Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 836 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 811-836

Névmutató: Kovács András

1996. május 25.

A Szabédi napok rendezvény tudományos ülésszakkal folytatódott. Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke Irodalmi korforduló a húszas években címmel tartott előadást. Kötő József , az RMDSZ művelődési és vallásügyi alelnöke, neves színházesztéta a Korunkban napvilágot látott színházi cikkekről, tanulmányokról értekezett, majd Józsa T. István szólt a Korunk problematikájáról. A Korunk szerkesztőségében gyűjteményes kiállítás nyílt az eddigi kiállító művészek képeiből. Kántor Lajos méltatta az 1973 óta létező galéria jelentőségét. /N. J.: Szabédi-napok 1996. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./ Szabédon /teljes nevén Mezőszabédon/ istentisztelettel emlékeztek meg az íróról. Kovács András Ferenc költő Szabédi-szimfónia - Gyászvers Szabédi László emlékére című versét olvasta fel. A 200 éves templom falára bronz Szabédi-emlékplakettet helyeztek el, melyet megkoszorúztak a megjelentek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./

1996. augusztus 24.

A megyei magyar napi lapokat csak a saját megyében lehet kapni, a másik megyében már nem. Ezen feltétlenül változtatni kell, szorgalmazta B. Kovács András. /B. Kovács András: Megyei szemellenző. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24-25./

1996. augusztus 24.

1996. szeptember 2.

Szept. 2-án betöltötte 80. évét Jakó Zsigmond /sz. Biharfélegyháza/ történész. Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem történeti-nyelvtudományi karán szerzett képesítést. Doktori disszertációját /Bihar megye a török pusztítás előtt, Bp., 1940/ a Magyar Tudományos Akadémia Körössy-díjjal tüntette ki. Budapesten, az egyetemen, majd a Magyar Országos Levéltárban dolgozott, 1941-ben Kolozsvárra költözött, megszervezte az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárát, 1942-től egyidejűleg tanársegéd az egyetemen, 1945-től 1981-es nyugdíjazásáig a Bolyai Egyetem professzora. 1989 után újraszervezte az Erdélyi Múzeum-Egyesületet, melynek elnöke lett /1990-1994/, majd tiszteletbeli tagja, 1988-tól az MTA tiszteletbeli tagja, 1996-tól pedig a Román Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. 1990 óta a Magyar Történészek Világszövetségének társelnöke, 1996. márc. 15-én tudományos munkásságáért Széchenyi-díjat kapott. Jakó Zsigmond számos értékes könyv szerzője, ezek között van az erdélyi művelődéstörténet és írásbeliség múltjára, levéltártörténetére vonatkozó kutatásait összefoglaló Írás, könyv, értelmiség /Kriterion, 1976/, melynek román változata Philobiblon transilvan /1977/ címmel jelent meg. Jakó Zsigmond kutatási területe Erdély középkori történelme, leginkább művelt szakterülete a történeti segédtudományok, mindenekelőtt az írásbeliség, az oklevéltan és a paleográfia. Paleográfiai kutatásait Radu Manolescuval együtt adta ki, a hozzácsatolt albummal /Scrierea latina in evul mediu, 1971/ címmel, ezzel megteremtette az alapot a latin paleográfia oktatásához. /Magyar kiadása: A latin írás története, Budapest, 1987/. Jakó Zsigmond bemutatta a kolozsvári könyvtárak középkori latin kódexeit, elkészítette az erdélyi magyar könyvtártörténet vázlatát, foglalkozott iskolatörténettel is, munkatársként részt vett a romániai középkori oklevélanyag közzétételében. Magára vállalta az erdélyi középkor írásos dokumentumainak vizsgálatát, mintegy 35 ezer oklevelet tanulmányozott át és értékelt. Nemzetiségtörténeti munkája: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, I-II., 1990. /Miklós László: Jakó Zsigmond 80 éves. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 3., Tibori Szabó Zoltán: Hiteles történetírásunk nesztora, Jakó Zsigmond akadémikus, 80 éves. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./ Az Erdélyi Múzeum-Egyesület erre az alkalomra emlékkönyvet készített, amelyet szept. 2-án Benkő Samu, az EME elnöke ünnepi beszéd keretében adott át a 80 éves Jakó Zsigmondnak. Az ünnepelt meleg szavakkal köszönte meg a megtiszteltetést és felidézte életútját, pályájának alakulását. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./ Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára /Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1996/. Szerkesztette: Kovács András, Sipos Gábor és Tonk Sándor. A hatszáz oldalas kötet tartalmazza Jakó Zsigmond irodalmi munkásságának könyvészetét, továbbá erdélyi és magyarországi történészek tanulmányait, továbbá négy román történész román nyelvű munkáját.

1996. szeptember 20.

1989 után a szervezeti keretek eltérően alakultak Kovászna és Hargita megyében. Kovászna megyében a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum közvetlenül minisztériumi alárendeltségű maradt kézdivásárhelyi és csernátoni részlegeivel egyetemben. 1985-ben az addig önálló városi múzeumokat /Csíkszereda, Székelyudvarhely, Székelykeresztúr, Gyergyószentmiklós/ összevonták egy nagy Hargita megyei múzeumba. 1990-ben közösen úgy döntöttek, hogy megindítjuk a szétválás folyamatát. 1994-ben a megyei tanács határozatával megszüntették a komplexumot és a múzeumokat átvették a városok. Azóta hivatalosan is önálló a Csíki Székely Múzeum /Csíkszereda/. /B. Kovács András. Újdonság a régiségtárban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 20./

1996. november 23.

A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében nov. 23-án megtartotta éves közgyűlését az EMKE. A tanácskozás napirendjén a magyar kultúrcentrumok létrehozásának stratégiája szerepelt. Dávid Gyula EMKE-elnök megnyitó beszéde után Kötő József helyzetfeltáró előterjesztése a közművelődési állapotokat jellemezte, megállapítva, hogy a kulturális intézmények állami támogatása 0,7 százalékos, szégyenletesen alacsony, hiszen a Cotroceni palota felügyeletére a költségvetés 0,8 százalékát fordították. Nincs kulturális autonómia, így csak reménykedni lehet abban, hogy a magyar kulturális intézmények megkapják a számarányos részesedést az állami támogatásból. Kovászna és Hargita megyén kívül a magyar kulturális intézmények diszkriminatív módon nem kapnak semmiféle támogatást, még Maros megyében sem, ahol a lakosság fele magyar. - Pozitív tény, hogy az EMKE és társegyesületei tevékenységének köszönhetően megindult az intézményesedés, több mint négyszáz alapítvány és egyesület létesült. Az EMKE az 1997-es évet magyar kultúrcentrumok alapítási éveként jelölte meg. Ezután a megyei tagszervezetek képviselői tartottak beszámolót. A háromszékiek kiemelték, hogy jövő év májusában adják át a felújított és átépített Mikes-kastélyt Zágonban, egyúttal leleplezik a Mikes Kelemen portré-szobrot. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./ Megünnepelték a 75 éves Romániai Magyar Dalosszövetséget. A dalosszövetség múltjáról dr. Benkő András és Kostyák Imre, az újjáalakult szövetségről pedig László Attila szólt. Fellépett a Kovács András vezette marosvásárhelyi Nagy István Kórus. Kiosztották az EMKE-díjakat: Kovács András és Kelemen Antal Nagy István-díjat, Németh Ildikó Kacsó Sándor díjat, Kovács Ferenc Janovics Jenő díjat, Molnár István Szolnay Sándor díjat, Hunyadi László Kovács György díjat, Tompa Miklós /post mortem/ Kemény János díjat, Hary Béla Erkel díjat, Fülöp Géza Monoki István díjat, a Csiporka Játszó-ház nevében Ráduly József Vámszer Géza díjat, Forrai Tibor és Szabó Szende Szentgyörgyi István díjat, Bács Lajos Rónai Antal díjat, Nisztor Ilona Seprődi János díjat és Geréd Vilmos Zsizsmann Rezső díjat kapott. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

1996. december 11.

Az RMDSZ Maros megyei szervezete alapító tagjainak és a szervezet sorsáért aggódó marosvásárhelyi polgárok egy csoportja nyílt levéllel fordult a megye magyar közösségéhez a meghirdetett tisztújítás előtt, amelyben az aláírók hangsúlyozzák, hogy az első években megyei szervezetük meghatározó szerepet vállalt az országos szövetségben és kiállt a megye magyar lakossága érdekérvényesítéséért. Ezzel szemben a jelenlegi megyei vezetés nem áll a helyzet magaslatán. A közösségnek jogában áll megtudni, hogyan történt mindez, milyen előzmények kényszerítették Sütő Andrást arra, hogy lemondjon tiszteletbeli elnöki funkciójáról. Az aláírók között orvosprofesszorok vannak, továbbá Csíky Boldizsár zeneszerző, Gálfalvi György író, a Látó szerkesztője, Kovács András Ferenc költő, Lohinszky Lóránd színész, stb. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./

1997. január 8.

B. Kovács András a Brassó megyei román lapokat olvasva felfigyelt arra, hogy a lapokban közölt bűncselekmények tettesei sorra Székely, Tóth, Kelemen nevet viselnek, a címekben a kisebbségiek szerepelnek, amennyiben viszont a tettes nem kisebbségi, akkor a neve nem kerül a vastagon szedett címbe. Mindez azt sugallja, hogy elsősorban a kisebbségi hajlamos a bűnözésre. Nem egy kegyetlen nemzeti előítéletről van szó, teszi fel a kérdést B. Kovács András, egy egész népcsoportnak a nyilvánosság előtt történő megbélyegzéséről? /B. Kovács András: Ki a bűnöző? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

1997. január 25.

Dénes László helyesbíti B. Kovács András adatát: a brassói sajtószemináriumon nem hangzott el semmiféle konkrét, hivatalos adat a Romániában megjelenő magyar lapok példányszámáról. Hitelt érdemlő adatok még a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének /MÚRE/ sincs az egyes lapok példányszámairól, az egyes lapok adatai erősen túlzóak, amellett a példányszám hullámzik. Például lapja, írja Dénes László, a nagyváradi Bihari Napló péntekenként 27 ezer, szerdánként 18 ezer példányban jelenik meg, de az adatok naponta változnak. Dénes alacsonynak mondja a 120 ezres példányszámot /az összes vidéki magyar lapra vonatkozóan/, ez a szám feltehetően a Hargita, Kovászna, Maros, Bihar, Szatmár, Kolozs és Arad megyei napilapokra vonatkozhat, a heti, kétheti lapokat, a folyóiratokat, illetve az egyéb periodikákat, közlönyöket nem számolták ide. Az Európai Idő például legutóbbi számában jelezte: 32 250 példányban jelenik meg, igaz, kéthetente. /Dénes László: Százhúszezer? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./ Előzmény: jan. 14.

1997. február 20.

Febr. 22-én Kolozsváron tartotta tudományos ülésszakát a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság. A megváltozott helyzetben új műemlékvédelmi stratégiára van szükség, állapította meg az ülésen Csetri Elek akadémikus. Megelégedéssel nyugtázták, hogy az Országos Műemlékvédelmi Bizottság élére a neves történészt, Andrei Pippidit nevezték ki. A társaság eddig is eredményes munkát végzett a műemlékállag számbavétele, megőrzése és népszerűsítése terén. Nem hagyható figyelmen kívül a történelmet meghamisító emléktáblák sokasága sem, amelyekkel Funar polgármester teleaggatta Kolozsvárt. Építkezése és városrendezés a milleneum évében címmel tartott előadást Gaal György, megjegyezve, hogy az 1996-os millecentenárium emlékét még egy árva kopjafa sem őrzi Kolozsváron. Dr. Kovács András egyetemi tanár a műemlékek szakszerűtlen átalakításáról szólt, példaképpen a gyulafehérvári székesegyház belső terének sikertelen átrendezését hozta fel. Az érsekség nagy összegeket költ olyan munkálatokra, amelyek a liturgikus céloknak megfelelnek ugyan, de tönkretesznek egy rendkívül értékes műemléket. Kérésére a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság /KLMT/ az érsekséghez címzett levélben foglalta össze javaslatait. Keresztes Géza a műemlékvédelem városrendészeti kérdéseiről értekezett. Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője a lapjában megjelent műemlékvédelmi írásokra hívta fel a figyelmet. Balogh Ferenc, a KLMT elnöke A műemlékpolitika aktuális kérdései címmel tartott előadást. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

1997. március 4.

Háromszék egyik falujában négy testvért, cigányokat bevittek a rendőrségre és kegyetlenül összevertek, először a tizenkét évest. Több órán át verték a fiúkat, hogy adják elő a lopott pénzt. A kórházban látleletet vettek a testvérekről, megállapították a verés nyomait. Később előkerült a tettes, egy másik ember. A négy testvér tehát ártatlan volt. A rendőrök ellen megindult a kivizsgálás. /B. Kovács András: A cigánylegény álma. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

1997. április 5.

Ápr. 4-5-én Parajdon megemlékeztek Áprily Lajos születésének 110. évfordulójáról. A költő Parajdon járt elemi iskolába. Az évforduló nov. 14-én van, magyarázta Csíki Zoltán magyartanár, az Áprily-napok lelkes szervezője, de a tavaszi vakáció alkalmasabb az ünneplésre. Az 1991-ben bejegyezett helyi Áprily Lajos Közművelődési Egyesület szervezte az ünneplést. Csíki Zoltán tartott előadást Áprily költészetéről, Kovács András Ferenc Kötő a költőről című esszéjét olvasta fel, majd bemutatták Kovács András Ferenc Halálpatak című kötetét. Szavaló és Ki mit tud? verseny is volt. Ápr. 5-én író-olvasó találkozót tartottak a Parajdról elszármazott, Sepsiszentgyörgyön élő Bene László, Ráduly János /Kibéd/ és Kovács András Ferenc részvételével. A rendezvény támogatói között volt a Határon Túli Magyarok Hivatala is. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 10./

1997. május 13.

A rétyi fúvószenekarnak nagy hagyománya van, 1935-ben alapította Kovács András akkori lelkész, aki 1938-ig, haláláig vezette a zenekart. A zenekar fennmaradt, a jelenlegi karnagy Kelemen Antal 1980-ban kezdett gyermekeket is toborozni, azóta fúvósoktatás folyik Rétyen. Kelemen Antal vezeti az 55 tagú, felnőttekből álló Kovács András Fúvós Egyesületet és a gyermekek 30 tagú zenekarát, melyet a Pro Muzica Alapítvány támogat. Réty a székelyföldi fúvósmozgalom vezetője, központja. Nyáron zenei táborba hívják a fiatalokat, ide művészeket, tanárokat hívnak meg előadóknak. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 13./

1997. június 4.

A megyei lapok plusz egyetlen országos napilap modellt a diktatúra teremtette meg. Azóta a nyolcadik év telik, de nem sikerült ebből a keretből kitörni. A Hargita Népére például előfizetni sem lehet a szomszédos megyében, nemhogy a lapárusnál meg lehetne venni. Egy-egy megyei lap csak a saját megyéjében terjeszthető. Remélhető, hogy egyszer egy lap csak kitör ebből a bezártságból, és megteremti a többszólamúságot, írta B. Kovács András. /B. Kovács András: Összerdélyi újság. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

1997. június 7.

Erdélyi magyar írókkal és könyvkiadókkal találkozhattak az érdeklődők Pécsen, a Művészetek Házában, ahol kiállítás nyílt a romániai kiadóknál ez évben megjelent másfélszáz magyar nyelvű kötetéből. A találkozón Kányádi Sándor, Kozma Mária, B. Kovács András, Kemény Péter és Cinzia Franchi írók az erdélyi irodalomról. Káli István, Tőzsér József, Bencze Tibor és Dávid Gyula kiadóvezetők pedig a határon túli alkotók munkáinak megjelentetéséről beszélgettek a házigazdával, Tüskés Tibor íróval. Pécs /Kolozsvár testvérvárosa/ az ünnepi könyvhét alkalmával hívta meg az erdélyi írókat. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

1997. június 20.

Kelemen Hunor államtitkár reagált Kincses Elemér nyilatkozatára, amely "Eltávolíttatásom politikai döntés volt" címmel jelent meg a lap jún. 16-i számában. Kelemen Hunor cáfolta Kincses Elemér megállapítását és megmagyarázta: azért váltotta le, mert felületesen kezelte a magyar tagozat vezetését, egyes színészek magánjellegű tevékenységbe kezdtek. Hozzátette, hogy nem volt szó Kincses Elemér művészeti kvalitásairól. Nem politikai okokból váltották le. Ideiglenesen Kovács András Ferencet nevezte ki a helyére, aki óraadó tanár a színművészeti főiskolán, akitől azt várja, hogy a régi közönséget visszacsalogatja a színházba. /Zsehránszky István: Beszélgetés Kelemen Hunor államtitkárral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./

1997. június 24.

1992-től újból a római katolikus egyház tulajdona a Kolozsváron levő kolozsmonostori Kálvária templom. /Az 1924-ben 25 évre a görög katolikusoknak bérbe adott épületet 1948 óta az ortodox egyház használta./ Meg kellett kezdeni a templom felújítását, melyet az Utilitas iroda koordinált, Eke Éva építész irányításával. Az 1792-ben készült orgonát megvásárolták a szászdályai evangélikus templomtól. A templom újraszentelése bérmálással egybekötötten jún. 21-én volt, még az orgona restaurálása van hátra. Ebből az alkalomból megjelent a Transylvania Trust Alapítvány és az Erdélyi Műemlék Restaurátorok Egyesületének gondozásában A kolozsmonostori római katolikus Kálvária templom címmel az Erdélyi műemlék sorozat 27. füzete, amely dr. Kovács András munkája. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 24./

1997. augusztus 22.

Székelyudvarhelyen a Haáz Rezső Múzeum volt a házigazdája a II. összehasonlító magyar kisebbségtörténeti szimpóziumnak, melynek rendezői közé tartozott az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és a Magyar Történészek Nemzetközi Társulata. Az első találkozót 1996-ban tartották, és akkor úgy döntöttek, hogy a következő öt évben minden alkalommal másik magyar kisebbség ad otthont a tanácskozásnak. Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet- Nyelv és Történelemtudományi Szakosztályának elnöke nyitotta meg a szimpóziumot. Zepeczaner Jenő, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója a város történetéről, Popély Gyula, a pozsonyi magyar gimnázium igazgatója a csehszlovák nemzetállam megteremtéséről beszélt, elmondta, hogy 1918 őszétől 1920 decemberéig több mint 106 ezer magyart űztek el. Bárdi Nándor /Budapest/ Javaslatok, tervek, dokumentumok az erdélyi kérdés rendezésére 1918 és 1940 között című előadásában a korabeli határrevíziós törekvésekről közölt adatokat. Szarka László /Budapest/ a magyar kisebbségek ügyének az 1946. évi párizsi békekonferencián való tárgyalásáról értekezett. Molnár Imre /Budapest/ Csehszlovákia egyházpolitikájáról szóló dolgozatát ismertette. Több előadó szerepelt még az első napon, köztük Mirnics Károly a Vajdaságból, Vincze Gábor Szegedről, Bíró A. Zoltán Csíkszeredáról. Másnap a kisebbségi múlt a helytörténetírásban gyűjtőcímmel folytatódott a tanácskozás. Többek között B. Kovács András: A Gömör-kutatás múltja és jelene, Mák Ferenc /Budapest/: A vajdasági honismeret kialakulása című előadása hangzott el. Végül a magyar kisebbségek történeti forrásai témakört tárgyalták. Hermann Gusztáv a székely nemzeti láda mítoszával foglalkozott, Sass Péter /Budapest/ az Erdélyi Katolikus Státus, a kolozsvári egyházi levéltárak helyzetét mutatta be, Vadkerty Katalin a "hontalanság éveire" vonatkozó szlovákiai forrásokról, Oláh Sándor az ötvenes évek székelyföldi átalakulásának helyi forrásairól, Páll Antal Sándor a három székelyföldi levéltárról beszélt. Vékás János ismertette munkáját /vajdasági magyar kisebbségi kronológia/, végül Dippold Péter munkahelyét mutatta be: Teleki László Alapítvány könyvtára, Közép-Európa adatbank. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 26., Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 23./

1997. szeptember 3.

Az egységes vagy két/séges magyar irodalom alcímet viselte a júl. 28-a és aug. 3-a között Parajdon, a József Attila Tudományegyetem /Szeged/ magyar tanszéke által szervezett irodalmi tanulmányi tábor Határon címmel. A tábor részét képezi a Babes-Bolyai Tudományegyetem és a szegedi egyetem magyar tanszékei közötti együttműködésnek, amely a kortárs magyar irodalom elméleti igényű és történeti megalapozottságú kutatására irányul. Vajon leépült vagy felépült az összmagyar irodalom, tették fel a konferencián a kérdést. Szükségesnek látszik egy új kanonizációs stratégiának a közös kidolgozása, amely lehetővé teszi a szóértést. Első szinten az archaikusabb erdélyi magyar irodalom és a töredezettebb, gondolatibb "pannon"-magyar irodalom egy szintre hozása szükséges. - Új felismerések születtek a hazai és magyarországi Sütő-recepció kanonizációs módszereiben, írta a táborozásról szóló beszámolójában az egyik előadó, Kisgyörgy Réka. A meghívott előadók között volt Bréda Ferenc, Cs. Gyimesi Éva, Farkas Zsolt, Kisgyörgy Réka, Odorics Ferenc. A meghívott írók között főleg magyarországi modern, posztmodern írók voltak /Kemény István, Térey János, Kukorelly Endre például/, az erdélyiek között idősebbek és fiatalabbak is /Fekete Vince, Gergely Edit, Kányádi Sándor, Kelemen Hunor, Kovács András Ferenc, Király László, Láng Zsolt, László Noémi, Molnár Vilmos, Orbán János Dénes, Salat Levente, Szilágyi István, Szőcs Géza, Sántha Attila és Visky András/. A vitákban részt vettek a kolozsvári Collegium Transylvanicum diákjai is. - A trianoni szétszabdalás óta 2 milliós erdélyi magyarságról beszélünk. Mi lenne, ha nem e szüntelen generatív munka lenne az, amely az alkotás elengedhetetlen feltételének tartaná a magyar vagy nem magyar alkotói készenlétet? - tették fel a kérdést a táborban. Dr. Odorics Ferenc szegedi docens arról tájékoztatott, hogy a JATE-n az érdeklődés középpontjában a strukuralizmus-viták állnak. A posztmagyar játékos szó, mondta, olyan gondolkodásmódot kíván jelölni, amely túl van a modernen, de ezzel együtt ilyen szövegekkel való foglalatosságnak kíván jelzője lenni. Először Árkoson rendeztek irodalomtudományi tábort, Parajdot, a második tábort a folytonosság jellemzi. /Kisgyörgy Réka: Az egységes vagy két/séges magyar irodalom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./

1997. november folyamán

A Kolozsvár főterén álló Szent Mihály templom plébániáján két hónapja megalakult a Filoteos Stúdió. Xantus Gábor vetette fel az ötletet a templom plébánosának, dr.Czirják Árpád érseki helynöknek, hogy az egyháznak élni kellene a média által felkínált lehetőségekkel. A Szent Mihály templom bemutatásával indítanak, dr. Czirják Árpád írja a szövegkönyvet. Szaktanácsadója Kovács András művészettörténész. A következő munkájuk Csíksomlyó kegytemplomának bemutatása lesz, ennek szövegkönyvét Fodor Sándor már megírta. A stúdió vállalja a riportszerű televíziós műsorok elkészítését is. /Szent Mihály Üzenete (Kolozsvár), november, II. év. 7. sz. - A Szent Mihály plébánia lapja/

lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 811-836