udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1808
találat
lapozás: 1-30 ... 1681-1710 | 1711-1740 | 1741-1770 ... 1801-1808
Névmutató:
Kovács Péter
2016. április 21.
Az EMNP és az RMDSZ listák melletti kampányolásra kéri Soós Zoltánt Szilágyi Zsolt
A marosvásárhelyi erős magyar képviselet megszerzése érdekében felkérte Szilágyi Zsolt EMNP-elnök Soós Zoltánt, a marosvásárhelyi magyarság közös polgármester-jelöltjét, hogy a kampánya során vegyen részt a saját tanácsosi listával induló Erdélyi Magyar Néppárt kampányrendezvényein is, és ne csak az RMDSZ számára, hanem az EMNP-s jelöltek számára is mozgósítson. Ezt egy mai, kolozsvári sajtótájékoztatón közölte az EMNP elnöke.
Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke, kampánykoordinátor aTransindexnek nyilatkozva nevetségesnek nevezte az EMNP elnökének a kérését, ugyanis ez nem illik bele a választási logikába. Elmondta: a választás elsősorban a versenyről szól, és az RMDSZ-nek nem az a feladata, hogy a gyengébb pártot helyzetbe hozza. Kitért arra is, hogy az EMNP-nek egy biztos befutó hely és egy billegő hely volt felajánlva a tanácsosi listán, amit a néppártosok nem fogadtak el, ilyen értelemben értelmezhetetlen Szilágyi kérése. (híszerk.).
Transindex.ro2016. április 22.
A nyelvi jogok a szórványban élőknek is kijárnak
"A kisebbségi jogok azoknak a szórványközösségeknek is kijárnak, ahol a magyarság arányaiban ugyan nem éri el a 20 százalékot, de lélekszáma meghatározó" – nyilatkozta Kovács Péter ügyvezető elnök annak kapcsán, hogy az RMDSZ egy április 21-én beterjesztett törvénytervezetben kéri, hogy Románia ültesse gyakorlatba a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában foglaltakat, vagyis alkalmazzanak az egészségügyi és a szociális szolgáltatásokat nyújtó közintézményekben anyanyelven beszélő személyzetet is, amennyiben egy kisebbség számaránya eléri a húsz százalékot, vagy meghaladja az 5000 főt.
Az ügyvezető elnök elmondta, az RMDSZ törekvése, hogy a kisebbségi jogokat biztosító törvénykezésben a százalék mellé ezt a számot is beemeljék, hiszen ez Erdély-szerte mintegy 70.000 magyar emberrel jelent többet a 20 százalékos szabályozásnál. Ebből a szempontból a legnagyobb lélekszámú magyar közösség Kolozsváron él, de a törvénykezdeményezésben foglaltak Arad, Brassó, Nagybánya, Zilah és Temesvár magyarságát is kedvezően érintenék.
"Ki kell harcolnunk igazunkat és azt, ami nekünk kijár. Nem adhatjuk fel a küzdelmet azért, hogy megszerezzük azt, amit már rég meg kellett volna kapnunk. Nem tudjuk most azt megítélni, hogy ennek a törvénynek az elfogadására milyen esélyek vannak, de nekünk, a romániai magyarság képviseleteként minden lehetőséget meg kell ragadnunk arra, hogy jogainkat bővítsük, és ne hagyjuk elveszni, amit már megszereztünk, különösen most, amikor oly sokan próbálnak azokból visszavágni" – hangsúlyozta az RMDSZ ügyvezető elnöke.
Népújság (Marosvásárhely)2016. április 25.
A nyelvi jogok a szórványban élőknek is kijárnak
A kisebbségi jogok azoknak a szórványközösségeknek is kijárnak, ahol a magyarság arányaiban ugyan nem éri el a 20 százalékot, de lélekszáma meghatározó” – nyilatkozta Kovács Péter ügyvezető elnök annak kapcsán, hogy az RMDSZ egy április 21-én beterjesztett törvénytervezetben kéri, hogy Románia ültesse gyakorlatba a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában foglaltakat, vagyis alkalmazzanak az egészségügyi és a szociális szolgáltatásokat nyújtó közintézményekben anyanyelven beszélő személyzetet is, amennyiben egy kisebbség számaránya eléri a húsz százalékot, vagy meghaladja az 5000 főt.
Az ügyvezető elnök elmondta, az RMDSZ törekvése, hogy a kisebbségi jogokat biztosító törvénykezésben a százalék mellé ezt a számot is beemeljék, hiszen ez Erdély-szerte mintegy 70 000 magyar emberrel jelent többet a 20 százalékos szabályozásnál. Ebből a szempontból a legnagyobb lélekszámú magyar közösség Kolozsváron él, de a törvénykezdeményezésben foglaltak Arad, Brassó, Nagybánya, Zilah és Temesvár magyarságát is kedvezően érintenék.
„Ki kell harcolnunk igazunkat és azt, ami nekünk kijár. Nem adhatjuk fel a küzdelmet azért, hogy megszerezzük azt, amit már rég meg kellett volna kapnunk. Nem tudjuk most azt megítélni, hogy ennek a törvénynek az elfogadására milyen esélyek vannak, de nekünk, a romániai magyarság képviseleteként minden lehetőséget meg kell ragadnunk arra, hogy jogainkat bővítsük, és ne hagyjuk elveszni azt, amit már megszereztünk, különösen most, amikor oly sokan próbálnak azokból visszavágni” – hangsúlyozta az RMDSZ ügyvezető elnöke.
Nyugati Jelen (Arad)2016. április 26.
Felhőtlen jókedv, tánc és napsütés
Kicsik és nagyok egyaránt nagyon jól szórakoztak a Rekettye Kulturális Egyesület által szervezett Nagykárolyi Gyermek és Ifjúsági Néptánctalálkozón, amelyet immár harmadik alkalommal rendeztek meg.
A rendezvény családi nappal egybekötött, táncházzal, kézműves foglalkozásokkal fűszerezett esemény, amelynek záróprogramja a délutáni gálaműsor volt.
A nap a kézműves foglalkozásokkal indult, az egyesület berkeiben tanuló gyerekek és szüleik festhettek, papírforgót készíthettek, origamizhattak, gyöngyöt fűzhettek, képeslapokra leveleket és magokat ragaszthattak, bőrkarkötőt készíthettek és még sok mást kipróbálhattak. A program helyszíne a Szent László Közösségi Ház volt, a jó időnek hála az asztalok kinn voltak az udvaron, így a gyerekek kedvükre szaladgálhattak és játszattak ha elfáradtak alkotás közben.
Az udvaron az íjászatot is ki lehetett próbálni, ami nagy népszerűségnek örvendett a kicsik körében.
Délben játékos táncház várta az apróságokat, melyet Benedek Árpád vezetett, és a Csillagocska zenekar kísért. A gyerekek nagyon élvezték a sok mókát és lelkesen vettek részt a játékokban, és a tánclépések szórakoztató elsajátításában.
Rövid ebédszünet után következett a várva várt gálaműsor a Városi Színházban, mely nagyon színes és változatos volt. A nézők láthatták és hallhatták az egyesület hangszeres növendékeit: citerásokat, furulyásokat, hegedűsöket, valamint a táncosait, óvodásoktól a felnőttekig. Vendégszereplőként mutatkozott be a börvelyi Bekek Néptánccsoport. A fináléban pedig a Rekettye táncosai előadták a Bikaütés című produkciót, ahol eladásra került volna a „fársángi bika". A jeleneteket felcsíki táncokkal fűszerezték. A műsor végén három generáció táncolt együtt a városi színház színpadán.
A szervezők ezúton szeretnének köszönetet mondani a szülőknek a sok segítségért és támogatásért, az Aranykapu Kulturális Egyesületnek, Szolomájer Timinek, Portik Erzsébetnek a kézműves foglalkozásokon nyújtott segítségért, Kovács Péter Zoltánnak a fényképekért, a nagyváradi Csillagocska zenekarnak és a magyarországi Tönköly zenekarnak a zenélésért, valamint oktatóinak, Agárdi-Nauner Évának, Bíró István Ferencnek, Szabó Adriennek, Székely Sárának és Varga Norbertnek, és mindenkinek, aki eljött, hogy részese legyen a gyerekfesztiválnak.
Főtámogató a Communitas Alapítvány, valamint a Steiger Kft., társszervező a Nagykárolyi Művelődési Ház és a szatmárnémeti Hagyományos Kultúrát Megőrző és Támogató Központ.
szatmar.ro2016. április 26.
Anyagi válság után politikai botrányba keveredett a PKE
Maszolhoz eljutott egy e-mail, amellyel a Partiumi Keresztény Egyetem egyik karának tanulmányi osztálya aláírásgyűjtőket toborzott az EMNP nagyváradi polgármesterjelöltjének. A rektor elhatárolódott az akciótól, az RMDSZ pedig azzal vádolja a Néppárt elnökét, hogy az Alapító Tanács tagjaként pártja céljaira használja az egyetemet. Szilágyi Zsolt elképzelhetőnek tartja, hogy a történtek hátterében az RMDSZ áll.
A tanügyi törvény előírásait megszegve, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nagyváradi polgármesterjöltje, Zatykó Gyula számára toborzott a múlt héten aláírásgyűjtőket a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE). Az intézmény egyik kara a fakultás összes diákját e-mailben értesítette arról, hogy az EMNP-nek „szüksége lenne emberekre”. Ismert, hogy az egyetem Alapítók Tanácsának tagja Tőkés László, az EMNP védnöke és Szilágyi Zsolt, a párt elnöke is.
A Maszol a PKE egyik, neve elhallgatását kérő hallgatójától jutott az e-mail birtokába. Ezt a közgazdaságtudományi kar tanulmányi osztályának – az egyetem honlapján is feltüntetett – címéről küldték szét a fakultáson lévő szakok levelezési csoportjainak.
A toborzó levelet Székely Betty, az EMNP ifjúsági szervezete, a Minta nagyváradi elnöke fogalmazta meg. Lényege, hogy az EMNP olyan egyetemi hallgatókat keres, akik aláírásokat gyűjtenek a párt jelöltjének a város különböző pontjain minden nap 10-től 16 óráig. A felkérés megfogalmazója megadta az elérhetőségeit is az esetleges érdeklődőknek.
Nem volt egyetlen jelentkező sem
Székely Betty a Maszolnak megerősítette, hogy valóban aláírásgyűjtőket toborzott az EMNP polgármesterjelöltje, Zatykó Gyula számára a PKE hallgatói között. Hangsúlyozta azonban, hogy a felhívást nem ő küldte szét a közgazdaságtudományi kar tanulmányi osztályának e-mail címéről. „Nekem nincs is hozzáférésem ehhez a címhez” – jelentette ki.
Elmondta, hogy mivel korábban a PKE hallgatója volt, az az ötlete támadt, hogy a diákoktól kér a párt számára segítséget. Tudomása szerint eljárásáról maga Zatykó Gyula polgármesterjelölt sem értesült. „A diákok egyik levelezési csoportjának tagja maradtam, és csak ennek a csoportnak küldtem el a felhívásomat. Azt nem tudom, hogy ki küldte szét a tanulmányi osztályról az összes hallgatónak a levelemet” – magyarázta.
Egyébként Székely Betty felhívása különösebben nem érdekelte a PKE közgazdász hallgatóit. A Minta nagyváradi elnöke kérdésünkre elmondta, hogy egyetlen diák sem jelentkezett nála segédkezni az EMNP-nek az aláírásgyűjtésben. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy – Székely Betty tájékoztatása szerint – önkénteseket keresett.
A közgazdaságtudományi kar dékánja, Molnár Erzsébet Ilona határozottan állítja: nem tudott arról, hogy a fakultás tanulmányi osztályának e-mail címéről zajlott az aláírásgyűjtők toborzása. A PKE megbízott gazdasági igazgatója a Maszolnak elmondta, a jómaga soha nem erről az e-mail címről kommunikál a hallgatókkal, ezt a kar titkársága használja a diákokkal való kapcsolattársra. A dékán közölte, utánanéz, hogy kiknek van hozzáférhetősége az elektronikus postafiókhoz, és a későbbiekben tájékoztat a fejleményekről.
Pálfi József rektor: nekünk most nem hiányzik ilyesmi
A PKE rektora – szavai szerint – portálunktól értesült arról, hogy az intézményt bevonták az ENMNP aláírásgyűjtő akciójába. „Nem hiszem, hogy nekünk most hiányzik ilyesmi” – jelentette ki a Maszolnak Pálfi József arra utalva, hogy anyagi válsága miatt most a magyar állam által finanszírozott egyetem átszervezés alatt áll, karokat, szakokat szüntet meg.
A rektor hangsúlyozta, elhatárolódik a közgazdaságtudományi karon történtekről. Közölte, maga is kíváncsi, kik a felelősök ezért a fakultáson. „Én ilyesmire nem adtam sem szóban, sem írásban az égvilágon senkinek nemhogy utasítást, de engedélyt sem. A pártpolitizálás teljes mértékben ki van zárva a Partiumi Keresztény Egyetemen. Kizárólag a nemzetpolitikát vállalom fel” – jelentette ki Pálfi József.
Kovács Péter: morálisan elítélendő és törvénytelen
Az RMDSZ ügyvezető elnöke, morális és törvénykezési szempontból is elfogadhatatlannak tartja a PKE-n történteket. „Nem lehet az, hogy egy politikai párt a saját érdekeire használjon fel egy magyarországi közpénzből finanszírozott felsőoktatási intézményt” – jelentette ki Kovács Péter. Emlékeztetett ugyanakkor arra, hogy a törvény szerint oktatási intézményekben tiltott a pártpolitizálás.
„Abban az áldatlan anyagi helyzetben, amelyben most található a PKE, az egyetem vezetőinek sokkal inkább arról kellene beszélniük, hogy mi a felelőssége az Alapító Tanács két tagjának, Tőkés Lászlónak és Szilágyi Zsoltnak az intézmény 35 milliárd régi lejnyi hiányának felhalmozásában” – fogalmazott a politikus.
Szilágyi Zsolt: felismerem Szabó Ödön módszereit
Az EMNP elnöke és a PKE alapítók tanácsának tagja képtelenségnek tartja, hogy az egyetem segédkezzen a Néppárt jelöltjének az aláírásgyűjtésben. Szilágyi Zsolt a Maszolnak elmondta, pártja mindig vigyázott arra, hogy a nagyváradi intézmény semlegességét tiszteletben tartsa. „Az pedig, hogy fiatalok önkéntesként segítenek nekünk az aláírásgyűjtésben, önmagában dicsérendő, mert aktívak és érdekli őket a közélet” – jegyezte meg.
Szilágyi ugyanakkor gyanúsnak tartja, hogy a támogató aláírások benyújtása után (Zatykó Gyula hétfőn iktatta jelölését – szerk. meg.) foglalkoztatják a sajtót a PKE-n történtek. Kovács Péternek arra a vádjára reagálva, hogy az Alapítók Tanácsa tagjaként az EMNP elnöke pártcélokra használja az intézményt, Szilágyi kijelentette: az sem tartja kizártnak, hogy az RMDSZ áll a közgazdaságtudományi karon történtek hátterében.
„Ebben a helyzetben, amiben található most a párt és az egyetem, akkor aberrációnak tartom a történteket, hogy akár az RMDSZ is szervezhette ezt az egészet. Felismerem Szabó Ödön (az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke – szerk. megj.) módszereit” – jelentette ki az EMNP elnöke.
maszol.ro2016. április 26.
Szilágyi szerint Biró és Kovács egy követ fújnak
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke egy Lebuktak és megbuktak című nyilatkozatban reagált a Magyar Polgári Párt elnöke körül kirobbant, Biró Zsolt „csúszópénzes” beszéde okozta politikai botrányra. Alább olvasható.
„Bíró Zsolt kiszivárgott ’spágás’ beszéde egyértelművé tette: a Magyar Polgári Párt elnöke és elnöksége erkölcsileg már rég, politikailag viszont a napvilágot látott marosvásárhelyi beszéd után végleg megbukott.
A felismerés elkerülhetetlenné vált: az MPP országos elnökségének bukása magával rántja a márkanevet, a fenyőfát is. Tudnivaló, hogy a párt több helyi szervezete már régóta konfliktusban áll az MPP központi vezetőségével. Számos tisztességes helyi vezető és tag is hangot adott annak, hogy szégyelli országos elöljáróit és politikájukat. A most kiszivárgott beszéd után nem csodálkozhatunk a becsületes, autonómiapárti és korrupcióellenes emberek véleményén és indulataikon.
A bukaresti korrupció és a politikai megfélemlítés és megvásárlás kapcsán Bíró Zsolt nem véletlenül emlegeti Tamás Sándort. Korrupciós ügyei kapcsán a már régen megtépázott hírnevű RMDSZ után most az MPP országos vezetői is felsorakoztak a balkáni oldalon. A kialakult helyzet annál is súlyosabb, hogy nem tudhatjuk, még mi derül ki a Magyar Polgári Párt központi vezetőségéről, valamint az MPP–RMDSZ-paktum titkos záradékairól. E paktum a magyarázata Kovács Péter RMDSZ-főtitkár Bíró Zsoltot minden áron mentegetni akaró, szerecsenmosdató nyilatkozatainak. Egy azonban biztos: ha számukra a ’kiállni, kiharcolni, képviselni’ jelszavak azt jelentik, amiről Bíró Zsolt szégyenérzet nélkül beszélt, úgy kijelenthetjük, nem kérünk módszereikből és politikai hitvallásukból!
Világosan kell látnunk: az erdélyi magyarok nem kérnek a korrupt politikusokból!
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnökeként – tagságunk és országos elnökségünk nevében – állíthatom: az általunk felvállalt politikai értékekkel, nemzeti programunkkal és célkitűzéseinkkel gyökeresen ellentétesek azok a módszerek és eljárások, melyeket Bíró Zsolt egy személyben is megjelenít. Épp ezért elhatárolódunk tőle és híveitől, és minden erőnkkel azon leszünk, hogy a bukaresti ügyeskedések és a Bíró Zsolt által szorgalmazott csúszópénz-politika helyett, egy új, átlátható és tiszta politikát képviseljünk.”
itthon.ma//erdelyorszag2016. április 27.
Önkormányzati pozícióinak a megőrzésére törekszik az RMDSZ
Önkormányzati pozícióinak a megőrzésére törekszik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a június 5-én tartandó önkormányzati választásokon - mondta az MTI-nek Kovács Péter, a szövetség ügyvezető elnöke szerdán, miután lezárult a jelöltlisták leadásának az időszaka.
A kampányfőnöki tisztséget is betöltő Kovács Péter elmondta: a szövetség legalább 200 polgármesteri tisztség és 2300 önkormányzati képviselői mandátum megszerzését tűzte ki célul. Hozzátette, hogy a számok a szövetség jelenlegi önkormányzati pozícióit jelzik, de jó esély mutatkozik a képviselet javítására is. A négy évvel ezelőtti választásokon ugyanis olyan körülmények között veszített fontos önkormányzati tisztségeket az RMDSZ, hogy a két nagy román párt - a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) - a Szociálliberális Szövetségbe (USL) tömörülve indult. Az a tény, hogy ezek a pártok most egymással versenyeznek, a román szavazatok fokozottabb megoszlását eredményezi, és a magyar jelöltek esélyeit növeli - vélte.
Kovács Péter elmondta: a szövetség meg szeretné duplázni az önkormányzati elnöki pozícióit, és a Hargita és Kovászna megyei mellett a Szatmár megyei és a Maros megyei önkormányzat négy évvel ezelőtt elvesztett elnöki pozícióját is vissza szeretné szerezni. Hozzátette, nem lehet kiszámítani, hogy kedvez-e e cél elérésének az a tény, hogy az idén nem közvetlen választással, hanem közvetve, a képviselő-testület tagjai közül választják ki az elnököt.
Hasonlóan fontos célnak nevezte, hogy Szatmárnémetiben Kereskényi Gábor, Marosvásárhelyen pedig a függetlenként induló Soós Zoltán nyerje meg a polgármesteri tisztséget. Úgy vélte, Szatmárnémetiben erre azért van esély, mert Dorel Coica jelenlegi polgármester - aki négy évvel ezelőtt az RMDSZ-es Ilyés Gyulát váltotta le - semmilyen választási ígéretét nem teljesítette. Marosvásárhelyen az növeli a magyar jelölt esélyét, hogy a várost 2000 óta vezető Dorin Florea ellen bűnvádi eljárások zajlanak, és míg a román szavazatok jobban megoszlanak majd, valamennyi magyar párt az előválasztáson kiválasztott Soós Zoltánt támogatja. Kovács Péter szerint arra is jó esély mutatkozik, hogy Nagy András visszatérjen a szászrégeni polgármesteri székbe.
Kovács Péter szerint nem jelent hátrányt az RMDSZ-nek az a tény, hogy mind a csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi polgármesterjelöltje, mind pedig a Hargita megyei elnökjelöltje ellen bűnvádi eljárás van folyamatban. Hozzátette, Ráduly Róbert, Antal Árpád és Borboly Csaba is élvezi a közösség bizalmát. Azt is megjegyezte, hogy különbséget kell tenni a székelyföldi vezetők és a Kárpátokon túli politikusok elleni eljárások között. "Míg Dél-Romániában több millió eurós korrupciós ügyekről van szó, addig például Csíkszeredában többek között egy 30 eurós benzinszámla miatt folyik eljárás az RMDSZ jelöltje ellen" - jelentette ki az RMDSZ ügyvezető elnöke.
Kovács Péter elmondta, mintegy tucatnyi magyar többségű településen támogatja az RMDSZ a Magyar Polgári Párt (MPP) polgármesterjelöltjét. Ezek között Gyergyószentmiklóst és Tusnádfürdőt említette. Nem tartotta "világvégének" azt, hogy Gyergyószentmiklóson belső konfliktus alakult ki az RMDSZ-szervezetben emiatt, aminek következtében a helyi RMDSZ-szervezet által nevesített polgármesterjelölt egy román párt színeiben pályázta meg a tisztséget, és a szövetség listája első helyein szereplő tucatnyi jelölt pedig tiltakozásképpen kilépett az RMDSZ-ből. Hozzátette, a jelöltállítás időszakában szinte természetes, hogy van olyan hely, ahol fellángolnak az indulatok.
Kovács Péter azt sem tartotta rendkívülinek, hogy Székelyudvarhelyen az RMDSZ polgármesterjelöltje, Arros Orsolya annak az újabb mandátumra függetlenként pályázó Bunta Leventének a leváltására készül, aki nyolc éven át az RMDSZ színeiben vezette a várost. "Nem látok abban semmi gondot, hogy egy korábbi rossz személyi döntést elismerjünk" - fogalmazott Kovács Péter. Hozzátette: hiba volt, hogy a szövetség négy évvel ezelőtt Bunta Leventét újabb mandátumhoz segítette.
Az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint arra is jó esély van, hogy a szövetség a jelenlegi négynél több jelöltet juttasson be a Kolozsvári önkormányzati testületbe, hiszen - mint fogalmazott - Horváth Anna sikeres alpolgármestere volt az elmúlt négy évben a városnak, és az RMDSZ-jelöltlista második helyén az egyházak jelöltjeként a rendkívül népszerű Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) politikusa szerepel.
Kovács Péter szerint a demográfiai változások aligha befolyásolják majd az eredményt, hiszen a magyarság számaránya országos szinten nem változott számottevően az elmúlt négy évben. Míg a szórványvidékeken csökkent, Székelyföldön nőtt a magyarok helyi aránya.
Gazda Árpád2016. április 28.
Pártgyűlést tartanak holnap az új egyházkerületi székházban
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetősége közös politikai gyűlésre invitálta a partiumi lelkészeket és RMDSZ-politikusokat a nemrég felavatott és felszentelt új nagyváradi székházába.
A Csűry István püspök és Varga Attila főgondok – volt RMDSZ-es parlamenti képviselő – által jegyzett április 18-i körlevelet a „Királyhágómelléki Református Egyházkerület Lelkipásztori Karának, a Partiumi Magyar Polgármestereknek, Megyei Alelnököknek és Parlamenti Képviselőknek” címezték és küldték ki azzal, hogy „közös dolgaink megbeszélésére a nagyváradi Egyházkerületi Székházban (Sulyok István u. 9. sz.) kerül sor, 2016. április 29-én, 10 órai kezdettel”.
A hír hallatán Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke közleményben foglalt állást, „A korrupció árnyékával terhelt magyar politikusokat tartsuk távol nemzeti intézményeinktől” című dokumentum alább olvasható:
Az elmúlt időszakban – valószínűleg a helyhatósági választásokra készülődvén – egyre többször tapasztalható, hogy az RMDSZ vezetői megpróbálják nemzetpolitikai szerepet is ellátó intézményeinket maguk alá gyűrni. Minden bizonnyal RMDSZ-es ráhatásra, 2016. április 29-re a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetősége tanácskozást hirdetett, amelyre a partiumi magyar politikusok egy részét, illetve a teljes lelkészi kart meghívta. Napirenden szerepel az egyházi javak visszaszolgáltatása, a Partiumi Keresztény Egyetem és a „minél teljesebb magyar képviselet" ügye. Az RMDSZ partiumi kampány-nyitó rendezvényének is beillő eseményre más erdélyi magyar politikai alakulat vezetőit nem hívták meg. Így ezúton hívjuk fel a szervezők és a közéleti ügyek iránt érdeklődők figyelmét az alábbiakra:
1.Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy a formailag az egyház keretében zajló szervezés eleve pártos részrehajlással történik. Az egyház semlegességét tiszteletben tartva, engedtessék meg, hogy megállapítsuk: amennyiben a találkozó célja valóban nemzeti fontosságú ügyeink és a „minél teljesebb magyar képviselet működése" lett volna, a szervezőknek, a korábbi bő két évtized vonalvezetésének megfelelően, nem aktuálpolitikai, hanem nemzetpolitikai célokat kellett volna követniük.A magunk részéről nemzeti ügyeink előmozdítása érdekében bármikor készen állunk a párbeszédre. Reményünket fejezzük ki ugyanakkor, hogy a KREK megpróbál és ellen tud állni a politikai nyomásnak, és nem lesz a korrupciós ügyei miatt súlyosan megtépázott RMDSZ választási ügynöke. Meggyőződésünk, hogy történelmi egyházaink nemzetmegtartó erejét nem szabad elprédálni szűklátókörű politikai érdekekért.
2. Önmagában üdvözlendő tény, hogy az RMDSZ vezetői – nyilatkozataikban legalábbis –megpróbálják előmozdítani az elkobzott egyházi ingatlanok ügyét. Számunkra példaértékű a Románia EU-csatlakozása előtt történelmi egyházaink püspökei által egyhangúan megfogalmazott kérés: az egyházi javak visszaszolgáltatása legyen integrációs feltétele az ország uniós csatlakozásának. Ezzel ellentétesen az RMDSZ akkor „feltétel nélkül" támogatta Románia uniós tagfelvételét. Tekintettel arra, hogy az RMDSZ máris az őszi választások utáni kormányra kerülését tervezi, reméljük, hogy néhány hónap múlva hasonlóképpen fontosnak tartja majd a restitúciót, mint most, ellenzéki szerepkörben. 3. A Partiumi Keresztény Egyetem az elmúlt hónapok válságos időszaka után újra elindult a konszolidáció és az építkezés útján. Aggasztó, hogy a Kovács Péter és Szabó Ödön által fémjelzett politikai vonal képviselői nem az egyetem nemzetpolitikai fontosságát, hanem a lehetséges zsákmányt látják benne. Tekintettel arra, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület egyik alapítója az erdélyi magyar felsőoktatási hálózatot működtető Sapientia Alapítványnak, tisztelettel felkérjük a KREK vezetőit, segítsenek abban, hogy a PKE politikai semlegessége az eddigi évekhez hasonlóan továbbra is megmaradjon és a Tőkés László volt református püspök által alapított egyetem a jövőben is el tudja látni nemzetpolitikai feladatait. A Partiumi Keresztény Egyetem közös erőfeszítéssel létrehozott érték, nem engedhetjük, hogy a bukaresti zsákmánypolitika magyar képviselőinek áldozatává váljon!
A helyhatósági választásokat megelőző időszakban vagyunk. Esély van arra, hogy az eddigi két és fél évtized nagyrészt eredménytelen, egy helyben topogó terhelt időszaka után változtassunk sorsunkon. Tisztelettel felkérjük ezért a tanácskozás résztvevőit, hogy velünk együtt támogassák az erdélyi magyar politika megújulását. Ennek előfeltétele, hogy a korrupció árnyékával terhelt magyar politikusokat közös erővel tartsuk távol a döntésektől és nemzeti intézményeinktől.
A nagyváradi tanácskozás jó alkalom lehet arra is, hogy Kelemen Hunor elnök úr áttekintse azokat a partiumi jelölt listákat, amelyeket a korrupciós botrányaikról elhíresült RMDSZ-szervezetek állítottak helyi és megyei szinteken. Reméljük, közös érdekünk, hogy a magyarok szavazataiért versengő politikusok minden gyanútól mentesek legyenek.
Meggyőződésünk, hogy az erdélyi magyar társadalom egésze és annak részeként a református közösség is korrupciómentes magyar közéletet szeretne!
itthon.ma//erdelyorszag2016. április 29.
Nekünk jár, nekik jut
Jókora követ dobott az erdélyi állóvízbe az Átlátszó Erdély nevű blog: tegnap elkezdte közzétenni, hogy 2009 óta mire és miként költi az RMDSZ a román kormánytól kapott költségvetési támogatást. Alapos tényfeltárás után Sipos Zoltán újságíró sorozatot indít erről a vitatott kérdésről, olyan adatok közzétételét ígéri, amelyről eddig az átlagos erdélyi magyar ember jóformán semmit nem tudott.
Nem is tudhatott, hiszen a jogszabályi és az elszámoltatási előírásoknak mindvégig figyelmesen megfelelő érdekvédelmi szövetségnek – a közpénzből juttatott támogatás nem pártnak, hanem parlamenti képviselettel rendelkező romániai nemzeti közösségeknek folyósítható – a törvényben rögzített állami intézményeknek kellett elszámolnia, s ezt mindenkor be is tartották. Az érdeklődőket pedig a hivatalosan ugyan közzétett, ám valójában csak igen körülményesen elérhető dokumentumok tanulmányozására bátorították, honlapjukon, más nyilvános fórumokon pénzügyeiről, támogatási rendszeréről nem lehetett információt szerezni. Pedig a román jogalkotó megfogalmazása szerint az RMDSZ kezelője – és nem címzettje – a romániai magyar kisebbségnek szánt állami támogatásnak, a közzétett információk szerint ugyanakkor 2009–2015 között mintegy 28 millió eurónak megfelelő juttatásról van szó. Nyilvánvalóan a pénzt nem lehet repülőből szétszórni Erdély magyar lakta térségei fölött, de hogy mi a méltányos megoldás, arról már lehet vitatkozni. A támogatás összértékének 20–25 százaléka megpályázható ugyan a Communitas Alapítványnál, viszont a többi saját belátás szerint költhető el, célirányosan ugyan – székházak működtetésére, ingatlanok vásárlására, alkalmazotti fizetésekre, szolgálati autókra stb. –, de meglehetősen nagyvonalú elszámoltatás mellett. Mindez, persze, mind jogszerű. Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke is ezt emelte ki gyors reagálásában, olvasásra is ajánlva az Átlátszó Erdély sorozatát: „hiszen két dolog derül ki, a szövetség pénzügyeire vonatkozó minden adat hozzáférhető, és az utolsó bani is törvényesen van elköltve”. Amit a törvény nem tilt, az megtehető. Ám az erdélyi – költségvetésileg is támogatott – magyar ember joggal várhatná el, hogy legalább tudjon arról, ami járna neki, de nem jut. A nyilvánossággal az RMDSZ bármiféle gyanakvást elkerülhetett volna, lefegyverezhette volna az örök bizalmatlanokat, akik szerint saját malmukra csorgatják a költségvetési forrásokat. De nem ez történt, noha tehették volna, nem érezték szükségesnek, hogy a szavazótábor is tudja, mire használták a romániai adófizetők pénzét. Ezért borítékolhatóan jókora hullámzást eredményez majd az erdélyi állóvízbe dobott kő. Hiszen az átlagos erdélyi magyar ember közelébe sem kerül a támogatására szánt közpénznek, s bizony, évekig tartó titkolózás után elég nehéz megmagyarázni, hogy a szűk körben hozott, pénzelosztással kapcsolatos döntések nem saját érdekek, hanem kizárólagosan közösségi szempontok szerint történtek.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. április 29.
Mire költi az RMDSZ az erdélyi magyarság pénzét?
2009 óta az RMDSZ a magyar közösségnek járó támogatás kezelőjeként összesen több mint 28 millió eurónyi költségvetési támogatást kapott a román kormánytól. Ennek az összegnek egy kisebb részét (20–25 százalékát) nyilvános pályázatokon osztják szét különféle közösségi programokra, könyvkiadásra és médiaorgánumok támogatására. A többi pénz sorsa nem volt ismert eddig – mindez az Átlátszó Erdély oknyomozó portálon jelent meg tegnap, a Sipos Zoltán által jegyzett tényfeltáró riport első részében elsősorban az adatokhoz való hozzáférés nehézségeit, a finanszírozás jogi hátterét és az elszámoltatás körülményeit ismerhetjük meg. Az alábbiakban az első rész néhány fontosnak ítélt passzusát idézzük.
A kormány 1994 óta éves támogatásban részesíti a Románia területén élő, hivatalosan elismert 19 kisebbséget, így segítve őket, hogy hagyományaikat, kultúrájukat ápolják. A pénzt a kormányfőtitkárság költségvetéséből folyósítják az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalán keresztül. A támogatást egy, a kisebbséget képviselő szervezet kapja – az erdélyi magyarság esetében 2009 óta ez a szervezet az RMDSZ.
Az idők során a támogatás, illetve annak kezelése számos vitát okozott az erdélyi magyar közösségben. Az 1996/27-es párttörvény megjelenése előtt ezt az összeget az RMDSZ kezelte, mely az elosztásba bevonta a civil szféra képviselőit is. A párttörvény megjelenése után azonban az RMDSZ-nek az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet (EMKE) kellett megjelölnie a pénz kezelőjeként, különben nem kaphatott volna politikai alakulatként támogatást. Idővel azonban az EMKE lemondott a pénzosztás feladatáról, és 2003-tól az RMDSZ a Communitas Alapítványt nevezte meg a költségvetési támogatások elosztójaként.
A pénzosztás már a kétezres évek elején is meglehetősen homályos kritériumok szerint történt. Erről először a Transindex Disputa fórumában kezdtek el beszélni, azután a Krónika írt több tényfeltáró anyagot a Communitas-pénzekről. Kiderült például, hogy a Communitas kuratóriuma és az RMDSZ akkori csúcsvezetése között számos átfedés volt, illetve a Communitas fizetési listáin szerepelt egy sor RMDSZ-politikus és alkalmazott (ez elvben tiltott pártfinanszírozásnak számított). A kétezres években, míg az erdélyi magyarságnak járó támogatást a Communitasnak folyósították, az RMDSZ pártként vett fel költségvetési támogatást. 2009-től azonban az RMDSZ lemondott a pártoknak járó támogatásról, és átvette a kisebbségnek járó támogatás kezelését. A Communitas Alapítvány funkciója ezentúl az, hogy nyílt pályázaton kiossza az RMDSZ által rendelkezésére bocsátott keretet, jobban mondva annak egy részét.
Az RMDSZ vagy az erdélyi magyarság pénze?
Régóta vita folyik arról, hogy kié ez a pénz. Azé a szervezeté, melyet a kormányhatározat nevesített, vagy pedig az erdélyi magyar közösségé, a Communitas, illetve jelenleg az RMDSZ pedig csak kezeli és elosztja azt? A 396/2009-es kormányhatározat mellékletében feltűnő magyarázatból egyértelműen kiderül, hogy a pénzt a magyar kisebbségnek szánják, az RMDSZ pedig csak kezelője az összegnek. („Uniunea Democrată Maghiară din România este beneficiara şi va gestiona sumele alocate de la bugetul de stat minorităţii maghiare din România, începând cu cele aferente lunii martie 2009”). Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint azonban „a pénz az RMDSZ-é mint a magyarságot a parlamentben képviselő szervezeté, és az RMDSZ egyedüliként a kisebbségi szervezetek körében úgy döntött, hogy ebből nemcsak saját programjait és működését, hanem évente ezres nagyságrendben közösségi programokat is finanszíroz”.
Nem költhetnek bármire
A kormányfőtitkárság által nyújtott támogatást azonban a kedvezményezettek nem költhetik bármire, csak a székházak működtetésére és javítására, bérekre, sajtó- és könyvkiadásra, kulturális rendezvények szervezésére, ingó és ingatlan javak megvásárlására, valamint uniós pályázatokhoz szükséges önrész finanszírozására lehet fordítani. Az Átlátszó Erdély azt is kiderítette, hogy az RMDSZ-nek igen nagyvonalúan kell elszámolnia az évi 4–4,5 millió euróról, összesítésük mellékletekkel együtt sem több egy vékonyka, körülbelül száz oldalas mappánál, ennek nagy részét az RMDSZ által támogatott rendezvények, civil szervezetek és kiadványok több tucat oldalon történő felsorolása teszi ki, és akár több százezer eurós nagyságrendű összeg kifizetését is indokolhatja úgy, hogy annak célját egészen vázlatosan, egy-két szóban jelöli meg.
Az Átlátszó Erdély első következtetései:
* a nyílt pályázatok mellett a Communitas Alapítványnak van egy nem nyilvános pályázati kerete, ahova meghívásos alapon nyújthatnak be pályázatot RMDSZ-hez közel álló civil szervezetek
* a költségvetési támogatás tekintélyes része székházak fenntartására – rezsiköltségekre, karbantartásra és javításra – megy
* szintén nagy tételnek számítanak a személyi kiadások: az RMDSZ alkalmazásában levő személyek száma 2009 óta több mint duplájára nőtt, fizetésük sokszor messze fölötte van az átlagfizetésnek
* az utóbbi években az RMDSZ egy sor felső-középkategóriás autót, valamint néhány nagy értékű ingatlant vásárolt – ezek egy része szolgálati lakás.
(Forrás: Erdely.atlatszo.hu)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. április 29.
Nem számol el tételesen az RMDSZ az állami pénzekkel
A magyar közösségnek járó támogatás kizárólagos kezelőjeként az RMDSZ több mint 28 millió euró költségvetési támogatást kapott a román kormánytól 2009 óta, s míg ennek az összegnek egy kisebb részét nyilvános pályázatokon osztják szét közösségi programokra, a többi pénz sorsáról keveset lehet megtudni – mutat rá legfrissebb cikkében az Átlátszó Erdély.
Az oknyomozó blog egy cikksorozatban kívánja feltárni, hogy a szövetség mire költi az erdélyi magyarságnak járó kormánytámogatást.
A sorozat első, csütörtökön közzétett részéből kiderül, az RMDSZ által az elmúlt hét évben a költségvetési támogatást folyósító hivatalhoz – a kormányfőtitkársághoz – benyújtott beszámolók nem nyújtanak teljes képet arról, hogy az alakulat hogyan gazdálkodik az évente kézhez kapott 18–20 millió lejjel. A támogatás kezeléséről nem lehet anyagot találni az RMDSZ honlapján sem.
A kormány egyébként 1994 óta éves támogatásban részesíti a Románia területén élő, hivatalosan elismert 19 kisebbséget, így segítve őket abban, hogy hagyományaikat, kultúrájukat ápolják. A pénzt a kormányfőtitkárság költségvetéséből folyósítják az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalán keresztül. A támogatást egy, a kisebbséget képviselő szervezet kapja, az erdélyi magyarság esetében ezzel 2009 óta kizárólag az RMDSZ foglalkozik.
Az indoklások egy részének az áttanulmányozása alapján az Átlátszó Erdély szerint kiderül például, hogy a nyílt pályázatok mellett a szövetség által létrehozott Communitas Alapítványnak van egy nem nyilvános pályázati kerete, ahova meghívásos alapon nyújthatnak be pályázatot RMDSZ-hez közel álló civil szervezetek.
Az oknyomozó blog írása rámutat arra is, hogy az RMDSZ az utóbbi években több felső-középkategóriás személygépkocsit, valamint néhány nagy értékű ingatlant vásárolt, ezek egy része szolgálati lakás. A cikk szerint a beszámolók egészen vázlatosak: egy bukaresti ingatlanvásárlás esetében például csupán két szó, „Imobil Bucureşti" jelenik meg, valamint a 904 ezer lejes vételár.
Az oknyomozó blog írása pontatlanságokra is rámutat, egy 2009-ben Kolozsváron megvásárolt ingatlan címét például rosszul adták meg a beszámolóban. A megadott címen, mint kiderült, egy veteményeskert és egy kis fabódé áll, a szövetség ingatlanja egy másik házszám alatt található. Az indoklások alapján nagy tételnek számítanak a székházak fenntartására szánt költségek mellett a személyi kiadások is: az RMDSZ alkalmazásában levő személyek száma 2009 óta több mint duplájára nőtt, fizetésük sokszor átlagon felüli, derül ki továbbá az írásból.
Az RMDSZ egyébként az 1996-os párttörvény megjelenése után az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet (EMKE) jelölte meg a pénz kezelőjeként, hogy kaphasson támogatást politikai alakulatként, 2003 és 2009 között pedig a Communitas Alapítványt bízta meg ezzel a feladattal. A Krónika abban az időszakban több tényfeltáró anyagban is rámutatott, már abban az időszakban sem volt egyértelmű, hogy a közösségnek járó támogatást milyen kritériumok alapján osztják. 2009-től az RMDSZ lemondott a pártoknak járó támogatásról, és visszavette a pénzkezelés jogát.
Kovács Péter: mindenki olvassa el
Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke csütörtökön Facebook-oldalán mindenkinek azt ajánlotta, hogy olvassák el az Átlátszó Erdély által indított sorozatot, ugyanis szerinte két dolog derül ki ebből: „a szövetség pénzügyeire vonatkozó minden adat hozzáférhető, és az utolsó bani is törvényesen van elköltve.”
Később „néhány ténnyel” egészítette ki az oknyomozó blog által közölteket. Arra az állításra, miszerint „az RMDSZ alkalmazásában lévő személyek fizetése sokszor messze fölötte van az átlagfizetésnek”, azt válaszolta, hogy „az RMDSZ alkalmazásában, a központi szervezetnél és 18 megyében összesen 116 személy dolgozik, átlag fizetésük nettó 1115 lej. Romániában az átlagbér nettó 1950 lej, Kolozs megyében 2166 lej.”
Kovács Péter arra a részre is reagált, miszerint „az RMDSZ egy sor felső-középkategóriás autót vásárolt”. Az ügyvezető elnök közölte, „az RMDSZ tulajdonában, a központi szervezet és 18 megyei szervezet használatában 15 Logan, 9 Skoda, 3 Volkswagen és 1 Honda gépkocsi van, átlagéletkoruk 5 év, átlagban 110 000 kilométert futottak.”
Amint arról beszámoltunk, idén 15,3 százalékkal nőtt a nemzeti kisebbségek szervezeteinek nyújtott román állami támogatás az előző évhez képest, ebből az RMDSZ 22,87 millió lejt kapott. Kovács Péter korábban úgy nyilatkozott, a szövetség az eddigi évekhez hasonlóan idén is kulturális, oktatási és ifjúsági programokra, és a magyar média támogatásra költi az összeg legnagyobb részét, de ebből a pénzből fedezik az RMDSZ működési költségeit is. Hozzátette, idén is a támogatás húsz százalékát osztják ki pályázati úton.
Korábban az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) sérelmezte, hogy a román költségvetési támogatás fölött az RMDSZ egyedül rendelkezik, és a közösség számára átláthatatlanul kezeli ezeket a forrásokat.
Krónika (Kolozsvár)2016. április 29.
Mire költik az erdélyi magyarság pénzét? Publikáljuk az RMDSZ beszámolóit
2009 óta az RMDSZ a magyar közösségnek járó támogatás kezelőjeként összesen több, mint 28 millió eurónyi költségvetési támogatást kapott a román kormánytól. Ennek az összegnek egy kisebb részét nyilvános pályázatokon osztják szét különféle közösségi programokra, könyvkiadásra és médiaorgánumok támogatására. A többi pénz sorsa nem volt ismert eddig.
Két nagy kartondobozban legalább fél köbméternyi papírt hoznak ki március 14-én a Victoria palota egyik hátsó bejáratánál levő olvasóterembe az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának (Departamentul Relaţii Interetnice, DRI) munkatársai: ezek azok az indoklások, melyeket az RMDSZ 2009 óta elküldött a költségvetési támogatást folyósító hivatalnak.
Fényképezőgépet, telefont leadjuk, leülünk egy mágneses kapu mellett levő asztalhoz, és munkához látunk: a DRI-vel való megegyezés értelmében egy munkanapunk van arra, hogy a dokumentumokat átnézzük, kijegyzeteljük, és esetleg egy kis részükről másolatot kérjünk.
A kezdeti lelkesedésünk azonban csakhamar alábbhagy: a mappákat lapozgatva kiderül, hogy ezek a beszámolók sem nyújtanak részletes és teljes képet arról, hogy mire költi az RMDSZ azt az évi 18-20 millió lej (napi árfolyamon 4-4,5 millió euró) közpénzt, amit az erdélyi magyarság támogatására folyósít Bukarest, és melynek elköltéséről az RMDSZ honlapján egy szót sem lehet találni.
Beszkennelni túl nagy munka
Az első, RMDSZ beszámolóinak a kiadását kérő adatigénylést 2016 januárjában küldtük el – ekkor még úgy tűnt, a DRI fénymásolva elküldi az összes dokumentumot, ahogy kértük. Később aztán értesítettek, lehetetlent kérünk: a hivatalnak nincsen erőforrása arra, hogy ekkora volumenű munkát elvégezzen.
Némi huzavona után sikerült megegyezni abban, hogy a dokumentumokhozhozzáférést biztosítanak a kormány székhelyén – így egy napunk volt arra, hogy a DRI hivatalnokainak a segítségével a két kartondoboznyi anyagból kikeressük a minket érdeklő információkat.
És bár a teljes dokumentumcsomó feldolgozása nem sikerült, az mégis kiderült, hogy:
– a nyílt pályázatok mellett a Communitas Alapítványnak van egy nem nyilvános pályázati kerete, ahova meghívásos alapon nyújthatnak be pályázatot RMDSZ-hez közel álló civil szervezetek;
– a költségvetési támogatás tekintélyes része székházak fenntartására – rezsiköltségekre, karbantartásra és javításra – megy;
– szintén nagy tételnek számítanak a személyi kiadások: az RMDSZ alkalmazásában levő személyek száma 2009 óta több mint duplájára nőtt, fizetésük sokszor messze fölötte van az átlagfizetésnek;
– az utóbbi években az RMDSZ egy sor felső-középkategóriás autót, valamint néhány nagy értékű ingatlant vásárolt – ezek egy része szolgálati lakás.
De miről is van szó?
A kormány 1994 óta éves támogatásban részesíti a Románia területén élő, hivatalosan elismert 19 kisebbséget, így segítve őket abban, hogy hagyományaikat, kultúrájukat ápolják.
A pénzt a Kormányfőtitkárság költségvetéséből folyósítják a Kormányfőtitkárság keretein belül működő Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalán keresztül. A támogatást egy, a kisebbséget képviselő szervezet kapja – az erdélyi magyarság esetében 2009 óta ez a szervezet az RMDSZ.
Az idők során a támogatás, illetve annak kezelése számos vitát okozott az erdélyi magyar közösségben.
Kezdetben, az 1996/27-es párttörvény megjelenése előtt ezt az összeget az RMDSZ kezelte, mely az elosztásba bevonta a civil szféra képviselőit is. A párttörvény megjelenése után azonban az RMDSZ-nek az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet (EMKE) kellett megjelölnie a pénz kezelőjeként, különben nem kaphatott volna politikai alakulatként támogatást.
Miután az EMKE maga kérte a pénzosztás feladatának átadását tekintettel az egyre gyarapodó tevékenységre és a más területeken is meglevő adminisztrációs kötelezettségekre, 2003-tól az RMDSZ a Communitas Alapítványt nevezte meg a költségvetési támogatások elosztójaként.
Már a Communitas-időkben is titkolózás folyt
A pénzosztás már a kétezres évek elején is meglehetősen homályos kritériumok szerint történt. Erről először a Transindex Disputa fórumábankezdtek el beszélni, azután a Krónika írt több tényfeltáró anyagot a Communitas-pénzekről.
Kiderült például, hogy a Communitas kuratóriuma és az RMDSZ akkori csúcsvezetése között számos átfedés volt, illetve a Communitas fizetési listáin szerepelt egy sor RMDSZ-politikus és alkalmazott (ez elvben tiltott pártfinanszírozásnak számított).
Szintén a Krónika érdeme az, hogy Takács Csaba, az RMDSZ akkori ügyvezető elnöke nyilvános beszámolót kellett tartson a Communitas pénzügyeiről (a fontosabb krónikás anyagok itt letölthetők).
A kétezres években, míg az erdélyi magyarságnak járó támogatást a Communitas-nak folyósították, az RMDSZ pártként vett fel költségvetési támogatást (a Kormányfőtitkárság kimutatása itt).
2009-től az RMDSZ lemondott a pártoknak járó támogatásról, és átvette a kisebbségnek járó támogatás kezelését. A Communitas Alapítvány funkciója ezentúl az, hogy az RMDSZ által rendelkezésére bocsátott keretet – jobban mondva annak egy részét – nyílt pályázaton kiosztja.
Anyagunk erre a 2009-2015-ös időszakra fókuszál, azért, mert erről a periódusról gyakorlatilag semmilyen lényegi információval nem rendelkezünk – sem az RMDSZ, sem pedig az erdélyi magyar sajtó nem közölt erről részleteket.
2000-2007 között az RMDSZ-nek politikai pártként folyósítanak támogatást;
2008-ban az RMDSZ nem kap támogatást;
2009-től az RMDSZ lemond a politikai pártoknak járó támogatásról, és megkapja azt a kisebbségi szervezeteknek járó összeget, melyet addig a Communitas Alapítványnak folyósítottak;
20-25%-át osztják ki jelenleg nyilvános pályázaton ennek a pénznek.
Az RMDSZ vagy az erdélyi magyarság pénze ez?
Régóta vita folyik arról, hogy kié ez a pénz. Azé a szervezeté, melyet a kormányhatározat nevesített, vagy pedig az erdélyi magyar közösségé, a Communitas, illetve jelenleg az RMDSZ pedig csak kezeli és elosztja azt? Az elsőre szőrszálhasogatásnak tűnő vitának nagy tétje van: amennyiben ez a pénz az RMDSZ-nek alanyi jogon jár – ahogy azt az RMDSZ vezetése állítja –, abban az esetben lehet érvelni amellett, hogy az RMDSZ saját belátása szerint dönthet a pénz felhasználásáról, és kizárólag a DRI, a Kormányfőtitkárság, valamint a közpénzek elköltését ellenőrző állami szerveknek tartozik elszámolással.
Amennyiben azonban a pénzt a kormány a magyar közösségnek szánta, az RMDSZ pedig csak egy jogi személyiség, mely ezt a pénzt kezeli, akkor az RMDSZ-nek minimum morális, ha nem törvényes kötelessége az erdélyi magyarság fele is részletesen beszámolni arról, hogy mire költi ezt a költségvetési támogatást.
Az RMDSZ csak kezeli ezeket a pénzeket
Egy kormányhatározat mellékletében feltűnő magyarázatból egyértelműen kiderül, hogy a második értelmezés a helyes. A 396/2009-es kormányhatározat függelékében először nevesítik az RMDSZ-t, mint annak a pénzösszegnek a kedvezményezettjét (beneficiar) és kezelőjét (gestionar), melyet az állami költségvetésből irányoztak elő a magyar kisebbségnek. A passzus:
Uniunea Democrată Maghiară din România este beneficiara şi va gestiona sumele alocate de la bugetul de stat minorităţii maghiare din România, începând cu cele aferente lunii martie 2009.
Ebből világos, hogy a pénzt a magyar kisebbségnek szánják, az RMDSZ pedig csak kezelője az összegnek.
„Ebben a támogatásban azok a kisebbségi szervezetek részesülnek, amelyeknek képviseletük van a Parlamentben. A kisebbségi pénz célja az identitást megőrző – a parlamenti kisebbségi szervezetek által lebonyolított – programok támogatása, valamint az adott szervezetek működésének biztosítása. A kisebbségi támogatás «haszonélvezője» az RMDSZ, hiszen mint közösség nem lehet támogatásban részesülni (ki kapja, ki költhet, hogyan, mikor, kié a felelősség, stb.) a jogrend alapvető szabályai szerint. Tehát a pénz az RMDSZ-é mint a magyarságot a Parlamentben képviselő szervezeté, és az RMDSZ egyedüliként a kisebbségi szervezetek körében úgy döntött, hogy ebből nemcsak saját programjait és működését, hanem évente ezres nagyságrendben közösségi programokat is finanszíroz” – nyilatkozta az Átlátszó Erdélynek ezzel kapcsolatban Kovács Péter. Az RMDSZ ügyvezető elnökével készült interjút külön fogjuk megjelentetni.
Nem költhetnek bármire
De vissza a Kormányfőtitkárság által nyújtott támogatásra: ezt a pénzt a kedvezményezettek nem költhetik bármire. A kormányhatározatok, illetve a DRI és a kedvezményezettek közötti protokollumok megszabják, hogy a támogatást a székházak működtetésére és javítására, bérekre, sajtó- és könyvkiadásra, kulturális rendezvények szervezésére, ingó és ingatlan javak megvásárlására, valamint uniós pályázatokhoz szükséges önrész finanszírozására lehet fordítani.
A kedvezményezett szervezetek szükségleteik függvényében havonta hívhatnak le egy-egy pénzösszeget a számukra megítélt keretből – ezt az úgynevezett A1-es formanyomtatvánnyal tehetik meg. A lehívott pénz elköltéséről egy másik, A2-es formanyomtatványon számolnak be, szintén havonta.
Az év végén megmaradt összeg nem vész el, hanem hozzáadódik a következő évi kerethez. Évente egy további dokumentumot – az A3-as formanyomtatványt és a mellékleteit – is le kell adni. Ez tartalmazza a szervezet által elköltött, a költségvetésből származó pénz végső, éves szintű összesítését.
Mi elsősorban az A3-as nyomtatványokat és azok mellékleteit használtuk fel a munkánk során, egyrészt azért, mert ezek a kimutatások tartalmazzák a tényleges kifizetéseket, másrészt pedig terjedelmük miatt viszonylag könnyen feldolgozhatóak.
Az elszámolás? Egy A4-es oldal
EU-s vagy norvég alapos pályázatok elszámolásain edzett civilek meglepődnek majd, de ez az A3-as nyomtatvány – mely évi 4-4,5 millió euró elköltésének az összesítése illetve indoklása – valójában egy A4-es méretű oldal.
Az összesítés mellékletekkel együtt sem több egy vékonyka, körülbelül száz oldalas mappánál, ennek nagy részét is az RMDSZ által támogatott rendezvények, civil szervezetek és kiadványok több tucat oldalon történő felsorolása teszi ki.
Első pillantásra is feltűnik az A3-as mappák mellékleteit lapozgatva, hogy az RMDSZ egész nagy – akár több százezer eurós nagyságrendű – összeg kifizetését úgy indokolhatja, hogy annak célját egészen vázlatosan, egy-két szóban jelöli meg.
200 ezer euró két szóban elintézve
Ingatlanvásárlásoknál nem csatolják az A3-as nyomtatványhoz sem az adásvételi szerződés másolatát, sem pedig a telekkönyvi kivonatot. Egy bukaresti ingatlanvásárlásról például csak ennyi szerepel egy táblázatban: „Imobil Bucureşti”, valamint a vételár: 904 ezer lej (kb. 200 ezer euró).
Ingatlanok tatarozása során még utalás sincsen arra, hogy pontosan milyen munkálatokat végeztek, és hogy milyen cégekkel dolgoztattak.
Ugyanilyen vázlatos a beszámoló az autók esetében: például kiderül, hogy 2013-ban egy Škoda gépkocsira kifizettek 38 ezer lej (8500 euró) előleget, az azonban nem világos, hogy az autót később megvették-e vagy sem.
A beszámolóban pontatlanságok is vannak: az RMDSZ legalább egy, 2009-ben megvásárolt ingatlan címét rosszul adta meg, a megadott kolozsvári címen egy veteményeskert és kis fabódé áll. A kérdéses ingatlan egy másik házszám alatt található.
A Communitas bezzeg elszámoltat
Ez a lazaság azért is szembeszökő, mert például a Communitas Alapítvány nyílt pályázatain a sokszor alig pár száz, vagy pár ezer lejes nagyságrendű támogatást elnyerő civil szervezeteknek ehhez képest látványosan szigorú elszámolást kell benyújtaniuk ahhoz, hogy a megnyert összeget utólagosan megtérítsék nekik.
Sorozatunk következő, hétfőn megjelenő részében publikálunk egy, azóta feledésbe merült számvevőszéki jelentést, amely már 2009-ben utasította a Kormányfőtitkárságot, hogy tegye rendbe a kisebbségeknek járó támogatások rendszerét. Fény derül arra is, hogy miért kellett 2011-ben a Communitas Alapítvány 670 ezer eurót büntetőkamatokkal együtt visszafizessen? Sipos Zoltán
erdely.atlatszo.hu2016. május 4.
Megtartotta kampányindító küldöttgyűlését a háromszéki RMDSZ
Megvalósítások, beszámolók a közös munkáról, polgármester- és tanácsosjelöltek bemutatása, tervek és Áprily Lajos: Pisztrángok kara című verse – így indult az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének kampányindító küldöttgyűlése kedden a Kovásznai Művelődési Központban több mint 250 résztvevő jelenlétében.
Gyerő József, Kovászna város polgármesterjelöltje az elmúlt évek megvalósításainak ismertetése után terveiről is beszámolt. „Városunk egy erős és dinamikus helyi közösséggé kell váljon, a hazai és a nemzetközi turizmus ismert és elismert helyszíne kell hogy legyen. Olyan turisztikai desztináció, amely a versenyképesség alapvető kritériumainak megfelel. A jövőben a turizmus minden formája a város lakosságának érdekeit kell szolgálja. 16 év helyi tanácsosi tevékenység után be kellett látnom, hogy a polgármesteri tisztséghez rendelt hatáskörök gyakorlása biztosíthat csak igazán esélyt megtalálni és kiaknázni azokat a város és közösségépítési lehetőségeket, melyek közelebb vihetnék városomat az említett jövőkép beteljesedéséhez.”
A jelölt kiemelte, csapatával, a Szövetség helyi tanácsosjelöltjeivel olyan fejlesztési programok elindításáért és kivitelezéséért fognak dolgozni, amelyek az infrastrukturális befektetéseket, a városképjavítást, a gazdaságot és agráriumot, a turizmus fellendítését, a gyógyítási-rekreációs szolgáltatások modernizálását, a munkaerő-piaci gondok kezelését, a kultúrát és közösségfejlesztést, a város regionális szerepének növelését célozzák meg.
„Azokat az elvárásokat szeretném teljesíteni, amelyeket a lakosság az életminőség, a foglalkoztatottság, a saját jövőkép tekintetében megfogalmazott. Tenni szeretnék azért, hogy a kovásznai fiatalok itthon teremthessenek otthont maguknak. Összefogásra van szükség.
Olyan projekteket akarunk véghezvinni, amelyekhez minden támogatóra szükség van. Kell a városlakók támogatása, de kell a Szövetség helyi, széki, megyei, országos szintű képviseletének segítsége.”
Kovács Péter: bátor vezetőkre van szükség
„Bátorságra van szükség, hiszen láthatjuk, olyan időket élünk, amikor sarokba akarnak minket szorítani. Bátor vezetőkre van szükség, akik megvédik a közösséget, megteremtik a magyarok biztonságát, akik nem hátrálnak meg a hatósági visszaélések láttán, akik akkor is mennek előre, amikor az energiájuk egy részét a gáncsoskodások visszaverésére kell fordítaniuk. Itt a teremben egytől egyig bátor emberek ülnek. Azok a vezetők, akikre a helyi közösségek a sorsukat rábízzák. Azok a vezetők, akiket összeköt egy Szövetség, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Az az RMDSZ, amely az egyetlen erős és felelős politikai alakulat, amely eddig is a magyarlakta települések fejlesztéséért dolgozott, építette a közösséget” – hangzott el Kovács Péter ügyvezető elnök beszédében a kampányindítón.
Meggyőződése szerint 2016-ban az RMDSZ jelöltjei szolgálatra jelentkeznek: szolgálni akarják az erdélyi magyar embereket, Székelyföldet, azokat a helyi közösségeket, akik megbíznak bennük. „Itt, Háromszéken büszke és szorgalmas emberek élnek, akik tudnak jövőt építeni. Ha valaki végigmegy a településeinken, biztosan látja azokat a változásokat, amelyek az elmúlt évek munkájának az eredményei. Ez azért volt lehetséges, mert a mi csapatunk mögött ott állt a magyar közösség elsöprő többsége” – hangsúlyozta, majd hozzátette, „Új ember, új lendület" áll a zászlaján azoknak a kollégáknak, akik első mandátumukra vállalkoznak, „Kiszámítható fejlődés. Biztos jövő", mondják azok, akik mögött már több éves munka áll. „Meg fogjuk szerezni a célul kitűzött több mint 50 ezer szavazatot Háromszéken, nyerni fogunk abban a 40 közigazgatási egységben, ahol a saját színeinkben, vagy az összefogás égisze alatt indítunk polgármesterjelöltet. Növelni fogjuk a megyei tanácsosaink számát. Sikerülni fog, mert szeretjük Székelyföldet, élhető és szerethető településekért dolgozunk. Hajrá magyarok, hajrá székelyek, hajrá Erdély, hajrá Székelyföld!“ – buzdított Kovács Péter.
Tamás Sándor: hiszünk abban, amit csinálunk!
„Eljött a számadás ideje is. Az elmúlt évek alatt sok minden történt: vannak eredményeink, amelyekre büszkék vagyunk, vannak megkezdett munkák, amelyeket folytatni akarunk. Vannak olyan terveink is, amelyeket korábban elkaszáltak, de nem adjuk fel: ezeket is véghezvisszük, mert azt akarjuk, hogy Székelyföld olyan hely legyen,
ahol érdemes élni” – fogalmazott beszámolójában Tamás Sándor, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének elnöke.
A küldöttgyűlésen az elnök hangsúlyozta a politikai összefogás eredményességét is. „Nagy szervezet vagyunk, aminek nem csak pozitív következményei vannak. Sokan sokfélék lettek a szervezetben, sok helyen a belső ellentétek megnőttek, ez az óvatosságunkat kell hogy megerősítse. Úgy tűnik, van, aki elfáradt. Barátság az barátság, de eredményt kell elérni. A választással nem széket, hanem munkát kapunk. Választást nyerni jó dolog, erre készülünk, de a győzelem csak belépő. Belépő, hogy tettekre válthassuk a szavakat, hisz régi törvény: végül mindig a tettek számítanak. Talán azért is ilyen sikeres és hosszú a történetünk, mert az emberek tudják, mi vagyunk azok, akik cselekednek, akik teljesítik, amit vállaltak. Akik megoldják azokat a problémákat, amelyeket az emberek ránk bíznak. Sokan azt is gondolják, ez a siker kulcsa. Meglehet, de legalább ilyen fontos, hogy mi jól ismerjük azokat, akiket képviselünk. Jól ismerjük a saját fajtánkat, erényeit, hibáit, erősségeit és gyengeségeit. És mert hiszünk abban, amit csinálunk. Hiszünk Székelyföldben!”
Antal Árpád: tudjuk, hogy félelemre nem lehet jövőt építeni
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere Bethlen Gábor erdélyi fejedelem gondolataival indította beszédét, azt kívánva az egybegyűlteknek, hogy ezek vezéreljék munkájukat: „Nem lehet mindent megtenni, amit, kell, de mindent meg kell tenni, amit lehet.” Antal kiemelte: „sokszor többet szeretnénk megtenni, valószínű választóink is sokszor többet várnak el tőlünk. Azt hiszem, ha minden este úgy fekszünk le, hogy tudjuk, mindent megtettünk, amit lehet, akkor elérjük azt, amit mindannyian szeretnénk, hogy egy sikeres közösséget képviseljünk. A mi harcunkat nem fogja más megvívni helyettünk, csak rajtunk múlik az, hogy milyen lesz Székelyföld, az erdélyi magyarság jövője.”
A polgármester szerint a székelyföldi embereknek oda kell figyelniük arra, hogy megmaradjanak magyarnak és kiálljanak közösségükért. „Számunkra a politika hivatás, a közjó érdekében cselekszünk, és nem engedjük el annak a kezét, aki bajban van. Megtanultuk az elmúlt években, hogy együtt kell dolgozni, e nélkül nem tudunk eredményesek lenni. Tudjuk, hogy a félelemre nem lehet jövőt építeni. A világ is megváltozott körülöttünk, nem elég erősnek és okosnak lenni, fogékonynak kell lenni a változásra. Fontos az, hogy hitet adjunk az embereknek. Minél nagyobb dolgokat álmodunk, annál nagyobb erők fognak megmozdulni ellenünk, de nekünk nagy dolgokat kell álmodnunk és ezekért az álmokért dolgoznunk kell. Jövőbeli céljaink, hogy rendezett településeink legyenek, erős munka-morállal, szülőföldjüket szerető, öntudatos és környezetüket tisztelő emberek éljenek itt Székelyföldön.”
Az RMDSZ háromszéki kampányindító rendezvényét Áprily Lajos: Pisztrángok kara című verse színesítette Nagy Alfréd előadásában.
maszol.ro2016. május 5.
Támogatják Varga Attilát
Kedvezően véleményezte Varga Attila volt RMDSZ-es parlamenti képviselő alkotmánybíróvá való kinevezését tegnap a képviselőház jogi bizottsága.
Idén az alkotmánybíróság három tagjának mandátuma jár le, közöttük a Puskás Bálinté, akit 2007-ben az RMDSZ javaslatára választottak be a taláros testületbe. Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta: semmilyen szabályozás nem rendelkezik arról, az alkotmánybíróságnak magyar tagja is kell hogy legyen, de ez így volt az utóbbi két évtizedben, és az RMDSZ ezen gyakorlat folytatását kérte a román pártoktól; a legnagyobb frakcióval rendelkező SZDP ezt meg is ígérte. Varga Attila ellenjelöltje, az NLP-s Mona-Lisa Neagoe nem jelent meg a bizottság tegnapi meghallgatásán. A parlament két háza és az államfő várhatóan júniusig dönt az új alkotmánybírók kinevezéséről.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. május 6.
Mire költi az RMDSZ az erdélyi magyarság pénzét (3.)
Jórészt saját működésére, székházak fenntartására, karbantartására, alkalmazottjai fizetésére, autók vásárlására költi az RMDSZ az erdélyi magyarságnak szánt állami támogatást, melynek értéke eléri az évi 4–4,5 millió eurót – derül ki az Átlátszó Erdély oknyomozó portál sorozatának harmadik részéből. A Sipos Zoltán írásában azokat a beszámolókat veszi górcső alá, amelyekkel az RMDSZ megindokolja az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának, illetve a Kormányfőtitkárságnak a támogatás elköltését.
A cikk szerint a beszámolók szűkszavúak, vázlatosak, több százezer eurós tételeket egy-két szóval intéznek el. A bérlistából kiderül, hogy az alkalmazottak száma 2009 óta duplájára duzzadt, s miközben többségük egyáltalán nincs túlfizetve, az RMDSZ-vezérkar messze az átlagfizetés fölött keres. A luxust sem vetik meg: egy alapáron is drága szolgálati autót mindenféle extrákkal felszerelnek. Szembeszökő, hogy 2011-ben a székházak fenntartására és felújítására fordított pénzösszeg, mely évi 3 és 4,5 millió lej között mozog, látványosan megugrik: egy év alatt 8,5 millió lejt (1,9 millió euró) fizet ki az RMDSZ ilyen címen. Hogy lássuk, mennyi pénz ez: akkor lehet ezt az összeget elkölteni székházak fenntartására, hogyha az RMDSZ-nek mind a 40 székhelyén egy éven keresztül minden hónapban 17 ezer lejt (kb. 3700 euró) tesz ki a villany-, víz- és gázszámla. Ez azért is különös, mert ugyan vannak nagy székházai az RMDSZ-nek, ahol több tucat alkalmazott dolgozik, és ahol ez az összeg talán nem is áll nagyon messze a valós költségektől, azonban a székházak többsége egy-két szobából áll, ahol legjobb esetben néhány alkalmazott dolgozik, és ahol szinte lehetetlennek tűnik ilyen nagyságrendű rezsiköltséget összehozni.
Az RMDSZ az A3-as nyomtatvánnyal egy bértáblát is lead minden évben, ezt valószínűleg ugyanolyan elnagyolt módon állították össze, mint a többi beszámolót. Például azon összesen 168 alkalmazott szerepel 2015-re – Kovács Péter ügyvezető elnök egy Facebook-bejegyzésben ehhez képest azt állítja, az RMDSZ-nek 116 alkalmazottja van. Mi több, nem derül ki, hogy a megadott összegek bruttó vagy nettó értendőek-e. Az azonban egyértelműen látszik, hogy bár az alkalmazottak túlnyomó többsége nem keres sokat, a vezető tisztségekkel komoly fizetés jár – miközben tudjuk, hogy ezek nem heti 40 órás munkakörök, az azt betöltő személyek rendszerint másodállásban dolgoznak az RMDSZ központi struktúrájában. Az elnök, a főtitkár, az ügyvezető elnök fizetése elérheti a 4900 lejt, egy újságíró bére viszont 1380 és 1746 lej között mozog. Ha hinni lehet ennek a beszámolónak, akkor 2009 óta látványosan, 21-ről 34-re ugrott meg a referensek száma, a rejtélyes, számítógép-kezelői munkakörben alkalmazott személyek száma 8-ról 30-ra emelkedett. Azt is észre kell venni, hogy mára romániai magyar léptékkel mérve egészen komoly csapat segíti az RMDSZ üzeneteinek a megfogalmazását és célba juttatását: a bérlistán 2015-ben 5 újságíró és 6 szerkesztő szerepel (ezek az RMDSZ központi székházában, nem pedig egyes szerkesztőségeknél dolgoznak, tudtuk meg Kovács Pétertől).
Az autóvásárlások minden évben komoly tételt képeznek az RMDSZ ingó és ingatlanberuházásainak a listáján. 2009 óta 24 új autót vásárolt a kormányzati támogatásból az RMDSZ (Kovács Péter állítása szerint az RMDSZ autóinak száma 29). Túlnyomó többségük közepesen felszerelt Dacia Logan – valószínű, hogy ezeket használják az egyszerű alkalmazottak. A vezető tisztségekhez már középkategóriás Skoda Octavia vagy felső-közép kategóriás Volkswagen Passat és Skoda Superb jár. A flotta legdrágább darabja azonban egy kisbusz, egy VW Multivan. Az alapból is mintegy 37 ezer eurós kisbuszért 230 ezer lejt (51 ezer eurót) fizettek – vagyis nem sajnálták belőle az extrákat és közel a csúcsfelszereltségig ikszelgették az opciókat.
Az RMDSZ egy sor meglehetősen drága ingatlant vásárolt az utóbbi néhány évben. Ezek közül kiemelendő egy kolozsvári, Fagului utcai társasházban vásárolt háromszobás lakás, melyért mintegy 800 ezer lejt (180 ezer eurót) fizettek 2009-ben, valamint egy bukaresti, 2014-ben vásárolt, 900 ezer lejes (200 ezer eurós) ingatlan. Az is kiderül továbbá, hogy az Erdély TV-t, illetve az Erdély FM rádiót működtető Janovics Jenő Alapítvány évente 2,5 millió lej (550 ezer euró) támogatást kap az RMDSZ-től. A Maszol.ro kiadója, a Progress Alapítvány 2015-ben 497 ezer lej (110 ezer euró) támogatásban részesült. A Communitas Alapítvány 2014-ben 57 ezer lejt (12 ezer eurót) költött PR-je javítására. A 2015-ös, kolozsvári RMDSZ-kongresszusra 460 ezer lejt (100 ezer euró) költöttek – a két évvel korábbi, csíkszeredai kongresszus ehhez képest sokkal kevesebbe, 71 ezer euróba került. A cikk szerint 2012-ben a kolozsvári március 15-i ünnepség 300 ezer lejbe, azaz 67 ezer euróba, szintén 2012-ben egy Kolozsváron tartott augusztus 20-i ünnepség 400 ezer lejbe került. Kovács Péter ügyvezető elnök a cikkre reagálva Facebook-oldalán azt írta, nem a kolozsvári, hanem az erdélyi március 15-i, illetve augusztus 20-i események támogatására költöttek ennyit. A beszámolókról további részletek, grafikonok, letölthető dokumentumok az Atlatszo.erdely.hu oldalon találhatók.
(Forrás: Erdely.atlatszo.hu)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. május 10.
Kovács: marhaság, hogy a magyarság kapja a pénzt
Lapunk korábbi munkatársa, Gazda Árpád – az MTI jelenlegi kolozsvári tudósítója – „marhaságának” nevezte Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke, hogy nem az RMDSZ-nek, hanem az erdélyi magyar közösségnek járnak azok a román kormány által folyósított pénzek, amelyeket a kisebbségek támogatására szánnak.
Kovács ezt az Átlátszó Erdély oknyomozó portálnak nyilatkozta, amely az utóbbi hetekben cikksorozatban firtatta, miért nem számol el az RMDSZ tüzetesen a magyaroknak szánt állami pénzekkel. Az ügyvezető elnök ezzel arra utalt, hogy Gazda Árpád a Krónika hasábjain több ízben is oknyomozó írásokban próbált utánajárni, hogyan költi el az RMDSZ a pénzt, amelynek csupán egy részét osztja ki pályázatok révén a magyar civil szervezetek között.
„A romániai magyarságnak járó támogatás az Gazda Árpádnak a marhasága. Ez az RMDSZ-nek járó támogatás. Törvény szerint. Ez az RMDSZ-nek járó támogatás” – állította Kovács. Az Átlátszó Erdély újságírója ugyanakkor idézte a 365/2009-es kormányhatározat vonatkozó részét, amely világosan kimondja, hogy „a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a címzettje és a kezelője az állami költségvetésből a romániai magyar kisebbségnek folyósított összegeknek."
Kovács válaszában ragaszkodott ahhoz, hogy ebben a támogatásban azok a kisebbségi szervezetek részesülnek, amelyeknek képviseletük van a parlamentben. „A kisebbségi pénz célja az identitást megőrző – ezen kisebbségi szervezetek által lebonyolított – programok támogatása, valamint az adott szervezetek működésének biztosítása. A kisebbségi támogatás »haszonélvezője« az RMDSZ, hiszen mint közösség nem lehet támogatásban részesülni (ki kapja, ki költhet, hogyan, mikor, kié a felelősség, stb.) a jogrend alapvető szabályai szerint. Tehát a pénz az RMDSZ-é mint a magyarságot a parlamentben képviselő szervezeté, és az RMDSZ egyedüliként a kisebbségi szervezetek körében úgy döntött, hogy ebből nemcsak saját programjait és működését, hanem évente ezres nagyságrendben közösségi programokat is finanszíroz” – állította Kovács Péter.
A portál felvetésére, hogy ha holnaptól eltűnne az erdélyi magyarság, vajon az RMDSZ akkor is megkapná ezt a pénzt, Kovács igennel válaszolt. „Igen, mert a 18 kisebbségi szervezet mögött lévő közösség gyakorlatilag nem létezik. Persze, vannak ezren, százan, kétezren. Ha az 1,2 millió magyar helyett lenne ezer, a támogatást akkor is megkapná az RMDSZ” – hangoztatta Kovács Péter.
„Nagyon komolyan mondom, hogy ez az RMDSZ-nek járó támogatás, és az RMDSZ-nek a döntése az, hogy a költségvetésnek a legnagyobb részét, a meghatározó részét nem saját magára költi. Teljesen törvényes lenne az, hogy fizetésekben kiosszuk a teljes pénzt” – fogalmazott az RMDSZ ügyvezető elnöke.
Krónika (Kolozsvár)2016. május 11.
Feudális állapot
Mi volt előbb: az erdélyi magyarság vagy az RMDSZ? Ha Kovács Péter ügyvezető elnök sajátos, az Átlátszó Erdély oknyomozó portálnak adott interjújából kivilágló logikáját mérvadónak tartanánk, akár még ezen az álkérdésen is elmerenghetnénk.
Csakhogy a szövetségnek a romániai magyar közösséggel fennálló viszonya egyáltalán nem tekinthető a tyúk és a tojás elsőbbségét firtató rejtélyhez hasonló dilemmának. Józan paraszti ésszel is könnyen és egyértelműen eldönthető, hogy erdélyi magyarok nélkül nem létezne RMDSZ sem (azazhogy valamiképpen mégis lehetséges volna, de azt etnobiznisznek nevezik), a magukat mégis magyaroknak valló kisebbségiek után pedig az alakulat nem eurómilliókat kapna a román költségvetésből évente, hanem mondjuk 1200 lejt, amennyit a Romániai Albánok Ligája.
Még ha nem is fogalmazna pontosan a kisebbségi közösségeknek nyújtott állami támogatást szabályozó törvény és kormányrendelet (de megteszi!), akkor is világos volna: ezt a finanszírozást az állam a magyar közösségnek szánja, az RMDSZ pedig parlamenti képviselettel rendelkező alakulatként haszonélvezeti jogot kapott ezeknek a forrásoknak a kezelésére. A jelek szerint az RMDSZ magát személyeskedésre ragadtató ügyvezető elnöke ezt nem hajlandó elismerni, ő amellett kardoskodik, hogy a román költségvetési juttatás az RMDSZ pénze, és csakis a szövetségre tartozik, hogy mire költi azt, illetve mennyivel számol el nyilvánosan.
Eközben nem akárki, hanem közvetlen felettese, Kelemen Hunor szövetségi elnök jelentette ki, hogy eddig sem volt és ezután sem lehet titok, hogy az RMDSZ mire fordítja a magyar közösség képviselőjeként neki folyósított közpénzt. A dolog nagyon is világos tehát, mindehhez pedig annyit tehetnénk még hozzá: bár a törvény nem követeli meg ugyan a tételes elszámolást a közösség irányába, ez egy, magából a közösségből vétetett politikai alakulat számára becsületbeli kérdés kellene legyen.
Persze az átláthatóság azzal a „veszéllyel” járna, hogy nyilvánvalóvá válna a pénz elköltésének módja. Ez azonban még mindig tisztességesebb lenne, mint a mostani feudális állapot, amikor az RMDSZ nem is számol el maradéktalanul, de elvárja, hogy rendszeresen újraválasszák.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2016. május 13.
Ez nem helyreigazítás, ez mellébeszélés
Sem a csúsztatásokra, sem az arroganciára nem lett volna szükség. Választási kampányban végképp nem. Ez a „helyreigazítás” volt az utolsó csepp abban az arroganciapohárban, amelyet az RMDSZ felső vezetői kezdtek megtölteni, amikor az Átlátszó Erdély közölte az RMDSZ elmúlt pár évi költségvetését és elszámolását. Előbb Kovács Péter kezdett folyamatos „helyesbítéseket” közzétenni a Facebookján, majd Kelemen Hunor küldte az Átlátszó Erdélyre azokat, akik csíkszeredai sajtótájékoztatóján meg merték kérdezni, hogy a szövetség mennyi költségvetési támogatást kapott idén.
Hétfőn szembesültünk az ügyvezető elnök arrogáns válaszaival – „Ha azt mondod, hogy nem, akkor nem, én nem szoktam így végignézni a teljes elszámolást.” (Mosolyog) „Nem tudok ezekre a kérdésekre válaszolni”, amelyeket az Átlátszó Erdély újságírójának adott a kényesebb kérdésekre –, kedden pedig megkaptuk az ominózus helyreigazítást.
Minderre egyáltalán nem lett volna szükség, ha az RMDSZ évente közzéteszi a saját honlapján a saját, illetve az általa létrehozott alapítványok költségvetését és pénzügyi beszámolóit. Legalább azokat, amelyeket az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának benyújtott, bár részletesebbnek még jobban örülnénk. Elvégre az RMDSZ saját programjában jelenti ki, hogy „Minden rendelkezésre álló eszközzel támogatja az újságírókat munkájuk végzésében, valamint a tényfeltáró újságírást”. (25. oldal). De nem, a Majális utcai csúcsvezetés ehelyett aláássa az RMDSZ legértékesebb embereinek a mindennapos önkormányzati csörtékben összekapart hitelét. Épp az önkormányzati választások kampányában. Gratulálunk, koprodukcióból bukás, kontraprodukcióból jeles. Azzal ássa alá, hogy nem pontosítja, nem bővíti az Átlátszó Erdély közölte számokat, hanem mellébeszél, és elvárja, hogy le is nyeljük.
Felrója Sipos Zoltánnak, hogy miután interjúzott Kovács Péter ügyvezető elnökkel, miért nem tette ugyanezt a szövetségi elnökkel. Miközben Kelemen Hunor arra sem tudja a választ, hogy mennyi támogatást kapott idén az RMDSZ az állami költségvetésből, az elszámolásokat pedig nem ő, hanem az ügyvezető elnök és a gazdasági igazgató írta alá. Miért nem irányította az újságírót inkább a gazdasági igazgatóhoz, ha már elkapta a tisztázási hév?
A „helyreigazítás” azt állítja, az RMDSZ és az általa alapított, illetve támogatott szervezetek „költségei elérhetők, megvizsgálhatók”. Hol? Muti meg. Mert az átlátszós kollégának Bukarestig kellett utaznia, hogy a kormányfőtitkárságon átnézhessen kétdoboznyi iratot mindössze egyetlen munkanap alatt. Ennyi erővel azt is írhatta volna a „helyreigazításban”, hogy a támogatást Istennek tetsző módon költöttük el.
A „helyreigazítás” szerint az Átlátszó Erdély azt állítja, az RMDSZ székházainak „villany-, víz- és gázszámlájára átlag havi 3700 eurót költ”. Ez csúsztatás. Az Átlátszó Erdély cikke annyit állít, hogy 2011-ben az RMDSZ székházköltsége akkora volt, mintha mindegyik székháznak havi 3700 euró lett volna a rezsiköltsége, a Majális utcai nagy és drágább fenntartású központi székháztól kezdve a községi és falusi székházakig.
Ezt a havi, kb. 3700 eurós átlagköltséget a „helyreigazítás” állandó költségekkel indokolja: ott működő szervezetek fenntartása, ingatlanadó, autóbiztosítás, üzemanyagköltség, útadó, karbantartás, fogyóanyag, internet, telefon, újságbérlet, hulladékszállítás, takarítás, kábeltévé-előfizetés, biztonsági cég szolgáltatásai, protokoll, villany, víz, gáz – ahogy bővül, úgy lesz egyre röhejesebb a lista, főleg számok nélkül.
Csakhogy itt nem az a kérdés, hogy mennyi volt a Majális utcai székház fűtésköltsége 2011 februárjában, hanem az, hogy miért került az RMDSZ-nek közel 8,5 millió lejbe a székházfenntartás 2011-ben, ha ezt 2010-ben 3,1 millióból, 2012–2014 között évente 3,5 millióból, 2015-ben 4,5 millióból meg tudta oldani?
Mert az indokként felhozott állandó kiadások nem ugranak évente a duplájukra, majd zsugorodnak hirtelen össze, ahogy az RMDSZ-székházak száma sem.
Kovács Péter szerint az RMDSZ alkalmazásában 116 személy áll, az Átlátszó Erdély az RMDSZ-beszámolókból azt hozta nyilvánosságra, hogy 2012-ben 139, 2013-ban és 2014-ben már 169, 2015-ben pedig 168 volt az RMDSZ-alkalmazottak száma. Egyik sem cáfolja a másik kijelentést, könnyen lehet, hogy idén már csak 116 személynek van munkaszerződése az RMDSZ-szel, vagy hogy a 116 és 169 közötti 53 személy nem munka-, hanem más típusú szerződést kötött az RMDSZ-szel. De akkor ezt ne tessék a mi újságolvasói fantáziánkra bízni, hanem lássuk a kimutatásokat, különben még azt fantáziálnánk, hogy az RMDSZ hazudik vagy nekünk, vagy az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának. A „helyreigazítás” szerint nem igaz, hogy „az RMDSZ alkalmazásában lévő személyek fizetése sokszor messze fölötte van az átlagfizetésnek”. Csakhogy ez nem idézet, hanem csúsztatás, mert az Átlátszón az jelent meg, hogy „az RMDSZ-vezérkar messze az átlagfizetés fölött keres”. Engem nem zavar, hogy az ügyvezető elnök havonta ezer eurót keres, fizessék is meg rendesen, bár nem tudom és nem is érdekel különösebben, mekkora a pártok főtitkárainak, ügyvezetőinek az átlagfizetése. Ami viszont első látásra is szemet szúr a 2015-ös bértáblában, hogy a szerkesztők fizetése messze magasabb, mint az erdélyi magyar (nem közszolgálati) sajtóban dolgozó szerkesztőké, miközben az informatikusoké, webdizájnereké, szociológusoké jóval alacsonyabb, mint az ágazati átlag. Az egészet összemosni egyetlen, 1115 lejes átlaggá a legnagyobb csúsztatás az illető bekezdésben. Az autók számszerűsítése pedig nem cáfolja azt, hogy „az RMDSZ egy sor felső-középkategóriás autót vásárolt”: a tizenöt Logan nem érvényteleníti, hogy a hat Skoda (Octavia és Superb) és a Volkswagen Multivan egy sor felső-középkategóriás autó. Nagyon jól teszi szerintem az RMDSZ, ha a minőségbe ruház be, teljesen felesleges ezt csúsztatással és mellébeszéléssel elfedni.
Teljesen felesleges, mert nem kell valakinek tényfeltáró, sőt, semmilyen újságírónak lennie, a tájékozott újságolvasó is látja, hogy kilóg a táblázatokból a lóláb. És várja azokat a hiteles és részletes elszámolási táblázatokat, amelyekből nem lóg ki. Mert tud olvasni és számolni, és utálja, ha hülyének nézik.
Azt viszont lehet, hogy csak gyakorlott szerkesztői szem veszi észre, mekkora öngólt rúg a „helyreigazítás” utolsó mondata: „megfogalmazzuk és a közvélemény elé tárjuk a korrekcióra szoruló megállapításokat”. A megfogalmazott „helyreigazító” megállapítások tényleg korrekcióra szorulnak. Mennyit is keresnek az RMDSZ sajtóanyagait összeállító szerkesztők? Nézzük meg az Átlátszón!
Szabó Tünde (Főtér.ro)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. május 19.
„Gazda Árpád marhasága”
Hivatalosan még Ceauşescu uralkodása idején, 1989. decemberi 21-én – amikor már sejteni lehetett, hogy a fennálló rendszer recseg-ropog – Erdély-szerte hatalmas tüntetések zajlottak, a katonaság pedig több helyszínen is a fegyvertelen tömegbe lőtt, miközben nemzeti közösségünk tagjai több helyütt is saját szervezet alapításába fogtak. Ennek a szervezkedésnek a főbb centrumai Temesvár (itt már december 20-án megalakult a Bánsági Magyar Demokrata Szövetség), Kolozsvár és Bukarest voltak. Nem meglepő módon mégis ez utóbbi ragadta magához a kezdeményezést és az első hivatalos nyilatkozat alatt szereplő, általuk választott név – a Romániai Magyar Demokrata Szövetség – meghatározó maradt.
Pedig mennyivel fontosabb lett volna nevünkben is erdélyi mivoltunkat, őshonosságunkat, több mint ezer éves múltunkat hangsúlyozni. „Romániai” demokrata szövetséget alakíthatnak akár vietnámiak, kínaiak vagy arabok is, akiknek vajmi kevés közük van e régió történelméhez, kulturális gazdagságához.
Az autonomisták kezdeti győzelme
Ezzel együtt az RMDSZ 1996-ig önálló arccal, önálló politikai vonalvezetéssel s nem utolsó sorban önálló külpolitikával rendelkező szervezet volt. Azzal együtt, hogy az első hat évben a szervezet belső életét a helyzetteremtésben, célirányos konfliktusvállalásban gondolkodó autonomisták és a helyzetelfogadó, minden áron konfrontációmentességre törekvő tábor kötélhúzása határozta meg. Az első csoport távlatokban, helyzetünket történelmi léptékben rendező megoldásban gondolkodott, céljait a nemzeti érdekekhez igazította, azokhoz keresve eszközöket. A második a vélt román tűrőképességhez igyekezett igazítani a célhorizontot is. Jó példa erre az első kongresszuson, 1990 áprilisában elfogadott program, mely az autonómiát megpróbálta belegyömöszölni a helyi önkormányzati rendszerbe, bizonyára azért, mert a megfogalmazók féltek nevén nevezni a gyermeket.
Koncepcionális síkon az autonomisták győztek 1992. október 25-én a szervezet hivatalos irányvonalát máig meghatározó Kolozsvári (autonómia) Nyilatkozat elfogadásával, pozicionális síkon viszont a kollaboránsok, előbb 1993-ban Brassóban, majd 1995-ben Kolozsváron, 1999-ban Csíkszeredában. A továbbiakban autonomista kihívó nem akadt a szervezeten belül.
A Janus-arcú politika
Nem meglepő tehát, hogy a hat éven keresztül folytatott Janus-arcú, autonomista és tájba simuló elemeket egyaránt integráló politikát az 1996-os kormányra lépés alapvetően megváltoztatta. A szervezet politikáját a neptuni paradigmán belül fogalmazták újra. Az önálló külpolitika az RMDSZ akkori elnöke, Markó Béla által is bevallottan megszűnt, az RMDSZ beállt az ország nyugatra néző kirakatába statisztának. Hadd szúrjam ide, vállalva az önismétlés ódiumát: a szerep azonos volt Fülig Jimmyével, aki statisztaként egy vendéglő kirakatában ült, időnként a gyomrára mutatott és szélesen mosolygott jelezvén, hogy jól van lakva. Megköttetett a paktum a román és a magyar elit között, aminek lényege az volt, hogy a magyarság hallgat jogos követeléseiről, az autonómiáról – amit egyébként 1918. december 1-jén Gyulafehérváron megígértek nekünk –, nem okoz kellemetlenséget a román vezetésnek, az pedig elegendő engedményt és anyagi támogatást nyújt ahhoz, hogy azt eredményként felmutatva a magyar szervezet meg tudja őrizni választói támogatottságát. A képlet tehát nagyon egyszerű és könnyen átlátható.
Az erdélyi magyar nemzeti közösség urnákhoz járuló részének elsöprő többsége mégis az RMDSZ-re adja voksát. Ennek okai szerteágazóak, benne van a bejáratott név és szimbólumrendszer, a komoly infrastrukturális háttér, az évtizedek alatt kiépített kapcsolati háló, de éppen annyira az is, hogy az RMDSZ anyagi és politikai támogatást kap Bukaresttől, aminek segítségével pozícióját fenntarthatja. E szervezet kezeli ugyanis az erdélyi magyar nemzeti közösségnek címzett nem csekély állami támogatást, évente mintegy 4–4,5 millió eurót. A pénz négyötödét saját magára költi, majd az egy ötödét nagyvonalúan pályázatokon osztja szét, persze ismét csak klienturális szempontok szerint. E gazdasági monopólium a nómenklatúraépítésnek ideáltipikus feltételrendszert biztosít.
Mindent magára költ az RMDSZ
E kérdéssel először Gazda Árpád foglalkozott a Krónika hasábjain bő tíz esztendeje, de most a kérdést elővette a politikailag valóban függetlennek tűnő Átlátszó Erdély is. Miután háromrészes tényfeltáró riportban részletezték a szervezet pénzhasználási módszereit, az RMDSZ-vezetés a szokásos ignorálás helyett a bizonyítványmagyarázat mellett döntött.
Az RMDSZ ügyvezető elnökével, Kovács Péterrel készült interjúban a megkérdezett a „Gazda Árpád marhasága” informális megfogalmazással próbálta tagadni a lényeget. S bár az interjúkészítő a törvényszöveget is beidézte, mely szerint az RMDSZ az erdélyi magyarságnak járó pénzügyi támogatást kezeli, ő megmaradt a maga álláspontján, miszerint a pénz az RMDSZ-é, s azt akár teljes egészében magára, tételesen az alkalmazottak fizetésére is költhetné.
A stílus maga az ember. Az RMDSZ ügyvezető elnöke, aki annak idején a „Nem akarok somer lenni” program nyelvi leleményével tűnt ki az RMDSZ-es szürkeségből, most ismét elengedte magát verbálisan. Ami a kisebb baj. A nagyobb az, hogy magyarázza a magyarázhatatlant.
Az RMDSZ-es sajtó – a 2015-ös évben 110 000 euróval megtámogatott online újság, a Maszol – persze megpróbálja kikezdeni a tényfeltáró riportot, de hasztalan, a számok önmagukért beszélnek.
Le szeretném szögezni, nem az a fő problémám, hogy a nyilvánosságra került adatok szerint az RMDSZ vezetői nem vetik meg a luxust – lásd például a VW Multivan gépkocsira megrendelt 15 000 eurónyi extrát –, hogy meglepő összegeket fizetnek ki ingatlanokra, hogy a benzinköltségükből egy évben harminchatszor lehetne megkerülni a Földet az egyenlítő mentén, vagy hogy kiszállási költség címén kifizetett összegből 12 000 napnyi belföldi kiszállás jön ki. Különösen érdekes a kérdés, hogy mindezt ki veszi igénybe, tekintve, hogy az RMDSZ-nek Kovács Péter szerint mindössze 116, a riport szerint 168 alkalmazottja van.
A fő probléma igazából a gyeplőn tartás. Az RMDSZ-nek nem az a célja, hogy a lehető legkényelmetlenebb legyen a román hatalom számára, hogy rákényszerítse arra, hogy sorsunk távlati rendezéséről legalább érdemi párbeszéd induljon, hanem az, hogy a nemzetpolitikai követelményektől függetlenül biztosítsa a szervezet elitjének a kiváltságait. A „román párt, román érdek, magyar párt, magyar érdek” hangzatos jelszava mögött semmiféle tartalom nincs, ez itt a fő baj.
Túlzás lenne azt állítani, hogy az RMDSZ nem magyar párt. Kétségkívül magyar emberek vezetik, magyar a középgárda és magyarok a szavazók, csak a szervezet politikájának vektora nem mutat egy irányba a magyar érdekekkel. Ez itt a fő gond.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)2016. május 25.
Kovács Péter: ha Benedek István nem tud segíteni, legalább ne ártson!
Elfogadhatatlan és sajnálatos, hogy dr. Benedek István, az RMDSZ leköszönő marosvásárhelyi városi tanácsosa, a testület utolsó ülésén Dorin Florea polgármester mellett tartott kampánybeszédet − nyilatkozta Kovács Péter ügyvezető elnök, majd hozzátette: méltatlan vége ez 20 év tanácsosi tevékenységnek.
„Benedek doktor egy olyan jelölt mellett kampányol, aki számára a kétnyelvűség egy nyűg. Aki 16 éves regnálása alatt nem volt képes megoldani a kétnyelvű utcanévtáblák helyzetét, a Vásárhelyi Forgatagot a központból a város szélére száműzte, sokszor úgy tűnt, hogy a fakivágás és a kockakövezés fontosabb számára, mint a magyar közösség elvárásai, igényei, gondjai” – fogalmazott a szövetség ügyvezető elnöke, aki szerint négy mandátum „eredménye”, hogy a település elszigetelődött, míg a régió nagyvárosai gazdasági szempontból szárnyalnak, addig Marosvásárhely egy helyben topog. „Fontos lenne, ha Benedek doktor tisztázná: két évtized alatt azokat képviselte, akik szavazatukkal megbíztak benne, vagy Dorin Florea csatlósaként dolgozott? Én nem tudom a választ erre a kérdésre, azonban a marosvásárhelyieknek joga van tudni, hogy mi az igazság” − mondta az ügyvezető elnök.
Kovács Péter elmondta: Soós Zoltán, az RMDSZ által is támogatott független polgármesterjelölt jó vezetője lesz Marosvásárhelynek, az ott élő magyaroknak és románoknak. „Ő az egyedüli, aki képes felszabadítani a várost a korrupciótól. Egy olyan integráló személyiség, aki előtérbe tudja helyezni a város és lakóinak érdekeit, aki bízik Marosvásárhelyben, a közösség jövőjében és erejében, győzni azonban csakis összefogással tud. Felszólítom dr. Benedek Istvánt, hogy ha nem tud segíteni a magyar polgármesterjelöltnek, akkor legalább ne ártson, ne rontsa az esélyeit!” − zárta nyilatkozatát Kovács Péter.
maszol.ro