udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
553
találat
lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-210 | 211-240 ... 541-553
Névmutató:
Tibori Szabó Zoltán
2002. január 11.
Színházi vita. A Szabadság című kolozsvári napilap december 18-i számában a kolozsvári magyar értelmiségiek egy csoportja állásfoglalást tett közzé az Állami Magyar Színház ügyében. Az állásfoglalás célja Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. A most publikált állásfoglalás elutasította a bírálatot, hozzátéve, hogy a színház műsorpolitikája és szervezése természetesen nem vitathatatlan. Szerintük egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra. Albert Mária, egyetemi tanársegéd; dr. Balassa Péter /Budapest/, esztéta, a kolozsvári BBTE vendégprofesszora; Bálint Emese, PhD hallgató; Bálint Ildikó, dramaturg; Balla Zsófia, költő, író; Barabás Olga, színházrendező; Bartha József, médiaművész; Bányai Péter, politikai elemző; dr. Berszán István, egyetemi adjunktus, az LKKT szerkesztője; dr. Bíró Béla /Brassó/, színházkritikus, egyetemi adjunktus; Bíró József, színész; Bocsárdi László, rendező, a Tamási Áron Színház művészeti vezetője; Bodó A. Ottó, színikritikus, egyetemi tanársegéd; Bogdán László, író, a Háromszék főmunkatársa; Czegő Csongor, dramaturg; Csiszér Balázs, mérnök; Damokos Csaba, díszlettervező, képzőművész; Dánél Mónika, PhD hallgató, az LKKT szerkesztője; Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója; Demény Péter, író, a Krónika főmunkatársa; Dimény Áron, színész, egyetemi tanársegéd; Domokos Géza, író; Eckstein-Kovács Péter, ügyvéd; dr. Egyed Péter, filozófus, író, egyetemi előadótanár; Farkas Árpád, költő, a Háromszék főszerkesztője; Felméri Judit, gyermekorvos; Ferenczes István, író, költő, a Székelyföld és a Moldvai Magyarság főszerkesztője; Gál Andrea, tanár, az LKKT szerkesztője; Gál-Borus László, szociológus, doktorandus; Gergely László, tanár; Horváth Levente, ref. lelkipásztor; Irsai Zsolt, képzőművész; Izsák Ildikó, televíziós szerkesztő; Kelemen Hunor, író; Ketesdy Beáta, újságíró; Király Kinga Júlia, dramaturg, egyetemi tanársegéd; Kiss Jenő, igazgató, Megyei Könyvtár /Sepsiszentgyörgy/; Kovács András Ferenc, költő, a LÁTÓ szerkesztője; Kozma Mária /Csíkszereda/, író; dr. Könczey Csilla, egyetemi adjunktus; dr. Kötő József, színháztörténész; Kövesdy István, színházrendező; Láng Zsolt, író, a LÁTÓ szerkesztője; Lőrincz Lenke Csilla, PhD hallgató; Madaras Péter, állatorvos; dr. Magyari Nándor László, egyetemi előadótanár; dr. Magyari Vincze Enikő, egyetemi előadótanár; Márkus Barbarossa János, író, költő, hangszertörténész és restaurátor; Molnár Gusztáv/Budapest/politológus, a Provincia szerkesztője; Nagy Judit, tanár; Nemes Levente, színész, a Tamási Áron Színház igazgatója; dr. Orbán Gyöngyi, esztéta, egyetemi előadótanár; Orbán János Dénes, író; Pál Péter, képzőművész; Pálffy Tibor, színész; Papp Sándor Zsigmond, író, a Krónika főmunkatársa; Pánczél Réka, művészeti tanácsadó, tanár; Pásztor Gyöngyi, egyetemi hallgató; Saszet Ágnes, műfordító; Sebesi Sándor, filmkészítő; Selyem Zsuzsa, egyetemi tanársegéd, az LKKT szerkesztője; Simon Emese, óvónő; Soós Anna, matematikus, egyetemi adjunktus; Sütő Ferenc, a MŰVELŐDÉS szerkesztője; Szabó Botond, informatikus; Szabó Tibor, színész, a Figura Stúdió Színház igazgatója; Székedi Ferenc /Csíkszereda/, a Kriterion Alapítvány igazgatója, a Csík TV főszerkesztője; Szilágyi Júlia, író, kritikus; Tibori Szabó Zoltán, újságíró; Tordai S. Attila, képzőművész, a BALKON szerkesztője; Tordai Soós Kata, tanár; Tőzsér József /Csíkszereda/, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója; dr. Ungvári Zrínyi Ildikó, színházelméleti kutató, egyetemi adjunktus; dr. Ungvári Zrínyi Imre, filozófiatanár, egyetemi adjunktus; Váta Lóránd, színész; Veres Valér, szociológus, egyetemi tanársegéd; Visky M. Krisztina, kántor; Visky Péter, ref. lelkipásztor; Visky S. Béla, egyetemi adjunktus; Zágoni Balázs, szerkesztő. /Még egy állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./ Az állásfoglalás szerint egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra – de ezt nem is állította senki. Inkább az aláírók kiálltak Tompa Gábor mellett. Több aláíró azonos A színházért mint művészetért /Szabadság (Kolozsvár), 2001. dec. 4./ című, ugyancsak Tompa Gábor mellett kiálló aláíróval. 2002. február 4.
Febr. 2-án Marosvásárhelyen az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa nyolcvannyolc százalékos többséggel megszavazta a kormánypárttal kötött együttműködési megállapodást. Tőkés László református püspök, a szövetség tiszteletbeli elnöke nem vett részt az ülésen, de egy nappal korábban Nagyváradon kijelentette: a dokumentum aláírásával az RMDSZ közelebb került a jelenlegi kormányhoz, mint amennyire közel állott ahhoz, amelynek a tagja volt, s ebben csakis a hatalommal történő elvtelen, a neptuni irányvonalat folytató egyezkedést lehet felfedezni. A püspök azzal fenyegette szövetségét, hogy amennyiben az nem hajlandó az egyházakkal párbeszédet folytatni, egyházkerülete felülvizsgálja az RMDSZ-hez fűződő viszonyát, és a többi magyar egyházat is erre fogja ösztönözni. Bírálták a protokollumot Marosvásárhelyen mások is. Tibori Szabó Zoltán szerint a tizenkét százalékos kisebbséget semmilyen érvvel nem lehetett meggyőzni. "A kisebbség hajlíthatatlan: a protokollum nem jó a magyarságnak, és punktum." Az újságíró nagy hévvel védte a protokollumot. Szerinte Tőkés László tiszteletbeli elnök kijelentéseiből arra következtethetünk, hogy az egyház a konfrontációt preferálja. "Pedig éppen az egyháznak kellene a békét és a párbeszédet szorgalmaznia." Tibori, a Népszabadság tudósítója kirohant a magyarországi vezetés ellen: "Az anyaországban újra élettérről (hatvan éve Lebensraum-nak mondták) beszélnek, s kijelentik, hogy a státustörvény azért fontos, mert növekedése fenntartásához Magyarországnak friss és olcsó munkaerőre van szüksége. Ezért kell tehát a határon túli magyarság. Ilyen körülmények között össze kell fognunk, és itt kell megteremtenünk a magunk élet(ter)ét." /Tibori Szabó Zoltán: Protokollum és élettér. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./2002. február 6.
Hints Miklós reagált Tibori Szabó Zoltán Protokollum és élettér /Szabadság, febr. 4./ című cikkére, mondván, szeretné, ha jövőre optimizmusa beigazolódna. Hints megjegyezte: "nem volt elég nyolc évtized hitegetése a románság részéről, hogy meggyőződjünk arról, hogy a Balkánon nem lehet a párizsi diplomácia szerint politizálni?" Ezért megkérdezte: "nem lett volna jó, ha tényleg visszakapjuk a ingatlant? Nem lett volna jó, ha megalakul a Petőfi–Schiller állami egyetem? Nem lett volna jó, ha Kolozsváron is alkalmazzák a helyhatósági törvényt? Nem lett volna jó, ha a vezető tisztségekben részarányunkat megközelítve lettünk volna jelen?" Tibori cikkében számonkérte az ellenzékiektől az alternatíva hiányát. Van alternatíva! A külföldi nyomás — amelynek lehetősége egy ilyen egyezmény után megszűnt. Félő, hogyha Tibori úr optimizmusa nem igazolódik, az egyházak tényleg elfordulnak az RMDSZ-től, akkor pedig Markóék kereshetnek új tagságot –fejezte be Hints Miklós reagálását. /Hints Miklós: Van alternatíva. Visszhang. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./Tibori Szabó Zoltán azonnal replikázott a cikk után közölt néhány sorban. A sérelmi-deklaratív politizálásnak nem volt eredménye. Ő csupán az életképes alternatíva hiányát és az összefogás szükségességét tette szóvá. 2002. május 27.
Máj. 24-25-én Szovátafürdőn tartotta tisztújító közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE). Az elnöki tisztségbe Csép Sándort választották újra, az ügyvezető alelnök Karácsony Zsigmond, a Népújság munkatársa lett. A rendezvényen Markó Béla, az RMDSZ elnöke is felszólalt, hangoztatva: a romániai magyarságnak valamennyi magyarországi politikai párthoz egyformán kell viszonyulnia, a mindenkori magyar kormány támogatására van szüksége. Markó fontosnak tartotta a romániai magyar sajtó sokszínűségét, jelezve, hogy közösségnek önálló sajtóéletre, nem lekötelezett, de elkötelezett sajtóra van szüksége. Csép Sándor leköszönő MÚRE-elnök eredményesnek tartotta a MÚRE elmúlt három esztendejét. Mint mondotta, a MÚRE a vártnál lényegesen kevesebb támogatáshoz jutott, ami jelentősen befolyásolta aktivitását. Gáspár Sándor leköszönő ügyvezető elnök elsősorban a gazdasági nehézségekről szólt. Ezt a tagság növekvő érdektelensége is súlyosbította. Boros Zoltán audiovizuális alelnök a sajtónak jutó támogatások elosztását kérdőjelezte meg. Mint mondotta, a MÚRE számára változatlanul elfogadhatatlan, hogy az Illyés Közalapítvány erdélyi szaktestületének megalakulásakor semmibe vették a MÚRE addigi gyakorlatát, annak összetételéről nem kérdezték meg a romániai magyar sajtó legitim képviselőit. Az RMDSZ részéről tanúsított hozzáállás nehezen egyeztethető össze azzal, amit az RMDSZ vezetői a sajtó sokszínűségéről nyilatkoznak. Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság munkatársa, a Népszabadság tudósítója elfogadhatatlannak tartotta a MÚRE Etikai Bizottságának (becsületbíróságának) vele szemben hozott elmarasztaló döntését egy véleménycikk kapcsán. Azért van a MÚRÉ-ra szükség, hogy az újságírót bárhol, bármilyen körülmények között megvédje, még akkor is, ha tévedett, hangsúlyozta. Makkai János, a marosvásárhelyi Népújság főszerkesztője amellett kardoskodott, hogy a szervezet az eddigitől lényegesen eltérő feladatköröket, a tagság érdekképviseletét, érdekvédelmét lássa el. Az audiovizuális új alelnöknek Vincze Lorántot, a Román Rádió magyar adásának bukaresti munkatársát, az írott sajtóért felelős alelnöknek pedig Ambrus Attilát, a Brassói Lapok főszerkesztőjét választották. Az oktatásért felelős szakbizottság új vezetője Magyari Tivadar kolozsvári egyetemi adjunktus, a jogi szakbizottság irányítója Hecser Zoltán, a Hargita Népe igazgatója, a szociális és a tagsági szakbizottság vezetője pedig László Edit, a Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségének tagja lett. A 12 tagú új etikai bizottság elnökévé Ágopcsa Annamária szatmárnémeti újságírót, alelnökévé pedig Balló Áront, a Szabadság főszerkesztőjét és Borbély Melindát, a Marosvásárhelyi Rádió magyar adásának vezetőjét választották. A MÚRE Kolozs megyei területi elnökévé a közgyűlés újraválasztotta Makkay Józsefet, a Szabadság főszerkesztő-helyettesét. A MÚRE életműdíját Muzsnay Magda ma is aktív rádiós szerkesztő vehette át. A publicisztikai díjat Bakk Miklós, a Krónika megbízott felelős szerkesztője kapta. Szintén kolozsvári kitüntetettje volt a rádiós díjnak is Csatári Melinda, a Kolozsvári Rádió magyar adásának munkatársa személyében. Pályakezdő díjat a Szabadság munkatársa, Balázs Bence, és a Krónika munkatársa, Rédai Attila kapott. A rendezvényen bemutatták Gazda Árpádnak, a Krónika főszerkesztő-helyettesének Mikor Kicsi voltam, magyar voltam című riportkötetét, Benkő Leventének, a Háromszék munkatársának Bűn volt a szó című, Moyses Mártonra történő visszaemlékezés-kötetét és Gecse László budapesti újságírónak Állam és nemzet a rendszerváltás után című rádiós interjúkötetét. /K. Zs.: Hatékonyabb érdekvédelmet akar a MÚRE. Tisztújító közgyűlés a magyar újságíróknál. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./2002. május 28.
A MÚRE Becsületbíróságának Fellebbviteli Bizottsága megerősítette az Etikai Bizottság alapfokon hozott határozatát, amely elmarasztalja Tibori Szabó Zoltánt, aki ellen a Reform Tömörülés emelt panaszt rágalmazás és megalapozatlan állítás címén. Miként fogadta ezt a hírt Tibori Szabó Zoltán? – érdeklődőtt a Népszabadság kolozsvári tudósítójától Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője. Tibori szerint a becsületbíróság tagjai - Baranyi László, Wágner István és Bögözi Attila - elfeledkeztek arról, hogy ő fordulhat még a Magyar Újságíró Szervezetek közös etikai testületéhez is. A Reform Tömörülés kifogásolta Tibori kommentárját. Tibori ebben azt írta, hogy van egy csoport fiatal politikus, akik arról vitatkoznak titokban, mit kellene tenniük a hatalom átvétele érdekében. Tibori szerint a döntés mögött nem szakmai, hanem politikai szempontok húzódnak meg. /(Gyarmath János): Túltettek a hadúron is. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./ Gyarmath János nem kérdezte meg a másik felet, de a becsületbíróságot sem. Ő csupán baloldaliként a baloldali kollégája mellé állt.2002. június 6.
Új könyvek egész sorát mutatja be a Korunk szerkesztősége jún. 6-án Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője úgy nyilatkozott, hogy Kolozsvár mutatkozik be újra Budapesten. Az erdélyi irodalom, a képzőművészet, az előadóművészet és a könyv együtt jelentkezik a magyar fővárosban. A könyvek a Korunk Baráti Társaság, illetve a Komp-Press kiadásában jelentek meg. A magyarokra figyeltek című publicisztika-gyűjtemény egy ország politikai életét, kulturális jelenségeit követi napról napra. Másik fontosnak könyv a Cseh Gusztáv pátriája címen most megjelent hármaskönyv. Az 1985-ben elhunyt kitűnő erdélyi grafikus munkáit foglalja egybe. Cseh Gusztáv annak idején rézbe karcolta a Hatvan főembert és a Jeles házakat, tehát Erdély történelmi múltját. Ezt egészítették ki a Megrajzolt pátria című kötettel, amely egybegyűjti Cseh Gusztáv eddig be nem mutatott grafikai munkásságát. A könyvekben jelentkező hat grafikust mutatnak be. /A már nem élő Cseh Gusztáv művein kívül Bardócz Lajos, Bencsik János, Paulovics László, Szilágyi V. Zoltán és Tettamanti Béla munkáit./ /T. Sz. Z. [Tibori Szabó Zoltán]: Korunk-nap az Urániában. Kolozsvár újra bemutatkozik Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./2002. június 6.
Talán már húsz százaléknyian sem vagyunk itt, Kolozsváron, Erdély egykoron büszke fővárosában, mondják sokan. Már gyermek sincs annyi, amennyivel a magyar iskolák első osztályait megtöltsék. Mire kiharcolták a "teljes vertikumú" anyanyelvű oktatást, addigra kifogyott az oktatás tárgya. S akkor meg minek harcoltunk értük? – tette fel a kérést Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság tudósítója. Szerinteaz erdélyi magyarságot gazdaságilag lett volna célszerűbb megerősíteni, "s nem pedig szimbolikus, de nagyon sok pénzt felemésztő dolgokkal." "1920 után nagynevű elődeink is úgy érezhették, hogy magukra maradtak, de azért nem hagyták magukat. Ez a lehetőség számunkra is adott. Ehhez, persze, nem ártott volna egy kis anyagi segítség. De ha már a szimbolisztika fontosabb volt, s arra költötték el a pénzt, azért is hálásak vagyunk. Post factum mit tehetnénk egyebet?" /Tibori Szabó Zoltán: Post factum. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./2002. június 29.
Könczey Elemér karikatúrakiállítása nyílt meg jún. 28-án a Korunk Galériában és ugyanekkor került sor a művész Szöveg nélkül című, az Erdélyi Híradó gondozásában megjelent kötetének bemutatására is. Könczey Elemér karikatúráival a kolozsvári újságolvasók már évekkel ezelőtt, a Szabadságból megismerkedtek. Most megjelent albumában összegyűjtött alkotásai a másik kolozsvári napilapban, a Krónikában naponta megjelenő karikatúráinak legjava, a Korunk Galériában kiállított anyag pedig ennek az albumnak a párlata. /Tibori Szabó Zoltán: Csalafinta görbe tükör. Könczey Elemér karikatúrái a Korunk Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./2002. július 8.
Az Illyés Közalapítványon belüli döntések az érintett országokban működő alkuratóriumoktól fokozatosan a budapesti kuratóriumhoz kerültek át a legutóbbi években. Így a határon túli testületek ma már csupán az össztámogatás ötöde felett rendelkeznek, a pénzek nagyobbik hányadát pedig sok esetben politikai szempontok alapján, Budapesten osztják el - jelentette ki a Népszabadságnak Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Az elmúlt években a kisebbségi magyar közösségek támogatására szánt összeg örvendetes módon jelentősen növekedett. Ezt üdvözöljük. Ezzel egyidejűleg azonban nem növekedett ennek a rendszernek az átláthatósága és az összehangoltsága. Eljött az ideje, hogy ezt áttekintsük - mondta. Markó szerint nem vitás, és bizonyos fokig természetes is, hogy az alapelveket a politika határozza meg. Viszont úgy vélte, a pályázatok megítélését szaktestületekre kell bízni. /Tibori Szabó Zoltán: Markó Béla nehezményezi, hogy a támogatások zöméről Budapesten döntöttek. = Népszabadság, júl. 8./ Markó Béla ezt így nem mondta ki az erdélyi sajtóban.2002. július 9.
Júl. 8-án Nagyváradon ünnepség keretében Medgyessy Péter kormányfő felavatta az RMDSZ Bihar megyei szervezete székházát. A magyar miniszterelnököt Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei szervezete választmányának elnöke, Földes Béla, a választmány ügyvezető elnöke, Pete István szenátor, Székely Ervin parlamenti képviselő és Bíró Rozália nagyváradi alpolgármester fogadta. A szecessziós Sas-palota egyik nemrég felújított részlegében berendezett irodaházban az RMDSZ-en kívül két magyar ifjúsági és több magyar civil szervezet lelt otthonra. Az ingatlant a nagyváradi polgármesteri hivataltól kapták bérbe. Avató beszédében Medgyessy Péter rámutatott: bár tízmillió magyar állampolgár miniszterelnöke, a tizenöt milliós magyarságért is felelősséget érez. Ezért folytatott megbeszélést Kolozsváron az RMDSZ vezetőivel, ezért találkozott a nagyváradi és a Bihar megyei szövetségi vezetőkkel, s ezért törekszik jó kapcsolatokra a környező országok kormányaival. Kijelentette: Magyarország segíteni kíván Romániának a mielőbbi NATO- és EU-csatlakozásban, mert az az erdélyi magyarságnak is előnyére válik. Az "elszomorító" népszámlálási adatok tükrében fokozottabb gazdasági, oktatási és kulturális támogatást helyezett kilátásba az anyaország részéről. Ugyanakkor támogatásáról biztosította az RMDSZ-t is, mert az szerinte fontos szerepet játszik az itt élő magyarság identitástudatának megőrzésében, jogainak biztosításában. Megígérte, magyar miniszterelnökként azt fogja segíteni, hogy az erdélyi magyarság jól éljen a szülőföldjén, prosperáljon és számítását megtalálja. Nagyváradi látogatása során a magyar miniszterelnök megtekintette az amerikai-magyar-román befektetéssel, a Félix fürdő felé vezető úton épülő Lotus Market nevű bevásárló-szórakoztató központot. A nagyváradi polgármesteri hivatalban Medgyessy Péter Petru Filip polgármesterrel és más városvezetőkkel tárgyalt. Szóba került a Debrecen-Nagyvárad gyorsforgalmi út megépítésének, a Bors-Ártánd határátkelő összevonásának és a két országban tervezett autópályák összekapcsolásának a kérdése. Kijelentette: azért fontos, hogy a magyar miniszterelnök ide ellátogasson, mert a Partiumban az erdélyi magyarság hetven százaléka él. - A kedvezménytörvény működni fog - közölte román újságírói kérdésre válaszolva. /Tibori Szabó Zoltán: Nagyváradi székházavató ünnepségen Medgyessy Péter. Korrigálni fogják a magyar kedvezménytörvényt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./ 2002. július 11.
Rolf Ekeus, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főbiztosa júl. 10-én Bukarestben üdvözölte a kedvezménytörvényről kezdett román-magyar párbeszédet. A főbiztos Mircea Geoana külügyminiszterrel folytatott megbeszélése után elmondta: értékeli a két ország között megindult párbeszédet erről a kérdésről. Bukaresti tárgyalásai során a főbiztos a Romániával szomszédos országokban élő román közösségek helyzetéről is tájékoztatást kapott. /Rolf Ekeus Bukarestben a státustörvényről tárgyalt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./ Nastase kormányfő, Geoana külügyminiszter és Rolf Ekeus kisebbségügyi főbiztos ugyanazt a nyelvet beszélik: a stabilitás nyelvét, szögezte le kommentárjában Bakk Miklós. A stabilitás globális érték, amely lokálisan nem mond semmit. Ebből a globális nyelvből még az RMDSZ-nek is nehéz kilépnie. Csakhogy az erdélyi magyaroknak sok-sok lokális megoldásra van szükségük. E napokban például az erdélyi magyarság számának megismert apadása az a kérdés, amelyre nincs globális válasz. Csak lokális: egy új intézményépítési stratégia kidolgozása. De mindez itt Erdélyben sért hiteket, kérdőjelez meg hatalmi pozíciókat. /Bakk Miklós: Stabilitásnyelv. = Krónika (Kolozsvár), júl. 11./ Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója támadta Bakk Miklóst gondolatmenetéért, de nem írta ki Bakk Miklós nevét: "Az egyik magyar nyelvű újságban olvasom, hogy a stabilitás érték ugyan, de "globális érték, amely lokálisan nem mond semmit", mivel "a megoldás, lokálisan, mindig érdeket sért, egyensúlyt borít, hatalmakat kérdőjelez meg". E fejtegetés szerint "ebből a globális nyelvbol még az RMDSZ-nek is nehéz kilépnie"...". Tiborinak erről a véres etnikai konfliktus, Marosvásárhely 1990-es "fekete márciusa" jut eszében továbbá a többi balkáni vérengzés, amely Horvátországot, Bosznia-Hercegovinát és később Koszovót és Macedóniát is rettenetes történések színhelyévé tette. Tibori szerint ez a konfrontációs opció, amelyből nagyrészt "az RMDSZ belső problémái" is fakadnak. Tibori kijelentette: ez magyarra lefordítva körülbelül ekképpen összegezhető: a románokkal békésen semmiben nem tudunk megegyezni, s ha valamiben netán mégis egyezségre jutnánk, azt amúgy sem tartják be, mindig kijátsszák; nem ártana tehát, ha kirobbanna egy olyan éles konfliktus, mint például a volt Jugoszláviában. /Tibori Szabó Zoltán: Milyen érték a stabilitás? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./" 2002. július 27.
Az 1945 után elkobzott ingatlanok természetben történő visszaszolgáltatását szorgalmazza Adrian Nastase. A miniszterelnök szerint ezáltal az állam csökkenthetné a kifizetendő kártalanítás összegét. Azonban a benyújtott visszaigénylési kérelmekre a volt tulajdonosok zöme mindmáig nem kapott választ. A volt tulajdonosok egy része a strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz fordult, s ott eddig több volt tulajdonosnak számottevő összegű kártérítést ítéltek meg. Jelentős azon államosított ingatlanoknak a száma, amelyeket az állam 1990 után jelképes összegért eladott az azokban lakó bérlőknek. Valójában időhúzás folyik. Konkrét intézkedések nélkül ugyanis az efféle miniszterelnöki beszédeknek kampányértékükön kívül semmilyen más hasznuk nincsen. Esetleg a látszatrestitúciót szolgálják. /Tibori Szabó Zoltán: Látszatrestitúció. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./ 2002. július 27.
Románia két világháború közötti, 800 ezres zsidó közösségének több mint a fele vált a holokauszt áldozatává. Ezek közül több mint 150 ezret a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből, mintegy 270 ezren pedig óromániai, főképp moldvai és bukovinai pogromokban, illetve a román hadsereg felügyelete alatt álló besszarábiai és dnyeszterentúli haláltáborokban pusztultak el. A túlélőket Bukarest a kommunista érában jelentős devizaösszegekért adta el Izraelnek. Ma Romániában körülbelül tízezer zsidó nemzetiségű személy él, s ezek zöme idős ember. A román zsidóság holokausztjáról néhány történészen kívül az országban jóformán senki nem beszélt. Ennek fő oka a hagyományos román történelmi misztifikáció. Az Egyesült Államokban tett látogatásaik során, mind Mircea Geoana külügyminiszter, mind pedig Adrian Nastase kormányfő és Ion Iliescu államelnök számára amerikai tárgyalópartnereik egyértelművé tették, hogy Románia mindaddig nem lehet a NATO tagja, amíg az országban Ion Antonescu marsallnak szobrokat állítanak, a meglévőket el nem távolítják, a fasiszta diktátor kultuszának, illetve a legionárius és újfasiszta mozgalmak újbóli térnyerésének gátat nem állítanak. Egyértelművé tették a román vezetés számára azt is, hogy el kell ismernie: a negyvenes években Romániában zsidóüldözés folyt, amely több százezer áldozatot követelt. Adrian Nastase még Washingtonban megígérte: a felvetett kérdéseket Románia a legrövidebb időn belül orvosolja. Nastase azután beszédében felsorolta a román hatóságok aktív részvételével 1941-ben lezajlott bukaresti, jászvásári, besszarábiai és bukovinai pogromokat, amelyeknek mintegy tizenötezer zsidó esett áldozatául, emlékeztetett a későbbi gettósításokra és a Dnyeszteren túlra történő tömeges deportálásokra. - A jövőt nem lehet hamisításokra és mítoszokra építeni - szögezte le a miniszterelnök. Radu Ioanid történész, a washingtoni Holokauszt Múzeum Romániából elszármazott igazgatója kifejtette: Antonescu nem felelős az észak-erdélyi zsidóság Auschwitzba történt deportálásáért, azért a korabeli magyar és német megszálló hatóságokat terheli a felelősség. Ám a marsall és kormánya legkevesebb 250 ezer zsidó kiirtásáért felelős, akik között nem csupán román, de besszarábiai, bukovinai és dnyeszterentúli ukrán zsidók is voltak. Ezekhez pedig hozzáadódik a Regátban rendezett pogromok során elpusztított mintegy 15-20 ezer zsidó áldozat. A Nastase-kormány március 20-án sürgősségi kormányrendelettel rendezte a romániai zsidóság közösségi vagyonának tulajdonjogát. A jogszabály valamennyi templom, imaház, temető, rituális fürdő és vágóhíd egyetlen tulajdonosává a romániai zsidó hitközségeket tette. A másik sürgősségi kormányrendeletben megtiltották, hogy a háborús bűnösöknek Romániában szobrot emeljenek, róluk utcákat, tereket, parkokat vagy pedig szervezeteket nevezzenek el. Az utóbbi rendelkezés megszegőit hat hónaptól öt évig terjedő fegyházra ítélhetik. Az idegengyűlölő, antiszemita és újfasiszta szervezetek azonnal tiltakoztak. Elsőként a két világháború között létrehozott Romániai Legionárius Mozgalom, amely 1990 után újra aktivizálódott. Serban Suru, a mozgalom elnöke szerint a kormányrendelet sérti Románia alkotmányát, az emberi jogokat, a rendőrállam visszaállítását jelenti. Corneliu Vadim Tudor nyíltan antiszemita Nagy-Románia Pártja (NRP) is tiltakozott. Tudor közölte: Romániának nincs szüksége a NATO-ra. - Fel kell ajánlanunk Putyinnak, hogy cserében Besszarábiáért, Románia végképp lemond a NATO-csatlakozásról - mondta Tudor. A felháborodás miatt Nastasénak engedett. Leszögezte, hogy "a holokauszttal kapcsolatos viták nem vezethetnek a román nép bűnbakká történő kikiáltásához, csakis a korabeli kormány viseli mindenért a felelősséget". A miniszterelnök hozzátette: az ország érdekeinek megfelelően hoztak olyan intézkedéseket, amelyek "mindenütt elfogadott értékekhez igazodnak". Theodorescu miniszter is retirált: Ion Antonescu a történelem tragikus hőse volt, aki háborús bűnöket követett el, s megfizetett értük - mondta Kolozsváron. A miniszter azt is kijelentette, hogy "Romániában nincs antiszemitizmus, csupán néhány antiszemita létezik". A holokauszttagadók sorába Mircea Ionescu-Quintus és Norica Nicolai liberális szenátorok is beálltak. Quintus "a Moldvában évtizedekkel ezelőtt történteket" a valósággal ellentétben álló kitalációknak minősítette. Ion Iliescu államfő a NATO-tagjelölt országok március 25-26-i bukaresti tanácskozásával párhuzamosan a jelölt államokban működő zsidó szervezetek is találkoztak. Hozzájuk intézett üzenetében Iliescu leszögezte: "Antonescu marsall háborús bűnös, következésképpen minden személyére irányuló kultusz, indoklástól függetlenül, a demokratikus értékek iránt elkötelezett nemzetközi közösség ellen való". Ion Antonescunak minimum nyolc szobrot állítottak a Regátban: Bukarestben (a Munka téren), Jilaván (a börtön előtti téren), illetve Slobozia, Calarasi, Piatra Neamt (Karácsonykő), Tirgoviste, Bacau (Bákó) és Iasi (Jászvásár) vidéki városokban. A kilencediket Erdélyben emelték, Nagysármáson, s azt népes ortodox papküldöttség jelenlétében maga Andrei gyulafehérvári ortodox püspök szentelte fel. A rendeletek értelmében mindezeket el kell távolítani. Elsőként a Karácsonykő városában előtt álló Antonescu-szobrot távolították el. A kormány azt ígérte, a többi szobor elmozdítása rövid időn belül megtörténik, de a helyi vezetők ennek keményen ellenálltak. A jászvásári szobrot a helyi hatóságok nagy nehezen, titokban távolították el. Az 1997-ben felállított nagysármási szobrot ötven méterrel az eredeti talapzat mögé, a sebtében múzeummá avanzsált helyi ortodox fatemplom tornácára költöztették, a bákói pedig a helyi katonaiskolában állt kezdettől fogva, s a hatóságok szerint az nem számít nyilvános helynek. A bukaresti szobor viszont az ortodox egyház területén áll, azt a művelődési minisztérium és a pátriárka hivatalának jóváhagyásával emelték, a pap nem engedte meg, hogy ahhoz hozzányúljanak. Mindezek után Gheorghe Buzatu NRP-képviselő bejelentette: Jászvásáron, Pitestien és Marosvásárhelyen három további Antonescu-szobor felállítását tervezi a marsall nevét viselő liga. - Nagyon sok városban, így például Kolozsváron, Nagyváradon és Marosvásárhelyen a szóban forgó utcák még mindig a marsall nevét viselik. Kivételnek számít Adrian Severin volt román külügyminiszternek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlése elnökének állásfoglalása, aki elítélte a történteket. Ápr. 27. és máj. 18. között, a FLAS (Frontul de Lupta Anti-Semita - Antiszemita Harci Front) nevében cselekvő ismeretlen tettesek meggyalázták az észak-moldvai Falticeni zsinagógáját, antiszemita jelszavakat írtak annak falára, s elloptak egy Tóra-tekercset. Júl. 2-ára virradóan szintén ismeretlenek betörtek a Dorna Vatra-i zsinagógába, szétszórták az imakönyveket és az egész templomot felforgatták. A szenátus megszavazta a zsidó közösségi vagyonnak a hitközségek tulajdonába visszajuttattását, de az utcanevek megváltoztatása és a megmaradt Antonescu-szobrok eltávolítása nem történt meg. Grigore Zanc kormánypárti szenátor, a szenátus művelődési bizottságának a tagja kijelentette: "Romániát nem lehet olyan országnak tekinteni, amelyben holokauszt történt, vagy amely részt vállalt a holokausztban". A kormány rájöhetett arra, hogy cselekedeteihez a közvéleménynek elegendő magyarázatot nem nyújtott, a nyugati partnereket pedig még ennél is kevésbé sikerült meggyőznie szándékainak őszinteségéről és komolyságáról. Ezért Razvan Theodorescu művelődési miniszter május végén a kormány nevében azt kérte a Román Akadémiától, hogy mielőbb szervezzen a holokauszttal és a 31/2002. számú rendelettel foglalkozó konferenciát, amelyre a hazaiak mellett külföldön élő történészeket is hívjon meg. Jún. 28-án került sor, ugyanazon a napon, amikor Bukarestben megkapták az Egyesült Államok Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottsága (Helsinki Bizottság) nyolc tagja Adrian Nastase kormányfőhöz intézett levelében leszögezte: az a tény, hogy egyes utcák még mindig Ion Antonescu nevét viselik, ellentétes a Nastase márciusi beszédében megfogalmazottakkal, amelynek értelmében Románia megváltoztatja "a fasizmussal és a szélsőségekkel kapcsolatos addigi kétértelmű magatartását". Ezek után a bukaresti Victoria Kormánypalotában létrehozták Románia korábbi miniszterelnökeinek arcképcsarnokát, s ott a Ion Antonescu arcképe is helyet kapott. /Tibori Szabó Zoltán: Románia és a holokauszt Huncutkodó szembenézés a múlttal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./ 2002. augusztus 30.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület valóban kapott 242 millió forintnyi támogatást a Református Világszövetség európai területi nagygyűlésének megszervezésére - ismerte el Tőkés László református püspök. A püspök szerint a pénzt az egyházkerület nem a világtalálkozó protokollköltségeire fordította, hanem abból a nagygyűléssel kapcsolatos építkezések, beruházások, kiadványok költségeit fedezte. Hozzátette: a támogatás megítélése kormányhatározat alapján történt, és az erről szóló értesítés a Hivatalos Közlönyben is megjelent. Semmi rendkívüli nincs ebben a támogatásban, ha figyelembe vesszük, hogy a mindenkori magyar kormány, az Orbán-kormánnyal bezárólag, különleges és kiemelt támogatásban részesítette a hasonló nemzetközi jelentőségű közéleti megnyilvánulásokat - fejtette ki Tőkés László a Transindex című kolozsvári internetes újságnak. A Népszabadságot bírálva közölte: a magyar református egyház joggal várhatná el, hogy a kormányhoz közelálló lap együttérzéssel és ne kárörvendően viszonyuljon ahhoz a botrányos körülményhez, hogy a református világtalálkozón nagyfokú visszautasítás mutatkozott a nyugati egyházak részéről a kisebbség és a kommunizmus kérdésében. (Tibori Szabó Zoltán tudósítása nyomán) /Tőkés nem kíván hadakozni. A püspök elismerte, hogy 242 milliót kapott a Fidesz- kabinettől. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./2002. szeptember 7.
A magyar-román stratégiai partnerség azt jelentené, hogy a múltra valóban, mindkét ország és nép akaratából, végérvényesen fátylat borítanak, megbocsátanak egymásnak minden korábbi, vélt vagy valós bűnért, következetlenségért és tettlegességért egyaránt. Miért éppen idén júliusban jutott eszébe Romániának, hogy új viszonyt hozzon létre Magyarországgal? - tette fel a kérdést Tibori Szabó Zoltán. Románia eddig a kisebbségi jogokat nemzetközi nyomásra és fogcsikorgatva sdts, a magyart itt még mindig ellenségnek tartják, megbízhatatlan elemnek. A stratégiai partnerség elsősorban Románia számára fontos, hangsúlyozta az újságíró. Bukarestnek ugyanis a NATO-ba történő bejutás érdekében be kell bizonyítania, hogy a szomszédaival teljesen harmonikus kapcsolatokat épített ki. Mit kaphatott Magyarország cserében? Talán azt, hogy a Nastase-kormány továbbra is eltűri a státustörvény romániai alkalmazását? Eleget kért Magyarország ezért a nagyvonalú gesztusért? Kovács László külügyminiszter szerint a magyar kormány a státustörvény módosítását úgy kívánja elvégezni, hogy az négy kritériumnak egyszerre tegyen eleget: a módosított törvény az eredeti célokat megőrizze, vegye figyelembe az európai normákat és ajánlásokat, feleljen meg Magyarország és a határon túli magyarság érdekeinek, és a szomszédos országok is rábólintsanak. Tibori leszögezte: ennek a négy kritériumnak egyidejűleg nem lehet eleget tenni. Kovács László azt is kérte Bukarestben a tárgyalópartnereitől, hogy támogassák a Mol Rt.-t a Petrom, illetve az OTP-t a Román Kereskedelmi Bank magánosításáért folytatott versenyben. Az országos olajtársaság és a legnagyobb hazai bank magyar tulajdonba segítése lenne a stratégiai partnerség ára? /Tibori Szabó Zoltán: Stratégiai kérdések. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./2002. szeptember 10.
Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója kijelentette: "nem vagyok baloldali, még baloldali szimpatizáns sem. Egyébként úgy vélem, hogy az újságírónak nem az a dolga, hogy bármelyik politikai irányzathoz lecsatlakozzon." /Tibori Szabó Zoltán: Kedves Neményi József Nándor! = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./2002. október 4.
A restitúciós törvények mielőbbi alkalmazását, a magyar egyházi és közösségi javak gyakorlatban történő visszaszolgáltatását szorgalmazta Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök okt. 3-án Bukarestben, a román parlament két házának elnökeivel és a parlamenti magyar baráti csoportok tagjaival folytatott tárgyalásán. Mádl Ferenc a bukaresti református Calvineum-temetőben katonai ceremónia keretében helyezte el az első világháborúban elhunyt magyar katonák leendő emlékművének alapkövét. Az ideiglenes kopjafát katolikus, református, evangélikus és ortodox lelkészek szentelték fel, tövéhez Mádl Dalma asszony helyezett virágcsokrot. A bukaresti egyetemen a magyar államfő a román-magyar együttműködés új perspektíváiról tartott előadást angol nyelven. A magyar államelnök megtekintette a dél-kelet európai bűnözés megelőzési központot (SECI), amelynek jelenlegi igazgatója Bánfi Ferenc magyar rendőrtábornok. A szenátus elnökénél Mádl Ferenc felvetette a csíkszeredai magyar konzulátus ügyét. Nicolae Vacaroiu a magyarországi románság helyzetének további javítására kérte a magyar elnököt. Valer Dorneanutól a magyar államfő az aradi Szabadság-szobor végleges elhelyezését és a magyar egyházi és közösségi ingatlanok gyakorlatban történő visszaszolgáltatását kérte. Bánfi Ferenc a Szabadságnak elmondta: a SECI-központ az első olyan bűnüldözési együttműködés a délkelet európai országok között, amely bizonyítja, hogy ezek az országok közös célokat képesek megfogalmazni, közös érdekeket találhatnak. A bukaresti SECI-központban 11 ország 18 összekötő tisztje dolgozik, küzdenek a kábítószer-kereskedelem, embercsempészet és terrorizmus ellen. Mádl Ferenc találkozott Emil Constantinescu volt elnökkel, ezt követően pedig Ion Iliescu államfővel négyszemközti záró megbeszélést folytatott. Mádl Ferenc magas magyar állami kitüntetéseket adott át Czédly Józsefnek, a Petőfi Ház igazgatójának (a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje), Paul Drumaru írónak, fordítónak a magyar irodalom romániai népszerűsítéséért (a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje), Lőrinczi Gyulának, a Petőfi Társaság elnökének a bukaresti magyar művelődési élet szervezéséért (a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje), Molnár Szabolcs egyetemi tanárnak, a bukaresti Hungarológiai tanszék vezetőjének a tanszéken végzett munkájáért (a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje), Maya Morgenstern színművésznőnek a magyar-román színházi és filmművészeti együttműködés fejlesztéséért kifejtett tevékenysége elismeréseként (a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje), Geo Serban irodalomtörténésznek a magyar irodalom romániai népszerűsítéséért (a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje) és Georghe Vida művészettörténésznek a modern magyar képzőművészet romániai megismertetésért végzett munkája elismeréseként (a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje). Mádl úgy értékelte, hogy a magyar-román viszonyban még sok a tennivaló a két ország és két nép jobb együttműködéséért és igazi megbékéléséért. /Tibori Szabó Zoltán: Román-magyar együttműködési perspektívák. Folytatódik Mádl Ferenc romániai látogatása. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./2002. október 4.
A Reform Tömörülés elnöksége nevében Toró T. Tibor elnök állásfoglalásban közölte: meglepetéssel értesültek arról, hogy a MÚRE becsületbírósága alapfokon újratárgyalta Tibori Szabó Zoltán és Makkay József ellen beadott és a szervezet Fellebbviteli Bizottsága által 2002. május 13-án jogerősen elbírált keresetüket. Az első, szabályos alapfokú döntés megerősítésével és Tibori Szabó Zoltán elmarasztalásával a Fellebbviteli Bizottság egy megalapozott szakmai döntést hozott. A Bizottság határozata a MÚRE alapszabályzatának alapján leszögezte, hogy a döntés ellen fellebbezési lehetőség nincs. Az ügy szabálytalan újratárgyalása rossz precedenst teremt, azt sugallja, hogy a politikai széljárásnak meg nem felelő döntéseket felül lehet bírálni. Ez a jogszerűségnek az RMDSZ mindennapjaiból már jól ismert lábbal tiprása. /A Reform Tömörülés elnöksége nevében Toró T. Tibor elnök: Állásfoglalás. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./2002. október 5.
A négynapos látogatáson Romániában tartózkodó Mádl Ferenc köztársasági elnök okt. 4-én Marosvásárhelyre utazott, ahol részt vett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) tanévnyitóján a Kultúrpalotában. Később részt vett a Bolyai-év akadémiai konferenciáján, és találkozott a magyar történelmi egyházak vezetőivel. A magyar államfő tiszteletére díszvacsorát adott az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság. Tonk Sándor, a Sapientia Egyetem rektora kifejtette: az egyetem él, élni képes, és vállalta a szolgálatot. A rektor köszönetet mondott a magyar népnek és Magyarország kormányának a Sapientia elindításához és működtetéséhez nyújtott segítségért. Rámutatott: az EMTE tizenöt szakán mintegy 150 oktató irányításával ezer diák kezdi meg idén az új egyetemi tanévet. Tonk a magyar nyelvű egyetemi oktatás további fejlesztését sürgette. Hozzátette: nagy a tanulási igény, és mintegy hétezer magyar egyetemi hallgató kénytelen ma Erdély-szerte tetemes összegeket fizetni román magánegyetemeknek azért, hogy tanulhasson. A magyar kormány üdvözletét Hiller István oktatásügyi politikai államtitkár tolmácsolta. Kijelentette: a magyar kormány az elmúlt tizenkét esztendő értékes kezdeményezéseit - az RMDSZ-szel előzőleg egyeztetve - folytatni kívánja. Budapest a Sapientiát nagy értéknek tekinti, és azt tovább kívánja gazdagítani - szögezte le. Markó Béla RMDSZ-elnök hangsúlyozta: a fő cél továbbra is a teljes körű anyanyelvű oktatási rendszer megteremtése, az önálló állami magyar egyetemről a szövetség nem mondott le. Az 5500 magyarul érettségizett fiatalnak a magyar tannyelvű felsőoktatási intézményekben 4750 hely áll rendelkezésére. Markó szerint átfogó rendszerre van szükség a szórványoktatás és a fiatal oktatók támogatására. Az ünnepséget követően Mádl Ferenc a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai Év Akadémiai Konferenciáján mondott beszédet. Mádl Ferenc ezt követően az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőivel folytatott megbeszélést, majd jeles erdélyi személyiségeknek nyújtott át magyar állami kitüntetést: Bujovszkij Loránd, a Bernádi György Közművelődési Alapítvány alelnöke (a Magyar Köztársaság érdemrendjének lovagkeresztje), Doina Cornea, a BBTE egyetemi tanára (a Magyar Köztársaság érdemrendjének tisztikeresztje), Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere (a Magyar Köztársaság érdemrendjének lovagkeresztje), Deák Gyula marosvásárhelyi szenátusi irodavezető (a Magyar Köztársaság érdemrendjének lovagkeresztje), Egyed Ákos akadémikus, az EME elnöke (a Magyar Köztársaság érdemrendjének tisztikeresztje), Smaranda Enache, a Pro Európa Liga elnöke (a Magyar Köztársaság érdemrendjének tisztikeresztje), Hollanda Dénes, az EMTE marosvásárhelyi dékánja (a Magyar Köztársaság érdemrendjének középkeresztje), Jakobovics Miklós festőművész (a Magyar Köztársaság érdemrendjének tisztikeresztje), Kós András szobrászművész (a Magyar Köztársaság érdemrendjének középkeresztje), Kötő József EMKE-elnök (a Magyar Köztársaság érdemrendjének középkeresztje), Adrian Marino író, irodalomtudós (a Magyar Köztársaság érdemrendjének lovagkeresztje). Az államelnök okt. 5-én Szatmárnémetibe és Nagyváradra látogat. Ez utóbbi helyen felavatja a magyar állami támogatással felújított és kibővített Arany János Kollégiumot. /Tibori Szabó Zoltán: Nagy értéknek tekintik a Sapientia egyetemet. Mádl Ferenc erdélyi személyiségeket tüntetett ki Marosvásárhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./2002. október 7.
Az anyaországi költségvetési támogatás 50 százalékos növelését kérték Mádl Ferenc magyar köztársasági elnöktől az erdélyi magyar magánegyetemek vezetői, a történelmi egyházak püspökei pedig azt szorgalmazták, Magyarország hasson oda a román hatóságoknál, hogy a parlament által megszavazott egyházi restitúciós törvényeket mielőbb maradéktalanul alkalmazzák. Szabó Árpád unitárius püspök kijelentette: az egyházfők attól tartanak, hogy a parlament által elfogadott jogszabály csupán "kirakat a világ felé", hiszen annak végrehajtását a bukaresti kormány számtalan intézkedéssel próbálja késleltetni. A püspökök a felekezeti oktatás helyreállításában is Magyarország támogatását kérték. Mádl Ferenc okt. 5-én Marosvásárhelyen Sütő András drámaíróval reggelizett, majd Szatmárnémetibe utazott. Itt a helyi vezetőkkel, a prefektussal és a polgármesterrel tárgyalt, főképpen a határ menti együttműködés és a környezeti, illetve az árvízkatasztrófák közös elhárításáról, valamint a határ menti együttműködés kiszélesítéséről. A köztársasági elnök Szatmárnémetiben felkereste a római katolikus püspökséget. Szatmárnémetiből az elnök Nagyváradra repült, ahol megkoszorúzta a Nagy Sándor József aradi vértanú tábornok fiatalkori lakhelyének falán elhelyezett emléktáblát, majd a Partiumi Keresztény Egyetem tanévnyitójával egybekötött Arany János Kollégium felavatási ünnepségén mondott beszédet. Elmondta, hogy a magyar egyetemi oktatók az évi kétmilliárd forintos magyar állami támogatás másfélszeresére való emelését szorgalmazták. Az elnök szerint Magyarországnak az eddig folyósított anyagi támogatást az ország gazdasági és kulturális helyzetének fokozatos javulásával párhuzamosan emelni kell. Mádl Ferenc szorgalmazta az ingatlan-, föld- és erdő-visszaszolgáltatási törvények mielőbbi alkalmazását. Az elnök külön szót emelt a nagyváradi római katolikus püspöki palota, a gyulafehérvári Batthyaneum, az Erdélyi Múzeum-Egyesület épületeinek visszaszolgáltatásáért, illetve az aradi Szabadság-szoborcsoport méltó köztéri elhelyezéséért. Mádl Ferenc a nagyváradi római katolikus püspökségre látogatott, majd Magyarországra történő visszautazása előtt felkereste az RMDSZ nagyváradi székházát. /Tibori Szabó Zoltán: Mádl az EMTE fokozott támogatását sürgette. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./