udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
365
találat
lapozás: 1-30 ... 211-240 | 241-270 | 271-300 ... 361-365
Névmutató:
Kerekes Károly
2010. február 15.
SZKT: stabilitás mint főfeladat
A kormánykoalíciós partner támogatja az RMDSZ régióátszervezési tervezetét, a magyarság számára fontos tervezeteket pedig el kell fogadni – hangzott el többek közt a szövetség miniparlamentjének szombati ülésén.
Több fontos törvénytervezet kidolgozásában és parlamenti elfogadtatásában való részvétel az RMDSZ legfontosabb feladata a következő időszakban, amikor a magyar érdekvédelmi szervezetnek a stabilizációs tényező szerepét kell betöltenie a román kormánykoalícióban – hangsúlyozta elnöki beszámolójában Markó Béla az RMDSZ Szövetségi Küldöttek Tanácsán (SZKT), melyre szombaton került sor Marosvásárhelyen.
Annak ellenére, hogy az RMDSZ csak másfél hónapja került partneri viszonyba a demokrata-liberálisokkal, Markó nyomatékosítani kívánta, hogy eddig még nem voltak koalíciós viszályok. Elmondta: amennyiben az RMDSZ ellenzékben maradt volna, a kormányt és intézkedéseit szabadon és sokkal élesebben bírálhatná a szövetség, ám eredménytelenül és fölöslegesen.
„Azt a megmaradt egy-két vezető tisztségben lévő emberünket is menesztették volna és készülhetnénk az újabb tiltakozó nagygyűlésekre” – mondta a szövetség elnöke. Markó beszédében a közeljövő legfontosabb feladataira is kitért. Ezek között az általános reform mellett a kisebbségek helyzetét is érintő tanügyi törvénytervezetet, régiók átszervezéséről szóló, vitát szító javaslatot, valamint a kisebbségi törvényt említette. Mint mondta, a PDL-vel való folyamatos egyeztetések ellenére is nehéz lesz keresztülvinni ezeket, de úgy látszik, a demokrata-liberálisok támogatnák a szövetség régióátszervezési projektjét.
Markó: veszélybe kerültek a magyar osztályok
Markó Béla szerint elfogadhatatlan, hogy költségmegszorítások veszélyeztessék a magyar nyelvű osztályokat. Markó példaként a marosvásárhelyi Művészeti Gimnázium helyzetét említette, ahol két magyar nyelvű osztály helyett a következő tanévben csak egyet akarnak indítani. Markó kijelentette: azon lesz, hogy a következő tanévben is változatlanul két magyar – egy zenei és egy képzőművészeti – osztály induljon a nagy múltú tanintézményben.
Leszögezte: az RMDSZ álláspontja szerint a kisebbségi, s ezen belül a magyar oktatásnak pozitív megkülönböztetésre van szüksége. Markó utalt az új tanügyi törvényre is, amelyet a parlamentnek ismét el kell fogadnia, miután az alkotmánybíróság kifogásokat emelt a korábban már megszavazott jogszabállyal szemben. A jogszabály szerint az iskolák fejkvótarendszer szerint kapnak támogatást, vagyis a diákok számával arányosan igényelhetnek finanszírozást.
A támogatás kiszámításakor egy meghatározott szorzót használnak, ami már most is magasabb a magyar gyerekek esetében, mint a románoknál, de Markó szerint ez még mindig nem elég ahhoz, hogy ne sérüljön a magyar nyelvű oktatás.
Visszatapsolt „szürke eminenciás”
Az alapszabályzat értelmében lemondó Kelemen Hunor helyében kijelölt Takács Csaba régi-új ügyvezető megerősítése csak egy formaságnak bizonyult. Annak ellenére, hogy a testület titkos szavazattal döntött a tisztséget betöltő személy kilétéről, a 90 voksoló közül mindenki megelőlegezte a bizalmat Takácsnak. Az RMDSZ szürke eminenciásaként is emlegetett politikus beszédében hangsúlyozta: a szervezetépítési munkát tartja legfontosabb feladatának. Felszólalása végén elcsukló hangon, könnyeivel küszködve adta társainak tudtára, hogy olyan csapat az RMDSZ, ahova szeretettel tér vissza. Az SZKT arról is döntött, hogy Takács előléptetésével megüresedett ügyvezető alelnöki tisztséget ezentúl Tánczos Barna foglalhatja el.
Lakatos szerint háromszoros olimpiai bajnok az RMDSZ
A szövetség úgynevezett miniparlamentjeként működő SZKT ülésén az RMDSZ tevékenységét bíráló vélemények is elhangzottak. Míg Lakatos Péter egyenesen a háromszoros olimpiai bajnok magyar vízilabdacsapatáéhoz hasonlította az RMDSZ sikereit, Kerekes Károly arra hívta fel a figyelmet, hogy ha nem veszik számításba a szociális gondokkal küszködő nyugdíjasok érdekeit, a szövetség könnyen elszakadhat választóitól.
Dáné Károly a tankönyvek hiányára és hiányosságaira hívta fel a figyelmet. Példaként említette az ötödik osztályos könyveket, melyek egy több mint másfél évtizeddel ezelőtti tanterv szerint készültek. Náznán Jenő a megdolgozatlanul hagyott földekre kiróható mezőgazdasági pótadó hátulütőjéről tartott kiselőadást, Szabó Annamária pedig az átlagéletkort is fölülmúló nyugdíjkorhatár megemelését bírálta.
A szövetség bukaresti szervezetének elnöke, Budai Richárd pedig azt rótta fel az SZKT-nak, hogy bizottságai évek óta működésképtelenek, a területi szervezetek legyengültek, a választásokon az RMDSZ pedig több százezer szavazót veszítette el. A magyar–magyar egyeztetést csak formainak nevezte, hiszen meglátásában „vannak államférfiak és vannak állatférfiak”.
Szucher Ervin. Forrás: Krónika (Kolozsvár)2010. február 24.
Politikai nyilatkozat
A hadsereg meghamisítja saját forradalmi múltját
Kerekes Károly RMDSZ-es képviselő tegnap a képviselőházban arra hívta fel a figyelmet, hogy a hadsereg meghamisítjasaját történelmét. A történelemhamisítás kivizsgálására parlamenti bizottság felállítását javasolta.
A képviselő arra a botrányra hívta fel a figyelmet, amelyet a hadsereg 1989. december 15-22. közötti időszakra vonatkozó naplója titkosításának feloldása váltott ki. Emlékeztetett, hogy ezek a hadinaplók sokáig titkosak voltak, ám a December 21. Egyesület nyomására az Európai Emberjogi Bíróság kényszerítette Romániát e dokumentumok nyilvánossá tételére.
Rámutat ugyanakkor: az említett katonai dokumentumokból kitűnik, hogy az aláírók már december 15. és 22. között diktátornak nevezték Nicolae Ceausescut, a rezsimet pedig totalitárius rendszernek. Nyilvánvaló tehát, hogy ezek a naplók utólag készültek, valamikor 1989 végén, 1990 elején. Hiszen nem tartalmazhattak kritikákat a diktátorral és rendszerével szemben azon egyszerű okból, hogy a katonaság december 15-22. között az RKP főparacsnoka parancsait hajtotta végre, hogy lőjenek a forradalmárok közé. Ezt a parancsot szó szerint teljesítették december 21-ig. Kivétel Temesvár volt.
Következésképp, jelentette ki Kerekes, a hadsereg botrányos módon meghamisítja saját forradalmi múltját. Figyelmeztet, hogy a hadsereg forradalmi múltjának megszépítésére irányuló kísérletbe jól illeszkedik az, hogy Marosvásárhelyen szobrot akarnak állítani Stefan Gusa tábornoknak. A kezdeményezők tartalékos tisztek, akik 1989. december 21-én aktív tisztek voltak Marosvásárhelyen, ahol a hadsereg hat forradalmárt lőtt le.
Történelmi igazság, hogy 1989. december 22. után a hadsereg egészen más szerepet játszott, ám az ezt megelőző napokban nem volt diktatúraellenes. Az ellenkezőjét bizonyító próbálkozás nem egyéb, mint kínos önigazolás, jelentette ki végül Kerekes Károly képviselő
(mózes) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)2010. március 2.
Összevonnák a községeket Maros megyében
A községek összevonásának ötletével rukkolt elő Marius Paşcan Maros megyei prefektus, aki szerint a saját apparátusuk eltartására is képtelen településeket életképes önkormányzatokhoz kellene csatolni. A kormánybiztos viszont tisztában van azzal, hogy a törvények lehetetlenné teszik a központosítást. Éppen ezért Paşcan hamarosan törvénymódosítást kezdeményez, amelynek elfogadásával ki lehetne iktatni a helyi referendumok megszervezését.
Vitatott kezdeményezés. Munteanu adatokkal érvelt az összevonás mellett
Fotó: A szerző felvételeA prefektus és munkatársai számadatokkal támasztották alá, hogy Maros megyében több olyan önkormányzat is létezik, amely még önmagát sem képes eltartani. Ez nem is csoda – derült ki Mircea Munteanu kabinetfőnök által ismertetett statisztikai adatokból –, több olyan község is létezik, amelyek munkaképes lakosságának java nem az adott településen dolgozik és adózik. Egy másik gondot a vállalkozók akut hiánya jelenti.
Mindenkit az állam fizet
Az öt mezőségi falut és tanyát magában foglaló Kozmatelkén például egyetlen személy dolgozik magáncégnél, a többi munkavállaló az állami szektorban helyezkedett el. A község munkakönyvvel alkalmazott lakóinak csaknem 37,5 százaléka a helyi önkormányzat alkalmazottja. „Így nem lehet gyarapítani a helyi költségvetést. Ha a községből szinte mindenki a községházán vagy az iskolában dolgozik, akkor elképzelhető, hány magánvállalkozó van. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy az is éppen kakast vagy tökmagot árul. Ha meg nincsenek beruházók, akkor nincs is, miből duzzadjon a helyi költségvetés” – vázolta fel a kozmatelki állapotokat Munteanu. Nem sokkal rózsásabb a helyzet Székelyberében sem, ahol a lakók 26,32 százaléka dolgozik a községházán.
A visszás helyzet pedig odavezetett, hogy a szűkösködő települések évek óta egy helyben topognak, és nem képesek fejlődni, mivel az önrész előteremtése nélkül uniós alapokra vagy kormánypénzekre sem képesek pályázni. „Az elmúlt évben voltak olyan önkormányzatok, amelyek egyetlen lejt sem költöttek fejlesztésre, mert egyszerűen nem volt miből. Mi több, októbertől, novembertől már az alkalmazottak fizetésére sem futotta” – részletezte Munteanu. Negatív példaként említette meg a Segesvár közelében fekvő Héjjasfalvát, ahol 2009-ben a helyi költségvetésből mindössze a községháza egyetlen termét sikerült rendbe tenni.
„Én megértem, hogy mindenki a decentralizáció mellett kardoskodik, azonban ilyen körülmények között bizonyos települések soha az életben nem fognak felzárkózni a 21. század követelményeihez” – jelentette ki Marius Paşcan, aki szerint az egyetlen megoldás a községek adminisztratív összevonása volna. Lapunk kérdésére a prefektus azonban beismerte: a jelenlegi törvénykezés nem segíti tervei megvalósítását.
„Mind a leváláshoz, mind az egyesítéshez elengedhetetlen feltétel a referendum megszervezése. A nép meg nem lenne hajlandó az összeolvasztást támogatni. Sem az a község, amely elveszítené önállóságát, sem az a település, amelynek a nyakára sóznának egy szegényebb községet” – értékelte Paşcan. A patthelyzet feloldására Maros megye prefektusa csakis a törvényhozó testület beavatkozását tartja megfelelőnek. Szerinte az nem lehet hosszú távú megoldás, hogy minden évben a szegény települések költségvetését a megyei vagy a központi hatóságok egészítsék ki.
Van más megoldás
Bárczi Győző alprefektus szerint azonban a kérdés ennél sokkal összetettebb. Paşcan helyettese elismerte, hogy a megyében valóban léteznek olyan önkormányzatok, amelyek még a saját működési költségüket sem képesek előteremteni, erre azonban Bárczi szerint semmiként nem a felszámolásuk és egybeolvasztásuk lenne a megoldás, hanem a támogatásuk.
„A megoldást nem a prefektúrának kell megtalálnia, hanem a törvényhozó testületnek. Tényleg vannak olyan községházák, amelyek részben a polgármesterek hibájából, részben a hátrányos földrajzi adottságokból egyetlen befektetőt sem voltak képesek odavonzani. Persze az még nem mentség, hogy egy község nem fekszik a főút mentén, a kistérségi társulások keretében még lenne alkalma pályázni” – vélekedett Bárczi.
Marius Paşcan elképzelése ellen foglalt állást Kerekes Károly Maros megyei RMDSZ-es képviselő is, aki szerint egy efféle, újracentralizáló elképzelés veszélyes lehet, annál is inkább, mivel a népszavazás kiiktatásával a helyi közösség döntéshozó joga sérül.
Szucher Ervin. Forrás: Krónika (Kolozsvár)2010. március 14.
Kossuth-szobrot avattak a Maros megyei Havadon
Először a domboldalon futó úton a falu központja felé ereszkedő, magyar és székely zászlók kísérte gegesi református kórust pillantotta meg a Havad központjában nagy számban összesereglett nézősereg, majd pár perc múlva a fúvószenekar Kossuth-nótákból álló kísérete mellett megérkeztek a huszárok. Félkörben sorakoztak fel, a talapzaton álló, lepellel takart szobor és az ünneplő közösség mögé: elkezdődött az ünnepély. A március 15-i, március 14-én, különleges a hagyományosban. Mert Havad községben e vasárnapon szobrot avattak: Kossuth Lajos szobrát, Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész alkotását, amelynek felavatására eljöttek a község, a megye elöljárói, az RMDSZ országos szintű vezetői. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Kelemen Atilla és Kerekes Károly parlamenti képviselők, Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke, illetve a házigazda Veress Gergely Domokos polgármester két fenyőfát ültettek a szobornak otthont adó központi parkba, majd Adorjáni Ildikó magyar szakos tanárnő ceremóniamesterségi tevékenysége alatt elkezdődött az ünnepi beszédek sorozata.
Elsőként Veress Gergely Domokos lépett az emelvényre, aki a tavasz, a szabadságharc és az összefogás tematikái köré építette mondandóját.
– Az ünnepnek van egy olyan vetülete is, amelyről gyakran megfeledkezünk: és ez a véres események mögül a megváltás örök reménységével kitündöklő tavasz. Ezelőtt 162 évvel hitték, hogy a változás elhozhatja a békét. Nincs olyan ünnepünk, amely mélyebb és magyarabb lenne március tizenötödikénél. A lélek lármafái gyúltak ki a szívekben, mert üzent a haza. Most is üzen: összefogást, közös munkát, emberséget, szeretetet. Ez a szobor a magyar összefogás tanúja, mely jelenünket, jövőnket meghatározza, és azt mutatja, hogy az elöregedés ellenére életképesek vagyunk, lehet jövőképünk. Ünnepeljük e napon az életet, legyen a szobor összmagyarságunk, összetartozásunk jelképe! – mondta beszédében a polgármester, majd Markó Bélával közösen leleplezték a művet, Hunyadi László szobrászművész alkotását.
Nem sok helyen áll Kossuth-szobor Erdélyben, Marosvásárhelyen még az utcanév körül is komoly gondok vannak – szólt a hallgatósághoz az RMDSZ elnöke. – Havad példát mutat. '48 számunkra egy szimbólum, és erre a szimbólumra szükségünk van. Kiemelkedő alakja Petőfi, Széchenyi, de a forradalom lényegét talán legteljesebben Kossuth fejezi ki. Megvolt benne a bölcsesség, hogy a reformokat, a tettvágyat összefogja. Nem csak vezető, hanem egyik legfontosabb gondolkodónk is, a Duna-konföderáció megálmodója. A történelem nagy csodája, hogy regimentje mégsem fogyott el. Itt vagyunk, és olyan dolgokat kell véghez vinnünk, amelyeket ő alkotott meg egykoron. – Azt is ünnepeljük, hogy élnek itt olyan emberek, akik mertek merészet és nagyot álmodni – tette hozzá dr. Kelemen Atilla. – Mert 2010-ben az Európai Unióban még vannak olyan erők, amelyek a hisztériáig nyúlóan képesek akadályozni azt, hogy Kossuth Lajosról újra utcát nevezzünk el. Pedig szobra áll Washingtonban, New Yorkban, Tokióban, Ausztráliában, és a világ mint az egyik nagy, demokratikus gondolkodót tiszteli. Minket azonban nem vigasztalhat, hogy műveletlen emberekkel vagyunk körülvéve. Hiszem, hogy a magyarságnak még sok évszázadon keresztül lesz jövője, hiszen hány nagy nép tűnt el, és mi még mindig itt vagyunk. Kerekes Károly szerint jogunk van szobrokat és emlékműveket állítani. – Nem azért állítunk szobrokat, mert ez divat vagy ez a mániánk. Hanem azért, mert a műből a megidézett személyiség szól hozzánk: hogy egyek vagyunk és oszthatatlanok. Hogy semmit sem fogunk tálcán megkapni. Hogy nem elég, ha csak álmodunk, cselekednünk is kell. És többre vagyunk képesek, mint gondolnánk. Hogy gyengék vagyunk-e vagy erősek, az csak a hozzáállásunkon múlik. Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke a betegsége miatt hiányzó Lokodi Edit elnök asszony üzenetét olvasta fel, amelyben a székelyek tízparancsolatáról és az annak parancsolatait vigyázó Veress Gergely Domokos polgármesterről írt – mert fontos a becsület, a hűség, a magyar nyelvhez való rendületlen ragaszkodás, a tettek igazsága, a közvagyon szentsége. Buksa Ferenc rigmányi lelkész szerint a magyar nemzet szabadságot, egyenlőséget, testvériséget kíván ma is, Nagy Attila havadi lelkipásztor rövid áhítatában hozzátette: a keresztény magyarság a világiasodásba süllyedt, és égetően fontos az Istenhez való visszatérése, amely nélkül boldogabb jövendőre nem számíthatunk. Kossuth Lajos életútját Tőkés Attila gegesi lelkész ismertette, majd a dalárda műsora, László János tanár szavalata, az oklevelek kiosztása és a szobor megkoszorúzása után a magyarok világhimnusza, a Himnusz és a székely himnusz eléneklésével ért véget a tavaszi hűvösben szívmelengető, kellőképpen rövid és nívós ünnepség, melyet vigyáztak a havadi dombok, a Magyar Királyi Marosvásárhelyi 9. Hagyományőrző Huszárezred, a Torboszlói Lófők és helyi hagyományőrzők lovasai, őrzött a felhőkön túli égbolt és a megidézett elődök szellemisége – talán szelleme – is.
Nagy Botond, Népújság. Forrás: erdély.ma2010. március 23.
Victor Ponta megalázta a székelyeket, kérjen bocsánatot
A március 20-i maroshévízi események nyomán mi, Maros, Hargita és Kovászna megye – régió, melyet évszázadok óta Székelyföldként tartanak számon – magyar nemzetiségű lakosságának képviselői hasznosnak ítéltük, hogy ilyen módon tolmácsoljuk üzenetünket a Szociáldemokrata Párt elnökének, Victor Pontának, a három megye román képviselői által szervezett nagygyűlésen elhangzott beszédére reagálva, ahol egyértelműen kifejtette, hogy számára Székelyföld nem létezik.
NY I L A T K O Z A T
A marosvásárhelyi tragikus események után 20 évvel sajnálattal vettük tudomásul Victor Ponta SZDP pártelnök nyilatkozatát. Az említett párt elnöki tisztségébe való megválasztásakor abban reménykedtünk – mint egyébként a román állampolgárok zöme – hogy végre megszabadítja ezt a politikai alakulatot a ceausiszta-kommunista beidegződésektől, egy baloldali párt ideológiáját propagálva pedig hozzájárul a többségi lakosság és a nemzeti kisebbségi közösségek közötti kölcsönös megértési viszony megerősítéséhez.
Ez úton is tájékoztatni szeretnénk az elnök urat, hogy ez a realitás, Románia különböző elismert területeinek (régióinak) elnevezése, létezik az ő akarata ellenére is. Ilyen értelemben van: Fogaras országa, Barcaság, Hátszeg, Mócvidék, Bánság, Körösvidék, Máramaros, Bukovina, Dobrudzsa, Munténia, Olténia. Miként a Székelyföld, ezek is olyan realitások, melyek az idők végezetéig létezni fognak.
Emlékeztetni szeretnénk az erdélyi románok nagy politikusának nyilatkozatára, akit egyébként minden román írástudó ember ismer. Iuliu Maniu az egységes román állam létrejöttekor jelentett ki: „Elnyomottakból nem válunk elnyomókká.”
Mi, a székelység legitim képviselői 20 éve küzdünk e közösség jogos követeléseinek törvényesítéséért, felhasználva e célra a politikai viták demokratikus fórumát: a parlament szószékét.
Jelenlétünkkel ma bizonyítani szeretnénk – ha erre még egyáltalán szükség van – hogy létezünk az ön akarata és beleegyezése nélkül is. Éppen ezért a székelyföldi békés együttélési légkör visszaállítása érdekében kérjük Victor Ponta elnök úr nyilvános bocsánatkérését a Maroshévízen elkövetett „hibáért”, amellyel megalázott egy békés közösséget.
Kelemen Hunor – képviselő, Hargita megye
Antal István – képviselő, Hargita megye
Pál Árpád – képviselő, Hargita megye
Kelemen Atilla – képviselő, Maros megye
Kerekes Károly – képviselő, Maros megye
Olosz Gergely – képviselő, Kovászna megye
Márton Árpád – képviselő, Kovászna megye. Forrás: Erdély.ma2010. március 31.
Székelybő
Székelybőben - ahol mindössze 57 lakóház van, ebből is csak 41-et laknak állandó jelleggel - 2004-ben még úgy tűnt, hogy megállt az idő, stagnál az egykor pusztulásra ítélt falu, elfelejtkezett róluk az önkormányzat, a megye, az állami vezetés, önerőből pedig nem képesek talpra állni.
Ám a Gondviselés amiképpen megmentette a falut a Ceauşescu érában a falurombolástól - amikor a falu lakosságát Nyárádszereda tömblakásaiba tervezték beköltöztetni, a házakat pedig a földdel egyenlővé tenni - , ugyanúgy másodjára is közbelépett.
2005-ben megalakult a Székelybőért Egyesület és tagjai kitartó, áldozatos munkával szép eredményeket értek el a falu újjáélesztésében.
„Szülötte szülőm vagy
áldott szülőföld,
de megtartó vigyázód
én leszek neked.”
(Magyari Lajos)
Először 2006 februárjában a feledésbe merült Kosaras bált szervezték meg, 80 személy gyűlt össze, helybéliek 16-an. A sikeren felbuzdulva azóta évente megtartják.
Még ebben az évben falumonográfia kiadását határozták el és belefogtak az anyaggyűjtésbe: Papp Enikő, akinek nagymamája Székelybőben élt, valamint a falu szülöttei: Donkoné Simon Judit és Szente Kinga.
Testvérvárosi kapcsolat kialakítását kezdeményezték a magyarországi Bő községgel, egyelőre nem járt sikerrel.
2007-ben ünnepelte a falu a 675 éves jubileumát.
Falutalálkozót szerveztek: felújították a Kultúrházat, kiadták a SZÉKELYBŐ a százlelkes kicsi falu 1332 – 2007 c. monográfiát és Emlékművet állítottak a világháborús hősöknek.
„Távol mezőn és dombon és hegyen
Alusznak ők és sírjuk jeltelen.
És tenger mélyén és sivatagon
És nincs kereszt fölöttük, nincs halom!”
/Juhász Gyula/
A Kultúrotthon felújításához az Önkormányzat biztosított építkezési anyagot, a munkálatokat az egyesületi tagok és a falu lakossága végezte el. Az Emlékművet Lészai Enikő tervezte, a kivitelező a falu szülötte, Papp Zoltán, az emlékmű körül a díszkövet Kiss Lajos adományozta és rakta le, akinek a felsége, Molnár Erzsébet helybéli születésű.
Hálaadó ökumenikus Istentisztelet után az Emlékmű leleplezése, megáldása történt. A helyi születésű Gábor József ny. segédtiszt tartott megemlékezést, akinek nagyapja is a hősi halottak között van. Beszédet mondott Kerekes Károly országgyűlési képviselő, Borbély Mihály, Nyárádszereda alpolgármestere.
Megjelent az ünnepségen a román televízió magyar nyelvű szerkesztősége, Tófalvi Zoltán irányításával, a marosvásárhelyi Népújságtól Kilyén Attila újságíró, Magyarországról Váradi Péter Pál híres fotóművész, az Erdély – Székelyföld c. albumok szerzője.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével a nyárádszeredai önkormányzat 12 tanácsosa és Nagy Zsigmond jegyző, aki elmondta, hogy az egyesület jelentős anyagi támogatásban részesült a kultúrotthon felújításánál. Ebben nagy részt vállalt Molnár Sándor tanácsos, falufelelős, egyesületi tag.
Ezen a jubileumi ünnepségen Érd megyei jogú város ajándékát, egy hímzett nemzeti zászlót Dr. Aradszki András alpolgármester adta át. Forrás: szekelybo.ro/szekelybo/index/helyzetkep2010. május 7.
Robbanásveszély
Miközben egyre többen beszélnek a kormányátalakítás lehetőségéről és szükségességéről, a PD- L+RMDSZ+függetlenek szövetséget a robbanás veszélye fenyegeti, miután sorozatos az átverés: a demokraták a magyarokat, a függetlenek, Gabriel Oprea vezényletével, mindenkit becsaptak.
Tegnapelőtt tört ki a botrány a koalícióban, miután a képviselőház tanügyi bizottsága elvetette azt az RMDSZ általszorgalmazott kitételt, hogy a történelmet és földrajzot anyanyelvükön tanulhassák a magyar gyermekek az elemitől érettségiig. A szavazás eredménye annál fájdalmasabb volt az RMDSZ számára, mivel éppen az egyik demokrata- liberális képviselő szavazata "segített" kigyomlálni a törvényből a kisebbségek számára oly fontos cikkelyt.
A "retorzió" nem maradt el. Az RMDSZ, a PD-L árulását büntetendő, a szenátusban leblokkolta a nyugdíjtörvény vitáját. Ugyancsak a szenátusban történt a függetlenek pálfordulása, akik az ellenzékkel karöltve megszavaztak egy olyan módosítást, amely öt évvel csökkentené a nemzetvédelem és hadsereg alkalmazásában levők nyugdíjkorhatárát.
Tehát egy nap alatt két "árulás" is történt. Erre reagált Markó Béla RMDSZ- elnök, aki szerint veszélyben a koalíciós szolidaritás. Amiben van valami, ugyanis egyes demokraták máris arról beszélnek, hogy a liberálisokkal kellene szövetkezni, amire, legalábbis egyelőre, a szabadelvűek vezére nem hajlandó.
Forrong a koalíció, minden pillanatban robbanásveszélynek van kitéve. Az RMDSZ szerint a demokraták árulták el a koalíciós egyezséget, a demokraták szerint a függetlenek elárulták az egész koalíciót, a volt liberális tanügyminiszter pedig tegnap reggel az RMDSZ zsarolásáról szónokolt, mellét döngetve, hogy az ő fungálása idején állítólag ugyancsak koalíciós robbantással próbálta "bezsarolni" a törvénybe az anyanyelvű földrajz- és történelemoktatást, amit ő természetesen hősiesen kivédett.
A bokszmeccs korántsem ért véget, a fejlemények akár óráról órára változhatnak. Még az is megtörténhet, hogy valami csoda folytán a törvény végleges formájában benne lesz az RMDSZ által szorgalmazott kitétel.
Végül is nem rossz, ha az RMDSZ nem nyeli le a demokrata békát, azonban egyet kell értenünk Kerekes Károly képviselővel, aki szerint egy ilyen jelentőséggel bíró, a társadalom egészét, de főként az RMDSZ választóinak legmegbízhatóbb rétegét érintő nyugdíjtörvényt talán mégsem kellene politikai eszköznek használni a PD-L-vel való iszapbirkózásban.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)2010. június 2.
Állásfoglalás
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség keretében működő Szociáldemokrata Tömörülés Maros megyei szervezete, a Kereszténydemokrata Tömörülés városi szervezete, a Maros Megyei Kisgazdák Egyesülete, a Volt Politikai Elítéltek Egyesülete, a Nők a Nőkért Egyesület támogatja Kerekes Károly parlamenti képviselőt a nyugdíjak megcsonkítására vonatkozó álláspontjában.
A nyugdíjak, az állami alkalmazottak bére, valamint a gyereknevelési pótlékok lefaragása a lakosság nagy részének az elszegényedését vonja maga után.
A nyugdíjak, valamint az állami alkalmazottak bére munkával szerzett jog, illetve magántulajdon, ennek a megcsonkítását törvénytelennek tartjuk, sőt, alkotmányellenesnek.
Kérjük az RMDSZ parlamenti képviseletét, tegyen meg mindent azért, hogy a kormány ezt az intézkedését vonja vissza, hiszen erre még a rendszerváltás előtt sem volt példa.
A Szociáldemokrata Tömörülés nevében Gál Éva, a Kereszténydemokrata tömörülés városi szervezete nevében Mózes Levente, a Maros megyei kisgazdák nevében András Árpád, a Volt Politikai Elítéltek nevében Gráma János, a Nők a Nőkért Egyesület nevében Szabó Annamária
Népújság (Marosvásárhely)2010. június 11.
„Kicsi” az esélye, hogy az RMDSZ megszavazza a bizalmatlansági indítványt.
Kelemen Attila, RMDSZ-es képviselő azt mondta a tiltakozók üzenetét tolmácsoló szakszervezeti vezetőknek, hogy az RMDSZ legfontosabb vezetői hétfőn döntenek arról, hogyan szavazzanak a bizalmatlansági indítványról, de „kicsi az esélye”, hogy igennel voksoljanak.
Több mint száz szakszervezeti tag tartott sztrájkőrséget a marosvásárhelyi RMDSZ-székháznál, majd átvonultak a városközponton a képviselők és szenátorok irodáihoz. Útközben és a helyszínen azt kiabálták: „Gyertek ki hazaárulók”, „Tolvajok”, „Hazugok”, „Gyávák”, „Le a tolvaj kormánnyal”, „Le Băsescuval”, „Boc, Boc, Boc ajtódhoz hoztuk a lemondó levelet”, tájékoztat a MEDIAFAX tudósítója.
A Közigazgatási Palotánál egy küldöttség bement Kelemen Attila Maros megyei képviselő irodájába és átadtak a kérést, hogy szavazza meg bizalmatlansági indítványt.
Ioan Hasasiu, a Maros megyei Nyugdíjasok Szakszervezetének elnöke azt mondta el a képviselőnek, hogy törvénytelen a nyugdíjak levágása.
Kelemen igazat adott, de kifejtette, az Alkotmánybíróság mondja ki ebben a kérdésben a végső szót.
Elmondta, az RMDSZ legfontosabb vezetői hétfőn 11.00 órától ülnek össze és döntenek arról, hogyan szavaznak majd a bizalmatlansági indítványról. Ő elmondja az elégedetlenségeket, de fegyelmezett politikusként azt teszi majd, amit az RMDSZ döntése megkíván.
Utóbb hozzátette, „kicsi az esélye”, hogy az RMDSZ megszavazza a bizalmatlansági indítványt.
A küldöttség bement Frunda György szenátor irodájába is, de csak irodavezetőjét találták, aki elmondta, jelenleg nincs ott, csak 11 után tudja fogadni őket, s így a tiltakozók úgy döntöttek, átmennek a PD-L-székházához.
Itt a megyei szervezet alelnöke Vasile Filimon fogadta őket.
Călin Orlando Cociş, a CNSLR Frăţia Maros megyei elnöke elmondta , hogy Filimon az elmúlt 20 év „rablásai” miatt tett szemrehányást a szakszervezeteknek.
Cociş kifejtette, elfogadhatatlannak tartja, hogy a szakszervezeteket vádolják, és szégyellniük kellene magukat azoknak, akik loptak az elmúlt 20 évben.
Marosvásárhelyen körülbelül 80 szakszervezeti tag tüntetett az RMDSZ-székház előtt.
Kerekes Károly képviselő elmondta a sajtónak, tud a tiltakozásról, de éppen fogadóórája van, nyugdíjasokkal kell találkoznia.
Körülbelül 10 szakszervezeti vezető próbált bemenni hozzá, de nem sikerült, közölték velük, a képviselőnek fogadóórája van, álláspontját pedig már ismertette.
Mediafax
Nyugati Jelen (Arad)2010. június 14.
400 éves a makfalvi oktatás
Az eseményt kétnapos rendezvénysorozattal ünnepelték a szellemnek, kultúrának mindig odaadással áldozó, hagyományőrző Kis-Küküllő menti községben. Szombat délelőtt a megemlékezésre, a helybeli oktatás négyévszázadát és a Wesselényi-féle iskola 175 esztendejét felidéző előadásokra, emlékbeszédekre, könyvbemutatókra, kiállításokra összpontosítottak a jubileum szervezői, az estébe nyúló délutánt és a vasárnapot főként a fiatalok műsorai, sportmegnyilvánulásai uralták.
Sok szép gondolat elhangzott, a makfalvi iskola jelen levő egykori és mai oktatói, tanulói bőven találhattak okot az örömre, nosztalgikus elérzékenyülésre, az ünnepi alkalomra közelebbről, távolabbról érkezett vendégeik, rokonok, barátok és jeles hivatalosságok szintén ráhangolódtak az emelkedettségében is családias hangulatú eseménysorra. Több helyen zajlott az ünnepség, a Gáll-kerti iskolánál, Wesselényi Miklós szobránál, a református templomban, a kultúrotthonban, mindenről még távirati stílusban sem tudósíthatunk. Azt azonban jeleznünk kell, hogy a falu tanítói, tanárai emlékére állított kopjafánál az egész napos műsorvezetést is magára vállaló Péterfi György igazgató kezdte a tisztelgést, a helyi önkormányzat nevében Vas Imre alpolgármester beszélt, és ugyanott, az iskolaudvaron, ahol a mai diákok felolvasták az egykorvolt több mint kétszáz oktató névsorát, Kiss Károly református lelkész áldását hallgathatták meg a jubilálók. Majd koszorúk is kerültek a kopjafára. Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke és Kerekes Károly, a körzet parlamenti képviselője, illetve Zsigmond Vencel polgármester is koszorúzott.
Hasonló főhajtás zajlott az iskolaalapító Wesselényi főtéri mellszobránál is, Makfalva szobrász szülötte, Suba László alkotásánál. Ott részlet is elhangzott a nagy reformer makfalviakhoz írt, 1835-ös keltezésű leveléből, amelyben a nekik szánt népiskola jövendőformáló, joggal remélt jótéteményeit is felsorolta. Érdemes idéznünk a levélből: "Légyen temérdek hálámnak még csak parányi adója az, hogy ezen szép ajándékot a dicső székely nemzet hasznára, dicsőségére szentelje. Alapuljon s emelkedjék ezen tulajdon, ezen hazafiság szentelt helyen, a székely ifjúság számára, egy nevelő, Tanító Intézet. Terjedjen ezen tudományok műhelyéből világosság. Folyjék innen férfias erő honfiaink lelkökbe, sugározzék innen értelmesség az észre, s hazafiúi melegség a szívekre." Amit már az elődök több mint négy évszázada elkezdtek a községben, határozottabban, jobb körülmények között és magasabb szinten folytatódott az új intézményben, amely megannyi megpróbáltatás, olykor hatalmi tiltások közepette is igyekezett betölteni hivatását, hűséggel szolgálni az alapító nemes szándékait. Töretlen hit, pallérozott szellem és erkölcsös, tiszta lélek segítette a helybelieket ebben. Erről az istentiszteleten is szólt az igehirdető Kiss Károly. A lelkész arra emlékeztette az ünnepszentelésre egybegyűlteket, milyen nélkülözhetetlen életünkben az Isten nevében és Isten nevével végzett nevelés. A templomi emlékezés külön színfoltja volt az iskolazászló felszentelése. Bandi Kati textilművész pár hónapos munkával készítette el a tanintézet eltűnt, talán megsemmisült eredeti zászlajának pompás hasonmását. Orbán Balázs leírását követte, a zászlómotívumok átköltésébe a Bolyai–Református Kollégium címeréből is ihletődött – vallotta az alkotó.
A kultúrotthon nagytermében jellegzetes makfalvi életképek fogadták a közönséget. Az iskola fiatal tanára, Péterfi Levente által összegyűjtött közel száz felnagyított, régi fotó érdekesen vezette be a maiakat a község múltjába. Ezt teszi A makfalvi oktatás története 1610-2010 című, alaposan dokumentált, vaskos kötet, Péterfi György és Péterfi Levente erre a napra megjelentetett könyve is. Mielőtt szerzői, beajánlói erről szóltak volna, Zsigmond Vencel polgármester köszöntötte a megjelenteket, és vázolta, mi minden érdemes kiemelt figyelemre Makfalva jelenében. A megyei tanács elnök asszonya, Lokodi Edit Emőke a helyi iskola négyszáz évét méltatta, és mindazt, ami ennek eredményeként gazdagította a községet és lakóit. Köszöntőjében – bizonyára nem feledve a falu jelenlegi zaklatott állapotát – a radikalizálódástól óvta, békére, harmóniára biztatta a makfalviakat. Kerekes Károly RMDSZ-es parlamenti képviselő az oktatók, általában a zászlóvivők nemzetépítő szerepének fontosságát hangsúlyozta. Wesselényi példája azt üzeni a maiaknak, hogy a megkezdett reformot folytatni kell, mondotta. Köszöntővel érkezett Márton Zoltán, a szovátai Teleki Oktatási Központ vezetője is. Gondolatait konkrét segítséggel tetézte, az évforduló alkalmából taneszköz-adományt ajánlott fel a helybeli iskolának 800 euró értékben.
Összefogás, közadakozás nyomán tudott megjelenni a már említett jelentős kötet is. Apa és fia kezdeményezéséről Fülöp Irén nyugalmazott tanárnő beszélt, visszatekintve az iskola és a falu múltjára is. Az egyik szerző, Péterfi György az emlékkönyv indítékait részletezte. A hiánypótló dokumentumnak is tekinthető kötet emlék a régieknek, remény a maiaknak, biztatás az ezután jövőknek, hangsúlyozta. A kiadványt Kiss Károly is méltatta.
Egy másik könyv is napvilágot látott a jubileumra. A művészeti berkekben is nagyra becsült Makfalva Tordán élő fia, Suba László Makfalvától Tordáig című kötete átfogó önvallomás és visszapillantás a gyermek- és ifjúkorra, arra a szellemi hagyatékra, amivel a község feltarisznyálta, művészi pályájának forrásvidékére. A szobrász, keramikus, néprajzi szerző életművéről született írásokat is közlő kötetet Nagy Miklós Kund méltatta. Suba László újabb műveivel is megajándékozta szülőfaluját. A központi parkban Dózsa György szobormása és a Lány gyümölccsel köztéri alkotás közelében két méretes cserefa faragványa közvetíti a művész jelképes üzenetét.
Lelkes öregdiákok is szót kértek. Dr. Mátyus András nyugalmazott főorvos iskoláskori emlékeit idézte fel és a nagy elődök emléke előtt tisztelgett. Simon Katalin verset írt erre az alkalomra. Bernád Ilona az iskolától és a falutól kapott kincseket sorolta, amelyek gazdag gyógyító tevékenységben és könyves termésben kamatoztak. Suba Mária a makfalvi népművészet gazdagságát dicsérte, különös tekintettel a szőttesekre, varrottasokra, amelyekből ilyenkor, de máskor is bármikor szép kiállítás hozható össze.
Az ünnep eltelt. A folytonosság nem szakadhat meg. Nap mint nap gondolni kell a következő évszázadokra.
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)2010. június 14.
Ma dől el a Boc-kormány sorsa
A parlament ma szavaz az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítványról, amelynek megszavazása a Boc-kabinet másodszori bukását jelentheti, elutasítása esetén azonban a parlament által is automatikusan elfogadottnak tekinthetők a kabinet által javasolt drasztikus megszorító intézkedések. Az ellenzék azt követően nyújtott be bizalmatlansági indítványt az Emil Boc vezette kormány ellen, hogy az „felelősségvállalási” eljárás keretében terjesztette a parlament elé a vonatkozó jogszabály-tervezeteket. Miközben mindenki türelmetlenül várja a mai szavazás eredményét, a sajtóban folynak a találgatások arról, hogy a honatyák, és az általuk képviselt politikai alakulatok milyen álláspontot fognak tanúsítani a várhatóan titkos szavazás során.
Emil Boc miniszterelnök tegnap délután még egy utolsó egyeztetésre várta a demokrata-liberális párti képviselőket, akik többségének a meggyőződése, hogy az ellenzék kezdeményezése nem jár majd sikerrel. A kormány elsősorban a demokrata-liberális párti, az RMDSZ-es és a független honatyák támogatására számít, de bíznak a többi tizennyolc nemzeti kisebbség szavazatában is. Ennek ellenére azonban a Boc vezette kormányt még érhetik meglepetések, figyelembe véve, hogy egyes demokrata-liberális párti képviselők nyíltan a megszorító intézkedések ellen foglaltak állást, mint például Daniel Oajdea, aki a hétvégén kijelentette: megszavazza a bizalmatlansági indítványt, s következésképpen már hétfőn kizárták a pártból.
A Boc-kabinet megbuktatásához az ellenzéknek legkevesebb 236 szavazatra van szüksége, az előzetes számítások szerint 22 voks hiányzik ahhoz, hogy a kezdeményezésnek érvényt lehessen szerezni. A szociáldemokraták és a liberálisok azonban nagyon eltökéltnek tűnnek: Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke hétfőn közölte, mindent megtesznek az indítvány elfogadása érdekében. Hasonlóképpen vélekedik a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, Crin Antonescu is, aki tegnap bejelentette, hogy megszavazzák a PSD–PC indítványát. A PNL Kolozs megyei szervezete egyébként hétfőn közölte: az elmúlt napokban 40 ezer aláírást gyűjtött össze a megszorító intézkedések ellen.
Az RMDSZ kitart partnere mellett
Az RMDSZ kitart kormánykoalíciós partnere mellett, és a bizalmatlansági indítvány elutasítása mellett fog szavazni – jelentette be tegnap Markó Béla miniszterelnök-helyettes. „Az RMDSZ kormányalkotó tényező, így természetes, hogy nem szavazhatja meg az indítványt. Ez esetben ki kellene lépnie a kormányból, így jelen pillanatban nem tevődik fel a koalícióval szembeni szolidaritás hiánya” – nyilatkozta az RMDSZ elnöke a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) tegnapi ülését követően. Markó Béla elmondása szerint az RMDSZ parlamenti frakciói múlt héten megvitatták a kérdést, és úgy döntöttek, hogy az általuk javasolt módosításokkal támogatják a megszorító intézkedéseket.
A SZÁT tegnap elemezte a világgazdasági válság nyomán Romániában kialakult helyzetet, és többek között, megállapította: a nyilvánosságra hozott makrogazdasági mutatókból és előrejelzésekből kiderül, hogy a román gazdasági helyzet a vártnál kedvezőtlenebb. Mindezek következtében szükség volt a nemzetközi pénzügyi intézetekkel megkötött hitelszerződésekben igényelt közel 20 milliárd eurós kölcsönre, a Valutaalappal való megegyezés által megteremtett bizalmi tőkére, még akkor is, ha a további részletek folyósítását konkrét, a megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítéséhez és kitűzött rész célok eléréséhez kötik. Fontosnak tartják, hogy az RMDSZ javaslatára sikerült a minimálfizetések és minimálnyugdíjak szintjét megőrizni, és a megszorító intézkedéseket a 2010. december 31-i határidőhöz kötni, ugyanakkor számos fontos szociális támogatási forma nem csökken.
Továbbá a SZÁT elengedhetetlenül szükségesnek véli és szorgalmazza a reformok folytatását és felgyorsítását. Ennek érdekében felkérik az RMDSZ minisztereit, államtitkárait, valamint képviselőit és szenátorait, hogy kiemelt figyelmet fordítsanak a decentralizáció felgyorsítására és kiterjesztésére, a központi közigazgatás mélyreható átszervezésére, a dekoncentrált intézmények átalakítására és a megyei tanácsok hatáskörébe utalására, az új tanügyi törvény parlamenti elfogadására és gyakorlatba ültetésére, a szociális ellátórendszer teljes reformjára, valamint a korrupció és a feketegazdaság elleni hatékony és gyors intézkedések gyakorlatba ültetésére.
A SZÁT ugyanakkor felhívja a figyelmet a gazdaságélénkítő intézkedések kiemelt szerepére a gazdasági válság leküzdésében. Továbbá indokoltnak látja, hogy a Szövetségi Képviselők Tanácsa júniusi 26-i ülésén elemezze Románia gazdasági helyzetét, és fogadjon el mélyreható válságkezelő és gazdaságélénkítő programot.
„A nyugdíj magántulajdon”
„A nyugdíj az érintett személy magántulajdonát képezi. Eddig csak a nyugdíjak befagyasztására volt példa, arra nem, hogy csökkentették volna. Ha a parlament holnap (maszerk. megj.) megszavazza az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítványt, akkor elképzelhető, hogy az RMDSZ kikerül a kormányból. Amennyiben pedig az RMDSZ támogatná az ellenzék indítványát, akkor elveszíthetjük legmegbízhatóbb szavazóbázisunkat: az idősebb nemzedéket” – nyilatkozta a Szabadság körkérdésére Kerekes Károly RMDSZ-es képviselő, hozzáfűzve: a megszorító intézkedésekre vonatkozó egyeztetés a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) megkérdezése nélkül történt. Úgy vélte, ha a megszorító intézkedések elfogadása azzal a káros következménnyel jár, hogy elveszítjük legmegbízhatóbb szavazóbázisunkat, akkor számolnunk kell a személyi felelősség kérdésével, amely ez esetben az RMDSZ vezetőségéé.
RMDSZ: felelős politikai alakulat
„Nem lenne ildomos kibújni most, a kormányzási nehézségek közepette a felelősség alól. Tudatában vagyunk a megszorító intézkedések következményeinek. A kormánynak viszont az a feladata, hogy kivezesse az országot a gazdasági válságból. Ha a megszorító intézkedések az adóemelésre vonatkoztak volna, ez a fizetések és a nyugdíjak reálértékének csökkenéséhez vezet. Remélhetőleg ezeket az intézkedéseket év végéig fel lehet oldani. Ugyanakkor szükség van a közigazgatás hatékonyabbá tételére, illetve az ésszerű humánerőforrás-gazdálkodásra, ez pedig leépítésekhez vezethet” – vélekedett Olosz Gergely, a képviselőház RMDSZ-frakciójának vezetője. Mint fogalmazott, a megszorító intézkedések mellett a kormány feladata az, hogy a gazdaság élénkítésére vonatkozó intézkedéseket hozzon, amely a most felszabadult munkaerőt felszívja.
Lakatos Péter képviselő a kialakult helyzet kapcsán elmondta: a megszorító intézkedéseket az államelnök közölte a kormánykoalícióval és a sajtóval. Habár Băsescu azt mondta, hogy ezeket a megszorító intézkedéseket nem lehet módosítani, az RMDSZ-nek mégis sikerült elérnie, hogy a 350 lejes minimál nyugdíj és a 600 lejes minimálbér ne csökkenjen. Ezzel az intézkedéssel 1,1 millió nyugdíjas helyzetét sikerült megkönnyíteni, vélekedett a politikus. „Nem biztos, hogy az RMDSZ vállalhatja azt, hogy a lakosság 2011-ben is lefaragott nyugdíjat kapjon. Ez majd csak október 15-e táján derül ki, amikor be kell nyújtani a jövő évi költségvetési törvényt, amely a nyugdíjpont értékét is megszabja. A kormánykoalíció felelős alakulataként kevésbé elképzelhető, hogy az RMDSZ-es honatyák az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítványt megszavaznák” – összegzett.
Megoldás: az ÁFA emelése
Máté András RMDSZ-párti képviselő kifejtette: a tervezett megszorító intézkedések csomagjában foglaltatott módosításokkal nem ért egyet. – A nyugdíjakhoz egyáltalán nem nyúltam volna hozzá, és csupán az 1000 lejt meghaladó béreket csökkentettem volna – hangsúlyozta a politikus. Véleménye szerint megfelelő megoldás lett volna az általános forgalmi adó (ÁFA) 2–3 százalékkal való emelése, az RMDSZ-es honatya nem módosított volna azonban az élelmiszerekre kivetett illetéken. Máté Andrást az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítvány parlamenti szavazásán tanúsítandó álláspontját illetően is faggattuk. A képviselő óvatosan fogalmazott, kiemelte a szavazás titkos jellegét, s kijelentette, hogy erről egyelőre nem kíván nyilatkozni.
Segítenek-e a megszorító intézkedések?
Pálfi Mózes Zoltán RMDSZ-es képviselő közölte: nincs meggyőződve a népszerűtlen intézkedéscsomag szükségességéről. – Nem tudom, mennyire segítenek majd, mennyire javítanak az ország gazdasági helyzetén ezek – mondta a politikus. Románia gazdasági helyzete, az időszerű kérdések és problémák olyannyira bonyolultak, hogy lehetetlen néhány perc alatt leegyszerűsített válaszokat adni, válságkezelő megoldásokat megfogalmazni – válaszolt a képviselő. Pálfi Mózes Zoltán a bizalmatlansági indítvány elfogadására, avagy elutasítására irányuló álláspontját nem árulta el, hangsúlyozta a szavazás titkos mivoltát.
A gazdasági mutatók elemzéséből kiderült, hogy Románia rendkívül súlyos gazdasági helyzetben van – nyilatkozta lapunknak Kötő József RMDSZ-párti képviselő. Megpróbáltunk külföldi megoldásokat is figyelemmel követni, hiszen már Japánban, vagy Spanyolországban is jelentkezett a „görög szindróma” – folytatta a politikus. – A tapasztalat azt mutatja, hogy a közszféra átszervezése , az állami alkalmazottak számának csökkentése a sürgősségi intézkedések egyike, és ezt az utat a román kormánynak sem állt módjában elkerülni – magyarázta. Továbbá, nem egy közgazdász, és üzletember úgy vélekedik, hogy az ÁFA emelése a gazdaság stagnálását, sőt további romlását eredményezné – mondta a képviselő. Kötő József szerint ezek az intézkedések fájdalmas átmeneti- és kényszermegoldás részei, amelyek egyértelműen tragikus eredményekkel, így a társadalom széles rétegeinek elszegényedésével járhatnak. A válságot azonban kezelni kell, így a helyzet javítására szolgáló intézkedéseket előbb vagy utóbb gyakorlatba kell ültetni. – Már kezd szállóigévé válni, de az RMDSZ mindent megtett annak érdekében, hogy a kisnyugdíjakhoz és fizetésekhez ne nyúljanak, sajnos sikertelenül. Ennek ellentételeként kértük, hogy a válságkezelő intézkedések decemberben záruljanak le, ez a határidő bele is foglaltatott a kormány által összeállított csomagba – jelentette ki a képviselő. – Én mindenesetre szeretném meghallgatni a holnapi (maiszerk. megj.) szavazást megelőző vita érveit ahhoz, hogy szavazatomat leadhassam – válaszolt a politikus.
Alkotmányellenes a csökkentés
– Én alkotmányellesnek tartom a nyugdíjak 15 százalékos csökkentését – nyilatkozta lapunknak Frunda György RMDSZ-es szenátor. A kormány felelősséggel tartozik azért, hogy aktív válságkezelő döntéseket hozzon. Nem elegendő a fizetések és a nyugdíjak csökkentése, a közszférában eszközölt leépítések, meg kellene növelni azoknak is a számát, akik mentesülnek az átalányadó fizetése alól – jelentette ki a politikus. – A bizalmatlansági indítványt nem fogom megszavazni – kaptunk egyenes választ kérdésünkre Frunda Györgytől. Döntésemnek kettős oka van: egyrészt, újabb, mélyebb politikai válság nem oldaná meg a gazdaságit, másrészt pedig, fenntartom azt a véleményt, ha a politikában valakivel partnerségre léptél, akkor azt tiszteld is – jelentette ki a szenátor.
Szabadság (Kolozsvár)2010. augusztus 13.
Jobbik-szervezet alakul Erdélyben?
MTI
Jelenleg nem szerepel a Jobbik tervei között, de hosszú távon nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy megalapítsák a párt romániai szervezetét – mondta Szegedi Csanád, a párt európai parlamenti képviselője a România liberă című napilapnak.
A magyar politikus – aki korábban Marosvásárhelyen irodát is nyitott – elmondta: a Jobbiknak az a célja az erdélyi baráti körök megalapításával, hogy nyomást gyakoroljon az RMDSZ-re és a Magyar Polgári Pártra. Így nem zárják ki azt a lehetőséget sem, hogy a baráti körök tagjai függetlenekként indulnak majd a romániai helyhatósági választásokon.
A politikus a magyar párt erdélyi jelenlétére vonatkozó kérdés kapcsán leszögezte, hogy a Jobbik baráti köreinek célja Székelyföld területi autonómiájának megvalósítása, a magyar nyelv hivatalossá tétele, valamint a közbiztonság javítása és a roma közösség körében tapasztalható bűnözés csökkentése, de emellett új munkahelyek teremtését és a korrupció visszaszorítását is feladatuknak tekintik.
A Krónika című kolozsvári napilap tegnap Vitus Örsöt idézi, aki az EP-képviselő marosvásárhelyi irodájának vezetője. Vitus szerint azoknak a romániai magyaroknak, akik tagjai akarnak lenni a Jobbik romániai baráti köreinek, előbb a magyarországi pártba kell beiratkozniuk.
Nem így látja Kerekes Károly, az RMDSZ jogász végzettségű parlamenti képviselője, aki szerint román állampolgárok nem iratkozhatnak be magyarországi pártba. Mint ismert, Vona Gábor, a Jobbik elnöke hétvégén a gyergyószentmiklósi EMI-tábor vendége lesz. Új Magyar Szó (Bukarest)2010. augusztus 30.
Precedensértékű lehet a román ügyészségi döntés!
Nem indítanak bűnvádi eljárást Romániában azon önkormányzati képviselők ellen, akik az erdélyi Makfalva polgármesteri hivatalának homlokzatára kitűzték a székely zászlót – olvasható egy román ügyészségi határozatban, amely megállapítja, hogy a lobogó “egy történelmi közösség” jelképe.
Az erdélyi Magyar Polgári Párt (MPP) makfalvi önkormányzati frakciója tavaly decemberben határozott úgy, hogy kitűzi a Maros megyei település polgármesteri hivatalának homlokzatára a kék alapon félholdat és egy csillagot ábrázoló székely zászlót. Az önkormányzati képviselők ellen feljelentést tett a rendőrségen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben megválasztott Zsigmond Vencel polgármester. Ennek nyomán hat MPP-s önkormányzati képviselő ellen indítottak vizsgálatot, amelynek lezárásaként a segesvári bíróság keretében működő ügyészség úgy határozott: nem indítanak bűnvádi eljárást, mert a román kulturális minisztérium tájékoztatása szerint egy történelmi közösség jelképéről van szó, és a lobogó nem sorolható a fasiszta, a rasszista vagy az idegengyűlölő szimbólumok közé, amelyek használatát a 2002/31-es sürgősségi kormányrendelet tiltja.
Márton Zoltán, a Székely Nemzeti Tanács marosszéki szervezetének titkára hétfőn az MTI-nek elmondta: reméli, hogy az ügyészségi határozat eloszlatja a félelmeket a többi székelyföldi önkormányzat vezetőiben, akik eddig ódzkodtak kitűzni a zászlót a román törvények különféle értelmezésének lehetőségeitől tartva.
A jogi vita során a Maros megyei kormánybiztosi hivatal májusban felszólította a makfalvi önkormányzatot a zászló eltávolítására. A Krónika című napilap tudósítása szerint tette ezt annak ellenére, hogy a romániai törvények nem tiltják a székely zászló kitűzését a helyhatósági épületekre. Bárczi Győző Maros megyei alprefektus ennek kapcsán akkor úgy nyilatkozott, hogy “nem feltétlenül engedélyezi a törvény azt, amit nem tilt”.
Kerekes Károly, az RMDSZ parlamenti képviselője az MTI-nek elmondta: fontos előrelépésnek tekinti az ügyészi állásfoglalást a nemzetiségi szimbólumok szabad használatáért folytatott küzdelemben. Úgy véli, hogy az önkormányzatoknak használniuk kell a székely zászlót, a román törvények nem írnak elő szankciót a nemzetiségi jelképek használata esetén. erdon.ro2010. szeptember 29.
A Kossuth utca ügyében titkolózik a tanács?
A marosvásárhelyi tanács 2005-ben döntötte el, hogy a Calarasilor utcát visszakereszteli Kossuth Lajos utcává. A határozatot annak idején megóvta a Vatra Româneasca Egyesület, a Nagy-Románia Párt, az Avram Iancu Kulturális-Hazafias Egyesület és Sita Ioan volt helyi tanácsos. Négy éve folyik a per, amelyben tavaly ősszel a Legfelsőbb Bíróság helyt adott Kerekes Károly parlamenti képviselő, a marosvásárhelyi tanácsot képviselő ügyvéd azon kérelmének, hogy a pert a felfolyamodási fázisában helyezzék át egy más helységbeli Táblabíróságra. Mi történt közel egy év távlatából, hol tart jelenleg a bírósági eljárás? – kérdeztük Kerekes Károly ügyvédet.
– A Legfelsőbb Bíróság döntése az volt, hogy a craiovai Táblabíróságon folytatódjon per. Annak ellenére, hogy ez a döntés jogerős, tehát nincs helye semmilyen perorvoslati lehetőségnek, a felperesek egyike, a Vatra Româneasca Egyesület felfolyamodással fordult a döntés ellen. Nyilvánvaló a felperes is tudta, hogy nincs esélye, időhúzás céljából cselekedett így. Vártam a megbízóm, a városi tanács értesítését a tárgyalás időpontjára vonatkozóan, de többszöri érdeklődésemre az volt a válasz, hogy nem jött még idéző. Megelégelve a várakozást, hiszen közel egy év telt el azóta, hogy az iratcsomót elküldték Bukarestbe, kerülőúton megtudtam, hogy érkezett a tanácshoz egy idéző november 2-ára. De ha nem akadékoskodok, nem valószínű, hogy értesítenek. Ezt azért állítom, mert a Vatra Româneasca felfolyamodását követően a Legfelsőbb Bíróság április 27-re tűzte ki a tárgyalást. Természetesen nem tehettem le a védekezést mivel a tanács elhallgatta a tárgyalás időpontját. Erről csupán most szereztem tudomást, miután a tanács volt szíves átadni nekem a november 2-ára szóló idézőt, amivel jogomban állt tanulmányozni az ügycsomót. Ebből megtudtam, hogy a Vatra Româneasca felfolyamodási keresetét április 27-én elutasították, mert nem fizetett bélyegilletéket.
– Akkor miért van mégis egy újabb tárgyalás november 2-án?
– Azért, mert megjelent a színen egy újabb szereplő, mint beavatkozó a perbe, a Glasul Motilor nevezetű kulturális társaság, amely megsemmisítési keresetet nyújtott be az április 27-i legfelsőbb bírósági döntéssel szemben. Perrendtartási abszurditás ez a bírósági kereset, csupán az időhúzást szolgálja. Ennyire tartanának a felperesek, a Nagy Románia Párt, a Vatra Româneasca, az Avram Iancu Egyesület, Sita Ioan tanácsos a craiovai Táblabíróságtól?
– De a városi tanács jogügyi osztálya miért hallgatja el a tárgyalás időpontjait? Miért nem értesítette a bukaresti idézőkről?
– Erre kérek majd én is választ, az RMDSZ tanácsosainak megfelelő fellépését követően.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)2010. november 17.
Ki ezért a ludas?
Adrian Păunescu temetésének körülményeit megfigyelve úgy tűnik, Romániát ellepni látszik egy kommunizmus iránti nosztalgiahullám, amely az utóbbi évek államelnöki, kommunizmust elítélő diskurzusát tekintve újszerű és aggodalomra okot adó jelenség – mondta napirend előtti felszólalásában a román alsóházban Kerekes Károly Maros megyei RMDSZ-es képviselő.
„Számomra, akinek élete nagy része a kommunista terror éveire tevődött – de meggyőződésem, hogy hozzám hasonlóan sokan másoknak is – Păunescu a Ceauşescu-kultusz egyik legfontosabb éltetője és támogatója volt. Egy gyilkos rendszer legbuzgóbb megéneklője, akit halálakor irodalmi géniusznak és nem a kétszínűség géniuszának minősítettek” – szögezte le a honatya. Rámutatott: „Én magam is egy olyan kisebbséghez tartozom, amely ellen a nemzeti-kommunista főpap gyakran irányította patetikus, gyűlölködő gondolatait. E tények tükrében, és azzal együtt, hogy számos politikus, miniszter is dicsérő szavakkal nyilvánított részvétet a haláleset kapcsán, felmerül a kérdés: miként értékelhető Traian Băsescu hasonló gesztusa, aki alig öt éve a Tismăneanu-jelentés bemutatásakor a parlamentben, név szerint említette Adrian Păunescu nevét a gyilkos és illegitim rendszer támogatóinak sorában? Fölöttébb elkeserítő, hogy a politikai elit egy lépéssel megint le van maradva. Annak ellenére, hogy legtöbbjüknek egyáltalán nem kedvez eme nosztalgiahullám, nem hajlandó erről tudomást szerezni. Ellenben sietve csatlakozik ahhoz az amorf tömeghez, amely a hazugságot bálványozza és a tisztességtelenséget erényként ünnepli” – összegezte Kerekes.
Ami a „Romániát ellepni látszó kommunizmus iránti nosztalgiahullámot” illeti, a sokadik mandátumát töltő RMDSZ-képviselő joggal fogalmazza meg az ország törvényhozásában aggodalmait és joggal mutat ujjal arra a politikai elitre, amely e nosztalgiát nagy mértékben táplálja dőzsölésével, kivagyiságával, korruptságával, immoralitásával és arroganciájával, azonban Kerekes elfelejti, hogy ő maga is oszlopos tagja immár sok éve eme „elitnek”. Ugyancsak mellőzi azt a tényt, hogy a többé-kevésbé kiszámítható, egzisztenciális biztonságot nyújtó diktatúra iránti nosztalgiát a jelenlegi kormányzat és hatalom – amelynek az RMDSZ is aktív részese – dilettantizmusa szintúgy erősíti. Reggeli Újság (Nagyvárad)2010. november 18.
Szentségtörés Paunescut Eminescuhoz hasonlítani
Személyes vélemény a "nemzet bárdjáról"
Kerekes Károly RMDSZ-képviselő kedden a képviselőház plénumában egyéni véleményt fejtett ki az Adrian Paunescu halála körüli felhajtásról, amely, mint mondta, azt az érzést keltette benne, hogy "Romániát a kommunizmus iránti nosztalgiahullám lepte be", bár az államelnök nyilvánosan elítélte a bukott rezsimet.
"Számomra, aki életem nagy részét a kommunista terror alatt éltem le (…), a "nagy" Adrian Paunescu a Ceausescu-kultusz egyik legkiemelkedőbb fenntartója volt és marad".
A képviselő szerint az igazi nagyokhoz képest Paunescu csupán "egy érzelgős fűzfapoéta, s Eminescuhoz vagy a többi nagy költőhöz hasonlítani egyenesen szentségtörés". Elismeri: a tömegek melodramatikus irányításában zseni volt, meg tudta fertőzni a fiatalokat az "isteni Kondukátor" iránti imádattal, és a párt istenítésével.
A könnyes arcokat nézve, mondta a továbbiakban, a hideg futkosott a hátán, s kiábrándítónak nevezte, hogy rabságban élő embereket vesznek rá arra, hogy stadionokban a szabadságról énekeljenek, hogy ódákat zengedezzenek a békéről, miközben az emberek elleni "háború" alattomban elkezdődött. S elítélendőnek nevezte, hogy "egy ilyen embert a román nyelv hősének és nem az elárulójának, nem az agresszort kiszolgáló kettős ügynöknek neveznek".
A képviselő ezután rámutatott: ő maga is egy olyan kisebbség tagja, amely ellen nemegyszer intézett gyűlölettel teli támadást a nemzeti kommunizmus főmuftija. Ezért aggasztja a televíziók által elkábított emberek passzivitása, miközben a Paunescuról szóló dicshimnuszokat hallgatják, s számos politikus, élen az államfővel, kondoleált a költő koporsójánál. Kerekes felteszi a költői kérdést: hogyan lehet értelmezni ezt a gesztust, mikor öt évvel ezelőtt a parlamentben, amikor felolvasta a Tismaneanu-jelentést, Traian Basescu Adrian Paunescut a "kriminális és illegitim rezsim" nyílt támogatójának nevezte.
"Aggaszt, hogy a politikai elit újra lépéshátrányba került. Még ha ez a nosztalgiahullám ártalmas is a többségre nézve, nem akarja tudatosítani ezt a jelenséget. Inkább azok mellé sorakozik fel, akik idealizálják a hamisságot és a méltóság hiányát erénynek nevezik" – mondta végül Kerekes Károly.
Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely)2011. március 2.
Ismét elnapolták a tárgyalást
A 2006 februárjától tartó per végső szakaszába ért. A 2005 októberében meghozott marosvásárhelyi tanácsi határozat alapján az 1984-ben Calarasilor névre változtatott Kossuth Lajos utca visszakapta volna eredeti nevét, de a román nacionalista erőket képviselő Nagy-Románia Párt, a Vatra Româneasca Egyesület, az Avram Iancu Egyesület és Sita Ioan NRP-s tanácsos megtámadta a közigazgatási bíróságon a marosvásárhelyi tanács határozatát. A marosvásárhelyi bíróságokon lefolytatott tárgyalások során a tanács jogi képviseletét ellátó Kerekes Károly parlamenti képviselőnek minden alkalommal szembesülnie kellett a durva nacionalista támadásokkal. A Kossuth-ellenes hangulat-keltésben meghatározó szerepet játszott a Cuvântul liber napilap, amely minden tárgyalás előtt gyalázkodó Kossuth-ellenes cikkeket közölt, amely, sajnos, megtette hatását a román olvasók többségének körében. Az ilyen környezetben a bírák sem lehettek elfogulatlanok, tárgyilagos magatartásukat megmérgezte a durva nacionalista hangulatkeltés, ezért szükséges volt elhelyeztetni a pert Marosvásárhelyről. A Legfelső Semmítőszék a Craiovai Fellebbviteli Bíróságra helyezte az ügy tárgyalását. A február 28-ára kitűzött tárgyaláson a Kossuth utcanevet ellenzők nem jelentek meg, halasztást kértek azon a címen, hogy ügyvédet akarnak fogadni. Különben a megfogadandó ügyvédjük egészen biztosan most sem lesz más, mint aki 5 éve képviseli őket, de időhúzás céljából minden új tárgyalási fokon eljátsszák ezt a jelenetet. De ez alkalommal a craiovai bíróság nem értett egyet az időhúzás ezen formájával, és elutasította a halasztási kérelmüket. A tárgyaláson kiderült, hogy megjelent a színen egy beavatkozó is a nacionalista kórus oldalán, a Glasul Motilor Egyesület, amely a polgári perrendtartási szabályok szerint részt vehet a per ezen utolsó, felfolyamodási fázisában is. Ez első alkalommal kér halasztást a jogi képviselet biztosítása címén, tehát kérelmét nem utasíthatta el a craiovai bíróság. A tárgyalást március 21-ére napolták el.
(E.K.)
Népújság (Marosvásárhely)2011. március 8.
Visszakaphatják elkobzott egyházi levéltári anyagaikat az egykori tulajdonosok
A képviselőház művelődési szakbizottsága jóváhagyta a kommunista rendszer által elkobzott egyházi levéltári anyagok visszaszolgáltatására vonatkozó törvényjavaslatot, amelynek kezdeményezői Máté András, Kerekes Károly, és Márton Árpád RMDSZ-képviselők. A kezdeményezés értelmében, az egyházak a levéltárhoz fordulhatnak dokumentumaik ügyében, a visszaszolgáltatás feltétele, hogy a püspökségek biztosítani tudják a levéltári anyagok megőrzésének és konzerválásának feltételeit. A törvény jóváhagyásáról az alsóház plénuma dönt majd. (hírszerk.)
Transindex2011. március 30.
Nacionalista nyomásgyakorlás miatt nem lesz Kossuth utca Vásárhelyen?
A craiovai táblabíróság engedett a román nacionalista szervezetek hangulatkeltésének, és úgy hozott ítéletet a marosvásárhelyi Kossuth Lajos utca ügyében, melynek értelmében a 2005-ben Călăraşilorra keresztelt utca mégsem viselheti a magyar forradalmár nevét – nyilatkozta a Krónikának az önkormányzat ügyvédje, Kerekes Károly. Az RMDSZ-es parlamenti képviselő szerint már csak egy esetleges semmisségi beadvánnyal lehetne fordítani az ügyön.
Bár az ügyvéd szerint a craiovai tárgyalás korrekt körülmények között zajlott le, nem adva lehetőséget Kossuth-ellenes kirohanásokra és magyargyalázásra, Kerekes mégis úgy érzi, a felperesek képviselőinek nyomásgyakorlása – mint ismert, az Avram Iancu Kulturális Egyesület, a Vatra Românească Szövetség, a Nagy-Románia Párt több tízfős hangoskodó csapattal képviseltették magukat a tárgyalóteremben – hozzájárult a per kimeneteléhez. „Ellenfeleim minden lehető nyomásgyakorlási eszközt igénybe vettek nemcsak Marosvásárhelyen vagy Craiován, hanem az egész országban. Nyomást gyakoroltak a bírákra a médián keresztül, illetve személyes jelenlétükkel és megnyilvánulásukkal a tárgyalóteremben is.
Számos honlapon, így az ortodox egyházhoz közel álló körök, a tartalékos katonatisztek érdekvédelmi szervezetek, újságírói szövetségek és sok más egyesület és alapítvány internetes oldalán a tárgyalás előtti napokban készítették elő a hangulatot” – magyarázta Kerekes. Szerinte valamelyest érthető is, hogy ilyen körülmények között a táblabíróság képtelen volt objektív döntést hozni. Az önkormányzat jogi képviselője szerint a csíkszeredai székely gárdás Csibi Barna bábuégetése, illetve a március 15-i beszédek körül kialakult félreértések is jócskán hozzájárultak a magyarellenes hangulatban hozott döntéshez. „Akkor, amikor a román közvélemény március 15. óta Kossuth Lajos és Avram Iancu ellenséges viszonyáról is beszél, ember legyen a talpán az a román bíró, aki igazságosan, elfogulatlanul dönt ebben az ügyben” – látta be Kerekes Károly.
Ennek ellenére jogilag mégiscsak megengedhetetlennek tartaná, ha az ítélőtábla azzal indokolná döntését, hogy az utcanév-változtatás román érdekeket vagy jogokat sért. Ha viszont azért találná jogszerűtlennek a marosvásárhelyi tanács határozatát – mint ahogy egyébként tette a Maros megyei törvényszék –, mert az önkormányzat azt sürgősségi eljárással fogadta el, akkor ezzel lényegében megsértené a helyhatóságok önrendelkezési jogát.
Politikai lépést fontolgatnak
Csegzi Sándor alpolgármester szerint, amennyiben az önkormányzat nem tehet több jogi lépést, és kénytelen elfogadni a bíróság ítéletét, ismét közigazgatási és politikai útra kellene terelnie a kérdést. „Mi korábban már kétszer megszavaztuk az utcanévcserét. Amennyiben román kollégáink között szerzünk legalább két támogatót, harmadszorra is megtehetjük. De ahhoz, hogy a határozatot életbe is tudjuk léptetni, a kérdést magas szintű politikai síkon kellene kezelni, mert a marosvásárhelyi Kossuth utca körüli hercehurca rég túlhaladta a jogi kereteket” – fejtette ki az alpolgármester.
Hasonlóan látja a helyzetet Kerekes Károly is, aki szerint Kossuth személye nem véletlenül éppen Marosvásárhelyen vált ki ellenérzést bizonyos román körökből. „Az senkit nem zavar, hogy a magyar forradalom kiemelkedő személyisége szobrot kapott Nagyszalontán, a román többségű Zilahon pedig utcát neveznek el róla. Ennek a kérdésnek Marosvásárhelyen van tétje, és ez sok mindent elárul” – vélekedett Kerekes Károly.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)2011. április 7.
Levéltári titkok
Bõ húsz évvel a rendszerváltás után, elõjönnek idõnként olyan régi beidegzõdések, amelyekrõl már azt hittük, hogy megszabadultunk tõlük. De nem olyan könnyû kinõni a reflexeket. Romániában a levéltári kutatásokkal kapcsolatos törvényi háttér az egyik legkevésbé megreformált terület, amely mai napig se szabályozza demokratikusan és átlátható szabályok szerint a dokumentumokhoz való hozzáférést, és azok kutatását. Hasonló körülmények nehezítik a kutatók munkáját a minisztériumok alárendeltségébe tartozó levéltáraknál is, ahol még mindig önkényes cerberusok õrködnek a dokumentumok fölött. Ezek az õrködõk kényük-kedvük szerint rostálják meg a kikért iratokat, és szabják meg a kutatóknak, hogy milyen idõszakra korlátozzák kutatásaikat, arra hivatkozva, hogy az igényelt levéltári anyag túlságosan nagy idõszakra terjed ki.
A hazai áldatlan levéltári állapotokra számos európai felhívás, de román állami dokumentum is rámutatott már. Idézzük fel csak a Tismãneanu-jelentés erre vonatkozó részét, amely egyértelmûen kimondja, hogy a levéltárosok szelektíven válogatják ki azokat a kutatókat, akiknek megengedik, hogy hozzáférjenek a dokumentumokhoz, de a kikért anyag tekintetében is õk maguk döntik el, hogy az igényelt kutatási anyag melyik részét bocsátják a kérelmezõ rendelkezésére, és melyiket titkolják el (nyilvánítják nem létezõnek), különbözõ jogi magyarázatokra hivatkozva. Ezzel az antidemokratikus gyakorlattal szembesültek a kommunizmus bûneit vizsgáló Tismãneanu-bizottság tagjai is, akiknek valóságos harcot kellett vívniuk a levéltárak anyaga fölött õrködõkkel, hogy hozzáférjenek a múlt rekonstruálásához elengedhetetlen történelmi dokumentumokhoz.
Azóta eltelt több mint négy év, viszont a levéltárakat továbbra is a titoktartás és a titkolózás övezi. Sajnos, egyelõre a megújhodásra való szándék sem érhetõ tetten, hiszen a minisztériumok, a különbözõ levéltári állagok gazdái - megnyilvánulásaik alapján - továbbra is a homályos viszonyok fenntartásában érdekeltek. A kommunista idõkbõl örökölt kutathatási korlátozás veszélyét - amit egyébként õk maguk alkalmaznak évtizedek óta - most õk kürtölik világgá egy törvénykezdeményezés kapcsán, ami arról szól, hogy az egyházaknak szolgáltassák vissza a kommunizmus ideje alatt tõlük egykor törvénytelenül elkobzott levéltári állagokat. Máté András és Kerekes Károly RMDSZ-es képviselõk beterjesztettek egy erre vonatkozó törvénytervezetet, ami módosítaná az 1996-os levéltári törvényt. A kezdeményezés tavaly elbukott a szenátusban, most pedig a képviselõház asztalára került. Elsõ lépésben kedvezõ jelentést kapott a módosító indítvány a kulturális szakbizottságban, ami hangos ellenhadjáratot indított el a román sajtóban. Román történészek - közöttük tiszteletre méltó személyek is - levéltárosokkal karöltve fõként román nemzeti érzelmekre apellálva érveltek amellett, hogy az esetleges visszaszolgáltatás a román nemzeti örökség megcsonkításával ér fel, mivel - mint mondják - lehetetlenné válik majd a szabad hozzáférés a dokumentumokhoz, amennyiben visszaszolgáltatnák az egykor törvénytelenül elorzott egyházi levéltárakat és a magángyûjteményeket. Állítják ezt azok a levéltári vezetõk, akik a birtokukban lévõ állományok kutathatóságát még ma is szisztematikusan megakadályozzák, arra hivatkozva, hogy az anyag nincs feldolgozva. A sirámok másik fõ érvét a visszaszolgáltatandó dokumentumok féltése képezi, vagyis, hogy új gazdáik bizonyára képtelenek lesznek megfelelõ körülmények között tárolni az iratokat, így biztosan az örök enyészetre vannak ítélve. A felháborító mindebben az, hogy maga a levéltár vezetõi elismerik: az egyházaktól elkobzott állományok rendszerezése, pontos felmérése mai napig sem történt meg, és a levéltárosok sokszor erre hivatkozva utasítják el a kutatók kéréseit. Így feltevõdik az a jogos kérdés, hogy maga a román állam milyen gazdája volt az elmúlt negyven évben ezeknek az iratoknak, ha még az alapvetõ rendszerezésük sem történt meg, így senki nem tudja - még a magukat jó gazdának tartó állami levéltárosok sem -, mi van a tulajdonukban.
Az egyházak évszázadokon keresztül képesek voltak megõrizni levéltáraikat. Ezentúl is elsõsorban õk maguk a legérdekeltebbek abban, hogy ezek az iratok megmaradjanak az utókor számára, és hozzáférhetõvé váljanak.
A riogatás tehát alaptalan, és azt mutatja, hogy a visszaszolgáltatást ellenzõkben egy másik, csaknem évszázados reminiszcencia lappang, ami Erdély féltésében nyilvánul meg. Ma ugyanis a románok közül sokan úgy gondolják - kimondva vagy kimondatlanul -, hogy az egyházi levéltárak visszaszolgáltatása révén Románia elveszítheti Erdélyt a történelem újraírása révén. A román társadalomnak az ilyen riogatások iránti fogékonyságát mutatja, hogy a médiában indított hadjárat nyomán a képviselõház visszaküldte a törvénytervezetet az alsóházi szakbizottsághoz bizonyos homályos részletek tisztázása végett
BORB?LY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)