udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
131
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 121-131
Névmutató:
Putyin, Vlagyimir Vlagyimirovics
2007. június 25.
Vlagyimir Putyin orosz elnököt is meghívták a délkelet-európai energetikai konferenciára, Zágrábba. Putyin nem titkolta, hogy főleg az orosz olajvállalatok és a Gazprom projektjeiért jött lobbizni a horvát fővárosba. Az sem zavarta hogy Traian Basescu államfő nyíltan a szemébe mondta: „Nem fogadjuk el, hogy valaki az energiát politikai nyomásgyakorlásra használja”. /Domján Levente: Dialógus vagy „csőlobbi”? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./2007. július 12.
Az MSZP budapesti Horn-ünnepségére meghívtak több ismert politikust. Horn Gyulát a „pufajkája” levethetetlenül elkíséri még egy darabig. Meghívták Gorbacsovot is. Korábban már Jelcin elnök, majd Putyin elnök bocsánatot kért a magyar néptől, most pedig Gorbacsov azt állította, indokolt volt az 56-os szovjet agresszió, „1956-ot nem lehetett megúszni szovjet bevonulás nélkül, amivel kihúzták a bajból az országot”. /Lokodi Imre: Pedig szaladva menekülnek. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./ Az Új Magyar Szó nem jelezte, hogy minderről nem számolt be az MTI és a baloldali sajtó, csak az után, hogy a Magyar Nemzet írt erről. Azt sem említette a bukaresti magyar napilap, hogy Horn Gyula kifakadt Sólyom László köztársasági elnök ellen: „a nénikéjét” emlegetve.2007. november 21.
Tőkés László az a közéleti személyiség, aki minden nemzetiség részére autonómiát biztosítana, aki azt szorgalmazza, hogy óvodától egyetemig állami pénzből finanszírozott oktatása legyen minden népnek. Ő az, akit emiatt legtöbbet támadnak. Cs. Gyimesi Éva a kolozsvári Szabadság című napilap hasábjain azt írta: „Az a keskeny út, amelyen Tőkés László jár, éppenséggel lefele vezet, a völgybe. A kétes értékű támogatók által manipulált mai László nem alkalmas arra, hogy benne lássuk Isten akaratának „kiábrázolását”. A cikkíró, dr. Újvári Ferenc üzeni Cs. Gyimesi Évának és eszmei rokonának, Fey Lászlónak, hogy feleslegesen kampányolnak az immár 17 éve a román nemzeti érdekeket kiszolgáló RMDSZ-nek. Vezetőik vagyoni állapota példátlanul gyarapodott. Frunda György szenátor mesés villát hozott össze, míg Tőkés László vagyona ma is ugyanannyi, mint 1989-ben. Az RMDSZ-kampány ma az egységféltés retorikájától hangos. Vajon ki vétett az egység ellen? Mi akadályozta meg az RMDSZ-t, hogy Tőkés László köré építsen ki egységet? Miért kellene ennek fordítva történnie? Oroszország elnöke, Vladimir Putyin októberben kijelentette: amennyiben Koszovó jövőjét Amerika javaslata szerint fogják rendezni, akkor Dobrudzsát vissza kell adni a bolgároknak, és Erdélyt a magyaroknak. A román sajtó szavait napokon át felháborodással elemezte, a magyarországi sajtó mélyen hallgatott. A jogbitorlók tele vannak félelemmel. A jogsértések ellen állandóan tiltakozni kell. A cikkíró szerint az első tiltakozás az lenne, ha Magyarország mindenkori elnökét az elcsatolt területek magyarsága is megválaszthatná. Ezzel bizonyíthatnánk, hogy a nemzet – Illyés Gyula szavaival élve – a magasban eszmeileg újra egyesül. Kárpát-medence népeinek jogvitás ügyeiben Erdély nagy püspöke, Márton Áron terjesztett be a bukaresti katonai törvényszéken rabruhában rendezési alternatívát: „Hogy Trianon miatt emlékirattal fordultam az ENSZ-hez, ez a vád megfelel a valóságnak, és ezért vállalom a felelősséget. Egy közös telekkönyvi tulajdont nem lehet csak úgy megosztani, hogy az egészet odaítélem az egyik társtulajdonosnak. ” A nagy püspök szavai mára semmit nem veszítettek érvényességükből. Kárpátalján az ukrán és a magyar, Felvidéken a szlovák és a magyar, Délvidéken a szerb és a magyar, Erdélyben, pedig a román és a magyar a társtulajdonos. Közöttük kell méltányos módon megosztani a közös vagyont. Az illető kormányok versenyezzenek abban, hogy saját ajkú lakosságuknak miként tudnak méltányosabb kulturális és területi autonómiát nyújtani. /Dr. Újvári Ferenc ügyvéd: Tőkés Lászlót kell az Európa Parlamentbe küldeni! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 21./2007. december 28.
Az RMDSZ-ből kimaradt a középgeneráció, de megjelent egy harminc- és huszonéves korosztály, és lassan-lassan már csak az ő mércéjük lesz a fontos – mondta Markó Béla RMDSZ-elnök a vele készített interjúban. Az államelnök olyan utat képvisel, amelyen Markó nem tudná követni, mert az egyfajta autoritárius rendszer, egyfajta „putyini út”. Korrupció nemcsak a csúcson van, hanem mindenütt. De erről nem beszélnek, inkább az egymás elleni politikai harc vagy lejáratás eszközéül szolgál a korrupció elleni küzdelem. Markó olyan társadalmat akar, amelyben érvényesül a sokszínűség és a testületi demokrácia, illetve nem az egyszemélyes vezetésen alapul. Sokan mondják, hogy megszűnt az RMDSZ monopóliuma, vetették fel az újságírók. Markó szerint Tőkés László személyesen nem alternatíva, és kíváncsi arra, hogy ő, vagy akik körülötte vannak, mit kínálnak mást. A másság csak a kritikában nyilvánul meg: hogy az RMDSZ túlságosan mérsékelt, talán nem kellene kormányon lennie, nem kellene román pártokkal együttműködnie... Markó szerint ez csak retorikai különbség, mert utána jön az államfőnél tett látogatás és a nagyon szoros együttműködés például a Demokrata Párttal. Markó a programban nem lát alternatívát. El kell fogadni: az RMDSZ-en kívül is van élet, és mostantól fogva ki kell alakítani valamiféle együttműködést az RMDSZ-en kívüli politikai csoportosulásokkal. Ennek érdekében fölajánlották, hogy alakítsanak ki egy politikai rendszert, amelyben ki-ki végzi a maga dolgát. Ezt a másik oldal visszautasította. A velük szemben állók csak konfrontációban tudnak gondolkozni, állapította meg Markó. Arra a kérdésre, hogy lesz-e közös lista, Markó válasza: „Nem tudom. ” Minél szélesebb konzultációval kell kialakítani a közös álláspontot. Hangsúlyozta: az RMDSZ megnyerte a választásokat, ez kétharmados támogatást jelent Erdélyben. A különböző csoportosulással párbeszédet kell folytatni. Frunda György azt mondta, hogy az RMDSZ mintha túlságosan jobbra tolódott volna. Markó szerint felvetődött, hogy erős nemzeti üzenetet kell-e közvetíteni, vagy pedig a modernizációs üzenetet, szociális problémákra helyezni a hangsúlyt. Ezt a kettőt nem szabad szembe állítani egymással. /Ágoston Hugó, Szőcs Levente: Lassan csak a fiatalok számítanak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./2008. január 28.
Vlagyimir Voronyin, a Moldovai Köztársaság elnöke Moszkvában tárgyalt Vlagyimir Putyin elnökkel. A találkozóról kiadott szűkszavú közleményt találgatások követték. Valószínűsítik, hogy a két államfő elsősorban a transznisztriai kérdésről tárgyalt, de nem írtak alá semmilyen egyezményt, Voronyin tehát üres kézzel távozott a Kremlből. Voronyinnak be kellett érnie a II. Alekszij orosz pátriárkától kapott kitüntetéssel, amit „a kanonikus ortodoxizmus megerősödéséhez való cselekvő hozzájárulásáért” – bukaresti román körök szerint a román papok elüldözéséért – vehetett át. Moldova semlegessége állhatott az orosz és moldovai államfő tárgyalásainak középpontjában. /Bogdán Tibor: Voronyin a Kremlben – béke vagy vereség? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./2008. február 18.
A koszovói események olyan veszélyes precedenst teremthetnek, amelyek Romániát is érinthetik, mégpedig Erdély vonatkozásában – figyelmeztetett szeptember 17-én Vladimir Putyin orosz elnök egy tévéinterjúban. „Oroszország határozottan visszautasítja Koszovó függetlenségének elismerését, amely ellenkezik a nemzetközi törvényekkel, és amelynek azonnali következményei lesznek nem csak a Balkánon, hanem világszerte, elég csak Abháziára, a Dnyeszter menti köztársaságra és Erdélyre gondolni, nyilatkozta. Putyin tudni véli: Románia azért nem támogatja a függetlenségét kikiáltó köztársaságot, mert attól tart, hogy az erdélyi magyarok is vérszemet kapnak. Az orosz elnököt idéző nemzetközi sajtó azonban épp az ellenkező véleményen van, vélemények szerint Románia és Magyarország jó példája az etnikai feszültségek békés úton történő kezelésének. /Putyin: Bukarest Erdély miatt vonakodik. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./2008. február 29.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz államfő jelenlétében február 28-án a Kremlben aláírták a Déli Áramlat gázvezeték magyarországi szakaszának megépítéséről szóló magyar–orosz megállapodást. „A Déli Áramlat és a Magyarországon épülő egymilliárd köbméteres tároló együtt azt jelenti, hogy Magyarországon és az Európai Unióban nő az energiaellátás biztonsága” – mondta Putyin. A Déli Áramlat a Fekete-tengeren át halad Bulgáriába, innen vezetik tovább Olaszországba, illetve Szerbián keresztül Magyarországra, majd tovább Nyugat-Európába. A Fidesz kifogásolta, hogy a Déli Áramlat gázvezetékről szóló orosz–magyar szerződést az aláírás előtt nem ismerhették meg, ugyanakkor támogatja, hogy ötpárti nyilatkozat legyen az európai Nabucco gázvezeték melletti magyar elkötelezettségről. Navracsics Tibor, az ellenzéki párt frakcióvezetője hangsúlyozta, előzőleg az Országgyűlésen kellett volna megvitatni a megállapodást. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a Déli Áramlat gázvezetékkel összefüggésben azt mondta: Magyarországon puccs van, a magyar kormány puccsot hajt végre a parlament és saját népe ellen. /Kettészeli Budapestet Moszkva Déli Áramlata. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 29./2008. április 4.
Albániával és Horvátországgal bővül a NATO a szövetség bukaresti csúcstalálkozója után, Macedónia azonban nem kapott meghívást mindaddig, amíg nem rendezi a névvitát Görögországgal. Jaap Hoop de Scheffer NATO-főtitkár üdvözölte az Ukrajnában és Grúziában végrehajtott reformokat, de a két országot csak később vonják be az atlanti szövetség tagsági akciótervébe (MAP). Április 3-án Bukarestbe érkezett Vlagyimir Putyin orosz államfő, tárgyalásokat fog folytatni a NATO-vezetőkkel. /Horvátország és Albánia meghívást kapott, Macedónia nem. Ukrajnát és Grúziát is csak később vonják be a tagsági akciótervbe. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./2008. április 10.
A NATO-csúcsra Bukarestbe érkező Vlagyimir Putyin csodálkozott, mennyire kedves házigazdára talált a nyilatkozataival Moszkvát eddig nem éppen kényeztető Traian Basescu személyében. Moszkva és Bukarest viszonya az utóbbi évtizedekben nem volt felhőtlen, 17 éven át egyetlen orosz államfő sem járt Romániában. A kétoldalú kapcsolatokat megoldatlan problémák terhelik. Közülük a legkisebb az első világháború idén Oroszországba menekített, és azóta ott ragadt román kincstár kérdése. Komolyabb Transznisztria sorsa, az ott állomásozó orosz csapatok kivonása. Bukarest nem számíthat Moszkva jóindulatára, ha azon van, hogy a Moldovai Köztársaságot Oroszország befolyása alól kivonva az EU-hoz és a NATO-hoz közelítse. Súlyos gond a romániai orosz földgázszállítások problémaköre, miután Románia – politikai okokból – jóval többet fizet az energiáért, mint sok más európai állam. /Bogdán Tibor: Román–orosz: cirkáló vagy jégtörő? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./2008. május 21.
A második világháború történtét feldolgozó, sokkötetes tudományos mű kiadásáról írt alá rendeletet egyik utolsó elnöki intézkedéseként Vlagyimir Putyin. A szerkesztőbizottság elnöke Anatolij Szergyukov védelmi miniszter, s a testület tagjai között van számos tudós és a legmagasabb orosz katonai vezetés több tagja is. Mivel A nagy honvédő háború 1941–1945 című munka szerzői nagyon sok, eddig titkosított anyagot is felhasználhatnak, szakértők valószínűnek tartják, hogy az új könyv mellett a korszakról szóló minden eddigi történeti munka – mintegy 20 ezer könyv – felszínesnek tűnhet majd. Az orosz Tudományos Akadémia Orosz Történelem Intézetének vezető kutatója, Tatyjana Busujeva elmondta: Anatolij Szergyukov miniszter mintegy másfél millió darabból álló irattömeg titkosításának feloldásáról rendelkezett egy éve, de a történészek eddig még nem fértek hozzá a felszabadított iratokhoz. Busujeva szerint az iratokból talán kiderülnek a válaszok arra, hogy a szovjet rendszer miért nem védte meg az országot az 1941-es katasztrófától, vagy hogyan vehették be Minszket a háború hatodik napján. A szovjetunióbeli kollaboráció talán a legtömegesebb volt Európában, de a tényt nem lehet az áruló-hős összefüggésben vizsgálni. Az elvonuló szovjet hadsereg ugyanis az ellenség kezére adta Ukrajnát, Fehéroroszországot, a Baltikumot és Oroszország nagy területeit, s az ottani embereknek túl kellett élni a háborút. Nemrég kezdtek írni arról, hogy a Kurszki és a Brjanszki területen a németek köztársaságot hoztak létre: az oroszokból hadsereget alakítottak, iskolákat és drámai színházat építettek, a parasztoknak 10–10 hektár földet osztottak. Az emberek végül a partizánok és a Vörös Hadsereg fogságába estek, és kénytelenek voltak árulónak bélyegzetten külföldre menekülni. /Újraírják a második világháború történetét Oroszországban? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./2009. január 13.
Csatlakozása után az Európai Unió nagyon aktív tagja volt Románia, ám a követelmények nagyon magasak, teljesítésük még sok munkát igényel – mondta José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság (EB) elnöke, miután megbeszélést folytatott január 12-én a Brüsszelbe látogató Traian Basescu államfővel és Emil Boc miniszterelnökkel. Traian Basescu kifejtette, a román hatóságok azt kívánják elérni, hogy az EU még ebben az évben megszüntesse az igazságügy monitorizálását. Kérdésre válaszolva Basescu nem kívánt részleteket elárulni a Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnökkel nemrégiben folytatott telefonbeszélgetésről. /Lokodi Imre: Brüsszelben Basescu és Boc. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./2009. január 20.
Január 19-én Julia Timosenko ukrán és Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök, utánuk az orosz Gazprom és az ukrán Naftogaz is aláírta a két ország közötti gázkonflikust rendező dokumentumot, így 36 órán belül oroszországi gáz érkezik a közép-európai országokba. A két kormányfő még a szerződés aláírása előtt hosszasan egyeztetett. /D. L. : Mától újra áramlik az orosz gáz Európa felé. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./2009. szeptember 1.
Kereken hetven évvel ezelőtt, 1939. szeptember elsején, amikor Németország támadást indított Lengyelország ellen, elkezdődött a második világháború. Közel hat évig tartó harcok során sikerült megsemmisíteni az egyik gonoszt, a nácizmus. Ikertestvére, a kommunizmust viszont nem, ami további félévszázad szörnyűséget jelentett a rabszolgasorsba taszított Közép- és Kelet-Európa számára. Európa arculata gyökeresen megváltozott a háborúban, illetve az azt követő „rendezés” során: a történelem legnagyobb népirtása, illetve etnikai tisztogatása nyomán milliós nagyságrendű népcsoportok tűntek el szülőföldjükről, a határokat erőszakosan átrajzolták, Európát önkényesen ketté szakították. A németek szembenéztek múltjuk sötét periódusával. Bocsánatot kértek, nyíltan elismerik bűnüket, ahogy a minap Angela Merkel kancellár tette. Szögesen ellentétes viszont a másik szörnyeteg, a kommunizmus hazájának viszonya a múlthoz: Moszkva nem mondott le hatalmi vágyairól, nem mutat olyan hajlandóságot az önvizsgálatra. Sőt, egykori áldozatai ellen emel vádakat. Medvegyev orosz elnök például náci szimpátiával vádolta a balti országokat és Ukrajnát. Putyin kormányfő pedig a kelet-európaiak állítólagos „történelemhamisítását” ítélte el. „Történelemhamisítás” alatt Moszkva természetesen azt érti, ha a kelet-európai országok megszállásnak, leigázásnak, s nem felszabadításnak tekintik a Vörös Hadsereg bevonulását. Ahova a Szovjetunió, a Vörös Hadsereg eljutott, ott népirtás és mértéktelen pusztítás volt. Ismeretes, hogy 1940-ben, a katyini tömegmészárlásoknál a lengyel nép krémje-java vesztette életét a KGB gyilkosai kezében. 1945-ben Sztálin megcsonkította Lengyelországot, elcsatolták keleti felét, beleértve a lengyel nemzeti szentélynek tartott Lemberget városát is (lengyelül Lwów, ma Lviv Ukrajnában), etnikai tisztogatás révén, pedig több millió lengyelt űzték el őseik szülőföldjéről, az elcsatolt keleti területekről. Ráadásként rájuk erőszakolták a kommunizmust. /Chirmiciu András: Viharos történelem. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 1./2010. augusztus 18.
A szélsőség felé forduló jobboldal
Az új magyar kormányról és a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatáról írt tegnap a Libération francia lap. A cikkírónak az Orbán-bullát olvasva déja vu érzése van: a kommunista rendszer legabszurdabb pillanataira emlékezteti.
A szerző rámutat a Jobbik és a Fidesz közötti elmosódott határvonalra, amelyet szerinte a 450 ezer, Jobbikkal szimpatizáló Fidesz-szavazó, a szélsőséges kispártnak kedvező büntetőtörvénykezés, valamint a Jobbiktól szerzett labdák bizonyítanak. A harmincas évek jobboldalához hasonlóan Orbán Viktor sem tartott soha igazán távolságot a szélsőjobbtól.
Így nem meglepő, hogy egy játéktéren találja magát a Jobbikkal - vonta le a következtetést szerző, aki Konrád György íróval, egykori ellenzékivel készített interjút. Ebben Konrád úgy határozza meg a hatalmon lévő jobboldalt, mint amely „konzervatív, radikális, paternalista”, és amely „Berlusconi és Putyin közt” helyezkedik el.
Orbán a Kádár-évekre emlékezteti az írót, mivel az államapparátusban végrehajtott nagyszabású tisztogatás után Orbán egyetlen kritérium, párthűség alapján nevezett ki embereket
MTI. Új Magyar Szó (Bukarest)2010. augusztus 20.
Pruton innen, Pruton túl
Az igazság az, hogy amikor manapság a politikusok elkezdenek dobálózni az eurómilliókkal, a közember oda sem figyel. Hiszen már régóta megértette: mégha gyorstalpalt közgazdász lenne, a számokkal akkor is úgy verik át, ahogyan akarják.
Így minden bizonnyal már nagyon kevesen emlékeznek arra, hogy az év elején Traian Băsescu százmillió eurós vissza nem térítendő támogatást ígért a Pruton túl élő románságnak, mondván, hogy ezt az összeget 25 milliós részletekben kapják meg, és oktatási-nevelési célokra fordíthatják.
Közben a moldovaiak gyorsított román állampolgársága megszerzésének jegyében kiterjesztette a szomszédos országbeli konzulátusi hálózatát egyrészt a külügyminisztérium, másrészt pedig az ezzel foglalatoskodó központi bukaresti hivatal is olyan területi munkapontokat létesített, amelyek öt romániai nagyvárosban fogadják el a szomszédos ország már itt élő lakosainak beadványait.
Románia elnöke ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy az idén nem kettőezerötszáz, hanem ötezer moldovai fiatal folytathatja tanulmányait romániai egyetemeken és főiskolákon. Az államelnök tegnap délutáni bejelentése szerint Románia további huszonötmillió eurós nagyságrendű segéllyel támogatja a Pruton túli árvízkárosultakat, és egy pillanatig sem titkolta, hogy mindezt az adófizetők pénzéből, azaz nem adományaiból, hanem adóiból teszi.
Az év elejétől a keleti szomszéd iránt tanúsított nagyvonalúság olyan, mintha Románia egyáltalán nem lenne pénzügyi válságban, hanem még mindig a gazdaság dübörgésének áldásait élvezné. Az államháztartás csődjének elkerüléséért, a Boc-kormány nadrágszíjszorító politikájának eredményeként huszonöt százalékkal csökkentették az állami alkalmazottak fizetését, egymást érik az elbocsátások, az áruforgalmi adót huszonnégy százalékra emelték, és ennek árnövelő hatása alaposan érződik nem csupán a bevásárlásoknál, hanem a szolgáltatások kifizetésénél is.
Ilyen körülmények között a Pruton túlra irányított romániai eurómilliók alighanem nem csupán a nemzeti egység szálait fonogatják, hanem valami mást is jeleznek: a jelenlegi romániai államvezetésnek így is megéri távol tartani Kisinyovot Moszkvától, mindent megtenni azért, nehogy visszatérjen a hatalomba az a jelenlegi oroszbarát ellenzék, amelynek egy esetleges lakossági elégedetlenség lenne a legfontosabb ütőkártyája. A Moldovai Köztársaság továbbra is geopolitikai erővonalakon egyensúlyoz, a játszma még korántsincs eldőlve, hogy a stratégiai szempontokból fontos ország az Unió és a NATO fele hajlik el, vagy jövőjét a magát immár szelídnek mondott orosz medve oltalma alá helyezi. Persze, ezt a kettősséget a Putyin-birodalomban is jól érzik, és aligha véletlen a legutóbbi napok kém- és diplomata-kiutasításos csatája.
Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest)2011. január 11.
Kisdiktátorok esete az EU-val
A közösségnek nem pusztán gazdasági, hanem politikai és emberjogi szabványokat is statuálnia kellene.
Néhány évvel ezelőtt még nehéz lett volna elképzelni, hogy Románia és Magyarország egyszerre kerülnek az EU szégyenpadjára, s a két kormány szolidaritásának alapját a demokrácia-deficit fenntartása fogja jelenteni
Az Orbán-kormány sajtótörvénye Európában példátlan korlátozását jelenti a sajtószabadságnak, s a jogszabály joggal váltotta ki a kontinens civilizáltabb felének egyöntetű tiltakozását. Egy olyan Médiatanács (a hazai Audiovizuális Tanács megfelelője), amelyiknek az elnökét a miniszterelnök nevezi ki és tagjait a kormánytöbbséget alkotó pártok delegálhatják, nemcsak a lehetőségét, de a garanciáját jelenti a cenzúrának, a hatalom számára kényelmetlen médiumok elhallgattatásának, s akkor még nem beszéltünk a közszolgálati média egyetlen központi irányítás és felügyelet alá vonásáról. A jogszabály ugyanakkor hemzseg a média tartalomszabályozásának jogilag meghatározhatatlan, ideológiai színezetű, visszaélésekre alkalmat teremtő elemeitől (ilyen például: „a nemzeti összetartozás és a társadalmi integráció elősegítése, illetve megerősítése, valamint a házasság intézményének és a család értékeinek tiszteletben tartása”).
Kis hazánk esetében a schengeni csatlakozás elnapolása egyértelműen összefüggésbe hozható Traian Băsescu államfő ama kijelentésével, amely szerint Románia és Moldova Köztársaság egyesülése megvalósítható az elkövetkező tíz évben, s ez csak a politikusok akaratán múlik. A két ország állampolgársági törvénye is joggal aggasztja a brüsszeli illetékeseket. Ebben az összefüggésben különösen Románia helyzete aggályos, tekintettel arra, hogy EU-állampolgárságot biztosít olyan személyeknek, akiknek a lakóhelyük a közösség határain kívül esik. Másfelől Románia vitatja az 1947-es párizsi békeszerződés érvényességét.
A közösség tételes bírálatai között ugyan nem szerepel, de egyes nyilatkozatok utalnak rá, hogy a budapesti és bukaresti autokráciát nem nézik jó szemmel Brüsszelben. A „puszta Putyinja” és a „Kárpátok Lukasenkája” nagy kihívást jelent az EU jobbközép vezetésének, különösen olyan körülmények között, amikor a szélsőjobb előretörése a kontinensen muníciót szolgáltat a baloldali retorikának. Brüsszel számára most az igazi tét nem is az, hogy megváltoztassa a magyar médiatörvényt vagy rábírja Romániát határainak elismerésére, hanem az, hogy meg tudja-e védeni azokat a demokratikus értékeket, amelyek értelmet adtak létrejöttének. Minden bizonnyal ez a felismerés vezethette José Manuel Barroso-t, az Európai Bizottság elnökét, amikor a magyar EU elnökség hivatalos kezdetekor rendezett sajtótájékoztatón sem mulasztotta el figyelmeztetni Orbán Viktort arra, hogy ha a bizottság szakemberei szükségesnek vélik, változtatnia kell a médiatörvényen, mert a sajtószabadság olyan elv, amelynek alkalmazásától a közösség nem térhet el.
Az Európai Unió szempontjából némi optimizmusra adhat okot e tekintetben az, ahogyan a két ország vezetői reagáltak a brüsszeli bírálatokra. Egy héttel ezelőtt Orbán Viktor még azt nyilatkozta, hogy „eszük ágában sincs megváltoztatni a médiatörvényt”, ma már azt mondja, hogy ez lehetséges, ha az EU nagyon ragaszkodik hozzá. Traian Băsescu első reakciója is a határozott visszautasítás volt. Előreküldte külügyminiszterét, hogy korrupcióval vádolja meg Németországot és Franciaországot, majd megfenyegesse Brüsszelt Horvátország csatlakozásának megvétózásával, hogy aztán ő maga már békülékenyebb hangot üssön meg.
Az elkövetkező hetekben kiderülhet az, hogy mennyire hatékonyak az EU mechanizmusai a tagállamok demokratikus berendezkedésének fenntartása tekintetében, sőt beigazolódhatnak azok a szocialista és liberális vélemények, hogy a közösségnek nem pusztán gazdasági, hanem politikai és emberjogi szabványokat is statuálnia kellene a tagországok számára. Ugyanakkor az is bekövetkezhet, hogy a látszat és a béke kedvéért az Unió szemet huny kisdiktátorainak garázdálkodásai fölött, s ezzel veszélybe sodródik az egész konstrukció tekintélye és ereje.
Székely Ervin. Új Magyar Szó (Bukarest)2011. január 13.
Brüsszel tárgyilagos elemzést ígér
(MTI) – Az Európai Bizottság gyorsan és határozottan el fogja végezni a magyar médiatörvény objektív, mélyreható elemzését abból a szempontból, hogy az megfelel-e az uniós jognak – közölte kedden Brüsszelben, a témában tartott európai parlamenti (EP-) közmeghallgatáson Neelie Kroes médiaügyi EU-biztos.
Az Európai Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) EP-frakciója által szervezett rendezvényen Kroes elmondta: azért kért tájékoztatást a magyar hatóságoktól, mert a törvény felveti az audiovizuális és médiaszolgáltatásokról szóló uniós irányelvvel való összhang kérdését, valamint – általánosabb értelemben – a véleménynyilvánítás szabadságának és a médiapluralizmusnak a kérdését.
Guy Verhofstadt, az ALDE elnöke, volt belga miniszterelnök kiemelte, hogy a törvény nagyon tágan értelmezhető fogalmakat használva teszi lehetővé a bírságolást. Konrád György író videóüzenetében úgy vélekedett, hogy a magyarországi viszonyok a demokrácia és a diktatúra közötti vegyes állapotot mutatnak. Kétségbe vonta, hogy Magyarországon tavaly tavasszal "a szavazófülkékben lezajlott forradalom" lett volna, és a kormány azóta tanúsított magatartását puccsszerűnek minősítette.
Haraszti Miklós, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet sajtószabadsággal foglalkozó volt megbízottja szerint a magyar médiatörvényre csak részben igaz, hogy minden eleme benne van más európai országok jogrendszerében is. "Ez nem cenzúratörvény, hanem dermesztő hatásában öncenzú-ratörvény" – fogalmazott Haraszti, aki szerint az Orbán-kormány visszaél választási győzelmével, aláássa a független intézményeket.
Az előadások után megnyitott vitában Schöpflin György fideszes EP-képviselő nevetségesnek minősítette a "putyinizálódás" vádját, és úgy vélekedett, hogy Európában kettős mérce érvényesül: a régi uniós tagokkal szemben elnézőbbek, mint az új demokráciákkal, és ez utóbbiak közt most éppen a magyarok vannak célkeresztben. Szerinte a magyarországi baloldal, amely tavaly vereséget szenvedett, most igyekszik hitelteleníteni a kormányzatot.
Az ülést vezető Renate Weber liberális EP- képviselő visszautasította a kettős mérce vádját, szerinte a média következetes magatartást tanúsít. Több liberális EP- képviselő hangsúlyozta, hogy a médiaszabadság ügye az európai alapértékek közé tartozik, és szorgalmazta, hogy az Európai Bizottság ennek szellemében lépjen fel.
Az EP magyar néppárti frakciója kifogásolta, hogy a magyar kormány ismételt hivatalos kérése ellenére sem vehetett részt méltó módon a vitában. Polner Gergely, a magyar EU-elnökség szóvivője újságíróknak elmondta, a szervezők csak azt engedték volna, hogy a magyar kormányzat képviselője a nézőtéren legyen jelen. Ez a magyar kormány szerint lehetetlenné tette azt, hogy kifejtse álláspontját – jelentette Kárpáti János, az MTI brüsszeli tudósítója. Népújság (Marosvásárhely)2011. július 26.
Lenácizták Băsescu4
Családja és volt pártja is védelmébe vette tegnap Traian Băsescu államfőt, akit egy nappal korábban Dmitrij Rogozin, Oroszország NATO-nál akkreditált nagykövete azzal vádolt, hogy neonáci elveket vall és terjeszt.
A moszkvai diplomata a 93 halálos áldozatot követelő norvégiai tömeggyilkosság kapcsán a fasizmus eszméinek európai térhódítására hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor elítélte Traian Băsescu azon nyilatkozatát, amely szerint a román államfő Ion Antonescu marsall helyében 1941-ben szintén a Pruton túlra vezényelte volna a román hadsereget.
„Ha a NATO és az Európai Unió berkein belül a legmagasabb közjogi méltóságok is ilyen fasiszta kijelentéseket tesznek, nincs amiért felháborodni, ha egyes állampolgárok ezt hadüzenetként értékelik” – utalt a diplomata a norvég Anders Behring Breivikre, aki beismerte, ő robbantott pénteken az oslói kormányzati negyedben és a fővárostól nyugatra, egy nyári táborban nyolcvannál is több embert végzett ki lőfegyverrel.
Băsescu szavait Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök és Alexander Lukasevics, az orosz külügyminisztérium szóvivője is hevesen kritizálták.
Ezzel szemben Mircea Băsescu a család nevében elutasította az államfőt ért vádakat, és felszólította Dmitrij Rogozint, hogy tanulmányozza a történelmet mielőtt nyilatkozna, hiszen nem akárkiről, egy uniós ország fejéről beszél. „Én nem politizálok, de minden román állampolgárhoz hasonlóan osztom az államfő álláspontját. Ion Antonescu marsall azért adta ki 1941-ben a támadási parancsot, mert vissza kellett szerezzniük azokat a területeket, amelyeket az oroszok egy évvel azelőtt elvettek” – fogalmazott az államfő Konstancán élő testvére.
Sever Voinescu, a Demokrata Liberális Párt szóvivője szerint fenntartásokkal kell kezelni az orosz NATO-nagykövet nyilatkozatát, ugyanis Rogozin excentrikus diplomata hírében áll, aki volt politikusként még nem tanulta meg a nemzetközi diplomácia kommunikációs etikettjét és ezért gyakran sokkoló hangnemben fogalmaz. „Nyilvánvaló provokációval állunk szemben, ugyanis napjaink Európájában csak szomorú és marginális tényezőként vannak jelen a neonáci eszmék” – mondta el Voinescu.
Az államfőhöz rendkívül közelálló PDL-s politikus hozzátette: véleménye szerint a bolsevizmus sokkal nagyobb fenyegetést jelent a demokráciára nézve, mint a nemzeti szocializmus. „Ugyanakkor szeretném hinni, hogy mindkét politikai irányzat fölött eljárt az idő, és soha nem térnek vissza kormányalkotó tényezőként valamelyik európai országban” – fogalmazott Sever Voinescu.
Traian Băsescu azzal „vívta ki” az oroszok felháborodását, hogy a B1 kereskedelmi televíziónak adott június végi interjújában azt hangoztatta, Ion Antonescu marsallhoz hasonlóan ő is parancsot adott volna a román katonáknak a Pruton való átkelésre, hiszen „szövetségesünk (a náci Németország – szerk. megj.) és területi követeléseink ezt kérték”.
Az államfő hazaárulással vádolta az 1948-ban trónjáról lemondó Mihály királyt. Leszögezte: „egy tengerészkapitány és egy államfő sose hagyja cserben az övéit”. A moszkvai reakciót látva az államfő utóbb rendkívüli sajtónyilatkozatban tért vissza a témára, hangsúlyozva, hogy nem érti az oroszok felháborodását, hiszen a kelet-európai térségeket érdekövezetekre osztó Molotov–Ribbentrop-paktumot a moszkvai törvényhozás is elítélte, és „a Szovjetunió már amúgy sem létezik”.
M. Á. Zs. Új Magyar Szó (Bukarest)2012. szeptember 9.
Katolikus sziget ortodox vidéken – Regáti magyarok között 3.
A brăilai, galaci, konstancai katolikusok magyar eredetét majd minden csángókutató megemlíti, így nem csoda, hogy a Moldvát járók közül sokan felkeresik ezeket a közösségeket, személyesen győződve meg arról, a tömbrománságban is miként őrzik meg szokásaikat, csángó hagyományaikat, miközben szinte teljesen elveszítik apáik, anyáik nyelvét.
A Brăilán szolgáló Budó Kázmér atya magyarul jól tudó, csángó származású plébános, Galacon szintén csángó pap misézik, a konstancai Ieronem Iacob a Szabófalva melletti Dumafalváról származik. Minket mégsem ez a három, tömbben élő katolikus közösség foglalkoztatott, utunk célja találkozni a folteşti-i templomépítő csángó asszonnyal, és részt venni a dobrudzsai Ojtoz csángó lakosságával együtt az augusztus 15-i Nagyboldogasszony-búcsúban. Esztufuj és Lujzikalagor után a Szeret mentén folytattuk utunkat a regáti magyarok felé.
A csángók által legsűrűbben lakott Szeret mentén több mint húsz faluban élnek magyarul jelenleg is beszélő csángók, köztük Lészpeden, Lujzikalagorban, Rácsilában, Somoskán, Klézsén, Külsőrekecsinben, Lábnikban, Magyarfaluban 90 százalék fölötti a magyarnyelv-ismeret. Forrófalván, ahol a katolikus temetőben még mindig áll a XV. században épített, magyar feliratú fatemplom, ma már csak a helyiek alig háromnegyede tud vagy beszél magyarul. Bulai András, a templom jelenlegi egyetlen gondozója elmondása szerint „1435-ben volt állítva, úgy tudjuk, hogy a Vajda István idejében, így hallottuk az öregektől. A Vajda sokat harcolt a törökökkel, és úgy mondják, minden harc után, amit megnyert a törökökvel, csinált egy templomot. Onnan a dombról elhúzta a nyilat, és azt mondta, ahova a nyíl ér, ott csináljanak templomot. Volt egy nagy csereerdő, innen vágták a fát az építéshez. A templomot 1848-ban javították, meg van változtatva a deszkapadló és a fedél, és akkor elváltoztatták Szent Márton püspök nevére, addig volt Szűz Mária nevére szentelve. Mondanak misét Szent Mártonban november 11-én, akkor összegyűl a népség, mise után szolgálnak a síroknál és imádkoznak. Még mondanak misét november kettedikén, halottak napján, pünkösdkor itt kint, az udvaron, és még mikor meg talál halni egy ember, azt behozzák ide, mondanak misét és eltemetik.” Ebben a templomban volt kántor Petrás Ferenc, a kommunizmus idején Klézsén szolgált és a rendszer áldozatává vált Petrás Incze János édesapja. Emlékét egy fakereszt őrzi a templomban, melynek felirata szerint: „Petrás Ferenc megpihen, míg trombita szavára a nagy napon felserken. Elhunyt életének 68-dik esztendejében Forrófalván, kántorságának 50-dik esztendejében 1843-ban.”
A Szerettől a Prutig
Enyedfalvától Galacig csapós esőben tettük meg az utat, az égi áldás – az idei szárazságot tekintve az elnevezés ugyanvalóst igaz – elkísért egészen Folteşti-ig. Az utazás két szervezője, a székesfehérvári Posch Dániel, akivel korábban Moldva-járásaim során ismerkedtem meg, és barátja, a szintén székesfehérvári Hanyi Zsolt májusban már bejárta ezt az utat. Lelkesen magyarázzák, mi vonzotta őket erre a vidékre. Olvasmányaikból tudták, hogy a fekete-tengeri kijárat, a Duna-delta és a jó minőségű termőföld sok székely és erdélyi magyar kereskedőt vonzott az idők során a környékre, látni akarták ennek jelenlegi nyomait. A Galaccal mára egybenőtt Magyarréven ugyan nem élnek már magyarul beszélő emberek, de a városban mindenki tudja, hogy az a rész a Vadu Ungur, Magyarrév falu volt egykor. A galaci katolikus plébános mondta a májusi búcsúzáskor a Szent István városából érkező két fiatalembernek, hogy Folteşti-re kijár misézni, így kerültek ennek az ortodox nagy falunak katolikus szigetére, mi pedig ugyanezt az utat bejárva ismerkedtünk meg a hetvenhat éves, templomépítő Fergyes Borbálával.
A folteşti-i szent asszony
Utazás előtt néhány román nyelvű leírást olvastam erről a közel háromezer lakosú nagyközségről, amely Tîrgu Bujortól 12 km-re, Galactól 31 km-re fekszik, keleten a Moldovai Köztársasággal határos. Az első írásos feljegyzés 1448-ból származik, amikor Petru vajda földet adott a parasztoknak, hogy itt építsenek házakat. A Prut menti nagyközséghez, Folteşti-hez tartozik Stoicani falu is. A 2011-es népszámlálás szerint Folteşti községnek 2976 lakosa van, a helyi ortodox közösség több mint hatszázötven családból áll, a katolikusoké huszonhétből. A folteşti-i Szent Kereszt római katolikus templom építését 1993-ban kezdték meg és 1998-ban fejezték be, a templom búcsúját szeptember 14-én, Szent Kereszt Felemelkedésekor tartják. Ezekből a román nyelvű leírásokból ellenben nem derül ki, hogy a folteşti-i katolikusok honnan származnak és milyen nyelvet beszélnek.
Az ország keleti részén, a Szeret és a Prut alsó folyása, valamint a Duna között elterülő Galac megyében a tavalyi népszámláláskor 252-en vallották magukat magyarnak, ebből 225-en a megyeközpontban (ahol közel ezerötszáz katolikus él), tizenegyen Tecuci-on és tizenhatan a falvakban. A számok mögötti valóság ellenben az: aki ezen a vidéken katolikus, az mind Erdélyből, illetve Moldvából származó magyar ember.
„Amikor ide jöttünk, szektánkoknak tartottak, nem tudták, hogy miféle hitet tartunk. Úgy kínlódtunk húsz esztendeig. S mikor eljött a revolúció, s megmutitották Krisztust pe ecran, akkor kinyitotta az Isten az utat. S adott egy jelt, hogy csánjunk egy kicsike templomot. S aztán megmariltuk (megnöveltük – szerk. megj.), még tojébb, s még tojébb, meddig kijött nagyocskának” – vág bele találkozásunk első öt perce után Fergyes Borbála a templomépítés történetébe. Kértem, előbb kanyarodjunk vissza a kezdetekhez, az 1971-es esztufuji árvízhez, amikor hetven család indult útnak a Bákó megyei faluból, mert negyvennapi esőzés után sokuknak a víz elvitte a házát, mások a földcsuszamlás elől menekültek.
Nem hagyták el a hitüket
Bori néni a Livezi községi Rossz patakról származik, Esztufujba ment férjhez, amikor Folteşti-re telepedtek, már megvolt mind a négy gyermeke: Mária, Virginia, István és András. Úgy emlékszik erre az időre, hogy mindenük megvolt, csak éppen az nem, ahol imádkozzanak. Mentek az ortodox templomba, ahol „mondta a páter, csánjatok keresztet, mint münk, de nem szerettük, kergettek ki a templomból, de akkor sem hagytuk el a hitünket”. A testvére ministráns volt gyermekkorában, majd Folteşti-en ő vállalta fel, hogy nála tartsák a miséket. „Volt nekem egy testvérem, az mind csak úgy szerette a jó Istent, s húsz esztendeig mentünk hezza a házba. Kikerítettek onnét is a kommunisztok. Jött a páter Galacról egyszer egy hónapban. Münk mulţumitok voltunk. Onnét is el akartak keríteni, s írt a testvérem Bukurestbe la ministrul cultelor, s akkor onnét jött két-három masina a primariához. Kérdik, itt vannak magyar katolikok? S mondja a primar, vagyon. S akkor kérdik, miért kergetitek el? Lássuk csak, hol imádkoznak. S akkor elmentek oda, s azt mondták, mától nem még mondtok nekik semmit. Ezek krestinok. Aztán így volt pînă la revoluţie. A verekedés után elmentem az én falumba, és meggyóntam, azt mondtam, én itt lettem, itt vagyok megkeresztelve, s innét adjatok nekem nagy imádságot, hogy bírjunk progreszálni. Ott még van egy kicsi templom, ez a templom azután van csánva. Én észbe tartottam, hogy csánják, s akkor én kikonturáltam a templomot és az emberem csánta utánam. S kijött exact, ahogy az én falumban van.”
Adtunk, ami volt
Nem hiszek a fülemnek, Bori néni azt mondja, tudott szabni, varrni, a gyermekeinek, másik négy nevelt gyermekének, tizenhét keresztgyermekének is ő varrt, miért ne rajzolhatna templomot.
„Mi akartunk csánni házat, de az Isten adott más gondot. S akkor azt mondtam, adjuk oda ezt a házat, odaadtuk a téglát, cementet, addig fel a tető alá mi csántuk az emberemmel, s onnantól nem bírtuk, mert nem volt fánk. Elmentem, keressek, s nem adtak, azt mondták, én csánok afacereát, s akkor elmentem a páterhez, ő azt mondta, ne búsulj, hozok én szponzort. Elhozta Galacról a két inginert, s azok mérték meg, mi kell a tetőnek. Azelőtt nem akartak adni helyet. Kaptam egy öreg oláhot, immár már kész volt, hogy haljon meg, s elmentem hezza, s mondtam, gyere ki, kérjelek meg valamire. Kijött, s kérdezte, mi kell neked. Mondom, kié az a hely, itt üres volt. Azt mondta, mikor azok az öregek onnan meghaltak, eltemette a primaria, s most azé. S úgy volt. Eljött a primar, s kimérte, s még egy darabocskát nyújtottuk a helyet.”
Ki segített, honnan van a harang, hogy tartják fenn a templomot? – felsorolni is képtelenség, mennyi kérdés merül fel egy ilyen történet hallatán. Azt kis kerülővel tudom meg, hogy a galaci katolikus egyházközség filiájává vált, rendezték a telekkönyvet, és Bori néni már azt is eldöntötte, haláluk után jelenlegi házukat is az egyházra hagyják, hogy használják közösségi házként búcsúkor, vagy mindig, amikor szükség van. Házuk jelenleg is így fungál, az egyházi ünnepek alkalmával itt gyűl össze a hetvenfőnyi katolikusság. Ahogy mondják, „lehet, legyünk többen, de lányainkat elvitték az oláhok”, év közben csak negyvenen vannak, a fiatalok külföldön dolgoznak, de Szent Keresztkor és a többi nagy ünnepen megtelik a templom. Kedvünkért Bori néni meghúzza a harangot, majd elmeséli a harang történetét is.
„A harangot vettük, siratkoztam, meddig hoztak. Az emberem csánt régebb egy ezerkilós kádat, adtuk a kádat, s egy putinát, melyikbe teszik a bort, s abból csánták, s még mit adott a világ. A galaci kombinátban lett meg, levélben írták, huszonkétmillió para (pénz – szerk. megj.) a harang. A pap mondta, nem bírjuk. Mondtam, lehet bírunk, lesz, s ne, itt van. Hazajöttem, s az egész, melyik bírt, kontribuilt, s mi adtunk, ami volt. Még leengedtek az árából. Eröst akartam, halljam a harangszót.” Keresztelnek és temetnek
Bori néni négy gyermeke is beszél magyarul, de mint minden családban, náluk is a vegyes házasságban született gyermekek már nem tudják nagyanyáik nyelvét. Ha a fiatalok katolikus templomban házasodnak, a gyermekeket is katolikusoknak keresztelik, ez ellenben nem jár együtt az etnikai identitás felvállalásával – illetve csak annyiban, amennyiben az a katolikus identitást jelenti –, és nem jelenti a nyelv megtartását.
A folteşti-i katolikus templomhoz vasárnap érkeztünk, néhány órával a délelőtti mise után, amikor a padok tele voltak Esztufujból származó csángókkal. A közösség délutánra már szétszéledt, de Fergyes Borbála, Bori néni népes családja addig nem engedte Ojtoz felé tartó útjára csoportunkat, amíg a házi készítésű meggypálinkát, a házi szőlőbort meg nem kóstoltuk, a savanyú levesből, a saramurából (hagyományos helyi halétel), csirkesültből jól be nem lakmároztunk. Adjon a jó Mária! – búcsúztunk, és Bori nénit még egyszer „lepózáltam” (lefényképeztem) a templom előtt azzal a két cinkával, akiket sokadiknak vett óvó szárnyai alá, és neveli őket. Legyen áldott az élete – mondtam utoljára, amire ő azt válaszolta, úgy legyen.
Fekete Réka
3szek.ro
Erdély.ma2013. augusztus 13.
Vigyázó szemek és fülek
Ha az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója – mondjuk – éppen a Csendes-óceán partján nyaral, és rászáll egy szúnyog, akkor buzgómócsing alkalmazottja odaszól neki a központból, hogy vigyázzon, főnök, mert látom a műholdas követőn, egy szúnyog pontosan a lapockájánál akarja megszúrni. És az igazgató lecsap a szúnyogra, mint ahogy lecsapott a kommandós osztag Oszama Bin Ladenre. Nemhiába, mert a CIA állandóan nagy pénzeket harcol ki magának a költségvetésből. Akár úgy is, hogy az ügynökség megszervez egy nagyszabású terrorcselekményt, azt véghez is viszi, és – úgymond – nem tudja kézre keríteni a tetteseket, pénzhiányra hivatkozva. Errefel aztán szép summákat kapnak a közpénzből, és így mindenkit tudnak figyelni. Követik a teljes telefon-, fax-, és internetforgalmat Amerikában és szerte a nagyvilágban.
Mindezt egy Edward Snowden nevű amerikai fiatalember szellőztette meg, aki most Oroszországban kapott menedékjogot. Ki is tekernék a nyakát az amerikaiak, ha elkapnák! A menedéknyújtás miatt Obama úgy megharagudott Putyinra, hogy látni sem akarja, és lemondta a vele való találkozást. Snowden most elmeséli az oroszoknak, hogy miként kell mindenkit megfigyelni, s így ezután nemcsak Amerika, hanem Oroszország is vigyázó szemeit és füleit ránk fogja vetni.
Csíkszeredában is azért szervezhette meg a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) Ráduly Róbert polgármester ilyen látványos megfigyelését, hogy bebizonyítsa, az RHSZ-nek még több pénzre van szüksége, hogy nálunk is világszínvonalon figyeljék a fölöttébb veszélyes, terrorista beállítottságú magyarokat. Először is bebizonyították, hogy felszereltségben lemaradtak. Sajnos, megszüntették a régi törvényt, amely szerint, ha például egy polgármester külföldi delegációt fogadott, a találkozón történtekről részletes beszámolót kellett írnia. Emiatt más módon kellett figyelni a polgármester találkozásait magyarországiakkal. Nem műholdról fényképezték, hanem helyből, egy mobiltelefonnal. Még távcsövük sincs, ezért a megfigyelőnek, hogy a megfigyelt szájáról le tudja olvasni a szavakat, egész közel kell hozzá mennie. Aztán, mihelyt a célszemély leleplezte a követőt, egyszerűen nem volt, aki leváltsa, mint ahogy a filmeken is látni szoktuk. Innen is kitetszik, milyen kevés a személyzete az RHSZ-nek. Ráadásul munkaidőn kívül, túlórázva, önkéntesen kellett követnie a célszemélyt. Ez bizonyítja, hogy milyen szorgalmasak és önfeláldozóak a titkosszolgák. Alacsony lehet az alkalmazottak fizetése is, és emiatt nem tudnak megfelelően táplálkozni, ezért szaladni sem. Így sikerült utolérnie és elfognia a polgármesternek a szem(es)fülest.
Ennyi meggyőző érv után remélhetjük, ezentúl még több pénzt kapnak adóinkból (ha eddig nem kaptak volna eleget), és így korszerűbb technikával, hatékonyabban figyelhetik meg nemcsak a polgármestereket, hanem minden gyanús magyart. Ha nem is műholdról, de legalább a Hargita tetejéről.
Kuti János
Háromszék
Erdély.ma