udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
726
találat
lapozás: 1-30 ... 331-360 | 361-390 | 391-420 ... 721-726
Névmutató:
Szabó Zoltán
2006. július 18.
Az ÚMSZ eljuttatta a Civic Media Egyesülethez azon személyek listáját, akik a romániai magyar írott sajtóban vezető szerepet töltenek be, s ekként a romániai magyar közvélemény formálóinak tekinthetők; a lista a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Bizottsághoz(CNSAS) kerül. Az ÚMSZ ezáltal csatlakozott a kezdeményezéshez, amely a romániai sajtó és civil szféra átvilágítását tűzte ki célul. A Civic Media eddig benyújtott névsorában az országos román napilapok, televíziók és rádiók, hírügynökségek főszerkesztői és helyetteseik szerepelnek. A MÚRE elnöke, Ambrus Attila üdvözölte a kezdeményezést. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke örömmel fogadta az átvilágítás hírét. Kiadvány/Újságíró neve/ Tisztsége: A Hét/Parászka Boróka/felelős szerkesztő; Bányavidéki Új Szó/Soltz Anna/igazgató és Szilveszter Mária/ főszerkesztő; Bihari Napló/George Catuneanu/igazgató és Rais W. István/főszerkesztő; Brassói Lapok/Ambrus Attila/főszerkesztő; Erdélyi Napló/Makkay József/főszerkesztő és Szentes Szidóni/főszerkesztő-helyettes; Erdélyi Riport/Szűcs László/főszerkesztő és Stanik István/felelős kiadó; Európai Idő/Horváth Alpár Szilamér/főszerkesztő; Gyergyói Kisújság Ábrahám Imre/főszerkesztő és Balázs Katalin/főszerkesztő-helyettes; Hargita Népe/Sarány István/főszerkesztő és Hecser Zoltán/felelős kiadó; Háromszék/Farkas Árpád/főszerkesztő és Torma Sándor/főszerkesztő-helyettes, Magyari Lajos, Sylvester Lajos/rendszeresen közlő publicisták, elemzők; Heti Új Szó/Graur János/főszerkesztő; Korunk/Kántor Lajos/főszerkesztő és Horváth Andor/főszerkesztő-helyettes; Krónika Csinta Samu/felelős szerkesztő, Gazda Árpád/vezető szerkesztő, Rostás Szabolcs/vezető szerkesztő és Bakk Miklós/főmunkatárs; Látó/Gálfalvi György/főszerkesztő és Kovács András Ferenc/főszerkesztő-helyettes; Népújság/Makkai János/főszerkesztő és Nagy Miklós Kund/főszerkesztő-helyettes; Nyugati Jelen/Böszörményi Zoltán/főszerkesztő és Jámbor Gyula/főszerkesztő-helyettes; Polgári Élet/Zsidó Ferenc/főszerkesztő; Reggeli Újság/Dénes László/főszerkesztő; Szabadság/Kerekes Edit/főszerkesztő-helyettes és Tibori Szabó Zoltán/publicista; Szatmári Friss Újság/Elek Anikó/főszerkesztő; Szatmári Magyar Hírlap/Princz Csaba/lapigazgató, Veres István/főszerkesztő és Benedek Ildikó/főszerkesztő-helyettes; Székely Hírmondó/Kocsis Cecília/főszerkesztő és Willman Walter/főszerkesztő-helyettes; Udvarhelyi Híradó/Jakab Árpád/főszerkesztő; Új Kelet/Péter Csaba/főszerkesztő és Barabás Orsolya/felelős szerkesztő; Új Magyar Szó/Stanik István/lapigazgató, Salamon Márton László/felelős szerkesztő, Bércesi Tünde/vezető szerkesztő, Ágoston Hugó/vezető publicista, Bíró Béla, Lokodi Imre/rendszeresen közlő publicisták, elemzők, Simon Judit, Székedi Ferenc; MÚRE/Karácsonyi Zsigmond/ügyvezető elnök, Szűcs László/írott sajtó alelnök, Csép Sándor/audiovizuális alelnök, Rácz Éva/szakmai oktatási biz., Hecser Zoltán/sajtójog-érdekvédelmi biz., Kacsó Sándor/médiapolitikai biz., László Edit/szoc. tagságkezelő biz., Bálint Zsombor/gazdasági biz. A Civic Media Egyesület elektronikus levelet kapott többek közt a Krónika napilap egyik munkatársának e-mail címéről, amelyek feladója a következők átvilágítását javasolja: Stanik István, Szűcs László, Simon Judit (Új Magyar Szó), Makkai János (Népújság), Ferencz Imre (Hargita Népe), Farkas Árpád, Magyari Lajos (Háromszék). /Cseke Péter Tamás: Az Új Magyar Szó csatlakozott a Civic Media Egyesület kezdeményezéséhez. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./2006. július 21.
Meghalt 94 éves korában Raoul Sorban, az egyik legnagyobb erdélyi magyargyűlölő. Az általa életében előszeretettel hangoztatott hazugságok holtában is elkísérték. A rádió egyik híre szerint „több ezer észak-erdélyi zsidó megmentője volt”. Szintén a rádió közölte a Nagy-Románia Párt részvétnyilvánítását, amely szerint Sorban „15 ezer zsidót mentett meg a haláltól”. Ez azonban nem igaz, egyetlen zsidó sem köszönhette neki a megmenekülését. Élete utolsó éveiben derült ki, hogy Dragomir fedőnévvel több részletes besúgást írt a Szekuritáténak Tudor Bugnariuról, aki barátjának hitte, s aki a második világháború után a börtönből is segítette. Miután 1940–1944 között a kolozsvári egyetemen Felvinczi Takács Zoltán művészettörténész professzor tanársegédje volt, a kommunizmus idején, majd 1990 után is, Sorban egymás után ontotta magából a „magyar irredentizmust leleplező” könyveit. Annyira elfogulttá tette a gyűlölet, hogy az általa összeállított „irredenták” között Kányádi Sándor is szerepelt, méghozzá a máramarosi jiddis költészet magyarra fordításáért. 1990 után előbb a kommunista párttal kacsingatott, majd Funar jóbarátja lett, és végül belépett a Nagy-Románia Pártba. Életében nem sikerült visszavonatni a jeruzsálemi Jad Vashem intézettel azt az Igaz Ember címet, amelyet 1978-ban szintén hazugságokra alapozva adtak neki. /Tibori Szabó Zoltán: Egy besúgó halálára. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 21./2006. augusztus 12.
Székely Szabó Zoltán szerkesztésében megjelent a bécsi Europa-Club 13. évkönyve Közszolgálatban címmel. A kötet törzsanyagát Teleki Pál emlékezete és a Csokonai Vitéz Mihály halálának 200. évfordulójára szervezett előadóműsor anyaga alkotja. A Teleki-tanulmányok szerzői: Bakos István (Teleki Pál, a nemzetnevelő államférfi élete és utóélete) és dr. Kubassek János (Teleki Pál, a földrajztudós). Ezeket a műveket az teszi izgalmassá, hogy Teleki Pál Budapestről való száműzetésének eredményeként, miután a magyar fővárosból kitiltott szobrát csak Balatonbogláron lehetett felállítani, Bécsben kell a 20. század egyik legjelentősebb magyar személyiségének érdemeiről szólni, írta Sylvester Lajos. Kubassek János Teleki Pált, a tudóst a politikai földrajz nemzetközileg is jelentős művelőjét idézi, aki az első világháborút lezáró párizsi béketárgyalások bebizonyította a Kárpát-medence földrajzi, vízrajzi egységét, nemzetiségeinek egymásra utaltságát, ,,hiszen Európa szívében a Kárpátok koszorújától övezett Magyarország olyan táj, amelynek megbontása ezernyi új keletű problémát zúdíthat az ott élő emberekre”. Teleki Pál elkészíttette európai hírű ,,vörös térképét”, amelynek fő érdeme, hogy ,,a nemzetiségeket úgy ábrázolta, hogy azok arányban voltak az általuk lakott területekkel és a nemzetiségek lélekszámával”. A román térképek ugyanis félrevezető ábrázolásokat közöltek. A ritkán lakott hegyvidéki területeket túlsúlyban lévő nemzetiségi területekként tüntették fel, s így a sűrűbben lakott magyar települések kis foltokká zsugorodtak a nagy román népességi tengerhez képest. Teleki térképe reálisan ábrázolta a nemzetiségi arányokat, térképének és tanulmányainak döntő szerepük volt az első és a második bécsi döntés előkészítésében, amely a túlsúlyban magyarok által lakott területek visszacsatolásával enyhítette a magyarság trianoni traumáját. Bakos István Teleki Pált a 20. század nemzetnevelő államférfijaként mutatta be, akinek emberi jellemvonásai, szellemisége a korabeli magyar társadalomra rendkívüli hatással volt, s akit ,,a liberál-bolsevik politikai erők által generált médiahadjárat következtében” mélyen megalázva mellőznek hazájában, amelynek becsületéért és tisztességéért életét áldozta. Bakos ízekre szedte a Teleki ellen felhozott vádakat, és J. F. Montgomery, az egykori magyarországi amerikai nagykövet szavait idézi: ,,Magyarországon a zsidók biztonsága nagymértékben annak volt köszönhető, hogy milyen törvényeket hoztak korlátozásukra. Ezek a törvények ugyanis azt a látszatot keltették, hogy Magyarország eleget tesz a zsarnok követeléseinek, de valójában ezeknek a törvényeknek a segítségével tudott fennmaradni mint menedéket nyújtó oázis. Ha megtagadta volna, hogy bármilyen törvényt is hozzon a zsidók ellen, a zsidók tényleges biztonságának időszaka kétségtelenül sokkal gyorsabban véget ért volna, mint a valóságban”. A szerző Teleki Pál érdemei melletti érvelésébe bevonja a külföldi, elsősorban a lengyel értékeléseket, akik saját hősüknek tekintik, s akik, a mai Magyarország örök szégyenére, azt is felajánlották, hogy ha nem kell a Teleki-szobor Budapestnek, akkor menekítsék lengyel földre azt. Az ,,Europa-Club évkönyvének Teleki-tanulmányai becses módon egészítik ki A Bethlen Gábor Alapítvány negyedszázada című, ugyancsak Bakos István által összeállított kötet (Püski Kiadó, 2005) Teleki Pál-tanulmányát. /Sylvester Lajos: Egy magyar évkönyv Európában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 12./2006. augusztus 14.
Ion Iliescu volt államfő kijelentette: a Szekuritáté irattárából származó iratcsomók nyilvánosságra hozása nem tesz mást, mint rehabilitálja a Ceausescu-korszak eme intézményét és rontja a jelenlegi politikusok hitelét. A dossziék előrángatásával lejáratják a politikai élet szereplőit. Szerinte haszontalan a dossziék interneten történő közlése, ugyanis ezek az érintettek személyes életére vonatkozó részleteket is tartalmaznak. Iliescu boszorkányüldözésről beszélt. /Iliescu: manipulálnak a szekus dossziékkal. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./ Ugyancsak boszorkányüldözést említ Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója: „Valóságos boszorkányüldözés indult be Romániában a hírhedt Securitate, a kommunista titkosszolgálat levéltárának megnyitását követően.” /Tibori Szabó Zoltán: Besúgóhisztéria tört ki Romániában. = Népszabadság (Budapest), aug. 14./ Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke pedig hisztériának nevezte a napokban kirobbant botrányt, és felszólította azokat a szekustiszteket, akik nem öltek és nem loptak, hogy csatlakozzanak az általa vezetett alakulathoz. /Farcádi Botond: Sógor Csabát is szekusmúlttal vádolják. = Krónika (Kolozsvár), aug. 14./2006. augusztus 21.
Kormányhatározattal garantálja az állam azoknak a tartozásoknak a kifizetését, amelyeket a Román Kereskedelmi Bank (BCR) az egykori Bancorex Román Külkereskedelmi Bank csődbejutásakor vett át. A hír mögött hosszú történet lapul. A kilencvenes évek közepén, az Iliescu-kormányzatok idején, amikor az éves infláció meghaladta a kétszáz százalékot, s amikor a bankbetétekre évente 170–180 százalékos kamatot fizettek, az állami tulajdonban lévő Bancorex évi 15–20 százalékos kedvezményes kamatú hiteleket nyújtott. Nem mindenkinek, lista volt, azon kizárólag a korábbi rendszer kedvezményezettei kaptak helyet: pártaktivisták, katonatisztek és szekus tisztek. A szekuritátés tisztek felvették tehát az egy-két millió dollárnyi hitelt a Bancorexből, átmentek a Dacia Felix Bankhoz vagy másik bankhoz, s ott fél évre lekötötték a pénzt. A hat hónap után kapott kamatból kifizették a teljes kölcsönt, kamatokkal együtt, s még úgy is több pénzük maradt. Ezekből a pénzekből vásárolták meg aztán ugyanezek az egész nemzetgazdaságot, a nemsokára beindított privatizáció során. Elsősorban azt a listát kellene elkészíteni, amelyen valamennyi egykori szekus tiszt, illetve az ezeket irányító párt- és állami funkcionáriusok nevének kell szerepelnie. Mellette kellene közzétenni azok listáját, akik az állami bankokat lenyúlták, illetve akik a Caritas fő kedvezményezetteiként mesés összegeket kaptak. E két listából rögtön kiderülne, hogy kik is azok, akik ma Romániát irányítják. A harmadik lista az ún. rezidenseké lenne. A nyugalmazott szekus tisztek rezidensekké váltak, akik 8–10 ügynökből álló információs hálózatot működtettek, s akik időről időre összefoglaló jellegű jelentéseket készítettek feletteseiknek. A negyedik lajstromnak az ún. konspirációs lakások tulajdonosainak nevét kellene tartalmaznia. Mindezek helyett folyik a ködösítés. S ebbe a csapdába a magyarok is belesétálnak. Elfeledve, hogy a titkosszolgálatok ma is működtetik a Szekuritáté egykori „irredenta osztályát” (amelynek megszüntetését az évek során az RMDSZ a parlamentben is többször követelte, de mindhiába), s hogy a román nacionalizmus ezek kiadását még jó ideig nem teszi lehetővé. /Tibori Szabó Zoltán: A dossziék ura. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./ 2006. augusztus 30.
Románia még csak készül az uniós csatlakozásra, de négymillió romániai munkás már ma is az EU-ban dolgozik, ami egyes szakmákban munkaerőhiányhoz vezet az anyaországban. Június végén a romániai munkanélküliségi ráta 5,3 százalékra csökkent, míg tavaly decemberben még 5,9 százalék volt. Júniusban az alkalmazottak száma meghaladta a 4,6 milliót. Ennyi munkavállaló azonban nem képes eltartani a mintegy 21 millió román állampolgárt. A román munkavállalók jelentős része külföldön dolgozik. A feketén dolgozó románok becsült számát összeadva, az eredmény a négymilliót is meghaladja. (Olaszországban 800–900, Spanyolországban 600–700 ezer, Görögországban 700 ezer, Németországban 400 ezer, Ausztriában 200 ezer, Izraelben 300–400 ezer). A külföldön dolgozók által hazautalt összeg tavaly 3,6 milliárd euróra rúgott, szemben az előző évi 2,8 milliárddal. A nyaranta hazalátogató „stranierik” (ahogy manapság a vendégmunkásokat Romániában olasz szóval nevezik) tavaly 8,9 milliárd eurót váltottak be lejre, hogy abból a család szükségleteit fedezzék, és készülő lakásaikat, üdülőiket tovább építsék. A Romániába érkező külföldi befektetők már alig találnak szakképzett munkaerőt. A munkaerőhiánynak jó hatása van az itthon maradottak béreire, amelyek szinte folyamatosan növekszenek. A hazai fizetség persze még messze nem éri el a nyugati szintet. A romániai munkanélküliség nem egyenletes. Temes megyében, az ország egyik legfejlettebb régiójában mindössze 2,2 százalékos, miközben a székelyföldi Hargita megyében kilenc, a moldvai Vaslui megyében pedig a tíz százalékot is elérte. Székelyföldnek jelentős a gazdasági és nyers anyag-potenciálja, Hargita és Kovászna megyét a magyarországi befektetők azonban nem rohanták meg. Az egyik külföldi cég, amely a csángóföldi Bákóban telepedett le, Kínából hozott nemrég 1100 varrónőt. A kínaiak már minden nagyvárosban megvetették a lábukat, de Bukarestben vannak talán a legtöbben. A bánsági termőföldek 70 százaléka már olaszok kezén van. /Tibori Szabó Zoltán: A román dolgozók már beléptek az Unióba. Sok milliárd eurót visznek haza külföldről a „stranierik”. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./2006. szeptember 6.
Megcsonkították és meghamisították a verespataki aranybányára vonatkozó környezeti hatástanulmányhoz készített, a település történelmi részén található kulturális és épített örökség megóvását célzó független szakértői jelentést. Ennek nyomán az azt elkészítő bukaresti szakértők nem vállalják a hatástanulmány vonatkozó részének következtetéseit. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt hetekben szervezett romániai és magyarországi nyilvános fórumokon a közönség hamis dokumentumot vitatott meg. Súlyos vádak, amelyeket az érintett szakemberek a tárca tudomására is hoztak, amelyekre azonban a minisztérium augusztus 12. óta nem válaszolt. /Tibori Szabó Zoltán: Meghamisították a verespataki hatástanulmányt. A nyilvános fórumok jogszerűsége megkérdőjelezhető. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 6./2006. szeptember 28.
A Magyar Nemzet napilap első fokon elvesztette azt a pert, amelyet rágalmazás vádjával indított ellene Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) volt elnöke. Bálint-Pataki azt követően kezdeményezett jogi eljárást jóhíre védelmének érdekében, hogy a Magyar Nemzet tavaly augusztus 22-től kezdődően több cikkében „hírbe hozta” a volt hivatalvezetőt egyik munkatársnőjével, aki – a lap állítása szerint – férjével együtt a román hírszerzésnek dolgozott. A Magyar Nemzet azt állította, hogy Szatmári Ildikó, aki „korábban a HTMH-nál vállalt munkát, így került bensőséges viszonyba főnökével”, és így elérte azt, hogy a hivatal szabotálhassa a határon túli magyarságnak szánt támogatásokat, valamint azt is, hogy az erdélyi magyarság számára hátrányos kormányzati döntések szülessenek. A Magyar Nemzet „kisebbségi szakértőjét”, Lukács Csaba újságírót vette igénybe állításainak bizonyítására. Lukács szerint forrásai meg nem nevezett HTMH-munkatársak voltak, továbbá „névtelen leveleket, elektronikus anyagokat kapott pontosan meg nem határozható forrásokból”. Bálint-Pataki elégtételt kapott, de aligha nyert. A helyreigazítás nem volt hírértékű sem Budapesten, sem az Evenimentul Zilei háza táján, de Kolozsváron és Székelyudvarhelyen sem. Bálint-Pataki József, Szatmári Tibor, Szatmári Ildikó – „ezt a három embert aljas, koholt vádakra alapozott módon hurcolták meg, penderítették ki állásából és alázták porig.” – írta Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója, a Szabadság munkatársa. /Tibori Szabó Zoltán: „Ismeretlen forrásból” tönkretett életek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./ 2006. október 2.
Markó Béla RMDSZ-elnök kifejtette, autonómiát akkor érdemes kialakítani, ha a régió legalább annyit termel, amennyit fogyaszt. Erdély például nem termel többet, mint Románia más régiói, hanem egyesek szerint kevesebbet. Viszont Erdély az elmúlt évtizedekben még annyit sem kapott vissza a költségvetésből, amennyi a megtermeltekből megillette volna. Székelyföld esetében szeretnének eljutni oda, hogy a rendelkezésre álló pénzről helyben lehessen dönteni. Ki kell dolgozni a gazdasági stratégiát. A székelyföldi erdővagyon alkalmas gazdagítani Székelyföldet, de ehhez azt az erdővagyont fel kell mérni. A kisebbségi törvény meddő vitája azt bizonyítja, hogy mérsékelt megoldást sem sikerült elfogadtatni. /Tibori Szabó Zoltán: El kell gondolkozni, hogy miként tovább. Interjú Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./2006. október 2.
Eckstein-Kovács Péter szenátor az igazságügyi reformmal, a titkosszolgálati dossziék nyilvánosságra hozatalával, továbbá a titkosszolgálatok vezetőinek kinevezésével kapcsolatos álláspontja miatt bírálta Markó Béla RMDSZ elnököt. A besúgók ügye foglalkoztatja az egész romániai, és ezen belül a magyar társadalmat is. Az igazságüggyel kapcsolatos kérdések szintén rendkívül fontosak. Az ún. Feddhetetlenségi Ügynökség éppen az igazolatlan jövedelemszerzés ellenőrzéséről, visszaszorításáról szól. Eckstein-Kovács Péter szerint életet kell lehelni az SZKT-ba, lehetőséget kell teremteni a vélemények ütköztetésére. Vissza kell venni a tékozló fiúkat, hogy az SZKT-ban és általában az RMDSZ-ben különböző elképzeléseket pártoló csoportok között valós verseny bontakozhassék ki. A szenátor támogatja az autonómiáról szóló csíkszeredai nyilatkozatot. /Tibori Szabó Zoltán: Az autonómiaprogrammal csak egyetérteni lehet. Interjú Eckstein-Kovács Péterrel, a Szabadelvű Kör elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./2006. október 10.
Sokan siránkoznak, hogy rohamosan fogy az erdélyi magyarság lélekszáma. Eközben nem veszik észre, hogy egy-egy évjárat körülbelül 18–20 ezer erdélyi iskolás korú gyermekéből – elsősorban a családok nehéz anyagi helyzete miatt – csupán mintegy hatezer jut el az érettségiig, és ennél is kevesebben vágnak neki az egyetemi tanulmányoknak. Péntek János, a Babes–Bolyai Tudományegyetem nyelvész professzora, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja három évvel ezelőtt indította útjára a kolozsvári Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesületet (NYMTA), amelynek a célja, hogy a tehetséges, de anyagi szempontból szűkös családi környezetben élő erdélyi magyar gyermekek tovább tanulását elősegítse. Összefogva, két személy havi 1,3 millió régi lejjel támogathatja az egyesületen keresztül egy tehetséges gyermek tanulását. Ez az összeg, ami támogatónként havi ötezer forintnak avagy 20 eurónak felel meg, jelentős segítségnek számít, hiszen sok az olyan rászoruló család, amelyben az egy főre eső havi jövedelem 200–500 ezer régi lej között mozog. Az 1,3 millió lejnyi támogatás ezen családok esetében akár a család teljes jövedelmét is elérheti. Tavaly az egyesületnek csaknem 800 támogatója volt, akik összesen 387 rászoruló gyermek taníttatását támogatták. A tehetségek támogatás nélkül elvesznének. Péntek János legnagyobb keserűsége az, hogy a tehetős erdélyi polgárság részéről kevés támogatás érkezett. A tavalyi 800 támogató közül ugyanis mindössze 14 volt erdélyi, a többiek magyarországiak és nyugatiak. /Tibori Szabó Zoltán: Nyilas Misik „öregapja”, bocsánat! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./2006. október 21.
1956-ban a magyar forradalom hírét Romániában a lakosság széles rétegei nagy izgalommal fogadták. Temesváron a diákság tizenkét pontos programot állított össze, s a követeléseiket tartalmazó memorandumot az október 30-án félig-meddig legálisan összehívott diákgyűlésen, magas rangú párt- és egyetemi vezetők (Ilie Verdet és Petre Lupu központi bizottsági titkárok) jelenlétében felolvasták. Az egyetemisták kapcsolatot teremtettek a katonasággal és a munkássággal, de a rendszer oly gyorsan reagált, hogy az egyetemista ifjúság már tudott az utcára vonulni. A Szekuritáté már a diákgyűlés estéjén letartóztatta a megmozdulás szervezőit, és velük együtt a következő napokban összesen mintegy háromezer egyetemistát vett őrizetbe. Ezernél többet a mintegy 15 kilométernyire fekvő Kisbecskerekre szállítottak, s az ottani kaszárnyákban szekusok kezdték őket vallatni. A megtorlás kegyetlen volt. A szervezőket agyba-főbe verték, majd bíróság elé állították. Az 1956. november 15–16-án zárt ajtók mögött lefolytatott tárgyalás nyomán a fő szervezőket tömörítő első csoport tagjaira mértek ki nyolc évig terjedő börtönbüntetéseket, A decemberben tárgyalt második csoportban 7 évig terjedő börtönbüntetéseket szabtak ki. A bukaresti egyetemi hallgatók a november 4-én megindult magyarországi orosz megtorlás hírére kezdtek mozgolódni. Tüntetést szerveztek a szovjet nagykövetség elé, s onnan a tiltakozást a párt központi bizottságának épülete előtt akarták folytatni. Erre nem került sor, mert az egyetemeket megszállta a Szekuritáté. A fő szervezőket halálra ítélték, másodfokon ezt életfogytiglani szigorú börtönre változtatták. A magyarországi eseményekkel nyilvánosan rokonszenvező több száz bukaresti diákot őrizetbe vették, és súlyos börtönévekre ítélték, köztük Paul Goma később nemzetközileg is ismertté vált írót. A megtorlás a börtönbüntetések mellett számtalan egyetemről való kizárással párosult; 1957 tavaszán csak a bukaresti Parhonról 600 hallgatót zártak ki. Sok munkás és földműves is fellázadt. Ioan Faliboga, a Maros Magyar Autonóm Tartományban élő vasutas titkos szervezetével szabad választásokat akart kiharcolni. Perében rajta kívül még két embert ítéltek halálra. Az erdélyi magyarok sem maradtak tétlenek. Kolozsváron, a Partiumban, Marosvásárhelyen, Brassóban és a Székelyföldön ezreket tartóztattak le közülük a kegyetlen leszámolás során. A Bolyai Egyetem magyar diákjai tiltakozó akciót szerveztek. Páskándi Gézát, Bartis Ferencet, Balázs Imrét, Tirnován Videt, Dávid Gyulát, Lakó Elemért, Varró Jánost, Koczka Györgyöt, Iamandi Emilt, Kelemen Kálmánt, Nagy Benedeket, Páll Lajost, Péterffy Irént, Imre Magdát, Szilágyi Árpádot, Vastag Lajost, Várhegyi Istvánt és másokat hosszú évekre börtönbe zártak. Dávid Gyulát 1957 márciusában tartóztatták le. Hét évre ítélték, és a büntetését le is töltötte. Dávid Gyula, az ismert irodalomtörténész szerkesztésében ezekben a napokban jelenik meg az a kötet, amely az erdélyi magyar ötvenhatosokat igyekezett számba venni. 1956-1965 között csak a Maros Magyar Autonóm Tartományban több mint 750 személyt állítottak bíróság elé, de ezek közül 1956 októberében és novemberében csak 60-at tartóztattak le. 1957-ben több mint 150, 1958-ban pedig csaknem 300 letartóztatottról találtak adatot. A letartóztatások 1960-1965 között is folytatódtak. 1965 tavaszán például egy fiatalokból álló – a Gyergyószentmiklóshoz közeli Galócásról származó – csoportot tartóztattak le, akik ellen az volt az egyik vád, hogy „a magyarországi 1956-os ellenforradalomban résztvevő elemekkel” kapcsolatot tartottak, és akik Romániában hasonló akciókat akartak szervezni. Később a pártvezetés az 1956-os eseményeket ürügyként használta fel arra, hogy teljes mértékben felszámolja a rendszernek ellenállni próbáló csoportokat: a görög katolikus klérust, a protestánsokat, a neoprotestánsokat és a román történelmi pártok tagjait, vasgárdistákat, partizánokat és más csoportokat. 1959-ben felszámolták a Bolyai Egyetemet, és a leszámolásnak sok más magyar intézmény is áldozatául esett. A Szekuritáté elképzelhetetlen kegyetlenkedéssel sokakat beszervezett, románokat és magyarokat egyaránt. Dobai István kolozsvári nemzetközi jogász az események után az erdélyi magyarság ügyében memorandummal az ENSZ-hez fordult. Életfogytiglani kényszermunkát kapott érte. Szoboszlay Aladár római katolikus lelkész titkos szervezet létrehozásáért tizedmagával együtt halálbüntetést kapott. Végrehajtották. Ma sincs pontos adat arról, hogy a véres megtorlás hány embert érintett. Tízezrekről van adat, akiket azokban az években bebörtönöztek. Kutatók állítása szerint a magyar forradalmat követő két évben Románia-szerte tízezernél több személyt ítéltek börtönbüntetésre, és körülbelül ötvenet halálra. A magyar forradalommal rokonszenvező akciók megszervezéséért legalább 25 román nemzetiségű személyt végeztek ki. A börtönökben vagy a vallatások során továbbá mintegy százötvenen vesztették életüket. A leszámolás során másfélezer magyar került börtönbe és legkevesebb 15 magyart ítéltek halálra, akiket ki is végeztek. Raoul Volcinschi közgazdász egyetemi előadóként Kolozsváron már korábban titkos szervezetet hozott létre arra az esetre, ha Nyugat és Kelet között konfliktus robbanna ki. Amikor elterjedt a híre, hogy a magyarországi forradalmárokat Románián keresztül tehervonatokkal szállítják a Szovjetunióba, úgy vélte, elérkezett a cselekvés pillanata. Fegyvereket szerzett a Fogarasi-havasokban akkor még aktív román ellenállóktól, s azt tervezte, hogy a szóban forgó vonatokat társaival együtt megtámadják. Azonban a besúgták, ebben megakadályozták, s 25 év kényszermunkára ítélték. Nyolc évet ült, 1964-ben szabadult, amnesztiával. /Tibori Szabó Zoltán: Amikor a puliszka robban. A magyar forradalom romániai visszhangja és véres megtorlása. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20., 21./2006. október 24.
Az 1956-os forradalom emlékére rendezett, a romániai áldozatok kitüntetésével egybekötött kolozsvári ünnepség díszvendége volt Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke. A lapnak nyilatkozva kifejtette, jól érezte magát Kolozsváron, érezte a szeretetet. A kolozsvári értelmiségiekkel beszélgetve 1956 hangsúlyosan szóba került. Tisztelettel kell emlékezni azokra, akik a határon túl életüket, szabadságukat áldozták a forradalomért. Szóba kerültek oktatási, finanszírozási kérdések, továbbá a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának a működése. Szili jövőre hasonló Kárpát-medencei találkozót tervez a civil szervezetekkel, továbbá a testvérvárosi önkormányzati hálózat találkozóját. A legutóbbi marosvásárhelyi üzletember-találkozón elhatározták, hogy létrehozzák a gazdasági, kereskedelmi, ipari kamarák Kárpát-medencei együttműködési fórumát. Markó Béla RMDSZ-elnök elmondta, hogy a magyarországi pártpolitikai egymásnak feszülés a határon túli magyarságnak sem tesz jót. Szili igyekszik mindet megtenni, hogy egyfajta közeledésre sor kerüljön. Az erdélyi magyarok attól tartanak, hogy a költségvetési megszorítások közepette kevesebb pénz jut majd különböző határon túli kulturális-oktatási programokra, jelezte a lap munkatársa. Leltárt kell készíteni a feladatokról, felelte Szili. Jó elképzelésnek tartja, hogy a Szülőföld Alapba minden egyes finanszírozási forrást összesöpörjenek. /Tibori Szabó Zoltán: Újfajta magyar–román partnerségre van szükség. Interjú Szili Katalinnal, a magyar országgyűlés elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./2006. november 11.
Nagy port kavart Liviu Turcu volt kémfőnök, aki 1989 elején az Egyesült Államokban kért és kapott menedékjogot, és aki két héttel ezelőtt előállt egy listával. Turcu szerint az elmúlt tizenhat esztendőben az éppen hatalmon lévők úgy használták fel a szeku irattáraiban levő dossziékat, ahogyan érdekeik megkívánták. Iratcsomókat tüntettek el, más iratcsomókat átfésültek, meghamisítottak, így a dossziéállomány mára már teljes megbízhatatlanná vált. Turcu több vezető politikusról tudja, hogy fedett tisztjei voltak a Szekuritáténak, a rájuk vonatkozó akták mégsem érkeztek meg az átvilágítókhoz. Turcu tizenegy névből álló listát közölt. A lista élén Adrian Nastase volt kormányfő áll, de szerepel a lajstromon Radu Vasile volt parasztpárti miniszterelnök, Teodor Melescanu szenátor, jelenlegi liberális párti alelnök, volt külügyminiszter, valamint egész sor olyan személyiség, akik 1990 után miniszterek vagy miniszteri rangú kormánytagok voltak. Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa két példát hozott fel a lista hitelességére. Amikor 2000-ben Adrian Nastase miniszterelnök lett, sebtében közzétett életrajzában még olvasható volt, hogy a nyolcvanas évek végén hosszabb időre Oslóban járt, ahol a világbékét tanulmányozta. Ezekben az években Romániából nem lehetett átjutni a határokon, világbékét tanulmányozni. Nastase akkoriban Franciaországban is gyakran megfordult, s 1984-től kezdve a strasbourgi emberjogi intézet tanulmányi igazgatója volt. Ezek az információk kis idő múltán kikerültek a kormány-honlapon olvasható életrajzából. Hasonló eset Ilie Sarbu volt miniszteré, aki teológiát végzett, 1984–1985-ben ökumenizmust tanult Svájcban, 1989-ben angolt Birminghamben. Turcu azt állítja, hogy Teodor Melescanu szenátornak ő maga írta alá 1989 előtt fedett tisztként a külföldi misszióra történő kiküldetési parancsát. Turcu azt bizonyítja, hogy mindenki, aki 1989 előtt a nagypolitikában labdába rúgott, valamilyen szinten a kommunista titkosszolgálatok embere volt. Valamennyien zsarolhatók voltak. Emlékezetesek Emil Constantinescu szavai: „legyőztek a struktúrák”, amikor bejelentette, hogy nem vállalja az újabb megmérettetést, és visszavonul az államelnöki posztért folytatott harcból. /Tibori Szabó Zoltán: Turcu listája. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./ 2006. december 8.
Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke úgy véli, az RMDSZ kormányzati tisztségviselői ellen indított akciók politikai indíttatásúak, s azok a romániai magyar érdekképviselet ellen irányuló folyamatba illeszkednek. Első alkalommal történik meg Romániában, hogy hivatalban lévő minisztert hazaárulással vádolnak, és az „történetesen” éppen magyar nemzetiségű. Takács Csaba emlékeztetett: eddig Romániában sem hazaárulásért, sem az ország biztonságát veszélyeztető más cselekedetekért soha nem indult eljárás tisztségben lévő miniszter ellen. Azt a személyt, aki Kolozsvár főterén embereket agyonlövetett, nem büntették meg, hanem előreléptették. Ha lett volna magyar tiszt, aki lőtt, az biztosan börtönbe került volna. Amikor konfliktus adódott, mindig a magyarok fizettek. Markó Bélát azért támadják, mert erdélyi magyar magánkiadónak, piaci feltételek mellett, öt évre eladta a verseit. Két héttel ezelőtt Kolozsvárról a marosvásárhelyi lakásáig követték Markó Bélát. Az illetőt a kormányőrség tagjai – a szövetségi elnök követelésére – elkapták, de azóta sem lehet tudni semmit a kilétéről. Amikor Markó Béla kiállt a területi autonómia mellett, a parlamentben csak azt nem kérték, hogy életfogytiglanig zárják azonnal börtönbe. /Tibori Szabó Zoltán: Magyar minisztert vádolnak elsőként hazaárulással Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./2006. december 18.
Marosvásárhelyen ülésezett december 16-án az RMDSZ Szövetségi Képviselőinek Tanácsa (SZKT) és a Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET). Az együttes ülés döntött, a kongresszusra március 2-án és 3-án Aradon lesz. Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök átnyújtották az idei Ezüstfenyő díjakat. Az RMDSZ elnöke rámutatott: az erdélyi magyarság az elmúlt 17 évben felmutatta a román–magyar együttélés, a párbeszéd pozitív példáját. A kérdés az, hogy Románia is komolyan gondolja-e a magyarokkal való együttműködést, vagy az érvényesül, miszerint „a mór megtette kötelességét, a mór mehet” – tette hozzá. Markó élesen bírálta a Nagy Zsolt informatikai és távközlési miniszter lejáratását célzó hadjáratot. Szintén mélyen magyarellenes megnyilvánulásnak ítélte az elnök a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) az utóbbi hetekben történteket. Kónya-Hamar Sándor megdöbbentőnek tartja, hogy a BBTE-t a szaktárca a napokban multikulturalitásáért kitüntetésben részesítette. Lakatos Péter, az RMDSZ Bihar megyei elnöke a titkosszolgálatok tevékenységét bírálta. A felszólalók védelembe vették Kerekes Gábort, az RMDSZ ügyvezető alelnökét, akit szintén belekavartak az ún. kémügybe. Verestóy Attila szenátor, a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság alelnöke közölte: a szervezett módon kidolgozott titkosszolgálati tervekre a parlamenti testületeknek nincs rálátásuk. Verestóy szerint a „falunkénti autonómia-népszavazások” politikai színjáték részét képezik. Sógor Csaba szenátor a veszélyt abban látja, hogy az ötvenes évek szelleme a magyarság soraiba is belopakodhat. Befogadó és nem pedig kirekesztő szervezet felépítését sürgette. Toró T. Tibor képviselő kifejezte reményét, hogy ígéretüket betartva, Markó Béla és Tőkés László még karácsony előtt találkoznak, és újabb lépést tesznek az erdélyi egység helyreállítására. /Tibori Szabó Zoltán: A titkosszolgálatok által szorongatott mór esélyei. Kiáll az RMDSZ a sajtó által kémkedéssel gyanúsított Nagy Zsolt mellett. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./2007. január 8.
Január 5-én Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén négy irodalom- és nyelvtudományi kötetet mutattak be maguk a szerzők, akik a kolozsvári közönség előtt régi ismerősök, innen kerültek a Miskolci Egyetemre, és munkáikban is gyakran vissza-visszatérnek a szülőföldre. Dr. Mózes Huba irodalomtörténész, docens Amit az ember álmodni tud című kötetében Karácsony Benő regényeinek magas fokú szakmaiságát, Wass Albertnek pedig az Elvásik a vörös csillag és a Tizenhárom almafa című regényeinek sajátosságait vizsgálta. A Repülőhíd a sínek felett című kötetében Mózes Huba gyermekkori kolozsvári élményeit elevenítette fel. Dr. Kabán Annamária nyelvész, docens, a Lét és nyelv című tanulmánykötetében az erdélyi magyar nyelvtudománnyal és nyelvhasználattal foglalkozott. Ötven évvel ezelőtt jelent meg a először Kolozsváron a Nyelv és Irodalomtudományi Közlemények folyóirat, hasábjain fontos nyelvjárási, módszertani, névtani, nyelvtudományi vizsgálatok, nyelvi kölcsönhatásokat kutatómunkák láttak napvilágot. A szerző külön méltatta Szabó T. Attila és Szabó Zoltán professzor szakmai pályáját, de figyelmet szentelt Méliusz Péter herbáriumtörténeti írásának is, amely 175 évvel előzte meg Linné általánosan elfogadott rendszertani munkáját. Kabán Annamária a Szabadság és a Hargita Népe kiadványait nyelvtani és hangtani vizsgálatnak vetette alá. A szerző Szövegek színváltozása című kötete főleg versek elemzését tartalmazza. /Ö. I. B.: Két szerző, négy kötet. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8./2007. január 24.
Markó Bélának kételyei vannak, hogy lehetséges-e a kormány átszervezése, illetve hogy a kormányprogram fontosabb pontjaival kapcsolatosan lehetséges egy újabb egyezség. Az RMDSZ kongresszusán Szövetségi Egyeztető Tanács helyett létre fogják hozni a Kulturális Autonómia Nemzeti Tanácsát, amely erősebb lesz az eddigi SZET-nél. Az alternatív szervezetekkel való kapcsolatról Markó leszögezte, az RMDSZ-t nem alakíthatják át olyan értelemben, hogy más csoportosulásokkal való valamiféle koalíció legyen. A nemzeti minimum programnak az RMDSZ programjának meg kell felelnie. Nem lehet más, mint ami az RMDSZ programjában is benne van. /Tibori Szabó Zoltán: Ahol senki senkinek nem partnere. Interjú Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./2007. január 27.
Beke György író, újságíró január 20-án hunyt el Budapesten. Munkássága meghatározónak bizonyult az erdélyi magyar irodalom és tényirodalom terén, újságíró-generációk számára szolgált példaként. Rá emlékezik a lap egy interjú-részlettel, amelyet barátja és pályatársa, Cseke Péter készített. A szöveg teljes terjedelmében Cseke Péter Legyen eszünk, ha már volt (Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc – Szolnok, 2006.) című kötetében jelent meg. Beke György 12 kötetesre tervezett erdélyi barangoló könyveinek sorozata attól fogva kezdett testet ölteni, hogy 22 évi bukaresti tartózkodás után átköltözött Kolozsvárra. Beke György hangsúlyozta, hogy a nemzeti elnyomatást alaposan megérezte, eszmélésétől fogva. Beke György a népi írók, Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter, Szabó Zoltán, Kovács Imre híve lett. Közvetlen „okítói” az írás mesterségének az elsajátításában Szemlér Ferenc, Asztalos István és Szabédi László voltak. – Koppándi Sándor, aki a központi pártbizottságnál a romániai magyar sajtóért felelt, kiparancsolta Beke írását a már kinyomtatott 1985-ös Utunk Évkönyvből. Beke hangsúlyozta: „A történelem azért van hangsúlyozottabban jelen szociográfiai munkáimban, mert pótolni kellett a kisebbségi tudatból kifakult nemzeti történelemismeretet. ” Csetri Elek akadémikus 1981-ben írta: „Bármely író becsületére válik az a mód, ahogyan Beke a történelem kérdéseihez viszonyul. Különösen mióta a nagy erdélyi tájegységek felmérésére, megközelítésére, írói bemutatására vállalkozott. ” Rengeteg találkozóra hívták Beke Györgyöt, amelyeken súlyos, életbevágóan fontos kérdéseket vetettek fel. Ezeknek a találkozóknak köszönheti, hogy barangoló könyvei rendre megszülettek, s ha csonkán is, megjelentek. /Cseke Péter Enciklopédikus erdélyi hungarológia. Beke György szellemi földrajza. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./2007. február 3.
Az RMDSZ képviselőivel tárgyalt február 2-án Kolozsváron a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) küldöttsége: Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter és Eörsi Mátyás ügyvivő. Markó Béla két témában foglalta össze az elhangzottakat: az RMDSZ és az SZDSZ között fennálló régi jó kapcsolatot szeretnének kiaknázni az EU-integráció érdekében, illetve a gazdasági, és ezen belül főleg az informatikai fejlesztés terén ugyancsak már meglevő együttműködést kormányzati eszközökkel kívánják tovább mélyíteni. Közös koncepciót dolgoztak ki az SZDSZ és az RMDSZ Szabadelvű Körének szakértői a határon túli magyarság oktatási és kulturális támogatására a 2006–2010 közötti időszakra. Az SZDSZ támogatja Romániát az infrastruktúra, az ipari parkok fejlesztésében, valamint a két ország közös tőkealapjának létrehozását a gazdasági fejlesztés érdekében. A magyar fél, korábbi javaslata értelmében, mintegy 40 milliárd eurót szán e célra. Eörsi Mátyás kifejtette, hogy az SZDSZ-nek két partnere van Romániában, az RMDSZ és a PNL. /Román–magyar alap létrehozását javasolják. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./ Kóka János SZDSZ-es gazdasági és közlekedési miniszter az RMDSZ szabadelvű szárnyának és a Nemzeti Liberális Pártnak (NLP) a meghívására látogatott Erdélybe. Kifejtette, hogy a NLP-vel választási, pártszervezési, pártépítési – együttműködéséről tárgyalt, az SZDSZ és az RMDSZ kapcsolata felhőtlen. Szerinte mindkét fél azt gondolja, hogy határon túli politikáját Magyarország nem építheti a múlt sérelmeire, s hogy a kilátástalanság és az elkeseredettség kultusza helyett a gyarapodáscélzó együttműködés kultúráját kell meghonosítani magyar–magyar és magyar–román viszonylatban egyaránt, Erdélyre és Romániára nézve is. A magyaroknak nem kizárólag a romániai magyarság, hanem Románia fejlesztésén és integrációján kell dolgozniuk. Az SZDSZ fontosnak tartja az infrastrukturális kapcsolatok erősítését. Elvi döntést hoztak az RMDSZ vezetőivel, hogy a jelenleg százötven tagú eMagyar hálózatot másfélszeresre bővítik. Kóka hangsúlyozta, hogy a magyar költségvetésből a határon túli magyar programok támogatására szánt összegek növekedni fognak. A miniszter drukkol Romániának, hogy Kelet-Európa részeként a kelet- és közép-európai erőforrásokat gyarapítsa. /Tibori Szabó Zoltán: „Kifejezetten drukkolok Romániának” Interjú Kóka János magyar gazdasági és közlekedési miniszterrel. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./