udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
822
találat
lapozás: 1-30 ... 571-600 | 601-630 | 631-660 ... 811-822
Névmutató:
Pataki Zoltán
2014. október 28.
A Szórványkaraván temesvári búcsúelőadása
„Meg kell erősíteni a bánsági magyar jövőbe vetett reménységünket”
Október 26-án, vasárnap a temesvári Líra Teremben tartotta búcsúelőadását az RMDSZ Főtitkársága által szervezett Szórványkaraván. A kampányrendezvény díszvendége volt Winkler Gyula EP-képviselő, felléptek György Botond és Kun Zsolt humoristák, valamint az Operett Group Project (a Kolozsvári Magyar Opera művészei).
A temesvári Kultúrház barátságos, jól fűtött termében Fazakas Csaba ref. esperes, az RMDSZ művelődési alelnöke és Molnár Zsolt Temes megyei parlamenti képviselő köszöntötték a kampányrendezvény résztvevőit. A parlamenti képviselő a jelenlevőket arra emlékeztette, hogy a bánsági magyarok még mindig egy erős közösséget alkotnak, de ahhoz, hogy ezt megmutathassák, november 2-án élniük kell szavazati jogukkal.
Winkler Gyula EP-képviselő, aki a temesvári Műszaki Egyetemen szerzett mérnöki diplomát, egyetemi éveire visszatekintve így fogalmazta át az ismert választási szlogent: „Bánsági magyarnak lenni jó!” Az EP-képviselő hangsúlyozta: november 2-án arról szól a választás, hogy a bánsági magyar közösséget nem lehet zárójelbe tenni. „Meggyőződésem, hogy a bánsági magyar jövőbe vetett reménységét a jövő vasárnap is meg fogja erősíteni ez a közösség” – mondta befejezésül Winkler Gyula.
A politikusok fiatal humoristáknak, a székelyföldi György Botondnak és a diószegi Kun Zsoltnak adták át a színpadot, akik gondűző, vidám perceket szereztek a temesvári közönségnek. Az est fénypontja volt a Kolozsvári Magyar Opera művészeinek a fellépése, akik örökzöld operettslágerekkel ajándékozták meg a hálás nagyérdeműt. A Csárdáskirálynő népszerű dalát (Hajmási Péter, Hajmási Pál) a közönség együtt énekelte a művészekkel, akiket többször is visszatapsoltak a színpadra.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2014. november 10.
Határátkelőket avatott „titokban” Ponta
November 8-án, szombaton egyszerre három román–szerb állandó határátkelő nyílt meg Fénynél, Kunszlsnél és Valkánynál. A Kunszls (Lunga)–Nákófalva (Nakovo) közötti átkelőt Alekszandar Vucsics szerb és Victor Ponta román kormányfők nyitották meg, Gabriel Oprea miniszterelnök-helyettes és Mircea Duşa nemzetvédelmi miniszter jelenlétében. A szombat délutánra meghirdetett temesvári kormányellenes tüntetésre való tekintettel Victor Ponta miniszterelnök látogatását az utolsó pillanatig titokban tartották a hatóságok, csak a PSD Temes megyei vezérkarát és a Nagykomlós környéki lakosságot mozgósították az ünnepélyes határnyitásra.
A Szerbia irányából díszegyenruhás határőrök és határrendészek sorfala között Kunszlsre érkező Alekszandar Vucsics és Victor Ponta miniszterelnököket román és szerb népviseletbe öltöztetett fiatalok és iskolás gyerekek kenyérrel és sóval fogadták. A szerb kormányfő a határnyitásakor elmondta: a három átkelő megnyitása egyszerűbbé teszi a kapcsolattartást a határ két oldalán élők között, ezáltal a baráti, családi és a gazdasági kapcsolatok is erősödhetnek. Victor Ponta a román mondást idézte, amely szerint Romániának két igaz barátja van: Szerbia és a Fekete-tenger. A román kormányfő hangsúlyozta, hogy Románia támogatja Szerbia uniós csatlakozását és a Belgrád–Temesvár autópálya tervéről is beszélt, amely uniós forrásokból egyelőre nem valósulhat meg, de a két kormány keresi a megoldást az autópálya projekt finanszírozására. Ponta a Temes megyei médiáknak azt is elmondta: a temesvári déli körgyűrű tervét beemelték a Stratégiai Szállítási Tervbe, és az EU-forrásokból valósulhat meg a 2014–2020 időszakban.
A határátkelő felavatása után a román kormányfő, Temesvárt széles ívben elkerülve, Titu Bojin Temes megyei tanácselnök és a többi helyi PSD-s vezető kíséretében Varjasra távozott, ahol a kormánypárt Temes megyei polgármestereivel találkozott.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2014. november 17.
Temesváron tartották a Magyar Tudomány Ünnepe erdélyi főrendezvényét
A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából megszervezett erdélyi rendezvénysorozat főeseményére került sor november 14–15-én Temesváron. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) a Temesvári és bánsági tudományosság – múlt, jelen, jövőcímmel szervezett tudományos ülésszakot a Bánság fővárosában, amelyet a KAB elnöke és alelnöke mellett a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és alelnöke is megtisztelt jelenlétével.
A temesvári Perla szállóban megszervezett rangos tudományos esemény résztvevőit Salat Levente, a KAB elnöke, Török Ádám, az MTA főtitkára,
Vékás Lajos, az MTA alelnöke és Nagy-György Tamás, a KAB Bánsági Regionális Munkabizottságának elnöke köszöntötték.
Vékás Lajos akadémikus, az MTA alelnöke az európai magánjogról és az új magyar Polgári Törvénykönyvről tartott érdekes előadást. Delesega Gyula, műegyetemi professzor a Temesvári Műszaki Egyetem 1920. november 15-ei létrehozásának előzményeiről és három temesvári magyar professzorról, Bakonyi Kálmán és Hajdú József mérnökökről, valamint Rendi Béla matematikusról tartott izgalmas előadást. Erdei Ildikó, a Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatója a tehetséggondozásról, mint a bánsági magyar tudományosság jövőjének előfeltételéről beszélt. Toró László fizikus a bánsági sugárvédelemről, ezen belül a csernobili katasztrófa titokban tartott következményeiről tartott előadást. Ferencz András műegyetemi professzor a klímaváltozás beláthatatlan következményeiről és a folyamat lassítására irányuló törekvésekről, a tiszta energiáról beszélt. A tudományos ülésszak első tömbjét Preitl István műegyetemi professzor Szabályozó rendszerek fejlesztése mechatronikai alkalmazások részére a Temesvári Műszaki Egyetemen című előadása zárta.
„A temesvári konferencia a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretébe illeszkedik, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia minden évben hagyományosan megtart – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Salat Levente, a KAB elnöke. – A rendezvénysorozat november 3-án kezdődik, azon a napon, amikor gróf Széchenyi István megalapította a Magyar Tudós Társaságot azzal, hogy 1825-ben fölajánlotta birtokainak egyéves jövedelmét. Ezt 1997 óta ünnepli a Tudományos Akadémia, és 2003-ban a parlament hivatalosan is a magyar tudomány ünnepévé nyilvánította. Azóta az Akadémia keretében közel egy hónapos rendezvénnyel emlékeznek meg erről a fontos eseményről. Amióta a Kolozsvári Akadémiai Bizottság létezik, 2007 óta, mi is részei lévén ennek az intézményi keretnek, Erdély több helyszínén szervezünk rendezvényeket, amelyek a Magyar Tudomány Ünnepe keretébe illeszkednek. 2014-ben ez a temesvári konferencia a rendezvénysorozat főrendezvénye!” Salat Levente KAB elnök azt is elmondta: a bánsági magyar tudományosság képviselőivel sokkal lazább és kevésbé intenzív a kapcsolat, mint a Kolozsváron vagy akár Marosvásárhelyen dolgozó tudományos munkatársakkal. „A mi számunkra a bukaresti magyar tudományosság vagy a bánsági magyar tudományosság szinte fontosabb, mint a csíkszeredai tudományos élet, mert Csíkszeredán könnyebb a magyar tudósoknak alkotni. Azt gondoljuk, hogy a bukaresti magyar tudományosságot nehezebb művelni, nehezebb megtartani a magyar nyelv kötelékében. Valószínűleg Temesváron jobb egy kicsit a helyzet, de egyre nehezebb lesz itt is a magyar tudósok dolga” – nyilatkozta lapunknak Salat Levente, hangsúlyozva, hogy vannak itt még rangos, színvonalas munkát végző magyar tudósok, akik a szakmai élet különböző területein becsülettel végzik a munkájukat. „Ennek a rendezvénynek az előkészítése során volt alkalmam látni, hogy utánpótlás is van, vannak fiatalok is, akik folytatják ezt a munkát itt Temesváron és ez nagy öröm a számunkra!” – mondta befejezésül a KAB elnöke.
November 15-én, szombaton Török Ádám akadémikus, az MTA főtitkára, Matekovits György, Jancsó Árpád, Farkas László és Kurunczi Lajos előadásaival folytatódott a temesvári konferencia, amely tudományos díjak átadásával és a KAB testületi ülésével zárult.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2014. november 20.
Közösségi összefogással megújulhat a szabadfalui Petőfi-emlékmű
A temesvári magyar közösség évről évre a több mint 100 esztendővel ezelőtt közadakozásból állított szabadfalui Petőfi emlékműnél emlékezik meg az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc évfordulójáról. Az emlékművet 1913. május 25-én azon a helyen avatták fel, ahol a Temesvárt ostromló Bem József honvéd altábornagy őrnaggyá nevezte ki Petőfi Sándort, „hazánk koszorús lantosát”. A Székely László temesvári főépítész tervei alapján emelt szabadfalui emlékmű állaga az utóbbi években alaposan megromlott, ráadásul vandál kezek többször is összefirkálták.
„Több jelzés is érkezett arról, hogy a szabadfalui Petőfi emlékmű már eléggé leromlott állapotban van – nyilatkozta lapunknak Molnár Zsolt parlamenti képviselő –, felkaroltam ezt a kérdést és a Temes megyei RMDSZ-szel közösen nekifogtunk előkészíteni az emlékmű restaurálását. A dokumentáció elkészítése szempontjából nagyon hosszú ideig tartott az előkészítési folyamat, ugyanis a szabadfalui Petőfi-emlékmű nincs rajta semmilyen hivatalosan nyilvántartott műemléklistán. Mára sikerült eljutni olyan állapotba, hogy beadványt intéztünk a Temes megyei Kulturális Igazgatósághoz, amelyben kérelmezzük, hogy saját kezdeményezésre restaurálási munkálatokat végezhessünk a Petőfi-emlékművön. Ezt a kérvényt hosszabb tárgyalási folyamat előzte meg, időközben az engedélyt már meg is kaptuk, így nyugodtan hozzáfoghatunk a restaurálási munkához.
Végeztünk egy technikai felmérést a műemlék állapotáról, elkészült egy restaurálási terv is, amelynek alapján dolgozunk majd. A restaurálásban a legfontosabb vezérlő elvünk az volt, hogy a műemlék jellegét ne változtassuk meg. A restaurált emlékmű ugyanolyan lesz, mint a mostani, csak egy nagyobb lélegzetű munkát igényel az, hogy visszaadjuk az emlékmű régi fényét. Minden reményünk megvan rá, hogy a következő március 15-én a felújított Petőfi-emlékműnél ünnepelhetünk!”
A parlamenti képviselő lapunknak azt is elmondta: Temesváron különleges helyzet van, ami a magyar vonatkozású emlékműveket érinti, a polgármester ugyanis köztérre akarja helyezni a „szégyenszoborként” elhíresült osztrák katonai emlékművet. „A Petőfi-emlékmű kérdésében ezért nem kerestük meg a polgármesteri hivatalt – nyilatkozta Molnár Zsolt. – Nem fogunk hozzájuk fordulni anyagi támogatásért. Nem akarunk abba a csapdába esni, hogy a Petőfi-emlékmű támogatásáért cserébe a polgármester majd úgy érezze, hogy feljogosítottuk a szégyenszobor köztérre helyezésére. Ezért nagy szükség van arra, hogy a Petőfi-emlékmű restaurálásában közösségként tudjunk fellépni. Már a kérvény esetében sikerült széles körű közösségi támogatottságot felmutatni, ugyanis a kérvényt a temesvári magyar intézmények, az iskolák, a színház, a magyar egyházak, a civil szervezetek aláírásukkal támogatták. Bízom benne, hogy sikerül majd a magyar közösség erejét felmutatva restaurálni ezt a műemléket. Ez nem zárja ki, hogy a polgármesteri hivatalon kívül más állami szervekhez forduljunk majd támogatásért, viszont az is fontos, hogy a bánsági magyar közösség is felmutassa szolidaritását azzal az emlékművel szemben, amelyik a magyarságunk szimbóluma ezen a vidéken. Abban reménykedek, hogy sikerül a magyar polgárok, a magyar érdekeltségű vállalatok, a civilszervezetek, az egyházak támogatását elnyerni a munkálatok elvégzéséhez is, hogy jövőre március 15-én mindannyian büszkén állhassunk majd a felújított Petőfi emlékmű előtt, amelyet közös munkával, közös erőfeszítésünk által valósítottunk meg!”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2014. november 21.
Temesvári Magyar Filmnapok
Csapó nr. 1.
Első alkalommal kerül megrendezésre november 27–30. között a Temesvári Magyar Filmnapok, a Temes megyei Bánsági Közösségért Egyesület, a Bukaresti Balassi Kulturális Intézet és a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társszervezésében.
A kortárs magyar művészetek palettáján a film kiemelt helyet foglal el. Az utóbbi néhány évtizedben egyre hangsúlyosabbá váló magyar-film jelenség, sokszor az európai vagy amerikai trendek ellenében, egy olyan kísérletező, újító, helyenként mégis nosztalgikus vagy éppen önreflexív irányt követ, amely minden kétséget kizáróan figyelemre méltó.
A hosszú-hétvégés rendezvénysorozat keretében öt nagyjátékfilmre, több animációs és rövidfilmes válogatásra, egy koncertre, egy slam poetry estre, valamint gasztronómiai és borbemutatóra várják az érdeklődőket a Csiky Gergely Állami Magyar Színház Stúdiójába.
A szervezők az utóbbi évek legjobbnak ítélt filmes alkotásai közül igyekeztek összeválogatni néhányat, Dettre Gábor Antigonéjától, mely különleges látványvilágával jócskán megosztotta a filmes szakmát, egészen Pálfi György híres Final cut című filmjéig, amely megjelenése óta osztatlan sikernek örvend világszerte. Az egész estés filmek mellett a 2013–2014-es évek legjobbnak ítélt rövid- és dokumentumfilmjeit is megtekinthetik az érdeklődők, a Duna Műhely, a Filmtett, a Mediawave és az Alter-Native filmfesztiválok besorolása alapján.
A kortárs magyar művészetek egyik legmegosztóbb jelensége az utóbbi néhány évben „irodalmi műfajjá” kikiáltott slam poetry. Az eredetileg Amerikából származó szabadverselés művészete leginkább az egyetemi városokban aratott sikert, de képviselőit már nemzetközileg is elismerik. A kolozsvári slam poetry, valamint a Slam Poetry Erdély eddigi nyerteseit is láthatják, hallhatják majd a filmnapok keretében, ahol megmutatják, hogy a jó költő nem csak írni, de előadni is tud.
Bizonyára sokan hallottak már a temesvári Még 5 perc zenekarról. A már több nemzetközi és országos fesztiválon is fellépett magyar zenekar 2010-ben alakult. A hattagú formáció kezdetben feldolgozásokat, majd saját számokat játszott, akusztikus, illetve elektronikus formában. Felléptek már a Kistehén Tánczenekar előzenekaraként, zenéltek jótékonysági eseményeken és több zenei fesztiválon is. Stílusukban a klasszikus rock, a pop rock, az alternatív rock, a blues rock és hard rock-ra jellemző hangzások keverednek. Jelenleg az első albumukon dolgoznak.
November utolsó hétvégéjén nem csak a kortárs filmművészet, de a mindenkori magyar kultúra előtt tisztelegnek az esemény szervezői, remélve, hogy ezzel olyan hagyományt sikerül teremteni, mely évek során talán önálló, nagyszabású filmes fesztivállá nőheti ki magát.
A rendezvényen való részvétel ingyenes. Hölgyeim és Uraim, figyelem... Felvétel indul!
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2014. november 25.
Kortársaink a “halhatatlanok” között
Bemutatták a Bánsági Magyar Panteon III. kötetét
Az Új Ezredév Református Központ kiállítótermében pénteken mutatták be a Bánsági Magyar Panteon sorozat III. kötetét, amely újabb 50 jeles bánsági magyar személyiséget emel be a „halhatatlanjaink” közé. A Panteon-sorozat harmadik kötete a Szórvány Alapítvány gondozásában jelent meg, dr. Bodó Barna és Miklósik Ilona szerkesztésében, a Temes Megyei Tanács és a Kisebbségi Államtitkárság támogatásával.
Gazda István házigazda lelkipásztor rövid áhítattal vezette be a könyvbemutatót. A szép számú érdeklődőnek bemutatott Panteon III. kötetről dr. Bodó Barna elmondta: ebbe a három nyelvű (magyar, román és angol) könyvbe mintegy 15 olyan jeles temesvári személyiség portréja is bekerült, akik “kortársaink, szeretett megbecsült tanáraink, barátaink és kollégáink voltak.” A harmadik Panteon-kötetben található személyiségek közül többen az utóbbi tíz évben távoztak közülünk: Neumann Mária matematikus, Boros Béla érsek, Anavi Ádám költő, Hajdú József mérnök, egyetemi tanár, Salló Ervin vegyész, egyetemi tanár, Cseresnyés Gyula színész, rendező, Toró Tibor atomfizikus, egyetemi tanár, Sinka Károly színész, rendező, Tácsi László gyógypedagógos, szakíró, Jecza Péter szobrászművész, egyetemi tanár és Rendi Béla matematikus, egyetemi tanár. Különleges helye van a kötetben Salló Ervin tanár úrnak, aki szerzője is a könyvnek, de a portréja is bekerült a kötetbe. A kötet szerzői között ott van Miklósik Ilona, Szekernyés Irén, Pongrácz Mária, Bodó Mária és Jámbor Ilona, igazolva, hogy a magyar értékmentésbe egyre több hölgy kapcsolódik be. A férfi munkatársak közül kiemelkedik Bodó Barna (15 portré) és Szekernyés János (7 portré) teljesítménye, a többi portré szerzői Delesega Gyula, Dudás József, Illés Mihály, Ferencz András, Balázs István László és Klepp Ferenc. A kötet grafikai kivitelezése, az illusztrációk Benedek Levente munkáját dicsérik.
A kötet szaklektora, Miklósik Ilona a bemutatón elmondta: a Panteon III. kötettel egy kicsit elégedettebbek lehetnek a szerzők, mint az előző kettővel, ez a kötet világosabb és letisztultabb, mint elődei. „Ez a könyv a polcra tehető ismerettár, amit bármikor le lehet venni, színvonalas, de ugyanakkor tudomány-népszerűsítő kötet, amely mindenkihez szól” – mondta Miklósik Ilona. „Külön öröm a számomra, hogy a fiatal kollégák is bekapcsolódtak a munkába, és hozták a maguk területéről azt, amivel több ez a Panteon III. Ami a kötetben nincsen benne: egy óriási életműben mindig vannak fekete pontok, ezek kimaradtak, de hiányoznak az anekdoták is, amelyek érdekesebbé, emberközelivé varázsolják a távoli személyiséget.”
Az első Panteon-kötet megjelenése óta vita folyik arról, hogy kik kerüljenek be a bánsági magyar halhatatlanok közé. Hunyadi Jánost és Kinizsi Pált a románok, (utóbbit a szerbek is!) magukénak érzik. „Azok közül a személyiségek közül válogattunk, akik nemzetiségük, anyanyelvük vagy esetleg vállalt anyanyelvük mellett letették a garast, politikai meggyőződéstől függetlenül” – mondta Miklósik Ilona. „A célunk az, hogy a sokszor feledésbe merült személyiségek újból előtérbe kerüljenek.” A Panteon III. bemutatóján azt is megtudtuk: a sorozatnak lesz folytatása, már készül a IV. kötet, amelyhez támogatót keres a Szórvány Alapítvány.
A könyvbemutató végén a jelen levő szerzők dedikálták a helyszínen több példányban elkelt a kötetet.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2014. november 25.
Varga Vilmos Ady-estje a költő születésnapján
Harmadszor is újraavatták az Ady-emléktáblát!
A temesvári Arany János (ma Ion Ghica) utcában november 22-én, szombaton, a költő születésnapjának 137. évfordulóján újraavatták Ady Endre több mint két évvel ezelőtt megcsonkított emléktábláját. Gallas Nándor szobrászművész remekbe szabott alkotásának kétnyelvű bronz feliratát 2012-ben vandál kezek letörték, és feltehetőleg beolvasztották. A felirat műanyagtáblára vésett másolata most dr. Kabai Zoltán és barátai jóvoltából került a helyére.
Az Ady-emléktábla újraavatása alkalmából összegyűlt mintegy 25-30 fős közönséget ft. Fazakas Csaba református esperes, a Temes megyei RMDSZ művelődési alelnöke köszöntötte, aki felidézte az utóbbi két év történéseit: az Ady-emléktábla kétnyelvű bronz feliratának eltűnését 2012-ben fedezték fel, 2014 márciusában dr. Kabai Zoltán és barátai jóvoltából helyreállították, de az élethű műanyag másolatot ismeretlen tettesek újból letörték. Most egy újabb műanyag tábla került az eredeti bronz tábla helyére, szintén dr. Kabai Zoltán jóvoltából, remélhetőleg ezúttal hosszabb időre.
Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy az Ady-emléktábla újraavatásával a Szórvány Napjáról is megemlékezik a bánsági magyar közösség. A többszörös emléktábla csonkítás kapcsán Halász Ferenc arra emlékeztetett, hogy a „toleráns” Bánságban több magyar emléktáblát és emlékművet is megrongáltak az utóbbi években: Klapka György emléktábláját, a nagyszentmiklósi Bartók-szobor feliratát, a Heti Új Szó cégtábláját és a Mária-szobrot, amelyet le is döntöttek. „Az Ady-emléktábla újraavatásával is bizonyítjuk, hogy kiállunk emlékműveink mellett, és minden alkalommal helyrehozzuk, amit mások tönkretesznek” – mondta Halász Ferenc.
Ady Endre temesvári tartózkodásának és az emléktábla állításának történetét Szekernyés János helytörténész idézte fel. A későbbi költőóriás 1897 szeptemberének végén került Temesvárra, Makoldy Miklós ítélőtáblai tisztviselő meghívására. Ady több mint három és fél hónapig díjnokoskodott a temesvári ítélőtáblán, azaz aktákat, idézéseket, jegyzőkönyveket másolt, délutánonként pedig házitanítóskodott. 1897 karácsonyát egyedül, betegen töltötte Temesváron, öccse, Ady Lajos szerint itt szedte fel azt a súlyos betegséget is, amelyik később a halálát okozta. Kapcsolata később sem szakadt meg Temesvárral, ahol hívei, a fiatal írók a Holnap mintájára létrehozták a Dél című irodalmi csoportosulást. 1909-ben Nyugat matinét szerveztek Temesváron, amelyet Ady is megtisztelt jelenlétével. 1910-ben indult a Magyar Dél című folyóirat, amelyben két verse is megjelent Ady Endrének. A költőnek lelkes csapata szerveződött Temesváron, ugyanakkor itt élt és alkotott irodalmi ellenfele, Szabolcska Mihály pap költő is.
Ady halála után öt évvel, 1924-ben már felmerült annak az ötlete, hogy emléktáblával jelöljék meg azt a házat, ahol a költő lakott temesvári tartózkodása idején. Gallas Nándort, a jeles bánsági szobrászművészt kérték fel a dombormű portré elkészítésére. Az emléktábla 1929-ben el is készült, de a világválság és felerősödő román nacionalizmus miatt felállítására csak az 1950-es években került sor.
Az Ady-emléktábla felavatásán részt vett ifj. Kubán Endre, akinek a Korunk folyóirat hasábjain megjelent Ady Endre és Veronica Porumbacu című írása szerint az avató ünnepségre 1955. május 10-én került sor, Majtényi Erik költő és az írószövetség vezetőségét képviselő Veronica Porumbacu jelenlétében. Az ötvenes években felavatott kétnyelvű emléktáblát, amelynek szövege itt olvasható, közel 60 évig senki sem bántotta:
AICI A LOCUIT POETUL MAGHIAR
REVOLUŢIONAR ADY ENDRE
DIN OCTOMBRIE 1897 PÎNĂ ÎN IANUARIE 1898
---------------------------------
ITT LAKOTT ADY ENDRE
A MAGYAR FORRADALMÁR KÖLTŐ
1897 OKTÓBERÉTŐL 1898 JANUÁRJÁIG
Az eredeti szöveget vésték rá arra a műanyag táblára is, amelyet 2014. november 22-én dr. Kabai Zoltán és ft. Fazakas Csaba lepleztek le a Ion Ghica 12. szám alatti ház falán. Az Ady-emléktábla újraavatása alkalmából Varga Vilmos nagyváradi színművész elszavalta a költő Ifjú szívekben élek című versét.
A megemlékezés a belvárosi református templom Újvárossy Ernő gyülekezeti termében folytatódott, ahol Varga Vilmos önálló Ady-estjét hallgathatták meg az érdeklődők. Varga Vilmos, a Kiss Stúdió magánszínház művésze, akinek Ady-előadóestjéről már 1976-ben (!) lemezfelvétel készült, 1957-ben a temesvári magyar színháznál kezdte színészi pályafutását. A 80-as éveit taposó művész, aki előadóestjeivel az egész világot bejárta, Ady költeményekből, novellákból és levelekből összeállított műsorával állított méltó emléket az egyik legnagyobb magyar költőnek. A temesvári közönség brávó bekiáltásokkal, szűnni nem akaró tapssal köszönte meg Varga Vilmosnak az emlékezetes produkciót.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2014. november 26.
Román–magyar kapcsolatok a két világháború között
Az aradi bemutatót követően november 27-én, csütörtökön Temesváron is bemutatják Salamon Márton László újságíró-diplomata román nyelvű kötetét, amelynek címe Un aliat uitat. Relaţiile româno-maghiare în sociologia interbelică (Egy elfelejtett szövetséges. A román–magyar kapcsolatok a két világháború közötti szociológiában).
A könyvbemutatóra november 27-én, csütörtökön 18 órától kerül sor a Temes Megyei Könyvtár Deliu Petroiu nevét viselő Művészeti Könyvtárában (Terézia bástya). A könyv szerzője a temesvári magyar líceumban érettségizett, majd a Szabadság, a Krónika és az Új Magyar Szó napilapoknál dolgozott. 2012-től Románia szaloniki főkonzulja.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2014. december 4.
„Ismét egy magyarellenes megnyilvánulás”?
A Képviselőház plénuma szerdán jóváhagyta Markó Attila RMDSZ-es parlamenti képviselő előzetes letartóztatását, akit hivatali visszaéléssel vádolnak ugyanabban az ügyben, amelyben Alina Bica volt DIICOT-főnök letartóztatását is elrendelték. A Képviselőház ugyanakkor elutasította a Cătălin Teodorescu PDL-s képviselő előzetes letartóztatására vonatkozó kérést, ugyanannak a bírósági ügynek a kapcsán. A parlamenti képviselők döntéséről Molnár Zsolt, az RMDSZ Temes megyei képviselője telefonon az alábbiakat nyilatkozta a Nyugati Jelennek:
„A Képviselőház mai döntése nagyon erőteljes kérdőjeleket emel a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban Romániában. Az a tény, hogy először van a Képviselőház olyan helyzetben, hogy magyar nemzetiségű képviselő immunitásának feloldásáról kell döntsön és ugyanabban a helyzetben levő román kolléga esetében nem oldja fel az immunitást, míg a magyar nemzetiségű kolléga esetében feloldja azt, rendkívül kérdőjeles és aggasztó helyzetet kreál. A Képviselőház mai döntésének egyértelmű olvasata az, hogy a Mikó-perben született, a magyar közösséget hátrányosan érintő döntés után ismét egy magyarellenes megnyilvánulásnak lehetünk a tanúi.”
Markó Attila immunitását 171 mellette és 111 ellene szavazattal oldotta fel a Képviselőház plénuma. Cătălin Teodorescu esetében, miután a képviselők egy része elhagyta a termet, a 146 mellette szavazat és a 101 ellene szavazat, kvorum hiányában kevésnek bizonyult a PDL-s képviselő immunitásának a feloldásához.
Pataki Zoltán
nyugatijelen.com
Erdély.ma2014. december 5.
Opera Omnia-életműdíj Pongrácz Máriának!
„Az egész életemet az irodalomban és az irodalomért éltem!”
Az Írószövetség temesvári szervezetének Szent György téri székházában december 4-én, csütörtökön adták át a 2013-as évre szóló Irodalmi díjakat. A tíz díjazott között van Pongrácz P. Mária író, műfordító, újságíró, lapunk munkatársa, aki ez alkalommal a zsűri nagydíját, az Opera Omnia-életműdíjat vehette át Cornel Ungureanu írószövetségi elnöktől. Az Írószövetségi Irodalmi díjakhoz járó pénzjutalmakat a temesvári Polgármesteri Hivatal biztosította.
A Marian Odangiu írószövetségi titkár elnökölte zsűri öt irodalmi díjat és három különdíjat adott át a tavalyi év legjobbnak ítélt kötetek szerzőinek. A zsűri elnöke tréfásan megjegyezte, hogy a kisebbségi nyelveken író szerzők jártak a legjobban, mert az életműdíjas magyar Pongrácz P. Mária mellett a szerb Stevan Bugarski „Monasti o monastirima” kötetéért megkapta a legjobb irodalomtörténeti, illetve esszékötetért járó díjat, a Németországban élő bánsági költő, Ilse Hehn pedig a zsűri különdíjában részesült „Csalóka fények. A Securitate, a gondolat rendőrsége” című, látványos kivitelezésű verseskötetéért. „Nálunk nincsenek külön kisebbségi szerzőknek járó díjak – hangsúlyozta Marian Odangiu írószövetségi titkár – csak a könyvek értéke számít a megmérettetés során!”
Pongrácz P. Máriának Cornel Ungureanu írószövetségi elnök adta át az Opera Omnia-nagydíjat, kiemelve, hogy az írónő a nagy elődök, Franyó Zoltán, Endre Károly és a többi nagy bánsági magyar író életművének az őrzője és folytatója. „Pongrácz Mária a temesvári irodalmi élet kiemelkedő alakja, a román, magyar, német és szerb írók közötti barátság éltetője” – mondta Cornel Ungureanu.
Az író kollégák nevében dr. Bárányi Ferenc gratulált Pongrácz Máriának az irodalmi nagydíjhoz. „Fiatal újságíró korából ismerem Pongrácz Máriát – mondta köszöntője során dr. Bárányi Ferenc – egész életében rólunk, bánságiakról írt, attól függetlenül, hogy ki milyen nyelven beszélt. Marika a miénk, a bánságiaké és nagy öröm a számunkra, hogy megkapta az Opera Omnia-nagydíjat!”
A megtisztelő irodalmi nagydíj átvétele után Pongrácz P. Mária az alábbiakat nyilatkozta a Nyugati Jelennek: „1967-ban jelent meg az első könyvem. Az egész életemet az irodalomban és az irodalomért éltem. Ez a díj elismerése nem csak az én irodalmi tevékenységemnek, de úgy érzem, hogy aki ennek szenteli az egész életművét, azt előbb utóbb elismerik.” Pongrácz Mária végül azt is hozzátette: „Tulajdonképpen a novelláskötetemért, A kopasz városért szerettem volna díjat kapni, de amikor meglátták, hogy milyen életművem van, kivettek a prózai kategóriából és a nagydíjra jelöltek.”
Befejezésül még csak annyit: a bánsági román, magyar, német és szerb írók közötti barátság hangoztatása nem üres szólam csupán, de minden írótalálkozón tetten érhető valóság, és bármilyen meglepő, ők őszintén örülnek egymás sikerének, a többiek kiemelkedő eredményeinek. Pongrácz Mária, az Opera Omnia-díj friss tulajdonosa immár egy fél évszázada kiemelkedő személyisége és katalizátora ennek a sokszínű bánsági irodalmi életnek.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2014. december 6.
Nemzetközi konferencia az 1989-es forradalomról:
„25 év múlva: Miről álmodtunk? Mire ébredtünk?”
A december 1–3. időszakban nemzetközi konferenciát szerveztek az 1989-es forradalomról a temesvári Megyeháza multifunkcionális termében. A „25 év múlva: Miről álmodtunk? Mire ébredtünk?” című tudományos konferencia előadói között voltak Ana Blandiana, Romulus Rusan írók, Anneli Ute Gabanyi, Stéphane Courtois, Edward Kanterian, Thierry Wolton, Roman Wyborski külföldi szakértők, illetve a temesvári civil társadalom képviselői, köztük Brânduşa Armanca, Traian Orban, Florian Mihalcea, Daniel Vighi.
Ana Blandiana költő, akit csütörtökön a Nyugati Egyetem díszdoktorává avatott, a rendezvény névadója volt. – A „25 év múlva: Miről álmodtunk? Mire ébredtünk?” címet néhány hónappal ezelőtt adtuk a temesvári rendezvénynek – nyilatkozta Temesváron Ana Blandiana. – Azóta, úgy tűnik, hogy a fiatalok felébredtek és elmentek szavazni (…) a civil társadalom megpróbálja ellenőrzése alá vonni a politikát és ez jó dolog. Lehet, hogy ez naivitás a részemről, de bízok benne, hogy a becsületes fiatalok is elkezdenek politizálni, és kiszorítják a politikából azokat, akik pénzen vásárolták a mandátumukat, és egyetlen gondjuk, hogy tetézve megtérüljön a befektetésük.
Romulus Rusan író szerint 25 esztendővel a forradalom után, az elnökválasztás alkalmával mintha sikerült volna „újraindítani” a forradalmat, és újból bízhatunk az adott szóban, a normális párbeszédben, a törvény és az igazságszolgáltatás erejében.
Lucian Vasile Szabo író, lapszerkesztő, egyetemi tanár, a konferencia egyik szervezője a Nyugati Jelennek elmondta: a temesvári konferencia célja, hogy megtudjuk, mi történt 1989-ben és az azóta eltelt 25 év alatt. A konferencián nemzetközi szaktekintélyek vettek részt, akik nemcsak az 1989-es forradalmi év eseményeiről, hanem azok európai kontextusairól, például a Szovjetunióban történt fordulatról tartottak előadásokat. Elhangzottak egészen részletes elemzések a temesvári forradalom eseményeiről is. – A forradalom óta eltelt 25 év során alapvetően két álláspont ütközött Romániában – mondta Lucian Vasile Szabo –, egyesek azt kifogásolják, hogy az ország még mindig nem került be a nyugati civilizált államok közé, mert a dolgok nem változtak meg eléggé, mások éppen ellenkezőleg, attól frusztráltak, hogy a dolgok túlságosan megváltoztak, és ők, a régi kommunisták, szekusok elveszítették az ellenőrzést az események felett, nem urai a helyzetnek többé.
Sokan vitatják Tőkés László szerepét az 1989-es forradalom kirobbantásában, mondta a politológus, tőlük csak azt kérdezhetjük: miért nem indult el a forradalom Doina Cornea vagy Mircea Dinescu házától? Miért nem ott gyűltek össze a kolozsváriak vagy a bukarestiek és miért nem ők indították el a forradalmat? –Az emberek Temesváron a református parókia előtt gyülekeztek égő gyertyával a kezükben – mondta Lucian Vasile Szabo –, egy kis egyház kis gyülekezetéről van szó, amely országos szinten jelentéktelennek látszik, mégis innen indult el a forradalom! Persze, utólag kiderült, hogy nem csak Tőkés Lászlóért gyűlt össze a tömeg, de a református parókiától indult el a forradalom és ezt nem lehet letagadni!
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2014. december 9.
Rokoni kapcsolatok a Sárköz és a temesközi Végvár között
„Olyan helyre vigyen kend engemet, ahol megterem a káposzta”
A végvári könyvtárban december 5-én a szerzők jelenlétében mutatták be dr. Balázs Kovács Sándor és Gutai István Bánátból bánatba című könyvét, amelynek fő célja a Sárközben és a temesközi Végváron élő családok közötti rokoni kapcsolatok feltérképezése. A Végvár és lakosai múltjáról sok izgalmas adatot tartalmazó kötet bemutatóján részt vett Figler János sárpilisi és Csáki Gál Károly végvári polgármester, valamint Korsós Zoltán, a budapesti Természettudományi Múzeum igazgatója, akinek végvári kötődéseire a könyv anyagának összegyűjtése során derült fény.
A Bánátból bánatba című kötetről az egyik szerző, Gutai István, ny. paksi könyvtárigazgató elmondta: ő maga közvetlenül érintett a Sárpilis és Végvár közötti rokoni kapcsolatok ügyében, hiszen dédszülei Fülöp András és Vas Lídia Végvárról költöztek Sárpilisre. Amikor megtudta, hogy régi barátja, dr. Balázs Kovács Sándor néprajzkutató, történész is érdeklődik a „végvári nyom” iránt, 2001-ben felkerekedtek és Végvárra utaztak, ahol Valkai György akkori alpolgármester fogadta őket. Tizenhárom év kutatásainak eredménye ez a könyv, amely azt is bemutatja, a szétszakított családok hogyan tartották egymással a kapcsolatot az utóbbi száz évben. „A könyv címlapján levő képen főleg végváriak vannak, de a felvétel Sárpilisen készült” – mondta Gutai István, aki megdöbbentő, sokszor tragikus részleteket olvasott föl a kötetbe foglalt interjúkból.
Dr. Balázs Kovács Sándor néprajzkutató, a könyv történeti részének a szerzője, a Sárköz történetének és néprajzának szakértője elmondta, hogy az 1798–1800-as években 67 család települt a Sárközből és a környékéről (Sárpilis, Decs, Őcsény, Alsónyék, Érsekcsanád, Szeremle, Dunaszentgyögy településekről) Végvárra, több mint 200 fő, „a vízi életre unt” sárközi kereste a boldogulását a távoli Temesközben. „A Sárköz a Duna és Sárvíz folyó közötti mocsaras terület volt – mondta Balázs Kovács Sándor –, ahol a halászatból és a szőlőből éltek meg az emberek. A Temesközbe a föld, a területszerzés lehetősége vonzotta a sárközieket.” Az első telepesek között volt a Korsós testvérpár, Ádám és Péter. Az egyik Korsós ősnek így könyörgött a felesége a Sárközben: „Olyan helyre vigyen kend engemet, ahol megterem a káposzta”. Rittbergben (a későbbi Végváron) megtermett a káposzta, de ott is keményen meg kellett dolgozni mindenért, a földet pedig csak négy lóval lehetett megszántani, olyan kemény volt. A Sárközből Végvárra költözött telepesek közel fele haza is költözött néhány év múlva, de a családok egy része megvetette itt a lábát.
A könyvhöz ajánlást írt dr. Korsós Zoltán, a budapesti Természettudományi Múzeum igazgatója, akinek dédapja, Korsós György szintén Végvárról költözött haza 1892-ben Sárpilisre. Az ő nagyapja volt Korsós Ádám, aki annak idején Sárközből Végvárra az első telepesek között érkezett. „Édesapám halála után a családom története után kutattam, így bukkantam rá a Balázs Kovács Sándor nevével fémjelzett adatokra, publikációkra. Szinte hihetetlen volt számomra, hogy a családom, a Korsós család története egy néprajzos-muzeológus érdeklődésének a középpontjában legyen” – írja az Ajánlásban dr. Korsós Zoltán, aki személyesen is részt vett a könyv végvári bemutatóján.
A könyvbemutatóra eljött Figler János, Sárpilis polgármestere is, aki elhozta a „sárpilisi rokonok” üdvözletét, és azt javasolta Csáki Gál Károly végvári polgármesternek, hogy legközelebbi decsi látogatásuk alkalmával álljanak meg Sárpilisen az ismerkedés céljából. „Ha őseink ennyire összetartoztak, akkor a két település vezetőinek közös felelőssége, hogy ezt a kis parazsat melegen tartsuk, ne hagyjuk kialudni” – mondta Figler János.
A Sárpilis és Végvár közötti kapcsolatfelvétel szükségességével Csáki Gál Károly végvári polgármester teljes mértében egyetértett, mert szerinte a települések közötti igazán tartós kapcsolatok a családok közötti baráti kapcsolatokon alapszanak. „A hivatalokban változnak az emberek, a vezetők, a tartós kapcsolatok a családok között vannak” – mondta Csáki Gál Károly, aki megígérte, hogy amikor legközelebb Decs testvértelepülésre látogat, feltétlenül felkeresi a sárpilisieket.
A bensőséges hangulatú könyvbemutató végén a szerzők, dr. Balázs Kovács Sándor és Gutai István dedikálták a végváriak számára rendkívül érdekes és hasznos információkat tartalmazó kötetüket.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2014. december 11.
Átadták a Pro Cultura díjakat
„A közönség nem akart leengedni a színpadról!”
A megyeháza Európa termében december elején XIII. alkalommal adták át a művészetek területén kiemelkedő teljesítményt nyújtott bánsági személyiségeknek a Pro Cultura Timisiensis díjakat. Az életműdíjnak is felfogható senior Pro Cultura díjat idén nyolc kulturális személyiség érdemelte ki, köztük Airizer Csaba operaénekes, aki több mint 20 évig volt a temesvári Román Opera magánénekese. A Pro Cultura díj fiatal művészeknek járó változatát a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház két művésze is megkapta az idén: Molnos András Csaba színművész és Albert Alpár, a társulat díszlettervezője.
Airizer Csaba temesvári, majd budapesti operaénekes Kolozsváron született, Zenei tanulmányait 1972-ben fejezte be Bukarestben a Ciprian Porumbescu Zeneakadémián. Ezt követően 20 évig a Temesvári Román Opera magánénekeseként működött. 1991-től a Magyar Állami Operaház tagja, 109 opera, vokál-szimfonikus- és operettszerepet énekelt. Operaházi tagsága alatt nagy sikerrel mutatkozott be a Mózes, A kékszakállú herceg vára c. operák címszerepében, valamint a Ramphis (Aida), Fasolt (A Rajna kincse), Mefisztó (Faust), Alvise Badoero (La Gioconda) szerepekben. Meghívott művészként énekelt Firenzében, Velencében, Párizsban, Montpellier-ben, Lille-ben, Amszterdamban, Bréguez-ben, Barcelonában, Kölnben, Buenos Airesben, Sao Paolóban, Rio de Janeiróban, Tokióban, Vancouverben, Moszkvában, Novoszibirszkben, Belgrádban, Újvidéken, Jeruzsálemben stb. „A közönség a legjobban a Mefisztó alakításomat fogadta – nyilatkozta a díjátadás alkalmából lapunknak Airizer Csaba –, volt olyan előadás, hogy ötször kellett elénekelnem Mefisztó rondóját, nem akartak leengedni a színpadról!”
Albert Alpárt, a temesvári magyar társulat díszlettervezőjét Dobre Kóthay Judit elismert látványtervező, Molnos András Csaba színművészt pedig Szekernyés Irén újságíró méltatta Dobre Júlia, valamint Liliana Cîra Niculescu tolmácsolásában.
„Albert Alpár a legnagyobbak közé tartozik. Vérbeli profi. Tudja, mit jelent díszlet-jelmez tervezőnek, de mindenekelőtt tudja, mit jelent színházi embernek lenni. Képzőművészként a maga eszközeit és művészi adottságait kihasználva áldoz Thália oltárán, alkotásaival teremtve értelmet a néma és mély színházi térben. Vele született szenvedélye a formák, anyagok és a színpad iránt tette őt szakmája egyik legkiemelkedőbb alkotójává.” (Dobre Kóthay Judit)
„Molnos András Csaba színművésznek a lelke, a szenvedélye a szakmája. Állandóan kereső és fáradhatatlan megfigyelője az életnek. Nincs és nem is volt soha művészi vagy szellemi vezetője. A polgári élet, a pillanat, az emberi létalap gondolatainak, a lényegek és eszenciák megértésére törekszik, azzal az ősi kíváncsisággal felvértezve, mely a legnagyobbak sajátja. A kérdésekre és felmerülő problémákra maga próbál válaszokat és megoldásokat találni. Tudja, hogy nincs abszolút igazság, és minden válasz csak ideiglenes, míg ez a szenvedély, az állandó keresés az, ami egyedül és kizárólag örök”. (Szekernyés Irén).
A Pro Cultura Timisiensis díjak kitüntetettjei emlékplakettet, oklevelet és 700 lej (senior díj), illetve 500 lej (ifjúsági díj) pénzjutalmat kaptak a megyei önkormányzattól.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2014. december 13.
Megjelent a Temesvári Forradalom Enciklopédiája
Az Írószövetség székházában december 12-én, pénteken mutatták be az 1989-es Temesvári Forradalom Enciklopédiájának első két kötetét, valamint Lucian-Vasile Szabo Az 1989-es Forradalom a temesvári kórházakban című hiánypótló kötetét. A temesvári Forradalom eseményeit tárgyilagosan, a létező releváns dokumentumok és 25 év kutatási eredményeinek alapján bemutató kötetek a Forradalom Emlékezete Egyesület (Asociaţia Memorialul Revoluţiei) gondozásában jelentek, a Forradalom 25 évfordulója tiszteletére.
A Forradalom Enciklopédiájának első kötetét Lucian Ionică szerkesztette és a forradalom eseményeinek kronológiáját, valamint az áldozatokról szóló információkat tartalmaz. Az Enciklopédia második kötetét Gino Rado és Romeo Bălan állították össze és a forradalommal kapcsolatos dokumentumok kerültek bele. A jövőre megjelenő harmadik kötet valóságos enciklopédia lesz, a forradalom szótára, amely segít eligazodni a temesvári forradalom zaklatott hete bonyolult történéseinek dzsungelében. A harmadik kötet zömmel rövid, tömör szócikkeket tartalmaz majd, de lesznek részletes leírások is benne, mint pl. a holttestek elrablásának és elégetésének története.
Traian Orban, a Forradalom Emlékezete Egyesület elnöke keserűen állapította meg, hogy a temesvári médiák zöme nem volt kíváncsi Forradalom Enciklopédiájára, a bemutatóra ezúttal is „magunknak mondjuk” alapon került sor. „A mi kötelességünk az, hogy 25 év után bemutassuk a kutatásaink eddigi eredményeit, de ez nem jelenti azt, hogy befejezettnek tekintjük a munkát, még mindig vannak megválaszolatlan kérdések a temesvári forradalommal kapcsolatban.” – mondta Traian Orban. 25 év alatt rengeteg könyv jelent meg a román forradalomról, nagy részük a fantázia szüleménye, megalapozatlan állításokat tartalmaz. A most bemutatott kötetek kizárólag a dokumentumokra és a kutatási eredményekre alapozzák állításaikat, de a perek során elhangzott tanúvallomások sokszor egymásnak ellentmondóak, nehéz belőlük kihámozni az igazságot – mondta Traian Orban, aki maga is megsebesült a temesvári forradalom idején.
Izgalmasnak ígérkezik Lucian-Vasile Szabo könyve, amelynek címe Az 1989-es Forradalom a temesvári kórházakban. A forradalom hetében és később is legendák keringtek a kórházakban elkövetett gyilkosságokról, a lőtt sebekkel beutalt betegek egy részének állítólag azt javasolták, hogy inkább meneküljenek el, mert a Securitate emberei kivégzik a forradalmárokat. Hogy mi történt valójában a temesvári kórházakban, ahová sok száz sebesült forradalmárt, de milicistákat és katonákat is beszállítottak a forradalom idején, azt próbálta kideríteni Szabo, aki szerint ezen a területen is vannak még 25 év után is fehér foltok.
A Temesvári Forradalom Enciklopédiája egyelőre csak román nyelven jelent meg, de tervezik angol és német nyelvű kiadványok megjelentetését is a temesvári forradalomról.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2014. december 15.
A föld alatti „levéltár” kincsei
temesvári Várbástya tetőtéri kiállítótermében december 12-én, pénteken került sor a Temesvár a középkor alkonyán című kiállítás megnyitójára. A történelmi belváros rehabilitációs munkálatai során felszínre került régészeti leleteket bemutató kiállítás anyagát Florin Drașovean archeológus válogatta össze.
A kiállításmegnyitó szép számú közönsége számára a régi zenét játszó Peregrinii gyermekzenekar idézte fel Károly Róbert király temesvári udvarának és a későbbi Temesvári vilajet (Eyalet-i Timisvar) székhelyének a hangulatát. A középkori Temesvár történelméről Costin Feneșan történész beszélt, kiemelve a város egyik nagy szülöttje, Temesvári Pelbárt személyiségét, aki a krakkói egyetemen tanult filozófiát és teológiai doktorátust szerzett. „Temesvári Pelbárt megérdemelné, hogy utcát kereszteljenek el róla szülővárosában” – mondta a történész. A török hódítás után időszakról Costin Feneșan elmondta: ez a korszak korántsem volt olyan sötét, mint ahogyan azt később az osztrák történészek terjesztették, Temesvár virágzó város volt, ahol már akkor is különféle nemzetiségű közösségek éltek. A törökök nem rombolták le a várost, mint ahogyan azt 1716 után az osztrák hadsereg tette, a templomokat dzsámivá alakították és fürdőket, középületeket emeltek, de a lakosság élhette tovább a maga életét. „A középkori Temesvár elsősorban faépületekből állt – mondta a történész –, a Hunyadi-kastély volt az egyetlen kőépület, de az építőanyagot messziről kellett ideszállítani, ezért rendkívül költséges volt. A legtöbb épület alapanyaga a város körüli tölgyfaerdőkből származott.” Feneșan professzor azt is elmondta: a város levéltárai többször is megsemmisültek, de sok izgalmas leváltári adat van Temesvárról Budapesten, Bécsben és Isztambulban, csak tanulmányozni kellene őket. „Nagy örömömre szolgál, hogy a Bánság Múzeumának régészei feltárták és itt bemutatják a föld alatti levéltárak kincseit” – mondta befejezésül Costin Feneșan.
A temesvári régészek (Florin Drașovean, Alexandru Szentmiklosi, Dorel Micle és társaik) több mint 1300 cserépedényt, fegyvert, ruházati cikket, érmét, ékszereket és dísztárgyakat ástak ki a Dóm téren, a Szabadság téren, a Szent György téren és a környező utcákban lezajlott feltárások során. A reprezentatívabb leletek közül több mint 400-at mutatnak be a december 12-én megnyílt kiállításon.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2014. december 15.
Ünnepi istentisztelet a 25. évfordulós megemlékezések előestéjén
December 14-én, advent 3. vasárnapján ünnepi istentiszteletre került sor a temesvár-belvárosi református templomban. Igét hirdetett Ft. Csűry István királyhágómelléki püspök. Az ünnepi alkalom során a jelenlevők megemlékeztek az 1989-es temesvári forradalom kezdeteinek 25. évfordulójáról.
A zsúfolásig megtelt templomban a vasárnapi iskolás gyerekek adventi gyertyagyújtó összeállítással örvendeztették meg a jelenlevőket. Az igehirdetés során Ft. Csűry István királyhágómelléki püspök Jeremiás próféta könyvének 50 fejezetéből idézve arra a kérdésre kereste a választ, hogy a 25 esztendővel ezelőtti forradalmi változások után miért jött ismét a megtorpanás, miért tört meg a lendület, miért nem lettünk maradéktalanul boldogok. A válasz egyértelmű: ahelyett, hogy követnénk az Urat, a „halmokon és a hegyeken” tévelygünk, Isten helyett bálványokat imádunk és az önhittség magaslatain időzünk. Jeremiás próféta könyve megmutatja a helyes utat: „Jertek, csatlakozzunk az Úrhoz örök szövetséggel, amely nem megy feledésbe!” (Jeremiás 50, 5). – mondta az igehirdetés során a királyhágómelléki püspök. A mai világ babilóni fogságában szenvedő ember számára Isten hirdeti a Megváltó, az igazi Szabadító érkezését.
Ft. Fazakas Csaba temesvári esperes az ünnepi istentisztelet vendégeit, Joó Edith egykori temesvári tiszteletes asszonyt és Molnár Zsolt parlamenti képviselőt köszöntötte. Joó Edith, a 25 esztendővel ezelőtti események résztvevője megköszönte a gyülekezet hősiességét, amivel megvédték a családját a forradalmi események idején. Az istentisztelet résztvevői egy perces néma felállással emlékeztek azokra a gyülekezeti tagokra, akik már nem lehettek jelen.
Molnár Zsolt parlamenti képviselő arra kérte a református gyülekezetet, amely példamutatásával és összefogásával lehetővé tette, hogy az ifjúság, az ő korosztálya szabadságban éljen: mondják el a gyülekezet történetét a fiataloknak és tegyék világossá a számukra, hogy az ő áldozatuk nélkül ma nem lehetne internetezni Romániában és sok minden nem lenne, ami ma úgy tűnik, hogy magától értetődő. „Én nem beszélhetek azok nevében, akik akkor itt helytállásból, bátorságból, magyarságból példát mutattak. Ezt az üzenetet Önöknek kell átadni, úgy, ahogy akkor átadták a szabadság üzenetét!” – mondta a parlamenti képviselő.
A temesváriak egy hétig tartó rendezvénysorozattal emlékeznek meg az 1989-es Forradalom 25. évfordulójáról.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2014. december 16.
Projektzáró sajtókonferencia az Új Ezredév Református Központban
Az épülő Új Ezredév Református Központban december 15-én, hétfőn tartották az Egyházi Turisztikai Útvonalak című európai uniós pályázat projektzáró sajtókonferenciáját. A 480 000 euró költségvetésű pályázat keretében megépült a Központ ökumenikus szárnya, emellett 2 konferenciát, 5 ökumenikus istentiszteletet, 6 kiállítást, 2 tematikus körutat szerveztek, kiadtak 3 egyházi turisztikai kiadványt, és megjelentették a KÚT című egyházi újság 6 számát.
A projektzáró sajtótájékoztató alkalmával Gazda István lelkipásztor, projektmenedzser lapunknak elmondta: a pályázati pénzből 1 615 464 lejt (áfával együtt) az Ökumenikus szárny (F épület) felépítésére költöttek. Ebben a szárnyban a földszinten megvalósult egy istentiszteletek és konferenciák megtartására, 110 személy befogadására alkalmas terem és egy irodahelyiség. Fölötte az emeleten 5 vendégszoba létesült, ahol maximális kihasználtság esetén 14 személyt tudnak vendégül látni (két négyágyas és három kétágyas szoba). A tetőtérben létrehoztak egy 60 négyzetméteres, kiállítások, tréningek és más kisebb rendezvények megtartására alkalmas termet. Valamennyi helyiséget sikerült felszerelni és berendezni a pályázati pénzből. Az F épület alagsorában Magyar Klubot szeretnének működtetni, de ez nem a pályázati pénzből valósul meg.
Kása Zsolt, a projekt pénzügyi menedzsere azt emelte ki, hogy a 480 000 euró értékű pályázati pénz 99,8%-át sikerült elszámolni, ami kiemelkedő teljesítménynek számít. Az Egyházi Turisztikai Útvonalak projektet az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkkal (vezető partner), a Szeged-Csanádi Egyházmegyével és Mórahalom Önkormányzatával közösen valósították meg. A pályázat keretében az Ópusztaszeri Emlékparkban megépült a Pallavicini-kápolna, Mórahalmon egy ökumenikus szabadtéri kápolna, Domaszéken megújult a Zöldfás Lelkigyakorlatos Központ és Nagylakon befejezték a modern katolikus templom építését.
Van-e esély a Makovecz Imre tervei alapján épülő Új Ezredév Református Központ befejezésére? Erre a kérdésünkre Gazda István templomépítő lelkipásztor elmondta: tavaly októberben született egy kormányhatározat Magyarországon, amelynek értelmében a Makovecz-hagyaték ápolásának fontosságát tűzte ki a kormány. „Pintér Sándor belügyminiszter részéről van egy ígéret, miszerint az Új Ezredév Református Központ építésének folytatása is benne van ebben a projektben. Mi jó reménységgel vagyunk arra nézve, hogy az építkezést folytatni tudjuk” – nyilatkozta lapunknak Gazda István. „Ez az egyetlen esélyünk, mert az Európai Uniós projektek akkora anyagi erőfeszítést követelnek a gyülekezettől, amelyek meghaladják az erőinket”.
December 15-én, 10 órakor meghívunk az Új Ezredév Református Központba (Spl. Morarilor 1/b), az Egyházi Turisztikai Útvonalak c. projekt utolsó, projektzáró konferenciájára.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2014. december 18.
Forradalmárok és diákok találkozása
„Krisztusnak és Pilátusnak (…) egyformán szolgálni nem lehet”
A temesvári forradalom kitörésének 25. évfordulóján szervezett emlékhét keretében, a Bartók Béla Elméleti Líceumban került sor a temesvári forradalmárok és a diákok találkozására. A találkozón részt vett Tőkés László EP-képviselő, egykori temesvári lelkipásztor, Gazda Árpád újságíró, az 1989-es sorsfordító decemberi események közvetlen résztvevői és Katona Ádám székelyudvarhelyi művelődéstörténész. A rendezvény keretében került sor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Ifjúsági Tanács közös alkotópályázatának az eredményhirdetésére.
A Bartók Béla Elméleti Líceumban olyan diákokkal találkoztak a 89-es forradalmárok, akik érdeklődnek a téma iránt, és többen közülük részt vettek az iskolában meghirdetett, forradalmi témájú pályázaton. A találkozó vendégei – Tőkés László, Gazda Árpád és Katona Ádám – felidézték 1989 előtti tapasztalataikat a diktatúra elnyomó gépezete, a Securitate magyarellenes tevékenységéről, a magyar közösség vezetői által elszenvedett üldöztetésekről, a lehallgatásokról, a magyar egyházak, magyar iskolák és kulturális intézmények fokozatos elsorvasztásáról, több ezer romániai falu lerombolásának a szándékáról. Egy diák kérdésére válaszolva Tőkés László bevallotta, hogy valójában rettenetesen félt 1989-ben, de a szentírás szavai szerint „a szeretet kiűzi a félelmet” és erős hite, a családja, a közössége, a népe iránt érzett szeretetnek köszönhetően valóban sikerült legyőznie a félelmet. Tőkés László röviden felidézte az Újvárossy Ernő tragikus halála utáni eseményeket, amikor, annak ellenére, hogy szekusok tucatjai hemzsegtek a temetőben, óriási tömeg gyűlt össze a temetésen, ez már valóságos tüntetés volt. „Az emberekben is felébredt a bátorság, ez volt a legnagyobb élményem. Pedig igazoltatták őket a templomajtóban, volt, akit el is kergettek. (…) Amikor decemberben ki akartak lakoltatni, kihirdettem a templomban, hogy megkaptam a felszólítást, el kell hagynom a parókiát, el kell hagynom Temesvárt. December 15-én pénteken jöjjenek el, legyenek tanúi, hogy milyen jogtalanság és visszaélés, milyen törvénytelenség történik. Nagy meglepetés volt a számomra, hogy pénteken az emberek ilyen nagy számban eljöttek, pedig nem azért hívtam őket, hogy akadályozzák meg a kilakoltatást, hanem azért hogy legyenek tanúi, békés ellenállást akartam”.
Tőkés László Dsida Jenő Tekintet nélkül című verséből idézve foglalta össze a 89-es forradalmi események tanulságát a diákok számára: „Krisztusnak és Pilátusnak (…) egyformán szolgálni nem lehet. Mindenkor válasszuk Krisztust és ne a Heródeseket, a Pilátusokat, a Szaddam Husszeineket vagy Ceauşescukat. Fontos, hogy az életünk folyamán mindig a jó oldalt válasszuk!” – mondta Tőkés László.
Gazda Árpád, az 1989 decemberében négy napra bebörtönzött temesvári forradalmár hozzátette: „Ha volt reménytelen helyzet, a mi 1989-es helyzetünk abszolút reménytelen volt, azok számára, akik benne voltunk, és mégis, abban a helyzetben is érdemes volt a jó oldalon maradni! Ezt a mai harcaink kapcsán idézem sokszor: nem érdemes feladni, akkor sem, ha teljesen reménytelennek tűnik egy küzdelem, mert lám a sors olyan fordulatokat hozhat, amelyek a reménytelen helyzetből mégis győztessé tesznek bennünket.” Gazda Árpád befejezésül arra kérte a diákokat, hogy legyen büszkék rá, hogy a temesvári magyar közösség tagjai, amely 1989-ben elindította a nagy romániai változásokat.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2014. december 19.
Megválaszolatlan kérdések, 25 év távlatában
„Felidézzük a múltat, éltetjük Temesvár szellemét”
A temesvári forradalom emlékhetének egyik fontos rendezvényét december 18-án a Regionális Üzletközpont Európa termében tartották, Anno mirabilis 1989 – Megválaszolatlan kérdések, 25 év távlatában címmel.
A rangos konferenciát Tőkés László egykori temesvári lelkipásztor nyitotta meg. A Rendszerváltoztatók a rendszerváltoztatásról című első részt Szilágyi Zsolt EMNP-alelnök vezette le, az előadók között volt többek között Pozsgai Imre volt államminiszter, Max Teleki, az Amerikai Magyar Koalíció elnöke, Deutsch Tamás EP-képviselő, Németh Zsolt parlamenti képviselő, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, Filep Mária, a Páneurópai Pinknik szervezője, Kincses Előd ügyvéd, Balaton Zoltán, a 89-es Emlékbizottság tagja Győri Béla rádiós, a Vasárnapi Újság volt felelős szerkesztője, Borbély Imre politológus és más jeles személyiségek.
– Melyek a temesvári forradalom legfontosabb megválaszolatlan kérdései? – kérdeztük a rendezvény szünetében Tőkés László EP-képviselőtől.
– Nem teremtődött meg azóta sem az objektív tudományos igényű kivizsgálás és kutatás lehetősége, nem tudjuk kideríteni hogy tulajdonképpen mi is zajlott Bukarestben. A titkosszolgálat továbbra is őrzi azokat az információkat, amelyek segíthetnének a valóság feltárásában. Csak találgatásokra támaszkodhatunk abban a tekintetben, hogy miképpen viszonyult az önmagát átmentő posztkommunista vezetőség forgatókönyve az öntörvényű, hiteles, eredeti temesvári népfelkeléshez. Nekem is megvan a véleményem erről, de csak a sötétben tapogatózunk.
– Mennyire visz közelebb bennünket a valóság feltárásához ez a temesvári konferencia?
– Ennek a konferenciának úgy gondolom inkább erkölcsi jelentősége van, azáltal, hogy felidézi a múltat, élteti Temesvár szellemét. Természetesen olyan hozadéka is van ennek a konferenciának, ennek az eseménysorozatnak, hogy új megvilágításba helyez egykori eseményeket vagy éppenséggel a holnapi könyvbemutatón látni fogjuk, hogy egészen új információk alapján járul hozzá a múlt megismeréséhez.
– Két államelnök is megtisztelte jelenlétével a temesvári 25. évfordulós megemlékezéseket. Hogyan értékeli Őn a nemrég megválasztott román elnök és a magyar köztársasági elnök temesvári jelenlétét?
– Nagyon biztatónak tartom, hogy Klaus Iohannis megválasztott államelnök még beiktatása előtt ellátogatott Temesvárra, szakítva azzal a bukaresti politikával, amelynek a main stream-je általában háttérbe szorította Temesvár szerepét a romániai forradalomban. Ebből a szempontból igazi erdélyi magatartást és objektivitást tanúsit Klaus Iohannis. A kommunizmus emlékmúzeumának a támogatásával pedig egy régi hiányt igyekszik pótolni. Kommunista-ellenességét is örömmel fogadhatjuk, hiszen Romániában az a baj, hogy a többszöri visszarendeződés nyomán 25 év után még mindig kormányon van egy utódkommunista kormány. Ideje volna követni a magyar példát, új fejezetet nyitni a romániai demokratikus átalakulásban, a rendszerváltozásban.
Nagyon örvendünk hogy Orbán Viktor miniszterelnök nyomán Áder János államelnök is ellátogatott Temesvárrra, és ezáltal jelképes módon Temesvárt ráhelyezte a magyar nemzetpolitika és a kommunizmusellenes küzdelem térképére. Tulajdonképpen azt fejezte ki – az én olvasatomban –, hogy Temesvár szerves részét képezi a magyar történelemnek, de ugyanakkor a magyarok és a románok a közös szabadságharcban találkoztak egymással, és ki is fejezte, hogy ez lehetne a jövendő útja is: nem a mostani különválás, hanem az újabbkori összefogás.
A temesvári konferencia délután a „25 év után – a múltból a jövőbe” témakörbe csoportosított előadásokkal folytatódott, neves bel- és külföldi előadókkal.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2014. december 19.
„1989 fekete karácsonya a magyaroknak a maguk forradalmát idézte fel”
A temesvári Forradalom kitörésének 25. évfordulója tiszteletére megszervezett emlékhét Jubileumi Gálaestjére került sor december 17-én a Regionális Üzletközpontban, amelynek díszvendége volt Áder János magyar köztársasági elnök és Tőkés László egykori temesvári lelkipásztor, akinek meghatározó szerepe volt a temesvári népfelkelés kirobbantásában.
Áder János a Jubileumi Gálesten elmondott ünnepi beszédében a csodák évének nevezte 1989-et: „Nekünk magyaroknak mindig csoda kellett ahhoz, hogy emberségünket, magyarságunkat szabadon éljük meg. Megtanultuk azt is, hogy a csodák nem maguktól jönnek el. Nekünk kell tennünk a megszabadító csodákért.” A magyar köztársasági elnök felidézte a 25 esztendővel ezelőtti eseményeket, amikor Magyarország az első szabad választásokra készülődött, miközben Romániában még erős lábakon állt a Ceauşescu-diktatúra, az emberek sötétségben éltek, fagyoskodtak és éheztek. Ebben a reménytelen helyzetben a hallgatás törvényét megtörte a tiltakozás hangja. „Egy fiatal temesvári lelkész kimondta azt, amit milliók éreztek: tovább nem lehet így élni, elég volt! Elég volt az éhezésből, a fagyoskodásból, a hazugságokból, a mindennapos megaláztatásból, elég volt a kilátástalanságból, elég volt a félelemből. Ezek a szavak megmutatták, hogy a legerősebbnek gondolt birodalom is gyönge, ha hazugságokra épül” – mondta Áder János, aki úgy véli, hogy „soha nem beszéltünk eleget" arról a felbuzdulásról, amelyet Magyarországon váltottak ki a temesvári események. A forradalom jelképévé vált, középen kivágott zászlók az akkoriban még túlnyomó többségben fekete-fehér televíziókon pontosan úgy néztek ki, mint 1956 forradalmának magyar zászlói. „1989 fekete karácsonya a magyaroknak a maguk forradalmát idézte fel” – jelentette ki Áder János, aki szerint a romániai forradalom, a szabadságukért küzdő magyarok és románok közös harca hatalmas reményeket és várakozást keltett. „Azt a hitet ébresztette fel mindenkiben, hogy történelmi esély nyílt a korszakokon át kibeszéletlen és megoldatlan nemzeti feszültségek feloldására, hogy a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok közösségében a népek sorsközössége is új értelmet nyer” – idézte fel az akkori közhangulatot a köztársasági elnök. „Hősünk egy város, ahol csodálatos összefogásban talált egymásra sokféle akarat, amelynek egyetlen célja volt: szabaddá lenni. Ez a szabadság az, amely testvérré tett nemzeteket. Ez a szabadság az, amely idehívta a magyarországi magyarok segítségét, ez az, amely felvillantotta az igazi nemzeti megbékélés reményét. Ez a szabadság az, amelyre reményeinket ma is építhetjük” – ezekkel a szavakkal zárta ünnepi beszédét Áder János, aki megköszönte a temesváriaknak a 25 esztendővel ezelőtt tanúsított hősiességüket.
Tőkés László a jubileumi gálaesten arról beszélt, hogy 25 évvel a romániai forradalom után is az 1989-es nemzeti szolidaritás, vallási ökuménia szellemének a megmentésére, továbbvitelére kell törekedni. Hangsúlyozta, nem szabad új falakat építeni a régiek helyére, fel kell számolni a nemzeteket megosztó falakat, az előítéletek, a gyűlölet szerteágazó falrendszerét. Emlékeztetett arra, hogy a legutóbbi elnökválasztáson megvalósult román-magyar egység a 25 évvel ezelőtti Temesvár szellemét idézi. Úgy vélte, az elnökké választott Klaus Iohannis újabb esélyt nyújt a romániai rendszerváltozás folytatására, ami az erdélyi magyarság életében is gyökeres változást indíthat. „Fogadjuk meg, hogy amit 1989 decemberében megszereztünk, sohasem hagyjuk veszendőbe menni” – idézte Románia megválasztott elnökét Tőkés László. Az évfordulós rendezvény vendége volt Sali Berisha, volt albán államfő és miniszterelnök, aki Dávid és Góliát harcához hasonlította a temesvári református parókia is a bukaresti elnöki palota harcát. „A kicsiny református parókia győzött, és ez akkor erőt adott az albánoknak is a rendszerváltozáshoz” – mondta Sali Berisha. „Azóta Románia az Európai Unió tagja lett és Albánia is keményen dolgozik azért, hogy ezt a státust elnyerje. Sokat köszönhetünk a temesváriaknak, akik arra ösztönözték az albánokat és engem is, hogy együtt harcoljunk a szabadságért” – zárta ünnepi beszédét Sali Berisha.
A jubileumi gálaműsoron az ünnepi beszédeket a Magyar Állami Népi Együttes ünnepi műsora, a Magyar Rapszódia követte. A tartásos emlékest felemelő pillanata volt, amikor Szabó Abigél hatodikos temesvári diák elénekelte a Boldogasszony anyánk című régi magyar himnuszt.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)