Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 616 találat lapozás: 1-30 ... 211-240 | 241-270 | 271-300 ... 601-616

Névmutató: Kató Béla

2012. augusztus 16.

A Mikó-ügy az erdélyi magyarság ügye
A Mikó-ügy mérföldkőnek számít a hazai igazságszolgáltatásban: ennek kezdetével kijelenthetjük, hogy Romániában leállt az egyházi javak természetbeni visszaszolgáltatása, és ez nem véletlen – vélik egybehangzóan a www.13020.ro honlap kezdeményezői. A honlapon szerda délig több mint háromezren csatlakoztak a tiltakozáshoz.
Kelemen Hunor, Kató Béla és Antal Árpád András a sepsiszentgyörgyi tüntetésről:
"A Mikó-ügy precedenst teremthet, egyrészt azért, mert újraállamosítana egy ingatlant, vagyis az igazságszolgáltatás eszközeivel visszahozná a kommunista hatalom gyakorlatát a tulajdonjogot illetően. Másrészt azért, mert a későbbiekben több mint 1000-1200 visszaszolgáltatott ingatlan bármelyikének esetében hasonló döntést lehetne hozni. Ez azt jelenti, hogy elindíthatják az újraállamosítást az egyházi ingatlanok esetében. Sőt, ha ez megtehető az egyházakkal, akkor ez megtörténhet a magánszemélyekkel is. A pernek egy másik célja is lehet, megfélemlíteni azokat az embereket, köztisztviselőket, akik az elmúlt esztendőkben, nagyon nehéz körülmények között, sok-sok munka után meghozták a megfelelő döntést. A harmadik olvasat már az érintett személyeket illeti, akik legjobb tudásuk szerint, törvényesen végezték a dolgukat: Markó Attilát, Marosán Tamást és Silviu Climet szabadságvesztésre ítélte első fokon a bíróság. Én abban bízom, hogy a fellebbezés után ezt a döntést megváltoztatják, és azok az emberek, akik nem tettek egyebet, mint a munkájukat végezték, nem kerülhetnek börtönbe" – hangsúlyozta Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, kiemelve, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség első pillanattól kezdve nagyon határozottan az ügy mellé állt.
"Ha nem tiltakozunk, ha nem emeljük fel a hangunkat, akkor a Mikó-ügy az elkövetkezőkben az egész társadalomra negatív hatással lesz, amely ellen később már nem lehet tenni" – hívta fel a figyelmet Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese, a www.13020.ro egyik kezdeményezője.
"Egy példával szeretnék élni, 1948 után az első államosításokat ugye a nagybirtokosokkal kezdték, akkor sokan úgy gondolták, hogy ez nem az ő ügyük, holott igazságtalanság történt. Azonban a nagybirtokosok után a kisembertől is elvették a földeket, be kellett szolgáltatni a javakat. Ez is mutatja, kihat minden egyes emberre, ha elindul az igazságtalanság. Az egyház az igazság pártján áll. Ez egy olyan történet, amely hosszú távon visszahat az egész társadalomra, és amely az erdélyi magyar közösséget különösen érinti. A Mikó-ügy mindenkit érint, lehet, hogy ma még nem közvetlenül, de az ügy következményeit holnap már a saját bőrén is érezheti mindenki. Tudatában kell lennünk annak, hogy milyen sok következménye lehet ennek a visszaállamosításnak. Az egyház kötelessége kiállni ebben a kérdésben, arra buzdítunk mindenkit, hogy csatlakozzanak hozzánk az Igazság napján" – fogalmazta meg az Erdélyi Református Egyházkerület álláspontját Kató Béla.
"Meggyőződésem, hogy a Mikó-ügy az erdélyi magyar nemzetközösség, a történelmi egyházak, az RMDSZ reakciókészségének tesztelése, nekünk most azt kell bebizonyítani, hogy közösségünk immunrendszere egészséges, jól működik és megfelelően tud válaszolni egy ilyen provokációra" – mutatott rá az ügy másik vetületére Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere, kiemelve, hogy a Mikó-ügy már rég nem a Székely Mikó Kollégiumról szól csak, ez az egész erdélyi magyar közösség ügye. "Akinek fontos az erdélyi magyar közösség, annak az Igazság napján Sepsiszentgyörgyön a helye. Szeptember elsején délben találkozunk a Székely Mikó Kollégium épülete előtt, mutassuk meg, hogy egy emberként tudunk megmozdulni, ha közösségünket igazságtalanság éri" – fordult felhívással az erdélyi magyarok felé Sepsiszentgyörgy polgármestere.
Szeptember 1-jén délben 12 órakor nagyszabású tüntetésre kerül sor Sepsiszentgyörgyön, a Székely Mikó Kollégium előtt, a megmozdulásra egész Erdélyből várnak résztvevőket. A kezdeményezők arra kérnek mindenkit, hogy lehetőségeihez mérten, vegyen részt az Igazság napján. "Fel akarjuk mutatni azt, hogy az egyházak, a romániai magyarság, a civil szervezetek az igazsághoz ragaszkodnak, és azt nem hajlandók feladni. Felemeljük szavunkat az igazságtalanság ellen, kiállunk jogainkért" – fogalmaznak a szervezők.
Népújság (Marosvásárhely)

2012. augusztus 16.

Az erdélyi magyarság ügye
A sepsiszentgyörgyi magyar lakosság körében készített közvélemény-kutatás többek között a Mikó-ügyre is kitér: a város lakosságának jelentős része figyelemmel követi az eseményeket. A Mikó-ügy ugyanakkor mérföldkőnek számít az igazságszolgáltatásban: a bírósági döntés megszületésével Romániában leállt az egyházi javak visszaszolgáltatása, és ez nem véletlen – vélik a www.13020.ro honlap kezdeményezői. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt vezetője szeptember 1-jét, a tiltakozás napját tartaná megfelelőnek az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum találkozójára.
A Mikó-ügy ismeretére, megítélésére vonatkozó kérdésre a Sepsiszentgyörgyön végzett közvélemény-kutatás megkérdezettjeinek 61,5 százaléka azt válaszolta: hallott róla, és nem ért egyet a bíróság döntésével, 4,1 százalék hallott róla, viszont egyetért a bíróság döntésével, 9,1 százalék hallott a Mikó-ügyről, de nincs róla kialakult véleménye. Ami nehezen érthető: a válaszadók 24 százaléka egyáltalán nem is hallott arról, hogy a Mikót az egyháznak visszaszolgáltató bizottsági döntést két sepsiszentgyörgyi magyar polgár megfellebbezte, a bíróság pedig úgy döntött, az iskola az államot illeti meg, a restitúciós bizottság tagjait meg hároméves börtönbüntetésre ítélte.
Ez utóbbi döntésre vonatkozott a közvélemény-kutatás második kérdése: milyen formában fejezné ki támogatását a Mikó-ügy elítéltjei iránt? A válaszadók 64,2 százaléka a petíció aláírását jelölte meg, 44,6 százalék a nyilvános tüntetésen való részvételt, 24,4 százalék a pénzadományt, míg 3,5 százalék akár az éhségsztrájkot is vállalná.
Azon túl, hogy precedenst teremthet, s a későbbiekben annak a mintegy 1200 visszaszolgáltatott egyházi ingatlan újraállamosításának lehetőségét is előrevetítheti a Mikó-ügy, az sem kizárható, hogy ez megtörténhet a magánszemélyekkel is – hívja fel a figyelmet Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, rámutatva arra is, a per célja a megfélemlítés is lehet, azoknak a köztisztviselőknek szóló figyelmeztetés, akik az elmúlt esztendőkben nehéz körülmények között hozták meg a megfelelő döntéseket. Kelemen bízik benne, az ingatlan-visszaszolgáltatási bizottság szabadságvesztésre ítélt tagjainak bírósági döntését a fellebbezés után megváltoztatják.
Ha nem tiltakozunk, ha nem emeljük fel a hangunkat, akkor a Mikó-ügy az elkövetkezőkben az egész társadalomra negatív hatással lesz, amely ellen később már nem lehet tenni – hívta fel a figyelmet Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese. Példaként az 1948-ban kezdett államosítást említette: első körben a nagybirtokosoktól vették el a földet, „akkor sokan úgy gondolták, hogy ez nem az ő ügyük, holott igazságtalanság történt. Azonban a nagybirtokosok után a kisembertől is elvették a földeket, be kellett szolgáltatni a javakat. Ez is mutatja, kihat minden egyes emberre, ha elindul az igazságtalanság” – figyelmeztet a püspökhelyettes. „A Mikó-ügy mindenkit érint, lehet, hogy ma még nem közvetlenül, de az ügy következményeit holnap már a saját bőrén is érezheti mindenki. Az egyház kötelessége kiállni ebben a kérdésben, arra buzdítunk mindenkit, hogy csatlakozzanak hozzánk az Igazság napján” – fogalmazta meg az Erdélyi Református Egyházkerület álláspontját Kató Béla.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester szerint „a Mikó-ügy az erdélyi magyar nemzetközösség, a történelmi egyházak, az RMDSZ reakciókészségének tesztelése, nekünk most azt kell bebizonyítani, hogy közösségünk immunrendszere egészséges, jól működik, és megfelelően tud válaszolni egy ilyen provokációra.” Kiemelte, a Mikó-ügy már rég nem a Székely Mikó Kollégiumról szól csak, hanem az egész erdélyi magyar közösség ügye, és ő is az Igazság napján szervezett tüntetésen való részvételre szólítja az erdélyi magyarságot. A www.13020.ro honlapon egyébként tegnap délig több mint háromezren csatlakoztak a tiltakozáshoz. Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke az Igazság napját tartaná megfelelő alkalomnak az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum találkozójára – mutatott rá Toró T. Tibor keddi sajtótájékoztatóján. Az erdélyi magyar pártközi találkozóra Toró négy napirendi pontot javasolna megvitatásra: a Székely Mikó Kollégium, illetve a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyét, továbbá az őszi választások és az Európai Polgári Kezdeményezés kérdését. Meglátása szerint ezek azok a haladékot nem tűrő kérdések, amelyek rendezése érdekében az erdélyi magyar pártok összefogására van szükség.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2012. augusztus 31.

A Mikó-ügy áttekintése – A mutyizós, kompromisszumos politika ideje lejárt
Nyolcadik hete, hogy naponta, délután öt és hét óra között emberek tucatjai vonulnak a Székely Mikó Kollégium épülete elé. A sepsiszentgyörgyiek, de más településből érkezők is Sánta Imre református lelkipásztort támogatják, aki több mint egy hónapja egymaga kezdett el tiltakozni az ellen, hogy a másfél évszázados oktatási intézményt ismét államosítani akarják.
A Székely Mikó Kollégium mai épületét 1876-ban építették, gróf Mikó Imre jelentős anyagi támogatásával. A telket Sepsiszentgyörgy városa adta, az építőanyag nagy részét Háromszék lakói hordták össze, szekerekkel.
A román államosítás után, 1990-ben a közösség visszakövetelte az iskolát, ám az egyház tulajdonjogát az épület fölött csak 2002-ben állították vissza.
2006-ban két – egyébként magyar nemzetiségű – család beperelte a visszaszolgáltatási bizottság tagjait, hamisítás vádjával. Érvelésük szerint az egyház soha nem volt tulajdonosa az épületegyüttesnek, mert az ingatlan mindvégig a Székely Mikó Kollégium tulajdonát képezte.
– Az iskola viszont az egyházé – állítja Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője. – Számunkra egyértelműen fontos, és ezt ki kell mondanunk, hogy ezek az ingatlanok, amelyeket évszázadokon keresztül birtokoltunk, és az egyházunk, a mi népünk épített fel, ma is az egyház tulajdonát képezik, és mi nem loptunk el senkitől, nem csalással kértünk vissza valamit, hanem a jogos tulajdonunkat szeretnénk visszakapni. Ha nem az egyház építette, hanem közadakozásból épült, akkor nem is az egyháznak, hanem a helyi tanácsnak kell visszaszolgáltatni – vélik a felperesek. A város polgármestere szerint ez nem jó megoldás. – Az erdélyi magyar közösségi vagyon a legbiztonságosabb helyen az egyházak tulajdonában van, hiszen úgy, ahogy megjelent egyszer egy törvény, és azt mondta ki, hogy ezek az ingatlanok – az iskolák épületei – az önkormányzatok vagyonát képezik, holnapután ugyanúgy jöhet egy olyan döntés, amivel ezeket az államnak adja – fejti ki Antal Árpád. A pert Sepsiszentgyörgyről Buzăuba helyezték át, mert, úgymond: Háromszéken a bíróság a nép haragjának a nyomása alatt áll. Buzăuban a visszaszolgáltató bizottság tagjait a közérdek ellen elkövetett hatalommal való, minősített visszaélés vádpont alatt bűnösnek találták. Abban az országban, ahol az, aki holtrészegen elgázol és gyakorlatilag kiirt egy egész családot, két év felfüggesztettet kap, a bizottság két magyar tagját három év letöltendő börtönbüntetésre ítélték.
– Amikor a hírről értesültem, úgy éreztem, mintha engem ítéltek volna el három év börtönre, és meggyőződésem, hogy minden erdélyi magyar, de talán a tizenötmillió magyar kellene úgy érezze most magát, hogy három év börtönt kapott most azért, mert végezte a munkáját – mondja Antal Árpád. – Nem csaltak, nem loptak, hanem a közösség érdekében, tisztességesen a törvényeket betartva, végezték a munkájukat – teszi hozzá a megyeszékhelyi polgármester.
A kiegyensúlyozott, objektív és független román bíróság nagyobb dicsőségére, a bizottság egyetlen román tagja felfüggesztett büntetést kapott, mert – fogalmaz az indoklás – idős, és krónikus betegségekben szenved.
Markó Attila államtitkár, a visszaszolgáltató bizottság tagja érthetetlennek nevezte a döntést. – Egy ilyen testület esetében, mint amilyen a miénk volt, a felelősség teljes mértékben egyforma. Tehát kortól, nemtől függetlenül a felelősség ugyanaz kellene hogy legyen. Én nem kétlem, és nem próbálom „eltüntetni” a román kolléga betegségét és életkorát, viszont a felelősség megállapításánál nem lehetnek ilyen különbségtételek – nyilatkozta Markó.
Ezek után döntött úgy Sánta Imre bikfalvi református lelkipásztor, hogy egyszemélyes tiltakozásba kezd, és július 6-án egy székely zászlóval kiállt a kollégium elé.
– Nem az volt a célja a tiltakozásomnak, hogy tömegeket mozgassak meg, hanem inkább az, hogy felkeltsem a figyelmet, és ország-világ elé tárjuk azt a gyalázatot, ami itt rajtunk megesett – nyilatkozta Sánta Imre.
Attól a naptól kezdve minden nap csatlakoztak hozzá olyanok, akik igazságtalannak tartják a Mikó-perben hozott ítéletet.
A rendszeresen jelen lévő Bagoly György röviden fogalmazza meg véleményét: „Azért jövök ide, mert azt szeretném, hogy az iskola kerüljön vissza az egyházhoz, és ne az államé legyen.”
A zászlóval őrt álló Korodi János úgy véli: ezt az épületet nem a dákok, nem a románok, hanem a magyarok építették, és a református egyház tulajdona, így hát annak is kell maradnia.
A bikfalvi lelkészt édesapja, idősebb Sánta Imre is támogatja. – Ez az épület soha nem volt még a magyar államé sem, akkor hogy engedjük meg azt, hogy a román állam birtokába kerüljön. Ha minden közadakozásból épült ingatlan az államé, akkor az összes templomunkat elvehetik – véli idős Sánta Imre.
A tüntetéshez magyarországiak is csatlakoztak. „A jogbiztonság ilyen hiánya megengedhetetlen az Európai Unióban” – mondja Morocza Árpád Alsóörsről.
A helyszínen tiltakozó ívek aláírására is adott a lehetőség. Akárcsak a Mikó-per bírósági aktacsomójára utaló számmal elindult a 13020.ro honlapon, ahol egyébként fellelhető a kollégium visszaállamosítási kísérletéről és a bizottsági tagokat érintő döntésről szóló valamennyi információ, illetve a Mikó-ügy teljes története.
Sánta Imre azt mondja: a klérusnak, a politikumnak és a civil társadalomnak már rég radikálisabban kellett volna fellépnie a nyilvánvaló jogfosztás ellen.
– A mutyizós, kompromisszumos politika ideje lejárt, és arra van szükség, hogy megmutassuk, akár a polgári engedetlenség bizonyos eszközeivel élve, hogy nem lehet velünk azt tenni, amit éppen akarnak – állítja a bikfalvi lelkész.
Erre annál is inkább szükség van, mert a román igazságszolgáltatástól nem sok jó várható. – A bírósági indoklás egész részeket vett át az ügyész érveléséből, és azt próbálta alátámasztani – avat be Markó Attila. – Például olyan egyezményről beszél az egyház és a kollégium között, amelyben különböző javak használatáról egymás javára lemondanak, de ez nem érinti a tulajdon kérdését. Az indoklás önmagának ellentmondva próbálja feloldani azt a körülményt, hogy korábban már megállapítást nyert: az iskola az egyház tulajdona.
Természetesen fellebbeztünk, és minden olyan érvet elő fogunk venni, amit eddig még nem tettünk meg. Például a marosvásárhelyi Bolyai Kollégium ügyét, ahol hasonló per volt, és végleges döntés született arról, hogy az egyház tulajdonát képezi az iskola. Ezzel együtt nincs garancia arra – ismerve az alapfokú döntést –, hogy a fellebbviteli szinten egyértelműen és kétséget kizáróan előjön az igazság. Viszont bízom abban, hogy a közösség ereje – az igazság oldalán – nagyobb lesz, mint a bíróság ereje.
A református egyház szeptember elsejére szervezi az Igazság Napját. Déli tizenkét órára Sepsiszentgyörgyre várnak mindenkit, aki tiltakozni akar a Székely Mikó Kollégium újraállamosítása ellen.
Erdély András
Székely Hírmondó
Erdély.ma

2012. szeptember 1.

Az Igazság Napja Sepsiszentgyörgyön
A szervezők adatai szerint huszonötezer résztvevő volt jelen az Igazság Napján Sepsiszentgyörgyön. Az egybegyűltek a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen tiltakoztak, megmutatva a mindenkori hatalomnak, hogy nem félnek utcára vonulni a jogaikért.
Reggel tíz órától már folyamatosan érkeztek a buszok Sepsiszentgyörgyre, a város minden bejáratánál hosszú, tömött sorokban, énekelve vonultak a tüntetők. A városközpontban már péntek este felszerelték a színpadot és lezárták a forgalmat, az Igazság Napjára érkezők zavartalanul vonulhattak be a Székely Mikó Kollégium elé. Délben fél 12-kor, miután a város templomaiban véget értek a misék és istentiszteletek, egyszerre szólaltak meg a harangok, és a hívó szóra özönleni kezdett a tömeg az iskola előtti rendezvényre. A tüntetésre Erdélybõl és Magyarországról egyaránt érkeztek az emberek, de volt, aki Németországból jött haza azért, hogy kiálljon egykori iskolája mellett. A szervezők tájékoztatása szerint mintegy huszonötezer ember vett részt a rendezvényen, a rendőrség adatai szerint azonban nyolcezer.
Elsőként Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese és Antal Árpád polgármester köszöntötték az egybegyűlteket, mindketten kiemelve az Igazság Napjának jelentőségét. Kató Béla beszédében rámutatott, igen nagy a baj és ennek jele az is, hogy a négy erdélyi magyar történelmi egyház képviselője és a civilek, valamint a politikum együttes erővel, közösen lépnek fel az ügyben. Antal Árpád polgármester a katalán példát mondta el a tömeg előtt, hiszen amikor a spanyol parlament kijelentette, hogy nem létezik a katalán nemzet, ők kivonultak több tízezren az utcára és megmutatták magukat. „Ma mi vagyunk a katalánok. A mi létünket tagadják, a mi közösségünk tagjait fenyegetik börtönnel, a mi jogainkat akarják jogtalanul elvenni. Ma nekünk kell kiállni és kiáltó szóval kiáltani, hogy létezünk, tagjainkat megvédjük és javainkat nem adjuk” – hangsúlyozta a városvezető.
A polgármester arra is felhívta a figyelmet, hogy az erdélyi magyarság tagjai az elmúlt évtizedekben lojális tagjai akartak lenni a román államnak, de elvárva, hogy jogait tiszteletben tartsák. „Az elmúlt száz évben nem tettünk egyebet, mint szülőföldünkön maradtunk. A határok jöttek-mentek a fejünk fölött, de mi itt maradtunk” – mondta Antal Árpád, gondoltatait pedig Kós Károly szavaival zárta, kiemelve, hogy „lojálisak vagyunk inkább, mint rebellisek, építők semmint rombolók, de csak azzal a feltétellel, ha megadatik számunkra mindaz, amit nélkülözhetetlennek tudunk.” Sepsiszentgyörgy polgármestere kiemelte a Mikó-ügy súlyosságát, melyben egy mondvacsinált, hazug per végén börtönbüntetésre ítéltek két magyar embert és erőszakkal államosítanák vissza az egyházi tulajdont. „Azért vagyunk ma itt, mert az önkényes visszaállamosítás és jogtalan ítéletek ellen tiltakozunk. A mai nap az Igazság Napja, tiltakozunk az igazságtalanság ellen, az a nap, amikor megmutatjuk a magyar közösség erejét” – emelte ki Antal Árpád. A polgármester azt is elmondta, az önkormányzat azért nem veszi át a Mikó épületét, mert az mindig a református egyházé volt. A városvezető dokumentumokkal is bizonyította a tömeg előtt a Mikó-per igazságát: az egyház és az építők között köttetett szerződéssel, tanügyminiszteri engedéllyel, és azzal is, hogy 1948-ban megjelent a hivatalos közlönyben, a Mikót az egyháztól vették el. Antal Árpád tanúkat is hívott, olyanokat, akiket nem idéztek be a bíróságra, de a Mikóban tanultak és bizonyítják, hogy az iskola az egyház tulajdona volt. „Értük és az új generációért gyűlt egybe ennyi ember Sepsiszentgyörgyön, azért, hogy a jövő gyerekei ebben az isklában tanulhassanak. A Mikós szellem ma is tisztességes kemény munkával és a szülőföld szeretetével jelent egyet. Itt nem csak a Mikóról van szó, nemcsak arról van szó, hogy két erdélyi magyart börtönnel fenyegetnek igaztalanul! Itt arról van szó, hogy mondvacsinált ürüggyel bárkit meg lehet hurcolni, bárkinek a tulajdonát el lehet venni, csak azért, mert magyar. Azért vagyunk itt, hogy megmutassuk, van erőnk, össze tudjuk zárni a sorainkat, ha veszély fenyeget, hogy nem engedjük meg senkinek sem, hogy csorbítsa közösségi jogainkat és elszedje javainkat” – jelentette ki a polgármester.
Beszéde végén a polgármester megköszönte Sánta Imrének és társainak az 55 napos tiltakozást, akik élkül nem valósulhatott volna meg az Igazság Napja. „Legyen világos mindenki számára, másfél millió magyart nem lehet börtönbe hurcolni” – zárta beszédét a városvezető.
Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke beszédében az összefogásra hívta fel a figyelmet, hiszen nyilvánvaló, hogy erre van szükség, amikor közönséges lopás történik a hatalom nyomására. A püspök az iskola államosításának körülményeiről beszélt, mely egyik napról a másikra történt, megfellebezhetetlenül vették el az ingatlant az egyháztól. „Elvették és kész. Ezt jogi nyelven álllamosításnak lehet nevezni, becsületes magyar nyelv ezt viszont közönséges lopásnak hívják” – mondta a püspök. Most pedig – tette hozzá –, mégis az egyháznak kell bizonygatnia igazát, mert a visszaszolgáltatások elakadtak, sőt a folyamat teljesen leállt. Az egyházfő nézőpontja szerint ezzel a Mikó-üggyel betelt a pohár, ez ellen fel kell lépni, mert a bírósági döntésnek üzenetértéke van, azt üzeni, hogy Románia nem jogállam, és a jogsérelemeket nem orvosolja. „Mi tudjuk, hogy mi az igazság, hogy tőlünk vették el. Mi nem a másét kérjük, hanem a sajátunkat. Ítéljenek el minket is, de az igazságért akkor is kiállunk, felemeljük szavunkat és tiltakozunk követelve, hogy tartsák tiszteletben az egyház vagyonát” – üzente a református püspök.
Jakubinyi György, a gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, az egyházak közötti összefogásról beszélt, mely már 22 éve dolgozik azon, hogy az elkobzott vagyonokat közösen visszaszerezzék. „Közösen harcoltunk az elkobzott egyházi vagyonért, és ezt az utat végigjárva látjuk, hogy kevés hányada valósult meg elvárásainknak, pedig 22 évvel ezelőtt azt gondoltuk, véget ért a diktatúra.” Az érsek hangsúlyozta, az egyház nem meggadagodni akar és elvenni sem akarja azt, ami a másé, jogos tulajdonát követeli, őseik örökségét, megvédve közösségük tagjait, felekezettől függetlenül. „Mi nem akarunk gazdagodni, és jobb megélhetés után sem vágyakozunk. Őseink örökségéről van szó, ami bennünket kötelez”.
A katolikus érseket követően Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke szólalt fel, az égbekiáltó igazságtalanságok ellen emelve fel szavát. „Sajnálatos, hogy javainkan 22 évvel a rendszerváltás után még mindig nem jogos tulajdonosai, hanem kéregető koldusai vagyunk. Itt az idő, hogy összefojunk és megálljt kiálltsunk a gonosznak. A felekezetek közötti és nemzetközi összefogásra kérem fel mindannyiukat, a nemzetszeretet jelentse számunkra mindig a közösség iránti felelősségvállalást” – hangsúlyozta az unitárius püspök. Beszéde végén kiemelte, ma Romániában az állam és egyház viszonya rendezetlen, rendezettségéről pedig akkor lehet beszélni, amikor az igények maradéktalanul teljesülnek: az ingatlanok visszaszolgáltatása, felekezeti oktatás támogatása és biztosítása.
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke az egyházkerület hívő népének üzenetét tolmácsolta, kiemelve, hogy „mielőtt megvádolnának azzal, hogy a mai tüntetést nyomást gyakorol az igazságszolgáltatásra, jelentsük ki, hogy Bukarestből irányított bólogató igazságszolgáltatók gyakoroltak nyomást a magyar közösségre, egyházra”. A püspök beszédében a magyar ingatlanok helyzetéről szólt, melyeket jogtalanul elállamosítottak: „Székely elődeink lidérces álmaikban sem gondolták volna, hogy idegeneknek építenek iskolát” – mondta a püspök. A visszaszolgáltatás mértéke Románia szégyenfoltja – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy Nyugat-Európa nem vehet részt a sorsrontás ügyében, és nem nézheti tétlenül Magyarország sem, hogy kezet emelnek a magyar tulajdonra.
Az Evangélikus-Lutheránus Egyház részéről Fehér Attila szólalt fel, családhoz hasonlítva az egybegyűlteket, akik egy közös, szent célért jöttek össze, jelezni a külvilág felé az egymáshoz tartozást. A családokat a tragédia, sértés is összehozza – mondta a lelkész, a szolidaritás pedig kihat az egész közösségre, nem csak az egyénre. „Nem a félelemnek, hanem az erőnek, igazságnak, és szeretnek gyermekei vagyunk. Ezért nem nézhetjük tétlenül, hogy elrabolják a jövő generáció közösségének biztonságát” – emelte ki a lelkész.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, EP-képviselő a Mikó-ügy mellett más igazságtalanságokra is felhívta a figyelmet, hiszen ma kezdődik Kassán is egy alkotmánymenet, a szlovák állampolgárságuktól megfosztott magyarokért. A képviselő elődeit is felsorolta, akik a Székely Mikó Kollégiumban tanultak, hozzátéve, hogy ezért érezte kötelezőnek a jelenlétet a tüntetésen, hiszen itt tanult és nevelkedett az édesapja és a nagyapja is.
Tőkés a román miniszterelnököt emlegette beszédében, aki – akárcsak a katalánok esetében – kijelentette, hogy Székelyföld nem létezik. „Isten nem ver bottal, tartja a közmondás, de ezt félretéve is, jelenlétünk, puszta jelenlétünk cáfolata annak, hogy igenis Székelyföld létezik és élni fog, és él az Isten és él az igazság, mert lennie kell Székelyföldön, lennie kell Romániában, lennie kell a Kárpát-medencében, lennie kell Európában az igazságnak. Mert Isten maga az igazság, ezért teszünk bizonyságot a mai napont Istenről és az igazságról”– jelentette ki Tőkés László. A magyar közösség nem fél, nem félt a rendszerváltáskor sem, és nem fél most sem, és ezt a hatalomnak is látnia kell: „Romániának teljesítenie kell az európai csatlakozáskor vállalt kötelezettségeit, és vissza kell szolgáltatnia az egyházak elkobzott vagyonát” – hangsúlyozta a demostráción az európai parlamenti képviselő.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke konkrét felkiáltással állt fel az emelvényre: El a kezekkel az egyáhzi vagyontól! Ne vegyétek el azt, ami a mienk! – fogalmazta meg a tüntetés célját. Nem lehet igazságtalanságot tenni egy egész nemzeti közösséggel – mondta az elnök, hozzátéve, hogy a azért gyűltek össze a tüntetők Sepsiszentgyörgyön, és azért támogatják őket még százezrek és milliók a nagyvilágban, mert az erdélyi magyar közösség múltja és jövője forog kockán.
„Az igazi tét sokkal nagyobb, mint a Mikó. A marosvásárhelyi polgármester vérszemet kapva máris szemet vetett a vásárhelyi magyar iskolák épületére. Lehet, hogy még nem jutott el mindenkihez az aggasztó hír, de a nagyváradi polgármester már hangosan arról álmodik, hogy visszalopja a katolikusok tulajdonát, a pénzügyi palotát. Tele van az ország őrült álmodozókkal, és azért vagyunk itt, hogy az ő álmuk ne valósuljon meg. Azért jöttünk ide, hogy közösen mondjuk: le a kezekkel az egyházi és közösségi vagyonról” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.
Az elnök beszédét követően az Igazság Napja kiáltvány elfogadásával ért volna véget a rendezvény, a tömeg azonban hosszú perceken át skandálta Sánta Imre lelkész nevét, aki végül felszólalt a tüntetők előtt. Azokhoz szólt, akik 55 napon át vele együtt a hátukkal védték az iskolát, tartották a hátukat és kiálltak az igazságtalanság ellen, ma pedig ismét eljöttek és bizonyságot tettek. „Őket illesse a taps, és mindazokat, akik nem hagyják magukat megfélemlíteni. Nap mint nap úgy köszöntem el az iskola előtt, hogy találkozunk holnap is. Ma is azt mondom találkozunk, ha kell, ha szükség lesz rá” – mondta a lelkész.
Az Igazság Napja a kiálltvány elfogadásával és a magyar, illetve székely himnuszok eléneklésével ért véget.
Both Ildikó
Székelyhon.ro

2012. szeptember 3.

Új egység született (Harmincezren az Igazság napján)
Közel harmincezer ember fogadta el Sepsiszentgyörgyön közfelkiáltással az Igazság napjának kiáltványát: jogállamiságot, az elkobzott vagyon teljes visszaszolgáltatását, Románia vállalt kötelezettségeinek betartását, a visszaállamosítási kísérletek megszüntetését és az igazságtalan bírósági döntés orvoslását követelték. A történelmi magyar egyházak által kezdeményezett nagygyűlés az elmúlt tizenöt esztendő legnagyobb erdélyi magyar tüntetésévé vált, kivonultak a helybeliek, de ezerszám érkeztek Erdély minden szegletéből, sőt, Magyarországról is. Az Igazság napja beváltotta a hozzá fűzött reményeket, bizonyította: vészhelyzetben létre tud jönni a valós magyar összefogás. Már kora délelőtt megindult az emberáradat a városközpont felé, énekelve vonultak be a távolabbról érkezettek, a helyiek fél tizenkettőkor, a templomok harangzúgásának jelére gyülekeztek. Ünneplőbe öltözve, székely és magyar zászlókkal töltötték meg a teret, parkot kicsik és nagyok, egészen fiatalok és idősebbek. A szervezők kitűzőt, a kiáltvány szövegét tartalmazó szórólapot osztogattak, több ponton asztalok álltak, ahol a megjelentek aláírásukkal is hitelesíthették tiltakozásukat. Az Igazság napja jelvényei, a Mikó tulajdonviszonyát igazoló dokumentumok kinagyított mása borította be a nagynevű iskola falait.
Javainkat nem adjuk
A nagygyűlés 12 óra után néhány perccel egyházi énekekkel kezdődött, a szervezők nevében Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese és Antal Árpád polgármester mondta a nyitóbeszédet. „A mai nap visszaadta a reménységet, hogy itt, Erdélyben működnek még a kollektív ösztönök és a közösségi tudat” – hangsúlyozta Kató Béla, Antal Árpád pedig azt hangoztatta: ma mi vagyunk a katalánok, „a mi létünket tagadják, a mi közösségünk tagjait fenyegetik börtönnel, a mi javainkat akarják jogtalanul elvenni. Ma nekünk kell kiállni és kiáltó szóval kiáltani, hogy létezünk, tagjainkat megvédjük és javainkat nem adjuk!” Kós Károly szavait idézte: az erdélyi magyarsággal a többségi nemzetnek minden időkben számolnia kell, „mi dolgozó, adózó, anyagi és kultúrértékeket produkáló polgárai vagyunk Romániának. Inkább vagyunk lojálisak, mint rebellisek, inkább építők, mint rombolók, inkább nyílt barátok, mint titkos ellenségek. De csak azzal a feltétellel, ha megadatik számunkra az új keretek között az a minimum, melyet mi kultúránk, ősi szokásaink, nemzeti öntudatunk, szociális érzéseink, gazdasági fejlődésünk szempontjából nélkülözhetetlennek tudunk.”
Felidézték a tüntetés összehívásának okait, a hazug pert, mely során a református egyházat tolvajnak és csalónak kiáltották ki, Markó Attilát és Marosán Tamást pedig azért ítélték el, mert a munkájukat végezték. „A sok hátrányos megkülönböztetésnek, ami bennünket ért, az volt az értelme, hogy a többségi társadalmat ellenünk hangolják, és így a jogosság látszatát fenntartva, a megkívánt javainkat elvegyék” – emelte ki Kató Béla. Antal Árpád pedig elmagyarázta, miért nem tartott igényt az önkormányzat a Székely Mikó Kollégiumra: „ezt az iskolát az egyház építtette, az egyház kapott működési engedélyt, és az egyháztól kobozták el a kommunisták” – mondotta. „Mi hozzászoktunk ahhoz, hogy egyik kezünkkel építkezünk, a másikkal védelmezzük azt, amit létrehoztunk” – emelte ki Antal Árpád, majd beszéde végén leszögezte: „Itt nem két embert, hanem az egész erdélyi magyar közösséget ítélték három év börtönre. De legyen világos mindenki számára, hogy másfél millió magyart nem lehet börtönbe hurcolni!”
Ez közönséges lopás
Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke az iskola elvételének pillanatát idézte fel, „amit jogi nyelven államosításnak lehet nevezni, becsületes magyar nyelven viszont közönséges lopásnak hívnak”, és szólt az elmúlt húsz év küzdelmeiről, hogy visszaszerezzék az egyház elkobzott vagyonát. „Biztosak lehetünk abban, hogy a buzăui bíróság határozata politikai megrendelésre született, a legfelsőbb állami vezetők tudtával és a titkosszolgálatok irányításával” – mondotta, majd kitért arra, a döntésnek üzenete van, az Európai Uniónak azt tolmácsolja, Románia nem jogállam, az ország polgárainak pedig azt, hogy nyugodtan lehet lopni, és politikai akarattal, jogi csűrés-csavarással el lehet odázni a visszaszolgáltatást. „Lopásból viszont megélni talán lehet, de korrupciómentes, erkölcsös jövőt építeni nem” – hangsúlyozta az erdélyi református püspök. Papp Géza beszéde végén kiemelte: minden belföldi és nemzetközi fórumon kiállnak követeléseik mellett, tiltakoznak a jogtalanság ellen, és készek minden törvényes eszközzel igazságukat, jogos tulajdonukat megvédeni.
Jakubinyi György, a gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke felidézte, hogy az 1989-es reményt keltő változások után Tőkés László kezdeményezésével alakult meg az Erdélyi Magyar Történelmi Egyházak Állandó Értekezlete, amelynek legfontosabb célkitűzése volt harcolni az elkobzott egyházi értékek, ingó és ingatlan javak visszaszerzéséért és a felekezeti iskolákért – s lám, huszonkét év elteltével még mindig ezekért a javakért kell síkraszállniuk. Az egyházaknak nem saját hasznukra, hanem küldetésük teljesítése végett van szükségük iskolákra, kórházakra, öreg- és nevelőotthonokra – hangsúlyozta. „Ma, az Igazság napján igazságot kérünk és követelünk. Ebben a követelésünkben mi, erdélyi magyarok egyek vagyunk, és egyek szeretnénk maradni vallási és politikai hovatartozástól függetlenül” – emelte ki. Márton Áron püspök szavait idézte, aki 1946-ban Csíksomlyón mondta: „Ez azonban nem politika. Itt az életünkről van szó! S az emberi élethez Istentől nyertünk jogot. Az önmagunk becsülete és a jövő nemzedékek sorsáért reánk háruló felelősség követeli, hogy jogaink védelmében tiltakozzunk egy igazságtalan ítélet kimondása és végrehajtása ellen!”
Felelős nemzetszeretet
Bálint-Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke a nemrég újraegyesült magyar unitárius egyház, az egyetlen, Erdélyben alakult történelmi magyar egyház nevében szólt. Mint mondta, össze kell fognunk, tiltakoznunk kell, mert két évtizeddel a rendszerváltás után még mindig nem birtokosai, hanem kéregető koldusai vagyunk jogos közösségi tulajdonunknak. „A sokat hangoztatott nemzetszeretet jelentse számunkra mindig a közösségünk jelene és jövője iránti felelősségvállalást. A felelős nemzetszeretetből összetartozás születik, melynek cselekvő formája a nemzeti szolidaritás” – hangsúlyozta az unitárius püspök. Nem rablással és álnoksággal, de a törvény adta lehetőséggel akarjuk megőrizni az elődeink által megvalósított tárgyi és szellemi kincseket – mondotta.
Csűry István, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke azt emelte ki: nem a tiltakozni összesereglett magyarság gyakorol nyomást az amúgy gyenge lábon billegő román igazságszolgáltatásra, hanem „a Bukarestből idomított és politikai széljárások szeszélye szerint bólogató igazságszolgáltatók gyakoroltak nyomást az erdélyi magyarságra, a magyar egyházakra, ezáltal a magyar családokra, a magyarságában annyiszor megalázott, kisebbségben szenvedő magyar emberre”. A romániai visszaszolgáltatás mértéke az ország és az Európai Unió szégyenfoltja, és Brüsszel szemet hunyt afölött, hogy nem teljesültek a csatlakozáskor tett ígéretek – fogalmazott a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke.
Fehér Attila, a Romániai Evangélikus-lutheránus Egyházkerület főtanácsosa az összefogás, az egymásra figyelés fontosságát hangsúlyozta: „Mi ezen a tüntetésen nem üzenünk mást, mint azt, hogy a phalanx harci alakzatában odafigyelünk egymásra, egy emberként harcolunk a jogorzás, a csalárdság, a hazugság és a bűn ellen. Jelenlétünkkel üzenjük, hogy nem a félelemnek, hanem az erőnek, az igazságnak és a szeretetnek a gyermekei vagyunk.”
El a kezekkel!
Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szerint nemcsak huszonkét, hanem immár kilencvenkét éve ugyanazt teszi az erdélyi magyar közösség: elorozott jogaiért és tulajdonaiért küzd. Több mint négyezerre rúg azoknak a dokumentumoknak a száma, amelyeket 1989 és 2002 között az ingatlanok és az iskolaügy témájában benyújtottak az egyházak, 2002 és 2008 között hét küldöttség járt Európa fővárosaiban hasonló ügyekben. Makkai Sándor püspököt idézte: Erdély ügye nem politikai, hanem erkölcsi kérdés. „Számunkra is elsősorban erkölcsi kérdés, politikusainknak is az, össze kell fognunk, és együtt kell képviselnünk a magyar igazságot, a demokrácia és az autonómia értékeit” – hangsúlyozta Tőkés László beszédében, majd hozzátette: „Együtt Erdélyért, népünk védelmében és érdekében, új egységben, újrateremtve megbomlott egységünket az egyházak között, a civil szférában és a politikai életben.” Szólni jöttünk Sepsiszentgyörgyre, ne vegyétek el azt, ami a miénk! Ne tegyetek igazságtalanságot egy egész nemzeti közösséggel! – mondotta Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. „Ma szólni jöttünk a Mikó-kollégiumért, Markó Attiláért és Marosán Tamásért. Szólni kívánunk az igazságtalanság ellen, a tulajdonjog védelme mellett. Ma azt mondjuk, hogy le a kezekkel az egyházi tulajdonról, le a kezekkel a közösségi vagyonról! Mert ma a református egyházat éri sunyi (aljas) támadás, de holnap bárki sorra kerülhet” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke. „A tulajdonjog visszaállítása nemzeti minimumunk, megmaradásunk kulcsa, a jövő nemzedékek számára biztos alap. A lopakodó visszarendeződést az igazságszolgáltatás fényes és kényes leple alatt teszik. Ez az a módszer, amely perverzitásában versenyre kelhet bármely diktatúrával” – fejtette ki. Emlékeztetett: a tét sokkal nagyobb, mint a Mikó épülete, hiszen e bírósági döntéstől vérszemet kapott a marosvásárhelyi polgármester, és szemet vetett két vásárhelyi magyar iskola épületére, de a nagyváradi polgármester is feni a fogát, hogy visszalopja a katolikusok tulajdonát. „Mi ma egy dolgot kérünk: igazságot a Mikónak, Markó Attilának és Marosán Tamásnak. Mi azt kérjük, hogy minden elkobzott vagyont szolgáltassanak vissza a jogos tulajdonosának! Mi igazságot kérünk a történelmi egyházaknak, a magyar közösségünknek és minden egyes embernek!” – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
Ezt követően a tiltakozó tömeg színpadra kérte Sánta Imre bikfalvi református lelkészt, aki 57 napig tüntetett a Székely Mikó Kollégium előtt. Köszönetet mondott mindazoknak, akik „tartották hátukat a Református Székely Mikó Kollégiumért, és akik ötvenhét nap után, gróf Mikó Imrével együtt, nem háttal, hanem szembeállnak az ősi kollégiummal.” „Szép volt, fiúk!” – skandálta a tömeg. Sánta Imre szóvá tette, hogy a rendőrség a délelőtt során bekísért négy tüntetni tartó fiatalt, fegyvernek tekintették zászlórúdjaikat. (Mint utóbb kiderült, az ifjakat igazoltatás után elengedték.) Rövid felszólalását követően a történelmi egyházak képviselői, hívei mondottak könyörgést, majd Kató Béla olvasta fel az Igazság napjának kiáltványát, melyet háromszoros igennel fogadott el a tömeg. Az egyházi és politikai üzenetek súlyát költemény és zene erősítette, Nemes Levente Jászai Mari-díjas színművész Reményik Sándor Templom és iskola című versét mondta el, Steckbauer Hanzi Réka pedig énekelt, Ráduly Botond, Kertész János és Czerják István az LGT Miénk itt a tér című dalát adta elő. A házigazda-bemondó Mátray László színművész volt. A bő kétórás rendezvény a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2012. szeptember 6.

Mikó-ügy: sokan, de elegen?
Az Igazság Napja Sepsiszentgyörgyön
Újabb méltóság- és összefogásleckét adott a mindenkori román hatalom képviselőinek és az ország többségi lakosságának a „nem létező” Székelyföld, illetve Erdély magyar ajkú népének tízezres nagyságrendű tömege, amely szeptember elsején Sepsiszentgyörgyre vonult tiltakozni. A békés tüntetés résztvevői a Székely Mikó Kollégium egyházi tulajdonlását megkérdőjelező határozatot, illetve az egykori restitúciós bizottság tagjai – Markó Attila, Marosán Tamás és Silviu Clim – elleni bírói döntést kifogásolták.
Húsz évvel a rendszerváltás és az 1990-es marosvásárhelyi események után az erdélyi magyarság újra bizonyított: képes jogos tulajdonáért, jövőjéért politikai érdekeken felülemelkedve egységesen fellépni, háromszoros igennel tiltakozni az igazságtalanság ellen. A lelkesedés mellett ugyanakkor a kétely árnyéka is ott lebegett a székely, magyar és árpádsávos lobogók mellett. Már kora délelőtt szívmelengető látványt nyújtott, amint az Erdély különböző helyeiről – köztük számos szórványtelepülésről –, illetve az anyaországból érkezők tömött sorokban, fegyelmezetten közeledtek Sepsiszentgyörgy központja felé. Az érkező tömeg igazolta, hogy mindenhová eljutott az üzenet. Csak fokozta a rendezvény ünnepélyességét, hogy tíz órakor mintegy száz személy zsoltárokat énekelve vonult az Erzsébet parkban lévő Mikó Imre-szobor mellé, és hatalmas transzparenst emeltek magasba, melyen az állt: „Köszönjük, Sánta Imre!”. A bikfalvi református lelkész és társai az elmúlt 57 napban kitartóan tüntettek a Mikó épülete előtt. A transzparensek közül nem hiányzott a Székelyföld autonómiáját hirdető sem, amelyet a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt képviselői közül többen körülálltak. A város templomai felől fél tizenkettőkor felszálló harangszóra már szinte mindenki „a helyén volt”, így délre tekintélyes tömeg lepte el az Erzsébet parkot és a kollégium körüli utcákat. Megérkezésekor majdnem mindenki a Székely Mikó Kollégium homlokzatáról legördített hatalmas transzparenseket fürkészte, amelyek a református egyház tulajdonjogának legfőbb bizonyítékainak kivonatait jelenítették meg: egy 1928-ban kiadott tanügyminisztériumi működési engedélyt, illetve egy, az 1948-as államosításkor a Hivatalos Közlönyben megjelent dokumentumot, mely szerint az iskola az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona. Aztán fegyelmezetten fordultak a színpad felé, ahol a szónokok mögött a kollégium volt és jelenlegi diákjai foglaltak helyet, a pódium előtt pedig lelkészek serege sorakozott fel.
Az igazság hangjai
„Igenis erről beszélni kell, ki kell mondani, különben azt tesznek velünk, amit akarnak” – hangzott el több résztvevő részéről is Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester egymást váltó, a beszédek sorát indító, közös felszólalása alatt. Az első érzelemkitörésre sem kellett sokat várni, a városvezető zárószavai – „Nem csak a Mikóról van szó, hiszen az egész erdélyi magyar közösséget ítélték három év börtönre, de legyen világos, másfél millió magyar embert nem lehet börtönbe hurcolni!” – kirobbantották az első hangos megnyilvánulásokat. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke sem fogalmazott óvatosabban: „1948-ban egyetlen nap alatt államosítottak mindent. Egy bizottság jegyzőkönyvbe vette az egyház vagyonát, amely az államhoz került. Akkor nem volt szükség semmilyen iratra, elvették, és kész. Ez közönséges lopás volt. Most viszont nekünk igazolnunk kell a tulajdonjogot! Húsz év alatt a visszaszolgáltatások feléhez sem jutottunk el, és a folyamat teljesen leállt. Hideg zuhany volt a buzãui bíróság ítélete, amely azt mondja, hogy mi vagyunk a tolvajok.” A tűző napon kitartóan álldogálók válasza ekkor már hangos tiltakozás volt, amely csak lassan hagyott alább. Fellobbantotta az indulatokat Csűry Istvánnak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének átütő erejű felszólalása is: „Mielőtt elhitetnék országgal-világgal, hogy Románia tekintélyét sértették volna Mikó Imréék a sepsiszentgyörgyi oktatás bástyájának megépítésével, hadd mondjuk ki, hogy akkor még nem is létezett az Erdélyt bekebelező román állam!” Az egyházi elöljáró szavai a Székely Légió és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szép számban megjelent tagjaiból a jól ismert „Vesszen Trianon!” rigmust csalta elő, ami viszont különösebb „támogatás” híján aránylag hamar elhalt. Általános helyeslésre talált viszont Tőkés László EP-képviselőnek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének mondata: „A Sepsiszentgyörgyön összegyűlt tömeg cáfolata Victor Ponta miniszterelnök korábbi kijelentésének, miszerint Székelyföld nem létezik”. Zárószavait – „Hagyjatok békében élni, ne bántsátok a múltunkat, és ne raboljátok el a jövőnket!” – hosszas vastaps követte, akárcsak Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnökének hasonló tartalmú üzenetét. A tiltakozás tetőfokát jelentette az a határozott, a helyszín majdnem minden szegletéből érkező kérés, mely Sánta Imre bikfalvi lelkészt követelte a mikrofon elé. A záró momentumként bejelentett kiáltvány-felolvasást majdnem elnyomta a „Halljuk Sántát!” rigmus. A július 6-a óta a kollégium előtt csendesen tiltakozó lelkész – engedve a nép „nyomásának” – végül felszólalt, azt üzenve, hogy nem dőlhetünk hátra nyugodtan, a harcot folytatni kell!
A hatalom diszkrét jelei
„Ha százezren vagyunk, akkor talán észrevesznek”; „Szentgyörgyről többen is részt vehettek volna”; „Kevesebben vagyunk, mint vártam, lehet, hogy figyelembe sem veszik, pár nap, és elfelejtik az egészet” – íme néhány kételyeit megfogalmazó hang a tiltakozó tömegből. Többen viszont elismerték, hogy szükség esetén Nagyváradra vagy Zilahra is elmennek, ha ott hasonló történik az egyházi tulajdonban lévő iskolákkal. Mások felháborodásuknak adtak hangot, hogy hat EMI-s fiatalt bekísértek a rendőrségre, mert fegyvernek minősített tárgyakat – állítólag a zászlórudakat kategorizálták ily módon – találtak náluk.
Nem tudni, hogy a szónokok által megfogalmazott vádakat akarták-e igazolni, vagy más céljuk volt, a román hatalom képviselőinek azonban ezúttal is sikerült bebizonyítaniuk, hogy rászolgálnak a kritikákra. Ide tartozik a résztvevők számának hatósági megítélése – megközelítőleg nyolcezer –, illetve az a videokamera, amelyet jó páran „kiszúrtak”. A rögzítő berendezés az esemény teljes ideje alatt látszólag gazdátlanul – egy kéz ugyanis néhányszor megjelent a felszerelés mellett –, de a színpad felé fordítva „szemlélte” az eseményeket a kollégiummal szembeni tömbház tetejéről, majd nyomtalanul eltűnt.
Vizsgálódik a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács
A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) alelnöke azt kérte az intézmény vizsgálati részlegétől, hogy ellenőrizze, nem sértik-e a román igazságszolgáltatás függetlenségét a Székely Mikó Kollégium ügyében tartott sepsiszentgyörgyi tüntetésen elhangzott kijelentések. A CSM erről közleményt adott ki. Az Oana Schmidt Hãinealã CSM-alelnök által aláírt kereset emlékeztet, hogy a tüntetés felszólalói bírálták a buzãui bíróság döntését, amely első fokon börtönbüntetésre ítélte a romániai restitúciós bizottság három tagját, az iskola épületét a város tulajdonába helyezte át, és az Erdélyi Református Egyházkerületet jelentős kártérítés kifizetésére kötelezte. A szombati kormányülésen Victor Ponta miniszterelnök azon reményének adott hangot, hogy a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács kivizsgálást kezdeményez a tüntetés ügyében, akárcsak néhány hónapja a kormány ellen. Ezzel arra utalt, hogy a CSM bírálta a kormányt, amikor az Traian Bãsescu leváltása érdekében leváltással fenyegette meg az alkotmánybírákat, illetve az államfő embereinek titulálta őket.
A Mikó-ügy kapcsán egyébként Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján úgy vélte: a magyar közösség nem használta ki a nemzetközi kisebbségvédelmi jogi lehetőségeket a visszaszolgáltatások előmozdítására. Ezért Markó Bélát és az RMDSZ-t tette felelőssé, mondván: Markó 1998-ban úgy nyilatkozott, nem fognak panaszt tenni egy olyan kormány ellen, amelynek ők is tagjai. Izsák a visszaszolgáltatási ügyekre az autonómiában látja a megoldást.
Nagy Demeter István
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2012. szeptember 10.

Lelkünk, nemzetünk egészségéért (Tízéves az erdélyi mentálhigiénés képzés)
A körülöttünk lévő világ akkor lehet rendben, ha rendben vannak a benne élő emberek, ha testileg, lelkileg egészségesek, márpedig itt, Erdélyben, a „végeken” nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egyetlen magyart is hagyunk elveszni – Kondor Ágota, az illyefalvi mentálhigiénés képzés egyik oktatója összegezte ilyen formában az éppen tíz évvel ezelőtt elindult, immár ötödik évfolyamához érkezett tanfolyam lényegét. A hét végén ünnepeltek a képzés megálmodói, éltetői, tanárai és diákjai, s jelen voltak az „anyaiskola”, a Károli Gáspár Református Egyetem (KGRE) vezetőségének képviselői is.
Kató Ibolya kitartó, következetes, fáradhatatlan munkájának köszönhetően jött létre tíz esztendővel ezelőtt az erdélyi mentálhigiénés képzés, alig fél évvel azután, hogy Magyarországon beindították az első évfolyamot. Neki köszönhető az is, hogy Illyefalva, a KIDA-központ vált a lélekgondozás itthoni fellegvárává, megszületett az Erdélyi Magyar Mentálhigiénés Társaság (EMMT), eddig több mint 130-an (pszichológusok, pedagógusok, pszichopedagógusok) szereztek diplomát, és a korábbi gyakorlathoz igazodva ugyancsak 35 fővel elindult az ötödik évfolyam is. Szombaton a negyedik évfolyam végzősei vehették át oklevelüket, de az illyefalvi vártemplomban megünnepelték az erdélyi mentálhigiénés képzés tizedik születésnapját is.
Délelőtt konferenciát tartottak magyarországi szakemberek, a délutáni ünnepséget dr. Bozsonyi Károly rektorhelyettes köszöntője nyitotta, a hálaadó istentiszteletet Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese tartotta. Felidézte az egy héttel korábbi Mikó-tüntetést, amikor az emberek arcán keserűséget, dühöt látott, amely elárulta, „mindannyiunknak valami nagy problémája van, szorosságban élünk, és vágyakozunk a tágas tér után”. Az embernek nemcsak napfényre, tiszta levegőre, fizikai tágasságra van szüksége, de szellemi tágasságra is. Ennek megteremtését szolgálja az illyefalvi képzés, az ide beiratkozók megtanultak előbb önmagukon segíteni, hogy majd a körülöttük élőkön is segíthessenek. A képzés azt is mutatja: nem nyugodtunk bele, hogy szorosságban éljünk, térre, magaslatokra vágyunk – fejtette ki Kató Béla. Dr. Sepsi Enikő dékán az illyefalvi képzés történetét elevenítette fel, majd a végzős évfolyam nevében hangzott el köszöntő, és a korábban végzett hallgatókkal közösen mondták el a fogadalmat. Kovács Linda népdalokkal, Nemes Levente színművész Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című versével tette még emelkedettebbé a hangulatot. Szót kaptak az oktatók, Grezsa Ferenc, a KGRE Pszichológiai Intézetének adjunktusa, az illyefalvi képzés vezetője szerint nagyon fontos lenne, hogy megszűnjön az itt élő magyarok „bennszülött léte”, hogy leértékeltnek érzik magukat, idegennek saját hazájukban. Van kiút ebből, ki-ki saját „bennszülött létét” elsősorban a tudással tudja felszámolni, „mert azt nem lehetett államosítani” – hangsúlyozta. Kató Ibolya az anyanyelvi képzés fontosságát emelte ki és azt, hogy egy nemzet csak akkor tud fennmaradni, ha lélekben egészséges, ebben van nagy szerepük a mentálhigiénés szakembereknek. Az oktatók mellett felszólaltak a korábban végzett diákok is, akik arról beszéltek, miként kamatoztatták az Illyefalván megszerzett tudást, tapasztalatot. Ajándékozással, ünnepi fogadással zárult az illyefalvi rendezvény.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2012. szeptember 14.

Felújítás – kinek a számlájára?
Az Állami Számvevőszék határozata szerint a marosvásárhelyi önkormányzatnak 100.000 eurót vissza kell szereznie a református egyháztól, azt az összeget, amelyet a felekezet birtokában levő Bolyai Farkas Elméleti Líceum épületén végzett beruházásra költöttek. Ezt a pénzt még a 2000-es évek közepén folyósították a román állam költségvetéséből, és az iskola tornacsarnokának felújítására fordították. Csegzi Sándor, a polgármester tanácsadója szerint a Számvevőszék kérésének minden további nélkül eleget kell tenni, de az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese, Kató Béla úgy véli, törvénytelenül követelik a pénzt, és nem az egyház felelőssége „kiegyenlíteni a számlát”.
„A Számvevőszék határozatát végre kell hajtani!”
„Ez egy áldatlan állapot, és egyre inkább felszínre jönnek effajta problémák az iskolák ingatlanjainál, de mindenki elhárítja a felelősséget. A helyzet az, hogy a visszaszolgáltatási kérdés nincs letisztázva teljesen a finanszírozás szintjéig” – mondta el érdeklődésünkre Csegzi. Kiemelte, hogy az érvényben lévő törvények értelmében a tulajdonosnak kell az ingatlanok fejlesztésére előteremtenie az anyagi forrásokat, a bérlő kizárólag a javítási munkálatokért felel, azaz meszelésért, mellékhelyiségek karbantartásáért. Tehát felületes, apróbb munkálatokat a bérlő finanszíroz, ám minden, ami lényeges és nagyméretű beruházás az épületben, az a tulajdonosra hárul.
„A probléma kiindulópontja, hogy az iskolát az elmúlt 60 évben nem az egyház használta, és a legtöbb tanintézményben ezekben az években semmiféle karbantartási munkálat nem folyt, így amikor az egyház átvette az ingatlanokat Marosvásárhelyen, szinte mindenik lerombolt állapotban volt: a Bolyai, Művészeti és az Egyesülés Líceum is” – ecsetelte. Hozzátette, hogy ugyan az egyház tulajdonában vannak ezek az ingatlanok, de nem ők használják, hanem a marosvásárhelyiek, de bérleti szerződés alapján az önkormányzat adminisztrációja alá tartoznak, így a városháza végezhetett apróbb javításokat, de lényeges beruházásokat nem vállalhattak magukra.
„A 2000-es évek közepén a Bolyaiban elindult egy – a tornacsarnokot érintő – feljavítási program, és mivel az önkormányzat nem utalhatott erre közvetlenül pénzt, lobbiztunk a magyar és román kormánynál egyaránt, hogy a szükséges anyagi forrásokat meg tudjuk szerezni. A magyar kormány támogatása mellett, az állami költségvetésből is sikerült 100.000 eurós nagyságrendű pénzt szerezni a munkálatokra, amelyet az iskolához juttattunk. Megtörtént a feljavítás, s elkészült a tornacsarnok, de amikor a Számvevőszék ezeket a pénzeket ellenőrizte, úgy ítélte meg, hogy ez a befektetési munkálatok kategóriájába esik, a tulajdonos épületének az állagfeljavítását szolgálja, és úgy korrekt, ha ezt a pénzt az önkormányzat visszaszerzi a tulajdonostól, azaz a református egyháztól” – mesélte Csegzi. A bérleti díjakból vonják majd le a 100.000 eurót
Arra a kérdésre, hogy miként fogják ezt az összeget visszaszerezni, a polgármester tanácsadója azt válaszolta, hogy a havi bérleti díjakból szándékoznak összegyűjteni a százezer eurós értéket, és körül-belül két év alatt fog összegyűlni a szóban forgó összeg. (Az önkormányzat 2012 áprilisa óta nem fizet bérleti díjat a Bolyai épületéért, és a felgyűlt tartozás 2 milliárd régi lejre is rúghat – szerk. megj.)
Csegzi szerint ez a nem egyedi eset felveti azt a kérdést, hogy a továbbiakban hogyan lehetne kezelni az ehhez hasonló ügyeket, és úgy vélekedik, hogy a legcélravezetőbb megoldás az lenne, ha az országos költségvetésből elkülönítenének egy alapot, amelyeket ezen ingatlanok felújítására lehetne használni, természetesen pályázás révén. „Ennek a parlamenti időszaknak a költségvetés a fő témája, és javasolni fogjuk a kérdés megoldását” – állítja Csegzi.
„Törvénytelenül kérik vissza a pénzt”
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese szerint elfogadhatatlan, hogy a református egyháztól akarják behajtani a pénzt: „mi sosem kértük, hogy felújítsák a líceum tornacsarnokát, nem is pályáztunk erre az összegre, és teljesen törvénytelen, amit tőlünk akarnak kérni. Nem szándékozunk semmiféle pénzt visszafizetni, hisz a Polgármesteri Hivatal szerezte a támogatást, és az ő dolga „kiegyenlíteni” a számlát” – állítja határozottan Kató.
Csegzi szerint viszont semmi illegalitás nem történt, a szóban forgó összeg elköltése sem volt törvénytelen, csak az a probléma, hogy a Számvevőszék utólag ezt beruházásnak minősítette, és ezt a tulajdonosnak, az egyháznak kell finanszíroznia. Állítása szerint az ügyben csak annyi a pikantéria, hogy – bár nem az egyház használja ezt az ingatlant, de – az vissza kellett volna kapja olyan állapotban, ahogy elvették annak idején, viszont ehelyett romhalmazokat juttattak vissza. „Az e hónapban köttetendő új szerződés alapján új bérleti díjak lesznek meghatározva, de hozzávetőlegesen 2 év alatt vissza tudjuk szerezni a 100.000 eurót” – állítja a tanácsadó.
Kató Béla elmondta, hogy egyelőre az illetékesek nem fordultak ezzel a kéréssel hozzájuk, és semmiféle értesítést nem kaptak az általuk visszaadandó összegről. „Mindenképp bűzlik az ügy, mert egy olyan munkálatra szánt pénzösszeget akarnak tőlünk elkérni, amire mi nem pályáztunk, és nem tartottunk igényt. Ezt az ügyet ők intézték, övék a felelősség is, ha szabálytalanságot követtek el, viseljék annak következményeit!” – szögezte le Kató.
Pál Piroska
kozpont.ro
Erdély.ma

2012. október 3.

K Ö Z L E M É N Y
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem első tanévnyitójának tizenkettedik évfordulója alkalmából, 2012. október 3-án évnyitóval egybekötött Egyetemi Napot tartottak a marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar aulájában. Az ünnepség díszvendége Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke volt, aki – a magyar felsőoktatásban betöltött történelmi szerepéért – elsőként vehette át az egyetem szenátusa által alapított Bocskai István-díjat.
A Sapientia oktatói és diákjai mellett, több anyaországi és erdélyi közéleti szereplő is részt vett az ünnepélyen. Köszöntő beszédet mondottak: Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Tőkés László, a Partiumi Keresztény Egyetem elnöke, erdélyi EP-képviselő, Dávid László, a Sapientia EMTE rektora, illetve János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora.
Tőkés László beszédében úgy fogalmazott: „a Ceauşescu-féle nacionál-kommunizmus továbbélése, valamint egészében véve kudarcos »hivatalos« politikánk miatt tartunk ott, ahol tartunk: Székelyvásárhelynek újbólcsak nem lehet székely/magyar polgármestere; az egykori magyar egyetemi városban, volt magyar egyetemünkön holmi magyar szekciókért küszködünk; a Kossuth utcán végigmenni nem lehet; Bernády György iskoláját tilos elnevezni az Ő nevéről”.
Visszaemlékezve a megtett útra, európai parlamenti képviselőnk rámutatott arra, hogy a magyar kormány, a Magyar Országgyűlés, és az Anyaország támogatása és segítsége nélkül nem lett volna lehetséges kiépíteni az önálló erdélyi magyar felsőoktatás rendszerét. Hiába vagyunk a román állam lojális adófizetői, ha az nem részesíti állami támogatásban egyetemeinket – tette hozzá Tőkés László. Azzal a gondolattal zárta beszédét, hogy a magyar felsőoktatás felemelését olimpiai bajnokainkhoz illő szívósággal, céltudatos kitartással lehet megvalósítani.
Orbán Viktor a Bocskai-díj átvétele után megtartott előadásában arra hívta fel a diákság figyelmét: „Soha nem azon kell gondolkozni, hogy hogyan legyünk valakik, hanem csak arra szabad összpontosítani, hogy mit akarunk csinálni. A fontos és nagy dolgokhoz a Jóisten megadja az eszközöket”. A miniszterelnök arra bíztatta a fiatalokat, hogy tudásukat szeretettel ötvözzék, hiszen: „a szív tudásán áll vagy bukik magán- és közéletünk, hogy igazságosak vagyunk-e társainkhoz”.
Az Egyetemi Nap keretében a magyar kormány, a Sapientia Alapítvány, a Sapientia EMTE és a Partiumi Magyar Keresztény Egyetem jelen lévő képviselői elvi megállapodást írtak alá az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztése érdekében.
Mellékeljük Tőkés László beszédét.
Tisztelt Ünneplők! Kedves Testvéreim!
A hálaadás szavával szólok ezen az évnyitón, nemzetünk és egyházaink közösségében visszatekintve az eltelt időre. Nagy utat tettünk meg 1989-től 2010 áprilisáig, 2004. december 5-től 2010. június 4-ig, Balatonőszödtől Ópusztaszerig, újabbkori nemzeti szövetségünk régi-új színteréig; Marosvásárhely Fekete Márciusától a Sapientia akkreditációjáig; a Petőfi–Schiller fantomegyetemtől a Partiumi Keresztény Egyetem és a Sapientia önálló magyar egyetemi rendszeréig. Partiumi egyetemünkön nemrégiben tartottuk az ünnepélyes tanévnyitót, 420 elsőéves hallgatót, valamint a 14 alap, illetve 7 mesteri szakon tanuló 1000 diákot köszöntve.
Egyetemünk elnökének minőségében köszöntöm az alapító történelmi egyházakat, Dávid László rektor urat, Kató Béla püspökhelyettes-elnök urat, ”Európa polgárát” és a lánglelkű Ifjúságot, a hallgatókat – nem utolsósorban pedig Orbán Viktor elnök urat, a Nemzet Miniszterelnökét és a többi magyarországi Barátunkat.
A Nemzeti Összetartozás Emlékművének ópusztaszeri felavatása nyomán Miniszterelnökünket idézve: „Az erősek egyesülnek, a gyengék széthullanak, vagyis az erős nemzetek tagjai összefognak…” – Akinek van füle, hallja…
A Ceauşescu-féle nacionál-kommunizmus továbbélése, valamint egészében véve kudarcos „hivatalos” politikánk miatt tartunk ott, ahol tartunk: Székelyvásárhelynek újbólcsak nem lehet székely/magyar polgármestere; az egykori magyar egyetemi városban, volt magyar egyetemünkön holmi magyar szekciókért küszködünk; a Kossuth utcán végigmenni nem lehet; Bernády György iskoláját tilos elnevezni az Ő nevéről – és akkor még a visszaállamosítás alatt álló Református Székely Mikó Kollégiumról nem is szóltam…
„Patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért” – fogalmazta meg nemzeti Költőnk, Illyés Gyula.
Nagyváradon 1990-ben, a Sulyok István Református Főiskola és 1998-ban, a Partiumi Keresztény Egyetem létrehozásakor, majd pedig 1999-ben, a Sapientia Tudományegyetem megalakulásakor az opportunista, adaptív helyzetkövető/alkalmazkodó politika helyett kreatív szellemben folyamodtunk egy autonóm/helyzetteremtő politika eszközeihez, és így hoztuk létre a Sapientia Alapítvány égisze alatt erdélyi magyar egyetemi rendszerünket. Hála legyen érte az Istennek! Ez viszont nem lett volna lehetséges a Magyar kormány, a Magyar Országgyűlés, Orbán Viktor és az Anyaország támogatása és segítsége nélkül. Hivatalos országunknak, a román államnak még mindig mostohagyermekei – csak adófizetői – vagyunk, ezért csak anyaországi segítőinknek, az Ő nagylelkű költségvetési támogatásuknak köszönhetjük, hogy vagyunk! Illesse köszönet ezért külön-külön is a kis-Magyarország valamennyi adófizető polgárát. Külön is köszönjük, hogy most is stratégiai támogatásban részesíti egyetemeinket – Marosvásárhelyen, Csíkszeredán, Kolozsváron, Nagyváradon – a nemzeti kormány, és erről írnak alá megállapodást, amely felér a Nemzet jövőjének szóló jó befektetéssel!
Az akkreditáció egy akadályverseny, egy valóságos kálvária, egy nehéz út vége, ugyanakkor: egy még nehezebb út kezdetét is jelenti. Reményt keltő az a megállapodás, amelyet Miniszterelnökünk a Magyar Rektorok Konferenciájával való találkozóján kötött „a felsőoktatás minőségelvű fejlesztéséről”.
„Hosszú távon kell gondolkozni, és egy olyan rendszert kiépíteni, amely nemzeti közösségünk szükségleteihez mérten képez szakembereket” – hangsúlyozta Csíkszeredában Dávid László.
Egész oktatásügyünket, ez esetben pedig a magyar felsőoktatást (a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a teológiai akadémiáink, a művészeti egyetemeinkkel karöltve) ilyenképpen kell felemelnünk, Gyurta Dániel olimpiai bajnokunkkal szólva: „átvinnünk a túlsó partra”, varázslatos olimpikonunk, Risztov Éva hosszú távra szükséges és elégséges, szívós és céltudatos kitartásával! Ebben segítsen minket az Isten!
Tőkés László
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

(MTI)
Nagyvárad

2012. október 4.

Négy helyszínen készül ingatlanfejlesztésre a Sapientia Alapítvány
A Sapientia Alapítvány által működtetett Partiumi Keresztény Egyetem és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem négy oktatási helyszínen készül ingatlanfejlesztésre - jelentette ki ma Marosvásárhelyen Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumi elnöke.
Kató Béla az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztését szolgáló egyezmény aláírása után elmondta, hogy Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is ingatlanfejlesztéseket végeznek a magyar kormány által felajánlott négymilliárd forintból.
A magyar kormány nevében Orbán Viktor miniszterelnök, valamint a Sapientia Alapítvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem vezetői írtak alá ma Marosvásárhelyen elvi megállapodást az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztéséről. A megállapodás értelmében a magyar kormány 2014 végéig négymilliárd forintot bocsát az erdélyi magyar felsőoktatási intézmények rendelkezésére, hogy az összegből az elmaradt fejlesztéseket végre tudják hajtani.
Kató Béla kuratóriumi elnök elmondta: Nagyváradon már rendelkezik az egyetem azzal a telekkel, amelyre felépítik a Partiumi Keresztény Egyetem új épületét. Az új ingatlan tervei is elkészültek. Hozzátette, erre azért van szükség, mert a Partiumi Keresztény Egyetem a püspökségtől bérelt épületekben működött eddig, és ha a következő akkreditációs ellenőrzésig nem növeli a saját tulajdonban levő épületei arányát, veszélybe kerülhet az egyetem akkreditációja.
Kató Béla azt is elmondta, az összegből a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem most épülő kolozsvári campusát is be tudják fejezni. Marosvásárhelyen 240 férőhelyes kollégium épül a Sapientia épülete mellé. Csíkszeredában folytatódik a Sapientia épületének hőszigetelése, s emellett egy 800 négyzetméteres szárnyat ragasztanak az épülethez, amelyben kutatólaboratóriumok és tanári szobák kapnak helyet.
Szabadság (Kolozsvár)

2012. október 4.

Orbán az önsajnálat ellen szólt Marosvásárhelyen
Orbán Viktor szerint az önsajnálat és „a lebeszélés” veszélyezteti annak a lehetőségét, hogy a kialakuló új világrendben Magyarország és a magyarság megtalálja a méltó helyét. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem első tanévnyitójának 12. évfordulóján tartott előadásában a magyar miniszterelnök kifejtette: érthető a sajnálkozás a magyar „szenvedéstörténet” miatt, de csak egy pillanatig. A következő pillanatban már a cselekvésre kell összpontosítani, és meg kell tanulni erőt meríteni a szenvedésekből a jövő számára. Azt is megjegyezte, nem szabad hagyni, hogy mások lebeszéljenek fontos dolgokról. „Az önsajnálat és a lebeszélés együtt a magyar nemzet biztos pusztulásához vezet a következő néhány évtizedben” – fogalmazott Orbán Viktor.
Az egyetem diákjaihoz szólva Orbán Viktor felidézte, hogy a nyolcvanas évek második felében diáktársaival miként álmodoztak arról, hogy majd egyszer nagy dolgokat tesznek. Az azóta eltelt idő megtanította neki: „soha nem azon kell gondolkozni, hogyan legyünk valakik, hanem csak arra szabad összpontosítani, hogy mit akarunk csinálni. A fontos és nagy dolgokhoz a Jóisten megadja az eszközöket” – szögezte le a miniszterelnök.
Orbán Viktor „szívtudásuk” fejlesztésére biztatta a Sapientia diákjait. Elmondta, a „szívtudás” a test tudásának és az ész tudásának az alapja, ezen múlik, hogy a fiatalok mire használják az erejüket, kinek adják el a tudományukat. „A szív tudásán áll vagy bukik magán- és közéletünk, hogy igazságosak vagyunk-e társainkhoz. Ezen múlik, hogy szeretjük-e felebarátainkat, mesterségünket, lakóhelyünket, a hazánkat” – hangsúlyozta.
Azt is fontosnak tartotta, hogy legyen kire felnézniük a fiatal nemzedékeknek. „Egy szolgaian gyáva emberrel, országgal, néppel és nemzettel senki sem hajlandó azonosulni” – jelentette ki. A Magyarországról szóló negatív hírekkel kapcsolatban elmondta, a korabeli sajtóból kiderül, hogy a Lánchíd és az Országház megépítése idején sem volt ez másképp. Kijelentette, a mai kor politikai vitái kevésbé viharosak, mint amilyenek a Lánchíd építése körüli viták voltak.
Orbán Viktor Bocskai István erdélyi fejedelem politikai végrendeletéből vett idézettel zárta előadását. A fejedelem arra intette az erdélyieket, hogy „Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak”, a magyarországiakat pedig arra intette: „az erdélyieket el ne taszítsák”.
Orbán Viktor elvi megállapodást írt alá a magyar kormány nevében a Sapientia Alapítvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem vezetőivel az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztéséről. Elmondása szerint a megállapodás értelmében a magyar kormány 2014 végéig négymilliárd forintot bocsát az erdélyi magyar felsőoktatási intézmények rendelkezésére, hogy az összegből az elmaradt fejlesztéseket végre tudják hajtani.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem egyébként Bocskai István Díjjal tüntette ki a magyar miniszterelnököt. Az egyetem által 2012 júliusában alapított díjat elsőként Orbán Viktor kapta meg, akinek az egyetem alapításában és fejlesztésében betöltött szerepét ismerte el a kitüntetéssel az oktatási intézmény szenátusa.
Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumi elnöke az MTI-nek elmondta: a felajánlott négymilliárd forintból négy oktatási helyszínen készülnek ingatlanfejlesztésre, Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában.
Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára közölte: kezdeményezni fogják, hogy a Sapientia román állami finanszírozásának kérdése kerüljön fel a román-magyar vegyes bizottság következő ülésének napirendjére. Tekintettel arra, hogy egy romániai intézményről van szó, amelyben román állampolgárságú diákok tanulnak, indokolt, hogy újból napirendre tűzzék a kérdést.
Orbán Viktor nem jelölteti magát újra az Európai Néppárt (EPP) alelnöki tisztségére – tájékoztatta a miniszterelnök sajtófőnöke szerdán az MTI-t. Havasi Bertalan közölte: a döntés fő oka, hogy a magyar miniszterelnököt nemrégiben ismét megválasztották a Kereszténydemokrata Internacionálé alelnökének, és a kormányfői munka mellett erre a megbízatására kíván az eddigieknél is jobban koncentrálni. A Fidesz 2002 óta teljes jogú tagja a szervezetnek, Orbán Viktor pedig az EPP 2002. októberi kongresszusa óta a szervezet egyik alelnöke. A Demokratikus Centrumpártok Internacionáléja (CDI) a világ keresztény, humanista nézeteket valló politikai pártjait és szervezeteit tömöríti. A szervezet európai szárnya az EPP. A Fideszt 2001-ben vették fel a CDI-be, Orbán Viktor azóta a szervezet alelnöke.Orbánt idén szeptember 21-én, Rómában választották meg újra a CDI alelnökének.
Szabadság (Kolozsvár)

2012. október 4.

Erdélyi fejedelmek nyomában
Orbán Viktor átvette a Bocskai István-díjat
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Bocskai István-díjával tüntették ki tegnap Marosvásárhelyen Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét, aki az első tanévnyitó (2001. október 3) tiszteletére az Egyetem Napjává nyilvánított évfordulós ünnepség díszvendége volt. A díj átadását követően elvi megállapodást írtak alá Magyarország Kormánya, a Sapientia EMTE és a Partiumi Keresztény Egyetem között az erdélyi magyar felsőoktatás érdekében, amely alapján a magyar kormány 2014-ig a fenntartási költségek mellett négymilliárd forinttal támogatja az intézmények elmaradt ingatlanfejlesztési terveit.
Orbán Viktort Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Tőkés László, a Partiumi Keresztény Egyetem Alapító Tanácsának elnöke valamint Dávid László, a Sapientia EMTE rektora és János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora köszöntötte.
A 2012-ben alapított Bocskai István-díjat a szenátus egyöntetű határozata alapján a SEMTE alapításában és fejlesztésében betöltött meghatározó szerepéért ítélték oda először a magyar kormányfőnek.
12 évvel ezelőtt a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen fogalmazódott meg, hogy az erdélyi magyar közösségnek nincs mire várnia. Hiába könyörgött, hiába tett meg mindent azért, hogy az önálló magyar felsőoktatást létrehozza, nem sikerült. Így határoztuk el, hogy létrehozzuk a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, s ma már amellett kell hitet tenni, hogy ez az intézmény mindannyiunk számára fontos – emlékezett Kató Béla, majd köszönetet mondott az "iskolaalapító erdélyi fejedelmek nyomdokába lépett" Orbán Viktornak a messzelátásért. A Székely Mikó Kollégium visszaállamosítására tett kísérlet kapcsán pedig azt az üzenetet fogalmazta meg, hogy vannak olyan közös ügyeink, mint például az oktatás, ami nem lehet alku kérdése, s az erdélyi magyarság akárcsak az elmúlt századokban, ma is kiáll iskoláiért.
Tőkés László szintén kiemelte a magyar kormány, a Magyar Országgyűlés, s személy szerint Orbán Viktor miniszterelnök szerepét a román kormány mostohagyermekének tekintett erdélyi magyar egyetemi rendszer létrehozásában.
Nagy kihívást és nagy felelősséget jelent egy új egyetem megálmodása, felépítése és beindítása, mert sok fiatal jövőjéről van szó és megmaradásunk zálogát jelenti – hangsúlyozta Dávid László, a 2000 hallgatóval és 200 főállású oktatóval működő Sapientia EMTE rektora.
Azzal, hogy az egyetemet fenntartó magyar állam és miniszterelnöke személyesen is nemzetstratégiai fontosságú intézményként tekint az erdélyi magyar egyetemi rendszerre, a nyugodt építkezés, az intézmények továbbfejlesztésének a garanciáját biztosítja – hangzott el János-Szatmári Szabolcs, az 1000 hallgatóval és 90 főállású tanárral működő Partiumi Keresztény Egyetem rektorának köszöntőjében.
Amikor vég nélküli viták folytak az önálló magyar felsőoktatás újraindítása körül, amikor kétségbeejtően nem láttuk a magyar egyetemi oktatás körüli iszapbirkózás végét, akkor Orbán Viktor volt az, aki az összes szakmai vitát, politikai zsákutcát felülíró határozottsággal jelentette ki, hogy ideje átvágni a gordiuszi csomót, itt az ideje megalapítani a magyar közösség által irányított, a magyar közösség szakmai és nemzeti céljait szolgáló tudományegyetemet. S ma, amikor a két egyetemen 3000 magyar fiatal és 300 főállású magyar oktató alkot egyetemi közösséget, jól látjuk a néhány esztendővel ezelőtti elkötelezett cselekvőkészség súlyát és jelentőségét, amely mögött meggyőződés és hit húzódik. Orbán Viktor valóban hitt a magyar nemzet életerejében, s jövőjével kapcsolatos célokban és eszmékben. Következetesen vallja, hogy Európa és a glóbusz attól lesz értékesebb, ha mi magunk nemzetként haladunk és értékes nemzet maradunk. Ez a hit fejeződik ki a Sapientia egyetem életre hívásában is, folyamatos támogatásában is – hangzott el Tonk Márton, a kolozsvári Természettudományi és Művészeti Kar dékánjának laudációjában.
A díj átadását követően Orbán Viktor a névadó fejedelem politikai végrendeletéből az erdélyi és magyarországi hívek közti szép egyezségre, atyafiúi szeretetre vonatkozó intést idézte, miszerint az erdélyiek, ha más fejedelemség alatt lesznek, akkor se szakadjanak el Magyarországtól, a magyarországiak pedig "az erdélyieket el ne taszítsák".
Nagy siker a mai nap, amely azt bizonyítja, hogy Magyarország képes volt a határain kívül egy erdélyi egyetemet alapítani, fenntartani, és képes a jövőben tovább fejleszteni – fogalmazott Orbán Viktor. A magyar miniszterelnök számba vette a megtett utat, a történelmi egyházak szerepét, s az 1998-ban végrehajtott politikai fordulatot, amellyel sikerült a magyarok többségét megnyerni egy új nemzetpolitika számára, amely lehetővé tette a nemzetnek a határokon átívelő újraegyesítését az erdélyi magyar egyetem által is. Ennek megalapítása szerencsés időpontban történt, illeszkedik az európai kultúrpolitikába, ami a kulturális sokszínűséget, a párbeszédet szorgalmazza. "Büszkék lehetünk arra, hogy olyan erő és elszántság volt nemzetünkben, hogy véghez tudtuk vinni" – mondta, majd a három tudás (test-, ész- és szívtudás) közül a magán- és közéletünket meghatározó szívtudás fejlesztésére biztatta az egyetemi hallgatókat. Beszélt a példaképek fontosságáról és arról is, hogy szolgailag gyáva országgal, néppel és nemzettel senki nem hajlandó azonosulni. Ahhoz, hogy a formálódó új világrendben a magyarság elfoglalhassa a történelméhez, tehetségéhez méltó helyét, két nagy ellenséggel, az önsajnálattal és a lebeszéléssel kell felvennie a harcot. A magyarság világnemzetté vált, de ahhoz, hogy valóban modern világnemzet legyen "újjá kell szervezni magunkat". Ezt szolgálja a kettős állampolgárság és a határokon kívül alakuló felsőoktatási intézmények is – hangsúlyozta Orbán Viktor.
Az aláírt megállapodásról a kormányfő elmondta, hogy nincsenek benne számok, de a célok hibátlanul megtalálhatók.
Az ünnepség végén Dávid László rektor és Kató Béla kuratóriumi elnök tájékoztatta a sajtót, hogy Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem új épületének a felépítésére fordítják a fejlesztésre szánt összeget, befejezik a kolozsvári egyetem épülő campusát, Csíkszeredában folytatják az egyetem épületének a hőszigetelését, s egy új szárnyat ragasztanak az épülethez, Marosvásárhelyen pedig elkezdődhet a 240 férőhelyes kollégium építése, amelynek alapkövét a magyar köztársasági elnök jelenlétében tették le.
Az ünnepségen részt vett Németh Zsolt külügyi államtitkár, Naszvadi György gazdasági államtitkár, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Füzes Oszkár Magyarország romániai nagykövete, Zsigmond Barna Pál főkonzul, Sándorné dr. Kriszt Éva, a Magyar Rektorok Konferenciájának társelnöke, egyetemi vezetők, politikusok, közéleti személyiségek és az egyetemi hallgatók.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

2012. október 4.

Orbán: Magyarország sikere a Sapientia
Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor volt a díszvendége a Sapientián először megrendezett Egyetem Napja rendezvénynek. A szerdai ünnep kiemelkedő pontja volt a Bocskai István-díj átadása, az elismerést idén alapította az egyetem szenátusa, és most először adták át. A legelső díjat Magyarország miniszterelnöke kapta, aki nélkül nem létezne ma az Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE).
A legelső Bocskai-díjat Orbán Viktornak adták át
A Sapientia 2001. október 3-án tartotta első tanévnyitó ünnepségét, az évfordulót 2012-ben az Egyetem Napjává nyilvánították, szerdán pedig Marosvásárhelyen tartották meg az első központi ünnepséget, amelynek Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor volt a díszvendége. A koronkai kampuszon a Sapientia oktatói és diákjai mellett több magyar kormányzati politikus, de az erdélyi magyar politikai pártok is mind képviseltették magukat.
A szülőföldön való megmaradás záloga az egyetem
Az ünnepi beszédek sorában a Sapientia Alapítvány kuratóriumi elnöke, Kató Béla megjegyezte, hogy Orbán Viktor „belépett azon erdélyi fejedelmek sorába, akik iskolát alapítottak”. A Partiumi Keresztény Egyetem elnöki minőségében Tőkés László is a magyar kormány és személyesen Orbán Viktor erdélyi magyar felsőoktatásban betöltött szerepét hangsúlyozta. „Romániának még mindig mostohagyermekei vagyunk, holott adófizetői vagyunk, mégis a magyar állam adófizetőinek pénzéből van egyetemünk. Köszönjük nekik” – jegyezte meg Tőkés.
A EMTE rektora, Dávid László azt hangsúlyozta, minden korban nagy kihívás egyetemet létrehozni, de ugyanakkor felelősség is, és a „szülőföldön való megmaradás záloga. A testvérintézménynek számító Partiumi Keresztény Egyetem rektora, János Szatmári Szabolcs arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyetem nemzetpolitikai szempontból is stratégiai fontosságú szerepet tölt be, amelyhez többpillérű és kiszámítható támogatásra van szükség.
Orbánnak történelmi szerepe van a Sapientia létrehozásában
Az egyetem szenátusa ez év júliusában döntött arról, hogy megalapítja a Bocskai István-díjat, amelyben majd az egyetem munkatársai részesülhetnek, valamint olyan egyetemen kívüli emberek, akik döntő módon járultak hozzá az egyetem fejlődéséhez. Az első elismerést Orbán Viktornak nyújtották át, mondván: Magyarország miniszterelnökének „történelmi szerepe volt az erdélyi magyar felsőoktatás intézményi visszaállításában”, a miniszterelnök ugyanis mindig hitt a Sapientiában. „A Sapientia megalakulását sok kétkedés, kishitűség övezte, azt gondolták, minek ide Sapientia, úgy sem lesznek tanárai, diákjai. Orbán Viktor közel tíz évvel ezelőtt Kolozsváron a Bocskai Ház avatásán – a kishitűeknek válaszolva – azt mondta: ahol tó van, ott előbb-utóbb lesznek békák is. És íme, lettek” – mondta laudációjában az EMTE kolozsvári karának dékánja, Tonk Márton, hozzátéve, hogy a cselekvő elkötelezettség és az ehhez kapcsolódó hit miatt kapja a miniszterelnök az elismerést.
Ne nagyok legyünk, inkább nagy dolgokat cselekedjünk!
Magyarország miniszterelnöke a díj átvétele után viccesen megjegyezte, úgy tűnik, van még egy kis ideje kiélvezni, hogy egyedüliként neki van Bocskai-díja. „Ha a szüleim itt lennének, édesapám büszke lenne rám, édesanyám pedig mindent elhitt volna, ami itt elhangzott rólam” – mondta a miniszterelnök, megnevettetve a hallgatóságot. Az egyetemistáknak elmondta, annak idején ők arról álmodoztak, hogy nagy dolgokat fognak véghez vinni. „Sosem azon kell gondolkodni, hogyan legyünk nagyok, hanem, hogy milyen nagy dolgokat vigyünk véghez. S mindezekhez a nagy dolgokhoz a Jóisten majd megadja a nagyságot is” – mondta a hallgatóknak Orbán.
Négy milliárd forint a Sapientiának
A beszédek után a felek megállapodást írtak alá, az elvi megállapodás a magyar kormány, a Sapientia Alapítvány, a Sapientia EMTE és a Partiumi Keresztény Egyetem között született az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztése érdekében.
Az aláírt dokumentumról Orbán Viktor elmondta, számokat nem tartalmaz, de világosan megfogalmazott célokat igen. „Az elvi megállapodás mellé kormányzati döntés van, hogy 2014-ig 4 milliárd forintot bocsát a magyar kormány a Sapientia rendelkezésére, hogy az elmaradt fejlesztéséket pótolni tudja” – mondta a miniszterelnök, bejelentését pedig vastapssal fogadta a koronkai kampuszon összegyűlt hallgatóság.
„Magyarország sikere a Sapientia. Magyarország képes volt a határain kívül egy magyar egyetemet alapítani, és képes továbbra is támogatni és fejleszteni” – tette hozzá Orbán, majd megköszönte mindenkinek, aki bármilyen erőfeszítést is tett ezért az egyetemért.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro

2012. október 4.

EMTE: erdélyi fejedelmek sorába emelték Orbánt
Négy milliárd forint értékű – fejlesztésre szánt – támogatásról szóló elvi megállapodást írt alá Marosvásárhelyen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) és a Partium Egyetem vezetőségével Orbán Viktor.
Több helyszín között oszlik meg a támogatás
Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta: Nagyváradon már rendelkezik az egyetem azzal a telekkel, amelyre felépítik a Partiumi Keresztény Egyetem új épületét. Az új ingatlan tervei is elkészültek. Hozzátette, erre azért van szükség, mert a Partiumi Keresztény Egyetem a püspökségtől bérelt épületekben működött eddig, és ha a következő akkreditációs ellenőrzésig nem növeli a saját tulajdonban levő épületei arányát, veszélybe kerülhet az egyetem akkreditációja.
Kató Béla azt is elmondta, az összegből a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem most épülő kolozsvári campusát is be tudják fejezni. Marosvásárhelyen 240 férőhelyes kollégium épül az egyetem épülete mellé. Csíkszeredában folytatódik a Sapientia épületének hőszigetelése, s emellett egy 800 négyzetméteres szárnyat ragasztanak az ingatlanhoz, amelyben kutatólaboratóriumok és tanári szobák kapnak helyet.
Hazai és "hazai" vendégek
Orbán Viktort elkísérte marosvásárhelyi útjára Németh Zsolt, a külügyminisztérium államtitkára, Naszvadi György, a nemzetgazdasági minisztérium államtitkára és Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáért felelőz helyettes államtitkár.
A Sapientia koronkai kampuszában jelen volt még Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Borbély László politikai alelnök, Toró T. Tibor, az EMNT elnöke, Szász Jenő MPP-elnök, Koós Anna és Balási András, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem magyar vezetője, Szabó Béla, Brassai Attila, Szilágyi Tibor a MOGYE professzorai, Rezi Elek a kolozsvári Protestáns Teológia Intézet rektora, Füzesi Oszkár nagykövet, Zsigmond Barna Pál főkonzul.
Orbán Viktor és az erdélyi fejedelmek
Az ünnepségen elsőként Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke szólt, aki a sepsiszentgyörgyi, szeptember 1-i tüntetésből kiindulva az anyanyelvi oktatás fontosságára hívta fel a figyelmet. „Orbán Viktor belépett erdélyi fejedelmeink közé, akik iskolákat alapítottak” – mondta a kuratórium elnöke, felidézve a 12 évvel ezelőtt történteket, amikor Tusnádfürdőn megfogalmazódott, az erdélyi magyarságnak nincs miért tovább várnia, saját egyetemet kell alapítani.
„Kereszteltünk és most konfirmálunk, hitet teszünk, hogy nekünk ez fontos és köszönjük a támogatást. Mérföldkő a mai alkalom az egyetem életében, végképp elköteleztük magunkat” – fogalmazott Kató Béla.
Tőkés: országunknak csak adófizető polgárai vagyunk
Tőkés László, a Partiumi Keresztény Egyetem kuratóriumának elnöke a magyar miniszterelnök korábbi szavaival indította beszédét: „az erősek egyesülnek, a gyengék széthullnak”. Tőkés a kudarcos politizálást okolta azért, amiért nincs „Székelyvásárhelynek” magyar polgármestere, a MOGYE-n nincs magyar kar, a Kossuth utca nem kapta vissza régi nevét és a 2-es iskola még mindig nem vette fel Bernády György egykori polgármester nevét.
„A magyar kormány támogatása nélkül nem jöhetett volna létre a Partiumi és a Sapientia Egyetem. Hivatalos országunknak csak adófizető polgárai vagyunk” – hangsúlyozta a volt püspök, köszönetet mondva Magyarország minden adófizető állampolgárának a támogatásért.
Rektorok köszönete
Dávid László, a Sapientia EMTE rektora a 140 éves kolozsvári magyar egyetemi oktatás évfordulóját a Sapientia 12 éves évfordulójával állította párhuzamba. „Bizalom és hit, amely sokszor adott erőt tanárkollégáimnak” – mondta. János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora egyetértve az előtte szólókkal az erdélyi magyar felsőoktatás jelentőségét emelte ki, a felelősséget, az anyanyelven tanulás fontosságát.
A „házigazda” felszólalók sorát Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári karának dékánja zárta, aki Orbán Viktor érdemeit ecsetelte. Kifejtette: a magyar kormányfőnek történelmi szerepe volt az egyetem megalapításában, nélküle ma is ábránd lenne csupán az erdélyi magyar tudományegyetem.
Az EMTE szenátusa Bocskai István Díjjal tüntette ki a magyar miniszterelnököt az egyetem alapításában és fejlesztésében betöltött szerepe elismeréseképpen.
Orbán nagy dolgokról álmodozott
Orbán Viktor előadásában a jelenlevő egyetemi hallgatókhoz szólva elmondta, diákként Németh Zsolttal arról álmodoztak, hogy egyszer nagy dolgokat fognak cselekedni. „Nagy tisztességhez jut az ember, ha egy ilyen díjat kap” – mondta a miniszterelnök, aki arra biztatta a hallgatóságot, hogy önsajnálat nélkül és a magyarság szenvedéstörténetéből erőt merítve éljen, ne hagyja magát soha lebeszélni.
Sanyarú körülményeket biztosítottak a sajtónak. A délelőtt 11 órakor kezdődő ünnepi rendezvényre a sajtónak legalább félórával korábban ott kellett lennie a bejelentkezéshez, illetve az erre a célra kijelölt helyek elfoglalására. Az újságírók csak a helyszínen szembesültek azzal, hogy sem interjúra nem lesz lehetőség, de még közös sajtótájékoztatóra sem számíthatnak. Mikrofont, hangrögzítőt, fényképezőgépet, kamerát is a távolban kijelölt helyről használhattak csak. A legutolsó sor volt erre a célra szánva, aki onnan kimozdulva próbált felvételt készíteni, azt azonnal helyreutasították a biztonságiak. A sajtó munkáját akadályozta az is, hogy a meghívott miniszterelnököt és csapatát ellenfényben ültették le, a szembejövő fény megvakítva a kamerákat, vagy elhomályosítva az így készült felvételeket. Az egyetem egyik munkatársa a maszol.ro-nak elmondta, a biztonságiak éjfélkor szóltak, hogy át kell rendezni a termet, és az újságírók nem férkőzhetnek közel sem kamerával, sem mikrofonnal a magyar miniszterelnökhöz.
Az október 3-i ünnepségről Orbán úgy fogalmazott, ez a nap Magyarország sikere is, mert képes volt a határain kívül egyetemet alapítani, fenntartani és fejleszteni azt. „Tudtuk, ha törik, ha szakad, az egyetemalapítás útján végig kell mennünk. Büszkék lehetünk arra, hogy ennyi erő és elszántság van a nemzetünkben, hogy ezt megvalósítottuk” – mondta.
„Ha egyeteme van az embernek, akkor felmerül a kérdés, mit is tanuljon. Mert három féle tudás létezik: a test, az ész és a szív tudása. A test és az ész tudása egy darabig gyarapítható, de aztán elkezd kopni. A szív tudása soha nem kopik meg. A három közül a harmadik az előző kettő alapja, rajtunk múlik, hogy kinek adjuk el a tudásunkat, szeretjük-e felebarátunkat, testvérünket, hazánkat” – fogalmazott Orbán Viktor kitérve arra is, mekkora fontosságuk van a példaképeknek.
Németh Zsolt: kérni fogjuk az EMTE román állami finanszírozását. A magyar kormány kezdeményezni fogja, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem román állami finanszírozásának kérdése kerüljön fel a román-magyar vegyes bizottság következő ülésének napirendjére - jelentette ki az MTI-nek Marosvásárhelyen Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára. "A román kormány kilátásba helyezte, ha megtörténik a Sapientia akkreditációja, kész megállapodást kötni a magyar féllel a román állami finanszírozásról" - mondta az államtitkár. Németh Zsolt úgy vélte: tekintettel arra, hogy egy romániai intézményről van szó, amelyben román állampolgárságú diákok tanulnak, indokolt, hogy újból napirendre tűzzék a kérdést. Ezt szerinte az is aktuálissá teszi, hogy az oktatási intézményt a közelmúltban akkreditálták, és az is, hogy a magyar állam is kiemelt fejlesztési támogatásban részesíti az egyetemet.
Maszol.ro

2012. október 4.

SZÉP ÚJ VILÁG
Orbán: bepótoljuk az elmúlt évtized mulasztásait
Az önsajnálat és a lebeszélés kultúrája helyett dolgozni kell, hogy a magyar nemzet modern világnemzetté szerveződhessen – jelentette ki a magyar kormányfő Marosvásárhelyen.
Elvi megállapodást írt alá Orbán Viktor szerdán Marosvásárhelyen a Sapientia Alapítvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem vezetőivel. A megállapodás értelmében a magyar kormány 2014 végéig 4 milliárd forintot fordít az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztésére.
Az Egyetem Napja elnevezésű rendezvényen a Sapientia EMTE Bocskai István-díjat adományozott Orbán Viktornak. A magyar miniszterelnök személye az erdélyi magyar pártok vezetőit is összehozta, akik a kezdésre várakozva kedélyesen, mosolygósan cseréltek eszmét egymással.
"Vannak közös ügyeink, amelyekben mindannyian egyetértünk. Ezen dolgok egyike az oktatás, ez számunkra nem lehet alkukérdés" – fogalmazott köszöntőbeszédében Kató Béla. A Sapientia Alapítvány elnöke szerint Orbán Viktor azzal, hogy magyar állami egyetemet alapított Erdélyben, belépett a nagy erdélyi fejedelmek sorába, hisz ők is az oktatást, az ifjúság jövőjét tartották szem előtt. Tőkés László kivételesen rövidre szabott felszólalásában a magyar miniszterelnököt idézte: „az erősek egyesülnek, a gyengék széthullnak. A Partiumi Keresztény Egyetem elnöke a nacionálkommunizmus szidalmazása mellett kijelentette: az erdélyi magyarság a kirekesztő politika miatt tart ott, ahol. Tőkés beszéde végén minden magyar állampolgárnak köszönetet mondott, hogy adóforintjaikkal támogatják a határon túli magyar egyetemeket.
Dávid László, a Sapientia EMTE rektora és János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora a két egyetem előtt álló kihívásokról és az ezzel járó felelősségről beszélt, majd Tonk Márton, a Sapientia EMTE kolozsvári karának dékánja a magyar kormányfőnek "az erdélyi magyar oktatás visszaállításában játszott történelmi szerepét" méltatta. "Orbán Viktor miniszterelnöki feladatkörében nem volt előírva, hogy egyetemet létesítsen, azonban ő ezen túlra is tekintett. Csak úgy lehet előrehaladni, hogy mindig egy kicsivel többet teszünk, egy helyett kettőt lépünk" – fogalmazott az intézményvezető, majd átadta a kormányfőnek a Bocskai István-díjat.
Orbán coelhói magasságokban
„Ha édesapám itt lenne, nagyon büszke lenne rám, ha édesanyám itt lenne, minden szót elhitt volna” – indított a humoránál lévő, saját magát egyetlen Bocskai-díjasként aposztrofáló Orbán Viktor, aki a jelen lévő egyetemi hallgatókhoz szólva elmondta: „Nem az a lényeg, hogy kik legyünk, hanem, hogy mit akarunk csinálni. Ez a legfontosabb üzenete a Bocskai-díjnak.”
A kormányfő közölte, az aláírandó elvi megállapodás mögött kormánydöntés van, ennek értelmében 2014 végéig a budapesti kormány 4 milliárd forinttal járul hozzá az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztéséhez. Az elmúlt 8-10 évben sok minden elveszett, ideje behozni a lemaradást – mondta.
Orbán hangsúlyozta, ha egy kisebbség nem képes anyanyelvén átadni kultúráját a soron következő nemzedékek számára, az a kisebbség egyszerűen feloldódik. „Ha a közösségnek van egyeteme, feltevődik a kérdés: mit tanítsunk? A hagyományos felfogás a test, az ész és a szív tudását hangsúlyozza. A harmadik az előző kettő alapja, és nem egyéb, mint az igazságosság felismerése, ezen múlik a jóságosság, az egymás és a haza iránti szeretet” – mondta a politikus.
Új világ épül
A magyarországi gazdasági, társadalmi állapotokról szólva elmondta: Magyarországon számos jó dolog is történik, ám az ezekről szóló híradások negatívan szólnak mindezekről. „A Lánchíd és az Országgyűlés épületének megépítését is heves politikai viták előzték meg, ám a mai politikai viták színvonala nem éri el a korabeli polémiák nívóját. Fontos ezt tudni, hogy az emberek ne forduljanak el a közélettől” – magyarázta Orbán.
A miniszterelnök Marosvásárhelyen is megismételte az utóbbi időszakban hangoztatott nézetét, miszerint új világrend van kibontakozóban, és Magyarország azért harcol, hogy ebben az új világrendben tekintélyéhez és történelméhez méltó helyet foglalhasson el.
„Ezt a folyamatot két ok, az önsajnálat és a lebeszélés kultúrája veszélyezteti. Indokolt a sajnálat, hisz Magyarország csak az elmúlt század folyamán területeket, nagyszámú lakosságot veszített el, de ha mindenki az önsajnálattal van elfoglalva, akkor ki fog dolgozni? Ezért a cselekvésre kell összpontosítani, erőt kell meríteni a szenvedésből és nem szabad hagyni, hogy lebeszéljenek a fontos dolgokról, mert az önsajnálat és a lebeszélés együtt a magyar nemzet biztos pusztulásához vezet” – fogalmazott Orbán. Hozzátette, az elmúlt száz évben szétszóródott magyar nemzetet modern világnemzetté kell szervezni, ezt szolgálja többek között az egyetemalapítás és a könnyített honosítás intézménye is.
Legyen úgy, mint régen volt!
Orbán Viktor beszédét egy, Bocskai István politikai végrendeletéből vett idézettel zárta: „Ezeknek utána, mint nemzetemnek, hazámnak igaz jóakarója, fordítom elmémet a közönséges állapotnak elrendelésére és abból is az én tanácsomat, tetszésemet, igazán és jó lelkiesmérettel meghagyom, szeretettel intvén mind az erdélyieket és magyarországi híveinket az egymás közt való szép egyezségre, atyafiúi szeretetre. Az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket el ne taszítsák, tartsák ő atyafiainak és ő véreknek, tagjoknak.”
Sólyom István
Transindex.ro

2012. október 6.

Tisztújítás a református egyházban
Az Erdélyi Református Egyházkerület törvényei szerint hatévenként tartják az egyházmegyei tisztújító közgyűléseket. Az évek teltével új lelkészek nőnek fel az egyre nagyobb elvárások szintjére, s a tisztújítással együtt jár a nemzedékváltás is. Kovászna megyében három református egyházmegye működik: a sepsi, a kézdi-orbai és az erdővidéki.
– A fellebbezésekre előírt tizenöt nap letelt, az egyházkerületi igazgatótanács ülése is véget ért. Milyen hírrel szolgálhatunk olvasóinknak? – kérdeztük nt. Kató Béla egyházkerületi főjegyzőt. – A Sepsi Egyházmegyében lezajlott tisztújítás eredményeként Incze Zsolt György sepsiszentgyörgy-szemerjai lelkipásztort mint egyházmegyei esperest, Mátyás István angyalosi lelkipásztort mint főjegyzőt bízta meg a közgyűlés az egyházmegye vezetésével. Világi (presbiteri) főgondnoknak Dálnoki Lajost, gondnoknak pedig Fodor Imrét választották meg. A másik két egyházmegyében nem sikerült betölteni az üresen maradt esperesi tisztségeket, amit az elkövetkező időszakban pótolni fognak, de az egyházmegyék zökkenőmentesen működnek majd. Dálnoki Lajos, a Sepsi Egyházmegye új főgondnoka kérdésünkre elmondta: – Az egyházmegye gondnoka voltam, s a szeptemberben lezajlott közgyűlés fölös többséggel választott meg főgondnoknak. Véleményem szerint az egyházmegyei tanács régi vezetősége a legmesszebbmenően tiszteletben tartotta ez alkalommal is az igazságosság elvét, és mindenben az egyházi szabályok és előírások szerint zajlottak a közgyűlés munkálatai. Meggyőződésem, hogy az elkövetkező hat esztendőben a hívek legmagasabb elvárásainak szintjén végzi majd nemes munkáját az egyházmegye új tanácsa. Incze Zsolt lelkipásztor október elsejétől lelkipásztori feladatai mellett sepsi esperesként is teljes gőzzel és fiatalos erővel kezdte meg szolgálatát. – Véleményem szerint a tisztújítás eredményeként egy olyan közösség, olyan csapat került az egyházmegye élére, amely feladatainak maradéktalanul eleget tesz, s tagjai már a generációs váltás miatt is kissé másként gondolkodnak majd. Alapvető dolgunk lesz, hogy kiépítsünk egy jó lelkészi közösséget, jobban meg kell ismernünk egymás gondjait-bajait, egymás gyülekezeteit, fel kell építeni mindazt, ami az elmúlt időszakban nem működött az elvárások szintjén. Be fogjuk vezetni a havonkénti rendszeres találkozókat, hogy jobban megismerjük egymást, egyszóval ki kell építeni a mi kis belső lelki életünket. Főjegyző szolgatársam azt a gondolatát osztotta meg velem, hogy kéthavonta figyeljünk külön egy-egy gyülekezetre, életére, jövőképére, elképzeléseire, lelkiállapotára, mert ha megismerjük egymás örömét és bánatát is, könnyebben tudunk baráti kezet nyújtani. Valósuljon meg a tökéletes közösségépítés, legyen működő a kapcsolatteremtés, mert ha nem tudunk egymásról, nem vagyunk jó kollégák sem. Nem lehet most, a tisztújítás után világrengető dolgokra gondolni, hogy no most aztán megújul az egyház, zsúfolásig telnek majd templomaink, nem: magunkat kell először építeni az elvárások szintjén, közösségeinket és természetesen egyházmegyénket.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2012. október 8.

Fanyalgók
Bírálatok kereszttüzében a díjátadás – számol be Orbán Viktornak a Sapientia egyetem 12. tanévnyitó ünnepségén átnyújtott elismerés kapcsán a Népszabadság.
Amelynek bukaresti tudósítója nagyítóval látott neki kifürkészni azokat az erdélyi magyar virtuális kommentárokat, amelyek gúnyolódással vegyes felháborodással fogadták, hogy a magyar kormányfőt „fejedelemhez méltóan” fogadták Marosvásárhelyen, megköszönve, hogy első kormányzása idején a magyar állam által finanszírozott magánegyetemet hozott létre Romániában.
A hivatásos fanyalgók egyike, Szigeti L. Péter – akit az anyaországi napilap mérvadó véleményként idéz a hasonlóképpen „hivatkozott” Manna.ro hírportálról – amiatt dohog, hogy a budapesti kormány nem restelli az erdélyi magyar felsőoktatás működtetésére költeni az anyaországi adófizetők pénzét, egyféleképpen „megrövidítve” a magyarországi egyetemeket és hallgatókat. Persze háborítatlanul lehet szórakozni Kató Béla szentenciáján, miszerint „Orbán Viktor belépett iskolaalapító erdélyi nagy fejedelmeink” sorába.
Szakmai vitát lehet – és kell – kezdeményezni arról, miként működhetnek együtt a magyar nyelvű képzést (is) nyújtó erdélyi felsőoktatási intézmények a például sehová sem vezető konkurencia, az egymást „kioltó” szakok működtetésének kiküszöbölése érdekében. Ellenben kétségbe vonni az első Orbán-kormány korszakos, az erdélyi magyar társadalom megmaradását szem előtt tartó döntésének helyességét, több mint szűklátó optika. Arról árulkodik, hogy sokan ma is beérik a Petőfi–Schiller-egyetem délibábjával, és természetesnek veszik, hogy a román állam nem hajlandó részt vállalni a kizárólag Budapestről finanszírozott erdélyi magyar felsőoktatás fenntartásában.
Közöttük találjuk az RMDSZ „Facebook-lovagként” feltűnő főtitkárát, aki természetesen Orbán vásárhelyi „megkoronázásán” göcög, de persze mélyen elhallgatja, hogy alakulata másfél évtizedes kormányzása alatt képtelen volt kikönyökölni Bukarestben bár egy fél romániai magyar állami egyetemet. A tények önmagukért beszélnek. Az egyik oldalon az egyetemfejlesztés iránti – forintmilliárdokban is mérhető – elkötelezettség, a másik oldalon a handabanda. Lehet választani.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

2012. november 23.

„A mandátumom végére felnőtt a Sapientia”
„Az az érzésem, hogy a mandátumom végére felnőtt az egyetem" – jelentette ki a maszol.ro-nak Dávid László, akit további négy évre a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorává választottak. Az intézményvezetőt új mandátumának terveiről kérdeztük.
Visszatekintve az elmúlt rektori mandátuma időszakára, melyek azok a megvalósítások a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem életében, amelyeket fontosnak tart kiemelni?
Először is az az érzésem, hogy a mandátumom végére felnőtt az egyetem. Ez nem csak az akkreditációt jelenti, hanem azt is, hogy bizalommal tudok tekinteni a fiatal kollégákra, „felnőttek" ők is. Amikor a mandátumom elkezdődött, sokszor feltettük azt a kérdést, hogy lesz-e kellő erejük, energiájuk, hogy ezt a nehéz periódust végigvigyék, egyszerre kellet szakot építeni, tudományos eredményeken dolgozni, doktorálni, tudományos címet szerezni, jó tanárként teljesíteni és felnőni ehhez a feladathoz, amit a Sapientia jelent. A megvalósítások miatt büszkén tekintek vissza. Úgy hiszem, van akinek folytatni azt az eszmét, amit a Sapientia képvisel, mert ez az intézmény nem csak egyetem; benne van az is, hogy itthon maradjunk, hogy jól érezzük magunkat és alkossunk itthon, a fiataloknak pedig megpróbáljuk átadni mindezt. Végre közösségként élem meg a Sapientiát; az egyetem három helyszínén roppant sok ellentét volt, ám végre látom az alagútnak a végét, azt a fényes pontot, amiért érdemes volt dolgozni.
Melyek volnának az új mandátum kitűzött céljai és tervei?
A célokat három különböző kategóriába sorolnám. Be akarom fejezni azokat az elkezdett fejlesztéseket, amelyek különböző okokból nem valósulhattak meg. Azt is mondta annak idején a Sapientia Alapítvány elnöke, Kató Béla, hogy újra szeretné alapítani a Sapientiát, mert az egyetem megérdemelte volna, hogy a hőskorban többet áldozzunk rá. Nem tettük, de így is megszerezte az akkreditációt, azonban továbbra is nagyon sok mindenben hiányt szenved. Kolozsváron nincsen székhely, Marosvásárhelyen nincs bentlakás, Csíkszeredában az épület pontosan olyan állapotban van, mint ahogy ezelőtt 11 évvel abbahagyták az építését, ezeket helyre kell hozni, és ez azért is fontos, mert a fiataloknak azt kell elmondanunk: nem feledkeztünk meg rólatok, nem feledkeztünk meg erről az egyetemről, van értelme az elvégzett munkátoknak, most hozzátesszük ezt a részét is, és az egyetem így lesz egységes egész.
Másodsorban nagyon fontosnak tartom azt, hogy az egyetemen megerősítsük a kutatást. Felépítettük az egyetemet, van oktatás, és ki kell alakulnia annak az irányvonalnak, amely mentén a Sapientia igazán jó eredményeket tud felmutatni. Rég mondjuk, és vállalni kell azt, hogy a kutatást és a kutatásos eredményeket meg kell erősíteni, a kutatásoknak kötődniük kell ahhoz, amit a Sapientia képvisel, az embereinek megfelelő tudományterületeken és a szakok szerint zajlódjon a munka. Ezzel akarunk kitűnni a többi egyetem közül, így szeretnénk megmutatni azt, hogy volt értelme ezt az egyetemet megalapítani, mert ez a szimbiózis, amely kutatást-oktatást jelent a Sapientián is megvalósult.
Harmadsorban azzal kell szembenéznünk, hogy az egyetem alapításánál jeleskedő nagy öregjeink, azok az egyetemi tanártársak, akik vállalták az alapítást, abban a korban vannak, amikor már törvény szerint – de a természet szabályai szerint is –kevesebb időt és energiát tudnak áldozni arra, hogy az egyetemet továbbra is aktívan szolgálják. Át kell adni a stafétabotot. A fiatalokra hárulnak a teendők, és úgy hiszem, hogy ez a következő négy évemnek éppen arról kell szólnia, hogy hogyan és kiknek sikerül átadni ezt a feladatot, hogy megbízhatóan, hosszú távon tudják továbbvinni az egyetemet.
Ezt a három tervet szeretném mindenképpen megvalósítani, persze vannak más céljaim is: megerősíteni az alapoktatást, kiépíteni a mesterképzőt és négy éven belül elindítani az első doktori képzésünket is.
A rektorválasztás egy válaszvonalra esik két korszak között, az első az alapítványi korszak volt, amikor azt mondhatjuk, hogy a Sapientia Alapítvány segítségével létrehoztuk az egyetemet, ez 10-11 évbe tellett, de kész van. Most meghúztuk a vonalat, átléptük a Rubikont, egyetemként működünk minden jó oldalával és minden kihívásával, ami ezzel jár. Ha négy év múlva is ennyire tisztán meg tudjuk fogalmazni az elvégzendő célokat és azok határidejét, akkor azt jelenti, hogy sikeresek voltunk az elmúlt négy évben.
Említette, hogy Kolozsváron a Sapientiának még nincs székhelye, ennek megépítése már több éves terv. Hol tartanak most?
Az épület már elkészült, be lehet menni, a födémet befejeztük, ezután csak a felszereléseket és a nyílászárókat kell feltenni, az épület tető alatt van, teljes egészében úgy érzem, hogy az áll ott, ami öt-tíz-száz év múlva is állni fog, a továbbiakban ki kell színesíteni, fel kell öltöztetni az épületet, úgy ahogy azt illik.
Mikor nyitja meg majd a kapuit?
A jövő tanév elején szeretnénk már abban az épületben kezdeni. Kérdés, hogy a tanévkezdésre kész lesz-e, mert van egy-két hónapos csúszás, ez egy kezdeti eltolódás, és ennek a behozása plusz kiadásokat igényel, ezért egyelőre nem tudjuk, hogy ott kezdjük a tanévet és vállaljuk a költségeket, vagy a néhány hónapos csúszás mellett döntünk.
Kik támogatták és milyen pénzből készülhetett el az épület?
Ezt az épületet azért tudtuk elkészíteni, mert Magyarország kormánya a kezdeti megállapodások szerint végre megadta azt a kétmilliárd forintos támogatást, amelyet addig soha nem kaptunk meg. Ez azt eredményezte, hogy az egyetem működtetése mellett jó gazdálkodással ki tudtunk szorítani egy olyan összeget, amelyből fokozatosan, lassan fel lehetett építeni ezt a kolozsvári épületet. A Magyarország kormányával megkötött szerződésben benne van a folyamat véglegesítése, az épület felöltöztetése is. Ha az előző periódusban nem építettük volna meg az épületet, akkor nem beszélhetnénk arról, hogy jövőben ott kezdjük a tanévet.
A román állam semmilyen támogatást nem biztosított?
Sajnos nem támogattak, és a megkapott támogatások egy része is elment adókra és illetékekre, olyan utakra, amelyek megnehezítették az építkezést, és főleg azért fizettünk rá, mert mindaddig, amíg nem kaptuk meg az akkreditált egyetem státuszt, sok esetben úgy soroltak be, mint alapítványt, a megfelelő következményekkel. Egy valamit hadd emeljek ki: az alapítványok adókötelesek minden vagyonukra, ingatlanukra, ez évente elég nagy terhet rótt ránk, bár mindenki tudta, hogy ezeket az épületeket oktatási célokra használjuk. Attól a pillanattól, amikor ezek már az egyetem tulajdonát képezik, mentesülnek az adókötelezettségtől. Ezekre keserűen emlékszünk vissza, mert adóra kiadott összegeket jobb célokra is lehetett volna és lehetne fordítani, de ennek az időszaknak több hátránya is volt, miután törvénybe iktattak olyan külföldi pályázati lehetőség nyíltak meg, amelyekre jóval kisebb önrésszel vagy önrész nélkül lehet nevezni.
Az akkreditáció megszerzésével számítanak-e a román állam támogatására?
Igen, mi számítunk a román állam támogatására, mert közterhet veszünk le a válláról. Ha mi nem tanítanánk ennyi hallgatót, akkor az állam tanítatná őket, állná ennek a fedezetét. Ha nem tanítunk valakit, akkor utána nem lesz adófizető munkavállaló állampolgár, aki a befizetett illetékeivel fenntartja az államot. Több ezer hallgató végzett nálunk, kiképzésük nagy anyagi teher, amit átvettünk, tehát úgy érezzük, hogy megérdemelnénk a támogatást. Persze ennek számos részletkérdése van, amit a megfelelő pillanatban elemeznünk kell. Az is benne van a pakliban, hogy ha a Sapientia egyetem ilyen támogatást kap, akkor a többi magánegyetem is hasonló igényekkel lép fel. Itt azt a lehetőséget is fel kell vetni, hogy olyan mértékben részesüljenek támogatásban, amilyen mértékben hozzájárultak a közjóhoz. Ebbe az is beletartozik, hogy hiányszakmákban, esetenként nagyon nehéz, sok beruházást igénylő szakmákban vállaljuk a képzést. Nem arra megyünk, hogy egy-egy szakmában öt-hatszáz diákot beültetünk egy óriási terembe, és egy személy tart nekik előadást, ez nagyon költséghatékony oktatás, csak az a kérdés, hogy mennyire hatékony a tudás szempontjából. Mi azt vállaljuk, hogy esetenként pár emberes kiscsoportokkal laboratóriumokat felszerelve és ezeket működtetve pontosan azokban a hiányszakmákban indítunk képzést, amelyek a román és a magyar állam, de az Európai Unió számára is fontosak. Ilyen az informatika, vagy az informatikához kötődő műszaki területek, ahol nem lehet mellébeszélni, mert világszerte meg van az a szint, amelynek ha egy hallgató nem felel meg, nincs keresnivalója a piacon. A Sapientia vállalta, hogy ezen a téren, de több más szakon is, ütőképesen, megfelelő hatékonysággal oktat.
Az akkreditálás nyomán melyek voltak az eddig tapasztalt előnyök?
Mindannyian érezzük az elvégzett munka utáni jó érzést, emellett egyelőre csak arról tudok beszélni, hogy látjuk a lehetőségeket. Látjuk azt, hogy az akkreditáció pillanatáig mi nem vehettünk részt közvetlen módon az Erasmus vagy Ceepus csereprogramokban. Az ezekhez való hozzáférés roppant fontos, mert ha a hallgatók egy szemesztert egy-egy neves egyetemen töltenek, akkor rengeteg tapasztalattal térnek haza. Ugyanígy, ha egy oktatónak úgy kell előkészítenie egy előadássorozatot, hogy azt egy neves egyetemen, nemzetközi nyelven is megtartja, akkor másként hozza haza ezt a tudást, és másként tanít itthon is. Eddig másodkézből benne voltunk ilyen programokban, más egyetem jóvoltából, de közvetlenül csak most kaptuk meg az Erasmus Chartert, amelynek az akkreditáció volt a feltétele, most már teljes jogú tagok lehetünk a programban. Hamarosan kiderül, hogy ezekre az oktatási programokra mennyit szán az unió, de meg vagyok győződve, hogy nagyon jó befektetés az, ha értelmiségi fiatalokat, nyitott embereket tud nevelni.
Akkreditáció hiányában eddig nem indíthatott mesterit. Hogyan alakul ezután a képzés a sorsa?
Több képzés előkészítése folyamatban van. A jelenlegi ex lex állapotban, amíg nem lesz minőségbiztosítási felmérés, amely alapján besorolnak egy adott minőségi kategóriába, még várnunk kell a mesterképzők kérésével. Addig is azt találtuk ki, hogy külföldi egyetemekkel közösen nemzetközi mesterképzőket indítunk. Úgy gondoljuk, addig kell a lehetőségeket fejleszteni, amíg minden hallgatónknak biztosítani tudjuk azt a mesterképzőt, ahol tudja folytatni a tanulmányait, ha akarja. A finanszírozástól kezdve a teljes struktúrát ki kell építenünk, és ennek a tanárok oldaláról nézve is nagyon komoly feltételei vannak, mert a pedagógusokat illetően is sokkal szigorúbbak az elvárások, mint az alapképzésben.
Idén a marosvásárhelyi karon új szak is indult, milyen volt ennek a fogadtatása?
Ezt az új szakot, a tájépítészet legalább 3-4 éve el kellett volna indítani, de arra gondoltunk, hogy amíg a kertészeti szak végleges akkreditációja nem történik meg, addig felelőtlenség mellé tenni egy olyan szakot, amely megosztja az erőforrásokat. A tájépítészet szakról többen is úgy vélték, hogy nagyon nagy szükség van rá, ezt a Marosvásárhelyen szervezett tájépítészeti konferencián részvevő nemzetközi előadók és szakemberek is megerősítették.
Általában milyen a diákok érdeklődése a Sapientia képzési lehetőségei iránt?
A Sapientiára beiratkozó diáklétszám a katasztrofális érettségi eredmények ellenére is az idén ugyanakkora volt, mint tavaly, de emellett a régiók szintjén átrendeződést tapasztaltunk. Arra számítottunk, hogy a csíkszeredai és a marosvásárhelyi helyszíneken egyforma lesz az érdeklődés, ennek ellenére Marosvásárhelyen többen, Csíkszeredában pedig kevesebben jelentkeztek. Marosvásárhely régióként vonzó más régióból származó hallgatóknak is, Csíkszereda egyetemi lehetőségként nem vonzó a Maros menti, Szamos menti, Körös menti fiataloknak, nem jellemző az, hogy Erdély szórványrégióiból Csíkszeredába mennének a diákok tanulni. A csíkszeredai egyetem diáksága a közvetlen térségből kerül ki, és mivel ott roppant rossz érettségi eredmény volt, ez meglátszott a jelentkezők létszámán is. Vásárhely az elvesztett hallgatókat érdekes módon kompenzálta. Az átrendeződésnek egy jó oldala is van, amint a kollégák is jelzik, a nehéz érettségi után sokkal jobban felkészültek az elsőéveseink, akik most bejutottak az egyetemre, valószínű, hogy sokkal nagyobb százalékban el tudják végezni, tehát kisebb lesz a lemorzsolódás, ami nem rossz dolog.
Infrastrukturális fejlesztések szintjén mi volna a következő lépés?
Marosvásárhelyen az infrastrukturális fejlesztés első lépése az a diákbentlakás lenne. Eredetileg 240-300 helyre terveztük az épületet, úgy hisszük, hogy az első fázisban mindenképpen kielégíti az igényeket, de emellé meg kell teremteni a létezési feltételeket, biztosítani kell azt, hogy ott lehessen megfelelő módon étkezni. Az egyetem eddig működtetett kantinja félmegoldás volt, mert a máshol elkészített és odaszállított ételt melegen tartották, de ezzel az eljárással számbelileg sem lehetne egy akkora tömeget kiszolgálni, ezért az új épület egyik szélére beterveztünk egy étkezdét. Olyan épületet készül majd el, amely nem is annyira impozáns, hanem inkább hasznos, közel 300 diáknak biztosít lakhatási, étkezési és tanulási feltételeket.
A bentlakás felépítésére kitűzött határidő 2014. december 31., ha eddig nem sikerül véglegesen átadni, akkor bajban leszünk, ezért a helyszíni vezetők, Székely Gyula dékán folyamatosan egyeztet a tervezővel, hogy ezt a viszonylag nyugodt, de még építkezésre nem használható téli periódust kihasználjuk.
Kutatási központ is épül?
A kutatási központ esetében ketyeg az óra, mert az egyetem együttműködési szerződést kötött egy kutatócéggel, de ez az szerződés nem volt teljesen megfelelő arra, hogy a cég európai pénzeket kapjon a központ felépítésére. Most patthelyzet alakult ki: a Sapientia bizonyos feltételrendszert igényelt, mert úgy látta biztosítva a szerződést, az EU meg azt kéri – mivel az egyetem nem vehetett részt ebben a pályázatban –, hogy a cég rendelkezzen a szükséges területtel, a Sapientia ezt nem adhatta minden feltétel nélkül. Azért mondom, hogy patthelyzet van, mert van szerződés, erre a cég nem kapott uniós támogatást, ezért még vár a terv megvalósítással, ha egyáltalán kivitelezi.
Maszol.ro

2012. december 3.

IV. Kárpát-Medencei Ökumenikus Nagytalálkozó Hajdúdorogon:
Szeretettel győzzétek le a gyűlöletet!
Krisztus-várás a Kárpátok alatt címmel 2012. december 1-jén Kárpát-Medencei Ökumenikus Nagytalálkozót tartottak Hajdúdorogon, a helyi magyar görög-katolikus közösség megalapításának 100. évfordulóját ünnepelve.
A negyedik ízben sorra kerülő nagytalálkozó alkalmával a határok által elválasztott, de hitük által összetartozó egyházak híveik védelmében emelik föl szavukat az ige és az imádság erejével – szerepel a szervezők, Tőkés László korábbi királyhágómelléki püspök, valamint Kocsis Fülöp görög-katolikus megyés püspök meghívójában.
Az ünnepi alkalom alkonyati zsolozsmával kezdődött, melyben Kocsis Fülöp püspök fogalmazta meg az összejövetel alapgondolatát: amiképpen Krisztus legyőzi a halált és győzedelmeskedik a sötétség fölött, úgy mi is Krisztus ereje által küzdhetjük le az emberi sötétséget. Krisztushoz kell kötődnünk ahhoz, hogy isteni erő ragyogjon fel a Kárpát-medencében, mondotta a házigazda. Nemes Csaba egyházügyi főtanácsadó, az ünnepség moderátora elöljáróban kijelentette: az adventi Krisztus-várás létállapotában rá kell ismernünk bűneinkre, és le kell győznünk türelmetlenségünket.
Kósa Lajos debreceni polgármester köszöntője után Tőkés László, a Kárpát-medencei ökumenikus nagytalálkozók ötletgazdája szólt az egybegyűltekhez. Az előző alkalmakat felelevenítve rámutatott arra, hogy sokszor könnyebb lenne hallgatni a bennünket ért igazságtalanságokról, de – amiképpen a házigazdák jubileumi himnuszában is áll – a szeretet szólásra késztet bennünket. Tőkés László úgy fogalmazott: nem siránkozó önsajnálatból fakad a találkozó, hanem annak bizonyosságaképpen, hogy „a gyűlölet egyetlen hatékony ellenszere a szeretet”. Ezzel kapcsolatosan kijelentette, „nem szabad hagynunk, hogy eluralkodjék rajtunk a sötétség, a gonoszság, a félelem és a csüggedés”, annál is inkább, mivel a keresztény ember Pál apostol szavait tekinti iránymutatónak: „jóval győzd meg a gonoszt” (Rm. 12, 21). Tőkés László szerint a megannyi országba szétszakított, több milliónyi kisebbségi magyarságunk ellen irányuló indulat mértéke az antiszemitizmushoz és a cigányellenességhez hasonlítható. A nagyfokú magyarellenesség miatt követeljük az emberi és nemzeti méltósághoz való elidegeníthetetlen jogainkat, amelyek megteremtésén az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is fáradozik – hangsúlyozta az erdélyi EP-képviselő.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az összetartozás fontosságát emelte ki, mondván: „ma azért sírna Mária, mert nincs együtt az, ami összetartozik, nincs együtt az, ami egymásnak van teremtve”. Szerinte a Tőkés László és Kiss-Rigó László püspökök által indított „imahadjárat” pontosan azt a célt szolgálja, hogy egymásra találjanak a felekezetek és a nemzetrészek a Kárpát-medencében.
Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a karácsony és az advent inkább szól manapság a fogyasztásról, mint az értékekről. Rávilágított arra, hogy a történelem ura nem a pénz, nem a politikum, hanem egyedül Isten. A nagytalálkozó alkalmával kárpát-medencei identitástudatunk mutatkozik meg, és megtapasztalhatjuk a szolidaritás és összetartozás erejét, miközben félelem nélkül, határozottan kiállunk jogainkért.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese a Bibliát idézte: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését” (Rm. 8,19). Sokszor a sóvárgás miatt hályogos szemünktől nem látjuk a valóságot, azt, hogy a felszabadulás rajtunk múlik, fogalmazott.
Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke hangsúlyozta: fontos, hogy összefogjanak azok az igazak, akik a mindennapi egzisztenciális nyomás ellenére készek áldozatot hozni magyarságukért.
Végül Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke a romániai magyarok nemzetiségi jogaiért szállt síkra, kiemelve az anyanyelv használatát és az önrendelkezést. A Kárpát-medencei magyar közösségek és régiók jövőképét egyedül az autonómiáért folytatott szabadságharcunk határozhatja meg. Ehhez a harchoz egységre buzdította az anyaországi és határon túli politikusokat, egyházakat és civil szervezeteket is.
A méltóságteljes ünnepség Nemzeti imánkkal és Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök, valamint Erdélyi Géza nyugalmazott felvidéki püspök áldásával zárult.
Nagyvárad,
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
K Ö Z L E M É N Y

2012. december 6.

Két jelölt száll versenybe az Erdélyi Református Egyházkerület püspöki tisztségéért
Az egyházkerület honlapján megtalálható adatok szerint a szerdán lejárt határidő előtt Kató Béla sepsiillyefalvi lelkészt, jelenlegi püspökhelyettest 12 egyházmegyei tanács jelölte a tisztségre, Székely József, a Kolozsvár alsóvárosi gyülekezet lelkésze három egyházmegyei tanács jelölését kapta.
Gyenge János, az egyházkerület illetékese az MTI-nek elmondta, a jelöltek közül az egyházkerület december 14-én tartandó közgyűlése választja meg Erdély 46. református püspökét.
A tisztséget 2000 óta betöltő Pap Gézának lejár a második mandátuma, az egyház belső szabályai szerint újabb püspöki mandátumra nem jelölhető.
Az Erdélyi Református Egyházkerülethez – a kerület saját nyilvántartása szerint – több mint 310 ezer gyülekezeti tag tartozik, köztük elenyésző azok száma, akik nem magyar anyanyelvűek.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

lapozás: 1-30 ... 211-240 | 241-270 | 271-300 ... 601-616