udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
134016
találat
lapozás: 1-30 ... 133111-133140 | 133141-133170 | 133171-133200 ... 134011-134016
Névmutató:
2017. november 13.
Nemzetközi Klasszikusszínház-fesztivál
Amerikai és angol klasszikusok kolozsvári és temesvári színészektől
A Kolozsvári Állami Magyar Színház november 15-én, szerdán 17 órától mutatja be Tennessee Williams nagy klasszikusát, A vágy villamosát, amelyet Tom Dugdale amerikai rendező vitt színpadra. Az előadás a Nemzetközi Klasszikusszínház-fesztivál egyik magyar darabja.
A szünet nélküli, 2 óra 20 perces időtartamú előadás román és angol felirattal lesz megtekinthető.
„A vágy villamosa kegyetlen darab, tele gyötrő álmokkal, gyötrődő álmodozókkal, testi és lelki erőszakkal. A darab témája az egyik legkegyetlenebb emberi indulat: elpusztítani a máshonnan jövő, az idegen, a miénktől eltérő életvitelű embert. Ennek ellenére a darab nem részvétlen – legdurvább részeit bevonja a szeretet és az érzéki szerelem burka, amely visszafogja az erőszakot, legalábbis napfelkeltéig. A pofonok átalakulnak öleléssé, a sebek simogatásra lelnek. A szereplők kívánják egymást, de még inkább békességre vágynak. Arra, hogy a fejükben állandóan fecsegő hangok végre elhallgassanak. Hogy békén hagyja őket a múltjuk. És remélik, hogy választ kapnak a kérdésre: hogyan töltsük az életünket ezen a világon? Együtt élni veszélyes, egyedül azonban lehetetlen. Akkor hát melyik utat válasszuk?” – ezek a rendező gondolatai a darabról, melynek premierje idén nyáron volt a Kolozsvári Állami Magyar Színházban.
Kokan Mladenović szerb rendező Shakespeare 66. szonettjének tizennégy sorából alkotott és vitt színre drámát, melyet a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásában láthatnak Aradon a Nemzetközi Klasszikusszínház-fesztiválon november 16-án, csütörtökön 19 órai kezdéssel.
„Shakespeare és Kokan Mladenovic a temesvári magyar színészekkel készült előadása univerzális. Olyan, mint Shakespeare, mindenkihez szól és mindenkinek tükröt tart. A kornak, amelyben élt, és amelyben élünk. Az előadás egésze olyan, mint a vers maga, feszes, tömör, többsíkú, tiszta színházi nyelven megfogalmazva, izgalmas, mégis könnyen megfejthető jelképrendszerben. Katartikus a maga egységében, kiszámítottságában, szépségében. Oratórium megrázó zenével és szuggesztív, nagyszerű koreográfiával. Kokan Mladenovic rendező és a temesvári színház művészei drámaian mutatják be, hogy bár az idők változnak, a vágyak, az érzelmek, a jóság és gonoszság örökkévalók” – írják az előadásról.
A Shakespeare, Sonnet 66 című előadást, melyet stílusosan 66 percre szabott a rendező, a nagyteremben láthatják.
A Nemzetközi Klasszikusszínház-fesztivál programjában egy magyar gyermekmusical is szerepel a Pécsi Nemzeti Színház előadásában. Rákos Péter A mumus című darabját november 21-én láthatják a Ioan Slavici Klasszikus Színházban. Takáts D. Ágnes / Nyugati Jelen (Arad)2017. november 13.
Mindent a hazáért, 1956
Ha október vége, november eleje, akkor a magyarság az 1956-os forradalomra és szabadságharcra is emlékezik.
Arra az eseményre, amelynek szikrája 1956 nyarán, júniusának végén pattant ki a lengyelországi Poznanban (hetven-egynéhány halott, többszáz sebesült, hatszáz letartóztatott), de Magyarországon vált azzá, aminek ma is tekintjük: a kommunista diktatúra elleni harc 1989 előtti legjelentősebb európai megmozdulásává. Amiről Albert Camus híres francia író 1957-ben azt írta: „A leigázott, bilincsbe vert Magyaroszág többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármelyik nép a világon az utóbbi húsz esztendőben”.
Egy diktatorikus rendszer bukásának sok oka volt, az egyik, nem lényegtelen a magyarok 1956-os harca.
Aradon, az RMDSZ székházában szombaton délután nyílt meg az 1956-os forradalomra emlékező kiállítás. 17 nagyméretű tablón az akkori – október végi, november eleji – események képekben és szövegekben összefoglalt lényege. Annak, aki sokat tud, olvasmányai, tanulmányai révén erről a két-három hősies, halált megvető, önfeláldozásokkal teli hétről (immáron egyre kevesebben), talán nem mond földrengető újdonságokat – de hát itt vannak az újabb, fiatalabb nemzedékek, akiket eligazíthat egy általuk csak felületesen ismert, de a történelem szempontjából lényeges eseményben.
A magam számára egy mongoloid arcú (bizonyára közép-ázsiai) fiatal, „dávájgitárt” szorongató) szovjet katona Budapesten készült portréja volt a legmegdöbbentőbb. Talán ő volt – lehetett volna! – az, aki megkérdezte: hol a csatorna? A Szuezi-csatorna: a szegény szovjet kiskatonák közül ugyanis sokan azt hitték, hogy az imperialisták által megtámadott (egyiptomi) Szuezi-csatorna védelmére vonulnak. Azt fel sem tudták volna fogni, hogy a „nagy Szovjetunióval” szövetséges, baráti, testvéri stb. ország népe ellen vezénylik ki őket...
A tárlatot Faragó Péter, az RMDSZ Arad megyei elnöke, parlamenti képviselő nyitotta meg, kiemelve: ez a székházban megnyílt (a Puskás Öcsiről megemlékező után) a második kiállítás. Tóth Péter szavalóművész (ma este a Bábszínházban ismét láthatjuk-hallhatjuk – ne szalasszák el!) néhány, szabadság témájú-verset adott elő, majd J. Péterszabó Ilona, az In Memoriam 1956-os aradi egyesület elnöke beszélt röviden a magyar forradalom helyi vonatkozásairól, hogy aztán a szavalóművész emlékezetes produkciója zárja a sikeres délutánt.
Annyit még említsünk meg: a kiállítás a székesfehérvári Hondvédség és Társadalom Baráti Kör és vezetője, Görög István ny. katonatiszt jóvoltából (és a szállítást Nagyváradról lebonyolító Kranowszky Nagy Andrea) került Aradra, ahol tíz napig még megtekinthető. Ne szalasszák el az alkalmat! Jámbor Gyula / Nyugati Jelen (Arad)2017. november 13.
Kriza János mesemondó verseny
Dicséret és különdíj az országos szakaszon
November 11-én, szombaton rendezték a Kriza János mesemondó verseny országos szakaszát Sepsiszentgyörgyön, ahol Arad megyét négy diák képviselte: I–II. osztályos kategóriában Sinka András Richárd (Pécskai Általános Iskola, tanító Bella Hajnal Annamária), III–IV. osztályos kategóriában Tiba-Fischer Eszter és Szatmári Kata Karolina, mindketten Kisiratosról, tanítójuk Gulyás Gabriella Csilla, és a nagyobbak kategóriájából Fridrik-Hegyes Anna pécskai diák, tanítója Köles Katalin.
A szombati döntőn az ország 4 megyéjéből 187 gyerek vett részt, az aradi diákok egy különdíjat és egy dicséretet hoztak haza. Fridrik-Hegyes Anna a Szusza című magyar népmesével szerepelt, dicséretet kapott az V–VI. osztályos kategóriában. Tiba-Fischer Eszternek pedig a Kolontos Palkó című népmese Napsugár-különdíjat hozott.
Aradról három pedagógus utazott Sepsiszentgyörgyre, Bella Hajnal Annamária kísérőként, míg Viszhányó Aranka és Kiss Anna zsűriztek az előkészítő–II. osztály, illetve az V–VI. osztályos kategóriákban.
Amint azt Viszhányó Aranka a Nyugati Jelennel tudatta, szombaton a verseny után játszóházat szerveztek a gyerekeknek, ahol volt néptánc, gyöngyfűzés, bútorfestés, a nagyobbaknak és a zsűri tagjainak 3D-s filmvetítés volt a program. A díjkiosztás vasárnap délelőtt volt, majd a diákok, pedagógusok és a kísérő szülők hazautaztak. Takáts D. Ágnes / Nyugati Jelen (Arad)2017. november 13.
„Lépjetek túl az előző generációk rossz beidegződésein” – üzente Oltean Csongor a PSD fiataljainak
Nem a protokollnak akart eleget tenni, hanem az a tudat vezérelte, hogy egy jobb és élhetőbb Romániát építeni akaró fiatalok közé jöhet – mondta Oltean Csongor MIÉRT-elnök a Szociáldemokrata Fiatalok (TSD) mai kongresszusán.
A MIÉRT sajtóközleménye szerint a tisztségviselő kiemelte: a magyar fiatalok is egy olyan Romániát szeretnének, ahol autópálya köti össze Nagyváradot Bukaresttel és Jászvásárral, ahol a vonatok nem a 100 évvel ezelőtti átlag sebességgel közlekednek, ahol a cégalapítás és az ügyintézés gyors és hatékony, ahol nem az ismeretség, hanem az elvégzett munka minősége számít. Ugyanakkor az oktatás és az egészségügy fejlesztése nemcsak üres szólam, hanem a jövőbe való befektetés egyik legfőbb kritériuma, ahol a demokratikus értékek, így az emberi jogok és a jogállamiság nemcsak egy kodifikált eszme, hanem a hétköznapokban megnyilvánuló gyakorlat, ahonnan a fiatalok nem fejvesztve menekülnek, hanem jövőt építenek.
„Munkátok során a szakmaiság legyen az alapelvetek, döntsetek bölcsen, de fiatalként legyetek nyitottak az újra és lépjetek túl az előző generációk rossz beidegződésein” – tanácsolta Oltean Csongor a TSD frissen választott vezetőinek, akiket arra bátorított a jövő évi centenárium kapcsán, hogy a demagóg, populista és nacionalista üres szólamok helyett inkább az elkövetkező 100 év országépítéséről folytassanak párbeszédet a magyarsággal.
„Magyarként elismerem, többet és jobban kell dolgoznunk azért, hogy megtanuljunk románul. Elvégre a kommunikáció alapja a nyelv. Másfelől viszont elvárjuk, hogy egy olyan oktatási rendszer működjön, ahol a román nyelv elsajátítása ugyanolyan módszertani keretek között történik, mint az angol vagy bármelyik más idegen nyelv esetében. Fontos az is, hogy nem akarjuk szétszakítani az országot, csak otthonosabban szeretnénk élni benne, az időről időre fellángoló magyarellenesség nélkül” – üzente a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke a kongresszuson. Szabadság (Kolozsvár)2017. november 13.
Hagyomány hagyományozódása – Kolozsvári Zenei Napok
A magyar zenei élet kiválóságait hívta meg – együtteseket, előadóművészeket – az idei Kolozsvári Zenei Napokra a Romániai Magyar Zenetársaság (RMZT). A Hagyomány hagyományozódása Kodály, Bartók, Dohnányi, Veress, Ligeti alkotói örökségének szellemében címet viselő fesztivál november 14. és 18. között zajlik, a rendezvény fővédnöke Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja.
„A Romániai Magyar Zenetársaság tevékenysége a kiemelkedő magyar zeneszerzőink, előadóművészeink, fiatal tehetségeink bemutatása hangversenyek, emléknapok, fesztiválok, vetélkedők, konferenciák, workshopok keretében. 1995-től jobbára egyetlen kiemelkedő nagyságra (Liszt, Bartók, Kodály, Dohnányi, Veress, Ligeti) koncentráltunk. A továbbiakban egyre világosabbá vált, hogy a »Hagyomány hagyományozódása« kérdését, magyar vonatkozású történetét, a tradíció és a jövő, a tanár–tanítvány kapcsolatán keresztül, az alkotói kontinuitás szellemében célszerű bemutatni, »becsempészni« az erdélyi köztudatba. A kortárs magyar zenetudomány és kiváló kutatási eredményei is megerősítenek abban, hogy a magyar zenetörténet a »Hagyomány hagyományozódása« szemléletében értelmezhető és értelmezendő hitelesen”, olvasható a RMZT szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében.
November 14, kedd, 19 óra
Kamaraest – Ligeti és Brahms kürttrió. Fellépnek: Kováts Péter hegedűművész, Demény Balázs zongoraművész, Benyus János kürtművész. (Helyszín: Gh. Dima Zeneakadémia – Stúdióterem)
November 15, szerda, 19 óra
Zenés történelemóra. Andrejszki Judit a magyar régizenei élet emblematikus alakja, barokk és népdalénekes, csembalista műsora. (Helyszín: Györkös Mányi Emlékház (EMKE).
November 16, csütörtök, 18:30
Népzene összeállítás Kodály népzene gyűjtéseinek alapján – Tokos együttes. Kodály: Székely fonó, a Kolozsvári Magyar Opera előadása. Vezényel: Horváth József. Rendező: Demény Attila. (Helyszín: Kolozsvári Magyar Opera).
November 18, szombat, 19 óra
Kamarahangverseny. Kodály Zoltán: Duó hegedűre és gordonkára op. 7 (1914); Kodály Zoltán: Lírikus románc (1898); Bartók Béla: I. Rapszódia Sz. 86 (1928/1929) gordonka-zongora változat; Bartók Béla: 44 duó két hegedűre Sz, 98, BB 104 (1931) részletek; Dohnányi Ernő: Im Lebenslenz. Dalciklus C.Gomol verseire op.16 (1907); Dohnányi Ernő: cisz moll hegedű-zongora szonáta op. 21 (1912); Ligeti György: Musica Ricercata (1952). Előadók: Szövérdi Csilla – hegedű, Béres Melinda – hegedű, Horváth Edit – zongora, Kostyák Előd – gordonka, Horváth Zoltán – zongora. (Helyszín: Evangélikus Templom). Szabadság (Kolozsvár)2017. november 13.
Ünnepelt a tízéves kolozsvári pedagóguskórus
Beigazolódtak a jóhiszemű sejtések: barátságos, ugyanakkor ünnepélyes körülmények között zajlott a kolozsvári Guttman Mihály Pedagóguskórus tízéves „születésnapja” szombat este a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Antal Áron televíziós szakember, a kórus volt tagja kifejtette: öt éven át énekelt az énekkarban, az évek során nemcsak szakmai elégtételt és otthonosságot tapasztalt, hanem megértő, barátságos közösségre lelt itt. Beigazolódtak a jóhiszemű sejtések: barátságos, ugyanakkor ünnepélyes
– Még most is emlékszem az első találkozásra, amikor létrejött a kórus. Azóta minden próba és fellépés öröm, sokat tanultunk egymástól. Kívánom, hogy édesapám, Guttman Mihály hitvallásához hűen a pedagóguskórus szolgálja továbbra is nemzeti kultúránkat – hangzott Tóth-Guttman Emese karnagy köszöntője, aki hármas minőségben szólalt fel: alapító tagként, a névadó karnagy, Guttman Mihály leányaként, és a Romániai Magyar Dalosszövetség elnökeként.
Először lépett fel Erdélyben a felvidéki Musica Aurea Vegyeskar (karnagy: Béres Gábor), amelynek szintén volt oka az ünneplésre: húszéves együttmuzsikálást tudhatnak maguk mögött. A vendégkórus éneklését tiszta intonáció, szép, egységes hangzás jellemzi. Annál is dicséretesebb ez, mivel a jelenlevő 21 tag többsége inkább a középnemzedékhez sorolható, de elkötelezettségük nagyon jó produkciót eredményezett. A koncert műsorfüzetéből megtudhattuk: a kórus alapítója és jelenlegi karnagya Béres Gábor. A még most is fiatalnak tűnő karnagy pontos gesztusait hűen reagálta le az énekkar.
A felvidéki kórus több magyar szerző alkotását szólaltatta meg, úgy mint Kodály Zoltán, Farkas Ferenc, Bárdos Lajos, Karai József, Birtalan József műveit, illetve két reneszánsz kórusművet – Michael Praetorius és Passereau egy-egy alkotását – is meghallgathattunk.
A Guttman Mihály Pedagóguskórus műsorán kizárólag magyar szerzők művei szerepeltek. A kórus védjegyeként vagy mottójaként is ismert Gárdonyi Zoltán: Bocsásd meg Úr Istencímű művét, amelyet minden fellépéskor egyfajta köszöntőként énekeltek, Bartók Béla Négy tót népdala követte (zongorán kísért: László Györgyi). A Csángó himnuszt Marosán Csaba színművész szavalta el, aki az est konferansziéja is volt. Ezt követően Birtalan József-művek hangzottak el: a Csángó himnusz után három szilágysági népdalfeldolgozást hallgathattunk meg.
– Az elmúlt években igyekeztünk olyan elveket követni, amelyek névadó mesterünk, Guttman Mihály karnagy (1926–2013) számára fontosak voltak. Megtiszteltetés, hogy 2013-tól az ő nevét viseljük – közölte Bedő Ágnes, a pedagóguskórus ötletgazdája és karnagya.
Zárásként Franz Schöggl: A tréfás pisztráng című műve hangzott el. A humoros, más zeneszerzők stílusát imitáló darabot is nagy tapssal fogadta a közönség. A koncert végén a jelenlegi és az egykori kórustagok emléklapokat vehettek át, majd a folyosón egyegy pohár pezsgővel koccintottak a kórustagok és a közönség. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)2017. november 13.
Közös asztalhoz ültek az EMNP, az MPP és az RMDSZ vezetői
Másodszorra ültek tárgyalóasztalhoz bő egy hónap alatt az RMDSZ és az EMNP vezetői, a budapesti egyeztetésen ezúttal az MPP képviselői is részt vettek.
Tőkés László európai parlamenti képviselő sajtóirodájának vasárnapi tájékoztatása szerint a megbeszélésre pénteken, a határon túli magyarok reprezentatív politikai szervezetei, a magyar parlamenti pártok és a magyar kormány képviselői fórumának, a Magyar Állandó Értekezletnek (Máért) a keretében került sor. Ez alkalommal – a legutóbbi, október 2-i nagyváradi találkozójukon megbeszéltek szerint – az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökei folytatták a megkezdett párbeszédet meghatározott témák mentén.
A Máért szünetében a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) vezetői tartottak munkaülést, amelyen többek között az elkövetkező időszak közösen szervezendő Kárpát- medencei programjait vették számba.
Ezt követően Szili Katalinnak, a magyar miniszterelnök autonómiaügyi megbízottjának kezdeményezésére munkamegbeszélést tartottak az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az EMNP vezetői.
„Ezen az autonómiák közösen képviselt alapelveiről és a magyar Országgyűlés volt elnöke által kezdeményezett autonómia-kerekasztal további, elnöki szintű találkozóiról volt szó” – közölte lapunkkal Tőkés László sajtóirodája.
Mint arról beszámoltunk, Tőkés László, az EMNT és Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke október 2-ai nagyváradi találkozóján arra a következtetésre jutott, hogy vannak olyan közös célok, amelyek együttes fellépést tesznek szükségessé. „Ilyen a FUEN által kezdeményezett aláírásgyűjtés, amely egymillió aláírás összegyűjtésével európai védelmet kíván megvalósítani az őshonos nemzeti közösségeknek, és amelyet mindkét szervezet támogat” – részletezte az akkori megbeszélésről kiadott közlemény. A felek Nagyváradon megállapodtak abban, hogy szükség van a rendszeres párbeszédre. Krónika (Kolozsvár)2017. november 13.
A magyar nyelv napja: több száz gyerek szaval a Csonkatorony mellett
A Csonkatorony mellett szavalnak, és virtuálisan kapcsolódnak be az Országházban tartandó rendezvénybe a nagyszalontai gyerekek. Erdélyben és Magyarországon közös versmondással, szavalóversenyekkel és díjkiosztókkal ünnepelik a magyar nyelv napját.
A magyar Országgyűlés 2011-ben nyilvánította november 13-át a magyar nyelv napjává annak emlékére, hogy 1844-ben V. Ferdinánd magyar király ezen a napon szentesítette a magyar nyelvet hivatalossá - államnyelvvé – tévő törvényt. Az alkalomból számos rendezvényt tartanak Magyarország- és Erdély-szerte.
Az MTI beszámolója szerint az Anyanyelvápolók Szövetsége a Pesti Vigadóban tartja ünnepségét, amelyen átadják a Lőrincze-díjat és a Maróti István-emlékérmet. Kihirdetik a szervezet 2017. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának eredményeit, valamint kiosztják Balatonfüred városának díjait a Kisfaludy Sándor versmondóverseny győzteseinek.
Az Országház ünnepi versmondó rendezvényén Mátrai Márta, az Országgyűlés háznagya mond köszöntőt. A magyar nyelv közös ünneplésében óvodáskorú gyermekek is részt vesznek Tamkó Sirató Károly, Kiss Dénes, Bella István, Fecske Csaba és Darázs Endre verseivel. Az Arany János-emlékévre tekintettel a központi ünnepségen Skype-on kapcsolják a nagyszalontai gyermekeket is.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium – Balassi Intézet rendhagyó szavalóversenyt hirdetett magyarul tanuló külföldi diákjai számára. Az Arany János verseit középpontba állító szavalóverseny döntőjén köszöntőt mond Hammerstein Judit helyettes államtitkár, az intézet vezetője, közreműködik a Makám együttes.
A debreceni Református Kollégium Oratóriumában és a nagyszalontai Csonkatorony mellett ma több száz diák együtt szavalja el Arany János A legszebb virág című versét.
A magyar nyelv napja debreceni programjaihoz számos helyi intézmény is kapcsolódik. Érdekes programokkal várják a fiatalokat és az érdeklődőket a Csokonai Színházban, a Déri Múzeum irodalom házában, a helyi közösségi házakban, könyvtárakban, a Kölcsey központban és az egyetemi közösségi térben, a nagyerdei víztoronyban, írta az MTI.
Balatonfüreden idén is csaknem száz helyi fiatal gyűl össze Magyarország első, egykori kőszínházának oszlopainál, hogy Balatonfüred kulturális partnervárosainak diákjaival egy időben szavalják el Kisfaludy Sándor néhány versét. A miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületében ma rendezik a „Te aranyok Aranya!” című Arany János-szavalóverseny észak-magyarországi területi döntőjét.
Díjátadó Kolozsváron – Kolozsváron hétfőn 18 órától Bánffy-palotában ünneplik a magyar nyelv napját. Az alkalomból a Tonitza-teremben az Erdélyi Magyar Írók Ligáját díjazza az RMDSZ és a Communitas Alapítvány. A gálán felszólal Kelemen Hunor szövetségi elnök, Markó Béla költő, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke és Takács Csaba, a Communitas Alapítvány elnöke. Műveiből felolvas Karácsonyi Zsolt, Király László, Király Zoltán, Márton Evelin, moderál László Noémi. Részletek hangzanak el Laczkó Vass Róbert színművész és Nagy Gergő zongoraművész A legjobb ember – zenés Ady-fantázia című előadóestjéből. Krónika (Kolozsvár)2017. november 13.
Akármit mond az RMDSZ, az MPP még idén a parlament elé terjeszti az autonómiastatútumot
Az MPP politikusai nem álltak el attól a vállalásuktól, hogy még ebben az évben a parlament elé terjesztik az autonómiastatútumot – szögezte le Kulcsár Terza József parlamenti képviselő.
A héten tárgyalnak az autonómiastatútum benyújtásáról a Magyar Polgári Párt (MPP) és az RMDSZ politikusai, az MPP viszont ennek eredményétől függetlenül még idén a parlament elé terjeszti a tervezetet – nyilatkozta hétfői sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján a Krónika kérdésére Kulcsár Terza József parlamenti képviselő. A polgári párt Kovászna megyei szervezetének elnöke hangsúlyozta: az MPP választmányi döntése kötelezi őket arra, hogy még ebben az évben beterjesszék az autonómiastatútumot.
Kulcsár Terza rámutatott: korábban létezett egy egyezség az RMDSZ-szel, miszerint amíg a 215-ös számú, közigazgatási törvény módosítását célzó javaslatok vitája zajlik a parlamentben, nem veszik elő a statútumot, viszont azokat leseperték, „így most nincs akadálya annak, hogy beterjesszük”. Az MPP-s politikusnak meggyőződése, hogy ezzel előrébb viszik az autonómia ügyét.
Kulcsár Terza József ugyanakkor arról is beszámolt: az MPP a magyar országzászló sepsiszentgyörgyi felvonásának emlékére szervez szerdán kültéri történelmi kiállítást az Erzsébet-parkban.
A képviselő reméli, hogy „a románok nem fogják »kiforgatni«, és a magyarellenes diskurzus eszközövé tenni a megemlékezést”.
„Ne csak a tragikus évfordulókra, Trianonra emlékezzünk, hanem az örömünnepekre is. 1942. november 15-én avatták fel a sepsiszentgyörgyi Erzsébet-parkban a magyar zászlót, ez bátorságot, erőt adhat az autonómiaharcban” – szögezte le Kulcsár Terza.
A szerdán 17 órakor kezdődő megemlékezésen nem lesznek politikai beszédek, hanem József Álmos helytörténész idézi fel a 75 évvel ezelőtti eseményeket, diákok szavalnak, énekelnek, és Bancea Gábor református lelkész mond áldást. Miklós András, a kiállítás ötletgazdája a hétfői sajtótájékoztatón felidézte, egy évvel ezelőtt bukkant rá egy 40 másodperces felvételre a sepsiszentgyörgyi országzászló-felvonásról, akkor ásta bele magát a témába, a 77 évvel ezelőtt indult országzászló-mozgalomról gyűjtött adatokat – akkor demonstrációs jelleggel sorra állították a zászlókat a revízió, a katonanemzet ideológiát hirdetve.
Sepsiszentgyörgyön 1940-ben döntötték el, hogy felállítják a zászlót, a talapzat megtervezésére pályázatot hirdettek, erre többek Kós Károly és Antal Dezső építész is jelentkezett, végül Haáz Ferenc Rezső munkáját fogadták el. A székely, kopjafás-motívumos nagyméretű talapzatot Puskás István helyi kőfaragó mester irányításával készítették el.
Az emlékmű rövid életű volt, hiszen az újabb határmódosítás után a kommunista hatalom nem tűrte meg, lebontatták, a köveket pedig beépítették a jelenleg is álló szovjet emlékműbe. A kiállításon a talapzat méretarányosan kicsinyített, 3,4 méter széles, 4 méter magas mását állítják fel, amely egy hónapig maradhat a helyén a városházától kapott engedély alapján. Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)2017. november 13.
Erdély a Fidesz-kongresszuson
Erdély magyar, RMDSZ-es megyei tanácselnökei is jelen voltak a Fidesz hétvégi kongresszusán. Fontosnak tartották, hogy mind az öten ott legyenek.
Pásztor Sándor Bihar megyei tanácselnök az erdon.ro-nak azt nyilatkozta: reggeltől egészen a program végéig ott voltak a kongresszuson. Nagyra értékelték, hogy majdnem mindegyik felszólaló utalt arra, hogy a Fidesznek mennyire fontosak a határon túli magyarok. Többek közt bejelentették, hogy megvan az egymilliómodik külhoni magyar állampolgár, amiért külön dicséretet kaptak, hiszen az RMDSZ oroszlánrészt vállalt ebből a számból Erdélyben.
Ezen kívül a kongresszus ideje alatt több olyan találkozójuk és megbeszélésük volt, önkormányzati vezetőkkel és kormánytagokkal egyaránt, amelyek keretében megpróbálták felvázolni azt, hogy mi várható az elkövetkezendő időszakban. Hangsúlyozták: mint a romániai magyarság érdekvédelmi szervezete, az RMDSZ rendkívül lényegesnek tartja a Minority SafePack kezdeményezést. Egyetértettek abban, hogy teljes gőzzel előre kell menni ezen az úton, s mindent elkövetnek annak érdekében, hogy sikerre vigyék. A kampánykörút nyomon követhető, naponta, hetente nem csupán a megyei tanácselnökök, hanem a többi RMDSZ-es is gyűjti az aláírásokat.
Arról is szó esett: az RMDSZ teljes mellszélességgel segít a jövő évi magyarországi országgyűlési választásokon való regisztrációban. „Azt gondoljuk, hogy ha már ilyen szép számban van kettős állampolgársággal is rendelkező magyar Erdélyben, mindent meg kell tegyünk annak érdekében, hogy részt tudjanak venni a 2018-as magyarországi parlamenti választásokon”- hangsúlyozta az önkormányzati vezető. Azt is megtudtuk még tőle, hogy stratégiákról is beszéltek, hiszen próbálnak hosszú távra, több évre vonatkoztatva olyan nemzetstratégiát kialakítani, melynek köszönhetően az itteni magyarság is érezni tudja azt, hogy egy nemzethez tartozunk mindannyian, határoktól eltekintve. Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro2017. november 13.
Intézményépítés a tudományos kutatásban
A Magyar Tudomány Ünnepének rendezvényein belül, hosszabb szünet után szervezték meg pénteken Nagyváradon a Partiumi Magyar Tudomány Napja 2017 című előadássorozatot, jeles meghívottakkal. Az eseménynek a Partiumi Keresztény Egyetem új épülete biztosított helyet.
„Nem tudok olyan tudóst, akinek ne lenne mély hite. A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak” – idézett Einsteinnek a Princetoni Egyetemen, 1939-ben elhangzott beszédéből dr. Pálfi József, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora a pénteki, Intézményépítés és nemzeti összetartozás a Kárpát-medencei magyar tudományos kutatásban című előadássorozat megnyitóján, az egyetem új épületének aulájában. A megismerésnek nincs határa, s ha ez így van, a tudományos gondolkodásnak nem szabad megelégednie a „milyen?” és „hogyan néz ki?” kérdésekkel, fontos feltenni a „miért olyan, amilyen?” és „miért nem más?” kérdéseket is – hangzott el, majd a rektor köszöntötte a debreceni és hazai meghívottakat és résztvevőket.
A közelmúltról
Dr. Fleisz János, a Sapientia Varadiensis Alapítvány elnöke a hosszabb idő után ismét megszervezett rendezvény múltjára tekintett vissza. Bár Váradnak nagyon jelentős múltja van a tudományos élet területén, számos egyházi és világi személy járult hozzá ehhez, mégis, a rendezvény szempontjából a közelmúlt történései lényegesek, mondta el az alapítvány elnöke, aki a későbbiekben kitért az 1990 utáni tudományos szerveződésekre, sikerekre és sikertelenségekre. Egyebek mellett szó esett az Erdélyi Múzeum-Egyesület nagyváradi fiókszervezetének megalakulásáról, a Sapientia Varadiensis Alapítványról, melynek közreműködésével megemlékezés-sorozatot szerveztek Károly József Irenaeus kanonok, tudós tanár tiszteletére. Az első alkalommal 2000-ben megszervezett Magyar Tudomány Napja Nagyváradon rendezvény hat év után elmaradt, később a Festum Varadinum ülésszakon belül zajló rendezvények vették át a helyét. Rangos esemény volt, amikor 2011-ben a Magyar Tudományos Akadémia Nagyváradon tartotta meg első kihelyezett ülését. További rendezvényekről szólva dr. Fleisz János megjegyezte: fontos, hogy több évtizedes elnyomás után sikerült helyi erőket mozgósítva újra kibontakoztatni Nagyvárad tudományos életét – sajnos egy hosszabb időszakon keresztül a rendezvények csak alkalmanként lettek megszervezve.
Új kezdet
Két éve szereztek tudomást a Partiumi Területi Kutatások Intézetének indulásáról, s az első partiumi konferencián felvetették: eljött az ideje új megközelítésben megszervezni a tudományos ülésszakot. Örvendetes, hogy széleskörű közösségi összefogással sikerült „összekötni a múltat a jövővel”.
Dr. Szilágyi Ferenc, a Partiumi Területi Kutatások Intézetének alapító igazgatója nyitóbeszédében köszönetet mondott dr. Pálfi Józsefnek és dr. Fleisz Jánosnak azért, hogy ilyen kiváló partnerségre adtak lehetőséget. Később említést tett a Magyar Tudomány Ünnepén belül az intézet által szervezett rendezvényekről, melyek 2014-ben indultak, s melyeket igyekeztek évről évre megszervezni, tavaly óta Partiumi Regionális Tudományos Konferencia címmel. A későbbiek során a jelenlévők néma főhajtással emlékeztek mindazokra a hazai és debreceni egyetemi tanárokra, akiknek az érdeme, hogy létrejött a konferencia, s akik már nincsenek közöttünk.
Sokan lépnek be
A megnyitó beszédeket plenáris előadások követték. Morvai Tünde, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának titkára bemutatkozását követően többek között arról szólt: a külső köztestületi tagok fele erdélyi magyar tudósokból áll, s Nagyváradról a legtöbb köztestületi tag a műszaki tudományosság területéről „érkezett”, ezt követik a filozófiai és történelemtudományi szakok képviselői. Erdélyből folyamatosan lépnek be fiatalok, Nagyváradról 97 köztestületi taggal bővült a MTA tagjainak száma, hangzott el. Egyre nagyobb az igény a csoportos pályázatokra, a régiókon belüli, határon átnyúló tudományos kutatásokra, fontos teret hagyni a Kárpát-medencei szakmai együttműködésnek, s ilyen értelemben is fontos az informális kapcsolatok kiépítése a tudományos ülésszakok alkalmából.
Előadások
A későbbiekben dr. Páles Zsolt akadémikus, az MTA Debreceni Területi Bizottságának alelnöke a Debreceni Akadémiai Bizottság székházáról, tevékenységeiről tartott előadást, dr. Pusztai Gábor tudományos titkár a DAB díjairól, határon átnyúló kapcsolatairól, kiállításairól szólt. Dr. Sipos Gábor akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke, majd dr. Péntek János akadémikus, az MTA Kolozsvári akadémiai bizottságának alelnöke szólalt fel. A szünet után tanácskozással, majd szekciókon belül, szakelőadásokkal folytatódott a rendezvény. Neumann Andrea / erdon.ro2017. november 13.
Emlékezetes fellépések, fergeteges sikerek a népzene és néptánc ünnepén
Változtatni kell a célkitűzésen
A sors szeszélye miatt, hagyományőrzők jelenléte nélkül tartották meg Sepsiszentgyörgyön a 29. Népzene- és néptánctalálkozót, mely így az némiképp a kényszerű szemléletváltás jegyében zajlott. Talán ennek köszönhető az új elemek beiktatása, hiszen a helyi és vendég együttesek fellépését legényes- és szólótáncversennyel egészítették ki. Sor került ugyanakkor könyvbemutatóra, valamint hagyományos módon a gyermekek is bizonyíthatták a népdal és -tánc területén szerzett jártasságukat. Az említett hiány ellenére is elmondható, hogy Háromszék fővárosa egy újabb sikeres és emlékezetes találkozó színhelye volt.
Az idén bizonyossá vált, hogy a jövő évi, immár 30. alkalommal megszervezendő népzene- és néptánctalálkozó egy korszak lezárása lesz. Az eredeti cél, vagyis a hagyományőrzők évente megismétlődő, stúdió közeli helyzetbe hozása, és ezáltal tudásanyaguk rögzítése, valamint dokumentálása ugyanis immár nem tartható. Ennek oka pedig előrehaladott korukban keresendő, ezért a kialakult helyzeten változtatni sem lehet. Éppen ezért új célt kell kitűzni, mely egyben jellegváltoztatást is jelent, így megtörténhet, hogy két év múlva nem találkozóra, hanem fesztiválra kerül majd sor – tudhattuk meg Deák Gyula Leventétől és Ivácson Lászlótól, a szervezést lebonyolító Háromszék Táncegyüttes igazgatójától, illetve művészeti vezetőjétől.
Döbbenetes előadás
Az eseménysorozat a magyar virtust is megcsillantó, ugyanakkor a népi bölcsességet és az igazság melletti könyörtelen kiállást, valamint a bűnből fakadó egyéni és közösségi tragédiákat a tánc nyelvén döbbenetesen megfogalmazó és bemutató előadással kezdődött péntek este. A budapesti Fitos Dezső Társulat és a Szentendre Táncegyüttes Irgalom című, Arany János balladáiból merítő táncjátéka fergeteges sikert aratott. Lenyűgözte, elgondolkoztatta, és a lelki megtisztulás lehetőségével is megajándékozta a Tamási Áron Színház nagytermét megtöltő közönséget, mely hosszantartó, viharos tapssal jutalmazta a látottakat.
Telt ház a legényes-vetélkedőn
A találkozó szombat délelőtt a 4. alkalommal megrendezett Székelyföldi legényes- és szólótáncversennyel folytatódott, melynek híre megtöltötte a Háromszék Táncstúdió nézőterét. A Magyarországtól Háromszékig, 16 éves kortól 24-ig jelentkező résztvevők szilaj tánca pedig nem csak a közönség lelkesedését váltotta ki, hanem a Fitos Dezső, Melles Endre és Ivácson László által alkotott zsűri elismerését is. Jogosan, tesszük kívülállóként hozzá, hiszen két nehéz próbatétel várt rájuk. Az első a kötelező volt, mely során a messze földön híres Mátyás István – Mundruc (1911–1977) vistai legényes táncát kellett archív felvételek alapján eljárni. A másodikban a versenyző szabadon építkezhetett a kalotaszegi legényes motívumkincséből, de tetszés szerint bemutathatta saját legényesét is. Mindezt pedig oly nagy lelkesedéssel, lendülettel és odaadással oldották meg, hogy mind elismerésben részesültek. Így a kézdiszentkereszti Boldizsár Attila és a budapesti Cseh Zsolt Bence különdíjat, a bökönyi Dudás Dávid (Magyarország) és a sepsiszentgyörgyi Kisgyörgy Máté közönségdíjat, a soproni Kilyénfalvi Áron az év kiváló legényes táncosa, a kenderesi (Magyarország) Lukács T. László és a budapesti Mir Dávid a legényes újraalkotója, a csernátoni Oláh-Ghiurca Tamás kiváló teljesítmény, valamint a tardi (Magyarország) Zelei Ákos az év kiváló legényes táncosa díjat kapott. Kár, hogy a párosba csak Stefán Bence és Dobai Katalin nevezett be, az ő teljesítményüket különdíjjal ismerték el. A siker remélhetőleg a vetélkedő évente ismétlődő megszervezésére sarkallja az illetékeseket.
Fogódzó a népszokások megismertetéséhez
Szombat este a rendezvény szerves részeként mutatták be a sepsiszentgyörgyi születésű, azonban Kolozsváron élő és tevékenykedő Both Zsuzsa néptáncos és néprajzos Ünnepnaptár című, népszokásokat tartalmazó, oktatási segédjegyzetként meghatározott könyvét. A kiadását biztosító Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnökétől, Deák Gyula Leventétől megtudhattuk, ez a kötet annak a sorozatnak a része, melynek első három kiadványa a néptánc, népzene és népi játékok tanításának módszertanát foglalja össze. Célját pedig a jeles napokhoz, ünnepekhez kötődő hazai népszokások megismertetésében, megszerettetésében, esetleg a további kutatásukra serkentésben határozták meg. Elsősorban a pedagógusok közösségét szeretnék vele megszólítani, de rajtuk kívül mindenkit, aki a hagyományok megőrzésén, továbbadásán és éltetésén fáradozik, részt vállal a népi kultúra terjesztésében, illetve csak egyszerűen érdeklődik hagyományaink iránt.
Dr. Kinda István néprajzkutatónak a szerzővel ez alkalomból folytatott beszélgetéséből a továbbiakban többek között az is kiderült, hogy a könyv a naptári év időszakaihoz, az élet nagy ünnepeihez és eseményeihez kötődő hazai magyar szokásokból tartalmaz válogatást, a teljesség igénye nélkül. Az elején található térkép a források táji besorolásához nyújt segítséget, a Csízió elnevezésű zárórész pedig egy átlátható összefoglalás a jeles napokhoz fűződő főbb szokásokról, illetve a gazdálkodáshoz vagy időjáráshoz fűződő szabályokról és rigmusokról.
Fergeteges gálaest
A könyvbemutató után gálaest következett, mely – amint ismét bebizonyosodott – túlnőtt a színházterem befogadóképességén, hiszen egyeseknek még állóhely sem jutott. A fellépések sora a Háromszék Táncegyüttes Kodály Zoltán zeneszerző és pedagógus, akadémikus emléke előtt tisztelgő etűdével, a legényes- és szólótáncverseny díjainak kiosztásával és a résztvevők közös táncával vette kezdetét. A folytatásban a sepsiszentgyörgyi Balázs Gergő kristálycsengésű hangon előadott népdallal ajándékozta meg a nagyérdeműt, majd a szintén sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Ház égisze alatt működő, Virág Endre és Virág Imola által irányított Százlábú és a Tőkés házaspár vezette Kincskeresők Néptáncegyüttes bihari táncokat bemutató fellépése következett a Heveder Zenekar kíséretében. A széki Tamás Márton Kántor (1936–2017) táncos emlékének Vitus Márton és Melles Endre általi felidézése után, a Kalotaszeg Néptáncegyüttes a szintén helybéli hagyományőrző zenészek kíséretében adott elő egy csokorra valót a tájegység jellegzetes táncaiból, majd ismét a Háromszék Táncegyüttes nagysajói magyar és román táncai következtek. A gálaestet a Fitos Dezső Társulat és a Szentendre Táncegyüttes újabb nagysikerű fellépése zárta. A Falusi színek című táncjáték a Kárpát-medence kulturális sokszínűségéből, kimeríthetetlen folklórkincséből, változatos szokásvilágából nyújtott ízelítőt. Az előadások után, pénteken és szombaton egyaránt, hajnalig tartó táncházban húzták a talpalávalót a kalotaszegi hagyományőrző zenészek, valamint a Heveder zenekar és Folker együttes tagjai.
Végül, de nem utolsósorban
A népzene- és néptánctalálkozó, a hagyományokhoz híven, a vasárnap megrendezett gyermeknappal ért véget, melyet kézműves-foglalkozások, gyermek néptáncegyüttesek gálaműsora és gyermektáncház varázsolt felejthetetlenné a felcseperedő nemzedék számára. Bedő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. november 13.
Interjú Vetró András szobrásszal
„Az alkotás több mint szenvedély”
Vetró András Temesváron született 1948. október 14-én, majd miután 1973-ban a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakán diplomát szerzett, Kézdivásárhelyre telepedett, ahol a mai napig alkot, emellett 40 évig a Nagy Mózes Líceum rajzosztályaiban tanított. A magyar örökség ápolásáért júliusban Ex Libris díjban részesült alkotóval műtermében beszélgettünk életpályájáról.
– Mikor dőlt el, hogy szobrász lesz?
– Vetró Artúr szobrászművész fiaként, mondhatni, kézenfekvő volt, hogy ebbe az irányba mozduljak, mégis nagyon későn döntöttem el, hogy édesapám nyomdokaiba lépek. A Brassaiba jártam reálosztályba, majd a középiskola elvégzése után kicsit komolyabban kezdtem dolgozni apám műtermében. Görög gipszfejeket mintáztam, így készültem a felvételi vizsgára, ami elsőre nem sikerült a román nyelv miatt. Az az év azonban jót tett nekem, alaposabban felkészülhettem mintázásból és rajzolásból, így következő évben bejutottam. Szerencsém volt, mert én még hat évet végeztem, nem sokkal azután négy évre szűkítették le a tanulmányokat.
– Mi volt a meghatározó a pályaválasztásában?
– Talán az, amikor láttam édesapámat dolgozni. Rájöttem, nagyon kell ismerni azt, akit megformálsz, nagyon el kell mélyülni az illető nagyság szellemi bűvkörében. A Nagyváradon álló Ady-szobor elkészítésekor például egy színész barátja a legkeményebb Ady-verseket szavalta, közben meg a halotti maszkot tartotta, így a fizikai képmásból és a szellemi szférából egyaránt inspirálódhatott, és a kettőből egy új dolog született.
– Nagyapja is készített szobrokat…
– Valóban, bár vasutas volt, titokban, magának szobrászkodott. Erre sem édesapám, sem én nem jöttünk rá. Apámnak akkor esett le az álla, amikor a fiókjából domborművek kerültek elő Ernst Barlach német expresszionista művész körszobrairól, akinek a munkáit én is nagyon kedveltem. Feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon bennem van-e valami, és kipróbáltam magam. Akkor kezdődött az egész. Édesapám semmit nem mondott erre, azt sem, hogy „segítek neked, gyúrjad”, de azt sem, hogy „ne”. Ebből annyit értettem, hogy érdemes csinálnom. Az alkotás örömteli dolog, ugyanakkor sok vívódással, lemondással jár. Több mint szenvedély, és ő ezt csendben átadta nekem anélkül, hogy nógatott volna.
– Kik voltak a mesterei?
– Édesapám, emellett az egyetemen Lövith Egon volt a mesterem, akitől ugyancsak sokat tanultam. Bretter György filozófus és Földes László esztéta rakta le azt a szellemi alapot, amiből nagyon sokat építkeztem a későbbiekben. Az első lépéseknél a tanár hatása még nagyon érezhető, az egyéniség, a stílusjegyek később jelennek meg. Ahogy kikerültem az egyetemről, egy Kőrösi Csoma Sándor emlékére rendezett közös kiállításon vettem részt Kovásznán, ahol a szobrom a Lövith Egon munkája mellé került. A nézők meg voltak győződve, hogy mindkét alkotást ugyanaz a kéz készítette. Aztán jött Alexander Archipenko, Henry Moore, az egyiptomiak meg a görögök, és az ő formaviláguk ugyancsak rányomta a bélyegét a stílusomra.
– Hol a határ a szobrászatban?
– Felvetődhet a kérdés, hogy Auguste Rodin vagy Michelangelo tökéletes szobrai után lehet-e még valamit csinálni. Ahogy a zenében, ugyanúgy a képzőművészetben is végtelen variációs lehetőség adott. A téma örök, ám mindig lesz új megfogalmazás. A művész az általános érzelmet egyedi módon festi, rajzolja vagy mintázza meg. Míg a fényképész az adott pillanatot rögzíti, a szobrász több száz arcot rak egybe. Emiatt, ha élő modellről rajzolok, az első pillanatban nem ismer magára, ami nem csoda, hiszen az elkészült rajz nem fotószerű. Benne van a modell magatartása, belső kisugárzása. Nem naturalista ábrázolásra törekszem, a műalkotás eszmeiséggel telítődik. Emiatt a végeredmény nyilván nem egy hű másolat akkor sem, ha fotóról kell dolgoznom. Ezzel kapcsolatban hadd meséljek el egy történetet. Hétfalu rendelt tőlem egy Luther Márton-szobrot. Kezembe adtak egy festményt, amelyről dolgozzam. Ám azon egy puhány figura volt látható, míg Luther kemény ember volt, és az én dolgom ezt ábrázolni, hozzátenni. A bizottság lefotózta a szobor agyagváltozatát, közben kiöntettem a szobrot, majd hívtak telefonon, hogy az orrától lefelé módosítsam, hiszen nem hasonlít. Azt válaszoltam, egyrészt ki van öntve, másrészt meg amúgy sem változtatnék rajta, hiszen ez az én alkotói szabadságom velejárója.
– Hogy került Kézdivásárhelyre?
– Apósom sokat járt Háromszékre, hogy a Herbák cipőgyár számára faanyagot szerezzen be. Ő mondta, hogy Kézdivásárhely egy gyönyörű város, és ha egy módom lesz rá, jöjjek ide, hiszen egyetlen szobor van a településen. Ez volt az első jelzés, amely erre irányított. A második az volt, amikor egy bizottság, melynek tagjai között volt a szoborállító Sylvester Lajos és Plugor Sándor, a nagy grafikus, bejött édesapám kolozsvári műtermébe, ahonnan elkérték az Integető lány nevű szobrát Sepsiszentgyörgy számára. Akkor kérdezték meg, mennék-e én is Sepsiszentgyörgyre? Tudtam, hogy közel van Kézdivásárhelyhez, és bár akkora általánossal végeztem, hogy nagyvárosba is mehettem volna, igent mondtam. Aztán Kosztándi Jenő bácsiék megtudták, hogy szobrász érkezik, és a rajziskolában egy szobrászati katedrát létesítettek, így kerültem ide.
– Emlékszik még az itt kiállított első szobrára?
– Hogyne. A Szacsvay János utca sarkán található, kissé Henry Moore-os, égre néző, fekvő kőfigura, amelyet az 1977-es földrengés környékén készítettem. Aztán, főleg 1989 után, jöttek a többiek.
– Meséljen, kérem, a rajziskolás évekről.
– 1973-tól tanítottam négy évvel ezelőtti nyugdíjazásomig. Saját felépítésű módszert alkalmaztam, kicsi alkotókat próbáltam nevelni. Az évek során megfigyeltem, mi az, ami a gyerekeknek megy, amit könnyedén végeznek, és annak megfelelően állítottam össze a munkatervet. A hangsúly a fantázián van, az dominál, hiszen amikor alkotunk, a semmiből készítünk valamit. Minden csoportban akadtak tehetséges gyerekek, és feleségemmel együtt büszkék vagyunk azokra az egykori tanítványokra, akik alkotóművészekként befutottak. Ugyanakkor a többiek is fel tudták használni tevékenységi területeiken a rajzolási vagy plasztikai formáló készséget, amelyet a rajzosztályban tanultak. A teljesség igénye nélkül megemlítenék néhány egykori kedves tanítványt: Vargha Mihály, Illés Rudolf szobrászok, Héjja István műépítész, Máthé László festőművész, Sárosi Mátyás, Szabó Kriszta, Martini Yvette, Gábor Beáta, Fésűs Tamás, Héjja Tamás, Borcsa Imola. Azonban nem csak ők tanultak tőlem, visszahatásról is beszélhetünk, hiszen például a Szent György-szobraim sárkányát gyerekmunka inspirálta. Számomra élvezet a gyerekekkel dolgozni, ezért örülök, hogy a Csiszár Dénes Tanműhelyben hetente egyszer taníthatok. Meg kell fogni a kezüket, el kell érni, hogy nyíljanak ki, aztán nem szabad megfékezni őket, szárnyalni kell hagyni a fantáziájukat, nem szabad letompítani a gyermeki észt.
– Jelenleg min dolgozik?
– Faszobrokon. A tavalyi Famadonnák című kiállítás óta született öt vagy hat újabb szobrom, nagyon szeretek a fával dolgozni. Édesapám figyelmeztetett, hogy minden anyagot próbáljak ki, ne csak eggyel dolgozzam, hiszen abba bele lehet fásulni. Egy törzsből dolgozom, hagyom, amit megenged a fa, csak akkor használok ragasztást, ha valami hiányzik, vagy a fa kilyukad.
– Elégedett-e eddigi művészi pályájával?
– Valószínűleg minden művész örökké elégedetlen. Ám vannak olyan dolgok az életemben, amelyekről úgy vélem, „jó mulatság, férfimunka volt”. Elégtétel számomra, hogy minden nap elmegyek a szobraim mellett, ezeket karbantartom, ám vannak árnyoldalak is: a „szunnyadó szobraim”, amelyek a műteremben porosodnak, ahelyett, hogy méltó helyükre kerülnének, mint például a Molnár Józsiás vagy az említett Luther, és még sorolhatnám. Legutóbb a Csomópont Egyesület kért fel Jakabos Ödön portréval ellátott emléktáblájának elkészítésére, november 10-én egyéni kiállításom nyílt a brassói Reménység Háza kiállítótermében, és úgy néz ki, nemsokára Kolozsváron lesz egy Szent István-mellszobrom a templom udvarán. Emellett a megújult kézdivásárhelyi jégpálya elé kerül a Jégkorongozóm. Daczó Hodor Barna / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. november 13.
„Nem biztos, hogy nagyon jó, de legalább nem sok”
Írók és olvasóik a képtárban
Csütörtökön a kézdivásárhelyi Kosztándi Galériában, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) szervezésében Bálint Tamás, Zsidó Ferenc, Szonda Szabolcs és Szakács István Péter szerzők találkoztak olvasóikkal.
Dimény H. Árpád költő, lapunk vezető szerkesztője, a szerzők beszélgetőtársa beköszöntőjében úgy fogalmazott, az E-MIL jóvoltából ezúttal „Hargita megyei különítmény érkezett háromszéki erősítéssel”. Bálint Tamás háromkötetes székelyudvarhelyi költő, közgazdász 2007-ben A pap leánya, birtokostul című kötetével Méhes György debüt-díjban részesült. Jelenleg eposzt ír, amelyről úgy véli, „ha fele annyira sikerül, mint ahogy elképzeltem, nagyon jó lesz”.
Az ugyancsak székelyudvarhelyi Szakács István Péter prózaíró, irodalomtörténész, publicista megjegyezte, minden író a saját művét olvassa a legszívesebben. „Ha önök fele ennyi empátiával olvasnak majd minket, akkor már megérte, hogy idejöjjünk”. A Steven Cook írói álnevet is használó, jelenleg egy net-naplón és egy elbeszélésköteten dolgozó nyolckötetes szerző magyartanárként keresi kenyerét, emellett az Eirodalom – erdélyi irodalmi portál szerkesztője, csakúgy, mint a néprajzkutatóként doktorált, megrögzött repülőmodellező Zsidó Ferenc székelykeresztúri író, szerkesztő, műfordító, dramaturg, tanár. Szonda Szabolcs költő, műfordító, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója is a jelenlévő szerző-tanáremberek sorát gazdagította, ugyanis a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen vezet műfordítás-műhelyfoglalkozásokat.
Lévén, hogy egyik meghívott sem főállású író, adta magát a kérdés, milyen szerepe van az írásnak az életükben? Bálint Tamás sokáig úgy vélte, nagyon jól megtalálta az egyensúlyt a számok és a betűk között. „Az elmúlt időszakban azonban kezdtem úgy érezi, hogy bár imádom az irodai munkát, egy hátsóval nem lehet annyi lovon ülni, és negyvenéves koromra a közgazdaságtant irodalommal kapcsolatos foglalkozásra váltanám”. Szakács István Péter magyartanárként elmondhatja, az irodalomból él, bár nem úgy, mint Maupassant, aki tíz év alatt „összeírt” egy jachtot.
Zsidó Ferenc írói élete nem sokban különbözik a „nem író” életétől. „Ugyanúgy eszem és mosom a fogamat, aztán valahová a három gyermek és a tanítás közé megpróbálok befértetni valamennyi írást is.” Hozzátette, a jövőben is tartaná a legutóbbi kispróza-kötete és a hamarosan megjelenő, Huszonnégy című regénye között eltelt ötéves munkatempót, hiszen, bár nem biztos, hogy öt év alatt valami nagyon jó mű kerekedik, „de legalább nem sok”.
Szonda Szabolcs szereti a munkáját, hiszen úgy érzi, az többről szól, mint kipipálni a napi teendőket. A műfordítások kapcsán hangsúlyozta, fontos, hogy valamilyen szinten bele tudja helyezni magát a fordításokba, hogy szeresse a fordítandó művet, ellenkező esetben az olvasó megérzi, hogy pusztán munkáról van szó. „Közben meg fejben írok, a fordítással a bennem rejtőző prózaírói vénát is gondozgatom.”
Az est záró mozzanataként a szerzők dedikáltak. Daczó Hodor Barna / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. november 13.
Segítő szervezetek találkoznak
Miben segítsen az állam?
Nagyszabású rendezvényen találkoznak holnap az Erdélyi Szociális Civil Szervezetek Föderációjának tagjai, ezúttal a Diakónia Alapítvány – mint egyik alapító tag – meghívására tartják éves konferenciájukat Szentgyörgyön.
A találkozót az illetékes minisztérium képviselői is megtisztelik jelenlétükkel, akik még előzőleg megkérték a résztvevőket, írják össze elvárásaikat, azaz feleljenek arra: miben segíthetnek? A lista minden bizonnyal hosszú lesz…
– Közel 70 résztvevőt várunk, nemcsak az erdélyi megyékből (Bákó, Neamț, Argeș is érdekelt), egyenlő arányban állami intézmények (Szociális és gyermekvédelmi igazgatóságok) küldötteit, illetve a civil szervezetek vezetőit, akik már előző nap (ma – szerk. megj.) egyeztetnek a konferenciát illetően, majd a keddi plenáris ülésen tárják fel gondjaikat és sikereiket – közölte lapunkkal Györgyjakab Miklós a szervezők nevében.
Kiemelt téma lesz a szociális szolgáltatások megvásárlása az állam által részben vagy egészben, több megyében is példa van rá, ami azért jó, mert az állam nem aprózza el az erőforrásokat, hogy mindent csináljon, de csak félig (szakemberek híján), a civil szervezetek pedig nyernek egy biztos anyagi hátteret segítő munkájukhoz. Bodor Tünde / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. november 13.
Létezik-e vagy sem csángó nyelv?
Kettős ünnepet ültek tegnap Csíkszeredában a Csíki Játékszín Hunyadi László kamaratermében. Tizenhatodik alkalommal tartottak csángó napot Csíkszeredában. A kettős ünnep jellege pedig abból adódik, hogy az idei rendezvényt a magyar nyelv napjának tiszteletére szervezték meg, amelyen meglepetésdíjakat is átadtak.
Az ünnepnap délelőtt A moldvai csángókért szól a harang elnevezésű szentmisével kezdődött a Millenniumi-templomban, majd délután a Csíki Játékszín kamaratermében folytatódott, ahol a díszmeghívottak közül elsőként Halász Péter néprajzkutató Péntek János nyelvészprofesszor üzenetét olvasta fel. A nyelvész saját szemszögéből azt taglalta, hiba kijelenteni, hogy létezik csángó nyelv, az ugyanis a magyar egyik változata, akár a palóc, a kalotaszegi vagy a székely.
„Tudnunk kell, hogy a csángó sohasem tárgy, hanem jelző, ugyanúgy, ahogy székely a kapu, matyó a viselet, palóc a nyelv. Sokszor rossz szándékkal használják a csángó kifejezést, például népszámláláskor, amikor a magyarság számarányát kisebbíteni akarják” – írta üzenetében a nyelvész. Hozzátette, hogy ma már ki kell egészíteni Kazinczy mondását, miszerint nyelvében él a nemzet, ma már akkor is lehetséges nemzeti érzelmekről beszélni, amikor valaki nem sajátította el az illető nyelvet, erre több példát is felhozott.
Ezután Duma-István András író, költő szólalt fel, aki azt mondta, hogy nehezen tesz eleget ama felkérésnek, hogy a magyar nyelvről beszéljen. Véleménye szerint igenis létezik csángó nyelv, mivel a magyar nyelv olyan nagy, hogy nemhogy a nemzet, de még egy kis közösség sem tudja teljes egészében ugyanúgy elsajátítani, hiszen minden családban más-más kifejezések élnek. – Én nem tanultam iskolában a magyar irodalmi nyelvet, és a csángók többsége a Miatyánkból tanulja meg, hogy kell magyarosan kiejteni a szavakat. Nincs szebb nyelv a sajátunknál, és nem azért vagyunk magyarok, hogy a románok ellen legyünk – fejtette ki álláspontját az író, költő.
Borbáth Erzsébet nyugalmazott pedagógus, a csángó napok megálmodója felidézte azokat az éveket, amikor először tanított Csíkszeredában moldvai csángó gyermekeket. Mint mondta, a magyar irodalmi nyelvet oktató munkájában nagy segítségére volt saját székely nyelvjárása, valamint a román nyelv ismerete. Ennek a kettőnek az ötvözésével, valamint a saját élményeinek elbeszélésével bátorította a gyermekeket arra, hogy ne szégyelljék használni saját nyelvjárásukat, hiszen „ez az emberi méltóság alapja”.
Ferencz Gabriella, a csíkszeredai csángó bentlakás kollégiumvezetője, aki 12 éve dolgozik a csángó oktatási programban, kifejtette, külön öröm számára, hogy idén a magyar nyelv napját és a csángó napot összekötötték. A magyar nyelvvel kapcsolatban kifejtette, hogy az embernek édesanyja hangján szól a legszebben a nyelv, de sajnálatos módon a mai csángó gyermekek többségét már román nyelven dajkálják. Mások egy időben sajátítják el a románt, illetve a csángó nyelvjárást. Szerencsére, sokakban érdeklődést vált ki az utóbbi, ezért ifjú korba lépve kíváncsian tanulmányozzák azt. – Mi a Kárpát-medencében kiváltságos helyzetben vagyunk, hiszen a csángók segítségével hallhatjuk a régi magyar nyelvet. Ennek megőrzésére kell figyelnünk, hiszen minél több idegen szót kölcsönzünk, annál inkább gyengülnek a gyökereink – vélte a kollégium vezetője.
Az ünnepi köszöntők után a négy meghívottat Hargita Megye Tanácsa Kájoni János-díjban részesítette a csángók identitásának megőrzéséért végzett munkájáért. Az est folyamán a Csángó Továbbtanulók Közösségének diákjai énekeltek, zenéltek, verset, illetve novellát olvastak fel. Fülöp Zoltán színművész Duma István András, Ferencz Imre és Ferenczes István verseit szavalta.
Az este csángó táncházzal ért véget a kulturális központ pincetermében, ahol a Csíkszeredai Gyermekek Háza Serke táncosai, valamint a Borsika tánccsoport is közreműködött a jó hangulat megteremtésében. Márk Boglárka / Hargita Népe (Csíkszereda)2017. november 13.
Kemény kritika, politikusoknak, egyházaknak címezve
Kemény kritikát fogalmazott meg Czirják Árpád pápai prelátus a történelmi magyar egyházak és különösen a római katolikus egyház tevékenysége kapcsán. Többet kellene tenniük a magyarság megmaradásának érdekében – hangzott el a Gyergyócsomafalván megtartott 8. Székely Fórumon. Komoly bírálatot kaptak az erdélyi magyar politikai szervezetek is.
Czirják Árpád a szombati fórum fő előadójaként összegezte meglátásait az erdélyi magyarság és Székelyföld jelenlegi helyzetével, jövőbeli kilátásaival kapcsolatban. Megállapította, ma rosszabb a helyzet, mint a kommunista hatalom idején.
A szabadság romániai nacionalista értelmezése szerint azt jelenti, hogy a kisebbség jogait sorozatosan lehet sérteni a demokrácia égisze alatt. Segítség nem érkezik, Európa sokkal nagyobb gondokkal van elfoglalva, mintsem egy kisebbségben élő népcsoport sérelmeivel foglalkozzon.
Az előadó kemény szavakat irányzott a jelen és az elmúlt 27 év erdélyi magyar politikusai felé. Sorra vette az RMDSZ és a későbben alakult szervezetek hibáit, felrótta eredménytelenségüket.
A politikusok egykor esküt tettek az önrendelkezés mellett, de nem tettek érte semmit. Csak magyarázkodásokat hallatnak. Az autonómia elérésére a 90-es évek kezdetén sokkal nagyobb volt az esély, de elmulasztották, mondván, hogy majd később, alkalmasabb időpontban tűzik napirendre. Az apró lépések vezetnek a jó irányból a rossz felé. Az elején észre sem vehető, de napról napra nagyobb lesz a távolság a kezdeti céltól – hallhatta a csomafalvi Borsos Miklós Művelődési Házban helyet foglaló mintegy kétszáz érdeklődő. Az RMDSZ politikájának következő korszaka a „mérleg nyelve” időszak, azaz, hogy kormányban, vagy ellenzékben politizálva lehet-e többet elérni. Bebizonyosodott, egyik sem vezetett előbbre. Ne altatódalt fújjanak, hanem ébresztőt – üzente a magyar politikai szervezeteknek Czirják Árpád.
A Székely Nemzeti Tanács sem kerülte el a bírálatot: lármafákat gyújt, de képtelen arra, hogy mozgósítsa, fellármázza a székelységet. A politikusoktól hatékony politizálást követelt a szónok, azaz, hogy ne csak abban merüljön ki a tevékenységük, hogy itthon vívnak szélmalomharcot, és Budapestre járnak támogatásért, hanem felkészülten, nemzetközi fórumokon hívják fel a figyelmet az erdélyi magyarság helyzetére.
Az egyházak is hallassák szavukat
Az erdélyi történelmi magyar egyházak vezetőinek hangoztatni kellene szavukat közéleti kérdésekben, de ez nem történik meg – rótta fel az előadó. Nagy hibának tekinti az erdélyi római katolikus egyház visszatérő jeligéjét: a pap ne politizáljon. Kifejtette, Márton Áron példamutatására a mai egyházi vezetés is gyakran hivatkozik, de nem teszik fel a kérdést, hogy mit tenne itt és most ma Márton Áron? Merthogy biztosan tenne valamit, nem nézné tétlenül a népének nyomorúságát.
Leszögezte, a pap tudja, politikai szerepet nem vállalhat, nem lehet egyik pártnak sem szekértolója. Felül kell emelkednie a politika irányzatotokon, hogy küldetését teljesíteni tudja. De nem kell kivonulnia a közéletből. Az értelmiség nagy számban elvándorolt, hiányoznak azok, akik a nép nehéz sorsát világgá tudnák kiáltani. Ki kell lépni a megszentelt környezetből, szolidaritást kell vállalni a fogyatkozó közösséggel, vállalni kell a nemzetébresztő programot – szól Czirják Árpád üzenete. Szekelyhon.ro; itthon.ma/erdelyorszag2017. november 13.
Kötet a néhai Borbély Imre emlékére
Fia, Borbély Zsolt Attila ismertetésében bemutatták Csíkszeredában a Borbély Imrének emléket állító Harc a nemzet érdekében című riport- és tanulmánykötetet. A pénteki könyvbemutatón a januárban elhunyt forradalmár, politikus, politikai elemző, a Magyarok Világszövetsége régióelnöke barátai, tisztelői jelentek meg.
Pénteken az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Identitas Egyesület szervezésében a Székelyföld folyóirat szerkesztőségében tartották Borbély Imre Harc a nemzet érdekében című kötetének a bemutatóját. A ’89-es forradalom kirobbanásában kulcsszerepet játszó Tőkés László tanácsadójaként, később a parlamentben magyarul elsőként felszólaló képviselőként megismert Borbély Imre számos történelmi jelentőségű dokumentum kidolgozásában vett részt. Ezek közül a legismertebb a Temesvári Kiáltvány, ugyanakkor ő volt a nemzetegyesítés külhoni magyar állampolgársággal történő megvalósításának egyik zászlóvivője. Tiboldi László csíkszéki EMNT-elnök köszöntése után a kötet gondozója, szerkesztője, Borbély Imre fia, Borbély Zsolt Attila személyes hangvételű előadásban méltatta apja tevékenységét, történelmi szerepét, így mutatva be a kötetet is.
– Tóth Károly Antal mélyinterjút készített vele úgy, hogy édesapámat meghívta magához két hétre, és a beszélgetésből megszületett a kézirat. Kérdéses volt, hogy milyen formában jöjjön létre a kötet, mi legyen benne az interjúsorozat mellett. Ő már sajnos nem érte meg, hogy a kötetet a kezében tarthassa – fogalmazott Borbély Zsolt Attila.
A Kárpátia Stúdió kiadásában megjelent 260 oldalas kötet két részből áll: az első rész az interjúkat közli, a második pedig a hivatkozott tanulmányokat. Érdekes színfoltja az interjúknak a 2. vatikáni zsinatról készült tanulmány „becsempészése”. Mint megtudtuk, Borbély Imre életének utolsó szakaszában két témával foglalkozott – a mélyálommal és a 2. vatikáni zsinattal –, de az ezekből készülő tanulmányok befejezetlenek maradtak.
Borbély Zsolt Attila öt kötetet szán édesapja szellemi öröksége továbbadásának. A pénteken bemutatott Harc a nemzet érdekében után a következő egy emlékkötet lesz, amelyben barátok, harcostársak vallanak Borbély Imréről.
Az 1989-es forradalomba torkolló, Tőkés László kilakoltatása elleni csendes tiltakozáson Borbély Imre vitt gyertyát a percről percre növekvő tömegnek. Idén már az ő tiszteletére vitte a gyertyát a tömeg: hosszas betegség után januárban 69 éves korában hunyt el. Kovács Hont Imre / Hargita Népe (Csíkszereda)2017. november 13.
Héttorony Fesztivál
Csíkszereda is otthont adott idén a 2002 óta minden évben megszervezett Héttorony Fesztiválnak. A Makovecz Imre által megálmodott terekben évről évre színvonalas zenés és táncos előadásokat, kiállításokat tekinthetnek meg a 2011-ben elhunyt nagynevű építész tisztelői. Csíkszeredában az általa tervezett Millenniumi-templom volt a fesztivál központi helyszíne pénteken.
A Héttorony Fesztivált hagyományosan Imre napja, november 5. és Makovecz születésnapja, november 20. között szervezik meg a Kárpát-medence több helyszínén. A fesztivált az 1992-es Sevillai Világkiállítás tizedik évfordulóján tartották meg először a Makovecz által tervezett nagysikerű magyar pavilonnal is jelképezett munkássága tiszteletére. A Millenniumi-templomban a pavilon építésének folyamatát és szimbolikáját ismertető kiállítás tekinthető meg november 20-ig. A tárlatot Csernyus Lőrinc építész, Makovecz Imre közeli munkatársa, hagyatékénak gondozója nyitotta meg.
– Ikonikus épület a sevillai magyar pavilon, úgyis mondhatnánk, hogy a magyar rendszerváltás emblematikus épülete. Nagy reményeket fejezett ki akkor, ez volt ugyanis az első alkalom, hogy Magyarország nem valamilyen jellegtelen termékbemutatóval jelentkezett a világkiállításon. Makovecznek mindössze három napja volt kitalálni és megrajzolni az épületet, mi pedig fél éven át dolgoztunk a megépítésével – emlékezett vissza a hét tornyot egyik oldalán nyugati keresztény, másik oldalán a pogány hitvilág jelképeit megjelenítő épületre. Csernyus Lőrinc elmondta, hogy a pavilon még ma is áll Sevillában, műemléknek nyilvánították, azonban a tulajdonosa csődbe ment, ezért az épület enyészetnek indult. Hozzátette, hogy a magyar kormány támogatja azt az elgondolást, hogy hű mását megépítsék Magyarországon. A kiállításmegnyitó után fent, a templomban egy tűt sem lehetett leejteni. Az érdeklődés Berecz András mesemondó, népmesegyűjtő, énekes, valamint fia, Berecz István zenész, táncos közös produkciója, az Evezők csillaga című műsora iránt volt ekkora. A fesztivál ezután a városi művelődési házban a Héttorony táncházzal folytatódott, amelynek házigazdája a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes és Berecz István volt. Kacsó Ani és barátai zenéltek, Berecz András pedig éneket tanított. Márk Boglárka / Hargita Népe (Csíkszereda)2017. november 14.
Rendkívüli esemény Sepsiszentgyörgyön – örülni is van okunk
Rendkívüli eseményre hívták fel a figyelmet a Magyar Polgári Párt (MPP) háromszéki és megyeszékhelyi vezetői hétfő délelőtti sajtótájékoztatójukon: egy általuk gondosan előkészített és szerdán megnyíló időszakos történelmi kiállítás alkalmából ugyanis Sepsiszentgyörgy központjában ismét felvonják a magyar zászlót.
Nem csak gyászra és könnyes főhajtásra, hanem boldogságra okot adó események is voltak a magyar nemzet és ezen belül a székely nép történelmében. Ide sorolható a sepsiszentgyörgyi országzászló-talapzat 1942-ben történt leleplezése és a magyar zászló ünnepélyes felvonása is. Ezeknek a magasztos pillanatoknak egy időszakos történelmi kiállítás kereteiben való felidézése tehát számunkra egy örömteli alkalom kell legyen. Egyúttal pedig a nemzeti öntudat kútfője is, melyből a szülőföldünk megtartásáért és autonómiáért folytatott küzdelmünkhöz erőt, kitartást és bátorságot meríthetünk – világított rá a rendezvény hátterére Kulcsár Terza József, az MPP háromszéki elnöke.
A rendezvény programját Nagy Gábor Levente, megyeszékhelyi MPP-elnök ismertette. Az emlékünnepség november 15-én 17 órakor kezdődik az Erzsébet park Mikó-kollégiummal szembeni sétányán. Politikai beszédek nem fognak ezen elhangzani, csupán József Álmos nyugalmazott tanár, helytörténész, e téma kutatója fogja az akkori eseményeket időrendben felidézni. Ezek után Gyenge Tímea, a Plugor Sándor Művészeti Líceum és Szabó Fruzsina, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum diákjainak szavalata, illetve éneke, valamint a zászlófelvonás és Báncsa Gábor református lelkész áldása következik.
Végül a rendezvény ötletgazdája, ifjú Miklós András, az MPP megyeszékhelyen működő ifjúsági szervezetének vezetője idézte fel a 75 évvel ezelőtt történteket. Ennek során többek között megtudhattuk, hogy a korabeli újságok böngészése, valamint József Álmos helytörténésszel folytatott beszélgetései nyomán számára egyértelművé vált, hogy az 1940. augusztus 30-án meghozott II. bécsi döntést követően a Székelyföldre szeptemberben bevonuló magyar csapatokat a lakosság kitörő örömmel fogadta. Nem volt ez másképp Sepsiszentgyörgyön sem, hiszen 22 év kegyetlen elnyomás után a székelység újra szabadnak érezhette magát és fellélegezhetett.
Előkerültek tehát a féltve rejtegetett nemzeti színű szalagok, zászlók és kokárdák. A magyar vezetés által már 1928-ban elindított országzászló-mozgalom idáig begyűrűző hatásaként pedig itt is megfogalmazódott az országzászló-állítás igénye. Ennek kivitelezését késleltette ugyan az 1940. november 10-én bekövetkezett és tetemes anyagi kárt okozó földrengés, megakadályozni azonban nem tudta. A talapzat elkészítésére kiírt pályázatra érkezett elképzelések közül a bizottság Haáz Ferenc Rezső székelyudvarhelyi rajztanár és képzőművész tervét fogadta el, az építkezési munkálatokat Puskás István helyi kőfaragó mester irányította.
A 27 méter hosszú, középen 6 méter magas talapzat által tartott, 20 m magas zászlórúdra 1942. november 15-én ünnepélyes keretek között vonták fel a magyar lobogót. Bedő Zoltán / Székely Hírmondó; Erdély.ma