udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
165
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 151-165
Névmutató:
Szabédi László
2002. június 1.
Tizenegyedik alkalommal került sor az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), a Korunk Stúdió, valamint az Anyanyelvi Konferencia által szervezett Szabédi-napok című rendezvénysorozatra Kolozsváron. Az ünnepélyes megnyitón a három társszervező részéről köszöntőt mondott Kántor Lajos, Pomogáts Béla és Kötő József. Kötő József kifejtette: 1992 óta a Szabédi-napok fontos fórummá nőtte ki magát, ahol intézményes jelleggel meg tudjuk beszélni a magunk dolgait. Máj. 31-én bemutattak két új kötetet, a magyarországi Nap Kiadónál megjelent Áprily Lajos és Jékely Zoltán-monográfiát. Előbbit Pomogáts Béla, utóbbit pedig Lator László szerkesztette. Pomogáts elmondta: ezzel a kötettel az erdélyiséget szerette volna megidézni. A rendezvény díszvendége, Jancsó Adrienne előadóművész, Jékely Zoltán felesége tolmácsolásában elhangzott néhány vers apa és fia műveiből. Ezután a Házsongárdi temetőben megkoszorúzták Szabédi László sírját. Emlékező beszédet mondott Fodor Sándor író. /Köllő Katalin: Könyvbemutató és koszorúzás a Szabédi-napokon. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./2002. június 3.
Máj. 31-én és jún. 1-jén tartották a Szabédi-napokat nevű rendezvénysorozatot, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), a Korunk Stúdió, valamint az Anyanyelvi Konferencia közös szervezésében. A Házsongárdi temetőben a koszorúzásnál Fodor Sándor mondott beszédet. Kolozsváron, a Tranzit Házban a jelenlévők megtekinthették a Felmentő levél című dokumentumfilmet. A film forgatókönyvét Csiki László írta, Kántor Lajos Erdélyi sorskerék című kötete alapján, a költő szerepében pedig Bíró József színművészt láthattuk. A Szabédiről szóló film után levetítették a Video-Pontes Filmstúdió Wass Albertről szóló dokumentumfilmjét is. Jún. 1-jén megkoszorúzták a Szabédi Emlékházat. Az emlékház az EMKE tulajdonában van, és a Szabédi László kéziratos hagyaték mellett itt őrzik a Méliusz József, Balogh Edgár, és részben a Kacsó Sándor írói hagyatékát is, számítógépes rendszerbe szedve. Kötő József, az EMKE elnöke, hangsúlyozta: napjaink kisebbségi önépítésének egyik legfontosabb problémája az intézményépítés. Az emlékházban levő közgyűjtemény évenként gazdagodik, és "erre nagy hangsúlyt kell fektetni, hiszen a múltunkat eltüntették a levéltárakban, a jelenünket nem gyűjtik, és ezáltal elvesztődik a jövőnk is", mondotta Kötő József. Kántor Lajos szerint ha arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy ki képviseli méltóképpen a magyarságot, akkor a Szabédi-féle tanulságok, törekvések — negatív és pozitív értelmükben is — értékben a legfontosabbak. /Köllő Katalin: Véget értek a Szabédi-napok. Eszmeiségét minden időben a magyarság sorsához kötötte... = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./2002. június 20.
Gyergyószentmiklóson, június 18-án könyvbemutató színhelye volt a Pro Art Galéria, melynek vendége volt Pomogáts Béla író, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának elnöke, Erdély hűségében /Pallas Akadémia, Csíkszereda/ című kötetével. A kötet a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom rangos képviselőiről vonultat föl tanulmányokat és esszéket, mint Ady Endre, Szabó Dezső, Kós Károly, Bánffy Miklós, Makkay Sándor, Kuncz Aladár, Nyírő József, Reményik Sándor, Áprily Lajos, Dsida Jenő, Szemlér Ferenc, Szabédi László, Horváth István, Wass Albert, Kemény János, Mikó Imre. A könyvbemutatón Kozma Mária, a Pallas Akadémia főszerkesztőnője ismertette az irodalomtudományok doktora, Pomogáts Béla írói munkásságát, aki mellesleg az erdélyi magyar irodalom legjobb ismerője. /(Gál Éva Emese): Pomogáts Béla könyvbemutatója Gyergyóba. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./2002. október 23.
Az 1956-os magyar forradalomra emlékeztek okt. 20-án a Volt Politikai Foglyok Szövetsége rendezésében Gyergyószentmiklóson: a vasárnapi nagymisét követően a tömeg a temetőbe, a kommunista diktatúra áldozatainak emlékművéhez vonult, ahol a Volt Politikai Foglyok Szövetsége és más szervezetek koszorúztak. Dr. Garda Dezső képviselő beszédében kitért a veszteségekre: a forradalom 2502 halottja mellett a legtehetségesebb emberek ezrei hagyták el Magyarországot 56-ot követően, Romániában pedig a "magyar veszély" okot adott a jogok megcsorbítására: a csángómagyar iskolák bezárására, az önálló magyar Bolyai Tudományegyetem felszámolására. Romániában 50 ezer elítéltje volt a forradalomnak. Megemlékezett az öngyilkos Szabédi Lászlóról, Csendes Zoltánról s a diktatúra későbbi áldozatairól, kétes haláleseteiről is. A volt 1956-os elítélt, Salamon László beszédében kiemelte, hogy a kommunista diktatúrán 1956-ban ütött seb soha nem gyógyult be, és következménye volt a rendszerváltás. Hajdó István főesperes emlékezett meg a kivégzett miniszterekről, mint Batthyány Lajos és Bárdossy, majd az 1958. június 16-án kivégezett Nagy Imre miniszterelnökről, akik haláluk pillanatában sem voltak némák. /Gál Éva Emese: 1956-os megemlékezés Gyergyószentmiklóson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./ 2003. május 10.
Tizenharmadik alkalommal rendezték meg a Szabédi-napokat máj. 9-én Kolozsváron, az Unitárius Püspökség dísztermében. Szabó Árpád püspök köszöntötte az egybegyűlteket, Az egyetemes magyar irodalom nyilvánossága című ülésszakon Kötő József, az EMKE elnöke kifejtette: Szabédi szellemi ege alatt megbeszélik a kultúrateremtés legégetőbb problémáit, ennek előmozdítására pedig a romániai magyarság kiváló személyiségei töltik meg a püspökség dísztermét. Kántor Lajos irodalomkritikus elmondta, hogy Szabédi olyan korszakban élt, amikor a véleménynyilvánítást erősen korlátozták. Ennek ellenére életművének egésze a nyilvánosságért folytatott harcként is értékelhető. Cseke Péter az első erdélyi írónemzedék fogadtatásáról és pályájának későbbi alakulásáról értekezett előadásában. Felhívta a figyelmet arra, hogy a népi irányzat Erdélyből indult ki, de hamar egyetemessé vált, és intézményteremtő szerepe is jelentős volt. Pomogáts Béla kifejtette: a kisebbségi irodalom befogadása mindenkor ki volt szolgáltatva az aktuális politikai helyzetnek. 1945-ben kezdődött az a korszak, amelynek során a magyar irodalmi tudatból megpróbálták kiiktatni azokat az értékeket, amelyek nem a baloldali gondolkodás jegyeit tükrözték. A fordulat az 1980-as évek végén következett be, amikor már kirajzolódtak az új korszak körvonalai. Ekkor az erdélyi írók ismét teljes jogú tagjai lettek a magyar irodalomnak, sőt, előfordult, hogy köteteik kizárólag az anyaországban jelentek meg. Füzi László Nyilvánosság és átláthatatlanság című előadásában (amelyet a szerző távolléte miatt Kötő József olvasott fel) felhívta a figyelmet a letölthető irodalom jelenségére, hiszen a világháló segítségével ma már szinte minden irodalmi mű elérhetővé válik. Elek Tibor és Széles Klára az elmúlt évek magyarországi sikerkönyv-listáinak eredményeit figyelembe véve állapították meg, hogy a siker és az érték többnyire nem esik egybe. A Szabédi-napok első része a Házsongárdi temetőben, Szabédi László sírjának megkoszorúzásával ért véget. /Sándor Boglárka Ágnes: Az irodalom az élet sója. 13. Szabédi-napok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./2003. május 14.
Lezajlottak Kolozsváron a tizenharmadik alkalommal megrendezett Szabédi-napok. A tizenhárom év jelentőségéről Kántor Lajos irodalomkritikus, a rendezvény egyik szervezője beszélt. A témák mindig kapcsolódtak Szabédihoz, mindig tudtak valami újat találni. Most az irodalmi nyilvánosság, valamint a magyar irodalom egysége került napirendre. Kántor részleteket olvasott fel Szabédi László kiadatlan naplójából. Szabédinak sok kézirata maradt fenn, befejezett vagy félig befejezett művek is. /Sándor Boglárka Ágnes: Szabédi-napok 200. Tizenhárom év tanulságai. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./2003. december 13.
Magyarságunk élő lelkiismerete, egyik legszorgalmasabb és legtermékenyebb írónk, jellemezte Beke Györgyöt Bölöni Domokos, aki Erdély magyarságának ébresztője, prédikátora, anyanyelvi kultúránk propagátora. Beke György intézmény volt, és tán ma is az. Barangolások Erdélyben címmel jelennek meg szociográfiai sorozatának darabjai, az ötödik kötetet - címe: Déva vára alatt - két másik könyvével együtt (Advent a kaszárnyában, Makacs realizmus) novemberben mutatták be Magyarországon. A Makacs realizmus. Tanulmányok, interjúk, portrék /Közdok, Budapest, 2003/ két kötetbe gyűjtött írásai között van 1946-os keltezésűt (az Új Székely Népben megjelent interjúban Szabédi Lászlóval), hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években írottak és természetesen az 1990-2002 között keletkezett termés legjava is itt sorakozik.Olyan alkotókról ír, mint Veres Péter, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Bánffy Miklós, Kós Károly, Tamási Áron, Nyirő József, Molter Károly, Mikó Imre, Féja Géza, Ilia Mihály, Horváth Imre, Sütő András, Czine Mihály, Veress Dániel, Kibédi Varga Áron, Sombori Sándor, Pomogáts Béla, Páll Árpád, Holló Ernő, Viljo Tervolen finn vendégprofesszor, Tamás Menyhért, Lakatos Demeter csángó költő stb. Hiteles a beszéde, mert nyílt, egyenes, őszinte, érthető. Népét, nemzetét híven szolgálja. /Bölöni Domokos: Egy társadalmi gyalogló hajtóereje. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./2004. március 16.
A XX. századi erdélyi irodalom fejlődéstörténetét és jelentős alakjait (Szilágyi Domokos, Szabédi László) elemző irodalomtörténeti munkásságáért, a Korunk című folyóirat szerkesztéséért, az erdélyi magyar szellemi életben betöltött szerepéért márc. 15-én Széchenyi-díjat kapott Kántor Lajos, József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, esszéíró, a Magyar Tudományos Akadémia doktora Budapesten. Mádl Ferenc államfő a nemzeti ünnep alkalmából a Parlamentben adta át a Kossuth- és Széchenyi-díjakat, továbbá Magyar Köztársasági Érdemrend kitüntetéseket. „Remélem, a díj amellett, hogy a szakma elismerése, egyben az erdélyi magyar irodalom elismerése is” – nyilatkozta Kántor Lajos. /Kántor Lajos Széchenyi-díjas. = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./2004. március 26.
A tizenöt éve Budapesten élő Beke György író tanulmányokat, interjúkat, portrékat tartalmazó kötete /Makacs realizmus – Tanulmányok, interjúk, portrék, I–II. kötet, Közdok, Budapest, 2003/ széles sávot fog át az időben, közel hatvan évet ölelnek fel, az Új Székely Népben 1946-ban megjelent írástól napjainkig. A kisebbség ügyeinek szószólójaként munkálkodik – ez Beke György írói munkásságának legsajátosabb, legjellemzőbb vonása. A sorskérdéseinkhez való viszonyulást jelzi, hogy kik kerülnek vizsgálódásai középpontjába: Veres Péter és Móricz Zsigmond, Illyés Gyula és Féja Géza, Tamási Áron és Czine Mihály, továbbá Nyirő József és Kós Károly, Bánffy Miklós és Molter Károly, Horváth Imre és Szabédi László, Páll Árpád és Lakatos Demeter, Veress Dániel és Sütő András, Kántor Lajos és Cseke Péter, az anyaországi Pomogáts Béla, a vajdasági Hornyik Miklós, a felvidéki Duba Gyula, a müncheni Juhász László és Borbándi Gyula, az amszterdami Kibédi Varga Áron, a bécsi Szépfalusi István, a cambridge-i Gömöri György… /Máriás József: Beke György: Makacs realizmus = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 26/2004. november 30.
Megjelent a Mesélő képeslapok – Kolozsvár, 1867–1919 után a Város a Szamosnál /Noran Könyvkiadó, Budapest/ című könyv. A magyar írók kolozsvári novellái alcímet viselő kiadványban Sas Péter válogatásában 26 szerző vall Kolozsvárról, Ady Endrétől Szabédi Lászlóig és Szabó Dezsőig. /(nj): Városok, városok – Kolozsvár. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./2005. január 29.
Szerkesztőként kezet foghatott Kós Károllyal, Tamási Áronnal; felkereshette otthonában Tompa Lászlót vagy Szentimrei Jenőt, interjút készíthetett Kemény Jánossal; beszélgetett Szabédi Lászlóval, Bözödi Györggyel, vallja életéről a nyolcvan éves Nagy Pál irodalomtörténész, egyike a legaktívabb közösségi életet élő marosvásárhelyieknek. Korát meghazudtoló munkakedvvel dolgozik. A nagy elődökre való emlékezést tartalmazza Visszanéző /Impress Kiadó, Marosvásárhely, 1997/ című könyve. /Adamovits Sándor: „Kezet foghattam Kós Károllyal”. A 80 éves Nagy Pál köszöntése. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 29./2005. március 31.
A Földes-ügy visszhangjával kapcsolatban Demény Péter megjegyezte: „Az ember csak kapkodja a fejét a Stefano Bottoni tanulmányára érkezett reakciókat olvasva.” Szabédi László és Hajdu Győző. Az erdélyi magyarság e két legenda mögé bújik.” Az egyik az Abszolút Pozitív, a másik az Abszolút Negatív, az erdélyi magyarság kettejük közé helyezte el magát. Demény szerint egy egész nemzet lapít és hallgat. Akik beszélnek, őszintén bevallják – mások bűneit. /Demény Péter: A lánc meg a szemek. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 31./2005. május 14.
Kolozsváron május 13–án kezdődtek a Szabédi-napok. Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke arra emlékeztetett, hogy az eddigi Szabédi-napokon a szórvány-magyar vidékekről is jelentkeztek részvevők, ami a magyar kultúra oszthatatlanságára utal. Pomogáts Béla irodalomtörténész Magyarság és Európa (Három költői mű) címmel tartott előadást. Babits Mihály, József Attila és Dsida Jenő költői és emberi hitét hasonlította össze. Kántor Lajos irodalomtörténész József Attila és Szabédi László (Egy emberben két ember?) című előadásában a két költő munkásságában fellelhető rokon vonásokat vette számba. /Ördög I. Béla: Szabédi-napok Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./2006. január 7.
Több évvel a rendszerváltozás után hagyta el a sajtót egy volt középszintű pártvezető emlékidéző könyve /Tompa István, Hogyan történhetett? Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1995/, amely új megvilágításba helyezte a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem történetének, valamint a költő és tudós Szabédi László életének utolsó éveit, hónapjait. Az egyetem felállítását a Groza-kormány előterjesztésére 1945. június 1-jei hatállyal rendelte el a román király, részint azért, hogy a Kolozsvárt 1872-ben létesített magyar egyetem működésének folytonossága megszakadjon, részint azért, hogy az új létesítmény a béketárgyalásokon az ország kisebbségpolitikájának „helyességét” bizonyítsa. Szabédi Lászlót 1947 októberében meghívták tanárnak a Bolyai Tudományegyetemre. Az intézménynek és tanárának a sorsa ekkortól kezdve, előbb a birtokon belüliség illúziójának, majd a kisemmizettség bizonyosságának a jegyében, összefonódott. A Bolyai Tudományegyetem felszámolása érdekében összehívott gyűlésekről a korabeli sajtó, például a kolozsvári Igazság adott hírt. Szabédi László az 1959. február 27-i tanári nagygyűlés szünetében, a körülötte állók egyikének kérdésére válaszolva, megfogalmazta: nincs szándékában felszólalni, mert esetleg olyasmit mondana, „ami nem lenne a felsőbbség tetszésére”. (A történések színe és visszája, Tánczos Vilmos beszélgetése dr. Antal Árpád irodalomtörténész professzorral, Székelyföld (Csíkszereda), 2003, 9. sz.) 1959. február 28-án a nagygyűlésen valaki ezt a beszélgetést nyilvánosan felidézte, ezután kellett Szabédi Lászlónak felszólalnia. Felszólalásának egyes kitételei zavarhatták a gyűlés szervezőit. Szabédi azt mondta többek között: „Némelyek azt mondják, hogy a főiskolások országos konferenciájának határozataiban lényegileg a B. egyetem megszüntetéséről, a Babes egyetembe való beolvasztásáról van szó” (Kántor Lajos: Szabédi egyeteme = Szabédi napjai, szerk. Cseke Péter, Komp-Press, Kolozsvár, 1998). A durván kioktatott Szabédi Lászlót újabb, önbírálatot megfogalmazó hozzászólásra beszélték rá. Az emlékezők egy része nem biztos abban, hogy az önbírálat 1959. március 1-jén valóban elhangzott. A második felszólalásban az első felszólalás „helytelen” megfogalmazásait kellett helyesbíteni. Tompa István emlékiratában jelezte, nem emlékszik arra, hogy „Szabédinak ez a hatalom előtt teljesen kapituláló szövege nyilvánosan elhangzott-e”. Mózes Huba idézte Szabédi felszólalását tanulmányában /Mózes Huba: A Szabédi-filológia árkusa = Szabédi napjai, szerk. Cseke Péter, Komp-Press, Kolozsvár, 1998/ Az egykori tartományi párttitkár, Tompa István másképpen idézte a felszólalást, feltehetően eredeti kézirat nyomán. Szabédi László ekkorra befejezte a magyar nyelv őstörténetéről szóló könyvét, s mert tudta, hogy ennek megjelentetésére nincs remény, a kézirat sorsát abszurd módon az elnyomó hatalom egyik vezető képviselőjének ajánlotta figyelmébe. A Szabédi-levél egyfajta végrendeletként olvasható. A levél bevezető sorai két különböző kiadványban máshogyan szerepelnek. Az első változat: „Titkár Elvtárs! Sietek, és talán nem fejezem ki magam a kellő pontossággal. Életem mélypontjára jutottam. Bármely órában letartóztathatnak. Ebben a kétségbeesett pillanatban engedje meg, hogy közöljem Önnel a következőket […]” (Kántor Lajos: Szabédi egyeteme = Szabédi napjai). A második változat: „Titkár elvtárs! Sietek, és lehet, nem fejezem ki magam a megfelelő pontossággal. Életem delére értem. Bármely órában elfoghatnak. Ebben a reménytelen pillanatban engedje meg, hogy a következőket közöljem önnel […]” (Kántor Lajos, Erdélyi sorskerék). Végül Szabédi könyvét /A magyar nyelv őstörténete/ 1974-ben adták ki. Valószínűleg azért, hogy a könyv megjelenése feledtesse: Szabédi László 1959. április 18-án öngyilkos lett. /Mózes Huba: A beváltott ígéret tragikuma. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./2006. január 23.
Szabédi Lászlóra emlékezett január 21-én az Erdélyi Magyar Ifjak kolozsvári szervezete. A Házsongárdi temetőben összegyűlt fiatalok ismertették a költő életrajzát, majd műveiből olvastak fel. Korpos Dalma, a rendezvény szervezője különösen időszerűnek nevezte a megemlékezést, mert új lendületet kapott a Bolyai Egyetem újjáindításáért vívott harc, mely intézmény felszámolása elleni tiltakozásképpen vetett véget életének az egyetemi tanár. Korpos Dalma megjegyezte, örülhetnek, hogy a költő sírjánál tiszteleghetnek, mert nem biztos, hogy ez a jövőben lehetséges lesz, a sírhelyet ugyanis a temető 2001-ben eladta, így román nemzetiségű tulajdonosának halála esetén Szabédi földi maradványait is megsemmisítik, ahogy tették azt az önálló állami magyar egyetemmel is. /B. Zs.: Szabédi Lászlóra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./ Kántor Lajos egy újsághirdetés nyomán a januári hidegben elment a Házsongárdi temetőbe Szabédi László sírjához, és ott az általa eddig nem ismert Élesztő Színjátszó Kör tagjainak felolvasásában hallhatott néhány Szabédi-verset. Kántor nem tudja, ki volt az a 14 erdélyi (kolozsvári) magyar fiatal, aki január 21-én délután felment, másokat is felhívott Szabédi sírjához, hogy a tragikus sorsú embert megidézte. Tisztaság áradt a sír körül, nyoma sem volt a manipulációnak, az önmutogatásnak. Számára ez volt a Magyar Kultúra Napja. /Kántor Lajos: Szótárlat. Ők, tizennégyen... = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./2006. február 27.
Szükség van az értelmiség és a politikum folyamatos párbeszédére – vonták le a következtetést a Korunk folyóirat kolozsvári szerkesztőségében. A hét végi kerekasztal-beszélgetésen az erdélyi magyar értelmiség jelentős személyiségei – Kántor Lajos, Dávid Gyula, Gálfalvi György, Horváth Andor, Gálfalvi Zsolt, Kányádi Sándor – és az RMDSZ csúcsvezetői, Markó Béla és Takács Csaba vettek részt. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője elmondta, a találkozó gyökerei a 2004-es parlamenti választások elé nyúlnak vissza, amikor az erdélyi magyar értelmiség nagy nevei nyilvánosan támogatták a romániai magyarság parlamenti szerepvállalását az RMDSZ révén. A mostani megbeszélésen szóba került, hogy Szabédi László kolozsvári síremlékét a város polgármestere nem volt hajlandó műemlékké nyilvánítani, mivel “nem ismeri” a neves írót. A „politikai részvétel mindig bizonyos fokú ellenzékiséget is feltételez a romániai magyar politikum képviselői részéről, hiszen a kisebbség érdekei eltérnek a többségétől” – állapította meg Kántor Lajos. Rámutatott, hogy rendszeressé kellene tenni az ilyen találkozókat. A tanácskozás anyagát a Korunk áprilisi száma közli. /Benedek István: Értelmiség-politikum “csúcstalálkozó“. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./2006. április 4.
Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának elnöke elégedetlen a határon túli magyarságnak odaítélt támogatások összegével. Ha a magyar költségvetés kétszer, háromszor akkora összeggel támogatná az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai vagy délvidéki kultúrát, sokkal jelentősebb eredményeket érhetnénk el – vallja. Két évvel ezelőtt már le akart mondani. Két nagy területet támogatnak: egyrészt intézmények alapítását finanszírozzák, iskolák, kulturális központok, idősek otthona, vagy egyházi épületek felépítését vagy renoválását, másrészt a határon túli magyar politikai, kulturális szervezetek működését segítik, hogy találkozókat, konferenciákat, programokat rendezhessenek. A Medgyessy-kormány 2004-ben a támogatási rendszert százmillióval csökkentette, ekkor Pomogáts bejelentette, hogy nem vállalja tovább a vezetést. Végül rákényszerült arra, hogy maradjon, a határon túli magyar kulturális és politikai szervezetek kérésére. Idén tovább csökkentették a támogatást: csupán 800 millió forint támogatást kapott az Illyés Közalapítvány. Pomogáts szeptemberben távozni kíván a kuratórium éléről. Idén a legjelentősebb beruházások között van az erdélyi magyar irodalmi múzeum felépítése Kolozsváron. E fontos kulturális központ Szabédi László író, költő egykori házának kibővítésével történik. Támogatnak több iskolát, diákotthont a szórványvidéken. Ilyen például a dévai nagy középiskolai centrum, amelyet nemcsak az Illyés Közalapítvány támogat, hanem az Oktatási Minisztérium, az Apáczai Közalapítvány és több magyarországi forrás is. Bentlakásos iskolát támogatnak Besztercén, épül egy középiskolai diákotthon. Ezen kívül Erdély vonatkozásában legalább nyolc-tíz épület épül. Az Illyés Közalapítványt az Antall-kormány idején alapították a határon túli magyarok támogatására, s kezdetben minden párt képviseltette magát a kuratóriumban. Az RMDSZ jelentősen képviselteti magát a kuratóriumokban, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács vagy a Magyar Polgári Szövetség képviselői viszont nincsenek jelen az alkuratóriumokban. Pomogáts reméli, hogy a következő kuratóriumban majd figyelembe veszik az új magyar közképviseleti szervezeteket is. Pomogáts Bélát 1959-ben letartóztattak, internálták az 1960-as amnesztiával szabadult. Ezután egy évig rendőri felügyelet alatt állt, csak 1965 végén kerülhetett vissza az Irodalomtudományi Intézetbe, Czine Mihály és Bodnár György segítségével. 1969 januárjában akadémiai ösztöndíjjal utazást tehetett Erdélyben. A kandidátusi értekezése a népi mozgalom költőiről szólt, de a nagydoktori disszertációját ismét az erdélyi irodalomról írta. Az erdélyi magyar irodalomról eddig körülbelül 18 kötetet írt. Nincsenek rokonai Erdélyben, de mindig érdekelte Erdély. - 1983-ban készült a Memorandum az erdélyi magyarok üldözése ellen. Ezt a 72 magyar értelmiségi memorandumának nevezték, megjelent az illegális Beszélőben, továbbá a nyugati magyar sajtóban. Neves írók írták alá, mint Csoóri Sándor, Sánta Ferenc, Mészöly Miklós, Konrád György, Vásárhelyi Miklós, vagy színészek, mint Sinkovits Imre, sőt történészek és tudósok is kiálltak az ügy mellett. Az Irodalomtudományi Intézetből aláírta Béládi Miklós, Lukácsy Sándor, Szörényi László és Pomogáts. Ez a Memorandum később elkerült az ún. Európai Utóértekezletre: Helsinkibe és Madridba, s megjelent 26 nyugati lapban is. Akik ezt aláírták, azokat kitiltották Románia területéről. Pomogáts a rendszerváltozáskor mind a két oldallal jó kapcsolatban állt. Alapító tagja volt a Magyar Demokrata Fórumnak. Részt vett az első 1987-es lakitelki találkozón, ahol felszólalt. A Magyar Írószövetségben barátságba került olyan emberekkel, akiknek nagy szerepe volt a Magyarok Világszövetsége újraszervezésében, így Csoóri Sándorral, sőt Csurka Istvánnal és másokkal. Antall Józseffel is jóban volt, családtagjaik jól ismerték egymást. A Piarista Diákszövetséget együtt indították útjára. Másfelől jó kapcsolatban állt az ’56-osokkal is, akik közül többen az SZDSZ alapítói lettek. Pomogáts mindig olyan feladatokat vállalt, melyek politikailag függetlenek. Így került az Anyanyelvi Konferencia élére 1992-ben, vagy az Írószövetség élére 1995 és 2001 között. Sőt, így került az Illyés Közalapítvány élére is. Megőrizte a semlegességét, persze „elkötelezett stratégiák, eszmények, igazságok és ügyek mellett. De ezek nem pártkötelezettségek” – vallja. Nagyon megoszlott a magyar politikai tábor, kialakult egy kétosztatú Magyarország. Többször felszólították őt mindkét oldalról: döntse el, hová tartozik. A határon túli magyarokkal való szolidaritás nem lehet pártpolitikai ügy.Az Illyés Alapítvány nem tudta betölteni azt a nemzetstratégiai feladatát, amelyet az alapítók annak idején neki szántak. Magyarország költségvetésében a határon túli magyarság támogatása rendkívül alacsony összeggel szerepel! Ez a költségvetésben az 1 százalékot sem éri el, 0,018 százalék. Ez a támogatás nagyon alacsony. /Frigyesy Ágnes: Az erdélyi magyarság védelmében. Beszélgetés Pomogáts Bélával, az Illyés Közalapítvány elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 4./2006. május 13.
Négy állandó kiállítás kapott helyet a Kolozsvár Társaság új székhelyének falain: Paulovics László: Erdélyi íróportrék; Cs. Szabó László és Kolozsvár; Cseh Gusztáv rézkarcai; Balázs Péter – emlékszoba. A látogató mintegy virtuális művelődés- és irodalomtörténeti sétát tehet a képek nyomán, a május 12-i megnyitón Poszler György kolozsvári születésű akadémikus volt a népes közönség kalauza. Kántor Lajos a Kolozsvár Társaság képviseletében elöljáróban elmondta: az egyesületnek otthont adó műemléképület – egykor Balázs Péter, előtte Miklóssy Gábor műterme – ajtaja nem csak ünnepi alkalmakkor áll nyitva. Naponta felkereshetik az érdeklődők. Információs központként szolgál majd az épp zajló művelődési eseményekről, műemlékek látogatási idejéről, városséták lehetőségéről helyi érdeklődőknek, külföldi és belföldi turistáknak egyaránt. Boér Ferenc színművész Szabédi László verseiből összeállított versműsort adott elő. A Szabédi-napok programja délután megnyitóünnepséggel és előadásokkal folytatódott 1956, Erdély és a magyar írók témakörben. Május 13-án Szabédi sírjának megkoszorúzásával zárul a rendezvény. /F. I. Állandó tárlatavatóval indult a Szabédi-napok rendezvénysorozata. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./2006. május 15.
Május 13-án Szabédi László házsongárdi sírjának megkoszorúzásával zárult az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Korunk Stúdió és a Magyar Nyelv- és Kultúra Nemzetközi Társaság – Anyanyelvi Konferencia által szervezett Szabédi-napok ünnepségsorozata. Május 12-én a Kolozsvár Társaság szervezésében a konferencián neves irodalomtörténészek előadásai hangzottak el 1956, Erdély és a magyar írók témában. A temetőben Egyed Emese egyetemi tanár beszédében Szabédi életét és munkásságát ismertetve hangsúlyozta: korai halála mérhetetlen veszteség a magyar nyelvtudomány számára, hiszen a magyar nyelv őstörténetének megírására, valamint összehasonlító szótár elkészítésére készült. Balázs Imre József elmondta: 1956 a csomópontja az 50–60-as évek zsúfolt, érdekes korszakának. Erdélyi irodalom – az olvadástól a megtorlásig címmel Dávid Gyula tartotta meg előadását, a romániai írók 56-hoz való viszonyulását vizsgálva. A megtorlás nem váratott magára: Páskándi Géza letartóztatása, az ő és Kányádi könyvének bezúzása, korábbi kiadói kezdeményezések visszavonása. Az 56 után offenzívába szorult romániai magyar értelmiség és írótársadalom helyzetét nem lehet fehéren feketén értelmezni – szögezte le az előadó. Pomogáts Béla személyes élményeivel indított: 56 őszén negyedéves bölcsészhallgatóként cikkezett, az elsők között sürgetve a magyar állam és a határon túli közösségek kapcsolatának rendezését, hat hónapos szabadságvesztéssel fizetve ezért, aminek hozadékaként több éves késéssel kezdhette meg szakmai előre menetelét választott területén. Egy mondat a zsarnokságról – több mondat a szabadságról című előadásának kiindulópontja Illyés Gyula 1950-ben született „szakralizálódott” verse volt. Antal Árpád nyugalmazott egyetemi tanár nem lehetett jelen, 1956, ahogy egy fiatal tanár megélte címet viselő visszaemlékezését felolvasták. Kántor Lajos Szabédi októberéről beszélt. Egyes kérdések még megoldásra várnak – Mózes Huba irodalomtörténész 56-ra írt irodalmi munkákra, újságcikkekre építő előadásának címe végkövetkeztetése lehet az idei Szabédi-napoknak. /F. I.: Az óvatos álmodozó – Szabédi Lászlóra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./2006. szeptember 21.
Védetté nyilvánították Szabédi László sírját. Többet nem fenyeget a veszély, hogy a hely, ahol az író tisztelői évente leróják kegyeletüket, illetve a síremlék idegenekhez kerüljön. Két és fél évvel ezelőtt, amikor megtudták, hogy Szabédi László sírját a Házsongárdi temetőben átadták egy idegennek, mivel nem volt megváltva idejében, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) erkölcsi felelősséget vállalt ebben az ügyben, és megkezdték az utánajárást a sírhely visszaszerzésére – emlékeztetett Dáné Tibor Kálmán, az EMKE ügyvezető elnöke. Kötő József, az EMKE elnöke is megkezdte az utánajárást az ügyben, személyesen kereste meg a polgármestert, valamint Boros János alpolgármestert, de felkeresték a temető igazgatóságát is. Most megszületett a határozat, Szabédi László sírját felvették a jelentős személyiségek védettnek nyilvánított listájára. /(i): Védetté nyilvánították Szabédi sírját. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./