udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
117
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-117
Névmutató:
Györkös Mányi Albert
2002. április 12.
Ápr. 11-én, a költészet napján Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban bemutatták a Mentor Kiadó /Marosvásárhely/ három új verseskötetét. Egyed Emese Hajnalének, Kinde Annamária Szandra May kertje és Kovács András Ferenc Aranyos vitézi órák köteteinek keletkezési körülményeiről Káli Király István kiadói főszerkesztő beszélt. /(benke): Hármas könyvbemutató. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./2002. május 3.
A Korunk /Kolozsvár/ folyóirat áprilisi száma a két világháború közötti Románia kisebbségi magyar intézményrendszerének a keresztmetszetét mutatta be. Erről szólt a kerekasztal-megbeszélés, melyet április 30-án tartottak Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Dávid Gyula irodalomtörténész a magyarság rendelkezésére álló anyagi források feltérképezését szorgalmazta, hiszen szerinte az intézményszféra eltartásának alapvető problémája a pénzalapok szétforgácsolása, valamint azok improvizációszerű irányítása. Takács Csaba, az RDMSZ ügyvezető elnöke kiemelte a nemrég kidolgozott és a kormánypárt által is elfogadott egyházi javak visszaszolgáltatását szabályozó törvénytervezetet, valamint a 13 milliárd dollár értékű közbirtokosságoknak a visszaszerzését. Péntek János, a Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék vezetője az intézmények közötti átfedésekről számolt be, amelynek következtében lefedetlen területek maradnak a társadalmi igények térképén. A Román Akadémia intézeteiben, magyar kultúrára vonatkozó forrásanyagokat tároló könyvtárakban, múzeumokban nagyítóval kell keresni a magyar anyanyelvű alkalmazásokat. /Borbély Tamás: Intézményrendszerről a Korunkban. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./2002. július 4.
Júl. 3-án dr. Faragó József akadémikus Balladaéneklés a moldvai csángóknál címmel tartott előadást Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Szerinte a csángó balladakincs "a magyar népzene azon dialektusa, amely a legjobban különbözik a többitől", a gyűjtő ugyanis különleges hangzásvilágú, régi epikus műfajjal találkozhat Moldvában. A kutató a balladarögtönzés elterjedt jelenségére figyelt fel csángóvidéki útjai során. Észrevette, hogy egy balladát előadója képtelen pontosan megismételni, valamit mindig átalakítanak benne, a régebbi szöveget egy-egy sorral vagy gondolattal mindig kiegészítik. Akár kérésre is rögtönöznek egy-egy újabb balladát, akár valamelyik falubelijük tragikus történetéről is. Alkalmanként sort ismételnek, hogy közben időt nyerjenek a következő gondolat tökéletes, nyolcas sorokba szedéséhez. Végül bemutatták dr. Faragó József Csángó népballadák című, a Kriterion Könyvkiadó gondozásában megjelent gyűjteményét. /Kónya Klára: Balladaéneklés a moldvai csángóknál. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./2002. július 13.
Júl. 12-én Erdélyben a jövő? címmel szervezett tanácskozást az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége (ÜE) Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban, ahol szakértők, szociológusok, RMDSZ-képviselők és szenátorok jelenlétében a népszámlálás ideiglenes eredményeiről, valamint a szülőföldön való megmaradás stratégiájáról beszélgettek. Markó Béla szövetségi elnök szerint nagyon fontos adatcsomagról van szó, hiszen tízévenként megadatik a lehetőség, hogy elvégezzék a társadalom bonyolult elemzését ezen adatok tükrében. Stratégiát kell kialakítani: hogyan lehet itthon tartani a fiatalságot. Veress Valér szociológus szerint a magyar lakosság csökkenése beilleszkedik az általános európai jelenségbe, ami a termékenység csökkenését illeti. A magyar lakosság csökkenéséhez hozzájárul a kisebbségi helyzet is. A jelen levő szakemberek elhatározták, hogy munkacsoportot alakítanak a helyzet elemzésére. Markó Béla szerint országos jelenség a születések számának csökkenése, ehhez a magyar anyanyelvű lakosságnál még két további tényező is hozzátevődik. Egyik az asszimiláció, amely nem feltétlenül csak az erőszakos beolvadást jelenti. A harmadik tényező az emigrálás, főként az anyaországba való távozás. Az RMDSZ feladata: ajánlatokat nyújtani a fiatal generáció számára, ami a gazdasági perspektívát illeti, ezen belül az infrastrukturális fejlődést, és a megfelelő jövőképet. Markó Magyarországtól azt kéri, hogy ne könnyítsék meg a kitelepedési lehetőségeket." /Köllő Katalin: Tanácskozás a megmaradás stratégiájáról. Megállítható-e a magyarság létszámának csökkenése? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ 2002. szeptember 18.
A korábbi évek két nagy könyvsikerét, Cseh Gusztáv Hatvan főember és Jeles házak című rézkarcsorozatát K. Jakab Antal új szövegével, egy harmadik kötettel kiegészítve (Megrajzolt pátria) jelentette meg bibliofil kiadásban a Korunk Baráti Társaság, Cseh Gusztáv pátriája címmel. - A Korunk legújabb száma a modern vizualitással foglalkozik. /Az erdélyi főemberektől a római performanszig (a Györkös Mányi Albert Emlékházban). = Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./2003. május 14.
A Szabédi-napok záróakkordjaként került sor a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban arra a kerekasztal megbeszélésre, amelyen az erdélyi közgyűjtemények sorsáról tárgyaltak a résztvevők. Pozsony Ferenc egyetemi tanár, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke előadásában az állami és a magántulajdonban lévő közgyűjtemények fenntartásának és működtetésének legfontosabb kérdéseit taglalta. A Belső-Erdélyben és Partiumban lévő állami közgyűjteményeknél rendkívül kevés a magyar szakember. Székelyföldön sem jobb a helyzet. Ott kevés a minősített szakember. Közismert a torockói példa. A néprajzi múzeum megüresedett igazgatói állására kiírt versenyvizsgát - a helyi önkormányzat döntése alapján - nem a fiatal angol-magyar-néprajz szakos tanár, hanem az intézmény takarítónője nyerte meg. Az idők során felbecsülhetetlen értékek vesznek el. Tönkremennek az értékes régi bútorok, szőttesek, úri hímzések, műalkotások. Pozsony szerint a magángyűjtemények sorsa sem rendezett. Mind az egyesületi, mind a magánszemélyek tulajdonában lévő gyűjtemények javarésze nincs szakszerűen feldolgozva, nem megfelelő a tárgyak tárolása, restaurálása. A kolozsvári Szabédi-ház vezetője, Ábrahám Iza az 1996 óta EMKE-tulajdonban lévő gyűjtemény hosszú távú fejlesztési tervét ismertette. Lukács Mária, a gyergyószentmiklósi múzeum igazgatója a helyi hivatalos szervek nemtörődömségéről beszélt, amelynek következtében például a város legrégebbi, párszáz éves faházát egyszerűen felaprították, és elhasználták tűzifának. Pozitív példák is elhangzottak. Székelyhídon például az önkormányzat és az Illyés Közalapítvány támogatásával sikeresen működik Wilhelm Sándor halász-vadász múzeuma, Tötszegi Tekla pedig a mérai tájház eredményes és sokrétű tevékenységét ismertette. /Németh Júlia: Csomagolom csöndesen a ládám... Közösen a közgyűjteményekről. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./ Jakobovits Miklós festőművész előadásában kifejtette, hogy a Barabás Miklós Céh vezetését inkább mint muzeológus, mint az erdélyi magyar műkincsek ismerője vállalta el. Levelekkel s a cikkek egész sorával hívta fel a különböző felekezetek püspökeinek figyelmét, hogy a felekezetükhöz tartozó művészek életművére éberebben vigyázzanak, valamint az RMDSZ vezetőket, hogy ez a tevékenység az EMKE egyik legnyomatékosabb aktivitása lenne. Sehonnan nem jött válasz, s az elmúlt 13 év alatt a nagybányai, a kolozsvári művészeti remekművek nagyrésze külföldre került, élelmes műkereskedők, gyűjtők és történészek révén. Nagy Albert, Fülöp Antal Andor, Gy. Szabó Béla, Nagy Imre egységes múzeumát már nehéz lenne megszervezni a szétszóródás miatt. Pozitív példákat is felhozott: Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője és Szabó Árpád unitárius püspök sokat tett a Nagy Albert hagyatékért, Czirják Árpád kanonok a Szervátiusz, a Ferenczi házaspár és Gy. Szabó Béla életművéért. Létre kell hozni Kolozsváron azokat az emlékházakat, múzeumokat, ahol Mohy Sándor, Szolnay Sándor, Benczédi Sándor, Nagy Imre, Kós András, Nagy Albert alkotott. /Jakobovits Miklós: Gondolatok a képzőművészeti emlékszobákról emlékházakról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./2003. július 3.
Györkös Mányi Albert a kolozsvári Zeneművészeti Főiskola egykori tanára, feleségének, néhai Jakab Ilona festőművésznek az ösztönzésére viszonylag későn, negyvenévesen próbálkozott meg a művészi mondanivaló képi megjelenítésével, hogy aztán a színek és formák teljes mértékben hatalmukba kerítsék. Először szülőfalujában, Tordaszentlászlón mutatta be festői próbálkozása eredményeit, később pedig Kolozsváron, Bukarestben, Marosvásárhelyen, majd az országhatárokon túl, Budapesten, Kecskeméten és Kölnben is megnyíltak előtte a kiállítótermek. Munkássága különleges színfoltot jelent Kolozsvár festészeti életében. Tordaszentlászló és általában az erdélyi falu sajátos világa elevenedik meg alkotásain. A művész állandó kiállításán nem vagy ritkábban szereplő alkotásaiból nyílik tárlat júl. 5-én Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. /Németh Júlia: Tíz éve hunyt el Györkös Mányi Albert. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./2003. október 1.
Incze Ferenc kolozsvári festőművész halálának 15. évfordulóján emlékkiállítás nyílt szept. 30-án Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. A rendezvényt Kötő József, az EMKE elnöke nyitotta meg. /Önarckép-parádé. Incze Ferenc emlékkiállítás a Györkös Mányi Albert Emlékházban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./2003. október 16.
Okt. 15-én Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházba az RMDSZ Művelődési Főosztálya tanácskozásra hívta a területi szervezetek kulturális alelnökeit. A tanácskozáson leszögezték a jövő évi eseménynaptár összeállításának forgatókönyvét. Kötő József alelnök a Fehér folt program folytatásának fontosságát hangsúlyozta, amely a magyarlakta településeken alakuló jogi személyek bejegyzésére vonatkozik. A hálózatnak két éven belül működőképessé kell válnia: ezek lesznek azok a szervezetek, amelyek majd a közösség életét fogják szervezni, és fel fogják vállalni a jellegzetes problémákat - mondta Kötő József. Porcsalmi Bálint, az RMDSZ szórvány- és szociális problémákért felelős alelnöke a Magyar Házak maximális kihasználtságának fontosságát hangsúlyozta. Célkitűzéseik között szerepel információs rendszer kialakítása, amely összekötné a szövetség szakosztályait és az érdekelt szervezeteket. /Művelődési alelnökök Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./2003. november 7.
Jakab Lajosra, az Állami Magyar Opera volt munkatársára emlékeztek nov. 6-án Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Házban. Énekes, zongorista, színész volt, pótolhatatlan, sokoldalú tehetség. /F. I.: Tisztelettel emlékezve. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./2003. november 11.
Incze Ferenc /Gyergyószentmiklós, 1910. aug. 5.- Kolozsvár, 1988. aug. 21./ festőművész halálának 15. évfordulója alkalmából figyelemre méltó kiállítás nyílt meg Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Galériában. Incze Ferenc művészi tanulmányait Budapesten, majd Bécsben folytatta, 1934-ben visszatért Nagyszebenbe, ahonnan 1939-ben végleg átköltözött Kolozsvárra, itt élt hivatásának egészen haláláig. 1973-ban, a Francia Képzőművészek Szalonja háromszázadik évfordulója tárlatán önarcképét ezüstéremmel tüntették ki. 1973-tól a Francia Képzőművészek Társaságának örökös tagja. Munkái egy része nagyszebeni, gyergyószentmiklósi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi, székelykeresztúri múzeumokban, másik része műgyűjtőknél található Romániában és külföldön. /Csomafáy Ferenc: Démonikusan nagy festő. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./2003. december 15.
Dec. 12-én megnyít Déván Makkai János kolozsvári képzőművész tárlata. Makkai János /sz. Dés, 1944/ gyermek- és ifjúkorát a zsil-völgyi Petrozsényban töltötte. A petrozsényi bányamérnöki főiskola elvégzése után Kolozsvárra került, ahol Györkös Mányi Albert biztatására elkezdett festeni. 1987-ben a Korunk Galériában volt az első tárlata, melyet számos erdélyi, majd 1993-ban budapesti kiállítása követett. Most először jelentekezett rajzaival. Makkai Jánosnak kialakultak a kedvenc motívumai: a boglya, a fa, az erdő és a templom. /Gáspár-Barra Réka: Makkai János kolozsvári képzőművész tárlata Déván. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 15./2004. április 16.
Ápr. 8-án a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban átnyújtották az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kritika-pályázatának díjait. Az első díjat Végh Balázs Béla, a Szatmárnémeti Tanítóképző Főiskola adjunktusa, az irodalomtudományok doktora kapta. A kritika-pályázat további díjazottai: 2. díj – Vári Csaba; a két 3. díjas – Gál Andrea, illetve Petres László. Az első díjas szatmári kritikus 2003 októberében védte meg nyilvánosan a Babes-Bolyai Tudományegyetem kolozsvári Magyar Irodalomtudományi Tanszékén a Kanonizáció a kisebbségi irodalomban c. doktori értekezését. /Kinál György: Az erdélyi magyar irodalom Szerb Antala: Végh Balázs-Béla. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./2004. május 24.
Paulovics László 45 erdélyi magyar íróról készített portréja tekinthető meg Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Galériában. Kántor Lajos a kiállított munkák változatosságára hívta fel a figyelmet. A diktatúra elől 1985-ben Németországba áttelepült művész jelenleg Szentendrén él. Erőteljes szülőföldhöz kötődését jelenlegi kiállításának tematikája is jelzi. /Németh Júlia: Erdélyi írók panteonja. Paulovics László kiállítása a Györkös Mányi Albert Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 24./2004. május 29.
Paulovics László 1985-ben települt át Szatmárnémetiből Németországba, Iserlohnba. Paulovics László megörökítette a kortárs magyar írók és az erdélyi szellemiség megalapozóinak arcvonásait. Ezek a munkái a budapesti Vármegye Galéria után most a Györkös Mányi Albert Emlékházban is láthatók. /Németh Júlia: Utak és állomások. Paulovics László kiállítása a Györkös Mányi Albert Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./2004. június 1.
Borzalmak laboratóriuma – így jellemezte A Pitesti szigetcsoport című munkájában Virgil Ierunca az iszonyat román Gulágját, a pitesti-i átnevelőbörtönt. Nagy Géza nyugalmazott sáromberki lelkész hat hónapot töltött el ebben a pokolban, majd egy évet és hat hónapot Szamosújváron és most papírra vetette rettenetes emlékeit Ha túlélted, hallgass! /Polis Kiadó, Kolozsvár, 2004/ címen. 1949–1952 között a pitesti-i börtön a kommunista új ember kikísérletezésének titkos laboratóriuma volt, ahol a rendszer által ellenségként számon tartott „banditákból” „becsületes” embereket faragtak az elhivatott átnevelők. A módszerek? A megfélemlítés, a kegyetlenség, az állandó presszió és agymosás, a szenvedés olyan fokának előidézése, ahol az ember már megszűnik embernek lenni, géppé válik, a hatalom alázatos kiszolgálójává. „Ebben az átnevelésben – írja a szerző – az ország egyetlen börtöne sem bizonyult olyan »sikeresnek«, mint Pitesti. Innen nem jöttek ki sem vitézek, sem hősök, legfeljebb mártírok gyalulatlan deszkakoporsóban.” /Ha túlélted, hallgass! = Krónika (Kolozsvár), jún. 1./ Nagy Géza: Ha túlélted, hallgass! című könyvét mutatták be jún. 2-án Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. A kötetet Szilágyi István, a Helikon főszerkesztője ismertette. Az egybegyűltek elsőkként tekinthették meg Boros Zoltán és B. Nagy Veronika e témáról készült: Az átnevelés poklában című dokumentumfilmjét. Dávid Gyula elmondta: nehéz dolga van annak, aki a ’44–47-es időszakot kutatja, de majdnem ugyanolyan nehéz az 1947 utáni éveket feltérképezni. Mindenképpen azokra kell alapozni, akik túlélőként a maguk élményeit meg tudják osztani. Az akkori periratok egy részét elrejtették, ami előkerül, annak hitelességét meg lehet kérdőjelezni. A szerző Nagy Géza, hetvenöt esztendős nyugalmazott sáromberki lelkipásztor. /F. I.: "Emlékezni vissza? ...csak rosszat emlékezünk..." . = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./2004. november 25.
László Dezső születésének századik évfordulójára szervezett ünnepségsorozat újabb rendezvényét tartották meg nov. 22-én Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert emlékházban. A Polis Kiadónál megjelent centenáriumi kiadvány kapcsán Cseke Péter méltatta László Dezső teológiai, politológiai munkásságát, Dávid Gyula, a kiadó igazgatója pedig az Erdélyi Fiatalok mozgalomról, a Hetek szerveződésről beszélt. Az eseményen jelen volt László Ferenc muzikológus, aki a László család örökségét, művelődéstörténeti jelentőségét vázolta fel, valamint testvére, László Miklós – mindketten részt vállaltak az édesapjuk sokrétű munkásságára rávilágító, László Dezső emlékezete című könyv sajtó alá rendezésében. /László Dezső centenárium. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./2005. október 1.
Megjelent Dáné Tibor A gálánskor breviáriuma /Appendix Könyvkiadó, Marosvásárhely/ című művelődéstörténeti kötete, amelyet a szerző jelenlétében ismertettek szeptember 29-én Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. A XVIII. század Európáját, főként a francia udvart idézi fel a szerző, a frivolsággal telített kort. Dáné Tibor elmesélte, hogy könyve mintegy 30 éve elkészült, kiadására azonban nem kerülhetett sor, mivel nem illett az 1990 előtti kiadópolitikába. Az 1975-ben befejezett kézirathoz mintegy 35 éven át gyűjtötte az anyagot. /F. I.: A gálánskor breviáriuma. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./2005. október 31.
Kolozsváron második alkalommal került sor a Farkas utcai napok rendezvénysorozatára, amelynek keretében október 28-án megnyílt a Farkas utcai templom a képzőművészetben című, több mint félszáz alkotást bemutató képzőművészeti tárlat. A Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség, valamint a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság és a László Dezső Alapítvány hagyományteremtő rendezvénysorozata istentisztelettel kezdődött. Fazekas Zsolt lelkipásztor bemutatta internetes honlapjukat. Németh Júlia műkritikus a Farkas utcának és református templomának művelődéstörténeti szerepét hangsúlyozta, és annak irodalolmi vetületeiből idézve tért rá a közelmúlt és korunk jeles képzőművészei, többek között Cseh Gusztáv, Kós Károly, Szolnay Sándor, Dóczyné Berde Amál, Veresspál, Balázs Péter, Györkös Mányi Albert, Cs. Erdős Tibor, Feszt László alkotásaiból rendezett tárlat méltatására. /(h): Farkas utcai napok – másodszor. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./2007. május 31.
Januárban a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Hálózatépítés – Magyar művelődési intézetek a Kárpát-medencében címmel fórumot szervezett. Ennek folytatásaként szakmai tanácskozást tartottak május 18-án Kolozsváron, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Györkös Mányi Albert Emlékházában, amely a hagyományos Szabédi Napok címet viselő rendezvénysorozat megnyitó összejövetele volt. Az idei összejövetelen hivatalosan megnyitották az újjáépített Szabédi Emlékházat. Az épület nemcsak a 20. századi erdélyi irodalomtörténet egyik fontos kutatási helye és a közművelődési ernyőszervezet országos elnökségének központja lesz, hanem a jövendőbeli Kárpát-medencei magyar művelődési intézetek hálózatának közép-erdélyi láncszeme is. Ennek az intézetnek az alapítási gondjairól, feltételeiről értekeztek a megnyitó tanácskozás résztvevői, a Kárpát-medence különböző régióiból érkezett közművelődési szakemberek. A Magyar Művelődési Intézetet és Képzőművészeti Lektorátust Borbáth Erika főigazgató, a CSEMADOK Művelődési Intézetét Huszár László igazgató és Kamenár Éva, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségét Dupka György elnök és Zuhanics László képviselte. Göncz László igazgató és Patyi Zoltán a szlovéniai Alsólendváról, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézettől érkeztek. Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége Székely Istvánt delegálta, aki a Szülőföld Alap kulturális kollégiumának romániai tagja. A házigazda EMKE részéről Kötő József elnök, Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnök és Ács Zsolt előadó volt jelen. Borbáth Erika főigazgató a Szakmai terv a Kárpát-medencei magyar művelődési intézetek hálózatáról című előadását három téma köré csoportosította. Egyrészt a Magyar Művelődési Intézetnek a kulturális intézményhálózat építése terén szerzett szakmai tapasztalatairól beszélt. Másrészt szólt a Kárpát-medencében kialakulóban lévő művelődési intézetek hálózatának feladatáról. Harmadrészt pedig körvonalazta ebben a rendszerben a Magyar Művelődési Intézet jövőbeni helyét és szerepét. A Kárpát-medencében kialakulóban lévő művelődési intézeti hálózatnak sokrétű feladata lesz. A részt vevő intézeteknek folyamatos információs kapcsolatot kell fenntartaniuk egymással, egyeztetniük kell a Kárpát-medencei nagyrendezvényekről, azonos tartalmú szakirányú képzéseket kell majd beindítaniuk, melyek illeszkednek az egyes országok képzési rendszerébe, s munkájukba be kell építeniük az egyes régiók kulturális sajátosságait is. Az elképzelések szerint a kulturális hálózat majdani működtetésének folyamatában a Magyar Művelődési Intézet koordinatív szerepet fog betölteni. Az Erikanet Hírportál híranyagának Kárpát-medencei kiterjesztésével kell majd az intézetnek az egyes régiók és az egész hálózat művelődésszervező munkáját segítenie. A Kolozsváron létrehozandó Közép-erdélyi Magyar Művelődési Intézet az elképzelések szerint a felújított Szabédi Emlékházban kap helyet. céljai között szerepel többek között a felsőfokú művelődésszervezés bevezetésének elősegítése a romániai magyar egyetemi oktatásban, illetve a különböző szintű művelődésszervező képzések megszervezésének serkentése. A magyar nyelvű közművelődési információs és módszertani központ kiépítése is az Intézet feladata lenne. A határ menti térségekben a Partium és a Bánság magyar közösségei kulturális életüket szintén régió-specifikusan élik, ezért Kolozsvárról vagy a Székelyföldről szakmai szempontból átlátni körülményes lenne. E két régió közművelődési életének az irányítását szintén a régiók igényeinek megfelelően kellene intézményesíteni. az Intézetnek lenne a faladata bekapcsolni a Közép-Erdélyben, főleg a szórványban működő magyar házak láncolatát a közművelődési hálózatba. A zavartalan működés érdekében biztosítani kell az anyagi forrásokat. Szorgalmazták, hogy ezt közösen, az adott ország költségvetése illetve a magyar állam vállalja. /Dáné Tibor Kálmán: Hálózatépítés. Alakulóban a Kárpát-medencei magyar közművelődési intézetek hálózata. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. május/