udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
280
találat
lapozás: 1-30 ... 211-240 | 241-270 | 271-280
Névmutató:
Vasile, Radu
2000. február 3.
Radu Vasile volt kormányfő egy szélsőséges nacionalista párt felhasználásával akar rövid időn belül saját pártot alakítani. Az exkormányfő, akit tavaly decemberben viharos körülmények között váltottak le a miniszterelnöki posztról, bejelentette, hogy az egyelőre még csak tervként létező pártja, a Román Néppárt (PRP) még ezen a héten összeolvad a Román Jobboldal Pártjával (PDR), s ezt a fúziót követően lép a politikai porondra a Néppárt. Radu Vasile január végén jelentette be az új párt megalakulását. - Victor Ciorbea volt államfőnek, aki 1998 elején történt megbuktatása után szintén kilépett a parasztpártból, több mint egy évébe tellett, mire sikerült bejegyeztetnie saját új pártját, a Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetséget. - A parlamenten kívüli törpepártot, a Román Jobboldal Pártját a Román Nemzeti Egységpártból néhány évvel korábban kivált Cornel Brahas alapította. Brahas rasszista és nacionalista eszméket hirdet, véleménye szerint Romániában a zsidókon és a cigányokon kívül nem léteznek nemzeti kisebbségek. /Radu Vasile nem válogat. Különös politikai házasság. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 3./2000. május 8.
A magas szintű román-magyar találkozókról fejtette ki véleményét Kiss József, a lap munkatársa. A mélypontot jelentő 1988. augusztus 28-i, aradi Ceausescu-Grósz találkozóról kiadott hivatalos közlemény szerint: "a munkajellegű, konstruktív légkörű megbeszéléseken, hangsúlyozták a barátság erősítését és a kétoldalú együttműködés fejlesztését szolgáló érintkezések fontosságát". Az 1989-es eseményeket közvetlenül követő Horn Gyula látogatásán megszületett emlékeztetőben, majd az 1990. január 7-i kormánynyilatkozatban még a teljes egyéni és kollektív jogokat, az újrainduló magyar nyelvű egyetemet, az anyanyelv közhivatalokban és az igazságszolgáltatásban való korlátlan használatát emelgették, s végül a márciusi események után 23-i dátummal kiadott közlemény megerősítette mindezt. Ugyanezekért az Európai Tanácsba való felvételnél kiszabott feltételeknél, Melescanu külügyminiszter személyesen vállal kezességet az 1993. július 22-i levelében. 1994 nyarán újra találkoztak a külügyminiszterek, de az időközben életbe léptetett alkotmány "nemzetállam" jellege miatt már nem tárgyalhatták a be nem váltott ígéreteket, akárcsak az időközben felerősödött magyarellenes hangulatot sem. Az európai fórumok kicsikarta 1996. augusztus 22-i alapszerződés szövege, bár említi a saját oktatási intézményeket (12. cikkely), elítéli az idegengyűlöletet (14. cikkely), továbbá hivatkozik az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, a Párizsi Chartára, a koppenhágai találkozó előírásaira és az 1201-es ajánlásra (az egyéni jogokra és ami tartalmának megfelel, a kollektív jogokra, amit közösen gyakorolhatnak), de semmiféle előírást nem tartalmaz ezek valódi garantálásához. Emiatt sokan bírálták az alapszerződést, többek között az RMDSZ is. A tavalyi hivatalos találkozón Radu Vasile miniszterelnök ígéretet tett a kolozsvári magyar egyetem mielőbbi visszaállítására, amelyet hazatértekor már a repülőtéren megcáfolt. Kolozsvár szélsőséges polgármestere megengedhette magának, hogy a magyar konzulátusra kitehesse a "kémközpont" feliratot, magát a nagykövetet is horthysta-irredenta kémnek nevezve, sőt a konzulátus nemzeti zászlójának ellopását is, ugyanakkor Vadim fasisztoid jellegű hisztériás és fajgyűlölő tüntetéseket rendezzen Kolozsváron, Zilahon és Marosvásárhelyt. Ezekben az esetekben diplomáciai úton sem került sor tiltakozásokra. - A közelmúltban lezajlott miniszterelnökök találkozójáról ugyancsak elmondható: "Reményt keltő nyitásnak számító, összességében eredményesnek minősíthető tárgyalás, ahol nem írtak alá semmit". Nem kellene ezen változtatni, tette fel a kérdést az újságíró. /Kiss József: Kipipált rutinlátogatások. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./2001. február 28.
Egyre javul a viszony Románia és Magyarország között, egyre elmélyültebbek a két szomszédország közötti kapcsolatok, nagyjából ezek lennének Németh Zsolt magyar külügyi politikai államtitkár konklúziói négy napos romániai látogatását követően. Fodor Sándor megjegyezte, hogy 1945. márc. 6., a Groza-kormány hatalomra jutása után Romániában - a román-magyar kapcsolatok "szüntelenül" javulnak. Azóta folyamatosan ez derül ki minden kölcsönös politikuslátogatást követően, közben "elvették tőlünk a Bolyai Egyetemet, kezdték beolvasztani középiskoláinkat, és szüntelenül javuló sorsú, megfélemlített magyarjaink tömegével szaladtak neki az országhatárnak." Nem volt ez másként a rendszerváltás után sem, pedig elsőként az (akkori) magyar kormány ismerte el a Ion Iliescu-Petre Roman-féle megújuló román demokráciát, elsőként a magyar külügyminiszter (Horn Gyula) sietett Bukarestbe, hogy kormánya támogatásáról biztosítsa a diktatúra igája alól szabadult Romániát. Azután jöttek a véres marosvásárhelyi események 1990 márciusában. A független román bíróság az eseményekért kizárólag magyart (Cseresznyés Pált) és cigányokat ítéltek el. A hodáki és libánfalvi támadók közül egyet sem. Eközben tovább javultak a román-magyar kapcsolatok. A Romániába látogató Tom Lantost, amerikai kongresszusi képviselő elmondta, hogy megmondta Iliescu elnöknek, hogy meglesz a Bolyai Egyetem. Akkor /1992-ben/ Németh Zsolt képviselő kifejtette, lesz Bolyai Egyetem, mert mellettünk van a hatalmas Amerika. - Németh Zsolt politikai államtitkár mostani látogatásakor kijelentette, miszerint az elmúlt négy évben lényegesen javultak a román-magyar kapcsolatok lélektani előfeltételei a gyakorlatias, intenzív együttműködés érdekében. Az RMDSZ az elmúlt 4 évben kormányon volt, de ennek az időszaknak egyetlen jelentős eredménye az volt, hogy az aradi vértanúk emlékművét Dávid Ibolyának sikerült - Valeriu Stoica jóakaratával - kiszabadítani a román hadsereg várbeli pincéjéből és tisztes helyre állítani azt, az aradi minoriták jóvoltából. Ezentúl azonban, a román-magyar kapcsolatok alakulására inkább jellemző volt, hogy az előzőleg megbeszélt és bejelentett 1999. október 6-i aradi miniszterelnöki és igazságügyminiszteri találkozóról szó nélkül lemaradt a román miniszterelnök és igazságügyminiszter (Radu Vasile és Valeriu Stoica) majd az ünnepségen (mégis) részt vevő Dávid Ibolya miniszter asszonyt román ordítozók próbálták elhallgattatni. "Nos, igen tisztelt államtitkár úr - végre tudomásul kellene venni: Romániában bennünket utálnak. Romániai magyarokat, de Magyarországot, minden magyar politikust - személy szerint Önt is." A román-magyar kapcsolatok ugyanis eléggé mélyponton vannak, hiszen a román fél megszokta, hogy csak újabb és újabb feltételeket diktáljon a másik félnek. Javítani ezen az áldatlan állapoton azonban csak kölcsönös akarattal lehet. /Fodor Sándor: Egyre javul. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./2001. július 14.
Razvan Theodorescu művelődési és egyházügyi miniszter legutóbbi aradi látogatása alkalmával szóba került a Szabadság-emlékmű sorsa, amely az aradi tizenhárom tábornok kivégzésének 150. évfordulója alkalmából két éve került ki hosszú várfogságából, s azóta a minorita rendház udvarán, rács mögött, elemeire bontva várja, hogy ismét köztéri szoborként díszítse a szabadságharc vértanúinak városát. A miniszter úgy fogalmazott, hogy véget kell vetni a műemlékek üldözésének, rombolásának és megcsúfolásának. Hangsúlyozta: "ez a történelem, ez a szobor pedig a városé", amit nem kell máshova szállítani. Román részről ugyanis korábban többször elhangzott, hogy a Szabadság-emlékművet "a magyarok vigyék magukkal Magyarországra". A miniszter javasolta, hogy a Szabadság-szobor ellensúlyozására az 1918-as egyesülésre emlékező román szoborcsoportot emeljenek Aradon. Az 1999 júliusában Orbán Viktor magyar és Radu Vasile akkori román miniszterelnök marosvásárhelyi találkozóján született elvi egyetértés, hogy Aradon megbékélési emlékparkot létesítenek, s ide kerüljön az emlékmű, a mai napig nem valósult meg. - A szoborcsoport felújítási munkálatánál magyar támogatásra számítanak. /Véget kell vetni a műemlékek megcsúfolásának. Razvan Theodorescu a Szabadság-emlékműről. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./2001. szeptember 28.
Több esztendeje Románia akkori kormánya a történelmi magyar egyházak püspökeinek megígérte: a kommunista diktatúra által elkobzott felekezeti és közösségi ingatlanok, vagyonok sorsát a lehető leggyorsabban rendezik. Szilágyi Zsolt képviselő, az EU-Románia Parlamentje vegyes bizottságnak tagja emlékeztetett: már a Radu Vasile kormány is többször tett hangzatos ígéreteket, hogy mindent visszaszolgáltat, de ezt azóta egyik hatalmon lévő csoportosulás sem vette ezt figyelembe. A magyar történelmi egyházak állásfoglalást fogadtak el, amelyben jelezték, hogy a kormányfőhöz, illetve az államelnökhöz kívánnak fordulni beadványukkal. Ezt a döntést Szilágyi az EU-Románia Parlamentje vegyes bizottságának ülésén ismertette, hozzátéve, hogy a felekezeti ingatlanok visszaadását illetően semmilyen előrehaladás nincs. A vegyes bizottság elfogadta: a jővő év áprilisában Brüsszelben sorrakerülő vegyes bizottsági ülésen az egyházi és kisebbségi ingatlanok helyzete, illetve jogi rendezése lesz a téma. Ha Románia komolyan gondolja az c-s csatlakozást, ennek az ügynek a megoldásától nem tekinthet el. /Magyar Balázs: Elfelejtett ígéretek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 28./2001. október 6.
Továbbra is a belvárosi katolikus templom udvarán várja az aradi Szabadság-szoborcsoport, hogy közszemlére kerüljön. A két évvel ezelőtt elképzelt megbékélési emlékpark gondolata jelenleg nem foglalkoztatja a helyi hatóságokat. Bognár Levente alpolgármester elmondta, a szoborcsoport felállítására olyan tervet kell előkészíteni, mely a románság számára is elfogadható. Különben nem kizárt, hogy csak a rongálásnak tennék ki az értékes emlékművet. "Ha létrehozunk egy megbékélési parkot, az azt jelenti, hogy Aradon problémák vannak a magyar-román viszonyban. A megbékélési park létrehozásának mozgatórugója tulajdonképpen az aradi várban lévő Szabadság-szobor felállítása volt. A Szabadság-szobor ügye belekerült a román-magyar alapszerződésbe is. 1999. okt. 6-a előtt néhány nappal a román kormány rendelettel úgy döntött, hogy a Szabadság-szobrot kihozatja az aradi várból, és visszaadja a helyi minorita rendnek. A magyar kormány ajánlatát, hogy a Vesztőhely mellett, a sportpályák helyén létesítsék az emlékparkot, Bukarest gondolkodás nélkül elvetette. Darida János elmondta: lejött Bukarestből, a kultuszminisztériumból két magas rangú tanácsos, akik megkérdezték, hogy minek ide szobrot állítani, amikor már van egy a belvárosban. A kirobbant botrány miatt Radu Vasile miniszterelnök, Iliescu tanácsára lemondta Orbán Viktorral való találkozóját, valamint a közös koszorúzást. Hasonlóan cselekedett Valeriu Stoica igazságügyi miniszter is. A más helységekből a Nagy-Románia Párt által Aradra vezényelt kétes elemek teljes "dühüket" Dávid Ibolya magyar igazságügyi miniszterre és gépkocsijára zúdították. A demokráciát eredeti módon értelmező aradi rendőrök akkor sem avatkoztak közbe, amikor a huligánok megdobálták a miniszter asszony gépkocsiját, csupán az őt elkísérő testőrök, valamint a Védelmi és Felvigyázó Szolgálat (SPP) emberei csitították le a kedélyeket. /Irházi János: Rongálástól féltik az aradi emlékművet. Nem tudni, mi lesz a Szabadság-szoborcsoport sorsa. = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./2002. július 21.
A Szentírás új román nyelvű változatát mutatták be júl. 4-én az ortodox egyház szent szinódusának jubileumi ülésén. Az új román Biblia szövegén több mint egy évtizedig dolgozott a szerkesztő, Bartolomeu Anania, Vad, Felek és Kolozsvár érseke. A Szentírást első ízben Coresi diakónus fordította le román nyelvre, 1582-ben fejezeteket adott ki az Ószövetségből (Palia de la Orastie). 1648-ban Simion Stefan metropolita Gyulafehérváron kiadta az Újszövetség teljes román fordítását. Negyven évvel később, 1688-ban jelent meg román nyelven a teljes Szentírás, a kiadás helyéről elnevezett Bukaresti Biblia. Ugyancsak Bukarestben jelent meg 1914-ben a szent szinódus Bibliája (a fordítást a román ortodox egyház legmagasabb tisztségviselői végezték). 1936-ban adták ki az új fordítást. A Biblia további román ortodox kiadásai a következők: 1938 - Gala Galaction és Radu Vasile fordítása, 1944 - nagyrészt Nicodim pátriárka fordítása püspöksége idejéből, 1968 és 1975 - Iustinian Marina pátriárka idején, 1982 - Iustin Moisescu pátriárka idején. 1988 óta, amikor a Biblia újabb kiadást ért meg, tizenegyszer nyomtatták ki a Szentírást összesen 380 000 példányban. /Új román Biblia. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 21./2002. október 8.
Megjelent Emil Constantinescu volt államelnök A rombolás, az építés ideje című visszaemlékezés-kötete, mely meglehetősen nagy vihart kavart politikai körökben. A volt államelnöknek lesújtóan rossz a véleménye többek között Radu Vasileről, Vasile Lupuról, Victor Ciorbeáról, Valerian Stanról, sőt, Ana Blandianáról is. A bukaresti lapok a felsorolt személyiségek viszontválaszát is közlik. Azok meg Constantinescura nézvést nem hízelgőek. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 8./ 2002. november 21.
Nem rendelkezik az államelnök ezután a kormányfő visszahívásának jogával - döntötte el az Alkotmánymódosító Bizottság. Ezután a kettős állampolgárok is jogosultak közméltósági tisztségek betöltésére. Emil Constantinescu 2000-ben "menesztette" tisztségéből Radu Vasile miniszterelnököt, erre a jövőben nem lesz mód, nyilatkozta Varga Attila képviselő, az Alkotmánymódosító Bizottság nov. 20-i ülésén törölte az elnöki hatáskörből ezt a lehetőséget. Ezzel a Romániában fennálló félelnöki rendszert kívánják a parlamenti hatalmi formának alárendelni, melyben az elnöknek csupán protokolláris szerepet tulajdonítanak. A bizottság döntése szerint a kettős állampolgárságú személyeknek ezután lehetőségük adódik közméltósági tisztségek, illetve közhivatali, civil és katonai szerepkörök, állások betöltésére. /Incze Ferenc: Kié a hatalom? Háttérbe szorul az elnöki rendszer. = Krónika (Kolozsvár), nov. 21./2003. augusztus 21.
Szobor-kronológia. 1999. július 13. Dávid Ibolya magyar igazságügy-miniszter a Radu Vasile román miniszterelnökkel folytatott bukaresti megbeszélése után bejelentette, kormányközi egyezményt dolgoznak ki egy aradi emlékpark létrehozásáról, melyben egy román emlékmű mellett a Szabadság-szobrot is felállítanák. 1999. szeptember 20. A román kormány határozatot hozott arról, hogy a szoborcsoportot a hadsereg átadja az aradi minorita rendnek. Elemeit ideiglenesen az aradi belvárosi római katolikus templom belső udvarán helyezték el. 1999. szeptember 28. A román kormány újabb határozatban rendelte el az aradi román-magyar megbékélési emlékpark létrehozását, melyben a Szabadság-szobor mellett egy román történelmi eseményt idéző emlékművet is állítottak volna. Az emlékpark számára a város megkérdezése nélkül utalt át egy telket a város tulajdonából a művelődési minisztériumnak. 1999. október 6. Az 1989-es változások után első ízben zavarta meg szélsőséges román ellentüntetők randalírozása az aradi mártírok napjának gyászünnepét. Radu Vasile miniszterelnök és a román kormány képviselői az utolsó pillanatban lemondták részvételüket az eseményen, Orbán Viktor kormányfő csak az október 5-i gálaműsoron vett részt. 2001. október 19. A román-magyar kormányközi vegyes bizottság kisebbségi albizottsága arról határozott, hogy közös szakértői bizottságot hoznak létre a szobor újrafelállítása ügyében. A Budapesten aláírt emlékeztető a magyar fél kötelezettségvállalását is tartalmazza az emlékmű restaurálási munkálatainak szakmai és anyagi támogatására. 2001. december 22. Az Orbán Viktor és Adrian Nastase által aláírt egyetértési nyilatkozatban a felek megegyeztek arról, hogy a két kormány jóváhagyja az október 19-i jegyzőkönyvbe foglalt ajánlásokat, és megteszi a szükséges intézkedéseket a gyakorlati megvalósítás érdekében.2002. január 29. Az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt 2002-es évre érvényes protokollumában a felek megegyeztek arról, hogy a két miniszterelnök megállapodásának és a vegyes bizottsági jegyzőkönyvnek megfelelően "megoldják" az aradi Szabadság szoborcsoport ügyét. A dokumentumot Adrian Nastase és Markó Béla írta alá. 2002. november 26. Az aradi városi tanács két ellenszavazat és két tartózkodás mellett elhatározta, hogy a szoborcsoportot a Tűzoltó téren, a Csiky Gergely Gimnázium épülete közelében állítják fel. A testület 2,2 milliárd lejt szánt a tér átalakítására.2002. november 28. Egy nappal budapesti látogatása előtt Adrian Nastase miniszterelnök Gyulafehérváron kijelentette: felkérte a Román Akadémiát a Szabadság-emlékmű történelmi jelentőségének értékelésére. Úgy vélte, politikai szempontból sokkal hasznosabb lenne egy olyan emlékmű felállítása, amely kifejezi a két ország harmonikus együttműködésében rejlő közös érdekeket.2003. február 19. Az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt aláírta a 2003-as évi együttműködésről szóló megállapodást. Ebben már nem szerepel a Szabadság-szobor felállítása. Borbély László, az RMDSZ kormánykapcsolatokért felelős ügyvezető alelnöke ezt a Krónikának azzal magyarázta, hogy az ügy már 2002-ben megoldódott. 2003. május 22. A prefektusokkal tartott távértekezleten Adrian Nastase miniszterelnök kijelentette, a román kormánynak nem fűződik különösebb érdeke ahhoz, hogy felállítsák a Szabadság-szobrot. "Ennek a szobornak a szimbolikája nem sugározza a megértést, a harmadik évezredbeli román-magyar barátságot és együttműködést" - jelentette ki a miniszterelnök. Hangsúlyozta, nem a művészi értéke, hanem a szimbolikája szempontjából értékelte a szoborcsoportot.2003. május 29. Kevesebb mint százan vettek részt a Humanista Párt aradi szervezete által összehívott néma tüntetésen, mely formálisan egy egyesülési emlékmű felállítása mellett, a valóságban azonban a Szabadság-szobor felállítása ellen szólt. 2003. július 18. A román kulturális minisztérium mellett működő Nyilvános Emlékművek Országos Bizottsága esztétikai és történelmi okokra hivatkozva elutasította az aradi Szabadság-szobor újbóli felállítását. /Gazda Árpád: Jelenkori szobor-kronológia. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./2003. augusztus 23.
Dávid Ibolya, az MDF elnöke aug. 22-én az MTI-nek reményét fejezte ki, hogy Adrian Nastase miniszterelnök felülvizsgálja a román kulturális minisztérium azon döntését, amely szerint nem engedélyezik a Szabadság-emlékmű felállítását Aradon. A bírálóbizottság indoklása "tipikusan nacionalista, szűk látókörű és elfogult"; a "történelmi tényeket, Erdély sajátos történelmét félretenni nem lehet". "Sem a jószomszédsággal, sem az európaisággal nem fér össze az ilyen szakmai és politikai csőlátás" - fogalmazott az MDF elnöke. Razvan Theodorescu miniszter közlése szerint az emlékmű esztétikai szempontból nem felel meg a korszerű városi környezetben elhelyezett köztéri műalkotások mai koncepciójának. Dávid Ibolya emlékeztetett: Radu Vasile miniszterelnök 1999-ben, amikor hozzájárult ahhoz, hogy a szoborcsoportot az aradi minoritáknál helyezzék el, figyelembe vette a történelmi tényeket. "A jelenlegi román miniszterelnök, illetve a kormány felelőssége, hogy az európai uniós felzárkózás meggyorsítása érdekében eltűri-e az ilyen elfogadhatatlan döntést, vagy sem" - jelentette ki az MDF elnöke. /Dávid Ibolya: Erdély sajátos történelmét félretenni nem lehet. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./2003. szeptember 23.
A szept. 23-án kezdődő Medgyessy-látogatás előzményei.Medgyessy Péter kormányfő szeptember 23-án Bukarestbe érkezik, ahol román kollégájával, Adrian Nastaséval várhatóan aláírja a kedvezménytörvény romániai alkalmazásáról szóló megállapodást. 2003-ban ez lesz a hatodik Medgyessy-Nastase megbeszélés. A magyar- román kétoldalú kormányfői találkozók a rendszerváltás óta: 1996. szeptember 16. - Temesvárott Horn Gyula magyar és Nicolae Vacaroiu román kormányfő aláírta a román-magyar alapszerződést. 1997. március 12-13. - Victor Ciorbea román miniszterelnök a magyar fővárosban Horn Gyula kormányfővel tárgyalt. A román küldöttség budapesti útja során a felek több kétoldalú egyezményt is aláírtak. 1997. október 20-21. - Romániai látogatása során Horn Gyula magyar és Victor Ciorbea román miniszterelnök megvitatta egy önálló romániai magyar egyetem létrehozásának kérdését. A szakminiszterek aláírták a két ország idegenforgalmi megállapodását. 1998. július 25-26. - Orbán Viktor miniszterelnök bemutatkozó magánlátogatása során Bukarestben találkozott Radu Vasile román miniszterelnökkel. 1999. február 8-9. - Hivatalos látogatást tett Magyarországon Radu Vasile román kormányfő, s megbeszélést folytatott magyar partnerével, Orbán Viktorral. 1999. július 23-24. - Orbán Viktor kormányfő marosvásárhelyi magánlátogatása során találkozott Radu Vasile román miniszterelnökkel. Megbeszélésükön elvi egyetértés született arról, hogy Aradon létrehozzák a magyar- román történelmi megbékélés emlékparkját. 2000. március 18. - A Jugoszláviával szomszédos államok miniszterelnökeinek budapesti tanácskozásán kétoldalú megbeszélést folytatott Orbán Viktor magyar és Mugur Isarescu román kormányfő. 2000. április 14. - Orbán Viktor miniszterelnök Bukarestben tárgyalt Mugur Isarescu román kormányfővel. 2000. október 20. - Orbán Viktor és Mugur Isarescu ünnepélyes keretek között megnyitotta a Csongrád megyei Kiszombor és a romániai Csanád közötti közúti határátkelőhelyet. 2001. július 28. - Nem hivatalos látogatást tett Romániában Orbán Viktor miniszterelnök. Marosvásárhelyen tárgyalt Adrian Nastase román miniszterelnökkel, majd részt vett a tusnádfürdői nyári szabadegyetemen. 2001. december 22. - Budapesten Orbán Viktor és Adrian Nastase aláírta a két kormány közötti egyetértési nyilatkozatot a kedvezménytörvényről és a kétoldalú együttműködés kérdéseiről.2002. július 5-8. - Medgyessy Péter miniszterelnök nem hivatalos látogatást tett Romániában. Bukarestben találkozott Adrian Nastase román miniszterelnökkel 2002. szeptember 14. - Medgyessy Péter a CEFTA-országok miniszterelnökeinek pozsonyi találkozóján kétoldalú megbeszélést folytatott román kollégájával, Andrian Nastaséval. 2002. november 29. - Adrian Nastase román és Medgyessy Péter magyar miniszterelnök Budapesten aláírta a két ország stratégiai partnerségi nyilatkozatát. December 1-jén Adrian Nastase meghívására Medgyessy Péter részt vett a Románia nemzeti ünnepe alkalmából a budapesti Kempinski Hotelben rendezett fogadáson. 2003. január 31. - A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kongresszusa alkalmával Szatmárnémetiben találkozott a magyar és a román kormányfő, Medgyessy Péter és Adrian Nastase. 2003. április 16. - Az európai uniós csatlakozási szerződést aláíró Medgyessy Péter Athénban kétoldalú megbeszélést folytatott román kollégájával, Adrian Nastaséval. 2003. június 6. - Medgyessy Péter magyar és Adrian Nastase román miniszterelnök jelenlétében avatták fel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Vállaj és a romániai Csanálos közötti nemzetközi személyforgalmi határátkelőt. 2003. július 1. - Budapesten megbeszélést folytatott Medgyessy Péter és Adrian Nastase, aki a Romák a bővülő Európában - a jövő kihívásai című tanácskozásra érkezett a magyar fővárosba. 2003. augusztus 17. - Medgyessy Péter miniszterelnök meghívására magyarországi vadászaton vett részt Adrian Nastase román kormányfő. (MTI Sajtóadatbank) /Magyar-román kormányfői találkozók. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./2004. december 17.
Iliescu hívására 1990 januárjában először mennek fel a bányászok Bukarestbe, hogy megvédjék a Nemzeti Egységfrontot a kommunistaellenes tüntetőktől, akik az ellenzéki pártokkal összhangban azt kérték, hogy a Front ne vegyen részt a választásokon. A 4000 Zsil-völgyi bányász feldúlta az ellenzéki pártok székházát, többen az Iliescu-rezsim veszélyére figyelmeztető politikusok közül alig tudtak elmenekülni a lincselők elől. A kommunista-ellenes megmozdulások februárban is folytatódtak. 1990 júniusában a bányászok a bukaresti Egyetem téren verték szét a két hónapja tüntetők, éhségsztrájkolók tömegét. A köztudatban Golániáda néven megmaradt nagyszabású kommunista-ellenes tüntetés Iliescutól kapta a nevét, aki huligánoknak, "golánoknak" nevezte a zömében egyetemista tüntetőket. A bányászok ezúttal is az ellenzéki pártszékházakat és az értelmiség-gyanús alakokat vertek össze, a nemzetközi felháborodást kiváltó véres akciónak közel 500 sebesültje és 3 halottja volt. Ion Iliescu megköszönte a bányászoknak a "segítséget". 1991 szeptemberében a több hete sztrájkoló bányászok azért mentek fel ismét – Miron Cozma vezetésével – Bukarestbe, mert a kormány nem teljesítette a bányászszakszervezet több követelését. Megrohamozták a kormányépületet, időközben Petre Roman akkori miniszterelnök úgy döntött, lemond. Iliescu és Cozma aláírt egy nyilatkozatot, amelyben a román állam kötelezte magát a bányászok valamennyi követelésének teljesítésére. A politikai elemzések szerint a bányászok lényegében ismét Iliescu hívó szavára jöttek, aki e forgatókönyv szerint kívánt megszabadulni egyre kényelmetlenebbé váló miniszterelnökétől. 1999-ben Bukarestnek a katonaságot és a különleges alakulatokat is be kellett vetnie, hogy a Zsil-völgyéből a román fővárosba tartó feldühödött bányászokat megállíthassa. A több napos "hadiállapotnak" Radu Vasile miniszterelnök és Miron Cozma kiegyezése vetett véget. /Sz. K.: Bányászjárások kronológiája. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./2005. május 19.
Bányai Péter szerint Basescu államfő nem egy „Emil Constantinescu féle nímand”, Radu Vasile volt miniszterelnök Bányai szerint hóhányó. Az államfő bízik Timofteban és társaiban. Basescu a Demokrata Párt /DP/ élén eltávolította a korábbi pártvezetést, másod, harmad vonalbeli pártaktivistákat állított a helyükre. Bányai szerint azonban ezek kiszámíthatatlanok, megbízhatatlanok. A tisztogatás következtében több „szőkét” is előléptetett, újgazdag nőszemélyeket, döbbenetes jövedelemmel. Basescu elnök a titkosszolgálatokra támaszkodik. Hat hónapja betöltetlen a nemzetbiztonsági főtanácsosi állás. Basescu nemzetbiztonságot veszélyeztető tényezőként akarja számon tartani a rossz kormányzást. – Basescu igazi ambíciója a hatalom. /Bányai Péter, politikai kommentátor: Elnöki „tanácstalanság”, avagy kikre (nem) hallgat Basescu. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./ Timofte 2001 óta a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ vezetője.2005. május 27.
Fey László nehezményezte, hogy a sajtóban közölt bíráló, vagy vitacikkek szerzői gyakran durva kifejezéseket használnak. Ez a stílus többnyire a politikailag elfogult cikkírókra jellemző. Fey az ilyen írásokra nem szokott reflektálni. Most azonban olyan írásról szólt, amelynek szerzőjét tiszteli, becsüli. Bányai Péter Traian Basescu államfő tevékenységét elemezte (Szabadság, máj. 19.). Bányai Péter Emil Constantinescu volt államelnököt „nímand”-nak nevezi, Radu Vasile volt miniszterelnököt „hóhányónak”. A „szőkék” gyűjtőnév alatt említi Bányai a Basecu által előléptetett női kádereket, akik – szerinte – tudatlanok, műveletlenek. /Fey László: Még egyszer a stílusról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./ A cikk mellett olvasható Bányai Péter reagálása: nem aggasztja Fey László hozzászólása. „Fey Laci barátom ugyanis azon kevesek közé tartozik, akiknek véleménye számomra sokat számít.”2006. augusztus 25.
Mind a liberálisok, mind a szociáldemokraták álszentnek mondják Basescu államfőt. Ha más nem, megfigyelési dossziéja biztosan volt. Időközben két újabb közéleti személyiségről állítják, hogy együttműködtek a Szekuritátéval: az egyik Marian Oprisan, a Vrancea megyei tanács elnöke, és Radu Vasile volt parasztpárti miniszterelnök, jelenleg DP-szenátor. Radu Vasilét egykori kollegája, kormánya idején az Román Hírszerző Szolgálat vezetésével megbízott Costin Georgescu leplezte le. Elmondása szerint Vasile együttműködési nyilatkozatot írt alá a Szekuritátéval, erről pedig már 1999-ben tudtak. Cristian Parvulescu, a Pro Democratia elnöke is egyetért azzal: az átvilágító bizottság hozza nyilvánosságra valamennyi szekus tiszt nevét, hogy ítélkezzen felettük a közvélemény. Tizenhat év alatt csupán 131 név került a nyilvánosság elé a 13 ezerből, 1990 előtt ugyanis legalább ennyi tisztje volt a titkosrendőrségnek. Sorin Oprescu szociáldemokrata párti szenátor szerint Basescu államfő nagy méretű politikai leszámolást készít elő: a parlament lejáratásával „elnöki rezsimet” akar bevezetni. Az összes titkosszolgálati dosszié nyilvánosság elé tárására, az átvilágítást szabályozó törvények módosítására és a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság minél függetlenebb működésére van szükség a továbbiakban, hogy kiderülhessen a kommunista hatalmat kiszolgáló titkosszolgálattal való együttműködők névsora – jelentette ki sajtótájékoztatóján Markó Béla RMDSZ-elnök. Markó szerint a nemzetbiztonsági törvénycsomagnak – amely a hírszerzési szervek működését is szabályozza – azt kell biztosítania, hogy a romániai titkosszolgálatok ne rendelkezhessenek aktív ügynökökkel a pártokban és a médiában. /Borbély Tamás: Kell lennie valahol Basescu-dossziénak is? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./2006. október 26.
Megoldódott az államfő és a kormányfő közötti vita, Teodor Atanasiu védelmi miniszter október 25-én bejelentette lemondását, így a tárca a demokrata Sorin Frunzaverdeé lesz, Tariceanu pedig Varujan Vosganian jelöltethette az Európai Bizottság (EB) biztosi posztjára. Előzőleg Basescu és Tariceanu találkozott és megegyeztek. Az RMDSZ pozitívan fogadta Varujan Vosganian librális szenátor európai biztosi tisztségbe való jelölését, egy kisebbségi politikus is képviselheti Románia érdekeit. /Borbély Tamás: Kiegyezett Tariceanu és Basescu. Honvédelmi tárca Vosganianért cserébe. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./ Sorin Frunzaverde PD-alelnök korábban már három miniszteri tisztséget is betöltött, többek között a védelmi tárca vezetését is rábízták. A Ciorbea-kabinet idején, 1997 decemberétől 1998 februárjáig a környezetvédelmi tárcát vezette, Radu Vasile kormányzása alatt pedig turisztikai miniszter lett, tisztségét 1998 áprilisától 1999 decemberéig töltötte be. 2000 márciusában Victor Babiuc demokrata párti védelmi miniszter átigazolt a liberálisokhoz, ezt követően a tárcavezetőnek távoznia kellett, helyére pedig Frunzaverdét ültették a Védelmi Minisztérium bársonyszékébe. 2000 decemberében képviselői mandátumot nyert, 2004-től pedig a Krassó-Szörény Megyei Tanács elnöke. /Sorin Frunzaverde, a sokoldalú miniszter. = Krónika (Kolozsvár), okt. 26./ 2006. november 7.
Varujan Vosganian után az Egyesült Államokban élő Liviu Turcu egykori hírszerzési vezető újabb politikusokat vádol azzal, hogy együttműködtek a kommunista hatalmat kiszolgáló Szekuritátéval. Az érintettek többsége ellen nem először hangzik el ez a vád, de újdonságot jelent, hogy a kommunista külügyi hírszerzés volt igazgatója most már a bizonyító iratokat rejtegető katonai és hírszerzési egységek számjelzését is nyilvánosságra hozta. A listán nagy nevek találhatók, olyan politikusoké, akik meghatározták Románia politikai életét az elmúlt tizenhat évben. Turcu szerint Románia két volt miniszterelnöke, Adrian Nastase és Radu Vasile is kompromittálta magát azáltal, hogy együttműködött a kommunista hírszerzéssel, de a volt hadügyminiszter Mircea Pascu és a volt mezőgazdasági miniszter Ilie Sarbu, valamint a liberális Teodor Melescanu és Mircea Cosea politikusok is foltos múltúak lennének. A volt hírszerzési vezető még Alin Teodorescu, Eugen Dijmarescu és Gelu Voican-Voiculescu ellen fogalmazott meg hasonló vádat. Turcu szerint a dossziék megcsonkításáról a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) tagjai is meggyőződhettek. A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ azt állítja, mindent átszállított az átvilágítóknak, a több mint egymillió iratcsomónak azonban csak a fele rendelkezik kartotékokkal. Utóbbiak tartalmazzák azokat az útmutató adatokat, amelyek megkönnyítik a kutatók munkáját. Turcu szerint 1989 óta többször is megcsonkították az iratokat, ezért amikor a titkosszolgálatok jelenlegi vezetői úgy nyilatkoznak X vagy Y politikusról, hogy nem léteznek olyan dokumentumok, amelyek a Szekuritátéval való együttműködésüket bizonyítanák, akkor azt jelenti, hogy ezeket valójában eltüntették. Az átvilágítók közölték, hogy megvizsgálják a Turcu által közzétett információkat. /Turcu listája: ismert politikusokat vádol együttműködéssel a volt hírszerzési vezető. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./2006. november 11.
Nagy port kavart Liviu Turcu volt kémfőnök, aki 1989 elején az Egyesült Államokban kért és kapott menedékjogot, és aki két héttel ezelőtt előállt egy listával. Turcu szerint az elmúlt tizenhat esztendőben az éppen hatalmon lévők úgy használták fel a szeku irattáraiban levő dossziékat, ahogyan érdekeik megkívánták. Iratcsomókat tüntettek el, más iratcsomókat átfésültek, meghamisítottak, így a dossziéállomány mára már teljes megbízhatatlanná vált. Turcu több vezető politikusról tudja, hogy fedett tisztjei voltak a Szekuritáténak, a rájuk vonatkozó akták mégsem érkeztek meg az átvilágítókhoz. Turcu tizenegy névből álló listát közölt. A lista élén Adrian Nastase volt kormányfő áll, de szerepel a lajstromon Radu Vasile volt parasztpárti miniszterelnök, Teodor Melescanu szenátor, jelenlegi liberális párti alelnök, volt külügyminiszter, valamint egész sor olyan személyiség, akik 1990 után miniszterek vagy miniszteri rangú kormánytagok voltak. Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa két példát hozott fel a lista hitelességére. Amikor 2000-ben Adrian Nastase miniszterelnök lett, sebtében közzétett életrajzában még olvasható volt, hogy a nyolcvanas évek végén hosszabb időre Oslóban járt, ahol a világbékét tanulmányozta. Ezekben az években Romániából nem lehetett átjutni a határokon, világbékét tanulmányozni. Nastase akkoriban Franciaországban is gyakran megfordult, s 1984-től kezdve a strasbourgi emberjogi intézet tanulmányi igazgatója volt. Ezek az információk kis idő múltán kikerültek a kormány-honlapon olvasható életrajzából. Hasonló eset Ilie Sarbu volt miniszteré, aki teológiát végzett, 1984–1985-ben ökumenizmust tanult Svájcban, 1989-ben angolt Birminghamben. Turcu azt állítja, hogy Teodor Melescanu szenátornak ő maga írta alá 1989 előtt fedett tisztként a külföldi misszióra történő kiküldetési parancsát. Turcu azt bizonyítja, hogy mindenki, aki 1989 előtt a nagypolitikában labdába rúgott, valamilyen szinten a kommunista titkosszolgálatok embere volt. Valamennyien zsarolhatók voltak. Emlékezetesek Emil Constantinescu szavai: „legyőztek a struktúrák”, amikor bejelentette, hogy nem vállalja az újabb megmérettetést, és visszavonul az államelnöki posztért folytatott harcból. /Tibori Szabó Zoltán: Turcu listája. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./ 2008. január 23.
A romániai magyar felsőoktatásért folyó harc egyidős a rendszerváltással. A követelések már a kilencvenes évek derekán zátonyra futottak. Az RMDSZ kész tényként fogadta el: a román politikai elit nem hajlandó elismerni a magyar felsőoktatás autonómiáját. Kónya-Hamar Sándor nemrég leköszönt EP-képviselő ismét a figyelem központjába vonta a Bolyai Tudományegyetem ügyét, amikor az Európa Parlamentben aláírásgyűjtésbe kezdett az erdélyi magyar állami egyetem támogatásáért. Kónya-Hamar Sándor emlékeztetett: a kilencvenes évek derekán, amikor az RMDSZ még nem volt elkötelezve különböző kormányérdekeknek, félmillió aláírás gyűlt össze az önálló magyar felsőoktatás támogatására. Az 1994-es tanügyi törvény figyelmen kívül hagyta a magyar elvárásokat. Akkoriban az RMDSZ kemény ellenzéki politizálással hallatta a hangját, Romániát mégis úgy vették föl az Európa Tanácsba, hogy az erdélyi magyarok követeléseiből semmit nem teljesített. 1996-ban az új kormány programjában tételesen szerepelt a Bolyai Tudományegyetem ügye, amit Victor Ciorbea akkori román miniszterelnök nyilvánosan felvállalt Budapesten. 1997 nyarán egyezség született arról, hogy törvénytervezetet készítenek az állami magyar egyetem létrehozásáról. Azon a nyáron a kormány két sürgősségi rendeletet fogadott el, a 22-est és a 36-ost: az egyik a magyarok irányában tett közigazgatási nyitásról, a másik az oktatásról szólt. Kónya-Hamar szerint ez vezetett el Ciorbea miniszterelnök bukásához. Az akkori államfő, Emil Constantinescu sem állt Ciorbea mellé, de nem talált támogatóra saját pártjában sem. A két kormányrendeletet nem akarták alkalmazni. A Ciorbea-kormány román miniszterei kihátráltak miniszterelnökük mögül, a legvehemensebb támadója a koalíciós partner Demokrata Párt volt, személyesen Traian Basescu... 1998-ban Ciorbea után Radu Vasile kormánya jött. Újra elkezdőzött az egyeztetés a magyar egyetemről. Megállapodás született az új jogszabályról, ami megnyugtatóan rendezte volna a magyar oktatás ügyét. Ősszel, amikor Radu Vasile az Egyesült Államokba készült, értésére adták, hogy meg kell oldania a magyar felsőoktatás ügyét. A szeptemberi SZKT-án ekkor született ultimátum Kolozsváron: ha nem lesz magyar egyetem, ha nem alkalmazzák a két elfogadott kormányrendeletet, az RMDSZ kilép a kormányból. Az RMDSZ az SZKT hatályos döntése ellenére a kormányba maradt. Kónya-Hamar Sándor rámutatott: Annak a több mint háromszáz embernek a sorsa döntötte el a kormányba maradást, akik az RMDSZ révén bekerültek az állami gépezetbe. Ezeket nyilván meneszteni kellett volna, és ezt az RMDSZ csúcsvezetősége nem akarta felvállalni. Inkább feláldozták a magyar egyetem ügyét. Akkor született a Petőfi–Schiller egyetem ötlete. Ez nem volt komoly ötlet, mindenki tudta. A németek nem kértek ilyesmit, az RMDSZ-nek pedig egy indok volt arra, hogy minden áron kormányban maradjon. Akkor született meg RMDSZ-berkekben az azóta is érvényes tézis, hogy kormánypozícióban sokkal többet lehet tenni a magyar ügyért, mint ellenzékben. Ekkor volt az első szakadás az RMDSZ-ben. 1998 őszén került sor az Alsócsernátoni Fórumra, amely új utakat, alternatívát próbált keresni. Ezen többen is kimondtuk, emlékezett Kónya, szükség van a belső reformra. 1998 nyarán egy igen jelentős értelmiségi fórum tárgyalta a Bolyai Egyetem ügyét. Ez bízta meg a Kolozs megyei RMDSZ-t, hogy amennyiben Radu Vasile kormánya nem lép határozottan az egyetem ügyében, nyújtsanak be új törvénytervezetet. Ezt elkészítették. Sajnos hosszú, áldatlan vita alakult ki az egyetem körül: többen is megkérdőjelezték az egykori Bolyai szakmai teljesítményét, mások az egyetem szétválásától a színvonalat féltették. Akkor gyűrűzött be Magyarországról a liberális szólam. Makkay József, a lap főszerkesztője emlékeztetett „Törzsök Erika „határon túli szakértő” vérlázító cikkére, amelyben úgy fogalmazott: Erdélyben boldog-boldogtalan magyar egyetemet akar. A román politikai elit magyarellenessége találkozott a magyarországi és erdélyi liberális körök magyarellenességével. ” Az erdélyi liberális kör prominensei álvitákat kezdeményeztek az egyetem körül, amelyek megosztották a közösséget. Az SZDSZ Erdélybe is átgyűrűző neoliberális nézetei, illetve az RMDSZ már akkor jól látható tétovasága miatt a szellemi elit megosztottá vált egyetemügyben. 1999. június 18-án négyen nyújtották be az új törvénytervezetet. Kónya-Hamar Sándor volt a kezdeményező, sokat segített Csapó I. József szenátor volt. Négyen vállalták a benyújtását: Szilágyi Zsolt, Mátis Jenő, Nagy István és Kónya-Hamar Sándor. Az RMDSZ-csúcsvezetőség kihátrált mögüle, az egészet amolyan partizánakcióként kezelték. Az RMDSZ csúcsvezetősége összehozott egy másik tervezetet, amely gyakorlatilag az övékéhez hasonlított, és azt is benyújtották. 2002-ig azonban egyik sem került napirendre. 2000-ben a szociáldemokrata Nastase-kormánynak szüksége volt parlamenti támogatottságra és egyféle kirakatszerepre Nyugat fele, hogy a magyarság ügye rendeződött. Erre a szerepkörre az RMDSZ tökéletesen megfelelt. A kormánypárt egyik prominense, Hrebenciuc mindig azt mondta, hogy az RMDSZ állítson össze listát a követeléseiről. Azonban ez a lista nem készült el. Születtek eredmények: például a Szabadság-szobor visszaállítása, a restituciós folyamatok felgyorsulása, azonban a magyar felsőoktatás ügyében nem történt előrelépés. 2002-ben volt a Bolyai Egyetemről szóló törvény szakbizottsági vitája, amit azonban megbuktattak. Többé nem is hozták szóba. 2004-ben új kormánykoalíció jött, új ígéretekkel. De maradt a régi RMDSZ-csapat. RMDSZ-berkekben nem esett szó arról a feltételrendszerről, amivel Traian Basescu meggyőzte őket, hogy átálljanak. Az államfővel történő akkori egyezkedéseket ma is homály fedi. Tény, hogy Markó Béla miniszterelnök-helyettesként megkapta az oktatási szakterületet is. Közben kialakult az a nézet, hogy az egyetem sorsát rá kell bízni az egyetemi szakemberekre. Salat Levente rektor-helyettes kimondta, hogy a politika ne avatkozzék bele az egyetemépítésbe, ami Markó Bélának kapóra jött. Valójában az egyetem létesítése politikai döntés, azt a szakma egymagában nem tudja megvalósítani. Hantz Péterék akciója ismét felkavarta az állóvizet. A Bolyai Kezdeményező Bizottság ismét ügyet teremtett a magyar felsőoktatás megoldatlan helyzetéből. Amikor tavaly novemberben a két tanárt kizárták az egyetemről, Kónya-Hamar Sándor tiltakozást fogalmazott meg, és ezt eljuttatta az Európa Parlament valamennyi szakbizottságához. Szokatlan módon Pöttering néppárti frakcióvezető azonnal elküldte megbízottját az egyetemre, hogy jelentést készítsen az ügyről. Ekkor történt meg az az elképesztő eset, hogy az egyetemen tanító magyar tanárok közleményben hozták ország-világ tudomására, hogy őket a Bolyai Kezdeményező Bizottság nem képviseli. A Bolyai-ügyben Kónya gyakorlatilag magára maradt. Igaz, a szöveget Kelemen Atilla és Szabó Károly EP-képviselők bevonásával közösen szerkesztették meg, de a néppárti lobbi szempontjából hiányzott Markó Béla személyes brüsszeli jelenléte. Strasbourgban az Európa Parlament időközben megszavazta az Olli Rehn-féle jelentést, amiben tételesen szerepelt néhány magyar jogsérelem. A strasbourgi szavazást követően Olli Rehn EU-biztos Bukarestbe látogatott. Nem lett eredménye. A román politikusok, bevált szokásuk szerint, minden megígértek az európai fórumoknak, később semmit nem teljesítettek. Az Európa Parlament legnagyobb baja, hogy nincs eszköze a számonkéréshez és a végrehajtáshoz. A Kónya-Hamar Sándor által kezdeményezett írásbeli nyilatkozatot végül is 174 képviselő írta alá. Közben a román parlamenti képviselők ellenlobbijával kellett szembenézniük. Az RMDSZ nem mozdult az elvárt módon. /Makkay József: Az elárult magyar felsőoktatás nyomában. Kónya-Hamar Sándor leköszönt EP-képviselő a Bolyai Egyetem tizennyolc éves Kálváriájáról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 23./