udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
243
találat
lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-210 | 211-240 | 241-243
Névmutató:
Király István
2014. február 3.
Beszélgetés JANKÓ ANDRÁSsal, a Kölcsey Egyesület elnökével
Tartalmas évet zár a Kölcsey Egyesület
Az aradi Kölcsey Egyesület elnöksége február 5., szerda délután 5 órára a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád Termébe összehívta az egyesület évi rendes közgyűlését, amelyen elnöki beszámoló hangzik el a 2013. évi tevékenységről.
Ebből az alkalomból beszélgettünk Jankó András elnökkel, összefoglalva az elmúlt év eredményeit, és vázolva az idei esztendőre szóló elképzeléseket.
– A 2013-as esztendő egy különleges, változatos, rendezvényekben gazdag és sokrétű év volt a Kölcsey Egyesület életében. Ha csak azt vesszük számba, hogy ezelőtt pár évvel 3-5, majd 6-8 kulturális eseményt rendeztünk, akkor a tavalyi 19 rendezvény soknak, már-már az erőnket meghaladó terhelésnek mondható – vágott a közepébe Jankó András, még mielőtt feltehettem volna az első kérdést.
– Melyek voltak ezek?
– Tavaly is a Kölcsey-díjak átadásával kezdtük január 22-én, a Magyar Kultúra Napján – ezeket Brittich Erzsébet és Tokay György kapták –, amit a beszámoló közgyűlés, majd a Pataky Sándor-kiállítás követett, a Kölcsey Képtár elnevezésű új rendezvénysorozatunk első tárlataként. Februárban megszerveztük a Marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó könyvvásárát és előadóestjét Káli Király István, Vári Attila és Sebestyén (Spielmann) Mihály részvételével, ami olyan sikeresnek bizonyult, hogy idén márciusban ismét megszerveznénk. Március 5-én Puskel Péter előadását hallgathattuk meg a 100 éves Ereklyemúzeumról, majd 26-án Molnár Tímea, a Temesvári Integráció Alapítvány pályázatírója tartott ismertetőt a sikeres pályázatírás titkairól. Április 19–21. között A nemzet színpadán elnevezésű nemzetközi diákszínjátszó fesztivált szerveztük meg nagy sikerrel az Erdélyi Hagyományokért Egyesülettel közösen. A Magyar Költészet Napját Tallián Marian és Lázár Balázs budapesti színészek előadóestjével ünnepeltük meg. Az első félév záró eseménye a Kölcsey Diákszínpad Százszorszép gyerekcsoportjának a bemutatója volt; Ujj Ágnes tanítványai nagysikerű bemutatót tartottak.
– Jöhetett a nyári szünet...
– Szó sincs róla! Nyáron sem volt megállás: kétszer is kint voltunk Borossebesen, ahol bemutattuk Kiss László Képek és szemelvények Borossebes város történetéből című könyvét, amit az igények miatt kétszer is utánnyomtunk. A gyerekeknek megszerveztük a kisiratosi és a magyarországi kisgyőri színjátszó táborokat.
Az őszi eseménysorozat Bogdan Adamczyk minorita atya előadásával kezdődött, majd ugyancsak minoriták tiszteletére szervezett előadással és könyvbemutatóval folytatódott. Az Aradi Magyar Napok keretén belül Hajós Imre-kiállítást rendeztünk, majd részt vettünk a Kultúrpalota 100 éves jubileumát ünneplő rendezvényeken.
Ugyancsak az Erdélyi Hagyományokért Egyesülettel rendeztünk ősszel regionális néptáncfesztivált. Utána három előadás következett: Kozma Dezső, Serdült Benke Éva és Pomogáts Béla estjeit szerveztük meg. Végül a Kórustalálkozóval zárult a tavalyi rendezvények sora, amelyre szintén sikerült, a polgármesteri hivatal segítségével, egy könyvet is kiadnunk.
– Mindehhez egészen biztosan nem volt könnyű előteremteni a szükséges anyagi hátteret. Hogyan sikerült?
– Tavaly öt pályázatot nyertünk: hármat a polgármesteri hivataltól – a Magyar Kultúra Napjára, a minoriták könyvére és a Kórustalálkozóra. A Communitas Alapítvány és a Bethlen Gábor Alap a Diákszínpadot támogatták. Ezen kívül egyéni támogatóink is voltak: Böszörményei Zoltán, a Borbély László–Trattner Melinda házaspár és a majdnem 50 előfizetőnk, akik előre megrendelték az egyesületünk könyveit és a Havi Szemlét. Azonban még véletlenül sem szabad azt hinni, hogy ez a sok esemény gondok nélkül zajlott le. Szinte valamennyi okozott valamilyen előre nem látott problémát. Például a nagyon jó színvonalú néptánctalálkozó nem volt elég jól megszervezve, és sok mindent kell még csiszolni, javítani. Ezért is várjuk tagjainkat, támogatóinkat a közgyűlésre, mert ott főként arról lesz szó, hogyan lehet rendezvényeinket magasabb színvonalúvá, még sikeresebbé tenni.
– Milyen elképzelésekkel léptek az idei esztendőbe?
– Terveink között szerepel a Havi Szemle megújítása, 4-5 könyv is szóba került már, de még nem választottunk, melyiket adjuk ki, a Kölcsey Képtár legközelebbi kiállítása, elképzeléseink szerint, a Baranyai Ferencé lesz. Több előadót is meghívunk, és fontos napirendi pont lesz a közgyűlésen az elnökség kibővítése, valamint a gazdasági alap jobb biztosítási lehetőségeinek a feltárása. Ötleteket várunk, új munkatársakat keresünk!
– Köszönöm a beszélgetést!
Kiss Károly
Nyugati Jelen (Arad),2014. március 21.
Kitüntették Kisgyörgy Zoltánt (Magyar állami elismerések háromszékieknek)
A Magyar Érdemrend Tisztikeresztje állami kitüntetést vette át Kisgyörgy Zoltán geológus, szakíró, a Háromszék főmunkatársa kiemelkedő geológusi, földtani és helytörténeti szakírói, valamint újságírói tevékenysége elismeréseként tegnap este Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán Zsigmond Barna Pál kirendeltségvezetőtől.
Áder János köztársasági elnök a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából több erdélyi személyiséget, köztük háromszékieket tüntetett ki. Magyar Arany Érdemkeresztet kapott Kosztándi B. Katalin kézdivásárhelyi képzőművész az erdélyi táj megörökítéséért, egy életen át tartó képzőművészeti tevékenysége elismeréseként, Magyar Ezüst Érdemkeresztet Ütő Gusztáv sepsiszentgyörgyi képzőművész, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa a kortárs erdélyi magyar művészet képviselőjeként betöltött kiemelkedő szerepe, képzőművészeti tevékenysége elismeréseként. A Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben részesült még Kovács Endre, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nyugalmazott professzora, Hajdú Áron Péter, a csíkszeredai Alutus Nyomda vezérigazgatója, a Bookart Kiadó vezetője, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét kapta Káli Király István, a marosvásárhelyi Mentor Kiadó igazgatója, Balázs Lajos néprajzkutató, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem nyugalmazott tanszékvezető docense és Bilibók Ágoston vasúti hagyományőrző, Magyar Arany Érdemkeresztet kapott Bálint Zsigmond fotóművész és Samu Pál nyugalmazott biológiatanár, Magyar Bronz Érdemkeresztet Oláh Sándor geológus. Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2014. március 25.
Kitüntetések a nemzeti ünnep alkalmából
Tizenkét jeles székelyföldi személyiségnek adományozott magas rangú állami kitüntetést Áder János, Magyarország köztársasági elnöke a magyar nemzeti ünnep alkalmából. A kitüntetéseket Zsigmond Barna Pál főkonzul csütörtökön adta át a csíkszeredai főkonzulátuson.
A kitüntetettek között dr. Kovács Endre, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nyugalmazott professzora, az egyetemen végzett magas színvonalú tanári és kutatói munkája, életpályája elismeréseként a MAGYAR ÉRDEMREND TISZTIKERESZTJÉT vehette át.
Káli-Király István könyvkiadó, irodalomszervező az erdélyi magyar könyvkiadásban szerzett elévülhetetlen érdemei elismeréseként a MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJE kitüntetésben részesült.
Bálint Zsigmond fotóművésznek kiemelkedő képzőművészeti és fotóművészi tevékenysége, valamint a magyar kultúra ápolása érdekében végzett munkája elismeréseként a MAGYAR ARANY ÉRDEMKERESZT kitüntetést adományozta a magyar köztársasági elnök.
Népújság (Marosvásárhely),2014. március 29.
Díjazott kultúra
Olvasóink közül is biztos többen felfigyeltek arra, hogy a március 15-i ünnepségek alkalmával magyar állami kitüntetéssel jutalmazott székelyföldi díjazottak nagy hányada a szellemi élet, a kultúra jeles képviselője. Lapunk is tudósított az elismerések átadásáról, közzétettük a kitüntetettek teljes névsorát, de mellékletünk külön is gratulál a díjakat frissen magukénak tudó alkotóművészeknek, könyves embereknek, tollforgató szerzőknek, a fotóművész Bálint Zsigmondnak és az író, könyvkiadó Káli-Király Istvánnak Marosvásárhelyről, Hajdú Áron Péter könyvkiadónak és dr. Balázs Lajos néprajzkutatónak Csíkszeredából, Kosztándi B. Katalin és Ütő Gusztáv képzőművészeknek, Kisgyörgy Zoltán helytörténeti szakírónak, újságírónak Kovászna megyéből. Hármukat arra kértük, pár mondatban foglalják össze, milyen gondolatokat, érzelmeket váltott ki belőlük az elismerés.
Bálint Zsigmond fotóművész, a Magyar Arany Érdemkereszt birtokosa:
"A székelyföldi falvak, melyeknek egy töredékét sikerült bejárnom, még mindig tartogatnak meglepetést a kíváncsi, érdeklődő és tudatos fotográfus számára. A fellelhető tárgyi eszközök, egy- egy féltve őrzött tisztaszoba, az ünnepi évfordulókhoz kötődő szokások mind-mind kincsesbányát jelentenek. Mögötte ott a porta gazdája feleségével, családjával, akiknek a tekintetéből sugárzik az őszinteség, vállalják önmagukat, és saját énjüket adják a fényképeken. Minderről a hosszú évtizedek során rendkívül gazdag képanyag gyűlt össze, ehhez magam is hozzájárultam. Mutatóba hetek óta egy reprezentatív válogatás látható belőlük itt, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusán is, ahol ezt a megtisztelő kitüntetést átvehettem. Mi, fotósok is tudjuk, hogy egyre sürgetőbb nálunk is intézményesen begyűjteni minden kis mozaikkockát, hogy semmi el ne vesszen az értékeinkből. Úgy érzem, ez a díj további gyűjtő, megőrző munkára serkent, ugyanakkor a kiváló erdélyi fotográfusok tevékenységének az elismerését is jelenti."
Káli-Király István könyvkiadó, író, irodalomszervező, a Magyar Érdemrend lovagkeresztje tulajdonosa:
"Természetes, hogy jólesik az elismerés. A rendszerváltást követő két és fél évnyi politizálás után vált nyilvánvalóvá számomra, hogy alkalmatlan vagyok erre a szerepre. Szerencsére lehetőség adódott arra, hogy belépjek a könyvek világába, és ne csak íróként gazdagítsam a Gutenberg-galaxist, hanem könyvkiadóként is. Ettől lettem boldog, és noha mindenki tudja, mennyi gond van a könyvkiadás berkeiben, én ajándékként tekintek az eltelt huszonegy évre, amióta esélyt kaptam arra, hogy a Mentor Kiadó működtetésével maradandó értéket teremthessünk. Külön öröm, hogy létrehozhattuk a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárt, amely nem csak városunk kiemelkedő kulturális eseménye, össz-magyar viszonylatban is joggal számon tartott rendezvénnyé nőtte ki magát. Az, hogy igyekezetemet most egy ilyen díjjal is jutalmazzák, nyilván ösztönzés lesz mindabban, amit a továbbiakban tenni fogok."
Hajdú Áron Péter könyvkiadó, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjének birtokosa:
"Ez a kitüntetés is megerősít abban a meggyőződésemben, hogy munkánkban mindenre folyamatosan odafigyelve, maradandót lehet alkotni. Két évtizede kapcsolódtam be a ’89 után Székelyföldön is fellendülő könyves mozgalomba, könyvkiadásba. Mi, akik Csíkszeredában vállaltuk fel ezt a szolgálatot, a nehézségek tudatában is hiszünk a könyvkiadásban. Akárcsak a kezdetekkor, ma is vallom, hogy itt a végeken is lehet minőséget produkálni. Sőt, csakis ezt kell tennünk, az igényesség a könyvek világában talán még fontosabb, mint más területeken. Erre építettük fel a magunk könyvműhelyét is. Tizenöt éve az Alutus nyomdával is ehhez tartjuk magunkat, és gondolom, érzékelhető, hogy a Bookart egy évtizedes tevékenysége, kiadói termése is ezt a törekvésünket tükrözi. Ebbeli erőfeszítéseinket a díjazott sikerkönyvek is alátámasztják. És nem véletlen, hogy többes számban beszélek. Őszintén úgy tartom, hogy a magyar állami kitüntetés, amit most átvehettem, nemcsak nekem, hanem teljes munkaközösségünknek, a hivatásukat szerető kollégáimnak is szól."
(nk)
Népújság (Marosvásárhely),2014. június 10.
Betiltották a Wass-kötetek árusítását Csíksomlyón
Eltávolíttatta a rendőrség a szombati csíksomlyói búcsún portékáikat kínáló árusokkal Wass Albert köteteit, holott erre több illetékes elmondása szerint nem lett volna jogi alapja a hatóságnak.
A megyei rendőrség gazdasági osztályának munkatársai a szokásos ellenőrzések nyomán rendelték el, hogy az árusok leszedjék a standokról és a polcokról az író köteteit, arra hivatkozva, hogy Romániában tilos Wass Albert-irodalmat árulni, ugyanis az írót jogerős ítélettel háborús bűnösnek nyilvánították az országban. Az árusok egy része ennek nyomán Nyírő József köteteit is eltette.
Gheorghe Filip, a Hargita megyei rendőr-főkapitányság szóvivője portálunknak elmondta: a szombati ellenőrzések nyomán egy 35 éves csíkszeredai lakos ellen indítottak kivizsgálást, akitől húsz pólót és tíz könyvet koboztak el. A szóvivő a döntést a 2002/31-es számú sürgősségi kormányrendelettel indokolta, amely tiltja a fasiszta, rasszista, illetve idegengyűlölő szervezetek alapítását és szimbólumok használatát, valamint az emberiség elleni bűnöket elkövetett személyek népszerűsítését.
Ferencz Kornélia, a csíkszeredai Corvina Könyvesház ügyvezetője ezzel szemben kifejtette: a rendőrség a marosvásárhelyi Mentor Kiadó által törvényesen nyomtatott köteteket távolíttatta el.
Szabó Károly, a székelyudvarhelyi városi könyvtár volt igazgatója, jelenleg munkatársa a Székelyhon.ro-nak úgy nyilatkozott: valóban létezik Romániában tiltólista könyvekre vonatkozóan, de az olyan kiadásokat tartalmaz, mint például Adolf Hitler Mein Kampfja.
„Nincs tudomásom arról, hogy a listán Wass Albert is szerepelne. Ha bármely irodalom bekerül a névsorba, értesítik a könyvtárakat is, amelyeknek a raktárban kell tárolniuk a kiadásokat, és azokat csak kutatómunkára bocsáthatják az olvasók rendelkezésére. Megtörténhet, hogy sürgősségi rendelettel a közelmúltban Wass is a listára került, de még nem értesítették a könyvtárat” – magyarázta Szabó.
Káli Király István, a Wass-köteteket megjelentető Mentor Kiadó főszerkesztője határozottan cáfolta, hogy az író tiltólistára került volna. Szerinte a somlyói incidens a „túlbuzgó ellenőrzök” rovására írható, az eljárás pedig „hatalommal való visszaélést” jelent.
Jánosi András. Székelyhon.ro2014. július 2.
Csűrszínházi Napok
Teltházas előadások
Tizenkettedik alkalommal szervezték meg Mikházán a Csűrszínházi Napokat, amely az eddigi legsikeresebbnek számít, ugyanis végig teltházasak voltak az előadások.
Amint korábban sajtótájékoztatón is jelezte Szélyes Ferenc színművész, a Csűrszínházi Egyesület elnöke, az idén is egész idényt betöltő évadot szerveztek, igaz szerényebbet, mint az előző esztendőben, ugyanis az érdeklődésből ítélve úgy tűnt, hogy a programot túlzsúfolták az eseményekkel. Így az idén a hangsúlyt inkább a Csűrszínházi Napokra fektették, ezért is igyekeztek olyan programmal előállni, ami minden korosztálynak és elvárásnak megfelel. Pénteken délután a Csűrszínház udvarán levő iskola nagytermében a Marosvásárhelyi Marx József fotóklub tagjainak (Plájás István, Fülöp Jenő, Both Gyula, Tordai Ede, Bálint Zsigmond, Vajda György, Szegedi Ferenc, Török Gáspár, Kerekes Péter Pál, Kertész Katalin) alkotásaiból nyílt kiállítás.
A tanteremben a 12. Csűrszínházi Napokat Szélyes Ferenc nyitotta meg, aki elmondta, örömmel tapasztalja, hogy vannak visszatérő vendégei a rendezvénynek, ezek egyike a Marosvásárhelyi Marx József fotóklub, de színtársulatok is szívesen jönnek el, és ami a legfontosabb, hogy a nézők és az érdeklődők is megszokták, hogy ebben az időszakban ki kell vonulni Mikházára, mert érdemes.
Vajda György, a társszervező Artecotur Egyesület elnökeként és a fotóklub tagjaként szólalt fel és elmondta, a kiállítás témája Nyárádremete község volt, nem először jöttek ki és készítettek felvételeket a fotóklub tagjai, de a szervezők érdekesnek találták azt is láttatni az érdeklődőkkel, hogy időben milyen változások vannak, milyen értékekre figyelnek és kapják lencsevégre értő szemekkel a fotósok, hiszen a községnek, s ezen belül Mikházának is több olyan látványossága van, amit idegenforgalmi szempontból ki lehetne használni. A Csűrszínház-évadot összeállítók szándéka is az volt, hogy ennek a nyárádmenti településnek híre menjen, és egyre többen felkeressék.
Pénteken két igen érdekes és a környezetbe pompásan illő előadást láthattak az érdeklődők. A művelődési otthonban Sebestyén Aba színművész, a Yorick- stúdió vezetője, a monodráma-sorozat folytatásaként Székely János Dózsa című írásából összeállított egyéni produkcióját mutatta be Török Viola rendezésében. A színpadi mű Dózsa György képzeletbeli vívódása, amely nemcsak a történelmi tényekre reflektál, hanem gyakori áthallással, a mai szemszögből is a hatalom, egyház, kis emberek, tömeg viszonyulását is taglalja. A Csűrszínház színpadán pedig a Marosvásárhelyen bemutatott és többször játszott: Tamási Áron Vitéz lélek című színdarabja volt, amelyet szintén Török Viola rendezett, a tőle már megszokott stílusban, a néptánc, a folklór elemeinek szerves beépítésével a prózai színház eszköztárába. Mind a téma, mind az előadásmód igen jól illett a Csűrszínházhoz, ahol az ilyen jellegű produkciók mindig hálás befogadókra találtak. Az estét a Bekecs néptáncegyüttes által szervezett táncház zárta.
Szombat délben az irodalomé, a könyveké volt az első szó. A Reneszánsz Panzió teraszán könyvbemutató volt. Szucher Ervin, a Junventus kiadó vezetője Székely Szabó Zoltán válogatott írásaiból összeállított Végtelen Farsang című kötetét, illetve a szerzőt mutatta be, aki Csíki Hajnal színművésszel együtt a kötetből olvasott fel. A rövid, humoros, helyenként szarkasztikus írások önéletrajzi epizódok, és híven tükrözik az 1989 előtti, majd a kommunista rendszerváltást követő hangulatot, állapotokat. Káli Király István, a Mentor kiadó vezetője az idén is számtalan jó kötetet hozott el, ezek közül a marosvásárhelyiek által igen jól ismert két szerző legújabb munkáiról beszélt. Először Kincses Elemér Soha és Mindörökké című regényéről beszélgetett a szerzővel, majd Sebestyén Spielmann Mihály Midway szigetek címmel megjelent regényéről, a Történeti tár újabb kötetéről, valamint a történelmi dokumentumregényeiről beszélt az érdeklődőknek, amihez természetesen a szerző is hozzászólt. Lokodi Imre az idén is meghívta Lövétei Lázár Lászlót, a Székelyföld című lap és kiadó szerkesztőjét, aki a kiadvány mellett a régiót érintő művelődési kérdésekre is kitért a beszélgetésben.
Az est első előadása, a szintén visszatérő vendég, a soproni Petőfi Színház színművészei által a művelődési otthonban előadott Katona Imre A zuhanás második pillanata című kortárs színdarabja volt. A szerző saját darabját rendezte. Az előadás az abszurd színház eszközeivel érdekes tükröt állított a mai társadalomnak, amelynek akarva-akaratlanul a nézők is részei. Ide tartozik az is, hogy a Petőfi Színház és a Csűrszínházi Egyesület együttműködési szerződést írt alá, s ezáltal több közös kulturális projektet is valósítanak meg a jövőben. A szerződést Pataki András rendező, színházigazgató, illetve Szélyes Ferenc, az egyesület elnöke látta el kézjegyével.
Ugyancsak Szélyes Ferenc volt az esti előadás egyik főszereplője, barátjával, színésztársával, Fülöp Zoltánnal együtt, akik a Csíki Játékszín által színpadra állított, Neil Simon Napsugár fiúk című előadásban – Kosztándi Zsolt, Szabó Enikő és Kiss Ernő mellett – léptek fel. A Willie Clark és Alfred Lewis alkotta, sok-sok évig híres komikus párost alakító, Szélyes–Fülöp duóra annyian voltak kíváncsiak, hogy még állóhely se maradt a Csűrszínház nézőterén. A vastaps is sokáig tartott a függöny legördülése után.
Az előző években vasárnap kicsiknek szánt előadást tűztek műsorra a szervezők. Ezúttal, ettől egy kicsit eltérően, olyan darab került színre, amely kisebbeknek is szólt, de képletesen üzent a felnőtteknek is. Az Artecotur Egyesület által támogatott Artsy M diákszíntársulat tagjai a nemrég bemutatott Alice Tükörországban című darabjával léptek közönség elé. Lelkesedésük, színészi teljesítményük is vastapsot aratott.
Az idén a Csűrszínházi Napokon szervezték meg a II. Széllyes Sándor népdalvetélkedő döntőjét, amelyet a tavaly ugyancsak a napok szervezői a Maros Művészegyüttessel együtt kezdeményeztek, nemcsak a színház névadója emlékének tiszteletére, hanem azért is, hogy fórumot teremtsenek azoknak a fiataloknak (és nem csak), akik népdalt szeretnek énekelni és talán ezen az életpályán indulnának el. Mint ismeretes, a megye kilenc kistérségéből (a szervezők felosztása szerint), két korcsoportban – 15 év alattiak és felettiek – jelentkezhettek helyi előválogatókra a versenyzők, majd a továbbjutók léptek fel a vasárnap esti döntőn. A tavalyi versenyhez viszonyítva az idén kevesebb nagykorú volt. A zsűribe dr. Csíki Csaba zeneszerző (elnök), Kásler Magda énekes, Kacsó Ildikó rádiószerkesztő, Török Viola muzikológus-rendező, Kilyén Ilka színművész, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke vett részt. A vetélkedő szerintük is elérte célját, hogy olyan tehetségeket fedezzen fel, indítson útra, akik a népi hagyományainkat, zenei örökségünket méltóan ápolják majd mondta többek között Barabás Attila, a Maros Művészegyüttes igazgatója.
A Communitas Alapítvány által támogatott idei versenyre tizenegyen neveztek be az első korcsoportban, míg heten a másodikba. A közel háromórás, izgalmas vetélkedő után a következő rangsor alakult ki: kicsiknél I. Gálfalvi Evelyn Rebeka, II. Berekméri Réka Beáta, III. Lénárd Imelda Laura, a felnőtteknél pedig I. Aszalós Erika, II. Pál Imola Gabriella, III. Baróthy Debórah. A felnőtt kategória nyertese többek között a Danubius Health and Spa Resort cég jóvoltából egy wellness hétvégét tölthet el a szovátai Danubius Szállodában. Az első helyezettek fellépnek a Maros Művészegyüttes népdalműsoraiban és a Marosvásárhelyi Rádióban is készíthetnek felvételt, ezenkívül az Anico Trade, a Siltexim kft., a Mentor kiadó, valamint a Népújság is megajándékozta a nyerteseket.
Az előadásban – a vetélkedő koncepciójának megfelelően – fellépett a Maros Művészegyüttes utánpótláscsapata, a Napsugár együttes, akiket a Maros Művészegyüttes zenekara kísért és a tavalyi felnőtt kategória nyertese is, Samu Etel Imola, aki több, igen szép népdalt énekelt, olyan hangon, amely bizonyította: van és lesz értelme annak, hogy a Széllyes Sándor népdalvetélkedőt továbbra is megszervezzék.
A Csűrszínház nyári programjában szerepel még a Bányavakság, Mikháza vendége lesz egy előadással a szentegyházi Gyermekfilharmónia, augusztusban pedig középkori és római fesztivált is szerveznek, ezekről részletesen tájékoztatnak majd a szervezők.
(erdélyi), Népújság (Marosvásárhely)2014. augusztus 30.
Tékaforgatag
Könyvbemutató a könyvtár udvarán
Szerda este Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint dzsesszkoncertjével kezdődött a Vásárhelyi Forgatag részeként ez évben is megszervezett Tékaforgatag a Teleki Téka udvarán. A rendezvénysorozat csütörtök délben folytatódott, ekkor nyitották meg a történelmi könyvek vásárát (amelyen tíz könyvkiadó vesz részt), ezt követően pedig a Mentor kiadó mutatta be könyvújdonságait. A könyvtár udvarán Lázok Klára, a Téka és Káli Király István, a kiadó igazgatója, valamint Sebestyén Spielmann Mihály történész fogadta az érdeklődőket és szólt a szóban forgó kötetekről. Mint azt Káli Király István elmondta, a kiadó vezetői 1997-ben döntöttek arról, hogy teret kell biztosítaniuk Erdély történelmének – e döntés eredményeként született meg az Erdély emlékezete sorozat, amelyet eredetileg 20-25 kötetesre terveztek ugyan, de mára már a századik kötetet is meghaladták: a múlt ismerete nélkül nincs jelen, sem jövő. A sorozat elsősorban Marosvásárhely, illetve a Maros megyei magyarság történetére összpontosít, a kötetekben megjelent azon tematikus konferenciák anyaga is, amelyek a fenti tematikákkal foglalkoztak. Sebestyén Spielmann Mihály pedig arra is vállalkozott, hogy megírja Marosvásárhely történeti kronológiáját, ez lett az Időtár sorozat, amelynek eleddig három kötete jelent meg, az idei könyvvásárra valószínűleg elkészül a negyedik is, amely a huszadik század második felét, a diktatúra korát dolgozza fel. Ennek hozadéka, hogy rádöbbentek, a szóban forgó időszakról feltűnően kevés hiteles információ áll a rendelkezésükre, ezért lehetőség adódott az oral history közzétételére, amely kiegészíti a fellelt dokumentumokat. Ennek következménye pedig egy új sorozat lett: a Mentor Emberek, életek című sorozata. A kiadó új könyveiről Sebestyén Spielmann Mihály beszélt. Az első kötet, amelyről szólt, az Erdélyi testamentumok sorozat ötödik kötete, amely erdélyi nemesek és főemberek végrendeleteit tartalmazza, ezúttal a kora újkori Marosvásárhelyről. A könyv célja a marosvásárhelyi levéltárakban található fejedelemség kori végrendeletek vizsgálata és közlése. Hiteles dokumentumok találhatók benne, hiszen roppant őszinte műfaj a végrendelkezés. A kötetben közölt végrendeletekből következtethetünk az 1586-1689 közötti város anyagi és szellemi kultúrájára. A testamentumok nyelvéből azt is megtudhatjuk, milyen volt Vásárhely nyelvi állapota a 17. században. Itt az emberek magyarok voltak, magyarul beszéltek. A kötet anyagát a marosvásárhelyi levéltárból válogatták, Rüsz-Fogarasi Enikő rendezte sajtó alá.
A bemutatandó második kiadvány Pál-Antal Sándor A székelyek földje és népe című könyve, amely a szerző kötetben eleddig meg nem jelent, az elmúlt 25 év során írt tanulmányait tartalmazza. A székelység mindennapjairól szól, és a miskolci könyvvásár egyik legkelendőbb könyvének számított, megérdemelten. A szerző levéltári munkássága alatt írta ezeket a tanulmányokat, amelyek levéltári hitelessége meggyőző és megkérdőjelezhetetlen. A harmadik kötet, amelyről szó esett, ugyancsak Pál-Antal Sándor munkája. A Székely székek a 18. században sorozat 6. kötetéről van szó, amely ezúttal névmutatót takar – több mint negyvenezer nevet tartalmaz, egyedülálló népességforrás, egyfajta székely népszámlálás a 18. századból. A kötet nagy segítséget jelent például a nyelvészek számára. A családnevek hihetetlen változatosságról árulkodnak, segítségükkel az olvasó is megkeresheti őseit, családjának felmenőit. Sebestyén Speilmann Mihály röviden szólt a kiadó többi sorozatáról is, valamint megemlítette: az Időtár negyedik kötete hatszáz nyomtatott oldalt tesz ki, és megjelenés előtt áll, valamint elkészült az első három kötet kiegészítőjével is, ami ugyancsak hatszáz oldalnyi. A könyvbemutató Borsos Tamás végrendelete egy részletének felolvasásával ért véget.
K. Nagy Botond, Népújság (Marosvásárhely)2014. szeptember 24.
Könyvvásárból összművészeti rendezvény
Nem csak Erdély legnagyobb könyves seregszemléjévé, de lassan összművészeti fesztivállá nőtte ki magát a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár, amelyet huszadik alkalommal szerveznek meg november 13-15. között.
A jubileumi könyvvásárt a két évvel ezelőtt elkezdődött megújulás jegyében szervezik, vagyis míg a minél gazdagabb könyves felhozatalról a Romániai Magyar Könyves Céh (RMKC) gondoskodik, addig a kiegészítő programokat főként a Marosvásárhelyi Kulturális Központ biztosítja.
A könyvek éjszakáját is megszervezik
„Továbbra is nyitottak vagyunk minden kiadó irányába: idén 24 hazai román kiadót hívtunk meg a rendezvényre, ketten közülük már jelentkeztek is. Ezenkívül 24 romániai magyar és 24 magyarországi kiadónak küldtünk meghívót. Idén valószínűleg alkalmazzuk majd azt az elvet, hogy aki hamarabb jelentkezik, az jöhet a vásárra, mert mindenkinek biztosan nem tudunk helyet biztosítani” – jegyezte meg az RMKC elnöke, Káli Király István, aki kezdetektől főszervezője is a rendezvénynek. Az idei rendezvény egyik különlegessége, hogy megszervezik a könyvek éjszakáját, vagyis pénteken éjfélig tart nyitva a vásár, s közben meglepetésekkel várják a látogatókat.
Programok a színház minden zegzugában
A helyszín ezúttal is a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház lesz, az igazgató, Gáspárik Attila elmondta, nem csak az előcsarnokban, az intézmény minden zegzugában zajlanak majd a programok. Emellett a Nemzeti alkalmazottai is kiveszik részüket a szervezésből, valamint színházi programokkal is készülnek.
„Egyfajta összművészeti rendezvénnyé fejlődött már ez a vásár, amelybe mi többek közt színházi előadásokkal szállunk be. Bemutatjuk a Pál utcai fiúkat, amely sokak számára az első olvasási élményt jelentette, de lesz felolvasó színházunk is: újra előadjuk Molter Károly Tankját, valamint Rejtő Jenő műveiből is összeállítunk egy felolvasó-színházi előadást” – mondta a Nemzeti igazgatója.
A Marosvásárhelyi Kulturális Központ elnökétől, Szepessy Elődtől megtudtuk: több mint száz olyan kulturális programot kínálnak a vásár ideje alatt, amely a könyvről szól, ebből 60 író és olvasó találkozó, valamint könyvbemutató, de több mint harminc programmal a gyerekekhez kívánnak eljutni. „A könyvvásár két kiemelkedő meghívottjának számít Kulka János, aki Ez a hely című egyéni műsorával érkezik Marosvásárhelyre, valamint Szalóki Ági, aki Körforgás címmel tart ezúttal gyerekkoncertet” – mondta Szepessy.
Fókuszban a gyerekek és fiatalok
Idén is kiemelt figyelmet kapnak a rendezvényen a gyerekek, valamint az ifjak, ugyanis Makkai Kinga programfelelős szerint fontos felnevelni azt a generációt, amelynek tagjai később olvasókká és kultúrafogyasztókká válhatnak. A szervezők így külön programokkal készülnek a legkisebbeknek, talán a legbővebb kínálatot nyújtják a kisiskolásoknak, de a nehezen megszólítható kamaszokról sem feledkeznek el. A Barabási Tivadar által összeállított ifjúsági programok közt találunk vetélkedőt, vitadélutánt, zenés performanszot, de olyan irodalmi teadélutánt is, amely főként azoknak szól, akik már kipróbálták – titokban vagy nem titokban – az írás művészetét.
Szász Cs. Emese, Székelyhon.ro2014. október 1.
Székelyföldi jelképek pecséteken
75 éves születésnapjára időzítette Pál-Antal Sándor történész, nyugalmazott levéltáros, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja legújabb kötetének bemutatóját a marosvásárhelyi Bernády-házban szeptember 26-án.
A Történelmi szimbólumaink – Székelyföldi pecsétek című könyv akkora értéket képvisel, ami kétszáz év múlva is hiteles forrásként fog szolgálni a kutatóknak – emelte ki bevezetőjében Káli Király István, a Mentor Könyvkiadó igazgatója, hozzátéve, nem tudja, hogy Erdélyben van-e még ekkora munkabírású tudós, mint a szerző. Az alábbiakban Sebestyén Spielmann Mihály történész a kötetről elhangzott méltatásából szemlézünk.
Pál-Antal Sándor ezúttal olyan oldaláról közelít a székelység kérdésköréhez, mint a közigazgatási alá- és mellérendeltségi viszony, a székely székek, székelyföldi városok és települések írásos dokumentumainak külső formai jegyei. Jelen kötete hatalmas adattár és album, olyan korpusz, amelyben 850 intézményi pecsét leírása található meg, a pecsétlenyomat vagy a pecsétnyomó képével, rajzával együtt. A teljesség igényével készült mű valamennyi székely széket beemeli a kutatásba, és a fellelhetőket be is mutatja. Pál-Antal arra is sort kerít, hogy a pecséttani kutatások erdélyi múltján is átkalauzolja olvasóit, ugyanis ez a tudomány legalább 200 éves történetre tekint vissza. A pecséthasználati jog a felsőbbség engedelmével történik, olykor királyi kegy, fejedelmi adomány, de a közigazgatás bürokratizálódásával, az egyre sűrűbb ügyintézési teendők közepette az intézmények kötelességévé tétetik alkalmazása. Ilyen címeres pecséttel hitelesíti a testület az általa kibocsátott iratokat, jegyzőkönyveket, folyamodványokat, hivatali levelezést. A szerző azt a folyamatot éri tetten, melynek során a magánpecsét használatáról áttérnek az intézmények saját címeres pecsétjük rendszeres és lassan kizárólagos használatára.
A közhiedelemmel ellentétben nem csupán nemesemberek passziója, nem csupán a megszállott és bogaras családfakutatók játszótere a heraldika. Az intézményi címer és pecsét ad olykor választ a testület által képviselt alakulat eredetére nézve, akár arra, milyen jelképek használatával képezi le azt az ideológiai/mitológiai hátteret, erőteret, tudatot, amely az intézményt létrehívta, fenntartja. Pál-Antal Sándor a székely nemzet címerétől és pecsétváltozataitól, azok historikumának bemutatásától eljut a társadalom, a közösségi intézmények legkisebb sejtjéig, odáig, ahol még/már szükséges a hitelesítő pecséthasználat. Választ keres arra, miért éppen ezeket a szimbólumokat választották elődei, elődeink, mi okból különböztették meg magukat más közigazgatási egységektől, mettől meddig vannak/voltak használatban a felmutatott és meglelt, kisilabizált szimbólumok, hogyan változtak a jelképeknek választott ábrák, pecsétvésetek, mi indokolja a változást, hogy tükrözik a megváltozott körülményeket, politikai, hatalmi váltásokat, átszervezéseket, pl. a politikai abszolutizmust, milyen fokú a hivatal működési szabadsága, láttatni engedi a viszonyrendszert, aminek keretei között kiépült a hatóság, vagy éppen azt a harcot, amit egyes fiúszékek a saját címer- és pecsétszerzés érdekében vívtak a felettes hatóságokkal. Könyve hosszú használatra született, mintegy arra ingerli a kutatót, a szakembert, hogy gazdagítsa ezt az adattárat.
Másfelől, hogy a politikum se maradjon ki – miként erre a könyv előszava is utal – a székelyföldi autonómia ügyét is előbbre viheti, hiszen az ellenérzések letörésében békés, tudományos eszközként, bizonyíték gyanánt, nem sértő szimbólumként mutatható fel, és arra tanít, hogy az erdélyi, székelyföldi magyar helynév- és szimbólumhasználat nem a tegnap született, nem valamely politikai csoport vagy szeparatizmus csíráztatta ki melegházi körülmények között, hanem hosszú és valóságos történelmi folyamat eredménye, tanúbizonysága, használatától a helyi kis közösségek otthon érzik magukat a belakott, kezük által megművelt hazában.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. október 2.
Idén is díjaz az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány
Farkas Árpád költő, író, Ferenczes István költő, író, Oláh István költő és Tófalvi Zoltán újságíró kapja idén az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány díjait.
A díjátadó ünnepségre szombaton délután 6 órakor kerül sor a székelyudvarhelyi Művelődési Ház Koncerttermében. Farkas Árpádot Fekete Vince költő, Ferenczes Istvánt Gálfalvi György író, Oláh Istvánt Balázs Imre József költő, irodalomtörténész, Tófalvi Zoltánt pedig Zsidó Ferenc író köszönti és méltatja.
Az ünnepségen Lőrincz György, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány elnöke mond köszöntőt, az ünnepi műsorról pedig a Palló Imre Művészeti Líceum zene szakos diákjai gondoskodnak. Gálfalvi Zsolt irodalomtörténész kollégáját, a 80. éves Pomogáts Bélát köszönti, majd Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója átadja az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány és Mentor Kiadó által megjelentetett Pomogáts 80 című emlékkönyvet.
Krónika (Kolozsvár)2014. október 15.
A Báthoryak és a székely címer
Báthory-címerrel ékesített erdélyi műemlékek címmel tartott vetített képes előadást egyetlen magyar résztvevőként Szekeres Attila István sepsiszentgyörgyi heraldikus a múlt hétvégén Iaşi-ban rendezett, idéntől nemzetközivé fejlődött, Műemlék – hagyomány és jövő című konferencián. A bemutatott nyolcvan előadáson főleg moldvai, havasalföldi és besszarábiai műemlékekről esett szó, akadt ukrajnai és bulgáriai témafelvetés is, de mindössze négy erdélyi vonatkozású előadás hangzott el.
A műemlékek történetével, feltárásával, védelmével és restaurálásával foglalkozó konferencián Szekeres Attila István vázolta a Báthory család történetét, bemutatta a nyírbátori református templom kőbe faragott Báthory-címereit, és érintette az ecsedi láphoz, valamint a szilágysomlyói Púposhegyhez kötött sárkányos legendákat, amikor Bátor Opos, illetve Bátor vitéz legyőzte a sárkányt, s bizonyságul elvitte annak három fogát, melyek bekerültek a család címerébe. Elmondta, hogy a címerben levő agyarak tulajdonképpen farkasfogak, s ismertette a mesteralakból címerképpé való átváltozás folyamatát. Az előadó a Báthory-címeres emlékek kapcsán elkalandozott Krakkóba és Kassára is, de fő témaként erdélyi emlékeket mutatott be: a szilágysomlyói római katolikus templomban levő, Báthory István erdélyi vajda (a fejedelem és lengyel király István apja) címerét, valamint a szilágysomlyói vár kapuján levő Báthory–Bebek házassági címert. Utóbbi István (András bíboros, fejedelem és Boldizsár testvére, id. András fia, István erdélyi vajda unokája) és pelsőczi Bebek Zsuzsánna egymás mellé helyezett címere, melyet az idő vasfoga nagyon megrongált. A fogarasi várban Báthory Boldizsár emlékét őrzik címerek. Egyik kőből faragott ajtókeret timpanonjában két angyal által tartott pajzsban jelennek meg a farkasfogak. Egy másik domborművű és festett az alsó loggia boltozott mennyezetén látható. Több ablakkeretet is megjelöltek a farkasfogas címerrel. A radnóti várkastély bejárata fölött II. Rákóczi György és Báthory Zsófia házassági címere volt látható kőbe faragva. A heraldikus azért használta a múlt időt, mert ismeretlenek leverték a címeres kőlapot, mely el is tűnt. A címerek érdekessége, hogy Erdély címerének elemeit tartalmazó ovális pajzsba írták, s annak szívpajzsában jelenik meg a fejedelem, illetve felesége családi címere. Ami az uralkodó Rákóczi esetében helyénvaló, ám feleségének nem állt jogában a fejedelemség címerét használni. Minden bizonnyal anyósa, I. Rákóczi Györgyné Lórántffy Zsuzsánna szolgáltatta a példát. Ugyanis több, Erdély címerének elemivel körülvett Lórántffy-címeres emléket ismerünk. Az előadás fonala Háromszékre is elvezetett. A köpeci református templom nyugati karzatának mellvédjét fejedelmi címersorral díszítette Keöpeczi Sebestyén József 1926-ban. A múlt rendszerben szódás oldattal lesúroltatott kazetták halványak, de még kivehetőek rajtuk a címerképek. A Báthory-címer mellett, a mellvéd közepén látható a „Nemes Székely Nemzet” címere. A rendezvényen bemutatták az előző évi konferencia anyagát tartalmazó kötetet, valamint a Mihai Dimitrie Sturdza herceg, genealógus 80. születésnapjára kiadott emlékkönyvet. Mindkettőben egyetlen magyar szerzőtől jelent meg tanulmány. Szekeres Attila István előbbiben a házassági címerrel ékesített háromszéki műemlékeket mutatta be, utóbbiban Keöpeczi Sebestyén Józsefet, Románia 1921-es címerének alkotóját. (m. i.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. október 18.
Cserepes-tanyától Semmelweisig
Ezt a címet viseli a dr. Bocskay István fogorvosprofesszorral készült beszélgetőkönyv – amelynek bemutatója csütörtökön volt a marosvásárhelyi Bernády Házban. A könyvet Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója rendhagyónak nevezte, arra utalva, hogy nem mindenkinek sikerül megjelentetnie egy olyan könyvet, amelyet nem ő írt. Mivel a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nyugalmazott professzorának volt komoly mondanivalója, talált egy olyan segítőtársat Nagy Székely Ildikó, lapunk szerkesztőjének személyében, akinek volt türelme kérdezni, meghallhatni, jóindulatúan kezelni a beszélő sorsát, életét, s jó íráskészsége ahhoz, hogy a hallottakat kronológiai sorrendbe igazítva megörökítse, s abból egy érdekes, olvasmányos könyvecske szülessen.
Mivel kevés a hiteles dokumentum a korszakról, amelyet az 1929- ben Máramarosszigeten született professzor megélt, a most megjelent könyvhöz hasonló életpályák, visszaemlékezések azért hasznosak, mert újabb adatokat szolgáltatnak a XX. század második felének történetéhez – hangzott el Káli Király István könyvajánlójában.
A kötetben kirajzolódik egy életút, amely a máramarosszigeti sómalom munkásainak épített Cserepes-tanyán töltött gyermekkortól elvezetett a magyar és a nemzetközi orvostudomány jelentős központjáig, a budapesti Semmelweis Egyetemig, ahol 2011-ben díszdoktori címmel tüntették ki Bocskay István fogorvosprofesszort. A két meghatározó helyszín közötti időről szól a könyv, amelyben a gyermekkor, az ifjúkor eseményei elevenednek meg, a kisebbségi létből fakadó nehézségekkel teli diákévek, amelyek során a zene jelentette a menekvést, a felszabadulást a több nyelven tanulni kényszerülő és többször iskolát váltó diák számára. A kisebbségi léthelyzetből adódó nehézségek kísérték tovább a szocializmus éveiben is, hiszen Marosvásárhelyen megszüntették a fogorvosi kart, ahol egyetemi tanulmányait elkezdte, s Kolozsváron román nyelven kellett befejeznie az egyetemet. A marosvásárhelyi egyetem fogorvosi karának dékánjaként pedig azért kellett kiállnia, hogy a fakultást ne minősítsék vissza hároméves technikummá, ami sikerült is, de a tisztségéből való leváltással végződött. A könyvben olvashatunk klinikai, tanszékvezetői és kutatólaboratóriumi munkájáról, külföldi útjairól, a keresztény gyógyítók élén kifejtett tevékenységéről, családjáról, a marosvásárhelyi orvosi zenekarban betöltött szerepéről. A kötet előszavát dr. Péter Mihály nyugalmazott egyetemi tanár jegyzi.
Régi gyermekkori félelmétől szabadult meg, amikor páciensként Bocskay professzor biztosította arról, hogy a fogorvoslásban a fájdalom műhibának számít – számolt be a könyv születésének kezdeteiről Nagy Székely Ildikó, aki megjegyezte, hogy kiváló mesélő történeteit hallgatta, aki színesen, megnyerő humorérzékkel vezette végig élete eseményein, s ezekből a történetekből ő maga is gazdagodott.
A szép fogalmazásért, valamint a türelemért, amellyel a korábban elfelejtett részletekkel kiegészítve újraírta a történeteket, Bocskay professzor köszönetet mondott Nagy Székely Ildikónak, majd Káli Király Istvánnak, a könyv szerkesztőjének, továbbá a Mentor Kiadónak, amely korábban szakkönyveit is szép kivitelezésben jelentette meg. Végül néhány humoros történettel oldotta fel a hangulatot.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)2014. november 14.
Huszadik könyvünnep Marosvásárhelyen
170 középiskolás hangján üzent Babits Mihály tegnap délelőtt a Színház téren, a 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár megnyitóján. A Ritmus a könyvről című költeményt a Bolyai líceum és az Egyesülés középiskola tanulói szavalták el, majd megnyíltak a színházkapuk a háromnapos könyvünnepen az első perctől osztozni kívánó – a színház előcsarnokát teljesen betöltő – vásárhelyiek előtt. Mint azt Káli Király Istvántól, a főszervező Romániai Magyar Könyves Céh igazgatójától megtudtuk, az idei vásáron legalább száz kiadó képviseltetik, a látogatók 45 beépített stand kínálatából, közel 9 ezer könyvcímből válogathatnak.
– 2013-ban Magyarországon 10 ezer könyv jelent meg. Ha a marosvásárhelyi közönségnek csaknem ugyanennyi könyvet tudtunk kínálni ezen a szemlén, akkor jó úton járunk – mondta Káli Király István. A Romániai Magyar Könyves Céh igazgatója arra is kitért, hogy amikor 1995-ben megszületett a nemzetközi könyvvásár gondolata, gyerekcipőben járt az erdélyi könyvkiadás, és az volt a cél, hogy a vásárhelyi közönségnek idehozzák az európai könyvet, viszonyítási alapot nyújtsanak, ízlésvilágát formálják. Az elképzelés valóra vált, a marosvásárhelyi könyvbirodalom főszereplői, a szebbnél szebb kiadványok ugyanis bárhol a nagyvilágban megállják a helyüket.
A legszebbek
A megnyitó után az idei Szép Könyv díjak átadására is sor került. Mivel a háromtagú – Bart István, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének korábbi elnöke, Árkossy István grafikus- és festőművész, illetve Szabó Levente grafikusművész – alkotta zsűri elnöke, Bart István egészségi okokból nem tudott jelen lenni az ünnepi pillanaton, a győzteseket Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus hirdette ki.
– A szép könyvhöz való ragaszkodás természetes önvédelme az emberi értelemnek és léleknek ebben a durva, elvadult világban – hangsúlyozta az irodalomkritikus, majd átadta a díjakat. Szépirodalom kategóriában a csíkszeredai Bookart Kiadó gondozásában megjelent Békebeli 1913 című könyv, Hajdú Farkas-Zoltán Vidák Zsolt bélyegeivel illusztrált alkotása vitte el a pálmát, gyermekirodalom kategóriában Zágoni Balázs és Kürti Andrea Erdélyi gyermekenciklopédia című munkája, a kolozsvári Koinónia kiadványa, a művészeti könyvek és albumok közül pedig szintén egy Bookart- kiadvány, Részegh Botond és Dragomán György Erőtánc című alkotása bizonyult a legszebbnek.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)2014. november 16.
Kultúrfesztivállá nőtte ki magát a könyvvásár
A 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár megnyitóján a szervezők élménydús, meglepetésekkel teli kultúrfesztivált ígértek, és ezt be is tartották. Erdély legnagyobb könyves szemléje idén sem okozott csalódást, a vásárt kiegészítő programokat is nagy érdeklődés övezte, ami A Pál utcai fiúk című előadás bemutatóján csúcsosodott ki.
A sokat hangsúlyozott számok – 45 stand, 9 ezer cím, illetve a 100 kiegészítő program – csak indító szikrái voltak az idei könyvvásárnak, a folyamatos zsúfoltság a könyvstandok körül és a fiatalok jelenléte varázsolt igazán életet a színház előcsarnokába. A nagy reklámnak örvendő koncertek és előadások mellett voltak kisebb, „csendesebb” rendezvények, amelyekről úgyszintén kár volt lemaradni. Ilyen volt a csütörtök esti felolvasó színház, amelyen Rejtő Jenő elevenedett meg. Az erdélyi magyar kultúra nagyjaitól hallani a rejtői furfangot érdekesebb volt, mint bármely stand-up előadás napjainkban, és az is kiderült, hogy a mobiltelefon "elődje" Rejtő volt, hiszen könyveit ugyanúgy kobozták el hajdan a diákoktól a tanórákon.
A könyves szemle idei újdonsága a könyvek éjszakája volt: pénteken éjfélig várta az érdeklődőket a vásár. Ezt az alkalmat főleg a fiatalok ragadták meg, hiszen a kései órákban nyugodtan elidőzhettek egy-egy standnál. Az estre beígért meglepetés programok is érdekesek voltak, élőzene, színészhallgatók által bemutatott villámjelenetek, és nagy orrú maszkot viselő figurák szórakoztatták az előcsarnokban bolyongókat. Ez utóbbiak nagyon kedvesek voltak, az egyik figura készségesen letörölte a port a könyvekről, de az emberekről is, egy másik pedig örömmel fotózkodott kicsikkel és nagyokkal.
Szombat este volt a záró gála, amelynek jelmondatává választhatnánk Szepessy Előd, a Marosvásárhelyi Kulturális Központ elnökének szavait, miszerint az a cél, hogy húsz év múlva is Marosvásárhelyen rendezzék meg Erdély legnagyobb könyves szemléjét. Káli Király István főszervező tömören foglalta össze az idei rendezvényt: „Mi csak a teret biztosítottuk, önök töltötték meg élettel!”. A könyvvásárt továbbra is támogatni fogja a Maros Megyei Önkormányzat, ígérte Kelemen Máron alelnök, majd Gáspárik Attila, a rendezvény helyszínéül szolgáló színház igazgatója szólalt fel. „Azt szerettük volna, és továbbra is ez a célunk, hogy a vásárhelyi színház ne egy színház legyen, hanem a színház legyen ebben a régióban. Ha modern szavakkal szeretnénk kifejezni, kulturális plázává akarjuk alakítani az intézményt, ahol mindig történik valami, ahol mindig készülőben van valami” – mondta a házigazda.
Az idei könyvvásárt A Pál utcai fiúk című színdarab előadása zárta. A Tompa Miklós Társulat előválogatás alapján választotta ki a Pál utcai fiúkat és a vörösingeseket, akik nagyszerűen alakították karaktereiket.
Becze Dalma
Székelyhon.ro2014. november 16.
Bemutatták az Időtár negyedik kötetét
A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron mutatták be Sebestyén Spielmann Mihály Időtár című művének negyedik, utolsó kötetét. A Marosvásárhely történetét ilyen formában bemutató munka eddig a legnagyobb, ami a városról valaha is megjelent.
Történészeknek, várostörténet iránt érdeklődőknek, tudományos kutatóknak hasznos fogódzó, könnyen elérhető dokumentum, egyszerű „mezei olvasónak” különleges élményt jelent az Időtárat lapozgatni. A 2007-ben elkezdett munka első kötetének megjelenésekor, 2009-ben a szerző azt mondta – nem olyan könyv ez, amit az ember együltében, folyamatosan el tud olvasni. Nos, azóta bebizonyosodott – tévedett. Alulírott, de több ismerőse is elmondta, szinte egy szuszra olvasta el az eddig megjelent három kötetet, s bizonyára így lesz a negyedikkel is.
A szombat délutáni bemutató is igazolta az érdeklődést: az állandóan szállított pótszékek sem tudták kielégíteni az ülőhely-igényt a Nemzeti Radnóti-termében. Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója és Mihály Emőke, a könyv szerkesztője elmondták – nem unalmas, olyan könyv ez, amelynek lapjait nyugodtan forgathatják a történelmi témákban járatlanok is. Pál-Antal Sándor akadémikus már sokkal igényesebben, a történész szemével láttatja a könyvet – hiánypótló, nagy munka, ami minden bizonnyal a szerző főműve lesz. Maga a cím, a tár szó nyitást, felhalmozást, megőrzést feltételez, s a munka minden szempontból megfelel ezeknek. Ez a negyedik kötet olyan adatokat tartalmaz, amelyeknek az olvasók egy – idősebb – része közvetlen szemtanúja volt, vagy szülei, nagyszülei elbeszéléseiből ismeri a korszakot. Ez pedig még izgalmasabbá teszi a művet. Még azok számára is, akik nem át- vagy túlélői, szenvedő alanyai voltak az 1945–1989 közötti marosvásárhelyi történeseknek, csak karnyújtásnyi messzeségből „érték el” azokat.
A szerző elismeri – a téma kutatásához korabeli sajtóanyagokat, újságcikkeket, hivatalos párt- és állami dokumentumokat használt fel, amelyek szavahihetősége alaposan megkérdőjelezhető, hiszen az köztudott, hogy mind a szocialista sajtó, mind az akkori dokumentumok hazugságok tömkelegére épültek, hiszen ez volt a kommunista pártpolitika alapja. A sajtónak hazudnia kellett, leggyakrabban önkéntelenül, mert csak hamis, manipulált adatokhoz férhetett hozzá. Mindezek ellenére a szerző megpróbálta úgy tálalni az események szócikkeit, hogy az olvasó kihámozhassa belőlük a valóságot. Amint Pál-Antal Sándor mondotta, a szerző cinkosan összekacsint az olvasóval a hitelesség érdekében.
A negyedik kötettel már összesen 1332 oldalt tesz ki csupán a szócikkek terjedelme, a függelékek, mutatók nélkül, azokkal együtt a négy kötet összesen 1944 oldal terjedelmű. Úgy tűnhetne, lezárult a nagy mű. Ám nem így van – árulta el maga a szerző. Egy történelmi munka jellegénél fogva állandó javításra, kiegészítésre szorul, ugyanis folyamatosan kerülnek elő újabb és újabb dokumentumok. A 19. század második felének története vonatkozásában fokozottan igaz az előbbi megállapítás. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc utáni időszakot most kezdik behatóbban feltárni, egyre több dokumentum válik hozzáférhetővé, ezért a második kötet anyaga nagyobb kiegészítésre szorul. Így aztán már készül is az ötödik, kiegészítő kötet – mondta el Sebestyén Spielmann Mihály, aki a negyediket így ajánlotta a népes közönsége figyelmébe: „Tessék ezt a kötetet végigolvasni és legalább optimistán viszonyulni hozzá, ha már a történelmi kor olyan volt, amilyen”.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro2014. november 17.
A kilencezer cím előtt
Véget ért a 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár
Remek hangulat, rengeteg ismerős, hatalmas tömeg, kötetektől roskadozó standok sokasága, dedikáló, közvetlen szerzők, többezernyi cím, majdhogynem a bőség zavara. Az egymást érő könyvbemutatók mellett performanszok, koncertek, színházi előadások – és jókedv mindenütt, mindenekfelett. Dióhéjban összefoglalva, ilyen összművészeti térré változott az elmúlt hét második felében a vásárhelyi Nemzeti Színház épülete, amely az immár huszadik alkalommal megszervezett Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárnak adott otthont. A könyv iránti érdeklődés, minden erre mutató külső jel ellenére, egyáltalán nem veszett ki az emberekből.
A vásár csütörtök reggeltől szombat estig tartott, és idén is kivételesen sok programot nyújtott a már megszokott, mégis meglepően nagy számban érkező közönségnek. Oly sokat, hogy mindegyiken részt venni lehetetlennek bizonyult. A könyvbemutatók sorozata között, szombat délután, illetve este két színházi előadás is várta a publikumot: 17 órától a színház kistermében "70" címmel Radnóti Miklós- emlékelőadás vette kezdetét Király István rendezésében, telt házas közönség előtt, míg a könyvvásár zárógálájára és a Tompa Miklós Társulat azt követő bemutatójára este 7 órától került sor a nagyteremben – ahol még a lépcsőkön is ült a nézősereg.
Utóbbi eseményen Máthé Kincső és Barabási Tivadar ceremóniamesterek üdvözölték a jelenlevőket. Az est dramaturgiája szerint a szervezők, támogatók szóltak röviden az egybegyűltekhez, beszédeik között az idei Szép Könyv-díjakat elnyerő kötetek rövidfilmes bemutatóit vetítették a szervezők.
Elsőként a vásár ötletgazdája és főszervezője, Káli Király István, a Mentor kiadó igazgatója szólalt fel, aki annyit mondott csupán: – Teret adtunk egy erőfeszítésnek, amelyet Önök megtöltöttek tartalommal és közösen értéket teremtettünk. Köszönöm mindannyiuknak.
A társszervező Marosvásárhelyi Kulturális Központ elnöke, Szepessy Előd elsősorban azokat említette, akik a rendezvénysorozatot húsz évvel ezelőtt létrehozták – Káli Király Istvánnak, a könyvkiadóknak, szerzőknek, szervezőknek, akiknek köszönhetően Erdély legnagyobb magyar nyelvű könyves szemléjének ad otthont Marosvásárhely. Negyvenöt stand, több mint száz kiadó és kilencezer cím, száznál is több program várta az idei látogatókat. A diákok számára kiírt vetélkedőkön, pályázatokon több mint ezerötszáz gyerek vett részt és kapcsolódott be ezáltal a könyvvásár programjába – mondta Szepessy Előd, majd megköszönte a Maros Megyei Tanács és Kelemen Márton alelnök, illetve a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház és annak igazgatója, Gáspárik Attila, valamint produkciós igazgatója, Pál Attila, továbbá a szervező csapat munkáját, segítségét. Utóbbinak tagjai hónapokon keresztül dolgoztak annak érdekében, hogy ismét sikeres és jó hangulatú vásárt szervezzenek és továbbra is azért munkálkodnak, hogy húsz év múlva is Marosvásárhelyen legyen Erdély legnagyobb könyves szemléje.
Kelemen Márton elárulta, a megyei tanács évi kulturális programtervezetének összeállításakor nagy segítség volt számukra is, hogy olyan nagyszabású esemény mögé állhatnak, amelynek nagy hagyománya van Marosvásárhelyen, és továbbra is a tanács támogatásáról biztosította a szervezőket, akik a két évtizednyi múltra visszatekintő könyvvásárt immár összművészeti fesztivállá bővítették.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója, Gáspárik Attila a szemle házigazdájaként állt a közönség elé és elmondta: amikor csapata átvette a színházat, úgy tervezte, hogy a vásárhelyi lesz Erdélyben A Színház, egyfajta "kulturális pláza", amelynek keretében nem csak színházi előadásokat, hanem más jellegű művészeti rendezvényeket is láthat, megtapasztalhat a közönség. E koncepció keretében látták vendégül a Bookfestet és ugyancsak ezen elképzelés szerint biztosítanak helyszínt évek óta a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárnak is. És már most várják a jövő évit, a huszonegyediket is.
Gáspárik Attila beszéde után az idei könyvvásárt összefoglaló képsorokban bemutató rövidfilmet vetítették, majd rövid technikai szünet után kezdetét vette a Tompa Miklós Társulat új bemutatója, a Vidovszky György rendezésében, a színház művészei, színművészetis hallgatók és középiskolás diákok által színre vitt A Pál utcai fiúk. A Molnár Ferenc legendássá vált regényéből készült marosvásárhelyi, nagyszínpadi adaptációról a későbbiekben részletesen beszámolunk, elöljáróban pedig megjegyezzük: az elmúlt évek egyik legjobb produkcióját, igazi, értékes, allűr- és giccsmentes, ritka jó ízléssel színre vitt, a maga tragédiájában is keserédes, humánumában örök érvényű, koncepciójában, színpadi játékában pedig igencsak hiteles előadást láthattunk. Amely a rendkívülien gazdag programmal rendelkező 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár méltó zárómomentumának bizonyult.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)2014. december 17.
Székelyföldi jelképektől végzetes versekig (Mentor kiadói est a könyvtárban)
Erdély – tény és fikció címmel tart író-olvasó találkozót a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó csütörtökön 18 órától Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében. A szerzők közül jelen lesz Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, Sebestyén Mihály történész, író, a marosvásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtár nyugalmazott igazgatója és Bogdán László költő, író, publicista, a Háromszék főmunkatársa. Beszélgetőtársuk Káli Király István író, a Mentor Könyvkiadó vezetője. Házigazda: Szonda Szabolcs könyvtárigazgató. Négy könyvet mutatnak be, de a rendezvényen a Mentor Kiadó további kötetei is kedvezményesen megvásárolhatók.
A bemutatott kötetek:
* Pál-Antal Sándor: Történelmi szimbólumaink. Székelyföldi pecsétek (2014). A hiánypótló, összefoglaló kézikönyv a székelyföldi pecséthasználatot mutatja be. Részletesen tárgyalja a székely „nemzet”, a székely székek, városok, községek helyhatósági, intézményi, egyházi, iskolai, céhes és ipartestületi pecsétjeit. Nyomon követi a fontosabb intézmények pecséthasználati gyakorlatát, azok bevezetésének és használatának folyamatát a kezdetektől 1918-ig, az impériumváltásig, külön figyelve a pecséteken megjelenő jelképekre. Pál-Antal Sándor 850 pecsétet mutat be képileg és közli azok leírását.
* Sebestyén Mihály: Időtár IV. – Marosvásárhely történeti kronológiája, 1945–1989 (2014). Az 1945-tel kezdődő nagy változások és nagy csalódások korát követi nyomon az összeállítás abban a formában, ahogyan az olvasó, a felhasználó megszokhatta az előző három kötetben. Marosvásárhelynek a jelzett 45 évéről szóló, teljességre törekvő feltárása érdekfeszítő olvasmány. * Vaszilij Bogdanov (Bogdán László): A végzet kirakós játékai (versek, 2013). Bogdán László sziporkázó fantáziájára, de egyben tényismeretére is vall az a csodálatra méltó változatosság, ahogyan egy 20. század eleji orosz költő tudatából, érzelemvilágából kiszólva ábrázolja mindazt, ami egy időben az orosz korszellemre és Európa nyitottabb világára is jellemző. * Váradi B. László: Emlős-viselkedéstani jegyzetek (2013). Az 1946-ban született, idén elhunyt szerző novellái látszólag állattörténetek, ám leginkább az állatokra vadászó vagy az állatokat védelmező emberek kerülnek előtérbe. Az a típusú próza ez, amely a világ és az ember harcában a világ pártján áll, mert a világot tartja az ember édes hazájának.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. december 18.
Ellenszélben: szembemenni a rendszerrel
Ünnepek közeledtével a könyvkiadók is gyakrabban örvendeztetik meg olvasóikat újdonságokkal. A román forradalom óta eltelt negyed évszázad ismét aktuálissá teszi az emlékezést a letűnt rendszerre, annak minden fonákságára, tragédiájára.
Az utóbbi időben Kolozsváron és Erdély más városaiban bemutatott irodalmi újdonságok közül több is foglakozik a letűntnek és eltűntnek hitt rendszer történéseivel, furcsaságaival. Egyetlen közösség sem léphet előre, míg nem tárja fel múltját – hangzott el minap egy könyvbemutató kapcsán a kincses városban. Ezt a társadalmi igényt próbálja kielégíteni két minap megjelent és bemutatott kötet is: Kántor Lajos szerkesztésben a Titkosan – nyíltan című könyv a szekuritáté működéséről közöl emlékezéseket, tanulmányokat, dokumentumokat, míg Sebők Klára önéletírása, a Komiszkenyér, a művészek sorstragédiájáról számol be a szemtanú hitelességével.
Besúgók, besúgottak
Kántor Lajos Erdély magyar csúcsértelmiségének emlékeit gyűjtötte egy kötetbe. Megkerülhetetlen lett immár ez a kiadvány – vélekedett a szerkesztő – annál is inkább, mert Milan Kunderát idézve „egyetlen hallhatalanságunk a titkosszolgálat irattárában van”. A Titkosan-nyíltan című kötet három nagyobb fejezetre osztható: emlékezések, melyek a Korunk lapjain már megjelentek, megfigyelésekkel és üldözésekkel kapcsolatos dokumentumok, valamint az iratok tudományos feldolgozása. Dávid Gyula irodalomtörténész szerint – akit közel fél évszázadon át megfigyelt a román titkosszolgálat – úgy gondolja, a megfigyelési dokumentunok fele sincs még feldolgozva. Cseke Péter egyetemi tanár is rámutatott, sokan vannak olyanok, akik a megfigyelési aktáikban található lapok alig tíz százalákát vehették kézhez ezidáig.
A kötetben visszaemlékezéseket olvashatunk Szilágyi Domokosról, Páskándi Gézáról, tájékozódhatunk a Ioan Petru Culianu-ügyről, és információkat kapunk Marosi Péter író és Bustya Endre Ady-kutató ügynökmúltjáról.
Mindazonáltal, hogy sok egykori ügynök, besúgó lelepleződött, Tibori Szabó Zoltán publicista úgy véli, „a Szekuritáté győzött”. Hiszen ők azok, akik békés öregkort élveznek, több ezer lejes nyugdíjból „tengődnek”, miközben nem egy generáció életét megkeserítették, emberek tízezreinek karrierjét derékba törték, másokat börtönbe vetettek. A kötetben szereplő szerzők: Kántor Lajos, Markó Béla, Cseke Péter, Gálfalvi György, Visky András, Ilia Mihály, Csapody Miklós, Zelei Miklós, Váradi Nagy Pál, Kovács András Ferenc, Lőrincz György, Buchwald Péter, Gagyi József, Tibori Szabó Zoltán, Győrffy Gábor, Könczey Csongor, Gyarmati György, Cseke Péter Tamás, Kőrössi P. József, László Ferenc, Tófalvi Zoltán, Páskándi Géza, Király István, Király Ibolya, Ambrus Attila, Dávid Gyula és Balon Ruff Zsolt. A Korunk Komp-Press kiadónál megjelent, közel négyszáz oldalas kötet újabb – de még nem elégséges – tégla múltunk feltárásának falában.
Menekülők
Sebők Klára önéletírása sokmindenben összefügg az előbbi kiadvánnyal. Aművésznő, a kolozsvári magyar színház örökös tagja, egy szakácskönyv apropóján emlékezik férjére, Héjja Sándorra, a kolozsvári színház egykori vezető színészére, és a legendás rendezőre, Harag Györgyre. Héjját és családját gyakorlatilag elüldözte Erdélyből a kommunista rendszer, ellehetetlenítve művészi, emberi mivoltát. Harag György a maga lehetőségei szerint szembeszállt a rendszerrel, hiszen burkoltan ugyan, de a zsarnokság ellen emelte fel szavát Sütő korszakos műveinek megrendezésével és egyéb színrevitt darabokkal. Héjja belepusztult az emigrációba, Harag megviselt szervezete sem bírta sokáig a megpróbáltatásokat. Sebők Klára megdöbbentő őszinteséggel ír a szellemi és anyagi nyomorról, amiben egykor legjobb színészeink élték napjaikat úgy, hogy esténként fellépéseikkel a közönséget próbálták szórakoztatni.
Visszaemlékezéseiben Sebők Klára feleleveníti jelentős alakításait a kolozsvári színház színpadán, de a sorsdöntő momentumokat is, amikor férjével, Héjja Sándorral eldöntötték, kisfiúkkal együtt áttelepülnek Magyaraországra.
Sebők Klára Komiszkenyér című, önéletrajzi ihletésű kötete Köllő Katalin szerkesztésében a Korunk Komp-Press Prospero Könyvek sorozatában jelent meg.
Nánó Csaba |
Sebők Klára KomiszkenyérEgy színéstnő emlékszakácskönyve /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2014/
Erdélyi Napló (Kolozsvár)2014. december 20.
Tény és fikció (Mentor-est Sepsiszentgyörgyön)
Kezd hagyománnyá válni a marosvásárhelyi Mentor Kiadó író-olvasó találkozója ilyenkor, karácsony előtt – nyitotta meg Szonda Szabolcs, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója a Gábor Áron Teremben tartott Erdély – tény és fikció című rendezvényt. Káli Király István, a kiadó igazgatója sikeres sorozataikról beszélt, majd két-két történelmi munkát és szépirodalmi kötetet mutattak be.
Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja idén megjelent Történelmi szimbólumaink – Székelyföldi pecsétek című munkáját Spielmann Mihály – írói nevén Sebestyén Mihály – történész, író, a marosvásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtár nyugalmazott igazgatója méltatta. A kötetben feldolgozott 850 pecsétről a könyv szaklektora, Szekeres Attila István sepsiszentgyörgyi heraldikus tartott vetített képes előadást. A szerző elmondta, pecséttani kutatásainak szintézisét tette le az asztalra.
A Sebestyén Mihály által összeállított Időtár című sorozat legfrissebb, Marosvásárhely történeti kronológiája 1945–1989 című, negyedik kötetét Pál-Antal Sándor méltatta. Elmondta, a szerző a teljességre törekedett, ám az csak akkor következhet be, ha majd a titkosított iratok is kutathatóvá válnak. Sebestyén Mihály értékelésében Marosvásárhely elveszítette személyiségét, vonzereje a nullára csökkent, az emberek elvándoroltak vagy belső emigrációba vonultak. Az egykori székely kisváros, majd közép-erdélyi nagyváros mára inkább románul beszélő várossá vált, a magyar városlakók száműzik magukat a központból.
A tények után következett az áttérés a fikcióba. Bogdán László sepsiszentgyörgyi író, költő, publicista Vaszilij Bogdanov néven írt A végzet kirakós játékai című verseskötetéről Káli Király István elmondta, ebben csúcsosodik ki Bogdán László Bogdán Lászlósága. A költő elmondta, igazából csak a Kovács András Ferenc által kitalált orosz név alatt tudta megírni biografikus ciklusát. A nemrég elhunyt Váradi B. László Emlős-viselkedéstani jegyzetek című novelláskötetét Bogdán László ismertette.
Madarasi István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. december 24.
Biztató kivétel
Kovács András Ferenc Kossuth-díjas költővel, a Látó főszerkesztőjével a szintén 25 éves folyóirat jubileumi ünnepségsorozata előtt beszélgettünk. Az interjúból kiemeltük és mára időzítettük a Népújság negyedszázadára vonatkozó gondolatait.
– A Népújság és ezen belül a Múzsa mindig nyomon követte, hogy mi történik az irodalmi életben. Szűkítve a kört, azt is mondhatnám, hogy a Látó huszonöt évéből nem tudnék olyan fontosabb eseményt említeni, amelyet a lap és hétvégi melléklete valamilyen módon ne tükrözött volna. A napilap szélesebb, sokrétűbb olvasóközönséget szólít meg, mint egy szépirodalmi folyóirat; a Népújság illetve hétvégi melléklete révén azok is többet tudhattak meg a Látóban és a rendezvényeinken szereplő írókról, kiemelkedő egyéniségekről, akikhez a folyóirat nem jut el. A lapismertetők is felkelthetik az újságolvasók érdeklődését, és nem egy esetben előfordulhatott, hogy voltak, akik az irodalmi színpadi tudósítások nyomán határozták el, hogy elmennek a soron következő estünkre. Nyilván a Népújság is nyert, de a Látó hírneve is nőtt azáltal, hogy számos jeles vendégünket, a kortárs magyar irodalom sok kiválóságát a Múzsa interjúban is megszólaltatta. Időről időre szerkesztőségünk tagjai is jelen voltak írásaikkal a Népújságban. Volt olyan időszak, amikor a Múzsában olyan rendszerességgel láttak napvilágot a verseim, hogy egyesek már-már a lap belső munkatársának gondolhattak. Nem megszokott dolog manapság az ilyesmi. A kultúrára aggasztóan kevés figyelmet fordít a média. A Népújság a biztató és dicsérendő kivételek közé tartozott az eltelt negyedszázad folyamán. A romániai magyar lapok az utóbbi években sajnos provinciálissá váltak. Olyan értelemben, hogy bezárkóztak önmagukba. Nem tekintenek túl egy megye, egy város határain. A Múzsát, a Népújságot nem ez jellemzi. Szinte a kezdeteitől jól ismerem a lapot, hiszen már 1990-től itt vagyok Marosvásárhelyen, és nem csak azért becsülöm, mert a jelek szerint fontos számára mindaz, ami a Látó-műhelyekben születik, hanem még inkább azért, mert jól érzékelhetőn és kitartóan tágítani szeretné az olvasók szellemi látóhatárát.
Huszonöt múltam, huszonöt leszek
"Mennyi?! Huszonöt! Mi huszonöt? Mi mennyi?"
Szellemeskedhetnék is akár, a jó öreg viccet felhasználva. De tényleg, mi huszonöt? Az esélyek éveinek száma? Vagy az esélytelenségeké? A kihasznált időé? A felhasználté? Az elhasználté? És mennyi az a huszonöt? Sok? Kevés? Éppen elegendő? És milyen mérce szerint értékeljünk? És ki jogosult az értékelésre? És jogosultsága milyen alapon döntetett el?
Senkitől nem kaptam felhatalmazást az értékelésre. Magammal kapcsolatban megtehetném, de már vagyok annyira tapasztalt, hogy tudjam, minden fajta önértékelés kizárólagos magánügy.
És mégis, mégis… Talán mert felkérésre könnyebb, mint belső nekibuzdulásból…
Tehát huszonöt év. Ami nagyon valószínű: történelemnek kevés, ám egy emberélethez mérten bizony sok. Akár azt is mondhatnánk rá, hogy fontos változások időszaka. De hát melyik kor nem volt az? A múlt század nyolcvanas évei? Ugyan! Még csak azok voltak igazán! Hogy változtunk nap mint nap meghunyászkodottakból szolgalelkekké. Hogy örültünk a május elsején, augusztus huszonharmadikán, december harmincadikán megkapott koncadagunknak. Mekkora elégtétellel robogtunk odébb, ha a kúthoz értünk a sorral, és még jutott nekünk is néhány liter üzemanyag. Milyen kéjjel merültünk nyakig az örömbe, ha kifogtuk, hogy éppen nem a munkahelyünkön nyűgölődtünk, amikor a tömbházban meleg víz folyt a csapból. Milyen megnyugvással ültünk be a főtéri mozikba, tudván, hogy ott nincs délutáni-esti áramszünet. És milyen csámcsogva olvastuk el naponta azt a néhány sort a Vörös Zászlóból, ami nem a hülyítésünket szolgálta.
Igen-igen, de mi az, hogy történelemnek kevés, egy emberéletben sok? Ám legyen, mondom.
Történelmi mértékben tekintve: szabadabbak lettünk? Aligha. Másfajta viszonyok miatt kényszerülünk elcsodálkozni, hogy miért nem. Hiszen mi mindent megtettünk. Lépten-nyomon kikértük magunknak a szolgalelkűséget! És hogy közben nem vettük észre, milyen csapdákat kerülgetve vedlettünk vissza meghunyászkodottakká?! Aki ezt nem tudja megbocsátani, annak hiába is mondanám, hogy van Népújságunk, Erdély TV-nk, vannak Hírlapjaink, Sapientiánk, kimondható és elhallgatható igazságaink, reményvesztett munkanélküliink, szabadon elvándorolt sorstársaink, kintről szurkoló kibiceink… És nem utolsósorban vannak saját, választott politikusaink is. A történések micsoda teremtett tömkelege! Mennyi igazi történelem!
Egy ember életét véve alapul: szabadabb lettem? Mindenképpen. Kaptam esélyt? Rengeteget. Éltem velük? Nem tudom. Csak annyit, hogy igyekeztem. Van (vagy lassan már csak volt) egy Mentor Kiadó kilencszáz körüli megjelent kötettel. Van minden novemberben egy könyvvásár, amelyet szeretnek azok, akik értik, mi a könyv és miért az, ami. És van egy kis béke valahol mélyen, láthatatlanul, de csalhatatlanul, ami miatt érdemes várni az új meg új tavaszt. És persze van egy – még éppen elegendő – nyugdíj is, amiből a postás már automatikusan levonja a minden havi Népújság-előfizetést.
Hát így várom a következő huszonötöt!
Káli Király István
Népújság (Marosvásárhely)