udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1305
találat
lapozás: 1-30 ... 391-420 | 421-450 | 451-480 ... 1291-1305
Névmutató:
Kós Károly
2008. november 3.
A budapesti Erdélyi Gyülekezet a X. kerületben, nem messze az Örs vezér tértől több éve megkezdte a Reménység szigetének kialakítását, amelynek működő intézményei vannak. Összetartó erejével jelképes értelmű erdélyi panteont állítanak fel. Egy mesterséges dombra templomot terveztek, köréje pedig 16 félköríves emlékhelyet képeztek ki, ahova 16 régió nagy szülötteinek állítanak emléktáblát és bronzplakettet. Az Erdélyi Emlékkertet ökumenikus istentisztelet keretében szentelték fel Ötvös József református generális direktor (Marosvásárhely), Tempfli József római katolikus püspök (Nagyvárad) és dr. Zalatnay István az Erdélyi Gyülekezet vezető lelkésze részvételével. Százhatvan hírességnek emeltek emlékplakettet, illetve bronz domborművet. Áll többek között Károli Gáspár, Pázmány Péter, Kölcsey Ferenc, Bethlen Gábor, Bocskai István, Dávid Ferenc, Kájoni János, Bolyai Farkas, Tamási Áron, Márton Áron, Mikes Kelemen, Körösi Csoma Sándor, Áprily Lajos, Dsida Jenő, Reményik Sándor és sok más példakép domborműve. A panteon-avatás figyelmeztetett arra is, hogy mennyi nagy emberünk van, erkölcsi kötelességünk felmutatni őket. Az egyes régiók 10-10 nagy szülöttüknek állíthatnak szöveges emléktáblát és plakettet. Az aradi kis panteonban Csíki Gergely a Bánát régióban Árkay Aladár építész, Bartók Béla zeneszerző, Kós Károly, író, építész, Hunyad-Fehér térségből Bethlen Gábor, Juhász István, Karácsony Benő és Makkai Sándor emléktáblája áll. Az emlékhely tovább épül a jövőben, még nincs kész. /Szekernyés Irén: Felszentelték az Erdélyi Emlékkertet Budapesten. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 3./ Szatmárnémeti önkormányzata a város szülöttének, Dsida Jenő költőnek állíttatott s domborművet, Kaffka Margitnak pedig Nagykároly önkormányzata. /Erdélyi Emlékkert Pesten. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 3./ Százhatvan hírességnek emelnek bronz domborművet, közülük több már elkészült. A falakon szerepel mások mellett Bethlen Gábor és Bocskai István erdélyi fejedelem, Dávid Ferenc reformátor, Jósika Miklós író, Kőrösi Csoma Sándor nyelvész, tibetológus és Pázmány Péter esztergomi érsek domborművű arcképe. /Felszentelték az Erdélyi Emlékkertet. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./2008. november 11.
November 8-án Marosvásárhelyen bemutatták Varró János Erdélyi sorsvallató /Korda Kiadó, Kecskemét/ című könyvét a Kecskemét-Marosvásárhely Baráti Kör rendezvényén, melyre eljöttek a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Karának – Varró János utolsó szellemi műhelyének – fiataljai is. A magyar nemzetet tekintette elsődlegesnek, lelki hazájának, és mellékes volt, hogy ezt fizikailag Erdélyben, Romániában vagy Magyarországon éli meg – idézte fel Varró alakját Kerényi György, a Kecskemét-Marosvásárhely Baráti Kör elnöke. Varró Jánost /1927-2004/ 1956 után 16 év börtönre ítélték, a Duna-delta lágereiben raboskodott, 1964-ben szabadult. 1988-ban emigrált Magyarországra. Műve nem egy átlagos börtönnapló, sokkal inkább regényszintű sorsvallomás. Varró János nem vádol, nem ítél, csak feltár. Varró János a magyar államtól 1956-os kitüntetést kapott. Szülőföldjén kétszeres nekirugaszkodásra sem sikerült megvédenie doktori disszertációját – sem Kós Károly, sem Benedek Elek nem volt "releváns téma" a kommunista rezsimben –, Magyarországon viszont címzetes egyetemi tanári rangot kapott. Ábrahám Sándorné Eszter nyugalmazott könyvtáros munkatársával, Berente Eszterrel állította össze 1992-ben a Varró János-bibliográfiát. Az esten emlékeztek a marosvécsi fák alatt pihenő íróra. /Nagy Székely Ildikó: Titoknyitogató találkozó. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./2008. november 19.
Horváth Arany november elején Halálmadár szállott a kútgémre (Glória Könyvkiadó, 2008) című könyvét hozta el Szentegyházára, legújabb könyvéről és ennek kapcsán sok más témáról beszélt. A Gyergyóditróban élő Márika néni, a címadó írás főszereplője igaz történeteket mesélt el. A cikkíró emlékszik azokra az időkre, amikor Kolozsváron egy színházi találkozás, egy Kós Károly születésnapi est, egy Sütő–Harag-bemutató össznemzeti felvonulás volt. A mindenhonnan összegyűlt magyarok egyetlen lakásban találkozhattak: Horváth Aranyéban. Király Károly abban a lakásban adta át első, a külföldnek szóló vádiratát Czine Mihálynak. – Horváth Arany kutatja a maguk posztján prófétai helytállású embereket. /Szabó Klára, Szentegyháza: Horváth Arany Szentegyházán. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 19./2008. november 27.
Megnyílt Takács Gábor grafika-kiállítása Kolozsváron, a Művészeti Múzeumban. A képeket pár évtizedes alkotómunka eredményéből válogatták össze. Takács számos kulturális-közéleti személyiség (Kós Károly, Márton Áron, Kányádi Sándor, Sütő András) portréját is elkészítette, emellett munkásságának jelentős részét képezik Nichita Stanescu, Szilágyi Domokos és más irodalmárok műveihez készített illusztrációk. Takács Gábor nem diplomás képzőművész, de olyan nagynevű alkotóktól tanult, mint Barcsay Jenő és Szabó Béla festőművészek. Takács Gábor képzőművészeti tevékenysége mellett szakirodalommal és kiállítás-szervezéssel is foglalkozik. /Potozky László: Egy életmű grafikákban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./2008. november 29.
Vetró András szobrászművész 60 éves. Elmondta, hogy belépett a Magyar Polgári Pártba, s városa, Kézdivásárhely bizalmat szavazott neki, bekerült a helyi tanácsba. Ha lesz igény rá, elkészíti Molnár Józsiásnak, Kézdivásárhely egyik mecénásának mellszobrát, kijavítaná jégkorongozó-szobrát, amely meglehetősen megrongálódott, az új sportcsarnok elé is sportszobrot tervez. Nemsokára avatják egy kőszobrát, az Anyaságot, megvalósítás előtt vannak a műemléképületek oldalán elhelyezendő emléktáblák. Nagyobb lélegzetvételű terve a hármas lovas-szoborcsoport, amely a főtéri szökőkút mellett kaphatna helyet. Szeretne – István Sándor fafaragóval együtt – beindítani egy Mívesházat, egyfajta népfőiskolát, ahol fafaragást, bútorfestést, hímzést, tojásfestést, korongozást, szobrászatot és számtalan más dolgot tanulhatnának a gyerekek és felnőttek egyaránt. Baross Gábor, a „vasminiszter”, akinek jelentős szerepe volt a Sepsiszentgyörgy–Bereck vasútvonal kiépítésében, valamikor szobrot kapott ajándékba a várostól, ami azóta eltűnt. Vetró András újraöntötte, s az önkormányzat segítségével újra felállítanák a vasútállomáson. A hagyományos tárlat márciusban van Kézdivásárhelyen, amelybe bevonták a brassói, sepsiszentgyörgyi képzőművészeket is, így tisztelegnek a nemzet nagy ünnepe előtt. A kovásznai nemzetközi tárlat hasonlóképpen jelentős. Vetró feleségével, Vetró Bodoni Zsuzsával a Gyergyóalfalu melletti Vadárvácska művészeti táborban vettek részt. Ott kapott felkérést egy dombormű elkészítésére, amit már felavattak a borzonti templomban. Vetró Andrásnak Szolnokon feleségével együtt nagy tárlata volt, decemberben Pápán is kiállítást rendeznek – ez az ötödik együttes tárlatuk. Nemrégiben meghívást kapott Budapestre, a Reménység szigetére, amely mentsvár volt, Németh Géza lelkész alapította, és a nehéz időkben fogadták az erdélyi menekülteket. Emlékkertet állítottak, amelyben Erdély nagyjainak domborművei kapnak helyet, ezek elkészítésére kértek fel művészeket, jelenleg 13 munka elkészült, de 160-at terveznek. Vetró András a Kós Károly domborművet készítette. Édesapja, Vetró Artúr /Temesvár, 1919. aug. 30. – Kolozsvár, 1992. febr. 25./ Szabó T. Attiláról, a Szótörténeti tár megálmodójáról és kivitelezőjéről készített egy portrét, reméli, hogy ez is bekerül az emlékkertbe. Vetró szerepelt a Korunk Galéria retrospektív tárlatán is, amely az 1973–1986 közötti időszakot, a hőskorszakot eleveníti fel, és amelynek kapcsán megjelent egy gyönyörű könyv is. A szobrászművész foglalkozik a vértanúkkal is, elkészült a tizenegyedik. Tulajdonképpen ezt magának csinálja. /Farkas Imola: Aki alázattal uralkodik az anyagon Vetró András szobrászművész 60 éves. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./2008. december 13.
Szegeden van a Lazi Könyvkiadó székhelye, magyarországi kiadóként erdélyi írók, költők írásaiból összeállított antológiákat jelentet meg, az évek során egész sorozatnyi gyűlt össze azonos formátumú, színes fedőlapú, kötött példányaikból. Hunyadi Csaba irodalmi szerkesztő elmondta, hogy a Lazi Könyvkiadó – a szerkesztők nevéből – 1994-ben alakult. Eleinte csak regionális érdeklődésre számot tartó kiadványokat jelentetett meg. 1998-ban tért rá nagyobb példányszámú, országos és erdélyi, felvidéki terjesztésű könyvek kiadására. Fő profilja az értékes magyar és külföldi szépirodalom, a filozófiai témájú művek megjelentetése. Évente mintegy 40 könyvet jelentetnek meg. Több kötetet adtak ki XX. századi erdélyi magyar íróktól, részben önálló köteteket, részben tematikus novella- és versválogatásokat. Az erdélyi sorozatban megjelent valamennyi könyvet Hunyadi Csaba szerkesztette. Néhány cím az Erdély-könyveikből: Szemünk fénye, Erdély, Balladák földje: Erdély, Kincses Erdély, Örök Erdély, Utolsó bástyánk Erdély, Csíksomlyói legenda. Erdélyi magyar írók elbeszéléseit tartalmazzák ezek a kötetek. A Székely apokalipszis című válogatás novellái a hitről, a reményről, az erdélyi lélekről szólnak, az Ördögváltozás Csíkban a székely humor legjavát tartalmazza. Nem maradtak el a versantológiák sem, a Szeretőm, földem, Erdély című válogatás a magyar irodalom Erdély-tárgyú költészetének legjavát gyűjtötte csokorba. A Virágveszedelem erdélyi költők szerelmes verseinek gyűjteménye. Regényeket is kiadtak, Kós Károlytól Az országépítőt és a Varjú nemzetséget, Jósika Miklóstól A nagyszebeni királybírót, majd a Nyírő életműsorozatot. Nemcsak Erdélyre figyelnek. Az Akácok alatt délvidéki magyar írók elbeszéléseit tartalmazza, a Májusfának leveleit felvidéki magyar írók írásaiból válogatták. /Borbély László: Erdély-könyvek kiadója Magyarországon. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 13./2008. december 13.
Pozsony Ferenc, a KJNT elnöke méltatta Furu Árpád Kalotaszeg népi építészete című kötetét. A szerző fő szakterülete az erdélyi népi építészet. Furu Árpád elmondta, hogy kalotaszegi kutatómunka a Transylvania Trust Alapítvány és a Szentendrei Néprajzi Múzeum szakmai keretei között 1999-ben indult. A későbbiekben a szerzőnek sikerült a kutatást a vidék 90 falvának nagy részére kiterjeszteni. Elmondása szerint célszerű volt Kalotaszeg tájegységével foglalkozni, ugyanis sokat változott a 20. század elejétől, és ez utóbbi változások nem voltak dokumentálva. „Ma mást láthatunk, ahhoz képest, amit Kós Károly láthatott 100 évvel ezelőtt”, ugyanis Kalotaszeg hagyományos építészeti öröksége a 20. században nem hanyatlott, Erdély más vidékeihez hasonlóan, hanem dinamikusan fejlődött – jelentette ki. /Potozky László: Kalotaszeg népi építészete. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./2008. december 16.
Tizenöt esztendővel ezelőtt, 1993-ban jegyezték be a Bánság egyik legaktívabb magyar civil szervezetét, a Szórvány Alapítványt. A múlt hét végén megtartott évfordulós ünnepség során felavatták az alapítvány új konferenciatermét. Idén első alkalommal adták a Közösségért díjakat a szervezet három alapító tagjának, dr. Albert Ferenc professzornak, Joó Imre újságíró-tanárnak és távollétében Salló Ervinnek, az “utolsó bánsági polihisztornak”. A Szórvány Alapítvány terveiről dr. Bodó Barna elnök beszélt. A Kós Károly Közösségi Központ alagsorában létrehozott székházuk felújítását most fejezték be. A 35-40 személyes konferenciatermet úgy szeretnék működtetni, hogy bármelyik magyar civil szervezetek megszervezhesse rendezvényeit. Társadalomtudományi művekben gazdag könyvtárunkat a helyi értelmiség és az itt tanuló magyar egyetemisták is igénybe vehetik. Céljuk egy könyvkiadó bejegyzése. Évente 5-6 kiadványt jelentetnek meg, ezeket mindig más kiadókkal kell kiadatniuk. /Pataki Zoltán: Tizenöt éves a Szórvány Alapítvány. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 16./2008. december 19.
Kós Károly 125 címmel emlékkönyv jelent meg az építész, író, grafikus, könyvkiadó, politikus születésének 125. évfordulója alkalmából; a budapesti Kós Károly Általános Iskola gondozásában napvilágot látott kiadványban versek, interjúk, rajzok, levelek, visszaemlékezések idézik fel a művész alakját. Nem tudományos munkáról van szó, inkább értékeket felmutató kiadványról. Kányádi Sándor Egy zarándok naplójából és Kós Károly arcképe alá című költeményei mellett az iskola tanítványai is tisztelegnek a névadó előtt verssel, a Kós Károly téren készült fotókkal és az általa tervezett épületeket megörökítő rajzokkal. Kós Károly /Temesvár, 1883. dec. 16. – Kolozsvár, 1977. aug. 25./ első munkái között szerepelt – más tervezőkkel közösen – az óbudai református parókia, a zebegényi katolikus templom és a budapesti állatkerti pavilonok tervezése. 1910-ben a kalotaszegi Sztánán felépítette Varjú-várnak nevezett nyaralóját, későbbi lakóházát, megtervezte a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot és 1912-ben a „Kispesti munkásház és tisztviselőtelep” (Wekerle-telep) tervpályázaton az ő rendezési tervét fogadták el. /Kós Károly- emlékkönyv. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 19./2008. december 22.
A 125 éve született Kós Károly íróra, a sajátos stílust teremtő építészre emlékeztek december 20-án a sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi és kovásznai cserkészek a megyeközponti 14. sz. Dr. Kovács Sándor cserkészcsapat szervezésében a sepsiszentgyörgyi Tanulók Házában. Birtalan Csilla, a helyi önkormányzat városrendezési osztályának vezetője ismertette Kós Károly építészeti tevékenységét. Hangsúlyozta, Sepsiszentgyörgy az a város, ahol a legtöbb Kós-terv megvalósult, szám szerint tizennégy, ebből tizenhárom épület jelenleg is áll, de Szentgyörgyhöz fűződnek olyan tervrajzok is, amelyeket csak papíron őriz az utókor, mint például az impozáns városháza, a Ferenc József Közkórház anya- és csecsemővédelmi pavilonja, a kereskedelmi iskola és bentlakás. Gaál Sándor országos cserkészvezető, a Kós-megemlékezés kezdeményezője személyes élményét mondta el Kós Károly 1977-es kolozsvári temetéséről, amikor tisztelői és a népviseletbe öltözött kalotaszegi tömeghullám úgy ellepte a kincses várost, hogy a néma tüntetésként ható felvonulással szemben a hatalom is tehetetlennek bizonyult. A több mint félszáz cserkész és csoportvezetőik megkoszorúzták a Kós Károly tervezte egykori református elemi népiskola falán 1990-ben elhelyezett emléktáblát, majd kis csoportokba szerveződve elindultak a szentgyörgyi Kós-épületek felfedezésére. /Fekete Réka: A megmaradásra biztató ember (125 éve született Kós Károly). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./2008. december 31.
Kós Károly születésének 125. évfordulója tiszteletére szervezett emléknapot december 18-án a Pro Kőrösfő Társaság és a kőrösfői református egyház. Az ünnepségen történelmi diákvetélkedőt is szerveztek „Ki tud többet Kós Károly életéről” címmel, amelyre több mint tizenegy csapat nevezett be. / Péntek László: Emléknap Kós Károly tiszteletére. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 31./2009. január 16.
Salamon Márton László, az ÚMSZ felelős megbízott felelős szerkesztője hozzászólt Csutak István RMDSZ: mer-e tovább lépni? című írásához. Újraolvasva Kós Károly 1921. januárjában megjelent híres röpiratának „kiáltó szavait”, megállapítható, mintha az azóta eltelt nyolcvannyolc év semmi nem lett volna: Kós Károly minden egyes szava úgy érvényes, úgy igaz, ahogy akkor is érvényes volt – talán azzal az egyetlen kivétellel, hogy Romániában kétmillió helyett ma már csak másfélmillió magyarról beszélhetünk. A szervezkedésre, építkezésre és munkára felszólító Kiáltó Szó a trianoni sorscsapástól bénult erdélyi magyarsághoz szólt, az újrakezdés üzenetével. Ma a tucatnyi év után a román államhatalomból kiszorult erdélyi magyar képviseletnek kell mindent elölről kezdenie – és az üzenet csakis ugyanaz lehet, ami akkor volt. Az, amit az 1921 nyarán kisbaconi birtokára végleg hazatelepülő Benedek Elek is egyetlen tanácsként tudott adni mindenkinek: „Dolgozzatok, dolgozzatok!” Balázs Ferenc világjáró útjából hazatérve szintén kereste az új erdélyi életkezdés útjait. Németh László 1935-ös erdélyi útinaplója, a Magyarok Romániában nagy visszhangot keltett. Az író három magatartástípust különített el: a minden sérelmet számon tartó dohogót, a feltétel nélküli kompromisszumokat kötő lojálist, valamint a szerinte legférfiasabb típust, a szervezőt. Szervezőnek lenni, programot adni elszánás és önfeladás kérdése. „Ehhez képest szép számmal vannak dohogóink. Akik vagy semmit nem tettek még le az asztalra, vagy pedig volt az életüknek egy kiemelkedő pillanata, amely – legalábbis így gondolják – feljogosítja őket a folyamatos dohogásra. Egy olyan, egyszer volt kegyelmi állapot, amiből most már örök időkre meg lehet élni. És amely feljogosít arra a destruktív kritikára, amelynek művelője úgy bírálja a szervezőt, hogy nem mutat fel semmilyen építő jellegű alternatívát. ” – hangsúlyozta az újságíró, bizonyára Tőkés Lászlóra célozva. A lojálisok pedig közel kerülnek a tűzhöz. Az RMDSZ-nek most ellenzéki pozícióból kell politikai eredményeket felmutatni, ahogyan tette azt az 1990 és 1996 közötti években. Akkor az RMDSZ ismertségre és tekintélyre tett szert a román politikai porondon, gerincességével, következetességével és európaiságával elnyerve a demokratikus hazai (és nemzetközi) közvélemény elismerését. Most a PNL-re és az RMDSZ-re hárul annak a demokratikus aktusnak a gyakorlása, amit az ellenzékből való politizálás jelent. /Salamon Márton László: Hogyan tovább, RMDSZ? (Csutak István múlt heti Szempontban megjelent írásának – RMDSZ: mer-e tovább lépni? – margójára) = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./ Előzmény: Csutak István: RMDSZ: mer-e tovább lépni? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9.2009. január 23.
Tavaly év végén új sorozatának 150. számához érkezett a Kalotaszeg folyóirat. Ez a harmadik vonulat, egyenes folytatása a többszörös lapalapító törekvésnek, amely 1890-ben kezdődött (Gyarmathy Zsigáné, Kós Károly, Herrmann Antal), és 1912-ben folytatódott. Az 1989-es változás után Vasas Samu bánffyhunyadi tanár-néprajzkutató-szakíró szerkesztésében 1990 végén (dátum nélkül) a próbaszámmal indult el immár harmadszor a bánffyhunyadi székhelyű Kalotaszeg új sorozata. A sajtótermék kéthetente megjelenő, kulturális, közéleti lapnak indult, ami a csökkenő anyagi lehetőségek következében folyóirattá, majd összevont kéthavi (háromhavi) lappá módosult. A lap védnökségét (kezdetben) a bánffyhunyadi RMDSZ, míg kiadását a Pro Kalotaszeg Művelődési Egyesület vállalta. Vasas Samu Bánffyhunyad mellett Kalotaszeg különböző pontjairól válogatta össze a szerkesztőket. A szerkesztői munka ügyszeretetből, anyagi ellenszolgáltatás nélkül történt, a munkatársak írásaik jutalmául a lap tiszteletpéldányát kaptát. Az 1990-es induláskor Török F. László volt a főszerkesztő, 1992-től Vasas Samu átvette a főszerkesztői feladatkört, amit 1997-ben bekövetkezett haláláig betöltött. Azóta a főszerkesztő Kusztos Tibor, Buzás Pál a főszerkesztő-helyettes. A lap kezdeti, felfelé ívelő szakaszának melléktermékei a Kalotaszegi Füzetek, amelyből 1993-ban összesen három könyvecske jelent meg. Szép falinaptárak is születtek (1991–1995), továbbá a kalotaszegi templomokat bemutató ingyenes különlenyomatok. /Buzás Pál: Ünnepel a kalotaszegi lap. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./2009. február 9.
Sztánán február 6-a és 8-a között szervezték meg a hagyományos farsangi ünnepséget. A magyarországi vendégek, az itthoniak és a sztánaiak is jól érezték magukat. A szervezők és a vendégek egyaránt arra emlékeztek, hogy 95 évvel ezelőtt, 1914. február 1-jén Kós Károly meghívására ide látogatott, és a falu jelenlegi közösségi házában mulatott Móricz Zsigmond író. A farsangi bevételt idén a közösségi házban berendezendő orvosi rendelő kialakítására fordítják. A Kós Károly-féle 1914-es ünnepség folytatásaként 2001. februárjában, Papp Hunor tiszteletes vezetésével ismét megszervezték Sztánán a farsangi programot. Azóta évről évre gazdag program várja a sztánai farsang iránt érdeklődőket. A fiatalok Tamási Áron Ördögölő Józsiás című színművét adták elő. A farsangi rendezvény programjában első alkalommal szerepelt a bábszínház. /Ferencz Zsolt: Sztánai farsang az egymásra találás jegyében. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./2009. február 16.
Három értékes Szórvány-kiadvány bemutatójára került sor február 13-án a Szórvány Alapítvány székhelyén, a temesvári Kós Károly Közösség Központban. „Akkor vagyok otthon valahol, ha tudom: milyen szellemi, tárgyi örökséget tekinthetek a sajátomnak. És ha erre büszke is lehetek (…), akkor kötődésem a tájhoz tudatosabb, erősebb lehet” – mondja Vicze Károly Temesközi emlékhelyek című munkája előszavában dr. Bodó Barna, a kötet szerkesztője. Vicze Károly Temes megyei, magyar vonatkozású emlékhelyeket – szobrok, táblák, emléktáblák, épületek, temetői emlékek – bemutató kalauzát Miklósik Ilona muzeológus, a Szépművészeti Múzeum munkatársa méltatta. Stevan Bugarski mérnök magyar, német, román és szerb nyelven megjelentetett, 600 oldalas Temesvári Líceum című tudományos munkája Temesvár első egyeteméről szól. A Régi(j)óvilág honismereti szemle legújabb számának mottója: „Szeretlek, színház!” (Juhász Gyula). „Olyan emberek írtak az 55. évfordulóját ünneplő temesvári magyar színházról – mondta Mészáros Ildikó, a szép kivitelezésű kiadvány főszerkesztője – akik szeretik és fontos számukra a színház, mint az igaz élő művészet temploma. ” A Régi(j)óvilág szerkesztői egy Kós Károlyra és híres temesvári építészekre, Székely Lászlóra és Schmidt Antalra összpontosító dupla szám, a nyelvújító Kazinczy Ferenc apropóján nyelvismeretről, a többnyelvűségről, nyelvvesztésről szóló szám, egy Temesvár-központú szám és a temesvári forradalomról szóló emlékszám megjelentetését is tervezik ebben az évben. /Pataki Zoltán: A Szórvány Alapítvány hármas könyvbemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 16./2009. február 20.
Kós Károlyra, a hűség emberére emlékezett február 18-án a Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesi Kerület. Kovács Sándor kanonok, főesperes mondott köszöntő beszédet. A Kós-életmű legalaposabb ismerője és kutatója, Sas Péter budapesti művelődéstörténész előadás keretében méltatta az erdélyi politika és művelődéstörténet meghatározó alakját. Kós Károly a budapesti Műegyetem építészhallgatójaként is az erdélyi architektúra szolgálatában állt. A nemzeti művészet alapjának a népművészetet tartotta. Választott szülőföldjén, a sztánai Varjúvárban írta meg a Régi Kalotaszeg című művét. Elindította a Kalotaszeg című lapot. A háború után a budapesti Műegyetemen ajánlott biztos tanári állás helyett a nehézségekkel együtt Kós Károly Erdélyt választotta. Megírta a Kiáltó szó című röpiratát és hozzáfogott annak gyakorlati megvalósításához. Megalapította az Erdélyi Szépmíves Céhet és szerkesztette az Erdélyi Helikon folyóiratot. A második világháború után ismét biztos tanári állást ajánlottak neki Keszthelyen, de ez alkalommal is Erdélyt választotta. Kós hagyatékát egyetlen élő fia, Kós András nemrég a szélesebb közönség rendelkezésére bocsátotta. /Jakab Judit: Millenniumi rendezvény Kós Károly emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./2009. március 1.
Kós Károlyra emlékeztek február 18-án Kolozsváron a Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesi Kerület rendezésében. Kovács Sándor főesperes-plébános hangsúlyozta, hogy az irodalomtörténészek a Kós-jelenség magyarázatában kiemelik a mesterségbeli sokoldalúságot, a képalkotás tervszerűségét és a honi helytállásban gyökerező transzszilvanizmust. A nagy életmű szakavatott kutatója, a Kós-örökség feldolgozója, Sas Péter budapesti művelődéstörténész előadásában számtalan, az életművel kapcsolatos részletet, adalékot közölt. Fontos állomás Kós Károly életében a Kalotaszeg című lap kiadása. Az 1921-ben megjelent Kiáltó Szó című röpiratában írta: »Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája.« Az 1924-ben megalapított Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában jelent meg Az országépítő (1934) című történelmi regénye. Kós 90 éves korában ars poeticájaként is idézhető vallomást tett: »A történelem tanúsága szerint az igaz embernek, de mindenekelőtt az igaz művésznek – írónak, építő-, képző- és zeneművésznek – mindenütt a világon, minden időben és minden körülmények között a sors által rendeltetett kötelezettsége volt, van és lesz, hogy a maga népének és szülőhazájának sorsát vállalja és élete munkájával szülőhazáját és annak népét, megbecsült hagyományaik szellemében, hűségesen szolgálja. Ezt vállaltam és cselekedtem, nem mást és nem többet.« /Fodor György: Kós Károly, a hűség embere. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 1./2009. március 3.
Február 28-án tartotta Kolozsváron idei közgyűlését a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT). Gaal György elnök az elmúlt év munkásságáról számolt be. Az ülésszakokon, szakmai rendezvényeken való részvétel mellett kiemelte László Csabának a társaság támogatásával rendezett műemlékeket bemutató két kiállítását a Fehér Galériában. Szólt a májusban Maksay Ádám ügyvezető alelnök rendezte műemlékfelmérő táborokról (Ótorda, Ördöngösfüzes, Nagybacon, Magyarigen, Szék), ahol fiatalokat vezettek be a hagyományos és digitális felmérések titkaiba. Elkezdték egy erdélyi műemlékvédelmi adatbázis felállítását, egyelőre régebbi felvételek rögzítésével. Veress Mihály kivetítőn bemutatta a társaság megújított honlapjának szerkezetét (www.klmt.veres.ro). A közgyűlést megszakítva délben kivonultak a Márton Áron-szobor leleplezéséhez. Délután díjkiosztásra került sor. A Kós Károly-díjat és plakettet Gergely Istvánné tanárnő nyerte el „a Házsongárdi temető műemléksírjainak megmentése és ápolása terén kifejtett munkásságáért”. A Debreczeni László-díjjal és plakettel Murádin Jenő művészettörténészt tüntették ki „műemlékeink múltjának felkutatása és ezek ismertetése terén kifejtett munkásságáért”. A laudációt Kovács András professzor, a társaság alelnöke írta. Befejezésként a két kitüntetett rövid előadást tartott. Gergely Istvánné vetített képekkel szemléltette a Házsongárdban folyó mentési-restaurálási munkálatokat, Murádin Jenő pedig művészeti kincseket feltáró munkájáról vallott. /Gergely Gyula: Közgyűlést tartott a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./2009. március 9.
Ősztől megszűnik a hat évvel ezelőtt létrehozott szakiskolai hálózat, felvételit már csak a szakközépiskolai osztályokba hirdetnek. Ecaterina Andronescu oktatási miniszter azt a szakoktatást számolja fel, amit a Nastase-kabinet idején tárcavezetőként ő hozott létre. Hat esztendővel ezelőtt kezdték meg működésüket a 2+1+2 év kifutású szakiskolák. Kiss Imre, a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola igazgatója szerint a változtatással a diákok járnak rosszul, mert a munkaerőpiacon a gyakorlati tudást várják el a szakiskolásoktól, erre pedig a líceum nem készíti fel őket. /Fekete Réka: Felszámolják a szakiskolákat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 9./2009. március 31.
A temesvári Kós Károly Közösségi Központban ülésezett március 28-án az RMDSZ Területi Képviselők Tanácsa. Kaba Gábor zsombolyai polgármestert választották TKT-elnöknek, alelnökök Fazakas Csaba református esperes és Sütő Udvari Magda fogorvos. Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnök javaslatára, az új alapszabályzat adta lehetőséget kihasználva, a testület a kongresszusi küldötteket is megválasztotta. /Pataki Zoltán: Temes. Tisztújítások az RMDSZ-ben= Nyugati Jelen (Arad), márc. 31./