Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 506 találat lapozás: 1-30 ... 451-480 | 481-506

Névmutató: Kovács Attila

2017. május 8.

Műemlékvédelmi engedéllyel lehet csak levenni a Városháza feliratot
Noha jogerős bírósági ítélet rendelkezik arról, hogy el kell távolítani a Városháza feliratot a csíkszeredai polgármesteri hivatalnak is otthont adó épületről, ez valójában nem ilyen egyszerű: a beavatkozás ugyanis engedélyköteles, és ezt a jóváhagyást a polgármesteri hivatalnak kell kérnie.
Nem volt még ilyen esetük – így jellemezte a csíkszeredai Városháza felirat eltávolítása kapcsán kialakult helyzetet Bakos László. A Hargita Megyei Kulturális Igazgatóság vezetőjét arról kérdeztük, milyen eljárás szükséges ahhoz, hogy a műemléknek nyilvánított és ezáltal a törvény által védett csíkszeredai városháza homlokzatáról szintén a törvény erejével eltávolítsák a Dan Tanasă vezette egyesület által kifogásolt feliratot.
Az igazgató szerint arra már volt példa Hargita megyében, hogy egy műemlék épületre új feliratot vagy más, homlokzati elemet helyezzenek el utólag, de arról nem tud, hogy már meglévő feliratot távolítottak volna el. Az utólagos elhelyezés egyik példája éppen a csíkszeredai városháza, ahol az 1990-es évek közepén a megfelelő engedély alapján tették fel a Városháza – Primărie kettős megnevezés betűit – mondta. Mint bármilyen beavatkozás egy műemlék épület esetében, a felirat eltávolítása is engedélyköteles, ennek módját a törvény szabályozza. „Ahogy a felirat felhelyezéséhez kellett engedély, úgy a levételhez is kell – ehhez urbanisztikai bizonylat kibocsátása szükséges, amelyet hozzánk kell továbbítani, ugyanakkor ezt a brassói központú Területi Műemlékvédelmi Bizottságnak is jóvá kell hagynia” – ismertette az igazgató.
Nem mellékes, hogy a jogerős bírósági döntés csak a Városháza felirat eltávolításáról rendelkezik, így a Primărie megnevezés további megtartását nem tiltja az épületen. Az igazgató szerint viszont amennyiben az egyik feliratot leveszik, a másikat, ha ott marad, át kell helyezni, hogy középre kerüljön – ehhez viszont szükség van egy tervre, amelyet a bizottságnak is el kell fogadnia, hogy ezt engedélyezzék. Bakos László azt is elmondta, az eltávolításra vonatkozó kérést a polgármesteri hivatalnak kell benyújtania, mivel ő a tulajdonos. Az említett bizottság havonta egyszer ülésezik. Azt is megtudtuk, hogy a csíkszeredai polgármesteri hivataltól a Városháza felirat eltávolítására vonatkozó kérés még nem érkezett az általa vezetett igazgatósághoz.
Elveszített perek
A csíkszeredai városházát magyarul is megnevező feliratot azért kell eltávolítani, mert a Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) pert indított ennek érdekében, törvénytelennek nevezve kihelyezését. Miután a pert az egyesület első- és másodfokon is megnyerte, majd a marosvásárhelyi ítélőtábla elutasította azt a rendkívüli perorvoslati kérelmet, amelyet Csíkszereda polgármesteri hivatala és a helyi önkormányzat nyújtott be, kérve a jogerős ítélet megsemmisítését, a felirat védelmében nem maradt hazai jogorvoslati lehetőség.
Kovács Attila / Székelyhon.ro

2017. május 15.

Szabálytalanságokra hívták fel a figyelmet a tanúk Borbolyék perében
Tanúvallomásokkal folytatódott hétfőn a Borboly Csaba és tizenkét másik személy ellen indult büntetőper tárgyalása a Hargita Megyei Törvényszéken. Több órán át tartott a három tanú kihallgatása, akik a vádhatóság által kifogásolt útfelújítások kapcsán szabálytalanságokra hívták fel a figyelmet.
A 131-es számú, Felsőboldogfalváról Erdővidékre vezető megyei út 2010-ben elkezdett felújítása kapcsán a munkálat műszaki felügyeletét ellátó cég vezetőit és egy alkalmazottját tanúként hallgatta ki a tárgyalást vezető bíró. Az első két tanú, akik ténylegesen részt vettek a műszaki ellenőrzés folyamatában, nyilatkozataikban jelezték, hogy nem a korábban elfogadott tervnek megfelelően történt a felújítás, azaz nem az előírt anyagmennyiséget használták fel, kevesebb aszfaltréteg készült. Egyúttal hiányolták a munkakezdési utasítást, az építési engedélyt, a munkaterület átadását, amelyekre mind szükség lett volna. Az utólag elküldött kezdési utasítás mást tartalmazott, mint a terv, a tervmódosítást viszont csak a tervező végezheti – számolt be a cég ügyvezetője, aki elmondta azt is, több alkalommal kérték a hiány pótlását, és ezek miatt a kifizetésekhez szükséges dokumentumokat sem írták alá. A hiányzó dokumentumokat csak 2011-ben kapták meg – jelezte a cég ügyvezetője, hozzátéve, egy idő után részükről ellenőrizhetetlenné vált a munkálat, később pedig szakértői vizsgálatot is javasoltak a minőség megállapítása érdekében.
Két olyan, hamisnak nevezett műszaki ellenőri jelentésről is szó esett, amelyek közül egyikre az ügyvezető szerint a bélyegzőt és az aláírást másolta rá valaki, a másikat pedig arról másolták le – ezek kedvezően véleményezték az elvégzett munkát.
Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök ügyvédje arról is kérdezte a tanúkat, tudtak-e arról, hogy 2009-ben az említett úton 7,5 tonnás súlykorlátozást vezettek be, és hogy szerintük ezek után indokolt volt-e a terv által előírt anyagmennyiség.
A tanúk nem emlékeztek, és azt mondták, a változtatás tervezői feladat, helyszíni tanulmányok alapján. „A kiviteli terv autópálya minőségű út építésére készült, ennek megfelelő vastagságú aszfaltrétegekkel, és amit kiviteleztek, az a megyei utakra vonatkozó szabványoknak felel meg. A megyei tanács igyekezett a túlzott anyagmennyiséget a szükségleteknek megfelelően csökkenteni, ez egy politikai döntés volt, és a többi megyei útra is vonatkozott – a terv módosítását a megyei tanács kérte a tervezőtől” – ismertette a tárgyalást követően Sergiu Bogdan, Borboly védője.
A per tárgyalás júniusban folytatódik, újabb tanúk következnek.
Két útfelújítást kifogásoltak
Az Országos Korrupcióellenes ügyészség (DNA) 2013-ban a Hargita megyei önkormányzat elnökét a közérdek ellen elkövetett többrendbeli hivatali visszaéléssel, magánokirat-hamisításra való többrendbeli felbujtással, hamisított közokirat felhasználására való felbujtással, közokirat-hamisítással, illetve rágalmazó feljelentéssel vádolta meg, vele együtt további tizenkét személyt küldtek a vádlottak padjára. A DNA szerint a vádlottak két megyei út, a Felsőboldogfalvától Erdővidékre vezető 131-es és a Csíkrákost Lóvésszel összekötő 124-es út felújítása kapcsán több mint 4,8 millió lejjel károsították meg Hargita megyét.
Kovács Attila / Székelyhon.ro

2017. május 19.

Fizetnie kell Madéfalva volt polgármesterének a községháza felirat miatt
Mivel nem történt fellebbezés, jogerőssé vált a volt madéfalvi polgármester pénzbírságra kötelezésére vonatkozó elsőfokú ítélet, amelyet tavaly hozott a Hargita Megyei Törvényszék. Ugyanakkor bizonyítékot is kért arról a törvényszék, hogy a per tárgyát képező Községháza feliratot eltávolították.
Szentes Csaba korábbi madéfalvi polgármestert, akinek időközben összeférhetetlenség miatt szűnt meg a mandátuma, azért perelte be tavaly szeptemberben a Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC), mert szerintük nem hajtotta végre a 2016 februárjában hozott jogerős bírósági végzést, és nem vette le a községháza homlokzatáról az intézményt megnevező feliratot.
Noha a volt községvezető a per során dokumentumokkal bizonyította, hogy azt a feliratot eltávolították, tavaly novemberben a Hargita Megyei Törvényszék az egyesületnek adott igazat, és úgy döntött, hogy Szentes Csabának az országos bruttó minimálbér 20 százalékának megfelelő összeget kell fizetnie bírságként minden nap késlekedésért. Ezt az összeget az említett végzés jogerőre emelkedése, azaz 2016. február 22-től számolták, és az akkori minimálbérnek megfelelően napi 210 lejt számolva a bírság összege elérte akkor az 57 ezer lejt.
Vannak kérdőjelek Mivel a perben a lehetséges fellebbezés benyújtása elmaradt, a pénzbírságra vonatkozó elsőfokú ítélet közben jogerőre emelkedett – ezt kérdésünkre a Hargita Megyei Törvényszék is jelezte. Néhány nappal ezelőtt pedig egy átirat is érkezett a madéfalvi polgármesteri hivatalhoz, amelyben egyrészt arról érdeklődtek, hogy a hivatal milyen intézkedéseket hozott a jogerős ítélet végrehajtása, a pénzbírság felhajtása érdekében, ugyanakkor azt is kérték, hogy ha tényleg végre volt hajtva a felirat eltávolítására vonatkozó ítélet, akkor küldjenek erről bizonyítékot.
Kérdésünkre Szentes Csaba is egyetértett azzal, hogy ez az utólagos bizonyíték-kérés fölöttébb furcsa, mivel a per anyagához ezt már korábban mellékelték. Az átiratra választ fognak küldeni a hivatal részéről, és várják, mi lesz a következő lépés – ezt Szőcs László megbízott polgármester is megerősítette, hozzátéve, a felirat eltávolításáról akkor fényképek is készültek. Hozzátette, azt is leírják, hogy Szentes már nem polgármester, mivel az ítéletnek pénzügyi vonzata is van.
Két per a feliratok miatt
A madéfalvi polgármesteri hivatal épületéről azután vették le az egynyelvű Községháza feliratot, hogy a polgármester és a helyi önkormányzat jogerősen is elveszítette a Dan Tanasă vezette Méltóságért Európában Polgári Egyesület által ennek eltávolításáért 2015-ben indított pert. Ez tavaly márciusban történt meg, pár héttel később, pünkösd előtt viszont, amikor az épület homlokzatát is felújították, román, magyar és német nyelven festették fel rá: Primărie, Községháza, Rathaus. Ezek a feliratok azóta is ott vannak.
Kovács Attila / Székelyhon.ro

2017. május 25.

Hetvenöt évesen sem tudja abbahagyni a csíkrákosi néptáncoktató
Az utóbbi ötven év csíki néptáncéletének egyik meghatározó alakja, a csíkrákosi Fodor Csaba táncmester nemzedékeknek tanított néptáncot, volt tanítványai között már nagyszülők is vannak. Hivatásos és diák néptáncegyüttesek alapításában vállalt szerepet, és kivette részét irányításukból is. Azt vallja, a hangulat hozza ki az emberből a táncot, amellyel ő egy életre elkötelezte magát.
A csíkrákosi családban nyolcan voltak testvérek, édesapjának a gazdálkodás mellett a festegetésre is maradt ideje. Fodor Csaba már gyermekkorában szoros kapcsolatba került a néptánccal. „Minden vasárnap délután a rezesbanda kiült a kultúrház elé, muzsikáltak, mi, gyermekek lestük, hallgattuk őket, délután tánc volt a kultúrházban, oda is mindig belógtunk. Már az iskolában is tanítottak táncot a tanító nénik egyszerűbb módon, a középiskolában pedig folytattam. Idős Kosz Szilveszter – aki hazajött a Maros táncegyüttestől –, 1957-ben kezdett Csíkszeredában dolgozni, a középiskolában összeállított egy ügyes csapatot, abban én már akkor diákként táncoltam” – emlékezett a kezdetekre.
Hivatása lett a tánc
Később Brassóban tanult tovább, majd sorkatonai szolgálat következett, de ahogy hazakerült, folytatta a néptáncot.
„Kosz Szilveszter nyakon fogott, és azt mondta, Csaba, gyere táncolni. Akkor a városnak volt egy reprezentatív együttese, amelyet a régi kultúrház és az Olt Kisipari Szövetkezet közösen tartott fenn, s abban táncoltam én egészen 1970-ig, amíg megalakult a Hargita együttes. Gál Árpád volt az igazgató, Toró Emil volt a vezetője az együttesnek. Az elején szakszervezeti vonalon profi együttes alakult, zenészek és táncosok – ez arra volt hivatott, hogy a vidéki tánccsoportokat is kísérje. Aztán a reprezentatív csíkszeredai együttesnek a profi kerettel együtt kiszállásokat, turnékat szerveztek. A táncegyüttest a kultúrház együtteséből verbuválták, felvételizni kellett. A próbák miatt egy héten egy nap kivettek a termelésből, aztán az egy napból két nap lett. Voltak, akik sorozatgyártásban dolgoztak, és a fizetésükön nagyon érződött, ha egy héten két napig nem dolgoztak. De azért nagyjából ment így 1970-től 90-ig megszakítás nélkül” – elevenítette fel.
Több csoportot oktatott
Az idős táncmester szerint a régi Hargita együttes általában telt ház előtt lépett fel. Hivatalosan a műsor 50 százalékát román népzene és néptánc kellett kitöltse, a másik fele lehetett a nemzetiségi műsor. „Ezt falun nem lehetett betartani. Amikor megnézték az illetékesek, az 50-50 százalék megvolt, aztán utána már nem. De ezzel nem volt probléma, mert a román táncokat is megtapsolták. Felcsíki, sóvidéki, marosszéki, felső Maros-menti, küküllőmenti táncokat adtunk elő, a románok közül avasi, láposi, mezőségi járta.
Menet közben alakult a repertoár, sárpatakit is jártunk, a lányoknak volt külön lányos, menyecskés tánc.
Több külföldi turnén voltunk, Magyarországra sokáig nem lehetett menni, de 1973-ban Görögországba, aztán Olaszországba, majd 77-ben Magyarországra is eljutottunk. Törökországban kétszer is voltunk, a Szovjetunióban is felléptünk, majd 1990-ben megint Magyarországon”. Fodor Csaba ezzel párhuzamosan oktatni is kezdett, 1972-ben diákegyüttest indított a faipari középiskolában, amellyel később rendszeresen felléptek, majd hétvégéken turnéztak.
„Ennek én voltam a vezetője, de a szervezéstől a bemondásig és a tánctanításig mindent egyedül csináltam – néha a tanárok segítettek. Vittem a plakátokat, tíz kilométereket gyalogoltam, hogy kihelyezzem” – mesélte. Több versenyen nyert az általa irányított diákegyüttes, és amellett néhány vállalatnál, így az akkori UMTCF-nél, az Olt kisipari szövetkezetnél vagy a zsögödi bútorgyárnál is tánccsoportokat tanított, akárcsak szülőfalujában, Rákoson.
Táncmester, bemondó
Közben a Hargita együttesnél is változások történtek, 1987-ben Toró Emil Ausztriába távozott, így utána egy ideig ő vezette az együttest. Aztán 1990-ben megalakult a mostani Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. „Részt vettem az alapításában, Gergely Andrással együtt. Bementünk Bukarestbe, Horváth Andor volt az államtitkár, és engedélyezték a hivatásos együttes létrehozását. Itthon Pataki Imre volt a Nemzeti Megmentési Front elnöke, ő is azt mondta, megvan az engedély, és 40 személyes kerettel megalakult a profi néptáncegyüttes táncosokkal, zenészekkel, igazgatóval, kisegítő személyzettel. Az induláskor jórészt az én faipari iskolás tanítványaim jöttek oda, és a régi Hargita együttesnél is többségben az én táncosaim szerepeltek” – elevenítette fel. Szalay Zoltán volt a hivatásos együttes első igazgatója, Fodor Csaba táncmesterként dolgozott, és hosszú ideig a műsorbemondó feladatát is ellátta. Nem ment egyszerűen a változás, nézeteltérések voltak szakmai körökben is a néptáncot illetően. „A régi Hargita együttes stílusa nem feküdt az új, táncházas stílusú táncoktatóknak, és hevesebb vitáink is voltak emiatt. Az is elhangzott, hogy a régi együttesből senkit nem akarnak látni – ilyen volt a közhangulat. Aztán enyhültek a nézőpontok. A színpadi stílusról folyt a vita, volt az úgynevezett Mojszejev-féle szinkrontánc, ahol mindent egyformán táncolnak, a táncházi felfogás szerint pedig szabadon kell táncolni. Aztán rájöttek, hogy a színpadnak mások a törvényei, azt a hangulatot kell kelteni, mintha szabadon menne a tánc, viszont meg kell koreografálni, másképp nem megy. Ennek megvan a szakmája, aki ért hozzá, jó koreográfiákat készít” – említette Fodor Csaba.
Táncmesterként a koreográfiák készítésében is részt vett, és a tánckarral ő dolgozott a legtöbbet. „Napi hat órát táncoltunk, koreográfiákat tanultuk, edzettünk. Az elején kicsit botladoztunk, mert nem volt tapasztalat, de aztán belejöttünk” – mesélte. 1993-ban, miután Szalay távozott az együttestől, ismét őt bízták meg a vezetéssel, ez 1995-ig tartott, amikor András Mihályt hívta el igazgatónak, aki elvállalta, és azóta is az együttes vezetője. Fodor Csaba szerint mindig egyéntől függ, hogy kiből mennyi idő alatt lesz jó táncos – van akinek olyan tehetsége van, hogy egy-két hónap alatt eléri a kívánt szintet, más hosszabb idő alatt.
Még tíz évet volt a hivatásos együttesnél, 2000-ben nyugdíjba vonult. Azóta is oktatja a néptáncot Rákoson, Madarason, egy időszakot pedig Csicsóban is dolgozott.
Az alapokat tanítja
Úgy látja, megvan az érdeklődés a néptánc iránt, de ez megoszlik, mert más tevékenységre, sportolni is irányítják a gyermekeket. „A tánc nem kötelező, én alapokat tanítok nekik, mert tudom, hogy sokan később kimaradnak. Vannak időszakok, amikor olyan társaság jön össze, akik akarnak táncolni, de nem tudnak. Velük egy kicsit nehezebb dolgozni. Azokkal, akik már otthon közel kerültek a néptánchoz, jobban lehet haladni. Én már szeretném abbahagyni – 75 éves leszek idén –, mert ha nem tudod megmutatni a gyakorlatot, nem lehet tanítani. Fel kell készülni a próbákra, ha az ember elvállalja, elég energiaigényes tevékenység, erőnlét, rugalmasság kell, és ez szellemiekben és fizikailag is próbára teszi az embert” – magyarázta. Fodor Csaba számára kedves a felcsíki, a sóvidéki tánc vagy a nagyon technikás kalotaszegi legényes.
„Szebbnél szebbek a táncok, mindegyikben van valami, ami megadja a sava-borsát, van amelyik technikásabb, más a karakterében különleges.
A tánchoz nemcsak a mozgás, hanem a hangulat is hozzátartozik, a hangulata sokszor többet jelent, mint maga a mozgás, a hangulat hozza ki az emberből a táncot. Fiatal koromban a tánc egy nagy élmény volt, a táncpróbáktól kezdve a szabad táncig. Az ember ahogy érik, szakma lesz belőle, nem annyira a lángolás a lényeg, hanem, hogy el van kötelezve, és tudja, hogy hasznos, jó dolgot tesz. A környéken nem tanít senki, így nekem sokkal nehezebb visszalépni” – említette.
Volt eredménye a munkának
Fodor Csaba lakodalmas gazdaként is ismert, ilyenkor rendszeresen régi ismerősökkel, tanítványokkal találkozik. „Ha elmegyek egy lakodalomba, sokan jönnek hozzám, és mondják, hogy benne voltak a tánccsoportomban – nem is emlékszem mindenkire. Olyan tanítványom is volt, akinek a nagyapját is tanítottam. A táncosaim közül sokan oktatnak, ez nagy elégtétel, látja az ember, hogy volt eredménye a munkának. Fontos lenne, hogy ez ivódjon bele a közösségünkbe, hogy érezzék, ezt el kell sajátítani. Nem kell mindenkiből táncos legyen, az alapokat tanulják meg, legalább a magját meg kellene tartani a régi értékeknek. Ez a miénk” – vallja az idős táncmester.
Kovács Attila / Székelyhon.ro

2017. június 3.

Lelkiséget megélni jöttek a visszatérő és újonnan érkező zarándokok
A világ összmagyarságát képviselte az a több világrészről származó több mint kétezer zarándok, akik három különvonattal érkeztek a csíksomlyói pünkösdi búcsúra szombaton. Élményekkel gazdagodni, lelkiségüket, az összetartozás élményét megélni jöttek a Szűzanya lábához.
Akárcsak a korábbi években, pünkösd szombatján reggel elsőként a most rekordhosszúságú, 17 személykocsival érkező Boldogasszony Zarándokvonat futott be a csíkszeredai vasútállomásra.
Utasait és a zarándoklat vezetőit Darvas-Kozma József címzetes esperes, a csíkszeredai Szent Kereszt Egyházközség plébánosa fogadta és köszöntötte, emlékeztetve arra, hogy a Kárpát-medencéből érkező zarándokok most Szent László évében gyűlnek össze. Szent László a székelyek szent királya, ő volt, aki bennünket ide, az ország védelmére a keleti végekre irányított, és ránk bízta Boldogasszonynak a virágos kertjét, Magyarországot. Mi most a Szent László-évben az értékeket akarjuk jobban elsajátítani, tudatosítani magunkban, érteni akarjuk Szent István eszméit, Szent László terveit, a magyar szentek odaadását Jézus Krisztus iránt, hogy Szűz Mária gyermekeiként tudjunk élni – hangsúlyozta Darvas-Kozma József.
„Ha bennünket a Szentlélek Isten lelkesít, akkor mi, mint keresztények, apró kis momentumokban sem tudunk megbukni. Mutassuk meg, hogy mi Isten gyermekei vagyunk, a Szűzanya családjához tartozunk, és az érték a szívünkben van” – buzdított. Az üdvözlő beszéd után Székely János, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, a zarándoklat lelki vezetője mondott hálaimát, és kérte Isten áldását a zarándokokra. Egy órával később érkeztek be a vasútállomásra a II. Rákóczi Ferenc arcképével és jelmondatával díszített mozdony húzta Csíksomlyó Expressz és a Székely Gyors szerelvényei, amelyek Alcsík és Felcsík településeiről hozták az ott elszállásolt zarándokokat. Az össznemzeti zarándokvonattal érkezett utasok zászlók alá sorakozva indultak Csíksomlyóra.
„A lelkiség hozott ide a búcsúra, most ért meg bennem az, hogy eljöjjek erre az útra. Én komolyan készültem, és nagyon remélem, hogy tudok olyan csendet találni itt az óriási rendezvények, beszédek közepette, amiben én a lelki vágyaimra, kérdéseimre válaszokat kapok” – mondta kérdésünkre dr. Nyitrai Xavér Pálné, aki Budapestről érkezett.
Szintén a magyar fővárosból visszatérő vendégként jött Csíksomlyóra Eke István és felesége, mint a családfő elárulta, nagyapja Erdélyből származik. „Két másik alkalommal is jártunk már a búcsún, de vonattal még nem jöttünk, gondoltuk, megnézzük a vonatból is a tájat, mert az is nagyon szép, nyilván a fő cél, a búcsú mellett. Nagyon szép az itteni magyarság összetartása, és jó ezt látni” – emelte ki Eke István.
Ausztráliából érkezett a pünkösdi búcsúra az össznemzeti zarándokvonattal Koncz Anna és férje, Ottó. „Most vagyunk először itt, hallottunk a búcsúról tavaly az ausztrál rádióban, és akkor elhatároztuk, hogy jövünk. Egy kicsit fárasztó a hosszú út, de minden nagyon, szép és jó” – mondta el Koncz Anna.
Kovács Attila Székelyhon.ro

2017. június 27.

Ügyvéd, tanú és vádlott is hiányzott Borbolyék perének tárgyalásáról
Elmaradtak a tanúvallomások a Borboly Csaba és tizenkét másik személy elleni büntetőper keddi tárgyalásán – Borboly ügyvédje távolmaradás miatt kért halasztást, amit el is fogadtak.
Két tanú kihallgatását tervezték a per keddi tárgyalásán, akik közül egyik jelent meg a Hargita Megyei Törvényszéken, a másik személy pihenőszabadságon van, és elutazott.
A távolmaradás magyarázatát a tárgyalást vezető bíró is elfogadta. Nem ő volt az egyetlen hiányzó, több vádlott sem tartózkodott a teremben, néhány ügyvédet pedig felhatalmazás alapján kollégáik képviseltek. Hiányzott Sergiu Bogdan, Borboly Csaba ügyvédje is, aki az alkotmánybíróságon vett részt egy beadvány tárgyalásán. A bíró a megjelent tanúval közölte, jelenlétére a következő alkalommal is számítanak, és miután az ügyész is egyetértett azzal, hogy Borboly ügyvédjének távolmaradása indokolt, a halasztási kérést elfogadták, a tanúk kihallgatását pedig a következő időpontra, szeptember 18-ára időzítették.
Kovács Attila Székelyhon.ro

2017. július 15.

Felvidéki jelállítók
Hallották hírét az eresztevényi Gábor Áron-síremlék melletti kopjafaerdőnek, s ők, bár a nemzettől elszakíttattak, határral elválasztattak, de hű és jó magyarok maradtak, ezért hát kötelességüknek érezték jelt állítani.
Két felvidéki település civil szervezete, a csatai székhelyű Sólyom Gyermekei Polgári Társulás és a nádszegi Mátyusföld Magyar Összefogás Polgári Társulás az első Góbé tábort szervezve, busznyi gyerekkel indult Erdélyt felfedező és a még itt nem jártakkal megszerettető körútra, jártukban-keltükben útba ejtették Eresztevényt is, ahol az Emlékezés erdejében a már előre felállított, a sepsiszentgyörgyi Sánta Barna által faragott kopjafát avatták fel. A kis, bensőséges ünnepre a felvidékiek is dallal-szavalattal készültek, de háromszéki barátaik is meglepték őket: a Kelemen Alpár vezette szentivánlaborfalvi Székely István Dalkör katonanóta-csokorral fogadta, Kovács Attila és baráti társasága étellel-itallal látta el a hosszú útról érkezetteket. A Góbé tábor szervezői amúgy rendszeres Erdély-járók, a Sólyom Gyermekei társulás elnöke, Okos Csaba nemrég a Garam és a Duna mentén széles körű gyűjtést hirdetett meg, az adományokat Böjte Csaba gyermekotthonaiba juttatták el.
Váry O. Péter / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. augusztus 3.

Történelmi templomok és zsinagógák albuma
Szerda este a PBMET szervezésében egy albumot, Péter I. Zoltán Nagyvárad történelmi templomai és zsinagógái című kötetét mutatták be a váradi Lorántffy Központban. 28 templomról és zsinagógáról található fotó és rövid leírás az igényes kivitelezésű kiadványban.
A rekkenő hőség ellenére szép számban megjelent érdeklődőt Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke üdvözölte. Megjegyezte: egy rendhagyó kötetről van szó, hiszen általában helytörténeti, néprajzi vagy műemlékvédelmi témájú könyvet adnak ki, albumot ritkán. Ezúttal azonban kivételt tettek, mivel úgy érezték, szükség lenne egy olyan reprezentatív kiadványra, melyet ajándékba lehet adni rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, és egyúttal kitűnő protokoll adomány is azoknak, akik jobban meg akarják ismerni Nagyváradot. Azért esett a választásuk a templomokra, mivel túlzás nélkül állítható, hogy Várad tulajdonképpen a templomok városa, 60-70-re tehető ezek száma. A 18-19. századi, történelmi templomok mellett döntöttek, és szokásuktól eltérően a féloldalnyi, vagy akár egy egész lapot elfoglaló képekre helyezték a hangsúlyt, a szövegek tehát rövid terjedelműek. Úgy fogalmazott: tudják azt, hogy mindenki ismeri a templomokat, de az talán kevésbé van a köztudatban, hogy mikor épületek, kik az építészek, milyen művészeti kincseket rejtenek. Sajnos az 1600-as években minden templomot leromboltak a törökök, pedig korábban szinte minden városrészben volt istenháza, így azonban ennél korábbi most már nincs Váradon. Egy kivétel van, a biharpüspöki református templom, mely a 15. században épült, illetve a déli fala jóval régebbi lehet, valószínűleg a 12. században emelhették.
Kronológiai sorrendben következik a Szent Brigitta római katolikus templom, ma Szentháromság/ Sf. Treime ortodox templom. Benkovich Ágoston püspök rendelte el az építését 1693-ban, és rövid ideig, 1723-ig ideiglenes püspöki rezidenciaként funkcionált, mint a város második székesegyháza. Később birtokolták a ferencesek, a pálosok, az örmény katolikusok és a rutén görögkatolikusok is. 1948-ban, amikor betiltották a görögkatolikus egyházat, az ortodoxok tulajdonába került, az viszont kevés publicitást kapott, hogy 2017-ben a Római Katolikus Püspökség jogilag visszakapta a kis templomot.
Különböző stílusok
Az 1700-as években a kornak megfelelően barokk stílusban épültek a templomok: a harmadik székesegyház szerepét betöltő Szent László újvárosi római katolikus plébániatemplom, a szőllősi római katolikus plébániatemplom (provinciális barokk), az eredetileg pálos, napjainkban viszont premontrei széktemplom (klasszicizáló barokk), az 1751-1780 között épült, Basilica Minor egyházi rangú Nagyboldogasszony-székesegyház, (klasszicizáló barokk), az irgalmas rend kápolnája, a velencei ortodox templom (provinciális barokk), a római katolikus vártemplom (dísztelen barokk), az újvárosi ortodox katedrális, közismert nevén Holdas templom (klasszicizáló barokk), a gótikus Orsolya-rendi Szent Anna zárdatemplom, valamint az 1785-1786-ban épült olaszi református templom, melynek a tornya később készült el (barokk stílusú, majd az átalakítás után erősen klasszicizáló homlokzat).
19. századi a Szent Miklós görögkatolikus katedrális (klasszicizáló barokk), az újvárosi református templom és a Sarlós Boldogasszony tiszteletére felszentelt kapucinus templom (mindkettő klasszicista stílusú), a görögkatolikus szemináriumi templom (romantikus stílus), a velencei római katolikus plébániatemplom, a Cion-temploma neológ zsinagóga (a 19. századi historizmus jegyében épült, mór stíluselemek felhasználásával), a Zárda/Mihai Viteazul utcai ortodox zsinagóga (eklektikus stílus, mór elemekkel gazdagítva, és a biharpüspöki római katolikus plébániatemplom (neoromán stílus).
Már a 20. század produktuma az evangélikus-lutheránus templom (historizáló stílus neogótikus elemekkel), a Barátok temploma (eklektikus stílus, a barokk korból való ferencesrendi templom helyére épült), a belvárosi magyar baptista templom, az újvárosi ortodox templom (egykori temetőkápolna), az őssi Kis Szent Szent Teréz római katolikus plébániatemplom (neoromán stílus), a Katalin-telepi lazarista templom (történetieskedő formákat követő stílus, túlsúlyban neoromán elemekkel), a rogériuszi ortodox Kék templom, valamint a várad-réti református templom, melynek érdekessége, hogy stílusát tekintve a századfordulós szecessziós építészethez kell sorolni, s azon belül is a kalotaszegi népi építészeten alapuló Kós Károly nevével fémjelzett irányzathoz.
Az album a nagyváradi Litera Print nyomdában készült, a Bihar Megyei Szociális és Közösségfejlesztési Igazgatóság támogatásával. Szerkesztője Dukrét Géza, a fényképek Ovi D. Poptól, a Voiticsek-házaspártól, Lakatos Attilától, Mátyás Attilától és a várad-őssi plébánia archívumából származnak. A szövegkorrektúráért ZALDEr Éva felelt, illetve a rendezvényen Mihálka Magdolna neve is elhangzott, mint korrektoré.
Lelki leltár
Péter I. Zoltán azt mondta: nehéz volt a szövet megírni abból a szempontból, hogy a bőség zavarával küzdött, de a képek miatt nem haladhattak meg a rövid leíró szövegek bizonyos karakterszámot. Voiticsek Ilona nyomdász szerint a tartalom hozza a formát, a szerző úgymond kötelezi a nyomdát arra, hogy mindent megtegyen ami a képességeiből telik. Veres-Kovács Attila várad-olaszi református tiszteletes azért mondott köszönetet, hogy a kiadó és a szerző egy „lelki leltározás, szellemi múzeum létrehozásával” beszéltetik azokat a szakrális tereket, melyek napjainkban egyre inkább visszaszorulnak, és ezáltal visszahozták ezeket a köztudatba. Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke Dukrét Géza és PBMET az elmúlt 27 évben kifejtett tevékenységét méltatta.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

2017. augusztus 21.

Tartalmas ünnep Szent István király tiszteletére
Szent István királyra emlékezhetett a Brassó megyei magyar közösség augusztus 19-én és 20-án. Az első magyar király tiszteletére idén több újdonsággal szolgáltak a szervezők: kétnapos programot terveztek az eddigi egy helyett, első alkalommal került sor ökumenikus kenyéráldásra, továbbá a hagyományos program kiegészült egy modern előadással, illetve idén szerveztek először Szent István-napi ünnepséget augusztus 20-án.
Ünnepi szentmisén emlékeztek augusztus 19-én a Brassó-Belvárosi Szent Péter és Pál Római Katolikus Templomban. A misét Birton Róbert-Attila segédlelkész és Farkas Ervin, a Jézus Szent Szíve plébánia segédlelkésze tartották, akik az egyetemesen elismert szent király által vallott értékeket emelték ki. A megemlékezés az idén újdonságnak számító ökumenikus kenyéráldással folytatódott a főgimnázium udvarán található Széchenyi István emléktáblánál, ahol Kovács Attila, megyei RMDSZ-elnök, illetve Ambrus Izabella, a Brassó megyei magyarok parlamenti képviselője mondott köszöntőt.
„Augusztus 20. a hálaadás, az öröm ünnepe, mivel az új kenyér megszentelése is ekkor történik. Jó alkalom arra, hogy hitünket megerősítsük: azt a hitet, amelyre alapozhatunk a közösség- és jövőépítésben. Ma hálát adhatunk a kenyérért, a mindennapi betevőért, hiszen ez biztonságot ad emberi létünkhöz.” – mondta el Ambrus Izabella.
Az ökuménia jegyében Bálint László és Ménessy Miklós református lelkészek, Szász Ferenc unitárius lelkész, Birton Róbert és Farkas Ervin katolikus segédlelkészek áldották meg az új kenyeret, amelyből a résztvevők kostolót kaptak. A Három szín című verset szavalta el Pál Imre bácsi, aki kitartóan elviszi minden magyar nemzeti ünnepre saját készítésű magyar zászlóját. Folytatásként az RMDSZ, az Áprily Lajos Főgimnázium, a Brassói Turista Egyesület, a Történelmi Vitézi Rend Négyfalusi osztályának képviselői helyeztek el koszorúkat tiszteletük jeléül Széchenyi István emléktáblánál. Végül a magyar és székely himnusz eléneklésében közreműködött a Brassói Magyar Dalárda.
Az augusztus 19-ei program zárásaként Marosán Csaba, kolozsvári színművész mutatta be Arany János születésének 200. évfordulójára készített műsorát az Áprily Lajos Főgimnázium dísztermében. Különleges előadásán úgy vezette végig a közönséget Arany életútján, hogy egy eddig ismeretlenebb, derűsebb, humorosabb arcát villantotta fel, így volt nevetés, közös szavalás és interaktív közönségkérdések is. Végül a kolozsvári színművész ajánlásával levetítették a Szent László legenda című rövidfilmet, amely szabadon megtekinthető a Youtube online videókezelő oldalon, a Kolozsvári Magyar Napok csatornán.
Augusztus 20-án, az első Szent István-napi ünnepségen Kovács Attila, megyei RMDSZ-elnök köszönötte a több mint 150 személyes közönséget. Öt kiemelkedő személyiség, Szent István király, Szent László király, Arany János költő, Áprily Lajos, Brassóban született költő és Lendvay Éva, tavaly elhunyt brassói magyar költő kapcsán kiemelte, hogy ahogyan ők, mi is mind alakítjuk jelenünket, értéket teremtve a saját jelenünkben és környezetünkben. Továbbá kifejtette: „köztünk, Brassó megyei magyarok közt is vannak értékteremtő munkát vállaló személyek, akikre oda kell tudnunk figyelni. Mindennek a lényege az odafigyelés. Úgy gondolom, hogy ma, amikor az ünnepség a helyiekről szól a helyi magyar közösségnek, együtt figyelünk oda egymásra, értékeinkre, értékteremtő személyiségeinkre. A figyelem gondoskodás, törődés, közvetett módon pedig a közösségünk fennmaradását is jelentheti.”
A közösségépítő munkáért való hála jeléül tizenegy díjat vehettek át Brassó megyei szervezetek képviselői. Olyan személyek ők, akik szinte függő módjára vállalnak felelősséget a magyar kultúráért, oktatásért, a magyar gyerekekért, a hagyományokért, a műemlékekért, a magyar nyelvért, a magyar médiáért.
A Brassó megyei magyar közössért díjat Kovács Attila átadta a 105-ös Szemlér Ferenc Cserkészcsapatnak – a díjat átvette Szőcs József, az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesületnek – a díjat átvette Házy Eszter, az Áprily Lajos Főgimnáziumnak – a díjat átvette Antal Annamária iskolaigazgató és Petki Pál, volt igazgató, a Barcasági Csángó Alapítványnak – a díjat átvette Gócza István, a Brassai Magyar Adásnak – a díjat átvette Bálint Ferenc, a Brassói Erdélyi Kárpát Egyesületnek – a díjat átvette Kovács Lehel és Szász Ágnes, a Brassói Lapok Alapítványnak – a díjat átvette Ambrus Attila, a Brassói Magyar Dalárdának – a díjat átvette Varga Pál és Imre Zsuzsa, a Felfalusi Kovács Antal Alapítványnak – a díjat átvette Dobolyi István, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaságnak – a díjat átvette Szente László, a Reiff István-Búzavirág Alapítványnak – a díjat átvette Reiff Zsuzsa.
A díjátadó után kezdődött a kulturális műsor, amely keretein belül helyi fellépők, fiatal tehetségek ünnepi előadását tekinthette meg a közönség.
Bodor Anita, 12-es tanuló különleges átéléssel szavalta el Sík Sándor Szent István-himnusz című versét, majd Boldi Tihamér és Ferencz Nagy Zoltán, 10-es tanulók olvasták fel Szent István király Imre herceghez írt intelmeit. Páll Beatrice egyetemista önállóan készült az ünnepre az általa választott éneksorral, a nézők egy fiatal tehetséget láthattak a színpadon.
Az egyedi mozgásukról és hangzásukról ismert Tatrangi Boricások táncelőadásával folytatódott a műsor, majd egyperces csenddel emlékeztek a nemrégiben elhunyt boricás fiatalra, Váncsa Zsoltra. Végül, az ünnepi program méltó zárásaként a nagy múltra visszatekintő Búzavirág Néptáncegyüttes mutatta be zenés és táncos műsorát.
Dicséret illet minden közreműködőt, akinek köszönhetően tartalmas, színvonalas megemlékezésen és ünnepségen vehetett részt a helyi magyar közösség. Az esemény főtámogatója az RMDSZ – Communitas Alapítvány, szervezője a Brassó Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács. brasso.rmdsz.ro

2017. augusztus 21.

Jubileumi Jancsó-emléknapok Gelencén
Tizedik alkalommal szervezett a hétvégén Jancsó-emléknapokat a Jancsó Alapítvány Gelencén, Jancsó Benedek szülőfalujában. A 2008-ban indult kezdeményezés a kiváló székely tudósra, a Székely Nemzeti Tanács egykori alapítójára kívánja a figyelmet ráirányítani.
A gelencei megemlékezésekre Magyarországról rendszeresen érkeznek érdeklődők, most tizenhét Jancsó leszármazott, illetve látogató érkezett az anyaországból. A szombaton és vasárnap lezajlott programok megszervezésében a Jancsó Alapítvány együttműködött a kolozsvári Jancsó Noémi Egyesülettel és Gelence önkormányzatával. A kétnapos program szombaton a Szent Anna-tónál tett kirándulást követően megemlékezésekkel kezdődött, a megemlékezők először a Jancsó Benedek-iskola kertjében 2001. szeptember 15-én felavatott, Petrovits István által készített mellszobra elé vonultak, ahol Jancsó Antal, a Jancsó Alapítvány elnöke emlékeztetett: tizedik esztendeje, hogy évente rendszeresen visszajárnak Gelencére Jancsó Benedekre emlékezni és méltóképpen ápolni az emlékét „ennek a kiváló székely történésznek, amint azt Gelence is teszi, aminek érdekében a Jancsó Alapítvány eddig hét könyvet adott ki. Legutóbb tavaly jelent meg Jáki László neveléstörténész Egy oktatáspolitikus a XX. század fordulóján – Jancsó Benedek című könyve, amely kizárólag pedagógiai tevékenységével foglalkozó nagymonográfia. A kötetet januárban mutattuk be Budapesten, Erdélyben még nem került bemutatásra” – mondotta többek között az alapítvány elnöke, aki nemzeti színű szalagot kötött a szoborra, és meggyújtotta a Kovács Attila és Zsuzsa által őrzött és néhai Jancsó Imre római katolikus plébános által megszentelt gyertyát, amelyen a nyujtódi, esztelneki és nagynyujtódi, valamint a kézdivásárhelyi Jancsók nemesi címere látható. A jelenlevők egyperces néma csenddel emlékeztek a nagy székely tudósra, majd elénekelték a magyar himnuszt. Az iskolakertből a 2013-as falunapok alkalmával felavatott turulmadaras emlékműhöz vonultak, ahol Jancsó Antal rövid beszédében azt hangsúlyozta, hogy Gelence székely lakói fontosnak tartják az olyan emlékművek állítását, amelyek megerősítik identitásukat, nemzeti öntudatukat. A bronzszobrot Gáspár Géza szobrász készítette, az emlékmű talapzatán Gelence címere és a község bejáratánál található székely kapu kicsinyített mása, továbbá egy Jancsó Benedek-idézet látható. „A székely népnek lelke van. Ez a lélek fogja őt megvédeni s megtartani az idegen rabságban is a magyar nemzet számára mindaddig, amíg csak egy magyar él a Duna és Tisza medencéjében” – olvasható a turulmadaras emlékmű talapzatán. Ezt követően a résztvevők az Árpád-kori műemlék templom cintermében 2010-ben felállított Jancsó-kopjafához mentek, ahol az elmúlt találkozó óta elhunyt Jancsókra, többek között a múlt hónap 17-én hetvenéves korában eltávozott Jancsó Miklós kolozsvári íróra, színművészre és tanárra emlékeztek néma csenddel, és megcsodálták a műemlék templom középkori falfestményeit. Délután Haralyba látogattak, ahol az 1894-ben épített Fejér-kúriát, valamint Szőke Tibor és fia, Barna kádárműhelyét tekintették meg. Tegnap délelőtt a központi Szent Imre római katolikus templomban szentmisén vettek részt, délután pedig Kézdivásárhelyen a Molnár Józsiás parkban 2014-ben a Székely Nemzeti Tanács és a Jancsó Alapítvány által Jancsó Benedek születésének 160. évfordulóján állított domborműves emlékjelnél rótták le kegyeletüket a nagy székely tudós emléke előtt. Visszatérve Gelencére, a Ladia falurészen megtekintették a Jancsó Benedek szülőházának helyén álló porta kapulábára 2010-ben elhelyezett emléktáblát, majd a Nádika-tetőre mentek, ahol együtt ünnepeltek a gelenceiekkel, szabadtéri misén vettek részt. Jancsó Antal, a Jancsó Alapítvány elnöke érdeklődésünkre azt is elárulta: a gelencei önkormányzattal közösen azon munkálkodnak, hogy a szülőfaluban egy Jancsó Benedek-emlékházat hozzanak létre.
Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. szeptember 14.

Bábos, karikaturista és állatvédő: Orendi Éva sikerei és elégtételei
Műszaki rajzolóként dolgozott, és közben hódolt egyik hobbijának, a karikatúra-készítésnek is. Bábelőadásban és a cserkészmozgalomban vett reszt, majd állatotthont hozott létre a gazdátlan kutyák befogadására és megmentésére. Orendi Éva aktív közösségi emberként mindent lelkesedéssel, kitartással végzett, és úgy érzi, munkájának volt eredménye.
Orendi Éva székelyudvarhelyi származású, ott végezte tanulmányait, és 1970-ben került Csíkszeredába. „Vonzott mindig a rajzolás, már iskolás koromban kezdtem rajzolni, szerettem, és akkor kezdett kialakulni bennem a karikaturista. Átjöttem ide, Csíkszeredába, a tervező hivatalban dolgoztam műszaki rajzolóként, és lehetőségem adódott, hogy karikaturistaként is tevékenykedjek.
Kezdtem humoros rajzokat készíteni, akkor már több lapban is helyet kaptak ezek, 1982-től rendszeresen rajzoltam a Hargita napilap számára is – Bálint András és Koszta Nagy István kértek fel, és indítottak el ezen az úton. Egészen 1989-ig rajzoltam a lapnak” – elevenítette fel. Mint elmondta, azután is rajzolt más lapoknak, folyóiratoknak, illetve könyveket is illusztrált, így Fekete István Tüskevár című regényét, Ferencz Imre egy kötetét is. „Ez nem volt az életem meghatározó tevékenysége, inkább hobbi maradt. Most is megvan bennem a rajzolás szeretete, ez szerintem életem végéig fogom művelni, rajzolok magamnak, vagy a barátoknak, vagy különböző felkérésekre” – említette. Csipike mint bábelőadás Annál fontosabbnak, és meghatározóbbnak tartja viszont a bábszínházi munkát, amely szintén az 1980-as években zajlott. „A nyolcbanas években, amikor a tervezőhivatalnál dolgoztam, úgy éreztük páran, kollégákul, hogy kellene egy bábszínházat csinálni. Talán ez az, ami nagy sikerélmény volt számomra, mert amikor elkezdtünk a lelkes kollégákkal dolgozni, egy fantasztikus bábszínházat hoztunk létre, és előadtuk a Csipikét 1982-ben. Talán ez volt életem egyik legsikeresebb akciója, amikor annyi gyermeket megmozgattunk, és tényleg hasznos volt, úgy láttuk akkor, hogy erre szükség volt. Jöttek a kolozsvári, nagyváradi, temesvári színtársulatok, bábszínészek is ide, de valahol volt egy űr a gyerekek számára, és ezt megpróbáltuk kitölteni, Remélem, most is, hogy ez sikerült” – mesélte. Az előadást nem csak Csíkszeredában mutatták be sok alkalommal, a környékbeli településekre is elvitték, sok meghívást kaptak. Az Orendi Éva által rendezett előadás zenéjét a Barozda együttes szolgáltatta, a bábcsoportban pedig Leitmann Péter, Fodor Margit, Csatlós Teréz, Székely Éva, Vántsa Emese, Leitmann Irén, Gergely Emese, Albert H. Márton, Egyed Anikó és Blénesi Piroska szerepeltek. „Megadtuk a módját, plakátokat nyomtattunk, a nápolyi szeleteket, kis csokikat átvarázsoltuk, nyuszi csokinak, Kukucsi nápolyi szeletnek neveztük el, és tényleg hangulatot tudtunk teremteni. Nagyon nagy dolog volt az, hogy a Barozda együttes végig zenélt nekünk a Csipike előadásokon. A hangfelvétel megvan, szeretném újra kiadni, népszerűsíteni” – vallott erről Orendi Éva. A kilencvenes években a cserkészmozgalom aktív tagja lett, megalakította a Bocskai cserkészcsapatot. „Hegyi István tiszteletes megengedte, hogy a református lelkészi hivatalnál tartsuk a találkozókat, gyerekeket vittem külföldi rendezvényekre. Ez is nagyszerű élmény volt számomra, sokat jelentett” – mesélte. Állatvédőként folytatta Orendi Éva állatvédő tevékenysége 1996-ban kezdődött, amikor nagyobb számban jelentek meg gazdátlan kutyák Csíkszeredában. „A tavasz és nyár folyamán tömegesen jelentek meg a kutyák a városban. Én is utánanéztem, hogy mi történt, mi az oka ennek, és akkor jöttünk rá, hogy a kórház közelében, ahol sokan disznót tartottak, volt vagy háromszáz pajta, és legalább ennyi kutya is. Persze ez elviselhetetlen káoszt okozott, akkor döntött úgy a városi önkormányzat, hogy ezt el kell takarítani onnan. Felszámolták, de a kutyákat otthagyták, azok bejöttek a városba.
Én kezdtem etetni a városban a kutyákat, vettem az ételt, minden sarkon, ahol láttam őket, de rövid időn belül rájöttem, hogy ez így nem működik. Erdei István volt az alpolgármester, és elmentem hozzá, jól ismertem, megkérdeztem, nem lehet-e valamit létrehozni. Azt mondta, minden segítséget megad, kell egy alapítvány és ennek keretében kell kezdeni a tevékenységet. Nehézkesen indult el, nem volt olyan könnyű, elmentem még Budapestre is körülnézni, hogy néz ki egy állatotthon, addig még nem voltam ilyen helyen, nem is hallottam erről, dokumentációkat szedtem össze, hogy tudjam, milyen kell legyen a törvény szerint. 1996 májusában már összeszedtem tizenvalahány kutyát, amelyeket el akartak altatni, bevittem egy ismerősöm udvarára, aztán többen lettek” – elevenítette fel. Otthon a gazdátlan kutyáknak A kutyák számára egy istállót bérelt a polgármesteri hivatal Zsögödben, ahol rövid időn belül már 120 kutyát tartottak. „De nem volt rendezve az élelem kérdése, nem volt munkás, ezért egy kicsit nehéz volt, sokszor én álltam az ételt, kivittem, dolgoztam ott, etettem a kutyákat. Volt, hogy a vendéglőktől kértem élelmet, a Harmopantól a száraz kenyeret. De elindult valahogy, 2001-ig voltunk ott, akkor a tulajdonos, akitől az önkormányzat bérelte az istállót, csődbe ment, ránk szállt a bank, hogy el kell költözni onnan. Akkor költöztetett ki a szeméttelep mellé az önkormányzat, egy 50x25 méteres külső udvart kaptunk, ahol kezdetleges kenneleket készítettek. Szerencsémre Szépvízen volt egy Dolores nevű apáca, aki felfedezett minket, és értesítette Renate Mittelstaedt jómódú német hölgyet, aki nagy állatvédő. Ő küldött pénzt, hogy bevezessük a vizet, megnagyítsuk a kenneleket, javítsunk a körülményeken, neki köszönhetjük a terület megvásárlását is, ahol megépítettük az orvosi rendelőt. Aztán az évek folyamán megjelent a Bruno Pet német állatvédelmi szervezet, akiknek köszönhetően most is létezünk, és együttműködnek velünk” – ismertette. Jó irányba tartunk Orendi Éva úgy látja, az azóta eltelt időszakban jó irányba változott nálunk is a mentalitás, jobban figyelnek az emberek a kisállatokra. „Annak idején nem volt divat Csíkszeredában az ilyen állattartás, ha valaki egy kutyát tartott a lakásában, ki voltak tőle ájulva. Most szinte minden házban van, megváltozott a mentalitás a kisállattartással kapcsolatban, és elindultunk egy pozitív irányba, a fejlődés felé. Ha valahol probléma van, mindig jelentik, nem hagyják szó nélkül, ha egy állatot bántalmaznak, vagy ha valaki az állatát nem úgy rendezi, ahogy kellene. Kialakult egy kisállattartási kultúra, falun is sokkal civilizáltabb körülmények között tartják az állatokat. Még sok tennivaló van, de jó irányba tartunk. A állategészségügy is tehetne azért, hogy ellenőrizzék, ki, hány állatot tart és milyen körülmények között. Én mindig, mindenkinek azt mondom, ne tartson állatot, csak ha nagyon jól meggondolja, és többször alszik rá, ha dönteni kell, tudva, hogy mit vállal ezzel. Leköti magát, felelősséggel jár, ivartalanítani kell, rendezni, fürdetni, orvoshoz vinni, ez költséges és időigényes, mert szabadságra se mehetsz el úgy, hogy ha kutyád, macskád van, mint azelőtt” – emlékeztetett. Mint elmondta, sok idős embernek nincs pénze, hogy etesse az állatát, ebben igyekeznek segíteni, ivartalanítást is végeznek. Sok állatot mentettek meg Az évek során az állatotthont működtető Pro Animalia alapítvány közel ezer kutyát adott külföldre új gazdákhoz, és több ezer kutya fordult meg az évek során az állatotthonban. „Minden kutyát tudunk ivartalanítani, azt az összeget, amit erre és az oltásokra biztosítanak támogatóink, mi soha nem tudnánk kifizetni. Nagyon nagy az igény a kutyáinkra, hála Istennek, valamilyen okból kifolyólag nagyon okosak, kezelhetők, szófogadók. Sokukból lesz munkakutya, gyermek -és idősotthonokban, kórházakban dolgoznak, segítenek. Tartjuk a kapcsolatot az új gazdáikkal, sokszor meghatódik az ember, hogy az itthon rugdosott kiskutya az Atlanti-óceán partján fürdik, vagy a kandalló előtt heverészik egy bőrfotelben” – mesélte.
Orendi Éva azt mondja, van elégtétele ennek a munkának is, mert sok állatot megmentettek, a városlakókon is segítettek az áldatlan állapot kezelésében. „Megértem azokat, akik félnek, a kutyáknak nem az utcákon a helyük. Azt szeretném, ha egyetlen kutyát se látnék az úton kószálni, csak az állatotthonban, és azt is csak úgy, hogy ha faluról hozzák be, mert meghalt a gazdája, vagy más baj történt. Rá kell vezetni az embereket arra, hogy ha állatuk van, vállalják, és ivartalanítsák. Úgy látom, előbb-utóbb ez meg fog oldódni” – zárta a beszélgetést.
Kovács Attila / liget.ro

2017. szeptember 22.

Jogerős: nemet mondtak a csíkszeredai színház melletti székely- és városzászlókra
A Marosvásárhelyi Ítélőtáblán jogerős döntés született arról, hogy Csíkszeredában a Csíki Játékszín közelében felvont székely- és városzászlókat is el kell távolítani – ahogy ezt a Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) kérte.
A Hargita Megyei Törvényszék márciusban döntött a Dan Tanasă vezette egyesület javára ebben a zászlóperben is. A felperes egy évvel ezelőtt benyújtott keresetlevelében azt kérte, hogy a Csíki Játékszín közelében zászlórudakra felvont székely lobogót – a dokumentum szóhasználata szerint „a területi szeparatizmus jelképét” – és a városzászlót távolítsák el. A törvényszék akkor elutasította az alperes csíkszeredai polgármester érveit, akárcsak Füleki Zoltán alpolgármester magánszemélyként benyújtott perbe avatkozási kérését is.
Az elsőfokú ítélet ellen Csíkszereda polgármestere a Marosvásárhelyi Ítélőtáblához nyújtott be fellebbezést, ezt a héten tárgyalták, megerősítve a zászlók eltávolításáról, illetve a perbe avatkozási kérés elutasításáról rendelkező törvényszéki döntést.
Májai László, a perben Csíkszereda polgármesterét képviselő ügyvéd kérdésünkre úgy nyilatkozott: ez azért meglepő, mert miután az alapfokú bíróság meghozta a döntését, és kiközölték az ítéletet – amelyet záros határidőn belül meg kellett fellebbezni –, csak az után utasította el a parlament az 52 képviselő által megfogalmazott, a közösségi zászlók tiltására vonatkozó törvényjavaslatot.
„Ez valóban nem képezte fellebbezés tárgyát, mert később született, de én írásban pontosítottam, a fellebbezési indokokra hivatkozva. Nagy elvárásaim nincsenek egy rendkívüli fellebbezés esetén sem, meglátjuk hogy az ítélőtábla belefoglalja-e a döntésébe ezt a pontosítást, és mit szól ahhoz, hogy ha a törvényhozó nem rendelkezik valamiről, akkor a bíróság ezt hogy teheti meg” – magyarázta az ügyvéd. Májai szerint amennyiben az ítélőtábla döntésének indoklása mellőzni fogja az általa írt pontosítást, döntenek a rendkívüli fellebbezés benyújtásáról, a jogerős ítélet megsemmisítését kérve.
„Ez az alkotmány újabb megsértése. Azt mondják, hogy jogállamban élünk, de a jogállamban a bírósági ítéletek törvényesek kell hogy legyenek. Ha a parlament elutasítja a törvényjavaslatot, akkor az azt jelenti, hogy erről nincs törvény. Egy bíróság csak a törvény alapján dönthet – ez a legjobb példája annak, hogy érzelmi döntés születik, és az igazságszolgáltatás még mindig nem a törvények alapján működik. Ezzel fogunk érvelni” – fejtette ki Májai László.
Kovács Attila / Székelyhon.ro

2017. szeptember 25.

A gyaloglástól a lovaskocsiig
Péntek este az Ady Endre Líceumban folytatódott az RMDSZ Bihar megyei szervezete által életre hívott Szacsvay Akadémia Mindennapi történelem elnevezésű modulja. A közlekedés volt a téma.
Az érdeklődőket Tőtős Áron történész köszöntötte, majd a modul idei évadja második felének nyitányaként Paládi-Kovács Attila Széchenyi-díjas etnográfus, a Néprajzi Intézet nyugalmazott főigazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja tartott előadást Közlekedés címmel, mely expozé az ókortól a kapitalizmus beköszöntéig tartó történelmi időszakot ölelte fel.
Arra hívta fel a figyelmet: a személyi közlekedés legősibb formája a gyaloglás, mely a kezdetekben gyalogosan valósult meg, majd megjelentek az olyan lábbelik, melyek napjainkban is ismertek, vagy éppen használatosak, mint például a saruk, fapapucsok, facipők, csizmák, bakancsok. A járást ugyanakkor olyan segédeszközök segítették, mint a bunkós-, kampós-, lápi- vagy ugróbotok, a különféle lábtalpalávalók, a gólyalábak, vagy a télen nélkülözhetetlen jégpatkók, sílécek, korcsolyák, szánok- magyarázta az előadó.
Ironga és kereplye
Érdekes módon, hosszú ideig a magyarok többsége nem tudott úszni, még a 19. században is életveszély jelentett, ha valaki beleesett a Balatonba, ezért ladikon közlekedtek a vízen, vagy a ló farkába, nyakába kapaszkodva. Komolyabb eszköz volt a tutaj és a hajó.
A tömegközlekedés első formái a taligák, szekerek voltak, később a lőcsös szekerek. A lovaskocsi és a hintó pedig magyar találmányok, hungarikumok. A közlekedési eszközök felsorolásán túl Paládi-Kovács Attila etnográfus a végzettségéhez hűen az egyes szavak eredetére is kitért, mint például a pacsker, az ironga, vagy a kereplye.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

2017. október 10.

Folytatódó tanúvallomások hiányzó részletekkel Borbolyék perében
További tanúk kihallgatásával folytatódott hétfőn a Borboly Csaba és tizenkét másik személy ellen indult büntetőper a Hargita Megyei Törvényszéken. A bíró, a vád képviselője és az ügyvédek ezúttal is a 131-es számú megyei út vitatott felújításának részleteiről érdeklődtek.
Több órán át tartott hétfőn az újabb három tanú kihallgatása a Hargita Megyei Törvényszéken. Néhány vádlott hiányzott, de őket ügyvédeik képviselték, így nem volt szükség a tárgyalás elhalasztására. Ezúttal is a 131-es számú, a Felsőboldogfalváról Erdővidékre vezető megyei út 2010-ben elkezdett felújításával kapcsolatban tettek nyilatkozatokat, és válaszoltak kérdésekre a beidézett tanúk.
Hétfőn az említett munkálat tervezését elvállaló cég egyik vezetője, egy tervező, illetve egy, az ügyben csak részben érintett, korábban szakmai véleményt nyilvánító másik tervező jelent meg a bíróság előtt tanúként. Mint elhangzott, az út felújításának műszaki terve korábban, 2007-ben elkészült, később viszont a Hargita Megyei Tanács illetékesének kérésére tervmódosításra volt szükség, amelyet szintén elkészítettek.
Annak pontos időpontjaira, hogy mikor készült el a módosítás, mikor adták át ezt a megrendelőnek, illetve mikor végeztek ennek alapján munkálatokat, nem emlékeztek a tanúk. Azt sem tudták, hogy az említett úton mikor vezettek be 7,5 tonnás tengelysúly-korlátozást. Előkerült viszont három tervezői utasítás a módosításokról, amelyekkel kapcsolatban a tervező elmondta, ő egy utasítást adott ki.
Hozzátette, a bemutatott példányokon szereplő aláírások közül kettő hasonlít a sajátjához, de valódiságukat nem tudta egyértelműen megállapítani a másolatok alapján. Mint ismert, az említett úton a korábbi tervekhez viszonyítva vékonyabb aszfaltrétegeket helyeztek el a felújítás során, ugyanakkor a korábbi kiviteli tervet módosították.
Vitatott útfelújítások
Az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) 2013-ban a Hargita megyei önkormányzat elnökét, Borboly Csabát a közérdek ellen elkövetett többrendbeli hivatali visszaéléssel, magánokirat-hamisításra való többrendbeli felbujtással, hamisított közokirat felhasználására való felbujtással, közokirat-hamisítással, illetve rágalmazó feljelentéssel vádolta meg, vele együtt további tizenkét személyt küldtek a vádlottak padjára. A DNA szerint a vádlottak két megyei út, a Felsőboldogfalvától Erdővidékre vezető 131-es és a Csíkrákost Lóvésszel összekötő 124-es számú megyei út felújítása kapcsán több mint 4,8 millió lejjel károsították meg Hargita megyét. A vádirat szerint az összeg a megőrzésre hagyott, ám a valóságban nem létező építési anyagok értékéből, valamint a közbeszerzési eljárásokról kizárt cégek ajánlatai és a tulajdonképpen leszerződött munkálatok értéke közötti különbségekből adódik. Kovács Attila / Erdély.ma

2017. október 12.

Jogerős: nem maradhat a „kifogásolt felirat” Csíkrákoson sem
Csíkrákoson is el kell távolítani a Községháza feliratot a polgármesteri hivatalnak otthont adó épületről – a Hargita Megyei Törvényszék elsőfokú ítéletét nemrég a Marosvásárhelyi Ítélőtábla is megerősítette.
A Marosvásárhelyi Ítélőtábla elutasította azt a fellebbezést, amelyet a Hargita Megyei Törvényszék februári, a Községháza felirat eltávolítását elrendelő ítélete ellen nyújtottak be a csíkrákosiak. Ezzel a korábbi ítélet jogerőssé vált, és végre kell hajtani.
A Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) még 2015-ben indított pert a Csíkrákos Községháza felirat eltávolításáért a hivatali épületről. Első fokon a bíróság helyt adott a keresetnek, de a per tárgyalását késleltette, hogy első körben az alperes azt kérte, az ügyet adják át a csíkszeredai bíróságnak, és ezt a Hargita Megyei Törvényszék jóváhagyta. Miután a csíkszeredai bíróság megállapította, hogy nem illetékes a per tárgyalására, az ügycsomó a Marosvásárhelyi Ítélőtáblához került, onnan pedig visszaküldték a törvényszékre.
Az első fokú ítélet februárban született meg.
Várják az indoklást
A Dan Tanasă vezette egyesület, akárcsak a többi, hasonló perben, ezúttal is azt kifogásolta, hogy a Községháza megnevezésnek nincs román nyelvű megfelelője, érvelésük szerint ezt Magyarországról vették át, és törvénytelenül használják. Kérdésünkre Császár Attila, Csíkrákos polgármestere azt mondta, szeretnék megvárni a jogerős ítélet indoklásának kézbesítését, és utána elemzik, hogy milyen lehetőségeik vannak a továbbiakban. Kovács Attila / Székelyhon.ro

2017. november 6.

Kerek évforduló Olasziban
A nagyvárad-olaszi református templom felépítésének 230. évfordulóján ünnepi istentisztelet, könyvbemutató és emléktábla avatás zajlott.
Amint Veres-Kovács Attila lelkipásztor a vasárnapi istentiszteleten bevezetőként elmondta, többszörösen is ünnepelnek vasárnap délelőtt a nagyvárad-olaszi református templomban, hiszen 230 éve épült meg a templom, s ennek alkalmából bemutatták Dr. Pálfi József nagyvárad-réti lelkipásztor, a Partiumi Keresztény egyetem rektorának Keresztesi József templomépítő prédikátorról írt könyvét, továbbá azt a három emléktáblát is felavatták, mely a templom összes tiszteletesének nevét megörökíti. A nagyvárad-réti lelkipásztor rendhagyó igehirdetése következett, melynek során Keresztesi Józsefnek, a várad-olaszi templom egykori tiszteletesének 1786-ban írt igehirdetését olvasta fel, melyben csak az archaikus kifejezéseket helyettesítette.
Noéról szólt
Az ige Noéról szólt, akinek Isten szólt – akkor az orákulumok ideje volt, most viszont Isten a Szentírás által tudatja velünk akaratát, s az ő döntését csak az nem látja, aki nem akarja. Isten nem rekesztette ki a többieket, hiszen ők is építhettek volna bárkát Noé után, de ehelyett kinevették intéseit, s így ők maguk tették magukat menthetetlenné. Lett volna idejük, hiszen a bárka száz évig épült, de elvesztek, mert bezárták füleiket minden jótanácsra. Hasonlóság van közöttünk és e történet szereplői között, hangzott el, hiszen az eklézsia is egy bárkácska, mely azért épül, hogy Isten tiszteltessék és az ő szava prédikáltassék. Mégis, vannak, akik a templom építését akadályozzák – s akiknek a képmutatása nem is derült volna ki másképp. S ez a templom még többeket fog kárhoztatni. „Ne keményítsétek meg szíveteket, meg ne csaljátok magatokat, ha földi bíró nem is vádol benneteket, ne gondoljátok, hogy nincs okotok a félelemre” – hangzott a több mint két évszázaddal ezelőtti igehirdetés szövege. Az ünnepi istentisztelet könyvbemutatóval folytatódott.
A kötet címe „Bátor szívvel és okos ésszel Isten nyája körül…”, s annak a Keresztesi Józsefnek az életét mutatja be, aki a várad-olaszi templomot felépíttette. Mint elhangzott, az 1748-ban született templomépítő prédikátor polihisztor volt, nemcsak teológus, hanem történész, nyelvész is, aki a numizmatikát is művelte, e mellett egyben költő és író. Élete során rengeteget alkotott, kéziratait Kolozsváron, Budapesten, Debrecenben, Sárospatakon, Prágában őrzik. Nagyon sok munkája maradt kézirat formában, s ezek értelmezése, megjelentetése nagy munka lenne.
Nehéz időszak
Dr. Baráth Béla Levente szólt a korszakról is, melyben Keresztesi József élt, s arról, hogy – amint a kötetből is kiderül – a tehetséges fiatalember Veszprém mellett született, Miskolcon járt gimnáziumba, s a Debreceni Református Kollégiumot végezte el, majd Hajdúböszörményen volt tanító, de Hollandiában is járt egyetemre. 1784-ben fogadta el a nagyváradi állást, s egy nehéz, bonyodalmas időszakot élt át itt, melynek eredményeként felépült a várad-olaszi templom; azonban a lelkipásztor életének sikertelenségei is voltak, például kevéssel a templom felépülése előtt összeveszett a presbitériummal, s Szalacsra távozott, ahol további két évtizeden át volt lelkipásztor. Ő indította el a születési és elhalálozási anyakönyvek vezetését Váradon, de hosszútávon nem ő vezette ezeket. A kötet első része Keresztesi József életét mutatja be: naplóíró ember volt, ezenkívül latin és magyar verseket egyaránt írt. A róla szóló könyv széles, áttekintő munka, mely a források szintjén mutatja be a prédikátort.
A későbbiek során felolvasta néhány versét is – a tiszteletes Váradról való elmenetelét is versben örökítette meg, de korábban annak kapcsán is verset írt, hogy a Habsburg hatalom megszüntette a debreceni diákok hagyományos, a magyar nemzeti függetlenséget is jelképező öltözetét. Ezért a verséért utóbb majdnem kirúgták az egyetemről.
A könyv megjelenését többek között a Szalacsi, a Nagyvárad-Olaszi, valamint a Nagyvárad-Réti Református Egyházközség támogatta. Amint a kötet elején olvasható: a szerző ezzel a kötettel tiszteleg az 500 éves reformáció emléke előtt.
Három emléktábla
A könyvbemutatót követően Veres-Kovács Attila parókus lelkész elmondta: a lelkipásztorok szolgálata nélkül a 230 éve felépített templom csak lakatlan ház lett volna, épp ezért fontosnak tartották, hogy a gyülekezetek közreműködésével begyűjtsék az emlékeket, s összeállítsák a Nagyváradon valaha szolgált református lelkészek névsorát. A sehol másutt fel nem lelhető névsort három emléktáblán örökítették meg: ezeken, merített papírra írva sorakoznak az 1557-től 1660-ig, azaz a török-vészig szolgáló lelkészek nevei, illetve az 1696-tól napjainkig az olaszi gyülekezetben szolgáló lelkészek nevei. Egyúttal köszönetet mondott a szentendrei Vinczemill tulajdonosának, Vincze László mérnöknek, aki önzetlenül, ajándékba készítette el a nagy értékű emléktáblákat.
Ezt követően a parókus lelkész átadta a Czeglédi György-díjat a nagyvárad-olaszi nőszövetség képviselőjének. Mint elhangzott, a Reformáció 500. évfordulója alkalmából tartott közös ünnepi istentiszteleten jutalmazták a nőszövetséget eddigi munkájáért. Neumann Andrea / erdon.ro

2017. november 7.

Gyurcsány manővere
A kőkemény és konok nemzetellenességéről elhíresült, mára méltán a történelem szemétdombjára került SZDSZ-nek szellemi örököse a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció. Nem véletlen, hogy itt talált politikai otthonra a Székelyek Nagy Menetelése ellen fellépő Ara-Kovács Attila vagy a trianoni békeparancsot ismételten igazságosnak nevező Bauer Tamás.
Elnökük, Gyurcsány Ferenc, aki a „23 millió román” Magyarországra özönlésével riogató 2002-es MSZP-s kampányt kiötlötte, majd 2004-ben a kettős állampolgárság ügyében élére állt a magyart magyar ellen uszító kampánynak, egyike volt azon három címeres nemzetárulónak, aki nem szavazta meg a magyar állampolgárság kiterjesztését 2010-ben.
Ma, amikor aláírásgyűjtési akciót indít a határon kívül rekedt magyarok szavazati jogának megvonása érdekében, tulajdonképpen csak következetes önmagához, saját nemzetellenes, idegen érdekeket szolgáló magatartásához. Sikerült megtalálnia azt a kérdést, mellyel maga ellen hergeli ugyan a határon túli magyarokat, mobilizálja is őket a Fidesz oldalán, viszályt szít a baloldalon, de ugyanakkor jó eséllyel beviszi a maga szervezetét a parlamentbe. Nem csoda, hogy megjelentek a világhálón az olyan montázsok, félkomoly vagy a szerzőjük által teljes mértékben komolyan vett feltételezések, miszerint Gyurcsány lényegében összejátszik a Fidesszel. Ami persze alaptalan hipotézis.
Tény viszont, hogy ez a manőver a Demokratikus Koalíció szűk értelemben vett pártérdekét szolgálja. Nem jó az ellenzéknek, mert nehezíti a szétforgácsolt erők összefogását, de nem jó a nemzeti oldalnak sem, mert szembeállítja a magyart a magyarral. A Fidesz remélhet ettől némi párthasznot, de egy olyan kérdés élre állítása, melyben még a Fidesz tábora is megosztott, bizony káros.
A Jobbik nem tudja követni ebben a kérdésben Gyurcsányt, az túl nagy pofon lenne azon nemzetben gondolkodó szavazók számára, akik valamilyen rejtélyes okból még mindig azt remélik, hogy a Jobbik lesz még valaha nemzeti párt. Ugyanakkor, aki kíváncsi a Jobbik szavazótáborának mai hangulatára, az olvasson bele a párt világhálós portálján, az alfahíren a hozzászólásokba. Hogy is mondja Vona a Fidesz-szavazó nyugdíjasokról? Szennyvíz folyik a szájukból. Nos, ez teljes mértékben igaz a „neo-jobbikosokra”. Borbély Zsolt Attila / Székely Hírmondó; Erdély.ma

2017. november 13.

Börtönbe került a Borboly-per egyik vádlottja, távozik a bíró
Nem történt előrelépés hétfőn a Hargita Megyei Törvényszéken a Borboly Csaba és tizenkét másik személy ellen folyó büntetőper újabb tárgyalásán. Egyik vádlott időközben börtönbe került, és nem volt jelen, viszont elítéltként is kötelező ott lennie.
Három tanú jelent meg hétfőn, a per soron következő tárgyalásán a Hargita Megyei Törvényszéken, de hamar kiderült, hiába jöttek, mert meghallgatásuk elmarad.
Eljárásjogi hiányosság miatt történt mindez, a tárgyalás elején a jelenlétet számba vevő jegyző közölte, hogy a per egyik vádlottját, K. Cs.-t időközben egy másik ügy miatt jogerősen letöltendő szabadságvesztésre ítélték, és a csíkszeredai börtönben tartják fogva.
Megtagadta a vérvételt
A vádat képviselő ügyész szót kérve elmondta, a büntető eljárásjog szerint a fogvatartott vádlott jelenléte kötelező az őt érintő per tárgyalásán, ezért a tárgyalás halasztására, és idézés kiküldésére van szükség a börtönbe, hogy a következő alkalommal K. Cs. ott legyen a teremben. Az ügyvédek is csatlakoztak az érveléshez, így az ülésvezető bíró elrendelte a halasztást. K. Cs.-t idén áprilisban 1 év 8 hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélte a Csíkszeredai Bíróság, mert ittas vezetés után megtagadta a rendőrség által elrendelt vérmintavételt. A vádlott fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen, de ezt október végén a Marosvásárhelyi Ítélőtábla elutasította.
Az ülésvezető bíró, Vlad Mihai Neagoe nem könnyen, de elérte, hogy jóváhagyják áthelyezését a Brassói Ítélőtáblához. Erre vonatkozó kérését idén év elején fogadta el a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) bírói részlege, ezt a döntést azonban a Hargita Megyei Törvényszék bírái által benyújtott panasz nyomán az említett tanács plénuma megváltoztatta.
Miután Neagoe óvását is elutasították, a bíró a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszékhez fordult, amely végül neki adott igazat, így visszatérhet Brassóba, ahol korábban is dolgozott. Emiatt egyelőre azt sem lehet biztosra venni, hogy a per tárgyalása Csíkszeredában folytatódik, vagy sem.
Mivel a Hargita Megyei Törvényszéken jelenleg mindössze két büntetőbíró dolgozik, és közülük egyik már 2014-ben kérte, hogy érintettsége okán mentesítsék a tárgyalás vezetése alól, Sergiu Bogdan, Borboly Csaba ügyvédje szerint az is elképzelhető, hogy a per tárgyalása nem Csíkszeredában folytatódik.
Ha nem lesz más bíró, a Marosvásárhelyi Ítélőtáblának kell döntenie a továbbiakról, és abban az esetben a Maros Megyei Törvényszékhez kerülhet az ügycsomó. A per kezdete óta a második bíró távozik, az első szakaszban, amikor három vádlott esetében elmarasztaló ítélet született, Elena Poiană vezette a tárgyalást, ő 2016 elején Sepsiszentgyörgyre távozott. Később őrizetbe vették, és azzal vádolták meg, hogy csúszópénzt kért rablással gyanúsított személyektől, hogy az előzetes letartóztatást esetükben hatósági felügyeletre módosítsa, a pert követően felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték.
Vitatott útfelújítások
Az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) 2013-ban a Hargita megyei önkormányzat elnökét, Borboly Csabát a közérdek ellen elkövetett többrendbeli hivatali visszaéléssel, magánokirat-hamisításra való többrendbeli felbujtással, hamisított közokirat felhasználására való felbujtással, közokirat-hamisítással, illetve rágalmazó feljelentéssel vádolta meg, vele együtt további tizenkét személyt küldtek a vádlottak padjára.
A DNA szerint a vádlottak két megyei út, a Felsőboldogfalvától Erdővidékre vezető 131-es, és a Csíkrákost Lóvésszel összekötő 124-es számú megyei út felújítása kapcsán több mint 4,8 millió lejjel károsították meg Hargita megyét. A vádirat szerint az összeg a megőrzésre hagyott, ám a valóságban nem létező építési anyagok értékéből, valamint a közbeszerzési eljárásokról kizárt cégek ajánlatai és a tulajdonképpen leszerződött munkálatok értéke közötti különbségekből adódik. Kovács Attila / Székelyhon.ro

2017. november 17.

A Városházával együtt buktatnák a Townhallt
Nem maradt következmények nélkül a tusnádfürdői új városháza homlokzatán elhelyezett háromnyelvű felirat. A magyarellenes megnyilvánulásairól ismert Dan Tanasă sem a magyar Városháza, sem az angol Townhall megnevezéseket nem szeretné ott látni, ezért pert indított.
Tusnádfürdő Polgármesteri Hivatalának új székházát június 16-án avatták fel, homlokzatán pedig a Primărie–Városháza–Townhall feliratokat helyezték el. A Dan Tanasă vezette Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) már július 31-én levélben fordult a tusnádfürdői polgármesterhez és a helyi önkormányzathoz, kérve a magyar és angol feliratok levételét, ugyanis szerintük ezeket törvénytelenül helyezték el a középületen. Mivel akkor elutasító választ kaptak, pert indítottak a levétel érdekében a Hargita Megyei Törvényszéken.
Az egyesület október 12-én iktatott keresetlevelének másolatát kérésünkre a törvényszék rendelkezésünkre bocsátotta. Mint ebből kiderül, az ADEC azt kéri a Hargita Megyei Törvényszéktől, hogy kötelezzék a fürdőváros polgármesterét a két, nem román nyelvű felirat eltávolítására. Kérésüket a 2001-ből származó 215-ös számú helyi közigazgatási törvény és a szintén 2001-ből származó 1206-os számú kormányhatározat előírásaira alapozzák, amelyek szerint az intézményeket megnevező, középületekre elhelyezett anyanyelvű feliratokat a román nyelvű megnevezést tartalmazó táblákkal azonos méretben lehet kitenni, a román megnevezés alá elhelyezve. Így az ADEC szerint a Tusnádfürdő Város Helyi Tanács és a Tusnádfürdő Város Polgármesteri Hivatal elnevezéseket kellene megjeleníteni a román megnevezéssel azonos méretű névtáblákon. A keresetlevél rámutat, a kifogásolt feliratok újak, és semmi közük az épület eredeti arculatához.
Szerintük „a Városháza (románul: Casa Oraşului) felirat elhelyezése törvénytelen, mert nem a Primărie román kifejezés magyar megfelelője”. A keresetlevél szerint a Városháza megnevezés a magyarországi közigazgatás egyik intézményét jelenti, amelyet „mesterséges módon vettek át, és törvénytelenül használnak egyes helyi hatóságok, így a tusnádfürdőiek is”, mert a román közigazgatási rendszerben nincs olyan intézmény, amely megfelelne ennek az elnevezésnek. A szervezet felhívja a figyelmet, hogy a Városháza felirat kihelyezése megsérti az Alkotmány 13. szakaszát, amely szerint az ország hivatalos nyelve a román.
Ebből a szempontból a felirat diszkriminálja a magyar nyelvet nem ismerő román állampolgárokat, megfosztva őket attól a jogtól, hogy tudják, mi van felírva egy, a román állam területén található helyi hatóság székházára – érvelnek a keresetlevélben. Megjegyzik azt is, hogy nincs törvényes alapja az angol nyelvű Townhall megnevezés elhelyezésének az épület homlokzatán – szerintük ezt azért írták ki, hogy leplezzék a Városháza felirat törvénytelenségét –, és ezért azt is el kell távolítani. A keresetlevélhez az ADEC a csíkszeredai Városháza felirat eltávolításáról rendelkező jogerős bírósági ítéletet is csatolta.
Kiállnak az igazukért
„Természetesen védjük magunkat, perelni fogunk, minden lehetőséget kihasználva a legvégsőkig elmegyünk az igazunkért” – válaszolta megkeresésünkre Albert Tibor. Tusnádfürdő polgármestere szerint azért írták ki angol nyelven is a városháza megnevezést, mert nemzetközi turisztikai településként szeretnének kedveskedni a külföldi vendégeknek.
„Úgy gondolom, hogy ezzel nem sértettünk meg senkit, ez jó ízlés kérdése is. Ha Romániának ez a legnagyobb problémája, hogy három nyelven ki van írva egy közhivatalra a megfelelő név, akkor minden más rendben van” – fogalmazta meg véleményét a polgármester. Kovács Attila / Székelyhon.ro

2017. november 20.

Hálaadás: parókiafelújítás, emléktábla- és kopjafaavatás Patóházán
Hálaadó istentiszteletre gyűltek össze Patóháza református templomába, hogy Istennek köszönjék meg a reformáció 500 évét, a felújított parókiát, emléket állítsanak az ott szolgáló lelkészeknek és az egyházközség jótevőinek. A kopjafaavatáson Megyesi Pál, a község szülötte emléke előtt tisztelegtek.
A Köpeczi Református Egyházközség kórusa csendült fel az istentisztelet elején, vasárnap délután 15 órától, majd Forró László a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője hirdetett Igét a Királyok Második Könyve 2. részéből vett igeszakasz alapján. A prédikátor az igehirdetés elején felvázolt egy jelenséget, mely szerint alig telt el a reformáció 500. évfordulója, rögtön megjelentek a fanyalgók, elégedetlenek, kik szerint a reformáció nem erről kellene szóljon, mint, amit az elmúlt évben tapasztatunk.
Ezek az emberek nem látták Isten szeretetét abban, hogy tele templomban, hálaadó istentiszteleten, vagy éppen megtelt főtéren hirdettetett az evangélium. Patóháza református gyülekezete is hálát ad sokmindenért, főleg azért, mert nem tekintette akadálynak az előtte tornyosuló vizeket, és ahogy egykor Illés palástja, úgy a gyülekezet hite kettéválasztotta a folyót, fáradozásaikat áldás követte.
Az igehirdetésre válaszolva Tolnai Zelma tiszteletesasszony a Köpeczi és a házigazda Patóházai Református Egyházközség összevont kórusát vezényelte a szép éneklésben. Tolnai János lelkipásztor köszöntésében köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatták a parókia teljes felújítását, az emléktábla- és kopjafaavatást, kiemelve a Reformáció Emlékbizottságát, az Emberi Erőforrások Minisztériumát és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-t, valamint a helyi önkormányzatot. A magyar kormányt a helyszínen ifj. Csige Sándor konzul képviselte.
Király Lajos esperes a 42. zsoltár alapján az ember legmélyebb vágyairól beszélt, mely sokkal több, mint a gazdagság. Veress Kovács Attila Nagyvárad-belvárosi lelkész a patóházaiak volt lelkésze szeretetteljes, nosztalgikus köszöntése után a többi jelenlevő lelkész is Igét tolmácsolt. Közéleti személyiségek is szót kaptak, köztük Radu Iancu aranyosmeggyesi polgármester és az RMDSZ megjelent képviselői: Erdei D. István és Magyar Lóránd.
Máthé Róbert, aki szintén kötődik a gyülekezethez, hiszen évekig szolgált ott lelkipásztorként, ezen alkalommal a Patóházán szolgáló lelkipásztorokról szólt. Nem emelt ki neveket, csupán csak azt vázolta, hogy voltak lelkészek, akiknek sikerült a harcuk, és voltak olyanok, akik kudarcot vallottak. A már nem élők emléke legyen áldott!
Jó volt látni a patóházai ifjak és gyerek szolgálatát, mely megadta az alaphangját az emléktábla leleplezésének, ami a gyülekezetben szolgálatot teljesítő lelkészek névsorát tartalmazza.
A templom kertjében Sütő Béla faragómester bemutatta a felavatandó kopjafát, amit Medgyesi Pál, és a gyülekezet jótevőinek tiszteletére állíttatott a Patóhóházai Református Egyházközség. A kórus szolgálatát követően meg is koszorúzták az emlékművet, majd szeretetvendégséggel zárult az áldásokban gazdag alkalom. szatmar.ro

lapozás: 1-30 ... 451-480 | 481-506