udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 506 találat lapozás: 1-30 ... 271-300 | 301-330 | 331-360 ... 481-506

Névmutató: Kovács Attila

2014. augusztus 13.

Szabályozott temetők
Az önkormányzati, egyházi és magántemetők átlátható, szabályozott működtetését, fenntartását célozza az a 2009-ben kidolgozott, de csak egy hónappal ezelőtt megjelent temetőtörvény, amely bírságokat is előír a rendelkezések megszegése esetén. A jogszabály pontos előírásokat tartalmaz a sírhelybérlőkre vonatkozóan is.
Az idei 102-es számú törvény a megjelenés után 90 nappal, azaz október 11-én lép hatályba, előtte azonban még meg kell jelennie a jogszabály végrehajtási rendeletének is. Egyelőre kevesen tudnak a törvényről, és az sem egyértelmű, hogy a gyakorlatban milyen változásokat jelent majd. A jogszabály előírja, hogy a tulajdonosok, ügykezelők kötelessége elkészíteni a működési szabályzatokat, amelyek tartalmazzák a sírhelyek bérlésével, sírnyitással, hamvasztással, ravatalozással, más temetői szolgáltatásokkal kapcsolatos előírásokat, akárcsak a szolgáltatások árait, az ügyfélfogadási rendet vagy a temetők nyitvatartási programját.
De gondoskodniuk kell a sírkert karbantartásáról, takarításról, szemét elszállításról, vezetékes vízről, őrzésről is. A törvény arra is kitér, hogy a sírhely gondozása a hozzátartozók kötelessége, ha ez több mint két évig elmarad, felszólítás után a bérleti szerződést felbonthatják. Azt is leszögezi viszont, hogy egy használatban levő sírhely megnyitására az utolsó temetést követő hetedik évtől van lehetőség. A temetés nemcsak egyházi lehet, hanem igény szerint világi is.
Évi fenntartási díj
Csíkszeredában két köztemető is van, egyiket, a Kalász lakótelepit a polgármesteri hivatal működteti, a Szentlélek utcai sírkert pedig egy temetkezési vállalkozás ügykezelésébe tartozik. Mindkét esetben a működés, fenntartás, sírhelybérlés szabályozva van, rendelkezésre áll a vezetékes víz, takarítanak. Évi karbantartási díjat kérnek a sírokra, lejárt bérleti szerződések esetén a hozzátartozókat is értesítik. Kérdésünkre Szőke Domokos, Csíkszereda alpolgármestere azt mondta, bár részletesen nem tanulmányozták a törvényt, nagy változásokra nem számítanak.
Egyházi szabályzat is van
Csíkszéken a vidéki településeken az egyház és az egyházat támogató közösség a temetők fenntartója, legtöbb esetben már ravatalozók is épültek. Tamás József, a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke kérdésünkre azt mondta, a törvényt még nem tanulmányozták át, de az egyházi előírások és szabályok szerint az egyházi temetők fenntartására, működésére minden településen szabályozások léteznek, amelyet az egyháztanács bevonásával a plébániák alkotnak meg.
Ingyenes sírhelyek
A sírhelyek bérlése az egyházi temetőkben ismeretlen gyakorlat, mivel az egyház fenntartásában és a temető gondozásában részt vevő helyi hívek számára a sírhelyek ingyenesen biztosítva vannak. A segédpüspök szerint olyan esetekben adódnak problémák, amikor a falvakból elköltözött családok igénylik a temetkezési lehetőséget, akik az évek során a helyi egyházközség fenntartásához nem járultak hozzá. Ilyenkor a sírhely biztosításáért külön hozzájárulást kérnek a plébániák. Tamás József valószínűnek tartja, hogy az őszi püspökkari konferencián előtérbe kerül majd a kérdés, és megpróbálják egyeztetni az egyházi szokásokat a törvény előírásaival.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

2014. augusztus 16.

A DK szerint Orbán árt az erdélyi magyarságnak
A DK az autonómiát a liberális demokrácia egyik alapértékének tekinti s ezért támogatja, ám az Orbán-kormány megismétli ezt a hibát, amikor bátorítja a "székely" – egy tipikusan etnikai alapú – autonómia követelőit - írja Ara-Kovács Attila.
A román külügyminiszter az 1996-ban aláírt magyar-román alapszerződés megsértésével vádolta a magyar kormányt, amire a külügyminisztérium úgy reagált: Budapest támogatja ugyan az autonómiát, de nem az etnikai alapút, így a román kifogásoknak nincs alapjuk - olvasható abban a közleményben, amelyet Ara-Kovács Attila, a DK külügyi kabinetének vezetője juttatott el az Országos Sajtószolgálathoz.
A Demokratikus Koalíció úgy látja, az Orbán kormány először akkor szegte meg az alapszerződést, amikor politikai és anyagi támogatást nyújtott a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel szemben politizáló pártoknak, veszélyeztetve az erdélyi magyarság parlamenti képviseletének érdekérvényesítő képességét, ráadásul beavatkozott a szomszédos állam politikai életébe.
Ara-Kovács Attila szerint az Orbán-kormány megismétli ezt a hibát, amikor bátorítja a "székely" – egy tipikusan etnikai alapú – autonómia követelőit. A Fidesz egyik szélsőjobboldali tagja volt múlt ősszel a budapesti székely autonómia-tüntetés vezérszónoka, s e témáról értekezett Orbán Viktor az idei tusnádfürdői tanácskozáson. E követelések célja nem az erdélyi magyarság autonómiája, hisz az, ha megvalósulna, kirekesztené az erdélyi magyarság nagyobbik, nem a Székelyföldön élő részét az autonóm jogokból.
A DK az autonómiát a liberális demokrácia egyik alapértékének tekinti s ezért támogatja. Az RMDSZ, kormányzati pozícióban, számtalan autonóm jogot vívott ki az ott élő magyarságnak. Ezek bővítése a feladat, nem pedig az erdélyi magyarság bevonása a magyarországi politikai harcokba - zárul a közlemény.
Népszabadság

2014. augusztus 20.

István, a király rockopera Nagyváradon
Augusztus 21-én, csütörtökön este 21 órától a Szörényi-Bródy szerzőpáros István, a király című rockoperáját láthatják a 3. Nagyváradi Nyári Színházi Fesztivál keretében.
A történet közismert, főhősei az első magyar király, István, aki az országot a keresztény Európába integrálta, valamint a törzsi-nemzetségi kötelékekhez ragaszkodó, az ősi tradíciókat őrző-védelmező Koppány.
Az országba Gizellával érkezett lovagokat és papokat Asztrik apát vezeti István és a kereszténység pártján, Laborc és Torda táltos pedig Koppány mellett sorakozik fel a békétlen magyar főurakkal együtt. Géza halála után Koppány ősi szokás szerint feleségül kéreti Saroltot és át akarja venni Géza örökét. Véres összeütközésre kerül sor, amelyben István seregei győznek. Bár Réka, Koppány kereszténnyé lett leánya méltón el akarja temettetni apját, Sarolt ragaszkodik az elrettentő példastatuáláshoz, így Koppányt felnégyelik. István magányosan vívódik a rá váró feladatok súlya alatt, de vállalja sorsát. Az 1000. év decemberének 25. napján királlyá koronázzák.
A Mandala Dalszínház több mint kétszázszor játszotta a darabot, ez alkalommal Varga Miklós és Kalapács József mellett Bencze István, Bódis Gábor, Cserjési Beatrix, Kovács Attila, Nagy Fruzsina, Nagy Zoltán, Szántó Gábor, Vajnárovics Viktória és sokan mások láthatók.
Fried Noémi Lujza, maszol.ro

2014. augusztus 20.

Csillagásznak készült, tanárként vált elismertté Nagy Antal
A csíkszeredai gimnázium egyik közismert tanáraként Nagy Antal generációkkal igyekezett megszerettetni a fizikát. Legismertebb tanítványa, Barabási Albert László mondta róla, fölösleges boncolgatni, hogy egy csillagász veszett el benne vagy egy neves részecskefizikus. Ha a tudomány veszített is ezzel, a csíkszeredai oktatás hatalmasat nyert.
Csíkszeredában született 1941-ben. Édesapja, Nagy Rezső a gimnázium igen kedvelt és szeretett testnevelő tanára volt, aki megteremtette itt a modern testnevelés-oktatást. Emlékét az évente megrendezett, róla elnevezett kosárlabda-emléktorna is őrzi.
„A legenda szerint ott születtem az iskolában, mert édesapám ott volt tanár. De ez nem pont így van, féléves voltam, amikor beköltöztünk az iskola épületébe, édesapámat kinevezték bentlakási felügyelőnek a tanári állása mellett, és akkor a fiatal házas tanároknak ott lakást biztosítottak. Ott laktunk édesapám haláláig, 1949-ig” – emlékezik Nagy Antal.
Így szinte születésétől együtt élt az iskolával. Jó tanulóként, kitüntetéssel végezte a gimnáziumot, alig tizenhat évesen érettségizett, mert az akkori, szovjet mintán alapuló rendszerben tíz osztályt jártak a diákok. Ez hátránynak számított, szerinte sem szellemileg, sem fizikailag nem voltak megérve arra, hogy egyetemisták legyenek tizenhét évesen.
Gépészmérnöknek is készült
Kezdetben gépészmérnök szeretett volna lenni, de azt mondja, nem bánja, hogy nem így történt. „Mondják a tudománytörténészek, hogy a zsenik korán jártak egyetemre, de mi nem voltunk zsenik, kényszerből mentünk, mert ez volt a rendszer. A Bolyai Egyetemen kezdtem, a matematika-fizika szakon, aztán az első évben megtörtént az egyesítés a Babeşsel, ott folytattuk matematika-mechanika tagozaton. Szeretném hangsúlyozni: minket elég jól megtanítottak tanítani, ami most nincs. Külön módszertani kurzusaink voltak matematikából és fizikából is, egy évet csak látogattuk az órákat, aztán bedobtak a mély vízbe, egy hónapig ránk bízták egy osztály oktatását, ha hibáztunk, megmondták, ha valamit jól végeztünk, azt is. Megismertük, mit kell tenni egy osztályban, amikor az ember bemegy harminc gyermek elé” – mesélte.
Egyetemi katedra és csillagvizsgáló helyett a csíkszeredai gimnázium
Az egyetemen már kiszemelték a felsőoktatás számára, a brassói egyetem oktatójának szánták, ő viszont a kolozsvári csillagvizsgálóhoz készült, mivel gyermekkori szenvedélye volt a csillagászat. Végül egyik sem következett be, az államvizsga során szerzett súlyos tüdőgyulladás és a kórházi kezelés miatt kimaradt a végzősök kihelyezéséből, végül saját kérésére helyezték a csíkszeredai gimnáziumhoz. “Ennek én nagyon örvendtem, mert itt éltem az életem nagy részét. Amikor idekerültem, 1963-ban itt egy csapat kezdett kialakulni, velem egyidős, vagy néhány évvel idősebb kollégák voltak, ők is sokat segítettek, órákra is behívtak. Kezdetben csak matematikát tanítottam, aztán fokozatosan megszerettem a fizika tanítását. 1968-ban, a megyésítéskor beszerveztek taknfelügyelőnek, '75-ben ismét tanítást vállaltam a gimnáziumban, ahol '78-ban érdekes körülmények között megtettek aligazgatónak. Az akkori nagy demokratikus iskolai vezetőválasztás szerint tartottak egy jelölőgyűlést, ahol részben bemutatták, részben sugalmazták, hogy a közösség kiket válasszon jelölteknek. Az egyik kolléga elmondta, az aligazgatójelöltek közül az egyiket nem ismerik, helyette javasolnak engem. Úgy hozta a sors, hogy pótjelöltként megválasztottak, és egészen 1986-ig végeztem ezt a munkát. Igyekeztem a lehető legjobban csinálni, elég szigorú voltam, de emberséges is, nem volt senkivel összetűzésem, úgy érzem, a köz megelégedésére végeztem a munkámat. Ha valakit akkor megsértettem, utólag is elnézését kérem” – foglalta össze az idős pedagógus.
Kovács Attila, Székelyhon.ro

2014. szeptember 4.

Ügyészségen tett feljelentést Tőke Ervin
A csíkszeredai ügyészségen tett bűnügyi feljelentést Radu Banciu, a B1 hírcsatorna műsorvezetője ellen gyűlöletkeltés és a közrend megzavarása miatt csütörtökön Tőke Ervin, a Minta Egyesület elnöke. Tőke Ervin feljelentését az ügyészségen iktatták.
Az ügyészség épülete előtt tartott sajtótájékoztatóján elmondta, a sajtóból értesült arról, hogy Radu Banciu augusztus 27-ei műsorában mit vizionált annak esetén, ha Székelyföld megkapná a területi autonómiát, és arról, hogy a magyarok mit kezdenének az itt számbeli kisebbségben élő román közösséggel. „Mi úgy gondoljuk, hogy a sovinizmus nem jó válasz a román-magyar problémákra, és amit ő elkövetett az közösség elleni izgatás és a közönség tudatos félrevezetése, gyűlöletkeltés egy itt élő etnikum ellen”.
Ideje büntetni az uszítást
Az Active Watch civil szervezetnek az ügy miatt az Országos Audiovizuális Tanácsnál (CNA) és az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) benyújtott panaszát Tőke helyénvalónak nevezte, de azt mondta, ő úgy gondolja, ideje most már megbüntetni az ilyen embereket, akik folyamatosan uszítják a magyarok ellen a román közösséget.
„Ha ennek a műsornak a hatására bárhol az országban egy magyart az utcán megvernek, megszúrnak, vagy bármi történik vele, ezért Radu Banciu és a hozzá hasonló politikusok és újságírók lesznek a felelősek. Úgy gondolom, az ilyen uszításért büntetni kell, az ilyesminek véget kell vetni” – hangsúlyozta.
Azt mondta, reméli, harminc napon belül választ kap, ha nem indul eljárás az ügyben, akkor külföldi, európai fórumokhoz fordul panaszával. Az inkriminált műsorban Banciu úgy fogalmazott: amennyiben hatályba lépne Székelyföld autonómiája, „mészárlás lenne. A románok a mindennapi élet során a legkisebb jogokkal sem rendelkeznének.” A műsorvezető szerint a magyarok mindent megtehetnek majd, amit akarnak, mert nem lesznek törvények, pogromokat és tömegsírokat is vizionált.
Kovács Attila, Székelyhon.ro

2014. szeptember 8.

Levél a szenátustól
A szenátustól kapott választ Csíkszereda polgármesteri hivatala a megyeszékhely önkormányzata által elfogadott autonómiapárti határozattal kapcsolatban, amelyet oda is elküldtek. Veress Dávid önkormányzati képviselő szerint ez a válasz biztató.
Az autonómiapárti önkormányzati határozat tervezetét Csíkszeredában előterjesztő Veress Dávid önkormányzati képviselő szerint a szenátustól érkezett levél arról biztosítja a kezdeményezőket, hogy a közigazgatási bizottság napirendjére kerül a kérdés.
A június 27-én megtartott csíkszeredai önkormányzati képviselő-testületi ülésen fogadták el a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felhívásán alapuló határozattervezetet, kifejezve azt az igényt, hogy a 153 székelyföldi önkormányzat egyetlen, önálló közigazgatási régióba akar tartozni, amelynek különleges jogállását sarkalatos törvény szabályozza, és ahol az állam nyelve mellett a magyar nyelv is hivatalos. Ezt a határozatot továbbították a parlamenthez, az Európai Tanácshoz és több más európai intézményhez is. A szenátustól válaszlevél érkezett.
Figyelembe veszik a javaslatokat
A polgármesteri hivatalnak és Ráduly Róbert Kálmán polgármesternek címzett levélben így fogalmaznak: „Ezennel tudatjuk önnel, hogy tudomásul vettük azokat a javaslatokat és ötleteket, amelyekért ön harcol, és amelyeket támogat. Köszönjük a javaslatokat, amelyeket a közigazgatási reformmal kapcsolatban tesz. Biztosítjuk, hogy nagyon figyelmesen megvizsgáljuk azokat, és figyelembe vesszük azokban a törvénytervezetekben, amelyek a Közigazgatási és Területrendezési Bizottság napirendjére kerülnek” – olvasható a levélben, amelyet Darius Bogdan Vâlcov, a szenátus Közigazgatási és Területrendezési Bizottságának elnöke jegyez. Az aláíró egyúttal a bizottság teljes nyitottságáról biztosítja a városvezetőt.
Kedvezőnek tartott válasz
Az autonómiapárti határozattervezetet Csíkszeredában elfogadásra beterjesztő Veress Dávid önkormányzati képviselő, a Székely Nemzeti Tanács csíkszéki elnöke szerint a válasz tisztességes és kedvező, biztató. „Nem eldobják, nem a szemétkosárba kerül, nem támad és nem minősítget, hanem biztosít arról, hogy a bizottság napirendjére kerül a kérdés. Attól függetlenül, hogy a miniszterelnök mit mond, tisztességesnek, példaértékűnek, sőt bátorítónak tartom nemcsak azok számára, akik elfogadták eddig ezt a petíciót, beadványt, hanem azon csíki magyar önkormányzatok számára is, amelyek még ezt a lépést nem tették meg”.
Hozzátette, azt lenne jó elérni, hogy a beterjesztők a közigazgatási bizottsági tárgyaláson részt vehessenek, és meg is védhessék álláspontjukat, felsorolják érveiket, hogy ez miért fontos. „Azt gondolom, az önkormányzat meg is kellene köszönje, és talán meg is fogja ezt a levelet, visszajelzést. Arra biztatnám Csíkszék önkormányzatait, mielőbb tűzzék napirendre ezt a tervezetet, és ha a többség úgy akarja, fogadják el” – mondta Veress Dávid.
Kovács Attila, Székelyhon.ro

2014. szeptember 12.

Támogatást biztosítanak, szavazatokat remélnek
Visszatérő vendég lett Csíkszéken Victor Ponta. A kormányfő az augusztusi Nyerges-tetői megemlékezésen tett látogatása után Csíkkozmásra érkezett szeptember 11-én, csütörtökön, iskolabuszokat és fejlesztési projektek támogatási szerződéseit adva át több polgármesternek. Az RMDSZ autonómiatervezetéről kevés szó esett, az együttműködésről annál több.
Az együttműködést, párbeszédet emlegették a legtöbben a kormányfő csütörtöki csíkkozmási látogatása alkalmával, ahol két államfőjelölt is találkozott. A felszólalók közül senki, még Victor Ponta vagy Liviu Dragnea sem mellőzte a magyar nyelvű üdvözlést.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Korodi Attila miniszter, közel hatvan polgármester, alpolgármester Hargita és Kovászna megyékből, a két megyei önkormányzati képviselő-testület elnöke, képviselők jelenléte jelezte Kozmáson, hogy az esemény jelentősége túlmutat hét iskolabusz átadásán, valamint a Helyi Fejlesztési Országos Program (PNDL) keretében aláírt támogatási szerződéseken. A Boga Alajos Általános Iskola udvarán tartott ünnepségre a kormányfő késve érkezett, az őt és Liviu Dragnea regionális fejlesztési minisztert szállító helikopter Csíkszeredában szállt le, onnan mentek kíséretükkel az alcsíki községbe.
Lenne még tennivaló
Petres Sándor prefektus üdvözlő szavai után Borboly Csaba következett, és a kormányfő jelenlétét kihasználva nemcsak a fejlesztésre szánt pénz fontosságát emelte ki, de felhívta a figyelmet arra is, hogy nem az asszimiláció, hanem a kivándorlás jelenti a legnagyobb problémát Hargita megyében. A Hargita megyei önkormányzati képviselő-testület elnöke hozzátette, a megyében többletfinanszírozásra van szükség ahhoz, hogy ne kelljen tanintézeteket bezárni.
Egyúttal felhívta a figyelmet, hogy a magyar anyanyelvű diákoknak külön tanterv szerint kellene oktatni a román nyelvet, és az 1-2. osztályosok számára Hargita megyében elkészített, sajátos román tananyagot tartalmazó tankönyvet is átadta Pontának. Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke úgy értékelte, a Nyerges-tetői látogatás egy lépés volt a normalitás felé, amelyet most újabb, konkrét eredményeket hozó lépés követ.
A normalitás gesztusai
Jó napot kívánok – köszöntötte magyarul a kormányfő a jelenlévőket, kifejtve, a gyermekeknek anyanyelvükön kell tanulniuk, ugyanakkor tudniuk kell románul és angolul is, „mert román állampolgárok, de európai polgárok is vagyunk”. Közölte, a tanügyminiszterrel is konzultál a sajátos román tananyag ügyében. Fontosnak nevezte a vidéki települések fejlesztését, és úgy értékelte, a normalitás gesztusaira, lépéseire szükség van, még több találkozó ad erre lehetőséget.
Liviu Dragnea regionális fejlesztési miniszter szerint mindenkinek fontos a gyermekek öröme. „A vidéken élő embereknek joguk van a járható utakhoz, vízvezetékhez, korszerű iskolákhoz, a civilizációhoz. A kormányprogramnak a fenntartható fejlődést kell szolgálnia” – szögezte le. Nem felejtette el a végén a buzdítást, hogy az elnökválasztás második fordulójában úgy szavazzanak, ahogy az ország számára szükséges.
„Amikor kormányra léptünk, a helyi közösségek fejlődésére gondoltunk. Az RMDSZ azért része ennek a kormánynak, hogy minden olyan helyi igényt támogasson, ami a közösséget szolgálja. Ezeknek az iskolabuszoknak az átadása és a ma aláírt településfejlesztési szerződések azt bizonyítják, hogy jól döntöttünk” – mondta Kelemen Hunor szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes. A miniszterelnök és kísérete a járművek és a szerződések átadását követően Maroshévízre látogatott, ahol szintén iskolabuszt adtak át, majd a 174A jelzésű, felújított megyei utat tekintették meg.
Hét iskolabusz, sok pályázati támogatás
Csíkkozmás, Csíkszentmárton, Csíkmadaras, Gyimesfelsőlok, illetve a háromszéki Nagybacon, Előpatak és Szentkatolna polgármesterei vehették át az új iskolabuszokat, a Helyi Fejlesztési Országos Program (PNDL) keretében Hargita megyéből a megyei önkormányzat, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Balánbánya, Tusnádfürdő, Székelykeresztúr, Szentegyháza, Csíkszentgyörgy, Szépvíz, Csíkszentlélek, Gyimesközéplok, Kászonaltíz, Csíkrákos, Csíkszentkirály, Madéfalva, Csíkszentimre, Zetelaka, Varság, Oroszhegy, Siménfalva, Parajd, Galambfalva, Máréfalva, Újszékely, Székelyandrásfalva, Etéd, Bögöz pályázatai részesülnek támogatásban.
Kovács Attila, Székelyhon.ro

2014. szeptember 18.

Fába faragja a történelmet
A történelem és a fafaragás különleges módon kapcsolódik egybe Szentes Gábor madéfalvi fafaragó, helytörténész munkásságában. Nemcsak egyedi faragott tárgyak kerülnek ki műhelyéből, hanem a családfákat, történelmi eseményeket is könyvekbe gyűjti, fába faragja, és a madéfalvi veszedelem után elvándorolt székelyek útját is nyomon követi munkáival.
Szentes Gábor madéfalvi portájához érve nem nehéz kitalálni, hogy a gazda mivel is foglalkozik, a saját maga faragta székely kapu fogadja a vendéget. A házban saját készítésű bútorok, domborművek, fába faragott családfák. De Madéfalva történelméről is sokat tud a falumonográfia, család- és egyháztörténeti kötetek szerzője.
„Madéfalván születtem, felmenőim minden ága idevaló. Az a család, amelyikbe születtem, ritka memóriával, ismeretekkel rendelkezett. Abban az időben nem volt tévé, rádió, este összeültek, beszélgettek. Érdekelt a történelem, az iskolában nem tanították azt a helyi jellegű történelmet, ami egy ilyen nevezetes történelmi falunak a sajátossága. Nagybátyám élő lexikon volt, az éjfélbe nyúló beszélgetések során tőle tanultam” – emlékezik a 65. évében járó faragómester.
A mozdony füstjének vonzása
Anyai nagyapja volt az, akit szerinte, Moldova Györgyöt idézve „a mozdony füstje megcsapott”, egész életét a vasútnál élte le mozdonyfűtőként, és az unokáiból is mozdonyvezetőket csinált. „Sikerült is neki, két öcsém mozdonyvezető lett, én is huszonöt évet dolgoztam ott, amiből tíz évet a személyforgalomban. A falunak is nagy része mozdonyvezető volt, vagy az szeretett volna lenni gyermekkorában. Én álmomban sem gondoltam gyermekkoromban, hogy mozdonyvezető leszek, de elértem. Hét évet voltam összesen Brassóban, ott tanultam, továbbképzéseket végeztem” – mesélte.
Ezzel párhuzamosan a famegmunkálásba is belekóstolt. Édesapja ács volt, szabadidejében megtanulta tőle az alapvető dolgokat, a faragó szerszámok élezését. Szomszédjuk, aki Szervátiusz Jenőtől tanult faragni, megismertette a faragással.
A kopjafáktól a gyökérbútorokig
Mint mondja, az első faragott tárgyai kopjafák voltak, az alapmintákat készítette el. „A nyolcvanas években Tekerőpatakon egy Balló István nevű idős bácsi gyökérből bútorokat készített. Apósom elvitt oda, s mikor megláttam, milyen remekművek jönnek létre egyszerű fagyökerekből, megfogadtam, ha nyugdíjba jövök, én is azt készítek. Amikor megnősültem, az első bútorokat kezdtem magamnak készíteni, egy szobában azok vannak, jöttek ilyen-olyan felkérések, ha székely kaput kellett faragni, azt faragtam. Miután beindult a Varga Károly fafaragó iskola, ott csiszolgattam tudásomat” – elevenítette fel.
Szentes Gábor a természetben járva a vízmosásos helyeket, völgyeket keres fel, hogy a kimosott gyökereket összegyűjtse, ezeket illeszti össze bútorokká. Feszületeket is készít, amelyek közül kettő sem egyforma.
Láda székely furfanggal
Azt mondja, őseit hívták tempósnak, furfangosnak, mindegyiküknek ragadványneve volt. A furfang belőle sem hiányzik, különleges zárszerkezetű ládákat is készít. „Gyermekkoromban volt egy olyan ládikó, amelynek szalagszerkezete a sarkaiban volt, szétszedhető, furfangos ládának hívták, de megrongálódott. Nem volt szegecselve, ragasztva, össze lehetett rakni. Ezt próbáltam rekonstruálni, több változatát el is készítettem. Kiállításokra szoktam vinni, újabbnál újabb példányokat készítek. Van dupla, sima záras. Azt tudni kell, hogy ezeknek a záraknak az alapja a régi csűrkapukon, gazdasági épületeken levő zár volt. Csak a székelyek tudták kinyitni, két mozgó rész elmozdításával nyílt ki. Ezeket én is beépítettem a ládaszerkezetekbe, de újabban a kapukba is, mert már nyomuk veszett” – avatott be az idős mester. Egy másik, saját fejlesztésű terméke a székely rovásírás betűi, amelyek szétszedhetők és összerakhatók.
Vándorbotokkal az ősök útján
Szentes Gábor szerint a fafaragás legegyszerűbb dolgai azok a vándorbotok, amelyeket őseink a kezükbe vettek és elvándoroltak. Ő nemcsak itthon, szülőfalujában rendezett már kiállításokat az általa készített vándorbotokból, amelyek vásárokon is megjelennek. Idén augusztusban a Tolna megyei Bonyhádon rendezték meg a Bukovinai Találkozások Nemzetközi Folklórfesztivált, ahol a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének szervezésében mutatták be Vándorbot című kiállítását.
Faragott domborművein is követi a Bukovinába kivándorolt, majd a világ számos tájára kitelepült és kitelepített székelyek útját. És közben érdekes, kontinenseken átnyúló rokoni kapcsolatok tárultak fel. „Innen a jól ismert történelmi okok miatt majdnem háromezer ember kivándorolt. A felmenőim között olyan is van, nagyapámnak a dédnagyapja, Szentes István nevű, aki kitelepedett Józseffalvára. Vándorbottal kellett elmennie. Most megértem azt, hogy van egy kilencedik unokatestvérem Kanadában, és egy tizedik Magyarországon. Ezt mind egy amerikai hölgy nyomozta ki, aki az öt bukovinai székely faluról (Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Józseffalva, Andrásfalva) géntérképet készített Amerikában elvégzett vizsgálatokkal” – magyarázta.
Madéfalva monográfiája, családtörténete
Helytörténészként is bizonyított Szentes Gábor. Madéfalva hagyatéka című falumonográfiája, amelyet lányával, Szidóniával közösen állított össze, 2005-ben jelent meg, nemrég másodszor is kiadták. Ezt követte három évvel később a madéfalvi családfák története, újabb három év múlva a madéfalvi egyházközség története, amelynek megírására a helyi plébános kérte fel. „A monográfia elkészítése édesapámnak is köszönhető, aki biztatott, hogy meg tudom csinálni a lányom és a fiam segítségével. Öt évig készült az első könyv, olyan dokumentumok kerültek elő a levéltárból és helyi családoktól, amelyek eredetéről nagybátyám és édesapám beszélt. Amikor megláttam leírva ezt a történetet, akarva akaratlanul a könnyeim sokszor kiestek. Éjjeleken át dolgoztam, amíg össze tudtam úgy rakni, ahogy kellett” – elevenítette fel.
Mindent elért, amit akart
Az mondja, minden elkészült munkája kedves számára. Három oltárasztalt is készített domborművekkel, mindhárom használatban van, egyik a helyi ravatalozóban, a másik a templomban, a harmadik a kápolnában. Az épülő Siculicidium kápolnába kerülnek majd az általa faragott stációk is, amelyeket a plébános felkérésére készít. „Idős embernek munka kell, ha nincs munka, beteg. Továbbadom a faragás tudományát falubeli fiataloknak, vannak erre hajlamos gyermekek, igaz, nem sokan. Ha nincs meg a kitartás, az ember leteszi a vésőt, leteszi a könyvet, nem folytatja, nem olvassa végig. Ma ez jellemző” – véli Szentes Gábor.
„Nagy vihar jöttekor – bármi legyen bére – valakinek állni kell a tornác küszöbére” – úgy tartja, ezek a Gellért Sándor költőtől származó szavak ráillenek életére, és jelzik azt, amit mindig is képviselt. 1990-ben a megalakuló helyi RMDSZ elnöke lett, a madéfalvi veszedelem évfordulójára akkor szervezett első szabad megemlékezésen is beszédet mondott. Volt a közbirtokosság elnöke, több mint húsz éve a helyi önkormányzati képviselő-testület tagja. „Azt hiszem, annyit tettem a közért, mint a családomért. Mindent elértem, amit szerettem volna. Kevés embernek adatik meg, hogy azt csinálhat, amit akar, amit szeret. Nekem megadatott” – állítja.
Kovács Attila, Székelyhon.ro

2014. szeptember 19.

A legfelsőbb bíróságon perelnek
A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéken folytatódik az a per, amely az Országos Diszkriminációellenes Tanács egyik, a csíkszeredai közlekedésrendészetet elmarasztaló döntése nyomán indult.
A közlekedésrendészet által kirótt bírsággal kezdődtek, de utána két különböző perrel is folytatódtak egy csíkszeredai körforgalom közelében elhelyezett forgalmi tájékoztató táblák miatti bonyodalmak. A táblák a Nagyrét utcában épült barkácsáruház közelében találhatók, ott a körforgalmat és a táblákat is az áruházat építő beruházó készítette el. A táblák, amelyek kétnyelvűek ugyan, formájukban elütnek a hatályos szabványoktól, ezt bárki észlelheti. A közlekedésrendészet tavaly ősszel 1680 lejes pénzbírságot rótt ki a polgármesteri hivatalra, a jegyzőkönyv szerint azért, mert a táblák nem felelnek meg a szabványoknak és kétnyelvűek.
Diszkrimináló megállapítás
A rendőrségi jegyzőkönyv kétnyelvűségre vonatkozó utalása miatt Ráduly Róbert Kálmán polgármester a Diszkriminációellenes Tanácshoz nyújtott be panaszt, amely ennek helyt adott, és írásbeli megrovásban részesítette a rendőrséget. A határozatban a tanács tagja, Haller István különvéleményt is megfogalmazott, amely szerint ő ennél súlyosabb szankciót is szorgalmazna. A tanács döntését a rendőrség megfellebbezte a Marosvásárhelyi Ítélőtáablánál, amely ezt elfogadta és érvénytelenítette. A csíkszeredai polgármesteri hivatal pár nappal ezelőtt a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszékhez nyújtott be fellebbezést az ügyben – tájékoztatott Paizs Gyöngyi Julianna, a városháza főjegyzője.
A perek folytatódnak
A szabványoktól elütő táblák miatt kirótt pénzbírság érvénytelenítését a polgármesteri hivatal a csíkszeredai bíróságon kérte, ezt elutasították, ezért a Hargita Megyei Törvényszéken fellebbeztek, de az ügy még nem zárult le. Hasonló ügyben, a Hargita Megyei Törvényszék előtti körforgalom szomszédságában, illetve a Márton Áron Gimnázium előtti útkereszteződésnél elhelyezett táblák miatt is bírósági eljárás van folyamatban, mert ezeken először magyarul, majd románul szerepelnek a helységnevek.
Egy feljelentés nyomán 2012-ben a prefektusi hivatal felszólította a polgármesteri hivatalt a táblák eltávolítására. Ez nem történt meg, a pert követően a Hargita Megyei Törvényszék 2013-ban döntött arról, hogy ez a fajta kétnyelvűség nem megengedett. A polgármesteri hivatal a Marosvásárhelyi Ítélőtáblánál fellebbezett, tavaly novemberben az ügyet visszautalták a Hargita Megyei Törvényszékre. A főjegyző elmondta, döntés még nem született. A közlekedési táblák a helyükön vannak, igaz, a gimnázium közelében nagyon megfakultak.
Kovács Attila, Székelyhon.ro

2014. szeptember 23.

KISEBBSÉGBEN: Képekbe sűrített muzsika
Csíkszeredai Régizene Fesztivál 2014 – Cseke Gábor fesztiválnaplója
Jó ideje szinte évente közöltem benyomásaimat, élményeimet a lassan életem részévé váló csíkszeredai régizene fesztiválról; olykor hivatalból, másszor kedvtelésből, belső szándéktól vezérelve tettem ezt – tavaly viszont ez a sor megszakadt. A fesztivál ideje alatt nem tartózkodtam a városban, ezért csak elmondások és a baráti figyelmességből hozzám eljuttatott riportképekből alkothattam benyomást a 2013-as eseményekről.
Tavaly ugyanis – „távolsági” tapasztalataim szerint – az a nyílt terekre szánt, óriáspannókon megvalósított művészi fotókiállítás emelkedett ki a fesztivál csúcsteljesítményeként, mely az eddigi rendezvények zenetörténeti jelentőségű mozzanatait dokumentálja, Ádám Gyula fotográfusnak köszönhetően. Az utcán felállított, eső- és fagyálló tárlat sok arra járó fantáziáját megmozgatta, érdeklődését fölkeltette, s az elmúlt év alatt több erdélyi helységben is megfordult, amolyan művészi vándorgalériaként. Kissé sajnáltam, hogy tavaly nem láthattam élőben a debütáló kiállítást, s annál nagyobb volt az örömöm, amikor az idei fesztivált megelőző napokban életnagyságban fedezhettem föl a pannókat a csíkszeredai vármúzeum falai előtt, a rendezvény egyik fő tetthelyén.
Képek – dokumentumok
Vitathatatlan dokumentáris értékén túl (ugyanis a szerző nem csupán hivatali elkötelezettségből készítette a fesztiválról szóló fotóanyagbázisát) a kiállított anyag nemzetközi mércével mérve is profi teljesítmény, kimagasló fotográfusi esemény. A nagyméretű, körüljárható, egymáshoz hangolt és a komplex zenei élmény képekbe sűrített lényegét hitelesen kifejező fotók zöme természetesen az utóbbi évekből való, hiszen ekkor teljesedett ki igazából a fesztiválnak nem csupán a nemzetközi – hangsúlyozottan európai – jellege, de korszerű látványvilága is, illetve a zenei helyszínek gazdag változatossága.
Mivel a csíkszeredai fesztiválnak jól meghatározott történelmi háttere is van, a szervezők – jórészt a Hargita Megyei Kulturális Központ munkatársai – jónak látták az idei rendezvény előestéjén a Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében Lapok a Csíkszeredai Régizene Fesztivál történelméből címmel izgalmas dokumentumkiállítást összeállítani az 1979 óta a helyi lapokban, köztük a Hargita Népében megjelent mintegy 418 digitalizált újságcikkből, plakátokból, régi könyvekből, trófeákból, emlékoklevelekből. A részben számítógépben táplált dokumentumok nem csak a sajtótudósítók munkáját könnyítették meg, de tárgyszerűvé és kézzelfoghatóvá tették a történelmi visszapillantást.
Középpontban: a francia zene; árnyalatok
Örvendetes, hogy ezúttal is megmaradt az évi rendezvénynek kijáró, önálló arculathoz való ragaszkodás. Ezúttal a francia régi zenére esett a választás, aminek egyik oka (vagy éppen következménye?), hogy a fesztiválra több franciaországi vagy francia zenét játszó együttes, előadó is elígérkezett. De a szervezők ezzel még nem úszták meg a média részéről az olyan „örökzöld” kérdéseket, minthogy – miért a régi zene? Mit ad az a ma emberének? Szerencsére, a felelet mindig testre szabott, egyedi. Miként az idén is. Filip Ignác Csaba művészeti igazgató – maga is gyakorló zenész, a remek Codex együttes tagja – így beszélt erről egy interjúban:
„A zene fejlődésével párhuzamosan fontos árnyalatok vesztek el, amelyeket csak a korabeli hangszerekkel lehet visszaadni. A modern hangszerek nyertek ugyan hangerőben, de vesztettek a hangzás finomságát illetően. Vannak olyan érzések, hangulatok, amelyek átadására kimondottan csak a régi típusú hangszerek képesek. Aki pedig ezt képes kihallani a zenéből, egyben bele is szeret ebbe a muzsikába.”
Ez, gondolom – elég meggyőző; persze, csak a következő hasonló kérdésig!
Állandósított kezdeményezések
Amit a rendszeres fesztivállátogató örömmel nyugtázhatott az idén is, hogy a szervezők gondosan vigyáznak rá: egy-egy jó kezdeményezésük sose maradjon egyedi próbálkozás, hanem néhány esztendei csiszolódás, begyakorlás után a hagyomány forgatókönyvét gazdagítsa – egészen addig, amíg a helyét át nem adja valami másnak.
Ilyen szerencsés döntés volt néhány évvel korábban a Régizene Nyári Egyetem beindítása, tevékenységi profiljának a meghatározása. A fesztivál eseménysorát indító nyári egyetemi tanfolyamok gyakorlatilag szinte befejeződnek, amikor is a fesztivál nyitókoncertjére sor kerül. E jól kimódolt naptári „csúsztatás” lehetővé teszi, hogy a hallgatók, a megszerzett zenei tudásukat akár a koncerteken is kamatoztathassák. Az idén pedig meg is teremtődött az a keret, melyben a diákok a kurzuszáró hangverseny mellett önálló műsorszámokkal színesíthették két fesztiválegyüttes fellépte közötti holtidőket, illetve alkalomadtán besegítettek a népesebb hangszeres jelenlétet kívánó produkcióknál. Ezáltal a közös gyakorlatok, az élesben történő helytállás kimondottan jót tettek a tanultak rögzítésének, a nyári egyetem hatékonyságának; nem beszélve arról, mennyire megnövelte az érdeklődést és a figyelmet a fesztivál eseményei iránt.
Hasonlóképpen rendszeresen visszatérő, bevált kísérlet a zenei együttesek napi, rövid utcai fellépése a város különböző, forgalmas pontjain, terein.
Mondhatni, a hagyomány részévé vált már a hét végi reneszánsz gyermekfoglalkozás a várudvaron, a kicsiknek szánt játékos zenei és közösségi programokkal.
A zeneértők számára időzítették a késő esti órákra a vármúzeum protokolltermében tartott házi muzsikálásokat, melyek során 60—70 néző érdeklődésére számítva, az ódon falak védelmében meghitt, hangszeres előadói műsorokat – pl. lant-, gitár-, csembaló szólóesteket – is közönség elé vittek.
Feljegyzések a műsorfüzetben
Szokásomhoz híven, a fesztivál műsorfüzetét idejében beszerezve, műsortervet készítettem magamnak, hogy ne szalasszak el egyetlen fontos zenei eseményt sem. S hogy koncert közben támadt gondolataim, megjegyzéseim könnyen elérhetők maradjanak, minden alkalommal egyenesen a füzet margójára firkantottam azokat. Onnan másolom most ki, kerek mondatokká „szelidítve” helyszíni benyomásaimat.
Első nap (2014. július 10.): Fátyolos felhők alatt * Előző napon, este nagy vihar, zápor vonult végig az Olt völgyén, csak úgy zengtek a dörgésektől a Csíki havasok (mintha ágyúztak volna!). Na de csütörtök délutánra és estére (a kezdésig) jó meleg lett (+29 fok), s a kinti koncertek is befejeződtek, mire ismét összegyűltek a szolgálatos felhők...
A Mikó-vár hangulatos udvara – mint régen. Szinte semmi nem változott. A székek, a padok megszokottak, a büfé is a helyén (gyorsan beszerzek fél liter ásványvizet), megszokott eresz alatti helyemet is üresen találom (az esetre, ha eleredne az eső), kezdődhet az előadás!
A szabadtéri színpadon (agyondíszítve: plakátolva, virágozva) a Régizene Nyári Egyetem hallgatói és tanárai népes csoportja próbálgatja a fesztivál „meglepetésnek szánt” nyitányát (amely így, a gyülekező közönség füléig jutva, már nem meglepetés), amit ügyesen sikerült pár nap alatt betanulni, s most a színpadon összecsiszolják. Sajnos, élőben kissé kényszeredetten (nyekergősen?) hat a produkció, de sebaj, a szervezők szerint a műsorok között még gondoskodnak majd hasonló "kóstolóról" a jobbára kamaszkorú „egyetemisták”.
Megnyitóbeszédek... Egyre jobbak, mert egyre rövidebbek. Ott tartunk, hogy már a lényeg megfogalmazása is jóval könnyedébben megy mindenkinek. Így aztán hamar túljutunk a protokoll-részeken s jöhet a muzsika.
Fesztivál indító: a budapesti Mandel együttes. Még nem hallottam élőben, bár azt mondják, korábban jártak már Erdélyben (igaz, a csíki fesztiválon még nem), s a reneszánsz udvarok zenéjéből nyújtanak ízelítőt. A darabok jó része ismerősen hangzik, a régizene rendezvények megszokott műsorán ott vannak – persze, némileg más hangzásban, stílusban. Az együttest vezető, ősz hajú mester (Mandel Róbert) meghívottakkal játszik, a darabok váltogatása közben mesél, magyaráz, tapasztalt showman. Mandelék muzsikája csendes, bensőséges, nem hozza különösebben lázba a közönséget. Udvarias, hálás tapsot kapnak, ennyi.
Újabb nyári egyetemista meglepetés következik, ezúttal két oboázó lány áll ki a tanárával, a közönség ezalatt tovább gyülekezik, helyezkedik. (Egyesek jönnek, mások mennek...) Majd bevonul a csíkszeredai Codex együttes. A közönség kedveli őket, játékkedvük töretlen. Különösen a vonósok négyeséből sosem hiányzik a lelkesültség: örvendenek szépen szóló hangszerüknek, a zenének, az együttlétnek. Érződik, hogy a négy legény egy egész estét betöltő koncertet is képes lenne elvinni a hátán. Sikerük megérdemelt – ráadásul következetesen újdonságokkal lepik meg a közönséget. Műsorösszeállításukban középkori magyar és román táncok kölcsönhatását is bemutatták, ízes, vérpezsdítő értelmezésben. A végén felhangzott sikerdarabjuk, a már több fesztiválon is elénekelt Boldog ember, mindig biztos siker. Most is.
A 22 órától hirdetett esti programokat általában zárt, kis terembe tervezték: nem tudom, hányan voltak kíváncsiak Szabó István (Budapest) lantmuzsikájára, ami biztosan meghitten szép volt (a canzon francese műfajából adott a program szerint ízelítőt), de kezdetnek elég volt a két koncert – a késő esti finomságok maradjanak csak a vájtfülűeknek!
Második nap (2014. július 11.): Csupa francia és csupa barokk * Déltől a nyári egyetem hallgatóinak vizsgahangversenye—bemutatkozása zajlott, s jócskán belenyúlott a késő délutánba (a művészeti líceum előadótermében mindenki megmutatta, mit tud – s mit nem), aztán a református templom hajójában gyülekezett a közönség, hogy meghallgassa a kolozsvári Transylvania Barokk Együttest, amely már évek óta nagyjából ugyanabban a felállításban játszik: Majó Zoltán (furulya), Bartha Mátyás (barokk hegedű), Ciprian Câmpean (barokk cselló), Erich Türk (csembaló). Egyenruhájuk: fekete ing, nadrág és cipő. Elegánsak, hajlékonyak, karcsúak, olykor együtt játszanak, majd külön-külön is bemutatják, mire képes néhány szerény hangszer, ha jó kezekben van. Megtudjuk tőlük, hogy a francia barokk zene jó hangzása ellenére is némileg egyhangú, csevegő, úgy tűnik, mintha nehéz lenne abbahagyni... A templomhajóba rézsútosan bevetődik a délutáni nap, a foghíjas fél terem közönsége úgy burkolózik a zenébe, mintha jól bélelt fészekben ülne. Semmi kilengés, semmi extra, minden pontosan: órára, percre. A taps is.
A barokk fesztiválzenekar – összetétele rendszerint csak akkor derül ki, amikor a Szent Ágoston templom oltára előtt helyet foglalnak a megnövekedett számú zenészek. Az egyedüli fix pont: a drezdai Ulrike Titze barokk hegedűs, aki koncertmesterként összefogja a mindenünnen érkező és jelentkező zenészeket; ők teszik ki baráti alapon a mindenkori fesztiválzenekart. Ahogy most elnézem, a csíkszeredai kamarazenészek alkotják a kemény magot, sok az ismerős arc, még az elmúlt évek nyári egyetemeinek néhány hallgatója is feltűnik a hátsó sorokban. Volt és van tehát értelme e zenei foglalatosságnak, s felhangzanak sorra, egymás után a fajsúlyos művek: Lully Úrhatnám polgár-a, majd Fasch, Rebel és Rameau egymással vetekedő, már-már fantasztikus művei. A nagyszerű akusztikájú templom megtelt, ezt az esti órát kedveli a leginkább a közönség. Érzik a hangulaton, hogy műértők ülnek a sorokban. Nem tapsolnak bele a tételek közti pillanatnyi, felszusszanásnyi szünetben – nem úgy a két hét múlva sorra kerülő városnapok nyitókoncertjén, ahol a heterogén közönség ha kellett, ha nem, buzgón összeverte a tenyerét (ami biztos, az biztos alapon...)
Harmadik nap (2014. július 12.): Erdélyi hangzásvilág * Gyerekfoglalkozással indult a nap a Mikó-vár udvarán. A repertoár a már ismert, szokásos: játszóház, reneszánsz táncok tanítása, címerfestészet, páncél- és fegyvermustra, majd a Tibia kamarazene együttes koncertje. Sikerült is egészségesen kimeríteni a lelkes gyerkőcök érdeklődését, abban hiba nem volt; talán csak az udvar frissen felázott virágágyásai látták kárát a beléjük taposó gyerek- és felnőttcipőknek...
Az első komoly hangversenyt a bukaresti Lyceum Consort adta, a Mikó-vár protokoll term(ecskéjé)ben. A jól ismert és közkedvelt együttes ezúttal „takaréklángon érkezett”: több tagja anyai elfoglaltság miatt igazoltan távol maradt, de a jelen lévő Öllerer Ágnes, Izsák Katalin, Nagy Zsófia, Popescu Pavel és Banica Anna-Mária becsületesen kitettek magukért. Kár, hogy a koncertlátogatók egy része nem olvasta el figyelmesen a műsorelőzetest és a várudvaron várta a műsorkezdést, s már csak a koncertterem ablakán át kiharsanó tapsról jött rá, hogy bizony, lemaradt a Ricercar című zenei morzsa-összeállításról. A hangsúlyosan furulyákon játszó együttes azt igyekezett bensőségesen illusztrálni, hogy a francia barokk és az olasz barokk muzsikák között nincs kibékíthetetlen ellentét – egyik a másikat generálta, bár vetélkedés és harc létezett körülöttük.
Borongós égbolt alatt, enyhe időben, némi késéssel rajtolt az udvari program: egy csoport frissen végzett zenei egyetemista meglepetés-zenéjével. Jó volt! – még az utánuk következő, felállásra váró Kájoni Consort (Barót) tagjai is megtapsolták. Fegyvert, s bátor szívet című erdélyi és magyar zenei műsorukkal (XV—XVII. sz.) sikeresen ütötték le az alaphangot, majd később csatlakozott melléjük a hangzásvilágban és zenei érdeklődésben hozzájuk közel álló Carmina Renascentia (Nagykároly), s rövid közös műsor erejéig gyönyörködtették a közönséget. Végül, szusszanásnyi szünet után a nagykárolyi együttes népszerű, XVI. századi francia dallamokat adott elő.
Következett egy rendhagyó műsorszám: Shakespeare A windsori víg nők c. darabjából készült reneszánsz táncjáték jeleneteiből mutatott be táncos—kosztümös előadásban a Passeggio táncegyüttes. Zene és mozdulatok, látvány és hangzás sziporkázó összjátéka ellensúlyozta a viharossá forduló időjárás fenyegetését.
A magyarországi Musica Historica és vendégük, Kobzos Kiss Tamás bevállalták a zordra forduló esti időjárást és szenvedélyes szabadtéri előadókként ajándékozták meg a közönséget A Múzsák szállása - Erdélyi muzsika a XVII. századból című új koncertjük színpadra állításával. Az együttes ezúttal Csörsz Rumen István, Farkas Zoltán, Kasza Roland, Kovács Attila, Palócz Réka, Széplaki Zoltán és Tövisházi Zsófia felállításban telepedett színpadra.
A harmadik nap estéje megoszlott a foci VB kisdöntője és a várbeli protokoll-teremben felhangzó bécsi kávéházi muzsika között (Divertimento). Előadták: Tóth Mónika (Budapest), Danuta Zawada (Gdansk), Chereji Szilárd (Linz).
Negyedik – és egyben utolsó – nap (2014. július 13.): Két jó banda egy deszkán * Jobb híján így fogalmaznám meg a fesztivál zárónapjának lényegét. Amihez az is hozzátartozik, hogy a viharfelhők reggelre eltakarodtak, délutánra pedig ígéretes melegbe borult a Hargita alatti város. (Pedig már arra készültünk, hogy – mint minden évben – egyszer kötelezően be kell majd ülnünk a tartalékhelyszínre kijelölt színházterembe. Hát nem jött be!)
A program lezsernek ígérkezett, de talán épp ezért nyúlott el majd egy órával: az utolsó nap fellépésre kerülő két banda jócskán felélte a közönség türelmi idejét, bár ezt csak azok bánták, akik minden áron szerették volna megnézni a világbajnoki döntőt, és nem kívántak az utolsó pillanatban behuppanni a tévé előtti karosszékbe...
A Párizsból koncípiált és irányított Balkan Baroque Band nyitott csapatában örömmel fedeztük fel a csíki muzsikusok színe-javát: Kovács Lacit, Adorján Csabát, Lázár Zsombort és Szőgyör Árpádot, de ott volt a fesztivál két olyan régi barátja is, mint a csembalós Erich Türk és a hegedűs Mircea Ionescu. Az együttest irányító Jean-Christophe Frisch el is mondta: korábbi balkáni barátai ezúttal nem értek rá együtt muzsikálni, de jó, hogy itt vannak a helyiek, akik legalább olyan jók... És aztán jöttek egymás után a barokk operák zenei részletei, áriái. Az énekhangot szolgáltató törékeny Cyrille Gerstenhaber nagyszerűen uralta a teret, kifejező gesztusaival valóságos színpadi játékká változtatta áriáit.
Némi kényszerszünet után, miközben alkonyodott, a La Fenice együttes (Párizs) is elfoglalta a helyét a szabadtéri deszkákon. Kasszandra szerelmei című műsorukban barokk kori versek megzenésítését adták elő, érdekesebbnél érdekesebb régi hangszerekkel ismertetve meg a hallgatót. A Pierre Ronsard szövegeire írt dalok kellemesen pergővé tették az előadást - hisz rövidek, érzelmesek, s olykor szellemesen csipkelődőek voltak. Az értelmezést nagyban segítette Elena Maria Şorban értő szinkrontolmácsolása.
Akiket nem vonzott a Németország—Argentína találkozó élménye, azok kitartottak a várban, és a fesztiválon még jelenlévő valamennyi zenész örömmuzsikájára orrvérzésig ropták a táncházban a reneszánsz táncokat.
Gyerekek
A fesztiváludvart az idén is elözönlötték az 1—2 éves csöppségek is, akik inkább futkározni, hengergőzni szerettek a lenyírt gyepen, a széksorok között (olykor a fotósok-filmesek lába alatt).
Köztük volt egy szőke csöppség, akiről hamar kiderült, hogy igazából a Fesztivál gyereke: pár évvel ezelőtt a papa és a mama – Sam Chapman reneszánsz lantos és Fülöp Mária csembalóművész – tulajdonképpen az egyik korábbi csíkszeredai fesztivál idején, szinte a szemünk láttára melegedtek össze, s lettek a továbbiakban gondtalan muzsikáló fiatalokból felelősségteljes élettársak, most pedig szülők. Jó volt látni, ahogy szakmai figyelmüknek is engedve, felváltva viselték gondját a felhőtlen napjait élő, zenében fogant és született kis fesztivál-gyereknek.
Csíkszereda, 2014. szeptember 13.
maszol.ro

2014. október 4.

Intézményi garanciákat az önazonosság megőrzésére
„A Brassóban, Erdélyben élő magyarok számára minden nap egy magyar nap. Magyarul beszélünk, álmodunk, magyarul szólítjuk meg egymást és megpróbálunk magyar életet élni Romániában. Ünnepeinkkor jobban odafigyelünk azokra az értékeinkre, amelyek számunkra fontosak, és amelyek megkülönböztetnek minket a többségi társadalomtól. De nem ezért tesszük ezt, mert el akarunk különülni a többségtől, hanem azért, mert ez a nyelv, ez a kultúra tesz minket magyar emberekké” – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök, az RMDSZ államelnökjelöltje október 3-án, pénteken este a Brassó Megyei Magyar Napok megnyitóján.
Románia attól lesz erős, gazdag és megbecsült ország, ha a kisebbségi közösségeket értékteremtőkként elfogadja – tette hozzá a szövetségi elnök. „A szászok, a zsidók, a szerbek, az oroszok és ukránok, mindazok a nemzeti kisebbségek, amelyek ebben az országban élnek, gazdagabbá teszik Romániát. Veszteséget jelent, a társadalmat és az országot gyengíti, ha ezeknek a közösségeknek a létszáma lecsökken” – fogalmazott Kelemen Hunor, aki továbbá azt is, elmondta, hogy ez a megállapítása hozzátesz ahhoz a jövőképhez, amelyet a romániai magyarság az otthonként meghatározott Romániáról kialakított. „Erős országban akarunk élni, amely tiszteli a polgárait. Olyan Romániát szeretnénk, amelyben megvannak az intézményi garanciák arra, hogy senkinek nem kell föladnia sem nyelvi, sem kulturális, sem vallásos identitását” – jelentette ki Kelemen Hunor, aki a mentalitásváltást, az előítéletek lebontását nevezte meg a hazai társadalom legfontosabb célkitűzéseként. „Egy erős ország létrejöttéhez többség és kisebbség viszonyának rendezése is hozzátartozik. Párbeszéd útján, a parlamentáris demokrácia eszközeit használva kell ezt elérnünk, hiszen az, amit mi kérünk, nem vesz el semmit a többségtől, nem teszi szegényebbé a román embereket” – hangsúlyozta a szövetségi elnök.
Kelemen Hunor arra is emlékeztette a brassóiakat, hogy az RMDSZ elsőként a kisebbségek jogállására vonatkozó törvénytervezetébe foglalta bele azokat a jogokat, amelyek a szórványközösségek számára szavatolják a kulturális autonómiát és megteremtik az intézményi garanciákat arra, hogy az ott élő magyaroknak nem kell feladniuk önazonosságukat. A Brassó Megyei Magyar Napok nyitórendezvénye előtt Kelemen Hunor a brassói újságírókat tájékoztatta kampánya főbb üzeneteiről Kovács Attila, az RMDSZ Brassó megyei szervezete elnökének társaságában. A sajtótájékoztatón a Szövetség államelnök-jelöltje azt is hangsúlyozta, hogy a „tisztelet” az a kulcsszó, amelyen mondandója alapul. Hozzátette: a többség és kisebbség ügyeiről szóló racionális párbeszéd jegyében fogja bejárni az országot a következő időszakban, és arra törekszik, hogy lebontsa az kommunizmus felépítette sztereotípiákat.

erdon.ro

2014. október 15.

Megkezdte munkáját a megújult Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság
A határon túli magyar tudományos és felsőoktatási intézmények, civilszervezetek és kutatásszervező testületek, valamint az MTA közötti együttműködés erősítésének további lehetőségeiről is tanácskoztak a tavaszi tisztújítást követően megújult Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság első ülésén. A Budapesten kutató külhoni magyar tudósok rendelkezésére álló Domus Vendégházban tartott eszmecserén részt vett Lovász László, az MTA elnöke.
A tanácskozás résztvevőit Kocsis Károly, a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke üdvözölte, majd a testület új tagjai bemutatkoztak a Kárpát-medencei magyar tudományos és felsőoktatási intézmények megjelent képviselőinek.
Ezt követően a határon túli magyar tudósok kutatásainak előmozdítását infrastrukturális támogatással és ösztöndíjakkal segítő Domus Hungarica programra beérkező pályázatokat elbíráló Domus Kuratórium elnöke, Paládi-Kovács Attila akadémikus tájékoztatott a legutóbbi Domus szülőföldi ösztöndíj pályázat eredményeiről. Mint elhangzott: a 2014. évi kiírásra összesen 151 pályázat érkezett be. A 33 csoport, 80 senior és 38 junior kutató által benyújtott pályamunkák közül 18 csoport, 33 senior és 7 junior kutató programjának megvalósítását támogatta a Kuratórium mintegy 24,5 millió forinttal.
     Spaller Endre, a Nemzeti Innovációs Hivatal (NIH) elnöke meghívott vendégként azokról a NIH által meghirdetett programokról és az azok keretében elnyerhető forrásokról beszélt, amelyekre a határon túli magyar tudományosság képviselői és szervezetei is pályázhatnak. A tudomány iránt érdeklődő határon túli fiatalok is jelentkezhetnek például a 24. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyre. A műszaki, természettudományi, környezetvédelmi, informatikai, valamint matematikai területről bármilyen innovatív alkotással, találmánnyal, kutató-, fejlesztő-, illetve tudományos munka eredményével pályázók ösztöndíjat nyerhetnek el, illetve nemzetközi versenyeken indulhatnak.
     A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság ülése a hagyományoknak megfelelően a jelen lévő Kárpát-medencei magyar tudományos és felsőoktatási szervezetek, valamint az akadémiai kezdeményezéssel életre hívott Kolozsvári Akadémiai Bizottság, Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács, valamint Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács képviselőinek tájékoztatójával zárult. A fórumon így például a beregszászi kutató megtudhatta, mi történik a Drávaközben, a székelyföldi szociológus pedig értesülhetett az északi nyelvhatáron fekvő Nyitrán dolgozók terveiről. Széles körű eszmecserére nyújtott lehetőséget az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottság által a romániai magyar felsőoktatási intézményvezetők számára szervezett találkozó, amely az együttműködés erősítése szempontjából fontos fórummá vált az elmúlt években.
     A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság ülésén tájékoztató hangzott el a Magyar Tudomány Ünnepe idei programjairól is. A Magyar Tudományos Akadémia által immár több mint egy évtizede minden év novemberében megrendezett országos rendezvénysorozaton most is részt vesznek a határon túli magyar tudományos műhelyek. A 2014-es rendezvények központi témája a "Messze látó tudomány" lesz, a tudomány mint a jövő alakításának meghatározó eszköze, amely felelős válaszokat ad, értéket teremt, és értelmet ad a jövő tervezésének. Az MTÜ keretében Kolozsváron november 21-én immár 13. alkalommal rendezik meg a Magyar Tudomány Napja Erdélyben rendezvényét. Csíkszeredán az agrártudományok képviselői tanácskoznak, a révkomáromi Selye János Egyetemen a tankönyvekről szerveznek konferenciát, Szerbiában pedig a fenntartható mezőgazdasági fejlődés lesz az eseménysorozat kiemelt témája.
https://mta.hu/mta_hirei/megkezdte-munkajat

2014. október 23.

Főhajtás a forradalmárok emléke előtt
Nagy számban jelentek meg a csíkszeredaiak csütörtök délelőtt a Kalász lakótelepi temető előtti téren az 1956-os forradalmárok tiszteletére állított kopjafánál, hogy megemlékezzenek a szabadságharc áldozatairól és hőseiről.
A jelenlévőket a Himnusz eléneklése után az '56-os Vitézi Rend, és az '56-os Bajtársi Társaság  nevében Kelemen Csongor köszöntötte. A szónok a forradalom kapcsán rámutatott, mindazok, akik felbiztatták a magyar népet, hogy elindítsa azt a forradalmat, ami a lelkéhez, eszmeiségéhez méltó lett volna, megállították a segítséget, és végignézték, ahogy ez a kis nemzet elvérzett, és a megtorlást is, ami azt követte. Hozzátette, az emlékezés jó alkalom arra, hogy az unokák, dédunokák generációja is tudomást szerezzen egy olyan forradalomról, amely a magyarság értékét, szabadságszomját tudja bemutatni.
Nagy Benedek volt politikai elítélt azt mondta, nem a börtönévek, a megaláztatások fájnak, hanem az kétszázezer ember, aki örökre elhagyta az országot, és az, ahogy az itthon maradó nagy többséget  kényszerítették arra, hogy életükért rettegve megtagadják a forradalmat, és annak résztvevőit. Szilágyi Árpádnak, az '56-os Vitézi Rend hadnagyának szavalata után Orbán Zsolt önkormányzati képviselő, történész ezúttal a nők szerepét méltatta az 1956-os forradalomban. Mint hangsúlyozta, a nők nemcsak a hátországot biztosították, élemet biztosítva a harcolóknak, ápolva a sebesülteket, töltve a fegyvereket és a benzines palackokat, hanem tevékenyen részt vettek a harcokban is, börtönéveket, vagy a halált is vállalva, ugyanakkor nekik kellett eltemetniük fiaikat, férjeiket.
Darvas Kozma József római katolikus esperes arra figyelmeztetett, hogy a politikai széttagoltságban és a diaszpóralét körülményei között apáik hitének megőrzése és továbbadása segített megmaradni a magyarságnak az elszenvedett veszteségek után. Hozzátette, Magyarország felvállalta apáink hitét, a Szent István-i eszmét, ezért támadják most is. A megemlékezés végén Szatmári Szilárd református lelkész mondott imát, majd a kopjafánál elhelyezték a kegyelet koszorúit.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

2014. október 24.

Főhajtás az ’56-os hősök előtt
Erdély-szerte megemlékeztek csütörtökön az 1956-os magyar forradalom évfordulójáról, a legtöbb városban előadásokkal, koszorúzásokkal és fáklyás felvonulásokkal hajtottak fejet a hősök előtt.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, a szövetség államfőjelöltje Csíkszeredában, a Gloria Victis-emlékműnél mondott beszédet, míg Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt államfőjelöltje Snagovban megkoszorúzta Nagy Imre emlékoszlopát.
Szilágyi az 1956-os magyar és az 1989-es romániai forradalom között vont párhuzamot. Nagy Imre emlékműve előtt arra emlékezünk, hogy létezett olyan magyar hazafi, aki a kommunizmussal szakítva egy jobb, szabadabb jövőt kívánt a magyaroknak és a térség népeinek. A szabadság egyetemes gondolata mindmáig összeköti a románokat és a magyarokat: történelmünkben sokkal több a közös vonás, mint a különbség, és ezt meg kell becsülnünk” – hangsúlyozta az EMNP politikusa.
Kifejtette: az erdélyi magyarok 90 éve vannak a szabadságharc állapotában. „Meg kell küzdenünk a teljes értékű emberi létért, magyarként, erdélyiként, katolikusként vagy reformátusként. Nagyjaink emléke arra kötelez bennünket, hogy ezt a harcot folytassuk, és akkor, amikor Erdély felemeléséről, Erdély európai csatlakozásáról beszélünk, akkor Nagy Imre emlékműve mellett joggal mondhatjuk, hogy magyarok, románok, szászok, Erdély népei közösen kell dolgozzanak, össze kell fogjanak Erdély európai jövőjéért” – mondta az EMNP jelöltje.
Mint ismeretes, az ’56-os forradalom miniszterelnökét és munkatársainak a budapesti jugoszláv nagykövetségre menekült csoportját annak idején a Bukarest közelében lévő Snagovba hurcolták, és ott tartották fogva szovjet parancsra az akkori román hatóságok. Kényszerű száműzetésük helyszínén 1997-ben állították fel az emlékoszlopot.
„Nem a börtönévek fájnak”
Csütörtökön Erdély-szerte megemlékeztek a magyar pártok, közösségek és önkormányzatok az 1956-os magyar forradalom kitöréséről, a rendezvények többségét délutánra vagy estére időzítették.
Csíkszeredában délelőtt a Kalász lakótelepi temető előtti téren, az 1956-os forradalmárok tiszteletére állított kopjafánál emlékeztek meg a szabadságharc áldozatairól és hőseiről. A jelenlévőket a Himnusz eléneklése után az ’56-os Vitézi Rend, és az ’56-os Bajtársi Társaság nevében Kelemen Csongor köszöntötte. Rámutatott, mindazok, akik felbiztatták a magyar népet, hogy elindítsa a forradalmat, végignézték, ahogy a kis nemzet elvérzett, valamint az azt követő megtorlást.
Nagy Benedek volt politikai elítélt elmondta, nem a börtönévek, a megaláztatások fájnak, hanem az a 200 ezer ember, aki örökre elhagyta az országot. És az, ahogy az itthon maradó nagy többséget arra kényszerítették, hogy életükért rettegve megtagadják a forradalmat és résztvevőit. Orbán Zsolt önkormányzati képviselő, történész a nők szerepét méltatta az 1956-os forradalomban.
Hangsúlyozta, ők nemcsak a hátországot biztosították, élemet hozva, a sebesülteket ápolva, töltve a fegyvereket és a benzinespalackokat, hanem tevékenyen részt vettek a harcokban is.
Darvas Kozma József római katolikus esperes arra figyelmeztetett, hogy a politikai széttagoltságban és a diaszpóralét körülményei között apáik hitének megőrzése és továbbadása segített megmaradni a magyarságnak.
Corvin közi harcosok Kolozsváron
Kolozsváron kora délután rendeztek megemlékezést a sétatéri ’56-os emlékműnél, ahol Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete és Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere mondott beszédet. A kincses város és a megye gimnáziumai egy nappal korábban történelmi vetélkedővel emlékeztek, az ismeretterjesztő előadásnak is beillő rendezvénynek a János Zsigmond Unitárius Kollégium díszterme adott otthont. A versenyen hét gimnázium diákjai vettek részt, beszédes csapatneveket választva.
A kolozsvári Apáczai Csere János Gimnázium diákjai a „Ruszkik, haza!” csapatnévvel nyerték meg a vetélkedőt. Rajtuk kívül a Református Kollégium, a János Zsigmond Unitárius Kollégium, a Báthory István és a Brassai Sámuel Gimnázium diákjai vettek részt a megmérettetésen, míg a megye iskoláit a tordai Jósika Miklós Gimnázium tanulói és a dési gimnazisták képviselőték, utóbbiak a Corvin közi harcosok csapatnévvel. A részvetők könyvjutalomban részesültek.
Jakab Antal, a versenyt megnyerő Apáczai Csere János Gimnázium tanára elmondta: az 1956-os eseményeket épp csak említik a tananyagban, ahogy az összes többi kommunistaellenes megmozdulást. A gyerekek legfeljebb 10. osztályban hallanak egy összefoglaló leckében a magyar szabadságharcról. Ezenkívül 6–7. osztályban egy leckényi anyagot szentelnek ’56-nak. Hangsúlyozta, október 23-án valamennyi óráján 10-15 percet szán az események ismertetésére. „’56 azért jelen van az erdélyi magyar társadalomban. Nemcsak az iskola felelős azért, hogy erről beszéljen, hanem a család is” – mondta.
Mint ismeretes, bár Romániára nem terjedt át a forradalom, 1956 után itt is kegyetlen leszámolás következett. Tófalvi Zoltán publicista, történész kutatásai szerint Romániában húsz embert végeztek ki az 56-os forradalom eszméivel való azonosulásukért a kommunista hatóságok, a Magyarországon kivégzettek közül pedig nyolcan voltak erdélyi születésűek.
A forradalmat a kommunista hatóságok ürügyként használták az erdélyi magyar értelmiség megfélemlítésére: 826 embert, köztük 620 magyart ítéltek el 14 ezer évnyi börtönre, több mint ezer magyar hallgatót zártak ki az egyetemekről.
Székelyföldieket tüntettek ki
Székelyföldi elöljárókat tüntetett ki a magyar nemzeti ünnep, október 23. alkalmából – a Vay Ádám Honvédség és Társadalom Baráti Kör felterjesztésére – Hende Csaba, Magyarország honvédelmi minisztere. Borboly Csaba Hargita megyei és Tamás Sándor Kovászna megye tanácselnök mellett Szőcs Gyula sepsiszentgyörgyi vállalkozó részesült a kitüntetésben. Mindhárman személyesen, a Budapesten vették át a Honvédelemért Kitüntető Cím II. fokozatát tanúsító oklevelet és kitüntetést.
„A kitüntetés nem nekem szól, hanem a Hargita megyei közösségnek, amely nagy erőfeszítéseket tesz az emlékhelyek ápolásáért, a múlt tiszteletéért, történelmünk megismeréséért” – fogalmazott Borboly Csaba. Tamás Sándor úgy vélte, a díjjal valójában Székelyföldet tüntették ki. „Akik javasoltak és döntöttek, azért tették, mert a székelyföldi emberek, családok történelmi múlt iránti tiszteletét és a napi kitartó munkáját akarják elismerni” – mondta.
Kiss Előd-Gergely, Kovács Attila, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

2014. november 13.

Egy élet a kultúra szolgálatában
A csíkszeredai Léstyán Dénest már egyetemi hallgatóként vonzotta a színház, a színjátszás, statisztaként, közönségszervezőként dolgozott színházban és operában. Hosszú évekig szerepelt műkedvel színtársulatban, a csíkszeredai Népszínház vezetője, majd a városi könyvtár, illetve a városi művelődési ház igazgatója is volt. Lételeme volt ez a közeg, szívvel-lélekkel végezte munkáját.
A család csíkkozmási, édesapja gazdálkodó ember volt. „Szerencsés pillanatban születtem, 1943-ban, a legutolsó magyar világban. Heten voltunk testvérek, én ötödikként születtem. Nehéz évek voltak, mert csépléskor ellenőrizték a gabonát, és mind elvitték beszolgáltatásba. Nem voltunk kulákok, 16 hektáros birtokunk volt, de sokan voltunk a családban, idegen munkaerőt nem használtunk. első osztályos koromban, aratáskor az egész gabonának a kötelet én vetettem meg. 1956-ban a forradalom eseményeit a rádióban hallgattuk. Elkapott a láz, és az újság szélére verset írtam, édesanyám megtalálta, és beletette a tűzbe, nehogy bajt hozzak a családra” – emlékezett.
A hetedik osztály elvégzése után Sepsiszentgyörgyre ment felvételizni,  a Mikó Kollégiumba, ahová  elsőnek jutott be. Utána kiderült, hogy mégsem, mert azt üzenték, más rajonból származik, ezért nem vehetik fel. Ősszel Csíkszeredában felvételizett, és hiába írt le mindent, az eredmény 4-es volt.  „Kérdeztem a gimnázium aligazgatóját, hogyhogy 4-es, amikor mindent leírtam. Összeszidott, hogy nem szégyellem magam, el akarom venni a becsületes szegény székely gyermekek elől a helyet? Már akkor meg volt szabva, hogy a diákok 5 százaléka lehet középparaszt származású, és már nem volt hely nekem” – mesélte. Így került aztán Bukarestbe, ahol a magyar iskolába végül felvették, el is végezte. Kolozsváron a magyar szakra felvételizett, és be is jutott az egyetemre.  
A színjátszás varázsa
„Édesapám földek nélkül maradt, nem állt be a kollektívbe. Kozmásról a néptanács elnöke levelet is írt az egyetemre, javasolva, hogy rúgjanak ki, mert a szüleim nem álltak be a kollektívbe, de annyira rendes volt a vezetőség, hogy nem vettek el” – elevenítette fel a történteket. Az egyetemen már első éven beállt a színjátszó csoportba, mint mondta, bemutatták Bolyai Farkasnak a Párizsi per című művét, Moliére-től a Tudós nőket. Emellett a kolozsvári operánál statiszta lett, majd a diákbérletek értékesítését vállalta az opera és a színház számára.
„Harmadéven már kétszer annyi egyetemi hallgató vett bérletet, mint korábban. Megismertek az operánál, később statisztafőnök lettem. A bérletértékesítés nagy segítség volt a két intézménynek, mert állandóan jöttek ellenőrök például az operába, és kifogásolták, mi az, hogy két opera van Kolozsváron. Egyiket meg kell szüntetni. Olyankor szólt az opera igazgatója, kell hozni a közönséget. Amikor jött egy egy küldöttség, a titkos bejárón egyetemistákkal megtöltöttem a termet” – mondta el.
Léstyán Dénes elmondása szerint  öt év alatt egyszer sem hiányzott az órákról, pedig megtörtént, hogy a színháznál egész éjjel dolgoztak, másik éjszaka az operánál következett ugyanez. „Akkor is bementem az egyetemre, igaz, ott elaludtam” – mesélte nevetve.
Könyvtár, mint találkozóhely
Az egyetem után Csíkszentsimont választotta tanári pályája kezdetén, majd 1968-ban a megye kultúrbizottságához hívták, 1969 szeptemberében pedig a városi könyvtár igazgatója lett, miután elődje távozott. A könyvtári könyvállományt igyekezett feljavítani.
„Az ötvenes évek ósdi könyvei voltak akkor ott. Igyekeztem ezen változtatni, új szellemű könyvtárat hozni létre. Pénz volt elég könyvvásárlásra, új anyaggal kezdtem ellátni a könyvtárat. Előttem volt a kolozsvári könyvtár, ahol minden megtalálható volt, hasonlót szerettem volna itt is. Minden hétfő délután, amikor a könyvtár zárva volt, Irodalmi Szemle néven rendszeresen találkozókat szerveztünk. Az erdélyi szellemi életnek a nagy része megfordult itt, és mindig telt ház volt” – mesélte. Hibájául rótták fel, hogy csak magyar írókat, költőket hívott meg, ezért gondolt arra, hogy Mircea Dinescut is meghívják 1984-ben.
„Dinescu a találkozón felháborodásának adott hangot, hogy nem tudja megjelentetni a verseskötetét, mert azt mondták, nincs papír. Azt mondta, menjünk be a könyvesboltba, lássuk, mennyi piros könyv van eladatlanul” –  elevenítette fel a történteket Léstyán Dénes.
Lelkes társaság
1969 szén jelentkezett a helybeli színjátszó csoportba, Tamási Áron Énekes madár című népi játékát javasolta, azt játszották, majd a Dankó Pista, Ilyen nagy szerelem, A lányok című eladások következtek egymás után. Nemcsak Csíkszeredában szerepeltek, hanem a csíki községekben is járt kiszállásokra a színjátszó csoport.
„Nagyon lelkes társaság volt, éppúgy mint az ötvenes években, amikor Tóth Géza vagy Rafain Gabi játszotta a főszerepet, énekelt a János Vitéz vagy a Mézeskalács eladásain. A társulatban volt a Sárpátki házaspár, Ágnes és József, a Horváth házaspár, Irén és Géza, Boldizsár Ágoston, Balogh Erzsébet, Albert Homonnai Márton, Szász Zsolt, Oláh-Gál Elvira, Nagy Imre, Bachner István, Szekeres Adorján, Tiron Tibor és mások. De olyanok is léptek fel, akik később hivatásos színészekké váltak, mint Bogdán Zsolt, Orbán Attila és Hozó Márta. 1980-tól a csoport felvette a Népszínház nevet az Egérút című darabbal. Nagy sikerrel játszottuk a Zsuzsit, a Mirandolinát, a Szerelmünk a színház című eladást, hetente több fellépésünk volt, eljutottunk a szomszédos megyékbe is” – emlékezett.
Betiltott eladások
Imecs Dénesnek a Veszedelem című történelmi játékát, amely a madéfalvi veszedelemről szól,  huszonhétszer játszották, ebből tízszer Csíkszeredában, telt ház előtt, és minden nagyobb csíki községbe, de Gyergyóba és Udvarhelyre is elvitték. „Az volt az író vesszőparipája, hogy egy szót sem szabad kihagyni a szövegből, de hosszúra sikeredett, négyórás eladás volt. A kultúrház vezetősége mondta, hogy le kell csökkenteni, László Károly színművész jól megoldotta a feladatot, két és fél órás eladás lett belőle, de a szerző megharagudott, felénk se jött. A kultúrbizottság új vezetősége vizionálta, és nem engedélyezték játszani” – ismertette Léstyán Dénes.
Az 1986-os csernobili atomkatasztrófa hatására a Vlagyimir Gurbajev által írt dráma szövegkönyvét megszerezték, és 1988 december 14-én már játszották, szintén László Károly rendezésében a Szarkofág című darabot. „Itt Csíkszeredában négy eladás volt, készültünk Sepsiszentgyörgyre és Marosvásárhelyre, de jött a telefonhívás a Központi Bizottságtól, Bukarestből, hogy nem lehet. Itt volt a csíkszeredai eladáson Zsehránszky István, és írt róla az Új Életbe, ez az akkori Hazafias Népfront lapja volt. Tamara Dobrin, az RKP Központi Bizottságának propagandatitkára ennek minden betűjét ellenőrizte, ott olvasta, hogy Csíkszeredában nagy sikerrel játsszák a Szarkofágot, amelyet egy színház sem játszik. Ezt megtudta, és azonnal letiltották” – mesélte.
Megváltozott helyzet
Az 1989-es változás után, mint mondta, próbálkozott felújítani a két legnagyobb sikert hozó eladást, a Veszedelmet és a Szarkofágot, de akkor már minden megváltozott. Többen hivatásos színházhoz mentek dolgozni, mások egyéni érvényesülést akartak, így nem lehetett összehozni a szereplőket, megszűnt a Népszínház. Léstyán Dénes és a színjátszás kapcsolata természetesen megmaradt, nagy örömmel fogadta a Csíki Játékszín megalakítását.
„Kezdettől fogva minden eladásukat megnézem, mert ez volt a megoldás, a műkedvelők ideje lejárt. Le a kalappal a városvezetés előtt, akik ezt létrehozták” – jelentette ki. Visszatekintve életútjára, azt vallja, ha az ember lélekből csinálja, akkor könnyű ez a munka. „Örvendek, hogy ilyen élményekben volt részem” – mondja Léstyán Dénes.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

2014. november 28.

Ízelítő mai tudományágak ismeretskálájából
A múlt héten Kolozsváron zajlott le a 13. Magyar Tudomány Napja Erdélyben rendezvénysorozat. Az alábbiakban a plenáris ülésen elhangzott előadások kivonatait közöljük.
Paládi-Kovács Attila (akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Domus Hungarica Scientiarum et Artium Kuratórium elnöke):
Programok, távlatok, kétségek – avagy versenyfutás a mai tudásiparban
A tudományos kutatásban a 20. század elejétől fogva, különösen a háborúk idején éleződött ki az országok és a nagyvállalatok kutatóműhelyei közötti verseny. A nemzetközi verseny mellett a globalizálódó világban parancsoló szükség a nemzetközi együttműködés is, mivel a világ előtt álló kihívásokra az emberiség csupán összefogással képes választ adni. A tudományos kutatás már évtizedek óta versenyt fut az idővel is, hogy megtalálja a jövő új energiaforrásait, megállítsa a globális felmelegedéssel fenyegető klímaváltozást stb.
Európa és Magyarország kiemelten kezeli a tudásiparban mind a nemzetközi együttműködés, a kooperáció, mind a verseny támogatását. Erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az EU országai képesek legyenek helytállni a tudományos kutatás és innováció világméretű versenyében. Az előadás szól a magyar tudomány erőfeszítéseiről a tudásutánpótlás biztosítása, az infrastruktúra fejlesztése, a kutatási programok pályáztatása és finanszírozása terén. Ismerteti a versenyképesség fokozását célzó Lendület Fiatal Kutató Program célkitűzését, végül két bölcsészettudományi program kezdeti eredményeit.
Uray Zoltán (sugárbiológus, az MTA külső tagja):
A kémiai és biológiai sugárvédő anyagok felhasználási lehetőségei
Bevezetőként a szerző megemlékezik Hőgyes Endréről a Magyar Tudományos Akadémia és az Erdélyi Múzeum Egyesület világhírű orvos kutatójáról, szerepéről az EME Természettudomány Szakosztályának megalakításában és magyar orvos- radiológia és sugárbiológia megalapozásában.
A dolgozat további részeiben tárgyalja az embereket érő természetes és mesterséges sugárterheléseket, az ionizáló sugárzások biológiai hatásmechanizmusait és egészségügyi hatásait. Ismerteti a sugárkörnyezetben dolgozó foglalkozási csoportokat, a sugárvédelem alapelveit és megvalósítási lehetőségeit.
Mint a sugárvédelem egyik potenciális lehetőségét, bemutatja a sugárvédő anyagok szerepét és a legfontosabb humán használatra alkalmas sugárvédő anyagokat. Részletesen tárgyalja a legismertebb és a FAD által humán alkalmazásra javasolt Amifostine /WR 2721/ farmakológiáját és alkalmazási lehetőségeit az onkológiai sugár-, illetve kemoterápiában. A dolgozat befejezéseként négy táblázatban felsorolja a kísérleti és klinikai vizsgálatok alatt álló sugárvédő anyagokat, ismertetve ezek potenciális hatásmechanizmusát.
Szabadság (Kolozsvár)

2014. december 18.

Leváltották a Hargita megyei magyar prefektust
Újabb helycsere történt a Hargita megyei kormányhivatal élén: információink szerint Petres Sándor prefektus helyére Jean Adrian Andrei alprefektust nevezték ki – adja hírül Kovács Attila a kronika.ro portálon.
Erről szerdai ülésén döntött a kormány. Petres Sándort, aki 2000-től a Hargita Megyei Önkormányzat alelnöki tisztségét töltötte be, májusban nevezték ki alprefektussá, ekkor lemondott RMDSZ-tagságáról. Augusztusban már a kormánynegbízotti kinevezése következett, Jean Adrian Andrei, a Szociáldemokrata Pártot (PSD) képviselő prefektus alprefektusi megbízatást kapott. A mostani helycsere értelmében Petres ismét alprefektus lesz, Andrei pedig, akit először 2012 szeptemberében neveztek ki a tisztségbe, pár hónapos szünet után kormánymegbízottként tevékenykedhet.
A jogászvégzettségű politikus 2012-ben a Szociálliberális Unió (USL), 2008-ban a PSD csíkszeredai polgármesterjelöltje volt, utána képviselőjelöltként is indult. 2009 márciusától 2010 júliusáig töltötte be az alprefektusi tisztséget. Prefektusként több alkalommal is a székely és magyar jelképek, feliratok eltávolítására szólította fel az elöljárókat – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

2014. december 23.

Tovább bonyolódik Borboly Csaba pere
Tovább bonyolódik az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) által megvádolt Borboly Csaba és társai ellen indított büntetőeljárás.
Az alkotmánybíróság alaptörvénybe ütközőnek minősítette a büntetőjogi perrendtartási törvény több cikkelyét a Hargita megyei tanácselnök ügyvédje által benyújtott óvás nyomán, ezért várhatóan a január 20-ára kitűzött újabb tárgyalást elhalasztják.
Sergiu Bogdan, Borboly ügyvédje emlékeztetett, idén márciusban került vissza a Hargita megyei törvényszékre a DNA által korrupciós ügyben való részvétellel megvádolt Borboly Csaba, a Hargita Megyei Önkormányzat elnöke, Sófalvi László volt alelnök és további tizenegy személy büntetőperének dossziéja a marosvásárhelyi ítélőtáblától.
Erre azért volt szükség, mert a februárban megjelent és érvénybe lépett büntetőjogi perrendtartási törvény értelmében a megyei törvényszéken az ügyet előzetesen tárgyaló bírói testület feladata megvizsgálni a büntetőeljárás indításának törvényességét. Az ügyvéd rámutatott: a perrendtartási törvény szerint a vizsgálat során nemcsak a büntetőeljárást, hanem a bizonyítékok és a nyomozati eljárás törvényességét is ellenőrizni kell a vádlottak jogainak védelmében.
„Azt a procedúrát, amelyet a Hargita megyei törvényszék előzetes bírói testületénél lefolytattak, november 11-én alkotmányellenesnek nyilvánította az alkotmánybíróság. Mi úgy értékeltük, hogy nem részesülnek egyenlő bánásmódban a védelem és a vád képviselői az előzetes bírói testületnél lezajlott eljárás során. Az alkotmánybíróság elfogadta, hogy ilyen körülmények között nem lehet tisztességes eljárást lefolytatni” – közölte érdeklődésünkre Sergiu Bogdan.
Az ügyvéd szerint normális esetben most a büntetőjogi perrendtartási törvény módosítására lenne szükség. Az alkotmánybíróság határozatának a Hivatalos Közlönyben történő megjelenésétől számított 45 napon belül az alkotmányellenes helyzetet a parlamentnek meg kell oldania. Sergiu Bogdan szerint amennyiben ez nem történik meg, a törvény érvényét veszíti.
Amint arról beszámoltunk, Borbolyt folytatólagosan elkövetett hivatali visszaéléssel, magánokirat-hamisításra való felbujtással, hamis irat felhasználására való felbujtással és hamis feljelentéssel vádolja a korrupcióellenes ügyosztály. Az ügyben 12 további személy ellen is vádat emeltek. Az ügyészség szerint a tanácselnök indokolatlanul fizetett ki jelentős, útjavításra szánt összegeket, és ezzel közel 1,8 millió lejes kárt okozott az államnak.
Kovács Attila
Krónika (Kolozsvár)

2014. december 30.

Borboly: a lemondás és a szolidaritás éve volt
A Hargita Megyei Önkormányzat elnöke úgy látja, nehéz évet hagytak maguk mögött a költségvetés szempontjából, ennek ellenére voltak eredmények. Elégedetlen a sok ember mindennapjait megkeserítő vadkárok miatt, de a szakoktatás fejlesztésére tett lépéseket biztatónak tartja, akárcsak a kalákaprogramot. Borboly évértékelő beszélgetés során válaszolt kérdéseinkre.
Borboly Csaba úgy véli: 2014 a lemondás és a szolidaritás éve volt. Hargita Megye Tanácsa, elmondása szerint nehéz évet hagy maga mögött költségvetés szempontjából, ennek ellenére sikerült eredményeket elérniük. „A Hargita megyei kalákaprogram is megmutatta: kevés pénzből is sokat lehet kihozni odafigyeléssel, közösségi összefogással, és akár egy nullást is le lehet vágni a beruházási költségekből. Nagyon sok mindent lehet, ha megvan a kellő összhang, és ha mindenki kiveszi a részét a közös munkából. Ugyanakkor sikerült utakat aszfaltozni a megye mindegyik térségében, és most év végére azt is elértük, hogy csökkenjen a megye eladósodottsági szintje. Hargita valószínűleg az ország egyik legkisebb adóssággal rendelkező megyéje” – fejtette ki a Csíki Hírlapnak adott évértékelő interjújában a megyei önkormányzat elnöke, hozzátéve azt is, hogy elégedett a megyei utakon az aszfaltozás haladásával, viszont negatívumként értékeli a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház felújítási munkálatainak elhúzódását.
Borboly Csaba elégedett a közösségi összefogás működésével, amely révén, beszámolója szerint számos programot sikerült elindítani és folytatni a 2014-es évben. Kevésbé lehet elégedett, azonban a hatóságok hozzáállása és a jogszabályi környezet a sok ember mindennapjait megkeserítő vadkárokat, medvetámadásokat illetően. „Többször kértem a megyei sürgősségi helyzetek bizottságának összehívását annak alelnökeként, hogy valamiféle megoldást találjunk a helyzet kezelésére, enyhítésére, de úgy látszik, ebben az országban a medve nagyobb védettséget élvez, mint az ember testi épsége vagy élete. Tudom, európai uniós egyezmény is megköti az illetékesek kezét, és méltányolom Korodi Attila környezetvédelmi miniszternek ebben az ügyben tett intézkedéseit, de további lépésekre lenne szükség, többek között arra, hogy Románia tárgyalja újra az unióval azt az egyezményt, amely kiemelten védett fajnak nyilvánítja a kárpáti barnamedvét, és 90 százalékkal csökkenti a kilövési kvótát. Az illetékes romániai szakhatóságok nehezen mozdulnak, az emberek pedig maradnak a kárral meg a rettegéssel, hiszen olyan települések is vannak a megyében, ahol este hat után a szülők nem merik kiengedni az utcára gyerekeiket, mert félő, hogy medvével találkoznak. Ráadásul a vadkárok idejében történő bejelentését gyakran a bürokrácia akadályozza. Ez ellen tenni kell, és addig verem az asztalt, amíg előrelépés történik a helyzet megoldása érdekében” – részletezte a Hargita megyei önkormányzat elnöke.
Arra a kérdésre, hogy mire lenne szükség ahhoz, hogy például az átlagbér Hargita megyében ne a legkisebb legyen az országban, Borboly elmondta: az átlagbérekről szóló statisztikák esetében rendre elfelejtik hozzátenni, hogy Hargita vidéki megye, megyeszékhelye pedig negyvenezer lakos alatti. „Nincsenek nagyvárosok, nagy gyárak,  autópályák, nincs akkora pörgés, mint a nagyvárosokban. A statisztikákban nem jelenik meg a székelyföldi vidéki emberek kiegészítő jövedelme, ami a gazdálkodásból, háztáji gazdaságból származik, a megyei tanács viszont arra törekszik, hogy a vidékiségből előnyt kovácsoljon, ezért segítjük a kistermelőket piacot teremtve, értékesítési lehetőségeket felkutatva, hogy bukaresti vásárokba és magyarországi áruházláncokba is bekerüljenek a hagyományos székely termékek. Közösségi konyhák, feldolgozóüzemek beindítását támogatjuk, azt szeretnénk, ha minél több Hargita megyei lakosnak megélhetést jelentene a mezőgazdaság, illetve az élelmiszer-előállítás. Ugyanakkor ne feledjük, hogy az utóbbi időben sok tíz millió euró értékben hívtak le uniós támogatást a Hargita megyei gazdák, ezen a téren országelsők vagyunk” – részletezte.
A jövőre nézve  Borboly Csaba elmondása szerint Hargita Megye Tanácsa számos kihívás előtt áll a tevékenysége során, sokszor a hatásköre határait feszegetve. „Minden olyan területtel foglalkozunk, ami a Hargita megyei lakosság életét befolyásolja. Folytatjuk a kis falvak fejlesztését célzó programjainkat, további lépéseket teszünk a szakoktatás fejlesztése és annak érdekében, hogy a Hargita megyei vállalkozók minél több pályakezdő fiatalt alkalmazzanak – egyébként a tapasztalatszerzést segítjük a gyakornoki programunkkal –, részt veszünk a Kárpát-medencei összefogás megvalósításában a magyar nyelvű szakképzés érdekében. Tovább dolgozunk a Székely termék mozgalom bővítésén, ez a gazdák jövedelemszerzéséről és a munkahelyteremtésről szól. Folytatjuk az aszfaltozásokat is az anyagiak függvényében, és pontot szeretnénk tenni a megyei kórház felújítási munkálatainak végére. Közösségépítés tekintetében pedig a még nagyobb szolidaritásra, egymás értékeinek megbecsülésére és azok kölcsönös tiszteletben tartására próbáljuk felhívni a figyelmet és természetesen példát mutatni” – összegzett Hargita Megye Tanácsának elnöke.
Kovács Attila |
Székelyhon.ro

2015. január 20.

Szpecsialisták
Erre a szóra a legnépszerűbb internetes keresőprogram egyetlen találatot ad ki. Egy bizonyos témához hozzászóló egyén írta ezt le valamikor, akinek az elektronikus postacíme „.ro”-ban végződik. Vagyis egyértelmű, hogy egy olyan mitikus-mioritikus tájról, övezetből származik, amelyben a kultúrák és identitások sokszínűségének köszönhetően egy sajátos nyelvezet, tájnyelv is létrejött. Tegyük gyorsan hozzá, ez a nyelv és ez a kifejezés számunkra egyáltalán nem ismeretlen, kitűnően értjük, még akkor is, ha ez a nyelv a mindennapokat átszövő világhálón gyakorlatilag ismeretlen, írott formájában ezek szerint nem létezik.
Pedig ez nem így van. A világ közvéleménye által méltatlanul mellőzött nyelven, mondjuk, nyelvjárásban írt szövegből a világhálótól eltérően Csíkszeredában akár több tíz vagy éppen száz találatra bukkanhattunk az elmúlt napokban. Igaz, ehhez nem kellett internet, keresőprogram vagy éppen számítógép, elég volt a tömbházak lépcsőházaiban megtekinteni a kiragasztott hirdetéseket, amelyek arra figyelmeztettek többek között, hogy szpecsialisták jönnek. Természetesen nem nyelvtudományi értekezletről volt szó, hanem valami teljesen másról, és a szpecsialisták árfolyama is megjelent. De a nyelvújító nem csak erre, hanem az egyszerűsítésre is gondolt, mert néhány szó esetében a szinte mindig találgatásra, gondolkodásra okot adó ly–j betűhasználat kérdését úgy oldotta meg, hogy csak az utóbbit használta. De a számítógépen szerkesztett szöveg azért, és ezt jó tudni, érthető volt, tehát a nyelvújítás kezdeti lépéseinél tartunk.
Nem tudom eldönteni, hogy mi lenne jobb. Örüljünk annak, hogy megelőztük az internetet, bizonyítsuk, hogy a világhálón kívül is van élet, nyelvújítás. Vagy inkább hallgassunk. Elvégre lehet, hogy nem értünk hozzá.
Kovács Attila |
Székelyhon.ro

lapozás: 1-30 ... 271-300 | 301-330 | 331-360 ... 481-506




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék