udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
365
találat
lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-180 | 181-210 ... 361-365
Névmutató:
Kerekes Károly
2004. november 1.
Okt. 29-én tartották Marosvásárhelyen az RMDSZ Maros megyei szervezetének kampánynyitó rendezvényét. Megtelt a sportcsarnok, a megjelenteket Kelemen Atilla, majd Frunda György köszöntötte az Edda-koncerten. Markó Béla, az RMDSZ elnöke hangsúlyozta, mindenkinek el kell menni szavazni. Nagy István kifejtette, Markó Bélát nem kötelező szeretni, de bízni kell benne. Ugyanúgy az RMDSZ-ben is. Bemutatta az RMDSZ megyei szenátor- és képviselő-jelöltjeit. Szenátor-jelöltek: Frunda György, Szakács János, Tatár Béla, Gál Éva. Képviselő-jelöltek: Kerekes Károly, Borbély László, Kelemen Atilla, Benedek Imre, Jakab István, Dávid Csaba, Náznán Jenő, Orbán László, Csata Edit. /Mózes Edith: Fergeteges RMDSZ-kampánynyitó a sportcsarnokban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./2004. december 4.
A választás eredményeként az RMDSZ szenátorai: Pete István közgazdász (Bihar megye), Verestóy Attila vegyészmérnök és Sógor Csaba református lelkipásztor (Hargita), Eckstein-Kovács Péter jogász (Kolozs), Puskás Bálint Zoltán jogász és Németh Csaba tanár (Kovászna), Markó Béla tanár és Frunda György jogász (Maros), Szabó Károly mérnök (Szatmár) és Fekete Szabó András Levente mérnök (Szilágy). Az RMDSZ képviselői: Király András György tanár (Arad megye), Lakatos Péter közgazdász és Sóki Béla tanár (Bihar), Kovács Attila tanársegéd (Brassó), Székely Levente Csaba állatorvos (Galac), Kelemen Hunor állatorvos, filozófiatanár, Antal István mérnök, Becsek-Garda Dezső Kálmán tanár és Asztalos Ferenc tanár (Hargita), Kónya-Hamar Sándor filozófiatanár és Máté András Levente jogász (Kolozs), Antal Árpád András szociológus, Tamás Sándor jogász és Márton Árpád Francisc színész, jogász (Kovászna), Bónis István fogorvos (Máramaros), Kerekes Károly jogász, Borbély László közgazdász és Kelemen Attila állatorvos (Maros), Varga Attila jogász és Erdei-Doloczki István mérnök (Szatmár), Seres Dénes jogász (Szilágy) és Tóró Tibor fizikus (Temes). /(demeter): A tulipános testület. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 4./2005. február 2.
Nem kárpótoltak valamennyi 1940–45 között etnikai alapon meghurcolt embert. Románok, magyarok, zsidók, szászok és svábok, valamint cigányok kérhetnek kártérítést amiatt, hogy 1940 szeptembere és 1945 tavasza között nemzetiségi hovatartozásukból fakadóan zaklatták őket. Az erre vonatkozó, 1990-ben elfogadott, majd többször módosított jogi keret kártérítést, illetve díjmentes szolgáltatásokat biztosít mindazoknak, akiket akkor gettókba és bel- vagy külföldi lágerekbe hurcoltak, lakóhelyükről eltávolítottak, fogva tartottak, munkaszolgálatra kényszerítettek, vagy akik túlélték az úgynevezett halálvonatot. Valamennyien ingyenes orvosi, illetve kórházi kezelésre és gyógyszerellátásra, évi egy alkalommal díjmentes gyógyfürdőre, hat távolsági utazásra, illetve díjmentes telefon, rádió- és televízióbérletre jogosultak. A Kolozs megyei magyarok azonban hiába kilincseltek a jogosultságot megállapítani hivatott megyei nyugdíjpénztárnál. Adriana Antoci, a Kolozs Megyei Nyugdíjpénztár kártérítési bizottsága elnökének magyarázata szerint az erdélyi magyaroknak azért nem jár kárpótlás, mert ők nem a román civilek, illetve hatóságok zaklatása elől, hanem önszántukból telepedtek át a második bécsi döntést, azaz 1940. augusztus 30-át követő időszakban „a magyarok által megszállt Osztrák–Magyar Monarchiába”. A jogász a Krónikától értesült arról, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia már húsz évvel korábban, 1920-ban szétesett, a második bécsi döntést követően pedig dél-erdélyi magyarok kétszázezerre becsült tömege éppen Ion Antonescu marsall diktatúrája és a román lakosság egy részének zaklatása elől menekült át a Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdélybe; mint ahogyan ugyanannyi észak-erdélyi román is a magyar polgártársak, illetve a magyar hatóságok elől menekült román területre, például Dél-Erdélybe. Adriana Antoci szerint a második bécsi döntést követően Romániában – tehát az Ó-királyságban és Dél-Erdélyben – „senkit sem zaklattak nemzetiségi hovatartozása miatt”. Adriana Antoci szerint csak akkor fogadják el a magyar, zsidó és cigány nemzetiségűek kérvényeit, ha az RMDSZ láttamozza az igényléseket. Kónya-Hamar Sándor megyei RMDSZ-elnök úgy tudja, Kolozs megye az egyedüli, ahol a magyar kérvényezőket elutasítják. Kónya-Hamar jelezte, a napokban interpellálnak az ügyben az igazságügyi miniszternél. Kerekes Károly képviselő elmondta, a Kolozs megyeihez hasonló elutasításokat Brassó megyéből is jegyeztek. /Benkő Levente: Elutasított Kolozs megyei magyarok. = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./2005. február 10.
Február 8-án, a képviselőház ülésén Kerekes Károly RMDSZ-képviselő politikai nyilatkozatban sürgette a Románia és Moldova Köztársaság között jelenleg érvényben levő, a nyugdíjak átutalására vonatkozó szerződés visszavonását és egy újabb, Románia szempontjából „méltányosabb” konvenció megkötését. Kerekes szerint Moldova Köztársaságban sokkal alacsonyabbak a nyugdíjak, mint Romániában, és ezt is sokszor két-három hónap késéssel kapják meg az arra jogosultak. Kerekes Károly kérte, kötelezzék Moldova Köztársaságot, hogy utalja át Romániának az érintettek által ott kifizetett összegeket. /(mózes): Politikai nyilatkozat. Kerekes Károly méltányos eljárást követel. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 10./2005. február 23.
Kormányok jöhetnek-mehetnek, egyes dolgok nem változnak. Ez történt az 1999. évi 105-ös számú, az 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között, etnikai okokból üldözött személyek jogainak biztosításáról szóló kormányrendelet alkalmazásával, amelyet bizonyos megyékben – téves értelmezés miatt – diszkriminatív módon alkalmaznak: a románok megkapják a jogokat, a kisebbségek, akik etnikai hovatartozásuk miatt szenvedtek, nem kapnak kárpótlást, jelentette ki Kerekes Károly RMDSZ-képviselő február 22-én a képviselőház ülésén. A képviselő emlékeztetett, hogy ezt jelezte az előző kormánynak is, azonban semmi sem történt. Mi több, Adrian Nastase volt miniszterelnök egy interpellációra adott válaszában úgy határozott, hogy nem jogosult kárpótlásra az a személy, akit nem a román állam hibájából költöztettek el, akit más állam által adminisztrált területeken ért etnikai megkülönböztetés. Jelen esetben Észak-Erdélyben, amely területet az 1940-es bécsi döntés után Magyarország közigazgatásába került. /Mózes Edith: Politikai nyilatkozat. Rosszindulat és tudatlanság miatt helytelenül alkalmazzák a normákat. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 23./2005. február 24.
Jóváhagyta a képviselőház és a szenátus együttes ülése a különböző parlamenti és nemzetközi bizottságok összetételét. Az RMDSZ részéről Eckstein-Kovács Péter szenátor, Máté András és Tamás Sándor képviselő a parlament európai integrációs bizottságának lett tagja, a Román Hírszerző Szolgálat tevékenységét felügyelő állandó bizottságba pedig Verestóy Attila szenátort választották. Őt a NATO parlamenti küldöttségébe is megválasztották. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének Frunda György szenátor lett a tagja, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet parlamenti küldöttségébe Kovács Attila Brassó megyei képviselőt jelölték. A Nyugat-Európai Unió küldöttségébe Szabó Károly szenátor, a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés parlamenti küldöttségébe pedig Kerekes Károly képviselő került. A Bukarest–Kisinyov parlamentközi bizottság RMDSZ-es tagja Seres Dénes képviselő lett, míg az Interparlamentáris Unió romániai csoportjának igazgatótanácsába Sógor Csaba szenátor és Király András képviselőt választották. /Elfogadták a parlamenti bizottságok összetételét. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./ A Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) működését felügyelő szakbizottság öt tagja közül egyik sem RMDSZ-es, mint ahogyan az 1989. decemberi eseményeket vizsgáló szakbizottságban sincs magyar képviselő. /S. M. L.: RMDSZ-es status quo a szakbizottságokban. = Krónika (Kolozsvár), febr. 24./2005. március 10.
A képviselőház és a szenátus március 9-i együttes ülésén újabb közös parlamenti bizottságok és nemzetközi küldöttségek összetételét hagyták jóvá, ezekben RMDSZ-es képviselők, szenátorok is részt vesznek. Az Interparlamentáris Unió romániai csoportjának igazgatótanácsában Sógor Csaba szenátor, a NATO Parlamenti Közgyűlési Küldöttségében Verestóy Attila szenátor, a képviselők és szenátorok statútumáról szóló törvénykezdeményezések kidolgozásának közös képviselőházi és szenátusi bizottságában Kerekes Károly képviselő és Puskás Bálint szenátor vesz részt. A két ház együttes üléseinek szabályzatát módosító és kiegészítő határozat kidolgozásának képviselőházi és szenátusi közös bizottságának Varga Attila képviselő és Eckstein-Kovács Péter szenátor, a Román Rádió- és Televízió Társaság tevékenységét vizsgáló parlamenti bizottságnak Kelemen Hunor képviselő a tagja. Ugyanakkor megválasztották a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ tevékenységét ellenőrző közös állandó bizottság vezetői testületét, az alelnöki tisztséget Verestóy Attila szenátor fogja betölteni. /Röviden rovat. = Krónika (Kolozsvár), márc. 10./2005. március 16.
Szükség van a Diszkriminációellenes Tanácsra, mert nem kevés az etnikai vagy vallási kisebbségekkel szembeni megnyilvánulás, jelentette ki Kerekes Károly képviselő a képviselőházi ülésen. És sorolta: a katonai egységekben a magyarokat továbbra is „bozgornak” nevezik, a csíkszeredai sportklub és a Steaua jégkorongmérkőzésein gyakran hangzik el „ki az országból a magyarokkal”. A Székely Nemzeti Tanács egy tagját gyorsan megbüntették antiszemita kijelentései miatt. Következik a Steaua-szurkolók ügyének kivizsgálása, akik a legutóbbi hokimeccsen magyarellenes magatartást tanúsítottak. A Pro Európa Liga jelzése nyomán vizsgálják a Gigi Becali-ügyet is. A Steaua sportklub tulajdonosa Bölöni Lászlót „árulónak, hitványnak és gyávának” nevezte, akinek nincs joga a román futballról nyilatkozni, mivel „magyar, nem román”. A Pro Európa Liga szerint Gigi Becali kijelentései súlyosan megsértik az emberi méltóságot, és azt sugallják, mintha nem csupán Bölönit nevezné árulónak, hanem ez jellemezné az egész romániai magyar közösséget. Várom, jelentette ki Kerekes, hogy a tanács ebben a két utóbbi esetben is gyorsítsa fel a szükséges kivizsgálásokat, és épp olyan gyorsan szankcionálja az emberi méltóság megsértését, mint az előző esetben. /(mózes): Kerekes Becali szankcionálását kéri. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 16./2005. március 21.
Március 19-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában dr. Kincses Előd, a Maros megyei Nemzeti Megmentési Front volt alelnöke szervezésében megemlékezést tartottak, amelyen felidézték az 1990-es márciusi eseményeket. A 15 évvel ezelőtt történtekről Schmidt Mária történész, a budapesti Terror Háza Múzeum igazgatója és Gabriel Andreescu politológus, lapszerkesztő beszélt. Dr. Kincses Előd szóvá tette, hogy bár az RMDSZ most kormányzaton van, még mindig nem derítették ki az 1990-es marosvásárhelyi események kezdeményezőit, felbujtóit. Azóta 40 magyart és cigányt ítéltek el, de az igazi vétkesek büntetlen maradtak. Az ügyvéd elmondta, a romániai magyar autonómia-törekvések csakis összefogással érhetők el, ezért meghívta a rendezvényre az RMDSZ szenátorait és parlamenti képviselőit, de senki sem jött el, kivéve Kerekes Károly képviselőt. Sütő András betegségére hivatkozva maradt távol, eljött viszont a Ceausescu rendszer két ellenállója: Király Károly és Tőkés László püspök. Fehér karácsonytól a fekete márciusig címmel készült videofilm idézte a nagyszámú közönségnek az 1989. december 22. és a 1990. március 20-a között Marosvásárhelyen történteket. Schmidt Mária felolvasta Orbán Viktornak a Fidesz Polgári Párt elnökének az üzenetét. Schmidt Mária történész kifejtette, Tőkés Lászlónak sikerült maga mögé állítani Temesvár lakosságát. Ez forradalom volt – vélte a történész, az viszont, ami Bukarestben történt, az kételyeket ébreszt. Az 1989. december 21-i népgyűlésen a zavargásokat kirobbantók, majd a mai napig se tisztázott terrorista diverzió arra utal, hogy titkosszolgálati erők álltak a háttérben. A Szekuritáténak és a párt másodvonalbeli politikusainak kapóra jött Temesvár, hogy ennek ürügyén megrendezzék a bukaresti forradalmat. A figyelemelterelés, a dezinformálás voltak a visszarendeződés eszközei. Romániában a pártállami rendszert saját politikai elitje buktatta meg, így a rendszerváltás felemásra sikerült. Ameddig nem derül ki, hogy kik lőttek 1989 decemberében, kik szervezték a márciusi pogromot, kik irányították a bányászokat Bukarestbe, addig nem teljesedik ki a rendszerváltás. Gabriel Andreescu elmondta, hogy 1989 decemberében nem számolták fel a Szekuritátét, csupán a hadsereg hatáskörébe helyezték azzal a feltétellel, hogy a hadügyminisztérium három hónapig biztosítsa a titkosszolgálat tagjainak fizetését, majd ezt követően felszámolják őket. A három hónap márciusban járt le. Gabriel Andreescu Emil Constantinescu volt államfő könyvéből idézett, aki leírta, hogy a titkosszolgálat 1990-től, de mandátuma alatt is a román-magyar konfliktust tévesen állította be és szándékosan félretájékoztatták az államhatalmi szerveket. Gabriel Andreescu kifejtette: kétségtelenül Ion Iliescu az 1990 márciusi események stratégája és munkáját Virgil Magureanu a Román Hírszerző Szolgálat első vezetője segítette. 1990. március 19-én Ion Iliescu Virgil Magureanu társaságában Temesváron tartózkodott, ahol az ottani értelmiségiek arra kérték, szervezzenek egy barátság felvonulást, amelyen jelezni kívánták, lehet megoldást találni a marosvásárhelyi konfliktusra, mire Iliescu kijelentette, a románok és a magyarok között akkora szakadék van, hogy azt már lehetetlen áthidalni. Virgil Magureanu hozzáfűzte: Erdély egy puskaporos hordó, nincs mit tenni... Valójában az történt, hogy március elején az Országos Nemzeti Megmentési Front állandó bürója – amely a volt kommunista pártvezetőkből is állt, mint Ion Iliescu, Silviu Brucan, Dumitru Mazilu és Petre Roman – titkos ülésen eldöntötte, hogy kirobbantják a marosvásárhelyi etnikai konfliktusokat, aminek célja egyértelműen a hatalom átmentése volt. Az RMDSZ kormányon van, így most joggal kérheti, hogy a 15 évvel ezelőtti eseményekre a jelenlegi hatalom fényt derítsen, hangoztatta Gabriel Andreescu előadásában. A rendezvényre eljött Vasile T. Suciu nyugalmazott rendőrtiszt és Judea Ioan ny. ezredes, az 1990-es márciusi események egyik főszereplője, aki az igazát tisztázni szerette volna, így a rendezvény szünetében szót kért, azonban a hallgatóság azt nem engedélyezte. /Vajda György: Le kell bontani a hazugság falát! A titkosszolgálat szervezte a forradalmat és a pogromot. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./ Bögözi Attila újságíró úgy minősítette, hogy Tőkés László az 1989-es romániai fordulat elindítójaként nem tudott megmaradni a hősök panteonjában, továbbá Kincses Előd, Marosvásárhely fekete márciusának egyik kulcsembere sem tudott megmaradni annak a nagyformátumú politikusnak, akinek 1990. március 20-án „a főtéren tüntető magyar tömeg – ma már tudjuk azt is, hogy tévesen – látta”, ugyanis a „főáramlatából a perifériára sodródott”. Az újságíró nem érti, miért kellett Kincses Elődnek rászervezni még egy másik rendezvényt az emlékezésre. Szerinte a Pestről jött Schmidt Mária történész (a Terror Háza Múzeum igazgatója) olyan szinten, mintha ezt első osztályosoknak tenné, elmesélte, hogy milyen is volt az élet a Ceausescu-korszakban. /Bögözi Attila: Ha emlékezni külön kottyan kedve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./2005. május 25.
Kerekes Károly RMDSZ-képviselő, a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés Parlamenti Közgyűlésének tagja május 16–17-én részt vett a törökországi Izmirben megtartott szakbizottsági ülésen, amelyen a kulturális turizmus terén való együttműködésről volt szó. /Kulturális turizmus – etikai kódexszel. Közös erővel kell fellépni a szexturizmus ellen. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./2005. június 1.
A képviselőházban jóváhagyták Kerekes Károly törvénykezdeményezését, amely a Maros megyei Vámosgálfalva községhez tartozó Szőkefalva újraalakítására vonatkozik. 1968-ban a település lakóinak akarata ellenére szüntették meg a település önállóságát. /Önállósul Szőkefalva. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 1./2005. június 20.
Június 18-án Marosvásárhelyen az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) megvonta a szövetség féléves kormányzati részvételének mérlegét, módosította az Országos Önkormányzati Tanács (OÖT) szervezési és működési szabályzatát, meghallgatta az RMDSZ ügyvezető elnöksége vezetőinek a beszámolóit, és megszavazta az új Nemzeti Szabadelvű Kör platformként történő elismerését. Markó Béla kijelentette: az RMDSZ felelősséget akart, s kapott is akkorát, amekkorát csak magyar politikus térségünkben magára vállalhat. Ma már azt kell megvizsgálni, hogy mit tesznek a pozíciókat betöltő tisztségviselők. Markó kifejtette: a kormány felelősséget vállalt a parlament előtt azért a törvénycsomagért, amely gyakorlatilag mindent visszajuttat a volt tulajdonosoknak. Markó „fontos változás” eszközének nevezte a kormány által elfogadott kisebbségi törvényt. – Ez a törvénytervezet megteremti a kulturális autonómia eszközeit a magyar közösség számára. Azt mondják egyesek, kis lépés lesz ez. Markó ezt cáfolta. Értetlenül figyeli, hogy „a Nagy-Románia Párttal összhangban akad néhány magyarunk is, aki végveszélyt kiált a kisebbségi törvény kapcsán”. – Nem akarna vajon harcos püspökünk beleszólni iskoláink sorsába? Dehogynem! Hiszen most is mindenbe beleszól! Markó leszögezte, hogy ne tévesszék meg az erdélyi magyar közösséget akkor, amikor végre elérhető közelbe került az autonómia egyik formája. Markó bírált: az RMDSZ tisztségviselőinek mindeddig nem sikerült Erdélyért, az erdélyi magyarságért eleget tenniük. Bírálta a koalíciós partnereket, akik vitatják az észak-erdélyi autópályát, és Erdélyt háttérbe szorítják. – Gyergyószentmiklós fűtés nélkül, Székelyföld utak nélkül, Erdély autópálya nélkül: egyelőre ez az ideiglenes mérleg – figyelmeztetett. Markó újból hangsúlyozta az erdélyi magyarság politikai egységének fontosságát. Az elnöki tájékoztatót követően a szövetség miniszterei és államtitkárai vonták meg féléves működésük mérlegét. Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter beszámolt arról, hogy sikerült feltérképezni a kommunikáció szempontjából hátrányos helyzetű erdélyi településeket, s ezeket megpróbálják a fejlesztési tervekbe iktatni. Idén 200 teleházat indítanak el, 300 településre jut majd el az elektronikus hálózat. Winkler Gyula gazdasági miniszter elpanaszolta, hogy nem sikerült magyar szakértői gárdát kialakítania tárcájánál. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK) platform az SZKT-n terjesztett levélben kérte fel Markó Bélát és Tőkés László püspököt, hogy „közös gondjaink egyeztetése végett” Székelyudvarhelyen, az EMK székhelyén találkozzanak. Az RMDSZ elnöke nem zárkózott el a püspökkel való találkozás gondolatától, de a meghívást elutasította. /T. Sz. Z.: Marosvásárhelyen ülésezett az RMDSZ kisparlamentje. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./ Kónya Hamar Sándor arra intette a kormányzati szerepet vállaló politikusokat, nem szabad túlságosan a román belpolitika részévé válniuk azon az áron, hogy lemondanak a magyar érdekekről. Kerekes Károly pedig felhívta a figyelmet, az RMDSZ 1996–2000 között kormányon volt, az elmúlt négy évben pedig támogatta az SZDP-s kabinetet, Erdély háttérbe szorításáért önmagát is okolhatja. /Farkas Réka: Egység, integráció, autonómia? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 20./2005. július 19.
Kerekes Károly képviselő politikai nyilatkozatában kiállt az idősebb nemzedék jogai mellett. A Romániában 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között hatalmon lévő rendszerek által etnikai okokból üldözött személyek kárpótlására vonatkozó törvényt még öt évvel az életbelépése után sem alkalmazzák megfelelően. A jogszabállyal orvosolni akarták a romániai nemzeti kisebbségek által elszenvedett jogsérelmeket. Jelenleg Maros, Hargita és Kovászna megye kivételével Erdély többi vidékén a jogszabályt eltorzítva értelmezik. Például a gyulafehérvári, hunyadi, brassói és kolozsvári megyei pénztárak – az országos nyugdíjpénztár értelmezése alapján – elutasítják a magyar nemzetiségűek kérelmeit, arra hivatkozva, hogy 1944. szeptember 1-jén az 1627-es számú törvényerejű rendelet eltörölt minden etnikai üldözésre vonatkozó diszkriminatív törvényt. Ha ez így lenne, mivel magyarázható az, hogy 1944. november 3-án, tehát két hónappal a törvényerejű rendelet megjelenése után, a Hivatalos Közlönyben megjelent az internáló táborok létrehozására és működésére vonatkozó szabályzat? Ezekbe a lágerekbe az észak-erdélyi magyar és német kisebbségeket internálták. Nem alkalmazzák a törvényt a Dél-Erdélyből Észak-Erdélybe menekültekre sem. Ezzel szemben a megyei nyugdíjpénztárak minden további nélkül helyet adnak az Észak-Erdélyből Dél-Erdélybe menekült román nemzetiségűek kérelmeinek. /Román Győző: Kerekes Károly képviselő pontosít: Ki az etnikai üldözött? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 19./2005. július 29.
A jövőben a Romániából az EU-tagországokba történő beutazáshoz, tehát Magyarországra is, rendelkezni kell az ott tartózkodáshoz szükséges napi 100 euróval, és a közjegyzőnél hitelesített meghívó levéllel. A rokoni látogatásra utazónak például a magyarországi rokonnak magyar meghívó levelet kell írnia és azt hitelesíttetnie kell magyarul, majd az elküldött levelet hivatalosan le kell fordíttatni románra, és újra hitelesíttetni kell közjegyzőnél. Ez a legrövidebb levél esetében is, Romániában körülbelül 5-700 ezer régi lejbe kerül. A határon fejenként legkevesebb 500 eurót kell felmutatni. Magyarán ez „a csóró erdélyi magyarnak azt jelenti, hogy a határok záródnak! Vissza a diktatúrába!” – írta Máthé Éva, a lap munkatársa. A szabály alóli kivételek elenyészőek: arra nem vonatkoznak az előírások, aki orvosi kezelésre megy, aki szimpóziumra, konferenciára, tanulmányútra, sport vagy kulturális rendezvényre vagy temetésre, illetve külföldön megbetegedett családtagja gondozása érdekében utazik. Azonban hitelesített igazoló dokumentummal akkor is rendelkeznie kell, de nem kötelező a pénzfelmutatás. Az RMDSZ kezdeményezte, hogy a rokoni látogatások esetében se legyen kötelező a valuta. Azonban a meghívólevél kötelező lesz. Kerekes Károly azt is elmondta, hogy a Nyárádmentén felháborodtak, amiért az egyes településeket a peres ügyek intézése szempontjából Marosvásárhely helyett a Segesvári Bírósághoz csatolták, amivel jelentősen megnő az a távolság, amit a lakosoknak meg kell tenniük ügyeik intézésekor. Tehát ahelyett, hogy megengedték volna az erdőszentgyörgyi, régen beígért bíróság működését, olyan átszervezést eszközölt a Bírák Legfelső Tanácsa, ami igen hátrányosan érinti Maros megye magyar lakosságát. A képviselő szerint az RMDSZ megpróbálja rendezni a helyzetet, de ha ez nem sikerül, akkor referendumot kell szervezni az igen hátrányos intézkedés ellen. /Máthé Éva: Figyelem: a határok záródnak! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./2005. október 13.
Október 11-én a képviselőházban Kerekes Károly RMDSZ képviselő arról beszélt, hogy az RMDSZ három törvénykezdeményezése a Ceausescu-rezsim által megszüntetett községek újraalakulását szorgalmazták. Maros megyei, többségükben magyarok lakta településekről van szó, amelyeket 1968-ban szüntettek meg. Az egyik a Nyárád-gálfalvához tartozó Nyárádszentlászló, a másik a Vámosgálfalvához tartozó Szőkefalva, a harmadik a Nyárád-karácsonhoz tartozó Csiba, Folyfalva és Nyárádszentmiklós. A képviselőház elfogadta, a szenátus „botrányos módon” elutasította a kezdeményezést. A nagy-romániás Gheorghe Funar azzal érvelt, hogy „nem akarja szaporítani a magyar falvak számát”, holott Szőkefalván 485 román él, ortodox templom, román óvoda-iskola létezik, és a helyi ortodox pap is felháborodott a nagy- romániás indok hallatán. Ezután az ortodox egyházat hamisítással vádolta meg a PRM. A végső szavazáson a volt kormánypárt, a PSD a nagy-romániásokkal szavazott. Kerekes Károly szerint a PSD-t külföldön demokratikus pártként ismerik, azonban a szenátusban kimutatott magyarellenessége az ellenkezőjét bizonyítja. Kerekes a nemzetközi fórumok tudomására kívánja hozni, hogy a PSD a diktatúra visszaéléseit javítani óhajtó kezdeményezések során a sovén- nacionalista PRM-vel szövetkezik. /(mózes): Kerekes Károly magyarellenességgel vádolja a PSD-t. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 13./2005. november 12.
Kerekes Károly RMDSZ-képviselő október végén kérdést intézett a Diszkrimináció-ellenes Tanácshoz: Mi az oka a hallgatásának? Ugyanis még márciusban fejezte ki abbéli reményét, hogy a Pro Európa Ligának a Gigi Becali sovén megnyilatkozásaira vonatkozó jelzése nyomán, a tanács dönteni fog. A Diszkrimináció-ellenes Tanács válaszában kijelentette, hogy hivatalból indított az ügyben eljárást, a Pro Európa Liga figyelmeztetését, amely szerint Becali „árulónak”, „szörnyetegnek”, „aljasnak” nevezte, „aki magyar, nem román” ehhez a dossziéhoz csatolták. A tanács felkérésére Becali azt válaszolta, hogy: „azért illette a fenti jelzőkkel Bölöni Lászlót, mert egy, a csapat számára fontos időszakban hagyta cserben a válogatottat”. A tanács szerint Becali kijelentései „nem sértik Bölöni emberi méltóságát és magyarságát”, ugyanakkor a „szörnyeteg” és „aljas” jelzők „nem képeznek diszkriminatív aktust”. /(mózes): A Diszkrimináció-ellenes Tanács felmentette Gigi Becalit. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 12./2005. november 19.
Immár 14 esztendeje, az RMDSZ nagyváradi kongresszusa óta, mindeddig egyedül és visszhangtalanul igyekszik képviselni a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete a kisjövedelmű néprétegek gazdasági-szociális érdekeit. Szerintük az RMDSZ-nek a szociális piacgazdaság kiépítésére kell törekednie. Az RMDSZ azonban – Markó Béla kivételével – teljes arroganciával hallgat. Szerintük Kerekes Károly marosvásárhelyi képviselő kivételével nincs olyan RMDSZ képviselő vagy szenátor, aki megpróbált volna fellépni a kisjövedelműek érdekében. Az RMDSZ válaszút elé került. Vagy továbbra is támogatja a kormány embertelen szociális-gazdasági politikáját, vagy tettekkel szolgálni fogja a kisjövedelműek gazdasági érdekeit is. /Nagy Károly, szóvivő: Válaszúton. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./2005. december 15.
Markó Béla szövetségi elnök határozatban tette közzé, hogy a szülőföld visszaszerzéséért, az RMDSZ programjának megvalósításáért folytatott kiemelkedő munkájuk elismeréseként az Ügyvezető Elnökség és a területi szervezetek javaslatai alapján Ezüstfenyő Díjban részesítenek több személyt, köztük van Albert Álmos polgármester, Sepsiszentgyörgy, Asztalos Ferenc parlamenti képviselő, Székelyudvarhely, Jakab Elek vezérigazgató, Medgyes, Kerekes Károly parlamenti képviselő, Marosvásárhely, Kocsik József az RMGE Arad megyei elnöke, Arad, Lakatos Péter parlamenti képviselő, Nagyvárad, Marossy Zoltán György alprefektus, Temesvár, Pakó Benedek kanonok, Szászrégen, Péter Pál a Kolozs Megyei Ipari Kamara alelnöke, Kolozsvár, Varga Gábor az Állami Szabadalmi és Találmány Hivatal vezérigazgatója, Nagyvárad, Vetési László szórványügyi tanácsos, Kolozsvár. /Ezüstfenyő Díjak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./2006. január 26.
Az 1990-es évek elején fogadták el a 118. számú törvényerejű rendeletet az 1945. március 6-tól bevezetett diktatórikus rendszer idején politikai okokból üldözött, meghurcolt személyek kártérítésére. Azóta számtalanszor módosították a jogszabályt. Nagy reményeket keltett az 1999/105. rendelet és az azt elfogadó 2000. évi 189. törvény, amelynek alapján kártérítést nyújtanak azoknak a személyeknek, akiket etnikai alapon üldöztek az 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között Romániában bevezetett rendszerekben. Minden üldöztetésben elszenvedett évért egy havi juttatást állapítottak meg, és a jogosult emellett különféle szolgáltatásokban, kedvezményekben is részesült. Jelentkeztek a Dél-Erdélyből elmenekült magyarok is, akik annakidején Romániából szöktek át Magyarországra a második bécsi döntést követően, hogy megmeneküljenek az ellenük indított üldöztetés elől. Azonban ameddig más erdélyi megyékben minden különösebb gond nélkül megítélik számukra a kártérítést, addig Kolozs megye évek óta kitűnik a sorozatos visszautasításokkal. Barazsuly Emil kisgyermekként testvérével és szüleivel menekült el Magyarfenesről Kolozsvárra 1944-ben, majd 1945-ben visszatértek Fenesre. Elmondta, hogy a színtiszta magyar faluban csak románul tanulhattak, a román csendőrök megverték azt, akit magyarul hallottak beszélni. Kun Makczit és két gyermekét agyonlőtték, Tordaszentlászlón pedig Györkös Mányi Andrást és Eszti nénit fejszével meggyilkolták. Magyarfenesen közel száz igénylést nyújtottak be, közülük négyen jutottak hozzá a jóvátételhez. Három testvérpár került abba a helyzetbe, hogy míg az egyiknek elfogadták a kérését és folyósítják a juttatást, addig a másik testvér kérését még a Legfelsőbb Bíróságon is elutasították. Barazsuly Emil feltett szándéka, hogy az európai emberjogi bírósághoz forduljon. Többen arra panaszkodnak, hogy mihelyt meglátják nevüket az űrlapon, már át sem veszik az irataikat. Ha pedig mégis, akkor jön az elutasítás. Az évek során a bizottság megváltoztatta visszautasító határozatainak indoklását. Két, három évvel ezelőtt még arra hivatkoztak, hogy az illető által benyújtott adatokból nem derült ki az etnikai üldöztetés vagy a menekülés ténye, idővel azonban ez lett az indoklás: az akkori Románia területén senkit sem üldöztek etnikai okokból. A Legfelsőbb Bíróság is ezt az álláspontot képviselte. Maros megye az egyetlen kivétel, ahol simán történik az ügyintézés és jóváhagyás kárpótlásügyben, nyilatkozta Kerekes Károly, Maros megyei képviselő. László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke elmondta, az RMDSZ segít, Szőcs Sándor ügyvéd segítségével 63 pert meg is nyertek. /Ú. I.: Véletlenszerű kártérítés a magyar menekülteknek. Törvényértelmezéssel folytatódik az etnikai megkülönböztetés. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 26./2006. március 15.
Március 14-én a képviselőház ülésén Kerekes Károly RMDSZ-képviselő politikai nyilatkozatában felhívta a figyelmet: sok mindennek kell változnia azért, hogy az állampolgárok megbízhassanak a rendőrségben. A sepsiszentgyörgyi Európai Idő című lap 2006/5. számának a begyűjtésével március 8-án Marosvásárhelyen a rendőrség megszegte a sajtószabadságot és az információhoz való jogot. A Maros Megyei Rendőr-felügyelőség parancsnoka úgy nyilatkozott, hogy „hivatalos megkeresés nyomán, az újság néhány példányszámát gyűjtötték be, tanulmányozás végett, mivel olyan anyagot tartalmazott, amely a nemzetbiztonságot, az egységes nemzetállamot veszélyeztette”. Valójában a rendőrök a lap összes példányát összeszedték. A rendőrségi akció célja a megfélemlítés volt. A civil szervezetek azonnal tiltakoztak az alkotmányos jogok megsértése miatt. A képviselő hangsúlyozta, a rendőrség „soha nem indít saját hatáskörben eljárást a marosvásárhelyi Cuvantul Liber napilapban megjelenő durva magyarellenes írások miatt, holott ezek a romániai magyarság elleni támadások kimerítik a nemzetbiztonságot érintő megnyilvánulások fogalmát”. /Mózes Edith: A rendőrség és a sajtó. Kerekes Károly politikai nyilatkozata. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 15./