udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
252
találat
lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-210 | 211-240 | 241-252
Névmutató:
Kelemen Attila Ármin
2007. augusztus 18.
A romániai magyaroknak különös gyengéjük a tábla-állítás-avatás. Az emberek ezzel kompenzálják azt, hogy nem érzik magukat otthon. A Székelyföld bejáratánál elhelyezett 18 négyzetméteres táblák minősége elborzasztó. Nagy, közhelyes, giccses, üres, írta Kelemen Attila Transindexen olvasható blogjában. Székelykapu, a „teteje le van vágva”, dilettáns kivágás, alatta egy népviseletes pár, orbitális közhely. Miért nincs logó? Kelemen Attila ígérte, nem fog erdélyi magyar témákkal foglalkozni a blogjában, ezek elől menekül oda. /Kelemen Attila: Politikai design. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./2008. január 22.
A Transindex, az Erdély FM és a Jakabffy Alapítvány által szervezett zártkörű beszélgetésen folytatódott a vita az erdélyi magyarság modernizációjáról, melyet Csutak István Székek földje – Székelyföld? /Szabadság, jan. 8./ című írása „élesztett fel”. A beszélgetésen – többek közt – jelen volt a vitát elindító Csutak István, volt integrációs államtitkár, továbbá Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője, Horváth István szociológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet vezetője, Kelemen Attila, az Erdély FM igazgatója, Kiss Tamás szociológus, az RMDSZ ügyvezető elnöksége demográfiai kutatócsoportjának vezetője, László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök, Salat Levente politológus és Székely István politológus. Csutak István elmondta: önmagunk átértékelése és újrafogalmazása a cél. Szerinte napjainkban Székelyföldön nem a tudás viszi előre a dolgokat, hanem az úgynevezett „komaság”. Bíró A. Zoltán „a modernizációt életfeltételek változásához szükséges keretfeltételek megteremtéseként” határozta meg. Horváth István úgy vélte, a romániai magyarság cselekvési logikákat sajátított el, a modernizáció pedig éppen ezekről a logikákról, felfogásmódokról szól. A modernizáció a változás folyamatossága. Salat Levente kiemelte: a kisebbség modernizációjának gondolata nem zárható el a környezettől, ez már a többség problémája is. László Attila úgy gondolja, az erdélyi magyarság tekintetében nem igazán beszélhetünk modernizációról. Székely István szerint most kezd felnőni egy olyan generáció, amely tudja, milyen társadalomban akar élni, ugyanakkor felelősségvállalásra képes. Bíró A. Zoltán a felelősség vonatkozásában az intézményteremtés lehetőségének hiányát emelte ki. /Kerekasztal a társadalmi modernizáció kérdéséről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./2008. február 13.
Kelemen Attila Ármin a Transindex.ro interneres portálon értékelte a Csutak István által indított modernizációs vitát /Csutak István: Székek földje – Székelyföld?, Szabadság, 2008. jan. 8./. Arra számított, hogy a modernizáció liberális téma: azok akik magukat liberális-kozmopolita rommagyarokként pozícionálták, mindent elkövetnek majd annak érdekében, hogy valamilyen módon intézményesítsék a vitát. Nincs önmagát véleményformálóként számon tartó és akként cselekvő rommagyar magyar liberalizmus? – kérdezte Kelemen Attila, aki „premodern felvilágosultaknak” nevezi a rommagyar csúcsértelmiségieket, akik a nem-nacionalista rommagyar establishment legbefolyásosabbjai. Alig vállalnak szerepet a nyilvánosságban. Kelemen Attila Ármin esettanulmányként emlékezett A Hét hetilapra: a hetilapot „egy fiatal, dinamikus, innovatív és deklaráltan tabudöngető csapat vette át. Az értelmiségiek azt nehezményezték, hogy egy vezető romániai magyar politikus olyan szerkesztőségi státust kapna, ami akár valamiféle politikai kontrollra is felhasználható lenne. Az értelmiségiek felelősséget vállaltak az intézményért és civilként állást foglaltak a politikai kontroll ellen. Azokban a hetekben jó dolog volt rommagyar értelmiségiekként gondolni magunkra. ” – állapította meg. A politikus kilépett a szerkesztőségből és „a legfontosabb kozmopolita romániai magyar értelmiségiek mind ott voltak A Hét körül. Ma már nincs A Hét, amely működése utolsó időszakában nyíltan elkötelezte magát pár magyarországi politikus mellett”. Ezek a kozmopolita értelmiségiek nem törődtek vele, hogy a hetilap nyomtatásban megszűnt. Kelemen Attila szerint az „A Hét megszűnésének okai és körülményei értelmiségi tabutémának számítanak. ” „Talán jobban kellett volna vigyázni A Hétre” – intett a cikkíró. /Kelemen Attila Ármin: HOME JOGOK. Rommagyar 2. 0. = Transindex.ro, 2008. febr. 12./ Parászka Boróka, A Hét szerkesztője válaszolt Kelemen írására. Kijelentette, „előre megfontolt és sikeres öngyilkosságot hajtottam végre, mint erdélyi magyar újságíró”, hozzátette: senki sem nem érzékelte drámaként ezt. Öngyilkossága abban állt, hogy egy éve nem jelent meg a hazai sajtóban publicisztikája. Most azonban visszaszólt a sírból. Kelemen Attila (már megint) taktikus szöveget írt. Nem ő az egyetlen aki ilyen „egyre vontatottabb önpozicionáló programbeszédet ír”. A modernizációs propaganda Parászka szerint ürügy. Jönnek a választások, erre hirtelen felélénkül a modernizációs-vita. Csutak István „írt egy ilyen kedves bumburnyák szöveget, be is szopta rendesen a reformra oly éhes ifjú nemzedék”. „Ahelyett, hogy végre radikálisan átértékelődne, kicserélődne az egész erdélyi magyar közösségkép, sőt: úgy általában a magyar nemzet-kép, a modernizációs vita konzerválja és legitimálja az eddigi torzulásokat. ” A modernizációs stratégiák dallama: „Édes Erdély itt vagyunk", és ez a 1940 óta semmit sem változott. Parászka leszögezte, amíg „kiindulópontunk, érdekközösségünk az etnosz, addig nincs elmozdulás. Nem elég az anyaország gyilkosság, a fiú-országot is ki kellene nyírni. ” Parászka ítélkezett: „A teljes magyar sajtó válságban van, nem csak az erdélyi magyar. ” „Van markóista lapunk és rádijónk, van tőkésista weblapunk és hetilapunk, hát nem kiegyensúlyozott ez a kis magyar erdélyi médiavilág? Hurrá!” És jönnek a Parászka szerinti egyedüli értékek, köztük Selyem Zsuzsa /a Korunk vagy A Hét teljes évfolyama sem elég ahhoz, hogy annyit mondjon el a közelmúltunkról, mint Selyem Zsuzsa regénye/ és Cs. Gyimesi Éva. Parászka kimondta: „a sajtó (a politika) vált butává, műveletlenné, érzéketlenné, tájékozatlanná. ” /Parászka Boróka: Köpök a síromra. = A Hét – ahet. ro, febr. 13./ A Kelemen Attila által jelzett vezető romániai magyar politikus A Hétnél: Kelemen Hunor. Parászka Boróka rendszeresen publikál a budapesti Magyar Narancs hetilapban.2008. február 20.
Zajlanak a munkálatok a készülő Erdélyi Magyar Televízió marosvásárhelyi, Predeal utcai háza táján. Közben a szomszéd helyiségekben az egyelőre produkciós irodaként működő Erdély FM különböző rádióadókon elhangzó műsorai készülnek. A tervek szerint az év közepéig megkezdenék a sugárzást. A tévé létrehozásával megbízott Janovics Jenő Alapítvány (JJA) munkatársai óvatosan bánnak az információszolgáltatással, mint kifejtették, ez ügyben érdemben csak a szervezet elnöke, Nagy Zsolt nyilatkozhat. Az Erdélyi Magyar Televízió megvalósításáról 2003. november 14-én, Budapesten folytatott tárgyalás során született megállapodás Markó Béla RMDSZ-elnök és Medgyessy Péter akkori miniszterelnök között. A tévé a Hodgyai Géza gyergyószentmiklósi médiavállalkozó 70 százalékos és Hodgyai Edit 30 százalékos tulajdonában levő Entel Kft. nevére bejegyzett, kihasználatlan frekvencián sugározna. „Még nem tisztázódott teljesen a feladatköröm, de az bizonyos, hogy nem én fogom vezetni a televíziót” – szögezte le Szepessy Előd, az alapítvány igazgatója. Az általa vezetett kolozsvári székhelyű Janovics Jenő Alapítvány háttérintézmény, mely hazai és magyarországi pályázatok útján tartaná fenn a televíziót. Ugyanez a szervezet működteti az Erdély FM rádióprodukciós stúdiót is, melynek vezetője, Kelemen Attila Ármin sem tud sokkal többet. Bizonytalanság övezi Szudár László békéscsabai tévés menedzser státusát is. Nagy Zsolt kifejtette, bár szerződést még nem kötöttek, mindenképpen számítanak a magyarországi szakemberre. /Szucher Ervin: Rajt előtt az erdélyi tévé. = Krónika (Kolozsvár), febr. 20./2008. június 17.
Június 16-tól elkezdte egész napos tesztadását az Erdély FM rádió, amit egyelőre csak interneten keresztül lehet hallgatni. A tervek között szerepel a szükséges frekvenciák megszerzése. Nagy Zsolt, a Janovics Jenő Alapítvány elnöke arról tájékoztatott, hogy az erdélyi magyar televízió is hamarosan elkezdi működését, eddig 15 személyt alkalmaztak, a szóráshoz szükséges valamennyi hatósági engedélyt már beszerezték. Az Erdély FM tavaly augusztusban kezdte el működését produkciós irodaként. Az adások a www.erdelyfm.ro honlapon érhetők el. Az intézmény kezdetként a már létező, magyarul sugárzó kereskedelmi rádiókkal alakított ki partneri viszonyt. Kelemen Attila, az Erdély FM igazgatója elmondta: követendő mintának a magyarországi Radio Café-t tekintik, és olyan zenét kínálnak hallgatóiknak, amit jelenleg egyetlen romániai magyar kereskedelmi rádió sem sugároz. Célközönségüknek a 18-45 év közötti korosztályt tekintik. Elsősorban azokra a településekre kérnek majd frekvencia-engedélyeket, ahol jelenleg nem vételezhető magyar nyelvű kereskedelmi rádióadó. /B. T. : Egész napos adást indított az Erdély. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./2008. augusztus 19.
Az RMDSZ Maros megyei szervezete jóváhagyta mind a 12 benyújtott jelöltetési dossziét. A jelöltek között van Markó Béla szövetségi elnök, Frunda György szenátor és Borbély László fejlesztési miniszter, jelezte Kelemen Atilla, a megyei szervezet elnöke. Augusztus 28-án eldöntik, hogy ki melyik egyéni választókerületben indul. A 12 jelölt között vannak volt és jelenlegi RMDSZ parlamenti képviselők, mint például Markó Béla, Frunda György szenátor, Kelemen Attila, Borbély László és Kerekes Károly képviselők, valamint Makkai Gergely volt képviselő. Rajtuk kívül benyújtották még jelöltetési szándékukat Benedek Imre és Erős Csaba megyei tanácsosok, Dávid Csaba, a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke, Brassai Zsombor, a Maros megyei szervezet volt ügyvezető elnöke, Szakács János üzletember és Száz Izolda segesvári városi tanácsos. /Jelöltek: Markó, Frunda és Borbély. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 19./ Dr. Kelemen Atilla elmondta, a lista sorrendje nem végleges, hiszen a Területi Állandó Tanács, legvégül pedig az Országos Állandó Tanács módosíthat ezen. /(vajda): Dr. Kelemen Atilla: Erős parlamenti és kormányképviseletre van szükségünk. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 19./2009. február 4.
Jövő héttől a Budapest körzetében sugárzó Radiocafe 98.6 hallgatóihoz is eljut a marosvásárhelyi Erdély Fm. Műsorcserében állapodtak meg. A Radiocafe 98.6 célcsoportja a 24-48 év közötti hallgatóság. Műsorainkkal olyan dinamikus, élő imázst igyekszünk kialakítani bennük az itteni magyarságról, amely ellenpontja a Duna Televízió által formált, dokumentum jellegű Erdély-képnek – mondta Kelemen Attila Ármin, az Erdély FM igazgatója. /Nagy Székely Ildikó: Randevú a hang hullámain. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 4./2009. március 16.
Az erdélyi magyar kulturális életben is megkezdődött a Magyarországon már sok év óta tartó egymás ellen fordulás, a liberális értelmiségiek aláírásgyűjtésbe kezdtek György Attila ellen, aki Liberálisok /Hargita Népe, márc. 4./ címen a liberálisok elítélő cikket írt. A Transindex internetes portálon Kelemen Attila Ármin, a Transindex portál igazgatója, Gáspárik Attila és mások tiltakozó aláírásgyűjtésbe kezdtek György Attila írása ellen, felszólítva Kozán Istvánt, a Hargita Népe főszerkesztőjét, hogy március 15-ig „markánsan határolódjon el” a cikktől és tegyen ígéretet arra, hogy a Hargita Népe elővigyázatosabb lesz. /Civil állásfoglalás. = Transindex, márc. 11./ Sokan aláírták ezt az állásfoglalást, az Új Magyar Szó napilap, az Erdélyi Riport hetilap több szerkesztője, Parászka Boróka, továbbá egyetemi oktatók /Selyem Zsuzsa, Pásztor Gyöngyi, Könczei Csilla, Néda Zoltán, Magyari Nándor László például/, azután Eckstenin-Kovács Péter, Czika Tihamér, több doktorandusz és mások. Borbély Zsolt Attila kiállt György Attila védelmében, ő az író mellett kezdett aláírásgyűjtést. Kifejtette, hogy az SZDSZ hadjáratot indított a magyarság szent jelképei és szimbólumai ellen. A Szent Korona micisapka vagy tökfödő az ő víziójukban, Szent István jobbja „tetemcafat”, a magyarság „bűnös nemzet”, „utolsó csatlós”, a magyar történelem „téves döntések terepe”, a turul „dülledt szemű tojószárnyas”, Jézus „zsidó fattyú” az Árpád ház zászlaja pedig „nyilas” jelkép. /Borbély Zsolt Attila: György Attila védelmében. = Erdély.ma, márc. 12./ Mindhárom írást /György Attila cikkét, az ellene megfogalmazott állásfoglalást és Borbély Zsolt Attila írását/ együtt hozta: Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 16.2009. március 24.
Kelemen Attila Ármin a Transilvania.ro portálon értékelte az általa indított aláírásgyűjtési akciót. A Hargita Népében megjelent György Attila Liberálisok c. írása /márc. 4./, ezt Kelemen Attila Ármin barátaival gyűlöletkeltő szövegnek minősítette, ezért felhívta Karda Emesét, a Hargita Népe kiadóját, akitől azt kérte, a lap határolódjon el György Attila nézeteitől, de ez nem történt meg, ezután felhívta Kozán István felelős szerkesztőt, de ő sem hajlott az elhatárolódásra. Március 11-én indították az aláírásgyűjtést, Gáspárik Attila és Eckstein-Kovács Péter segített a mozgósításban. Március 15-én zárták le a gyűjtést, addig 285 személy támogatta nevével az ügyet. Kelemen Attila Ármin elítélte a Hargita Népét, mert nem határolódott el a cikktől, „lapult, ami nem nagy intellektuális dicsőség”. Kelemen Attila Ármin értékelt: sikeres volt az aláírásgyűjtés, felmutatta, hogy van „egy számottevő, európai gondolkodású, a gyűlöletkeltés ellen állást foglalni akaró romániai magyar elit. Az akcióhoz a romániai magyarság emblematikus figurái csatlakoztak, írók, szerkesztők (többek között a Hargita Népe egykori főszerkesztője, Borbély László is), számos jogász, ügyvéd, egyetemi előadó, közéleti szereplő, nagyon sok diák.” Ilyen „erődemonstráció” láttán a Hargita Megyei Tanácsnak fel kell vennie napirendre a „mi lesz a Hargita Népével” ügyet. Kelemen Attila Ármin nemcsak értékelt, ítélkezett is: meg kell vizsgálni a napilap ügyét. Ugyancsak elítélte Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács vezetőjének témában született blogbejegyzését, aki azt javasolja, az értelmiségi csoportok üljenek le, és beszéljék meg problémáikat egy pohár bor mellett. Kelemen ezt elutasította, Borbolyt passzív bátorítással vádolta. Látványos reakció volt a Borbély Zsolt Attila–Erdély.ma ellen-aláírásgyűjtési akciója. Nagy mennyiségű, elsősorban magyarországi aláírást gyűjtöttek be. Az ellen-aláírásgyűjtési akcióban részt vett a magyarországi konzervatív média egy része is, ami jelentősen hozzájárult sikeréhez. /Kelemen Attila Ármin: HOME JOGOK. A Hargita Népe ügy – kiértékelés. = Transilvania.ro, márc. 24./ Kelemen értékelésében kifogásolta, hogy az ellen-aláírásgyűjtési akció során több magyarországi is aláírt. Az ő gyűjtésében is szerepelnek magyarországiak.2009. április 1.
Gyurcsány Ferenc és az MSZP általános erdélyi megítélését leginkább az határozza meg, hogy sokan úgy érzik, a most leköszönő miniszterelnök a kettős állampolgárság ügyében méltóságában alázta meg Erdélyt. Erdélyben Gyurcsány Ferenc az egyik legnépszerűtlenebb magyar politikus. Kelemen Attila Ármin, a Transindex portál igazgatója Gyurcsány védelmére kelt: „Gyurcsány szembesített bennünket azzal, hogy kettős (többes) nemzetépítés zajlik, és ez a status quo már annyira nyilvánvaló, hogy akár intézményesülhetne is bizonyos szimbólumok megerőszakolásán keresztül. ” A cikkíró Gyurcsány mellett az MSZP-t is megvédte. /Kelemen Attila Ármin: Az ünneptelen időszámítás. Gyurcsány Ferenc és az MSZP. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./2009. április 8.
Kelemen Attila Ármin kiértékelte a György Attila „Liberálisok” című cikke kapcsán elindított transindexes aláírásgyűjtési akciót. A kiértékelés viszonylag tisztességes hangvételű, (elmarad a balliberális oldalon szinte kötelező fasisztázás, kirekesztőzés, nácizás és szélsőségesezés) ezért foglalkozott vele érdemben Borbély Zsolt. A gyűlöltkeltés vádja olyan gumikategória, mint az „osztályellenség”, a „reakció” s a többi kommunista szóvirág. Ilyen alapon mindenkit gyűlöletkeltéssel lehetne vádolni, aki továbbmegy az álliberális hímezés-hámozásnál. A magyar jogszolgáltatás szerint ha nincs kifejezett tevőlegességre utaló konkrét iránymutatás az uszító hangú szövegben, akkor a bíróságnak nincs keresnivalója az adott ügyben. Például a Hétköznapi Csalódások nevű balos punkzenekar elítélhető lenne azért, mert egyik dalukban arra buzdítanak, hogy „akasszuk fel Csurkát”, de a cigányok által 1993-ban Kecskeméten brutálisan meggyilkolt 16 éves magyar fiú emlékére balladát író Egészséges Fejbőr nem. Kelemen Attila Ármin szerint György Attila arról írt, hogy „köpd le az ellenfeleidet, mert jogod van hozzá. ” György Attila valójában az adott helyzetben helyeselte a gesztust, s fenntartásokat fogalmazott meg a konkrét gesztussal szemben általános síkon. „Demszky Gábor, attól a perctől kezdve, hogy kitüntette a szemeket kilövető, csontokat törető, fejeket viperával beverető és békés emberek ellen lovasrohamot vezénylő Gergényi Pétert, kiírta magát a szalonképes politikusok közül. Aki őt képes meghívni és népszerűsíteni, az nem egyszerűen politikai ellenfél, hanem az újkori magyar demokrácia elárulója. ” György Attila cikke nem arról szólt, hogy „micsoda képtelenség Demszky-féle nemzetárulók eszméit Erdélybe importálni. ” Kelemen Attila megemlékezett a Borbély Zsolt Attila által kezdeményezett „ellen-aláírásgyűjtésről” is: „nagy mennyiségű, elsősorban magyarországi aláírást gyűjtöttek be”. Nos, a György Attila mellett kiálló erdélyi aláírók 190-en voltak, s Kelemen Attiláék listáján 192-en. Kelemen Attila feltette a kérdést: „Mi lehet az oka ennek a gyűlölethullámnak?” A válasz nagyon egyszerű, írta Borbély Zsolt Attila. „A magát baloldalinak hazudó politikai garnitúra tevékenységének eredményeként Magyarország lassanként megszűnik létezni, mint magyar ország. A Magyarországon megtermelt profit több mint 90%-a a multinacionális vállalatoké, amit lehetett kiárusítottak, a stratégiai ágazatoktól (pl. energiaszektor) a nyereséges vállalatokig. „ „A problémát érzékelők közös lelki élménye a tehetetlenség. A tehetetlenség pedig jellemzően gyűlöletet szül, ami átsugárzik mindazokra, akik támogatják Magyarország sírásóit. ” /Borbély Zsolt Attila: A kiértékelés kiértékelése. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), 2008. ápr. 8. Előzmény: Kelemen Attila Ármin: HOME JOGOK –A Hargita Népe ügy –kiértékelés. = Transilvania. ro, márc. 24./2009. május 14.
Május 18-án, a 97,1-es frekvencián kezdi el földi sugárzását a Marosvásárhelyen működő Erdély FM rádióadó, „A bizalom hangja”, ahogyan a rádió meghatározza magát. Az egész nap sugárzó erdélyi magyar rádióként elképzelt médiaintézmény egyelőre csak Marosvásárhelyen szerzett frekvenciát, de az üzemeltetők reményei szerint év végéig más településeken is vételezhető lesz az Erdély FM. Az RMDSZ által létrehozott Janovits Jenő Alapítvány rádiója elsősorban azt a mintegy húsz százalékra becsült hallgatói réteget célozza meg, amely Kelemen Attila Ármin igazgató szerint a társadalom dinamikus szféráját képezi. Az RMDSZ-közeli Janovits Jenő Alapítvány által korszerűen felszerelt stúdiókban a rádió fiatal munkatársai dolgoznak. Kelemen Attila Ármin elmondta, számos magyarországi és nemzetközi modellt tanulmányoztak. Kelemen, aki korábban Erdély legismertebb hírportálját, a Transindexet vezette, hangsúlyozta, hogy az igényes hallgatókat célozták meg. A délutáni órákban Kultimátum címmel művelődési magazin készül, ezt követi a Cafe Vásárhely anekdotákkal tűzdelt élő beszélgetőműsor. Kelemen a zenei műsorokról: „urbánus hangzású, kellemes, meleg zenét igyekszünk sugározni. ” A Csalóka napfény keretében neves történészek segítségével Erdély múltját igyekeznek bemutatni. /Szucher Ervin: Az aktív réteget célozza meg az Erdély FM. = Krónika (Kolozsvár), máj. 14./2009. május 18.
„A gazdasági válság veszélyezteti a sajtót, és ez Hargita megyére fokozottan érvényes” – figyelmeztetett Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök a megyei önkormányzat üléstermében tartott kerekasztal-megbeszélésen. A rendezvényt a Project on Ethnic Relations (PER) és az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) szervezte, a Hargita Népe napilapban korábban megjelent, Liberálisok című, György Attila által jegyzett cikk nyomán kialakult közéleti vita szolgáltatott hozzá apropót. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke a magyar nyelvű írott sajtó komolyságát, megbízhatóságát, profizmusát emelte ki a román sajtóéval szemben. Ennek ellentmondott a jelen lévő magyar sajtósok többsége, akik ugyanakkor azt is sajnálatosnak tartották, hogy a román és a magyar média közötti kommunikáció a szándékok ellenére minimális maradt. A kerekasztal-megbeszélésen többen – köztük Kelemen Attila Ármin, az Erdély FM rádió igazgatója és Sipos Zoltán, a Transindex hírportál felelős szerkesztője Borboly Csaba tanácselnököt vonták felelősségre amiatt, hogy a szerintük a gyűlöletbeszéd fogalmát kimerítő, a megyei önkormányzatnak alárendelt kiadó által működtetett Hargita Népében megjelent György Attila-írás kapcsán kétértelműen viszonyult a kérdéshez. Eközben – a sajtószabadság témakörében tartott konferencián – a házigazda Borboly Csaba tanácselnök hordozható számítógépén zavartalanul láttamozta a Hargita Népe május 18-i lapszámának nyomdakész oldalait. /Sajtószabadság, hargitásan. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./2009. június 27.
Pedagógus-napok címmel tartotta szokásos tanulmányi évzáróját a tudománnyal és művészettel foglalkozó Interkulturali-THÉ egyesület Kolozsváron, június 19-én, ismertetve idei kutatási eredményeit. Bililbók Renáta (BBTE magyar-angol szak, II. év) Aranka György A lélek halhatatlansága című kéziratos filozófiai értekezéséről beszélt, Kasza Zsolt (BBTE magyar-finn szak, I. év) Bod Péter Magyar Athenasának Benkő József által készített kiegészítését, az Additamentát mutatta be. Moritz Kinga, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék irodalom és társadalom mesterképző programjának hallgatója Körmöczi János többnyelvű filozófia-jegyzetéről értekezett. A színháztörténeti kérdésekkel kapcsolatban dr. Bartha Katalin Ágnes egy méltatlanul elfeledett Shakespeare-színész, Szakács Andor alakításait értelmezte a korabeli színpadi jelnyelv szempontjából. Bazaráth Tünde az irodalom és társadalom mesterképző program hallgatójaként készítette el tanulmányát Nóra lányai. Nők, színésznők, női szerepek címmel. Sófalvi Emese (a Gheorghe Dima Zeneakadémia II. éves mesterképzős hallgatója) Bartók nyelvén gyermekeknek címen vetítéssel, hangszeres előadással illusztrálva érvelt a színvonalas művészi alkotásokkal való korai kapcsolat érdekében. Mike Ágnes (BBTE, német-magyar szak, III. év) bécsi és kolozsvári kutatóhelyeken gyűjtött forrásanyagot ahhoz a német nyelven megírt szakdolgozatához. Az estet dr. Kelemen Attila, a BBTE adjunktusa (Skandináv nyelvek és irodalmak tanszéke) A lappok nyelvéről című előadása zárta. /Dr. Egyed Emese, Dr. Tar Gabriella Nóra: Bod Pétertől a lappokig. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./2010. június 11.
„Kicsi” az esélye, hogy az RMDSZ megszavazza a bizalmatlansági indítványt.
Kelemen Attila, RMDSZ-es képviselő azt mondta a tiltakozók üzenetét tolmácsoló szakszervezeti vezetőknek, hogy az RMDSZ legfontosabb vezetői hétfőn döntenek arról, hogyan szavazzanak a bizalmatlansági indítványról, de „kicsi az esélye”, hogy igennel voksoljanak.
Több mint száz szakszervezeti tag tartott sztrájkőrséget a marosvásárhelyi RMDSZ-székháznál, majd átvonultak a városközponton a képviselők és szenátorok irodáihoz. Útközben és a helyszínen azt kiabálták: „Gyertek ki hazaárulók”, „Tolvajok”, „Hazugok”, „Gyávák”, „Le a tolvaj kormánnyal”, „Le Băsescuval”, „Boc, Boc, Boc ajtódhoz hoztuk a lemondó levelet”, tájékoztat a MEDIAFAX tudósítója.
A Közigazgatási Palotánál egy küldöttség bement Kelemen Attila Maros megyei képviselő irodájába és átadtak a kérést, hogy szavazza meg bizalmatlansági indítványt.
Ioan Hasasiu, a Maros megyei Nyugdíjasok Szakszervezetének elnöke azt mondta el a képviselőnek, hogy törvénytelen a nyugdíjak levágása.
Kelemen igazat adott, de kifejtette, az Alkotmánybíróság mondja ki ebben a kérdésben a végső szót.
Elmondta, az RMDSZ legfontosabb vezetői hétfőn 11.00 órától ülnek össze és döntenek arról, hogyan szavaznak majd a bizalmatlansági indítványról. Ő elmondja az elégedetlenségeket, de fegyelmezett politikusként azt teszi majd, amit az RMDSZ döntése megkíván.
Utóbb hozzátette, „kicsi az esélye”, hogy az RMDSZ megszavazza a bizalmatlansági indítványt.
A küldöttség bement Frunda György szenátor irodájába is, de csak irodavezetőjét találták, aki elmondta, jelenleg nincs ott, csak 11 után tudja fogadni őket, s így a tiltakozók úgy döntöttek, átmennek a PD-L-székházához.
Itt a megyei szervezet alelnöke Vasile Filimon fogadta őket.
Călin Orlando Cociş, a CNSLR Frăţia Maros megyei elnöke elmondta , hogy Filimon az elmúlt 20 év „rablásai” miatt tett szemrehányást a szakszervezeteknek.
Cociş kifejtette, elfogadhatatlannak tartja, hogy a szakszervezeteket vádolják, és szégyellniük kellene magukat azoknak, akik loptak az elmúlt 20 évben.
Marosvásárhelyen körülbelül 80 szakszervezeti tag tüntetett az RMDSZ-székház előtt.
Kerekes Károly képviselő elmondta a sajtónak, tud a tiltakozásról, de éppen fogadóórája van, nyugdíjasokkal kell találkoznia.
Körülbelül 10 szakszervezeti vezető próbált bemenni hozzá, de nem sikerült, közölték velük, a képviselőnek fogadóórája van, álláspontját pedig már ismertette.
Mediafax
Nyugati Jelen (Arad)2010. július 5.
Médiamágusok Marosfőn – Nyári szakmai gyakorlatra várja az ÚMSZ az újságírói szakos diákokat
„Felszínen tartani gazdasági válság idején egy erdélyi magyar médiavállalkozást – ehhez valóban természetfeletti képességekre van szükség” – hangozott el a marosfői EU-tábor hétvégi beszélgetésén, amelyen „médiamágusok” értekeztek az erdélyi magyar sajtó jövőjéről. A beszélgetésen részt vett Salamon Márton László, lapunk főszerkesztője, Kelemen Attila Ármin, az Erdély FM rádió igazgatója, Balázsi Pál Előd, a transindex.ro újságírója és Szász Attila, az Országos Audiovizuális Tanács tagja.
A beszélgetés résztvevői arra a kérdésre is próbáltak választ adni, hogy hogyan lehet valaki sajtós, milyen képességekre van szüksége egy fiatalnak, aki sajtós szeretne lenni. Kelemen Attila szerint ahhoz, hogy valaki újságíró legyen, elég, ha őszinte, motivált és meggyőző. „A legtöbben véletlenül lesznek újságírók, ilyenkor az eredmény nem a legjobb. Aki véletlenül lesz újságíró, nem biztos, hogy kitart, és nem biztos, hogy eléggé motivált” – tette hozzá Salamon Márton László.
Balázsi-Pál Előd a csapatmunka fontosságát hangsúlyozva a csapatvezetők szerepét emelte ki, hiszen az ő feladatuk megtalálni, hogy bizonyos területeken kik a jók, és ezt kihasználják, majd olyan témákkal foglalkoztassák az újságírókat, amihez tényleg értenek.
Szász Attila elmondta, minden újságírónak nagyon szigorú etikai kódexet kellene betartania, elsősorban önmaga számára. „Ha nincs alapvető erkölcsi tartásod, normád, amit be akarsz tartani, akkor valószínűleg nem lesz belőled jó újságíró” – hangsúlyozta az Országos Audiovizuális Tanács tagja.
Arra a kérdésre, hogy mitől jó egy újságíró Kelemen Attila, az Erdély FM igazgatója kiemelte: „elsősorban kíváncsi, és meggyőződése, hogy az a téma, ami őt foglalkoztatja, az foglalkoztat mást is.”
A beszélgetés végén lapunk főszerkesztője kiemelte: az az újságíró, aki nem szereti, amit csinál, nem is igazán újságíró. Salamon szerint a legnagyobb veszély, ami fenyegeti a média képviselőit a rutin, az érdeklődés elvesztése, a mókuskerékben való felőrlődés. Ugyanakkor meghívta az EU Táborban jelenlévő, illetve valamennyi érdeklődő média-, kommunikáció- és újságíró szakos diákot nyári szakmai gyakorlatra, az Új Magyar Szó bukaresti szerkesztőségébe. Új Magyar Szó (Bukarest)2010. szeptember 24.
Az RMDSZ pénzt kért a gazdák nevében?
Az RMDSZ-es politikusok gazdaszervezetnek álcázott politikai célú egyesületet próbálnak létrehozni, s ezzel a magyar polgári kormánytól próbálnak pénzt szerezni a romániai magyar gazdák nevében – hívta fel a figyelmet csütörtöki közleményében a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE).
Sebestyén Csaba, az RMGE elnöke a Krónikának elmondta, tudomásukra jutott, hogy Borboly Csaba Hargita, Tamás Sándor Kovászna, Lokodi Emőke Maros megyei tanácselnök, valamint Kelemen Attila és Antal István RMDSZ-es politikusok aláírásával a székelyföldi gazdák nevében érkezett megkeresés a magyar kormányhoz, krumpli- és cukorrépa-termesztésre kértek támogatást
Sebestyén szerint „az RMDSZ a jelenlegi gazdaellenes román kormány tagjaként a civil-szakmai szférát úgy akarja gyengíteni, hogy mesterségesen és álnok ígéretekkel kormányközeli és a kormányt kiszolgáló ellenszervezeteket hoz létre”. Az RMGE elnöke attól tart, hogy a magát ,,székelyföldi gazdák szövetségének” nevező új szervezet a termelők létező, több évtizede működő szervezeteit, egyesületeit próbálja megosztani, megszüntetni.
Sebestyén Csaba elmondta továbbá, a magyar kormánnyal felújították a szakmai együttműködést, államtitkári szinten tárgyaltak, elsősorban szakmai segítségnyújtásra, eszmecserékre számítanak, de a különböző ágazatok anyagi támogatásáról is tárgyalni fognak. A közleményben felhívják a székelyföldi gazdák figyelmét, hogy „mielőtt bármilyen kecsegtető ígéretekkel hitegető egyesület vagy szövetség létrehozásához, támogatásához hozzájárulásukat adják, érdeklődjenek a szervezet múltjáról, képviselőik politikai hovatartozásáról”. A Krónika megkeresésére Kelemen Attila kifejtette, Sebestyén Csaba rendszerint az RMDSZ ellen kampányol, valójában saját anyagi hasznát félti.
A marosvásárhelyi politikus leszögezte: nem tud semmilyen gazdaszervezet létrehozásáról. „A székely megyék tanácselnökei és politikusai között egy megegyezés jött létre, hiszen mindannyian a székelyföldi érdekek mentén akarnak politizálni” – magyarázta a képviselő. Ugyanakkor hangsúlyozta, aláírásával semmilyen pénzkérő levél nem jutott el a magyar kormányhoz, sem krumpli-, sem cukorrépa-termesztésre nem kértek pénzt.
Bíró Béla. Krónika (Kolozsvár)2011. január 18.
HOME JOGOK
A Tőkés paradoxon
Tőkés mondanivalója formailag: Orbán szendvics balliberálisozó töltelékkel. Már nem érzékeli, hogy a szólásszabadság morális, a médiatörvény szakmai kérdés, egyik sem elsősorban politikai.
Tőkés László közleményben foglal állást a magyar médiatörvénnyel kapcsolatban. A közlemény eszméi szöveg szerinti sorrendben:
1) Orbán Viktor pozitív méltatása, a balliberálisok negatív méltatása 2) azoknak a rommagyar újságíróknak és szakembereknek a negatív minősítése, akik kritikus hangot fogalmaztak meg a magyar médiatörvénnyel kapcsolatban 3) beszámoló a brüsszeli liberálisok magyar médiatörvény tematikájú közmeghallgatásáról, illetve az azt követő román néppárti delegációs ülésről, amelyen Tőkés László is megszólalt – ez a leghosszabb rész 4) a Fidesz biztosítása afelől, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a Fidesz álláspontját tartja fenn 5) Orbán Viktor rövid pozitív méltatása
A textust Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája szignálta és néhány napja lett közzétéve. A teljes szöveg egyébként itt olvasható el.
A motívumok visszacsengenek. Ami miatt mégis figyelemre méltónak látom az anyagot, az a tematika.
Tőkés László egy olyan médiatörvény mellett kötelezi el magát, amely kiterjeszti a kontrollt és centralizál, mindez egy olyan konjunktúrában, ahol egy párt koncentrálja a hatalmat. Ez persze még nem hozza a szólásszabadság likvidálását, de jelentősen megnehezítheti azok dolgát, akik például kis médiákat próbálnak működtetni, és nem a kormányzó pártok ízlése szerint. Az újságírók ilyenkor elkezdik cenzúrázni magukat – máris számos példát tudnék felhozni erre. Mert nem mindenki rendelkezik a temesvári pap, Tőkés László habitusával, aki azt teszi, amit helyesnek vél, függetlenül a következményektől.
Nem tudom, van-e olyan élő magyar, aki egy személyben annyira sikeresen járult volna hozzá a szólásszabadság kereteinek tágításához, mint éppen Tőkés László. És itt nem csak a temesvári eseményekre gondolok. Sokkal inkább a szuverén emberre, aki garantálni tudta, hogy ne hűljön ki a rommagyar közélet.
Ha minden újságíró olyan lenne, mint Tőkés László, valósággal dúlna a demokrácia és a szólásszabadság. De nem mindenki olyan, mint Tőkés László, és pont ezért jó egy olyan keretrendszert fenntartani, amiben az újságírók legalább az államtól nem rettegnek.
Márpedig Tőkés itt egy olyan gépezet mellett kötelezte el magát, ami korlátoz, nem pedig szabadabbá tesz. És ez nem balliberális-konzervatív kérdés – néha az az érzésem, hogy a manifeszt liberálisok a legzártabb emberek. Ez itt nem a Pannon Gyűrűk Ura esete konzervatív tündékkel és balliberális orkokkal (vagy fordítva). Ez arról szól, hogy Tőkés itt azok ellen az eszmék ellen fordul, amiknek kiteljesítéséhez ő maga is hozzájárul.
Miért ennyire kritikátlan Tőkés egy olyan magyarországi intézkedéssel szemben, aminek szelleme annyira nem tőkésiánus? A válasz Orbán Viktor zsenijében keresendő.
Orbán és Tőkés kapcsolata megtévesztő. A felületes szemlélő számára ez amolyan Picasso-Matisse barátság – kölcsönösen inspiratív, műhely jellegű, segít abban, hogy megőrizzék, sőt, kiteljesítsék identitásukat, és ez valamilyen különleges belső dinamikájú, olykor ellentmondásos lojalitást hoz létre. Nem nagyon látni ilyen barátságokat a politikában. Merthogy nem lehetségesek, így ez sem az a kapcsolat.
Hogy Orbán mekkora politikus – és ezen most pszichológust is értek– nagyon jól illusztrálja az, ahogy bedarálta Tőkést, ahogy kikapcsolta Tőkés különvéleményét, ahogy rávette, hogy önszorgalomból pártpropaganda penzumokat teljesítsen, amikor a magyarországi belpolitikai helyzet ezt kéri. Orbán egy olyan spirálba zárta Tőkést, amiből nincs kilépés, és amibe annak idején a Securitate sem tudta befeszíteni. Túl sok az Orbán Viktorozás Tőkés szövegeiben, ez nem baráti, szellemi társi kapcsolatra utal, hanem
főnök-beosztott viszonyra.
Tőkés médiatörvényes állásfoglalása is Orbánnal kezdődik, és Orbánnal végződik. Mi ez a kettős bebiztosítás? Mit köszön meg ebben a szövegben is Tőkés Orbánnak?
Tőkés mondanivalója formailag: Orbán szendvics balliberálisozó töltelékkel. Kiszámítható. Tőkés már nem érzékeli, hogy a szólásszabadság, ha tetszik, morális, a médiatörvény pedig szakmai kérdés, egyik sem elsősorban politikai. De Tőkés számára már csak egy magyarázó elv létezik: a balliberális nemzetellenes összeesküvés univerzális elve.
Egy rögeszmékbe zárt ember lenne az, aki annak idején szabaddá tett bennünket? Mennyi rossz kellett történjen ezzel az emberrel ahhoz, hogy ennyire meghasonuljon. Azt szoktuk mondani Tőkésről, hogy legalább következetes abban, amit mond. Csakhogy nem attól vagy következetes, hogy ugyanazokat a szavakat használod, mert a szavak jelentése változik. Ha egykor Tőkés szavai a propaganda ellen lettek megfogalmazva, most egy másmilyen, de szintén propagandaszerű szövetet díszítenek. Tőkés
nem attól konzekvens, hogy posztkommunistázik,
hanem attól, ha a szólásszabadság mellett foglal állást, függetlenül a következményektől – mint egykor. Végül térjünk vissza a képviselő sajtóirodájának textusához, az Orbán szendvicshez – az első részben Orbán prófétikus, a záró részben Orbán kiemelkedő történelmi hős. Valahol középen pedig ott lehet Orbán Viktor kulcsa Tőkés László szívéhez. Idézem: „Theodor Stolojan elnök érdeklődésére Tőkés László alelnök keresetlen egyszerűséggel mutatott rá a mesterségesen gerjesztett médiabotrány valódi hátterére”. „Keresetlen egyszerűséggel” – ilyennek látja magát Tőkés, és szereti azt, amit lát.
Kelemen Attila Ármin. Transindex2011. január 19.
A szólás és a szabadság
Egyfajta válasz Kelemen Attila Árminnak
Az eddig formálisan és tessék-lássék szabályozott médiavilág (bizony-bizony: gumiszabályok!) azzal szembesült, hogy a hatalma nem korlátlan.
Sokáig méláztam Kelemen Attila Ármin szövege fölött, mert a belőle kiolvasható pozitív Tőkés-kép – bevallom – kissé kibillentett egyensúlyomból, így a reflexszerű randomválaszt céltalannak éreztem. (A gondolkodásra alig késztető anyagokat szerencsére abban a Bukarestben szerkesztett, és talán nyomtatott formában még megjelenő napilapban közlik vetésforgószerűen, amelynek internetes látogatottsága a traffic.ro kimutatása szerint – kérem, a szerkesztők ne vegyék ezt nyalásnak – minimum tízszer kisebb a Transindexszénél, tehát nem érdemes sok energiát feccölni beléjük.)
Kelemen szövege annál is inkább elgondolkodtatott, mert bár szerintem sem a médiatörvényről, sem pedig Tőkés Lászlóról nem szól érdemben, de rajtuk keresztül rátapint arra, ami a leginkább zavaró a magyarországi médiatörvény körüli hisztériában.
Az alapvető kérdés, hogy kicsoda és pontosan mit is véd?
Még mielőtt óva intenénk Angliát, gyorsan vessünk egy pillantást az alapképletre: Magyarországon demokratikus választások eredményeképpen a két cikluson át regnáló hatalmi elitet partvonalra küldték a tisztelt szavazópolgárok, egyben kétharmados felhatalmazást adtak a Fidesz-KDNP szövetségnek (volt más lehetőség is: az, hogy az LMP és a Jobbik képtelenek voltak nagyobb számban meggyőzni az anyamagyarokat, talán nem a Fidesz hibája). És az Orbán Viktor demokratikusan választott miniszterelnök által vezetett kormány, illetve az őket támogató parlamenti frakció tagjai élnek is ezzel a felhatalmazással, saját elképzeléseik mentén formálják Magyarországot – az lenne a fura, ha nem ezt csinálnák.
Ez politikai tény, és a lehetősége bele van kódolva a képviseleti demokráciába, legalábbis én sehol nem olvastam olyasfajta korlátozást, ami a kétharmados többséget tiltaná. Azt viszont, hogy hogyan él ezzel a felhatalmazással a kormánypárt, leginkább a választók jogosultak megítélni, akik pedig nem hömpölyögnek az utcákon, hogy hupsz, tévedtünk, Orbán Viktor monnyon le. Sőt.
Továbbá: ha az ellenzék képtelen arra, hogy hiteles alternatívát mutasson fel, márpedig a magyarországi ellenzék nagyon halvány teljesítményt nyújt, vagyis legyünk őszinték: értékelhetetlent, akkor bocs, de nem látom a bármilyen fogantatású és irányú demokratikus változtatás lehetőségét. Igaz, van még az Európai Unió, mint feltételezett/vállalt érték- és érdekközösség, amely viszont a közelmúltban számtalanszor példáját adta annak, hogy jogértelmezése kissé konfúz, tolómércével dolgozik, és hogy fogalmunk sincs, melyek azok az alapvető európai értékek, vagy hogy mit is értünk a kínkeservesen nevesített közös értékeken. Hogy nem pont ugyanazt, az eléggé valószínűnek tűnik, éppen ezért kételkedve fogadok minden européer iránymutatást. Ebbe a mátrixba illeszkedne a független sajtó,
mint a hatalom negyedik ága, vagy hogyan is szól ez az urban legend. (Zárójel: különösen vicces a sajtószabadság féltése az erdélyi tollnokok esetében, hiszen nálunk lassan húsz éve a túlélés záloga az öncenzúra, ha nem igyenöst a közpénzek fölött egyeduralkodó érdekvédelmi szervezet szervilis kiszolgálása.) A média termék és eszköz, beazonosítható érdekcsoportok, jobb esetben értékközösségek eszköze, és ezt jó észben tartani akkor, amikor az alapvető emberi jogok utolsó védváraként próbálják eladni nekünk.
A magyarországi törvényalkotók ebbe a mítoszba tenyereltek bele. Az eddig formálisan és tessék-lássék szabályozott médiavilág (bizony-bizony: gumiszabályok!) azzal szembesült, hogy a hatalma nem korlátlan. Meglehetősen sokkoló lehet ez az érzés, ám innen egy lépésből az öncenzúráig eljutni eléggé egydimenziós világképet feltételez. Minden apró részletet most nem zongoráznék végig (ráment két éjszakám, amíg elolvastam a törvényt, az értelmezéseket, a kifogásokat és ellenvéleményeket), a tartalmi kifogásokat (már akinek egyáltalán voltak) rendre cáfolja a médiahatóság, amelynek a működéséről még semmi gyakorlati tapasztalatunk sincs, de zsigerből megelőlegezzük, hogy Orbán Viktor vasökleként fog lesújtani mindazokra, akik hümmögni merészelnek a kormányzati politikák kapcsán. Pfuj.
És általában azok a „véleményformálók” inszinuálják ezt a helyzetet, akik saját hitelességük lenullázásáért rengeteget dolgoztak a ballib kormányzatok idején, megírták az őszödi apologetikát, és akik megkérdőjelezték a demokratikus jogállam eszméjét akkor, amikor hallgattak/védelmére keltek a volt hatalomnak, amikor az éppen az alapvető emberi jogokat vette semmibe karhatalmi erők segítségével.
Kelemen Attila Ármin azt állítja, hogy: „a szólásszabadság, ha tetszik, morális, a médiatörvény pedig szakmai kérdés, egyik sem elsősorban politikai.” Amennyiben elfogadjuk ezt az álláspontot, akkor a szólásszabadság militáns védelmezőinek morális álláspontját is vizsgálnunk kell,
és itt futunk bele abba a kérdésbe, ami engem a leginkább zavar.
Konrád György a Népszabadságban közölt hétfői írásában „az egykori földalatti sajtó hőseit” is nevesíti (a névsor: Haraszti Miklós, Rajk László, Demszky Gábor, Magyar Bálint és Hodosán Róza), mint akik az európai intézményekhez intéztek tiltakozó felhívást. „Az 1989 előtti közép-európai demokratikus ellenzék” fentebb felsorolt tagjainak gyakorló politikusai egyvalamit végzetesen elrontottak: 1989 után kiegyeztek a kommunista nómenklatúra újratöltött tagjaival, illetve azok szellemi örököseivel. Akkor, amikor erre a paktumra a hatalom akarásán és az önérdeken kívül semmilyen más erő, megfontolás nem kényszerítette őket. Az ún. szabad és demokratikus jogállamban. Volt más választási lehetőségük, de ők inkább együtt kormányoztak Horn Gyulával, Medgyessy Péterrel, Gyurcsány Ferenccel, és kormányzásuk nem volt sikertörténet – tehát még az eredményeik sem igazolják vissza a korábbi elveikkel ellentétes lépéseiket.
Itt már régen nem a szólásszabadságról van szó. A szólásszabadságot Konrád György és társai nap mind nap megélik, amikor véleményeiket szabadon közlik.
Itt arról van szó, hogy az 1989-előtti rezsim örökösei és a velük kiegyező, legyen, liberálisok elkúrták, az istenadta nép pedig hazaküldte őket. Ezt nem akarják megérteni.
2010 áprilisától nem az ő narratívájuk érvényesül. Az ő történetük dicstelenül ért véget, és gondolom, cseppet sem vigasztalja őket az, hogy ezért a legtöbbet ők maguk tették.
Szabadságukban áll szólni, kérdés, hogy ki hisz még nekik.
Orbán Viktor pedig rendszert változtat, ebben saját döntése alapján partnere Tőkés László. Hogy a rendszerváltoztatás iránya és mértéke helyes-e, azt néhány év múlva fogjuk megtudni – de hogy a miniszterelnöknek demokratikus felhatalmazása van rá, az aligha kétséges.
Demeter Szilárd Tőkés László sajtófőnöke. Transindex2011. február 5.
RMDSZ: „őszödi beszéd”
A Hotnews hírportál közzétett egy mintegy százperces hangfelvételt, amely a Maros megyei RMDSZ január 27-én zárt ajtók mögött lezajlott területi küldöttgyűlésén készült, miután a sajtó képviselőit távozásra kérték. Az ülésen az RMDSZ-elnökjelöltek röviden ismertetik programjukat, Olosz Gergely kivételével, aki nem volt jelen, és levelet küldött a testületnek.
"Sokat jártam az országban, de ilyen még nem volt, hogy a sajtót kirakni, hogy a személyre szóló szavazás ne legyen titkos, ezzel transzparencia, demokrácia köszönő viszonyban nincsen" — kezdte beszédét Eckstein-Kovács Péter. Szerinte változtatni kell az RMDSZ-vezetőség struktúráján, a döntéshozatalba be kell vonni a helyi szervezetek vezetőit és az RMDSZ-es polgármestereket is. Nem támogatja a szervezet túlbürokratizálását, és nem támogatja a politikai alelnöki tisztség létét sem. Egy politikai struktúrában az elnök dönt, és ő is kommunikál politikai síkon, egy politikai alelnök gyengíti az elnök pozícióját — fejti ki. Karcsúsítani kell az ügyvezető elnökséget, de nem kell megszüntetni. Eckstein többek között azt is elmondja: sem Tőkés László, sem Orbán Viktor, sem pedig Traian Băsescu oldalán nem áll. "De elmentem, és beszéltem Tőkéssel, mivel kell a közös akarat ahhoz, hogy 2012-ben ott legyünk" — fogalmaz.
Kelemen Hunor beszédében többek között kifejtette: ő és sokan mások Markótól, a Kárpát-medence legnagyobb magyar politikusától tanulták mindazt, amit tudnak, de ő nem Markó Béla, döntései pedig a saját döntései lesznek, a legszélesebb konzultációk alapján. Leszögezte: ha őt választják RMDSZ-elnöknek, Borbély Lászlót javasolja majd politikai alelnöknek, mivel a tapasztalatára, tudására szükség van, de azt is javasolja majd, hogy a területi szervezetek jelen legyenek a szövetség vezető testületeiben. A magyar—magyar kapcsolatokról Kelemen azt mondta: 2012-ig ki kell alakítani egy olyan együttműködést, amely nem veszélyezteti az RMDSZ parlamentbe jutását. "Ezért az EMNT-vel, az EMNT-ből alakuló párttal érdemes tárgyalni, és ahogy meg tudtunk egyezni 2009-ben, ha szükséges, meg tudunk egyezni 2012-ben is. Az MPP-vel én nem látom ebben a pillanatban a lehetőségét, hiszen ővelük egyszer már versenyeztünk, és megnyertük a versenyt 82 százalékkal az önkormányzatokban" — fogalmazott.
"A pártok belső dolgaikról a sajtó kizárásával döntenek, ezért helyes ezt a technikai jellegű ülést zárt ajtók mögött tartani" — hangsúlyozta felszólalásában Kelemen Attila, az RMDSZ Maros megyei elnöke. Hozzátette: nem szeretné, ha éppen Băsescu tenne "nekünk" elnököt, de azt sem szeretné — és ezt a másik jelöltnek is megmondta korábban —, "hogy valamelyik magyarországi párt gondolná azt, ezentúl az RMDSZ a zsebében lesz, és majd akkor csepegtet valamit nekünk, ha úgy gondolja, hogy megérdemeljük".
Markó Béla demagógiának nevezi azt a vélekedést, hogy a sajtónak jelen kell lennie valamennyi RMDSZ-döntés meghozatalakor. "Már eddig is mennyi minden elhangzott, amit nem szívesen látnánk viszont a sajtóban, nem azért, mert nem vállaljuk a véleményünket, de itt tisztán, világosan, sarkosan, néha bántóan elmondjuk egymásnak a véleményünket. A zárt tanácskozásnak ez a lényege, nem a titkolózás, hogy ne arra gondolva beszéljen egyikünk sem, hogy azzal foglalkozzék, ebből holnap az újságban mit lát viszont" — mondta a szövetségi elnök. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)