udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
553
találat
lapozás: 1-30 ... 241-270 | 271-300 | 301-330 ... 541-553
Névmutató:
Tibori Szabó Zoltán
2005. február 15.
A Népszabadság Online február 11-én Sibiuként emlegette Nagyszebent, azt a várost, melyet II. Géza király alapított, ahol 1690. szeptember 12-én az erdélyi rendek Thököly Imrét fejedelemmé választották, amely 1849 és 1865 között Erdély fővárosa, 1876 és 1918 között pedig Szeben vármegye székhelye volt. Az eset nem példa nélküli. A Népszabadság egyik decemberi számában Kolozsvár, mint Cluj-Napoca jelent meg /Tibori Szabó Zoltán neve alatt ez áll: „cluj-napocai tudósítónk”/. Ez akkor elnyerte Gheorge Funar szenátor tetszését is. /Pápaffy Endre: Otthon történt. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 15./2005. február 15.
Forrásértékű kötet jelent meg a bukaresti Polirom Kiadónak a kommunizmus időszakának dokumentumait közreadó sorozatában: Nagy Imre: Insemnari de la Snagov, azaz Nagy Imre: Snagovi jegyzetek. A könyv a néhai miniszterelnök romániai deportálása idején készített jegyzeteit tartalmazza. 1956. november 22-én a budapesti jugoszláv nagykövetséget elhagyó Nagy Imrét és csoportját a szovjetek Romániába hurcolták. A csoportot Snagovban őrizte a Securitate. 1957. április 14-én a csoport férfitagjait bilincsbe verve visszahurcolták Budapestre. Snagovban Nagy Imrét és csoportjának többi tagját a Securitate végig lehallgatta, róluk valamennyi alkalmazott, így őrzőik is, szinte naponta jelentéseket írtak, feljegyzéseiket pedig távollétük idején titokban lefényképezték. Snagovi tartózkodás idején Nagy Imre csaknem 700 oldalas füzetet írt tele. Mintegy 550 oldalas munkában elemezte a magyarországi helyzetet, a forradalom kirobbanásának körülményeit és annak történéseit, és több mint száz oldalt kitevő részletes önéletrajzát is megírta (ez utóbbi Budapesten már megjelent). 1957 tavaszán Nagy Imre valamennyi kéziratát megsemmisítette. Kéziratát éppen a Securitate mentette meg a jövő generációk számára. Ioanid Ilona a budapesti 1956-os Intézet (az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete) megbízásából 1998 óta kutatta a román titkosszolgálat és más bukaresti intézmények levéltárában a forradalom és a Nagy Imre-csoport dokumentumait. Az évek során a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) összesen 46 dossziényi aktát adott át neki az általa őrzött vonatkozó anyagok közül. Ioanid Ilona Nagy Imre 550 oldalnyi jegyzetéből, a magyar, a román és más állami, illetve pártvezetőknek írt leveleiből, a titkosszolgálati személyzet jelentéseiből és a lehallgatások anyagából kötetet állított össze. Nagy Imre jegyzeteinek teljes terjedelmű kiadását hamarabb olvashatják Romániában, mint Magyarországon. Nagy Imre fikarcnyit sem engedett meggyőződéseiből. Minden egyes, Snagovban, Nagy Imre vagy őrizői által írt papír egyenesen Gheorghe Gheorghiu-Dej pártfőtitkár, illetve Valter Roman (Neulander Ernő) asztalára került. A pártfőtitkár széljegyzeteket is írt a dokumentumokra, például: „Sejti, hogy mi vár rá.” /Tibori Szabó Zoltán: Sejtette Nagy Imre Snagovban, hogy mi vár rá? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./2005. március 10.
„Az erdélyi magyar társadalom létének és fejlődésének biztosítéka az intolerancia és a gyűlölet minden formájának elutasítása és az eltérő vélemények közötti akadálymentes párbeszéd: a szólás- és véleményszabadság maradéktalan érvényesülése” – kezdődik Tiltakozás című közös nyilatkozat, melyben az aláírók védelmükbe vették Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselőt, akinek szólásszabadságát korlátozták a tüntetők, mégpedig „gyűlölködő, kirekesztő, sőt, olykor antiszemitának is minősíthető bekiabálások kíséretében. Mindennek semmi köze sem volt „az általuk – állítólag – fájlalt problémákhoz”. Az aláírók: Ármeán Otília, Bíró Béla, Bányai Péter, Boros Kinga, Egry Gábor, Demény Péter, Gagyi Ágnes, Gáspárik Attila, Cs. Gyimesi Éva, Irsai Zsolt, Kovács András Ferenc, Könczei Csilla, Láng Zsolt, M. László Ferenc, Miklós Ágnes Kata, Parászka Boróka, Parászka Miklós, Selyem Zsuzsa, Szabó Róbert Csaba, Szilágyi Júlia, Virginás Andrea, Visky András, Ungvári Zrínyi Imre, Ungvári Zrínyi Ildikó, Tibori Szabó Zoltán, Vakarcs Szilárd. /Tiltakozás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./2005. március 10.
Erdélyi magyar értelmiségiek két levelet is közzétettek, mindkettőben az intolerancia és idegengyűlölet elutasítása és a véleményszabadság mellett foglalnak állást, ugyanakkor – a kolozsvári Eörsi-incidens kapcsán – felhívták a figyelmet az új, nyílt vagy burkolt alakban jelentkező antiszemitizmus leselkedő veszélyeire. A két közlemény szövegében nem, csak lényegét és aláíróinak egy részét tekintve azonos. Az első levél az SZDSZ országos sajtószolgálatán keresztül, a második A Hét szerkesztőségétől érkezett. Az aláírók: Ádám Gábor, Ágoston Hugó, Ármeán Otília, Balázsi-Pál Előd, Bányai Péter, Bíró Béla, Borbély Tamás, Boros Kinga, Egry Gábor, Demény Péter, Eckstein-Kovács Péter, Gagyi Ágnes, Gáspárik Attila, Gergely Edit, Cs. Gyimesi Éva, Haller István, Irsai Zsolt, Kovács András Ferenc, Kelemen Attila Ármin, Könczei Csilla, Láng Zsolt, M. László Ferenc, Miklós Ágnes Kata, Parászka Boróka, Parászka Miklós, Salamon Márton László, Schneider Tibor, Selyem Zsuzsa, Sipos Géza, Soós Károly Róbert, Spielmann-Sebestyén Mihály, Szabó Róbert Csaba, Székely Csaba, Székely István, Szilágyi Gál Mihály, Szilágyi Júlia, Tibori Szabó Zoltán, Ungvári Zrínyi Ildikó, Ungvári Zrínyi Imre, Virginás Andrea, Visky András, Vakarcs Szilárd. Ugyanakkor egy harmadik levél szerzője, Dénes László azon morfondírozott, hogy a véleménynyilvánítás miért csak az egyik felet illetné meg, illetve miért csak a tüntetőkön kérik számon az idegengyűlölet megnyilvánulásait. /Belföldi hírek rovat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./2005. március 10.
A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetősége közleményben határolta el magát attól, hogy Eörsi Mátyás szabaddemokrata képviselőt egy harminc fős csoport megakadályozta előadása megtartásában. Az Erdélyi Magyar Ifjak elnöksége, valamint Juhász Péter, a tüntetés egyik résztvevője írásban tiltakozott a Szabadság kolozsvári napilap két újságírója – Borbély Tamás és Tibori Szabó Zoltán – ellen, mivel szerintük antiszemita megmozdulásként állították be a történteket. Az EMI-nek szándékában áll a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének etikai bizottságához fordulni. Mint leszögezik, az antiszemitának minősített kijelentéseket nem ők, hanem hozzájuk társult idősebb személyek tették, akik provokátorok is lehettek. Felháborítónak tartják ugyanakkor, hogy a másik részről viszont nyilasokhoz hasonlították szervezetüket. Az esettel kapcsolatban két kolozsvári újságíró, Kelemen Attila (Transindex) és Salamon Márton László (Krónika) fogalmazott meg állásfoglalást. Eszerint az erdélyi toleranciával összeegyeztethetetlen, szélsőséges megnyilvánulások, az antiszemitizmus újszerű megjelenése nem csupán az értelmiségiek aggodalmát kell kiváltania. Tennie kell ez ellen az oktatás és az egyház közmunkásainak is, hiszen a fiatalok körében tapasztalható türelmetlenség és uszító magatartás csak így helyezhető normán kívül. /(Rostás-Péter Emese): Tovább gyűrűzik az Eörsi-botrány. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./2005. március 15.
A Párizsban élő Méray Tibor író, az Irodalmi Újság főszerkesztője által alapított, erdélyi fiatal magyar újságírók három hónapos magyarországi továbbtanulását elősegítő, 2005. március 15-én tizedik alkalommal kiosztott díjat, az alapító által kijelölt – Kántor Lajos, Lászlóffy Csaba és Tibori Szabó Zoltán összetételű – bizottság Gergely Edit újságírónak, a Krónika napilap gyergyószentmiklósi tudósítójának ítélte. /Méray-díj 2005. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./2005. március 19.
Az Erdélyi Gazdasági Egylet (EGE), majd az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet (EMGE), illetve ezek későbbi jogutódja, az 1990-ben alakult Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) története elevenedik meg a nemrég megjelent könyv /Az EGE, EMGE, RMGE 150 éves története/ hasábjain, amely az erdélyi (magyar) gazdatársadalom elmúlt 150 évét tekinti át. A 2004-ben megjelent könyvet Farkas Zoltán szerkesztette. Kós Károly, Venczel József, Kacsó Sándor, Pap István, illetve a ma is aktív szerzők, Veress István, Takács Csaba, Benkő Samu, Csávossy György, Cseke Péter, Makkay József, Tibori Szabó Zoltán, és Farkas Zoltán írásai az erdélyi magyar gazdák történetének alapos elemzései. Tibori Szabó Zoltán írásában gróf Teleki Bélát mutatta be, Makkay József Pap Istvánra, a hazai magyar agrár szakírás egyik legnagyobb egyéniségére emlékezett. /Kovács Ferenc: Könyv az erdélyi magyar gazdatársadalom 150 éves történetéről. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./2005. március 21.
Tibori Szabó Zoltán beszélgetett Markó Béla miniszterelnök-helyettessel, az RMDSZ elnökével. Az RMDSZ kellő súllyal rendelkezik a kormányban és a koalícióban, de az együttműködés nem felhőtlen, jellemezte a helyzetet Markó Béla. Nem látja értelmét az előrehozott választásoknak. – Az észak-erdélyi autópálya építése elkezdődött, az RMDSZ nem egyezne bele abba, hogy az autópálya-építést leállítsák.- A napokban arról beszélt a miniszterelnök, hogy új, átfogó törvényben kell ismét rendezni ezeknek az államosított ingatlanoknak a helyzetét. A kettős állampolgárságra vonatkozó tavaly decemberi népszavazás óta feszültség tapasztalható az anyaországi és az erdélyi magyarság között. Milyen módon képzeli el az RMDSZ ennek a feszültségnek a feloldását? – hangzott a kérdés. Markó a magyar nemzet kettészakítását veszélyes dolognak érzi. Cáfolta, hogy az RMDSZ tisztségviselői országos korrupciós botrányokban érintettek lennének. /Tibori Szabó Zoltán: Markó: Az erdélyi magyarság képviselője vagyok a kormányban Beszélgetés Markó Béla miniszterelnök-helyettessel, az RMDSZ elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./2005. április 25.
Az RMDSZ jó súllyal, aránnyal van jelen a kormányban, kormányfő-helyettese, három további minisztere, kilenc államtitkára van, és több államtitkári rangú vezetője dolgozik különböző országos hivatalok és hatóságok élén. Ezzel az RMDSZ valóra válthatja mindazokat az ígéreteket, amelyeket a választási kampányban tett – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes április 23-án a Marosvásárhelyen rendezett sajtótalálkozón. A találkozóra – amelyet moderátorként Stanik István, a szövetség új kommunikációs tanácsosa vezetett – a hazai magyar írott és elektronikus sajtó képviselőit hívták meg. Az RMDSZ elnöki hivatalának sajtóirodája pedig erre az alkalomra elkészítette a Jelenlét című füzetet, amely – a sajtó munkájának megkönnyítése végett – az RMDSZ valamennyi szervezeti, kormányzati és parlamenti tisztségviselőjének címét és telefon-elérhetőségét is tartalmazza. Markó leszögezte: az erdélyi autópálya építése folytatódik. A kisebbségi törvénytervezetnek a kormány által történt halasztását az elnök a kabineten belüli ellenzéssel magyarázta. /Tibori Szabó Zoltán: RMDSZ-es médiatalálkozó. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./ A kisebbségi törvénytervezetből kikerültek azok a rendelkezések, amelyeket a Velencei Bizottság és az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa diszkriminatívnak talált, így az RMDSZ nem látja okát annak, hogy az említett szervezetek ne véleményezzék pozitívan a tervezet szövegét – jelentette ki Márton Árpád képviselő a marosvásárhelyi médiatalálkozón. A változtatás után 15 helyett a kisebbség összlétszáma 10 százalékának kell aláírnia a támogatólistát, illetve a 15 megyés területi megoszlásból kikerült a kötelező bukaresti taglista; a 25 ezres taglétszám felső határként érvényben maradt. A sajtóval fenntartott kapcsolatáról Markó Béla elmondta, politikusi pályafutása alatt soha nem perelt be egyetlen újságírót sem, a replika jogával is mindössze két-három esetben élt. „Szélsőséges pártokhoz közel álló lapoknak nem is replikázom” – jelentette ki Verestóy Attila szenátor, aki szerint nagyon sok alaptalan támadás érte személyét. /Salamon Márton László, Szucher Ervin: Nem diszkriminál a kisebbségi törvény? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 25./2005. május 9.
Sokan vannak olyanok, akiket a hatóságok az 1989 előtti (meg az azt követő) évtizedek folyamán államosított lakásokban helyezett el, s az egykori bérlők jelentős része ezeket az ingatlanokat megvásárolta, s ma már saját tulajdonát képezik. Ugyanakkor szintén sokan vannak jogos tulajdonosok is, akiktől annak idején elvette tulajdonukat a hatalom. Tibori Szabó Zoltán hangsúlyozta, hogy a volt tulajdonos saját munkájával építette vagy építtette fel az ingatlant. A későbbi bérlő viszont megkapta valaki másnak a tulajdonát. Azóta azt alacsony áron megvette, s most úgy érzi, neki joga van a lopott, s aztán neki is eladott lopott holmit megtartani. Tibori Szabó Zoltán szerint a kormánynak ezt a kérdést európai módon kell megoldania. Az európai mód pedig a tulajdon feltételek nélküli tiszteletben tartásából indul ki. /Tibori Szabó Zoltán: A bérlő álma. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./ 2005. május 17.
Két olvasó is vitatta Tibori Szabó Zoltán korábbi írását /A bérlő álma, Szabadság, máj. 9./, mondván, nem hibásak a bérlők, mert megvették a lakást. A levélíró ismer öregeket, akik az utcára kerültek, mert jelentkezett a hajdani tulajdonos. Tibori Szabó Zoltán válaszolt az észrevételekre, leszögezte, vissza kell adni a jogos tulajdonosnak volt ingatlanát, akkor is, ha az illető közben megvette azt az államtól. /Tibori Szabó Zoltán: Elvekről és pénzről van szó. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 17./2005. május 21.
Az Erdélyi Művészet /Székelyudvarhely/ idei első számában Jánó Mihály Középkori falképek Európa szívében címmel a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban megrendezett dokumentációs kiállításról számolt be. Sóvidéki és egyetemes a címe Tibori Szabó Zoltán Kusztos Endrét méltató cikkének. Olvashatunk továbbá a lapban az erdélyi kastélyokról, Bíró József tollából. /Művészek, művészeti események. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./ 2005. június 16.
Randolph L. Braham professzornak, a New York-i City University keretén belül működő Rosenthal Holokausztkutató Intézet dési származású igazgatójának irányításával már több éve folyik a munka a magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiáján. Az Erdélyben is jól ismert tudós vezette 23 tagú kutatócsoport feltérképezte az 1941-es Magyarország valamennyi, a holokausztban jórészt elpusztított zsidó közösségét, az észak-erdélyieket beleértve. Minden egyes település elpusztult zsidó közösségének sorsával külön szócikk foglalkozik a többkötetes munkában, amelyet előbb magyarul, majd angol nyelven is szeretnének megjelentetni. A „földrajzi” meghatározás arra vonatkozik, hogy az 1941–1944 közötti időszakban Magyarországot alkotó 41 vármegye minden egyes olyan települése bekerült az enciklopédiába, amelyen akár csak egyetlen zsidó élt. Tehát nem csupán a trianoni országrész közösségeinek történelméről szól majd a munka, hanem az 1938 és 1941 között Csehszlovákiától, Romániától és Jugoszláviától visszaszerzett területeken élők vészkorszakbeli sorsáról is. A szerzők ismert magyarországi, izraeli, egyesült államokbeli és romániai holokauszt kutatók. 1990-ben Várszegi Gábor, a budapesti Fotex cég elnöke alapítványt hozott létre. Adományainak köszönhetően évente több fiatal holokausztkutató – a szakterület következő generációja, köztük szép számban erdélyiek is – részesül 750 és 1200 dollár közötti ösztöndíjban, s szintén Várszegi bőkezű segítsége teszi lehetővé az intézet által elkészített munkák kiadását, széleskörű ismertetését. /Tibori Szabó Zoltán: Készül a magyar holokauszt enciklopédiája. Emlékmű az áldozatoknak – negyed évszázadnyi ingyenmunkával. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./2005. június 17.
Miron Cozma volt bányászvezér szabadon bocsátása rossz hatással lehet Románia uniós integrációs törekvéseire. Az EU-tagság érdekében azonban Romániának rövid időn belül határozott reformokat kell végrehajtania a tulajdonrestitúció, az igazságszolgáltatás reformja, a korrupció visszaszorítása és a piaci verseny terén. A restitúciós törvénnyel kapcsolatban Tibori Szabó Zoltán sok olvasó véleményét foglalta össze Megjegyzések, javaslatok című feljegyzésében, amelyet mindegyik RMDSZ-es képviselőnek elküldött. Azután kiderült, hogy a javaslatokat a képviselők fel sem vetették, azok az elutasított javaslatok listáján sem szerepelnek. Az újságíró leszögezte: a politikai elit kétszínűségének köszönhetően az ország rendkívül nehezen dolgozza fel a múltját, amelynek árnyai újra és újra rávetődnek integrációs törekvéseire. /Tibori Szabó Zoltán: A múlt árnyai. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./2005. június 23.
Markó Béla, az RMDSZ-elnöke, kormányfő-helyettes megállapította, hogy az erdélyi magyar társadalmon belül nő a pluralizmus igénye. Ugyanakkor „ha több pártot akarunk magunknak, akkor egy sem lesz”, szögezte le. A romániai magyarság a maga 6 és 7 százalék közti arányával két szervezetet soha nem fog tudni bejuttatni a román parlamentbe, csakis egyet. – A kormány a déli fejlesztésekre koncentrál, az észak-erdélyi autópálya már túlságosan északra van nekik. A székelyföldi utak rossz állapotát sokan felvetették. A Pénzügyminisztérium nem képes a megfelelő forrásokat felkutatni, a gödrök betömésére sincsen elég pénz.- Az 1990-es marosvásárhelyi események feltárására is szükség van. /Tibori Szabó Zoltán: Nekik az észak-erdélyi autópálya túlságosan északra van. Beszélgetés Markó Béla miniszterelnök-helyettessel, az RMDSZ elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./2005. július 5.
Már a kolozsvári románok is elégedetlenkedni kezdenek Emil Boc-kal, a Kincses Város polgármesterével. Az elmúlt napokban olyan pannókat állítottak fel, amelyeken a járókelők a városvezető tevékenységét osztályozhatták. Emil Boc erre meg akarta büntetni a pártot, mert a reklámdíjszabást nem fizette be, de kiderült, hogy befizették. Demokrata pártiakat küldött a helyszínre, hogy az osztályozásban résztvevőket lefilmezzék. Boc a helyi tévék élő adásában kijelentette, hogy a szociáldemokraták, valamennyien, már csak ilyenek, tolvajok a természetüknél fogva. A polgármester sok időt tölt Bukarestben, s ha erre figyelmeztetik, dühös lesz. Boc többször hazudott, írta Tibori Szabó Zoltán újságíró. Megígérte, hogy az elődje által megkezdett pereket leállítja. Ehelyett utasította hivatalának jogi osztályát, hogy valamennyi pert a végsőkig folytasson. Kár volt az ő polgármesterré választását támogatni. /Tibori Szabó Zoltán: Fél pont Boc úrnak. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./2005. július 21.
Stefano Bottoni Tibori Szabó Zoltánnak a Népszabadság július 14-is számában megjelent Egység vagy bomlás? című cikkét vette tollhegyre. Az Aczél Endre és Kis Tiborék nyomdokain lépkedő Tibori Szabó Zoltánról megállapította, hogy jó ideje ő „az erdélyi újságíró és politikai megmondóember” a Népszabadságban. Stílusa túlbuzgósága miatt kissé avítt (pl. akkor is Orbán-Torgyán kormányról beszélt, mikor Pesten sem használták a párosítást). Tibori szerint autonómia akkor lesz csak, ha az RMDSZ benne van a parlamentben, a kormányzatban. Valójában a fejlesztési régiók határait 1998-ban az akkor is, most is kormányon lévő RMDSZ nem kívánta módosítani „mert a székelyföldi fejlesztési régió nem prioritás”? Az egység gondolatához a baloldali Tibori Szabó Zoltán itt a kommunista hatalom által meghurcolt jobboldali László Dezsőt használja fel annak az ideológiának az újrafogalmazására, miszerint a kisebbség politikai egysége – tehát az egypártrendszer a legfontosabb. Az egységgondolat mára kiüresedett szlogen. /Stefano Bottoni: Gott mit uns: az egységszerető ember egyetlen parancsolata.= A Hét (Marosvásárhely), júl. 21./2005. július 28.
Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság munkatársa, a Népszabadság kolozsvári tudósítója dühösen visszautasította Stefano Bottoni róla szóló írását /Gott mit uns: az egységszerető ember egyetlen parancsolata, A Hét (Marosvásárhely), júl. 21./: „Rég olvastam ennyi sületlenséget egyetlen írásban. Bottoni úrban rendkívül sajátos optikájú és borzasztóan torz kép él az erdélyi magyarságról és annak vezetőiről.” Bottoni szerint ő ugyanis idejétmúlt tételeket ismételgetett, amikor az erdélyi magyarság politikai egységének szükségességét hangoztatta. Bottonit Budapesten megfertőzte az a politikai szemlélet, amely jobb- és baloldalira akarja minden áron osztani a világot, s amely szerint „baloldali” annyit jelent, hogy „áruló”, „gazember”, „nemzetgyilkos”. Bottoni a badarságokat kritikátlanul, szerkesztői megjegyzések nélkül közölheti a lapokban. A műveletlenség nem bocsánatos bűn, szögezte le Tibori. /Tibori Szabó Zoltán: Dio non paga il sabato. = A Hét (Marosvásárhely), 2005. júl. 28.2005. augusztus 4.
Stefano Bottoni válaszolt Tibori Szabó Zoltán terjedelmes replikájára /Dio non paga il sabato, A Hét, júl. 28./. Elutasította, hogy ő jobboldali. Bottoni kifejtette, hogy László Dezsőnek voltak antiszemita állásfoglalásai. A kisebbségi magyarság RMDSZ melletti egységével kapcsolatban kifejtette, hogy a közös cél az autonómia lenne. „Az RMDSZ legsúlyosabb kudarca nem az autonómia, hanem a társadalompolitika hiánya. Ezen csak ront az, hogy már a belső nyilvánosság sem működik” – vallja Bottoni. Felhozta a dél-tiroli pártot, az SVP-t. Az SVP-nél az egységet sosem értelmezték képviseleti monopóliumként. /Stefano Bottoni: Válasz. = A Hét (Marosvásárhely), aug. 4./2005. augusztus 13.
Ismeretlenek letörölték a dákokra történő hivatkozást a Csíkpálfalva község területén található csomortáni régészeti ásatás tájékoztató táblájáról. A csíkpálfalvi önkormányzat közölte: az ásatás helyszínére nincs miből őrséget biztosítania. Szép számmal akadnak ma is román történészek, akik a vitatott dákoromán történelmi folytonosságot vallják. Az elmúlt hetekben Szászváros határában a régészek több mint hatvan sírból álló magyar honfoglalás kori temetőre bukkantak. Erdélyben nagyon sok helyen találtak már honfoglalás kori emlékeket, a román kutatókat azonban meglepte, hogy a magyarok előtt is használt temetőben, a honfoglaló magyarok közvetlenül a dákokra temetkeztek. Mi több, a feltárt leletekből megállapították, hogy a dák populáció hirtelen távozott a településről, s hogy a létének nyomait megőrző réteget közvetlenül a magyar honfoglalás kori leletek rétege követi. Ioan Marian Tiplic egyetemi docens, aki a feltárást végzi, tanácstalanul áll a gazdag magyar leletek előtt.. A szakember arról panaszkodott a vajdahunyadi Gazeta de Hunedoara lapnak, hogy a bukaresti művelődési tárca 1992 óta mindent megtett annak érdekében, hogy a szászvárosi lelet feltárását késleltesse. 1997-ig megvonták a finanszírozást is, 1997 és 2000 között pedig azért állt a munka, mert egyesek azt hajtogatták, jöjjenek Magyarországról, s dolgozzanak ők az őseik sírjain. /Tibori Szabó Zoltán: Dákomagyar kontinuitás? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./