Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 200 találat lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-180 | 181-200

Névmutató: Kozán István

2014. február 12.

Borboly: Orbán Viktor betartotta az ígéretét
Esélyt kell adni a megkezdett nemzetegyesítő program folytatására, mondja Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, aki ezért arra biztatja a honosított polgárokat, hogy az április hatodikai magyar országgyűlési választásokon éljenek szavazati jogukkal.
– Elsők között volt, aki Székelyföldről igényelte a magyar állampolgárságot. A regisztráció kapcsán is ilyen aktív volt?
– Az állampolgárság igénylésekor két tanácselnök kollégámmal úgy gondoltuk, hogy a jó példával elöl kell járnunk, ez a magyarázata az akkori aktivitásnak. A regisztráció megtörtént részemről, de itt már nem voltam ilyen aktív. Arra biztatok mindenkit, hogy regisztráljon. A Nemzeti Választási Iroda honlapján elég sok információ van, azt javasolnám a Székelyhon.ro-nak, hogy a regisztráció netes verzióját lehetővé tevő linket tegyék ki jó nagyban a honlapjukra, ne kelljen keresgélni a Választási Iroda honlapján az érdeklődő határon túli magyar állampolgároknak.
– Jelzem kollégáimnak. Milyen lehetőséget lát abban, hogy a regisztrált határon túli magyarok is részt vehetnek a magyarországi választásokon?
– A határon túli magyar szavazati jog kapcsán sokszor elhangzik, hogy az szimbolikus, és hogy nem is igazán tudunk beleszólni a magyarországi választásokba. Én erre politikusi tapasztalattal a hátam mögött azt tudom mondani, ezek az állítások nem igazak. A 2002-es, 2006-os magyarországi parlamenti választások 50 ezer szavazaton múltak, és ha belegondolunk, hogy a kettős állampolgárok száma csak Hargita megyében eléri ezt a számot, látható, hogy van szavunk és súlyunk. 2004. december 5. után nálunkfelé nagy divat volt szidni a magyarországiakat, hogy így meg úgy, mert hogy nem lett sikeres a népszavazás. A 2010-ben hatalomra került kormány és annak vezetője, Orbán Viktor miniszterelnök betartotta az ígéretét, megkaptuk az állampolgárságot. Tehát remélem, hogy akik akkor dohogtak, azok már mind túl vannak a regisztráción, mert a szavazati jog fontos részét képezi az állampolgárságnak. Ha csak a Sapientia egyetem, illetve a szórványkollégiumok támogatására, valamint a minden erdélyi magyar tanulónak járó diáktámogatásokra gondolunk, látható, hogy konkrét, számunkra fontos kérdések sorsa dőlhet el az április 6-i választáson.
– Kiterjedt kapcsolathálóval rendelkezik. Tapasztalatai szerint környezete hogyan viszonyul a regisztráció lehetőségéhez? Kell biztatnia őket?
– Januárt az idei évi költségvetés előkészítési munkálataival, egyeztetéseivel kapcsolatos teendők foglalták le, és hetente egyszer tárgyalásra is kellett mennem Marosvásárhelyre. Tehát nem volt időm érdeklődni, biztatni a regisztráció kapcsán, de az elkövetkező hetekben erre időt fogok szánni. Az RMDSZ Csíki Területi Szervezete segítségével az elmúlt években közel 16 ezer embert szolgáltunk ki ingyenesen, ami éves szinten közel ötvenezer lej megtakarítást jelentett, hisz ingyenesen történt mindeddig nemcsak a honosítási csomag kitöltése, hanem a dokumentumok lefordítása, a fényképek készítése stb. A 25-ből 17 csíki községben és városban helyi csapatunk segíti a folyamatot, és lelkiismeretes munkát végez. Eddig negatív visszajelzést nem kaptunk, és a regisztráció is folyik párhuzamosan.
– Az április hatodikai választás alkalmával élni fog állampolgári jogával?
– Természetesen élni fogok a szavazati jogommal. Ugyanakkor arra biztatok mindenkit, hogy éljen a szavazati jogával még április 6-a előtt, hogy ne fusson ki a határidőből, és adjunk esélyt a megkezdett nemzetegyesítő program folytatására. De ahhoz, hogy lehessen szavazni, előtte regisztrálni kell, és ennek van itt az ideje, tehát most a regisztráció fontosságáról kell minél többet beszéljünk, segítsük azokat, akiknek ez nehézséget okoz. Ugyanakkor fontosnak tartom azt is tisztázni, hogy április 6-án is el kell mennünk szavazni, de a magyarság érdeke akkor érvényesülhet teljességében, ha május 25-én az európai parlamenti választáson is részt veszünk. Hisz a magyar-magyar együttműködés egyik színtere az Európai Parlament, ahol akár ugyanabba a frakcióba ülve lehet saját jogainkért harcolni, vállvetve.
Kozán István
Székelyhon.ro,

2014. március 3.

Hangoztatott demokrácia
Kinyílt az írószer a zsebemben, amikor minap a következő nyilatkozatot olvastam Sógor Csabától, az RMDSZ jelenlegi, és talán jövőbeli európai parlamenti képviselőjétől: „ma az igazi kihívás az, miként tudjuk mozgósítani az erdélyi magyarságnak azt az 57-58 százalékát, amely bármilyen választáson inkább az otthonmaradást választja. 2009 óta változatlanul az a nagy kérdés, miként lehet megszólítani az otthon maradók nagy táborát”. Nos, ha ez „a nagy kérdés” foglalkoztatja a szövetség politikusait, egy jó tanáccsal szolgálhatunk. Hátha lazul az a gordiuszi csomó.
Az RMDSZ a májusi EP-választásokra akkor tudna az eddigieknél több választópolgárt megszólítani, ha nem csak hangoztatná a demokráciát, hanem el is játszaná azt. Az EP-lista állítása, pontosabban a listára felkérezkedők rangsorolása előtt ugyanis hagyta a jelölteket, hogy nyugodtan érveljenek a maguk személye mellett. Hagyta az RMDSZ nőszervezetét, hogy keressen magának egy jelöltet, aki lóhalálában körbejárta Székelyföldet, sajtóeseményeket szervezett.
A szövetség csúcsvezetése abba is beleegyezett, hogy az RMDSZ ifjúsági szervezete, a MIÉRT is saját jelöltet indítson, pedig jól tudta, hogy minden úgy lesz, ahogy az elnök akarja. A nők szervezete, az ifjak egyesülete és a magát a legjobb kandidáltnak nevező tapasztalt róka Eckstein-Kovács Péter is azt hitte, hogy végre demokráciát játszik az RMDSZ. Mindaddig, amíg a Szövetség Állandó Tanácsa úgy nem szavazott, ahogy azt az RMDSZ elnöke kérte. Utóbbi fél mondatot nem én mondom, hanem maga Eckstein-Kovács írta Facebook-oldalán.
A nagy képmutatás tehát azzal ért véget, hogy az RMDSZ jelenlegi EP-képviselőit, Winkler Gyulát és Sógor Csabát indítja a befutónak számító első két helyen az Európai Parlamenti jelöltlistáján.
Tehát, akkor lehetne megszólítani az otthon maradottak egy tekintélyes részét, ha a szövetség nem csak eljátszaná a demokráciát, hanem szembe nézne a múltbeli tapasztalatokkal, és végre olyan jelölteket indítana, akik valóban el tudják hitetni, hogy a romániai magyaroknak, a székelyeknek létkérdés, hogy valaki ott van-e Brüsszelben vagy sem. A székelységet képviselő régi-új jelölt egyelőre csak azt tudja elhitetni, hogy neki fontos ott lenni az Európai Unió fővárosában.
Kozán István
Székelyhon.ro

2014. március 13.

Tőkés a regisztrációról: a nemzet jövője közös felelősségünk
A honosítással, illetve a választójog kiterjesztésével a második Orbán-kormány a lehető legjobb eszközt vetette be Trianon „gyógyításának" ügyében – állítja Tőkés László európai parlamenti képviselő, akivel a honosítás mellett a regisztrációról, illetve az erdélyi szervezetek regisztrációs részvételéről beszélgettünk.
– Milyen jelentőséget tulajdonít annak, hogy az Orbán-kormány a honosítás mellett a választójogot is kiterjesztette a határon túl élő magyarokra?
– 2010-ben, nemzetünk szétszakításának 90. évfordulóján beszéltünk „Trianon gyógyításáról”. A második Orbán-kormány a lehető legjobb eszközt vetette be ez ügyben: nem csupán a közel egy évszázados igazságtalanságot kívánja orvosolni ilyeténképpen, hanem a 2004. december 5-én, az utódkommunisták által levezényelt „önkéntes Trianonunkra” is érdemi választ adott ezzel a nemzetpolitikai fordulattal.
Pedig nem tett egyebet, mint ami egyrészt természetes, másrészt megfelel a tényeknek. Hiszen tény az, hogy a magyar nemzet és a magyar állam határai nem esnek egybe, és tény az is, hogy a nemzeti együvé tartozás tudatát még a több évtizedes kommunista diktatúra sem tudta kiölni belőlünk. A magyar nemzet egységesítése tehát közjogi úton is formát öltött, és ezáltal közös felelősségünkké vált a nemzet jövője. Ennek a felelősségvállalásnak a konkrét megnyilatkozását jelenti a választójog határon túlra való kiterjesztése.
– Kevés idő van az országgyűlési választásokig. Miért tartja fontosnak, hogy a romániai magyarok is regisztráljanak?
– Előző válaszomban is utaltam már erre: a magyar nemzet jövője közös felelősségünk. Erdélyi magyar közösségünket, sajnos, az elmúlt ceausiszta diktatúra idején, majd az utóbbi negyed évszázadban megpróbálták leszoktatni az önálló gondolkodásról, döntésről és cselekvésről. Előzőleg a Román Kommunista Párt, utóbb pedig az egypártrendszerben gondolkodó RMDSZ „vállalta át” a döntés terhét – nekünk legfeljebb arra nyílt lehetőségünk, hogy helybenhagyólag asszisztáljunk a fejünk fölött meghozott politikai döntésekhez.
A magyar nemzetpolitika is egyirányúvá vált, az alaptörvényben rögzített felelősségvállalás jegyében a mindenkori magyar kormányok a jobbik esetben megpróbáltak egyoldalúan segíteni a külhoni magyar nemzetrészeknek. A Fidesz–KDNP kormányzat által végrehajtott nemzetpolitikai fordulat viszont abba az irányba mutat, hogy fokozatosan mi, erdélyi magyarok is cselekvő részt vállalhatunk sorsunk alakításában. Erről szól a szavazati jog, ezért kell élnünk vele. A formális regisztráció pedig ennek a közszerepnek a tudatos vállalását juttatja kifejezésre – szemben az abszentista passzivitással.
– Hogyan értékeli a határon túli magyar szervezetek részvételét a regisztrációs folyamatban?
– Óvatos örömmel üdvözölhetjük példának okáért az RMDSZ fordulatát ebben a kérdésben. A Markó Béla által mindmáig hangoztatott „be nem avatkozás elvétől” eljutottak a tevőleges segítségnyújtásig. Hogy ezt most csak a politikai érdekeik diktálják-e, azt nem akarom megítélni, az viszont tény, hogy – RMDSZ ide vagy oda – az erdélyi magyar választópolgárok jelentős része élni kíván a szavazati jogával, még akkor is, hogyha az RMDSZ volt elnöke lépten-nyomon az ellenkező irányba agitál.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt viszont mind a honosításban, mind a regisztrációban oroszlánrészt vállalt, fölötte minden szűkkeblű pártérdeknek. Összegezve: akár színből, akár szívből, de ebben az ügyben ténylegesen megvalósult a nemzeti együttműködés.
Kozán István
Krónika (Kolozsvár),

2014. május 7.

A koronakészítő kovácsmester
Erdélyi Kovácsmíves Céh Egyesület néven egyletet hozott létre a Csíkszeredában élő és dolgozó fiatal kovácsmester, Bene János azért, hogy egyesületbe tömörítse a vasas szakma még élő és dolgozó mestereit.
„A megszűnés szélére került az igényes kovácsmunka” – ezzel a ténymegállapítással kezdi beszélgetésünket a Sapientia egyetem mérnöki szakán végzett Bene János kovácsmester, aki szerint az olcsó kínai tucatcikkek miatt mára egyre kevesebben keresik a minőségi kovácsmunkákat. „Nagyon sok lett az olyan kovácsoltvas jellegű kapu, ami tüzet sem látott.” Az évekkel ezelőtt megálmodott, de csak februárban létrehozott egyesülettel épp azt szeretné elérni, hogy megmutassák, vannak egy páran, akik tudnak minőségi munkát végezni. „Ez mindig nehéz és kemény állóképességet igénylő szakma volt.”
Keresik a kovácsmestereket
Az egyesületalapító keresi az erdélyi magyar kézműves kovácsmestereket. Nemcsak díszműkovácsokat vár az egyesületbe, hanem fegyverkovácsokat, de patkolókovácsokat is szívesen lát. „Nagyon kevesen dolgozunk a szakmában. Ezen belül is szakirányokba oszlunk, vannak, akik csak patkolókovácsként próbálnak megélni, mások fegyverkovácsként, szerszámkovácsként, díszműkovácsként dolgoznak. Ezt a szerteágazó hálózatot szeretném az egyesület által valahogy összefogni.” Bene János már felvette a kapcsolatot csíkszeredai, sepsiszentgyörgyi, lövétei, ilyefalvi kovácsokkal, őszre pedig egy kovácstalálkozó szervezését tervezi a mesterséget már-már művészi rangra emelő Máté Jenő néhai csíkkozmási kovácsmester tiszteletére.
Elkészítette a Szent Korona másolatát
Bene János munkáját dicséri a Szent Koronának a Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa Lazarus Házában lévő másolata. Az állampolgársági esküt letevők láthatták az alkotást. „Gyermekkori álmom, hogy elkészíthessem a jogar, a Szent Korona, a kard és az országalma másolatát. A koronát már sikerült is.” Két hónapig dolgozott a harminc kilogramm súlyú, 43 centiméter átmérőjű, a Szent Korona kétszeres méretarányú másolatán. Munka közben koronakutatókkal konzultált, köztük a magyarországi Németh Zsolttal, aki nemrég Csíkszeredában tartott előadást. A korona elkészítését a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.
Két méteres álom
„Igazi álmom, ami egyben rekordkísérlet is lenne, hogy legalább két méter átmérőjű koronát készíthessek, amit akár Gyimesbükkben az ezeréves határnál is el lehetne helyezni” – árulta el a kovácsmester.
A műemlékvédő hatóságokkal való együttműködésben is gondolkodó Bene János munkáira nemrég a székely termék márkanév minősítést is megszerezte, amit azzal indokoltak, hogy olyan termékeket tudott megújítani, illetve megtartani – például székely kapuk zárszerkezeteit, pinceajtókat, ajtósarkokat, sarokpántokat –, amelyeket egy ideje senki nem készít, amelyek lassan „kimentek divatból”.
Kozán István. Székelyhon.ro

2014. június 5.

Elhagyta az épületet a szekus
Kiment a Dózsa György emlékkonferenciáról a román titkosszolgálat ismert ügynöke, akinek jelenlétére Csíkszereda polgármestere hívta fel a figyelmet.
Úgy tűnik, újra munkába állt a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) alkalmazottja, Bogdan Constantin Holircă, akit egy évvel ezelőtt, a Csíkszeredai városnapokon Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere – megelégelve, hogy több hete követi és fényképezi őt – elfogta, majd átadta a rendőrségnek.
A csütörtöki eset
Az említett személy a Dózsa György halálának ötszázadik évfordulója alkalmából szervezett csütörtöki emlékkonferencia megnyitóján vett részt. A megnyitóbeszédek után Ráduly észrevette a terem végében helyet foglaló Holircăt. „Külön üdvözöltem a titkosszolgálat engem figyelő emberét, aki azonnal elhagyta az előadótermet” – nyilatkozta érdeklődésünkre a polgármester.
Régi ismerősök
Ráduly tavaly augusztus 2-án este Csíkszereda testvértelepülésének küldötteivel beszélgetett a Fenyő szálloda halljában, amikor a számára ismerős „szekus” jelent meg, aki többször lefényképezte. A polgármester üldözőbe vette a férfit, aki rövid szaladás után elesett, így a polgármester utolérte, nem hagyta, hogy elszaladjon, és átadta a közelben járőröző rendőröknek. Az eset után a jobboldali România Liberă napilap Sorin Savát, a Román Hírszerző Szolgálat szóvivőjét szólaltatta meg, aki azt mondta, hogy az illető valóban az ő alkalmazottjuk, aki szabadidejében volt egy közterületen, ahol a saját mobiltelefonját használta fényképezésre, és nem teljesített semmilyen hivatali megbízatást.
Azóta mindkét fél feljelentést tett, a titkosszolgálati alkalmazottat az eset után beutalták kivizsgálásra a brassói katonai kórházba.
Kozán István. Székelyhon.ro

2014. június 25.

Esély az itthon maradásra
Akkor lehetne esélyük a kiváló képességű székelyföldi informatikusoknak, illetve programozóknak a szülőföldjükön való boldogulásra – véli a Csíki Vállalkozók Egyesülete (CSVE) –, ha úgynevezett klaszterbe tömörülve dolgoznának. A tizenhét céget összefogó IT-klaszter segítésére már nyert is egy pályázatot a CSVE.
A Csíki Vállalkozók Egyesülete nemrég döntött úgy, hogy az informatikával foglalkozó cégek számára létrehoz egy klasztert, vagyis egy olyan hálózatot, amely összefogja az azonos területen tevékenykedő vállalatokat. „Többek között azzal tudjuk segíteni az informatikával foglalkozó vállalkozásokat, ha a pályázati úton nyert kétszázezer euróból megerősítjük működésüket, így a nemzetközi porondon is erősekké válhatnak ezek a kis cégek” – magyarázta a klaszter fontosságát Szabó Károly, a CSVE ügyvezető igazgatója.
Mire is jó ez a klaszter?
Az IT-klaszterhez eddig tizenhét, többségében csíkszeredai cég társult, ezek tavaly összesen százötven személyt foglalkoztattak, és 5,3 millió eurós üzleti forgalmat bonyolítottak le. „A klaszterbe való tömörülés segítségével nagyobb eséllyel tudnak olyan szakmai partnereket találni a világ bármely pontjáról, amelyek jól fizető programozói munkákat rendelnek meg tőlük. Mindezen túl abban is segítenénk ezeket a vállalkozásokat, hogy hazacsábítanánk a Székelyföldről más régiókba, esetleg más országokba vándorló programozókat, illetve az itthoniakat meggyőznénk, hogy ne hagyják el szülőföldjüket. Kiváló lehetőség van most erre, ugyanis egy jól működő klaszter, vagyis társulás jobb ajánlatokat tud biztosítani az ágazat szakembereinek” – érvel Szabó.
Itthon tartanák a szakembereket
Ifj. Nagy Benedek, az IT-klaszter marketingfelelőse szerint sem utópia itthon tartani a programozókat. „Az informatika az a szakterület, amely esetében nem számít az, ha az adott cég Csíkszeredában tevékenykedik. Bármely más területről is beszéljünk, például a turizmusról, máris szükség van infrastruktúrára, autópályára, repülőtérre, hogy a turista eljusson Csíkszeredába. A programozásban tehát a geográfiai lokáció nem fontos, hargitafürdői hétvégi házban is lehet írni a számítógépes programokat egy laptopon, ha megvan a kapcsolat a megrendelő céggel interneten keresztül. A CSVE épp azon dolgozik, hogy egy ernyő alá vonja ezeket a kis cégeket, amelyek majd itthonról tudnak dolgozni” – hangsúlyozza Nagy.
Megerősíteni az utánpótlást
Mindkettőjük szerint kiváló a csíkszeredai középiskolai szakmai utánpótlás: a Márton Áron Gimnáziumot említették, ahol évek óta magas szintű az informatikaképzés. A székelyföldi informatikai felsőoktatás terén viszont már hatalmas űr tátong, épp ezért az érettségizett diákok Kolozsváron vagy még távolabb tudnak egyetemi oklevelet szerezni, onnan viszont már nem biztos, hogy később visszatérnek Székelyföldre. Ezt a hiányt próbálja pótolni a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, amely nemrég indította el a gazdasági informatika szakát Csíkszeredában.
Kozán István. Székelyhon.ro

2014. július 27.

TUSVÁNYOS 2014
Kérdezz-felelek Tamás Sándorral és Borbollyal: autonómia, romák, Schweighofer-ügy
Két megyei elnök versus két újságíró: válaszok kényes és kevésbé kényes kérdésekre Tusványoson.
Kérdezz-felelek: 2 megyei elnök versus 2 újságíró. Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke és Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke válaszolt kényes és kevésbé kényes kérdésekre szombaton délután a 25. Tusványoson. A két politikust Balázsi-Pál Előd, a Transindex felelős szerkesztője és Kozán István, a Csíki Hírlap főszerkesztője kérdezték.
Balázsi-Pál Előd először a székelyföldi megyék közti együttműködésre és a tanácselnökök közti viszonyra kérdezett rá: míg 2008-ban együtt kampányoltak, és komoly együttműködés mutatkozott a két megye között, mintha most kevésbé a közös munkán lenne a hangsúly.
Borboly szerint a szándékok szintjén nem változott semmi, de a közigazgatás és a bürokrácia útvesztőiben minden jó ügy elveszhet, pl. a közös tanácsülések szervezését a jelenlegi törvények nem engedik. Tamás Sándor egy konkrét példával is illusztrálta, hogy bár az akarat megvolt, egy fejlesztési kérdésben, a székelyföldi hulladékgazdálkodás kapcsán nem sikerült közös uniós pályázatot erre leadni, a jogszabályok, a bürokrácia és Székelyudvarhelyen egy magáncég megjelenése lehetetlenítette azt el.
Társadalomszervezés terén viszont a tanácselnökök és a polgármesterek egyeztetnek, megbeszélnek különböző témákat, és rengeteg közös rendezvényük van (Székely családok napja, Székely ruházati alap, a Székely vágta, a Székelyföldi Grafikai Biennálé, a Székelyföldi Fotóbiennálé stb.) Lokodi Edit Emőkével, a Maros megyei tanács volt elnökével is szerveztek közösen programokat, Maros megye polgármestereivel most is vannak programjaik, és működik a Székelyföldi Önkormányzati Tanács, amelynek a székelyföldi polgármesterek 95%-a tagja.
Székely termék: erősség lehet
Hargita megyében a tejfeldolgozók kezdenek beindulni Csomafalván, Gyimesközéplokon, megmentésre került a székelykeresztúri vajgyár, Konstancán megnyílt a székely termék üzlet – reagált Borboly Kozán felvetésére, miszerint Csíkszeredában bezárt a helyi székely termékek boltja. Felhívta a figyelmet, hogy e termékek népszerűsítése és a kisvállalkozók sikere mindenki közös felelőssége, vásárlással lehet a helyi gazdaságot fenntartani. Hatvan-hetvenéves emberek – a termelők – versenyeznek a multikkal, kell a fiatal generáció, szükség van a fiatal gazdákra – hangsúlyozta. Jó hír, hogy Hargita megyében nőtt a gazdálkodók aránya, és egyre többen vesznek részt tanfolyamokon.
Tamás Sándor elmondta, minden hónapban van a városokban helyi termék vásár, aminek hátterében sok logisztika és háború van a hatóságokkal, azért, hogy a három kötés saját termesztésű zellert áruló néni kipakolhasson.
Borboly szerint pl. fél hektáron ribizlit termelve jobban meg lehet élni, mintha valaki reggeltől estig robotol egy gyárban minimálbérért. A nyugati rabszolgamunka is lehet perspektíva, sokan gyűjtenek pénzt és s hazajönnek. Kozán felvetésére, miszerint állítólag menekülnek az emberek a Hargita Megyei Tanácstól, Borboly leszögezte: nehéz ott dolgozni, mert mindennel foglalkoznak, legjobb esetben 200 euró a bér, eközben meg a munkatárs millió eurós elszámolásokat ír alá – aki nem bírja cérnával, az elmegy, de kerül helyette más. Valóban tíz-tizenkét órát kell dolgozni, de közben tapasztalatot szereznek a munkatársak, aki egy évig náluk dolgozik, majd elmegy, utána megcélozhatja az ezer eurót.
Hely az RMDSZ-en belül, kormányzati szerepvállalás haszna
Az RMDSZ-en belüli erőviszonyok tekintetében hol állnak a tanácselnökök, benne vannak a top 5-ben? „Vékonydongájú fiú vagyok, vidékről jöttem, nem szólok bele a nagypolitikába” – poénkodott Balázsi-Pál Előd kérdésére Tamás Sándor. Komolyra fordítva a szót, úgy fogalmazott: „a nulladik körben is benne vagyunk, és formálisan az elsőben is”.
Hargita megye tanácsa költségvetésében nem jelent különbséget, hogy az RMDSZ kormányon van vagy sem – mondta Borboly.
Tamás szerint a napi működés szintjén segít, ha vannak a kormányban emberei a szövetségnek, de persze a „kéne valami pénz” nem elég, kellenek ötletek, pályázatok. Ha az megvan, akkor tud működni az érdekkijáró politizálás. Van pénz az országban, de az a kérdés, ott vannak-e a képviselőink, akik elmondják, mire kellene nekünk finanszírozás, s ha nincsenek ott, a pénzt nélkülünk osztják el – vázolta a helyzetet.
Roma integráció
Kozán egyik kérdése a községi, városi romák integrálására vonatkozott. Borboly röviden úgy válaszolt, próbálnak ezzel is foglalkozni, minden jó ötlet itt is elkel. Tamás Sándor elmondta, a roma integráció szerinte önként vállalt önkormányzati feladat, Kovászna megyében van egy program, közösen egy bukaresti alapítvánnyal óvodaépítést terveznek és roma óvodások támogatását, jó fél év múlva lesz ennek kifutása, uniós támogatás nélkül nem megy.
Párbeszéd a románsággal, autonómia
Meg kell keresni az utat, hogy a románsággal közös asztalhoz üljünk, vegyenek részt a helyi termék projektben, ha nekik megéri, közös ponton vagyunk; a problémák hasonlóak, a fiatalok elvándorlása a román és magyar közösséget is érinti – ha ezeket kibeszéljük, és közös pontra helyezkednek, akkor lesz eredmény, vélte Borboly.
Tamás Sándor szerint nyilvánvaló, hogy a románok nélkül a parlamentben nem lehet megszavaztatni az autonómiát, de kell egy világos vonalvezetés, hogy mit akarunk; lehet korrekt módon a románokkal szemben politizálni, beszélgetni a román emberekkel, tiszteletben tartva az ő nemzeti identitását, és hangsúlyozva a magyar identitás fontosságát sokakat ki lehetett billenteni „nemzetállami hitéből” – fogalmazott.
Borboly hiányosnak tartja a románok felé történő kommunikációt, az erdélyi románság érdekeire való apellálást az autonómiáról való diskurzusban. Hiányolja, hogy amikor az esti tévéműsorokban egyes adókon a romániai magyarság törekvéseit járatják le, miért nincs ott például Izsák Balázs SZNT-elnök. Sokkal sikeresebbek lennénk, ha összehangolnák, hogy ki mivel foglalkozik, helye lenne ebben az együttműködésben Kelemen Hunor mellett Szász Jenőnek és Toró T. Tibornak is – fogalmazott. Borboly úgy fogalmazott, az egyik legfontosabb stratégiai cél Maros megye és Marosvásárhely visszanyerése, mindenkinek segítenie kellene abban, hogy legyen közös magyar jelölt 2016-ban.
Tamás Sándor szerint is értelmes munkamegosztásra lenne szükség, buta, aki azt mondja, nincs helye más pártnak a romániai magyar közéletben, van élet az RMDSZ-en kívül is, de szükség lenne egy definíciótárra, hogy ugyanazt értsük, ha valamit mondunk. Például azzal az EMNP-szlogennel, miszerint „Székelyföld a székelyeké”, nem ért egyet, hiszen 12 évi képviselői pályafutása során eleget hadakozott az ellen a mentalitás ellen, hogy „Románia a románoké”. Székelyföld a székelyek mellett a románoké, cigányoké, örményeké, szászoké is, és élnek itt olyan magyarok is, akik nem székelyek – magyarázta. Nem önrendelkezést, hanem területi autonómiát akarunk a Székelyföldön, de ha az autonómia szó sem tetszik, akkor különleges státusú régiót akarunk – ez a kifejezés már érthető az angolok számára is – érvelt a fogalmi keretek tisztázásának fontossága mellett.
Schweighofer-ügy A rétyi fafeldolgozó kapcsán Balázsi-Pál Előd azt kérte, sorolják föl a pró és kontra érveket az osztrák beruházás kapcsán. Borboly Csaba szerint ez a háromszékiek és a háromszéki politikusok hatásköre, ezért nem kommentálja, viszont hangsúlyozta: Hargita megyében lassan ötödik éve foglalkoznak a fenntartható erdőgazdálkodással, hiszen sok kis fafeldolgozó van, ezek adják a nem állami munkahelyek jó részét Hargita megyében, őket segítik. Szerinte az lenne a fontos, hogy a nyersanyagot ne Kínába vigyék, miközben Romániába behozzák a külföldi építőanyagot, „zárjuk rövidre a kört”, épüljenek fából a házak, a közbirtokosságokat meg kell győzni, ne adják el idegennek a fát, akkor a Schweighofer vagy a kínai vevő nyersanyag nélkül maradna – mindez rajtunk is múlik – fogalmazott.
Tamás Sándor szerint van egy adag érzelmi töltet a beruházást ellenző, szakmailag eléggé fel nem készült civil szervezetek megközelítésében, és azzal szemben erős szakmai érvek hozhatók fel. Erdésztechnikus is vagyok, harminc éve végeztem, értek a szakmához – tette hozzá. Mielőtt a Schweighofer-beruházást bejelentették, a tanács konzultált a szakma képviselőivel, a fában érdekeltekkel: erdőtulajdonosokkal, erdőgazdálkodókkal, fafeldolgozókkal, rönkszállítókkal, és „senki nem mondta, hogy nem”. Volt, aki kérdőjeleket fogalmazott meg, mások azt mondták, hogy együttműködnének az osztrák cég vezetőivel, technológiák, nyersanyag adásvételéről.
A Schweighofernek Háromszéken elenyésző erdőtulajdona van, nem a más erdejét fogja kivágni, hanem felvásárolja azét, aki eladja neki, ez szabadpiaci kérdés – fogalmazott. Az erdő 95%-a magántulajdonban van – hívta fel a figyelmet. Rétyen népszavazást tartottak, amelyen a lakosság 75%-a részt vett, és 97% azt mondta, hogy igen. Százötven-kétszáz fős helyi közmeghallgatásokat tartottak, az emberek egyedüli kérdése az volt, mikor lehet munkahelyre jelentkezni – jelentette ki Tamás Sándor. A munkahelyek kérdése nem elhanyagolandó, 650 új munkahely létesül a gyár felépítésével, és az azt kiszolgáló beszállítók további kétezer embernek biztosítanak munkát.
A Transindex tudósítója felvetette, szélesebb körű közvitát kellett volna szervezni a beruházásról, hiszen az erdő nagy része ugyan magántulajdon, de mégiscsak egy közös érték, erőforrás. Miért nem történt meg ez a szélesebb közvita, és miért nem kért a megyei tanács környezeti hatástanulmányt a beruházásról? Tamás Sándor szerint hibás a kérdésben rejlő állítás. „A megyei önkormányzat negyven jóváhagyást kért a különböző államigazgatási intézményektől, köztük a környezetvédelmi hivataltól egy környezetvédelmi tanulmányt, ami egyébként is jóváhagyás, 92 oldal, ezt közvitára bocsátották Réty községben és az interneten, beérkezett 12 észrevétel, amely után a környezetvédelmi államigazgatási hivatal kiadta a jóváhagyását az építkezési engedély kiadására” – magyarázta.
Felvetésünkre, miszerint a bürokratikus feltételek teljesítésén túlmenően – ezek a környezetvédelmi tanulmányok ugyanis ebbe a kategóriába tartoznak – egy valós hatástanulmánynak is el kellett volna készülnie, amely nemcsak a gazdasági és erdészeti, hanem a természet- és környezetvédelmi szempontokat is figyelembe veszi, és amelynek elkészítésében civil szervezetek, szakértő biológusok, ökológusok is részt vesznek, a tanácselnök azzal válaszolt, szerinte a törvény dönti el azt, hogy mi a „valós hatástanulmány”, mit kell tartalmaznia, milyen szakemberek kell elkészítsék, és ki kell őket felkérje.
A törvény szerint a megyei tanácsnak kötelessége a környezetvédelmi igazgatóságtól kérni egy jóváhagyást. „Azt is a törvények határozzák meg, a környezetvédelmi hatóság mit kell csináljon ahhoz, hogy egy ilyen környezetvédelmi hatástanulmányt elvégezzen” – tette hozzá. Két civil szervezet beperelte a megyei tanácsot a törvényszéken éppen ebben a kérdésben, és a törvényszék elutasította a keresetüket – közölte.
Vázolta: nem a megyei önkormányzat kell felkérést fogalmazzon a hatástanulmány elkészítésére, a megyei önkormányzat hatásköre mindössze az építkezési engedély kiadása vagy ki nem adása. Az építkezési engedély kiadását feltételekhez kötik. Van egy csomó kötelező jóváhagyás, és van, amit – tekintetbe véve a beruházás nagyságát – lehet kérni pluszba. A Kovászna Megyei Tanács a kötelezőeken túlmenően kérte ezeket is, pl. régészeti szakfelügyeletet, amire a törvény egyébként nem kötelezte. „Törvényességi szempontból mindent lefödtem, még azt is, ami nem lett volna kötelező. A következő szint az, hogy az államigazgatási intézmények elvégzik a munkájukat” – magyarázta. Ezek az intézmények kétrendbeli eljárásban negyven engedélyt adtak ki a cégnek, és ezután a megyei önkormányzat összehívta ezeket az igazgatókat, akik megszavazták, hogy kiadhatjuk az építkezési engedélyt a cégnek. „Ezek után nem tudom, még mást mit lehetett volna tenni” – fogalmazott Tamás Sándor.
A fenyő százhúsz éves korára odaérik, hogy ki kell vágni, a fakitermelés nem ördögtől való dolog, üzemtervek vannak, a székelység ősidők óta a fakitermelésből él meg – tette hozzá még mindehhez Borboly Csaba.
Transindex.ro

2014. augusztus 6.

Székely kongresszust javasol Darvas-Kozma József
Az 1902-es tusnádfürdői gyűlés mintájára egy új székely kongresszus összehívását javasolta Darvas-Kozma József csíkszeredai főesperes vasárnap a nyergestetői csata 165. évfordulója alkalmából elhangzott beszédében. Az elgondolás részleteiről az ötletgazdától érdeklődtünk.
– Ön vasárnap a Nyergestetőn a következőket mondta: „Most is a kivándorlás és a munkanélküliség a fő baj, mint akkor. A kongresszusba be kell vonni valamennyi politikai és érdek-képviseleti, kulturális, gazdasági egyesületet, szervezetet, együtt a felekezetekkel, és helyzetfelmérést kell készíteni a hogyan tovább, a szubszidiaritás, az autonómia érdekében”. Honnan jött az ötlet egy új kongresszus megtartására?
– Az utóbbi időszakban azt tapasztaltam, hogy a székely népen is egyfajta politikai kiábrándultság és tétlenség, egymásra mutogatás, letargia vett erőt. Amikor meghívtak a Nyergestetőre, imádkoztam magamban, hogy mit is mondhatnék ott. Valami olyat kellene mondani, ami eltér az eddigiektől, a múltbeli események felidézésétől. Valami olyanra lenne szükség, ami a jelenről is szól, és a jövőbe is tekint. Ekkor eszembe jutott – ez volt az isteni sugallat – az 1902. augusztus 28–30. közötti tusnádfürdői székely kongresszus. Az ott elhangzottak egyébként mindenki számára elérhetők, mert a Székelyföld kulturális folyóirat is közzétette.
– Egyfajta párhuzamot vont az akkori és a mostani időszak között, mondván, hogy most is a kivándorlás és a munkanélküliség jelenti a legégetőbb problémát, mint akkor.
– Pontosan. Már a 19. század második felétől kezdve elkezdődött a székelyek kivándorlása, sokan többek között a Regátba költöztek. Akkor ezt még tetézte az 1871-es úgynevezett arányosítási és tagosítási törvény, aminek következtében a székely népet majdnem földönfutóvá tették. 1895-ben létrehozták a kivándorlást szabályozó bizottságot.
1901-ben már a magyar kormány kezdett foglalkozni a kivándorlás ügyével, majd az év nyarán eldöntötték, hogy Tusnádfürdőn szervezzenek székely kongresszust. A gyűlés után tulajdonképpen elindult egy székely akció: gazdakörök alakultak, hogy felvilágosítsák a gazdákat az állattenyésztéssel és földműveléssel, erdőgazdálkodással kapcsolatos fejlesztésekről. Elindult tehát egyfajta kibontakozás, amit az első világháború megtört, majd a román hatalom teljesen leállított.
– Egy ahhoz hasonló kibontakozásra lenne most szükség?
– Igen. Illyés Gyulát idézve az a magyar, aki a magyarság múltjáért, jelenéért és jövőjéért felelősséget vállalt. Ennek mentén most ne azt nézzük, hogy ki melyik pártban van, hanem közösen kell cselekednünk a székelységért, a székely autonómiáért, önrendelkezésért, a fiataljainkért.
– Kik lehetnének a kongresszus résztvevői?
– A politikai alakulatok – az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt –, a Székely Nemzeti Tanács, a közbirtokosságok, a különböző gazdasági és kulturális szervezetek, egyesületek, valamint a történelmi egyházak vezetői. Fontos és alapos előkészítésre van szükség. Meg kell hallgatni, hogy mit kíván a nép. Ezt tudjuk tenni a székely népért, ezek a lehetőségeink. Kezünkbe kell vennünk a jövőnket.
– A pártok részéről van-e készség egy ilyen kongresszus megszervezésére?
– Még vasárnap, talán a nyergestetői ünnepség hatása alatt, Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke azt mondta nekem, hogy nagyon jó gondolatnak tartja az ötletem. A jelen lévő polgármesterek is gratuláltak azért, hogy megmutattam egy irányt. Kezdésként azokra az önkormányzatokra gondoltam, amelyek már helyi határozatot hoztak egy önálló székely régióba való tartozásról, de a többi is felzárkózhat. Fontos, hogy amit meg tudunk tenni, azt ne Bukarest határozza meg, szubszidiaritásra van szükség. Ez tulajdonképpen autonómiát jelent, erre a szóra viszont a románok begerjednek, ezért vigyáznunk kell a használt kifejezésekre.
Kozán István, Krónika (Kolozsvár)

2014. augusztus 19.

Felemelt kézzel negyven esztendeje
Napra pontosan negyven esztendővel ezelőtt – 1974. augusztus 19-én – leplezték le a Felszabadító Román Katona szobrát Csíkszeredában. Az emlékmű időközben nevet váltott: manapság már Ismeretlen Katona Emlékműveként emlegetik. A köznyelv „Bronz Bélaként” is ismeri.
A korabeli lap, az avatáskor hetilapként megjelent Hargita egy rövid tudósításban számolt be az eseményről. Abból tudjuk, hogy a szobor Marius Butunoiu bukaresti szobrász alkotása. Mint írták, az 1974. augusztus 19-i, hétfői eseményen részt vett Fazekas Lajos, a Román Kommunista Párt Hargita Megyei Bizottságának első titkára is.
A mai olvasatban idegennek tűnő szövegkörnyezetű beszámoló szerint 11 órakor felhangzott az ország himnusza, majd Csíkszereda akkori polgármestere, „Ráduly Elek elvtárs megnyitó szavai után a Hősök Himnuszának méltóságteljes akkordjai mellett” leleplezték a szobrot. A rendezvény végén „hazafias lelkesedés légkörében az ünnepség résztvevői táviratot intéztek Nicolae Ceaușescu elvtárshoz (...)”
Felszámoltatták volna
Csíkszereda központjában, a városi parkba benyúló alkotás időközben névváltoztatáson esett át: Felszabadító Román Katonából az Ismeretlen Katona Emlékműve lett. A katonaság évente tart koszorús megemlékezést a szobornál, más eseményeket viszont ritkán szerveznek ott. Legutóbb, négy esztendővel ezelőtt az emlékmű felszámolását szerette volna elérni civil kezdeményezésével egy csíkszeredai lakos. Ennek érdekében beadvánnyal fordult a városházához, kérvén az aláírásgyűjtéshez szükséges űrlapok rendelkezésére bocsátását. A kezdeményező csíkszeredai lakos, Csibi Barna beadványa végül nem ért célt.
Az alkotás jövője
Az alkotás sorsáról Antal Attilánál, Csíkszereda alpolgármesterénél tájékozódtunk. „Nem szerepel napirenden a szobor mozgatása. Azt viszont szeretnénk, ha az alkotás hosszan elnyúló talapzata nem érne ki a járdáig, kettészelve a városi park sétányát. Erről a változtatásról már zajlottak belső szakmai beszélgetések” – nyilatkozta Antal Attila. Az esetleges változtatás minden bizonnyal „kiveri a biztosítékot” az illetékes állami szerveknél.
Kozán István, Székelyhon.ro

2014. szeptember 19.

Támogatás székelyföldi árvízvédelemre
Hargita és Kovászna megye összesen 9,7 millió lejt kap árvízvédelemre, illetve az árvízkárok felszámolására – jelezte közleményben az RMDSZ sajtószolgálata.
Országos szinten a kormány tartalékalapjából az árvíz sújtotta településeket összesen 169 millió lejjel támogatja. A kiutalt összegből Hargita megye 7,2 millió lejt kap, amiből több utat és hidat javítanak ki. A megyei tanács ügykezelésében lévő utak és hidak javítására 2,8 millió lejt különítettek el. Munkálatokat végeznek a 132A jelzésű megyei úton, itt kijavítanak egy hidat is.
Ugyancsak ebből az összegből a 127A jelzésű megyei út esetében is elvégzik a víz okozta károk orvoslását három híd kijavításával. A 127-es jelzésű megyei utat szintén javítják, akárcsak a 134A jelzésű, a 135-ös, illetve a 136B megyei utat, több hidat és átereszt.
Több település is pénzhez jut a károk enyhítésére: Csíkszereda (5 ezer lej), Kápolnásfalu (145 ezer), Oroszhegy (600 ezer), Gyimesközéplok (700 ezer), Tölgyes (155 ezer), Oklánd (10 ezer), Madéfalva (16 ezer), Homoródalmás (95 ezer), Csíkkozmás (33 ezer), Farkaslaka (2,6 millió), Siménfalva (60 ezer).
„Fontos, hogy gyorsan kijavítsák a rongálódott útszakaszokat és hidakat, hogy ne romoljon tovább az állaguk, ezért igyekeztünk, hogy a kormány mihamarabb elfogadja ezeket az intézkedéseket, és a megfelelő pénzösszegeket különítsék el a magyarlakta településeknek is” – nyilatkozta a kormányülést követően Korodi Attila környezetvédelmi miniszter.
Július végén Hargita megyében Farkaslaka községben okozta a legnagyobb kárt az áradás. Az idei heves esőzések a legnagyobb árvízkárokat az ország keleti, déli és délnyugati részén idézték elő.
Kozán István, Krónika (Kolozsvár)

2014. október 17.

Erőltetett ünnepeltetés
Velünk ünnepeltetik magukat – ezt szentesíti a Mircea Duşa védelmi miniszter által beterjesztett, a képviselőház által megszavazott jogszabály, amely kimondja: a megyeszékhelyek önkormányzatai minden december elsején kötelesek a többi állami intézménnyel közösen ünnepségeket szervezni. És ha ez még nem volna elég, a jogszabály arról is rendelkezik, hogy minden városban az 1918. december 1. nevet kell viselnie egy fő útvonalnak.
A magyar polgármestereknek, önkormányzati képviselőknek, iskolásoknak (higgyük el, majd őket is kirendelik a rendezvényekre), szóval a romániai magyarságnak azt a napot kell megünnepelniük, amelyről néhány dolgot mindenképp érdemes tudni. Erről tavaly átfogó írást közölt a Csíki Hírlap Orbán Zsolt történész tollából.
Nos, 1918. december 1-jén tartották a magyarországi románok a gyulafehérvári nemzetgyűlést, ahol a megjelent 1228 küldött kinyilvánította szándékát, hogy Erdély, a Körösök vidéke, Bánság és Máramaros csatlakozzon a Román Királysághoz. Arról is szólni kell, hogy a magyar kormány nemcsak hogy nem gördített akadályokat a szervezés elé, hanem a kormány rendeletére a Magyar Államvasutak ingyen vonatokat biztosított a Gyulafehérvárra igyekvők számára. A népgyűlés önmagában csak szimbolikus jelentőséggel bírt, nemzetközi szempontból különösebb következménnyel nem járt, ahogyan ezt a gyűlés után Stéphen Pichon francia külügyminiszter is leszögezte.
Lépjünk tovább és nézzük meg, hogy az ott elfogadott nyilatkozatban a nemzetiségekre vonatkozóan mik állnak: „III. Az új román állam megalakításának alapelveiként a nemzetgyűlés kinyilvánítja a következőket: 1. Teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden nép ... saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviselőeti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában. 2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezetének.” Azt már mindannyian tudjuk, hogy Nagy-Románia megalakult, kétmilliónyi magyar lett egyik napról a másikra egy új ország állampolgára, a gyulafehérvári ígéretek pedig elszálltak.
Ha a Gyulafehérváron elhangzott ígéreteket betartották volna, akkor most egy olyan közösséget – is – érintene a Hargita megyei Dușa fejéből kipattant jogszabály, amely saját nyelvét, azaz a magyart használhatja a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban. Ezzel szemben románul igényeljük a fűtéstámogatást, románul védjük igazunkat a bíróságon, a törvényszéken, románul beszélünk a rendőrrel.
El kellene fogadni, hogy Romániában 1918. december 1-je nem mindenki számára jelent felhőtlen boldogságot. A koszovói szerbek számára is gyásznap marad 2008. február 17., mivel attól a naptól egy új ország, Koszovó polgárai lettek. A Krím-félszigeten élő ukránok is egyik napról a másikra kerültek olyan helyzetbe, amely alapjaiban borította fel életüket. Ami egyik nép számára öröm, az egy másik számára lehet bánat, az igazán európai nemzetek viszont felnőttek arra a szintre, hogy tekintettel legyenek állampolgártársaikra.
A tiszteletet nem kierőltetni, hanem kiérdemelni kell. Kelet-Európában ez még várat magára.
Kozán István
Székelyhon.ro

2014. október 30.

SZNT, EMNT, EMNP: Szilágyi
Ha vasárnap a magyar szavazatok aránya meghaladja a 2009-es 3,8 százalékot, az a két magyar államelnökjelöltnek lesz köszönhető – jelentette ki Tőkés László, az EMNT elnöke, utalva arra, hogy az öt évvel ezelőtti választáshoz képest ezúttal az RMDSZ mellett az EMNP-nek is saját jelöltje van.
Egy asztalnál foglalt helyett csütörtökön Csíkszeredában Tőkés László, Izsák Balázs és Toró T. Tibor. „A mostani jelenlétünk nem konjunkturális, hanem egy hosszú távú érdek az autonómia ügyében” – így indított Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, aki rögtön meg is magyarázta, hogy a sajtóesemény legfontosabb szereplője, Szilágyi Zsolt néppártos államelnökjelölt miért nincs a helyszínen. „Tévés szereplésen van Székelyudvarhelyen.”
Az államelnök-választási kampány kapcsán Toró kiemelte, az elmúlt hetekben „vegytisztán kirajzolódott”, hogy az RMDSZ arra táncol, amit Bukarestben húznak. „Ezzel szemben Szilágyi Zsolt az autonómia jövőképét jeleníti meg. Ezért is mondjuk, hogy ezúttal értékválasztásról van szó, nincs bejutási küszöb, és nincs negatív következménye annak, ha valaki a szívére hallgat vasárnap.”
Izsák: választás után elölről kell kezdeni
„Minden választáskor elmondjuk, hogy értékek, elvek és célok mellett áll a Székely Nemzeti Tanács. A mostani kampányban még nyilvánvalóbbá vált, hogy meg kell szólalnunk” – kezdte mondandóját Izsák Balázs SZNT-elnök, majd keserűen megjegyezte: az RMDSZ autonómiastatútuma kapcsán feltett kérdéseikre nem kaptak érdemi és tartalmi válaszokat. „A választás után elölről kell kezdeni a tárgyalásokat, új szereplőkkel és új keretben. Az RMDSZ nem egyedüli képviselője a székelységnek, ezért egy széles konszenzust kell megteremteni. Magyarországot sem szabad kihagyni a tárgyalásokból” – húzta alá.
Tőkés: ezt nem tűrhettük
Tőkés László szerint Szilágyi Zsolt arra hivatott, hogy az egész integrált autonómiaküzdelmet képviselője. Az önrendelkezés kérdéskörén haladva kijelentette: az SZNT és az EMNT évekkel ezelőtt többek között épp azért jött létre, mert az RMDSZ elsikkasztotta az autonómia iránti törekvéseket. „Ezt nem tűrhettük. Az RMDSZ ma is ki akarja ütni a létező autonómiastatútumokat, és csak az övét tartja létezőnek.”
Felidézve a 2009-es államelnök-választást, az EMNT elnöke a következőket mondta: akkor 383 ezer szavazatot gyűjtött össze az RMDSZ jelöltje, ami a szavazatok 3,8 százalékát jelentette. „Most se lesz több a 3,8 százaléknál. Ha mégis, akkor az a kettős jelöltállításnak lesz köszönhető.”
Kozán István |
Székelyhon.ro

2014. november 3.

Magyarázat a távolmaradásra
Csak csütörtökön dönti el az RMDSZ vezetősége, hogy az elnökválasztás második fordulójában kit támogat. „Arról kell dönteni, hogy kormányon maradunk vagy ellenzékbe vonulunk” – jelentette ki Borboly Csaba területi RMDSZ-elnök hétfőn Csíkszeredában.
A vasárnapi államelnök-választás eredményeiről tartott sajtótájékoztatót a területi RMDSZ vezetősége hétfőn. „Látni kell, hogy a magyar-magyar cirkusz távol tartja a magyarokat a szavazástól, és így nem lehet hozni a magyarság számarányához hasonló szavazatszámokat” – jelentette ki Borboly Csaba Csík Területi RMDSZ-elnök, aki szerint a magyar-magyar vita koptatja az RMDSZ-t. Ezzel tulajdonképpen arra utalt, hogy az államfőválasztás két magyar jelöltje (Kelemen Hunor és Szilágyi Zsolt) miatt maradtak sokan távol az urnáktól.
A sajtóeseményen Izsák Balázs SZNT-elnökről Borboly a következőket mondta: a magyarok leszavazták az Izsák-féle politikát, amely a nagy szavakon túl mást nem tud felmutatni. „Izsák osztja az észt és teljesítmény nélkül adja az ukázokat. Megvan Izsák Balázs helye is, ez pedig a civil mozgalmi tevékenysége.”
Tízből miért csak öten szavaztak?
A szavazás kapcsán a területi elnök kifejtette: választ kell találni arra a kérdésre, hogy tíz választóból miért csak öt ment el szavazni. Ezt többek között az elavult választói névjegyzékekkel, illetve a külföldön munkát vállalók nagy számával magyarázta. „Az RMDSZ-nek vissza kell szereznie az elveszített szavazatokat” – húzta alá, majd egy mondat erejéig még visszatért a Néppártra és annak államelnök-jelöltjére, Szilágyi Zsoltra. „Szilágyira csak negyedannyian szavaztak, mint ahányan aláírták az indulásához szükséges támogatói íveket.”
Van még javítanivaló
„Az eredmények azt mutatják, hogy mindig van egy olyan rétege az erdélyi magyar szavazóknak, akik távolmaradásukkal jelzik: van még, amin javítani kell” – ezt mondta Korodi Attila RMDSZ-es politikus, aki kérdésünkre kommentálta a hírt, miszerint Toró T. Tibor EMNP-elnök és Szilágyi Zsolt EMNP-alelnök felajánlja lemondását. „Elfecsérelt energia volt indulnia Szilágyinak. Az eredmények is azt igazolják, hogy ahol magyar-magyar cirkusz van, ott kevesebben mennek el szavazni.”
Az eseményen elhangzott: csütörtökön dönti el az RMDSZ vezetősége, hogy az elnökválasztás második fordulójában kit támogat. Mint ismeretes, a november 16-ai második fordulóba Victor Ponta és Klaus Iohannis jutott.
Számok
A leadott Hargita megyei szavazatok 62,97 százalékát Kelemen Hunor (RMDSZ), 10,9 százalékát Szilágyi Zsolt (EMNP), 10 százalékát Klaus Iohannis (ACL), 8,3 százalékát pedig Victor Ponta (PSD) szerezte meg. A csíki térségben 45,7 százalékos volt a részvétel, Gyergyóban 44,1%, Udvarhelyszéken pedig 42,3%.
Kozán István
Székelyhon.ro

2014. november 6.

Közoktatási helyzetkép a romániai magyar tanulókról
Folyamatosan csökkent 1990 és 2011 között az alapfokon magyar nyelven tanulók száma Romániában – derült ki az Iskolák Veszélyben program keretében készült, Közoktatási helyzetkép című elemzésből. A romániai magyar közoktatás helyzetéről Barna Gergő és Kapitány Balázs szociológus készített elemzést.
A szerkesztőségünkbe eljuttatott tanulmány összegzőjében a társadalomkutatók kiemelik: az elemi és általános iskolában magyar nyelven tanulók száma folyamatosan és nagy mértékben, de a magyar lakosság arányának csökkenésénél valamivel kisebb ütemben esett vissza 1990 és 2012 között. A 2012-ben megfigyelhető növekedés oka csupán egy oktatásszerkezeti változás, az előkészítő osztály bevezetése. Megállapítják ugyanakkor azt is, hogy a létszámcsökkenéssel szemben a magyar nyelvű alapfokú oktatásban részt vevők aránya növekedést mutat az utóbbi tizenkét évben.
Tömbösödés mint jelenség
Mint írják, az aránynövekedés elsősorban a tömbösödés jelenségének köszönhető, ami azt jelenti, hogy az erdélyi magyarság egyre nagyobb része olyan településekre „szorul vissza”, ahol súlya lehetővé teszi az etnikai reprodukciót, azaz a népesség újratermelődését. A tömbösödés nem csupán a Székelyföld erősödését jelenti, hanem a szórványmegyéken belül is megfigyelhető, hogy a jobb etnikai térszerkezettel rendelkező települések, kisrégiók „erősödnek meg”, itt kevésbé drasztikus a magyar lakosság fogyása.
Egy másik jelentős oka a magyar nyelvű oktatás aránynövekedésének, hogy a magyarok és a románok korstruktúrája közötti eltérés csökkent az elmúlt évtizedben, elsősorban a kivándorlás etnikai kiegyenlőítődésének köszönhetően. Harmadrészt az emelkedés annak is köszönhető, hogy egyre nő a magyar oktatáson belül a nem „népszámlálási magyarok” aránya: egyfelől magyar anyanyelvűek, akiket a népszámlálások időpontjában más nemzetiségűnek regisztráltak (romák, svábok, románok), másfelől nem magyar nyelvűek (bár utóbbiak elsősorban az óvodákban).
Román nyelven tanuló magyarok
Érdekes következtetésként említik azt is, hogy a magyar óvodai csoportokba járók aránya folyamatosan meghaladja a magyarság arányát az adott korcsoportban. Ennek, a szociológusok magyarázata szerint, többek között az lehet az oka, hogy a magyar gyermekeknek az országos átlagnál feltehetően nagyobb hányadát íratják be óvodába. A román nyelven tanuló magyarok arányáról megállapítják: ez regionálisan jelentős különbségeket mutat. Temes és Szeben megyékben a magyarok csupán egyharmada, Máramarosban fele, Hunyad és Arad megyékben mintegy kétharmada folytatja anyanyelvén alapfokú tanulmányait.
Kozán István
Krónika (Kolozsvár)

2014. november 14.

Korpa közé keveredtek
Az RMDSZ ismét rászolgált a közhelyszerű mondásra, miszerint aki a korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. A fiúk mindent feladtak a kormányon maradásért.
Az államfőválasztás első fordulójában a szövetség még tiszta üzenetekkel hirdette, hogy az ő jelöltje a jövőt, a jólétet és a biztonságot fogja elhozni a romániai magyarság számára. Ezt nyilván nem sokan hitték el, ezért is történhetett meg az, hogy tendenciaszerűen tovább csökkent a saját jelölt támogatottsága. Többen már két héttel ezelőtt is olyan jelöltre szavaztak (nagyrészt Klaus Johannisra), akiben esélyt láttak a változásra.
Az első forduló lejárta után rögtön tovatűnt a jövő, a jólét és a biztonság, maradt viszont a bizonytalanság: a szövetség ugyanis magára hagyta a szavazóbázisát azzal, hogy nem mutatott utat a második fordulóra. A legkönnyebb utat választották, elengedték a szavazók kezét, magukra hagyták a több százezernyi, RMDSZ-ben bízó romániai magyar választópolgárt.
Olyant tettek, amit a felelős politizálásban nem szabadna. Nem merték vállalni, hogy kiállnak az agorára és hangosan felkiáltanak: mi arra buzdítunk, hogy most vasárnap Victor Pontára/Klaus Johannisra üssétek a pecsétet.
Mindössze annyit mertek megtenni – de hát ez édeskevés –, hogy elmondták, Johannist azért nem támogatják, mert ő „arrogáns módon elutasított mindenfajta tárgyalást”. A másik jelölt, Victor Ponta mögül pedig úgy hátráltak ki, hogy tulajdonképpen nem is hátráltak ki: a támogatási kérdést azzal zárták rövidre, hogy kijelentették, akit a nacionalista Corneliu Vadim Tudor támogat, azt a személyt ők nem segíthetik. Burkoltan azért jelezték, hogy számukra a miniszterelnök szimpatikusabb, tehát ő kellene legyen Traian Băsescu utóda.
Jó példa erre Călin Popescu Tăriceanunak, a szenátus elnökének minapi székelyföldi látogatása, aki nyilván azért jött, hogy meggyőzze a helybélieket: a helyes út csakis Ponta támogatása lehet. A titkos, a sajtó számára nem nyilvános találkozón a polgármesterekkel találkozott a szenátus vezetője, aki profi módon azokra a bőséges esztendőkre emlékeztetett (ezt a megyei önkormányzat által kiadott közlemény anyagából szűrtük le), amikor ő volt a miniszterelnök, az RMDSZ pedig kormánytagként jól élt. Ha tehát most is mozgósítják a székelyeket, akkor ismét eljöhetnek a szép idők.
Mindannyian tudjuk, hogy a Ponta-kormányban elenyésző a súlya az RMDSZ-nek, az országban a jelenlegi legsúlyosabb társadalmi probléma pedig a munkanélküliség és az elvándorlás. Épp ezért a mondvacsinált indokok (arrogancia, Vadim Tudor...) helyett a szövetség részéről az lett volna a bölcs lépés, ha kimondja, azt a jelöltet támogatja, aki elnökként kiemelten figyelni fogja a majdani kormányok ez irányú intézkedéseit. Ha erre Ponta részéről érkezik nagyobb hajlandóság, akkor hajrá, támogassák őt, ha viszont Iohannisban van nagyobb elszántság, akkor legyen ő a név szerinti támogatott.
Visszatekintve az RMDSZ elmúlt huszonöt esztendős politizálására, ki kell mondanunk: ezúttal is úgy fogják csűrni-csavarni az eseményeket, a nyilatkozataikat, hogy végül azzal „bútorozhassanak” össze, aki majd győztesként kerül ki a vasárnapi választásból.
Kozán István
Székelyhon.ro

2014. november 17.

Borboly Csaba és Antal Árpád: a kormányból ki kell lépni
Borboly Csaba, Hargita megye önkormányzatának elnöke, valamint Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a választások eredményének ismeretében egyforma véleményt fogalmazott meg az RMDSZ „tennivalóját” illetően.
Borboly Csaba az eredmények kapcsán portálunknak a következőképpen nyilatkozott: „az eredményeket nem szabad a szőnyeg alá seperni. Most arra kell választ találjunk, hogy miért mentek el azok is szavazni, aki korábban nem tették meg.”
Hozzátette: az elnökválasztás első fordulójában látszott, hogy nincs értelme magyar-magyar versenyről beszélni, hiába volt két magyar elnökjelölt. „A magyar-magyar verseny helyett ezért inkább a magyar-magyar együttműködésre kell koncentrálni. Ugyanakkor el kell kezdeni felkészülni és építkezni a 2016-os helyhatósági és parlamenti választásra”.
Borboly az egyik közösségi oldalon tovább kommentálta a történteket. A következőt írta: „Hogy mi lesz, mit kell tenni, az majd eldől, szerintem ezt ma senki nem tudja, de egy biztos, a kormányból ki kell lépni. És ami még fontos: ki kell állni az emberek elé, meg kell hallgatni a véleményüket. Érveket kell ütköztetni, és erdélyi magyar konszenzus szükséges a fontosabb kérdésekben. Nyíltan kell beszélni arról, hogy mi volt jó, és azt folytatni kell, és meg kell vizsgálni, mi az, amit nem lehet folytatni, ami helyett más kell”.
Antal Árpád: több érv is a kilépés mellett szól
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere hétfőn elmondta, örül, hogy újra polgármester – ráadásul erdélyi – Románia elnöke. Ugyanakkor nem túl optimista az államelnöki választások eredményével kapcsolatban, hiszen – mint magyarázta – már megmutatkozott, a románok egy része azzal szeretné lesöpörni a kisebbségi kérdést, hogy Románia ezúttal bebizonyította: a világ legtoleránsabb országa, mivel nem ortodox és nem román államfőt választott.
Az RMDSZ-nek több okból is fontolóra kell vennie, hogy kilépjen a kormányból – véli ugyanakkor Antal Árpád. Elsőként megemlítette, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) becsapta, és az RMDSZ megkerülésével próbálta megszólítani a magyar választókat a kampányidőszakban kiosztott szórólapokkal. A városvezető nehezményezte azt is, ahogyan a kormány megszervezte a határon túli választásokat, az ott élőket pedig „a legalapvetőbb demokratikus joguktól próbálta megfosztani”. Harmadik okként hozta fel, hogy a magyarság egyértelműen Johannis mellett foglalt állást, a demokráciában küldött jelzéseket pedig fontolóra kell venni, annak megfelelően kell politizálni. Az RMDSZ számára is üzenet hordoz a vasárnapi választási eredmény, mert a szövetség is demokratikus elveket vall – fejtette ki a városvezető.
Utópiaként emlegette azt az ideális helyzetet Antal Árpád, amikor a romániai magyarság jogait úgy szavatolnák, hogy ebből a szempontból mindegy legyen ki van kormányon. Hozzátette, hogy az erdélyiek részéről a demokrácia adta jog kihasználása nem csupán egy voks Johannis mellett, hanem Bukarest és a központosítás elleni választás is volt. Mindent összevetve ugyanakkor sok sikert kívánt Klaus Johannisnak, illetve abbéli reményeit is kifejezte, hogy munkájában következetes vezető lesz az új államelnök. Hozzáfűzte, romániai magyarként elvárja tőle, hogy kezelje a kisebbség ügyeit nagyobb empátiával, ne zárkózzon el ettől, hiszen, ha szászként úgy döntött, hogy Romániában marad, meg kell értenie, mit jelent a székelyeknek az, hogy ők sem választották a kivándorlást – zárta gondolatait Antal Árpád.
Bencze Melinda, Kozán István
Székelyhon.ro

2014. november 17.

Szavazatok Hargita megyéből
A román sajtó külön kiemelte azt, hogy a részvétel Hargita megyében majdnem négy százalékkal magasabb volt vasárnap, mint a két héttel korábbi első fordulóban, amikor két magyar jelölt is szerepelt még a 14 elnökjelölt között.
Bár Székelyföldön viszonylag alacsony volt a részvétel, Klaus Johannis Hargita megyében aratta a legmagasabb arányú győzelmet: a voksok csaknem 80 százalékát szerezte meg.
Hargita megyei adatok
A Hargita megyei választási bizottság végeleges adatai alapján a megyében a választásra jogosult 270 ezer személyből 129 ezren (47,8 százalék) mentek el szavazni vasárnap, az államelnök-választás második fordulójában. Közülük 102 ezren (79,78%) Klaus Johannisra, a jobbközép Keresztény-liberális Szövetség (ACL) jelöltjére, Nagyszeben szász polgármesterére voksoltak. Szociáldemokrata ellenfele, Victor Ponta kormányfővel 25,8 ezer szavazatot (20,22%) kapott. Az érvénytelen szavazatok száma 1304.
Hargita megyében mindössze egy településen, Bélborban tudta legyőzni Johannist Victor Ponta, igaz, mindössze 13 vokssal. Pótlistán 8871-en szavaztak.
Csíkszeredában a 35 ezer szavazásra jogosult személyből 19295-en (55 százalék) voltak szavazni.
Udvarhelyszék százharminc szavazókörzetében 47 834-en adták le voksukat vasárnap, a romániai elnökválasztás második fordulójában – derült ki az Udvarhelyszéki RMDSZ által összesített adatokból. Eszerint a vasárnapi választáson térségünkből 4544-gyel többen vettek részt, mint az első fordulóban: a Szociáldemokrata Párt (PSD) jelöltje, Victor Viorel Ponta 9015, a Keresztény-Liberális Szövetségé (ACL), Klaus Werner Johannis pedig 38 377 érvényes szavazatot kapott, előbbi így az érvényes voksok 19,02, utóbbi ezek 80,98 százalékát szerezte meg. Vasárnap 442 érvénytelen szavazat született Udvarhelyszéken.
Közel 88 százalékos részvétel Siménfalván
A szavazókedv ezúttal mintegy öt százalékkal meghaladta a két héttel ezelőttit: míg akkor az udvarhelyszéki jogosultak 42,4 százaléka voksolt, vasárnap 47,33 százalékos volt a részvételi arány. Székelyudvarhelyen 48,73, Székelykeresztúron 45,06, Szentegyházán 42,67 százalékos részvételt jegyeztek. Az ötvenszázalékos arányt hat község – Fenyéd, Boldogfalva, Homoródszentmárton, Bögöz, Galambfalva és Siménfalva – érte el, a legnagyobb százalékot, 87,96-ot Siménfalván jegyezték. A legkisebb szavazókedv az első fordulóhoz hasonlóan Lövétén volt: ott a szavazati joggal rendelkezőknek csupán 29,48 százaléka járult az urnák elé.
Kozán István, Bálint Kinga Katalin
Székelyhon.ro

2014. november 19.

Johannis tíz évvel ezelőtt
Az RMDSZ-es vezetők nyilatkozataiból világosan kitűnik, a szövetség nem volt felkészülve arra, hogy Nagyszeben szász polgármestere lesz a befutó az államfőválasztás második fordulójában. Nincs egységes álláspontjuk: egyesek szerint ki kell lépni a kormányból, mások egyébről beszélnek. A másik két magyar párt – az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt – viszont rögtön körbeudvarolta a frissen megválasztott államelnököt, Klaus Johannist. Szebbnél szebb közleményekben köszöntötték Traian Băsescu utódját.
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke a kiadott közleményében a következőképpen üdvözli Románia új vezetőjét: „Azzal, hogy Klaus Johannis személyében erdélyi elnöke lesz az országnak, kezdetét veheti Románia normalizálódása, és az általunk is vallott értékek – a korrupciómente politika, a jól végzett munka becsülete, a nemzeti közösségek közötti kölcsönös tisztelet és tényleges esélyegyenlőség – lehetnek a meghatározók”. Biró Zsolt, az MPP elnöke is fontosnak tartotta a kinyilatkoztatást, a szép szavakat, akárcsak Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke.
Egy dolgot azonban mindannyian elhallgattak! Nem tesznek említést arról, hogy 2004-ben ugyanaz a Klaus Johannis csukta szembe az ajtót az MPP elődjével, a Magyar Polgári Szövetséggel, akit most a szájban termelődő bő folyadékkal agyondicsértek. Johannis volt ugyanis annak a Német Demokrata Fórumnak az elnöke, amely 2004-ben megóvta az NDF Hargita megyei választási listáit, mert azokon a helyhatósági választásokon indulási jogot nem szerzett Magyar Polgári Szövetség képviselői kaptak helyet. Akkor Klaus Johannis nem ismerte el a szervezete, vagyis a Német Demokrata Fórum nevében Hargita megyében iktatott listákat, mivel azokra úgymond illetéktelen magyarok is felkapaszkodtak. Ez nyilván már történelem, de nem volt mégsem olyan régen, hogy az EMNP és az MPP magas beosztásban tevékenykedő politikusai ne emlékeznének erre.
Kozán István |
Székelyhon.ro

2014. november 26.

Biblia-idézettel válaszolt Borboly Rádulynak
A Facebook közösségi oldalon reagált az őt ért sérelmekre Borboly Csaba, Hargita megye önkormányzatának elnöke. Mint írja, az őt „úton-útfélen rágalmazó városvezető figyelmébe” ajánlja Lukács evangéliumának egy részletét
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere egy pénteki gazdasági konferencián tartott előadásában nem említette ugyan név szerint Borboly Csabát, de az utalásból a hallgatóság számára világos volt, hogy Csíkszereda polgármestere kire gondolt, amikor a következőképpen fogalmazott: „Ha ollókecegtető volnék, akkor egyfolytában tudnám a szalagokat vágni. Én ezzel szemben azt szeretném, hogy közösen használjuk ki a város befektetési lehetőségeit, mert az a jó, ha nemcsak a város költségvetése áll jól, hanem a vállalkozók is tisztességes hasznot tudnak megvalósítani”.
A fenti kijelentésre reagálva Borboly Csaba Lukács evangéliumának hatodik fejezetéből választott. Abban többek közt a következő áll: „Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz. (…) Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. (...) Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Nem most kezdődött a két választott személy közötti nyilatkozatcsata. Ráduly Róbert Kálmán még tavaly decemberben mondta a Csíki Hírlapnak adott interjújában, hogy szerinte Borboly Csabának és két vádlott társának le kellett volna mondania tisztségéről, miután az ügyészség vádat emelt ellenük.
Csíkszereda polgármestere arra a bűnvádi eljárásra utalt, amelynek keretében a korrupcióellenes ügyészség (DNA) tavaly szeptemberben vádat emelt a Hargita megyei önkormányzat elnöke, volt alelnöke, Sófalvi László, továbbá Pálffy Domokos önkormányzati képviselő és tíz társuk, közöttük Kósa Péter, Csíkszentmihály RMDSZ-es polgármestere ellen. Az ügy a Marosvásárhelyi Ítélőtáblától Csíkszeredába, a Hargita Megyei Törvényszékre került vissza, tárgyalás azonban még nem volt.
Kozán István
Székelyhon.ro

2014. december 16.

A leszakított székely lobogó zászlórúdjához várják a csíkiakat
Párthovatartozástól függetlenül közös himnuszéneklésre és az 1989-es változásokra való emlékezésre hívja a csíkszeredaiakat és a vidékieket a Magyar Polgári Párt szerdán délután öt órára a csíkszeredai Szabadság térre. Az esemény helyszínéül a keddre virradóra letépett székely lobogó zászlórúdját jelölték meg.
Sajtótájékoztatón tiltakozott a Kovászna megyei prefektus magyarellenes megnyilvánulásai ellen Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke Csíkszeredában kedden. A rendszerváltozásról is beszélt a huszonötödik évforduló alkalmából.
„Huszonöt éve nagyon sok vita övezi az '89-es eseményeket. Azóta a társadalom szintjén nagyon sok csalódás fogalmazódott meg, de látni kell, hogy az akkori kelet-európai földindulásszerű megmozdulások nélkül nem tartanánk ott, hogy most Csíkszeredában politikai pluralizmusról beszélhessünk az erdélyi magyarság szintjén, és nem szólhatnánk magyar állampolgárként önökhöz. Ezek mind a '89-es temesvári események eredményei” – vélekedett Biró. Hozzátette, 25 éve nagyon derűlátóan vonultak az utcára, az optimizmusuk viszont lassan alábbhagyott.
A szerdai csíkszeredai himnuszéneklés kapcsán elmondta, ez egy olyan pillanat, amikor a közösségnek meg kell mutatnia, hogy a nemzeti érdek sérülésekor össze tud zárni. Mint Biró fogalmazott, egyértelmű, hogy nemzeti kérdésben nem lehet külön utat járni. Újságírói kérdésre, miszerint a magyar közösségnek hogyan kell viszonyulnia a román himnuszhoz, az MPP-elnök a következőt válaszolta: „1989 decemberében Székelyföldön is sokan lelkesen énekelték a jelenlegi román himnuszt. Ugyanakkor az eltelt 25 év nem igazolta vissza az akkor megfogalmazott reményeket, elvárásokat, és egyértelműen másodrendű állampolgárként érezzük magunkat Romániában. Addig, amíg másodrangú állampolgárként vagyunk számon tartva, nehezen tudunk azonosulni a román himnusszal.”
Salamon Zoltán, az MPP Hargita megyei elnöke az eseménnyel kapcsolatosan azt mondta, nem készülnek politikai beszédekkel, inkább a magyar himnuszé és a gyertyáké lesz a főszerep.
Somay Péter csíkszeredai MPP-alelnöktől tudjuk, hogy a rendezvény megtartásához megkapták a szükséges engedélyeket.
Kozán István
Székelyhon.ro

lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-180 | 181-200