udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
604
találat
lapozás: 1-30 ... 391-420 | 421-450 | 451-480 ... 601-604
Névmutató:
Pomogáts Béla
2007. augusztus 13.
Ha a budapesti mozik vállalják a Wass Albert életéről szóló dokumentum-játékfilm bemutatását, úgy még az idén műsorra kerülhet Koltay Gábor legújabb alkotása. Az ismert rendező a napokban fejezte be a mű erdélyi képsorainak forgatását. A filmesek a mezőségi Cegétől és Vasasszentgotthárdtól a Bánffy-vadászházig számos helyszínt bebarangoltak. A hasonló stílusban készült Trianon és Horthy című filmek szerzője, Koltay Gábor elmondta, hogy tervei szerint októberre elkészül a két és fél órás alkotás. Koltai először játékfilmben gondolkozott, de támogatás hiányában kénytelen volt lemondani eredeti tervéről. „Hiába telt el tizenhét év a rendszerváltás óta, a játékfilm elkészítéséhez szükséges két-háromszáz millió forintból egyetlen fillért sem kaptam. Tudomásul véve az illetékesek hozzáállását, kénytelen voltam átértékelni az elképzelést és a hagyományos játékfilm helyett a játék- és a dokumentumfilm közötti átmenetet választottam” – mesélte. A film főhőse egy fiatal színész, aki szeretné megismerni Wass Albertet és a körülötte folyó vitát. Irodalmárokat, történészeket keres fel, ellátogat Erdélybe, találkozik és elbeszélget az egyszerű román parasztemberekkel. A dokumentumfilmben a főszereplő beszélget Raffay Ernő történésszel, Pomogáts Béla, Medvigy Endre, Takaró Mihály, Márkus Béla és Nagy Pál irodalomtörténészekkel, Bartha József holtmarosi református lelkésszel, Kincses Előd marosvásárhelyi jogásszal, valamint Vekov Károly kolozsvári történésszel, az egyetlen emberrel, aki a Szekuritáté irattárában áttanulmányozta a Wass Albert koncepciós peréről készült iratcsomót. Koltay sajnálatára az ellenkező vélemények képviselői csak közvetett módon szólalnak meg a filmben. „Azok közül, akik a mai napig is a legcifrább jelzőkkel illetik Wass Albertet, sajnos egyik sem vállalta, hogy megjelenjen a filmben. Az ő véleményüket máshol megjelent tanulmányaikból, újságcikkeikből fogom idézni” – sajnálkozott a rendező. Nem árulta el, kik fogják képviselni az „ellentábort”, az információk szerint a filmben mások mellett Tamás Gáspár Miklós és Cs. Gyimesi Éva a témát érintő régebbi nyilatkozatai is megjelennek. Koltay legutóbbi alkotásainak – a trianoni békeszerződésről, illetve Horthy Miklós kormányzóról szóló filmjeinek – jelentős közönségsikere volt, mégis kevés mozi tűzte műsorára az alkotásokat. „Budapesten a Horthyt csak az Uránia mutatta be, a Trianont is alig merték levetíteni. Biztos vagyok benne, hogy ezúttal is akad mozi, ahol, ha nem egyéb, a közönség nyomására fogják műsorra tűzni. Erdélyben meg ott vannak a templomok, a parókiák, és különben is, az itteni emberek megtalálják a módját annak, hogy megszerezzék a filmet – bizakodik a történelemből ihletődött alkotásaival sokak szemében szálkát jelentő rendező. – Számomra már az is jelzésértékű, hogy amikor felhívást tettem közzé a hiányzó forintmilliók begyűjtésére, rengetegen jelentkeztek. A névtelen adakozók 10 ezer forinttól egészen a milliós összegig nagyon sok pénzt felajánlottak. ”Koltay szomorúnak tartja az anyaországi hatalom merev, elutasító hozzáállását Wass Albert személyéhez. /Szucher Ervin: Kamerával Wass Albert nyomán. = Krónika (Kolozsvár), aug. 13./2007. augusztus 13.
Megjelent Ady Endre: Levél a végekről /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007./ Díszkiadás, válogatta és az előszót írta Pomogáts Béla. Az idilltől a tragédiáig: ezen az elgondolkoztató drámákról tanúskodó íven helyezkednek el Ady Endre erdélyi versei. Ezt kívánja bemutatni a jelen válogatás, amely a költő születésének százharmincadik évfordulója alkalmából kerül az olvasó kezébe. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 13./2007. október 6.
Helyi közösségeket és népeket összekötő Bega címmel szervezett október 5-én helytörténeti konferenciát a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány. Előkészületben áll Jancsó Árpád temesvári mérnöknek, helytörténésznek az “elkényeztetett folyó”, a szabályozott medrű Bega történetével foglalkozó könyve. A Szórvány Alapítvány PHARE-támogatást nyert egy, a csatorna mentén élő romániai és szerbiai települések közösségeit érintő projekthez. “Azért is fontos és kedves számunkra ez a folyó, mert a Bánságnak mind a romániai, mind a szerbiai részén élő nemzetiségek kötődnek valamilyen módon hozzá” – mondta Bodó Barna alapítványi elnök a megnyitón. Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Anyanyelvi Konferencia elnöke egy másik folyóról értekezett: a Duna szerepéről, mítoszáról a magyar irodalomtörténetben, Vekov Károly történész (kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem) a folyók és térségek történelmének összefonódásáról beszélt, Jancsó Árpád a Bega történetéről szólt, Kiss Ferenc temesvári földrajztanár képes vetítéssel egybekötve mutatta be a Begát, /P. L. Zs. : Bega menti helytörténet. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 6./2007. október 20.
Hagyománya van Erdélyben az önéletrajzi fogantatású memoárirodalomnak. A Mikes Kelemen Törökországi leveleivel mindjárt európai színvonalon jelentkező magyar próza kiemelkedő előzményei a fejedelem kori emlékírók vallomásos művei. Bethlen Miklós, Kemény János fejedelem, Cserei Mihály, Bethlen Kata, Apor Péter, Misztótfalusi Kis Miklós dokumentumértékű írásai azonban csak a kezdetét jelzik az önéletrajzi visszaemlékezéseknek. Rettegi György, Deák Farkas, Jósika Miklós, Barabás Miklós, Teleki Sándor, Koós Ferenc, Tolnai Lajos – meg mások – emlékezései után a közelmúlt nem egy ilyen prózaváltozata született, például Kuncz Aladár, Szántó György, Szentimrei Jenő, Bartalis János, Kemény János báró, Méliusz József, Kacsó Sándor, Szemlér Ferenc, Nagy István könyvei. Nyírő József önéletrajzi regényei külön fejezetet jelentenek. Az Isten igájában című könyve 1930-ban jelent meg először Kolozsváron az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában, legutóbb pedig Budapesten, a Kairosz Kiadónál látott napvilágot, az Arénába űzve cím alatti önéletrajzi vallomások kötetében. (Szerkesztette és a kitűnően tájékoztató előszót Medvigy Endre írta.) Németh László nagy elismeréssel fogadta a regényt, Benedek Marcell szintén, de szót ejtett a kompozíció gyöngeségéről. Cs. Nagy Ibolya 1999-ben írt tanulmányában a legsikerültebb Nyírő-regénynek nevezte az Isten igájábant. Nyírő ekkor még nem gondolta, hogy majd elkövetkeznek a hontalanság évei, mikor is hazátlanná vált magyar íróként, kényszerű kivetettségben kell tengetnie mindennapjait, majd emigránsként halt meg Spanyolországban, 1953-ban. Életének ebben a szakaszában írta meg önéletrajzi könyveit, az Íme, az emberek!-et és a Zöld csillagot: „az otthontalanság szomorú dokumentumait” – ahogyan Cs. Nagy Ibolya mondta. Két önéletrajzi regény az emigrációról. Magyarországon is, Erdélyben is hosszú évtizedeken hozzáférhetetlen volt Nyírő József munkái. Nyírőnek a Mi az igazság Erdély esetében? című nemzetpolitikai tanulmányát Amerikában, Clevelandben adta ki annak idején (1952-ben) a Katolikus Magyarok Vasárnapja, a közelmúltig hírét sem hallhattuk ennek a röpiratnak, írta Nagy Pál, melyet szerzője a nyugati világ közvéleményének tájékoztatására készített. Nyírő József a távolban is minden idegszálával, gondolatával az otthoni világhoz kötődött. Pomogáts Béla írta az Isten igájában 1990-es kiadásának előszavában: „Nem egyszerűen író, hanem erdélyi író, aki népének, közelebbről a székely népnek a történelmi sorsát kívánta megörökíteni. Ez a szándék jelölte ki azt az utat, amelyet bejárt, s ha irodalmunkat a nemzeti élet krónikásának is tekintjük, méghozzá olyan krónikásnak, amely a magyar világ változatairól ad képet, elkészíti ennek a világnak a kulturális térképét, akkor kétségtelen, hogy – Tamási Áron mellett – Nyírő József volt az, aki maradandó képekben mutatta be a székely nép életét, történetét, hagyományait, észjárását és lelkiségét. ” Szülőfalujában, Székelyzsomborban 2004. július 18-án felavatták Nyírő mellszobrát. Megtörtént az ő „szellemi” hazatérése”. A budapesti Kairosz Kiadó 1997-ben éppen A zöld csillaggal indított sorozatot, s emellett Erdélyben, Csíkszeredában a Pallas- Akadémiánál látnak napvilágot Nyírő írásai. A Kairosznál előkészületben van Nyírő József kiadatlan elbeszéléseinek kötete és Medvigy Endre Nyírő-monográfiája. /Nagy Pál: Az emlékező Nyírő József. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./2007. október 29.
Megjelent a „Megyünk és örülünk Erdélynek” Magyar írók útiélményei Névsorolvasás, 5./Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007/ című kötet. „Megyünk és örülünk Erdélynek” – írta Illyés Gyula 1942-ben. Ezt vette kölcsön a kötetet szerkesztő és jegyzetekkel ellátó Nagy Pál az antológia címének. Az antológia szerzői: Ady, Szabó Lőrinc, Kosztolányi, Babits, Cs. Szabó László, Márai, Mórica, Tamási, Szabó Zoltán és Illyés Gyula. Ez utóbbi mondta erdélyi útja összefoglalójaként: „Akinek a tüdeje gyönge, menjen a Tátrába, akiben a magyarsága gyönge, jöjjön Erdélybe. ” A bevezető tanulmányt Pomogáts Béla írta. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 29./2007. november 19.
Az érmindszenti zarándoklatot is megosztotta az RMDSZ és Tőkés László közötti versengés. November 17-én Érmindszenten a hagyományos Ady-zarándoklatot két táborra szakadva tartották az emlékháznál. Délelőtt 10 órától a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezésében tisztelegtek Ady előtt, 11 órától pedig az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) tartott koszorúzással egybekötött ünnepséget az RMDSZ vezetőinek részvételével. Tőkés László püspök sérelmezte, hogy őket a „hivatalosak” kihagyták a programjukból, az RMDSZ kampánycéljaira használva az eseményt, végül pedig a megyei múzeum egy nappal a rendezvény előtt írásban is visszavonta a 10 órai megemlékezésre vonatkozó engedélyüket. Muzsnay Árpád EMKE-alelnök, a 17 éve rendszeresen megtartott Ady-zarándoklatok elindítója és főszervezője közölte: ők már egy évvel ezelőtt leszögezték emlékünnepük idei dátumát, erre viszont az egyházkerület „rászervezett”. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület emlékezésén koszorúzott Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke is. Lázár János, Hódmezővásárhely fideszes polgármestere, országgyűlési képviselő beszédében hangsúlyozta, Tőkés László 1989-ben megélhetését, szabadságát és életét is kockára tette azért, hogy egy reményteljes karácsonyra ébressze nemcsak saját, kisebbségi sorban élő népét, hanem a többségi nemzetet is. „Tőkés akkor emelte fel szavát, amikor a kései bátrak íróasztaluk mellett vagy pártirodájukban lesték a fejleményeket – emlékeztetett Lázár János. – Most viszont a kései bátrak gyűjtenek és szórnak, ők osztanak és fosztanak. ” Kijelentette, olyan emberre kell szavazni, aki pártérdekek fölé magasodva, csak a lélek szavára hallgatva, az emberek ügyét viszi Brüsszelbe. „Időszerű helyzetjelentés, amit adok Érmindszentről: vértelen harc folyik a háttérben – jelentette ki Tőkés László. – Régebben még vigasztaló volt, hogy a román főhatalom korlátozta mozgásunkat, most már viszont oda jutottunk, hogy nincs is szükség a többségiekre, elvégzi ezt a munkát a magyar oldal. ” A püspök fölemelte szavát az Érmelléken és Érmindszenten uralkodó állapotok miatt, ahol szerinte most siralmasabb a helyzet, mint volt 130 évvel ezelőtt. „Szégyen, hogy ide járnak nagyuraink, évente megtartják beszédeiket, majd bevetik magukat autóikba és hazamennek, aztán megint nem történik itt egy évig semmi” – hangoztatta Tőkés. Hozzátette: néhány éve az egyházkerület már letette egy leendő Ady-zarándokhely alapkövét a költő szülőházának szomszédságában, amelynek felépítésére az Orbán-kormány támogatást ítélt meg, azonban a magyarországi hatalomváltás után az erre szánt pénzt mégis a nagyváradi katolikus püspökség kapta meg. Szerinte a pályázatukat az RMDSZ helyi hatalmasai térítették el. „Ilyen botrány dúl most Gencsen, Érkáváson és a környékbeli falvakban, ahol a magyarországi Új Kézfogás Közalapítványtól nyert támogatásból vett földeknek nyoma veszett, és a pénz sincs meg. Ennek ürügyén folyik a botránykeltés, a zaklatás, a hatósági visszaélések, a rendőrségi kivonulások, a bírósági részrehajlás. ”Az EMKE 11 órától megtartott ünnepségén Havas Judit magyarországi, illetve Czintos József szatmárnémeti színművészek szavalatai mellett Madarász Katalin népdalénekes is fellépett. Muzsnay Árpád főszervező reméli, jövőre mindenki közösen ünnepli majd Ady születésnapját. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke, EP-választási kampányfőnök kifejtette, „a magyar irodalom számára a huszadik század 1906-ban Ady Endrével kezdődött, és valamikor 2000 után ért véget azzal a Nobel-díjjal, amit – először a magyar irodalom történetében – egy magyar író, Nádas Péter megkapott. ” (Valójában díjat 2002 októberében Kertész Imre kapta.) Kelemen az EP-választásokra utalt, Ady-szöveget idézve: „A bárány akármit tehet, mert ő bárány, a farkas semmit sem tehet, mert ő farkas. Amely bárány gyönge, izgága és ambiciózus, annak semmit sem kell tenni, mint nekirontani a farkasnak. Hiába lehet a farkas erős, komoly, becsületes, el kell vesznie annak, akinek egyszer veszett hírét költötték. ”Pomogáts Béla irodalomtörténész a széthúzás veszélyeire hívta fel a figyelmet. /Babos Krisztina: Külön emlékeztek Adyra. = Krónika (Kolozsvár), nov. 19./2007. december 8.
Megjelent „Megyünk és örülünk Erdélynek”. Magyar írók úti élményei. Válogatta, szerkesztette, a jegyzeteket összeállította Nagy Pál. Névsorolvasás 5./Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007./ című válogatás. A címet Illyés Gyula Naplójegyzetek 1929–1945 című, 1986-ban megjelent könyvének részletéből emelte ki a szerkesztő. Alig volt olyan magyar költő és író, aki versben vagy prózában ne foglalkozott volna az erdélyi magyarság körében szerzett közvetlen és személyes, akár közvetett híradásokból származó tapasztalataival – vélekedik a kötethez írt, Testvéri peregrináció alcímmel ellátott előszavában Pomogáts Béla. Ady Endre S ha Erdélyt elveszik című 1912-ben megjelent írásában olvashatjuk: „Rongyolt és csaknem reménytelen fajtának tartom a magyart, pláne hogy demokratizáló forradalmába beleordított, tiport a nagykultúrájú rontás. A háború. Mai, barbár csodák idején el tudom képzelni azt is, hogy Erdély hamaros megvalósulása lehet tüzes, vad álmoknak, mik nem minden alap nélkül kísértenek az alsó Kárpátok alatt. De a dilemmás Erdéllyel évszázadok marasztaló szellemét lázítja föl a vad hazapolitika s hazátlanná tenne két szerencsétlen s minden más, nemes fölszabadulásra joggal váró nációt. Beszéljünk-e a Romániába olvasztandó magyarságról, melynek, ha lehet, rosszabb, embertelenebb s főképpen otthontalanabb sorsa volna a mai erdélyi románokénál? Minden további kérdést és választ átengedek azoknak, akik nem olyan nagy soviniszták és politicienek, mint én, kinek csak Erdély-babonája túl nagy talán, de kinek Erdély egyetemes nyomorúsága fáj. Hogy múljanak el, óh, már a srapneles igazságok, s hogy engedjenek bennünket a magunk srapneleivel, emberszerető és fölszabadító munkánkkal, tovább munkálkodni nemzettelen népboldogságokért. ” /B. D. : „Megyünk és örülünk Erdélynek”. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./2007. december 17.
Kaput nyitott Budapesten a Korunk folyóirat: ez a Korunk – Budai Porta, ez is része a magyar–magyar kapcsolatoknak, a kölcsönös tájékoztatásnak, hogy közvetlenebbé váljon az átjárás tudományban, irodalomban, művészetekben. A legmagasabb, a bukaresti minisztérium által nemrég megítélt B+ tudományos minősítés birtokában a Korunk vállalta ezt a lépést, állandó képviselet megteremtését Budapesten (a Margit körút 5/a szám alatti Bem moziban). A kezdemény komolyságát egy héttagú grémium jelzi: két akadémikus, az irodalomtörténész Poszler György és a történész Romsics Ignác; az ugyancsak neves irodalomtörténész, számos erdélyi tárgyú könyv szerzője, Pomogáts Béla; a Szegeden élő, messze földön méltán népszerű egyetemi tanár Ilia Mihály, az író Csiki László és Zalán Tibor, a kiváló grafikus Tettamanti Béla – valamennyien a folyóirat régi, megbecsült szerzői. A Korunk – Budai Porta keretében mutatták be a Közép-Európa vándora (Korunk-dosszié, 1957–2007) című, közel 900 oldalon, két kötetben esszét, tanulmányt, verset, prózát, grafikát újra összegyűjtő rangos kiadvány. Ugyanitt találkozhattak az olvasók Szabédi László kiadatlan írásainak (naplójának, levelezésének) gyűjteményével és egyéb Korunk-kiadványokkal. /S. L. : Könyvek a Portán. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./2008. január 17.
Az erdélyi magyarság egyik őszinte pesti barátja Pomogáts Béla irodalomtörténész legutóbb a Dialógusok – 2008 címen Mezőkövesden tartott régiós konferencián kifejtette: „Az utóbbi években Magyarország annyira lecsúszott, hogy megint a hárommillió koldus országa lett. Ennek egyik oka az, hogy az alkotó értelmiség kimaradt a nemzet sorsát meghatározó programokból. Vagy azért, mert kiszorították, vagy pedig visszavonult. A magyar közélet a szétesés állapotába került, és leszűkült két ember párharcára, s ennek áldozata az értelmiség is. Akaratunkon kívül egy színházi abszurd szereplői vagyunk. A szembenállás oly nagy, hogy már a Mohács előtti időket idézi. S ha csak rajtunk múlik, ugyanúgy széthullhatunk, mint 1526 után. ”Sike Lajos, a lap munkatársa hozzátette: a megosztást sikerrel áthozták Erdélybe. /Sike Lajos: Abszurd. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 17.2008. január 29.
Szakvizsgán – nacionalizmusból – ez a címe Illyés Gyula esszéjének. Ebből szokták idézni a jeles mondatot: „Nemzeti, aki jogot véd; nacionalista, aki jogot sért. ” Egy kicsit bővebben pedig így: „A nacionalista jogot sért (más népekét, önző előnyért); a patrióta jogot véd (voltaképp nem is a maga népéét, hanem az Emberét, az Emberiségét). ” A napokban Budapesten két helyszínen is a nacionalizmusokról és európaiságról értekeztek, számolt be Kántor Lajos. A Korunk szerzőit hívták a Fasori Evangélikus Gimnáziumba, majd a Bem mozi kávézójában működtetett Korunk – Budai Porta kerekasztal-beszélgetésére. Történelmileg Németh László 1935-ös s a fiatalon, szovjet hadifogságban elhunyt kolozsvári tudós-tanár, Mikecs László 1939-es romániai utazása jelentette a kiinduló pontot, és az ív 2008-ig ért. Borsi-Kálmán Béla teljes joggal állíthatta, hogy Németh László talán legjobb esszéje-tanulmánya, a Magyarok Romániában mindmáig izgalmas olvasmány. A kerekasztalnak talán a legizgalmasabb percei azok voltak, amikor a regionalizmusok kerültek előtérbe. Pomogáts Béla Korunkban közölt tanulmánya a magyar kultúra térképére a régiókat rajzolta fel. Az Amerikából hazatelepedett író, András Sándor és a régi-új biharinak számító Molnár Gusztáv, a kolozsvári, ma Budapesten élő Heltai Péter is jelen volt a tanácskozáson. /Kántor Lajos: Szakvizsgán – nacionalizmusból. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./2008. január 30.
„Irodalomtörténeti kánonok vannak, de az irodalomtörténészek dolga az, hogy ezeket felismerjék, nem pedig az, hogy megteremtsék. Kifejezetten kártékonynak tartom, ha irodalomtörténészek, irodalomkritikusok kánont akarnak teremteni, hiszen az legtöbbször politikai beavatkozásra történik. A nyolcvanas években Magyarországon például kialakult egyfajta kánon, amelyből kimaradtak olyan nyugati emigrációban élő jelentős írók, mint Márai Sándor vagy Cs. Szabó László” – fejtegette Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténész, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaság (Anyanyelvi Konferencia) elnöke Nagyváradon, január 28-án tartott szerzői estjén. Pomogáts három erdélyi tematikájú könyvét, illetve az általa szerkesztett Cs. Szabó László-esszégyűjteményt ismertette Barabás Zoltán, a Partiumi Magyar Művelődési Céh igazgatójának kérdései nyomán. Az Erdély Adyja című válogatást már bemutatták Nagyváradon, először találkozott viszont a közönség a Sokarcú erdélyiség és a Változó világban című tanulmánykötetekkel, és Cs. Szabó válogatott esszéivel, melyhez Pomogáts írt utószót. Elárulta, jelenleg egy hiánypótló erdélyi magyar irodalomtörténet megírásán dolgozik. Véleménye szerint a magyar irodalmat egyetemes egészként kell kezelni, nem lehet elválasztani a magyarországi irodalmat az erdélyitől, felvidékitől vagy délvidékitől. „Megjelent a közelmúltban olyan irodalomtörténet Magyarországon, amelyben nem szerepel Dsida Jenő” – mondta felháborodottan Pomogáts, hozzátéve, olyan erdélyi szerzők irodalomtörténeti munkáira tekint nagyrabecsüléssel, mint a Korunk folyóiratot szerkesztő Kántor Lajosé vagy a már Magyarországon élő Láng Gusztávé. /Fried Noémi Lujza: Romboló hatású irodalmi kánonok. = Krónika (Kolozsvár), jan. 30./2008. április 4.
Pomogáts Béla, a transzilván magyar irodalom és szellemi élet avatott ismerője szerint éppen a kisebbségi sorsban és különösen Erdélyben lehet érzékelni azt, hogy a könyvek milyen meghatározó módon viszik előre a nemzeti közösség ügyét. Erdélyben a könyvkiadás nem jó bizniszt, hanem szolgálatot jelent. Tőzsér József, a tizenötödik születésnapját ünneplő Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója már fiatalon a könyvek terjesztésében találta meg szolgálatát. A Tőzsér-posta – ahogyan Beke György elnevezte az egyszemélyes intézményt – több ezer erdélyi magyarnak küldött el több millió könyvet. A Pallas-Akadémia Könyvkiadó ma Erdély és a magyar szálláshely legjelentősebb könyvműhelyei közé tartozik. A legkiválóbb magyar költők, írók, történészek, társadalomtudósok, néprajzosok kiadója. /Ambrus Attila: Igevár a Székelyföldön. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 4./2008. április 12.
Az egy éve eltávozott Beke György erdélyi és magyarországi folyóiratokban és újságokban megbúvó írásainak összegyűjtése és közzététele a jövő fontos feladatai közé tartozik. Megjelent Beke György emlékezete. Halálának első évfordulójára szerkesztette: Pomogáts Béla /Közdok, Budapest, 2008/. Akik ebben a kötetben szerepelnek, úgy látják, Beke György érdemes arra, hogy alakját, műveit megőrizze az irodalom, a történelem, a nemzet emlékezete, hangsúlyozta a könyvben Pomogáts Béla. Beke György enciklopedikus hungarológiája közös kincse az egyetemes magyarságnak, írta Cseke Péter. /B. D. : Állócsillag Erdély egén. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./2008. július 2.
A Nagyváradon ötödik alkalommal megrendezésre kerülő Partiumi Írótáborban közel nyolcvan Kárpát-medencei író, költő, lapszerkesztő találkozik július 3-tól, tájékoztatott Barabás Zoltán költő, a Partiumi Írótábor Egyesület elnöke. Az idei írótábort a Holnap-centenárium jegyében a Partiumi Magyar Művelődési Céhhel közösen szervezte az egyesület. Nyílt nappal kezdődik a találkozó, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházában felavatják a Holnap emléktábláját, majd a Magyar Írószövetség lapja, a Magyar Napló irodalmi estjét megelőzően Faragó Laura énekes és Lászlóffy Zsolt zeneszerző lép fel. Július 4-én a Várad, 5-én pedig az Egerben megjelenő Agria folyóiratot mutatják be. Bemutatják továbbá Székelyhidi Ágoston Debreceni Napló Erdélyből című kötetét és Sipos Lajos Tamási Áron életpályája című könyvét. A táborban több neves magyarországi irodalom és művészettörténész is részt vesz: Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke, Pomogáts Béla, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete lapjának, a Literaturának a főszerkesztője, Szakolczay Lajos irodalomtörténész, Ködöböcz Gábor irodalomtörténész és Bertha Zoltán irodalomtörténész tart előadást a Holnap-antológia szerzőiről. /Fried Noémi Lujza: A Holnap-centenárium jegyében. = Krónika (Kolozsvár), júl. 2./2008. július 25.
Ha a riport, a szociográfia, egyszóval a tény- és valóságirodalom műfajai kerülnek szóba, akkor az első képviselők, megújítók között bukkan fel Beke György neve is. Beke György köteteinek sokasága szerepelt a jövő újságírói számára már-már kötelezőnek megjelölt bibliográfia-listán, talán ennek is köszönhető, hogy mindenki igyekezett megtalálni ezek között a saját régiójához kötődő, erről szóló leírást, és legalább azt elolvasni. Ezt követően pedig tanulni Beke Györgytől: szakmát, habitust, alázatot. Sokak életében jelentett követendő mintát, arra kitűnő példa a halálának első évfordulójára megjelentetett emlékkönyv /Beke György emlékezete – Halálának első évfordulóján. Közdok. Budapest, 2008./, amelyben pályatársak, barátok, tisztelők, tanítványok sokasága idézi fel Beke Györgyöt, az írót, a mestert, a barátot. Az emlékezők között van Fodor Sándor, Kántor Lajos, Lászlóffy Csaba, Magyari Lajos, Nagy Pál, Cseke Péter, a kötet szerkesztője Pomogáts Béla. Sütő Andrást két, Beke Györgyhöz címzett levelével szintén jelen van a kiadványban. Többen is használták az „egyszemélyes intézmény” kifejezést, ezzel is jelezve, hogy Beke valami olyat tudott, amit sem előtte, sem utána nem tud már senki ugyanúgy művelni. S hogy a fiatalok sem vonták ki magukat a hatása alól, arra jó példa Iancu Laura visszaemlékezése. /S. B. Á. : Beke György emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./2008. július 26.
Nem készült mindeddig átfogó válogatás a legendás kolozsvári folyóirat, az Erdélyi Helikon anyagából. Mózes Huba kezdeményezésére végre kézbe vehetik az olvasók a Világfigyelő tető. Mozzanatok az Erdélyi Helikon történetéből. 1928–1944./Bíbor Kiadó, Miskolc, 2008. Szerkesztette Mózes Huba/ című könyvet, amely mintegy háromszázötven oldalon mutatja be a folyóirat anyagát: szövegeket, képeket, dokumentumokat. Mit lehetett korábban tudni az Erdélyi Helikonról? Talán azt, hogy a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom legjelentősebb folyóirata? Igen, kétségtelenül. Hogy az egyik legstabilabb, leghosszabb életű lap Erdélyben? Nyilvánvalóan. Az Erdélyi Helikonról szóló szakszerű tanulmányok, dokumentumkötetek (Szemlér Ferenc versantológiája, Marosi Ildikó és Mózes Huba dokumentumkötetei, Galambos Ferenc repertóriuma, Vallasek Júlia és mások tanulmányai) után körvonalazódott a folyóirat. Hiányzott viszont jónéhány alapszöveg újraközlése. Pomogáts Béla 1983-ban közzétette A transzilvánizmus című könyvét, akkor alcíméül ezt választotta: Az Erdélyi Helikon ideológiája. Méltán kapcsolódhatott össze a köztudatban az Erdélyi Helikon az „erdélyi gondolat”, a transzilvanizmus fogalmával. /Balázs Imre József: Ami eddig nem volt, s most lett. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./2008. augusztus 7.
A Paks melletti Cseresnyéspusztán immár 15 éve gyűlnek össze nyaranként Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről a magyar középiskolások. Egykori táborozó diákok kísérő tanárként térnek vissza, s szeretettel idézik fel a 10-15 évvel ezelőtti emlékeket. Olvasótábor lévén, minden esztendőnek megvan egy évfordulóhoz kapcsolódó témája. Az idei téma a Nyugat folyóirat volt. A neves meghívottak: a pécsi egyetem és a Pázmány Péter Egyetem tanárai, valamint Pomogáts Béla irodalomtörténész tartottak előadást. Idén is volt újságírói kör, amelynek eredménye a Visszhang című tábori lap. Volt filmező csoport is, valamint szavaló kör. A szórványban élő lupényieknek sokat jelent az anyanyelvvel, s az anyanyelvi kultúrával való kapcsolat. /Farkas Éva: Lupényi diákok Pakson táboroztak. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 7./2008. augusztus 9.
Néhány év alatt a Pallas-Akadémia Kiadó tizennégy kötetben adta ki Nyírő József regényeit (Isten igájában, A sibói bölény, Az én népem, Madéfalvi veszedelem, Halhatatlan élet, Néma küzdelem, A zöld csillag, Íme az emberek – a két utóbbi már az emigrációban íródott…) és elbeszélésköteteit (Jézusfaragó ember, Kopjafák, Havasok könyve, Az elszántak, Székelyek)… A sorozatot 2005-ben Nyírő József, a székely nép krónikása címmel Pomogáts Béla válogatásában a Nyírő műveiről szóló tanulmányok, esszék, kritikák, recenziók gyűjteménye egészítette ki. Az író nevét becsmérlő jelzők nélkül leírni sem lehetett, 1989-ig kellett várni, Pomogáts Bélának először az Alföldben közzétett tanulmányáig, amely reálisan értékelte Nyírő ellentmondásoktól sem mentes írásművészetét. Ez volt a debreceni Csokonai Kiadónál 1990-ben megjelenő, Isten igájában című, önéletrajzi motívumokkal is átszőtt Nyírő-regény utószava, akkoriban kezdődött Debrecenben az első, elhúzódó, másfél évtizedig tartó életműkiadás. Fontos lenne Nyírő József életművét és az életét áttekintő monográfia, illetve biográfia megjelentetése is. /Bogdán László: A Nyírő-sorozat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./2008. szeptember 20.
Lőrincz György székelyudvarhelyi író befejezte új regényét, aminek címe: Besúgó voltam, szívem. A könyv a diktatúráról szól és a magyarság sorsáról. Pomogáts Béla a félelem regényének nevezte. Két ember: egy besúgó és egy „ellenálló" orvos alakján keresztül próbálta bemutatni mindazt, ami történt. Lőrincz Györgyöt örökmozgó művelődés- és irodalomszervezőként tartják számon. Kritikusai szerint írásművészete folyamatos változásban van: stílusa megújul, frissül. Előző regénye, a Pusztulás két hazai és egy magyarországi kiadást ért meg. Az 1989-es változás óriási élmény volt. Később rájött arra, hogy a hálózat tovább működött, sőt működik ma is. A diktatúra az az időszak, amikor nagy jellemek születhettek, de a diktatúra a legaljasabb helyzetbe sodorja a kiszolgáltatott embert. Ez az a kor, amikor nehéz, de szép embernek maradni a szó legteljesebb és legigazabb értelmében. Egységes magyar irodalom nincs, vallja az író, ellenben magyar irodalom van. Neki kisebbségben mások a feladatai, mint egy magyarországi írónak. A Szegedy-Maszák által írt irodalomtörténetben azt mondják, nincs erdélyi magyar. De azt a gondolkodást sem tudja Lőrincz György elfogadni, amelyben Németh Lászlót grafománnak nevezik. Az író megpróbált valamit tenni az erdélyi magyar irodalomért. Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány közel tizenöt éve működik. Szinte évente írnak ki pályázatot. Van olyan díjuk, amelyet az erdélyi magyar irodalom népszerűsítéséért osztanak ki. Ebben az évben a debreceni Márkus Béla kapja a Hídverő díjat. /Sarány István: Abból írok, amit emberismeretből magammal hoztam. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 20./2008. szeptember 30.
Szeptember 26-án a tizenharmadik Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok rendezvénysorozat keretében avatták fel Beregszászon a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézetet. Muzsnay Árpád, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnöke szerint ez által intézményesült a határon túli magyar közművelődés, ugyanis Ukrajna volt az utolsó a hajdani Nagy-Magyarország utódállamai közül, ahol megalakult az intézet. Ehhez hasonló művelődési intézet a kolozsvári Szabédi-ház. A Kárpátalján felavatott művelődési intézet már rendelkezik egy 26 ezer kötetet számláló könyvtárral, több kiállítóteremmel, illetve a civil szervezetek által is igénybe vehető helyiségekkel. Feladata a művelődési élet koordinálása lesz, illetve kutatási lehetőséget is biztosít a régió művelődési életével kapcsolatban. A tizenharmadik Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok megbeszéléseinek keretében több résztvevő (Muzsnay Árpád, Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke, Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke, valamint Kepe Lili, a Lendvai Magyar Művelődési Intézet vezetője) javasolta egy Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal létrehozását. Ez – a folyamatos szakmai együttműködés mellett – biztosítaná azt, hogy a különböző régiók közművelődési intézményei napi kapcsolatban legyenek egymással. /Babos Krisztina: Magyar Művelődési Intézet Kárpátalján is. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 30./