udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
192
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 181-192
Névmutató:
Kovács Csaba Tibor
2005. szeptember 27.
A vártnál nagyobb érdeklődés övezte az Erdélyi Napló székelyföldi közönségtalálkozóit. Az Erdélyi Napló négyfős csapatához (Makkay József, Fábián Tibor, Bagoly Zsolt és Szentes Szidónia) ötödikként Ágoston Balázs, a Magyar Demokrata munkatársa csatlakozott. Dinnyés József énekes fellépései meghitté tették a találkozást. A daltulajdonos magyar költők megzenésített verseivel hívta kárpát-medencei utazásra a jelenlévőket. A rendezvényeken szó esett arról, hogy az Erdélyi Napló már évek óta nem részesül semmiféle anyagi támogatásban, s pályázataikat az illetékes fórumok mindig leseperik az asztalról. A hetilap legújabb szolgáltatása révén nemzeti elkötelezettségű kiadók könyveit, hangkazettáit kínálja olvasóinak. Az Erdélyi Napló találkozóin sikerült egy asztal mellé ültetni az RMDSZ, az MPSZ és az SZNT képviselőit. A körút szeptember 22-én Sepsiszentgyörgyön kezdődött. Csíkszeredában Toró Tibor parlamenti képviselő, Sógor Csaba szenátor valamint Márton Róbert, az MPSZ csíki területi elnöke és Kovács Csaba, az internetes Erdély ma főszerkesztője is jelen volt. Toró Tibor a kisebbségi törvényről szólva kifejtette, hogy a tervezetnek számos hibája van, de a pozitívumokat lehetőségként kell felfogni. Sógor Csaba azokat a lépéseket vázolta, amelyeket az autonómia eléréséért lehet tenni. Fontosnak mondta, hogy a románok megismerjék Erdély történelmét. Márton Róbert úgy vélekedett, amíg az RMDSZ-képviselők nem az erdélyi magyarság ügyét képviselik, hanem parlamenti tisztségeket akarnak megnyerni, addig nincs esély az autonómiára. Marosvásárhelyen megjelentek Szentgyörgyi László és Tófalvi Zoltán, a hetilap egykori munkatársai, továbbá Fazekas Károly Csaba és Szász István Tas, akiknek írásai szerepelnek Erdélyi Naplóban. /Szentes Szidónia: Az Erdélyi Napló székelyföldi körútja. Ellenszélben a magyar ügyért. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 27./2005. november 1.
Az Erdélyi Magyar Ifjak célja a Trianon-film bemutatókörútjának megszervezésével az volt, hogy bevigyék a magyar és román közbeszédbe a diktátum kérdését. Az erdélyi Trianon-járás kronológiája 2005. január 7. – Kolozsváron kezdődik a Trianon-film erdélyi körútja. A Protestáns Teológia Dísztermébe nem férnek be az érdeklődők. Mintegy ötszáz ember nézheti meg a filmet, legalább annyian kint rekednek. A szervezők megígérik, a körút végén visszatérnek a kincses városba, és megismétlik a vetítést. Január 8. – Sepsiszentgyörgyön is szűknek bizonyul a megyei könyvtár Gábor Áron terme. Január 9. – Kézdivásárhelyen mintegy ezren vesznek részt a Vigadóban rendezett filmvetítésen. Január 10. – Hasonló a létszám a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában. A hatalmas érdeklődésre való tekintettel már délelőtt, bár nem szerepelt az előzetes programban, Gyergyószentmiklós zsúfolásig telt Uránia filmklubjában is bemutatta filmjét Koltay és Raffay. Mona Musca kulturális miniszter törvénytelennek nyilvánítja a filmvetítéseket, utasítására az Országos Mozivállalat feljelentést tesz a Belügyminisztériumnál. Január 11. – Székelyudvarhelyen a Siculus Ifjúsági Házban vetítik le a filmet több száz embernek. Az EMI nyilatkozatban tiltakozik a feljelentés ellen, jelezve, a díjmentes, kulturális intézményekben történő filmvetítésekre nem vonatkozik a mozitörvény. Az aláírók mondvacsinált indokokat és cenzúrát emlegetnek, felkérik a kormányon lévő RMDSZ-t, foglaljon állást az ügyben, és járjon közben az illetékes szerveknél a vizsgálat mielőbbi megszüntetése érdekében. Választ nem kapnak. Január 12. – Marosvásárhelyen elmarad a vetítés. A szervezők nem kívánják tovább élezni a helyzetet, ezért elhalasztják a bemutatót a helyzet tisztázásáig, így csak a film alkotóival találkozik az ezeregynéhány ember. Az eredeti helyszín, a Diakóniai Központ egyik terme kicsinek bizonyul, a tömeg átvonul a Vártemplomba, ahol „hirtelen és váratlan” áramszünet miatt gyertyafénynél beszélgetnek. Közben mintegy száz kommandós és több rohamkocsi veszi körül a templomot, az előadókat állandó megfigyelés alatt tartják. Szintén január 12-én, miután előzőleg levélben arra figyelmeztette az Udvarhelyi Fiatal Fórumot, amennyiben levetíti a Trianont, büntetésre számíthat, a prefektus felsőbb utasításra ötvenmilliós büntetést ró ki Jakab Attila UFF-elnökre a 418/2003-as kormányhatározat 2-es paragrafusának h.) cikkelyére hivatkozva. Kovács Csabát is megbüntetik Csíkszeredában. Ugyancsak felső utasításnak engedelmeskedve megszólal Mihai Hardau, Kolozs megye főispánja is. Közleményben emel szót a filmvetítés ellen, azt állítva, hogy a film „Nagy-Magyarország visszaállításáért száll síkra”. Fenyegetést is megfogalmaz: a vetítés megismétlése esetén büntetést eszközöl ki. Ezenkívül magánbeszélgetésre hívja Juhász Tamást, a Protestáns Teológiai Intézet rektorát, hogy nyomást gyakoroljon rá, s ezáltal elérje a következő vetítés felfüggesztését, valamint az EMI-től való elhatárolódást. Nem sikerül neki. Az Egyesült Magyar Ifjúság nyílt levélben szólítja fel Somogyi Ferenc külügyminisztert a megfelelő diplomáciai lépések megtételére. Markó Béla RMDSZ-elnök a román ultrák szája íze szerint beszél: a szervezők nem vették figyelembe a filmvetítésekre vonatkozó törvényeket, Frunda György szenátor szerint az előírásokat azok használják fel, akik nem értenek egyet a film tartalmával. Január 13. – A szervezők bejelentik, hogy a film vetítése nélkül tartanak fórumot Kolozsváron. A beszélgetésre ott maradó mintegy százötven résztvevő azt kéri az RMDSZ-től, az ügy melletti kiállása jeléül március 15-én vetítsék le a filmet a Sportcsarnokban. Az EMI másnap nyílt levélben közvetíti a kérést a pártnak. Válasz nem érkezik. A fórumot sajtótájékoztató előzi meg, ezen Koltay Gábor filmrendező, Raffay Ernő történész és Bagoly Zsolt EMI-alelnök a román sajtó valótlan állításait cáfolja, a vitás jogi és ideológiai kérdéseket próbálja tisztázni. Január 14. – Koltay Gábor és Raffay Ernő nyílt levélben fordul Románia miniszterelnökéhez, melyben kérik, a szervezőket mentsék fel a vádak alól, s tegyék lehetővé, hogy a filmet bárki megnézhesse félelem és retorziók nélkül. Választ nem kapnak. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács elnöke szerint nem legális a kirótt büntetés. Január 15. – A Székely Nemzeti Tanács sajtóközleményében kifejti: a kulturális szaktárca és a rendőrség politikai indíttatású intézkedései sértik a magyar identitás szabad megélését. Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség háromszéki elnöke szintén kéri „az erdélyi fiatalok ellen irányuló megfélemlítő és megtorló akciók” leállítását. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és tagszervezetei (Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége, Országos Magyar Diákszövetség, Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület, Romániai Magyar Cserkészszövetség, Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodák Szövetsége) határozottan elítélik a Művelődési és a Belügyminisztérium intézkedéseit. Január 16. – Kézdivásárhelyen Salamon Ferenctől, a vetítésnek helyet adó intézmény igazgatójától, valamint Damó Csabától, az Uránia Filmklub vezetőjétől telefonon érdeklődnek a vetítésről a Román Hírszerző Szolgálat megyei hivatalától. Január 17. – A sepsiszentgyörgyi rendőrség kihallgatásra hívja be Nemes Előd háromszéki EMI-elnököt. Január 18. – A kolozsvári rendőrség kihallgatja Juhász Tamás rektort, Soós Sándor elnököt és Bagoly Zsolt alelnököt. A Kolozs megyei főispán feljelentésére bűnügyi eljárás indul Soós és Bagoly ellen fasiszta, rasszista, xenofób jelképek népszerűsítése címén. Mona Musca levelet ír Soós Sándor EMI-elnöknek, melyben igazát bizonygatja. Ismerteti a tényállást, ámde levelében Velünk élő Trianon című filmről beszél, amely a tizennégy részes dokumentumfilm címe. Január 19-én a miniszter asszony közleményben tagadja, hogy a Minisztérium ismerné a film tartalmát, és tagadja a cenzúrázás vádját. Január 20. – Eva Maria Barki bécsi nemzetközi jogász politikai és jogi szempontból egyaránt felháborítónak mondja mind a filmvetítés megakadályozását, mind pedig a magyar parlament tiltakozásának hiányát. Január 24. – Németh Zsolt fideszes képviselő a parlamentben arra kér választ Somogyi Ferenc külügyminisztertől, milyen lépéseket szándékozik tenni a magyar diplomácia a román hatóságok eljárása nyomán. Nem kap konkrétumokat tartalmazó választ. Január 25. – Az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülése kijelenti, a hatalom megsértette a szólás és a gyülekezés szabadságát, és reményét fejezi ki, hogy az RMDSZ kormánytényezőként fel fog lépni a meghurcolt személyek érdekében. Gál Kinga EP-képviselő felhívja az Európai Parlament és a Bizottság figyelmét az eseményekre, melyeket elfogadhatatlannak és az EU alapelveivel összeegyeztethetetlennek nevez. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület, az Erdélyi Református Egyházkerület, az Erdélyi Unitárius Egyház, valamint az Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökei, valamint a Protestáns Teológiai Intézet rektora és dékánja nyilatkozatban tiltakozik az ellen, hogy az állami hatóságok a szervezőket kifaggassák és a törvénysértés gyanújába hozzák, s ezáltal beleszóljanak egyházaik életébe. Január 27. – Schöpflin György fideszes képviselő az Európai Parlamentben követeli a hatósági zaklatások leállítását. Február 7. – Sajtótájékoztatón adja hírül a Hargita Megyei Rendőrfelügyelőség vezetője, hogy a csíkcsicsói művelődési házban vasárnap este engedély nélkül levetített Trianon-film miatt Lukács Péterre, a Magyar Polgári Szövetség helyi elnökére 100 millió lejes pénzbírságot rótt ki. Február 9. – Az Antena 1 kereskedelmi televízió – román lapok szerint titkosszolgálati utasításra – bemutatja a filmet. Az alkotást bombariadó előzte meg, és parázs vita követte az alkotók és román történészek, újságírók között, közben magyargyűlölő üzenetek tucatjai érkeztek be a stúdióba drótpostán és telefonon. Február 10. – Koltay és Raffay sajtóértekezletet tart Bukarestben. A megjelent újságírók hevesen támadják őket, Európa-ellenes revizionista propagandának nevezve a Trianon-filmet. Február 14. – Somogyi Ferenc külügyminiszter válaszol az Egyesült Magyar Ifjúságnak. Megígéri, figyelemmel követi az eseményeket, már csak a „minél kiegyensúlyozottabb magyar–román viszony ápolása iránti felelősség” miatt is. Március 5. – Az EMI országos gyűlése közleményben ismerteti a valós tényállást, és bebizonyítja, hogy a film tartalma miatti politikai kampányról van szó, melyet az emberi jogok durva megsértésének tartanak. Március 7. – Alapfokon tárgyalják Jakab Attila fellebbezését. Védelmét Marosi György ügyvéd díjmentesen vállalta el. Március 12. – Jakab Attilát értesíti ügyvédje, hogy megnyerte a pert, a székelyudvarhelyi bíróság érvénytelenítette büntetését. Március 21. – Megjelenik Koltay Gábor új, filmjével azonos című kötete Botrány Erdélyben! alcímmel. Április 4. – Újabb tárgyalás zajlik le Udvarhelyen, tanúkat is kihallgatnak. Április 12. – Jakab pert nyer első fokon. A rendőrség bejelenti, élni fog a fellebbezés jogával. Április 20. – kihallgatják az EMI országos elnökét és alelnökét az ügyészségen. A vád: fasiszta, rasszista, xenofób jelképek terjesztése, melyért a 31/2002-es kormányrendelet szerint hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetés róható ki. Április 25. – Elejtik a vádat a kolozsvári ügyészségen. Május 6. – Írásban értesítik az EMI elnökét és alelnökét, hogy a filmvetítés ügyében ellenük indított vizsgálatot lezárták. Június 6. – A csíkszeredai bíróság alapfokon elutasítja Kovács Csaba fellebbezését. A bíró nem indokolja meg döntését. Június 21. – A Csíkszeredai Bíróság helyet ad a csíkcsicsói Péter Lukács fellebbezésének. Július 28. – Lemond Mona Musca. Távozása után folytatódik szervezetünk februárban indított bejegyzése, melyre a Kulturális Minisztériumnak is áldását kell adnia. Szeptember 22. – Az Erdélyi Magyar Ifjak bejegyzett, önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezetté válik. A bejegyzés február óta húzódott különböző formai és eljárásbeli hibák ürügyén. Október 6. – Csíkszeredában Kovács Csaba megnyeri a pert. Sem az ítéletet, sem az indoklást nem közlik hivatalosan a felekkel. Október 26. – Jogerős ítéletet hoz a Hargita Megyei Törvényszék a székelyudvarhelyi Jakab Attila ügyében: nem kell kifizetnie a pénzbírságot. /B. Zs.: Az erdélyi Trianon-járás kronológiája. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 1./2005. november 15.
A hét évvel ezelőtti, első premierre emlékeztek Székelyudvarhelyen a színházbarátok. 1998-ban indult a város színháza, a Tomcsa Sándor Színház. Szabó K. István rendező, a társulat művészeti vezetője elmondta, intézményt teremtettek. 2005-től saját költségvetésük van, de még csak a nullponton vannak, összegezett a művészeti vezető. A helyi RMDSZ sokáig nem tudta megbocsátani a színháznak, hogy az Szász Jenő kezdeményezésére született, később a polgármester nem értett egyet a színház önállósodási törekvéseivel. Közel negyven bemutató és mintegy ötszáz előadás, hét fesztiváldíj a munkájuk eredménye. /Kovács Csaba: Udvarhelyi sabbath. A Tomcsa Sándor Színház hét éve. = Krónika (Kolozsvár), nov. 15./2006. január 11.
Két bűnügyi feljelentést is tettek 2005-ben Dobricza István, a székelyudvarhelyi bíróság elnöke ellen, mert az általa vezetett tárgyalásokon magyarul beszélt a felekkel és a tanúkkal. Mindkét esetben a perben állók mindegyike magyar volt, a bíró nyelvhasználatát kifogásoló, ellene bűnvádi feljelentéssel élők a pervesztes felek. Románia alkotmánya szerint az állam hivatalos nyelve a román, de törvények biztosítják a szabad anyanyelvhasználatot. „A peres ügyek első fokon kerülnek nálunk tárgyalásra, ami azt jelenti, hogy az ügyeink nagyobb hányada helyi, tehát magyar anyanyelvű a felek és a tanúk majdnem száz százaléka” – ismertette az udvarhelyi bíróság sajátos helyzetét az elnök. Az ügyiratok természetesen románul készülnek. A hiteles tolmács alkalmazása elvileg könnyítené a helyzetüket, de ennek költségeit a vesztes félnek kell felróni az ügy lezártával. Most fordult elő először, hogy a bírót a magyar nyelv használatáért jelentsék fel a szintén magyar felek. A marosvásárhelyi ügyészség bűntény hiányában nem kezdeményezett eljárást, és az ügyeket lezárta 2005. november 15-én. „Szakmailag a kérdés rendeződött, emberileg viszont nehéz megérteni, hogy milyen utakra tévednek egyesek vélt igazukért” – zárta le a maga részéről az ügyet Dobricza István. /Kovács Csaba: Beszélhet-e anyanyelvén egy magyar bíró? Bűnvádi feljelentés a magyar nyelvhasználatért. = Krónika (Kolozsvár), jan. 11./2006. február 17.
Csakis ügyvéd jelenlétében hajlandók részt venni a rendőrségi meghallgatáson azok a székelyudvarhelyi, polgári frakcióhoz tartozó tanácsosok, akiket okirat-hamisítással és hivatali visszaéléssel vádolnak az RMDSZ-es tanácsos-társaik. Három tanácsos február 15-re kapott idézést, de egyikük sem jelent meg a rendőrségen. Az RMDSZ-frakció bűnvádi feljelentése alapján a városi ügyészség vizsgálatot rendelt el, közérdek ellen elkövetett hivatali visszaélés és okirathamisítás ügyében a polgári frakció kilenc tanácsosa és Szász Jenő polgármester ellen. A feljelentés előzménye, hogy a decemberi rendes tanácsülésen a polgáriak az RMDSZ-es városatyák hiányában döntöttek a pedagógusok bérének kifizetéséről, erre pedig nem volt joguk, hiszen hiányzott a döntéshozatalhoz szükséges tanácsos létszám. Balázs Piroska, az egyik beidézett arra panaszkodik, hogy az RMDSZ-esek folyamatosan levegőnek nézik a polgáriakat, egyetlen javaslatukat sem hajlandók figyelembe venni. A kivizsgálás során a polgármesteri hivatal négy alkalmazottját meghallgatta már a rendőrség, tőlük a tanácsülésről és a határozathozatal módjáról érdeklődtek. /Kovács Csaba: Emberbaráti szempontokkal magyarázzák tettüket a székelyudvarhelyi polgári frakció tagjai. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./2006. február 20.
A máréfalvi házasemberek hagyományos bálján a hét végén Kodály Zoltán daljátékát, a Háry Jánost mutatták be a falu amatőr színjátszói, a huszonöt évvel ezelőtti Háry-előadásra emlékezve. A községben több mint százéves múltja van az amatőr színjátszásnak: 1999-ben rendezvénysorozattal emlékeztek meg a centenáriumról. Az előadással tisztelegni kívántak azok előtt a pedagógusok előtt, akik a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a kodályi szellemet, az eredeti népdalt „visszahonosították” a faluba. Az 1978-ban bemutatott Székely fonót a kolozsvári Magyar Operában is előadták a máréfalviak 1980-ban, akkor tévéfelvétel is készült róla. A Háry Jánost negyedszázada, 1981 januárjában mutatták be először Máréfalván, és fél évig járták a vidék falvait a sikeres előadással. A darabot most háromheti próba után állította színpadra Bogosné Olasz Rozália, aki gyerekként még a Székely fonóban szerepelt. /Kovács Csaba Régi-új Háry János Máréfalván. = Krónika (Kolozsvár), febr. 20./2006. július 17.
A hét végén tartották Székelyudvarhelyen a Székely Támadt Várban a Míves Emberek Sokadalmát. A kiállítók közül akad olyan is, aki alig árult valamit, de egyikük sem sajnálja az elvesztegetett időt, mert nagyon jó a hangulat. Lőrincz Zsuzsa, a szervező Artera Alapítvány igazgatója szerint a vásár gyér látogatottsága azzal magyarázható, hogy egy időben három rendezvény is zajlik Székelyudvarhelyen a sokadalmon kívül a Régizene-fesztivál és a szejkefürdői rockmaraton. /Kovács Csaba: Sokadalom balszerencsés árusokkal, balmenetes cukorka nélkül. = Krónika (Kolozsvár), júl. 17./2006. augusztus 3.
Falfestményeket találtak a homoródkarácsonyfalvi unitárius templom restaurálásakor. „Hic fuit Basilius Makay et Ajtay” – áll a homoródkarácsonyfalvi unitárius templomban tavasszal feltárt Szent László-freskóba kaparva. Az A. D. 1599 jól látszik. A falfestményeket, áprilisban bontotta ki Lángi József budapesti restaurátor, állapotkonzerválásukra augusztus–szeptemberben kerül sor. A templom restaurálása a kazettás mennyezettel folytatódik. A kazetták 1752-ben készültek. Lángi Józsefnek és Mihály Ferencnek két közös könyve jelent már meg erdélyi falképekről és faberendezésekről, a harmadik kötet kiadás előtt áll. Évek óta együtt dolgoznak, felleltározva a még fellelhető freskókat, mennyezeteket, szószékeket, faszobrokat egész Erdélyben. A karácsonyfalvi templom teljes festett templombelsőt rejt a vakolat alatt. A templom északi falán napvilágra került a Szent László kerlési csatáját, a kun elrabolta lány megmentését ábrázoló freskó. Feltehetően 14. századi a festmény, leginkább a gelenceihez hasonló. Jó állapotú, jó minőségű, a restaurálás során nem lesz esztétikai kiegészítés, csak állapotkonzerválás. A munkálatokat a budapesti bejegyzésű Homoródkarácsonyfalváért Alapítvány finanszírozza. /Kovács Csaba: Freskó Szent László kerlési csatájáról = Krónika (Kolozsvár), aug. 3./2006. augusztus 7.
A lövétei falutalálkozó több, mint népünnepély: a találkozót ötévente rendezzük meg, és a lövéteieknek szánjuk – fejtette ki Lázár Zoltán lövétei polgármester. A Kis-Homoród völgyében zajló rendezvény szentmisével kezdődött, majd a település központjában emléktáblát avattak az 1848-49-es szabadságharc lövétei hősei és Gál Sándor ezredes emlékére. A művelődési házban megtekinthető kiállításon a budapesti Szent István Műszaki Egyetem hallgatóinak az épített örökség megőrzését célzó felmérését, valamint az Orbán Balázs szemével Székelyföldön című fotótábor lövétei munkáit mutatták be. Jelképesnek tekinthető, hogy a község műkedvelői a központban található, a nyolcvanas évek végén épített, ám soha át nem adott hidat választották műsoruk helyszínéül. A hídon át ugyanis a régi rendszer hatóságai olyan utat terveztek, amelynek megépítéséhez a falu egy részét le kellett volna bontani. A tervből azonban csak a híd valósult meg, amely jelenleg szabadtéri színpadként szolgál. /Kovács Csaba: Lövétei falutalálkozó: több, mint népünnepély. = Krónika (Kolozsvár), aug. 7./2006. augusztus 10.
A katolikus hittudományi főiskola beolvadása ellen indítottak akciót a hívek. Aláírásgyűjtésbe fogott a Bolyai Kezdeményező Bizottság, hogy a gyulafehérvári katolikus papnevelde ne tagozódjék be a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetembe. A nyílt levelet az Erdély.ma internetes hírportál tette közzé, augusztus 9-én estig közel kétszázan csatlakoztak a felhíváshoz. Az érsekség és a papnevelde tárgyalásokat folytat a kolozsvári egyetemmel arról, hogy a teológia – az egyházi felügyelet tiszteletben tartása mellett – az állami tanintézet részévé váljék. „Mi, romániai magyar katolikusok megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy a papjainkat képző Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet elsősorban anyagi okok miatt beolvadni készül a Babes-Bolyai Tudományegyetembe” – áll a közzétett dokumentumban. Az aláírók idézik Márton Áronnak, Erdély nagy püspökének a levelét, amelyet 1948-ban írt a Magyar Népi Szövetségnek, miután szóba került a felekezeti oktatásnak az állami rendszerbe történő beolvasztása. Levelében Márton Áron az önálló egyházi iskolarendszer mellett tette le a garast. A nyílt levél szerint az erdélyi római katolikus hívek soha nem fognak belenyugodni abba, hogy „a bástyaként megmaradt egyházi intézmény, a papnevelde, amely közösségünk anyagi áldozatvállalása árán a kommunizmus nyomásának is ellenállt, most önként feladja függetlenségét, mikor a megoldás más útjait kereshetné”. Az aláírók úgy látják, a lépés súlyossága csak a Bolyai Egyetem elvesztéséhez hasonlítható, és szöges ellentétben áll Márton Áron örökségével. „Különösen súlyosnak tartjuk, hogy az intézményt a magyar közösség akaratának semmibevételéről elhíresült Babes-Bolyai Tudományegyetembe akarják beolvasztani” – áll a nyílt levélben, majd az aláírók arra kérik az egyház vezetését, bírálja fölül döntését. A Krónikának Potyó Ferenc, a főegyházmegye általános érseki helynöke elmondta: az egyházi vezetés mindenkor készséggel meghallgatja és megfontolja a hívek kérését, de a nyomásgyakorlás semmilyen eszközét nem tartják helyénvalónak. Potyó furcsának találta a protestáns egyházak részéről érkezett tiltakozásokat. „Engedtessék meg nekünk, hogy a saját intézményeink működtetésének módjáról mi magunk döntsünk” – hangsúlyozta, hozzátéve, egyelőre csak tárgyalások folynak az egyetemmel. Elmondta, a tárgyalások megkezdését széles körű konszenzus előzte meg, a négy erdélyi egyházmegye püspöke jóváhagyását adta az elképzelésre, és a teológia tanári kara is beleegyezett. Ami a Márton Áronnal való példálózást illeti, Potyó Ferenc leszögezte: egészen más az egyház helyzete ma, mint 60 évvel ezelőtt. /Lukács János: Aláírásgyűjtés az önállóságért. = Krónika (Kolozsvár), aug. 10./ Az Erdély.ma közölte: Nyílt levél a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola önállóságának megőrzéséért Mi, romániai magyar katolikusok megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy a papjainkat képző Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet, elsősorban anyagi okok miatt, beolvadni készül a Babes-Bolyai Tudományegyetembe. Ez a lépés a romániai katolikus magyar felsőoktatás önállóságának feladását jelentené. A történelem többször is megmutatta, hogy a mindenkori román hatalom célja, a romániai magyarságnak tett hangzatos ígéretei ellenére, a magyar nyelvű intézményrendszer felszámolása. Az erdélyi magyarság mindkét világégés után megtapasztalhatta oktatási és művelődési intézményrendszerének a csaknem teljes ellehetetlenítését. Márton Áron, Erdély nagy püspöke, 1948. március 24-én így válaszolt a Magyar Népi Szövetség érveire, amelyek a felekezeti oktatás állami oktatásba történő beolvasztása mellett szóltak: „Erdélyben – talán inkább, mint a világ bármely pontján – a közoktatást úgy alsó, mint felsőfokon századokon át kizárólag a vallási közületek látták el; (…) Valahányszor népünknek újra kellett kezdenie az életet – és hányszor ismétlődött ez a történelem során! – az új alapvetéshez a templomban gyűjtött erőt, az újraépítést pedig mindig az iskolában kezdte meg és az iskola által hajtotta végre. Iskoláit ezért építette és tartotta fenn súlyos áldozatok árán, ezért építette újra minden dúlás után, ezért követelte ki a mindenkori törvényhozó hatalmaktól azok jogainak tiszteletben tartását, s ezért védte meg azokat a támadó törekvésekkel szemben körömszakadtáig.” Az erdélyi római katolikus hívők soha nem fognak belenyugodni abba, hogy a bástyaként megmaradt egyházi intézmény, a papnevelde, amely közösségünk anyagi áldozatvállalása árán a kommunizmus nyomásának is ellenállt, most önként feladja függetlenségét, mikor a megoldás más útjait kereshetné. 1753-ban, alapításakor, az erdélyi püspökség csak igen szerény vagyonnal rendelkezett, a reformáció előtti gazdag püspöki uradalomnak csak a töredéke maradt meg. Sztoyka Zsigmond Antal püspök mégis létrehozta azt az intézményt, amely az erdélyi katolikus életre a legnagyobb befolyással volt. Ennek az intézménynek az önállóságát és egyházi fennhatóságát adják most fel az állami támogatás kedvéért? A lépés súlyossága csak a Bolyai Egyetem elvesztéséhez hasonlítható, és szöges ellentétben áll Márton Áron örökségével, a múlt, jelen és jövő iránti felelősségvállalás eszméjével. Különösen súlyosnak tartjuk, hogy az intézményt a magyar közösség akaratának semmibe vételéről elhíresült Babes-Bolyai Tudományegyetembe akarják beolvasztani. Tisztelettel kérjük Egyházunk vezetését, hogy bírálja fölül döntését, ne adja fel az utolsó bástyát, ne keltsen elégedetlenséget és csalódottságot híveiben. Csíkszereda-Kolozsvár, 2006. augusztus 7. Ajtay Kincses Maria dr., Marosvásárhely; Bács Béla János, Csíkszereda; Csép Katalin dr., Marosvásárhely; Dudutz Gyöngyi, Marosvásárhely; Ferencz Csaba, Sepsiszentgyörgy; Ferenczes István, Csíkszereda; Fodor Imre, Marosvásárhely; Fülöp Gézáné Mária, Marosvásárhely; Gál Gyula dr., Makó György Attila, Csíkszereda; Jeremiás Béla dr., Marosvásárhely; Kincses Imola, Marosvásárhely; Kovács Csaba, Csíkszereda; Kovács Lehel István dr., Kolozsvár; Macalik Arnold, Kolozsvár; Macalik Ernő, Kolozsvár; Márton Lajos, Marosvásárhely; Márton Lajos, Marosvásárhely; Oláh-Gál Róbert dr., Csíkszereda; Pál-Antal Sándor dr., Marosvásárhely; Soós Szabó Klára dr., Csíkszereda; Süket Levente, Csíkszereda; Tiboldi Enikő, Csíkszereda; Toró T. Tibor, Temesvár; Váradi István dr., Farkaslaka. /Erdély.ma, aug. 9./2006. augusztus 16.
„Ahhoz, hogy tudjam, az ellenségem mitől fél, tudnom kell, mivel akar megfélemlíteni” – a török nyelven írt üzenetet a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház honlapjának feltörője, a magát ReDDeViL-nek nevező hacker hagyta hátra. A további szöveg nem hagy kétséget a hacker indítékai felől: Fuck the Israel and ABD. Ez utóbbi az USA török megfelelője. A muszlim indulatok nem a színház ellen irányulnak, ezt bizonyítja, hogy az elmúlt két héten több székelyudvarhelyi honlapot is feltörtek. Legutóbb például a Szuper üzlethálózat weblapját, ugyanilyen, török nyelvű üzeneteket hagyva rajta. /Kovács Csaba: Udvarhelyen jár a török. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./2006. szeptember 4.
A ferences rend mindig a segítségre szorulókhoz állt közel. Az alapító Szent Ferenc a leprásokat ápolta, nekünk a ma legelesettebbjeit, a magukra hagyott gyerekeket kell gondoznunk. Akkor is, ha nem vagyunk tanító rend – mondta Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője, Böjte Csaba szerzetes. Mintegy kétszáz gyermek jött el az iskolaévkezdés előtt a Böjte Csaba atya által életre hívott intézményekből Szovátára, a találkozóra. A dévai, parajdi, torockói, petrozsényi és szászvárosi gyerekek mutatták be műsorukat a színpadon. Böjte Csaba elmondta: az általa vezetett Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz naponta érkeznek félő, szorongó gyermekek, akik képtelenek tanulni, az elvárások szerint teljesíteni. Az atya szerint felöltöztetni, jóllakatni, megnyugtatni, szeretni kell őket, és így az öröm és az eredmény sem marad el. Az erdélyi ferences tartomány provinciálisa, Leó atya szerint Csaba atya munkáját bűn lenne meggátolni csak azért, mert nem fér bele a forma szerinti rendi regulába. Csaba atya esetében az előírt kolostori közösség a gyermekekből áll. – Nélküle, az ő személyisége, varázsa nélkül nem lenne tető a fejük fölött és leves a tányérjukban – mondta Leó atya. Szent Ferenc regulája alapján több, önálló jogi személyiséggel működő szerzetesrend létezik. Erdélyben a ferences rendet a kisebb testvérek Szent Istvánról nevezett tartománya jelenti, saját szervezettel. A minoritáknak vagy más néven konventuálisoknak Aradon van egy rendháza, ők kevesen lévén, a miskolci rendtartományhoz tartoznak. A ferences nővéreket a millesdorfi apácák képviselik, rendházuk Székelyudvarhelyen van, a világi vagy harmadik rendként ismert laikus ferenceseknek még nincs Romániában önálló szervezetük. A moldvai román ferencesek létszámban meghaladják az erdélyi rendtartományét. Leó atya elmondása szerint a két rendtartomány között nem teljesen felhőtlen a viszony: volt eset, hogy a lujzikalagori plébános, aki ferences szerzetes is, halálos bűnné nyilvánította a csíksomlyói búcsújárást. /Kovács Csaba: A ma rászorulói: az elhagyott gyerekek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./2006. szeptember 18.
Egykori alapítója, első igazgatója nevét vette fel a hét végén a sepsiszentgyörgyi Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Iskolaközpont, amelynek homlokzatára is felkerült dr. Gámán János neve. A névadó ünnepségen Markó Béla, az RMDSZ mellett jelen volt a Kovászna megyei és sepsiszentgyörgyi önkormányzat vezetősége, a tanfelügyelőség elöljárói, illetve a magyarországi és németországi testvériskolák küldöttsége. Latzin Gábor, az iskola igazgatója bejelentette, két héttel ezelőtt a Békés megyei Szabadkígyóson működő tanintézet is felvette dr. Gámán János nevét. Gámán János, a sepsiszentgyörgyi tanintézet igazgatója volt 1947-ig, amikor Székelyföldről áttelepedett Magyarországra, és átvette a szabadkígyósi mezőgazdasági iskola irányítását. A két intézmény 2004-ben létesített testvérkapcsolatot, ekkor határozták el a közös névfelvételt. /Kovács Csaba: Egy magyarországi és egy erdélyi tanintézet viseli ezentúl dr. Gámán János nevét. = Krónika (Kolozsvár), szept. 18./2006. október 16.
Október 15-én ünnepséget szervezett az agyagfalvi 1506-os Székely Nemzeti Constitutio 500 éves, és az agyagfalvi 1848-as Székely Nemzeti Gyűlés 158 éves évfordulója alkalmából az RMDSZ, valamint Bögöz község önkormányzata, s erre meghívták a szövetségen kívüli magyar szervezeteket is, így az Erdélyi Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetőit. – Minden gazdasági és kulturális feltétel adott Székelyföld területi autonómiájához, amelyet a romániai magyarság nem az ott élő románok ellen, hanem velük együtt akar megvalósítani – hangsúlyozta Agyagfalván Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. Az agyagfalvi ünnepre nem jött el sem Tőkés László Királyhágómelléki református püspök, az EMNT elnöke (arra hivatkozva, hogy későn kapta kézhez a meghívót), sem Csapó I. József, az SZNT elnöke, mert nem kapott módot a felszólalásra. Ettől függetlenül a gyergyói és más településekről elküldték képviselőiket a helyi székely tanácsok. /Székelyföld területi autonómiájáért szálltak síkra Agyagfalván. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./ Markó Béla kiemelte: „Sem Erdély, sem ezen belül a Székelyföld nem fejlődik úgy, ahogy kellene, még mindig szegény ez a nép... Sem Bukarest, sem Budapest, sem Brüsszel tálcán nekünk jólétet, biztonságot, önállóságot nem fog hozni. Ezt csak a székelység vívhatja ki magának!”. „A székelység megmaradásának receptje pedig szerintünk egyszerű: egység és önállóság. Ha ezt a két célt érvényesíteni tudjuk, megmaradunk és gyarapodni fogunk.” Az RMDSZ ezt az összefogást ajánlja mindazoknak, akik úgy érzik, hogy közösen kell dolgoznunk a közös jövőért. Civil szervezetekkel, egyházakkal, az értelmiségiekkel, az ifjúsági szervezetekkel, de az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal vagy a Székely Nemzeti Tanáccsal is. Gyertek, dolgozzatok velünk a Székelyföld autonómiájáért!” A székely székek nevében felszólaló polgármesterek – Török Sándor, Albert Álmos, Ráduly Róbert, Laczkó Albert Endre, Péter Ferenc és Benyovszki Lajos – szintén az autonómia érdekében történő összefogás szükségességét emelték ki. Bekiabálásokkal próbálták időnként megszakítani Markó Béla beszédét Agyagfalván. A letiltott színpadi beszéd című, Csapónak a rendezvényen felolvasásra szánt beszédének szövegét osztogatták a tömegben. /Domokos Péter: Agyagfalvi lecke az összefogásról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./ Agyagfalván a református templomban istentisztelettel kezdődött az ünnepség. A templomtól székely huszárok felvezetésével, rezesbanda-kísérettel vonult a néhány száz méterre lévő emlékműhöz Markó Béla és a kíséretében lévő Hargita megyei RMDSZ-képviselők és polgármesterek menete, mögöttük helységnévtáblákkal és zászlókkal a résztvevők. A magyar lobogók és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kék-ezüstholdas-napos zászlói megközelítőleg azonos számban voltak. Markó Béla kezdeményezte, legyen hivatalos nyelv a magyar Székelyföldön. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester kijelentette: „Területi autonómiát akarunk, és ha ebben kételkedne valaki Bukarestben vagy akár Brüsszelben, akkor az ő meggyőzésükre a népszavazást is megszervezzük.” Hajrá Székelyföld, hajrá székelyek! – zárta beszédét Ráduly. Markó bejelentette: kész együttműködni az Erdélyi Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács vezetőivel is. /Kovács Csaba: Markó Béla–Csapó József-párbeszéd a láthatáron? = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./2006. október 16.
Hét székelyföldi könyvtár vett át könyveket október 14-én Székelyudvarhelyen, az Illyés Közalapítvány 2004-ben indított könyvtártámogató programjának keretében. Idén huszonnégy erdélyi könyvtár választhatott száznegyven magyarországi kiadó címlistájáról – ugyanis ezúttal a könyvtárak maguk dönthettek a rendelésről. „Az alapítvány nem cenzúrázta az igényeket, mindössze a keretösszeget határozta meg könyvtáranként 750 ezer forintban” – mondta el Szabó Csaba, az alapítvány munkatársa. Mindenki megkapta a támogatást – a partiumi és belső-erdélyi könyvtárak maguk oldották meg a hazaszállítást, még júniusban. „Magyarország ott van, ahol magyar könyvek vannak, ahol magyar kultúra van” – mondta az átadáson Pomogáts Béla, az Illyés Alapítvány elnöke, aki – helyreigazítva az Erdélyi Magyar Könyvtárosok Egyesülete elnökének, Kiss Jenőnek a köszönő szavait – kijelentette: „ez nem adomány, hanem adó, amivel a magyar állam tartozik a határon túli nemzetrésznek.” A szállítmányban szép számban akadtak olyan könyvek is, amelyeket – a támogatáson felül – a kiadók ajándékba küldtek az erdélyi könyvtáraknak. /Kovács Csaba: Székelyföldre is megérkeztek a könyvek az Illyés Közalapítványtól. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./2006. október 19.
A 13. századból, az Árpád-korból származó épületalapokat tárt fel a bágyi református templom belsejében Sófalvi András, a székelyudvarhelyi múzeum régésze. A Homoródszentmártonhoz tartozó falu késő gótikus kori temploma a 15. század végén épült; a padló felújítási munkálatai közben felmerült a gyanú, hogy a templom belsejében korábbi épületalapok rejtőznek. „Csak művészettörténeti alapon datálhatjuk az Árpád-kori templomot, de így is bizonyossággal kijelenthető, hogy a 13. században épült. Mivel nem volt lehetőségünk a teljes feltárásra, nem találtunk érméket vagy más, a kormeghatározásban segítő tárgymaradványokat” – magyarázta Sófalvi András. Bágy első írásos említése 1566-ból származik, korábban sem a helység, sem temploma nem jelenik meg még utalás formájában sem. A csak személynévből, rag nélkül képzett helynév viszont korai, Árpád-kori névadásra utal, ezért joggal feltételezhető, hogy a székely betelepedés korában már a templom is felépült. /Kovács Csaba: A 13. századból származó épületalapokat tártak fel a Hargita megyei településen. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./2006. november 7.
Várhatóan november 7-től elindulhat a távfűtés Székelyudvarhelyen, a november 6-i tárgyalások eredményeként ugyanis megállapodás született a gázszolgáltatás újraindításáról. A város kazánházaiban negyedik hete (idén immár másodszor) szünetel a gázszolgáltatás a közművek 4,4 millió lejes tartozása miatt. Szász Jenő polgármester új szolgáltatók bevonásával, szakmai befektetőknek meghirdetett szolgáltatási szerződésekkel kívánta újjászervezni a csőd szélén álló Urbana helyett a víz- és csatornahálózatot, a távfűtést, valamint a városi tömegközlekedést. A debreceni önkormányzat közműszolgáltatójának Romániában erre a célra bejegyzett cége vállalta, kifizeti az Urbana tartozásait az áramszolgáltatónak és az állami vagyonügynökségnek, ez 2,3 millió lejt jelent. A román kormány által kiutalt 900 ezer lejes, a gáztartozások kiegyenlítésére szánt pénzösszeg mellett Traian Basescu államelnök is ígéretet tett 2,7 millió lejnyi támogatásra. /Kovács Csaba: Kormánytámogatás a székelyudvarhelyi fűtésre. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./2006. december 4.
„Korai volt az öröm, a pusztinai templomban továbbra sem imádkozhatunk magyarul, és magyar nyelvű misére sem tudom, mikor kerülhet sor” – közölte Nyisztor Tinka, a Pusztinai Szent István Egyesület elnöke december 3-án a csíkszeredai csángónapon. Nyisztor Tinka két hónapja harmadmagával járt a Vatikánban, magyar nyelvű misére kérve engedélyt a Szentszéktől. Akkor úgy tűnt, útjuk eredményes volt: hazatérve szóbeli engedélyt kaptak Petru Gerghel iasi-i katolikus püspöktől a magyar nyelvű misézésre, illetve arra, hogy bármikor imádkozhatnak magyarul a templomban. „A püspök már nem tiltja nyíltan a magyar nyelv használatát, ám engedélyt nem ad a misére, és a magyar imádkozást is akadályozni igyekeznek a papok. Legutóbb, november 20-án a plébános iskolás gyerekeket küldött a templomba, hogy a magyarul imádkozó asszonyokat kikiabálják onnan – számolt be Nyisztor Tinka. – Egyik nap engedélyt kapunk a püspöktől, amiről másnap a helybeli plébános már nem tud. Többször telefonon kényszerültünk egyeztetni a püspökséggel, időnként még a bukaresti nunciatúrát is fel kellett hívnunk, míg engedélyt kaptunk egy-egy magyar imádságra.” A plébános újabban havonta csak egyszer engedélyezné a magyar imádkozást. A magyar misét kérőket folyamatosan provokálják, fenyegetik. Nyisztor kifejtette, a szóbeli sértegetéstől a fizikai bántalmazásig minden megesett azóta, hogy a Vatikánból hazatértek: őt magát a templomban ütötte meg Daradics István kántor, számon kérve rajta, hogy miért nem jó neki a román nyelvű mise. Hozzáfűzte, idős falubeli asszonyt is ért már olyan szóbeli bántalom az utcán, hogy emiatt infarktussal szállították kórházba. Nyisztor Tinka a történtek miatt három személy ellen feljelentést tett a rendőrségen. Petru Gerghel püspök nyolc éve nem járt Pusztinán, az elmúlt héten a faluba várták, végül mégsem jött el. /Kovács Csaba: Nincs ima magyarul. = Krónika (Kolozsvár), dec. 4./2006. december 15.
Magánvállalkozók támogatásával korszerűsítik a kórházat Székelyudvarhelyen, új műtőt alakítanak ki a szeptikus műtétek elkülönítésére. Egy székelyudvarhelyi vállalkozó hatvanezer lejes adományából vásárolták a nyílászárókat, építőanyagokat és egy sepsiszentgyörgyi építkezési cég munkásai végzik el a felújítást. /Kovács Csaba: Műtőt építenek karácsonyi ajándékul. = Krónika (Kolozsvár), dec. 15./2006. december 18.
Közel ezer gyerek vett részt december 16-án a parajdi sóbánya kápolnájában a Dévai Szent Ferenc Alapítvány karácsonyi ünnepségén. Az ünnepség után minden gyerek egy cipősdoboznyi ajándékot kapott. A Malév dolgozói, a baptista szeretetszolgálat, a ciszterci gimnázium diákjai gyűjtötték össze a közösségek és névtelen egyéni adományozók ajándékait. A helyszínválasztás is azért esett a parajdi sóbányára, mert nem volt más fedett, széltől-hidegtől, esetleges esőtől védett hely, ahol ennyi gyereket biztonságban tudhattak volna. /Kovács Csaba: „Ti vagytok a földnek sója” = Krónika (Kolozsvár), dec. 18./