udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
616
találat
lapozás: 1-30 ... 301-330 | 331-360 | 361-390 ... 601-616
Névmutató:
Kató Béla
2013. november 11.
Templomot szenteltek Gerendkeresztúron
Kopjafa a II. világháború áldozatainak
A település csupán pár kilométerre van Marosludastól, de mivel nem a főút mentén található, kiesik a figyelem látószögéből. Pedig érdemes lenne több szempontból is odafigyelni rá. S ha a közvélemény érdeklődése elkerülte az utóbbi időben, akkor saját maga hívta fel a figyelmet: itt vagyunk, templomot, parókiát újítunk fel, kopjafát avatunk, s a valamivel kevesebb mint kétszázan magyarként, reformátusként próbálunk megmaradni a számunkra kijelölt göröngyös úton! A település a XIII. század végén, 1289-ben szerepel először írásos dokumentumban, Keresztur néven, ekkor azonban lakatlan településként említik, valószínű, hogy a tatárjárás idején pusztult el. Az időközben benépesült falu 1361-ben kőtemplomot építtet. 1848 októberében román felkelők a magyar lakosságot lemészárolták és a falu templomát felégették. Ezt 1856-ban újjáépítették. Ennek a templomnak a felújítását most fejezte be a gyülekezet. Tegnap főtiszteletű Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke igehirdetésével, meghívottak jelenlétében felszentelték a felújított templomot. Ugyancsak tegnap avatták fel a II. világháborúban Gerendkeresztúr határában elesett és eltemetett honvédek emlékére állított emlékművet.
Új köntösben a templom
Rátoni Csaba fiatal lelkipásztor, amikor a gyülekezethez került, nagyon rossz állagú épületeket talált. A parókia ajtaját csak berúgni lehetett, a nyílászárók annyira tönkrementek, a templom dohos volt, mállott róla a vakolat. A presbitériummal közösen úgy döntöttek, felújítják mindkét épületet. A parókiára új nyílászárók kerültek, a falakat újravakolták, úgyhogy ma összkomfortos papi lak lett belőle. A templomon 2011 augusztus elsején kezdték el a munkát, közmunkával kívül-belül leverték a nedves, salétromos vakolatot. A komplex munkálatot, amely nemcsak újravakolásból állt, hanem szigetelésből, aláalapozásból, vízelvezetésből, belső-külső drénezésből, szellőző vakolat felviteléből is, amit Keszeg Jenő ludastelepi vállalkozó és csoportja kivitelezett. A drénezést speciális technológiával oldották meg, amelyhez a gógánváraljai gyülekezet biztosította a szükséges, falba ékelt – drága – anyagot. A templom belsejében, körülbelül embermagasságig gipszkartont helyeztek el úgy, hogy a fal szellőzhessen. Ezt a megoldást a gyulafehérvári református templomban látták. Mivel a torony tetőzete is megkopott, idén azt is újrafestették. A templomba új bútorzat került, amit két asztalos, Csegöldi István és Csegöldi Vilmos önkéntes munka gyanánt végzett el. – Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők… de minket az Úristen és a támogatók is segítettek – mondta a lelkipásztor.
Lelkes támogatók
Mindezt a gyülekezeti tagok lelkes közmunkájával sikerült megvalósítani, akik nem a pusztulás fölött siránkoztak, hanem a megmaradás vágyának lelkületével álltak fiatal lelkészük és Csegöldi István főgondnok mellé. A munka mellett anyagilag is hozzájárultak templomuk széppé és otthonossá tételéhez. Az egyházfenntartói járulék mellett további legkevesebb 100 lejt adtak, de volt olyan is, aki sokkal többel járult hozzá a munkálatokhoz. Mivel a gyülekezet lélekszáma 200 alá csökkent, a kis gyülekezetet támogatni kellett, mert magára nem tudta volna előteremteni a szükséges pénzösszeget. Hála istennek, támogatókra találtak, s nem is kevésre. Ezek sorában: a marosludasi, az andrássytelepi, a kolozsvári Bulgária-telepi, a kövesdombi, a marosvásárhelyi Ludas utcai, a cserealji, a somosdi, a gógánváraljai református gyülekezet, a Kecei Polgármesteri Hivatal, a püspökség, de magánszemélyek is, Deé Gyula, Domokos János, Bartha Károly, Simon István szentpáli polgármester, Ciotlaus Cristian, Bartók Károly Magyarországról és sokan mások. A munkálatok több mint 50.000 lejbe kerültek.
A templomszentelési ünnepségre meghívták a támogatókat, az évek során itt szolgáló lelkészeket – Kántor Csaba főjegyzőt, Czirmay Levente marosludasi lelkészt és Sógor Gézát – is.
A parókián folyik a magyar oktatás
A gyülekezet új reménnyel, megújult hittel lép be az adventbe, a várakozás időszakába. – Mi, a gyülekezet nem is hittük volna, hogy ilyen szép templomunk lesz! Nagyon boldogok vagyunk! Ha több fiatal lenne, még boldogabbak lennénk! – mondta a harangozó.
A gyülekezet életkor szerinti összetételéről kérdezve, Rátoni Csaba lelkipásztor elmondta, hogy a kevesebb mint 200 tagból 30 a gyerek, akik román iskolába járnak, mert a faluban megszűnt a magyar iskola és az ingáztatásukat nem oldották meg. Hogy miért, arra most nem térünk ki. Ezért a parókián szombatonként magyar nyelvoktatás is folyik, 15 óvodásnak és kisiskolásnak, öt általános iskolásnak és 16 nyolc osztályt elvégzett fiatalnak. Az órákat egy helybeli nyugdíjas magyartanár tartja.
Kopjafa a honvédek és a helyi hősi halottak emlékére
A templomszentelés mellett egy másik fontos esemény is volt tegnap: a templomkertben felavatták a II. világháborús emlékművet. Ezt egyrészt – amit a kopjafa talapzatán található első tábla jelöl – a Gerendkeresztúr határában elesett és eltemetett honvédek emlékére állították a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság jóvoltából. E nemes gesztus Pataky Józsefnek, a bizottság elnökének köszönhető, aki felvállalta az elesett honvédek nyughelyeinek "megjelölését". A faluban 22 honvéd esett el, többségük gyulai volt. Másrészt – amit a második tábla jelöl – a gerendkeresztúri hősi halottaknak állítanak emléket.
A református egyházközség szép ünnepét közös ebéd zárta, amely hálaadási együttlétként koronázta meg a befejezett munkát.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)2013. november 16.
Hidvéghi Balázs: történelmi lehetőség a 2014-es választás
A határon túli magyarok részvételéről a 2014-es magyarországi országgyűlési választásokon tartott tegnap, Kolozsváron sajtótájékoztatót Hidvéghi Balázs, Fidesz-es parlamenti képviselő, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke. A beszélgetésen jelen volt Magdó János kolozsvári magyar főkonzul is, akitől megtudtuk: a magyar kormánypárti politikus látogatása során megbeszélést folytatott többek között Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével, Kató Bélával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével, az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőivel, továbbá ellátogatott Désre és Nagyszebenbe, valamint részt vett a Magyar Szórvány Napján. Hidvéghi hangsúlyozta: közös nemzeti érdek a választásokon való magas részvételi arány, így a jövő évi választás a magyarság ünnepe lehet.
„A magyar állampolgárság felvételének lehetővé tétele a külhoni magyarság számára mérföldkő a magyar nemzetpolitikában. Ugyanígy történelmi lehetőséget jelent, hogy a 2014-es magyarországi országgyűlési választáson már minden magyar állampolgár szavazhat” – jelentette ki tegnapi kolozsvári sajtóértekezletén Hidvéghi Balázs.
A Fidesz országgyűlési képviselője hangsúlyozta: amint az a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) budapesti múlt heti ülésén is bebizonyosodott, a határon túli magyarok állampolgárságának és szavazati jogának kérdésében Magyarországon ma politikai konszenzus létezik a parlamenti pártok körében.
„Ez nagyon komoly eredmény a magyar nemzetpolitikában, hiszen úgy tűnik, több mint két évtized elteltével, alapkérdésekben sikerült megegyeznie a politikumnak, és ez fontos üzenet minden magyar számára” – mondta Hidvéghi Balázs.
Mindenkit partnernek tekintenek
Kifejtette: nagyon lényegesnek tartják, hogy a megszerzett szavazati joggal minél többen éljenek a határon túli magyarok közül. Az egyes pártok érdeke, hogy szavazatot szerezzenek, de mindemellett létezik egy közös, össznemzeti célkitűzés is, éspedig a választásokon való magas részvétel. Amennyiben arányaiban nagy részvételre kerül sor, akkor ez a jövő évi országgyűlési választást a magyarság ünnepévé teheti – vélte Hidvéghi Balázs.
A politikus tájékoztatott arról, hogy ennek érdekében folyamatos kapcsolatot tartanak fenn a külhoni magyar közösségekkel, ezek politikai és civil szervezeteivel, illetve a magyar történelmi egyházakkal szorosan együtt kívánnak működni. Hidvéghi hangsúlyozta: mind a regisztráció, mind pedig a tájékoztatás és mozgósítás terén mindenkit egyformán partnernek tekintenek.
Regisztrálni levélben és interneten lehet
A Fidesz politikusa ugyanakkor kiemelte a regisztráció fontosságát a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok számára, hiszen az érintettek csak ez esetben élhetnek szavazati jogukkal. Emlékeztetett arra, hogy a névjegyzékbe vételi kérelem augusztus 1-jén indult el levél formájában, november 1-jétől azonban ezt már interneten is meg lehet tenni (www.valasztas.hu). Amennyiben papíron kívánnak regisztrálni, a szükséges nyomtatvány letölthető a fenti honlapról, illetve ehhez a főkonzulátusokon és nagykövetségeken is hozzá lehet jutni, de akár szervezetek is szétszórhatják a kitöltendő iratot.
Hidvéghi beszámolt arról, hogy eddig több mint 60 ezren kérték felvételüket a választási névjegyzékbe, és több mint fél millióra tehető az újonnan állampolgárságot szerzettek száma. Felhívta a figyelmet arra, hogy a választásokat megelőző tizenötödik napig lehet regisztrálni, ám a választás napját még nem lehet tudni, ezt a köztársasági elnöknek kell kiírnia. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy erre valamikor áprilisban vagy májusban kerül sor.
A politikus elmondta: aki sikeresen regisztrált, körülbelül két héttel a választás előtt levélben megkapja a szavazáshoz szükséges „csomagot”, amely egy igazoló- és egy szavazólapot tartalmaz. Az utóbbit egy kisebb borítékba kell „bezárni”, majd az igazoló lappal együtt el kell helyezni a nagyobbik borítékba, és a küldeményt el kell juttatni Budapestre, a Nemzeti Választási Irodához. Hogy ez milyen módon történik – postai úton, avagy az érintettek a konzulátust vagy esetleg valamely szervezetet bízzák meg ezzel a feladattal – minden állampolgár maga dönti el. „Ha ebben a magyar szervezetek segíteni tudnak, nagyon jó lenne, de ez mindenkinek az egyéni döntése” – hangsúlyozta a Fidesz politikusa, akitől azt is megtudtuk, hogy a borítékok egy közös „kupacba” kerülnek, és a rendszer kiszűri az esetleges dupla voksokat.
Két-három mandátum a határon túlról
Kérdésünkre Hidvéghi Balázs kifejtette: a külhoni magyarok pártlistára fognak szavazni, ezért nem lesz külön képviselőjük a magyar parlamentben. Azt viszont, hogy a pártok kiket tesznek fel a jelöltlistákra, mindegyik politikai alakulat maga határozza el. A politikustól megtudtuk: a Fidesz-KDNP választási jelöltlistái még nem készültek el.
Hogy körülbelül hány mandátumot hozhatnak a határon túli magyar szavazatok, Hidvéghi elmondta: úgy néz ki, egy-három mandátum sorsa dőlhet el a külhoni szavazatokkal, de szerinte ennél is fontosabb a választás lehetőségének összmagyar tartalma. Hiszen lassan száz évvel Trianon, és 104 évvel az utolsó magyarországi választások után, amikor szintén kiterjesztett szavazati joggal rendelkezett a magyarság, jövőben ismét lehetősége nyílik minden magyarnak, hogy képviselőt küldhessen a budapesti Országgyűlésbe.
A beszélgetésen Magdó János kolozsvári magyar főkonzul arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyarországi országgyűlési választásokon való részvétel nem zárja ki a romániai parlamenti választásokon való szavazást. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az úgyszintén jövőben esedékes európai parlamenti választások esetében a választás lakhelyhez kötött.
Szabadság (Kolozsvár)2013. november 22.
Református médiaközpont Kolozsváron
Újabb ingatlant kapott vissza Kolozsváron a református egyház: a Luther (Konstanca) utcai visszaszolgáltatott épületben alakítaná ki médiaközpontját az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK).
A majdani sajtóintézmény is beleillik azon egyházi törekvésbe, amelyről püspökké választását követően nyilatkozott a médiában Kató Béla: a kommunikáció javítása. A médiaközpont kapcsán Kató Béla püspök elmondta, ebben az épületben kapna helyet minden, ami misszióval kapcsolatos, ide kerül majd az egyházkerület nyomdája, a könyvkiadás, könyvterjesztés, illetve az Agnus Rádió és az egyházkerületben működő különféle lapok szerkesztőségei is – írja a reformatus.ro. Az ingatlant tizenkét évig húzódó pereskedést követően szolgáltatták vissza, leromlott állapota miatt felújításra szorul.
A Szabadság értesülései szerint az ingatlanban kínálnának helyet a Református Család (az egyházkerület nőszövetségének negyedévenként megjelenő lapja), az Üzenet (az EREK havonta kétszer megjelenő gyülekezeti lapja), a Református Szemle (az erdélyi és királyhágómelléki református, valamint a zsinatpresbiteri evangélikus egyház lapja) és az Igehirdető szerkesztőségének, valamint az egyházkerület Misztótfalusi-nyomdájának is. Az ingatlan leromlott állapota miatt előbb javítási munkálatokra van szükség, ezeket leghamarabb tavasszal kezdhetnék el, de egyelőre nem tudni, átfogó felújításra vagy csak használhatóságot lehetővé tevő javításra kerülne sor.
Az épületet a kolozsvári önkormányzat még a kilencvenes években eladta, ezt a szerződést támadta meg bíróságon az egyház 12 évvel ezelőtt. Az akkori adásvételi szerződésben szereplő új tulajdonos a bérlőket még annak idején távozásra szólította fel. Most ott semmiféle intézmény nem működik, így a restitúciós bizottság „áldását” követően az ingatlan gyakorlatilag azonnal birtokba vehető lenne
Szabadság (Kolozsvár)2013. november 25.
A református egyház bepereli a marosvásárhelyi városházát
Három éve százezer euróval tartozik a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal az Erdélyi Református Egyházkerületnek egy száz négyzetméteres „erőszakkal elkért” területért. De nem ez az egyetlen tartozása, hiszen a Bolyai Farkas Gimnáziumnak otthont adó kollégiumi épületért sem fizeti a bérleti díjat, mi több, arra sem mutat hajlandóságot, hogy az egyházzal közösen uniós pénzekre pályázzon a tanintézet felújítása érdekében.
A saroképületet két méterrel kellett bennebb vinni a városháza követelése miatt.
A marosvásárhelyi Kálvin Otthon pénteki átadásán Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke bejelentette: hamarosan beperelik a városházát, így próbálva behajtani egy 2010-es adósságot.
Két méter széles földsávért tartoznak
A Székelyhon kérdésére a püspök elmondta, a volt Jókai (jelenleg Mihai Eminescu) utcában vásároltak meg egy ingatlant, amelyet az állam szolgáltatott vissza a tulajdonosnak. Oda terveztették meg az öregotthonnak és nyugdíjas lelkészeknek fenntartott lakrészeknek helyet adó épületegyüttest. A városháza az előzetes építkezési engedély kibocsátásakor nem, csak a végleges építkezési engedély igénylésekor jelezte, hogy szüksége van egy területrészre a Marasti utcával való kanyar kiszélesítése érdekében. „Az ingatlan, amelynek helyére mi a Kálvin komplexumot terveztettük, évekig állami tulajdonban volt, nem értem, hogy miért nem intézkedtek akkor. Nekünk nagy anyagi erőfeszítésbe került a városháza által igényelt 103 négyzetméteres területet átadni, mivel teljesen át kellett terveztetni az épületegyüttest, a falakat két méterrel be kellett vitetnünk. 2010-ben azt mondták, hogy a végleges építkezési engedélyt csakis így kaphatjuk meg, így más választásunk nem volt. Szerződést kötöttünk, amelyben a városháza vállalta, hogy az átadott területért kártérítést fizet, majdnem 100 ezer eurót. Ezt az összeget 2010 végéig kellett volna kifizesse, de még ma sem tette meg. Azt hiszem, senki nem vádolhat minket türelmetlenséggel, hogyha ma azt mondjuk: nem tudunk tovább várni és bepereljük a városházát, követelve a szerződésben foglalt összeg kifizetését” – nyilatkozta Kató Béla.
A városháza sajtófelelőse, Aurel Trif megkeresésünkre szűkszavúan csak annyit válaszolt: ha valóban tartoznak, a szerződés pedig érvényes, és hiteles, akkor biztos ki fogják fizetni a benne szereplő összeget.
A közös pályázást sem támogatják kellőképpen
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal nemcsak a fent említett összeggel tartozik az Erdélyi Református Egyházkerületnek, hanem a Bolyai Farkas Gimnázium által elfoglalt épület bérleti díjával is. Kató Béla elmondta, nem elég, hogy a városháza évek óta nem fizet rendszeresen, jelenleg is évekkel el van maradva, az épület felújítási tervének megvalósítását sem támogatja. „A vonatkozó törvények azt írják elő, hogy az egyházak kötelesek a polgármesteri hivatalokkal közösen pályázni a felújításra szükséges pénzösszegekre. Míg Sepsiszentgyörgyön és Nagyenyeden ezt meg tudtuk tenni, és uniós pénzalapokból újítottuk fel a kollégiumokat, Marosvásárhelyen nem találtunk partnerre. Egyedül készítettük el a pályázathoz szükséges előtanulmányt, ami 200 ezer euróba került, hogy esélyünk legyen 2014-ben uniós pénzalapokat lehívni a kollégium épületének teljes felújítására. Reméljük, hogy a városvezető hajlandó lesz legalább aláírni a közös pályázatot – hangoztatta az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.
Simon Virág
Székelyhon.ro2013. december 12.
Az egyetlen magyar drogterápiás központ húsz éve
Egész Erdélyben ez az egyetlen magyar nyelven működtetett ilyen jellegű, intézményes keretek között dolgozó segélyszolgálat, amellyel több ezer szenvedélybeteg és azok hozzátartozója került kapcsolatba. A rövid terápiás – 12 napos – programokon másfél ezernél több szenvedélybeteg és azok hozzátartozója fordult meg a két évtized alatt. A Magyarózdi Drogterápiás Otthonban a megnyitása óta, 2005-től közel kétszázötven személy vett részt hosszú terápiás – 6 illetve 9 hónapos – programon.
A Bonus Pastor Alapítvány (BPA) és a Református Mentő Misszió (RMM) 1993 óta az Erdélyi Református Egyházkerület védnöksége alatt végzi a szenvedélybetegek közötti munkáját. A hosszabb ideig, vagy véglegesen absztinenssé válók részaránya meghaladja a 75 százalékot. Míg kezdetben az alkoholfüggők tették ki a segélykérők zömét, mára már más függőségek miatt is felkeresik a missziót és az alapítványt. Kábítószer-, szerencsejáték-, internet-, dohányzásfüggők egyre nagyobb számban érzik úgy, hogy számukra a magyarózdi terápiás otthon nyújthat csak segítséget. A húszéves múltról, sikerekről, beteljesületlen vágyakról s a továbblépés lehetőségeiről tartott tájékoztatót a BPA/RMM a marosvásárhelyi Ama Deus kávézóban csütörtökön délután. Ennek keretében Lőrincz János és Jakab István, a Marosi és a Maros-Mezőségi Református Egyházmegyék esperesei osztották meg a mentő misszióval kapcsolatos gondolataikat a résztvevőkkel.
A RMM vezetője, a BPA alapítója, Horváth Levente lelkészelnök elmondta: a két évtized alatt rengeteg szaktudás, tapasztalat és gyakorlat halmozódott fel a misszió munkatársaiban. Jelenleg az erdélyi magyar társadalom mintegy tizenöt százaléka szenved valamilyen függőségben, amitől szabadulni óhajtana. Az igények és elvárások növekedésével a munkatársi kör bővült számbelileg, de összetétel tekintetében is, hisz már pszichológusok, orvosok, terapeuták tartoznak a csapathoz a lelkészek mellett. Adorján Éva, a magyarózdi Drogterápiás Otthon vezetője arról számolt be, hogy ma már felvállalják a szenvedélybetegek állapotukat, és szeretnének is szabadulni függőségeiktől. A múlttal ellentétben ez már nem jelent tabutémát, ennélfogva pedig könnyebb segíteni. Jelenleg a korábban beutaltak közül 122 személy absztinens most is, ami cáfolja azt a korábbi hiedelmet, hogy az alkoholfüggőségtől nem lehet szabadulni. Erdő Endre a BPA ügyvezető igazgatója az otthonukként szolgáló, XVI. században épült magyarózdi Radák-Pekry kastély történetéről beszélt. A beszélgetések végén kikristályosodott – azért van még mindig egyedül a BPA/RMM, mert a kormányzat és a politikum még mindig szűklátókörűen kezeli a függőségek, szenvedélybetegségek kérdését, lerekednek a drogfogyasztás, vagy az alkoholizmus jogi vonatkozásainál, a rehabilitáció kérdése teljesen elsikkad. Ezért is van az, hogy állami alapokból a legminimálisabb támogatást kapják Magyarózdon. A 20 éves évforduló alkalmából a marosvásárhely-Alsóvárosi Református templomban (Ludasi utca 3. szám) hálaadó ünnepélyt tartanak vasárnap, ahol Kató Béla püspök szolgál. Meghívott: Szabó Péter operaénekes és a KRIKK együttes.
A program: 9 órától fórumot tartanak a kábítószerekről, függőségről (Bartha Éva pszichológus), 10-12.30 óra között istentisztelet, bizonyságtételek, ünnepi együttlét, míg 12.30 és 13 óra között szeretetvendégséget tartanak.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro2014. január 7.
Restitúció peres úton
Kilencévi pereskedés után tegnap birtokba vett egy Kolozsvár belvárosában álló ingatlant az Erdélyi Református Egyházkerület.
Az Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégium szomszédságában álló, a 20. század elején épült kétszintes épületben eredetileg bérházak működtek. Az államosítás után azonban a rendőrség és a kommunista politikai rendőrség, a Siguranţa (a Securitate elődje) vette birtokba. Az 1970-es évektől egy állami cég húsfeldolgozó kisüzemet működtetett benne. Az 1990-es években – mielőtt visszaszolgáltathatták volna eredeti tulajdonosának – a kolozsvári polgármesteri hivatal eladta az ingatlant egy turisztikai cégnek, amely megannyi kisebb vállalkozásnak adta bérbe az épület termeit. Az ingatlan azt követően kerülhetett vissza az egyház tulajdonába, hogy 2013-ban a bíróság jogerősen érvénytelenítette a város és a turisztikai cég közötti adásvételi szerződést. Ballai Zoltán, az egyházkerület gazdasági tanácsosa ismertette, az egyházkerület igazgatótanácsa 100 ezer eurónak megfelelő összeget különített el az épület belső felújítására, és arról határozott, hogy erdélyi református sajtóközpontot alakít ki benne. Itt biztosítanak helyet a nyomtatott, az audiovizuális és digitális egyházi sajtónak és a Misztótfalusi Kis Miklós Nyomdának. Kató Béla püspök tavaly februárban ismertette az egyház új médiastratégiáját, amely szerint az egyháznak meg kell próbálnia elérni a templomba nem járó híveit is. Ehhez pedig a modern kommunikációs csatornákat kell használnia. A kommunikációs stratégia részeként jelentette be, hogy egész napossá szeretné tenni a Kolozsvár körzetében hallgatható Agnus Rádió adását, az egész napos műsorhoz azonban egyelőre nem sikerült frekvenciát szerezni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2014. január 7.
.
Birtokba vette visszaperelt kolozsvári ingatlanát a református egyház
Kilencévi pereskedés után az Erdélyi Református Egyházkerület hétfőn a sajtó jelenlétében vette birtokba a kolozsvári Eötvös (Konstanca) utcai, meglehetősen leromlott állapotú ingatlanát.
Ballai Zoltán, az egyházkerület gazdasági tanácsosa elmondta, az Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégium szomszédságában álló, a 20. század elején épült kétszintes épületben eredetileg bérházak működtek. Az államosítás után azonban a rendőrség és a kommunista politikai rendőrség, a Siguranţă (a Securitate elődje) vette birtokba. Az 1970-es évektől egy állami cég húsfeldolgozó kisüzemet működtetett benne.
Az 1990-es években – mielőtt visszaszolgáltathatták volna eredeti tulajdonosának – a kolozsvári polgármesteri hivatal eladta az ingatlant az Unita Turism nevű turisztikai cégnek, amely megannyi kisebb vállalkozásnak adta bérbe az épület termeit. Az ingatlan azt követően kerülhetett vissza az egyház tulajdonába, hogy 2013-ban a bíróság jogerősen érvénytelenítette a város és a turisztikai cég közötti adásvételi szerződést.
Mint hétfőn kiderült, a bérlők többsége kiköltözött az épületből, de az ingatlan egyik szárnyában működő „manele” klub tulajdonosa a hivatalos átadáson közölte, nem költözteti el vendéglátóipari egységét, mert élő bérleti szerződése van az Unitával. Az sem térítette őt jobb belátásra, hogy a turisztikai cég képviselői a helyszínen közölték: január elsejétől nem ők a tulajdonosok, így a bérleti szerződés érvénytelenné vált.
„Nagy galibát szokott okozni ez a klub a környéken lakóknak. Jómagam is háromszor hívtam ki a rendőrséget miattuk. A szomszédban lakom és jól tudom, nyáron szinte lehetetlen mellettük lakni. Hol drogozásról, hol verekedésről szóltak a híradások, mi ezt tovább így nem tudjuk folytatni” – szögezte le Ballai Zoltán.
A gazdasági tanácsos szerint az egyházkerület igazgatótanácsa 100 ezer eurónak megfelelő összeget különített el az épület belső felújítására, és arról határozott, hogy erdélyi református médiaközpontot alakít ki az épületben. Itt biztosítanak helyet a nyomtatott, az audiovizuális és digitális egyházi sajtónak, és a Missztótfalusi Kiss Miklós nyomdának.
Kató Béla püspök egyébként tavaly februárban ismertette az egyház új médiastratégiáját, amely szerint az egyháznak meg kell próbálnia elérni a templomba nem járó híveit is. Ehhez pedig a modern kommunikációs csatornákat kell használnia. A kommunikációs stratégia részeként jelentette be, hogy egész napossá szeretné tenni a Kolozsvár körzetében hallgatható Agnus rádió adását. Az egyházi rádió jelenleg a hajnali három és reggel nyolc óra, valamint a dél és 15 óra közötti idősávokban sugároz műsort. Az egész napos műsorhoz egyelőre nem sikerült frekvenciát szerezni.
Ballai Zoltán továbbá a Krónika kérdésére elmondta, az Erdélyi Református Egyházkerület összesen 830 ingatlant igényelt vissza, eddig mintegy 350 kereset kapcsán döntött a bíróság, de csak 150 esetben az egyház javára. Hozzáfűzte, Kolozsváron több ingatlan ügyét már a strasbourgi emberi jogi bíróság figyelmébe ajánlották.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár),2014. január 18.
Mikó-per: imára kéri a híveket a református püspök
Imára kérte január 18-i, szombati felhívásában az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a Mikó-per keddi tárgyalása előtt.
„Január 21-én újabb, lehet, hogy végső fordulópontjához érkezik a „Mikó per”. Együtt imádkoztunk az előző bírósági tárgyalás előtt (és azóta is folyamatosan) ügyünknek az egyedül igazságos Bíró általi megítéléséért” – fogalmaz Kató Béla.
Közlése szerint az egyház keserű elégedetlenséggel veszi tudomásul, hogy a romániai igazságszolgáltatás és a fennálló politikai hatalom azzal kívánja fényezni megkopott tekintélyét, hogy féligazságokra, hamis tanúskodásokra alapozva elvenné azt, amit egyszer jogosan visszaszolgáltatott, és becstelenül meghurcolja azokat, akik az ügyben akkor a munkájukat végezték.
„Megköszönöm Testvéreimnek, éljenek bárhol a nagyvilágban, az elmondott imádságokat és az Anyaszentegyházunk ügyéért tanúsított kitartó közbenjárást, ugyanakkor felkérek mindenkit, imádkozzon velünk és értünk továbbra is” – olvasható a felhívásban.
A bírák eddig kétszer halasztották el a tárgyalást a vádlottak védőügyvédeinek kérésére. Az alapfokon három év börtönbüntetésre Markó Attila képviselő a maszol.ro-nak szokatlannak nevezte, hogy a táblabíróság nagyon szoros határidőket szab meg a tárgyalásokra. „Az a gyanúm, hogy minél hamarabb börtönben szeretnék látni a vádlottakat” – jelentette ki.
maszol/MTI/közlemény,2014. január 20.
Szerepel a Sapientia idei költségvetésében a székelyudvarhelyi szakok indítása
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem idei költségvetésében már szerepel a székelyudvarhelyi képzések indítása – nyilatkozta Kató Béla, az intézmény kuratóriumának elnöke.
Erre a célra több mint 250 millió forintos keretösszeg van elkülönítve. A város vezetősége az utóbbi 3 évben folyamatosan tárgyalt az egyetemmel az udvarhelyi kirendeltség ügyében.
A Sapientia a Városháza által tavaly megvásárolt Spiru Haret Iskolaközpont épületegyüttesében kapna helyet, amelyet egyébként már megtekintett az egyetem vezetősége, és oktatási célra megfelelőnek találták.
Hogy milyen szakokat indítanának ősztől, az csak ezután fog véglegesítődni, figyelembe véve a város oktatási stratégiáját és a helyi igényeket. Eddig a menedzsment, a pedagógia, a mezőgazdaság, az egészségügy, valamint a testnevelő tanárképző szakok kerültek szóba.
prima-radio.ro
Erdély.ma,2014. január 20.
Újabb fordulóponthoz érkezett a Mikó-per
Január 21-én újabb tárgyalásra kerül sor a Mikó-perben, az sem kizárt, hogy végleges ítélet születik. Kató Béla református püspök nyílt levelében közös imádkozásra szólít fel.
A buzăui bíróság alapfokon három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Markó Attila parlamenti képviselőt, a restitúciós bizottság volt RMDSZ-es tagját, és Marosán Tamást, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori jogi tanácsadóját, a vád szerint jogtalanul juttatták vissza a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét a református egyháznak, hiszen az közadakozásból épült. Silviu Clim, az igazságügyi minisztérium volt tanácsadója három év felfüggesztett börtönbüntetést kapott. „Tudatában vagyunk annak, egyfelől az igazságszolgáltatás példátlanul gyáva megalkuvásait szemlélve, másfelől a mi kegyelmes Istenünk végtelen szeretetét tapasztalva, hogy a pereskedési folyamat végkimenetele bármi lehet!”, fogalmaz Kató Béla.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
Szabadság (Kolozsvár),2014. január 21.
Megvetné lábát Udvarhelyen a Sapientia
Két szak elindítását tervezi idén ősszel Székelyudvarhelyen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. A felsőoktatási intézmény a volt Spiru Haret Iskolaközpont épületegyüttesében működne, kezdetben a marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar kihelyezett tagozataként.
A székelyudvarhelyi önkormányzat és a Sapientia EMTE vezetősége immár több mint két éve folytat tárgyalásokat a felsőoktatási intézmény székelyudvarhelyi kirendeltségének létrehozása érdekében. Mint arról Bunta Levente polgármester közleményben tájékoztatott, múlt év végén Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke arról értesítette őt, hogy az intézmény 2014-es költségvetés-tervezetében több mint 250 millió forintot különített el három székelyudvarhelyi szak létrehozására. A Sapientia vezetősége megtekintette az oktatás tervezett helyszínét, amelyhez oktatási felület, bentlakás, étkezde és tornaterem is tartozik, azt pedig „meglepően jó” állapotban találták – közölte a polgármester.
Az elindítandó közt mindeddig szóba került a menedzsment-, a pedagógia, a mezőgazdasági, az egészségügyi, valamint a testnevelő tanári képzés, a végleges döntés Székelyudvarhely oktatási stratégiája, valamint az igények figyelembe vételével történik. „A jelenlegi városvezetés prioritásként kezeli a magas színvonalú felsőfokú, egyetemi szintű oktatás bővítését, megerősítését és hosszú távú fenntartását. Kiemelten fontos megteremtenünk a szerényebb anyagi körülmények között élő udvarhelyszéki fiatalok itthoni továbbtanulásának lehetőségét is” – áll a közleményben.
Összefog a MÜTF és a Sapientia
Az érintettekkel folytatott beszélgetésből kiderült: a Sapientia székelyudvarhelyi tagozatainak létrehozása nagy valószínűséggel a felsőoktatási intézmény vezetőségének a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája munkaközösségével való együttműködése révén valósul meg. A pontos részleteket még nem tudni, annyi azonban bizonyos, hogy a Sapientiának szüksége van a már régóta működő MÜTF csapatának szakértelmére, tudására – mondta el a Székelyhon.ro-nak Dávid László, a Sapientia EMTE rektora, kilátásba helyezve, hogy saját rendszerükbe is bevonnák a főiskola munkatársai közül azokat, akik vállalnák az együttműködést.
Összeolvadásról semmiképp sem lehet beszélni – az nem is volna lehetséges –, de nem osztanák meg a székelyudvarhelyi piacot, és a Sapientia EMTE más városokban kifejtett tevékenysége, illetve az udvarhelyi tagozatok kapcsán sem lehetnek átfedések. Mint elmondta, első körben két udvarhelyi szak elindítását tartja a legvalószínűbbnek, azt azonban egyelőre nem tudni, hogy a korábbiakban szóba kerültek közül melyek lesznek ezek. A tervek szerint az elindítandó szakok kiegészítenék a Sapientia eddigi programját, azzal a céllal, hogy a távoktatásnál komplexebb, gyakorlati részt is magában foglaló képzést biztosítsanak leendő udvarhelyszéki diákjaiknak. A két szak kezdetben a Sapientia marosvásárhelyi karának kihelyezett tagozataként működne, ám ha az intézmény a későbbiekben Székelyudvarhelyen is megerősödne, akár önálló kart is létrehoznának itt. A becslések szerint a két tagozaton évek múltán összesen mintegy négyszáz diák is tanulhat. Fontos régiót nyerne meg tehát a Sapientia, és a felsőoktatási intézmény hálózatos jellege is megerősödne, ha Székelyudvarhelyen is indítanának tagozatokat.
Folyamatosak a tárgyalások
Geréb László, a MÜTF Oktatási Központ ügyvezető igazgatója arról tájékoztatott, hogy tavaly júliusban részt vett egy, a magyarországi Felsőoktatásért Felelős Államtitkárság által szervezett találkozón, melyen a MÜTF és a Sapientia EMTE vezetősége az államtitkár jelenlétében arról döntött, hogy a két intézmény együttműködik a székelyudvarhelyi szakok létrehozása ügyében. Ezzel kapcsolatban a vezetők már számos alkalommal folytattak tárgyalásokat, legutóbb kedden ültek össze. „A Sapientiának is érdeke a velünk történő együttműködés, és nekünk is, hogy a rendszerükbe tartozzunk. Nem célszerű versenyhelyzetben lennünk, az a jó, ha egyeztetni tudjuk a meghirdetett képzéseket. Itt nem beszélhetünk egy kolozsvári szintű oktatási piacról, csupán pár száz hallgatóról” – jelentette ki Geréb László, hozzáfűzve, a kilátásba helyezett integrációs folyamat nem ígérkezik rövid távúnak. A tárgyalások folyamán igyekeznek egyensúlyba hozni a Székelyudvarhelyen elindítani kívánt szakokat a Sapientia másutt zajló képzéseivel, valamint a MÜTF programjával.
Bálint Kinga Katalin
Székelyhon.ro,2014. február 6.
Erdélyi látogatáson Németh Zsolt
Erdélybe érkezett szerdán Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára.
Az előzetes program szerint Németh Zsolt szerdán a kolozsvári protestáns teológiai intézetben Az egyház jövője című konferencián tartott előadást Értékek és érdekek – a keresztyén politizálás jövője címmel. A budapesti Erdélyi gyülekezet és a Reménység Szigete karitatív és kulturális központ által szervezett konferencián többek között Kató Béla erdélyi református püspök és Potyó Ferenc, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseki helynöke tartott előadást.
Csütörtökön a Bálványosi folyamat és nemzeti integráció című vitafórumon vesz részt az államtitkár. A kolozsvári Agapé szállóban tartandó fórumon a Bálványosi Nyári Szabadegyetem szenátusának alapító tagjai, Németh Zsolt és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke tartanak előadást.
Népújság (Marosvásárhely),2014. február 6.
Kisebbségi egyházak jövőképe – Konferencia Kolozsváron
Az egyházak jövője az európai társadalmak fenntarthatóságának függvényében értelmezhető, ugyanis a politika nem tud mit kezdeni az „emberi tényezővel” – jelentette ki Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára szerdán Kolozsváron, Az Egyház jövője című konferencián.
Németh Zsolt a politika és egyház szerepéről beszélt„Ha az emberek önpusztító módon élnek, ha megszűnik az emberek közötti bizalom, ha nem születnek gyerekek, ha az önzés kultúrája diadalmaskodik, lehetetlen a közösség fenntarthatóságáról gondolkodni” – hangsúlyozta a politikus.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben a keresztények magánügynek tekintették volna vallásukat, nem kerültek volna összetűzésbe a hatalommal.
Az egyház és a politika viszonya örökzöld téma, minden korban választ kellett adni rá – jelentette ki.
Az egyházi elöljáró Egyház – Politika – Egyházpolitika ma és holnap című előadásában kifejtette: nem tartja szerencsésnek az egyházpolitika kifejezést, mert az egyháznak nem célja a világi hatalom megszerzése, de ez nem jelenti azt, hogy az egyházat nem érdeklik a társadalmi kérdések.
A püspök szerint a jövő legnagyobb kérdése az egyház tagjainak csökkenése. „A gyerekvállalás az egyetlen megoldás, ez határozza meg az egyház jövőképét” – szögezte le Kató Béla.
Németh Géza egyetemi tanár előadásában arról értekezett, hogy a politikailag keresztyén Európa a múlté, az egyház kisebbségi helyzetbe került, kisközösségi keresztyén Európa van születőben. Potyó Ferenc érseki helynök szintén úgy vélte: a kisközösségek organikus rendszerének kiépítése jelenti a kiutat.
A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartott eseményen egyébként Rezi Elek, a házigazda felsőoktatási intézmény rektora köszöntötte a konferencia résztvevőit. Zalatnay István lelkész, a rendezvény főszervezője elmondta: a konferencia témája Németh Géza Miért fontos az egyházi jövőkép? című könyvéhez kapcsolódik, amelyet a szerző születésének 80. évfordulója alkalmából adott ki a magyarországi Erdélyi Gyülekezet.
A Németh Géza református lelkész – Németh Zsolt külügyi államtitkár apja – által alapított Erdélyi Gyülekezet önálló bejegyzésű egyház Magyarországon, egyházjogilag a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez tartozik.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár),2014. február 7.
Villany- és vízgázszerelőket, fodrászokat, szakácsokat képez ősztől az egyház
Villany- és vízgázszerelőket, szakácsokat és fodrászokat képeznek a 2014-2015-ös tanévtől a Kolozsvári Református Kollégium keretében induló két szakiskolai osztályban. Kató Béla református püspök az Erdélyi Református Egyházkerület minden anyagi és szellemi támogatásáról biztosította Székely Árpád iskolaigazgatót abban, hogy ez a kezdeményezés sikeres legyen, hiszen így megmenthetik a magyarságnak azokat a fiatalokat, akik eddig kénytelenek voltak románul folytatni szakirányú képzésüket.
Székely Árpád igazgató elmondta a három éves képzések beindítását többek között azért tartják fontosnak, mert – ahogy arról Kató Béla tájékoztatott – csak Kolozs megyében évente 90 magyar gyerek iratkozik be román szakiskolába, az egyháznak pedig kötelessége megállítani ezt a folyamatot.
A maszol.ro kérdéseire válaszolva Székely Árpád közölte, a bentlakást, a vallási neveltetést ugyanúgy biztosítják az ide beiratkozók számára, mint a kollégium többi diákja esetén, az ingyenes oktatásra pedig nem csak kolozsvári vagy Kolozs megyei jelentkezőket várnak majd, hanem Erdély-szerte bárkit. A román állam ösztöndíjára szintén lehet számítani.
Elhangzott, már azokkal a vállalkozókkal is tárgyalnak, akik a gyakorlati ismeretek elsajátításában segíthetnek majd, hiszen a kezdeményezés csak akkor lesz sikeres, ha a politikum, az üzleti szféra is mellé áll. Amennyiben a projekt sikeres lesz, és a pénzhiány, vagy a gyakorlati órákat felvállaló cégek rövidlátása nem akadályozza azt meg, egész Erdélyre kiterjedő hálózat építésébe is fognak a jövőben.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro,2014. február 8.
Magyar vállalkozókon is múlik a kollégiumi szakoktatás sikere
Százezer euróból tataroznák a majdani református médiaközpontot
Százezer eurót fordítanak a Luther utcában visszakapott ingatlanba tervezett református médiaközpont kialakítására, itt kapna helyet a levéltár, és múzeumot is nyitna az Erdélyi Református Egyházkerület – ismertette Kató Béla püspök a tegnapi sajtóértekezleten. Székely Árpád, a Református Kollégium igazgatója az ősszel induló hároméves szakiskolai képzésről szolgált további részletekkel: a Ferenc József Horea úti egykori Szeretetházban, a hajdani faipari líceumban tanulnak majd a víz-gáz-villanyszerelőnek, illetve szakács-pincér és fodrász-kozmetikusnak készülő magyar fiatalok.
A hiánypótló kezdeményezés sikeréhez kiemelten fontos, hogy a politikusok és vállalkozók körében egyaránt nyitott fülekre találjon, és a jövőben szívügyüknek érezzék a magyar anyanyelven szakmát tanuló fiatalok megfelelő felkészítését. Elhangzott: a hétvégén szülinapra várja hallgatóit az Agnus Rádió, amely mától egész napos adással próbálkozik.
Szabadság (Kolozsvár),2014. február 10.
Kisebbségben az egyház
A létszámbeli csökkenés az egyházak legnagyobb gondja, a keresztény közösségek ugyanakkor kisebbségbe kerültek Európában – hangzott el többek között Az Egyház jövője című kolozsvári konferencián.
A szerdai rendezvényen az előadók Németh Géza néhai református lelkésznek, az Erdélyi Gyülekezet alapítójának gondolatai alapján vázolták az egyház jövőképét. A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartott rendezvényen Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke kifejtette: duplán kisebbségi helyzetben – nemzeti és vallási kisebbségben – vannak az erdélyi magyar egyházak.
A legnagyobb kérdés, amelyre választ kell adni, az az egyháztagok létszámcsökkenése, melyre csak a családok gyerekvállalása jelenthet megoldást. „Az egyházi jövőkép nem rózsás" – mutatott rá előadásában dr. Adorjáni Zoltán, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dékánja is.
Dr. Németh Géza egyetemi tanár arról értekezett, hogy a kereszténység Európában politikai értelemben kisebbségi helyzetben van. Kisközösségi keresztyén Európa van születőben, amely már nem politikai hátszéllel működik, mutatott rá az előadó. Egy magyarországi felmérés eredményeit ismertetve elmondta: a magyar református egyház 1301 gyülekezetét kérdezték meg arról, hogy hogyan látják önmagukat, az egyházat, valamint az egyházi intézményeket, a kérdőívre azonban csak 207 gyülekezettől érkezett válasz.
Németh Géza kifejtette: a magyarországi egyházak gyülekezeteinek többsége vegetál, hiányzik a bizalom, az egyházi testületeknek nincs tekintélye. „Az intézmény mint a gyülekezet kinyújtott karja elv nem érvényesül, a rosszul működő intézmények hiteltelenítik az egyházat" – fogalmazta meg észrevételeit Németh Géza.
Egyház és a politika
Kató Béla az egyház és politika viszonyáról beszélve hangsúlyozta: az egyház nem politizálni, hanem szolgálni akar, nem szereplője, hanem partnere a politikának. Hangsúlyozta, nem tartja szerencsésnek az egyházpolitika kifejezést, mert az egyháznak nem célja a világi hatalom megszerzése. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyházat nem érdeklik a társadalmi kérdések.
Kató Béla leszögezte: az egyháznak a nép, a közösség érdekeit kell képviselnie, ki kell mondania álláspontját, és ehhez kell keresnie politikai partnereket. A püspök szerint az egyháznak figyelembe kell vennie az erdélyi kisebbségi helyzetből fakadó adottságokat, ezért azt is szem előtt kell tartania, hogy a politikai versenytársak közül melyiknél látja nagyobb esélyét az általa képviselt értékek érvényesítésének.
Az egyháznak a politikába való beavatkozása nem mindig veszélytelen, a kommunista diktatúrában börtön is járhatott érte, emlékeztetett az előadó, azonban hozzátette: a társadalmi kérdésekre van keresztény válasz. Az egyháznak a saját véleményét kell képviselnie, hiszen sok politikai döntésnek van egyházi összefüggése, vélte a püspök. „Nem mondhatjuk azt, hogy semmi közünk a politikához, mindig kell legyen válaszunk" – jelentette ki Kató Béla. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a kortárs liberális felfogással szemben az egyház nem tekinti magánügynek a vallást.
„Amennyiben a keresztények magánügynek tekintették volna vallásukat, nem kerültek volna összetűzésbe a hatalommal" – emlékeztetett Kató Béla.
Különleges küldetés
Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára kifejtette: az egyház sajátos küldetése betöltésével szolgálhatja a magyar nemzet és Európa fenntarthatóságát. Mint részletezte, az egyházak jövője az európai társadalmak fenntarthatóságának függvényében értelmezhető, ugyanis a politika nem tud mit kezdeni az „emberi tényezővel".
„Ha az emberek önpusztító módon élnek, ha megszűnik az emberek közötti bizalom, ha nem születnek gyerekek, ha az önzés kultúrája diadalmaskodik, lehetetlen a közösség fenntarthatóságáról gondolkodni" – hangsúlyozta a politikus Mint részletezte, az önzés kultúrájának az eredménye az emberi kapcsolatok meggyengülése, a közösségszolgálat készségének a megszűnése is. Úgy vélte, ha az egyház „betölti különleges küldetését", akkor az emberi magatartásformákban – a politika számára hozzáférhetetlen területen – állhat be jelentős változás.
Véleménye szerint a politika feladata, hogy biztosítsa azokat a feltételeket, amelyek keretei között az egyház be tudja tölteni hivatását. Az államtitkár ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy Romániában is felgyorsul az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának ügye. „A Székely Mikó Kollégium esetében is jó lenne, ha kedvező ítélet születne, mert az megerősítené az egyházak jogbiztonságba vetett hitét" – jelentette ki a politikus.
Fontos a személyes példa
Dr. Adorjáni Zoltán, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dékánja Lelkészképzés mint jövőformálás című előadásában arról beszélt, hogy az erkölcsi nevelés legalább olyan fontos, mint az oktatás, ezért rendkívül fontos a nevelők személyes példája. Hangsúlyozta, ezért fontos a leendő lelkészek személyiségét is fejleszteni, hiszen a nevelők személyiségükkel is hatnak tanítványaikra. Dr.
Zalatnay István lelkész Változatlan és változó a keresztyén gondolkozásban című előadásában az aktuális teológiai divatiskolák tévedéseiről beszélt. Rámutatott: azok nem rosszakaratúak, de mást is akarnak, mint ami az egyház feladata.
A kolozsvári konferencia témája egyébként Németh Géza Miért fontos az egyházi jövőkép? című könyvéhez kapcsolódik, amelyet a szerző születésének 80. évfordulója alkalmából adott ki a magyarországi Erdélyi Gyülekezet. A Németh Géza református lelkész – Németh Zsolt külügyi államtitkár apja – által alapított Erdélyi Gyülekezet önálló bejegyzésű egyház Magyarországon, egyházjogilag a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez tartozik.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár),2014. február 28.
Az Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek legújabb köteteinek bemutatója
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltár és a Pokoly József Egyháztörténeti kutató műhely szervezi az Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek legújabb köteteinek bemutatóját.
Az egybegyűlteket Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke köszönti.
Ősz Sándor Előd A Görgényi Református Egyházmegye történeti névtára című könyvét dr. Buzogány Dezső egyetemi tanár ismerteti.
Tóth Levente A Sepsi Református Egyházmegye történeti névtára 1900-ig című könyvét dr. Sipos Gábor egyetemi tanár ismerteti.
Időpont és helyszín: 2014. március 3. 19 óra, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székháza, Jókai/Napoca utca 2-4. sz., I. emelet
reformatus.ro, 2014. március 13.
Egyházi örökség válaszút előtt
Sok évszázados, esetenként évezredes tapasztalat áll erdélyi magyar történelmi egyházaink mögött: biztos gazdasági hátterük a legnehezebb korokban is mentsvárat jelentett. A lélekszámban fogyatkozó egyházközségek gondja ma mégis az, hogy miként tudják jövőbe mutatóan hasznosítani az elődök által rájuk testált vagyont.
A római katolikus, református és unitárius egyház ma Erdély legnagyobb föld- és erdőbirtokosa, mégis alig akad olyan egyházközség, ahol egyházi vállalkozás keretében próbálnák hasznosítani a vagyont. Hasonlóképpen problémát jelent a peres úton visszakapott ingatlanok felújítása és haszonbérbe adása is. A jövedelmet termelő néhány egyházi vállalkozás inkább kivétel, mint sikerrecept a szociális és oktatási szerepválalláshoz.
Ennek az írásnak az ötlete Egerben, a város alatti pincelabirintusban született meg bennem. Abban a hatalmas földalatti „hálózatban”, amelyet egykoron a katolikus egyház építtetett ki ide hordva a környező szőlőhegyek kiváló nedűjét. Évszázadokon át az egri püspökségnek nemcsak a bora, hanem a hatalma is messze földön híres volt, tudatosítva az utókorban a példásan működő egyházi iskolák, kórházak és egyéb szociális intézmények biztos anyagi alapját. Egerben a szőlő és a bor, az Alföldön a kiváló minőségű termőföld, Székelyföldön pedig a rengeteg erdő jelentette az egyházi élet működésének biztonságos hátterét.
Kívülálló szemében a történelmi egyházak mesés vagyonra tettek szert az elmúlt évszázadokban. Míg a római katolikus egyház vagyonáról, a Vatikán gazdagságáról időnként találgatások jelennek meg a világsajtóban, a szerényebb múlttal és szerényebb körülmények között élő protestáns egyházak gazdasági hátterét egy-egy impozáns belvárosi épület értékével próbálják azonosítani. Román emberektől hallottam többször is, hogy Kolozsvár legnagyobb értéket jelentő belvárosi épületeit vállvetve birtokolja a római katolikus, a református és az unitárius egyház, amiből minden bizonnyal hatalmas bevételeik származnak.
A történelmi örökséggel azonosított egyházi gazdagság mögé általában nehéz bepillantani, a csillogó külső mögött azonban teljesen más kép fogad Erdélyben, mint például a Vatikánban vagy a németországi evangélikus egyházban. A kommunizmus 45 esztendeje lenullázta a történelmi magyar egyházak vagyonát, a rendszerváltás óta eltelt negyed század pedig nem volt elegendő ahhoz, hogy a szelektíven visszaszolgáltatott vagyonrészekkel biztos lábakon álló gazdasági háttér jöhessen létre. A három legjelentősebb történelmi magyar egyház – a református, a római katolikus és az unitárius egyház – képviselőinek segítségével kerestük kérdéseinkre a választ: szegény vagy gazdag a mai egyház, illetve miként tud sáfárkodni a javaival?
„A rendszerváltás nagy illúziója volt, amikor mindenki azt gondolta, hogy ott lehet folytatni az újrakezdést, ahol a második világháború után az egyház kényszerből abbahagyta. Hiú ábrándnak bizonyult” – mondja Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke (lenti képünkön). A megváltozott társadalomban, egy szekularizált világban, működő tőke és gazdasági háttér nélkül vállalkozott az egyház azokra az új feladatokra, amelyeket a ’90-es évek kihívásai közepette vártak el tőle. A történelmi magyar egyházak Erdélyben sok olyan új feladatot is felvállaltak és ellátnak, amelyek alapvetően nem egyházi funkciók: gazdálkodást segítő vagy szociális programokat igyekeztek saját struktúrájukon keresztül beindítani és működtetni, legtöbbször biztos anyagi források hiányában. Kató Béla szerint 25 évvel a rendszerváltás után a nagy kérdés az, hogy ezek az egyházi intézmények mennyire erősödtek meg, vagy mennyire ingatag ma is a jelenlétük?
Ingatlanok zátonyon
A gazdasági háttér rendszerváltás utáni rendezése az eredeti elképzeléseknél sokkal nehezebben, és lassabban haladt – tartja a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség gazdasági vezetője, Varga Rezső. „Nehezen, gyakorta csak peres úton visszakapott épületeink teljesen lelakottak, lepusztultak, általános felújításra szorulnak. Többségükben iskolák vagy szociális intézmények működtek a két világháború között, évtizedek óta nem javították őket, így elképzelhető, mennyibe kerül a tatarozásuk” – vázolja a helyzetet a gyulafehérvári egyházi elöljáró. Hasonló állapotokról beszél a református egyház püspöke is: a néhány visszakapott kollégiumot a föld- és erdőterületek, illetve a járulékos gazdasági épületek nélkül, „csupaszon” vehette birtokába az egyház. Működőképessé tételük volt az elmúlt 25 esztendő legnagyobb kihívása. A néhány templomra és kollégiumra elnyert uniós pályázatokból származó finanszírozás a valós szükségletek töredéke: Kató szerint nem létező pénzükből folyamatosan az ingatlanokra költenek.
Mindhárom erdélyi magyar történelmi egyház a zömében bérházként visszakapott egykori épületeiket csak a nagyvárosokban tudják olyan áron bérbe adni, hogy abból jövedelmük származzon. Ilyen vagyonnal Kolozsváron és Gyulafehérváron rendelkeznek, és kisebb, hasznosítható épületekkel Nagyváradon, Szatmárnémetiben vagy a székelyföldi városokban. Bérleményekből származó fő bevételi forrással mindhárom egyház csak Kolozsváron számolhat, a kincses városban visszakapott ingatlanok azonban sok millió eurós beruházásra szorulnak.
„A kolozsvári többszintes, belvárosi Metropol épület teljes egészében egyházi tulajdon volt az államosítás előtt. A mintegy ötven lakásból álló épületegyüttesben hét lakrészt és a kereskedelmi célokra bérbe adható földszinti részt kaptuk vissza. Sürgősen javítani kellene az épületet, de az ott lakóknak nincs rá pénzük, az egyház pedig nem tudja magára vállalni a teljes felújítást” – magyarázza Kató Béla. Egy-egy hasonló épület több millió eurót is felemésztő teljes felújításának költségei bérleti díjakból 20 év alatt sem térülnek meg, felújítás nélkül viszont képtelenség reális árat fizető bérlőt találni. Ezek az ingatlanok tehát inkább viszik a pénzt, mint hozzák.
Némileg jobb helyzetben van a római katolikus és az unitárius egyház. Az unitárius püspökség néhány olyan üzlethelyiséggel, és irodának kiadható épülettel rendelkezik Kolozsvár belvárosában, amelyek a 2009-ben kirobbant gazdasági válság előtti években jelentős bevételt eredményeztek. „A püspökség négy-öt, piaci áron bérbe adható kolozsvári ingatlannal rendelkezik, ezek jelentik a fő bevételi forrásunkat” – magyarázza Dácz Tibor, az Unitárius Püspökség gazdasági tanácsosa. Míg 2009-ig az volt a fő szempont, hogy magyar vállalkozó legyen a bérlő – bőven akadt jelentkező, volt kiből válogatni –, ma annak is örülnek, ha a néhány évvel ezelőtti bérleti díjak feléért találnak valakit. A nagy cégeket részesítenék előnyben, amelyek több garanciát jelenthetnek arra, hogy egyik napról a másikra nem húzzák le a rolót, de ez az egykori szempont is ma már illúzió. Akárcsak más bérbeadó, az egyház is kárral maradt az elmúlt években a cégek csődbe jutása nyomán, akiktől bírósági úton sem lehet behajtani a bérleti díjakat. Közös üzletpolitika, hogy ha jóval olcsóbb áron is, de bérlőt kell találni a kiadható ingatlanok számára.
Földalapú támogatásból élnek
Ma Erdélyben az egyházak a legnagyobb szántóföld-, legelő-, kaszáló- és erdőtulajdonosok. A falusi közösségek megváltozott életformája, a mezőgazdálkodásból származó alacsony jövedelem a magyarázata annak, hogy az egyházközségek, illetve a püspökségek bevételeiben nem számottevő tétel a mezőgazdasági tevékenységekből származó jövedelem. Dácz Tibor nem ismer olyan gyülekezetet a 125 egyházközségből álló erdélyi unitárius egyházban, ahol maga az egyházközség foglalkozna gazdálkodással, pedig a visszakapott egyházi birtokok falvanként a néhány hektáros területnagyságtól több száz hektárig terjednek. „Ahol lehetőség van rá, a földeket egy-egy helyi társulásnak adják haszonbérbe, vagy egyházhoz közeli gazda dolgozza meg. A földekért járó hektáronkénti földalapú támogatás viszont az egyházat illeti meg, kisebb gyülekezetek esetében ez fontos bevételi forrás” – összegzi az unitárius egyház gazdasági igazgatója.
Az Erdélyi Református Egyházkerület mintegy 600 gyülekezetében is az egyházi földek és kaszálók után származó egyetlen reális jövedelem az uniós területalapú támogatás, amit az egyház közvetlenül ugyan nem igényelhet, de a földjeit használó hívei befizetik azt a gyülekezet kasszájába, kiegészítve vele az egyháztagok egyházfenntartási járulékát.
Nagy erdő hoz jövedelmet
Az 1991-ben elfogadott első földtörvény még 10 hektárban határozta meg a visszaszolgáltatható mezőgazdasági és erdőterületek nagyságát, a későbbi módosítások, illetve az idevágó új jogszabályok az egyházak esetében is eltörölték a visszaigényelhető mezőgazdasági területek felső határát. A nehézkesen induló, hosszú éveken át tartó erdőrestitúció ma már egyértelműen pozitív hozadékaként az egyházi erdők és földek legalább 85 százaléka került vissza a jogos tulajdonosokhoz. Dácz Tibor szerint azonban itt is a nagy számok törvénye érvényesül: az erdőgazdálkodásból annak a gyülekezetnek származhat jelentősebb jövedelme, ahol száz hektárt maghaladó erdőterület került birtokba. A 15-20 hektáros egyházi erdő tűzifát biztosít az egyházközség számára, és 4-5 évente akár 10-15 ezer lej jövedelmet termelhet, de ennél többet elvárni nem lehet.
A gyülekezeti erdők minősége jelentős mértékben függ attól, hogy a visszaszolgáltatásban partner volt-e a helyi önkormányzat. Ahol a helyi községi vezetők magyarok, nagyobb arányban jutott jó minőségű erdőhöz az egyház, szemben az olyan településekkel, ahol a visszakapott erdők többsége már meg volt csonkítva. A jó erdőt meg lehet őrizni – a kilencvenes évek tömeges erdőirtása már a múlté –, legfentebb kisebb lopások történnek, amit az erdészeti kerületnek kötelessége megtéríteni. Néhány egyházközség viszont a letarolt erdőkkel pórul járt, hiszen 30-40 éves fákból alig van mit vágni – a kitermelhető tölgy- vagy bükkerdőnek legalább 70-80 évesnek kell lennie. Hogy mennyire függ az erdő minőségétől a jövedelmezőség, jól bizonyítja az Unitárius Püspökségnek a Kolozsvár közelében visszakapott 260 hektárnyi erdeje, amely öt éven át csak vitte a pénzt, jövedelmet viszont nem hozott. Az üzemterv szerinti néhány hektáros tarvágással tavaly tettek szert az első bevételekre.
Erkölcs és kockázat
A 45 év kommunizmus nemcsak egyházi vagyont kobzott el, hanem az emberi tudatot is alaposan átformálta. Ezzel hozható összefüggésbe az a szomorú felfedezés, miszerint az előző évszázadok gazdálkodó, a kor követelményei szerint vállalkozó egyház helyett ma egy gazdaságilag sokkal kiszolgáltatottabb egyház keresi a továbblépés lehetőségeit. Az egyházközségekben indult egyházi vállalkozások általában rosszul sültek el, a gyülekezet tagjai között háborúskodást, nézeteltéréseket okoztak, ezért az egyház vezetősége nem bátorítja az egyházi keretben létesített helyi cégek működését. Kató Béla ezt azzal magyarázza: a közösség nem arra való, hogy vállalkozást vezessen. Ez vállalkozó szellemű emberek feladata, akinek ehhez tehetsége van, az általában létrehozza saját vállalkozását. A farmgazdálkodással, gépparkkal, tejgyárral, sajtfeldolgozással vagy pékséggel próbálkozó egyházközségek cégei sorra megbuktak. A püspökség ezért azt szorgalmazza, hogy amely gyülekezetnek hasznosítható vagyona van, inkább adja bérbe, és az abból származó jövedelmet használja. Kevesebb kockázattal jár, kisebb, de biztosabb jövedelmet ígér.
Dácz Tibor szerint nehéz nyereségessé tenni egy egyházi kötődésű céget. Egy vállalkozás vezetése egyrészt más erkölcsi normák szerint működik, másrészt bizonyos kereteken túl az egyház nem kockáztathatja a közösség vagyonát. Az egyházi vállalkozásoknak kiszámíthatónak kell lennie: egy étkezde, kisvendéglő, panzió még megfelel a célnak, nagyobb befektetéstől azonban ódzkodnak a tanácsok. Azzal viszont a szakember is egyetért, hogy e vállalkozás célja is a profittermelés: ahol működő, életképes cégek maradtak fenn, ilyen szempontok szerint üzemelnek. Az unitárius egyház korszerű konyhából, iskolai étkezdéből, kisvendéglőből és catering-szolgáltatásból álló, mintegy húsz embert foglalkoztató kft.-je is ilyen meggondolásból alakult 2010-ben. Mintegy ötszáz menüt állítanak elő naponta saját iskolájuk és más iskolák diákjai számára. Azon túl, hogy fontos közösségi célt szolgál, ma már közelebb áll a profittermeléshez, mint induláskor. Hasonló meggondolásból működteti a római katolikus egyház a kolozsvári Agape vendéglátó központot, amelyben önkiszolgáló és à la carte éttermek, valamint szálloda üzemel. Kisebb méretű, de hasonló célt szolgáló egyházi étkezde működik Marosvásárhelyen is.
Erdélyben kissé szokatlannak mondható a református egyház nyugdíjintézete által finanszírozott két székelyföldi törpe vízi erőmű felépítése és üzemeltetése: a Madarasi Hargitán, Szentkeresztbányánál és az Úz völgyében megejtett beruházás, a püspök szerint nem túl nagy befektetés, de jól követhető és biztos jövedelmet ígér. És ezzel nagyjából le is zárul a pozitívnak mondható egyházi vállalkozási példák sora: működésük inkább egyedi jelenségként értékelhető, mint általánosan elfogadott, gazdasági receptként.
Erdély legnagyobb egyházi közösségében, az Erdélyi Református Egyházkerületben működő vendégházak, iskolai vagy egyéb étkezdék, ifjúsági központok profitot ugyan nem termelnek, de jórészt önfenntartók. A római katolikus egyház szociális szerepvállalása folyamatos forráshiánnyal küszködik. „Az állami költségvetésből származó támogatások lefaragása igen érzékenyen érinti Erdélyszerte a több száz beteg ellátását. A kieső pénzt külföldre küldött segélykérésekkel próbáljuk pótolni. Az egyháznak belső erőforrások már nem állnak rendelkezésére” – mondja Varga Rezső.
Szórványmentés
Az erdélyi magyarság hihetetlen ütemű fogyásának legbiztosabb jele a gyülekezetek elöregedése és elnéptelenedése. A következő 10-20 év során a történelmi magyar egyházak legnagyobb kihívása fenntartani a lelkipásztori állást olyan gyülekezetekben is, ahol a hívek létszáma a kritikus határ alá esik. Ez a katolikus, a református és az unitárius egyházvezetőség számára egyformán gondot jelent. A lelkészi és más egyházi alkalmazottak fizetésének alapját jelentő, minimálbér nagyságú állami támogatást a legkisebb gyülekezetekben nem képesek megfelelő mértékben pótolni. Gazdaságilag biztos lábakon álló, erős egyház kellene ahhoz, hogy az elszórványosodó erdélyi magyar gyülekezetek alá egyféle „szociális hálót” tartson. A hívek adományaiból és az egyházi birtokokból évszázadokon át önfenntartó történelmi magyar egyházaink új gondokkal szembesülnek.
Nyugati példák
A fejlett nyugati államokban – Németországban és Ausztriában például – az állami adókkal és illetékekkel begyűjtött egyházfenntartói támogatás rendszere széleskörű anyagi biztonságot jelent az egyházközségek számára, azonban az egyház intézménye az állammal szemben nem élvez akkora autonómiát, mint Erdélyben. A német állam a lelkészi fizetés folyósítását legalább 1700 egyháztaghoz köti, kisebb egyházközségek csak közösen vállalhatják a lelkészi állás és más egyházi alkalmazottak fenntartását. A német egyházi rendszer stabil és kiszámítható, de a gyülekezetek szekularizációs- és népességfogyása ott is számottevő. A fenntarthatatlan templomokat eladják, sok gyülekezetet pedig összevonnak.
Egyházi elöljáróink szerint sokkal több pénz jut templomok, egyházi műemléképületek felújítására: az állam által finanszírozott programok lebonyolításába sok civil szervezet is bekapcsolódik, az egyház teherviselése ott az erdélyinél kiegyensúlyozottabb. A gyülekezeti vagyonból származó bevételeket erre szakosodott pénzügyi alapokban őrzik, amelyek hosszabb távú biztonságot jelentenek az egyházközségek számára.
A legnagyobb probléma a szórványkérdés: miként lehetne a legnehezebb helyzetben levő gyülekezeteknek anyagi támogatást nyújtani? Jelenleg például 70–80 katolikus plébánia van kritikus helyzetben, de a dél-erdélyi szórvány – amely negyedszázad alatt elveszítette lakossága felét – egyre inkább terjed Erdély más vidékei fele.
„Száz évvel ezelőtt Szász Domokos püspök azt írta évi jelentésében, hogy hatezer fővel nőttünk. Én minden évben azt írom le, hogy hatezerrel csökkentünk. Ez azt hozza magával, hogy bizonyos területekről óhatatlanul ki fogunk vonulni” – villant fel Kató Béla püspök szomorú jövőképet. Folyamatos lélekszámveszteség mellett az egyház jövőjét csak őszinte helyzetelemzéssel lehet kezelni. A közösség nem fogja elbírni, ha egy templomot, egy lelkipásztort nem ötszáz, hanem ötven embernek kell eltartania. A Szászföld példája a magyar szórvány számára is elriasztó. „A kárpát-medencei magyarságnak, de egész Európa megmaradásának az a gyökere, hogy képes-e áttörést elérni a gyerekvállalás terén? Ha nem, erre a földre idegenek fognak jönni. Mi is megéltük ezt az állapotot ezer évvel ezelőtt, amikor elnéptelenedett, üres helyre telepedtünk le. Az európai civilizáció, az egykézés, az önző életmód ezt a jövőt tartogatja az egész kontinens számára. Iskoláink és templomaink csak akkor maradnak fenn, ha az erdélyi magyarságnak lesz megfelelő utánpótlása” – fogalmaz Kató Béla. A jövőt csak egy számbelileg megerősödő egyház biztosíthatja: a hiányzó lélekszámot semmilyen gazdasági csodával nem lehet pótolni.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár),2014. március 31.
A határok fölötti nemzetegyesítés folytatására szavazott Toró T. Tibor - A határokon átívelő, határmódosítás nélküli nemzetegyesítés politikájának a folytatására szavazott hétfőn Magyarország kolozsvári főkonzulátusán Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, aki levélszavazata leadása után rögtönzött sajtótájékoztatót tartott.
Toró T. Tibor azt ajánlotta az erdélyi magyar szavazóknak, hogy mindenképpen Magyarország külképviseleteire juttassák el a szavazataikat. Azok a levélszavazatok ugyanis, amelyeket ezután kívánnak postázni, nem biztos, hogy időben eljutnak a Nemzeti Választási Irodához.
Az EMNP elnöke elmondta, tudatában van annak, hogy nem az erdélyi magyarok szavazatai fogják meghatározni az Országgyűlés összetételét, de ennek ellenére fontosnak tartotta, hogy mindenki éljen a szavazás jogával, aki felvételt nyert a választói névjegyzékbe.
"Így tudjuk bizonyítani, hogy közjogilag is egy a nemzet, és összenőtt, ami összetartozott" - jelentette ki Toró. Hozzátette, az EMNP szimpatizánsai a szavazatukkal igazolhatják, hogy jó úton jár a magyar kormány. "A garanciát Orbán Viktorban és a Fideszben látjuk, hogy tovább haladjanak azon az úton, amelyiken elindultak" - jelentette ki az EMNP elnöke.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a hét végén felhívásban kérte híveit, éljenek a választás lehetőségével. "Az Erdélyi Református Egyházkerület arra buzdítja minden olyan kettős állampolgársággal rendelkező, és a választásokon regisztrált gyülekezeti tagját, hogy vegyen részt az április 6-i szavazáson, és lelkiismerete szerint szavazzon arra a pártra, amelyik számára a legszimpatikusabb" - áll az MTI-hez is eljuttatott dokumentumban.
Gazda Árpád
(MTI)2014. április 1.
Református gazdasági útkeresés
A Bethlen Gábor idejében anyagilag megalapozott erdélyi református egyház az 1989-es rendszerváltás után – a többi történelmi magyar egyházhoz hasonlóan – ott akarta folytatni, ahol államosításkor abbahagyta. Azonban Kató Béla református püspök szerint ez hiú ábrándnak bizonyult.
Visszakapott erdő- és mezőgazdasági területeivel magyar egyházaink Erdély legjelentősebb földbirtokosai. A két világháború közötti mezőgazdasági vagyon mintegy 80 százalékának visszaszerzésével és az egyházi ingatlanok részleges restitúcióival, úgy tűnhet, az egyház anyagilag ismét megszilárdul. A mesésnek tűnő vagyon azonban más valóságot rejt.
„A rendszerváltás nagy illúziója az volt, amikor azt gondoltuk, hogy gazdaságilag mindent ott lehet folytatni, ahol a II. világháború után az egyház kényszerből abbahagyta. Ez hiú ábrándnak bizonyult” – magyarázza Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.
A gyülekezetek rendszerváltás utáni gazdasági hátterét boncolgató beszélgetésünkből kiderül: az egyház egy megváltozott társadalomban, egy szekularizált világban működő tőke és gazdasági háttér nélkül vállalkozott azokra a feladatokra, amelyet a 90-es évek kihívásai közepette vártak el tőle.
Számos olyan, önként vállalt kötelezettségnek tett eleget, amelyek alapvetően nem egyházi funkciók: a földművelést segítő vagy a legkülönfélébb szociális programokat saját struktúráján keresztül indította el, és működteti ma is, gyakorta a biztos anyagi források hiányának kockázatával. Kató Béla szerint 25 évvel a rendszerváltás után a nagy kérdés az, hogy az egyházi intézmények mennyire erősödtek meg, illetve jelenlétük mennyire ingatag.
Az egyházi vagyon útja
Az erdélyi református egyház anyagi alapjait Bethlen Gábor fejedelem korában szilárdította meg: a de facto államegyházként elkönyvelt erdélyi protestáns egyház olyan birtokokat kapott, amelyek biztos hátteret jelentettek a már meglévő, vagy akkor alakuló intézményei, elsősorban iskolái számára.
A Habsburg-uralom az előjogokat ugyan korlátozta, azonban a hívek adományozása folytán a református egyház is folyamatosan gyarapodott. A 19. századra szolid gazdasági háttérrel rendelkező protestáns egyháznak az 1867-es kiegyezés után lehetővé tették, hogy ingatlanokat vásároljon: a restitúció során az erdélyi városainkban visszaszerzett nagy értékű épületek egy része így került a 19. század végén az egyház tulajdonába.
Az addig gazdaságilag gyarapodó és intézményeit önfenntartó módon működtető erdélyi református egyház első nagy érvágása volt a trianoni impériumváltás: az új román állam önkényes módon birtok-kisajátításokkal kurtította meg a magyar felekezetek vagyonát. Az arányokra Kató Béla püspök az illyefalvi példát hozza fel: a helyi gyülekezet mintegy 50 holdnyi szántóföldjéből 15 holdat sajátítottak ki a megalakuló román ortodox egyház számára.
Hasonló méretű kisajátítások Erdély sok településén voltak, ennek ellenére a két világháború között az egyházi vagyon jelentős része megmaradt. A Kós Károlyék által felélesztett erdélyi magyar közösségek két dologtól féltek: a balkanizálódástól és az elszegényedéstől. Ennek megakadályozása késztette erős önszerveződésre a magyar közösséget: az egyesületek, szövetkezetek sűrű hálójából az egyház is kivette részét. A magyarság számára hátrányos politikai, társadalmi és gazdasági körülmények ellenére az egyházi vagyon gyarapodott.
Ennek vetett véget a kommunista rendszer megszilárdulásával beköszöntött államosítás: a református egyház minden vagyonát, minden iskoláját elveszítette. Egyedül a kolozsvári teológiai intézetet tarthatta meg, de azt is átalakították a protestáns egyházak közös teológiájává. Az államosított egyházi vagyon fejében úgynevezett államsegélyt hagytak jóvá: miután semmilyen birtoka nem volt, a román állam az államsegéllyel tartotta sakkban az egyházat.
Az egyetlen biztos bevételi forrás a gyülekezeti tagok önkéntes adománya maradt. Ritka példaként említhető az a háromszéki eset, amikor az egykori kézdi rajonban, a rajoni párttitkár helyi rendeletben határozta el, hogy a gyülekezeteknek meg kell hagyni 2,5 hektár mezőgazdasági területet. Ez főleg a nyolcvanas évekre bírt nagy jelentőséggel, hiszen a helyi egyházi közösség számára komoly jövedelemforrást hozott.
Megváltozott lelkészi életpálya
A földműves társadalomban az egyház gazdasági háttere a mezőgazdasági terület volt. A lelkészek gazdálkodtak, és ezzel egészítették ki a hívek adományát. Amikor még a hívek többsége a földből élt meg, egy 10 hektáros – legtöbbször a közösség által, kalákában megművelt szántóterület – igen jelentős bevételt hozott. Az öt-hat gyereket felnevelő református lelkészek gazdálkodásból származó bevételeit a korabeli világ privilegizált jövedelemnek tekintette.
A Bethlen Gábor által megfogalmazott lelkészi életpályamodell nemcsak a lelkész, hanem az utódok számára is nemesi rangot jelentett, így nem véletlen, hogy a korabeli pályaválasztás szempontjából ez nagy felhajtóerőt biztosított. A fizetés és megbecsültség miatt sok fiatalember vágyott erre a státusra.
Ezt az évszázados életpályamodellt törte derékba a kommunizmus, hiszen nemcsak a privilegizált szerep ért véget, hanem a lelkipásztor eleve üldözött lett. A megváltozott körülmények között nemcsak az egyházi vagyon úszott el, hanem az egyház és lelkész megítélése is átalakult, a rendszerváltás pedig nem tudta jóvátenni a 45 évnyi kommunizmus tudatbeli és anyagi pusztításait.
Visszakapott vagyon jövedelem nélkül
A hagyományosan nagy értéket képviselő egyházi birtokrendszer 1990 utáni restitúciója az ország megváltozott gazdasági körülményei okán ma már nem jelent komoly jövedelmet. A nyomott árak miatt a hagyományosan, befektetések nélkül folytatott mezőgazdasági termelésből számottevő haszon nem származik.
„A gyülekezetek többségében egy átlagos, tízhektáros termőterület jövedelme a napi kiadásokba pótolhat be, de ez a bevétel ma már nem elegendő sem javításra, sem építkezésre” – magyarázza Kató Béla. A megművelt termőföldből származó egyetlen biztos jövedelem a földalapú támogatás.
Míg a gyülekezetek többsége az elmúlt negyedszázadban visszakapta birtokait, a református kollégiumok fenntartását szolgáló egykori birtokok (erdők, szántóföldek és kaszálók) és az azt kiegészítő gazdasági épületek az állam tulajdonában maradtak. A csupaszon visszaszolgáltatott iskolaépületekben az utóbbi 50–70 évben nem végezték el a szükséges javításokat, ezek költségei az egyházat terhelik.
Egyetlen jövedelemforrásnak ígérkezik az erdélyi nagyvárosokban visszakapott bérházak bérbeadása, valójában azonban ezek is viszik a pénzt. Példaként a püspök a kolozsvári Metropol épületet említi: az egykoron egyházi tulajdonú belvárosi ingatlan 50 lakásából mindössze hetet sikerült visszaszerezni, illetve a kereskedelmi célokra kiadható földszinti üzlethelyiségeket.
Noha a teljes épület óriási értéket képvisel, a vissza nem szolgáltatott lakrészekért az egyház semmiféle kárpótlást nem kapott. Akárcsak más esetekben, a teljes felújítás itt is több millió euróba kerülne, ezt viszont a lakók nem tudják vállalni. Felújítás nélkül pedig piaci áron nehéz bérlőt találni. Kató Béla szerint amennyiben egy visszakapott műemlék épületet az egyház saját pénzén újít fel, a bérleti díjakból húsz év alatt sem térül meg a befektetett pénz.
Az egyház másik rendszerváltás utáni nagy gondja, hogy az 1990 után létrejött egyházi vállalkozások nem bizonyultak életképesnek. A gyülekezetek által működtetett sajtgyárak, pékségek vagy mezőgazdasági vállalkozások nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt, és rendre megbuktak, ami haragot, vitát, bizalmatlanságot szült. A püspök szerint az egyházközségeknek nem ajánlják a vállalkozást: ki mivel rendelkezik, azt adja bérbe: ez ugyan kevesebb, de biztosabb jövedelmet ígér.
Minden baj oka: a létszámcsökkenés
„Száz évvel ezelőtt Szász Domokos püspök jelentésében azt írta, hogy 6 ezer fővel nőtt az erdélyi református egyház. Én azt írom, hogy minden évben legalább hatezerrel csökkentünk” – magyarázza minden baj fő okát Kató Béla. A csökkenő lélekszám miatt a közel 600 gyülekezet felénél komoly anyagi gondok jelentkeznek. Ezt a súlyosbodó emberhiányt semmilyen gazdasági csodarecepttel nem lehet pótolni.
„A Kárpát-medencei, és ezen belül az erdélyi magyarság megmaradásáénak az a gyökere, hogy képes-e áttörést elérni a gyerekvállalás terén. Bármilyen oktatási, kulturális és gazdasági stratégiát csak erre lehet alapozni” – fogalmaz zárógondolatként Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.
Makkay József. Krónika (Kolozsvár)