udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
150
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 121-150
Névmutató:
Bakó Zoltán
2006. április 21.
Kelemen Atilla, a képviselőház mezőgazdasági szakbizottsága elnöke a vele készített interjúban rámutatott, hogy a mezőgazdaság kérdését az RMDSZ mindig is felvállalta. Az állami támogatások, a „vemhes üsző- és borjúpénzek” rendszerét az RMDSZ dolgozta ki. Ma van a tejre szubvenció, ez szintén az RMDSZ-nek köszönhető. Olyan vádak érték az RMDSZ-t, hogy nem helyez kellő súlyt a mezőgazdasági kérdésekre, vetette fel az újságíró. Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnöke állította ezt. Kelemen Atilla ezt azzal cáfolta, hogy felsorolta, csak Maros megyében a mezőgazdasági igazgatóság vezérigazgatója, Náznán Jenő, az RMDSZ-támogatással került erre a posztra, hasonlóan a tenyésztési és nemesítő állomás igazgatója, Suba Kálmán és a mezőgazdasági szaktanácsadó testület igazgatója Szabó Árpád. Nem felhőtlen Kelemen Atilla és Sebestyén Csaba viszonya. Kelemen szerint fontos az, amit az RMGE végez, megpróbál nagyon sok konferenciát és tájékoztatót tartani az embereknek, de ennél több kellene. Nem hamis, fél-, vagy részigazságokkal kell traktálni az embereket, magyarázta Kelemen. /Bakó Zoltán: „Tisztes megélhetésben gondolkodunk” = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./2006. április 21.
A Szászrégen és Vidéke csaknem teljes szerkesztőgárdája látogatott el bemutatkozni Marosvásárhelyre, a Súrlott Grádics irodalmi körre. A Teleki-palotában a Kis lap áll a nagy Duma mentében címmel tartott találkozón Fábián András főszerkesztő elmondta, a többi vidéki laphoz hasonlóan a Szászrégen és Vidéke is folyamatosan anyagi gondokkal küzd. Ennek ellenére 1999 óta sikerül havonta kiadni a húszoldalas lapot, s ez jobbára az „önkéntes lapkészítők” kitartásának köszönhető. Tanárok, gazdasági szakemberek, művészek, lelkészek írják-szerkesztik a Szászrégent. Szászrégennek ugyanis már a XIX. század utolsó évtizedeiben volt saját lapja Havasalja címmel – mutatott rá a főszerkesztő. /Bakó Zoltán: Kis lap áll a nagy Duma mentében. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./2006. április 25.
A néptánc, népdal, népzene és népviselet hagyományőrző találkozójára, a Gyöngykoszorú fesztiválra a marosmenti Erdőcsinádra idén magyarországi és burgenlandi csoportok jöttek el. Az alig félezres lélekszámú Erdőcsinád lakosai – akárcsak az elmúlt tizenkét év alatt – idén is kitettek magukért. Az érkező tánccsoportokat kürtőskaláccsal, üdítőkkel fogadták, aztán amikor a falu lakossága számbelileg kétszeresére emelkedett a vendégekkel, elkezdődött a csoportok felvonulása. Lovas bandérium huszárai nyitották a menetet, majd helységnévtáblákkal jöttek csoportok, s köztük meneteltek a Burgenlandból, Marcaliból, Sopronból érkezettek is. „Az ilyenszerű rendezvények teszik lehetővé, hogy a Kárpát-medencében szétdarabolt magyarság egymásra találjon a zene, a tánc, a dal nyelvén, erősödjön a kapocs, mely a nemzetet összetartja” – fogalmazott a falu központi terén tartott ökumenikus istentisztelet után Lukácsy Szilamér református lelkész. /Bakó Zoltán: Gyöngykoszorú vendégei. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 25./2006. július 4.
Több mint félszáz csángóföldi gyerek és szórványban élő iskolás nyaralt a július 1-jén zárult erdőcsinádi táborban. A táborlakók az Erdőcsinádi Ifjúsági Központ udvarán bemutatták, hogy mit tanultak a táborozás ideje alatt. A csángó gyerek Frumószáról érkeztek. Utánuk a Mezőmadarasról és a mezőségi szórványtelepülésekről, érkezettek szerepeltek. Eljött és fellépett az Öves együttes, moldvai és gyimesi csángó muzsikával-dalokkal. A Lukácsy lelkész házaspár, Szilamér és Anna immár 13. éve szervezi a csángó, szórvány és anyanyelvi táborokat Erdőcsinádon. A lelkész csak azt sajnálja, hogy mára már mindössze ők és a szászrégeni plébános, Pakó Benedek karolja fel a csángómagyarok és szórványban élő gyerekek ügyét Maros megyében. /Bakó Zoltán: Az összetartozás öröme. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 4./2006. július 10.
Ötvenedik születésnapjára rendezett itthon, valamint európai és keleti országokban készült 55 fényképéből kiállítást Tamás András marosvásárhelyi fotóművész a helyi Várgalériában. A Mi, falusiak és városiak címet viselő tárlatanyagban a keleti emberek és világuk egészíti ki az erdélyi táj és lakói világát. Tamás András 38 éve foglalkozik megszállottan a fényírással. A villamosmérnök negyedszázada tagja a marosvásárhelyi Fotóklubnak. /Bakó Zoltán: Mi, falusiak és városiak. Tamás András-kiállítás nyílt a Várgalériában. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./2006. szeptember 11.
Az ÚMSZ riporterei alig félóra alatt megtalálták a Szászrégen Abafája nevű lakótelepén történt rendőr-roma konfliktus kirobbantóit, akiket a rendőrség „nagy erőkkel keresett”. A rendőri és különleges alakulatok (DIAS) tagjaiból álló karhatalmiak és a romák közötti, szeptember 7-én történt véres összecsapásban az első hivatalos bejelentés szerint 15 polgári személy sebesült meg, két rendőr ápolásra szorult. Este a Maros megyei rendőr-felügyelőség szóvivője közleményt adott ki az eseményekről. Ebben többek között ez áll: szeptember 7-én délután három óra körül egy szászrégeni bár teraszán ült a megyei rendőr-felügyelőség egyik pihenőszabadságát töltő tisztje családjával, amikor két személy szidalmazni és fenyegetni kezdte az asztaltársaságot. „ A rendőrök több figyelmeztető lövést adtak le fegyvereikből gumisöréttel. Ez az első, hivatalos verzió. Másnap sajtótájékoztatót tartott Gheorghe Popa országos rendőrfőkapitány-helyettes. Abafáji romák bántalmazták Radu Ioan szintén roma nemzetiségű rendőrt, elszakították a ruháját. A rendőrfőkapitány most elismerte, hogy a kivonult erők éles lövedékeket is használtak, de csak a levegőbe adtak le riasztólövéseket. A két állítólagos kirobbantót pedig még mindig keresi a rendőrség. Az ÚMSZ munkatársainak a cigányok hol 29, hol 32 sebesültről beszéltek. Bármelyik szám igaz, mindenképpen több, mint a rendőrség által közölt. „Két kocsi jött, elöl a Milícia, hátul a DIAS, és semmi szó nélkül, asszonyt, gyermekeket, akit értek, lőttek minket, mint a kutyát” – idézte a történtek részleteit Biga József roma városi tanácsos. A konfliktus állítólagos két kirobbantójával is elbeszélgettek az újságírók. /Bakó Zoltán, Bögözi Attila: Lövöldöző kommandósok támadtak a régeni romákra. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./2006. szeptember 12.
Magyarsáros alig ezer lakosú, jobbára unitáriusok lakta falu a Kis-Küküllő mellékén. Itt élt a hírneves fafaragó képzőművész Bandi Dezső, Sároson ma is sokan faragnak. A magyarsárosiak elhatározták: falumúzeumot hoznak létre. Tóth Gyula tanító kifaragta a múzeum tábláját, Szikszai Csaba kovácsmester elkészítette a kovácsoltvas keretet, s néhány nappal ezelőtt megtörtént a múzeumavatás is. Van Sárosnak egy szabadtéri múzeuma is, amit templomkertnek hívnak. Faragott, vasalt kapuját Bandi Dezső készítette, mint ahogyan szinte mindent, ami itt van; a kertben állnak a Magyarsároson évszázadok alatt szolgált unitárius lelkészek emlékeztető kopjafái, egy székelykapu alatt álló honvéd fából faragott szobra vigyázza a templomot, millenniumi emlékmű, s az 1699-ben épült harangláb, amelyre szintén Bandi Dezső faragott emléktáblát. /Bakó Zoltán: Már nem is annyira Sáros. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 12./2006. szeptember 20.
Ciprian Minodor Dobre, Maros megye prefektusa cáfolta a Mohácsi Viktória európai parlamenti (EP) képviselő romániai sajtótájékoztatóján elhangzottakat. Mohácsi Viktória és Lévai Katalin EP-képviselők Szászrégen Abafája lakónegyedében tájékozódtak az itt történt rendőrségi túlkapásokról. Ezt követően zárt ajtók mögött tárgyaltak a megye prefektusával, az Országos Rendőr-főfelügyelőség főbiztosával és a megyei rendőrfőkapitánnyal, majd Mohácsi Viktória az esti órákban sajtótájékoztatót tartott. Mint elmondta, nem áll módjában a zárt ajtós megbeszélések tárgyában nyilatkozni. Annyit azonban közölt: a rendőrfőkapitány nyilatkozata szerint kétfajta vizsgálat folyik, egy belső rendőrségi és egy ügyészségi. Mindent megtesznek azért, hogy ha bármilyen szabálytalanság történt, annak meglegyenek a következményei. Dobre szerint a találkozó nem csupán protokolláris jellegű megbeszélés volt, hanem konkrét adatokat és információkat cseréltek arról, ami szeptember 7-én Abafáján történt. Mohácsi Viktória a prefektus szerint közölte, hogy a jelentés, amit Olli Rehn bővítési biztos és az Európai Parlament elé terjesztenek csak az abafáji romák álláspontját fogja tükrözni, ha a rendőrség addig nem bocsátja rendelkezésükre a vizsgálat végső eredményeit. A sajtótájékoztatón a roma nemzetiségű Radu Ioan Olimpiu rendőrfelügyelő, aki a lövöldözést megelőzően egy szászrégeni bár teraszán került konfliktusba két abafáji roma fiatalemberrel, áldozatként tüntette fel magát, s nehezményezte, hogy az EP-képviselők vele nem vették fel a kapcsolatot. Megjegyezte még, hogy az események óta állandó zaklatásnak van kitéve jómaga és a családja az abafáji roma közösség részéről. Azért jött ide, mert kivonult egy egység Abafájára és ott elkezdtek lövöldözni, reagált erre Mohácsi. /Bakó Zoltán: Mi hangzott el a zárt ajtók mögött? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 20./2006. szeptember 27.
Azután, hogy három héttel ezelőtt többen is megsebesültek a Szászrégen Abafája nevű roma negyedében történt fegyveres rendőrségi akció következtében, e hét elején ismét lövések voltak. Szeptember 25-én a közbiztonsági rendőrjárőr egy lovas szekérrel találkozott, melyben öt személy ült. A rendőrök észrevették, hogy a szekéren három nagyméretű, ipari csaptelep van, ami feltételezhetően lopásból származott. Amikor a szekér utasai észrevették a rendőrségi autót, felgyorsították a fogatot, letértek egy mellékútra, s megpróbálták az őket üldözőbe vevő rendőrkocsit megakasztani a haladásban. Végül a rendőrök gyalog folytatták az üldözést, megállásra szólítva fel a szekér utasait. Miután azok a felszólításra nem álltak meg, az egyik rendőr két figyelmeztető lövést adott le a szolgálati fegyveréből függőleges irányban. Az üldözöttek tovább menekültek, emiatt a rendőr két újabb lövést adott le a szekér hátsó kerekeinek irányába. A rendőrök erőfeszítései ellenére a szekér utasai áthajtottak a vasúti síneken, majd eltűntek a kukoricásban. /Bakó Zoltán, Bögözi Attila: Ismét romákra lőttek Szászrégenben. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./2006. október 4.
Lesz-e Sütő András halála után Pusztakamaráson, az író szülőfalujában Tamási Áron Farkaslakájához fogható nemzeti zarándokhely? Pusztakamaráson harminc évvel ezelőtt még háromszázhatvan magyar ember élt, most pedig annak csak a fele, a helyi román iskolába mindössze nyolc magyar gyerek jár, se magyar óvoda, se magyar iskola nem jár nekik. Kemény Zsigmond hajdani kastélya omladozik. Egy pár éve rendszeresen megtartják a nagy családi találkozót, Sütő András tártkarú találkozónak nevezte a nagy rokoni összejövetelt. Legutóbb is nyolcvanan voltak. Salakkal felszórt, meredek szekérút vezet a pusztakamarási református temetőbe, autóval kimenni bajos. A tetején egy kövekből rakott toronyszerű építmény, a hajdani templom megmaradt köveiből emelték a tornyot. A falubeli magyar fiúk román lányokat vesznek feleségül, s a gyerekek már nem is tudnak magyarul. /Bakó Zoltán, Lokodi Imre: Legyen nemzeti zarándokhely Sütő András szülőfaluja, a mezőségi Pusztakamarás. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 4./2006. október 9.
Sütő Andrást írótól búcsúztak október 7-én Marosvásárhelyen családtagjai, pályatársai, tisztelői. A ravatal mellett székely ruhás ifjak álltak díszőrséget. Az író ravatalánál a Vártemplom zsúfolásig megtelt, rengetegen álltak az udvaron. Dr. Csiha Kálmán nyugalmazott református püspök az írót Isten gyertyájának nevezte, amelyet „elfújt a betegség kavargó szele”. Rámutatott: „ő világított a diktatúra idején, a börtönök mélységein is”. Markó Béla, a RMDSZ elnöke hangoztatta: „Nagyon fáj a magyar kultúra hatalmas átka és áldása, hogy nem elég nagyot alkotni, zseniálisan kezelni a nyelvet, mert ráadásul tettekben is nagynak kell lenni, nem csak szóban”. Sütő András nemcsak a „könyvtárszobák csendjében” élte életét jó könyveket írva, hanem cselekvéseiben is sokat tett a magyarságért. „Sorsa erdélyi sors. Könnyű is, nehéz is, kanyargós is néha, szerették is sokan, bántották is méltatlanul néhányan, de végül útjáról nem lehetett letéríteni”. Megszenvedett, vagyis hiteles életút volt az övé – mondta a szónok, úgy fogalmazva, hogy az elhunyt író mindvégig hitt abban: lehetséges a nemzeti egység. „Sütő András nem áldozat volt elsősorban, hanem közösségének egyik kiemelkedő szellemi vezetője, aki nehéz helyzetben is a helyén maradt, és erőt tudott adni nekünk”, mondta. Az 1990-es marosvásárhelyi konfliktusra Markó így fogalmazott: „melyik nemzet fogadná el költőjétől rajtunk kívül, hogy maga is kimenjen a harctérre, hogy páratlan szép szavú írója gyertyás-könyves tüntetés élén menetel, majd a bajban is legelöl már-már életével fizet rövid szabadságáért?”. Ilyen naiv, lelkes, szenvedélyes, önmagához kegyetlen nemzet a magyar, és ennek a nemzetnek a lelkét fejezte ki drámában, prózában, esszében Sütő András. Csoóri Sándor úgy fogalmazott: Sütő András Illyés Gyulához méltó rangon magát a magyar nyelvet tette alkalmassá arra, hogy a földből az égig érő tilalmak ellenére fájdalmainkat, haragunkat, apokaliptikus sérelmeinket elmondhassuk. Sütőt fiatal korában megérintette a szocialista romantika, előtte is kinyílt a politikai tér, de minél előbbre jutott, élményei annál riasztóbbakká váltak. „Félárbócra leengedett tekintete hozzásegítette őt ahhoz, hogy ne vitesse magát tovább újabb és újabb szelekkel, és megtörtént a felébredés. A kisebbségi magyar író önkéntes feltámadása megélénkítette az egész Kárpát-medencei magyar irodalmat” – mondta Csoóri. Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke beszédében hangsúlyozta: elvesztettünk ugyan egy csodálatos embert, egy nagyon nagy alkotót, de az ad erőt, hogy nem ment el közülünk; itt maradt örökül életműve, emberi és írói magatartása. Mircea Dinescu költő azt fejtegette: Sütő András életművére nemcsak a magyar, de a román irodalom is joggal büszke lehet. Görömbei András debreceni irodalomtörténész „a magyarság égtartó emberének” nevezte az elhunyt írót. Gálfalvi Zsolt, a romániai magyar PEN-klub elnöke is azt a gondolatot bontotta ki, miszerint Sütő András nemcsak irodalmi műveivel, szép szavaival, de személyes áldozatvállalásával is példát mutatott. A temetésen részt vett a Szili Katalin vezette magyar parlamenti küldöttség, jelen volt ugyanakkor a magyar művészeti és tudományos közélet számos neves képviselője, így Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is. /Gyertya volt a diktatúra ködös éjszakáiban. Több ezren kísérték utolsó útjára Sütő Andrást. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./ Csoóri Sándor így búcsúztatta: „A történelem a Te kérdéseidre válaszol majd, András. Ahogy a vértanúkéra szokott mindig. Tizenhat év óta még sosem írtam le, hogy Te nemcsak sebesültje voltál egy gyalázatos eseménynek, hanem a vértanúja is. Egy lassított, késleltetett sorsú vértanúja. A szemüregben megrekedt szemcsonkban fejlődött ki a gyilkos melanoma, amely sokáig hóhérkodott Veled, mint Hunyadi Lászlóval a fekete ruhás bakó.” /Lokodi Imre, Bakó Zoltán: Végső búcsú Sütő Andrástól. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./2006. október 9.
A marosvásárhelyi Postaréten is megemlékeztek a 157 évvel ezelőtt mártírhalált halt aradi tábornokokról, bár az emlékezők száma jóval alacsonyabb volt az elmúlt években megszokottnál. Többen panaszkodtak, hogy a város legnagyobb lakótelepéről, a Tudorból több mint egy órán keresztül nem volt autóbusz-összeköttetés a város e részével. Sepsiszentgyörgyön az 1848-1849-es szabadságharc utolsó mozzanatait Cserey Zoltán történész, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársa elevenítette fel. /Bakó Zoltán, Domokos Péter: Vásárhelyen és Szentgyörgyön is emlékeztek a vértanúkra. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./2006. október 10.
Már több mint száz marosvásárhelyi idős, beteg vagy egyedülálló személy házi gondozását végzik a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ Református Asszisztensképző Iskola első- és másodéves hallgatói. Az iskola vezetői szerint a házi beteggondozás nemsokára elterjedt önálló szakmává válhat. Ábrám Zoltán, a központ igazgatója elmondta, a Diakónia Keresztyén Alapítvány marosvásárhelyi fiókszervezetének támogatásával beindított otthoni gondozói szolgálat Marosvásárhelyen eddig jó eredményeket hozott. /Bakó Zoltán: Új szakma: otthoni beteggondozás. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./2006. október 17.
Kacsó Tibor (1931-2003) az Erdélyi 56-osok Bajtársi Társaságának előbb elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt. A forradalom után 25 év kényszermunkára ítélte a hatalom. A rendszerváltozás után ő képviselte az erdélyi ötvenhatosokat a Magyarok Világszövetségében. Három éve, október 3-án kísérték ki a mezőfelei családi sírkertbe. Több helyen dolgozott, Csíksomlyón, a volt katolikus iskolában volt nevelő. Nem sokkal azelőtt vitték el a ferenceseket, a barátokat. Volt egy kereszt az iskola dísztermében, jöttek, hogy azt el kell tüntetni. Nem lesz az jó, mert műemlék, nem szabad hozzányúlni – mondta erre Kacsó Tibor. Kitalálta, hogy készítenek egy ládát, azzal leborítják, a ládát meg vörös papírral vonják be s ráírnak egy-két Sztálin idézetet. Így is tettek. Később ezt a láda-ügyet is a nyakába varrták. Azután volt egy összetűzése a tanfelügyelőkkel egy Luca-kép miatt: leesett a falról a rendezkedés közben, s nem tették vissza azonnal a többi pártvezér közé. Ezért kitették állásásból. Hányódott munkanélküliként. Végül szolgának alkalmazták a György-Pál villába. Kosztért, lakásért nevelősködött is másodállásban. Később a csíkszeredai gazdasági iskolában lett tanár. Sztálin halálakor szabadult az édesapja, akit kulákként elvittek, de akkor már nem volt hova hazamenni. Elvették mindenüket. Négy évig törvénytelenül élt Csíkban, nem tudott bejelentkezni. És jött 1956. október 23-a. „Az erdélyi ötvenhatosok tulajdonképpen november negyedike után lettek ötvenhatosok. Ezt nem szabad elsimlizni! Akkor voltunk magyarok, amikor már semmilyen előnyt nem várhattunk a forradalomtól” – mondta Kacsó Tibor. 1959. június 6-án letartóztatták. Egy Kiss Lajos nevű tiszt és Bartus Károly ezredes vallatták. Először fegyveres szervezkedést akartak rábizonyítani. Hiába tagadta a vádat, addig verték, amíg aláírta a jegyzőkönyvet. Fenyegették, nehogy visszavonja a tárgyaláson a jegyzőkönyvben leírtakat. Ő azonban visszavonta a »vallomást«. Ennek ellenére az ügyész halálbüntetést kért. A hivatalból kinevezett védőügyvédje vele, mint elsőrendű vádlottal, nem is beszélt. Végül 25 év kényszermunkára ítélték. Elvitték Peripravára, azután Grindre. Csatornát ástak, gátat építettek, de a legborzasztóbb a nádirtás volt. Az őrök kapanyéllel, derékszíjjal verték őket. Az 1960-as volt a legborzalmasabb év. Volt egy részeges, vad parancsnoka a lágernek. Ez mindent elkövetett, hogy megtörje a rabokat, még ha belehalnak is. 1964-ben jött a közkegyelmi dekrétum. Nem amnesztia, közkegyelem. Kacsó Tibor leült a huszonötből több mint öt évet. 1964. július 31-én érkezett haza. Peripraván olyan emberekkel volt együtt mint Veress Sándor, Lay György, Varró János, Mózes Árpád, Páll László, Jamandi Emil, Fülöp Dénes, Erdős János, Fodor Pál... Aztán a Veress Sándorral való barátságából jött létre az 56-os Társaság. Sokan vannak, akik kinevezik magukat ilyen-olyan forradalmároknak, ötvenhatosoknak, közben meg... „Az idő rostál, meg a történelem, nem az ember” – mondta Kacsó Tibor. /Bakó Zoltán: Erdélyi ötvenhatosok. A történelem rostál, nem az ember. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./2006. október 18.
Tizenhetedik századi nyomtatványokkal büszkélkedhet Mezőmadaras mezőségi falu református egyházközsége. Több mint százhatvan címet tartalmaz a könyvtár értékes gyűjteménye. Mezőmadaras szigetnek számít a Mezőségben. A több mint ezerhétszáz lelket számláló falu 95 százaléka magyar. Mezőmadaras nemrégiben levált Mezőbándról, és önálló községet hozott létre, mint amilyen korábban is volt, az 1967-es közigazgatási átszervezés előtt. A Mezőmadarasi Fejlesztési Egyesület a társadalmi és közművelődési feladatok jó részét felvállalja. /Bakó Zoltán: Mezőmadaras kincsei. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./2006. október 18.
A Havadhoz tartozó Nyárádszentsimonban tájházat avattak az elmúlt hét végén. Szentsimont a tatárpincékről ismerték eddig. A tájház épületét felújító marosvásárhelyi Milvus csoport szem előtt tartotta, hogy mindent az eredeti állapotba állítson vissza. /Bakó Zoltán, Lokodi Imre: Vendégváró Nyárádszentsimon. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./2006. december 14.
December 13-án megérkezett a Boeing óriásgép, mely Magyarországról hozta el a Magyar Baptista Szeretetszolgálat által összegyűjtött több ezer csomag egy részét az erdélyi gyerekeknek. A Boeinggel érkezett Böjte Csaba atya, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője is, mert a csomagok nagy része annak az immár több mint másfélezer gyereknek volt címezve, akiket az alapítvány gondoz. „A Szent Ferenc Alapítvány körülbelül ezerötszáz gyereket gondoz negyven helységben. Ők írtak egy-egy nagyon szép karácsonyi levelet, aztán az angyalok elhordták ezeket a leveleket, s most egy-egy cipősdobozban ajándékot kap minden levélíró” – mondta Böjte atya. A csomagok ideszállítását a Malév ingyenesen vállalta, a légitársaság dolgozói maguk is ötszáz csomagot gyűjtöttek össze az erdélyi gyerekek megajándékozására. /Bakó Zoltán: Cipősdoboznyi szeretet – Boeingen. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./2007. január 23.
Az elméleti vizsgát magyar nyelven letenni szándékozók ezentúl könnyebben szerezhetik meg a jogosítványt, februárban várhatóan megjelenik a magyar nyelvű új Közlekedési Rendszabályzat (KRESZ). A jelenlegi kormányrendeletből egy európaibb jogszabályt készítenek. Az RMDSZ-nek két tagja Erdei D. István és Antal István bekerült a bizottságba, Antal Istvánt pedig a bizottság elnökéül választották. Csíkszeredán már most is taníthatnának magyarul, de nincs magyar nyelvű könyv, ezért várják a megjelenését. A háromszéki magyaroknak még nincs lehetőségük anyanyelvükön elsajátítaniuk a járművezetéshez szükséges közlekedési szabályokat. A nyár folyamán várható a vizsgázásnál használatos kérdőívek magyar nyelvű változatának megjelenése. Hasonló a helyzet Kézdivásárhelyen is. /Bakó Zoltán: Már készül a magyar KRESZ-tankönyv. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./2007. február 15.
Nyilvános vitára bocsátották a közoktatási törvénytervezetet. A tervezet egyik lényeges eleme, hogy lehetővé teszi a kiváló tanulmányi eredményeket bizonyító diákoknak, hogy egyetlen tanév alatt két osztályt is elvégezhessenek. A tervezet szerint a képességvizsgák megszűnnek, kötelezővé válna a vallás oktatása. Az anyanyelven működő szakiskolákban, szakközépiskolákban és posztliceális iskolákban a szakkifejezéseket román nyelven is el kell sajátítaniuk a tanulóknak. /Bakó Zoltán: Kötelezővé válik a vallásoktatás? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./2007. április 19.
Európai parlamenti képviselők meghívására látogatott Brüsszelbe Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, aki jelenleg több mint száz népes családot segít az általa vezetett Szent Ferenc Alapítványon keresztül, 40 iskolaházat működtetnek és több mint hétszáz gyereket gondoznak a 14, dévai és más erdélyi településeken levő gyermekotthonukban. Böjte atya uniós képviselőkkel találkozott, majd részt vett a Szent Ferenc Alapítvány részére szervezett jótékonysági koncerten. Gál Kinga és Olajos Péter EP-képviselők, a szerzetes brüsszeli meghívói szerint Csaba testvér karizmatikus egyénisége meghódította a brüsszeli parlamenti képviselőket, s egyúttal megnyerte őket az árva gyerekek segítése-gondozása ügyének. Böjte Csaba elmondta: „A gyerekek felmenői között egész Európa vértérképe megvan. Mi próbálunk minden gyereket, aki hozzánk bekerül megtanítani románul is, magyarul is, és azt szeretnénk, hogy hát ennek az új Európának állampolgárai legyenek. ” Az elmúlt évi személyi jövedelemadók egy százalékának átutalásakor a Szent Ferenc Alapítvány ötödik lett a legnagyobb támogatottságnak örvendő civil szervezetek listáján. Összesen 11 ezer magyarországi adófizető rendelkezett úgy, hogy adója 1 százalékát a dévai Szent Ferenc Alapítvány számára utalják át. Az így befolyt összegből április 21-én kezdik el építeni az alapítvány első anyaországi otthonát Csobánkán. „Magyarország prímásával, dr. Erdő Péter bíboros úrral egyeztetve és a kedves Szociális Missziótársulat főnöknője, Simon Anna Gabriella jóságából, akik átengedték 100 évre a csobánkai hajdani hadi árvaházat, melyet nemrég kaptak vissza kiüresítve az államtól, szeretnénk létrehozni szentéletű Prohászka Ottokárról elnevezett élet házát” – tájékoztatott Csaba testvér. /Bakó Zoltán: Brüsszelt is „megnyerte” Böjte Csaba. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./