udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
822
találat
lapozás: 1-30 ... 451-480 | 481-510 | 511-540 ... 811-822
Névmutató:
Pataki Zoltán
2011. szeptember 14.
Könyv- és folyóirat-bemutató a Kós Károly Központban
2009-ben jelent meg a PANTEON első kötete három nyelven, annak bizonyságaként, hogy a bánsági magyarságnak igenis vannak szellemi nagyságai, olyan szellemóriások, akikre okkal nézhet fel nemcsak a térség magyarsága, hanem a térségünk minden lakója, anyanyelvétől függetlenül.
A Szórvány Alapítvány gondozásában idén elkészült a PANTEON II kötetét, amely újabb 50 jeles bánsági magyar író, művész, tudós, egyházi és közéleti személyiséget mutat be magyarul, románul és angolul.
A kötet bemutatójára 2011. szeptember23-án, pénteken, 17 órai kezdettel kerül sor a Kós Károly Központban. A kötetet bemutatja Albert Ferenc professzor.
Bemutatják ugyanakkor a Régi(j)óvilág sorozat 2011-es lapszámait is, ezek a Liszt-emlékszám és a bánsági Civil tükör. A lapszámokat bemutatja Szekernyés János helytörténész.
2011-ben az alapítvány újra kiadta Delesega Gyula Temesvári kalauz c. munkáját – erről Miklósik Ilona művészettörténész fog beszélni.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)2011. szeptember 27.
A Szórvány Alapítvány kettős könyv- és folyóirat-bemutatója
A Panteon sorozattal bevonultak a magyarság történetébe
A Kós Károly Közösségi Központban szép számú érdeklődő jelenlétében mutatták be pénteken a Bánsági Magyar Panteon második, háromnyelvű (magyar, román, angol) kötetét és Delesega Gyula Temesvári kalauz című népszerű munkájának harmadik kiadását.
A kettős könyvbemutatót kettős folyóirat-bemutató követte: megjelent a Régi(j)óvilág 2011-es Liszt Ferenc-emlékszáma és a Civil tükör című száma.
„A Szórvány Alapítvány, ha soha semmit nem tett volna, csak annyit, hogy megjelentette a Bánsági Magyar Panteon sorozatot, már akkor is bekerült volna a magyarság történetébe – mondta a Panteon második kötetét méltató Albert Ferenc professzor - mekkora munka, mekkora felelősség kötetenként kiválasztani 50 bánsági magyar személyiséget, alkotót a gondolkodás magas régióitól a gazdaság, a hit, a tudomány, a művészet, a közírás, a sport valamennyi területéig.” A Panteon második kötete a Bánsághoz, illetve a Temesvárhoz kötődő olyan személyiségeket idéz meg mint Kós Károly, az építész-polihisztor, a Kiáltó szó! szerzője, Ambrózy Lajos, a “mézes” báró, Sailer Antal, aki annak idején 50 000 koronát adományozott a Gyermekkórház megalapítására, Bonnáz Sándor, a templomépítő csanádi püspök, aki a józsefvárosi Notre Dame épületegyüttesét is felépítette vagy Németh József segédpüspök, akinek nevéhez szintén az egyházmegye több templomának a felépítése fűződik. A második Panteon kötet szerzői közül az időközben elhunyt Toró Tibor professzorról, az MTA külső tagjáról néma felállással emlékeztek meg a jelenlevők, a többieknek –Balázs István, Bodó Mária, Delesega Gyula, Dudás József, Ferencz András, Higyed István, Kiss András, Miklósik Ilona, Pongrácz Mária, Sipos Enikő, Szekernyés Irén és János, Vicze Károly – Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke köszönte meg az együttműködést. A kötet grafikai kivitelezése ezúttal is Benedek Levente munkája.
Delesega Gyula műegytemi tanár Temesvári kalauz című, harmadik kiadást megért munkáját Miklósik Ilona muzeológus méltatta, arra bíztatva a szerzőt, hogy a kalauzt aktuális fotókkal és szövegrészletekkel kiegészítve készítsen elő egy újabb román, illetve magyar nyelvű kiadást.
A Régi(j)óvilág című regionális honismereti szemle két idei, Bodó Barna szerkesztette számát Szekernyés János helytörténész mutatta be, a Liszt-emlékszám kapcsán részletesen felidézve a magát magyarnak deklaráló világhírű zeneszerző-zongoraművész bánsági körútjának és koncertsorozatának részleteit. A Civil tükör című szám a bánsági magyar egyesületek 1848 előtt beindult, majd 1867 után, illetve a két világháború között újból felpezsdült szerveződéséről számol be, elérkezve a ma működő magyar civilszervezetek bemutatásáig.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)2011. október 26.
Perelnek a Szoboszlay-per áldozatainak hozzátartozói
Áldozatonként 2,2 millió lejes erkölcsi kártérítést igényelnek a román államtól az 1958-as Szoboszlay-per áldozatainak leszármazottai. Az első tanúmeghallgatásra tegnap került sor. Gondot jelent, hogy a perek különböző helyszíneken zajlanak.
Tanúként hallgatták meg az 1958-as Szoboszlay-per két túlélőjét, Ferencz Ervint és Orbán Pétert tegnap délben a Hargita megyei törvényszéken. A két idős elítélt az áldozatok leszármazottjai által indított fájdalomdíjperben tanúskodott a több mint fél évszázaddal ezelőtt történtekről.
Amint arról beszámoltunk, háromesztendős pereskedés után tavaly a kolozsvári táblabíróság felmentette a Szoboszlay-per 57 elítéltjét. Az egykori katonai törvényszék által hazaárulással vádolt Szoboszlay Aladárt és további kilenc társát még 1958. szeptember elsején kivégezték, a többieket börtönbüntetésre ítélték. A halálraítéltek hozzátartozói a mai napig nem szereztek tudomást szeretteik holttestének a hollétéről. A most zajló perben Safta Mária Ildikó a kivégzett apja, Tamás Imre, Maria Şerban a szintén a halálba küldött apja, Arcadie Crâsnic, valamint Pataki Alexia Mária a megölt apja, Pataki Zoltán és azonos sorsú nagynénje, Pataki Alexia után áldozatonkénti 2,2 millió lejes erkölcsi kártérítést igényel a román államtól.
A tanúk szerint – akiket húsz, illetve huszonöt éves szabadságvesztésre ítéltek – ennél lényegesen többet ér egy-egy emberi élet. A 92. életévébe lépett Ervin atya az őt és sorstársait érintő, múlt rendszerbeli kegyetlenségekről számolt be a törvényszéken. Kérdésünkre, hogy maga számára, mint aki a Szoboszlay-per elítéltjeként évekig ült börtönben, majd 1980-ban újból letartoztatták, miért nem igényel fájdalomdíjat, a lelkész elmondta, őt a becsületbeli kártérítés érdekelné. „Engem nem a pénz, hanem a becsületbeli kártérítés foglalkoztat, azonban most értesültem arról, hogy a politikai foglyokat ilyesmi nem illeti meg. Romániában mindenkinek jár, még a tolvajoknak is, csak nekünk nem” – kifogásolta a gyergyószárhegyi kolostorban élő pap.
„Annak ellenére, hogy 1958-ban egyetlen ítélettel, egyetlen helyen döntöttek az ötvenhetek sorsáról, illetve a tavaly szintén egyetlen ítélettel mentették fel valamennyiüket, a pénzügyminisztérium kérésére a Maros megyei törvényszék felszabdalta a pert, így ahány fájdalomdíj-igénylő van, annyi pert kell beindítanunk. A pénzügyi tárca rondaságára vall, hogy körbeutaztatja az országot az idős tanúkkal” – nehezményezte a tegnapi csíkszeredai tárgyalás után Kincses Előd, a kárvallottak jogi képviselője. Kérdésünkre, hogy ezek szerint születhetnek-e egymásnak teljesen ellentmondásos ítéletek, a marosvásárhelyi ügyvéd igennel válaszolt. „Az erkölcsi kártérítés, avagy a fájdalomdíj megítélése még mindig a román igazságszolgáltatás cseppfolyós része. A döntések nagyrészt bírói hasra ütéssel születnek” – magyarázta lapunknak Kincses.
Maga a Szoboszlay-per újratárgyalása sem bizonyult zökkenőmentesnek. A marosvásárhelyi ügyvédet 2007-ben Szoboszlay Aladár lánytestvére, Szabó Emilné bízta meg bátyja perének újravételével. Az ügy a lehető legrosszabbul rajtolt: előbb sem a katonai, sem a polgári kolozsvári törvényszék nem akarta újratárgyalni a valamikori katonai törvényszék ügyét, majd amikor a fővárosi Legfelsőbb Ítélő- és Semmitőszék a táblabíróságra utalta a pert, az ottani törvénybírók elutasították Szabó Emilné kérését. A bukaresti legfelsőbb törvényszék elfogadta Kincsesék fellebbezését, és visszahelyezte a pert Kolozsvárra. Tavaly a felperes és ügyvédje másodjára sikerrel járt.
(Kivégzés lett a vége a forradalmi szervezkedésnek. Szoboszlay Aladár 1925-ben született Temesvár-Mehalán, Kolozsváron érettségizett, majd 1948-ban szintén Temesváron szentelték pappá. Négy évig Pécskán szolgált, majd káplánként visszakerült a Béga-parti városba. Itt kezdte el 1956 végén megírni a Confederatio című művét, amelyben kifejtette nézeteit egy Arad központú, közös román–magyar konföderáció létrehozásáról. Ennek megvalósítására már ’55-ben társakat keresett és talált. Legfőbb segítője Reusz Klára és Alexandru Fântânaru aradi román ügyvéd lett. Azt tervezték, hogy a magyar forradalommal egy időben Romániában is forradalmat robbantsanak ki. Fântânaru felvette a kapcsolatot a Fogaras környékén bujkáló kommunistaellenes román partizánokkal, valamint a mozgalomba sikerült beszerveznie egy páncélos ezredest, akinek az lett volna a feladata, hogy egységeit Caracalból a fővárosba vezesse, és megszállja a stratégiailag legfontosabb épületeket, amihez felfegyverzett székely katonák is csatlakoztak volna. Szoboszlaynak több csíki embert is sikerült bevonni a szervezkedésbe, így a mozgalom egyik központja hamarosan Csíkszereda lett. Az államhatalom viszonylag hamar tudomást szerzett a szervezkedésről. Egy Iosif álnevű besúgó jelentette fel a szervezkedőket, aki maga is be volt vonva a készülődésekbe. Ezek után az egykori román titkosszolgálat, a Szekuritáté emberei letartóztatták a konspiráció résztvevőit, majd a Kolozsváron sorra kerülő, Szoboszlay-perként ismert eljárásban 57 személyt ítéltek el. Közülük 11-et golyó általi halálra, a többieket pedig átlagosan 17 esztendő szabadságvesztésre. A 11 halálraítéltből végül 10-et végeztek ki, köztük Szoboszlayt Aladárt is.)
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)2011. november 2.
Miért hiányzik a talapzatáról Telbisz Károly szobra?
Alig három hónappal felavatása után hiányzik a talapzatáról a Temesvár legnagyobb polgármesterének, Telbisz Károlynak a szobra. Telbisz Károly (1853–1914) mellszobrát 2011. augusztus 3-án leplezte le Gheorghe Ciuhandu temesvári polgármester a Személyiségek sétányán.
A bronz mellszobor egy brassói művész, Laurenţiu Bâlcă alkotása. A városháza szóvivője, Flavius Boncea a Nyugati Jelennek azt nyilatkozta: Telbisz Károly szobrát azért távolították el a talapzatáról, hogy megtisztítsák. Ez valószínűtlennek tűnt, hiszen a szobrot alig három hónapja avatták fel…
Szekernyés János, a Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének elnöke lapunknak elmondta: a szobor valójában azért hiányzik a Személyiségek sétányáról, mert a művész eleve elégedetlen volt az öntés minőségével és ragaszkodott hozzá, hogy öntsék újra az egykori temesvári polgármester mellszobrát. Laurenţiu Bâlcă ezt a szobrot „névjegyének” tekinti, ezért hajlandó lett volna saját költségén is újraönteti a szobrot. Augusztusban a városháza képviselői nem mentek bele az avató ünnepség elhalasztásába, de utólag a művésznek sikerült kieszközölnie az alkotás újraöntését és remélhetőleg egy-két héten belül a helyére kerül Telbisz Károly szobra.
Az óbesenyői bolgár családból származó Telbisz Károly 1885-től 1914-ig (29 évig!) volt Temesvár polgármestere, amely az ő idejében vált modern európai várossá. Polgármestersége utolsó éveiben Temesvárt a monarchia harmadik legjelentősebb városaként tartották számon, Bécs és Budapest után.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2011. november 21.
Összetartozunk” pedagógus tanácskozás – „Aki szórványt épít – tömbmagyarságot ment”
Hargita megyei és Temes megyei iskolák képviselői vettek részt szombaton azon a pedagógus tanácskozáson, amelyet az Összetartozunk program keretében szerveztek meg a temesvári Bartók Béla Líceumban, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) égisze alatt.
A konferencián részt vettek az Összetartozunk programot támogató intézmények képviselői: Marossy Zoltán, Temes megye alprefektusa, Sófalvi László, a Hargita megyei tanács alelnöke, Király András oktatásügyi államtitkár és Lászlóffy Pál, az RMPSZ tiszteletbeli elnöke.
A Temes megyei magyar közösség Marosssy Zoltán alprefektus kezdeményezésére kapcsolódott be a Hargita megyei önkormányzat Összetartozunk szórványgondozó programjába. „A bánsági szórványban élő magyar gyerekeknek nagy szükségük van a székelyföldi tapasztalatokra – mondta a tanácskozáson Marossy Zoltán – ha látják, hogy lehet magyarul is élni Romániában, megerősödik a magyarságtudatuk”. „A Székelyföld az erdélyi szórványmagyarság anyaországa! Mi azt valljuk: aki szórványt épít, az tömböt ment és aki tömböt épít, szórványt ment” – mondta Sófalvi László, Hargita megyei alelnök, hangsúlyozva, hogy az összefogás, az egymásra figyelés egyaránt fontos a tömbmagyarság és a szórványban elő magyarság megmaradása szempontjából. Erről szól a 2009 óta működő Összetartozunk szórványgondozó program, amelyet Hargita megye kezdeményezett és amelybe már Kovászna megye is bekapcsolódott. A Hargita megyei önkormányzat ezen belül támogatja a testvériskolai kapcsolatok kiépítését is szórványban működő iskolákkal, Temes megyei vonatkozásban ez 11 iskolák közötti együttműködést jelent.
A szakmai tanácskozás keretében a Hargita megyei pedagógusok meghallgatták Kiss Ferenc tanfelügyelő és dr. Erdei Ildikó előadásait a Temes megyei magyar iskolahálózat helyzetéről, a statisztikai adatok és a számok mögött rejtőző társadalmi realitások tükrében. Ha tudomásul vesszük, hogy a magyar óvodába iratott gyerekek több mint 40%-a, a magyar elemisták 30%-a otthon nem magyarul beszél a szüleivel, már nem is olyan meglepő, hogy a Temes megyei magyar iskolák tanulói közül sokan a szünetben románul kommunikálnak egymással. A szórványban nagy kihívás a pedagógusok, elsősorban az óvónők és tanítók számára, hogyan tanítsák meg magyarul a tanítványaikat! A székelyföldi pedagógusok megismerték azokat a programokat is (nyelvi felzárkóztatás, anyanyelvi táborok, játszóházak, tehetséggondozás, iskolabuszok működtetése stb.), amelyek hatékonyan kiegészítik a szórványban működő magyar iskolák tevékenységét. Ennek ellenére, 1990-től 2010-ig kevesebb mint a felére csökkent a magyar nyelvű iskolába járó Temes megyei gyerekek száma.
A szakmai tanácskozás végén Király András oktatásügyi államtitkár számolt be a 2012–2013-as iskolaévben életbe lépő változásokról, a decentralizálási és iskola-összevonási folyamat várható következményeiről. Az államtitkár félig tréfásan, félig komolyan megjegyezte, hogy a Temes megyei magyarok a szomszédos Arad megyétől is kérhettek volna támogatást a szórványra jellemző gondok megoldására, hiszen az aradi magyarság tömbnek számít a bánsági szórványhoz képest. Király András hangsúlyozta: a magyar oktatás legnagyobb gondja mindenütt a gyerekhiány marad, amelyet nem lehet programokkal orvosolni. Lászlóffy Pál RMPSZ tiszteletbeli elnök rövid zárszavában leszögezte: gyökeres változás addig nem lesz az oktatásban, amedddig vissza nem adják a pedagógusi szakma becsületét, a pedagógusok méltóságát, ehhez pedig több pénz kell.
A tanácskozás után a Hargita megyei vendégek meglátogatták a nemrég felújított Bartók Béla Elméleti Líceumot, majd délután a székelyföldi iskolák képviselői felkeresték Temes megyei testvérintézményeiket.
Kiépül a Hargita–Temes testvériskolai hálózat
„A szórványmegyék és tömbmegyék között fut az Összetartozunk program – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Halász Ferenc, Temes megyei helyettes főtanfelügyelő – ennek az együttműködésnek nagyon fontos szelete az oktatás. A Székelyudvarhelyszéki RMPSZ elnöke, Szász Zoltán és jómagam vállaltuk, hogy a Temes és Hargita megyei oktatási intézmények között testvériskolai kapcsolat hálózatot építünk ki. Az első lépés májusban történt meg, amikor mi Temes megyeiek jártunk Székelyudvarhelyen. Ebből az alkalomból minden itteni iskola megtalálta a maga partnerét Székelyudvarhelyen, illetve a környékén. Most vissszahívtuk széles körben a Hargita megyei oktatási intézmények képviselőit, azzal a céllal hogy ezután ezek a kapcsolatok már közvetlenül az iskolák között bonyolódjanak. Akkor lesz tartalmuk ezeknek a kapcsolatoknak, ha a testvérintézmények megtalálják egymással a hangot és közös programokat szerveznek. Jó előjelek vannak: a végvári és a máréfalvi iskola között kialakult ez a kapcsolat, a lugosi magyar iskola és Hargita megyei testvériskolája között már létezik egy különálló szerződés. Remélem, hogy ma, az oktatási intézmények találkozói során további előrelépések történnek és ezentúl nem ilyen széles körben találkozunk, hanem az intézmények egymás között bonyolítják ezeket a kapcsolatokat. Erre a rendezvényünkre meghívtuk a partnerintézmények képviselőit is akiknek a támogatását reméljük: az RMPSZ-en túl a Hargita Megyei Tanácsot, Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatalát, az oktatásügyi minisztérium képviselőjét. Király András államtitkár jelenléte garancia arra, hogy a minisztérium is figyelemmel kíséri ezeknek a programoknak az alakulását, számítunk az anyagi és erkölcsi támogatásukra.”
Ivácson Sándor, az Udvarhelyszéki RMPSZ képviselője, a Székelykeresztúri Orbán Balázs Líceum magyartanára lapunknak elmondta: az Összetartozunk program keretében, a Hargita megyei önkormányzat támogatásával, Temes megyei gyerekekkel végiglátogatnák a Székelyföld jelentős kulturális emlékhelyeit és természeti kincseit úgy, hogy Hargita megyei gyerekeket is vinnének magukkal. A bánsági magyar gyerekek ízelítőt kapnának a székely nyelv és kultúra szépségeiből, élveznék a székely vendégszeretetet és a szinte tiszta magyar létállapotot. Ez lehet az a magyar közösségi élmény, amelyre a szórványban élő magyar gyerekeknek oly nagy szükségük van identitástudatuk megerősítéséhez
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2011. november 21.
Gazdamozgalmi napló a végekről
A Kós Károly Közösségi Központban múlt pénteken tartották meg Kiss Károly: A Temes megyei magyar gazdamozgalom kronológiája 1990 és 2010 között című kötetének bemutatóját.
„Rendhagyó ez a kötet. Nem tűri a szokásos műfaji besorolást. Krónika? Jórészt, és még sok egyéb. Beszámoló, számvetés: napló, társadalmi-politikai állásfoglalás. Rövid és hosszabb távra szóló gazdaság és falufejlesztési elképzelések, pályázati javaslatok, kérvények és elszámolások. Szaktanfolyamok programjai és záróvizsgák. Vetőmag, baktérium műtrágyák beszerzése, forgalmazása a térségben. Gazdaköri megbeszélések, újak alakítása, törvényes bejegyzése. Tanulmányi utazás, kirándulások, tapasztalatcserék itthon és külföldön. Csupán szemelvények egy szervezet szerteágazó tevékenységéről, a teljesség bármilyen szerény igénye nélkül.” – írja a vaskos kötet bevezetőjében dr. Albert Ferenc ny. egyetemi tanár, aki ezúttal is elvállalta a könyv bemutatását a szép számú érdeklődőnek, a Kiss Károly alapította bánsági magyar gazdakörök képviselőinek és az Orosházáról érkezett magyarországi vendégeknek. „Ez a kötet olyan sokrétű, mint maga a 15 éves tevékenység, amelynek első tükröződésére vállalkozik a szerző, Kiss Károly agrármérnök.” – mondta dr. Albert Ferenc professzor.
Kiss Károly megköszönte Albert Ferenc professzornak a kötet méltatását és Kiss András tudományos kutatónak a szerkesztői munkát, majd beszámolt a különleges könyv születésének körülményeiről. „Ez a könyv önökről szól, akik itt vannak a teremben, a bánsági magyar gazdákról – mondta Kiss Károly –, én csak papírra vetettem az elmúlt 15-20 év gazdakörök alapításával, működtetésével, a gazdatanfolyamokkal, külföldi tanulmányutakkal kapcsolatos események krónikáját, időrendi sorrendben. Jegyzőkönyvek, az Erdélyi Gazdában, a Heti Új Szóban és a Nyugati Jelenben megjelent újságcikkek, a különböző rendezvényeinken készült fotók vannak ebben a könyvben, kordokumentumok, amelyeknek gyűjteményét ajándéknak szántam a gazdamozgalomnak!” Az elsőkötetes szerző következő könyveinek terveit is ismertette a hallgatósággal: könyvet ír a nagybodófalvi gazdakör történetéről, a legöregebb bánsági magyar gazdától kapott információk alapján és az erdélyi „hungarikumokról”.
Elismerő szavakkal beszélt Kiss Károly áldozatos gazdamozgalmi munkájáról Kocsik József, az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének elnöke és Csősz János, a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületének elnöke.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2011. november 21.
Magyar Könyvtárt avattak Újszentesen
„A leírt, kinyomtatott szó megmarad!”
A vasárnap délelőtti istentisztelet keretében, a templom kistermében avatták fel az Újszentesi Református Egyház Magyar Könyvtárát.
Szűcs András Ottó újszentesi lelkipásztor meghívására az avató istentisztelet során Kovácsné Papp Ibolya vöröscsárdai lelkipásztor, az egyházmegye Nőszövetségének elnöke hirdetett igét. A könyvtáravató ünnepségen részt vett Szilágyi Géza újszentesi polgármester, Máté Lajos újszentesi plébános, a könyvgyűjtés kezdeményezője, Gödér Lajos Szentes testvértelepülésről és Ispán Ibolya, a könyvtárt működtető újszentesi Református Nőszövetség elnöke.
Kovácsné Papp Ibolya az igehirdetés során Pál apostolnak a tesszaloniki gyülekezetnek írt első leveléből idézett. „Ez a mai ünnep a jelenről szól, a mai újszentesi gyülekezetről, arról, hogy ebben a gyülekezetben milyen lelkületű emberek élnek, szorgoskodnak és dolgoznak – mondta a vöröscsárdai lelkipásztor. – Éppen ezért az ige egy örömteli levélből szól hozzánk, amely a jelenről, a ti jelenetekről is szól és hiszem, hogy tovább mutat, tovább akar vinni benneteket a jövőbe és a holnapba. Szeretetteljes ez a Tesszalonikába írt első levél: Pál apostol örül, hogy dicsérő szavakat írhat le, azért dicséri meg őket, mert megérdemlik, hogy elismerje az ő hitüket, az ő munkájukat. Ma azért jöttem közétek, hogy elmondjam: ha olyat tesztek, ha úgy éltek, ha olyan gondolataitok voltak az elmúlt időben, amelyek tiszteletre méltók, amelyekre isten is áment mond, amelyeknek eredménye van és ezeknek az eredményeknek majd mások is, az utánatok következők örülhetnek, azért jöttem, hogy isten szavával ebben a jó példában megerősítselek.”
Az istentisztelet a Magyar Könyvtár avató ünnepségével zárult. A könyvtárt berendező és működtető Nőszövetség nevében Ispán Ibolya elnök megköszönte a szentesieknek a Gödér Lajos vezetésével összegyűjtött értékes könyvadományt. „Szeretnénk közkinccsé tenni ezeket a magyar könyveket, a csodálatos magyar irodalmat. Azt szeretnénk, hogy az emberek újra szeressék a könyveket olvasni. Akkor érjük el a célunkat, ha ezeket a könyveket használják, olvassák az újszentesiek! – mondta Ispán Ibolya. A könyvtár létrehozását támogató újszentesi önkormányzat nevében Szilágyi Géza polgármester is megköszönte a szentesieknek a 6000 kötetes könyvadományt és a könyvespolcokat, a Nőszövetség tagjainak áldozatos munkáját, akik a könyvtárt berendezték. Máté Lajos újszentesi plébános ez alkalommal elmondta: reméli, hogy a magyar könyvtár hozzájárul ahhoz, hogy az újszentesiek megőrizzék magyarságukat és értékeiket. Szűcs András Ottó újszentesi lelkipásztor zárszavában hangsúlyozta: könyvekre akkor is szükség van és lesz, ha a legtöbb információ ma már elérhető az interneten. „A szentírást időtálló pergamenekre írták le, mert meg akarták örökíteni az isten szavát – mondta Szűcs András Ottó –, a leírt szó, a leírt és kinyomtatott mondat megmarad, az közkincs!” A könyvtáravató istentisztelet nemzeti imánk eléneklésével zárult.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2011. december 2.
EMNT-tisztújítás Temes megyében
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Temes megyei szervezetének választmányi gyűlését szerdán este tartották meg a temesvári Szórvány Alapítvány székhelyén. A tisztújító gyűlésen az EMNT országos elnökségét Borbély Zsolt Attila képviselte.
Kása Zsolt Temes megyei EMNT-elnök beszámolója után Borbély Zsolt Attila beszélt az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésének szükségességéről, felelevenítve az erdélyi magyar autonómiatörekvések két évtizedes történetét, majd kitért az aktuális anyaországi politikai helyzetre, ahol a nemzeti érdeket képviselő politikai erők uralják a törvényhozást.
A tisztújítás során Kása Zsolt javaslatára háromtagú elnökséget választottak a civil mozgalom jelen levő tagjai, akik megerősítették tisztségükben Kása Zsolt elnököt, valamint Dukász Magor és Katona Mihály alelnököket. Az EMNT marosvásárhelyi Országos Küldöttgyűlése után, amelyen a Temes megyei szervezetet hét küldött képviseli, sor kerülhet az Erdélyi Magyar Néppárt Temes megyei szervezetének a megalakítására.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2012. február 3.
A Bárányi házaspár kettős könyvbemutatója
„Olyan olvasmányos a könyv, hogy nem lehet letenni!”
Bárányi Ferenc és Bárányi László Ildikó kettős könyvbemutatójára zsúfolásig megtelt csütörtökön délben az Írószövetség gyűlésterme.
A „csillárokon is lógtak” a népszerű orvos- és íróházaspár barátai, ismerősei és tisztelői, tollforgató sorstársak, akik Bárányi Ferenc legújabb könyvére, az Egyszemélyes örökkévalóság című regényre és nem utolsósorban Bárányi László Ildikó Szövetségben a halál ellen című regényének második, javított kiadására voltak kíváncsiak. Az író házaspárt és a kettős könyvbemutatóra összegyűlt jeles személyiségeket a házigazda Pongrácz P. Mária, az Írószövetség helyi szervezetének alelnöke köszöntötte.
Bárányi Ferenc regény-trilógiájának harmadik kötetét, az önéletrajzi ihletésű Egyszemélyes örökkévalóságot dr. Sándor István akadémikus-professzor mutatta be, aki a könyv legnagyobb erényének nevezte olvasmányos voltát. „Ez olyan jó és érdekes könyv, amit nem lehet letenni, szinte együltömben olvastam el másfél nap alatt” – mondta dr. Sándor István. Lehet-e egy könyvről ennél nagyobb dicséretet mondani? Az akadémikus a cselekmény kétsíkú, időben egymással ellentétes irányba haladó megjelenítésének tulajdonítja a könyv lebilincselő olvasmányosságát, de érdekesnek tartja a főhős aneszteziológus orvos szakmai fejlődésének a bemutatását is. Oberten János temesvári író ez alkalommal bemutatta Bárányi Ferenc írói munkásságát és most megjelent kötetét elemző tanulmányát, amelyet Mátray László színművész illusztrált az Egyszemélyes örökkévalóság című kötetből felolvasott részletekkel.
Bárányi László Ildikó Szövetségben a halál ellen című, harminc esztendő után újból kiadott regényének bemutatására Almásiné Vajda Noémi írónő vállalkozott, aki még gyermek volt a kötet első kiadásának megjelentetése idején. „A 80-as években nagy port kavart ez a kötet, az emberek beszéltek róla, szájról szájra terjedt a híre” – mondta Vajda Noémi, aki szerint a kötetben felvetett kérdések ma is rendkívül aktuálisak. Az újból kiadott könyvet ismertető Vajda Noémi a regényből felolvasott részletekkel illusztrálta alapos elemzését. A szerző, Bárányi László Ildikó így vélekedett a Szövetségben a halál ellen című regényének második kiadásáról: „Elsősorban azoknak szánom ezt a könyvet, akik utánunk jönnek, a fiataloknak, akik számára a diktatúra és a forradalom már csak mese és történelem. Azt hiszem, hogy miközben egy orvos házaspár mindennapjairól írtam, sikerült korrajzot is adnom a XX. század második feléről.”
A népszerű író, Bárányi Ferenc „az utolsó szó jogán” így fogalmazott: „Az író ne beszéljen, az író írjon és amit megírt, úgy írja meg, hogy éppen azt közölje az olvasóval, amit ő akar, hogy az olvasó abból kiolvasson. Az olyan regényeket szeretem, amelyeket bárhol nyitok ki, ott történik valami, és arra késztet, hogy olvassam el, mert kíváncsi vagyok a folytatásra. Ezért igyekeztem úgy írni meg minden regényemet, hogy állandóan valami történjen. Nem tanított regényt írni soha senki, olyan messze vagyok az irodalom tudományos művelésétől, mint az irodalmárok a medicinától. Kérem, nézzék el nekünk, orvosoknak, hogy mindenféle művészetbe belekontárkodunk: ez kell a lelki egyensúlyunkhoz! Annyi csúnyát, nehézséget, bánatot és könnyet látunk az életünkben, hogy a szabadidőnkben igyekszünk a széppel foglalkozni.” A kettős könyvbemutató végén a Bárányi házaspár dedikálta a helyszínen megvásárolható legújabb és régebbi köteteiket.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2012. február 17.
Sikeres volt a temesvári magyar színház anyaországi turnéja
A nyíregyházi Táncfarsang nyitóelőadásaként játszott Mellékhatásokkal a napokban ért véget a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház nagyszabású magyarországi turnéja.
Az intézmény a szűkebb és tágabb értelemben vett régióban több éve szervez kisebb vagy nagyobb horderejű turnékat, ezek közé tartozik a hagyományosan minden évben megszervezendő magyarországi turné is, mely iránt minden alkalommal nagyfokú az érdeklődés. A január és február hónapban kisebb megszakításokkal zajló esemény összegzése alapján kiderül, hogy a vendégjátékok során a színház hat produkcióját, kilenc településen, köztük Budapesten három színházban hozzávetőlegesen háromezer néző láthatta, így a húsz előadásból álló vendégjáték sorozatot sikeresnek könyvelheti el a színház. Az intézmény ezúton is köszöni a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának a támogatást, a befogadó intézményeknek, médiapartnereknek az együttműködést, a társulat áldozatos munkáját, a nézőknek pedig az érdeklődést.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad),2012. március 13.
A harmadik ág – Magyarok a szétszórattatásban
Az Új Ezredév Református Központ gyülekezeti termében vasárnap este került sor Gazda József: A harmadik ág című monumentális szociográfiájának a bemutatására.
A budapesti Hét Krajcár Kiadó gondozásában megjelent kétkötetes, több mint 1200 oldalas könyvet dr. Bodó Barna egyetemi tanár mutatta be a szerző jelenlétében. Gazda József kovásznai közíró az emlékezetben megőrzött történelem („oral history”) eszközeivel írja meg a nemzet „harmadik ága”, a világban szétszórt magyarság sorskrónikáját. Mintegy ezer egyéni sors mozaikkockáiból áll össze A harmadik ág két könyve. Az idők árján című első kötet a magyar emigráció évszázadokon átívelő sorsát rajzolja meg, a Félszáz ország című második kötet a befogadó országok színhelyeiről nézve mutatja meg a magyar emigráció mai helyzetét. „Gazda József a háromszéki Kovásznáról rálát az egész világra – mondta a könyvet bemutató dr. Bodó Barna. – Tudja, amit az írástudónak tudnia kell, de nem mond semmit. Úgy van ott, hogy nem látjuk. Könyvét úgy olvashatjuk, miként a Bibliát: kézbe vehetjük, ha elbizonytalanodunk. Mert van kiút akkor is, ha nem látszik. A kiút bennünk van, ott kell megtalálni. Ezt mutatja meg nekünk Gazda József.”
A könyvbemutató bevezető részében az Új Ezredév kórus Szabó Gabriella karnagy vezényletével a közelgő nemzeti ünnephez és az alkalomhoz illő dalokat énekelt. Gazda István házigazda lelkipásztor felolvasta Márai Sándor Halotti beszéd című versét, amelybe a magyar emigráció minden tragikumát belesűrítette a költő.
A magyarországi könyvbemutató-körútról hazaérkezett Gazda József elmagyarázta, mi a „harmadik ág”: „a magyar fa belegyökerezik a történelembe, az időbe, valahová, amit szülőföldnek is lehet nevezni és olyan ágakat hajt, amelyek szétterebélyesednek és kinyúlnak a magyar hazának a földjéről. A magyarság beláthatatlan messzeségekbe nyúló gyökérzetű fája három ágra szakadt: az első ág a csonka országban élő magyarság, a második ág az elszakított területeken, a kilenc környező országban élő magyarság, a harmadik ág pedig a „nyugati emigráció” gyűjtőnéven emlegetett magyarság, amely 50 országban él a világ minden táján. A szerző beszámolt a könyv anyagának összegyűjtése közben Sidneytől Buenos Airesig szerzett döbbenetes tapasztalatairól, amelyek az emigrációban élő, magyarságukhoz sok esetben az anyaországban élőknél sokkal jobban ragaszkodó „elbujdosott” magyarok körében szerzett. „Ötven országban szóródtak szét a levelei a magyar fának” – mondta Gazda József, aki a könyv ajánlójában így fogalmaz: „E könyvvel és a benne megszólalók szavaival üzenem, mondom, kiáltom minden magyarnak, éljen bárhol is a nagyvilágban: sorsunk a saját kezünkben van. Csak akkor tudunk megmaradni, ha akarunk! És ha teszünk is érte.”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2012. április 4.
A magyar pedagógus-szövetség jubileumi közgyűlése
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Temes megyei szervezete kedden délután tartotta tisztújító közgyűlését a Bartók Béla Líceum dísztermében. A Temes megyei pedagógusok ez alkalommal a szervezet megalakulásának 20. évfordulóját is megünnepelték.
A jubileumi közgyűlés során a résztvevők megemlékeztek a szervezet húszéves tevékenységéről. Kitüntetésben, díszoklevélben és emlékérmében részesültek azok a pedagógusok, az RMPSZ aktív tagjai és volt iskolaigazgatók, akik az elmúlt húsz esztendőben kiemelkedő szerepet játszottak a Pedagógusok Szövetsége és iskolájuk életében.
A közgyűlés ezután megválasztotta az RMPSZ Temes megyei szervezetének új elnökségét. Halász Ferenc volt RMPSZ-elnököt az országos szervezet partiumi alelnökévé választották, ezért nem vállalt tisztséget az új vezetőségben. A jelenlevők Tasi Ottiliát választották a szervezet elnökévé, projektkoordinátor Erdei Ildikó, ügyvezető elnök Pataki Adél. A Temes megyei RMPSZ-szervezetnek öt alelnöke is van: az óvónőket Rácz Edit, a tanítókat Păştean Erika, a humán szakos tanárokat Magyari Sára, a reál szakos tanárokat Albert Etelka, a vallástanárokat Jakab Ilona képviseli a Pedagógusok Szövetsége vezetőségében.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)2012. május 26.
RMÜE-konferencia Temesváron
Klaszter-fejlesztés és megújuló energiák
A hét éve működő, 34 taggal rendelkező Romániai Magyar Üzleti Egyesület pénteken a temesvári Ambassador Szállóban tartotta éves második szakmai konferenciáját, amely ugyanakkor egy határon átnyúló, klaszterek közötti együttműködésről szóló román-magyar projekt nyitókonferenciája is volt.
A konferencia előadói között volt Hárshegyi Frigyes, az OTP bank ügyvezető igazgatója, aki az euró túlélési esélyeiről tartott előadást és Fándly Marius Bihar megyei pénzügyi igazgató, aki a romániai adórendszert és a 2012 évi adóváltozásokat mutatta be a magyar üzletembereknek.
A konferencia moderátora, Kapusy Dániel projektmenedzser a Nyugati Jelennek elmondta: az Üzleti Egyesület a tagok érdekképviselete mellett pályázatok írásával és lebonyolításával is foglalkozik, ezáltal uniós forrásokat vonva be az egyesület céljai elérésére. Egy ilyen határon átnyúló ún. HU–RO projekt a Magyarországon kicsit előbbre járó beszállítói, vállalkozásfejlesztési, innovációs együttműködési formák, azaz a klaszterek területén szerzett jó tapasztalatok Romániába való átadását célozza. A temesvári RMÜE-konferencia ennek a magyar–román projektnek a nyitókonferenciája a román oldalon, ami két hétre követte a hasonló, Szegeden lezajlott nyitókonferenciát.
Az RMÜE magyarországi pályázati partnere az ArchEnerg megújuló energiák hasznosítása területén működő klaszter, amelynek egyik alapítója, a szegedi Gonda András is részt vett a konferencián. „A projekt lényege a klaszter-politikának, a magyarországi jó példáknak az átadása a klaszterfejlesztés területén – mondta Gonda András. – Romániában is ösztönzik a klaszterek létrehozását, ezáltal ösztönzik azt, hogy az üzleti vállalkozások, a kutatási-oktatási intézmények és a politika szereplői valahol találjanak egymásra. Az ArchEnerg klaszter a zöld energiák hasznosításával foglalkozik, a jó példákat ezen a területen is érdemes átadni, ezzel is üzleti kapcsolatokat tudunk létrehozni. A fosszilis energiahordozók hosszú távon nem jelentenek megoldást, ahol lehet, a hő és villamos energia előállítását megújuló energiákkal ki kell váltani, ezáltal lokális szinten növelni tudjuk a környezetvédelmet, munkahelyeket teremtünk, megélhetést tudunk biztosítani saját maguknak és a vállalkozásaiknak is.”
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)2012. július 12.
Lemondott tisztségéről Nicolae Corneanu, a Bánság metropolitája
Július 10-én keltezett levelében, egészségügyi okokra hivatkozva, lemondott a Bánság Metropolitája tisztségről Nicolae Corneanu érsek. Corneanu, akit 1962. március 4-én iktattak be a Temesvár és Karánsebes érseke, illetve a Bánság metropolitája tisztségbe, több mint 50 évet töltött hivatalában.
Nicolae Corneanu karánsebesi papi családban született 1923-ben. Folytatva a családi hagyományt Bukarestben elvégezte a teológiát, és 1949-ben megszerezte a teológia doktora címet is. Mint 1989 után beismerte, a metropolita végig együttműködött a kommunista titkosrendőrséggel, de ez sem tépázta meg tekintélyét az ortodox hívek előtt. Corneanu metropolita részt vett I. és II. János Pál pápák beiktatásán, a világ számos országában képviselte a román ortodox egyházat. A nagy tudású Nicolae Corneanu teológiai témájú könyvek egész sorának szerzője, az ökumenizmus híve volt, aki, ameddig egészségi állapota megengedte, minden évben személyesen részt vett a temesvári forradalom évfordulóján a belvárosi református templomban szervezett ökumenikus istentiszteleteken.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2012. augusztus 28.
Előzetes népszámlálási eredmények
33 835 magyar él Temes megyében megyei statisztikai hivatal nyilvánosságra hozta a tavalyi népszámlálás előzetes eredményeit, amely szerint Temes megye lakossága 2011-ban 650 544 fő volt, ebből 337 305 nő (51,8%).
A városokban 52,7% a nők, 47,3% a férfiak aránya. A számlálóbiztosok 241 098 portát vettek száma, a lakóépületek száma 141 457.
A megye összlakosságának 87,2%-a román, 5,2%-a magyar, 1,3%-a roma, 1,2%-a német és 0,9%-a ukrán anyanyelvűnek vallotta magát. A szerbek és a bolgárok részaránya külön nem szerepel a hivatalos statisztikában, csak a “más anyanyelvűek” rovatban, akik a megye összlakosságának 2,5%-át jelentik. Nem nyilatkozott anyanyelvéről 11 123 személy (1,7%). A Temes megyei magyarság lélekszáma a legutóbbi népszámlálás szerint 33 835 fő. Temesváron 14 967, Lugoson 2604, Zsombolyán 1159, Újszentesen 1049 magyar él, a többi településen a magyarság lélekszáma nem éri el az 1000 főt.
Temes megye lakosságának 78,1%-a ortodox vallású, a római katolikusok a lakosság 8,4%-át teszik ki, következnek a pünkösdi hitvallásúak 4,3%-kal, a baptisták 1,5%-kal, a reformátusok 1,4%-kal, a görög katolikusok 1,3%-kal. Vallás nélkülinek (ateistának) mindössze 1178 személy vallotta magát.
A népsűrűség Temesváron a legnagyobb (2360,2 lakos/négyzetkilométer), következik Újszentes (381,1 lakos/négyzetkilométer), Lugos (377,0 lakos/négyzetkilométer és Detta (180,7 lakos/négyzetkilométer). A leggyérebben lakott települések között van Temesszékás (5,1 lakos/négyzetkilométer), Barafalva (5,5 lakos/négyzetkilométer) és Rigósfürdő (5,6 lakos/négyzetkilométer). Temes megye átlagos népsűrűsége 74,8 lakos/négyzetkilométer.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2012. szeptember 10.
Felavatták a templomépítő Nákó Sándor gróf szobrát Nagyszentmiklóson
A Nagyszentmiklósi Városnapok rendezvénysorozat keretében, a helyi római katolikus templom előtti téren szeptember 8-án, szombaton délben felavatták gróf Nákó Sándor szobrát, Aurel Gheorghe Ardelean temesvári szobrászművész alkotását.
Az 1813-ban grófi rangra emelt Nákó Sándor földbirtokos 1814–1824 között építtette fel a monumentális, bécsi barokk stílusú templomot, amely az Aranka-parti város egyik legjelentősebb műemléképülete. A Nákó-szobor leleplezésén részt vett a szoborállítás fő kezdeményezője, Dănuţ Groza nagyszentmiklósi polgármester, Adrian Coman helyi történelemtanár, Hans Haas, a Nákó család történetének szerzője és a szobor megalkotója, Aurel Gheorghe Ardelean szobrászművész.
Kisboldogasszony napján ünnepi szentmisét tartottak a nagyszentmiklósi római katolikus templomban, amelyet Ghinari Johann helyi plébános celebrált. A szentmise után mintegy 100-150 nagyszentmiklósi lakos jelenlétében került a templom előtti téren gróf Nákó Sándor egészalakos bronzszobrának a leleplezésére. Dănuţ Groza polgármester ez alkalommal elmondta: a nagy múltú Nagyszentmiklós viszonylag szegény emlékművekben és szobrokban. Amikor korszerűsítették és átrendezték a katolikus templom előtti teret, a város vezetői úgy döntöttek, hogy szobrot állítanak gróf Nákó Sándornak, a templom építőjének, a nagyszentmiklósi Nákó-dinasztia egyik jeles képviselőjének. A Nákó család emelte a XIX. században város legjelentősebb épületeit: a Nákó-kastélyt, a városi kórházat, az 1-es számú iskolát, az ország első mezőgazdasági iskoláját és a katolikus templomot. A városháza a Németországban élő Hans Haas úrral együttműködve megjelentette a Nákó család történetét és megszerzett néhány fontos dokumentumot, amelyek a Nákó családdal kapcsolatosak. Felújíttatták a templom pincéjében található kriptát is, amelyben Gróf Nákó Sándor van eltemetve, a család több jeles képviselőjével együtt.
„Létre szeretnénk hozni a nagyszentmiklósi kastélyban a Nákó-múzeumot” – mondta a polgármester –, „ehhez először meg kell szereznünk a város számára a Nákó-kastély tulajdonjogát. A kastély egy része magántulajdonban van, a másik részéért pereskedünk egy örökössel. Mórahalom településsel írtunk egy határon átnyúló közös európai pályázatot, amelynek keretében 700 000 eurós összeget hagytak jóvá egyrészt a kastély tulajdonosának kártalanítására, illetve a kastély felújítására. Bízom benne, hogy ez a kastély Nagyszentmiklós város birtokába kerül. Befejezésül azt szeretném elmondani, hogy a Nákó-kastélyba tervezett múzeum számára meg akarjuk szerezni a Nagyszentmiklósi kincs másolatát. Az eredeti kincs egy bécsi múzeumban található, amelyről másolat készítését sem engedélyezték. Létezik viszont egy másolat a szófiai múzeumban és a Banat Múzeum igazgatójával közösen kezdeményezzük egy másolat elkészítését a nagyszentmiklósi kincsről. Befejezésül még azt is hozzátenném, hogy az 1-es iskolában ősztől fakultatív módon bevezetjük Nagyszentmiklós történelmének oktatását.”
A Nákó-szobor ünnepélyes leleplezése után ft.Ghinari Johann plébános szentelte fel a templomépítő gróf szobrát. Gróf Nákó Sándor és a nagyszentmiklósi Nákó család jelentőségéről Adrian Coman, a helyi 1-es iskola történelemtanára beszélt, majd Aurel Gheorghe Ardelean szobrászművész a Nákó-szobor megszületésének körülményeit ismertette a hallgatósággal. „Nagy és megható dolog, hogy valakinek a halála után közel 200 évvel szobrot állítanak. Ha Nákó Sándor most onnan fentről néz bennünket, meggyőződésem, hogy megértően mosolyog és szeretettel néz minket.” – mondta a művész, akinek mintegy 30 köztéri szobra áll Temesváron és az ország nyugati megyéiben. „Közel egy évig szinte csak ennek a szobornak éltem – mondta Gheorghe Ardelean –, a gróf maradandó alkotásának, a bécsi barokk stílusban épült templomnak az arányait, a fő jellemzőit viszontlátják ebben a szoborban.”
A templom előtt szombaton leleplezett míves bronzszobor felirata hat nyelven – angolul, románul, magyarul, németül, szerbül és bolgárul – hirdeti nagyszentmiklósi gróf Nákó Sándor jelentőségét az utókor számára.
Pataki Zoltán
nyugatijelen.com
Kiegészítés: Nákó Sándor (Bécs, 1871. december 23. - Budapest, 1923. május 26.) magyar főnemesi család sarja. Az 1906-os országgyűlési választásokon Nagyszentmiklós képviselője lett az Alkotmánypárt színeiben, de kisvártatva lemondott. 1906. május 24-étől több mint 3 éven át Fiume kormányzói, és a Fiumei Tengerészeti Hatóság elnöki székében is ült. Fenti tisztségein és címein kívül még valóságos belső titkos tanácsos is volt.2012. október 29.
Címer és Szabolcska Mihály dombormű-avató a református templompalotában
„Közös hitünk egy hatalmas kőtáblát mozgatott meg”
A Termesvár-Belvárosi református templompalotában vasárnap ünnepi istentisztelet keretében avatták fel az egyházkerület ólomüveg címerét és Szabolcska Mihály templomépítő lelkipásztor 80 esztendővel ezelőtt készült, hosszú évtizedekig rejtve maradt domborművét.
Az úrvacsoraosztással és az új presbiterek fogadalomtételével egybekötött ünnepi istentiszteleten Nt. Hegedűs Béla tiszakécskei lelkipásztor, Bács-Kiskunsági esperes hirdetett igét. Szabolcska Mihály későbbi temesvári lelkipásztor gyermekéveit Tiszakécskén (Ókécskén) töltötte, így személye összeköti a temesvári és a tiszakécskei református gyülekezeteteket és a Szabolcska Mihály nevét viselő temesvári és tiszakécskei református énekkarokat, amelyek ez alkalommal testvérkapcsolatra is léptek egymással.
A Himnusz eléneklésével befejeződött istentisztelet végén Nt. Fazakas Csaba temesvári esperes köszöntötte a református templompalota felszentelésének 110. évfordulója alkalmából megszervezett második ünnepség díszvendégeit. Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke ünnepi beszéde során így fogalmazott: a református templompalota 110 esztendejéről megemlékezve harangjátékot, hosszú ideig rejtve maradt domborművet és református címert avat a temesvár-belvárosi református gyülekezet. „Ez a három esemény arról szólt, hogy önök bíznak abban, hogy a bánsági magyar közösségnek van még magyar jövője ebben a térségben!” – mondta Halász Ferenc. Budapestről érkezett Páter Ruppert József, a romániai Piarista Rendtartomány rendkívüli megbízottja, aki a temesvári piarista templom pincéjében elrejtett és nemrég előkerült Szabolcska Mihály-domborművet átadta a református egyháznak. “Jézus Krisztus szavait idézve, a hit hegyeket képes megmozgatni. Itt most ennek a tanúi lehettünk, hogy a közös hitünk, ha nem is hegyet, de egy hatalmas kőtáblát mozgatott meg a piarista templom pincéjéből ide a református egyházközséghez! – mondta páter Ruppert József. “Öröm járja át a szívemet, mert a helyére tettünk valamit. Ezt az emléktáblát elődeink egy kiváló ember emlékének vésették, hogy hirdesse az eljövendő nemzedékeknek Szabolcska Mihály érdemeit, mindazt, amit ő hitt és hirdetett. A magyar hit és egyházellenes hatalmak ezt nem akarták. Ezért a táblát elrejtették, de most 80 esztendő elteltével mégiscsak a helyére került, és azt hirdeti, amit elődeink akartak. Nekem a piarista rend romániai képviselőjének azontúl, hogy átadhattuk az emléktáblát, nagy öröm az is, hogy a református és katolikus testvérek együtt hoztak létre valamit, és itt ma testvéri szeretettel együtt ünnepelhetünk!”
A csodálatos módon éppen a Szabolcska Mihály által épített templompalota jubileumára előkerült dombormű alkotójának, Sipos Andrásnak érdemeit Szekernyés János helytörténész méltatta. Sipos Andrásnak kevés alkotása maradt meg, de kiváló művészpedagógusnak tartják, akinek keze alatt egy egész szobrászgeneráció nőtt fel. Sipos András Szabolcska-domborműve, amely az 1930-as években felerősödött román nacionalizmus miatt nem kerülhetett felállításra, egy rablótámadás során (betörtek a művész otthonába) megsérült. A sérült domborművet egy fiatal képzőművész, Nueleanu Bogdan Constantin szobrászművész restaurálta. A Szabolcska Mihály-domborművel együtt felavatott, ólomüvegből készült református címer Varga Luigi István szobrászművész és felesége munkája.
A nyolcvan évig rejtve maradt Szabolcska Mihály-dombormű a temesvári piarista templom pincéjéből került elő. Jakab Ilona, a Gerhardiunm Római Katolikus Líceum igazgatója a Nyugati Jelennek elmondta: a templom pincéjében végzett munkálatok során, nehezen megközelíthető helyen, véletlenül találták meg a Szabolcska Mihályt ábrázoló domborművet. Nem kis meglepetést okozott az elveszettnek hitt dombormű felfedezése, hiszen arról volt információ, hogy esetleg Szent Istvánnak az épületről „leparancsolt” szobrát rejtheti a pince.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2012. november 18.
A „funarióta” táblák ma is mérgezik a kolozsvári etnikumközi kapcsolatokat
Az elmúlt hét végén a Szórvány Alapítvány Köztéri szimbólumok és interetnikus kapcsolatok Erdélyben címmel szervezett konferenciát a temesvári Kós Károly Közösségi Központban.
A rendezvény első napján, pénteken délután dr. Daniel Vighi (Temesvári Tudományegyetem), dr. Corina Ilin (Temesvári Tudományegyetem), Szekernyés János (Képzőművészek Szövetsége), dr. Bodó Barna (Kolozsvári Sapientia Egyetem) és dr. Călin Rus (Temesvári Interkulturális Intézet) tartottak vitaindító előadásokat a nyilvános terek lélektanáról, kulturális funkcióiról és a köztéri szimbólumok üzenetéről. A konferencia szombaton az előadásokon elhangzottak megvitatásával – moderátor dr. Bakk Miklós volt – és dr. Delesega Gyula Temesvári kalauz című könyve román nyelvű változatának (Ghidul Timişoarei) a bemutatójával folytatódott.
Dr. Daniel Vighi azokról a polgári kezdeményezésekről számolt be, amelyeknek célja Temesvár műemlék épületei, a belvárosi utcák történelmi múltjának megismertetése és sétáló zónává, kulturális rendezvények színhelyévé való átalakítása. Dr. Corina Ilin a temesvári nyilvános terek lélektanáról, köztéri szimbólumoknak a közfelfogásban való tükröződéséről tartott előadást.
Szekernyés János a soknemzetiségű Temesvár emlékműveiről, szobrairól és emléktábláiról tartott vetített képekkel illusztrált előadást. Dr. Bodó Barna előadásában azoknak a kolozsvári műemlékeknek, szobroknak és emléktábláknak a bemutatására helyezte a hangsúlyt, amelyeket a nemzeti közösségek közötti versengés, harc céltáblájává változtattak, és üzenetüket önkényes módon megpróbálták megváltoztatni. Dr. Călin Rus az interetnikus kapcsolatoknak a hazai és a külföldi médiákban való torzított tükrözéséről értekezett.
„Ennek a tanácskozásnak az apropója régóta érlelődik – nyilatkozta a Nyugati Jelennek dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke –, a helyi közösségek szintjén az etnikai kapcsolatok kérdése egészen másként tevődik fel, mint a nagypolitikában. Van ennek a kérdésnek egy sajátos kivetülése: azok a szimbólumok, azok a szobrok, emléktáblák, amelyek egy-egy települést meghatároznak, mint a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport, olykor versengés, sőt harc célját is képezhetik. Temesváron, amikor a személyiségek sétányának a javaslata fölmerült, a polgármesteri hivatal megengedte, hogy a közvélemény, a kisebbségi közösségek beleszóljanak a sétány kialakításába és javaslatokat tegyenek.
Kolozsváron ezzel szemben kimondottan arról szól a történet, hogy a köztér-használatban miként lehet kiszorítani a másik felet, emberségében megalázni, megsérteni, háttérbe szorítani etnikai szempontból. Az én előadásom azokat a kirívó eseteket mutatta be – a Mátyás-szoborcsoporton, Biasini házon, Baba Novac szobrán törvénytelenül elhelyezett táblák –, amelyeket normális állampolgárként nem tudunk elfogadni és ellenük föl kell lépni. Ezzel a tanácskozással az volt a célunk, hogy a kisebbségi államtitkárságot valamilyen módon vegyük rá arra, hogy mérje föl az emlékhelyek szintjén, hol vannak olyan táblák, feliratok, amelyeket nem szabad a mai állapotukban megtartani.” Pataki Zoltán
nyugatijelen.com
Erdély.ma2012. december 3.
Kettős könyvbemutató a református templomban:
Magyarország Szent Koronája – Magyar kincsek, egyetemes értékek
Magyar eseményre is sor került Temesváron a román nemzeti ünnepen: a belvárosi református templomban december 1-jén, szombaton a szerzők jelenlétében mutatták be Kocsis István: Magyarország Szent Koronája – a Szent Korona misztériuma és tana,valamint Vetési Zoltán: Magyar kincsek, egyetemes értékek című köteteit.
Az erdélyi származású, az 1980-as évek óta Magyarországon élő drámaíró, irodalomtörténész, történész Kocsis István a Szent Koronáról szóló legújabb kötetéről Szekernyés István helytörténész beszélgetett a szerzővel. Kocsis István 1995 óta foglalkozik a magyar közjog legfőbb személyiségét megtestesítő Szent Korona tanának és misztériumának kérdéskörével, de a magyarság őstörténetével is, amelyről a hivatalos magyar történetírástól radikálisan eltérő nézeteket vall. Kocsis István szerint a magyarságnak fel kell vállalnia azokat a szent hagyományokat, amelyeket a jövendő számára a Szent Korona mentett át, hiszen a magyar szakrális királyok – Atillától Mátyás királyig –, de a Szent Korona maga is Isten akaratának közvetítői.
Vetési Zoltán Magyar kincsek, egyetemes értékek című könyvét, amely a nyomda hibájából a bemutatóra sajnos csak egyetlen példányban készült el, Gazda István református lelkész mutatta be a szép számú érdeklődőnek. A könyvet Vetési Zoltán eredetileg a Kohézió Egyesületben kifejtett tevékenysége során közösségek újjáépítése során használható segédkönyvnek szánta, de a néhány oldalas gyűjtemény az évek során több mint 500 oldalas vaskos kötetté terebélyesedett. „Válaszkereső igényből született e könyv. Kezdetben összefoglalóként indult, kutatók, történészek, gondolkodók tanulmányaiból, előadásaiból összeállított gyűjtemény formájában. Böngészésük közben döbbentem rá, hogy jóformán semmit nem tudunk azon értékeinkről, melyekről hivatalos oktatásunk is csak hallgat” – vallja a könyv szerzője. Néhány izgalmas fejezetcím a Magyar kincsek, egyetemes értékek könyv tartalomjegyzékéből: „Sumér–magyar rokonság. Magyar–etruszk nyelvrokonság. A magyar nyelvészet eltitkolt kincse. Rovásbetűk európai piramisban. Az ősmagyarok csillagos ege. Egyetemes és magyar erkölcsi útkeresés. Magyar testvérhagyomány. Attila újraértékelésének ideje”. A Kohézió Egyesület gondozásában megjelenő hiánypótló könyv remélhetőleg hamarosan kapható lesz Temesváron.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2012. december 10.
100 esztendeje született T. Székely László
Könyvbemutatóval emlékeztek meg a tudós tanáremberről
A Szórvány Alapítvány székházában pénteken tartották meg a 100. esztendeje született T. Székely László Érdekes tájak a Bánságban és környékén című kötetének bemutatóját.
A könyv a Szórvány Alapítvány Helyzet – Kép – Jel könyvek sorozatának 7-dik kötete, szerkesztette Illés Mihály, az illusztrációkat a Bánsági Kárpát Egyesület fotósai készítették.
A méltatlanul elfeledett, Temesváron inkább csak tanáremberként ismert szerzőt, T. Székely László szenvedélyes természet- és néprajzkutatót, számos újságcikk, ismeretterjesztő és tudományos dolgozat szerzőjét dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke mutatta be az egybegyűlteknek. T. Székely László a spirituális néprajz jeles képviselője, akinek hagyatékát 1998-ban a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke vásárolta meg. A szerző vallásos néprajzi kutatási eredményeit tartalmazó, Bánsági áhitat című könyve a közeljövőben Szegeden jelenik meg, ahol a napokban emlékkonferenciát is szerveztek Székely László születésének 100. évfordulóján.
Az Érdekes tájak a Bánságban és környékén című kötetet Illés Mihály szerkesztő mutatta be a hallgatóságnak. A könyv Székely Lászlónak az 1950-es és az 1960-as években a Szabad Szó napilapban közölt földrajzi-természetismereti tárgyú írásait tartalmazza, amelyek zöme emlékezetes osztálykirándulások nyomán született. A jó tollú szerző cikkei útleírásként is használhatók, a helyszíneken az utóbbi évtizedekben bekövetkezett változásokról Illés Mihály a jegyzetekben tájékoztatja az olvasót. „Székely László írásait valószínűleg a szerkesztő toldotta meg egy-két, a szocialista újságírásra jellemző mondattal, ezeket kihagytam a kötetből” – jegyezte meg Illés Mihály.
Az esemény befejező részében dr. Bodó Barna vetített képes összeállítás segítségével idézte fel a csíkszéki származású Székely László életútját, aki miután az 1930–35 időszakban Gyulafehérváron elvégezte a teológiát, a második világháború után földrajztanári diplomát is szerzett és 1949-ben néprajzból doktorált Kolozsváron Gunda Béla professzornál. Székely László az 1948–1973-as időszakban földrajzot tanított a temesvári magyar iskolákban,
Az évfordulós megemlékezés során a jelenlevők – köztük többen a „Hakinak” becézett Székely László volt tanítványai – felidézték a tudós földrajztanárhoz fűződő személyes emlékeiket. Megjegyzendő, hogy T. Székely László nem azonos Temesvár híres főépítészével, aki csak névrokona, ezért került a néprajzkutató-földrajztudós neve elé a T. betű, ami a kötet szerzőjének temesvári kötődését jelzi.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)