udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
359
találat
lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-180 | 181-210 ... 331-359
Névmutató:
Kallós Zoltán
2007. november 17.
Több, az egykori Szekuritátéval együttműködő volt teológiai alkalmazott nevét hozták nyilvánosságra november 16-án a Királyhágómelléki Református Egyházkerület rendes őszi közgyűlésén. A Krasznán tartott gyűlés egyik napirendi pontjánál Tőkés László hivatalosan bejelentette: sikerült egy személyt azonosítania egykori besúgói közül, Gálfy Zoltán professzor, volt teológiai tanárt. Kezében dossziéjával a püspök elmondta: Gálfynak meghatározó szerepe volt 1990 és 2000 között az egyház életében, hiszen a zsinat szürke eminenciásának minősült. ‘89 előtt Gálfy – Tőkés édesapja és Kallós Zoltán néprajzkutató mellett – a diákjairól is jelentett. Tőkés szerint egész másként alakult volna az egyház története, ha még az elején le tudták volna leplezni a Szekuritáté valamennyi beszervezett emberét. Felszólalt Hermán M. János egyházkerületi tanácsos, aki két további teológiai alkalmazottat nevezett meg: az ő megfigyelési iratcsomójából Szőcs Endre volt teológiai tanárról és Izsák Vilmos volt teológiai titkárról derült ki egyértelműen, hogy jelentett. A 83 éves Gálfy Zoltán nyugdíjas professzor Kolozsváron él, Szőcs Endre és Izsák Vilmos elhunytak. /Egykori besúgókat lepleztek le. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 17./2007. november 21.
Negyedik alkalommal szervezte meg az oktatási programban részt vevő gyerekek népdalvetélkedőjét a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ). Az egyes falvakban lezajlott elődöntők után Lészpeden gyűltek össze a legügyesebb énekesek. A népviseletbe öltözött népes gyerekcsapat magyar- és énektanárok kíséretében, hangos énekszóval vonult fel a lészpedi általános iskolától a helyi kultúrotthonig. Márton Attila lészpedi magyartanár, a vetélkedő házigazdája nyitotta meg a rendezvényt, majd Hegyeli Attila, az oktatási program felelőse köszöntötte a gyerekeket, nézőket és meghívottakat. Nisztor Ilona, pusztinai ének- és néptánctanár vezette a versenyt, a zsűrizést pedig Kallós Zoltán Kossuth-díjas etnográfus. Az alsó tagozatos diákoknak öt, míg a felsősöknek tíz moldvai népdalt kellett tudniuk ahhoz, hogy versenybe szállhassanak. A helyi gyerekcsapat a Lészpedi guzsalyas című előadásával aratott sikert. /IV. Szeret menti Népdalverseny. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./2007. november 28.
Saját diákjait és tanártársait súgta be Gálfy Zoltán professzor, nyugalmazott református teológiai tanár – állítja Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. A „Könyvtáros” fedőnevű Gálfy a ‘70-es évek legelején, valamint egyik, 1987-es jelentésében hat teológiai hallgatóról – köztük Tőkés Lászlóról –, továbbá Kallós Zoltán néprajzkutatóról, dr. Tőkés István püspök-helyettesről és Komjáthy Aladár amerikai teológusról szolgáltatott információkat a politikai rendőrségnek. „Ennél is fájdalmasabb, hogy 1989–2000 között Gálfy tovább tanított a kolozsvári teológián, másfelől a Református Egyház Zsinatának egyik legbefolyásosabb embere, dr. Csiha Kálmán püspök egyik jobbkeze volt. Utóbbi minőségében felbecsülhetetlen károkat okozott egyházunknak” – olvasható Tőkés László közleményében. Gálfy Zoltán ugyancsak sajtóközleményben reagált a református püspök által megfogalmazott vádakra. A nyugalmazott professzor állítása szerint – aki Tőkés László szekusdossziéjában a Könyvtáros fedőnéven szerepel – a Kolozsvári Protestáns Teológia ‘70-es években kinevezett rektorai, Dávid Gyula és Rab Károly minden évfolyamfelelőstől, így tőle is, rendszeresen jellemzést kértek a hallgatókról. Azt azonban nem tudja, hogy a begyűjtött jellemzéseket mire használták, mint ahogy azt sem, hogy ezeket kinek kellett továbbküldeniük. „Tőkés László 1970–1975 között volt a teológia hallgatója. Úgy tudom, hogy egy időben évfolyamfelelőse is voltam. Bármennyire próbálok visszaemlékezni, nem tudom, hogy mit írtam róla 32 évvel ezelőtt. És azt sem tudom, hogy ez a szöveg most hol van” – írta Gálfy Zoltán. „Az erdélyi magyarság megosztása történelmi bűn. Nem magasztos ideológia, hanem érdek, hatalom és pénz diktálta tévedés” – olvasható ugyanakkor a dokumentumban. A nyugalmazott professzor arra nem tért ki nyilatkozatában, hogy jelentéseket írt volna a Szekuritáténak Kallós Zoltán néprajzkutatóról, dr. Tőkés István püspök-helyettesről és Komjáthy Aladár amerikai teológusról. Tőkés László elmondta, Gálfy Zoltán professzor 1983-tól a Református Szemle főszerkesztője volt, véleménye szerint a professzort a Szekuritáté „tette oda”. Az ülésen felszólalt Hermán M. János egyházkerületi tanácsos is, aki két további teológiai alkalmazottat nevezett meg. Elmondta: az ő megfigyelési iratcsomójából Szőcs Endre volt teológiai tanárról és Izsák Vilmos volt teológiai titkárról derült ki egyértelműen, hogy jelentettek róla. A 83 éves Gálfy Zoltán nyugdíjas professzor jelenleg Kolozsváron él, Szőcs Endre és Izsák Vilmos már elhaláloztak. /Gyergyai Csaba: Cáfol a „Könyvtáros”. = Krónika (Kolozsvár), nov. 28./2008. január 11.
Bochidán tudta meg Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, hogy az ott képzett kőfaragók is részt vesznek a budapesti parlament épületének felújítási munkájában. Az egynapos erdélyi látogatáson tartózkodó Szili Katalin január 10-én Bonchidán és Válaszúton tett látogatása, a kolozsvári főtéri sétája után kolozsvári magyar értelmiségiekkel folytatott megbeszélést, majd interjút adott a lapnak. Mostani látogatásának alapvető célja a Magyar Távirati Iroda /MTI/ fél évszázados fotótevékenységét bemutató kiállítás megnyitója volt. Ez a vándorkiállítás a kolozsvári Magyar Operába tulajdonképpen a kilencedik helyszínre érkezett: hét magyarországi város után, Erdélyben korábban Sepsiszentgyörgyön és most itt, Kolozsváron került a közönség elé. Szili az RMDSZ vezető politikusaival találkozott, aktuálpolitikai témák kerültek terítékre. Tájékoztatták őt a 2008–as romániai helyhatósági és parlamenti választások előkészületeiről, illetve a most alakuló román választójogi törvényről. Áttekintették a magyar kulturális és nyelvi hagyományok megőrzésének kérdéseit is. Bonchidán a munkát irányító alapítvány vezetői elmondták, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Nemzeti Kulturális Alap folyamatosan biztosítja egyfelől a szakmai támogatást, másfelől azokat az összegeket, amelyekre az önerő biztosításához van szükségük, amikor különböző európai uniós forrásokra pályáznak. Ismertették a torockói idegenforgalom gondjait és eredményeit. Közösséget összefogó, kulturális–természeti értékeket megőrző, de gazdasági szempontokat is figyelembe vevő fejlesztésekről, felújításokról van szó. – Válaszúton Kallós Zoltán és munkatársai fogadták őt. Szili elismeréssel szólt arról a munkáról, amelyet az alapítvány végez, szórványban élő magyar gyermekek oktatását vállalta magára. Magyar gyermekekről van szó, akik enélkül a lehetőség nélkül bizonyára elvesznének. Szili Katalin a kolozsvári magyar értelmiségiekkel való megbeszélésén az erdélyi, a kolozsvári egyetemi oktatás és az itteni magyar kulturális intézmények helyzetéről tájékozódhatott. Szili azt szeretné, ha a magyar–magyar kapcsolattartás intézményrendszere is törvényben kerülne rögzítésre. Például a KMKF, de más jellegű együttműködések is, amelyek működését pontosan azért kell szabályozni, hogy azok ne váljanak az aktuális kormányzat szájaízétől függő kérdésekké. Az újságíró megkérdezte Szilit, mi a véleménye az erdélyi magyar–magyar szembenállásról. Szili Katalin két hívó szót mondott: „párbeszéd” és „együttműködés”. Szükséges, hogy az anyaország saját feszültségeit ne exportálja. Azokkal az autonómiamintákkal kell foglalkozni, amelyek Európában már léteznek. /Tibori Szabó Zoltán: Két hívó szót mondhatnék: párbeszéd és együttműködés. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./2008. március 7.
2007 októbere és 2008 márciusa között szórványvidéki magyar gazdálkodók szakmai továbbképzését tartották a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány, az Apáczai Közalapítvány, valamint a Kolozs Megyei Magyar Gazdák Egyesülete szervezésében és támogatásával. A képzés keretében az elmúlt hónapokban tucatnyi mezőségi településen hetente kétszer tartottak előadást az érdeklődőknek. Immár hatodik alkalommal végzik a képzést, tájékoztatott Balázs Bécsi Gyöngyi, a Kallós Alapítvány képviselője. Minden évben jelen voltak magyarul beszélő szakemberek is. Vákár István, a Kolozs Megyei Magyar Gazdák Egyesületének elnöke elmondta, előadások hangzottak el, és utána a jelenlevők a mindennapi gazdagondjaikat ismertették. /B. E. : Sikeres gazdaképzés Kolozs megyében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./2008. április 14.
Egyszerre tartja diszkriminatívnak és törvénytelennek az RMDSZ Kolozs megyei szervezete a kolozsvári önkormányzat illetékes igazgatóságának eljárását az iskolák, egyházak és civil szervezetek által benyújtott pályázatok felülbírálása kapcsán, ugyanis a határozat-tervezetekben jelentősen módosították a vissza nem térítendő pályázatokat elbíráló szakbizottság jegyzőkönyvbe foglalt döntéseit a jóváhagyott pályázatokra vonatkozóan. Az elmúlt évek folyamán ilyenre még nem volt példa. A szakbizottság eredetileg jegyzőkönyvbe foglalt döntésében még az összes kolozsvári magyar iskola is megtalálható. A szakbizottság eredetileg 1,6 millió lejt javasolt az egyházak támogatására, ebből a római katolikus egyház 180 000 lej, református egyház 210 000 lej, unitárius egyház 70 000 lej, evangélikus–lutheránus egyház – 25 000 lej, zsidó hitközség – 15 000 lej, egyéb felekezetek – 80 000 lej. Ezzel szemben az igazgatóság által elkészített határozattervezetben már a következő összegek jelennek meg: római katolikus egyház 90 000 lej, református egyház 183 000 lej, unitárius egyház 31 900 lej, az evangélikus-lutheránus egyház 2250 lej, a zsidó hitközség 1050 lej, egyéb felekezetek pedig 73 800 lej. A civil szervezetek esetében a szakbizottság 2247 millió lejt javasolt 52 pályázat támogatására. Ehhez képest a városi tanács elé terjesztendő határozattervezetben már csak 928 600 lej szerepel, s ráadásul a pályázók listáját is alaposan megnyirbálták, az 52 pályázatból 24-et ejtettek. A kolozsvári Magyar Színháznak juttatott, az Európai Színházi Unió Fesztiváljára kért 350 000 lejt leszámítva, a maradék 530 600 lejt 28 pályázó között javasolják szétosztásra. A pályázó magyar civil szervezetek közül csak 5-öt terjesztenek elő, ezeknek összesen 85 000 lej jutna /Helikon, Erdélyi Gyopár, Korunk, Claudiopolis Egyesület és Bogáncs-Zurboló Egyesület/. László Attila RMDSZ megyei elnök a kérdés megvitatására rendkívüli frakcióülést hív össze. /Papp Annamária: Jelentős támogatástól estek el Kolozsváron a civil szervezetek. Rendkívüli RMDSZ-frakcióülést hívott össze mára László Attila. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./ A szakbizottság döntése miatt tizennyolc magyar civil egyesület nem kap támogatást, köztük az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület, a Kallós Zoltán Alapítvány, a Barabás Miklós Céh, az Ördögtérgye Egyesület, a Magyar Doktorandusok Egyesülete, az Amaryllis Egyesület, a Tranzit Alapítvány, a Media Index Egyesület, a Tectum Egyesület, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület, a Szarkaláb Művelődési Egyesület, az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a lutheránus nőszövetség és a Bölöni Farkas Sándor Egyesület. /Benkő Levente: Szegénység vagy önkény? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 14./2008. április 30.
Aki tanulmányozza a csángók életét, értetlenül áll a sorozatos elutasítás előtt, amellyel az egyházi szervek fogadták a csángók kérését, hogy anyanyelvükön, magyarul hallhassák a misét. A román hatóságoknak az anyanyelvi oktatásra, a szabad nyelvhasználat megtagadására vonatkozó politikája viszont érhető: nekik nincs szükségük nemzeti kisebbségre egy olyan régióban, amelyet színtiszta nemzeti területnek mutatnak meg a nagyvilágnak. Kevésbé ismert, hogy Moldva tudós kutatója, rövid ideig fejedelme, Dimirie Cantemir a Descriptio Moldaviae /1716/ című latin nyelvű munkájában a csángókat Moldva magyar anyanyelvű katolikusoknak írta le. Viszont Ioan Robu, Bukarest római katolikus érdeke szerint „a csángók csángóul beszélnek”…A moldvai csángók legismertebb szólólója, Domokos Pál Péter több mint másfél évtizede, 1992-ben távozott közülünk. Helyét senki sem vette át, de akadnak, akik makacs szívósággal nem törődnek bele a csángók beolvadásába. Egyikük Ferkó Zoltán, aki a közelmúltban Rómáig kerékpározott a magyar anyanyelvű misék ügyében. A csángókérdés megszállottja a székelyudvarhelyi Bálint Mózes is, az ottani szerszámkészítő gyár nyugalmazott mestere. Több mint két évtizede fáradhatatlanul járja a moldvai csángó falvakat, írja krónikáit, jelentéseit, nyílt leveleit. Most könyvvel rukkolt elő. Először Kallós Zoltán néprajzkutató segítségével indult el az a kis csapat, melynek tagja, krónikása lett Bálint Mózes. Bálint Mózes 1990-2007 között készített feljegyzései megjelentek Testvérmentő /Udvarhelyszéki Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, 2008/ címen, a Gondolkodó magyarok sorozat 2. kiadványaként. A szerző megírta, hogy útjai során társa volt sokszor a budapesti dr. Atzél Endre, a csángók Bandi bácsija, akit könyvében „Ingajáratnak” nevezett. Atzél Endre váratlanul bekövetkezett haláláig fáradhatatlanul dolgozott, segített – ingajáratban. /Ujj János: Ismét a csángókról. = Szövétnek (Arad), 2008. április/2008. június 21.
Múlt–jelen–jövő között hidat verni: ezzel a céllal hozták létre jó öt évvel ezelőtt a Kolozsvár Társaságot, írta Kántor Lajos, és most, a reneszánsz év keretében Kolozsvár reneszánszát is hangsúlyozni kell, a megújulás esélyét szóvá tenni. Egyfajta „Hívó Szóra” van szükség, ismét, ahogy ezt 1989 decemberében tették, Kolozsvár magyarságához intézve a felhívást. Akkor, a kommunista diktatúra pusztító évei után, a letargiából, a teljes kiszolgáltatottságból kellett kiszabadítani a várost, ma pedig a globalizáció adta lehetőségek és fenyegetések közepette kell tudatosítani: rajtunk is múlik, milyen lesz a város (és az ország) holnapja, hangsúlyozta Kántor Lajos. A Kolozsvár Társaság az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettel és más országos intézményekkel, civil fórumokkal együttműködve először június 27. és 29. között szervez Kolozsvár Napokat. A Kolozsvár Társaság kiadásában elkészült Reneszánsz Kolozsvár bemutatásával kezdődnek a Kolozsvár Napok. A Kolozsvárhoz kötődő portré- és játékfilmek lesznek műsoron a Győzelem moziban; a jeles irodalomtörténészt, az akadémikus Poszler Györgyöt, a szintén kolozsvári születésű, nemzetközi hírű fotográfus Korniss Pétert, valamint a közelmúltban elhunyt Domokos Gézát bemutató dokumentumfilmek. Érdeklődésre tarthat számot a Szabédi László életéből-művéből ihletődött Felmentő levél. És újra látható lesz a Dallas pashamende című, európai fesztiválokon sikerrel szerepelt játékfilm, a férfi főszerepben Bogdán Zsolttal. Június 28-án együtt láthatók lesznek a Kolozsvár Társaság Főtér 22. szám alatti székhelyén az elmúlt években megjelent, Kolozsvárhoz kapcsolódó könyvek, a meghívottak pedig a szerzők és szerkesztők, kiadók. Végül a Farkas utcai Református Kollégium ad otthont a Tarisznyás zenekar koncertjének, amelyen közreműködik a Zurboló Táncegyüttes; a műsor vendége lesz a Kossuth-díjas népzenegyűjtő, Kolozsvár egyik mai jelkép-embere, Kallós Zoltán. /Kántor Lajos: Kolozsvár reneszánsza – 2008. június 27–29. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./2008. szeptember 24.
Nyáron a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány volt a házigazdája egy érdekes tanári továbbképzőnek. Kooperatív tanítási módszerek, a kritikai gondolkodás fejlesztése a pedagógiai gyakorlatban, az aktív tanulás elősegítése – így lehetne összefoglalni a tanfolyam témáját. A képzést a Tanügyminisztérium hirdette meg és finanszírozta, a Kolozs megyei Pedagógusok Háza szervezte, előadói Darvasi Gyöngyvér és Ömböli Irma magyar szakos tanárnők voltak. A néprajzi ismeretek bővítésére Kallós Zoltán bemutatta csodálatos ritkaságait. Felmerül a kérdés: a Tanügyminisztérium, a kisebbségi főosztály miért nem gondoskodik arról, hogy egy magyar nyelven tartott, a tanári munkát közvetlenül segítő tanfolyamon kreditpontokat szerezhessen a magyar pedagógus? Hány magyar nyelvű akkreditált képzés-program létezik Romániában? /Dvorácsek Ágoston: Válaszút. Pedagógus továbbképzés tanítási módszerekről. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./2008. október 22.
Október 17-én és 18-án két konferenciát is rendeztek Kolozsváron, amelyet a néprajzosok találkozója követett. Az első konferencia a tavalyi előzményeket maga mögött tudó A Mezőség-kutatás eredményei II. címmel az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Jókai utcai székházában zajlott. A konferencia szervezője az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya, valamint a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke volt. Keszeg Vilmos tanszékvezető professzor bemutatta az utóbbi 150–170 év Mezőségre vonatkozó kutatástörténetét. Fülöp Mónika néprajzkutató a múlt század közepén kibontakozott bálványosváraljai falukutatás kapcsán beszélt a váraljaiak hitét vizsgáló hagyatékról. Könczei Csongor egy mezőségi cigánymuzsikus család másodlagos etnikai- és vallási identitásváltását vizsgálta. Pozsony Ferenc, a kolozsvári Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének professzora a Pusztakamaráson a XX. század folyamán végbement etno-demográfiai folyamatokról beszélt. Kallós Zoltán neves folklórkutató mezőségi gyűjtését idézte fel. Másnap volt a kolozsvári néprajzoktatás 110. évfordulója alkalmából rendezett megemlékező konferencia. Kósa László akadémikus bemutatta azon tanszékeket és egyetemeket, ahol felsőfokon folyik néprajzoktatás. Végül a nyugdíjba vonuló Gazda Klára egyetemi docenst köszöntötték. /Dénes Ida: Néprajzos hétvége Kolozsváron. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 22./2008. december 18.
Nyolcvanhárom éves kora ellenére Kusztos Endre festőművész /sz. Makfalva, 1925/ dolgozik. 1962 és 1965 között az Erdőszentgyörgyi Múzeum muzeológusa volt. 1965-től szabadfoglalkozású művész. 1995-től Szováta város díszpolgára. Élete zömében felváltva él és tartózkodik Csókfalván, Szovátán és Kolozsváron. Rendszeresen kiállít itthon és külföldön egyaránt. Úgy érzi, életében a legmeghatározóbb a Magyar Nemzeti Galériában az 1972-es egyéni kiállítása volt. Kusztos Endre amíg tehette, úgy járta a Sóvidék, de egész Erdély, általában a magyar nyelvterület tájait és helységeit, mint Kallós Zoltán vagy éppen Orbán Balázs. Közben minden élményét rögzítette és rögzíti ma is szénnel, tussal, diópáccal, pasztellel vezetett naplójába. Kusztos Endre kiállítása most Kézdivásárhelyen, a Vigadóban látható. /Vécsi Nagy Zoltán: Láttyátok, feleim… (Kusztos Endre kiállítása) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./2008. december 27.
Idén tizenhatodik alkalommal osztották ki Csíkszeredában a Julianus-díjakat. Ez évben a Szatmár megyei Muzsnay Árpád, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnöke is elismerésben részesült. A csíkszeredai Julianus Alapítvány 1993 óta osztja ki minden évben díjait, mellyel olyan személyiségek munkáját ismeri el, akik a szórványban élő magyarok felkutatásában jeleskedtek, és segítették őket nemzeti identitásuk megőrzésében. A korábbi években az alapítvány díjazottjai között szerepelt Böjte Csaba dévai ferencesrendi szerzetes, Kallós Zoltán kolozsvári néprajzkutató, Tőkés László lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, Csoóri Sándor budapesti író, költő, Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténész vagy Smaranda Enache, a Pro Europa Liga tanácsadója. Idén Lohinszky Lóránd színművész, Vekerdi József nyelvész, Jáki Sándor Teodóz katolikus pap, Koltay Gábor filmrendező, Raffay Ernő történész, valamint Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke vehették át a Julianus-díjat a csíkszeredai református templomban. Muzsnay Árpádnak a közművelődés terén kifejtett tevékenységét ismerte el az alapítvány. Az ő nevéhez fűződik többek között a sződemeteri Kölcsey-, a szatmárnémeti Dsida Jenő-, Szilágyi Domokos- és Petőfi Sándor-, illetve a szatmárhegyi Páskándi Géza-szobor felállítása, s irodalmi nagyjaink előtt tisztelgő számos emléktábla elhelyezése. Főszervezője az évenként ismételt Kárpát-medencei szintű „Érmindszenti zarándoklat” című Ady-ünnepségnek, valamint a szintén Adyhoz kapcsolódó „Ifjú szívekben élek” pódiumvetélkedőnek. A szatmári térséget érintő rendezvények közül pedig irányítója Az élő Rákóczi történelmi, a Jakabffy Napok kisebbségpolitikai, a Szilágyi Domokos Napok irodalomtörténeti és a Mi nékem az igazság? című, Páskándi Gézával és korával foglalkozó tanácskozásoknak. /(babos): Julianus-díj a szórványban élőkért. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 27./2009. január 13.
A Libri könyvesbolt együttműködve a World Vision Romaniával könyveket adományozott a mákófalvi általános iskolának. Az összevontan működő 1–4. osztályban tíz gyermek jár. A Libri könyvesbolt három magyarországi könyvkiadótól kapott segítséget a projekt megvalósításához. A gyerekeknek szóló új könyveket az Egmound Hungary, a Könyvmolyképző és az Ulpius Ház ajánlotta fel. A World Vision Románia a kiszállítást és a szervezést vállalta. A World Vision segélyző és fejlesztést elősegítő keresztény szervezet, amely a gyermekek és közösségeik megsegítésével foglalkozik világszerte. A könyvesbolt ugyanilyen bőröndnyi könyvcsomagot adományozott a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány szórványkollégiumának, ahol szociálisan hátrányos helyzetű óvodások és iskolások nevelkednek. /Jakab Judit: Könyvadomány a mákófalvi iskolának. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./2009. február 4.
Népi játékok és kismesterségek oktatására vállalkozik a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány. A már tízéves hagyománnyal rendelkező képzéssorozat idén február 13-án indul. Balázs Bécsi Gyöngyi, a Kallós Zoltán Alapítvány munkatársa elmondta, nagy népszerűségnek örvend a képzés, Erdély minden területéről érkeznek évről évre pedagógusok. /Hideg Bernadette: Képzés a hagyományokért. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./2009. február 9.
Az összefogás és a szolidaritás fontosságát hangsúlyozta a csángó magyarok védelméért Gál Kinga EP-képviselő a február január 7-én Budapesten megrendezett XIII. Csángó Bálon, amelynek díszvendége Kallós Zoltán néprajzkutató volt. Az EP-képviselő megnyitóbeszédében kiemelte: a civil összefogás, az embertől emberig tartó kapcsolat az, „ami átvinni látszik a csángókat a túlsó partra”. A rendezvényen felolvasták az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) nyilatkozatát, amelyben a csángó magyar oktatás mellett szálltak síkra. Kifejtették: tűrhetetlen és tarthatatlan, hogy egy uniós országban a csángóknak még a puszta nemzeti hovatartozását is tagadják, megkérdőjelezik. A nyilatkozat szerint az EMNT stratégiai programot hirdet a moldvai csángók védelmében, mert a hivatalos állami szervek a mai napig akadályozzák az anyanyelv elsajátítását segítő programokat. A színpadi műsor Kallós Zoltán világhírű néprajzkutató munkásságára épült, aki évtizedeket töltött a csángó kultúra tanulmányozásával. Az idei bálon először mutatták be a „csángó kultúra követeit”: 2008-ban Nyisztor Ilona népdalénekes a Csángó Kultúráért díjat, Iancu Laura fiatal költő a Tokaji Írótábor nagydíját kapta meg. Tánczos Vilmos néprajzkutató és Pécsi Györgyi irodalomtörténész és kritikus mutatta be tevékenységét, Csoma Gergely fotóművész, szobrász Pataki János Csángók – Az elfelejtett magyarok című könyvét ismertette. /Összefogás a csángók védelméért. = Krónika (Kolozsvár), febr. 9./2009. március 4.
Tíz erdélyi magyar ház képviselője találkozott az elmúlt február 27. –március 1. között – az EMKE és a Sárospataki Népfőiskolai Egyesület meghívására – a Kallós Zoltán Alapítvány válaszúti székhelyén. A résztvevők Kolozsvárról, Máramarosszigetről, Désről, Besztercéről, Szamosújvárról, Válaszútról, Szilágysomlyóról, Nagyenyedről és Csernakeresztúrról érkeztek, hogy foglalkozzanak a „kultúra beépülési lehetőségével – a civil szervezeteken keresztül – a területfejlesztési programokba” témakörrel, valamint elindítsanak egy folyamatot az erdélyi magyar házak közötti hálózatépítésre. Az összejövetel anyagi hátterét a Nemzeti Civil Alap – NCA biztosította, amelyet a Sárospataki Népfőiskolai Egyesület pályázott meg, az EMKE támogatásával. Az összejövetel végére a magyar házak képviselői kidolgoztak egy felmérő ívet, amellyel majd az EMKE Országos Elnöksége felkeresi a többi hasonló intézményt is, hogy minél átfogóbb kép alakuljon ki a jövőben ezekről a hazai kis „kulturális autonómia szigetekről”. A Válaszúton elkezdődött program májusban Sárospatakon fog folytatódni. /Dáné Tibor Kálmán, EMKE elnök: Magyar házak találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./2009. március 28.
Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes és Szabó Gábor tanfelügyelő bemutatta a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség magyar munkatársai által kidolgozott közoktatási stratégiát. Péter Tünde ismertette: a megyében összesen 99 047 tanuló van, a magyarul tanulók száma pedig meghaladja a 10 000-et. Azaz 2661 óvodás, 2588 elemi, 2483 V–VIII. osztályos, 2098 IX–XII. osztályos, illetve 293 szakiskolai tanuló jár magyar tannyelvű osztályba. Szórványvidéken eddig három iskolaközpontot sikerült kialakítani: Kalotaszentkirályon az Ady Endre Általános Iskola, Válaszúton a Kallós Zoltán Alapítvány, Szamosújváron pedig a Téka Alapítvány segíti elő hatszáz magyar gyerek anyanyelven való tanulását. Új oktatási központokat kellene ki alakítani, ezek helyszíne a Nádasmente, a Mezőség pereme és Aranyosszék egy-egy települése lehetne. Szabó Gábor tanfelügyelő községekre lebontva részletezte, hány óvodás, elemi tagozatos vagy V–VIII. osztályos diák tanul magyarul. Tizenegy településen már csak I–IV. osztály működik magyarul – ilyen helyzetben van többek között Kajántó, Aranyosgerend, Detrehemtelep, Harasztos, Tordatúr, Szépkenyerűszentmárton, Mezőkeszü, Gyalu, Magyarvalkó. Az itt lakó szülők vagy vállalják azt, hogy ingáztatják, illetve bentlakásba adják 11–15 éves gyerekeiket, vagy román tagozatra íratják őket. A megyében hozzávetőlegesen 100 elemista és 228 V–VIII osztályos kisdiák tanul román tagozaton függetlenül attól, hogy van vagy nincs lehetőség az anyanyelvű oktatásra. Tizenöt vidéki településen 32 elemista és 49 V–VIII. osztályos magyar gyerek jár román tagozatra, mert nincs biztosítva az anyanyelvi oktatás. Ugyanakkor Kolozsváron 29 elemista és 59 középiskolás szülei döntöttek úgy: jobb, ha gyerekük román tagozaton tanul. Kolozsváron stagnál az óvodások száma: 1165 óvodás van (43 csoport) – a legtöbbjük 3–4 év közötti, az elemisták száma 1078 (62 osztály). Az önkormányzatoknak van szerepe az anyanyelvű oktatást illetően. Balázs-Bécsi Attila, a Szamosújvári Téka Alapítvány vezetője elmondta: a Téka a lehető legszegényebb sorsú gyerekek anyanyelvű oktatását biztosítja. Felvetődött, hogy az egyik szórvány-iskolaközpont Mócson épülhetne fel, mivel oda nyolc település magyar gyerekei járhatnának. Ömböli Irma magyar szakos tanfelügyelő arra figyelmeztetett, hogy a román tagozatra járó magyar gyerekek heti két órás magyar nyelv- és történelem tanítása azzal járhat, hogy a szülő megelégszik ezzel a két órával, s nem tesz lépéseket azért, hogy településén újraindulhasson a magyar nyelvű oktatás. László Attila alpolgármester, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke kifejtette: mostanra egyharmadára csökkent a magyar gyerekek száma az 1989-es létszámhoz képest. A városon a gyereklétszám nő, de vidéken egyre kevesebb gyerek születik, s a falu lakossága lassan elöregedik. /Nagy-Hintós Diana: Megmaradásunkért kistérségbeli oktatási központokat kell kialakítani. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./2009. április 30.
A Kolozs Megyei Tanács döntött a civil szervezeteknek szánt 500 ezer lej kiosztásáról. Balázs Bécsi Attila megyei tanácsos szerint a tanácsi határozatban egyértelműen a politikai és nem a szakmai szempontok érvényesültek. A gyűlés előtt nem hívták össze az elbíráló bizottságokat, az összeg nagy részét pedig nem civil szervezeteknek, hanem román állami intézményeknek osztották ki. Fekete Emőke, a megyei tanács alelnökének közbelépésére végül összesen 82 000 lej támogatást kapott a Kolozsvári Református Egyházközség, a Kallós Zoltán Alapítvány, a Claudiopolis Egyesület, a Téka Alapítvány, a Valkai Kulturális Egyesület, a Szentkirályi Polgármesteri Hivatal, a Pro Urbe Szék, a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, a Tectum Egyesület, az Encyclopedia Egyesület, a KMDSZ, MIT, OMDSZ, ODFIE és a Tóvidék Egyesület. 2008-ban, amikor a PD-L rászorult az RMDSZ-es tanácsosok szavazataira, akkor majdnem 30% támogatást sikerült szerezni az összkeretből, szemben a mostani 16 százalékkal. /Kevesebb pénz a megyétől a magyar szervezeteknek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./2009. május 14.
A nemzetközi hírű, magyar népzenét játszó Muzsikás Szamosújvárra is ellátogatott. A Muzsikás „rendhagyó iskolai énekóra” keretében Erdély 12 iskolájába látogat el. Az erdélyi fellépéseket a Kallós Zoltán Alapítvány szervezte meg. Szamosújváron több mint 300 szamosújvári és válaszúti gyerek vett részt az előadáson, a helyi Művelődési Házban. /Budai Annamária: Szamosújvár. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./2009. május 20.
Szamosújváron, a Téka Alapítvány Művelődési és Oktatási Központban került sor az esztergomi Eurohíd Alapítvánnyal közösen szervezett, a Mezőségen működő civil szervezetek találkozójára. A vitaindító tanulmányt Ocskay Gyula készítette. Az általa képviselt Eurohíd Euro-Kisrégiós Fejlődést Elősegítő Alapítvány 2007-ben támogatást nyert a Szülőföld Alaptól. A pályázat célja a Mezőség integrált stratégiai fejlesztését lehetővé tevő program beindítása. A találkozón a Mezőség kutatói ismertették a tájegységet. Kiss Tamás szociológus ismertette a demográfiai folyamatokat. László Attila, megyei RMDSZ elnök politikus szemmel elemezte a helyzetet, főleg az oktatást érintve. Makkai Gergely a tájföldrajzot mutatta be, míg Vetési László előadása és vetített képei elfeledett értékekre fókuszált. Kallós Zoltán bemutatta a válaszúti kollégium programját. A megbeszélésen felleltározták a Mezőség értékeit. Megállapították, hogy a munkahelyek hiánya, a gazdasági elmaradás a legnagyobb probléma. /Fodor Emőke: Szamosújvár. Mezőségi Civil Műhely. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./