udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 57 találat lapozás: 1-30 | 31-57

Névmutató: Horváth Arany

2003. augusztus 9.

Magyari Lajos két Erdélyről szóló könyvet ismertetett. Valóságos irodalomtörténetet írt Bogdán László nemrégiben megjelent könyvében (Oldás és kötés, Felső-magyarországi Kiadó, Szépírás Kiadó, 2003), az erdélyi irodalom hetvenes-nyolcvanas éveinek történetét, s egy kicsit még a kilencvenes évekét is, hiszen csupán akkor láthattak napvilágot a kötetbe válogatott írások. Bogdán csak az eltávozottak egy részét veszi számba e kötetben (az írások ősváltozatai jobbára A Hét című hetilap kilencvenes években kiadott számaiban jelentek meg), de ez a leltár - még hiányosan is! - felér egy szellemi exodus történelmi körképével. Az erdélyi magyar szellemiség a hetvenes és nyolcvanas években nagy veszteségeket szenvedett: csaknem minden második értelmiségi távozott Ceausescu Romániájából: orvosok, jogászok, mérnökök, tanárok, színészek, képzőművészek és írók. Annak idején Kántor Lajos félszáz eltávozott írót számolt össze, ő csak a szépírókat lajstromozta, az újságírók, szerkesztők, szakírók hiányoztak listájáról. Bogdán László tizenhat írót ,,idéz meg" könyvében úgy, hogy vagy megszólaltatja őket, vagy szellemüket - esetleg már csak emléküket! - hívja tetemre e nagy erdélyi spirituális temetésen. A ,,tizenhatok" - Csiki László, Szőcs Géza, Vári Attila, Bodor Ádám, Ágoston Vilmos, Páskándi Géza, Bodor Pál, Deák Tamás, Mátyás B. Ferenc, Molnár H. Vilmos, Panek Zoltán, Kőrössi P. József, Hervay Gizella, Cselényi Béla, Szávai Géza és Kenéz Ferenc - önmagukban is kitennének egy kisebb, de nem elhanyagolható irodalmat, és komoly nevek hiányoznak e névsorból, Kocsis Istváné, Beke Györgyé, Beke Mihályé, Bartos Ferencé, Bréda Ferencé. Tény, hogy ezt a példátlan öncsonkítást soha nem fogja kiheverni az erdélyi magyar irodalom, mert ,,nagy visszatérők" nincsenek (még Szőcs Géza példája sem eklatáns), a kérdés az, hogy mennyire maradtak, maradnak erdélyi magyar írók a Magyarországra (esetleg távolabbra - Veress Zoltán...) áttelepedettek. Horváth Arany könyve /A csillagok nem álmodnak, Romániai Magyar Közgazdászok Társasága, Kolozsvár, 2002/ a mai erdélyi valóságot vallatja, járja a vidéket Kolozsvártól Kézdivásárhelyig, Szászmedgyestől Csíksomlyón, Marosvécsen, Csernátonon át ki egészen a legárvább magyarok, a csángók földjéig. Horváth Arany a teremtő, a bátor embert keresi, aki szembeszáll körülményei ellehetetlenülésével is, s teremteni próbál a már-már rommá vált örökség alapjain. Mint az a magyarigeni lelkipásztor, ki úgy vállalt egy eklézsiát, hogy tudta, négy református híve maradt, s kívülük esetleg még tucatnyi katolikushoz szólhat anyanyelvünkön. /Magyari Lajos: Két könyv Erdélyről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./

2004. január 13.

Tordán a Petőfi Társaság által szervezett népfőiskola idén is rendszeresen szervezi összejöveteleit. Ebben az évben a szervezők nagy hangsúlyt fektetnek a magyar nyelv ápolására, a nemzeti öntudat megőrzésére. Bernád Ilona, a népi gyógyászat ismerője Egészségünkért című könyvét mutatta be, amely a magyar népi gyógyászatról, illetve keleti népi gyógymódokról szól. Gazda József tanár, műkritikus, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör alapítója és irányítója is eljött Tordára. Előadásában a szórványról beszélt. Szomorúan állapította meg, hogy míg más népek szórványai kibontakoznak, megmaradnak, addig a mi népünk beolvad. Január 9-én Horváth Arany, Horváth István költő lánya tartott előadást. /Ladányi Emese Kinga: Magyarságunkért szólnak a népfőiskolai előadások. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./

2004. március 6.

Szászrégenben van közönsége a gyakori író-olvasó találkozóknak, az évfordulós megemlékezésnek és könyvbemutatóknak. A helyi Kemény János Művelődési Társaság és a Városi Könyvtár szervezi a kulturális esteket. Többek között Böjthe Lídia és Demeter Judit rendezik, szervezik a műsorokat. Márc. 2-án Horváth Arany volt a vendég. Egy héttel korábban Nagy Miklós Kundot, a Népújság Múzsa rovatának szerkesztőjét látták vendégül, aki Műterem /Impress Kiadó, Marosvásárhely/ című beszélgetőkönyve, illetve Maszelka János- kismonográfiája /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ kapcsán folytatott párbeszédet az érdeklődőkkel. /Van olvasó Szászrégenben. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 6./

2004. május 28.

Horváth Arany megtudta, hogy az ünnepséggel egybekötött közgyűlésen azért nem vettek részt a partiumi, szilágysági, szatmári küldöttek, mert olyan nagyméretű bundázásról tudnak, amely miatt értelmetlenné vált a jelenlétük és a szavazatuk is. Horváth Arany tud hasonlókról, a segélyek számlanélküli árusításáról és költség-botrányokról. Vastag dossziéban őrzi ezeket, hogy a jövő generáció hadd lássa, miként értették egyesek a demokráciát. Azt a hivatalos levelet is őrzi, amelyet a visszaélésekkel kapcsolatban írt az egykori elnöknek, aki ezzel intézte el a két helyen elszámolt közpénz sorsát: "Ugyan, ne kicsinyeskedjünk az útiköltség körül". – Ilyen és ehhez hasonló elnéző válaszok lépcsőin jutott az erdélyi tagok feje fölé az új elnök, állapította meg a cikkíró. Ezen az úton privatizálta az egyesület boltját, amelynek ő lett a tulajdonosa, majd további két boltot szerzett mellé. Nemzetünk nagy gondolkodói többnyire az alkotásba menekülnek. /Horváth Arany: Bunda. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./

2004. június 23.

Horváth Arany édesapja Horváth István költő /1909-1977/, akit egy szekus őrnagy halálra gázolt. Horváth Arany 1963-ban a Művelődés folyóirat szerkesztője lett. A Művelődés országos lap volt, így bebarangolhatta egész Erdélyt. Tizenegy éve minden esztendőben megrendezik a Horváth István Fórumot Magyarózdon, az író szülőfalujában. Horváth Arany a népért aggódó, építő irodalomszemléletben nőtt fel. Most már más irányzatok vannak, de hogy Erdélyben a magyarság ezt a 85 évet így kibírta, ezt Benedek Eleknek, Kós Károlynak, Tamási Áronnak, Bánffy Miklósnak és a hozzájuk hasonlónak kell megköszönnie, vallja Horváth Arany. A Művelődés kitűnő főszerkesztője volt András János, majd Kovács János is. Bátor folyóiratunkat megszüntette a diktatúra. Horváth Arany később, a rendszerváltás után az Erdélyi Gazda főszerkesztője lett, majd az Amerikai Erdélyi Szövetség erdélyi tájékoztatójának, a Transylvania című folyóiratnak az európai főmunkatársi tisztségére kérték fel. Most már egyedül végzi a főszerkesztői munkát is. /Sándor Boglárka Ágnes: Nehéz gyönyörűséggel élem a mindennapjaimat – vallja Horváth Arany. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

2006. május 22.

Sok helyről jöttek Magyarózdra, hogy 1956-ra emlékezve mondják Kannás Alajos vagy Magyari Lajos verseit, és emlékezzenek a falu szülöttére, Horváth Istvánra, megtekintsék szülőházát, virágot helyezzenek szobrának talapzatához, hogy meghallgassák leánya, Horváth Arany író emlékezését. A Marosludas környéki magyarság szórványnak számít, ezért jelentős Horváth Aranynak az a szándéka, hogy minden évben megrendezzék május vége felé az ózdi szavalóversenyt. Ellátogatott Magyarózdra a Nagykenden élő költő, Fülöp Kálmán is, aki két saját versét adta elő a fiataloknak. /Damján B. Sándor: Labdarózsás vetélkedő Magyarózdon. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 22./

2007. március 17.

Horváth Arany közíró, Horváth István /1907-1977/ költő lánya elmondta, hogy apad szülőfaluja, Magyarózd lakossága. Múlt évben tizenöt halottat kísértek a temetőbe. Az utóbbi húsz esztendőben a fiatalok rendre elhagyták a szülőfalut, ahová a XII. században letelepedtek, és éltek századokon át. Horváth István házát fel kell újítani, ehhez a Horváth István Alapítvány gondozásában lévő összeget a háromszorosára kell növelni. Több helyre nyújtottak be pályázatot. A századik születésnapra készülve Horváth Arany apjának nagy munkáját, a Magyarózdi toronyalját adta volna ki újra, de az olyan sokba kerül, hogy akkor a ház tatarozására, újraépítésére gondolni sem lehetne. Nagy Pál, irodalomtörténésszel emlékkönyvet készítenek elő. A Horváth István Alapítvány következő rendezvénye májusban lesz, újra találkoznak a költészet rajongói, a fiatal előadók Magyarózdon, hagyományossá vált ez az ünnep. A nyári Magyarózdi találkozó-szimpózium se marad el. /Bölöni Domokos: Magyarózdi gondolatok (Beszélgetés Horváth Arany közíróval, Horváth István költő lányával) = Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./

2007. május 16.

Az elöregedő Magyarózdon a hagyományhoz híven idén is, május 11-én emlékünnepséget szerveztek a falu szülöttje, Horváth István tiszteletére. - A szórványban élő gyerekeket össze kell kotornunk, akárcsak a búzaszemeket, mondta Horváth Arany, a költő lánya. – A kicsi magyarság mindig is nagy embereket nevelt ki magából. Horváth István mellett a Magyarbükkösön született Kemény János erdélyi fejedelemre is emlékeztek, de a neves személyiségek mellett a főszerep végig a gyerekeké maradt. A gyerekek Horváth István A sánta varjú című prózájából mondtak részleteket, a középiskolások pedig Kemény János-idézetekkel emlékeztek. A szórványban élő diákok jól szerepeltek. /Menyhárt Borbála: Közösséget teremteni a gyermekeknek. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./

2007. május 18.

Dr. Czirják Árpád érseki helynök meglepőnek és érthetetlennek nevezte, hogy a gyulafehérvári érsekség a kolozsvári Szent Mihály-plébániáról más plébániára óhajtja őt áthelyezni. Erről faxon értesítették, elvárta volna, hogy konzultáljon vele erről dr. Jakubinyi György érsek. Az áthelyezésnél pénzügyi szempontokra hivatkoztak. Az érsekség előírta, hogy a bérházakkal rendelkező plébániák a házbér címén befolyt bruttó összeg harminc százalékát fizessék be a gyulafehérvári érsekségnek. A Szent Mihály plébánia ennek az előírásnak csak részben tett eleget. A felszólításra reagálva a tartozás jelentős részét már törlesztették is. Az érsekség javasolta, hogy a marosvásárhelyi, a brassói és a kolozsvári plébánosok kölcsönösen egyezzenek meg a cserében, ami nem jött létre. Mindegyik lelkipásztor ragaszkodott saját közösségéhez. Azóta az érsek újabb javaslatot tett: Czirják maga választhat új plébániát, ő azonban ezt az ajánlatot nem tudja elfogadni. Egészsége, sem energiája nem teljes ahhoz, hogy mindazt, amit megtett Kolozsváron, másutt újrakezdje. /Horváth Arany: Váratlan, érthetetlen a gyulafehérvári érsekség szándéka. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./

2007. szeptember 10.

Megújult környezetben, a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont új épületében tartotta szokásos éves találkozóját a Magyar Újságírók Egyesülete. A Külhoni Magyar Újságírói Egyesületek Konvenciója által megalapított Sándorov Péter-díjat idén a New Yorkban élő Hámos László kapta. A Gyergyószárhegyi Alkotóközpont különdíját Horváth Aranynak ítélték, oda aki 47 éve dolgozik újságíróként hét könyv írója; nívódíjat kapott Szűcs László (írott sajtó) és Ulieru Rostás Emília (a magyar adás vágója). Idén első alkalommal adták át az Oltyán László-emlékdíjat, amelyet a család hozzájárulásával hoztak létre: oknyomozó riportjaiért Szekeres Attilának ítélték. Örökös taggá avatták Gáspár Sándort, a szövetség újraindításáért, és 9 évi elnöklése alatt tett erőfeszítéseiért. A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója új díját, a Messzelátó Díjat eredetileg Sándorov Péter kapta volna, aki a döntés után váratlanul elhunyt, ezért róla nevezték el. A díjat Hámos Lászlónak ítéltek oda, a HHRF.org honlapcsalád működtetőjének, aki ingyenes tárhelyet biztosít a magyar sajtónak: 115 egyéni honlapot üzemeltetve. Az Amerikában élő kitüntetett díját Moldován Árpád Zsolt vette át. /B. M. : MÚRE-díjak. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

2007. szeptember 14.

Horváth István költő egy teljes egyetemi cikluson át Bartók György /1882-1970/ filozófus professzor, rektor mellett dolgozott. Kevés emléke van erről lányának, a 75 éves Horváth Aranynak. Apja idején lakásuk volt Kolozsváron az írók, szerkesztők és művészek találkozóhelye. Horváth Arany szerkeszti a Transsylvania folyóiratot, mely egy idő óta csak interneten jelenik meg. Horváth Arany Pontot, vesszőt nem ismerek című könyve 50 000 példányban jelent meg, és egy hónap múlva Budapesten nem lehetett megtalálni az üzletekben. Az Elrabolt méltóság című könyve fél éven belül Erdélyben megérte a második kiadást. Horváth Arany /sz. Magyarózd, 1932. szept. 17./ a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Akadémián végzett. 1963-ban a Művelődés kulturális folyóirat szerkesztője lett, melynek 1990-től 1994-ig főmunkatársa és főszerkesztő-helyettese. 1994-ben az újrainduló Erdélyi Gazda főszerkesztésével bízták meg, 1997-ben az Amerikai Erdélyi Szövetség felkérésére elvállalta a Transsylvania irodalmi-kulturális folyóirat európai főmunkatársi feladatkörét. 1993-ban létrehozta a Horváth István Alapítványt, tragikusan elhunyt édesapja emlékére. /Csép Sándor: A hamisság elviselhetetlen bűn. = Krónika (Kolozsvár), szept. 14./

2008. január 21.

Január 19-én iskolát avattak Magyarózdon. Húsz gyerek köszöntötte rövid verses-dalos műsorral az egybegyűlteket. A meghívottak közül csupán Lokodi Edit megyei tanácselnök és Horváth Arany, az iskola nevét viselő Horváth István költő lánya jelent meg. Ballai György, Magyarbükkös polgármestere frissen sült fánkkal, üdítővel kínálta a megjelenteket. A kormány 300 ezer lejt utalt ki az iskola felújítására, így sikerült kicserélni az épület tetőszerkezetét, szigetelni a falakat, bevezetni a vizet, központi fűtést szerelni, belső vécéket és mosdókat kialakítani. A tanfelügyelőség jóvoltából új bútorzattal és tanfelszerelésekkel, számítógépekkel rendezték be a helyiségeket. Az iskolának az ‘50-es évek elején nagyon sok tanulója volt. A magyarózdi iskola 2004-ben vette fel a Horváth István nevét, ahová ma 19 gyerek jár óvodába, 17 I. -IV. osztályba és 21 tanuló V. -VIII. osztályba. /(kilyén): Háromszor született a magyarózdi iskola. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 21./

2008. április 29.

Magyarózdnak nem csak Horváth István kapcsán van köze az irodalomhoz. Az ózdi völgy Petrőczi Kata Szidónia otthonos tája, aki a magyarózdi kastélyban írta első verseit. Petrőczi Kata Szidónia (1662-1708) a magyar barokk első elismert költőnője, a kegyességi próza alkotója. A Horváth István költészetét idéző április 25-i vetélkedőn a grófnő szellemalakját is idézte Csegöldi Erika tanárnő és maguk a szavalók. Horváth István október kilencedikén lenne százéves (1977. január 5-én halt meg). Horváth Arany közíró, a költő lánya gyermekkori emlékeit idézte a faluról és a szerető édesapáról. /Bölöni Domokos: „Az én vándorlásom nem szűnik meg soha”. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 29./

2008. június 28.

Horváth Arany publicisztikai írásai az erdélyi múlt és jelen magyar lét krónikái, a megmaradásért érvelő kiáltványai. Új könyve: Halálmadár szállott a kútgémre /Glória Kiadó, Kolozsvár/ az erdélyi magyarság múltjának jó néhány szeletét mutatja be. Felvillantja Sütő András, Tamási Áron, Horváth István, Fábián Ernő, Pálfy G. István, Kosztándi Jenő, Czirják Árpád, Horváth Piroska, Fülöp G. Dénes, Lukácsi Szilamér, Haáz Sándor, Incze László, Sándor Judit, Cseh Tibor, Szentkereszty Stefánia alakját a könyvben. /Magyari Lajos: A szülőföld, a szellem jelentései. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./

2008. augusztus 27.

Unalomig ismételt dilemmája az erdélyi magyarságnak a menni vagy maradni kérdése. Horváth Arany új könyvében /Halálmadár szállott a kútgémre. Glória Kiadó, Kolozsvár, 2008/ érezhető a bajtársivá magasztosuló szeretet azokkal szemben, akik kitartanak. Horváth Arany bármerre jár, mindenütt megtalálja azokat, akik hozzá hasonlóan gondolkodnak, és nem szégyellik ezt el is mondani, vállalva a nyilvánosság kockázatát. Ezek az emberek, az orotvai ezermester, a csíkmadarasi vigyázó, a szentkeresztbányai könyvtáros vagy a csíksomlyói búcsúra igyekvő keresztalják vándorai nem csak maradni mernek: beszélni is. – A könyvben azokról van szó, akik Horváth Arany személyiségét, világképét formálták. Elsősorban az édesapa, Horváth István író és a szülőfalu, Magyarózd. /S. B. Á. : Kérdés helyett válasz: maradni! = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./

2008. október 4.

Ifjú Haáz Sándor zenetanár, a Szentegyházi Gyermek Filharmónia megalapítója és vezetője hosszú munkássága alatt világsikert aratott. Családi örökséget hordoz a zenetanár. Ifjú Haáz Sándor nagyapja, Haáz Rezső székelyudvarhelyi tanár a Néprajzi Múzeum alapítója. Gyűjtéséből könyveket adott ki. Édesapja, Haáz Sándort az 1955-ben megalakuló Székely Népi Együttes vezetője volt. Ifjú Haáz Sándor a kolozsvári zenekonzervatóriumot végezte kitűnően, majd kihelyezték Szentegyházára, ahol azóta is tevékenykedik. Kiválogatta a jó hangú tanulókat, és kórust alakított. Utána hangszereket vásároltatott az iskolával, és ajándékba is kapott. A székely ruhát kötelező viseletnek tette az énekkarban. Szentegyháza legnagyobb ünnepe, ha a ,,filisek” szerepelnek. Erdélyt többször, Magyarországot is néhányszor bejárták műsoraikkal. Ellátogattak Törökországba is. Ifjú Haáz Sándor az erdélyi kultúra egyik megőrzője, megtartója. /Horváth Arany: Az erdélyi kultúra őrizője – Haáz Sándor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 4./

2008. november 19.

Horváth Arany november elején Halálmadár szállott a kútgémre (Glória Könyvkiadó, 2008) című könyvét hozta el Szentegyházára, legújabb könyvéről és ennek kapcsán sok más témáról beszélt. A Gyergyóditróban élő Márika néni, a címadó írás főszereplője igaz történeteket mesélt el. A cikkíró emlékszik azokra az időkre, amikor Kolozsváron egy színházi találkozás, egy Kós Károly születésnapi est, egy Sütő–Harag-bemutató össznemzeti felvonulás volt. A mindenhonnan összegyűlt magyarok egyetlen lakásban találkozhattak: Horváth Aranyéban. Király Károly abban a lakásban adta át első, a külföldnek szóló vádiratát Czine Mihálynak. – Horváth Arany kutatja a maguk posztján prófétai helytállású embereket. /Szabó Klára, Szentegyháza: Horváth Arany Szentegyházán. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 19./

2009. január 17.

Ebben az évben emlékeznek Horváth István (1909. okt. 9. -1977. jan. 5.) költő születésének századik évfordulójára. Verseit csaknem negyedszázada vehette kezébe az erdélyi olvasó, gyerekverskötete is régen, 1989-ben jelent meg. A századik születésnapra megjelent a Magyarózdi toronyalja is. Lánya, Horváth Arany, az irodalomtörténész Nagy Pállal emlékkönyvet készít elő. Az egyik kiadó verseskönyvével állt elő /Horváth István: Tiszta vizek sodra. Versek. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ Horváth István egy apró, szegény, erdélyi faluból, Magyarózdról indult. 1940-ben jött Kolozsvárra. Számára ez a változás jelentős volt, a földművelésből jött könyvtári altisztnek, ekkor az otthontalanná válás, a kitaszítottság lett Horváth István költészetének legfőbb témája. A népi küldetéstudat 1945 után sok más társához hasonlóan Horváth Istvánt is a párt szolgálatába sodorta, amely azután hosszú évekre a propagandaköltészet színvonalára süllyesztette munkásságát. A mostani gyűjteményes kötet felvázolta Horváth István költői életútjának az állomásait. /B. D. : Költő az idő sodrában. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./

2009. január 22.

A magyar kultúra napját Maros megyében is több rendezvénnyel ünneplik. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata szervezésében az intézmény egykori színművésze, Boér Ferenc viszi színre Ady Endre versei alapján összeállított egyéni estjét Ki látott engem? címmel. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete a Maros Művészegyüttessel közösen ünnepel január 22-én, az együttes ismét bemutatja Sodrásban című műsorát, Meister Éva színművésznő Csöndes kiáltvány a vesztesekért című verses-zenés pódiumműsorát adja elő. A Yorick Stúdió színházi előadással, majd azt követő közönségtalálkozóval jelentkezik. Szovátán Józsa András és dr. Orosz-Pál József Magyar himnuszok az évszázadok folyamán címmel tartanak előadást. Erdőszentgyörgyön olvasóival találkozik délután Horváth Arany, a száz éve született Horváth Istvánra emlékeznek. Horváth Arannyal a Halálmadár szállott a kútgémre című könyvről beszélget Bölöni Domokos. /Nagy Botond: Maros megyei rendezvények. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 22./

2011. október 23.

XIII. Szeben Megyei Magyar Napok rendezvénysorozat - beszámoló
Október. 23-án, vasárnap zárult a XIII. Szeben Megyei Magyar Napok rendezvénysorozat. Színes és gazdag programok, illetve események között választhatott a Szeben megyei magyar közönség október 14 és 23 között a megye 10 településén.
Az események már az első naptól sikert arattak a nézőközönség soraiban, a megnyitó ünnepségen a Csernakeresztúri Hagyományőrző Nétpáncegyüttes előadását tekinthettük meg.
Szombaton minden korosztály elégedett lehetett, hisz a nap elején a gyermekek megtekinthették a „Cimbora” bábszínház előadását Medgyesen és Erzsébetvároson, este pedig a megye magyarsága táncba pördűlt a szüreti bálon Medgyesen és Nagyszebenben egyaránt. Medgyesen hajnalig tartott a mulatság, amelyen a kézdivásárhelyi Toto Band biztosította a „talpalávalót”. A vasárnapot a színház színesítette, azaz a magyarországi „Trambulin” színház előadását tekinthette meg Szentágotán és Medgyesen a tisztelt közönség, ugyanakkor a somogyomi és a küküllőalmási gyermekek sem maradtak ki, hiszen Somogyomon is fellépett a „Cimbora” bábszínház. A hét első napja a „Trambulin” színház gyermekelőadásával indult a „Báthory István” Általános Iskola diákjai, a „Bucuria Copiilor” valamint az 1-es számú óvoda magyar tagozatának számára; délután pedig a Vízaknai magyar közösség előtt léphettek fel a társulat tagjai.
 Kedden délután a nemrég alapított Medgyesi Magyar Nyugdíjas Egyesület által szervezett Klub-est keretében Horváth Arany „Pontot, vesszőt nem ismerek, de a szó mind igaz” című könyvének bemutatására és Rus Magdolna szalmafonat kiállítására került sor.
 Meglepően egyforma arányban voltak jelen fiatalok és idősek a szerdán este vetített „Üvegtigris 3” című magyarországi filmen a medgyesi Mediensis Moziban.
 Csütörtökön az `56-os magyar forradalomról emlékeztünk Seicean Ildikó történelem szakos tanár és a Földgázipari Szakközépiskola IX. osztályos diákjai előadásában, Medgyesen a Millennium Házban.
 A második hétvégén csúcsosodott az eseménysorozatok halmaza; néptánc, diákelőadás, sport és különféle szabadidős tevékenységek, koncert, humorelőadás, kézműves tevékenységek, könyvbemutató és sok érdekes esemény csalogatta a rendezvényekre az érdeklődőket a megye hét településein.
 Pénteken a Magyar Ifjúsági Értekezlet tagszervezetei érkeztek Medgyesre a Medgyesi MADISZ meghívására; többek között Arad, Beszterce, Brassó, Hunyad, Fehér illetve Szilágy megyéből érkeztek fiatalok. Szombaton délben megbeszélésre került sor a medgyesi Millennium Házban ahol bemutatták a helyi ifjúsági szervezet történelmét, tevékenységét illetve sor került egymás megismerésére, kapcsolatok teremtésére, ápolására.
 Szombat este telt ház várta - a Magyar Ifjúsági Értekezlet és az Országos Ifjúsági és Sport Hatóság által szervezett - Szórványkaravánt Medgyesen, a karaván utolsó állomásán. A népszámlálás és a magyarság vállalás fontosságáról beszélt Széll Lőrincz államtitkár úr az Országos Ifjúsági és Sport Hatóság alelnöke, ezt követően a közönség Dancs Annamari énekesnő és Holovacskó Zsolt humorista előadásait tekinthették meg.
 Vasárnap a Háromszék Táncegyüttes a "Száz évig - Fodor Sándor 'Netti' emlékére" című előadásával lépett fel, mely a multikultúralitás jellegét, illetve Fodor Sándor muzsikus és neje életének pillanatait elevenítette meg.
 Sikernek könyvelhető el az a tény, hogy a XIII. alkalommal megszervezett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Szeben megyei és medgyesi szervezete, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Szeben megyei szervezete és a Medgyesi Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség által Szeben Megyei Magyar Napokon közel 3500 személy vett részt.
 Ez úton is köszönjük a társszervezőknek, partnereknek és a közreműködőknek a segítséget és a támogatást: a Szeben Megyei Ifjúsági és Sport Igazgatóságnak, a Romgaz és a Transgaz Rt.-nek, a BMT Trans Constructnak, a medgyesi Polgármesteri Hivatalnak, az Országos Ifjúsági és Sport Hatóságnak, Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatalának, Kovászna Megye Tanácsának, a Communitas Alapítványnak, a Magyar Ifjúsági Értekezletnek, A Háromszéki Ifjúsági Tanácsnak valamint a Nagyszebeni Polgári Magyar Művelődési Egyesületnek.
medgyes.ro



lapozás: 1-30 | 31-57




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék