udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
2731
találat
lapozás: 1-30 ... 1621-1650 | 1651-1680 | 1681-1710 ... 2731-2731
Névmutató:
Orbán Viktor
2012. június 5.
Nemzeti Összetartozás Napja Magyarországon és a határon túl
Megemlékezés a trianoni békeszerződés aláírásáról
A trianoni békeszerződés aláírásának napjára, 1920. június 4-re emlékeztek tegnap Magyarországon és a határokon túl. A magyar Országgyűlés 2010-ben döntött úgy, hogy ez az évforduló a jövőben a Nemzeti Összetartozás Napja lesz. A budapesti megemlékezések alkalmával Áder János magyar államfő nyilatkozatában kifejtette: a kilencvenkét évvel ezelőtti trianoni döntés egy minden ízében igazságtalan, a vesztes és a győztes népek számára is megalázó helyzetet teremtő békediktátum volt. Az ebből adódó veszteség és fájdalom mindörökre a miénk marad, az összetartozás érzése nem táplálkozhat másból, mint az egymásért viselt felelősség felismeréséből és vállalásából. Tegnap délután öt órakor – az aláírás időpontjában – a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum és a Magyar Ifjúsági Tanács emlékfát ültetett a Mikó-kertben, megkoszorúzták gróf Mikó Imrének, Erdély Széchenyijének mellszobrát, majd emlékülésre került sor a Heltai Alapítványnál.
Hétfő reggel katonai tiszteletadással vonták fel Magyarország nemzeti lobogóját a budapesti Kossuth téren. Az eseményen részt vett Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök is. Ezt követően Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes megnyitotta az emléknap ifjúsági programjait a Magyarság Házában. Délután fél öt után, a trianoni békeszerződés aláírásának időpontját követően elültették az összetartozás almafáit Szarvason, „Kárpát-haza” közepén, valamint Nagyszelmencen, Kisszelmencen, Marosvásárhelyen, Királyhalmán, Csúzán, Szerdahelyen és Őriszigeten.
A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvénnyel a magyar Országgyűlés kinyilvánította, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”. A két évvel ezelőtt elfogadott jogszabállyal Magyarország megerősítette elkötelezettségét a magyar nemzet tagjai és közösségei kapcsolatának fenntartása és ápolása, és az Európában elfogadott gyakorlatot alapul vevő közösségi autonómia különböző formáira irányuló természetes igényük támogatása mellett.
A trianoni szerződés következménye: Magyarország (Horvátország nélküli) területe 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. A Felvidék, a Kisalföld északi fele és a Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala megye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került, Lengyelország pedig északon Szepes és Árva megyékből kapott területeket. A magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A szerződés az etnikai állapotokat, az 1910-es népszámlálási adatokat sem vette figyelembe, így mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság egyharmada került az új határokon túlra. A békeszerződés a kisebbségek jogaira vonatkozóan is tartalmazott előírásokat: ezek szerint az ország lakosait egyenlő jogok illetik meg nemzetiségi, faji, vallási hovatartozásuktól függetlenül, a törvény előtt egyenlő bánásmódban kell részesíteni őket és biztosítani kulturális, vallási életük zavartalanságát.
A trianoni döntés sokkolta a magyar társadalmat, a két világháború közötti években az ország meghatározó külpolitikai célja lett Trianon revíziója. Magyarország az 1938-as első bécsi döntéssel visszakapta Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részét, 1939-ben Kárpátalját, 1940-ben a második bécsi döntés révén Észak-Erdélyt és Székelyföldet, majd Jugoszlávia 1941-es német megszállása után a Délvidéket. A területgyarapodások nyomán Magyarország Trianonban megállapított területe közel kétszeresére nőtt, a Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része ismét határai közé került, ám ennek ára a háborúban való részvétel volt a fasiszta Németország oldalán. A világégést és ismételt háborús vereséget követően 1947. február 10-én írta alá Magyarország az újabb párizsi békét, amely lényegében a trianoni határokat állította vissza, semmisnek nyilvánítva a két világháború közötti területi változásokat, sőt Csehszlovákia megkapott három Pozsony környéki falut a Duna jobb partján.
-------------------------------------------------------------------------------
GYERTYÁNCSEMETÉT ÜLTETTEK AZ ÖSSZETARTOZÁS ÉS HELYTÁLLÁS JELKÉPEKÉNT
A Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (KIFOR) és a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) szervezésében hétfő délután öt órakor, a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóján, félszáz ünneplő személy gyűlt össze a kolozsvári Mikó-kert elején, ahol Szilágyi Mátyás, Magyarország főkonzulja mondott megemlékező beszédet. Vázolta gróf Mikó Imre életútjának legfőbb érdemeit, az erdélyi közszolgálatért tett erőfeszítéseit gazdasági, oktatási, tudományos és társadalomszervezési téren. Ezt a szellemiséget kell megismernünk és terjesztenünk a jelen és jövő építésében, éltetve az üzenetet, amely szerint a külhoni magyarok a közös nemzet részét képezik. Ilyen tudatban kell keresnünk a kölcsönös megértést, az együttműködést, az igazi partnerséget országunkban a többségi nemzettel, az autonómia kivívása érdekében – mondta a szónok.
Ezután a Nemzeti Összetartozás Napjának jelképeként egy hároméves gyertyáncsemetét ültettek el, amely Wass Albert üzenetét idézi, aki szerint az erdélyi embernek ilyen, viharban meghajló, de nem eltörő, utána pedig kiegyenesedő gerincűnek kell lennie. Az ünnepélyes faültetés után a főkonzulátus, a KIFOR, a MIT és az EMNP képviselői megkoszorúzták gróf Mikó Imre mellszobrát. Végezetül a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítványnál Tóth Szilárd egyetemi adjunktus tartott előadást Trianon, a mítosz és a valóság között címmel. (Ö. I. B.) Szabadság (Kolozsvár)2012. június 5.
Közös érdek
Zuhanásban vannak a román–magyar államközi kapcsolatok, amióta hatalomra került Romániában a baloldali kormány. Victor Ponta szociáldemokratái soha nem szimpatizálták Orbán Viktort és a Fideszt, rendszerint összetűzésbe kerültek velük. Elég csak felidézni a 2000-es évek elejét, amikor a státustörvény romániai alkalmazását hosszas huzavona után sikerült elfogadtatni az akkor Adrian Năstase vezette szociáldemokrata kormánnyal. Ha a Fidesz és a PSD viszonyának néhány évre visszanyúló történetét nézzük, akkor nem meglepőek a mostani nézeteltérések. Ugyanakkor azért szokatlanok, mert olyan bő hét éves időszakon vagyunk túl, amelyben jelentős mértékben normalizálódott a két állam viszonya. Látványos diplomáciai konfliktusok nem terhelték a kapcsolatokat, amelyek időnként talán túlságosan is nyugvópontra jutottak, és csendes érdektelenségbe torkollottak. A stratégiai partnerséget lehetett volna szorosabbra fűzni, de tény, hogy a potenciális konfliktusok esetén rendszerint karámba terelték az indulatokat a 2005 óta regnáló román és magyar kormányok. Az elmúlt másfél évben ebben kiemelkedő szerepe volt Traian Băsescu és Orbán Viktor kiváló kapcsolatának.
Nyirő József újratemetésének ügye túlmutat egy vitatott személyiség újrahantolásán. Az irodalmi kánonban jól meghatározott hellyel rendelkező erdélyi író hamvainak hazahozása sajnos olyan politikai konfliktus tárgyává vált, aminek már régen nincs köze a puszta újratemetéshez. A kegyeleti aktus a romániai választási kampány eszközévé degradálódott, így nem sikerült értelmes vitát folytatni például arról, hogy egy megkérdőjelezhetetlen tehetséggel rendelkező írónak kijár-e az állami-nemzeti tiszteletadás még akkor is, ha vitatott politikai múlttal rendelkezik, és hol kell meghúzni azt a határt, ami némileg szétválasztja Nyirő irodalmi és közéleti tevékenységét. Egyáltalán kell-e húzni ilyen határt, amely árnyalhatja a róla alkotott képet. De nem csoda, hogy nem sikerült mélyebbre hatolni, hiszen az árnyalás soha nem tartozott a politika erősségei közé.
Így maradt pusztán a politikai indulat és a kampánycél, amelynek hevében az érdekeltek ismét előrángatták a Nyirő-ügyet. Amikor azt hihettük volna, hogy az író hamvai végleg megnyugodhatnak szülőföldjén, Ioan Rus belügyminiszter és Victor Ponta miniszterelnök felmelegítette a témát, és már-már hivatalosította azt a tényt, hogy diplomáciai konfliktus nyílt Románia és Magyarország között. Ponta ugyanis azt várja el Orbántól, hogy kérjen elnézést Romániától Kövér László nyilatkozatai miatt, aki barbárnak nevezte a román hatóságoknak az író hamvainak előkerítése érdekében indított hajszáját. Ponta sem a diplomácia szofisztikált regiszterében fogalmazott, mi több, burkoltan fenyegetőzött, ugyanis szerinte Orbán bocsánatkérése szükséges abban az esetben, ha a magyar miniszterelnök jószomszédi viszonyt akar Románia és Magyarország között. Nem véletlen, hogy először Rus üzent Kolozsvárról, ahol a Nyirőhöz hasonló etnikai töltetű témáknak mindig nagyobb a visszhangja. Néhány órával később Ponta is elmondta ugyanazt, mint Rus, kérdés, hogy a kormányfő kényszeredetten szolidarizálódott belügyminiszterével, vagy pedig összehangolt, tudatos üzenetről van-e szó. Félő, hogy ez utóbbi változat a valószínűbb, hiszen a Ponta-kormány szűk egy hónap alatt többször bizonyította: az idei választási kampányban is a magyarkártya kijátszásával akar érvényesülni. A jelek szerint ez még mindig hoz szavazatokat a konyhára. Az USL-kormány első döntése volt a MOGYE-határozat megtorpedózása, és az is sokat elárul a baloldali kormány hatalomra kerülésének hangulatából, hogy a bizalmatlansági indítvány egyik pontja a marosvásárhelyi orvosi egyetem tervezett magyar karáról szólt.
Fontos elem az is, hogy a múlt héten Bukarestben járt Orbán Viktor, de nem találkozott Pontával, annak ellenére, hogy napokkal ezelőtt több szociáldemokrata és RMDSZ-es politikus is biztosra vette, sor kerül egy ilyen találkozóra a bukaresti miniuniós-csúcs alkalmából. Az előzmények azt sejtetik, hogy a felek nem tudtak megállapodni egy kormányfői találkozó tető alá hozásában, és az utólagos cáfolatok – miszerint egyik fél sem kért ilyet – már csak a civilizált és diplomatikus béke látszatának megőrzését szolgálta. Ilyen körülmények között aggasztó, hogy Romániában hátra van még a parlamenti választás, hiszen ha az USL valóban tudatosan ki akarja játszani a magyarkártyát, akkor nem nehéz megjósolni: lesznek itt még cifrább dolgok is.
Kívánatos lenne, hogy mind a román, mind a magyar fél mérsékelje magát, és őrizkedjen az indulatos reakcióktól, hiszen a román–magyar államközi vitáknak egy nagy vesztese lehet, és az nem más, mint a romániai magyarság, akinek a léte éppen az államközi viszonyok szorosra fűzését indokolná a konfliktusok szítása helyett. A megbékélés lehet ugyanis az az egyedüli közös érdek, aminek nyomán mindenki nyerhet.
BORBÉLY TAMÁS. Szabadság (Kolozsvár)2012. június 5.
Nem lesz bocsánatkérés
A román miniszterelnök is minden bizonnyal kiválóan ismeri a demokrácia működését, a parlament elnöke szuverén, amit tesz, kizárólag a saját döntésein alapul – jelentette ki Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági államtitkár az m1 Ma Reggel című tegnapi műsorában. Szijjártó arra reagált, hogy Victor Ponta azt várja a magyar kormánytól, határolódjon el Kövér László Romániában a Nyirő József újratemetése kapcsán tett kijelentéseitől. Az államtitkár leszögezte: a kormány továbbra is kegyeleti ügynek tartja Nyirő József újratemetését, mellyel politikai minősítések nem férnek össze.
„Orbán Viktornak kötelessége világosan elhatárolódnia kollégáitól, ha jó kapcsolatokat szeretne Románia és Magyarország között, és azt szeretné, hogy a két ország úgy viselkedjen, mint két európai uniós ország. Úgy vélem, bocsánatot kell kérnie Magyarország nevében” – fogalmazott szombaton egy craiovai választási rendezvényen Victor Ponta. Hozzátette, Románia nem fogadja el románellenes, antiszemita és fasisztaszimpatizáns személyek ünneplését, utalva ezzel az emigrációban elhunyt Nyirő József erdélyi író múlt hét végére időzített székelyudvarhelyi újratemetésére.
A román kormányfő nyilatkozatának előzménye, hogy Kövér László házelnök Székelyudvarhelyen barátságtalannak, civilizálatlannak és barbárnak minősítette azt, hogy a román hatóságok megakadályozták Nyirő József újratemetését. Kövér szerint „a komikum határát jócskán túllépte az a hajtóvadászat”, amit a román belügyminisztérium folytatott Nyirő hamvainak felkutatása érdekében.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is kitért a Nyirő-ügyre, egy aradi kampányrendezvényen. Kifejtette: Kövér Lászlónak nem lett volna szabad beavatkoznia a romániai önkormányzati választások kampányába. „A múlt héten kialakult helyzetért mind a Nyirő József újratemetésének szervezőit, mind pedig a román kormányt felelősség terheli. Kövér László nyilatkozatai nem az RMDSZ-nek, hanem Magyarországnak tettek rosszat. Úgy vélem, pénteken, Bukarestben létrejöhetett volna egy kétoldalú találkozó Victor Ponta és Orbán Viktor kormányfők között, akik számos témáról egyeztethettek volna, ezek közül nagyon sok az erdélyi magyar közösség sorsát is érinti. Remélem, hogy egy kétoldalú találkozóra minél hamarabb sor kerül” – mondta az RMDSZ elnöke.
Kövér László „nem kívánatos személy” Romániában?
Vasile Blaga és Roberta Anastase, a parlament két házának elnöke tegnap nyílt levélben kérte Kövér Lászlót, a Magyar Országgyűlés elnökét, hogy halassza el tervezett romániai látogatását az önkormányzati választások utáni időszakra. László György, a Magyar Polgári Párt (MPP) Maros megyei elnöke bejelentette, Kövér László házelnök ma délután Erdélybe érkezik, ahol részt vesz az MPP választási kampányában. „Megértjük és méltányoljuk, hogy szeretne kapcsolatban maradni országunk magyar közösségének tagjaival. Ugyanolyan szívesen látjuk most is, mint korábbi alkalmakkor, amikor szerencsénk volt találkozni önnel. Mindemellett hálásak lennénk, ha szerepvállalása a kétoldalú kapcsolataink jól meghatározott keretei között maradna” – fogalmaznak a bukaresti parlament házelnökei. Blaga és Anastase reményüket fejezték ki: Kövér megérti annak fontosságát, hogy a magyar közösség „szabadon, mindenféle befolyástól mentesen vehessen részt a romániai demokratikus folyamatban”. Új Magyar Szó (Bukarest)2012. június 5.
Összetartozás?
Bizonyára mélyebb és általam nehezen érthető oka van annak, hogy a magyar kormány az ország felosztásának emléknapját a nemzeti összetartozás napjának nyilvánította. A mostani budapesti kormány egyébként is szereti a konstruktív és pacifista elnevezéseket, gondoljunk csak a nemzeti együttműködés programjára, a nemzeti konzultációra vagy a békemenetre. A kabinet azonban a jelek szerint vagy nem ismeri, vagy egyszerűen semmibe veszi ezeknek a fogalmaknak a tartalmát. A nemzeti összetartozás imperatívusza ugyanis nem gátolta meg a nemzeti kormányt abban, hogy Erdélyben egy olyan pártot hozzon létre – nem csekély politikai és anyagi ráfordítással –, amelyiknek a célja éppen hogy a Trianon után a határon kívül maradt nemzetrész politikai megosztása.
A nemzeti együttműködés nevében pedig a kétharmados támogatottságot élvező hatalom az ellenzéki sajtó teljes felszámolására és a közszolgálati média megszelídítésére törekszik. Gondoljunk itt a Lex Klubrádióra vagy a közszolgálati média átszervezésnek minősített megrekcumozására, a Médiaszolgáltatás- támogató és Vagyonkezelő Alap létrehozása révén. Ennek az intézménynek a kialakításával gyakorlatilag kiürítették a közszolgálati rádió, illetve televíziók szerkesztőségeit, átvették tőlük a szerkesztők zömét (már azokat, akiket politikai megbízhatatlanságuk miatt nem eresztettek korábban szélnek). Az ottmaradtak már nem készítenek műsort, csak megrendelhetik azokat az egységes felügyelet alatt dolgozó MTVA embereitől. A cél nyilvánvaló: a hírszerkesztők politikai felügyelet alá helyezése. Erre utal az a turpisság is, hogy az MTVA munkatársai immáron nem újságírók, hanem – most fogózzanak meg – „tartalom-előállítói alkotók”. Mielőtt még bárki elmerengene a megjelölés lírai szépségén, ami mellesleg eurokonform is, hiszen az angol content creator sületlen fordítása, felhívnám a figyelmet az átkeresztelés mögött álló jogi furfangra. Nemzeti és nemzetközi szabályozások, szabványok egész sora védi az újságírókat, biztosítva számukra a véleménynyilvánítás szabadságát, azt, hogy nem kötelesek felfedni hírforrásaikat stb. No, de egy „tartalomelőállítói” alkotót milyen rendelkezés véd meg a magyar közszolgálati médiában máris tapasztalható politikai befolyástól?
Milyen nemzeti célt követ az a kormány, amelyik tudatosan szigeteli el Magyarországot az Európai Unióban és a világban? Milyen nemzeti, politikai hasznot remél Orbán Viktor miniszterelnök például attól a kijelentésétől, hogy „ma Európában az alapvető politikai motivációs rendszer a düh, a bizonytalanság és a félelem”. A gazdasági szabadságharc a fizetésképtelenség küszöbére sodorta az országot, az amúgy gyengélkedő euró pedig Budapesten már 307 forintot ér.
Ugyan kivel konzultált a nemzet kormánya, amikor a köztársaságot is eltörlő alkotmányát elfogadta? Vajon milyen nemzeti érzést sértett az alkotmányjogi szempontból pontosabb definíció, és miért jobb annál a képlékeny és bármilyen tartalommal megtölthető Magyarország?
Miféle nemzeti összetartozás az, ahol a kormányzat nemcsak hogy nem határolódik el a kirekesztő eszméket hirdető Jobbiktól, de maga is Horthy Miklós és Nyirő József kultuszát ápolja? A közszolgálatban álló Duna Televízió Háború a nemzet ellen címmel leplezetlen antiszemita dokumentumfilm-sorozatot sugároz hetek óta, de ezt a máskor árgus szemmel őrködő Médiatanács eddig nem vette észre; és nem tartotta szükségesnek – a nemzeti összetartozás nevében – szankcionálni a kirekesztő tanok hirdetőit. (Az akár véletlen is lehet, hogy a film sugárzásának másnapján valakik megrongálták és meggyalázták Raul Wallenberg budapesti szobrát.)
Ilyen jellegű és irányultságú politikai döntések nem tekinthetők egyedinek vagy eredetinek a magyar történelemben, igaz, korábban nem hívták őket összetartozásnak. Volt azonban gyakorlata a többségi intoleranciának, a nyelvi sokszínűség tagadásának, bizonyos faji vagy vallási csoportok megbélyegzésének. Mindezeknek a politikai kurzusoknak nem csekély szerepük volt a kétségkívül igazságtalan trianoni döntés megszületésében. Abban, hogy ma megosztottan emlékezünk meg az összetartozás napjáról.
Székely Ervin. Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. június 5.
/vezércikk/
Megtörtént
Várható volt, még arra is számítani lehetett, hogy valamilyen módon a választási kampányhoz kapcsolódik-kapcsolják: nyakunkon egy új román–magyar konfliktus. Nem a romániai magyar és román közösség, hanem a két ország között. (Ami bizonyos szempontból azért szerencsésebb.) A trianoni évfordulóval a háttérben a botrány még nagyobbra nő. Hajlamosak vagyunk hangoztatni – annál is inkább, mert sok rá a példa –, hogy a román politikusok előszeretettel szedik elő a magyar kártyát. Nos, most a magyar parlament elnökétől kapták/kapják a kezükbe.
Aki amúgy is politikailag helytelen kiszólásairól és gyűlöletbeszédéről ismert, és az RMDSZ ellen kampányolni jár Erdélybe. A román hatóságok kezdetben korántsem „hisztériásan”, inkább bürokratikus szenvtelenséggel kezelték a kérdést. Kövér László kijelentése volt az olaj a pislákoló tűzre. Utána már Pontáékra egyre nagyobb nyomás nehezedett, mind a lakosság, mind a pártok részéről, hogy lépjen fel erélyesen. Ez politikailag is érdeke, hisz az idei választási kampányokban a nagy ellenfélen, a PDL-n és Orbán Viktor barátján, Traian Băsescun is kiadósakat üthet. Lám, hogyan lehet ostobaságból a saját barátainknak, eszmetársainknak ártani, kétharmados többséghez segíteni a gyűlölt balliberális oldalt! Az RMDSZ kezdettől fogva megtalálta a helyes hangot: végsőkig védve a romániai magyarság jogait és érdekeit, a vitás kérdések politikai megoldását szorgalmazva elhatárolódott a szélsőséges gesztusoktól, tiltakozott a magyarországi megosztó politika importja, a manipulatív és provokatív beavatkozások, legutóbb Kövér László korteskedése ellen. Különben, ha már olyan emberek érdekeit is képviseli, akik magyar állampolgárok vagy azok lehetnek, kifogásolhatta volna már korábban a magyarországi vezetők részéről érkező megalázó gesztusokat, sőt felvethetett volna olyan kérdéseket, mint a demokrácia, a jogbiztonság, az alkotmányosság helyzete, a sajtószabadság súlyos sérülése, odáig elmenően: hogyan játszotta el a magyar jobboldal két év alatt Magyarország nemzetközi tekintélyét?!
Ha már itt tartunk, vajon ki fog kiállni Európa legantiszemitább állama mellett ebben az újabb román–magyar vitában? Horthy Miklós és lassan Szálasi Ferenc tisztára mosása, a szemérmetlen és veszélyes restauráció, a szélsőségesség, türelmetlenség és az idegengyűlölet vajon hol cikk?
Lehet, hogy Kövér László a térdét csapkodva kacagott, amikor Uz Bencének beöltözött urnaszállítók a román belügyminisztériummal eljátszatták a buta zsaru szerepét; lehet, „kegyelettel” jelentette ki, hogy az új román kormány „barátságtalan, civilizálatlan, barbár” módon viselkedett – de az biztos, hogy nem ő nevet a végén. Reméljük, akkor sem, amikor a szavazóurnák tartalmának ellenőrzéséről lesz szó. A helyzet elfajulásában tagadhatatlanul vétkes a román fél is. De miután ekkora muníciót kapott, és miután Kövér nemhogy a hibáját nem hajlandó beismerni, de tetézni akarja újabb provokációkkal, félő, hogy a helyzet „tovább fokozódik”. Kéretik több ráció!
Ágoston Hugó. Új Magyar Szó (Bukarest)2012. június 5.
Semjén szerint igazából Băsescut, nem pedig Magyarországot támadja az USL
Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese szerint Nyirő József újratemetése kapcsán Magyarország és Románia között kiélesedő vitát a romániai belpolitikai helyzet, illetve az USL és Traian Băsescu közötti feszültség okozta. "Amikor az USL Magyarországot támadja, akkor voltaképpen Traian Băsescu és a PDL politikáját támadja" - jelentette ki a magyarországi politikus az m1 Az Este című műsorában. Kifejtette, Băsescu és Orbán Viktor között olyan baráti és olyan szoros politikai kapcsolat volt, amit az USL nem támogat, ezért, amikor a szociál-liberálisok a magyarokat támadják, tulajdonképpen a román belpolitikai konfliktusban próbálnak voksokat szerezni, ezért kellő mértéktartással kell kezelni az egész ügyet. Semjén szerint magyar kormány hivatalba lépése óta sokkal többet tett Magyarország és a körülötte lévő országok jó kapcsolatáért, mint korábban bárki más. Hangsúlyozta: Magyarország alapvetően érdekelt egy román-magyar kiegyezésben. "Egyszerűen egymásra vagyunk utalva, tehát Magyarország és Románia, a magyarság és a románság történelmi sorsközösségben van. Ezt nem szabad alárendelni politikai hullámverésnek". Elmondta, a Nyirő-temetés ugyanakkor alapvetően egy magyar író végtisztességének a megadása. A végtisztesség megadásához pedig mindenkinek joga van, politikai hozzátartozásától függetlenül. (mti) Transindex.ro2012. június 6.
Kövér elronthatja mindazt, amit a románok és a magyarok felépítettek
Kövér Lászlónak, a magyar Országgyűlés elnökének a romániai választási kampányba való „beavatkozása" elronthatja mindazt, amit románok és magyarok közösen felépítettek az elmúlt huszonkét évben – jelentette ki Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke.
A politikust a Mediafax hírügynökség kedden idézte.
Az RMDSZ elnöke úgy vélte, hogy Kövér látogatása következtében feszültségek keletkezhetnek a román-magyar kapcsolatokban, amit az RMDSZ nem akar.
Kelemen kifejezte meggyőződését, miszerint a romániai magyarok elég érettek ahhoz, hogy magyarországi „segédlet" nélkül is tudják, kikre kell szavazni a helyhatósági választásokon.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke kedden a romániai választási kampányba való „brutális beavatkozásnak" nevezte Kövér László látogatását, ami Borbély szerint „nehéz" helyzetbe hozza Magyarországot, hiszen annak ellenére, hogy Kövér László magánszemélyként jön, ő mégis csak az Országgyűlés elnöke.
Az RMDSZ politikusa szerint Orbán Viktor is „kényes" helyzetbe került, hiszen a magyar kormány álláspontja az, hogy Budapest nem avatkozik bele a romániai választási kampányba.
Borbély szerint a Románia és Magyarország közötti intézményes kapcsolatok jók, és ezen a téren gyökeres változás nem fog bekövetkezni a házelnök látogatása miatt sem.
Kövér László Erdélyben részt vesz a Magyar Polgári Párt (MPP) választási kampányában. Hétfőn a bukaresti szenátus elnöke, Vasile Blaga és a képviselőházi elnöke, Roberta Anastase nyílt levélben arra kérte magyar házelnököt: halassza el tervezett romániai utazását az önkormányzati választások utáni időszakra. Kövér László még ugyanaznap közölte, hogy kitart romániai látogatása mellett.
MTI. Erdély.ma2012. június 6.
Magyar–román iszony
Bő fél éve még úgy nyilatkozott Németh Zsolt, Magyarország külügyi államtitkára, példaértékűen jól alakul a román–magyar viszony – s nem kellett sok időnek eltelnie, hogy jelenleg éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk.
Elegendő volt egy kormányváltás Romániában, a nacionalista indulatokat élesztgető kampány, no meg a Nyirő-temetés körüli botrány és Kövér László keresetlen szavai, hogy mélypontra jusson a két ország, s így a két nemzet kapcsolata.
Szinte egy emberként hördül fel a román társadalom, miután a magyar Országgyűlés elnöke a román kormány "meglehetősen barátságtalan, civilizálatlan, barbár viselkedésének" nevezte, hogy nem engedélyezték Nyirő József hamvainak eltemetését. Az alaphangot politikusok adták meg, pártállástól függetlenül ítélték el Kövér Lászlót, amiért "ily súlyos szavakkal sértegeti" a román államot, annak képviselőit, s teszi ezt "vendégként", a határokon belül. Az észosztó elemzők órákon át csűrték-csavarták az ügyet a nemzetféltő televíziókban, és ismét előkerültek a legmagyarellenesebb nyilatkozók. Voltak, akik az erdélyi magyarságot úgy, ahogy van, egészében telepítették volna Magyarországra, csakhogy megvédjék az "ősi román földet".
A napok teltek, az ügy nem csengett le, az igen határozott kiállású román miniszterelnök felszólította Orbán Viktort, határolódjék el Kövértől, s mert nem tette meg (szóvivője érvelése szerint "a magyar kormány szerint a kegyeleti ügyek nem férnek össze a politikai minősítésekkel, márpedig a magyar kormány erre az ügyre továbbra is kegyeleti kérdésként tekint"), Ponta ugyancsak kifogadta a magyar miniszterelnököt a múltheti bukaresti találkozó során. Ünnepelte a román sajtó a diplomáciai, de emberi szempontból is kétes gesztust, kuncogtak a nagyokos megmondó fiúk: jól kibabrált a magyarokkal a hős román kormányfő.
Nem tudni, mi következik még, bármi megtörténhet, hiszen a románok egyre inkább presztízskérdést csinálnak a dologból, már rég nem az számít, mi hangzott el, milyen körülmények között, vezető politikusok hergelik, bujtogatják egymást, hogy nem nyelhetik le az őket ért, egyre jobban felnagyított magyar sértést. Úgy vélik, megtehetik, Magyarország szénája nem áll jól az unióban, s már Szlovákia magyarellenes túlkapásai is bebizonyították, a pénz dolgában oly érzékeny európai szívek nem dobbannak meg kisebbségi jogsértés esetén.
Egyre inkább iszonnyá válik hát a román–magyar viszony, feszítik, feszítik a húrt, nem számolnak azzal, hogyha elpattan, bizony keményen visszacsaphat.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. június 6.
Kövérre dagadt botrány
Victor Ponta kilátásba helyezte a házelnök nemkívánatos személlyé nyilvánítását
Az eddiginél is feszültebbé tette a román-magyar államközi kapcsolatokat, hogy a bukaresti parlament vezetőinek kérése ellenére Kövér László országgyűlési elnök tegnap Marosvásárhelyre érkezett az MPP kampányát segíteni. A látogatás hírére reagálva Victor Ponta kormányfő kilátásba helyezte a magyar politikus nemkívánatos személlyé nyilvánítását.
Lepergett Kövér Lászlóról a román parlament házelnökeinek az a kérése, hogy maradjon távol a romániai választási kampánytól. A Magyar Országgyűlés elnöke tegnap Marosvásárhelyre érkezett, hogy a kampány finisében segítsen a Magyar Polgári Pártnak (MPP). A Transilvania reptéren összesereglett újságíróknak a politikus elmondta, nem tartott attól, hogy a román hatóságok feltartóztatják, erre ugyanis semmilyen okot nem adott. Mint mondta, azt sem tartotta megalapozottnak, hogy eleget tegyen a két román házelnök levélben megfogalmazott kérésének. Vasile Blaga és Roberta Anastase házelnökök levelét Kövér az RMDSZ-nek tett gesztusként értelmezte. Elmondta, az MPP tiszteletbeli elnökeként vesz részt a kampányban, körútja során mintegy 50 településen áll meg.
Kövér László a marosvásárhelyi repülőtéren. A magyar házelnök nem látott okot arra, hogy elhalassza erdélyi látogatását
A Nyirő József újratemetésére vonatkozó kérdésekre előbb nem akart válaszolni, ám az ismételten elhangzó kérdésekre reagálva mégis elmondta, a hamvak jelenleg Budapesten vannak. A kérdésre, eleget kíván-e tenni Victor Ponta román miniszterelnök bocsánatkérési felszólításának, egyetlen szóval, nemmel válaszolt. „Abban bízom, hogy a kedélyek lenyugszanak. Ha túl vagyunk a választási kampányon, várhatóan mindenki azon munkálkodhat, hogy a román–magyar együttműködés miként térhet viszsza abba a kerékvágásba, amelybe az előző román és a mostani magyar kormány jótékony együttműködése terelte. Remélem, hogy a jognak megfelelően újratemethetjük Nyirő József hamvait, és mindent elfelejtünk, amit kölcsönösen egymás fejéhez vágtunk” – jelentette ki Kövér László.
Ponta „figyelmeztetése”
A kész tények elé állított Victor Ponta kormányfő Tulceán leszögezte, a bukaresti hatóságok nem késlekednek majd intézkedni Kövér Lászlóval szemben abban az esetben, ha a magyar házelnök romániai tartózkodása alatt megsérti a törvényeket. A miniszterelnök „teljességgel nem helyénvalónak” nevezte a magyar politikus erdélyi látogatását. Hozzátette: figyelemmel fogja kísérni, hogy Kövér milyen módon vesz részt a romániai választási kampányban. Reményét fejezte ki, hogy a magyar házelnök tiszteletben tartja majd a román törvényeket, valamint a jóérzés szabályait, és tartózkodni fog a Romániát sértő nyilatkozatoktól. Újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: a lehetséges intézkedések közé tartozik a nemkívánatos személlyé nyilvánítás is.
Németh: kormányközi párbeszédet szeretnénk
Eközben a Kövér Lászlóval egyszerre, de teljesen más célból Marosvásárhelyre érkező Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár Bukarestet okolja a román–magyar viszony elhidegüléséért. Arra figyelmeztetett, nem lehet sokáig elodázni a romániai magyarság érdekeit sértő bukaresti kormányzati intézkedésekről szóló, a két kormány közötti párbeszéd megkezdését. Hozzátette: Victor Ponta román kormányfő nem kezdeményezte a megbeszélést Orbán Viktor miniszterelnökkel, amikor a magyar kormányfő az európai uniós kohéziós alapokról folytatott június elsejei bukaresti tanácskozáson vett részt, márpedig a házigazda román kormánynak kellett volna ezt megtennie. „Gondolom, hogy a román fél még nem áll készen arra, hogy megvitassuk azokat a kérdéseket, amelyek a kétoldalú kapcsolatokban felmerültek” – jelentette ki Németh Zsolt.
Borbély: költözzön ide, ha annyira tetszik neki
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke tegnap lapunknak elmondta, nem foglalkozik Kövér Lászlóval és látogatásával. Szerinte a magyar házelnök tiszte megítélni, mennyire árt, vagy nem árt erdélyi kampányolása a két ország közötti kapcsolatnak. Másrészt ugyancsak mérlegelnie kellene, hogy jogában áll-e magyar országgyűlési elnökként beleszólni abba, hogy ki képviselje a következő négy évben az erdélyi magyarságot. „Mi azt javasoljuk, hogy költözzön ide, Erdélybe, üljön itt velünk akkor is, amikor nehéz és akkor valószínű, többet fog megtudni arról, hogy hogyan intézzük itt a dolgainkat” – mondta el az ÚMSZ-nek Borbély László sajnálatát fejezve ki amiatt, hogy Kövér László házelnököt saját beleegyezésével Szász Jenő MPP-elnök kampányfogásként használja.
A tegnap Szatmárnémetiben tartózkodó Kelemen Hunor megismételte korábbi kijelentését, miszerint nem tartja helyesnek azt, hogy bárki is beavatkozzék a romániai önkormányzati választások kampányába. A politikus szerint Kövér László jelenléte fölösleges ebben a kampányban. „Sőt a hivatalos román–magyar kapcsolatokban érezhető feszültség nagymértékben miatta történik. Ezt a feszültséget is az erdélyi magyarok érdekképviseletének, az RMDSZ-nek kell majd levezetnie” – jelentette ki szövetségi elnök.
Antal Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)2012. június 7.
Ponta szívesen látná Mesterházyt miniszterelnökként
Továbbra is kitartanak amellett, hogy Romániában nem szervezhetnek megemlékezéseket olyanoknak, akik románellenes, antiszemita és fasiszta szimpatizáns megnyilvánulásaikról ismertek, mondta Victor Ponta miniszterelnök a Népszabadságnak adott interjúban arról, hogy milyen lépéseket tesznek, ha a szervezők ismét megpróbálkoznak Nyirő József újratemetésével.
Arra ugyanakkor nem adott egyértelmű választ, hogy egyetértenének-e azzal, hogy Nyirő Józsefet családi körben temessék újra Romániában.
Szerinte nemcsak a Nyirő-ügy kapcsán lenne szükség kétoldalú találkozóra a magyar és a román miniszterelnök között. Az elmúlt tizenöt-húsz évben jó szomszédi viszony alakult ki, és a pártja is jelentős erőfeszítéseket tett ezekért a kapcsolatokért, mondta. Ilyen jellegű viszonyt szeretne, függetlenül attól, ki van kormányon Bukarestben vagy Budapesten.
Kövér László nyilatkozatait sértőknek és sajnálatosaknak nevezte, de megismételte, hogy nem szeretné, ha túl messzire vezetne ez a vita. Az Európai Unió szavatolja a szabad mozgáshoz való jogot, ennek ellenére nem hiszi, hogy a zaklatott választási időszak a legalkalmasabb Kövér látogatására, mondta. Ponta szombaton még azt kérte Orbán Viktor miniszterelnöktől, hogy határolódjon el Kövértől, de a kormányfő sajtófőnöke jelezte, kegyeleti kérdésnek tekintik a Nyirő-ügyet.
A miniszterelnök arról is beszélt, hogy jó a viszonya Mesterházy Attilával, és az MSZP-vel. „Elmondhatom, hogy nem zavarna, ha Mesterházy úr venné át tőlem az Európai Unió legfiatalabb miniszterelnöke címet" – mondta. Hozzátette, hogy normális együttműködést akarnak kialakítani minden demokratikus magyar párttal.
index.hu. Erdély.ma2012. június 8.
Megélni a nacionalizmusból
Magyarország és Románia problémái
Ovidiu Nahoi, Adevărul
Semmi kétség, mindkét ország számára rossz hír, hogy Bukarest és Budapest között hirtelen megromlott a viszony annak tulajdoníthatóan, hogy a magyar fél megkísérelte eltemetni a Székelyföld szívében Nyirő József hamvait.
Manapság nekünk, románoknak és magyaroknak több fontos közös ügyünk van annál, semhogy megengedhetnénk magunknak a múlt kísérteteinek életre keltését. Példának okáért, miközben javában zajlottak az összecsapások az újratemetés kapcsán, a két ország a barikádnak egyazon oldalára állt, éppen a román fővárosban, hogy határozott jelzést küldjön Brüsszelnek az Európai Unió többéves költségvetése kapcsán. Az unió nagy befizetőinek szándéka, hogy lefelé húzzák a bizottság mezőgazdasági és kohéziós javaslatait, nekünk ugyanolyan rosszul jön, mint a magyaroknak. De mindenek fölött egyformán érdekeltek vagyunk az euró és az európai projekt fennmaradásában. Lehet, hogy a magyar túlfűtöttek és a román álmodozók másként gondolják, holmi 19. századi nemzeti projektek szellemében, de az európai építmény összeomlása nekünk és szomszédainknak is a poklot jelentené. Márpedig a populizmus és a túlfűtött nacionalizmus a legnagyobb veszély manapság, amely az európai kohézióra leselkedik.
Ilyen körülmények között pedig tényleg nem akadt volna jobb dolguk a magyar hazaiaknak Nyirő József újratemetésénél, miközben tudták, hogy az zavarja nemcsak a román barátaikat, hanem a holokauszt túlélőit is? Természetesen az is igaz, hogy a kilencvenes évek elején a bukaresti kormányzatok igencsak jól megéltek a nacionalizmusból – a veterán Ion Iliescu sokat mesélhetne a fiatalabb Victor Pontának azokból az időkből, amikor saját szavai szerint „szövetkezett az ördöggel”, azaz Vadim Tudorral és Gheorghe Funarral. Azonban ez elégséges ok lenne újramelegíteni az „erdélyi csorbát”?
A baj az, hogy Orbán Viktor határozott és állandó támogatásra számíthatott Bukarestből - egészen pontosan Traian Băsescu és a PDL részéről. A párt képviselői foggal-körömmel védték az Európai Parlamentben a budapesti kormány kilengéseit. A PDL reformista (mások szerint konzervatív) szárnya pedig valósággal csodálja Orbánt az új alkotmányért, az igazságszolgáltatás alárendeléséért és a sajtószabadságot korlátozó médiatörvényért. Egy magyar miniszterelnök, aki rájött, hogy a populizmus és a nacionalizmus biztosítja számára otthon a népszerűséget, és egy román elnök, aktív politikai játékos, aki érdekelt abban, hogy radikális magyar politikai szervezetek támogatásával sakkban tartsa az RMDSZ-t, létrehoztak egy pragmatikus partnerséget, amely most felfedi valódi, európaiatlan természetét. Amennyire jól megértették egymást, annyira nem született a partnerségükből egyetlen fontos – regionális vagy európai – kezdeményezés, amire népeink büszkék lehetnének. A két népnek csak a keserűség jutott.
(Fordította: Sz. L.)
Új Horthy-kultusz Magyarországon
Keno Verseck, Der Spiegel
A magyarországi szélsőjobboldal egyre magabiztosabb: ceremóniákkal, szobrokkal és emléktáblákkal ünnepli az antiszemita kormányzó Horthy Miklóst és a náci korszak egyik íróját. Az új kultusz mögött ott áll Orbán Viktor kormányfő több párttársa is.
Az év elejétől hatályos alkotmány „Magyarország mindenekfelett” stílusban idézi fel rég letűnt idők szellemét: az ezeréves magyar államot, amit István király Szent Koronája testesít meg, a „darabokra szakított nemzet” szellemi és lelki egységét, az egyedülálló magyar nyelv, a magyarság és a nemzeti kultúra védelme iránti kötelességet. Nem egyéb ez, mint a becikkelyezése a két világháború közti időszak szellemének, arra a mintára, ahogyan Horthy Miklós kormányzó létrehozta autoritárius, ultrakonzervatív, nacionalista és revizionista rezsimjét. Ez a szellem éled újjá Orbán Viktor konzervatív kormányfő Magyarországában. Május közepén a délnyugat-magyarországi Kerekiben szobrot állítottak Horthynak – ami újdonság a posztkommunista Magyarországon. Elvégre Horthy Miklós hírhedt antiszemita volt, az első világháború utáni „fehérterror” vezetője, 1944-ben pedig az állam fejeként részben ő volt a felelős négyszázezer zsidó deportálásáért Auschwitzba. Pár nappal a Horthy-szobor felavatása után Bölcskei Gusztáv református püspök Horthy-emléktáblát leplezett le a kelet-magyarországi Debrecen evangélikus kollégiumában. A Budapesttől délnyugatra fekvő Gyömrőn park viseli újabban a kormányzó nevét. Újabb és újabb Horthy-szobrok várnak felállításra, még Budapesten is – abban a városban, amelyet Horthy annak idején utálkozva „judeobolsevista fertőként” emlegetett: októberben lepleznek le a Budai Várban egy életnagyságnál is nagyobb lovas szobrot. Ezért beszél Czene Gábor máris „lopakodó Horthy-kultuszról”. (...)
És nem az egykori régens az egyetlen, akit újabban tisztelet illet az orbáni Magyarországon. A magyar parlament újratemetteti erdélyi szülőföldjén Nyirő Józsefet, az egykor háborús bűnösként körözött, 1953-ban Spanyolországban meghalt nemzetiszocialista írót – nem hivatalos állami szertartással. Nyirő kiemelkedő kultúrideológus volt a Horthy-rezsim, majd a nemzetiszocialista Nyilaskeresztes Párt rémuralma idején, 1944 októbere és 1945 márciusa között, amikor magyar zsidók tízezreit küldték halálmenetre vagy mészárolták le. Erdélyi képviselőként Nyirő is a nyilas parlamentben szolgált, ahonnan 1945 márciusában először Németországba, majd 1950-ben a francói Spanyolországba menekült.
Nyirő újratemetését eredetileg pünkösdvasárnapra tervezték, ám a román kormány betiltotta a ceremóniát. Így Székelyudvarhelyen csupán egy ökumenikus istentiszteleten emlékeztek az íróra. Jelen volt – a szélsőjobboldali Jobbik vezetősége mellett – Magyarország kulturális államtitkára, Szőcs Géza, és vele nem kisebb személyiség, mint maga Kövér László parlamenti elnök, aki formálisan a második számú közméltóság. Kövér úgy viselkedett, mintha az első világháború után Romániához szakadt Erdély ismét Magyarország része lenne. „Civilizálatlannak”, „paranoidnak”, „hisztérikusnak” és „barbárnak” nevezte a román kormányt, amiért megtiltotta a temetést, és bejelentette, hogy így vagy úgy, Nyirőt mindenképpen újratemetik, mégpedig a kijelölt helyen. Kövér következtetése: „Győzelemre rendelt az a nép, amelynek olyan fia van, akinek a hamvaitól is félnek.”
Pár nappal az ünnepség után Szőcs Géza művelődési államtitkár az index.hu hírportálnak elárulta, hogy becsempészték Romániába az urnát a nyilas író hamvaival. Szükség volt „konspirációra”, mivel az urna szállítása „nem volt éppen egyszerű”. Ő maga nem vett részt a csempészakcióban, és nem ismeri az urna pontos helyét sem. De Nyirő temetésére hamarosan sor kerül. A megemlékezésen Szőcs egy nagy utazótáskával mutatkozott, amelyet – miközben a Nyirő emlékét méltató beszédét elmondta – az író portréja alatt helyezett el. Hogy benne volt-e a nyilas író urnája, azt Szőcs „sem megerősíteni, sem tagadni” nem volt hajlandó.
Az új Horthy-kultusz és Nyirő újratemetése része a népi-nacionalista reneszánsznak Magyarországon, miközben évek óta egyre sikeresebb a szélsőjobb, amelyet most Orbán Viktor kormányfő és az ő jobboldali nemzeti-konzervatív pártja, a Fidesz is buzgón támogat. Egyes megfigyelők szabályszerűen rémisztőnek tartják a fejleményeket: „Miért áll a nyilaskeresztesek pártjára a Fidesz, egyáltalán hogy juthattunk ide?”, teszi fel a kérdést Somogyi Zoltán politológus. „Kövérnek és Szőcsnek azonnal le kell mondania, máskülönben az országon rajta marad, hogy a kormánya nácikat támogat.” (...)
A hasonló követelések azonban leperegnek a kormánypártról. A Fidesz egyes vezető politikusai és tisztségviselői talán kellemetlennek érzik a nemzeti-nacionalista kurzust, de ha vannak is kritikus hangok, kívülről a nyomukat sem látni. Orbán pártjában a lojalitás mindenekfölött áll. Ezért van az, hogy a kormányzati tisztviselőkkel készített interjúk rendszerint valóságos remekművei a relativizálásnak. Példa erre Prőhle Gergely, a magyar külügyminisztérium európai ügyekkel megbízott helyettes államtitkára. Ő „megérti”, hogy az Orbán-kormány „egyes politikusainak” retorikája „egyes nyugati fülekben kissé pre-modernnek cseng”, azonban Magyarország mégiscsak egy másik ország volna, és más nyelven is beszél. Prőhle úgyszintén visszautasítja a „polgári-konzervatív kormányzat összemosását” a szélsőjobbal és annak ideológiájával: „Ez a baloldaliak taktikája, amit a világtörténelemből jól ismerünk.”
Az említett baloldaliak egyike Dániel Péter budapesti ügyvéd, a parlamenten kívüli ellenzék képviselője, aki 2008-ban az egyik kezdeményezője volt a szélsőjobboldali, félkatonai Magyar Gárda betiltásának. Azzal vádolja az Orbán-kormányt, hogy – akárcsak Horthy – a revizionista politika megszállottja, és bátorít egyfajta „utalásokra épülő szalon-antiszemitizmust”, amely folyamatosan a „zsidókat és a judeobolsevistákat” teszi felelőssé Magyarország problémáiért. (...)
Nemrégiben a kormány elfogadta az új Nemzeti Alaptantervet (NAT). Mások mellett kötelező olvasmányként előírják a nyilaskeresztes Nyirő József műveit, akárcsak a kortárs és írótárs Wass Albertéit. Utóbbi 1998-ban az Egyesült Államokban halt meg, miután Romániában háborús bűnösként távollétében halálra ítélték. Amikor a tanárszövetségek tiltakoztak a szélsőjobboldali és fasiszta íróknak az alaptantervbe történő felvétele ellen, Hoffman Rózsa oktatási államtitkár röviden azt válaszolta: olyan szerzőkről van szó, akiknek nagy hatásuk volt a maguk korában. „Most az őket megillető helyre kerülnek a tantervben.”
(Fordította: Sz. L.)
Betiltandó-e a gyűlöletbeszéd?
John Paul Stevens, New York Review of Books
A gyűlöletbeszéd a címzettek méltóságába gázol, ezen kívül rombolja a normális együttműködéshez és a termékeny vitához nélkülözhetetlen társadalmi légkört. Kérdés azonban, mit segít, ha betiltják.
„Waldron jól érvel a gyűlöletbeszéd betiltása mellett, de maga sem hiszi, hogy érveinek hatására megmozdulna az amerikai jogalkotás” ? írja John Paul Stevens, az amerikai legfelsőbb bíróság nyugalmazott bírája a New York Review of Booksban, Jeremy Waldron, a neves jogfilozófus legújabbkönyvét ismertetve. A gyűlöletbeszéd kára című könyvében Waldron példákat hoz fel arra, hogy más demokratikus országokban milyen szabályok tiltják a gyűlöletbeszédet, és eltöpreng rajta, beleillenének-e ezek az amerikai jogrendbe. A veterán bíró szerint nem illenének, de más példa is van arra, hogy Amerika nem fogad be olyan jogintézményeket, amelyek másutt a felvilágosultság velejárói, így például nem köti engedélyhez a fegyverviselést. Mindazonáltal fontosnak tartja, hogy az amerikai jogtudomány alaposan vegye fontolóra mindazt, amit a gyűlöletbeszéddel kapcsolatban más országok gyakorlata kínál.
Megfontolandó például Waldronnak az az állítása, hogy Amerika túlzott védelemben részesíti a szólásszabadságot, ezzel csorbát ejt a kisebbségek méltóságán, és az amerikai társadalomban oly fontos befogadó légkört is károsítja. Stevens érdekesnek tartja Waldronnak azt a megállapítását is, hogy a szólásszabadság alkotmányos joga nevében liberális kibicek szokták védelmükbe venni a gyűlöletkeltőt, és sohasem a gyűlöletbeszéd sértettjei. Túlságosan általánosnak találja viszont a gyűlöletbeszéd meghatározását, és megállapítja, hogy nem véletlen: ahogy az obszcén beszédet sem lehet pontosan meghatározni, ez esetben is a jogalkalmazó bölcsességére kell bízni a döntést. Csakhogy ez könnyen megárthat a jogbiztonságnak.
Az amerikai alkotmány egyes számú kiegészítése mindenesetre csak az esetben engedi meg a szólásszabadság korlátozását, ha egyébként erőszakos cselekmények következhetnének be. Márpedig például a híres dán Mohamed-karikatúrák semmiféle erőszakos fenyegetést nem tartalmaztak. Nem úgy az antiszemita uszítás, csakhogy ennek példája Stevens szerint éppen a betiltás ellen szól. Mára ugyanis a nyilvános térből eltűnt az antiszemita uszítás, pedig nem tiltották be. Vagyis az értelmes vita, az igazság megismertetése hatékony lehet. Alkalmasint hatékonyabb, mint a büntetés. (...)
Stevens rokonszenvvel ismerteti Waldron gondolatmenetét azzal kapcsolatban, hogy a társadalomnak meg kell védenie a polgárok méltóságát, de nem esősorban azért, hogy őket ne érje sérelem, hanem mert a társadalom normális működéséhez szükség van arra, hogy a polgárok és a közösségek méltósága biztonságban legyen, s a társadalmi környezet minősége azon is múlik, hogy miként beszélnek egymással a polgárok. Csakhogy – mutat rá Stevenson – ezen az alapon a barátságtalan beszédet is meg kellene tiltani. Stevens egyetért azzal, hogy a társadalomnak meg kell követelnie tagjaitól a civilizált magatartást, és különösen őrködnie kell afelett, hogy a sérülékeny kisebbségek ellen ne terjedhessenek lealacsonyító és kirekesztő rágalmak. De ennek eszközét nem a büntető törvényekben látja, hanem abban, hogy az elismert vezetők következetesen utasítsák el a gyűlölködést.
(metazin.hu) Új Magyar Szó (Bukarest)2012. június 11.
Kétszáz érv
Az eddigi adatokból levonható és az őszi parlamenti választásokra érvényes következtetés az, hogy az RMDSZ aligha kényszerül versenytársaival tárgyalásra a jelöltek kiválasztásáról. Sokkal inkább azt kellene elérni, hogy a most kijátszott magyar kártya valahogy visszakerüljön a pakliba. Feltéve, ha Budapest megint nem avatkozik be a lapok osztásába. Szűcs László vezércikke.
Ablakon kidobott pénznek bizonyult a Fidesz által masszívan megfinanszírozott próbálkozás arra, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt jelentős pozíciókat szerezzen a romániai önkormányzatokban. Még az első nyilatkozatokban emlegetett második helyezés a romániai magyar politikai versenyben is erősen vitatható, hiszen olyan részsikerek sem jellemzik az EMNP szereplését, mint a Magyar Polgári Párt jelöltjének győzelme Gyergyószentmiklóson, Gyergyóalfaluban vagy Szovátán. Félsikerről is legfeljebb abban az értelemben beszélhetünk, hogy indulásukkal a versenypárti jelöltek megakadályozták, hogy magyar polgármestere maradjon Szatmárnémetinek, illetve magyar vezetője a Maros és a Szatmár megyei tanácsnak. Persze, nincs az a rossz eredmény, amit ne lehetne diadalként kommunikálni. Jellemző, hogy a magyar köztévében vasárnap este a jobb sorsra érdemes bukaresti tudósító is csak azt tudta kidomborítani: a Néppárt sikeréről árulkodik az a tény, hogy az RMDSZ-szel és az MPP-vel szemben nem vesztett mandátumokat. Ami igaz, hiszen nem is volt nekik. A legnagyobb veszteségeket mindenképpen Kövér László kegyeleti ámokfutása okozta, hiszen egyértelműen erősítette az etnikai szavazás jellegét az erdélyi városokban, sokkal jobban megmozdítva a román szavazókat, ami közvetve olyan kellemetlen meglepetéseket okozott, mint Ilyés Gyula szatmári, illetve az eddigi bánsági sikerember, Kaba Gábor zsombolyai vagy Nagy András szászrégeni veresége. Kellett mindehhez, persze, az is, hogy a román politika és a média lecsapjon a magyar témára, a Nyirő-ügyre, a magyar házelnök korteskörútjára, vagy Orbán Viktor minapi bukaresti útjára, ahol a magyar kormányfő nem azt kereste, miként rendezze a viszonyt a Ponta-kabinettel, hanem azzal a Traian Băsescuval tárgyalt, akinek pártja vasárnap katasztrofális vereséget szenvedett.
Egyébként a Tőkés védnöksége alatt álló Néppárt számára különösen fájdalmas csalódást jelenthet a volt püspök számára hazai pályának számító Bihar megyében mutatott teljesítmény, az, hogy miközben az RMDSZ Margitta város visszanyerése mellett valamennyi eddigi polgármesteri tisztségét megőrizte, az EMNT amellett, hogy nem nyert polgármesterséget, szorossá sem tudta tenni az eredményt, s mind a megyei tanács, mind a nagyváradi tanács esetében az 5 százalékos küszöb alatt maradt. Az okok elemzése majd a végleges eredmények ismeretében lesz igazán aktuális, ám az most egyértelmű, hogy a kampány utolsó napjaira eldurvult negatív kampány nem járult hozzá a néppárti, polgári párti eredmények javulásához, illetve a magyar szavazói kedv élénküléséhez. Ezzel együtt a kétszáz RMDSZ-es polgármester győzelme olyan eredmény, ami talán magukat a Szövetség vezetőit is meglepte.
Az eddigi adatokból levonható és az őszi parlamenti választásokra érvényes következtetés az, hogy az RMDSZ aligha kényszerül versenytársaival tárgyalásra a jelöltek kiválasztásáról. Sokkal inkább azt kellene elérni, hogy a most kijátszott magyar kártya valahogy visszakerüljön a pakliba. Feltéve, ha Budapest megint nem avatkozik be a lapok osztásába. Erdélyi Riport (Nagyvárad)2012. június 12.
Megsemmisült Tőkés és Szász csapata
Felemás győzelmet aratott az RMDSZ a romániai helyhatósági választásokon: a magyar-magyar versenyt fölényesen megnyerte, a magyar-román megmérettetésben azonban érzékeny vesztességeket szenvedett, elsősorban a magyar megosztottság következtében. Feketén-fehéren bebizonyosodott: az anyaországi beavatkozás ártalmas, a politikai sokszínűség támogatásaként előadott magyar kormányzati filozófia pedig csak álca, amely mögött a behódolni nem akaró RMDSZ tönkretétele az igazi cél.
A részleges eredmények alapján különösebb meglepetést nem hoztak a romániai helyhatósági választások. A papírforma igazolódott minden vonatkozásban: országos szinten földrengésszerű győzelmet aratott a Szociáldemokrata-Nemzeti Liberális Párt választási szövetsége, az USL, és középpárttá zsugorodott a volt kormánypárt, a Traian Basescu nevével fémjelzett, Emil Boc volt kormányfő által vezetett PDL. Az Ungureanu-kabinet megbuktatásával hatalomra került, a Victor Ponta-vezette kormány mögött álló új román politikai szövetség győzelme nem volt kérdéses, csupán annak mértéke. Az őszi parlamenti választásokon kétharmados győzelemre készülő Pontáéknak jól sikerült főpróba lett a helyhatósági választás. Olyannyira jól sikerült, hogy túl is nyerték magukat: Bukarest főpolgármesteri tisztségét kétharmaddal, a kerületeket úgyszintén, és minden nagyvárost "bevettek" még Erdélyben is, ahol mindeddig nem sikerült megvetnie a lábát a román baloldalnak. Basescuék utolsó mentsvára Kolozsvár, ahol Emil Boc, a nem végleges eredmények alapján, szoros versenyben ugyan és magyar szavazatok segítségével, de legyőzte USL-s riválisát.
A magyar-magyar megmérettetés is papírforma szerint alakult. A Budapest által támogatott belső ellenzék, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) egyike sem érte el az 1 százalékos küszöböt, egyetlen politikailag fontos pozíciót sem sikerült megszereznie, a székelyföldi településeken kívül a helyi képviselő testületekbe sem sikerült mandátumot szereznie. Mindkét formációt a Fidesz és Orbán Viktor segítségével hozták létre Erdélyben az RMDSZ ellenében. A 2008-as választási kampányban Orbán még személyesen, Tőkés László kíséretében kampányolt Szász Jenő polgári pártjának, ám azóta Szász kegyvesztett lett és a 2010-es Fidesz győzelem után Tőkés László személyére építve hozták létre az immár nem polgári, hanem néppártot. Kövér László kitartott Szász mellett, de a határon túli terület kormányzati "gazdái" - Németh Zsolt államtitkár és Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár - ezúttal Tőkésék mellett kampányoltak. Az EMNP előzetes ígérete ellenére, hogy csak ott indít jelölteket, ahol nem veszélyeztetik a magyar képviseletet, mindenhol, az etnikailag vegyes vidéken is indultak, az MPP viszont a Székelyföldre koncentrált.
Itt azonban az RMDSZ jobb eredményt ért el, mint 2008-ban. Sikerült visszaszereznie a négy évvel korábban MPP által elhódított települések túlnyomó többségét, Gyergyószentmiklós kivételével minden székely városban RMDSZ-es polgármester győzött, a helyi testületekben is kisebbségben maradtak vagy be sem jutottak a polgáriak és a néppártiak. A Székelyföldön kívüli, román többségű területeken azonban politikai kulcspozíciókat, esetenként pedig tanácsosi mandátumokat is veszített az RMDSZ a többes magyar indulásnak és az ebből fakadó magyar passzivitásnak köszönhetően. Az országos részvételi arány ugyan magasabb volt mint 2008-ban, a magyar viszont mindenhol átlag alatti. Bebizonyosodott, ami 2008-ban már a székelyföldi településeken is látszott: a magyar-magyar küzdelem nem ösztönzi a részvételt, sőt épp az ellenkező hatást váltja ki.
Megfontolhatnák lemondásukat Tőkésék
Mind a magyar pártokkal való verseny tekintetében, mind a 2008-as eredményekhez képest az RMDSZ megnyerte a helyhatósági választásokat - értékelt a részleges eredmények ismertetése után Kelemen Hunor RMDSZ elnök. "Az EMNP egyetlen ígéretét sem tartotta be: nem sikerült 600 ezer szavazót mozgósítani, és interetnikus környezetben is indítottak jelöltet. Ilyen eredmények után a magánszférában a vezetők le szoktak mondani" - hangsúlyozta Kelemen. Az RMDSZ elnök kiemelte: bár nincsenek végleges eredmények, az már látszik, hogy az RMDSZ polgármestereinek száma meghaladja a 200-at, míg 2008-ban 184 településvezetője volt, a tanácsosi mandátumok számában is hasonló emelkedés tapasztalható. Ugyanakkor nem lesz magyar polgármestere Szatmárnémetinek, Szászrégennek, és bár a Maros megyei tanácselnöki versenyben egyelőre az RMDSZ jelöltje vezet, a győzelem még nem biztos.
Eckstein-Kovács Péter az RMDSZ kolozsvári polgármester-jelöltje arra a kérdésünkre, hogy az interetnikus környezetben miért nem tudták hozni a magyar jelöltek az etnikai arányoknak megfelelő százalékot, illetve miért volt alacsonyabb a választási kedv, a politikus úgy vélekedett, ezeket a tényeket érdemes a jövőre nézve továbbgondolni. A több magyar jelölt indulása egyértelműen elbizonytalanított sokakat mind a részvétel, mind a választás tekintetében. Másrészt pedig mindenki szeretné, hogy szavazata érjen is valamit, hogy a győzteshez tartozzon, s ebből kifolyólag sokan az esélyesebbnek tűnő román jelöltre voksoltak. Ezzel sajnos számolni kell, mondta Eckstein.
Frunda György szenátornak, az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltjének nem sikerült legyőznie a 12 éve hivatalban lévő Dorin Floreát, magyar riválisaival szemben azonban fölényes győzelmet aratott. Lapunknak nyilatkozva elmondta, ahhoz, hogy Marosvásárhelyen győzni lehessen, az etnikai arányokat és a megosztottságot is le kellene győzni. Sajnos tudomásul kell venni, hogy az egykori székely fővárosban ma már a román lakosság van többségben és az etnikai szavazást egyelőre nem tudta meghaladni a társadalom. A magyarok három jelöltet indítottak, az esélyes román jelölt mögött viszont felsorakoztak a román pártok. A magyar-magyar verseny hatására kevesebb magyar ment el szavazni, ennek ellenére az RMDSZ megőrizte tanácsosi helyeinek számát és egyértelműen legyűrte magyar riválisait, amelyeknek nem sikerült mandátumot szerezniük. Az RMDSZ országos szereplése kapcsán is a szenátor azt emelte ki, figyelembe kell venni azt a megkerülhetetlen tényt, hogy az USL nem egy párt, hanem kettő, amely ha nem szövetségben indul, akkor másképpen festenének az arányok is.
Megosztottságot támogatni bűn
Az MSZP kisebbségpolitikusa, Szabó Vilmos parlamenti képviselő a romániai helyhatósági választásokat értékelve a Népszavának elmondta: "Arra számíthatunk, hogy az őszi parlamenti választásokat is fölényesen nyerheti a szocialista-liberális koalíció, és minden bizonnyal újra Victor Ponta alakít kormányt Bukarestben. Az MSZP számára a román baloldal előretörése, amely illeszkedik az európai tendenciákba, örvendetes. Egyúttal azonban azzal is számolnunk kell, hogy ez a kampány, Kövér László erdélyi útjai és megnyilvánulásai révén komoly feszültséggócot teremtettek a kétoldalú kapcsolatokban. Természetesen minket a magyar közösség helyzete és erdményei érdekelnek. A kampány, sajnálatos módon a megosztottság jegyében zajlott, és ez az eredményekre is rányomta bélyegét. Sok magyar szavazó maradt otthon, fájdalmas Szatmárnémeti vagy Szászrégen, Zsombolya, polgármesteri tisztségeinek vagy a szatmári tanácselnöki poszt elvesztése, és ez rossz előjel a parlamenti választások előtt. Mindez azt igazolja, hogy megosztottságot előidézni, támogatni az anyaországból mindig veszélyes, egyenesen bűn. Le kell vonni a konzekvenciákat azoknak is, akik a széthúzást szították. A politikai sokszínűség támogatásaként előadott fideszes kormányzati filozófia álca, ami mögött az igazi cél az RMDSZ megtörése volt. Nem sikerült, de romlottak a magyar pozíciók a Székelyföldön kívül, és ezt nem támogathatja tovább egyetlen felelős anyaországi kormányzat vagy párt sem."
Erőviszonyok a választás után
A megyei tanácselnökökre leadott szavazatok USL 50,29% PDL 14,51% RMDSZ 6,83% EMNP 0,72% MPP 0,71% A helyi tanácsosokra leadott szavazatok USL 35,23% PDL 14,38% RMDSZ 47% MPP 0,61% EMNP 0,59 A helyi tanácsosi helyek leosztása országos szinten a részleges eredmények alapján: USL: 5452 tanácsos (az összes tanácsos 36,95%-a) PDL: 2216 tanácsos (az összes tanácsos 15,02%-a) RMDSZ: 818 tanácsos (az összes tanácsos 5,54%-a) MPP: 89 tanácsos (az összes tanácsos 0,60%-a) EMNP: 75 tanácsos (az összes tanácsos 0,50%-a)
Gál Mária / Népszava. Népszava2012. június 13.
A magyarországi „beavatkozást” bírálja a budapesti ellenzék
A Fidesznek a romániai helyhatósági választásokba való beavatkozását bírálták a magyarországi ellenzéki pártok, amelyek szerint a „megosztó politika” nem hoz eredményt.
Az LMP szerint a választásokon bebizonyosodott, hogy az erdélyiek nem kérnek a Fidesz megosztó politikájából. Dorosz Dávid, a nemzeti összetartozás bizottság LMP-s tagja szerint kiderült, hogy „csúfos kudarcot szenvedett a Fidesz megosztó politizálása, ami egyértelműen az RMDSZ ellen irányult.” Hozzátette, hogy a Kövér László–Németh Zsolt–Tarlós István-trojka kampánya pedig „halálos csóknak bizonyult”, mert éppen azok a szervezetek szorultak háttérbe a választásokon, amelyeket meg akartak segíteni. Az ellenzéki politikus a választás legnagyobb tanulságának nevezte, hogyha a kormányoldal Budapestről „kívánja osztani az észt, és próbál szatellitpártokat létrehozni”, akkor azzal gyengíti a magyar közösségeket.
Az MSZP szerint a választások azt bizonyítják, hogy az erdélyi és a székelyföldi magyarság nem kér a Fidesz agresszív, megosztó politikájából. Ujhelyi István, a parlament szocialista alelnöke szerint ezt támasztja alá, hogy az RMDSZ annak ellenére tudta növelni polgármestereinek a számát, hogy a Fidesz az elmúlt hónapokban azt „a magyar adófizetők pénzén igyekezett térdre kényszeríteni”.
A Demokratikus Koalíció (DK) szomorúan, de nem meglepődve veszi tudomásul, hogy a helyhatósági választások tovább erodálták az erdélyi magyarság politikai és érzelmi összetartozását. Molnár Gábor, a DK ügyvezető alelnöke szerint a választási eredmények azt bizonyítják, hogy Orbán Viktor nemzetmegosztó politikája súlyos károkat okozott immár Erdélyben is. Molnár gratulált az anyaországból fújó ellenszél dacára helytálló RMDSZ-nek. „A két orbáni kreatúra, az MPP és az EMNP látványos bukása súlyos figyelmeztetés, és annak bizonyítéka, hogy a határon túlra irányított ostoba magyarságexport károkat okoz” – véli az ellenzéki politikus.
A Jobbik szerint a Budapestről támogatott pártok vártnál gyengébb szereplése megerősítette számára, hogy helyes álláspontot képviselt, amikor következetesen elutasította Magyarország beavatkozását az erdélyi választási küzdelembe, és nem foglalt állást egyik magyar politikai erő mellett sem. Szabadság (Kolozsvár)2012. június 14.
Lemondott Szőcs Géza, az utóda L. Simon László
Orbán Viktor miniszterelnök elfogadta Szőcs Géza lemondását, s egyben felkérte, hogy a továbbiakban miniszterelnöki főtanácsadóként végezze tevékenységét – tájékoztatta a magyar kormányfő sajtófőnöke, Havasi Bertalan az MTI-t szerdán.
A kultúráért felelős államtitkár szerdán közölte az MTI-vel, hogy felmentését kérte az emberi erőforrások miniszterétől. Sokkal több szempont szól amellett, hogy „változtassak és más feltételek közt próbáljam tovább szolgálni az eddig fontosnak tartott értékeket és ügyeket” – írta közleményében Szőcs Géza. Az erdélyi költő hangsúlyozta: irányítása alatt a kulturális államtitkárság tisztességes munkát végzett az elmúlt két évben. Szőcs Gézát – az Orbán-kormány többi államtitkárával együtt – 2010. június 2-án nevezte ki posztjára Sólyom László akkori köztársasági elnök.
„Három megfontolás szól amellett, hogy ugyanazt folytassam, amit az elmúlt két évben végeztem, ennél sokkal több – huszonhat – szempont pedig amellett érvel, változtassak és más feltételek közt próbáljam tovább szolgálni az eddig fontosnak tartott értékeket és ügyeket” – közölte lemondásának okairól az államtitkár.
Szőcs Géza hangsúlyozta: „Általános elismeréssel zártuk az uniós elnökség fél évét. Számos kultúrdiplomáciai sikert könyvelhettünk el, és befolyásos barátokat szereztünk országunknak az ellene folytatott legbrutálisabb agresszió időszakában. Nélkülünk ma sem 1956-os Intézet nem volna, sem Concerto zenekar” – tért ki az eredményekre.
A Ferihegyi repülőtér nem Liszt Ferenc nevét viselné, és a Liszt-év is szerényebben alakult volna, általában a magyar politika ázsiai nyitásában is fontos szerepet játszottak – sorolta. Szőcs Géza emlékeztetett arra, hogy az államtitkárság szerepvállalása nélkül az ország szegényebb lenne egy Stradivarius hegedűvel és a budapesti Délkelet-ázsiai Aranymúzeummal.
Az államtitkárság az egész kormányzaton belül a legsikeresebben vett részt az uniós pályázatokon, megteremtették a kultúra digitális átállásának alapjait, és jelentősen bővítették a nemzet szellemi egyesítésének eszköztárát – értékelt az államtitkár. Szőcs Géza kiemelte: mindig az általa helyesnek vélt ügyeket támogatta, nyilvános megszólalásaiban „szabadon gondolkodó énjének” adott hangot. Mint hozzáfűzte, kiállt amellett, hogy politikusi tevékenysége miatt ne „radírozzák ki irodalmunkból” Csurka István rendszerváltó írót, akárcsak amellett is: az erdélyi magyar közösség jogvédelmében egykor fontos szerepet játszó Tamás Gáspár Miklós életműve megérdemel egy jelentős állami elismerést.
„Ha azt véltem helyesnek, hogy ne változzon a Nemzeti Színház igazgatója, emellett érveltem. Ha elfogadhatatlannak láttam, hogy Nyirő Józseftől – akinek egyetlen könyvében sem találtam egyetlen embertelen, emberellenes, uszító, gyűlölködő mondatot sem – meg akarják tagadni a végtisztességhez való jogot is, ennek megfelelően cselekedtem. És mindezt nem ide-oda cikázva ellentétes politikai pólusok között, hanem saját morális és esztétikai megfontolásaim egyenesvonalú logikájának mentén” – tekintett vissza.
„Bárhogy is, azt, hogy az egymás torkát elvágni kész szekértáborok nem ugrottak egymásnak, saját szerepemnek is tulajdonítom. Ez nem sok, de nem is kevés. Utódaimnak szerencsét és sok sikert kívánok” – zárul Szőcs Géza közleménye. Szabadság (Kolozsvár)2012. június 14.
Orbán dilemmái
Kaptam egy levelet Orbán Viktortól. Aztán felhívott telefonon. Már attól tartok, holnap bekopog hozzám – mondta az egyik legismertebb ifjú humorista egy szórakoztató műsorban. Ezzel mindnyájan így vagyunk, mert hát mindnyájunkat megkonzultált a miniszterelnök szép piros-fehér-zöld díszítésű nemzeti konzultációs levéllel még a tavaly, sőt mosolygós, ifjúkori fényképét is elküldte nekünk, csekély egy milliárdért. Jönni nem jött egyelőre, csak az idei újabb konzultációs levél, újabb egymilliárdért.
Akárhogy nézem, annyiba került ez a szemfényvesztés, amennyit lecsípett a nemzeti együttműködés kormánya a határon túli támogatási keretből. Az előirányzatok megkurtítása alapján már az a gyanú is felébredt bennem, hogy vagy lesz szerencsénk az idén még egy egymilliárdos Orbán-fotós konzultációs levélhez, vagy valami nagy össznemzeti meglepetés készül. Arra tippeltem például, hogy régi jó szokása szerint ezúttal is elmegy kampányolni Erdélybe az utolsó percben, sérthetetlen diplomata autójával akár a Nyirő-hamvakat is magával viheti, ha már bajtársa és elvtársa, olyan csúnyán elpancserkodta a dolgot. De úgy látszik, nem akart újabb nyilvános lebőgést, mint 2008-ban, így csak hűséges fegyverhordozóit küldte a jól elaknásított erdélyi csatatérre. Ám Orbánt kemény fából faragták, nem adja fel egykönnyen. Betoppan akkor, amikor a legkevésbé várjuk – talán az őszi választási kampányban. Addig majd valahogy csak sikerül eldöntenie, hogy saját (Fidesz) képére és hasonlatosságára teremtett pártocskái közül melyik legyen az igazi: a 0,5 vagy a 0,6 százalékos? Esetleg megkérdezi az erdélyi nemzettársakat is egymilliárdért (maradt még annyi a megkurtított támogatási keretből, ha nem költötték el máris mind a Nyirő-temetésre, fenyőcsemetékre és demokrácia-központokra) nemzetiszínű levélben, hogy mi nőtt jobban a szívükhöz – a polgári vagy a néppárti, a fenyő vagy a csillag? Merthogy a fonnyadt tulipánt unja minden igaz magyar, az már rég eldöntetett Budapesten.
Hát, ezúttal őszintén nem irigylem a nemzet miniszterelnökét. Az előtte tornyosuló feladatot szinte nem lehet presztízsveszteség nélkül megoldani. Választási lehetőségei is nagyon korlátozottak, az egyetlen épkézláb alternatíva, az erdélyi magyarság egyetlen, többszöri választáson legitimitást nyert érdekvédelmi szervezete, az RMDSZ melletti kiállás vagy legalábbis a vele szembeni semlegesség pedig kizárt, mert a be nem hódolást az orbáni gondolkodás és rendszer sem megbocsátani, sem megtűrni nem tudja. Magyarországon, két évvel a kormányváltás után is, a legfőbb rendezőelv még mindig a bosszú és a főnök iránti feltétlen hódolat. A most lezárult romániai helyhatósági választási kampány, az, hogy a fideszes politikusok mindkét kis versenypárt mellett megjelentek támogatólag, azt bizonyítja, hogy az erdélyi ideológiai pluralizmus szükségességének fideszes kormányzati filozófiája nem volt más, mint álca. Az igazi és egyetlen cél az RMDSZ megalázása, pozícióinak rontása volt, ellenkező esetben vagy otthon tartotta volna embereit Orbán, vagy kiadta volna az ukázt, hogy ki a támogatható és támogatandó. Kövér László ugyan a Fidesz egyik alapembere, közismerten kezelhetetlen, önjáró figura, de ebben a pártban rend van és fegyelem, a Főnök akarata ellenére holtbiztos, hogy egyetlen politikusa sem flangálhatna a szomszédos országban, lebarbározva annak kormányát, kampányolva olyan párt mellett, amelyet nem tart arra érdemesnek a Vezér.
Ha ősszel újra három magyar szervezet áll rajthoz, az Orbán vereségének nyílt beismerése lesz. Ha mind a népieket, mind a polgáriakat engedi indulni, akkor régen rossz. Naivitás lenne azt hinni, hogy román pártfinanszírozás, társadalmi beágyazottság és helyi gazdasági hátország nélkül ezek a klónocskák Orbán és kormánya támogatása nélkül létezhetnének. Ha mégis újra megméretkezni támad kedvük, azt is utasításra teszik. Az azt jelenti, hogy maga a Vezér is beismeri: győzni már nem tud, de bosszút állni, rombolni még mindig lehet. Akkor Orbán sem toppan be majd váratlanul fát ültetni, nemzeti konzultációs levél sem érkezik. Csupán az ára, mert bizony sokszor rombolni drágább, mint építeni.
Gál Mária. Új Magyar Szó (Bukarest)2012. június 15.
/vezércikk/
Orbán-tanítványok Bukarestben
Egyelőre csupán ízelítőt kaptunk a napokban mindabból, amire számíthatunk a kormányzó szociálliberálisoktól a következő években. Az USL erődemonstrációi a helyhatósági választások eredményeivel párosítva riasztó képet festenek a jövőről: a jelenleg hatalom lévő pártoknak ősztől számítások szerint nem kétharmados, hanem háromnegyedes többségük lesz a parlamentben, és politikusaiknak már csak néhány – a demokráciában nélkülözhetetlen – intézményes féket kell kiiktatniuk ahhoz, hogy Orbán Viktorékhoz hasonlóan saját képükre alakíthassák az országot.
Románia átformálása és az új hatalom útjába álló akadályok felszámolása már most megkezdődött. Az helyhatósági választások eredményeitől diadalittas szociálliberálisok elsőként az Alkotmánybíróságot és az államfőt vették célba. A miniszterelnök éppen tegnap jelentette be, hogy egytől egyig lecserélné az alkotmánybírákat. Akárcsak annak idején Orbán Viktorét, Victor Ponta mozgásterét is korlátozza a taláros testület: jelenleg még meggátolhatja a szociálliberálisokat abban, hogy eltávolítsák a teljes hatalomátvételük utolsó nagy akadályát, Traian Băsescut.
Az államfő felfüggesztési kísérlete pedig már jó ideje megkezdődött. Ebbe a forgatókönyvbe illik az ország uniós képviseletéről szóló parlamenti nyilatkozat, illetve az alkotmánybíróság jogkörének törvénymódosítás révén történő szűkítése is. Miért kifogásolják Victor Pontáék, hogy az államfő vesz részt az EU-csúcsokon? Megtagadta-e valaha is az államfő a kormánnyal történő konzultálást az Európai Tanács ülései előtt? Traian Băsescu szerda este dokumentumokkal bizonyította be, hogy nem. Képviselt-e valaha is az államfő az ország érdekeivel – vagy akár szociálliberálisok nézeteivel – szögesen ellentétes álláspontot az EU kormány- és államfőinek találkozóin? Az eddigi állás szerint egyszer sem. Ne adj isten kínos helyzetbe hozta Romániát azzal, hogy papírgalacsinokkal vette célba Nicolas Sarkozyt a tárgyalóasztalnál, esetleg belecsípett Angela Merkel fenekébe az állófogadáson? Ilyen esetről sem tudunk. A kormányfőt az EU-csúcsokon történő részvételre úgymond felhatalmazó parlamenti nyilatkozat egyetlen cél szolgált: ürügyet keresni „a törvényhozók akaratával szembeszegülő” államfő eltávolítására. A szociálliberálisok egy alapvetően alkotmányjogi konfliktust politikai síkra tereltek. Ráadásul gyáva módon tették: a parlament azért nem határozat formájában foglalt állást az ország képviseletének kérdésében, mert a jogi szempontból irreleváns nyilatkozat nem támadható meg az Alkotmánybíróságon.
Az államfő és a miniszterelnök közötti konfliktus a jelek szerint csak az újságírók nyertek. Kedden és szerdán Traian Băsescu két részes kiselőadást tartott számukra az Európai Unió működéséről és döntési mechanizmusairól. Rájuk fért.
Cseke Péter Tamás. Új Magyar Szó (Bukarest)2012. június 17.
Külön kell választani a történelmi vitákat a politikai vitáktól – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a bécsi Die Presse vasárnapi számában megjelent interjújában a vitákat kiváltó magyarországi Horthy-emlékművek kérdéséről.
„Közép-Európában a kommunisták egyik fő küldetése az volt, hogy kitöröljék a múltat. A múltról szóló mostani viták erre reagálnak” – vélekedett a kormányfő, hozzátéve: az akkori korszak pártjai közül a Fidesz a kisgazdapárttal van legközelebbi rokonságban, amely ellenzékben volt Horthyval szemben. Orbán Viktor szerint emlékművek létesítéséről dönteni kizárólag az egyes önkormányzatok dolga, ugyanakkor a Horthyról szóló vitát hosszúnak és nagyon bonyolultnak nevezte. „Nem az én feladatom miniszterelnökként végleges ítéletet mondani. Amellett vagyok azonban, hogy a vita folytatódjon” – jelentette ki, leszögezve: Magyarország demokrácia, és ha az emberek meg akarnak vitatni valamit, akkor meg kell vitatniuk. Leszögezte, hogy egy Lenin-, Sztálin- vagy Hitler-emlékművet határozottan ellenezne. „Horthyt diktátornak nevezi valaki?" – felelt az újságnak arra kérdésére, hogy egy „hazai diktátor” emlékművével egyetért-e. „Szálasi Ferenc volt diktátor” – tette hozzá. Nyirő József újratemetésének ügyéről szólva kijelentette, hogy azt kegyeleti és nem politikai kérdésnek tartja, és nem ért egyet azzal, hogy Kövér László részvétele szimbolikus jelentőségű politikai lépés lett volna. „Csodálkozom, hogy Románia számára ez politikai kérdés" – mondta. Hozzátette, Budapesten nemrég megemlékeztek Kádár Jánosról is, amit szintén kegyeleti aktusnak tart. Különben a Fejér megyei Csókakőn szombaton felavatták Horthy Miklós egykori kormányzó mellszobrát, amely a Nagy-Magyarországról elnevezett téren kapott helyet. Az alkotás a második köztéri Horthy-szobor az anyaországban. Székelyhon.ro2012. június 18.
Baloldali tiltakozók zavarták meg a csepeli Nyirő-megemlékezést
Baloldali tüntetők zavarták meg a Nyirő József-megemlékezést, amelyet Csepelen a Radnóti Miklós Művelődési Házban tartottak pénteken. Az épület előtt a Demokratikus Koalíció szimpatizánsai tiltakoztak azellen, hogy Nyirő Józsefet épp a Randóti Miklósról elnevezett intézményben ünneplik.
Németh Szilárd, Csepel fideszes polgármestere „kis intermezzónak” nevezte a tüntetést, szerinte a tüntetők célja a „botránykavarás” volt. Az elöljáró megjegyezte, hogy a tüntetést szervező Vadai Ágnesnek, a Demokratikus Koalíció elnökségi tagjának a Parlamentben két Nyirő József- és egy Radnóti-kötetet fog ajándékozni, hogy megismerhesse az erdélyi író műveit.
Fráter Olivér történész felidézte a meghiúsult székelyudvarhelyi újratemetés körülményeit, szerinte az újratemetést a román hatóságok ellenállása és a helyi magyarság politikai érdekképviselete vezetőjének elutasító magatartása hiúsította meg. A történész elmondta: elkezdte kutatni Nyirő József második világháborús szerepvállalását, az eddigi eredményei azt mutatják, az író „nem vállalt tevőleges szerepet egyik diktatúrában sem”. Kijelentette: háborús bűnökkel nem vádolták meg, és nem ítélték el.
Takaró Mihály irodalomtörténész emlékeztetett: az író munkássága 2013. szeptember 1-jétől a nemzeti alaptanterv része lesz. Szerinte a két világháború közötti magyar irodalmi kánon csonka, torz, és helyre kell állítani. Mint fogalmazott, a kánonból ideológiai okokból száműzték a nemzeti-konzervatív irodalmat és az erdélyi irodalmat. Az irodalomtörténész, utalva Nyirő szélsőjobboldali múltjára, elmondta, a magyar irodalom számos alakját száműzhetnék a kánonból közéleti szerepvállalásaiért. Ugyanakkor leszögezte, szerinte a kommunista eszmével való szimpatizálás miatt nem kell kizárni a magyar irodalomból József Attilát, Babits Mihályt vagy Kosztolányi Dezsőt sem.
Megszólalt a Die Presse német lapnak adott interjúban a Nyirő-botrány kapcsán Orbán Viktor miniszterelnök is, aki kijelentette, hogy azt kegyeleti és nem politikai kérdésnek tartja, és nem ért egyet azzal, hogy Kövér László részvétele szimbolikus jelentőségű politikai lépés lett volna. „Csodálkozom, hogy Románia számára ez politikai kérdés” – mondta. Hozzátette, Budapesten nemrég megemlékeztek Kádár Jánosról is, amit szintén kegyeleti aktusnak tart. Krónika (Kolozsvár)2012. június 18.
Orbán Viktor: beszéljünk Horthyról!
„A Fidesz a korszak pártjai közül az ellenzéki kisgazdapárttal van közelebbi rokonságban”
Magyarország csak akkor vezeti be az eurót, ha „teljesen készen áll rá” – mondta a Die Presse című bécsi konzervatív lapnak Orbán Viktor. A miniszterelnök szerint szükséges Horthy Miklós történelmi szerepének megvitatása. „Az akkori korszak pártjai közül a Fidesz a kisgazdapárttal van legközelebbi rokonságban, amely ellenzékben volt Horthyval szemben” – fogalmazott Orbán Viktor. Magyarországot még sok évig nem érinti, hogy az Európai Unió az erősebb integráció, a fiskális és bankunió felé halad, amikor is a tagállamoknak a szuverenitás még nagyobb hányadáról kell lemondaniuk. „Levontuk a tanulságot a déli országok válságából, az eurócsoporthoz való túl gyors csatlakozás katasztrófához vezet” – jelentette ki Orbán Viktor a Die Presse vasárnapi számában megjelent interjúban.
Azaz Magyarország csak akkor csatlakozik az euróövezethez, „ha már teljesen készen áll rá”. Orbán Viktor a nemzetek Európája mellett foglalt állást. A kontinens legnagyobb előnye a sokszínűsége – jelentette ki. Úgy vélekedett, hogy a szuverenitáshoz kötődő jogok átadásakor „nagyon óvatosnak” kell lenni, s a kulcsfontosságú döntés ebből a szempontból az euróövezetbe való belépés kérdése. „Egyelőre nem tudni, hogyan vészeli át az euróövezet a jelenlegi válságot, és hogy belül lesz-e jobb vagy kívül” – mondta a kormányfő. „Vannak komoly nehézségeink, de eddig nagyon sikeresek voltunk abban, hogy közeledjünk céljainkhoz” – jelentette ki. Kormányra lépése előtt Magyarország rosszabb helyzetben volt, mint Görögország. Az IMF-program 2008-ban Európában Magyarország megmentését szolgálta. Görögország azóta összeomlott, Magyarország még mindig áll.
A miniszterelnök a baloldalról úgy vélekedett, hogy azt 2010-ben szétzúzták. A Fidesz minden időközi választást megnyert – mutatott rá azzal kapcsolatban, hogy az újságíró olyan közvélemény-kutatásokra utalt, amelyek az MSZP-nek a Fideszét megközelítő támogatottságát mutatták ki.
A vitákat kiváltó Horthy-emlékművek kérdéséről úgy vélekedett, hogy külön kell választani a történelmi vitákat a politikai vitáktól. „Közép-Európában a kommunisták egyik fő küldetése az volt, hogy kitöröljék a múltat. A múltról szóló mostani viták erre reagálnak” – vélekedett. „A Fidesz az akkori korszak pártjai közül a kisgazdapárttal van legközelebbi rokonságban, amely ellenzékben volt Horthyval szemben” – hangsúlyozta.
Emlékművek létesítéséről dönteni kizárólag az egyes önkormányzatok dolga – mondta. A Horthyról szóló vitát hosszúnak és nagyon bonyolultnak nevezte Orbán Viktor, „s nem az én feladatom miniszterelnökként végleges ítéletet mondani. Amellett vagyok azonban, hogy a vita folytatódjon” – jelentette ki. „Magyarország demokrácia. Ha az emberek meg akarnak vitatni valamit, akkor meg kell vitatniuk” – fogalmazott. Leszögezte, hogy egy Lenin-, Sztálin- vagy Hitler-emlékművet határozottan ellenezne. „Horthyt diktátornak nevezi valaki?” – felelt az újságnak arra kérdésére, hogy egy „hazai diktátor” emlékművével egyetért-e. „Szálasi Ferenc volt diktátor” –tette hozzá. Nyirő József újratemetésének ügyéről szólva kijelentette, hogy azt kegyeleti és nem politikai kérdésnek tartja, s nem ért egyet azzal, hogy Kövér László részvétele szimbolikus jelentőségű politikai lépés lett volna. „Csodálkozom, hogy Románia számára ez politikai kérdés” – mondta. Budapesten nemrég megemlékeztek Kádár Jánosról is, amit szintén kegyeleti aktusnak tart.