udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
763
találat
lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-210 | 211-240 ... 751-763
Névmutató:
Gazda Árpád
2003. március 11.
A Márciusi Fórum nem az RMDSZ ellen irányul, hiszen annak a céljai bennfoglaltatnak a szövetség programjában - jelentette ki Tőkés László püspök , majd hozzátette: a szervezők csak pótolni próbálják, amit az RMDSZ tíz éve elmulasztott. A püspök mintegy ezer főre számít.Az előre bejelentett határozatok egyike egy kezdeményező bizottság megalapítása lesz, mely a romániai magyar nemzeti közösség önkormányzata létrehozásának részleteit dolgozza majd ki.Tőkés politikai nyomásgyakorlásának tulajdonította azt is, hogy a Kolozsvári Magyar Színház előbb elfogadta, majd visszautasította termének bérbeadását a rendezvény számára./Gazda Árpád: Tőkés: pótoljuk a mulasztást. = Krónika (Kolozsvár), márc. 11./2003. március 13.
Jogerős ítéletben utasította vissza a brassói táblabíróság azt a keresetet, melyben a Bákó megyei tanfelügyelőség a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége betiltását kérte. Több mint egyéves pereskedés után immár harmadfokon is elutasította a bíróság a Bákó megyei tanfelügyelőségnek a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége ellen benyújtott keresetét. A tanfelügyelőség szerint a szövetség oktatási tevékenységet folytatott, ehhez pedig a tanfelügyelőség jóváhagyása szükséges. Ezt az igazságszolgáltatás valamennyi szintjén elutasították. Rozsnyai Sándor, a csángószervezet ügyvédje elmondta, a tárgyaláson amellett érvelt, hogy a csángószövetség tevékenysége semmiképpen nem minősíthető oktatási tevékenységnek. A bíróság elfogadta azt az érvelést. Legnyomósabb érve az volt, hogy míg a tanfelügyelőség a csángószövetség beszüntetését kéri, az Európa Tanács éppen a csángószervezetek támogatását ajánlja a román államnak. Bartha András, a csángószövetség elnöke leszögezte: "Mindig is tudtam, hogy nem ütközik törvénybe az, amit tettünk, és a pereskedés csupán a tanfelügyelőség túlbuzgóságának volt a következménye. Továbbra is az a célunk, hogy a magyar anyanyelv oktatását az állami iskolákban tegyük lehetővé a csángóknak." /Gazda Árpád: Folytathatja munkáját a csángószövetség. = Krónika (Kolozsvár), márc. 13./2003. március 14.
Lincshangulat alakult ki a Bákó megyei Külsőrekecsinben azt követően, hogy a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elkezdte gyűjteni a szülők kérvényeit a magyar nyelv iskolai oktatása bevezetésére. A rekecsini csángókat Eugen Ciuraru plébános bujtotta fel a magyar nyelv iskolai tanítása ellen azzal, hogy prédikációiban a magyartanulást halálos véteknek, a magyar állam által folyósított oktatási-nevelési támogatást pedig júdáspénznek nevezte. Ghiorghi Iorga főtanfelügyelő szerint csak hitelesített kérvényekkel lehet bevezetni a magyar nyelv iskolai tanítását. - Nem adjuk el a gyerekjeinket a faluból! Egy sem akarja eladni, de nem veszik számát - válik ki egy öregasszony hangja a külsőrekecsini templom előtti hangzavarból. "Ki engedte meg, hogy ide jöjjenek? Mutissa az igazolványát!" - von felelősségre egy másik. Egy férfi megpróbálja kirángatni kezemből a riportermagnót azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy földhöz csapja. "Menjenek a magyarokhoz filmálni (filmezni)! Ne jöjjenek ide!" "Miért vitték el az asszonyokat Bákóba a notárhoz (közjegyzőhöz)?! - von felelősségre egy harmadik asszony. - Hogy ott szemnálják meg (írják alá) a gyerekek eladását?!" "Nem adjuk oda a magyaroknak a gyermekeinket!" - ékes, archaikus csengésű magyar nyelven hangzik több irányból is a kiabálás. Aztán egy középkorú férfi érkezik a helyszínre nagy határozottsággal. "Pleaca de aici, mai (Tűnés innen!) - szólít fel immár románul. A férfi kijelenti, hívta már a rendőrséget. Kövek helyett jéggöröngyöket, hógolyókat dobnak utána. Döbbenetes, hogy magyarul lázadnak a magyar nyelv ellen. A székelyudvarhelyi filmesek megjöttek, de hamar menni kényszerültek. A miséről kijövő felbőszült tömeg a kocsijuk felborításával fenyegetett. A külsőrekecsiniek tántoríthatatlan viselkedésére történelmi példa is akad. 1949 márciusában történt a kommunista hatóságok Carol Susan plébánost próbálták letartóztatni, ám a falu közösségével találták szembe magukat. Elpáholva tért vissza Bákóba a pap elfogására kiküldött Szekuritáté-különítmény. A rekecsini ellenállást csak a hadsereg bevetésével, és Anton Benchea kántortanító főbelövésével sikerül megtörni. Ennek az eseménynek az évfordulójára hívták a templomba a híveket március 12-én reggelre. - Ciuraru Eugen plébános a múlt héten a mise végén halálos véteknek mondta a magyar nyelv tanulását - magyarázza Szarka Péter, a magyartanítás ügyének egyik helyi kovásza. A pap azt is mondta, vigyázzanak az emberek, mert egy pohár italért eladják a gyermekeiket. Azt mondta, az is vétek, ha Erdélybe adják őket iskolába. Szóba hozta a magyar igazolványokat és az oktatási-nevelési támogatást is. Azt mondta, adják vissza a pénzt, mert ez júdáspénz. A faluban egyébként körülbelül százan kérvényezték a magyar igazolványt. A húszezer forintnak megfelelő összeget egyetlen családnak vitte ki eddig a posta. A plébános oltár előtti kifakadása azt a tanácskozást követte, amelyre március másodikán 80 gyermek szülei gyűltek össze. Három nap múlva 12 szülő egy kisbusszal el is utazott Bákóba, hogy közjegyző előtt nyilatkozza: kéri gyermekei számára a magyar anyanyelv iskolai tanításának a bevezetését. A többi szülő számára további kisbuszos "kirándulásokat" terveztek az oktatási program képviselői. "Ezt a módszert tavaly kísérleteztük ki, akkor bevált - magyarázza Hegyeli Attila programvezető. - Így sikerült elérni, hogy Klézsén és Pusztinán az ősz óta immár az iskolában is tanítunk. Éveken át azon bukott el a magyartanítás iskolai bevezetése, hogy amikor a szülők bevitték a kérvényt az igazgatóhoz, vagy megfélemlítette, vagy lebeszélte őket a szándékukról. Ezért nem gyűlt össze soha elég aláírás. Ha pedig összegyűlt, akkor a tanfelügyelőség derítette ki, hogy nem hitelesek. Így viszont a szülőknek nem is kell találkozniuk az iskolaigazgatóval, a tanárokkal. A hitelesített kérvényeket ajánlott levélben, tértivevénnyel küldjük el a tanfelügyelőségre, és ezzel tulajdonképpen minden olyan személyes kontaktust kiiktatunk, amely megfenyítésre vagy megfélemlítésre adna lehetőséget." Külsőrekecsinben egyébként immár kilencéves hagyománya van az iskolán kívüli magyaróráknak. A kilencvenes években nyaranta magyarországi vendégek foglalkoztak az itteni gyermekekkel. Idővel aztán állandósult a program. A Szarka-portára az elmúlt hónapokban 117 gyermek járt több váltásban iskolán kívüli foglalkozásra. "Írunk, olvasunk, rajzolunk, játszunk - világosít fel Szarka Felicia, a botcsinálta tanítónő. - Az biztos, hogy itt mindenki jól érzi magát. Különben nem jönne." A tanítónő elment a paphoz, hogy próbáljon beszélni vele, de az háromszor is becsapta előtte az ajtót. Egy órával a mise befejezése után már eloszlott a tömeg a templom előtti térről. Gazda Árpád újságíró csengetett a plébánia ajtaján, nem érkezett válasz. Kinyitotta az ajtót, Ciuraru plébánossal találta szemben magát. Gazda kísérletet tett arra, hogy elmondja, miért keresi, de a pap már rákiáltott: "Iesi afara, mai! Pleaca de aici imediat!" (Kifelé! Tűnés innen azonnal!) Csendőrpertut használt a harmincas korosztályhoz tartozó pap, és bevágta az ajtót. "A feudalizmus korát idézik az itteni viszonyok - magyarázza később az autóban Hegyeli Attila. - Az egyszerű falusi emberek nem is gondolkoznak, vakon igazodnak a pap elvárásaihoz." Az iskolában Laura Dumitru igazgatónő indulattal válaszolt: "Márpedig ebben az iskolában semmiféle magyaróra nem lesz! Efelől biztosíthatom!" Később hozzátette:. "Ezek a gyermekek románul sem tudnak. Tudja, mennyit bajlódunk a román nyelv megtanításával is az elemi osztályokban?" Végül mégis elismerte, ha törvényesen kérvényezik, nem tehet mást, mint hogy befogadja a magyarórákat az iskolába.A törvényességet hangsúlyozta néhány órával később Ghiorghi Iorga főtanfelügyelő is a bákói hivatalban. Klézsén Hegyeli Attila tanár magyarórák reggel hétkor kezdődnek, mert csak így lehetett megoldani, hogy a különböző osztályokba járó gyermekek valamennyien jelen lehessenek. /Gazda Árpád: "Nem adjuk el a magyaroknak a gyermekeinket!" = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./2003. március 17.
Verestóy Attila RMDSZ-szenátusi frakcióvezető erélyes fellépése nyomán a Brassó megyei RMDSZ vezetői úgy döntöttek, Répás Zsuzsa, a Fidesz - Magyar Polgári Párt külügyi tanácsadója nem olvashatja fel azt a beszédet, amit Németh Zsolt Fidesz-alelnök készült a brassói közönség előtt elmondani. Répás Zsuzsa elmondta, Németh Zsolt a délelőtt folyamán részt vett a kézdivásárhelyi és kovásznai ünnepségeken. Nem készült azonban a székelyföldi márciusi télre, és estére lebetegedett. Ezért kérte fel Répás Zsuzsát, hogy olvassa fel beszédét. "Amikor a színházba értem, Verestóy Attila szenátor kivörösödött fejjel kezdett kiabálni, hogy nem fogjuk tönkretenni az ő ünnepségüket, és hogy én nem fogok semmit felolvasni - idézte a történteket. - Én nem vagyok hozzászokva, hogy velem artikulálatlanul ordítozzon valaki. Ez nálunk nem stílus. Pláne nem ordítoznak egy nőre." Répás Zsuzsa elmondta, azt kérte, hogy a brassói meghívók döntsék el: igényt tartanak-e meghívottjuk, Németh Zsolt beszédére akkor is, ha a politikus nem tudja azt személyesen felolvasni. Verestóy szenátor többszöri üvöltözése nyomán a nemleges döntést végül Szakáll András ügyvezető elnök hozta meg. A szenátor kiabálása az előadást is megzavarta. "Nagyon sokan voltak a teremben, ezért az ajtókat nyitva hagyták, s így a terem fele végighallgathatta az egész veszekedést - jelentette ki kérdésünkre Márk Attila előadóművész. - Ez rányomta a bélyegét az egész műsorra. A színpadon is érződött a politikusok által kreált feszültség. Még Vikidál Gyula is azt mondta, ilyen méretű ünneplés esetében ilyesminek nem szabad előfordulnia." Verestóy Attila telefonon felhívta Gazda Árpád újságírót, közölve, nevetségesnek tartja azt a vádat, hogy ő akadályozta volna meg Német Zsolt beszédének elhangzását. "Németh Zsolt eljött Brassóig, de nem jött el a színházba. Utólag pedig elég érthetetlen módon beküldte a titkárnőjét a szöveggel. Nyilván a rendezők döntötték el, hogy Németh Zsolt üzenetét nem olvashatják fel. Ezt a döntést én nagyon helyesnek találtam" - jelentette ki a szenátor. /Gazda Árpád: Botrány Brassóban. Verestóy Attila letiltotta Németh Zsoltot? = Krónika (Kolozsvár), márc. 17./ Brassóban, márc. 15-én, az 1848-as megemlékezések keretében nem engedték meg az ünnepségről rosszulléte miatt távolmaradt Németh Zsolt, a magyar külügyi bizottság alelnöke kolléganőjének, hogy felolvassa annak beszédét. Későbbi nyilatkozatában Németh Zsolt elmondta, Verestóy Attila volt az, aki megtiltotta a beszéd felolvasását, az RMDSZ szenátora viszont úgy nyilatkozott, Németh személyes felszólalására várt, hiszen szeretett volna reagálni az abban foglaltakra. /Betiltott Németh Zsolt-beszéd Brassóban. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 17./2003. március 18.
Németh Zsolt Fidesz-alelnök, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a Krónikának kijelentette: elvárja a román kormánytól, hogy lépjen fel az alapvető emberi és kisebbségi jogok csángóföldi megsértése ellen. Elmondta, betegsége miatt nem tudott eleget tenni a brassói magyarok meghívásának. Meglepte, hogy Verestóy Attila annak ellenére szerepelt a brassói megemlékezés szónokai között, hogy az előzetes programegyeztetés során fel sem merült a neve.Német Zsolt minősíthetetlennek tartja azt a hangnemet, amit a munkatársammal szemben Verestóy megengedett magának. Elfogadhatatlannak tartja, hogy Verestóy megakadályozta Németh Zsolt ünnepi beszédének felolvasását. Németh Zsolt érthetetlennek tartja, hogy a szocialista kormány egyetlen vezetője sem jutott el az elmúlt tíz hónapban Székelyföldre. "Egy éve próbálják szétcincálni a státustörvényt, a kedvezménytörvény végrehajtására szükséges pénzösszegeket nem biztosították, 2003-ban 30 százalékkal csökkent a határon túli támogatások költségvetési volumene az előző évhez viszonyítva." Németh Zsolt mostani útján azt látta, hogy az erdélyi magyarság úgy érzékeli, az anyaország elfordult tőle. "Biztosítottam a különböző helyszíneken a hallgatóságot arról, hogy az anyaország nem azonos az aktuális kormánnyal. Az anyaország a maga eszközeivel akkor is támogatta a határon túli magyarságot, amikor kommunizmus volt, és ma is él a közösségvállalás a határon túli magyarokkal. Ha a kormány nem látja el az anyaország feladatait, akkor ezek a polgári erőkre hárulnak." A határon túli egyházi körök azt érzékelik, hogy nem tekinti megfelelő mértékben partnernek őket a magyarországi kormányzat. Németh Zsolt volt a magyar kormány első képviselője, aki ellátogatott a moldvai csángókhoz. Kijelentette: "Elvárjuk a román kormánytól, hogy hathatós intézkedésekkel akadályozza meg az alapvető emberi és kisebbségi jogok sérelmét. A magyar kormánytól pedig azt, hogy egyértelműen kérjen magyarázatot Bukaresttől a külsőrekecsini magyarellenes hangulatkeltés ügyében." /Gazda Árpád: "Van anyaország" Interjú Németh Zsolt Fidesz-alelnökkel. = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./2003. március 28.
A parlament két házának együttes ülése márc. 27-én bizottság felállításáról döntött. A bizottság verespataki aranybánya megnyitásáról készít jelentést, máj. 30-áig kell bemutatnia jelentését a verespataki aranybányászás tervéről. A bizottság munkájába a kormány a Román Akadémia és a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ képviselőit is bevonja. Az RMDSZ-t Antal István képviseli a testületben. A 2001-ben elkészített megvalósíthatósági terv szerint a társaság közel 295 millió dollárt kíván befektetni, hogy kibányászhassa a térség 300 tonnára becsült arany- és 1600 tonnára becsült ezüstkészletét. A bánya megnyitásához viszont több térségbeli települést is el kellene törölni a föld színéről. A terv ellenzői elsősorban a felszíni kitermelés környezeti kárait, a tervezett ciántechnológia alkalmazásának a veszélyeit, valamint a település műemlékeinek a lebontásából fakadó erkölcsi, kulturális kárt említették érvelésükben. /Gazda Árpád: Vizsgálóbizottság alakult. = Krónika (Kolozsvár), márc. 28./2003. március 29.
Márc. 29-én Nagyváradon erdélyi magyar diákújságírók találkoztak.Négy sajtóorgánum szerkesztői értekeztek a harmadik alkalommal megrendezett erdélyi magyar diákújságíró-találkozóra. A Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete Praxis című lapjának meghívására idén az Érted Szól (kiadja a Temesvári Magyar Diákszervezet), a Sapientia Satelit (csíkszeredai Sapientia-EMTE), valamint a Perspektíva (Kolozsvári Magyar Diákszövetség) munkatársai jöttek el. A találkozó Kelemen Attilának, a Transindex főszerkesztőjének előadásával kezdődött. Simon Judit, az Erdélyi Riport főmunkatársa a mélyinterjú-készítés, Demeter Szilárd, a Korunk munkatársa a jegyzetírás, Gazda Árpád, a Krónika vezető szerkesztője pedig a tényfeltáró riport rejtelmeiről beszélt. Ezután a politikai újságírás volt a fórum témája. Két, különböző értékrendet felvállaló hetilap képviselői válaszoltak az érdeklődők kérdéseire: a kedden 600. számát megjelentető polgári hetilap, az Erdélyi Napló, illetve a tavaly novemberben indult baloldali és liberális Erdélyi Riport. /Ferenczi Róbert: Tollforgató-találkozó. = Krónika (Kolozsvár), márc. 31./2003. április 1.
Az egyházi restitúciós törvény mintájára kívánja megoldani a kormánypárt az egyesületek államosított vagyonának visszaszolgáltatását. Az RMDSZ a tavalyi RMDSZ-PSD megállapodás két határidős pontját pipálhatta ki az elmúlt napokban. Immár a szenátus jogi bizottságának az asztalán van az a módosítócsomag az egyesületek és szervezetek államosított ingatlanainak és ingóságainak a visszaszolgáltatására. Az egyesületi és szervezeti vagyon restitúciós törvénytervezetének a benyújtása már. 31-i határidővel szerepelt az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (PSD) idei megállapodásában, a feladatot azonban tavalyról örökölték. A tavalyi egyezményben áprilisi határidőt szabtak a törvénytervezet benyújtására, és szeptember végi határidőt a jogszabály parlamenti elfogadására. A protokollum szerint márc. 31-éig kellett volna véglegesíteni a szövetkezetek szervezéséről és működéséről szóló törvénytervezet, és létre kellett volna hozni a parlamentben egy környezetvédelmi, illetve egy esélyegyenlőséget előmozdító állandó szakbizottságot. "A szakbizottságok kérdése már a házbizottság asztalán van - magyarázta Borbély László -, csak össze kell még ülniük a frakcióvezetőknek. Ez csak a házszabály módosításával valósítható meg." Az RMDSZ-PSD egyezmény egy hónappal ezelőtt lejárt két pontja közül a brassói Áprily Lajos Gimnáziumra vonatkozó még nem teljesült - jelezte Borbély László. Kijelölték viszont a politikai alakulatok az ifjúsági együttműködésről tárgyaló képviselőket. A pártközi egyeztetőbizottság minden hétfőn ülésezik. Erre a hétre ígért a belügyminiszter egy statisztikát a magyarul beszélő rendőrök számáról. /Gazda Árpád: Adósságot törlesztenek. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./2003. április 2.
Noha esetenként már letelt a restitúciós kérvények benyújtásától számított hatvannapos határidő, az erdélyi történelmi magyar egyházak még egyetlen államosított ingatlanjukat sem kapták vissza a tavaly elfogadott törvény alapján. Az erdélyi történelmi magyar egyházaknak több mint 1800 igényét iktatták az illetékesek. A visszaigényelt ingatlanok száma azonban valamivel magasabb, ugyanis némelyik kérés nem egyetlen ingatlanra, hanem egy egész épületegyüttesre vonatkozik. /Gazda Árpád: Kivárnak a restitúcióval. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 2./2003. április 11.
Több száz értékes könyv tűnt el a Babea-Bolyai Tudományegyetem magyar tanszéki könyvtárából. A lopássorozat azt követően is folytatódott, hogy a rendőrség elkezdte a vizsgálatot. Doru Radosav, az Egyetemi Könyvtár igazgatója elképzelhetőnek tartotta, hogy a gyűjteményt biztonsági okokból elveszik a tanszéktől. "Mindannyian felelősek vagyunk a történtekért - jelentette ki Péntek János, a nyelvészeti tanszék vezetője. Szerinte talán azzal vétettek, hogy nem mérték fel: a folyosóra kikerült könyvszekrényekben a kevésbé értékes könyveket kellene tárolni. A Nyugat eredeti kiadásának a teljes kollekciójából csak hat kötet maradt. Az eltűnt könyvek lajstromát szaporítja az Erdélyi Szépmíves Céh korabeli kiadásainak egész sora, és akadnak a listán 19. században kiadott könyvek is. "Az is lehet, hogy a tettesek megrendelésre loptak, és a könyvek már kint is vannak Magyarországon" - jegyezte meg Péntek János. Tény, hogy ezeket a könyveket magyar nyelvterületen és elsősorban Magyarországon lehet jó áron eladni. Gyakran történik meg, hogy hátizsákkal jönnek a diákok az órákra, hogy az egyetemről egyenest a vonathoz mehessenek. De az épületnek több hátsó kijárata is van. Az udvart több száz méteren át betonkerítés veszi körül, amelyen könnyűszerrel átdobálhatók a könyves csomagok. Luffy Katalin könyvtárosnő egyhónapos magyarországi tartózkodás után március 31-én már a reggeli órákban észrevette, hogy kiürítették a polcokat. Alig állt össze a 256 tételt tartalmazó kárlista, az első rendőri helyszínelés után újabb könyvek tűntek el. A kiérkező rendőrök beérték egy félórás kiabálással. Nyilatkozatokat, ujjlenyomatokat csak ápr. 9-én vettek. Egyed Emese elmondta, hogy a kari könyvtárnak átadott magyar könyvek alig érhetők el a hallgatók számára. Doru Radosav igazgató ennek ellenére nem tartja kizártnak, hogy a könyvek biztonsága rákényszeríti a tanszéki könyvtár beolvasztására. Felvetésére érzékenyen reagálnak a magyar tanszékek tanárai. A különállást azért is fogadta el annakidején az egyetemi könyvtár vezetése, hangsúlyozzák, mert egyetlen lej kiadás nélkül tett szert a magyar tanszék a gyűjteményre, mely most is hetente legalább húsz kötettel gyarapodik. /Gazda Árpád: "Kultúrlopás" a kolozsvári bölcsészkaron. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./2003. április 16.
Egy kolozsvári könyvgyűjtő vásárolta fel a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tanszéki könyvtárból ellopott könyvek több mint felét. Koós Ferenc - aki csak utólag jött rá, hogy lopott értékek kerültek a birtokába - felajánlotta a könyvek visszaszolgáltatását. Koós Ferencnek értékes könyvtára van, mintegy 50 ezer kötetes könyvgyűjteménye. Könyvtára gyarapodásához nagymértékben hozzájárult a kolozsvári magyarság elvándorlása. "Ezek a könyvek az erdélyi kultúra részét képezik, itt kell tartanunk Erdélyben" - magyarázta Koós Ferenc. Valamikor közkinccsé szeretné tenni mindazt, amit sikerült megvásárolnia, közkönyvtár létesítésére gondolt.Koós Ferenc elmondta, hogy egy 18 év körüli románul beszélő fiú jelentkezett könyvekkel. A fiú 4-5 naponként tért vissza, egyszer például Kossuth 1880-ban kiadott emlékiratainak köteteit hozta. Koós Ferenc megközelítőleg 15 milliót fizetett a könyvtárból lopott könyvekért, de azokat maradéktalanul és ingyen adja vissza a tanszéknek. /Gazda Árpád: Megkerültek az ellopott könyvek. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 16./ Rendkívüli értekezleten tárgyalták meg a Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának magyar tanárai a tanszéki könyvlopásból fakadó következtetéseket. Egyed Emese tanszékvezető a szigorított őrzésről beszélt. /Helyükre kerülnek az ellopott könyvek? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 17./2003. április 24.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács felállítását kezdeményező testületnek a hét végére tervezett kiegészítésén 37 jelölt van 12 helyre. A kiegészítésre a hétvégi udvarhelyi fórumon kerül sor. Erről Tőkés László nyilatkozott a Krónikának a hét végére tervezett Székelyudvarhelyi Fórum kapcsán. A 19 megválasztott tag között öten - Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly - parlamenti képviselők. Helyet kapott még a testületben Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, Fodor Imre marosvásárhelyi alpolgármester, Csapó József és Király Károly volt szenátor, András Imre és Borsos Géza volt képviselő, valamint Bodó Barna, Gazda József, Kincses Előd, Nagy Pál, Katona Ádám, Kónya Ádám, Somai József és Wanek Ferenc is. /Gazda Árpád: Hárman egy helyre. Kiegészül a Kezdeményező Testület. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./2003. április 26.
"Nem változtatunk a jelenleg létező nyolc gazdasági fejlesztési régión, mert a változtatások szülte bizonytalanság negatívan befolyásolhatja Románia EU-csatlakozási tárgyalásait" - jelentette ki ápr. 25-én Adrian Nastase kormányfő. Nastase szerint a már létező fejlesztési régiókat megtartva kell a parlamentnek és a kormánynak megtalálnia annak a módját, hogy a régiók működőképesek legyenek. "Ha feltétlenül szükségesnek mutatkozik a régiók struktúrájának újratárgyalása, akkor is legfeljebb az EU-csatlakozási szerződés aláírása után lehet szó erről. A csatlakozási szerződés aláírása és a tulajdonképpeni, 2007-es csatlakozás között még mindig elég idő lesz arra, hogy véglegesítsük ezeket a közigazgatási struktúrákat" - magyarázta Nastase. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke reagált erre: "Demagógia összekapcsolni a közigazgatási felosztás és a fejlesztési régiók kérdését. Az RMDSZ nem a közigazgatási rendszer megváltoztatásáról beszél, hanem a fejlesztési régiókéról. Az utóbbiak megváltoztatásában pedig én semmilyen nehézséget nem látok. Amíg az RMDSZ föl nem vetette a kérdést, a romániai közvélemény 90 százaléka nem is tudott arról, hogy léteznek fejlesztési régiók." Markó szerint ez azt bizonyítja, hogy nincs igazuk azoknak, akik azt állítják, a régiók megváltoztathatatlanok, illetve hogy Romániának az Európai Unióval való viszonyában problémát okoz a régiók megváltoztatása. "Ezek a fejlesztési régiók egyelőre üres formát jelentettek Romániában, mert nem jól képzelték el őket. A régiókat nem évek alatt, hanem akár egy hónap alatt is meg lehet változtatni, ha van rá politikai akarat. Én a miniszterelnöktől is azt várnám el, hogy megmondja: miért tartja jónak ezeket a régiókat. Ha pedig nem tartja jónak, fogadja el, hogy nagyon könnyen meg lehet ezeket változtatni. Teljes felelősséggel állítom, hogy ez semmilyen bel- vagy külpolitikai nehézséget nem okozna" - fejtette ki a Krónikának az RMDSZ elnöke.Ion Solcanu, a kormánypárt szenátusi frakciójának vezetője az RMDSZ által kezdeményezett székelyföldi fejlesztési régió kapcsán Solcanu hangsúlyozta, a kormánypárt elutasítja az enklavizálási törekvéseket, és mindent megtesz azért, hogy a többségben magyarok által lakott megyék szoros gazdasági kapcsolatokat hozzanak létre a szomszédos, román többségű megyékkel. /Gazda Árpád, Salamon Márton László: Markó: demagóg PSD-érvek. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 26./2003. április 29.
Ápr. 26-án Kolozsváron a moldvai csángó közösségek kutatásáról tartottak konferenciát. Meinolf Arens a Vatikán csángópolitikájáról rajzolt nem sok optimizmusra okot adó képet, Marius Diaconescu pedig a csángók román eredetét bizonyító úgynevezett Martinas-elméletet zúzta porrá. A németországi Meinolf Arens és a bukaresti Marius Diaconescu történész tartotta a két legizgalmasabb előadást. A rendezvényt - amint a megnyitón Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke elmondta - azzal a céllal szervezték, hogy a különböző, csángókutatással foglalkozó műhelyek megismerjék egymás kutatási eredményeit, és összehangolják munkájukat. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója megemlítette, hogy a magyar csángókutatás a 20. században a csángómentéssel kapcsolódott össze, és ez az összekapcsolódás kedvezőtlenül hatott a tudományos munkára; most már viszont elérkezett annak az ideje, hogy a tudomány el tud vonatkoztatni az érzelmi megközelítéstől. Marius Diaconescu, a Bukaresti Tudományegyetem tanára a moldvai katolikusok identitáskrízisének okait kutatván a román eredet mítoszát elemezte. A mítoszok kategóriájába sorolta a csángók román eredetének elméletét. Ez azért számít meglepetésnek, mert a Román Akadémia által szervezett tavalyi bukaresti és iasi-i csángószeminárium éppen a csángók román eredetének bizonyítását szolgálta. Diaconescu előadásából kiderült, a román eredetről Iosif Petru M. Pal, a moldvai Ferenc-rend vezetője már 1941-ben, néhány évvel Martinas munkája előtt könyvet adott ki. Ezek a munkák egy olyan korban születtek, amikor a bécsi döntést követően fellángoló román nacionalizmus a moldvai csángókat is megbélyegezte. Magyarságuk miatt a román hatóságok megtagadták a moldvai katolikusok állampolgári iratainak kiállítását, megvonták tőlük a földvásárlás jogát. E súlyos diszkriminációra azzal válaszolt a klérus, hogy hívei védelmében megpróbálta a csángók románságát bizonyítani. E bizonyítási szándék Dumitru Martinas művében csúcsosodott, ez azonban a megírásakor nem ütötte meg a kiadhatóság mércéjét. "Ezt a művet javították fel Ioan Coja történész vezetésével és adták ki az 1980-as években, amikor sürgősen kellett csattanós választ adni a Magyarországon feléledő Erdély iránti érdeklődésre" - magyarázta Marius Diaconescu. Meinolf Arens megjegyezte, a pápai levéltárak iratai alapján Rómában banalitásnak számított a népcsoport magyarsága. A kutató szerint a Vatikánnak a 19. század végétől általános törekvése volt a nemzeti római katolikus egyházak megteremtése. Raimund Netshamer bukaresti római katolikus püspököt a 20. század elején egy pápai kihallgatás után azzal az üzenettel bocsátották el: legyetek jó katolikusok, és legyetek jó románok. Ez a törekvés csak fokozódott azt követően, hogy Romániában betiltották a görög katolikus egyházat. Az 1960-as és 70-es évektől az egész szocialista táborból Moldvában építették a legtöbb római katolikus templomot. Arens úgy vélte, a csángók anyanyelvi hitéletének nem kedvez a keleti és nyugati keresztény egyházak egyesítésének római szándéka sem. A Vatikán ugyanis úgy látja, Bukaresten keresztül közeledhet az ortodoxiához. A német kutató példaként hozta fel II. János Pál pápa 1999-es romániai látogatását, amikor a szentatya - engedvén az ortodox követelésnek - nem látogatta meg erdélyi magyar híveit. A konferencián több erdélyi és magyarországi nyelvész, néprajzkutató és antropológus mutatta be kutatásának eredményeit. /Gazda Árpád: Porrá zúzott eredetmítosz. Konferenciát tartottak a csángókutatásról. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 29./2003. május 12.
A húsvéti vakációban tett székelyföldi kirándulásról kért nyilatkozatot máj. 9-én a rendőrség két magyarfalui gyermektől. Az egyenruhások 250 ezer lejes bírságot róttak ki az egyik gyermekre, mert ápr. 15-én a beidézés ellenére nem jelent meg szüleivel a rendőrségen. "Mondjunk meg mindent, hogy mit csináltunk a kirándulás alatt - idézte fel a rendőri felszólítást Ladaru Gabriella -, kérték, adjunk deklaráciát (nyilatkozatot), de nem akartunk adni." A nyolcadikos diáklány elmondta, ő azt írta a papírra, hogy nem ad nyilatkozatot. A másik lány, Avadani Klaudia azonban leírta, hogy merre jártak, mit csináltak. "Elmondtuk, hogy délelőttönként tanultunk, és délutánon kirándulásokra mentünk - idézi fel Klaudia. - A rendőrök azt mondták, hogy ne menjenek Gergelyhez, mert bajba kerülnek. A Gergely alatt a budapesti származású Csoma Gergelyt értették, aki a Romániai Magyar Pedagógusszövetség által szervezett délutáni oktatási program keretében immár nyolcadik hónapja tanítja magyarul írni és olvasni a magyarfalui csángó gyermekeket. "Egy ilyen szegény családnak a 250 ezer lej bizony nagy pénz, ezért én kifizettem a kislánynak a bírságot - magyarázta Csoma Gergely. A székelyföldi kirándulást elsősorban a nyolcadikos csángó gyermekek számára szervezték, akik közül többen erdélyi iskolákban szándékoznak továbbtanulni. A Bákó megyei rendőrség szóvivője a Krónikának elmondta, Vasile Vrabie megyei rendőrparancsnok álláspontja szerint a magyar oktatás kérdése nem rendőrségi ügy, a gaiceanai rendőröket hivatali úton vonják kérdőre az ügy kapcsán. Tudósított Gazda Árpád /Krónika (Kolozsvár), máj. 12./2003. május 28.
Ukrajnában magyar-magyar ellentétek késleltetik az Illyés alapítványi támogatást.Még az erdélyi magyarság életkörülményei is irigylésre méltóak a kárpátaljaiakhoz képest. A magyarság belső ellentétei egyelőre az anyaországi segélyek folyósítását is befagyasztották. Ungváron aggódva tekintenek a jövőre, amely Magyarország európai uniós csatlakozásával a határok lezárását, a vízumkényszer bevezetését is jelenti. Kárpátaljának alig van kapcsolata Máramaros megyével. Hiába épült meg jó két éve a Tisza-híd Máramarossziget és a túloldalt lévő Aknaszlatina között, a két hídfőn nem építették ki a határátkelés infrastruktúráját. A hosszúmezői vasúti hídon is csak a határövezetben lakókat engedik át a Tisza túloldalára. Kevés erdélyi turista vállalkozik kárpátaljai kirándulásra. Beregszászba vagy Ungvárra ugyanis Magyarországon keresztül vezet a különleges engedély nélkül is járható út. A régióról, a kárpátaljai nehéz életkörülményekről az 1998-as, majd a 2001-es tiszai árvíz idején lehetett hallani.Ötvös Ida, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége felső-tiszavidéki szervezetének elnöknője elmondta, hogy az árvíz után az állam által nyújtott újjáépítési segélyből sokan tágasabb házat akartak építeni, mint ami odaveszett, de a pénz még az épület befejezése előtt elfogyott. Ezért látható a sok félbehagyott, félig megépült ház. A kárpátaljai magyarság Budapesthez igazítja az óráját, noha Ukrajnában a romániaival megegyező kijevi időt tekintik hivatalosnak. A helybeliek furcsa mód jól kiigazodnak e kettős időszámításban. "A vonat természetesen a kijevi idő szerint indul, az iskolánkban a tanítás viszont az európai idő szerint kezdődik" - magyarázza Forgon László, a viski Kölcsey Ferenc Gimnázium igazgatója. A szovjet birodalom felbomlása után hivatalossá tett ukrán nyelvet még a tanárok sem tudják. A magyar gyermekek magyarul tanulhatják Ukrajna földrajzát, történelmét, és a magyar történelem oktatásában is csak a tankönyvhiány okoz nehézséget. Az ukrán kormányzat 185 hrivnyában (1,2 millió lej vagy 8100 forint) állapította meg a minimálbért, és amint Horváth Sándor, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztő-helyettese elmondja, a fizetések zöme alig haladja meg ezt az összeget. A tanári bér 220 hrivnya (9680 Ft, 1,4 millió lej), ami vásárlóértéke szerint is szánalmasan alacsony. A megélhetés alapvető feltétele a mellékkereset. Forgon László matematikatanár csak azzal a kikötéssel vállalta el a viski magyar iskola igazgatását, ha mellette folytathatja a lakodalmi zenélést. A kárpátaljai régiókban a magyarországi feketemunkából vagy a határ menti üzletelésből lehet megélni. Az ukrán benzin magyarországi eladása különösen jól jövedelmező "iparág". Az ukrán költségvetésből idén csak 40 ezer hrivnyát szántak a nemzeti kisebbségek támogatására. A 260 millió lejnek vagy 1,7 millió forintnak megfelelő összeg nagyobb része a legnagyobb kisebbségként számon tartott orosz közösségnek jutott. A 195 ezer fősre becsült magyar közösség Kárpátalján a lakosság 16 százalékát teszi ki. A magyar kultúra ápolásának legfontosabb forrása az anyaországi támogatás. "Az Illyés Közalapítvány tavalyi, Kárpátaljának szánt keretének 60 százalékát a Beregszászi Tanárképző Főiskola emésztette fel, a megmaradó 18 millió forintra mintegy 300 pályázatot nyújtottak be" - világosított fel Horváth Sándor, aki az elmúlt négy évben a kárpátaljai alkuratórium tagjaként vett részt a pályázatok elbírálásában.Nem véletlen, hogy az Illyés-alkuratórium összetétele az egyik legkényesebb politikai kérdés a magyar közösség számára. Noha az egyházak vállaltak közvetítő szerepet az egymással szemben álló Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) között, a május eleji, Beregszászra összehívott alakuló ülést dolgavégezetlenül kellett felfüggeszteni. "A felek már megállapodtak abban, hogy paritásos alapon lesznek jelen az alkuratóriumban - magyarázza Sari József, a KMKSZ Felső- Tisza-vidéki régióelnöke -, a közalapítvány budapesti képviselői azonban külön-külön tárgyaltak valamennyi kurátorjelölttel, és felborult az egyezség." Horváth Sándor - aki az UMDSZ jelöltjeként vett részt az ülésen - elmondta, tulajdonképpen az elnök és az alkuratóriumi titkár személyében nem sikerült megállapodni. Úgy vélte, az lenne a legjobb, ha az Illyés budapesti kuratóriuma vállalná a kárpátaljai pályázatok elbírálásának felelősségét, és kivenné a feladatot a helyiek kezéből. Csak így lehetne elkerülni, hogy ne a saját programjaik támogatásáról döntsenek a kurátorok. Erős az KMKSZ-UMDSZ szembenállás. A kárpátaljai magyarság autonómiáját zászlajára tűző KMKSZ alulmaradt a magyarok által megszerezhető egyetlen képviselői helyért folyó választási küzdelemben. A kijevi parlamentben immár nem Kovács Miklós KMKSZ-elnök, hanem Gajdos István képviseli a kárpátaljai magyarságot. Utóbbit az Egyesített Ukrán Szociáldemokrata Párt jelölte a beregszászi járásban, amely korábban együttműködési megállapodást kötött az UMDSZ-szel. "A kárpátaljai magyarságnak nincs parlamenti képviselője - értelmezi a helyzetet Sari József Felső-Tisza-vidéki KMKSZ-elnök. - Gajdos Istvánt az ukrán hatalom juttatta parlamenti székhez. Ukrán szavazatokkal győzte le a magyarság jelöltjét, Kovács Miklós KMKSZ-elnököt, és a parlamentben is egy ukrán párt frakciójában tevékenykedik." "Arra a lóra tettünk, amelyik a mi ügyünket viszi - jelentette ki Dupka György, az UMDSZ alelnöke. "A két magyar szervezet politikai programja nagyjából ugyanazokat az elemeket tartalmazza. Csupán annyi a különbség, hogy a Fidesz a KMKSZ-t, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége pedig az UMDSZ-t fogadja el partnerének" - magyarázza a helyzetet Horváth Sándor. Az UMDSZ az autonómiaformák közül csak a kulturális önrendelkezésnek a híve, míg a KMKSZ a területi autonómiát is hangoztatja. /Gazda Árpád: Szegény gazdagok Kárpátalján. = Krónika (Kolozsvár), máj. 28./2003. május 29.
Kitöltheti négyéves mandátumát Szász Jenő polgármester. Nem írhatja már ki a Szász Jenő polgármester leváltására kezdeményezett székelyudvarhelyi népszavazást a közigazgatási törvény előírásainak megfelelően a román kormány. A jogszabály ugyanis 60 napos határidőt szab a kabinet számára a népszavazás időpontjának kijelölésére, ez a határidő pedig május közepén lejárt. A Közigazgatási Minisztérium azzal magyarázza a késést, hogy újabb kétségek merültek fel az aláírások hitelessége tekintetében. Az Udvarhelyért Biztosan Érdemes Egyesület 2002 tavaszán aláírásgyűjtést kezdeményezett Szász Jenő polgármester leváltása céljából. Az egyesület ügynökei csaknem valamennyi udvarhelyi lakásba bekopogtak, és 8253 aláírást sikerült összegyűjteniük. Az íveket ez év január 28-án adták át a prefektusnak, aki úgy találta, hogy noha kétségbe vonható egyes aláírások hitelessége, ez nem elég ok ahhoz, hogy ne javasolja a népszavazás kiírását. Szász Jenőt székelyudvarhelyi polgármester márciusban úgy vélte, a kormány alaposan megfontolja majd a döntést. Őt ugyanis nem a román hatalom, hanem az RMDSZ akarja eltávolítani a tisztségéből. /Gazda Árpád: Nem írták ki az udvarhelyi népszavazást. = Krónika (Kolozsvár), máj. 29./2003. május 30.
Alig ötven személy jelent meg azon a tiltakozáson, amelyet a Román Humanista Párt (RHP) rendezett máj. 28-án Aradon, a Szabadság-emlékmű felállítása ellen, noha a szervezők legalább ötszáz résztvevőre számítottak. A humanisták az aradi városi tanács egyik határozata ellen tiltakoztak, amelyben az önkormányzat mintegy kétmilliárd lejt utalt ki egy park létrehozására, ahol a Szabadság-szobrot helyezik el. /Tüntetés a Szabadság-emlékmű ellen. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./ A tüntetők között kiosztott kérdőíven a PUR aradi vezetői több kérdésre kerestek választ. A kérdések egyike arra vonatkozott, ki hivatott hatálytalanítani a Szabadság-szobor levételéről szóló 1925-ös kormányhatározatot: a román kormány vagy az aradi városi tanács. Az egyik tüntető közölte: a román hadsereg már kétszer kiakasztotta a bocskort a budapesti parlamentre, itt az ideje, hogy ezt most harmadszor is megtegye. A tüntetők között megjelent Vasile Dan Ungureanu Arad megyei prefektus, aki újságírói kérdésre az eseményt a szabad véleménynyilvánítási gyakorlat példájaként említette. /Gazda Árpád: A szobor ellen tüntettek. = Krónika (Kolozsvár), máj. 30./2003. május 31.
Aradon külön útra tért a magyar társulat és a színházalapításra létrehozott alapítvány.Kenyértöréshez vezetett az Aradi Magyar Színház megalapozásán fáradozó különböző csoportok ellentéte. Miközben a színház alapítását kezdeményező színész és társulata Nádas Péter Temetés című darabjának bemutatására készül, az aradi Jelen Házban a simonyifalvi iskolások néptáncműsorát nevezték ki a színház évadzáró előadásának. - Hát ez nem tudathasadás? - kérdezte Tapasztó Ernő fiatal színész. - Hogyan lehet évadzáró színházi előadásnak tekinteni egy többnyire elemi iskolásokból álló néptánccsoport műsorát? Úgy, hogy a hírt Böszörményi Zoltán lapja közli, aki az Aradi Magyar Színház megteremtőjének tekinti magát, noha nincsen színtársulata. Tapasztó Ernő pártfogója, Nótáros Lajos tanár elmesélte az aradi magyar társulat megalakításának történetét. Nótáros kétszer felvételizett a marosvásárhelyi színművészeti főiskolára, s ha nem is vették fel, a színház szívügye maradt. Tapasztó Ernő jelezte, hogy hazajönne a békéscsabai színháztól. Tapasztó Ernő hívására két békéscsabai színész, Kohut Manyi és Bodor Richárd is vállalta, hogy a nyári hónapokra Aradra költözik, és itt is bemutatják otthoni produkciójukat. A tervnek a Nagyváradon játszó, de szintén aradi származású Simon Mátyást is sikerült megnyerni. A Federico Garcia Lorca szövegek alapján összeállított Don Cristobal és Donna Rosita tragikomédiája színpadra állításához azonban némi pénzre és valamilyen jogi keretre is szükség volt. Tapasztó ekkor kereste meg Böszörményi Zoltán vállalkozót, akit minden magyar kulturális ügy pártfogójaként, első számú mecénásként ismernek nemcsak Aradon. Böszörményinek megtetszett az ötlet. A színészek rendelkezésére bocsátotta a kulturális központként működő, általa építtetett Jelen Ház nagytermét. Abban állapodtak meg, hogy Tapasztót a Nyugati Jelen kulturális referenseként alkalmazza. A próbák Nótáros irányítása alatt kezdődtek el, aki Tapasztó kérésére végül vállalta a rendezői feladatot. Bejárták a környező magyar falvakat, és mindenütt sikert arattak. A kiszállásokhoz a Nyugati Jelen biztosította az autókat, ezek egyike volánjánál pedig Balta János, a lapot kiadó Concord Media Részvénytársaság igazgatója ült. A magyar színház ügyének az aradi román társulat tagját, Lovas Zoltánt is sikerült megnyerni, aki magyarul is bemutatta a korábban románul játszott egyszemélyes előadását. A sikereken felbuzdulva a társulat elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy olyan produkciót is bemutasson, mellyel immár a szakma elismerését is elnyerheti. A választás Nádas Péter Temetés című drámájára esett. A bemutatót június 15-ére tűzték ki. A rendezést ezúttal is Nótáros vállalta. Ehhez már komolyabb befektetésre lett volna szükség. Balta János azonban leszögezte: a szórványban könnyű, szórakoztató darab kell. Olyan, amivel körbe lehet járni a falvakat. Kezdetben a kalapozásból összegyűlt pénzt Tapasztó Ernő osztotta szét a társulat tagjainak. Elkezdték szervezni az Aradi Magyar Színházért Alapítványt. Tapasztó neve kimaradt az alapítók sorából. Versenyvizsgát hirdettek meg a színházigazgatói állás betöltésére. Balta János elmondta, hogy Tapasztóval és társaival az első pillanattól nehéz volt együttműködni. A kiszállások rendre a kocsmában kezdődtek. A társulat pedig egyre népesebb volt. A végén már zenekart is akartak vinni magukkal. Nem lehetett őket fegyelmezni. Az ellentétek oda vezettek, hogy Tapasztó április közepén benyújtotta a felmondását a Jelen kulturális referensi állásából. Időközben megegyezett a városi kultúrház vezetőjével, hogy az intézmény keretében tovább működhet a társulat. Tapasztó Ernő később kérte a városi tanácsot, hogy az előirányzott pénzt ne az Aradi Magyar Színházért Alapítványnak, hanem a Városi Művelődési Háznak utalják át. A Nemzeti Kulturális Alapprogramnál pedig immár a városi kultúrház fejléces papírján pályázott egy Carlo Goldoni-darab színpadra állításának támogatására. Május 8-án Budapesten támogatandónak ítélték a pályázatot, és 900 ezer forintot ítéltek meg rá. Míg Nótárosék a június 15-i bemutatóra készülnek, Balta János elmondta, több frissen végzett színésszel is tárgyaltak már, és azt remélik, hogy hat vagy hét tagú fiatal társulattal indítják a következő évadot. A fiataloknak lakást és méltányos fizetést ígérnek. Mindenképpen színházat csinálnak, közölte Balta János igazgató. /Gazda Árpád: Ki építi és ki ássa el az aradi színházat? = Krónika (Kolozsvár), máj. 31./2003. június 3.
A világ szabadkőművességének több vezéralakja is részt vett a hét végén azon az ünnepségen, melyet az Elfogadott Óskót Rítus (RSAA) romániai újraélesztésének tizedik évfordulója alkalmából tartottak. A vendégeket Ion Iliescu államfő és Adrian Nastase miniszterelnök is fogadta. Az esemény legrangosabb vendégének Fred Kleinknecht, a skót rítusú szabadkőművesek Washingtonban székelő szuverén főparancsnoka számított, akit máj. 30-án Ion Iliescu államfő, máj. 31-én pedig Adrian Nastase miniszterelnök is fogadott. A titokban tartott államfői fogadáson Fred Kleinknecht a legmagasabb román állami kitüntetést, Costel Iancu romániai szuverén nagymester, a Legfelsőbb Tanács vezetője pedig az állami kitüntetések egy alsóbb fokozatát vehette át. Az eseményen Eugen Simion, a Román Akadémia elnöke is részt vett.A Ziua értelmezése szerint a szabadkőműves vezetők és az állami vezetők egyértelműen Costel Iancu mellett tették le a garast abban a legitimitási vitában, melyet Iancu a Franciaországban élő, magyar származású André Szákváryval folytat. Utóbbi a kommunizmus idején külföldön életben tartott hagyományos román szabadkőművesség, Marcel Saphira és Dan Amadeo-Lazarescu vonalát követő Legfelsőbb Tanács vezetőjének tekinti magát. A vita lezárását jelzi az a tény, hogy a tavaly elhunyt Dan Amadeo-Lazarescu halála előtt megvonta a támogatást Szákvárytól, a hét végi bukaresti ünnepségen pedig Costel Iancu a Franciaországban élő Marcel Saphira jobbján jelent meg. A román szabadkőművesek között tovább létező törésvonalakat jelzi, hogy a kétnapos ünnepségnek csak az első napján vett részt Gheorghe Comanescu, a Román Nemzeti Nagypáholy (MLNR) nagymestere. Rosszallását az is kiválthatta, hogy az általa vezetett nagypáholy megalakulásának - néhány hónappal ezelőtti - tizedik évfordulóját lényegesen szerényebb külsőségek közepette ünnepelték. /Gazda Árpád: Kitüntették a szabadkőműveseket ereje. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./ A szabadkőművesség megőrizte erejét és befolyását a világ nagy folyamatainak menetére, néha megmutatja magát. A szabadkőművesek befolyásukkal kétségtelenül meghatározó szerepet játszottak és játszanak az új világrend kialakulásában. A szabadkőműves világelit bukaresti rendezvénye, a bukaresti parlamentben megrendezett színpompás évfordulós ünnepség, az egyik legfontosabb rítus szuverén főparancsnokának, tehát világelsőjének részvétele jelzi, elvált, hogy ki az úr a páholyban. Az elfogadott, immár egyedüli és legitim román szabadkőműves vezető Costel Iancu, nem pedig a magyar származású, négy különböző nemzetiségű nagyszülőtől származó, francia állampolgár André Szákváry. A szabadkőműves vezetőket az államelnök és a kormányfő a nyilvánosság teljes kizárásával fogadta. Titkosak voltak a tárgyalások is. /Ágoston Hugó: A titokzatosság ereje. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./