udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
156
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 151-156
Névmutató:
Benes, Edvard
2007. szeptember 24.
Az újjáalakult csehszlovák állam legelső megnyilvánulásai, így Edvard Benes elnök dekrétumai között szerepelt a nem szláv nyelvű etnikumok, azaz a németek és a magyarok kollektív bűnösségének elve, illetve a szláv nemzetállam megteremtésének szándéka. Az 1945. április 5-én kiadott kassai kormányprogram megvalósulását a következő időszakban kiadott elnöki rendeletek és a Szlovák Nemzeti Tanács által kibocsátott törvények biztosították. 1945. május 14. és október 27. között 143 dekrétum született, melyek közül 13 közvetlenül és kb. 20 közvetve érintette a két kollektívan bűnösnek tekintett etnikumot. Ezek közül Benes 1945. augusztus 2-án kiadott 33. elnöki dekrétuma járt a szlovákiai magyarság számára a legsúlyosabb következményekkel. A rendelet automatikusan megfosztotta őket állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más állami járulékok megvonását, az állami alkalmazásból való elbocsátást is maga után vonta. A magyar nemzetiségű magánalkalmazottak elbocsátását egy júniusban kiadott rendelet írta elő. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlatták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasztották a magyarok bankbetétjeit. Lehetővé tették, és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat telepítettek. A kassai kormányprogram meghirdetését követően az év végéig a népbíróságok mintegy 75 000 szlovákiai magyart – elsősorban értelmiségieket – ítéltek el háborús bűnösként, és utasítottak ki az országból. /A kollektív bűnök „kőbe vésése”. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./2007. szeptember 24.
A szovjet befolyás alá kerülő kelet-közép-európai nemzetek szabad kezet kapnak arra, hogy elűzzék német, illetve magyar kisebbségeiket. A pozsonyi parlament megdöbbentő döntése, amellyel megerősíti a Benes-dekrétumokat, a második világháború győzteseinek kollektív önvizsgálata révén lenne feloldható. A németeket és a magyarokat a világháborús gaztettekért testületileg kell büntetni, ez nem kevésbé rasszista elgondolás, mint a hitleri. A kommunista párt politikai ellenfeleit minden csatlós államban főként a fasizmus vádjával börtönözte be vagy tüntette el. Az antifasizmus fogalma a kommunisták társadalom fölött gyakorolt terrorjának puszta argumentumává vált. Erre éppen az teszi alkalmassá, hogy e vád tartalmára nem lehet, mert nem szabad rákérdezni. Akit – bármi okból – fasisztának bélyegeznek, az mérlegelés nélkül eltüntethető, s ha valaki a vád megalapozottságát kérdőjelezné meg, maga is automatikusan a fasizmussal való rokonszenv gyanújába kerül, s a kommunista terror áldozatává válhat. Magyarország kivételével a nyolcvanas évek végéig a zsidók mindegyik volt kommunista országból kénytelenek voltak kivándorolni. Az antiszemitizmus Magyarországon sem tűnt el. 1989 után a kommunistaellenesség fokozatosan elveszíti polgári jellegét és – az „antifasiszták” által erőltetett polarizációnak köszönhetően – mind inkább fasisztoid jelleget ölt. A többi kelet-közép-európai államban pedig maga az antifasizmus válik – paradox módon – a fajelmélet egyik legfontosabb megnyilvánulási formájává. Máig tartó érvénnyel, sajnos, állapította meg Bíró Béla. /Bíró Béla: Rasszista antifasizmus? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./2007. szeptember 25.
A szlovák parlament határozatban szentesítette a felvidéki magyarok és a németek II. világháború utáni meghurcoltatását törvényesítő Benes-dekrétumok érinthetetlenségét. Magyarország elfogadhatatlannak és érthetetlennek tartja, egyben visszautasítja a Benes-dekrétumok megerősítéséről szóló szlovák parlamenti határozatot. Az 1945-ben kiadott Benes-dekrétumok a csehszlovák kormány és Eduard Benes csehszlovák köztársasági elnök intézkedései a II. világháború utáni új egységes csehszlovák nemzetállamnak a német és a magyar nemzetiségtől való megtisztítását célozták. A németek elűzése 1945. május elején kezdődött, ugyanebben az évben mintegy 660 ezer német nemzetiségű ember menekült el vagy űzetett ki (370 ezren menekültek el a visszavonuló német csapatokkal), a szervezett kitelepítés 1946. január 25-én indult meg. A Benes-dekrétumok alapján összesen 2 millió 996 ezer német kényszerült elhagyni az országot (az 1950. évi népszámlálás már csak 165 117 német anyanyelvű személyt regisztrált Csehszlovákia területén). Az első magyarellenes intézkedések egyike az ún. pozsonyi akció volt. 1945. május 5-én a Pozsonyban élő magyarok lakásaira szlovák katonák törtek, s a csomagolásra fél órát engedélyezve a magyar lakosság mintegy 90 százalékát a Duna-hídon áthajtották Ligetfaluba, ahol mintegy 20 ezren embertelen körülmények közé, internálótáborba kerültek. Az akkori pozsonyi belügyi megbízott, Gustav Husák nem vette át a pozsonyi magyarok írásbeli tiltakozását, s küldöttségüket sem fogadta. Egy ligetfalui tömegsírban 90 magyar fiatal holttestét temették el 1945 nyarán. A pozsonyi akció mintegy nyitánya volt az országszerte meginduló letartóztatásoknak, a magyar államhatáron való áttoloncolásoknak, a magyarok csehországi deportálásának és az ún. magyar-csehszlovák lakosságcserének. 1945 májusában elbocsátották a magyar közalkalmazottakat, majd a 69/45. számú SZNT (Szlovák Nemzeti Tanács) rendelet a „megbízhatatlan” magyarokat a magánalkalmazásból is menesztette. A rendeletek értelmében megszüntették a nyugdíjak folyósítását, mindennemű szociális segélyezést, az egészségügyi gondozást stb. Az 1945. október 1-jei, 88. számú elnöki rendelet értelmében a közmunka-kötelezettség a nők számára 18–45 éves korig, férfiak számára 15–55 éves korig terjedt, ennek a dekrétumnak alapján deportáltak több tízezer magyart cseh-morva területre. A nagyhatalmak nem akadályozták meg a deportálást, a magyar kormány a csehszlovák kormánynak a lakosságcseréről szóló ajánlata elfogadására kényszerült (1946. február 27.). A magyarellenes politikát betetőző lakosságcsere 1947. április 12-én kezdődött, s 1949. június 5-én fejeződött be. Ez idő alatt 73 273 szlovák hagyta el Magyarországot, és Szlovákiából 89 660 magyart űztek el. Ezután következett az erőszakos elmagyartalanítás, a reszlovakizáció. (A lakosságcsere összesített adatai egyes forrásokban eltérnek egymástól.) A Benes-dekrétumoknak halálos áldozatai is voltak. Az intézkedések közvetlen és közvetett áldozatainak számát a cseh történészek is 30–40 ezerre becsülik, a szudétanémet szövetségek ezt a számot közel negyedmillióra teszik. A szlovák szemléletből máig nem tűntek el az egykori téveszmék, miszerint „Csehszlovákiából már az első világháború után minden magyart ki kellett volna takarítani. ” – vélte Skultéty Csaba, a Szabad Európa Rádió egykori munkatársa, aki a magyar áttelepítési kormánybiztosának titkáraként élte meg a történéseket. /Érinthetetlen Benes-dekrétumok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./2007. szeptember 25.
Budapesten a Külügyminisztériumba kérették Szlovákia magyarországi nagykövetét a Benes-dekrétumok megerősítése miatt – közölte Horváthné Fekszi Márta, a tárca államtitkára. „Juraj Migas nagykövetet a Benes-dekrétumok múlt heti pozsonyi parlamenti megerősítése miatt kérettem be és erőteljesen, határozottan leszögeztem számára a magyar álláspontot. Elmondtam, hogy ez a határozat ellentétes nemcsak a közöttünk lévő, elmúlt hónapokban lezajlott, a jövőbeli együttműködést lényegesen meggyorsító és minden területre kiterjedő, a két miniszterelnök közötti megegyezéssel, de ellentétben áll az egyetemes emberi jogokkal, értékekkel is” – mondta Horváthné Fekszi Márta. Az államtitkár emlékeztette a nagykövetet, az Európai Parlament (EP) már 1993-ban határozatot hozott a Benes-dekrétumok ügyében, és az egyebek mellett tartalmazta, hogy a határozat kerüljön ki a szlovák jogrendből. Az EP egy 2002-es tanácsadói véleménye szintén ellentétesnek minősítette a dekrétumokat az emberi jogokkal és a demokráciával – tette hozzá. A szlovák nagykövet azt hangsúlyozta, hogy Szlovákia belpolitikai ügynek tekinti a kérdést, és a döntést nem a szlovák kormány, hanem a parlament hozta. Eközben találkozót kért Hans-Gert Pötteringtől, az Európai Parlament (EP) elnökétől a szlovák küldöttség egyik képviselője, hogy „semlegesítse” a szlovák parlamentnek a Benes-dekrétumokat újraszentesítő határozata nyomán várható nyomást. /Bekérették a nagykövetet. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./2007. szeptember 26.
A Benes-dekrétumok szlovák parlamenti megerősítése miatt egy német európai képviselő, Markus Ferber, a CSU-csoport elnöke sürgette, hogy az Európai Parlament elnöke hivatalosan tiltakozzon a szlovák kormánynál. Az EP ülésén Martin Schulz, a szocialista frakció elnöke arra helyezte a hangsúlyt, hogy a Benes-dekrétumoknak ma már nincs hatásuk, és szerinte az EP-nek nem olajat kell öntenie a tűzre, hanem csillapítania kell a kedélyeket. Szent-Iványi István SZDSZ-es képviselő szerint szégyenteljes, hogy egy EU-tagállam 60 év elteltével megerősítette a dekrétumokat. A szocialista Tabajdi Csaba szerint a mostani vita is mutatja, hogy az újonnan jött népek példát vehetnének az unió régi tagjairól, ahol évszázados sérelmeket oldottak fel. Gál Kinga néppárti EP-képviselő szerint az EU ,,hitelességét veszélyezteti, ha eltűri az alapelveit és értékeit kikezdő politikai lépéseket”. /Vita a Benes-dekrétumokról az EP-ben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./2007. szeptember 27.
Felháborító, ha a kisebbség nem akar azonosulni kulturálisan a többségi nemzettel, még akkor sem, ha a többség felől szépen, erőszakmentesen: „csak” a szimbólumok erős fényezésével próbálnak hatni. A szlovák parlamentben gátlástalanul szentesítették a felvidéki magyarok és németek második világháború utáni meghurcoltatását törvényesítő hírhedt Benes-dekrétumok érinthetetlenségét. A Magyar Koalíció Pártjának húsz képviselőjét leszámítva – a szlovák honatyák egyöntetűen a dekrétumok mellett szavaztak. A szlovák törvényhozók tudják, hogy az Európai Uniónak nincs kisebbségpolitikája. A szlovák parlament azért mert szavazni egy ilyen dekrétum mellett, mert semmi sem tartja vissza, hogy fütyüljön a kollektív bűnösség elfogadhatatlanságának elvére. Éppen az Európai Unió ege alatt valósíthatók meg a nemzetállami törekvések. Kit érdekel az, hogy magyar részről békülékenységet jelző vélemények hangzottak el, amikor a szlovák politikai erők a leghatározottabban elzárkóztak attól, hogy bármely magyartól is bocsánatot kérjenek, ellenben igen határozottan adtak hangot annak, hogy a magyarok igenis bocsánatkéréssel tartoznak a szlovákoknak. Robert Fico kormányfő egyenesen „égbekiáltó pimaszságnak” nevezte azt az elvárást, hogy a szlovákok is kövessék meg a magyarokat. A magyar külügy álláspontját mutatja a tévé Napkelte szeptember 21-i műsorában Göncz Kinga külügyminiszter nyilatkozata. A riporter megkérdezte a külügyminisztert: „Mit kíván tenni a magyar diplomácia a jelenlegi helyzetben?” Göncz megadta a választ: „Mindenki egyértelművé tette saját álláspontját, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nyilatkozott, a parlamenti pártok megszólaltak, azt gondolom, ezen a szálon kell folytatni megbeszéléseinket szlovák kollégáinkkal. Beindult egy nagyon pozitív folyamat Szlovákiában (!) és Magyarországon, ahol a civil társadalom és maguk az emberek azt mondták, hogy nem a múltba szeretnének visszafordulni, inkább előre néznének. ”A riporter kérdez: „Tesz Magyarország valami lépéseket, hogy az ügy az Európai Unió és az Európai Parlament elé kerüljön?” Külügyminiszter: „Beszéltünk európai parlamenti képviselőinkkel, de közvetlenül ezt mi nem tudjuk és nem is akarjuk befolyásolni. ” Riporter kérdez: „Mit gondol a külügyminiszter, a szlovák parlament döntését fogja-e hivatalosan is tárgyalni az Unió?” Göncz Kinga: „Hogy hivatalosan fogja-e tárgyalni, azt nem tudom. ” Riporter: „Miért nem javasoljuk ezt?” Külügyminiszter: „Igazából meg kell várni, mi a szlovák reakció. ” Riporter: „A reakció azt volt, hogy hivatalosan is megerősítették a Benes-dekrétumokat. ” Göncz: „Remélhetőleg lesz egy olyan nyilatkozat, ami visszalépést jelent ehhez képest. ”Ehhez képest... /Lokodi Imre: Mihez képest? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./2007. szeptember 27.
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma növekvő súllyal jelenik meg a magyar politikai köztérben, ugyanakkor erősödnek a fanyalgó, szkeptikus hangok, melyek nem egy esetben a fejlődés, az ország, a nemzet versenyképességének kerékkötőjeként igyekeznek beállítani a kezdeményezést, írta Szűcs László, az Erdélyi Riport főszerkesztője. Konkurenciát fedeznek fel a kormányzati struktúrában tisztséget viselők, egyik érvük szerint a KMKF-alapító házelnök ezzel zátonyra futtatott államelnökké választásának fiaskóját kompenzálja. Szilitől a nemzetet és érdekeiket féltők holt szavak gyűjteményének tekintik a nemzetstratégia minimumának kidolgozását. A KMKF-et egyfajta Máért-pótlékként említik. Egy másik hamis, a közös nemzetstratégiát támadó érv szerint e párbeszédfolyamatot a határon túli politikai szervezetek érdekérvényesítő-képessége, kormányzati részvétele, önkormányzati jelenléte amúgy is fölöslegessé teszi. Hogy ez mennyire nem állja meg a helyét, arra az utóbbi időszak szlovákiai, illetve romániai történései (lásd Malina Hedvig-ügy, Benes-dekrétumok felmelegítése, Basescu taktikázása, erdélyi magyar politikusok, helyi vezetők elleni eljárások) bőségesen szolgálnak példákkal. /Szűcs László: Fórumra hangolva. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), aug. 27./2007. szeptember 28.
Az utódállamok java részében izzik a magyarság elleni gyűlölet. Ennek kézzelfogható bizonyítékai a szlovákiai, a szerbiai magyarverések, az ukrajnai szigor, arra azonban, hogy egy EU-tagország törvényhozása a nemzeti megsemmisítésre utasító, azt törvényerőre emelő Benes-dekrétumokat megerősítse, a legelvakultabb nacionalisták sem számítottak. E rendeletek elsősorban a szudéta-németeket sújtották, de a magyarokról sem feledkeztek meg. Az első magyarellenes intézkedés 1945. május 5-én, Pozsonyban történt, ahol a magyarok lakására éjjel szlovák katonák törtek, a tulajdonosoknak fél órát hagytak a csomagolásra, majd a helybeli lakosság 90%-át a Duna-hídon át Ligetfalura hajtották, ahol 20 ezer fős, embertelen körülmények között működő internáló táborba zárták őket. Az akkori belügyi megbízott, a kommunista Gustav Husák nem volt hajlandó átvenni a magyarok tiltakozó levelét. A magyar kormány kénytelen volt elfogadni a csehszlovák kormány által felajánlott lakosságcserét. 1947. április 12-e és 1949. június 5-e között 73 273 szlovák hagyta el Magyarországot, illetve 89 660 magyart toloncoltak ki Szlovákiából. Ezután Szlovákiában megkezdődött az elmagyartalanítás, a reszlovakizáció könyörtelen folyamata. Európa akkor is hallgatott, most is hallgat. A szlovákiai példa megtorlás nélkül hagyása precedens értékű, táptalajt teremthet az utódállamokban jelenleg is viruló uszításnak, a nemzetgyűlöletnek, a kisebbségek minden eszközzel történő beolvasztási törekvéseinek. Romániában több magyar többségű településre érkeznek sokgyermekes vadidegenek gyanúsan sok pénzzel házat vásárolni. /Balta János: Hátborzongató hallgatás. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 28./2007. október 3.
Szeptember 24-én az EBESZ varsói értekezletén csupán a Magyarok Világszövetsége elnökségének tagja, a délvidéki Rácz Szabó László beszélt a benesi dekrétumok csúfos megerősítéséről, ami ellen az MVSZ az egész magyar nép nevében tiltakozik. A budapesti kormány jelenlévő képviselője semmit sem szólt, annak ellenére, hogy az ülés egy órával a tervezettnél korábban zárult, hozzászólások hiányában. Szlovákia képviselője hosszasan részletezte a nemzeti kisebbségek helyzetének példás rendezését. Rácz Szabó László kijelentette, hogy a magyarság helyzete a Vajdaságban egyre rosszabb, a magyarokat ott másodrangú polgárként kezelik. Figyelmeztetett arra, hogy a szerb bíróság rasszista módon viszonyul a magyarokhoz. Példának hozta fel a temerini fiúk esetét, akiket bizonyítékok, tanúk, meghamisított laboratóriumi eredmények alapján 10–15 év börtönbüntetésre ítélt egy olyan bíró Újvidéken, akit azóta hatalmi pozíciójának kihasználása és viselkedése miatt büntetőjogi eljárás alá vontak. Rácz Szabó László beszélt arról is, hogy tovább rontja a magyarok helyzetét a szerbek erőszakos betelepítése a magyarlakta területekre. A telepesek munkát, házat, pénzt kapnak. /A magyar kormány hallgat a Benes-dekrétumokról. Az EBESZ-konferencián az MVSZ beszélt a magyarság megaláztatásairól. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 3./2007. október 4.
Rendkívül megalázó és súlyos aktusnak nevezte Sólyom László államfő Révkomáromban azt, hogy a szlovák parlament a közelmúltban megerősítette a szlovákiai magyarok második világháború utáni jogfosztását törvényesítő Benes-dekrétumokat. Október 2-án egy civil szervezet, a Palatinus Polgári Társulás meghívására a szlovákiai Révkomáromba látogatott a magyar államfő, a szlovákiai magyarok önálló felsőoktatási intézményében, a Selye János Egyetemen járt, ahol több mint félezer hallgatóval folytatott beszélgetése során – egy kérdésre válaszolva – szólt a Benes-dekrétumokat megerősítő szlovák határozatról. „Nem fogok mellette szó nélkül elmenni” – mondta Sólyom. A magyar fél „nyitott, biztos és szolidáris” kapcsolatokat szeretne látni a magyar–szlovák viszonyban, mert a politikai nyilatkozatoknál mindig sokkal fontosabb a tényleges jogi helyzet – közölte. /Sólyom László: megalázó a Benes-dekrétumok szentesítése. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 4./2007. október 10.
Az RMDSZ nem a Fidesszel akar versenyezni a Romániában sorra kerülő európai parlamenti választáson, hanem a román pártokkal – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke sajtóértekezletén. Szerinte aki ma az RMDSZ-szel szemben független magyar jelöltet támogat Romániában, a „legtöbb amit elérhet az, hogy Romániából nem lesz magyar képviselő Brüsszelben”. Súlyos hibának nevezte, hogy a Fidesz bejelentette: tevékenyen támogatni fogja a független jelöltként induló Tőkés László református püspök választási kampányát. Lehetetlennek mondta, hogy az RMDSZ és a független jelölt egyaránt átlépjen a küszöbön, azaz megszerezzék a szavazatok nyolc százalékát. „Ezért nagyon rossz döntés és hiba, hogy a Fidesz tevékenyen támogatja Tőkés László püspököt” – mondta Markó Béla. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a térségben erősödik a nacionalizmus és a magyarellenesség. Ennek példájaként említette, hogy a szlovák parlament megerősítette a Benes-dekrétumok érvényességét. Figyelmeztetett arra is, hogy Romániában sem a legjobb a magyar–román viszony. Markó közölte, hogy az RMDSZ listáján indított első három jelölttel együtt október 10-én Brüsszelben az Európai Néppárt (EPP) vezetőivel találkozik. Hangsúlyozta, elégtétellel hallotta az EPP szóvivőjét, aki Orbán Viktor Nagyváradon tett kijelentésével ellentétben azt erősítette meg, hogy az EPP a tagpártjait támogatja. /Markó: Az RMDSZ nem a Fidesszel akar versenyezni Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./2007. október 22.
Október 21-én, vasárnap Aradon, az arad-belvárosi református templomban Tőkés László püspökön kívül megjelent a 70. életévét nemrég ünnepelt szlovákiai dr. Erdélyi Géza püspök, a Református Egyházak Egyetemes Zsinatának elnöke. A Partiumban vasárnap több gyülekezetben is szlovákiai magyar lelkész hirdetett igét, akik október 19-én a Nagyváradon tartott zsinaton vettek részt, amely újra elnökévé választotta dr. Erdélyi Gézát. A királyhágómelléki és a szlovákiai református egyházkerület között több éve testvérkapcsolat áll fenn. Erdélyi Géza igehirdetésében elítélte a mellébeszélést, félrevezetést és hangsúlyozta: hiteles és tiszta emberekre van szükségünk. A teljesen megtelt imateremben Tőkés László püspök, az Európai Parlament független képviselőjelöltje a közte és az RMDSZ közötti ellentétek kapcsán kijelentette: az RMDSZ vezetői “konokul, arrogáns módon, cinikusan” bántak vele, és “mindenkit kilóra megvásárolnak”. “Megrökönyödve olvasom, hallom azokat, akik egységről papolnak”, folytatta, és személy szerint Markó Bélát, valamint október 6-i aradi beszéde kapcsán Dávid Ibolyát említette. Kikérte magának, hogy Tempfli József nagyváradi katolikus püspököt, valamint Sógor Csabát, “az én egyházkerületem alkalmazottját, az én papomat, az én előadó-tanácsosomat ellenem fordítsák”. Ellenjelöltjével kapcsolatban még hozzátette: Sógornak „kell elszámolnia lelkiismeretével”. /J. Gy. : Református püspökök Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 22./ A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2000-ben kötöttek egymással testvéregyházi szövetséget. Együttműködésük keretében, 2006. július 8–9-én, Dunaszerdahelyen rendezték meg az I. Felvidéki-Partiumi Találkozót. A megegyezés szerint évenként váltakozó helyszínen sorra kerülő, idei találkozó házigazdája a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt. A 2007. október 20–21-i II. Partiumi–Felvidéki Találkozó alkalmából rendezett tanácskozáson a két egyház, illetve egyházkerület népes küldöttségei vettek részt. Közös nyilatkozatot fogadtak el: 1. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Felvidéki Református Keresztyén Egyház megerősíti a testvéregyházi kapcsolatok továbbépítésére és a testvéri együttműködés elmélyítésére irányuló kölcsönös szándékát. Két országhatár által elválasztva, a közel kilencven éve tartó elszakítottság hátrányos következményeinek leküzdése és szétfejlődésük ellensúlyozása végett, együttes erővel munkálják a Magyar Református Egyház eredeti egységének a helyreállítását. Kisebbségi sorsközösségükben közös felelősség- és szolgálatvállalással végzik missziói munkájukat és teljesítik evangéliumi hivatásukat. 2. Testvéregyházaink Istennek adnak hálát azért, hogy országaik európai uniós tagságával az őket elválasztó határok átjárhatóvá váltak, és ennek köszönhetően híveik, illetve magyarságunk érdekeinek közös szolgálatára és képviseletére kedvező lehetőség nyílik. Megegyeznek az együttes érdekképviselet megszervezésében – mind egyházi-ökumenikus, mind polgári-politikai téren. 3. Megállapítják, hogy az idén szeptemberben, Nagyszebenben megrendezett III. Európai Ökumenikus Nagygyűlés előrelépést jelentett ugyan az egyesült Európa kialakulása irányába – mindazonáltal a megosztott és szekularizált Európa régi jegyeit is magán hordozta. Remélik és tenni kívánnak azért, hogy a múltból örökölt látszatökuménia helyét a krisztusi szereteten alapuló, hiteles ökumenikus kapcsolatok foglalják el, és az Unió országainak érdekközössége Európa régióinak és közösségeinek értékszövetségévé fejlődjön. 4. Mindezekkel összhangban a II. Partiumi–Felvidéki Találkozó résztvevői támogatásukról biztosítják Tőkés László püspök európai parlamenti képviselővé való megválasztatását, és Kárpát-medencei magyarságunk, valamint keresztyén egyházunk és értékeink képviseletére irányuló vállalását. Elszakított magyar közösségeinknek alapvető érdekük, hogy Erdély és Felvidék, Partium és Csallóköz, Bihar- és Gömörország visszatérjen Európába. 5. A néhai csehszlovákiai kitelepítések és deportálások 60. évfordulóján, másfelől a Benes-dekrétumoknak a szlovákiai parlament általi szégyenletes megerősítése alkalmával a Királyhágómelléki Református Egyházkerület testvéri együttérzéséről biztosítja a Felvidéki Református Egyházat. Testvéregyházaink együttesen emelnek szót a híveiket, illetve magyar közösségeinket érő, bármiféle jogfosztás és hátrányos megkülönböztetés ellen. Hitük szellemében és az Európai Unió jogrendjének megfelelően visszautasítják a magyarság háttérbe szorításának tovább tartó gyakorlatát (betelepítések, gazdasági diszkrimináció, elkobzott közösségi és egyházi tulajdonok visszatartása stb.), valamint az egyházainkat és a magyar nyelvű oktatást sújtó, nacionalista politikát. 6. Egyházaink hasonlóképpen szót emelnek nemcsak a jogfosztás ellen, hanem az ennek teljes felszámolását lehetővé tévő és a magyarságunk felemelkedését szolgáló közösségi önrendelkezés biztosítása érdekében. A régiók és közösségek Európájában az önigazgatás joga erdélyi és felvidéki magyar közösségeinket is megilleti. 7. A romániai és a szlovákiai magyarság vészes fogyatkozása, beolvadása és elvándorlása láttán, másfelől református egyházunk történelmi nemzetmegtartó szerepének tudatában – testvéregyházaink ezúton is elkötelezik magukat féltve szeretett népünk védelmére és szolgálatára. Az egyházi misszió terén, valamint az Áldás, Népesség Mozgalom keretében összefognak és szorosan együttműködnek magyarságunk megmaradása és közösségi megépülése érdekében. 8. Ebben a szolgálatukban természetes szövetségesüknek tartják a Magyar Református Világszövetségben és a Magyar Református Egyházak Egyetemes Zsinatában szerveződő testvéregyházaikat. A hatékony együttműködés érdekében magyar református egyházaink megromlott kapcsolatainak mihamarabbi rendezését szorgalmazzák, beleértve az ún. Generális Konvent előbbiekhez fűződő viszonyának a tisztázását. A II. Partiumi–Felvidéki Találkozó második napján, vasárnap délelőtt a vendég-lelkipásztorok Nagyvárad, illetve Királyhágómellék tíz gyülekezetében hirdették Isten Igéjét, és foglalták imádságaikba egyházaink közös szolgálatát és célkitűzéseit. Nagyvárad – Rimaszombat. Tőkés László püspök. Erdélyi Géza püspök. Kovács Zoltán főgondnok. Fekete Vince főgondnok/A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület közös nyilatkozata. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 31./2007. október 22.
Közös nyilatkozatban ítélték el a Magyar Gárda tevékenységét, és a Benes-dekrétumok szlovákiai megerősítését a határon túli magyar pártok ifjúsági szervezetei és a Fidesz ifjúsági tagozata október 20-án Komáromban, a Magyar Állandó Ifjúsági Értekezleten. A nyilatkozatokat aláírta a romániai Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért), a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ifjúsági fóruma, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja Via Nova ifjúsági csoportja, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ifjúsági szervezete, a Burgenlandi Magyar Népfőiskola, valamint a Fidesz ifjúsági tagozata és a Magyar Ifjúsági Közösség. A Gárda-ellenes nyilatkozat aláírói elutasítanak minden olyan szerveződést, amely a határon túli magyarság védelmének nevében, de a határon túli magyar közösségek érdekei ellenében, valójában egyszerű politikai haszonszerzés céljából szélsőséges és idegengyűlölő álláspontot képvisel. A Magyar Gárda október 21-én újabb hatszáz új tagot avatott Budapesten, a Hősök terén. /Elítélték a Magyar Gárda tevékenységét. = Krónika (Kolozsvár), okt. 22./2007. október 24.
Tom Lantos, az amerikai kongresszus külügyi bizottságának elnöke kemény hangvételű levélben fordult Robert Fico szlovák miniszterelnökhöz, hogy magyarázatot kapjon azokra a magyarellenes intézkedésekre, tettekre, amelyek a felvidéki magyarságot sújtják a 2006-os parlamenti választások után hatalomra kerülő nacionalista szlovák kormánykoalíció beleegyezésével. A New York-i székhelyű Hungarian Human Rights Foundation (HHRF) két olyan dokumentáció-csomagot bocsátott Tom Lantos rendelkezésére, amely a Benes-dekrétumok parlamenti megerősítésére és Malina Hedvig meghurcolására hívta fel a figyelmet. /Lantos levele Ficóhoz. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./2007. október 26.
A pozitív diszkrimináció megvonásával riogatja a szlovákiai magyar iskolákat Ján Mikolaj oktatási miniszter, aki a nem szlovák nyelven tanuló diákok után kijáró 8 százaléknyi többletpénz megvonásán és az úgynevezett alternatív oktatás bevezetésén mesterkedik, egyszersmind a Magyarországon kiadott tankönyvek használatát is betiltaná. A miniszter szerint a magyar iskolák azért kapnak pluszpénzt, mert szlovák nyelven is oktatnak (szlovák nyelvet és irodalmat). Mikolaj szerint a magasabb fejpénz csak akkor lenne indokolt, ha a magyar iskolákban más tantárgyakat is szlovákul oktatnának. A Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párthoz (SNS) tartozó miniszter valójában ugyanazt szeretné elérni, mint elődje, az ugyancsak SNS-es Eva Slavkovská. Ő annak idején küzdött az alternatív oktatásért, ráadásul betiltotta a kétnyelvű bizonyítványokat, kiváltva ezzel a magyar szülők, pedagógusok és diákok tiltakozási hullámát. Mikolaj elődje, az előző kormány Magyar Koalíció Pártja (MKP) által delegált oktatási miniszter, Szigeti László szerint Mikolaj csúsztat. A többletpénz ugyanis nem a szlovák nyelv és irodalom oktatásáért jár, hanem azért, mert a szlovák iskolákkal szemben a magyar iskolákban a magyar nyelvet és irodalmat plusz óraszámban oktatják. Ez azt jelenti, hogy a magyar iskolák heti óraszáma kettővel magasabb, mint a szlovákoké. Mikolaj miniszter törvénytervezete szerint a jövőben, „összhangban a szlovák tantervvel”, a magyarul tanulók csakis Szlovákiában jóváhagyott, magyarra fordított tankönyvekből tanulhatnának. Mikolaj korábban már az egyetlen magyar nyelvű felsőoktatási intézmény, a révkomáromi Selye János Egyetem „lefokozását” is előrevetítette, az egyetem működését anyagi természetű korlátozásokkal is nehezíteni próbálja. Megfigyelők szerint a Slota vezette koalíciós erő, amely kieszközölte a magyarok 1945 utáni meghurcolásához, jogfosztásához és vagyonelkobzásához a kollektív bűnösség elve szerint jogalapot teremtő Benes-dekrétumok parlamenti megerősítését, nem mond le agresszív asszimilációs törekvéseiről. Ezekhez a kormányfő, Robert Fico személyében és a kormány másik koalíciós pártjában, a Vladimír Meciar vezette Néppárt–HZDS-ben „eszményi partnerekre” talált. /Szlovák megszorítások a magyar diákok ellen? = Krónika (Kolozsvár), okt. 26./2007. október 30.
Megváltoztatta a révkomáromi székhelyű Magyar Kultúra és a Duna Mente Múzeum nevét a Nyitra megyei önkormányzat: a nagy hagyományokkal bíró intézmény elnevezéséből törölte a ,,magyar kultúra” szavakat. Az igazgatót, Fehér Csaba történészt is leváltják. A történész igazgatónak a hatóságok nem bevallottan azt róják fel, hogy Never again (Soha többé) című, Brüsszelben is látható ― vándorkiállítása hiteles dokumentumokban mutatta be a Benes-dekrétumok és a kollektív bűnösség elve alapján jogfosztott szlovákiai magyarok kitelepítésének történetét. /Szlovák bosszú. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./2007. november 7.
Történetében először az Európai Unión belüli hagyományos nemzeti kisebbségek helyzetéről folytatott vitát az Európai Parlament november 5-én Brüsszelben: az állampolgári, igazságügyi és jogi bizottság ülésén elsősorban a szlovákiai magyar kisebbség, illetve a Szlovákiában nemrégiben megerősített Benes-dekrétumok miatt kialakult helyzet volt a téma. Az előterjesztők nevében előadó Gál Kinga (Fidesz–MPSZ), valamint Kósáné Kovács Magda (MSZP), a szlovákiai magyar Bauer Edit és Duka-Zólyomi Árpád, továbbá a bizottságot elnöklő Jean-Marie Cavada egyaránt méltatták a kialakult közös álláspontot arról, hogy a kisebbségi kérdésben folytatódik a vita az EP-ben. A vitán főként a szlovákiai magyar kisebbség helyzetének romlását ecsetelő magyar képviselők mellett a pozsonyi kormánypolitikát védelmező szlovák EP-tagok szólaltak fel, míg néhány más nemzetiségű képviselő a romániai romák olaszországi kiutasítását is szóba hozta. A Benes-dekrétumokkal kapcsolatos fejleményekről eddig csupán napirend előtti felszólalások formájában esett szó az Európai Parlamentben. Gál Kinga hangsúlyozta: az Európai Unióhoz való csatlakozás után is nyomon kell követni a nemzeti kisebbségek helyzetét, különösen az új tagállamokban, hiszen egyes területeken az utóbbi években egyértelmű visszafejlődés tapasztalható. /Brüsszeli vita a Benes-dekrétumokról. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./2007. november 14.
A felvidéki születésű történész, Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatója a vele készült beszélgetésben kifejtette, a Benes-dekrétumok ügyében a jelenlegi szlovákiai ellenzéki és kormánypártok között konszenzus van a tekintetben, hogy ezt a történeti kérdést semmilyen formában sem szabad újra megnyitni, még a szlovákiai magyarok állampolgári egyenjogúságát kétségbevonó esetekben sem. Az elmúlt időszakban példátlanul elmérgesedett a magyar–szlovák államközi viszony, Robert Fico szlovák kormányfő az országból való kitiltással fenyegette meg Sólyom László államelnököt. A pozsonyi parlament szeptember 20-án határozatban megerősítette a II. világháború után született Benes-dekrétumokat. A kelet-közép-európai régióban a rendszerváltás óta többféle kísérlet történt a kétoldalú államközi kapcsolatok rendezésére. Az alapszerződések rendszerének volt konszolidáló hatása. Ennek pozitív hozadékát jelentik a kisebb-nagyobb hatékonysággal működő vegyes bizottságok. Magyarország a közös kormányülések kezdeményezésével, a közös fejlesztési, válságkezelési elképzelésekkel (utóbbiak közé tartozik pl. a Roma Évtized Programja) próbálja a politikailag és gazdaságilag gyorsan integrálódó tér kölcsönös előnyeit láthatóvá tenni. A látványos gazdasági eredményeket felmutató Szlovákia számára a biztos csehországi háttértámogatás lehetővé teszi, hogy a magyarországi kapcsolatokban érzékenyen reagáljon minden negatív jelenségre. A negatív trendben 1989 után csak átmeneti javulásokat lehetett regisztrálni. Az elmúlt fél- egy évben pedig többször is a diplomáciai mélypont felé közelített a két ország viszonya. Ebben a kontextusban a rendezetlen történeti viták, történeti gyökerű kisebbségi sérelmek, lezáratlan államközi problémák (Bős-Nagymaros kérdésére), bármikor elővehetőek, és a lokális etnikai konfliktusokkal párosítva azonnal rendszerbe állíthatóak. A két ország katolikus egyházának 2006. júniusi kölcsönös bocsánatkérése, Sólyom László és Ivan Gasparovic köztársasági elnökök elakadni látszó kezdeményezése, Göncz Kinga és Ján Kubis folyamatos kapcsolattartása jelentheti a továbblépés lehetőségét. Malina Hedvig ügye egyedülállónak tekinthető. Maga a szlovák miniszterelnök szeptember végén kormánya bukását előkészítő akcióként értékelte Malina Hedvig esetét. A saját ügyét mindvégig imponáló bátorsággal kezelő Malina Hedvig valószínűleg akkor jár a legjobban, ha sikerülne teljes egészében depolitizálni, és újrakezdett eljárás keretében végére járni az őt ért fizikai bántalmazásnak. Arra a kérdésre, mi a magyarázata annak, hogy Szlovákia parlamentje törvényerőre emelte a Benes-dekrétumokat, amely alapján Csehszlovákiában a magyarokat és a németeket megfosztották állampolgárságuktól, kitelepítették és kényszermunkára hurcolták őket a kollektív bűnösség elve alapján, Szarka László hangsúlyozta, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács láthatóan szeretné néhány szimbolikus döntéssel, törvénnyel korrigálni a két Dzurinda-kormány nyolc éve alatt kialakult toleránsabb nemzetiségpolitikai kontextust. Ennek politikai céljai között az MKP marginalizálása is szerepel. A jelenlegi kormány miniszterelnök-helyettese, a Szlovák Tudományos Akadémia egykori alelnöke, Dusan Caplovic az 1990-es évek végén már könyvet jelentetett meg arról, miként kellene „gátat emelni” az MKP szlovákiai politikai szerepvállalásának. A Selye János Egyetem, vagy a felvidéki magyar közoktatás elleni politikai támadások mögött elsősorban a kormányhoz tartozó nacionalista erő, a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt áll. Egy, Magyarországra, valamint a dél-szlovákiai, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági magyar közösségre kiterjedő reprezentatív szociológiai felmérés gyorsjelentése készül el a napokban, amelyet november 15-én mutatnak be. Ebből az látszik, hogy a dél-szlovákiai magyarok egyre nagyobb része tanul meg élni az Európai Unió által kínált munkaerő-piaci, tanulási, kapcsolattartási lehetőségekkel, ugyanakkor egyre tisztábban látja, hogy az Európai Unió önmagában semmit sem old meg. Szarka László Caplovic miniszterelnök-helyettes kérésére elvállalta cseh, lengyel és ukrán kollégákkal együtt a szakértői felkérést a szlovák kormány nemzetiségi tanácsában. A tanács lehetőséget teremt arra, hogy a szakértők különböző kezdeményezéseket tegyenek, amelyek a kisebbségek helyzetének különböző területeiről, a hiányzó jogi szabályozás lehetőségeiről adhatnak konkrét képet. A februárra tervezett első, tényleges munkaülésre szakmai javaslatot fog kidolgozni, amelyek elsősorban a kisebbségi törvény hiányából adódó tisztázatlanságokra, a kisebbségek politikai országos, megyei és lokális képviseletére, valamint a kisebbségi oktatásügy, kultúra helyzetére irányul. /Rostás Szabolcs: Eltüntetni a történelmi csontvázat. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./2007. december 19.
Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete december 6-án tüntetést szervezett Nagyszalontán a tiszteletbeli szlovák konzulátus épülete előtt. A tüntetésen Nagy József Barna nagyváradi EMI-elnök köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, december 5-én szerettek volna tüntetni, de azon a napon nem volt fogadóóra a konzulátuson. 2004. december 5-én a csak nevében magyar kormány kampányának következtében sikertelen lett a magyar állampolgárság visszaadásáról szóló népszavazás. Számunkra azóta ez a nap nem a széthúzás, ellenkezőleg, az összetartozás napja, hangsúlyozta. Csomortányi István, nagyváradi EMI-alelnök ismertette a Benes-dekrétumok történetét, a „reszlovakizálást”, valamint a jelenlegi magyarellenes jelenségeket. Barta Béla elnökségi tag a törvényekből olvasott fel néhányat, majd Nagy József Barna olvasta fel azt a felhívást, amelyet eljuttatnak a szlovák kormánynak, európai képviselőknek, sajtónak stb. Nagy hangsúlyozta, hogy a Benes-dekrétumok ez évi megerősítésében súlyos felelőssége van a magyarországi kormánynak is, melynek a lehető legerélyesebben fel kellene lépnie a határon túlra szakadt magyarok védelmében. A megmozdulás végén szerették volna átadni felhívásukat a konzulnak, de a hivatalos fogadóóra ellenére sem nyitották ki az ajtót, nem vették át a felhívásukat. A barátságtalan gesztus után a polgármesteri hivatalba mentek át, hogy nekik is átadják felhívásukat, illetve felkérjék őket arra, hogy továbbítsák azt a konzulnak. Az RMDSZ-es alpolgármester fogadta a küldöttséget, de ellenséges volt velük. Többek között azt rótta fel az EMI-seknek, miért nem írták meg román és szlovák nyelven is felhívásukat. Erre elmagyarázták a tisztségviselőnek, hogy Európában a magyar is egyenrangú nyelv az említettekkel, és ő, mint a város magyar alpolgármestere minősíthetetlenül kezeli az egész ügyet. A tiltakozáson a helybeliek mellett a Magyar Polgári Egyesület nagyváradi küldöttsége is részt vett. /(emi): Tiltakozás a Benes-dekrétumok ellen Nagyszalontán. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 19./2007. december 28.
Belviszályokat hozott a 2007-es év a határon túli magyar szervezetek között. Erdélyben az EP-be való bekerülést is veszélybe sodorta a széthúzás, Felvidéken személyi fordulat történt, Kárpátalján folytatódik az ellenségeskedés. Egyedül a Vajdaságban kezdődött párbeszéd, ott is olyan fenyegető külső tényezők nyomására, mint a Koszovó elszakadásával járó menekülthullám. Vajdaságban a magyar politikai szervezetnek a közös magyar elnökjelölt személyében való megegyezése előrevetíti: jó eséllyel indul be a vajdasági magyarok politikai egységesülése. A délvidéki együttes fellépés nemcsak a szűkebb közösségnek tud és akar üzenni, hanem – amint azt Ágoston András VMDP-elnök külön is hangsúlyozta – bevallottan a többi egymással vetélkedő Kárpát-medencei testvérközösségnek is. Erdélyben a megosztottság eddig nem látott mértéket öltött. Az áprilisi, Basescu államfő elleni bizalmatlansági népszavazáson az RMDSZ az elnök ellen kampányolt, a referendumon résztvevő magyarok többsége ennek ellenére megszavazta a bizalmat a politikusnak. Miután mind Tőkés László, mind az RMDSZ két jelöltje is bejutott az Európai Parlamentbe, többen felvetették: itt lenne az ideje a párbeszéd újrakezdésének. Markó fél éve nem miniszterelnök-helyettes, Nagy Zsolt lemondásra kényszerített miniszter pedig kénytelen volt hátat fordítani a politikának. Felvidéken pengeváltás volt a Magyar Koalíció Pártja (MKP) kongresszusán megerősödött Duray Miklós és a leváltott pártelnök, Bugár Béla között. A Révkomáromban március 31-én megtartott MKP-kongresszuson Csáky Pál minimális szavazatkülönbséggel legyőzte Bugárt. A Benes-dekrétumok napirendre kerülése, a megoldatlan Malina Hedvig-ügy és a minden korábbinál hűvösebb magyar-szlovák viszony hiteltelenítik az MKP elmúlt nyolc évének eredményeit. Kárpátalján a vetélkedő két magyar szervezet, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) közötti viszony barátságtalan maradt 2007-ben is. (FigyeloNet. hu) /Domokos B. András: Budapesti szemmel. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./