udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1305
találat
lapozás: 1-30 ... 181-210 | 211-240 | 241-270 ... 1291-1305
Névmutató:
Kós Károly
2003. november 22.
Dr. Zakar Péter szegedi történész emlékezett a "haza bölcsére" a temesvári Kós Károly Közösségi Központban. A rendezvényt szervező Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság elnöke, dr. Matekovits György egyetemi tanár is beszélt Deák Ferencről. /(S.): Deák Ferenc a köztudatban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 22/2003. november 24.
A XI Erdővidéki Közművelődési Napok keretében a Kós Károly-emlékkiállítást Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója nyitotta meg. Dávid Gyula író, szerkesztő és Jánó Mihály művészettörténész tartott előadást. /(hecser): Kós Károly - az ember és a gondolkodó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 24./2003. november 29.
A Kolozsváron összesereglett Kelet-Magyarországnak "különböző vallású és fajú népei" a Wilson-féle elvek értelmében gyakorolt önrendelkezési joguk alapján kijelentették: Magyarországgal egyazon népköztársasági állami közösségben kívánnak élni, s az egységes és csonkíthatatlan Magyarország keretén belül követelik minden itt lakó nemzet számára a teljes egyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot. Kijelentette továbbá a nagygyűlés, hogy az erdélyi magyarság és székelység teljes jogosultságú önkormányzati szervének és képviselőjének elismeri a Kolozsvárt 1918. december 17-én egyesült erdélyi magyar-székely Nemzeti Tanácsot, illetve annak 1918. december 18-án megalakult választott központi Kormányzótanácsot (Ellenzék, 1918. december 20.). Két nappal később, december 24-én a román királyi csapatok megszállták Kolozsvárt, ahol dr. Haller Gusztáv polgármester fogadta őket. Kolozsvár megszállását követően Neculcea tábornok kilenc pontot tartalmazó rendeletet tett közzé: minden hivatal mellé tiszteket rendelt, a fegyvereket három nap alatt be kellett szolgáltatni, estétől hajnalig tilos volt az utcán járni, háromnál többen nappal sem járhattak együtt, a színházak folytathatták működésüket, továbbá Budapest felé utazni csak katonai engedéllyel lehetett, minden sajtótermék cenzúra alá esett, a sorozásra vonatkozó híreket alaptalanoknak tekintették, akik nem rendelkeztek Kolozsváron állandó lakhellyel, három nap alatt kötelesek voltak elhagyni a várost (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929, I. évf., Kolozsvár, 1930). Erdély fővárosának megszállása után a szövetséges hatalmak gyakorlatilag egész Erdélyt a román hadsereg kezére adták. 1919. január 8-án a szász népszervezet bővített központi választmánya Medgyesen kimondta a Romániával való egyesülést: "a határozat fontosságának teljes tudatában a szász nép a mai naptól kezdve a román birodalom tagjának tekinti magát, fiait és leányait a román állam polgárainak. Kéri Istent, hogy vezesse jóra és adja áldását ehhez a felelősségteljes lépéshez, melyet megtenni kötelességüknek érezték". (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929. I. évf., Kolozsvár, 1930.) A gyenge szótöbbséggel hozott határozat azonban hamarosan válságba sodorta az erdélyi szászokat, amelynek legnagyobb társadalmi egyesülete emlékiratban tiltakozott Erdély elszakítása ellen, leszögezvén, hogy a szász nép túlnyomó többsége nem azonosítja magát a medgyesi határozattal, és Erdélyt továbbra is Magyarországhoz tartozónak tekinti (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941). A tenniakarók a Wilson-féle önrendelkezés elv alapján köztársaságokat alapítottak: Udvarhely megyében a volt alispán, dr. Paál Árpád vezetésével, Kalotaszegen pedig Kós Károly író, építész irányításával alakultak köztársaságok (Sas Péter: Az erdélyi magyarság politikai szervezkedése. Kézirat). Ugyanakkor 1919. január 14-én dr. Grandpierre Emil főispán, dr. Papp József ügyvédi kamarai elnök, dr. Menyhárt Gáspár egyetemi tanár, dr. Kertész Jenő ügyvéd, br. Jósika János birtokos és Jordáky Lajos nyomdász Nagyszebenbe utaztak, hogy tárgyalásokat folytassanak a román Kormányzótanáccsal. Azt javasolták Maniunak: a közigazgatás Erdély magyar területein legyen magyar, a románokon román, a vegyeseken vegyes, a tisztviselőktől pedig ne követeljenek esküt, hanem elégedjenek meg fogadalommal. A tanács azonban hallani sem akart a kezdeményezésről, és amikor a javaslattevők visszatértek Kolozsvárra, Apáthy Istvánt már börtönben találták (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941). 2003. december 13.
Dec. 12-én az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa Kós Károly és Debreczeni László munkásságára emlékező ünnepséget tartott Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Az Erdélyi Református Egyházkerület két főgondnoka, Kós Károly és Debreczeni László azzal, amit az építészet és a közszolgálat terén végeztek, igét hirdettek a trianoni sokkal, majd a kommunizmus beköszöntésével dacolva. Kós Károly 120, Debreczeni László pedig 100 éve született. Az emlékünnepségen Anthony Gall (Kós Károly építőművészeti hagyatéka), Murádin Jenő (Kós és Debreczeni a könyvművészetben), Sipos Gábor (Két főgondnok), Cseke Péter (Debreczeni László és az Erdélyi Fiatalok), Szatmári László (Debreczeni László életműve) és Karácsony István (Debreczeni László és az erdélyi műemlék-dokumentálás) előadása hangzott el. /Ördög I. Béla: Kós - Debreczeni emlékünnepség. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./2003. december 13.
Magyarságunk élő lelkiismerete, egyik legszorgalmasabb és legtermékenyebb írónk, jellemezte Beke Györgyöt Bölöni Domokos, aki Erdély magyarságának ébresztője, prédikátora, anyanyelvi kultúránk propagátora. Beke György intézmény volt, és tán ma is az. Barangolások Erdélyben címmel jelennek meg szociográfiai sorozatának darabjai, az ötödik kötetet - címe: Déva vára alatt - két másik könyvével együtt (Advent a kaszárnyában, Makacs realizmus) novemberben mutatták be Magyarországon. A Makacs realizmus. Tanulmányok, interjúk, portrék /Közdok, Budapest, 2003/ két kötetbe gyűjtött írásai között van 1946-os keltezésűt (az Új Székely Népben megjelent interjúban Szabédi Lászlóval), hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években írottak és természetesen az 1990-2002 között keletkezett termés legjava is itt sorakozik.Olyan alkotókról ír, mint Veres Péter, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Bánffy Miklós, Kós Károly, Tamási Áron, Nyirő József, Molter Károly, Mikó Imre, Féja Géza, Ilia Mihály, Horváth Imre, Sütő András, Czine Mihály, Veress Dániel, Kibédi Varga Áron, Sombori Sándor, Pomogáts Béla, Páll Árpád, Holló Ernő, Viljo Tervolen finn vendégprofesszor, Tamás Menyhért, Lakatos Demeter csángó költő stb. Hiteles a beszéde, mert nyílt, egyenes, őszinte, érthető. Népét, nemzetét híven szolgálja. /Bölöni Domokos: Egy társadalmi gyalogló hajtóereje. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./2003. december 19.
A százhúsz éve született Kós Károly könyvgrafikáiból nyílt karácsonyi kiállítás dec. 18-án Nagybányán, a Teleki Magyar Házban. A kolozsvári Művelődés című folyóirat közreműködésével szervezett tárlatot könyvbemutató, könyvvásár egészítette ki. /(dl): Kós Károly kiállítás. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 19./2003. december 19.
Három temesvári fiatal - Magyari Sára, Szövérdfi-Szép Zoltán és Détári Margit - dec. 14-én a Kós Károly Közösségi Központban bemutatták az általuk létrehozott START Tanácsadó és Formáló Iroda által kínált szolgáltatásokat. A START fiatalok, illetve a civil szférában, valamint más, magán- és közintézményben tevékenykedő személyek képzésével, formálásával, tanácsadással, szakmai, tudományos, kulturális tevékenységek, konferenciák szervezésével, kiadványok megjelentetésével kíván foglalkozni. Az elképzelés szerint a képzések, tanfolyamok megszervezésére - az igények alapján - pályázatok útján fogják a szükséges költségvetést előteremteni. /A START-iroda bemutatkozása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./2003. december 20.
Dec. 19-én Kós Károlyra emlékeztek a kolozsvári Kakasos templomban, az építész születésének százhuszadik, és a templom építésének kilencvenedik évfordulója alkalmából. A megemlékezésen dr. Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke tartott előadást, majd az érdeklődők a templom eredeti tervrajzait tekinthették meg. Kós Károly tevékenységét röviden így lehetne összefoglalni: mindent, amit tett, az erdélyi magyarságért tette. Elsősorban építésznek vallotta magát és alkotásaival Pesttől Sepsiszentgyörgyig mindenhol találkozhatunk. Az ő transzszilvanizmusáról árulkodik Kolozsvár egyik jelképe, az 1913-ban befejezett Kakasos templom is. Ez az épület teljes mértékben az ő keze nyomát őrzi, hiszen az építkezés alatt gondosan ügyelt arra, hogy a mesterek pontosan betartsák a művészi tervet. /P. M.: Kettős ünnep a Kakasos templomban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./2003. december 22.
Születésének 120. évfordulóján Kós Károlyra emlékeztek Marosvásárhelyen. A több mint tíz éve megalakult Kós Károly Alapítvány művelődési vetélkedőt, irodalmi estet és könyvbemutatót szervezett a névadó tiszteletére. A rendezvénysorozat az Áll még a Varjúvár című Kárpát-medencei vetélkedő erdélyi szakaszának rendezvényével kezdődött. Ezután bemutatták a Mentor Kiadónál megjelent Kós Károly-emlékkönyvet /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/, amelyet Kuszálik Péter állított össze. Végül Kozsik József színművész részletet mutatott be Orbán Márton Bernády című monodrámájából. A Kiáltó szó időszerűsége. = Krónika (Kolozsvár), dec. 22./2004. január 20.
Szász Enikő színésznő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke, az RMDSZ megyei tanácsosa néhány hónapja az RMDSZ megyei művelődési alelnöki tisztségét is betölti. Művelődési és közösségszervező tevékenysége újabb intézményi megerősítést kapott. Elmondta, hogy a 2003 őszén megalakult Civil Tanács művelődési szakcsoportjára támaszkodhat. Január 23-án megemlékezést tartanak a Temesváron, a temetőben Székely László építész halálának hetvenedik évfordulója alkalmából. Szeretnének szobrot állítani Temesvár első főépítészének. A tavaly felavatott Kós Károly Közösségi Központban az idei első előadó Jancsó Árpád út-, híd- és vasútépítő mérnök lesz, aki a Bega-hídakról tart előadást. Februárban Csomafáy Ferenc kolozsvári fotóművész Erdélyi arcképcsarnok című tárlatát hozzák Temesvárra, márc. 15-re pedig a szegedi Szőke János fotóit állítjuk ki. Kilencedik alkalommal rendezik meg, eurorégiós méretűre tervezve a Bánsági Magyar Napokat ápr. 16–25. között. Ruszkabányán emléktáblát fognak állítani Maderspach Károlyné Buchwald Franciskának. /Szekernyés Irén: Szobrot állítunk Székely Lászlónak. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 20./2004. január 24.
Január 22-én Bukarestben, a Magyar Kulturális Központban ünnepelték a Magyar Kultúra Napját. Az ünnepséget Beke Mihály, a központ igazgatója nyitotta meg. Az ismert színészházaspár, Anca Pandrea és Iurie Darie adott elő magyar költők műveiből. Ezt követte a kolozsvári fotóművész, Csomafáy Ferenc kiállítása. Beszédében Csomafáy Ferenc elmondta, hogy több évtizede gyűjti a magyar kultúra kiemelkedő személyiségeinek képeit. A kiállításon olyan személyiségek képei tekinthetők meg, mint Bajor Andor, Kós Károly, Szász János, Csiha Kálmán, Márton Áron, Palocsay Zsigmond, Kányádi Sándor. /(Gáspár Hajnal): Szeletek a magyar kultúrából. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./2004. január 26.
Temesváron a helyi Civil Tanács vezetői a Temesvári Rádió magyar adásának szerkesztőivel vitát, megbeszélgetés-sorozatot kezdeményeztek az autonómiáról. Az első összejövetelt január 24-én tartották a temesvári Kós Károly Közösségi Központban. Toró T. Tibor parlamenti képviselő emlékeztetett arra, hogy az emlékezetes 1992. évi Kolozsvári Nyilatkozatot az RMDSZ vezető testülete teljes egyetértésben fogalmazta meg. Akkor minden magyar politikus egyetértett a belső önrendelkezésen alapuló autonómia kérdésében. Jelenleg pedig az autonómia kezdeményezését még a magyar politikusok (az RMDSZ csúcsvezetőse) is politikai baklövésként értékelik. Toró T. Tibor kiállt amellett, hogy folytatni kell a műhelymunkát, be kell vinni a köztudatba az autonómia jelentőségét, és el kell kezdeni az érdemi dialógust a román értelmiséggel. Befejezésül arról tájékoztatta a hallgatóságot, hogy felvállalta a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) autonómia-tervének beterjesztését a parlamentbe. Dr. Bodó Barna egyetemi tanár tisztázta az autonómia és a régió közötti különbséget. Az autonómiát a többlet jogosítványok intézményeként határozta meg. Azt is tisztázta, hogy a területi autonómia nem etnikai szerveződés. /Sipos János: Termékeny vita – az értelem tükre. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 26./2004. február 4.
Megjelent Kós Károly: Mátyás király születési háza /Litera Könyvkiadó, Székelyudvarhely, Pro memoria sorozat/ című kiadvány. /A Kós Károly: Mátyás király születési háza2004. február 10.
Markó Béla RMDSZ-elnök dolgozatánál /Egy magyar-magyar egyetértés esélyeiről/ már a mottónál megakadt, írta Román Győző. "Számba kell vennünk erőinket, szerveznünk kell a munkát, tudnunk kell a célt, amit el akarunk érni" – idézett Markó Kós Károlyék Kiáltó szó című felhívásából. Eddig minden rendben, de valami hiányzik e mondat végéről. A Kiáltó szóban a fenti bekezdés így fejeződik be: "A cél: a nemzetiségi autonómia!" Erről egy magyar szövetség elnökének tudnia kellene. /Ezt már nem idézte Markó Béla/. A magyarság Erdélyben való megmaradásának ez a záloga. Kós Károlyék is így gondolták ezt. A többi csak látszatcselekvés. /Román Győző: Az elhallgatott cél. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 10./2004. február 11.
A Rákóczi Szövetség, valamint a Pannonhalmi Bencés Főapátság idén harmadik alkalommal hirdette meg a Cultura Nostra történelmi vetélkedőt Kárpát-medencei középiskolások számára. A verseny első fordulójára – melynek egyik erdélyi helyszíne a székelyudvarhelyi Kós Károly Ipari Szakközépiskola volt – február 10-én került sor. A vetélkedő célja a magyar önazonosság megőrzése, az összetartozás tudatának megerősítése, illetve a magyar történelem egyik fontos fejezetére vonatkozó ismeretek elmélyítése. Tizenkilenc csapat, összesen 57 diák mérte össze tudását az udvarhelyi versenyen. A helyi szervezők a kitöltött tesztlapokat tartalmazó zárt borítékokat postázták az anyaországi bírálóbizottság részére – az eredményeket a Rákóczi Szövetség www.rakoczi.com honlapján teszik közzé. Az elődöntő, illetve a döntő Pannonhalmán lesz ápr. 3–4. között – ezen a regionális versenyeken legjobb eredményt elérő 20 csapat vehet részt. /Szász Emese: Történelmi vetélkedő Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 11./2004. február 16.
Kilencven évvel ezelőtt Kós Károly és Móricz Zsigmond bálozott a kis kalotaszegi település azóta romba dőlt iskolaépületében, február 14-15-én pedig helybeliek és magyarországi vendégek vigadtak két napig. A Budapesti Szent István Egyetem hallgatói – és sokan mások – évek óta visszatérő vendégei Sztánának. Sztána falunak közel kétszáz lakója van /176 magyar és 26 román/, a hetvenes években még 350 magyar és közel 250 román lakta Papp Hunor református lelkész ismeretei szerint. A sepsiszentgyörgyi származású fiatal lelkész szemben halad az árral: 1988-ban a család Magyarországra telepedett ki. Papp Hunor 1994 őszén viszont hazatért. Beiratkozott a kolozsvári református teológiára. 2001-ben a sztánaiak újra megrendezték a farsangi bált, emlékezve az 1914 telén tartott sztánai református bálra, amikor Kós Károly meghívta Móricz Zsigmondot. Ezt a sztánai bált elevenítették fel az elmúlt években. /Benkő Levente, Lepedus Péter: Nem élhetnek muzsikaszó nélkül. = Krónika (Kolozsvár), febr. 16./2004. február 18.
Manapság Dél-erdélyi magyarlakta megyéről vagy városról beszélve gyakran megkérdezik: hát ott még élnek magyarok? Szombatfalvi Török Ferenc, a nagyszebeni RMDSZ elnöke szerint ez valóban érzékelhető. Nagyszeben 155 045 lakost számlál, ebből 3196 (2,06%) magyar, 2471 (1,6%) német. 1992-ben még 4126-an vallották magukat magyarnak a városban. Szeben megye lakossága 422 224, ebből magyar ajkú 15 476 (3,66%), német 6087 (1,44%). A magyarok megoszlása: Nagyszeben és vidéke 5429 (35,1%), Medgyes és vidéke 10 038 (64,9%). Kevesen tudják, hogy Nagyszebenben mintegy 200 magyar értelmiségi él, köztük lelkészek, egyetemi oktatók, tanárok, művészek, orvosok, mérnökök. Itt él a Kós Károly-díjas Guttmann Szabolcs, Nagyszeben főépítésze, Benedek Zakariás, a Concefa cég műszaki igazgatója, Demeter István dandártábornok, egyetemi oktató, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, Kiss Lórant sebészprofesszor, klinikavezető, Orth István grafikusművész, Kovács Géza dékán, Veress Levente ítélőbíró, Fazekas András élsportoló, edző. A fogyás egyértelmű: csak 2002–2003-ban 50 temetés és 5 keresztelő volt. Nagyszebenben a fogyás oka a Magyarországra történő kivándorlás. Az 1986-87-ben végzett magyar líceumi diákság 80%-a kivándorolt. Jelenleg a városban magyar tagozaton az elemiben 18, az V–VIII. osztályban 32, a líceumban pedig 33 tanuló van. 20 évvel ezelőtt még egyetlen osztályban 36 tanuló volt. Egy 2000-ben végzett részleges felmérés szerint sok magányosan élő, elhanyagolt magyar sínylődik a város különböző részén. Kicsi a nyugdíjuk, segélyt nem kapnak. Kénytelenek lakásukat, javaikat zálogba adni, aztán mások teszik rá kezüket a vagyonukra. A megyei RMDSZ tevékenykedik: óvodaalapítás Küküllőalmáson (2000-ben), Mihályfalván (2001-ben); óvodaalapítás és modernizálás Nagyszebenben (1999-ben); magyar tagozat alapítása Bürkösön (2000-ben) a bürkösi és szentágotai gyerekek számára; pályázati támogatás megnyerése iskolabusz vásárlására (1998-ban), és annak üzemeltetése Vízakna és Nagyszeben között; árvaház indítása Vízaknán magyar nyelven egyházi támogatással, helyi színtársulat megalakítása Nagyszebenben; előadások szervezése Nagyszeben és Mihályfalva amatőr színtársulataival; Petőfi park Nagyszebenben stb. Terveik között szerepel bentlakás alapítás a református egyháznál, nyelvápoló szórványtábor szervezése Vízaknán és Bolyán, özvegyek találkozóinak megszervezése Nagyszebenben, segítségre szoruló idősek felkutatása és egyetemisták általi segítése legalább hétvégeken, magyar vonatkozású műemlékek felkutatása, az 1848-as emlékmű újraállítása Vízaknán stb. /Szabó Csaba: A "száz-kétszáz magyar"-szindróma. Vérkörkeresőben Nagyszeben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./2004. február 23.
A kolozsvári ünnepek között hagyományossá vált Mátyás-napok idei rendezvénysorozata az első napján, február 21-én a Mátyás-házban megtartott megnyitón az alig maroknyi közönség színvonalas előadást hallgathatott meg. A főszervező, László Bakk Anikó kiemelte: a tizenkettedik Mátyás-napok alkalmával számban ugyan kevesen, ám lélekben annál többen töltik meg igaz szellemiséggel a házat. Dr. Gaal György tartott előadást a nagy király szülőháza sorsának alakulásáról. Kolozsvár legrégebbi lakóháza gótikus stílusú épület. 1889-ben felavatták a ma is látható emléktáblát, amelyet Pákey Lajos építész tervének alapján Zala György szobrász készített. Az Erdélyi Kárpát Egyesület múzeuma volt a ház, 1934-ben azonban a múzeum anyagát egyszerűen kiszórták az utcára. Néhány évvel később az emléktáblát is eltávolították, ez a lépés azonban olyan hatalmas tiltakozást váltott ki, hogy a város akkori polgármestere kénytelen volt bukaresti parancsra visszahelyeztetni azt az eredeti helyére. A szülőház mai formája Kós Károlynak köszönhető: a bécsi döntés után őt kérték fel tervezőnek, Kós pedig szinte korhű módon állította helyre az épületet. Jelenleg a Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia épülete. 1996. január 15-én még egy tábla került a ház falára, ezúttal két nyelven, és a valóságnak megfelelő tartalommal. /Sándor Boglárka Ágnes: Tizenkettedik Mátyás-napok. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./2004. március 9.
Marosvásárhelyen havonta egyszer összeül a magyartanárok módszertani köre. Márc. 6-án a George Cosbuc Általános Iskolában találkoztak. Kónya László aligazgató mutatta be az iskolát, külön kiemelve a 16.000 kötetes könyvtárat. A magyar tagozaton 230 gyermek tanul és az iskola számítógépekkel és internet-hozzáféréssel is rendelkezik. Nagy Pál irodalomtörténész arról beszélt, hogy mi a szerepe az iskolának az irodalom tanításában. Nagy Pál kiemelte, hogy az érettségire készülő diákok anyanyelvi követelményrendszerében túl sok a szakszó, a posztmodern túltengése a feltűnő. Ellenben szinte teljesen hiányzik az erdélyi magyar irodalom, a diákok nem tanulnak Kós Károlyról, Kuncz Aladárról és másokról. Az ifjú nemzedéket inkább az olvasás élvezetére kellene nevelni, mintsem elriasztani őket a "posztmodern esztétizálással". Csizmadia Irma Kalendáris szokások Vadasdon című dolgozatát mutatta be. Széll Éva a mesék szimbolikájáról szólt, a mese és mítosz viszonyáról. /Demeter Ignác Attila: Magyartanárok köre. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./2004. március 12.
Márc. 7-én tisztújító közgyűlést tartott a bánffyhunyadi Kós Károly Kulturális Egyesület. Szrága Zoltán elnöki beszámolóját a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. A közgyűlés ellenszavazat nélkül hagyta jóvá az újonnan választott vezetőségi névsort, Szrága Zoltán elnök maradt. Az új vezetőség tervbe vette egy modern, de ugyancsak a Kós Károly építészeti stílusának jegyeit hordozó Kalotaszegi Kulturális Központ építését Az épületben fafaragó, kerámia és képzőművészeti műhelyek, internetes terem, valamint egy 200 férőhelyes előadóterem kap helyet. A telket a Zetwitz Sándor vezette 77 Elek Technika budapesti kft. vásárolja meg az egyesület számára. /Péntek László: Bánffyhunyad. Kalotaszegi Kulturális Központot építenek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./