udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 506 találat lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-180 | 181-210 ... 481-506

Névmutató: Kovács Attila

2006. január 19.

Törvényi útvesztőkbe kényszeríti a brassói Nyugdíjpénztár és a Táblabíróság azokat a magyarokat, akik az 1940-es bécsi döntés folytán elszenvedett etnikai üldöztetésük miatt állami kárpótlást kérnek. Egyik vagy másik intézmény hiányosnak vagy egyenesen hamisnak nyilvánítja bizonyítékaikat. Az igénylőknek akár tíz órán keresztül kell várakozniuk a Táblabíróságon, amíg bebocsátást kapnak, hogy aztán elutasítsák kérésüket. Szép Károly brassói lakos édesapját a MÁV-ból CFR-ré váló vasúti társaságtól bocsátották el, s emiatt családjával együtt Marosvásárhelyre menekült. Szép Károly családja etnikai üldözöttségének bizonyítására két olyan tanút kért föl, akikkel annak idején együtt menekült el Brassóból. A Táblabíróságon kérését elutasították, mert szerintük nem diszkriminációról van szó: az érintett apja önként nézett más munka után. Az etnikai üldöztetés ténye nehezen bizonyítható. Nádudvary György jogász, elmondta, hogy egyre több kérvényt utasítanak vissza. Eddig százhúsz Brassó megyei magyar lakos kárpótlását tagadták meg olyan címen, hogy esetükben nem etnikai alapú megkülönböztetésről van szó. Nádudvary az RMDSZ megyei szervezetének elnökével, Kovács Attilával és ügyvezető elnökével Tóásó Áron Zoltánnal több ízben is fölkereste a Nyugdíjpénztár illetékeseit. Azok tagadták a diszkriminációt, sőt politikai nyomásgyakorlással vádolták az RMDSZ vezetőit. A 2000 novemberében hatályba lépett 189-es törvény az állami hatóságok által nemzeti hovatartozásuk miatt üldözött személyeket hivatott anyagi jóvátétel formájában kárpótolni. A törvény alkalmazási utasításai csupán 2002-ben léptek érvénybe – kárpótlásra jogosítja azokat, akik bizonyítani tudják, hogy 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között hátrányos bánásmódban volt részük. /Bartha Réka: Kitoloncoltak kálváriája a törvények labirintusában. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./

2006. február 4.

Február 3-án Csíkszeredán hivatalosan is átadták a megyei útlevélosztály új székhelyét. Constantin Strujan prefektus elmondta: nemsokára életbe léptetik a tolongást elkerülni hivatott sorszámos rendszert, és magyar nyelvű szórólapok is készülnek szükséges információkkal. Az avatóünnepség vendégei között volt dr. Szabó Béla csíkszeredai magyar főkonzul, dr. Costica Silion tábornok, a Román Csendőrség parancsnoka is. /Kovács Attila: Útlevélosztály. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 4./

2006. március 6.

Március 4-én tartotta éves közgyűlését Csíkszeredában a Volt Munkaszolgálatos Katonák Szövetsége. Buzogány Dénes elnök beszámolójából kiderült, 2005-ben kézzelfogható eredménynek tekinthető a Katonasors című könyv megjelentetése, amely a munkaszolgálatos katonák sorsát mutatja be. A szövetség Maradandót hagyni jelszóval elindította a Gyergyói-medence munkaszolgálatosainak emlékére felállítandó emlékmű kivitelezésének előkészítését. A vezetőtanács odaadó munkájukért elismerő oklevelet adományozott a tusnádfürdői Tánczos Frigyesnek, a kászonújfalvi Péterfi Sándornak, a székelykeresztúri Hegyi Sándornak és a csíkszeredai Lajos Antalnak. Elismerő oklevéllel és érdeméremmel jutalmazták Keller Vilmost, Pataki Imrét, Hubbes Mártont és Gábor Zakariást. /Kovács Attila: Elismerés volt munkaszolgálatosoknak. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 6./

2006. március 10.

Ígéreteket többször is kapott Csíkszentkirály vezetése, de a település közelében az Olt védőgátját továbbra sem emelték meg. Tavaly egyszer átlépte ezt a folyó, gyors hóolvadás esetén ez megismétlődhet. Székely Ernő, a község polgármestere legutóbb a polgármesterek árvízvédelmi felkészítőjén tette szóvá, hogy a gátat nem emelték meg. /Kovács Attila: Ígéretek vannak, védőgát nincs. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 10./

2006. április 4.

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) Erdélyi Köre március 31. és április 2-e között tartotta soros konferenciáját a kalotaszegi Nagypetri vendégházában Közösség – szétszóródás – lelki hazatérés témakörben. Vetési László, a szórványok apostola a református egyház gyülekezeteinek megfogyatkozásáról és az épített örökség pusztulásáról tartott vetítéses előadást, Dávid Gyula irodalomtörténész Kós Károly örökségéről és transzszilvanizmusáról értekezett, Szegedi László, Kőhalom neves lelkipásztora az általa tizenöt év alatt felépített szórványkollégiumról és az elesett sorsú gyermekek megmentéséről számolt be. Veres-Kovács Attila az idegenben otthont kereső, óceánokon túli magyarok életéről beszélt. A konferencia résztvevői sürgető feladatként fogalmazták meg: eljött az ideje a lelki építkezésnek, a módszeres és intézményesített értékmentésnek. Örömmel üdvözölték az EPMSZ vajdasági testvérszervezete megalakulását a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség égisze alatt, amely május 5-7. között tartja első konferenciáját A szecesszió Szabadkán címmel. /Veres-Kovács Attila: Szabadegyetemi Napok – 2006, Nagypetri. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 4./

2006. április 5.

A megáradt Vájla-patak megrongálta a Maroshévíz Borszék felőli kijáratánál levő hidat. A belvíz Csíkszeredában gondokat okoz, főleg a zsögödieknél, szivattyúzzák a vizet a pincékből, kutakból. /Kovács Attila: A megáradt patak megrongálta a hidat. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 5./

2006. április 21.

Őshonos alma- és körtefacsemetéket ültettek Lázárfalván, az András Alapítvány oktatási központjánál. András Mihály, az alapítvány elnöke és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója az egészséges, élhető környezet fontosságára hívta fel a figyelmet. /Kovács Attila: Gyümölcsfákat ültettek a jövőnek. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./

2006. április 29.

Kövesdi Kiss Ferenc Riadóra szól a harang – A mezőség településeinek helyzetképe (1981-1991) című kötetének sajtó alá rendezésével a Kráter Műhely Egyesület tiszteletét rótta le egy tiszta, megszállott ember hatalmas szellemi teljesítménye és egy szomorú sorsú magyar vidék sokat szenvedett népe iránt. Kövesdi Kiss Ferenc /Székelyköves, 1913. jún. 29. –Marosvásárhely, 2004. júl. 22./ magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett, de hivatását jobbára szórvány tanítóként, pontosabban lévitaként végezte, aki egyszerre folytatta a templomi és az iskolai szolgálatot. A magyar királyi hadseregbe vonult be, szovjet hadifogságba került, Foksániból szabadult. Megszállott ember volt, élő legenda, nemzetmentő apostol. Lehetett volna főállású újságíró, egyetemi professzor is, de helyét és választott küldetését egy pillanatra el nem hagyta. A szórványmagyarsági gyerekeket fogta magyar szóra, magyar betűre, s a szórványmagyar templomokban hirdette magyarul Isten igéjét. Maroskeresztúr, Székelyföldvár, Fintaháza, Ákosfalva, Szentgerince, Marosvásárhely – ezek életútjának fő állomásai. Elismerései: Juliánus -díj, Makkai Sándor díj, a Debreceni Egyetem tiszteltbeli doktorátusa. Néptánccsoportok szervezése, vezetése, művelődési és gazdasági előadások, számtalan megjelent cikk és két verseskönyv fémjelzik életútját /Derengő tűzzel (1977), Reménységdajkálók (1977)/. Egész életében gyűjtötte az anyagot nagy, átfogó, mezőségi művéhez. A könyvből még életében napvilágot látott számos cikkrészlet, sőt könyv alakban megjelent ízelítő is. A Kráter Műhely Egyesületben sajtó alá rendezett, a napokban megjelentetett kötet Kovács Attila Zoltán főszerkesztő, Turcsány Péter költő, könyvkiadó, valamint Papp Vilmos református lelkész munkáját dicséri. A könyv, Vetési László utóhangját idézve, Erdély legszomorúbb vidékéről, a Mezőségről szól. Az óromániai betelepítések tették fokozatosan szórványmagyarrá a Mezőséget. A kötet olykor az esszé, máskor a helytörténeti tanulmány, ismét máskor a képek és a közvetlenül megszólaltatott magyar ajkú panaszok nyelvén szól. Idézve Vetési László végszavát: „Van e még valaki, aki Kövesdi Kiss Ferencen, e megszállott emberen, e csodálatos prófétán kívül jobban ismerné a Mezőséget, a sokat szenvedett, szomorú tartományt, Székelyföldnek talán legtöbb megpróbáltatást átélt vidékét? Van e még valaki, aki vállalja azt, amiről mi leginkább csak beszélni szeretünk: nemcsak az utat dombról dombra, faluról falura, de háztól házig, lélektől lélekig is? Verseskötetekkel, kórustörténetekkel maga mögött az utóbbi évtizedek legfájdalmasabb könyvét tette le – nem az asztalunkra, hanem a lelkiismeretünkre. Riadóra szól a harang....még szólnak a rogyadozó harang-lábakon, ledőlés előtt álló tornyokban, vagy idegen templomokban, de még mindig szólnak. Halljuk meg a hangját.” /Pósa Zoltán: Riadóra szól a harang. Könyv a szórványmagyarság településeiről, Magyar Nemzet Online, ápr. 29./

2006. július 5.

Július végén új magyar nyelvű napilap jelenik meg Csíkszeredában Csíki Hírlap címmel. A napilap pártállástól független, közérdekű és információs hírlap kíván lenni. A Csíki Hírlap hasonló című elődje 95 esztendővel ezelőtt, 1911-ben hetilapként jelent meg, mindössze három évig, 1914-ig élt. A két világháború között Csíkszeredában több hetilap is tért hódított, de 1944-ben valamennyi megszűnt. Azóta gyakorlatilag a Csíki medencének nem volt saját regionális lapja, így az új Csíki Hírlap hiánypótló a piacon. Létrehozója egy székelyföldi magyar befektetőcsoport. Kovács Attila felelős szerkesztő közölte, az új szerkesztőség 14 főből áll. Valamennyien fiatalok. (EMH) /Új magyar nyelvű napilap jelenik meg Csíkszeredában. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 5./

2006. július 26.

Indulásként napi ötezres példányszámban, Csíki Hírlap névvel új napilap jelentkezik a székelyföldi sajtópiacon, melyet egymillió eurós összberuházásból indít az Albert András vállalkozó vezette székelyföldi befektetői csoport. „Minden csíki embert és minden csíki települést” kívánnak megszólítani – határozta meg a célközönséget az ÚMSZ-nek Kovács Attila felelős szerkesztő. Az arculatában laptestvérére, az Udvarhelyi Híradóra hasonlító lapnál hangsúlyos alapelv, hogy kizárólag saját, helyi anyagokból kíván építkezni. A politikamentesség vezérelv, publicisztikát is mindössze „alkalomszerűen” közölnek majd. A napi 12 oldalon, pénteken 16 oldalon olvasható Csíki Hírlap nagyriportokat, településenként feldolgozott friss közéleti információkat, történelmi-földrajzi értékeket közvetít, és szórakoztató anyagait is a régióból meríti. /G. E.: Csíki Hírlap születik hétfőtől. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./

2006. július 28.

Új napilappal bővül az erdélyi magyar nyelvű sajtókínálat. A július 31-én megjelenő Csíki Hírlapot kezdetben csak a megyeszékhelyen, Csíkszeredán terjesztik, de a későbbiekben túl szeretnének lépni a város határain. Önkormányzati források szerint az induló lap egymillió eurós befektetéssel terhelte a vállalkozók kiadásait, akik azonosak az Udvarhelyi Hírlap és más kiadványok tulajdonosaival: Albert Andrással és Petróczki Gézával. Kovács Attila főszerkesztő – aki korábban a Hargita Népe című napilapnál dolgozott -, elmondta, az új lapnál csak nyolc újságíró dolgozik. Legtöbbjüket ismeri a csíkszeredai újságolvasó, illetve rádióhallgató, de vannak új arcok is. A lapterjesztést önerőből állja a kiadó, de a hírlap megrendelhető postán is. A Székelyudvarhelyen nyomtatott, egyelőre fekete-fehér Csíki Hírlap ötezres példányszámmal indul. /Jakab Lőrinc: Új napilap indul Csíkszeredában. = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./

2006. július 31.

Az RMDSZ megújulásának lehetőségeiről beszélt a Félszigeten Nagy Zsolt informatikai miniszter. A miniszter a szövetség párttá alakulását támogatja. Szerinte egy olyan új generációra van szükség, amelynek nem az a legfontosabb, hogy mandátuma első évében meggazdagodjon, s aztán kivásárolja a következő mandátumot, hanem az, hogy hogyan lehet ezt az országot valóban európaivá tenni. Nagy Zsolt vállalja a generációs váltás vezetőjének szerepét. Úgy vélte: az SZKT-nak az a baja, hogy rutinszerűvé vált. Nagy Zsolt szerint a belső fegyelem, a hatékonyság és a számon kérhetőség szempontjából kell pártszerűen működtetni a szövetséget. „Az RMDSZ-nek nagyon jó elnöke van, aki sokat bizonyított az elmúlt 16 év alatt, s aki politikai karrierjének a csúcsán van – szögezte le Nagy Zsolt. „Egy olyan, fiatal tisztségviselőkből álló csapatra gondolok, amelyben parlamenti képviselők – Kelemen Hunor, Máté András Levente, Antal Árpád, Kovács Attila -, illetve kormányzati képviselők – Winkler Gyula, Tánczos Barna, Orosz Gergely – vannak jelen.” – mondta. Leszögezte: nem tárgyal az RMDSZ külső ellenzékével. Cáfolta, hogy az RMDSZ baloldali, és akik az RMDSZ-en kívül vannak, azok jobboldaliak. A miniszter szerint az RMDSZ jobb-közép szervezet, jobboldali gazdaságpolitikával, továbbá Szász Jenő nem tárgyalópartner az RMDSZ számára. /Bögözi Attila: Belső reformra van szükség. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./

2006. október 31.

A Madártej társulat 2002-ben alakult, Erdély-szerte jól ismert. A csapatnak négy állandó és egy vendégszereplő tagja van: Ősz Ferenc, Kovács Attila, Ozsváth Jenő, Fülöp Gyula Levente és Szlovacsek Melinda. Ha én egyszer kinyitom a számat, Kutyakomédia, Társbérlet – csak néhány azon jelenetek közül, amelyeket november 5-én Marosvásárhelyen visz színre a Madártej társulat. E fellépéssel a társulat fennállásának negyedik évfordulóját ünnepli. A Best of Madártej címet viselő előadás válogatás az elmúlt évek legsikeresebb jeleneteiből, a közönség által leginkább kedvelt dalparódiákból áll össze. Háromtagú élőzenekarral játszanak, amely az LKL nevet viseli. A paródiák szövegei a társulat tagjainak és hivatásos szövegírójuk, Molnár Tibor szerzeményei. /Menyhárt Borbála: Ismét színpadon a Madártej. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

2007. február 2.

A határon túli magyarság számára nyújtott támogatásoknak a versenyképességet kell erősíteniük – mondta Eörsi Mátyás, a magyarországi Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) ügyvivője, aki beszámolt arról, hogy az SZDSZ Kóka János magyar gazdasági miniszter vezette delegációja február 1-jén Kolozsváron az RMDSZ országos és a román liberálisok helyi vezetőivel tárgyalt. A küldöttségben Eörsi Mátyás ügyvivő, valamint Ara-Kovács Attila, az SZDSZ külügyi irodájának vezetője vesz részt. Eörsi elmondta: a felek megállapították, hogy nagyon jó a kapcsolat a két párt között, különösen azóta, hogy Calin Popescu-Tariceanu liberális pártelnök tölti be a miniszterelnöki posztot. Az SZDSZ olyan üzenetet próbál megfogalmazni, miszerint az a belpolitikai háború, amely Romániában folyik, sokat árt annak az országnak. A küldöttség február 2-án tárgyal Markó Béla RMDSZ elnökkel. /Kolozsváron az SZDSZ küldöttsége. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./

2007. február 10.

Megjelent a budapesti Kráter Kiadó első 2007-es kötete, Kovács Attila Zoltán Erdély szolgálatában felcímű Emlékírók könyve. A kötet Erdély másfélszáz éves történelmét kívánja bemutatni, egyedi módon: az erdélyi magyar emlékirat-irodalomból válogatva. A kezdő- és a végpont: 1541, Erdély születése és 1690, a Diploma Leopoldinum. E két sarokszám közti korszak Erdély aranykora: a fejedelemség születése és elmúlása. A kötetben húsz szerző emlékiratrészlete kapott helyet. Szándékosan nem szerepelnek azon memoárírók (Báthori István, Rozsnyai Dávid, Haller Gábor, Bethlen János és Miklós) és műveik, kiknek munkái önálló kötetben napvilágot láttak az utóbbi évtizedekben. Verancsics Antal, Szamosközy István vagy Forgách Ferenc históriájának részletei viszont helyet kaptak a válogatásban. /Két emberöltő krónikája. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 10./

2007. március 22.

Faragó József folklorisztikai munkásságának három fő területe volt. Elsősorban az élő folklórral, azon belül különösen a népköltészettel, a balladák, népdalok, népmesék szövegeivel foglalkozott. Publikációs tevékenységének legértékesebb darabjai a nagy terjedelmű, forrásértékű gyűjtemények. Másodsorban a romániai magyar folklór és folklorisztika múltjával, történeti archiválás forrásaival foglalkozott. Munkásságának harmadik ága volt a magyar-román folklórkapcsolatok kutatása Tizenkét román népköltési gyűjtemény jelent meg magyarul Faragó József válogatásában-szerkesztésében. Egyetemi katedra hiányában páratlan munkabírással, utazgatva konzultált az önkéntes, amatőr néprajzi gyűjtőkkel; lelkészek, tanítók, diákok kéziratait javítgatva és szerkesztette – dr. Kós Károllyal – a Népismereti Dolgozatok sorozatát; lektorálta a kevésbé képzett kollégák cikkeit, könyveit; előadásokat tartott. A Magyar Néprajzi Társaság már 1976-ban tiszteleti tagjává választotta. A Magyar Tudományos Akadémia 1988-ban, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság 1996-ban fogadta tiszteleti taggá. 1993-ban lett a Folklore Fellows (Turku) választott tagja. Romániában csupán 2000-ben, hetvennyolc éves korában kapott elismerést: a Kriterion Alapítvány Ezüstkoszorúját. Állami kitüntetést sem Romániától, sem Magyarországtól nem kapott. (Paládi-Kovács Attila nyomán, Magyar Tudomány, 2004/12) Faragó József /Brassó, 1922. febr. 2 – Kolozsvár, 2004. okt. 22./ a kolozsvári Folklór Archívumban, a 80. születésnapjára rendezett házi ünnepségen román nyelven mondta el /Beszédét közölte a kolozsvári Helikon 2002/5-ös száma.): „Magyar nemzetiségű vagyok és magyar folklorista, de születésemtől máig román állampolgár egy román országban, román lakosság körében. ” Számára magától értetődő, hogy amennyiben a magyar folklóron kívül egy más nép folklórja is foglalkoztat, ez a folklór valamennyi másnál előbb a román. Megállapíthatta: ő az egyedüli, aki ennyi román folklórkötetet adott ki más nyelven való népszerűsítésre. Ennek ellenére Románia semmiféle intézménye nem tüntette ki, nem adott semmiféle díjat neki. Megkérdezte, élete végén nem lehetne-e a Román Akadémia tiszteletbeli tagja, mint ahogy tizenhét éve a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. /(bölöni): Faragó József és a Román Akadémia. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 22./

2007. június 15.

Az Ajtonyi Leventeként bemutatkozó telefonáló a Csíki Hírlap szerkesztőségének vezetékes telefonján Rédai Botondot kereste június 13-án, majd miután kapcsolták, életveszélyesen megfenyegette. „Már kétszer írtál rólunk, nem tudjuk ki vagy, de megkeresünk és kitekerjük a nyakad” – mondta, majd megszakította a hívást. Rédai még aznap feljelentést tett a rendőrségen halállal való fenyegetés miatt. Kovács Attila vezetőszerkesztő nem tippelt. „Vannak olyan személyek, akiket valamilyen okból sért ez az újság” – mondta. /H. L. : Halálos fenyegetés egy riporternek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

2007. június 18.

Az ügyészségről és a Román Hírszerző Szolgálattól kér tájékoztatást Kovács Attila Brassó megyei képviselő arról, miként szivároghatott ki a sajtóba egy tavalyi telefonbeszélgetésének lehallgatási jegyzőkönyve. Az RMDSZ-es politikus 2006. szeptemberében Nicolae Bujdoiut, a brassói Transilvania Egyetem jogi karának dékánját kereste fel telefonon a fakultáson tanuló felesége egyik vizsgájának ügyében. A brassói törvényszéki ügyészség a beszélgetést rögzíttette, a vádhatóságtól kikerülő – a törvény értelmében titkos – átiratából pedig a Transilvania Expres napilap június 15-i száma közölt részleteket. A képviselő azt állítja: a szövegben semmi kompromittáló nincs. „A professzor ugyanazon a tanszéken tanít, ahol én, kollégaként jogomban áll beszélgetni vele, akár a feleségem magiszteri vizsgájáról is, amelyet a gyerek megszületése miatt többször is kénytelen volt elhalasztani” – fejtette ki a politikus. Kovács Attila szerint a lejáratási szándék politikai célzatú és az RMDSZ ellen irányul. „Több RMDSZ-képviselő ellen is törvénytelen nyomozási eljárások folynak. A Nagy Zsolt miniszter ellen indított eljárás kezdetét is egy lehallgatott telefonbeszélgetés képezi, amelyben róla beszélnek, és ügyének minden mozzanata politikai eseményekhez köthető” – vélte a képviselő. Kovács elmondta: bizonyítékai vannak arra, hogy a jegyzőkönyv tartalmának ismeretében egyes helyi politikusok zsarolták a Brassó megyei RMDSZ-es megyei tanácsosokat bizonyos önkormányzati határozatok megszavazása előtt. Az RMDSZ-es képviselő beszélgetése úgy került szalagra, hogy a múlt évben a brassói nyomozóhatóság a Transilvania Egyetem rektorának állítólagos korrupciós ügyeiben vizsgálódott. Gheorghe Achim professzort azzal gyanúsították, hogy kenőpénzért cserében osztogatta a diplomákat, pere jelenleg a brassói ítélőtáblán zajlik. „A beszélgetésekről szóló jegyzőkönyvek titkosságát 2006. december 4-én feloldották” – áll a brassói törvényszéki ügyészség közleményében. Kovács kifogásolta, hogy az ügyészek utólag nem értesítették sem őt, sem a dékánt a beszélgetésük lehallgatásáról, pedig ezt törvény írja elő. Eckstein-Kovács Péter, a szenátus jogi bizottságának elnöke jelezte: a kiszivárogtatás a jelenlegi törvények értelmében csak fegyelmi vétség, nem bűntény. /Lehallgatások: folytatódik a politikai lejáratási kampány? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./

2007. július 10.

Nem vállal semmilyen további lelkipásztori szolgálatot Czirják Árpád kolozsvári főesperes, miután augusztus 1-jén lejár a megbízatása Kolozsváron a Szent Mihály plébánián. A lelkipásztornak Jakubinyi György érsek felajánlotta, hogy más plébániát válasszon magának, de a főpap nem élt ezzel a lehetőséggel. „Czirják Árpád főesperes kérte a nyugdíjaztatását, amit az érsekség el is fogadott” – mondta el Potyó Ferenc érseki helynök. A visszavonuló Czirják a kolozsvári, Donát úti háza közelében lévő templomban fog nyugdíjas papként misézni. A visszavonuló Czirják Árpád helyére Kovács Sándor székelyudvarhelyi főesperes kerül, az ő helyét pedig Mátyás Károly jegenyei plébános veszi át. Jegenyére helyezik át a Tisztiként ismert Gergely Istvánt, Csíksomlyón pedig Kovács Attila óradnai plébános tölt majd be szolgálatot. /Mihály László: Visszavonul Czirják Árpád. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./

2007. október 31.

A romániai totalitarista rendszerben nem alakulhatott ki a demokratikus politikai ellenzék, a szamizdat reménytelen vállalkozásnak tűnt. Ennek ellenére Nagyváradon 1982 elején megjelent az Ellenpont, az első szamizdat Romániában. 1982-ben nyolc száma jelent meg Nagyváradon, majd a Magyarországra átcsempészett anyagokból még egy lapszámot adtak ki. Az Ellenpontok a kommunista rendszerek politikája ellen tiltakozó mozgalmak részeként lépett fel; célja az volt, hogy ismertesse a kelet-európai jogfosztottságot s ezen belül az erdélyi magyarság politikai, kulturális és gazdasági elnyomását. A Szabad Európa Rádió 1982 augusztusában ismertette az első három szám tartalmát, majd októberben Hanák Tibor Nyitott szemmel című műsorában olvasott fel jegyzetet a kiadványról. 1982. novemberében letartóztatták a szerkesztőket, Ara-Kovács Attila, Tóth Károly Antal és Szőcs Géza egyetemlegesen vállalták a felelősséget az illegális kiadvány megjelentetésével és terjesztésével kapcsolatban. 1983 májusában a vizsgáló szervek lezárták a szamizdat ügyét, és arra kényszerítették a szerkesztőket, hogy elhagyják az országot. 1988-ban Balázs Sándor kezdeményezésére született meg az Erdélyben szerkesztett, viszont biztonsági okokból Magyarországon sokszorosított Kiáltó Szó. A Kiáltó Szó szamizdat célja a párbeszéd kialakítása, az elszigeteltség feloldása, a magyarság helyzetének ismertetése és a román demokratikus erőkkel való szövetkezés volt. A szamizdat történetéről első ízben Balázs Sándor írt a Korunk 1990. évi első számában. /Győrffy Gábor: Két erdélyi szamizdat kiadványról. = Korunk (Kolozsvár), 10. sz. /


lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-180 | 181-210 ... 481-506




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék