky Gergely Főgimnázium és a Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium is gyümölcsöző együttműködést ápol, sikeresen pályáznak közös projektekre.
Bognár Levente aradi alpolgármester elmondta, találkozásuk a gyulaiakkal mindig örömmel tölti el őket. A Kézfogások rendezvénysorozat, az együttgondolkodás lehetőségein túl, a két várost és közösséget összekötő barátság egyik jelképe lett mára. A testvérvárosi tanácskozáson jelenlevők a 2017-es évi megállapodás pontjait mérlegelték, majd javaslatokat tettek a jövő évi közös munkákra, határon átnyúló pályázatokra is.
A tanácskozás után a vendégek egy része meglátogathatta a gyulai Almásy-kastélyt és a várat, a városvezetők és civilszervezetek képviselői pedig a „Határtalanul Erkel” programsorozat keretén belül koszorúkat helyeztek az Erkel Ferenc-emlékháznál.
A házigazdák délután az Erkel Ferenc Művelődési Központba kalauzolták a vendégeket, akik tartalmas prezentációkat láthattak gyulai és aradi előadóktól Erkel műveiről, életéről, örökségéről. Németh László levéltáros, kutató Bánk Bán életének valódinak vélt eseménysorát vezette végig a közönségnek, dr. Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus, a Gyulai Várszínház igazgatója a zeneszerző és a várszínház közötti kapcsolatról mesélt. Fekete Károly, az aradi Kölcsey Egyesület alelnöke lélekmelegítő, Erkel az aradi színpadokon c. előadása, végül, de nem utolsó sorban Kászoni László, az Aradi Állami Filharmónia előadóművészének (brácsa) lebilincselő eszmefuttatása – A zene hatása a nemzet lelkére – emelte a rendezvény színvonalát.
Aradi diák nyerte meg a rajzpályázatot
A késő délutáni órákban a Gyula Város Önkormányzata által – Arad és Gyula testvérkapcsolatán belül – általános iskolások számára kiírt „Mit jelent nekem Erkel” c. rajzpályázat eredményeit hirdették ki a Vigadóban. A Csiky Gergely Főgimnáziumból 22 pályamunka lett beválogatva, az aradi diákok összesen nyolc díjat kaptak, ezen belül az első és a második díj is őket illeti. A csikyseket Siska-Szabó Hajnalka aradi festőművész készítette fel. I. díjat kapott tehát: Komori Viktória (VII. oszt.), a II. díj Rónai Zoltáné (VII. o.). Különdíjasok: Biszák Mónika (VI. o.), Nyári Tamás (V. A o.), Andrásoni Orsolya (VII. o.), Cizmasiu Dominik (VI. o.), Bac Beatrix-Barbara (VII. o.), Révész Emma (V. o.).
Siska-Szabó Hajnalka a Nyugati Jelennek a helyszínen elégedetten és büszkén nyilatkozott diákjairól, szerinte a gyermekek nagyon lelkesen rajzoltak, bár a pályázati kiírás középpontjában egy igen komoly téma állt, amit – tekintve, hogy még nem is tanultak Erkelről és zenéjéről – aligha tudott volna segítség nélkül rajzban kifejezni egy általános iskolás diák. Éppen ezért a felkészítő tanár inkább a magyar himnusz és a magyarság felől közelítette meg a témát, innentől kezdve már jobban szárnyalt a fantázia.
A „Határtalanul Erkel” programsorozatot egy színvonalas, felemelő szimfonikus koncert zárta a Vigadóban, ahol az Erkel Ferenc Zeneiskola (Gyula), a Gyulai Erkel Ferenc Vegyeskar, az István Király Operakórus (Budapest) és az Aradi Állami Filharmónia művészei (Dorin Frandeș karmesterrel az élen) gyönyörködtették a hallgatóságot. Sólya Emília / Nyugati Jelen (Arad)2017. november 9.
Csikysek az Országos Ifjúsági Honismereti Akadémián
A 2017. november 2–5. között Veszprémben megrendezett Országos Ifjúsági Honismereti Akadémián a Csiky Gergely Főgimnázium két diákja, a XI. A osztályos Kecskés Lóránt és a XI. C osztályos Bíró Endre az aradi gyárak, gyárosok, iparos dinasztiák sikertörténeteit mutatták be.
A XIX. század második felében és a XX. század első felében virágzó aradi ipar nagy érdeklődést váltott ki, de a téma megválasztásán túl a hallgatóság az előadó diákok érzelmekre is ható gondolatait és szép magyar beszédét is értékelte.
A mesterségek témakörben bemutatott dolgozatok után, november 3-án az anyaországi, horgosi, nagyváradi, temesvári és aradi diákok a veszprémi vár esti fényeiben gyönyörködhettek, november 4-én pedig megtekintették a Herendi Porcelán Manufaktúrát, a zirci Reguly Antal Múzeumot, majd a Népművészeti Alkotóházban különböző kézműves foglalkozásokkal ismerkedtek. Tetszés szerint kipróbálhatták a mézeskalács sütést, a nemezelést, vagy szalmából és csuhéból emléktárgyakat készíthettek.
Köszönjük iskolánknak, hogy lehetővé tette utazásunkat, az Országos Honismereti Szövetségnek pedig a meghívást, az újabb lehetőséget, hogy ismeretekkel, élményekkel és új barátokkal gazdagodva térhettünk vissza. Olasz Angéla, ny. történelemtanár / csikygergelyarad.ro; Nyugati Jelen (Arad)2017. november 9.
Elfelejtett „hadsereg” – könyvbemutató Pécskán
Vasárnap délután a Pécskai Városháza dísztermében mutattuk be Balta János Az elfelejtett „hadsereg” című riportkötetét.
A könyv hősei, a meginterjúvolt pécskai, egykori munkaszolgálatosok szinte mindegyike ott volt a hallgatóságban.
Az Arad megyei Szederháton felnőtt, Aradon újságíró- és lapterjesztés-igazgató Balta Jánosnak is százezrek sorsa jutott, amikor – jóval leszerelése után – újra besorozták, hogy ne fegyverrel védje, hanem tudásával és szerszámokkal építse a szocialista Romániát, minden idők legemberpusztítóbb, kifosztó és megalázó rendszere megvalósításainak egyikét. Ő A Nép Házát kellett építse, mások a Duna–Fekete-tenger-csatornát ásták, testvérem völgyzáró gátat épített, de a kis- és nagy iskolások, meg az egyetemi hallgatók sem úszták meg. Egyetemi hallgatóként törtük az állami gazdaság kukoricáját, szimbolikus fizetésért. Középiskolásként kötöztünk és szedtünk paradicsomot, fosztottunk kukoricát és szedtünk zöldpaszulyt, általános iskolásként törni való piros paprikát gyűjtöttünk a kollektív zöldségtermesztő farmján. Ingyen. Tanárként vezettem kukoricafosztást, paradicsomszedést, kapálást, ingyen.
Így építtették a szocializmust a kommunisták, akik élvezték is a hajcsárkodást. Annak a történetnek a kiválasztott pribékeken kívül mindenki elszenvedője volt, függetlenül attól, hogy éjszaka otthon aludt és otthon is étkezett, vagy katonai felügyelet alatt tömegszálláson volt kénytelen dolgozni, étkezni, pihenni, élni.
1989-ben Romániában, Arad megyében is leáldozott a kommunizmus, és most itt van helyette a demokráciának nevezett rendszer, amelyben a pénz hajt mindent, és szinte mindenkit rabjaként kezel. Dölyfös gőggel. Nagy István / Nyugati Jelen (Arad)2017. november 9.
Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma
„A nagyvárosi magyar közösségek helyzete a szórványban és a diaszpórában”
November 7-én, kedden tartotta ülését Budapesten a KMKF (Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma). A találkozó témája: „A nagyvárosi magyar közösségek helyzete a szórványban és a diaszpórában”. A témában előadást tartott dr. Bodó Barna (a Szórvány Alapítvány képviseletében), Menyhárt József (a Magyar Közösség Pártja részéről), Gábrity Molnár Irén (a Magyarságkutató Tudományos Társaság részéről) és Kovács Eszter (az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontja részéről). Az előadásokon bemutatták a trianoni utódállamok nagyvárosaiban élő szórványmagyarság és a nyugati diaszpórában élő magyarok helyzetét. Kiderült, hogy leginkább azoknak az elcsatolt nagyvárosoknak csökken a magyar lakossága, ahol már eleve szórványlétben élünk, ahol arányunk nem éri el a város lakosságának a 30%-át. Minél kisebb a városban a magyarság aránya, annál erőteljesebb a csökkenés. Bodó Barna tanár úr előadásában erre a Svájc lakosságának 1%-át kitevő rétorománok ellenpéldáját hozta fel, akik, bár csak 75 ezren vannak, lélekszámuk nem csökken, nem olvadnak be. Ők rendelkeznek ugyanis olyasmivel, amivel egyetlen külhoni magyar közösség sem: autonómiájuk van.
Burián Sándor, az Erdélyi Magyar Néppárt képviseletében felszólalásában elmondta, hogy be kell látni: a legtöbb jó szándékú, a szórvány magyarságot támogató program, csak ideig-óráig tudja elodázni a beolvadást. A valódi megoldás a többlépcsős autonómia lenne, amire Székelyföld és a Partium esetében léteznek kidolgozott koncepciók (a partiumit dr. Szilágyi Ferenc dolgozta ki), de a felvidéki Csallóköz is rászorul az autonómiára. Burián rámutatott, hogy az autonómia nem csak a gazdasági felemelkedést tudná biztosítani a régióban élőknek, hanem, a magyar nyelv elismerésével, amely regionálisan egyenrangú lehetne a románnal illetve a szlovákkal, megszűnne nyelvünk fokozódó háttérbe szorulása a mindennapi életben, megszűnne az az érzés, hogy másodrendű állampolgárai vagyunk az országnak.
A gyűlésen szó esett még az egyházak és a civilszervezetek fontos szerepéről amit a szórványban élők magyarságtudatának megmaradásért játszanak. Sajnos, amíg alapvető változás nem áll be a Kárpát-medencei szórványmagyarság jogi helyzetében, addig nem lehetünk optimisták a jövőnket illetően. Burián Sándor / Nyugati Jelen (Arad)2017. november 9.
Regéczy Perle Ágyán
November 7-én, kedden az ágyai Olosz Lajos Általános Iskolában Regéczy Szabina Perle író, műfordító, a Tóth Árpád Irodalmi Kör elnöke, a Román Írószövetség tagja saját versesköteteiből ès műfordításaiból felolvasást tartott diákoknak, pedagógusoknak. Betekintést nyerhettünk költői, írói, műfordítói tevékenységébe. Versei vàltozatosak, sokatmondóak, prózai alkotàsai szemèlyes élményeiről mesélnek.
Szimbolista látásmódját végigvezeti versein, prózai írásain (Kolompoló pásztorképek). Egy másik irodalmi irányzatban is otthonosan mozog, ez a szürrealizmus (Szépséged). Családja a Tóth Árpád Irodalmi Kör és a Román Írószövetség, ahol nagyon jól érzi magát, ugyanis hat irodalmi díja közül hármat műfordításaival érdemelt ki (Irodalmi Jelen díj, Román Írószövetségi díj, Apáczai Oklevèl).
Műfordításai közül A tegnap költészetéből mutatta be Alecsandru Macedonski, Ştefan Octavian Iosif, George Bacovia verseit. Az Elszállok egy szonett szárnyain című versek és műfordítások kötetből elhangzott néhány Ana Blandiana-költemény is, majd az Álom és valóság című naplójegyzet-sorozatból olvasott fel az írónő, amely a Havi Szemlében és Szövétnekben részletekben látott napvilágot 2014-ben. Egy szimbolista vallomása a költészet templomáról című írást szerényen ismertette. A gyerekek örömére felolvasta Rocki, a fekete csillagcímű karcolatát, az angol nyelvű fordítások közül John Donne: Ravaszul alkotott kis világ vagyok én című költeményt (I am a little world made cunningly) ismertette.
A felolvasó délelőtt záró mozzanata A tegnap költészetéből című műfordítás-gyűjtemény volt, amely 112 műfordítást, 20 román költő versét tartalmazza. Ők a tegnap költői, de a mai ember számára is mély üzenetet hordoznak.
A kellemes novemberi délelőtt dedikálással zárult.
Az ágyai tanári kar és a diákok köszönetüket fejezik ki Regéczy Szabina Perlének a kellemes író–olvasó találkozóért. Erdős Márta magyartanár / Nyugati Jelen (Arad)2017. november 9.
Politikáról, Agrárakadémiáról a MIÉRT-esekkel
Idei és jövőbeli programokról, törvénykezdeményezésekről tartott beszámolót a MIÉRT képviselete szerdán Kolozsváron. Oltean Csongor MIÉRT-elnök elmondta: segítenek a Minority SafePack (MSPI) kezdeményezéshez szükséges aláírásgyűjtésben, ezért a héten játékot is indítottak a Facebookon, hogy erősítsék a köztudatban a MSPI fontosságát. Az ukrán oktatási törvény módosítását is javasolták és határozatot hoztak róla a YEPP-ben (az Európai Néppárt Ifjúsági Szervezetében). Ugyanakkor Winkler Gyula EP-képviselővel együttműködve november 27-ig újra meghirdették brüsszeli gyakornoki programjukat. A román egyesülés közelgő centenáriuma kapcsán pedig a MIÉRT párbeszédre törekszik a román fiatalokkal. Oltean Csongor a sajtótájékoztatón felhívta a figyelmet a Zmenta.ro Facebook oldalon megjelenő magyarellenes videó veszélyeire.
A MIÉRT a múlt hét végén kezdte el az RMDSZ és a Matthias Corvinus Kollégiummal együttműködve az Erdélyi Politikai Iskola megszervezését, amelyre ezúttal 92-en jelentkeztek. Közülük választották ki azt a 23 fiatalt, akiket négy alkalmas képzés során készítenek fel a politikai életre.
Szöllősi Tamás kézdivásárhelyi önkormányzati képviselő, a Kézdivásárhelyi Ifjúsági Szervezet elnöke a sajtótájékoztatón rámutatott: a jelenlegi ifjúsági törvény diszkriminatív, mivel csak a megyeszékhelyen lehet ifjúsági alapokat létrehozni. Az ifjúsági törvény módosítására vonatkozó, Fejér László Ödön szenátor által kidolgozott RMDSZ-es és MIÉRT-es javaslatot már elfogadta a szenátus, de a döntő testület a képviselőház. Azt viszont még nem lehet tudni, hogy mikor kerül a képviselőház elé a javaslat.
Birtalan István, a MIÉRT vidékfejlesztésért és mezőgazdasági ügyekért felelős alelnöke elmondta: két éve szervezték meg az első Agrárakadémiát Marosvásárhelyen, ahol a vidéki életet és mezőgazdaságot népszerűsítették a jelenlevőknek. Az elkövetkezőkben három Agrárakadémiát szerveznek; az elsőt november 25-én, Szovátán, a gabonatermesztés témájában, jövő év tavaszán pedig állattenyésztésről és növénytermesztésről lesz szó. Az Agrárakadémia megszervezésében Tánczos Barna szenátor segíti a MIÉRT-et, aki az EU-s támogatásokról tart majd előadást, de a vegyszerezésről, a hatékony cégvezetésről és aktuális pályázatokról is lehet majd tanulni. Birtalan szerint ezekre a rendezvényekre azért van szükség, mivel egyrészt tájékoztatják a fiatal gazdákat a lehetőségekről, másrészt pedig lehetőséget teremtenek a közös munkára. Szabadság (Kolozsvár)2017. november 9.
EMNP – Közös erdélyi ügy a szatmárnémeti utcanév-botrány
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elfogadhatatlannak tartja Kereskényi Gábor Szatmárnémeti polgármesterének megnyilatkozásait, hiszen érvelése, amelynek alapján a CEMO keresetének elutasítását kérte, semmiben nem különbözik elődje, a szociáldemokrata Dorel Coica érveitől, miszerint a kétnyelvűség túl sokba kerül és különben sem kötelezi semmilyen törvény erre a városvezetést. „És mindezt megtetézi egy tévesen értelmezett lokálpatriotizmus, amellyel Kereskényi Gábor az esetet szatmári belügyként igyekszik beállítani, holott az eset régen túlmutat szatmárnémeti közigazgatási határain, alapjaiban veszélyeztetve az erdélyi magyar anyanyelvi jogérvényesítést” – nyilatkozta mai kolozsvári sajtótájékoztatóján Mihály Ágnes. Az EMNP Országos Önkormányzati Tanácsának alelnöke azzal kapcsolatban fejtett ki álláspontot, hogy a múlt héten Szatmárnémeti magyar polgármestere pert nyert a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) ellen, amely az utcanevek kétnyelvűségét szerette volna bírósági úton érvényesíteni.
Amikor a pert a CEMO elindította, még Dorel Coica vezette Szatmárnémetit, de a per érdemi részére az RMDSZ-es Kereskényi Gábor megválasztása után került sor. Kereskényi korábban az MTI-nek úgy nyilatkozott: a kétnyelvű feliratozás élharcosának tekinti magát, de nem fogadhatja el, hogy kívülről kényszerítsék erre. Mindezzel arra utalt, hogy a marosvásárhelyi Cemo kezdett a szatmári utcanevekért pereskedni. Elmondta azt is: semmilyen törvény nem kötelezi a polgármesteri hivatalt a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére, és a bíróság sem kényszerítheti erre, mert az a hatalmi ágak szétválasztásának az elvét sértené.
Mihály Ágnes szerint a bíróság figyelmen hagyta nemzetközi dokumentumok (Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről; Regionális és Kisebbségei Nyelvek Európai Chartája) többnyelvűségre vonatkozó irányelveit, amelyeket – kötelezettség ellenében – Románia is ratifikált, és amelyekről Kereskényi is azt tartja, azok nem kötelezők. A CEMO marosvásárhelyi központú, de egész erdélyi szinten működő jogvédelmi civil szervezet, amely a joggyakorlat romániai hiányosságaira hívja fel a figyelmet és a többnyelvűség gyakorlására szeretné bírósági úton rábírni a közigazgatás intézményeit. Érthetetlenül áll a szatmárnémeti esettel szemben, hiszen a CEMO célja az RMDSZ programjának egyik kiemelt pontja is, Kereskényi viszont idegenként, külső erőként kezeli a jogvédő szervezetet.
Mihály Ágnes pozitív erdélyi példákat is felhozott: a nagyváradi Szent László tér, a Bánffyhunyadon két éve meglévő magyar utcanévtáblák, a kolozsvári városnév táblák esetében sikerült elfogadtatni a magyar nyelv használatát. Elmondta azt is: kétségtelen, hogy Kereskényi a pert PSD-s elődjétől örökölte, és a bürokrácia kényszere is szorítja, de ez nem szolgálhat mentségül érvelésére.
A CEMO felszólítja az RMDSZ-t, hogy vesse latba befolyását az ügy rendezése érdekében. Az pedig elfogadhatatlan, hogy a polgármester a magyar nyelvnek a közigazgatásban való használatát helyi belügyként kezeli, és az anyagi kiadásokra hivatkozva tagadja meg. Összefogásra van szükség, hogy a romániai közvélemény is értse meg, természetes jog érvényesítéséről van szó. Azokban az önkormányzatokban, ahol magyar többségű a vezetés, minden feltétel adott, hogy az utca- és térnevek, valamint a hivatali ügyintézés többnyelvűvé váljék – mondta Mihály Ágnes, aki maga is szatmárnémeti városi tanácsos. Szabadság (Kolozsvár)2017. november 9.
Az éneklés olyan, mint a meditáció
Tízéves a Guttman Mihály pedagóguskórus
Töretlen lelkesedéssel készülnek a Guttman Mihály pedagóguskórus tagjai és karnagyuk, Bedő Ágnes, a november 11-én, szombat délután fél hattól kezdődő kóruskoncertjükre a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében, amelynek során az énekkar megalakulásának tizedik évfordulóját ünneplik. Bedő Ágnes karnaggyal készített interjúnkból megtudhatják: a kórus az elmúlt tíz évben 138 alkalommal lépett fel, mindegyik koncerthez számos szép emlék fűződik. A tagok szívesen vállalják a koncertekre való felkészülést, hiszen még a próbák is felüdülést jelentenek számukra.
– Hogyan jött létre a kolozsvári magyar pedagóguskórus, amely 2013-tól Guttman Mihály (1926–2013) karnagy, zenetanár, a kolozsvári zenelíceum első igazgatójának a nevét viseli?
– A kórus 2007 októberében jött létre a Kolozsvári Magyar Pedagógusok Kamarakórusa néven. Az énekkar tagjai tanítók, óvónők, reál és humán, valamint zeneszakos pedagógusok. Tevékenységünkre lelkiismeretes, kemény munka, megbízhatóság, példaértékű kóruséneklés, jókedvű csapatszellem jellemző. 2013 novemberében vettük fel a Guttman Mihály nevet, így azóta generációk mestere és mentora nevének égisze alatt folytatjuk tevékenységünket. 2015 áprilisában a magyarországi KÓTA (Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége – szerk. megj.) minősítő hangversenyén Arany dicsérettel fokozatot értünk el. A közel száznegyven művet tartalmazó repertoárunkat Erdély városain kívül külföldön is többször megszólaltattuk.
– Hogyan toboroztál tagokat? Hogyan állt össze az énekkar?
– Egy külföldi pedagóguskórus előadásának meghallgatása nyomán született meg az ötlet, hogy Kolozsvárnak is lehetne magyar pedagóguskórusa. Sorra szólítottam meg a kollégáimat, és megkérdeztem: szeretnének-e egy ilyen együttesben énekelni. Nagy örömömre pozitív válaszokat kaptam. Majd a kollégák is tovább érdeklődtek tanár ismerőseik körében. Így állt össze az a csapat, amellyel elindultunk ezen az úton.
– Amikor létrehoztad a kórust, még tanítottál a kolozsvári zenelíceumban. Hogyan tudtad összeegyeztetni a tanári munkát ezzel a tevékenységgel? Mennyivel könnyebb most, hogy pár éve nyugdíjas vagy?
– Igen, még tanítottam, de akkor sem éreztem, hogy áldozat lett volna e két tevékenység párhuzamos végzése, hiszen mindkettő a szakmámhoz tartozott. Szerettem tanítani is, de a kóruséneklés, a karvezetés is nagyon közel állt és áll szívemhez. Akár azt is mondhatnám: könnyű volt. Most, hogy nyugdíjas vagyok, az aktív tanári éveimhez képest csak a pedagógusi munkám cserélődött fel másféle tevékenységekre, az énekkarral végzett munka ugyanúgy folytatódik.
– Hány taggal kezdtél, hogyan alakult kórus létszáma az évek folyamán? Hány tagú most a kórus?
– Első próbánkat 2007. október elején tartottuk meg. Decemberben léptünk fel először, Kulcsár Gabriella Zenélő Kolozsvár című rendezvénysorozatában, közel húsztagú csapattal. Az évek folyamán jöttek-mentek a kórustagok. Jelen pillanatban harminchárman vagyunk, ebből tízen aktív alapító tagok.
– A férfi szólamokba mindig nehéz embert találni. Neked hogy sikerült?
– Sajnos, mint más kórusok, mi is férfihang hiányban szenvedünk, nagyon nehéz a férfiakat meggyőzni, hogy hobbiként énekeljenek például focizás, számítógépezés vagy „tudomisénmi” helyett.
– Milyen repertoáralakítási elvet követtél az évek során?
– Kezdeti célkitűzésünk minél több Kodály-mű elsajátítása, előadása volt. Ez nagyjából meg is valósult, hiszen 16 Kodály-alkotás szerepel a repertoárunkban. Mára közel 140 mű van a tarsolyunkban, köztük olyanok is, amelyek komoly erőpróba elé állították a kórust. Főként a magyar kórusirodalom legszebb alkotásait szólaltatjuk meg, de műsorunkon szerepelnek reneszánsz, klasszikus és romantikus szerzők alkotásai, valamint kolozsvári, erdélyi magyar zeneszerzők művei is. Elmaradhatatlan Gárdonyi Zoltán: Bocsásd meg, Úr Isten című szerzeménye, melyet a kórusunk mottóként minden fellépésén megszólaltat.
– Melyek voltak az elmúlt 10 év emlékezetesebb koncertjei, eseményei?
– Nehéz válogatni, felsorolhatnám például a Guttman Mihály, Vermesy Péter vagy Szabó Csaba emlékére rendezett esteket, a bátaszéki, érdi vagy hatvani kórussal szervezett testvérkoncerteket, de emlékezetes marad Bátaszéken, Budapesten, Ipolyságon vagy Beregszászon való szereplésünk is. Ha visszapillantok, e tíz év alatt 138 fellépésünk volt, és mondhatom, mindenikhez fűződik valami rendkívüli, szép emlék.
– Töretlen az énekkari tagok lelkesedése?
– Bár úgy érzem, felgyorsult az idő, sűrűsödnek az események, tornyosul fejünk fölött a sok munka, dalostársaim lelkesedése mégis töretlen. Ez valószínűleg onnan ered, hogy a próba, bár nagyon intenzív, szinte mindenki számára felüdülést jelent. Többen jelezték, hogy fáradtan érkeznek, de frissen távoznak.
– Mit adott neked ez az énekkar? Mit adott a közös éneklés, az elmúlt tíz év a kórustagoknak?
– Számomra szakmai elégtételt, elismerést, az éneklésen túl szoros, személyes kapcsolatokat és nagyon sok szeretetet. Igazából együtt növekedünk, fejlődünk. Mindannyian megtapasztaljuk a zene hatalmas összetartó erejét. A kóruséneklés során, a heti találkozások által jobban megismerjük egymást, tudunk egymás öröméről, bánatáról, gondjairól, terveiről. És nem utolsósorban nagyon megszerettük egymást.
– Mi az, ami folytatásra sarkall?
– Mindig van ösztönző erő. Ilyen az egyre szaporodó meghívások, a kristálytisztán összecsengő harmóniák vagy az elégtétel, hogy fejlődőképesek vagyunk.
– Új tagok jelentkeztek-e például az elmúlt évben? Mi a kórus vonzereje, amivel új tagokat lehetne toborozni, odacsábítani?
– Ritkán csatlakozik kórusunkhoz egy-egy új tag. Ennek egyik oka lehet, hogy ezt a tevékenységet ingyen és bérmentve kell végezni, de annál több odaadással, szeretettel. Hogy mi a kórus vonzereje? Ezt még pontosan nem derítettem ki, de lehetne talán a pozitív kisugárzás, a szép énekszó, az összetartozás, a komolyság-vidámság, jó közösség.
– Hogyan fogalmaznád meg karnagyi ars poeticádat?
– Számomra az éneklés olyan, mint a meditáció. Szép módja az Istennel való találkozásnak. Ilyenkor megszűnik a külvilág, és testünkkel-lelkünkkel, egész lényünkkel csak a harmóniára figyelünk.
– Pedagóguskórus vagytok, de vannak olyan tagok is, akik nem pedagógusok.
– Igaz, van a kórusunkban olyan is, aki nem tanári pályán tevékenykedik. De bármi legyen is a szakmánk, egyéni példánkkal is oktatunk, nevelünk.
– Rövid- és hosszú távú terved/terveitek?
– Szeretném, ha férfi énekesek csatlakoznának kórusunkhoz, ha sikerülne újabb igényes műveket megtanulnunk, és magyar pedagóguskórusként még sokáig működjön ez az együttes akkor is, ha majd nekem már „le kell tennem a lantot”.
– Hogyan látod a komolyzene, a kóruséneklés jövőjét?
– Azt hiszem, hogy a komolyzene lassan egyre nagyobb teret hódít. A kóruséneklés nehezebb helyzetben van. Bár elég sok magyar énekegyüttes van, be kell ismerni, hogy ezek közül, sajnos, egyesek zeneileg nemigen nevezhetők kórusnak. Nagyon sok hozzáértő munka szükséges ahhoz, hogy muzikalitás szempontjából valamilyen fülsimogató szintre hozzunk minden létező énekkart. Remélem, vannak és lesznek olyan lelkes szakmabeli harcosok, akik ezt a munkát felvállalják. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)2017. november 9.
Minden irányból támadják a kormány által „kirobbantott” fiskális forradalmat
Multiellenes hangulatban zajlott le a Tudose-kabinet szerdai ülése, amelyen – többnapos halasztás után – végül sürgősségi kormányrendelettel fogadták el a 2018-as évtől tervezett adópolitikai módosításokat.
A „fiskális forradalom” meghirdetői szerint ugyanis a szakszervezetek és a munkáltatói szövetségek képviselői eleinte egyetértettek a kormány által tervezett adóügyi módosításokkal, s csak azt követően fogalmazták meg az első bírálatokat, hogy kiderült, a szociálliberális koalíció szigorúan fel kíván lépni az ellen, hogy bizonyos cégek kiviszik az itt megszerzett profitot Romániából. Mint Mihai Tudose fogalmazott, azóta hallani kritikus hangokat, hogy „egyes multik idegesek lettek”.
A miniszterelnök ugyanakkor a kormányülés első, sajtónyilvános részében gratulált Ionuț Mișa pénzügyminiszternek az új adópolitikához, meglátása szerint ugyanis az a tény, hogy a nap folyamán egyes bankok elengedték alkalmazottaikat, hogy azok részt vehessenek a kormánypalota elé összehívott tüntetésen, azt mutatja, hogy a kabinet jó úton jár. „Talán ők is fognak adót fizetni” – jegyezte meg. Utalva a Renault tulajdonában levő Dacia autógyár alkalmazottainak előző napi nagyszabású tiltakozó megmozdulására pedig leszögezte: nem mehet tovább az a gyakorlat, hogy miközben a szakszervezet autópályákat követel, a vállalat kiviszi a profitot az országból. Ionuț Mișa közben azt emelte ki, hogy a kormány nem tesz egyebet, mint átemeli a romániai törvények közé az Európai Unió 1164-es irányelvét, ami az adóügyi kötelezettségek elkerülése ellen lép fel. Meglátása szerint pedig ez extra bevételéket hoz fog hozni az ország költségvetésbe, ami a polgárokra nézve is jótékony hatással bír majd, hiszen több jut például kórházakra, autópályákra.
Mi is változik?
Ionuţ Mişa pénzügyminiszter különben szerdán is ismételten azt hangsúlyozta a kormány intézkedéscsomagja kapcsán, hogy annak elfogadása nyomán 2018-tól nőni fog az alkalmazott fizetése, miközben a munkáltató sem fog többet befizetni az államkasszába a jövedelemadó csökkentése és a társadalombiztosítási járulékok munkaadóról munkavállalóra való áthárítása következtében.
Mişa kifejtette: a sokat vitatott tervezet előnyös lesz a lakosság számára, de a Romániában működő cégek számára is. Mint részletezte: az első módosítás értelmében 16-ról 10 százalékra csökken az alkalmazottak, nyugdíjasok, egyéni vállalkozói engedéllyel rendelkező magányszemélyek, valamint a szerzői jogdíjakból, magánrendelők, albérletek, kamatok, díjak, mezőgazdasági tevékenységek révén szerzett jövedelmek adója. Kivételt képez az osztalékadó, amely 5 százalékos marad.
A társadalombiztosítási hozzájárulások 39,25 százalékról 37,25 százalékra csökkennek, és ezentúl nem a munkáltatót, hanem a munkavállalót terhelik. „Le akarom szögezni, hogy ez a három intézkedés összességében az alkalmazott nettó jövedelmének növekedéséhez vezet, anélkül, hogy a munkáltatónak több pénzt kellene fizetnie az államkasszába” – magyarázta a pénzügyminiszter. A szerdán elfogadott sürgősségi kormányrendelet ugyanakkor egymillió euróra emelte azt a küszöböt, ami alatt a cégeknek nem társasági adót kell fizetniük, hanem az üzleti forgalmuk után adóznak, mint ahogy a megosztott áfafizetésről is döntöttek, és egy 2,25 százalékos munkabiztosítási járulékot is kivetettek.
Az intézkedéscsomagban a minimálbér bruttó értékének a jelenlegi 1450 lejről 1900 lejre történő emelése is szerepel, a gyermekgondozási díj (gyed) minimális összege pedig a jelenlegi 1233 lejről 1250 lejre nő. A kormány ugyanakkor arról is döntött, hogy 640 lejre nő a szociális nyugdíj, a nyugdíjpont érteke pedig 1100 lej lesz 2018. július elsejétől, ám ezzel párhuzamosan a kötelező magánnyugdíjalapba befolyó összeget 5,1 százalékról 3,7-re csökkentik. Lia Olguța Vasilescu munkaügyi miniszter korábban úgy nyilatkozott, hogy a százalékarány csökkentése nyomán „a jelenlegi nominális érték nem sérül”.
„Pontosabban, jövőre is ugyanakkora összeget fognak a cégek átutalni a kötelező magánnyugdíjalapba, mint idén. Azért van szükség a százalékarány csökkentésére, mivel a bruttó fizetések 20 százalékkal nőni fognak” – érvelt korábban Vasilescu.
Tiltakozó civilek és szakszervezetek
A kormányülés idejére közben mintegy 200 személy gyűlt össze a bukaresti Győzelem téren, a kormánypalota előtt. A tiltakozás a Facebookon szerveződött, a kezdeményezők a román gazdaság fekete szerdájának nevezték november 8-át. PSD, vörös pestis”, „Le, le, le a hazug kormánnyal”, „Börtönbe velük” – skandálták az egybegyűltek, akik elmondásuk szerint attól félnek, hogy negatívan fognak rájuk hatni a kormány által tervezett adóügyi intézkedések. A tiltakozó akción részt vett Bogdan Hossu, az Alfa Kartell szakszervezeti tömörülés elnöke is, aki az összesereglett újságíróknak elmondta, az ombudsmanhoz készül fordulni a kormány által elfogadott intézkedések ügyében, s reméli, hogy a „nép ügyvédje” az alkotmánybíróságtól fog jogorvoslatot kérni.
Az ellenzék is mozgolódik
Alighogy elfogadta ugyanakkor a kormány az adópolitikai módosításokat, Dan Barna, az ellenzéki Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) elnöke bejelentette, az alakulat képviselői is szenátorai is csatlakoznak a Győzelem tériekhez.
A legnagyobb ellenzéki alakulat, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke eközben közölte, hétfőn bizalmatlansági indítvány beterjesztését fogja javasolni, elfogadása érdekében pedig valamennyi parlamenti párttal egyeztetést kezdeményez. Kijelentésével az RMDSZ-re, illetve a nemzeti kisebbségek frakciójára, valamint az egyetlen csoportosuláshoz sem csatlakozott honatyákra is utalt, nélkülük ugyanis semmiképp nem lenne meg a kormánybuktatáshoz szükséges szavazatszám.
Kivár az állásfoglalással az RMDSZ
A közvitára bocsátott tervezethez képest módosításokkal fogadta el a kormány a sürgősségi rendeletet, ezért az RMDSZ-nek át kell vizsgálnia a dokumentumot, csak azután dönthet, hogy támogatja vagy sem” – fejtette ki szerdán délután a Krónika megkeresésére Erdei Dolóczki István képviselő, az alsóház pénzügyi bizottságának tagja. Azt mondja, erre egy-két nap alatt sor kerül.
Mint elmondta, a személyes véleménye az, hogy a jövedelemadó csökkentése jó döntés, hiszen „még a pénzügyminiszter is szeret kevesebb adót fizetni”, ám meg kell nézni, hogy az önkormányzatok költségvetésében okozott kiesést miként pótolják. „Helyi szinten nagyok az elvárások, biztosítani kell a közvilágítást, aszfaltozni kell, de mindehhez pénz kell” – mutatott rá a szatmári politikus.
Hozzátette, a tb-járulékok csak a munkavállaló általi befizetésének az a pozitívuma, hogy egyszerűsíti a bürokráciát, viszont biztosítékokat kell találni, hogy az alkalmazottak nettó jövedelme ne csökkenjen. „Azt a húsz százalékot eddig is befizette a munkaadó az államkasszába, most oda kell adnia a munkavállalónak, és nem teheti ezt az összeget zsebre” – fogalmazta meg Erdei Dolóczki. Az ellenzék által felvetett bizalmatlansági indítványról az RMDSZ-es képviselő kifejtette, jól meg kell fontolni, hiszen „nem elég megbuktatni egy kormányt, azzal is számolni kell, hogy kik kerülnek majd a helyükre, hogy érdemes-e egy újabb politikai válságot kirobbantani”.
Másokkal megfizettetett választási ígéretek
A Szociáldemokrata Párt a nagyvárosok pénzéből próbálja fedezni a választási ígéreteit” – szögezte le kérdésünkre Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Meglátása szerint a személyi jövedelemadó 16 százalékról 10 százalékra történő csökkentését mindenképpen támogatja, mert fontosnak tartja, hogy több pénz maradjon az emberek zsebében, ám megfelelő kompenzációs mechanizmus híján ennek a nagyvárosok lehetnek a vesztesei. „A jelenleg birtokomban levő információk alapján úgy tűnik, hogy a kisebb települések nem veszítenek, sőt akár nyerhetnek is a módosításból, ám a nagyvárosok egyértelmű vesztesek” – szögezte le a polgármester.
Közölte, hosszas tárgyalások után a kormány előrukkolt egy kompenzációs rendszerrel, ám ez nem fogja a megyei jogú városok teljes veszteségét pótolni. Mint részletezte, az egész csomagot abból kiindulva dolgozták ki, hogy 2016. december 31-én rengeteg pénz, országos szinten 11 milliárd lej maradt az önkormányzatok számláin, ez a pénz hiányzott a gazdaságból. Így a személyi jövedelemadó csökkenése miatt kiesett pénzt annak függvényében kompenzálják, hogy egy önkormányzatnak az elmúlt év végén mennyi pénz maradt meg a számláján.
Ez úgy néz ki – magyarázta a székelyföldi politikus –, hogy a számlán maradt összeg fele és a hiányzó összeg közötti különbözetet fizeti a kormány. Tehát ha egy városnak hiányzik hárommillió lej a személyi jövedelemadóból visszaosztott összegből, ám tavaly a számláján maradt hatmillió lej, akkor nem kap semmi kompenzálást, ezt úgy is le lehet fordítani, hogy elvesz az állam az önkormányzattól hárommillió lejt, illusztrálta Antal Árpád.
Kitért arra is, hogy a polgármesterek a kormány tagjaival és vezető politikusaival lefolytatott keddi találkozón felhívták a miniszterelnök figyelmét: az összegek azért maradtak a számlákon, mert a különböző procedúrák olyan bonyolultak, hogy nem tudják a beruházásaikat megfelelő módon lebonyolítani.
„Még ha működésbe lendül a kompenzációs rendszer, akkor is veszítünk, hiszen a kormány azt vállalta, hogy 2018-ban a 2017-es szintig egészíti ki ezt az összeget. Csakhogy a személyi jövedelemadóból befolyt pénzek minden évben növekedtek, Sepsiszentgyörgy esetében idén 13,8 százalékkal, tehát már így is veszítünk” – fejtette ki az elöljáró.
Antal Árpád az egyeztetés során azt is elmondta, hogy a nagyvárosok művelődési intézményeit a központi költségvetésből a minisztériumok finanszírozzák, míg a közepes és kisebb városok saját költségvetésből fedezik ezeket a kiadásokat. Elmondása szerint a kormány képviselői egyetértettek vele abban, hogy ez így nem méltányos, és megígérték, hogy az év végéig találnak valamilyen megoldást.
Gyengíti a lejt a „fiskális forradalom”
Öt év nem volt olyan gyenge a román deviza az egységes európai fizetőeszközhöz képest, mint szerdán: a Román Nemzeti Bank (BNR) által 13 órakor kiadott referencia-árfolyam 4,6198 lej/euró volt. Már a bankközi ülésszak kezdetén meghaladta az euró árfolyama a 4,6 lejes szintet, egészen 4,6345 lej/euróig is megugrott valamivel 10 óra előtt. 2012 nyarán egyébként azzal magyarázták a román deviza hirtelen gyengülését, hogy népszavazást írtak ki Traian Băsescu akkori államfő menesztésére. A mostani értékvesztés mögött pedig a szakértők szerint az adópolitika módosítása áll. Bálint Eszter, Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)2017. november 9.
Erdélyi turnén az egyetlen felvidéki magyar táncegyüttes – Néptáncosok találkoznak Kolozsváron
Első alkalommal lép fel Erdélyben Felvidék egyetlen hivatásos néptáncegyüttese, az Ifjú Szívek. Közép-erdélyi bemutatkozásukra a 14. Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozó keretében kerül sor, mely idén számos újdonsággal bővül.
Hontalanítás című előadásával első alkalommal érkezik Erdélybe Szlovákia egyetlen magyar hivatásos néptáncegyüttese. A nemrég nívós díjjal kitüntetett táncegyüttes a Hégli Dusán koreográfus által összeállított előadásában a világháborús deportálások témáját dolgozza fel a felvidéki magyar népzene és -tánc eszközeivel.
A táncegyüttes november 21-én Gyergyószentmiklóson, 22-én Székelyudvarhelyen, 23-án Csíkszeredában, 24-én pedig a kincses városban lép színpadra a Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozó keretében, közölte szerdai sajtótájékoztatóján Nyitrai Ágnes, a találkozó főszervezője. Kolozsváron és Székelyudvarhelyen a gyerekeknek is kedveskednek a felvidékiek, akik a Felföld tánchagyományai című interaktív előadásukba kapcsolódhatnak majd be.
Téma a deportálás
A november 23-25. között zajló kolozsvári néptánctalálkozó a felvidékiek fellépése mellett számos újdonsággal várja az érdeklődőket, ezek egyike a csütörtöki nulladik nap, mely a Tokos zenekarral való partnerség eredménye.
A zenekar előadássorozata keretében november 23-án 21 órától Csoóri Sándor lesz a meghívott a Bulgakov kávéházban. Az Ifjú Szívek pénteken 19 órától a Diákművelődési Házban tartandó előadását táncház követi, míg a szombati nap a hagyományokhoz híven félig a gyerekeké. A felvidékiek már említett gyerekelőadása után – mely 10 órától a Kolozsvári Magyar Operában látható – kézművesfoglalkozás és táncoktatás is várja a kicsiket, illetve Varga Norbert Kalimpa című gyerekkönyvét is bemutatják.
A program a Diákművelődési Házban folytatódik, ahol 16 órától Both Zsuzsa Ünnepnaptár – népszokások című könyvét mutatják be, majd a hagyományos divatbemutatóra kerül sor: a székelykeresztúri László Ildikó viseletei mellett a tűrei Bálint Tibor butykakészítő hagyományos és stilizált alkotásait, illetve Erzsó népies ruháit csodálhatják meg a résztvevők.
A találkozó csúcspontjának szánt, 19 órakor kezdődő gálaelőadás szintén tartalmaz újdonságokat, idén a Mezőség kevésbé ismert csücskeiből, Magyarfráta, Budatelke és Zselyk településekről hívtak adatközlőket, vagy ahogy ők hívják, táncosmestereket.
Both József, a szervező Ördögtérgye néptáncegyüttes művészeti vezetője szerint egy valóságos utazásra invitálják a nézőket, a felvidékiek mellett a szegedi Cuharé és Délikert Möndörgő lép színpadra, majd az adatközlők, a kolozsvári Bogáncs, Szarkaláb, Ördögtérgye és Zurboló együttes fellépése révén érkezünk meg Erdélybe. A tánc a Heltai folkkocsmában folytatódik, ahol három helyszínen húzzák a talpalávalót, minden teremben más-más tájegység zenéjét.
A találkozóra egész Erdélyből várnak részvevőket, de egyre több a magyarországi érdeklődő is, mondták a szervezők, akik szerint szervezése „közös ügy”, ebből az Ördögtérgye haladó és utánpótlás csoportja egyaránt kiveszi a részét, mintegy 80 személy munkája van benne. Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)2017. november 9.
Politikamisztika és jelenvalóság
Miközben a kisebbségellenes politikai és médiamegnyilvánulások felmérhetetlen károkat okoznak a magyar–román együttélést rendezni kívánó törekvéseknek, legalább annyira kiismerhetetlen a „hatótávolságuk” azoknak a felvilágosító sugaraknak, amelyek forrása a kölcsönös megértés és tisztelet.
Nyilván utóbbiak nagyon ritkák, és alig-alig észrevehetően pislákolnak a pusztító villámcsapások vakító fényéhez képest, ám valahogy mégis utat törnek maguknak.
Lucian Boia a román történetírás sötét bugyrai fölé emelkedve már régen kivívta magának a szakmában a nemkívánatos különc szerepét, de a „kollégái” hiába küzdenek az általa képviselt új irányvonal ellen: történészberkekben eladási csúcsokat dönt mítoszromboló kiadványaival. Kritikusai többek között azt róják fel neki, hogy anno a Kommunista Párt tagja volt, és morálisan gyanús körülmények között járhatta be a nagyvilágot. És persze támadói azt is hangoztatják, hogy nem jó ortodox, azaz nem jó román, ugyanis olasz származású anyja révén római katolikus nevelésben részesült.
Az immár több tucat kiadványt megjelentető, 73 éves történész legutóbbi könyve Az 1918-as nagy egyesülés körül – Nemzetek, határok, kisebbségek címet kapta, egy interjúban pedig kitér a magyarság érzéseire is. „Azt hiszem, képeseknek kellene lennünk arra, hogy románokként örvendjünk 1918. december elsejének, ugyanakkor meg is értsük a magyarokat, hogy számukra, bárhol is éljenek, nem örömforrás Trianon” – fogalmaz Lucian Boia. Aki természetesen számunkra evidens dolgokról beszél, ám a mai, vadnacionalista politikusok és gyűlöletbeszédből élő médiabetyárok által fenntartott ellenséges közhangulatban rendkívül üdítően hat még a nyilvánvaló kimondása is.
Mert hiába a politikai együttműködések és paktumok: semmi jót nem várhatunk egy olyan kormányzó többségtől, amelynek tagjai – hogy csak az elmúlt napokban történteket idézzük fel – még azt is tagadják, hogy léteznek székelyek, vagy még egy jelképes gesztust sem hajlandók tenni azzal, hogy támogatják március 15. hivatalos ünneppé nyilvánítását. Bizton állíthatjuk: ezek az emberek és az őket megválasztók nem olvasnak Lucian Boiát, nem akarnak megérteni és tisztelni minket. Ők azok, akik számára élhetőbb a hazug mítoszok világa, mint a romániai valóság, és bizonyára még sokáig ők lesznek többségben. Mi annyit tudunk tenni, hogy a velük való kilátástalan küzdelem közepette egyre több energiát fordítunk a Boiához hasonló források felkutatására, népszerűsítésére és kiaknázására. Páva Adorján / Krónika (Kolozsvár)2017. november 9.
Újra néptáncoktatás – több korosztálynak is
November 16-án ismét játszani, táncolni várják a gyerekeket a Kölcsey Ferenc Főgimnázium pincéjébe, ahol táncos alapokat, felcsíki, moldvai, dunántúli táncokat és népi gyermekjátékokat tanulhatnak majd.
17:30-tól várják az óvodás és kisiskolás csoportokat, ide tartoznak a nulladik, az első és második osztályosok, 18:30-tól pedig a haladó, illetve a második osztályostól nagyobb gyerekekből álló csoportokkal foglalkoznak majd az oktatók.
19:30-tól kezdő felnőtt csoporttal zárják a sort, ahol a tánc iránt érdeklődők a szatmári táncok alapjait sajátíthatják el. A biztos táncalapok elsajátításáról az oktatók, Kása Melinda és Kása Zsolt gondoskodnak.
A néptánc azért is egy kiváló program, mert az egészen kicsiknek segít a koordinációs képességek kialakításában, jó egyensúlyt és tartást ad, fejleszti a mozgékonyságot és a zene iránti fogékonyságot, valamint javítja a ritmusérzéket. Azok a gyerekek, akik már kisebb korban elkezdenek tánccal, néptánccal foglalkozni, nem csak a nemzetiségi táncokat, dalokat, a népi hagyományokat és kulturát ismerhetik meg, de a későbbi táncos jövőre is felkészülhetnek vele. szatmar.ro2017. november 9.
Sepsiszentgyörgyi kor- és kórkép
Vallomások és vállalások
Saját bevallása szerint az idősebb korosztály véleménye kikérésének, meghallgatásának és megfontolásának a szükségére szeretné felhívni a fiatalok figyelmét dr. Péter Sándor a Fiatalok, még itt vagyunk cím alatt frissen megjelent, interjúkat és önvallomásokat tartalmazó könyvével. Bemutatására kedd este került sor a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban.
Ez a kötet sajátos tartalmával a szóbeli emlékezés, vagyis elmesélt történelem műfajába illeszkedik. Az ily módon előttünk feltáruló életutakból ugyanakkor a település, jelesen Sepsiszentgyörgy közelmúltbéli történelme és társadalomtörténete is kirajzolódik – állapította meg a házigazda szerepét betöltő dr. Szonda Szabolcs könyvtárigazgató a Gábor Áron-termet zsúfolásig megtöltő hallgatóságot üdvözlő beszédében.
A könyv szerkesztője köszönettel tartozik annak a tizennyolc személyiségnek, akik megtisztelték a nekik egységesen feltett kérdésekre adott válaszokkal, vallottak önmagukról, illetve a nekik otthont adó városról és a benne történtekről. Pedig egyre kevesen vannak azok, akik vállalják is, amit vallanak. A tizennyolc szereplő viszont ezt megtette, nem csak vallották, hanem vállalták is mindazt, amit át- és megéltek, illetve még arról is szóltak, amit másképp képzeltek el. E vallomások együttesen nemcsak korképet, hanem kórképet is nyújtanak az elmúlt évtizedek Sepsiszentgyörgyéről, ezért sok tanulsággal szolgálnak. Hiszen a korosodó ember tisztán lát és egyaránt észreveszi a rosszat és a jót. Éppen ezért nem csak voltak, hanem még mindig vannak népek, akik tanácsot kérnek az idősektől, és megfontolják a hallottakat.
Ez a készség a székelység egy részében is fellelhető, azonban tagadhatatlanul csökkenőfélben van. És ez nem helyes, mert a társadalom egészének hátrányára válik. A fiatalok ugyanis, ha belelátnának az idősebbek egykori álmaiba, és megismernék elképzeléseiket, ezzel felkészülhetnének a sajátjaik megvalósítására, és nagyobb lenne az esélyük rá, hogy ezek ne maradjanak üresjáratú elképzelések.
A kötetben található írások ugyanakkor arra is rádöbbentenek, hogy tudás nélkül nincs hatalom, a tudást viszont csak szorgalmas tanulással lehet megszerezni. Érvényesülni pedig főleg nekünk, erdélyi magyaroknak viszont csak úgy lehet, ha többet tudunk, mint a más nyelvet beszélő társaink. Ugyanakkor a nagyobb tudás a szülők, az idősebb korosztály és a szülőföld iránt is nagyobb tiszteletet feltételez. Ezért aggasztó, hogy a mai fiatalokban mindez egyre kevésbé lelhető fel – fejtette ki Péter Sándor a könyv ötletgazdája és szerkesztője.
Az egyik szereplőként felszólaló Incze Sándor nyugalmazott református esperes védelmébe vette az elhangzottak során némiképp elmarasztalt mai fiatalságot. Ellenpéldaként a nemrég lezajlott Székelység története – Kádár Gyula-emlékverseny résztvevőinek reményt keltő hozzáállását, felkészültségét és viselkedését hozta fel. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy esetleges rossz magatartásért elsősorban mi, szülők és nagyszülők vagyunk felelősek, mert nem áldozunk kellő időt gyermekeink és unokáink nevelésére. Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)