udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
102
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-102
Névmutató:
László Miklós
2007. május 8.
A hét végén Delfi–Pince néven avattak ifjúsági központot Székelykeresztúron. Az ünnepélyes megnyitó szervezője a székelykeresztúri kistérségi társulás ifjúsági csoportja volt. A megnyitón Benyovszki Lajos, Székelykeresztúr polgármestere, a szövetség elnöke mellett jelen voltak a környező községek polgármesterei is. A zsúfolásig telt teremben Lőrincz Gabriella, az ifjúsági csoport elnöke elmondta, hogy a mostani ünnepélyes avatással a fiatalok több mint két és fél éves álma valósul meg. Végre a keresztúri és vidéki fiataloknak van egy központjuk, amelyben hasznosan szervezhetik meg szabadidős tevékenységüket, találkozhatnak egymással. 2006 augusztusától másfél hónapon át a keresztúriak mellett 16 angol fiatal dolgozott a pince átalakításán. /László Miklós: Delfi–Pince Keresztúron. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 8./2007. május 17.
A hét elején Székelykeresztúron a Zeyk Domokos Szakközépiskolában megkezdődött az iskolahét, felavatták az intézmény zászlóját és címerét. Benyovszki Lajos polgármester elmondta, hogy annak idején, 2000-ben az anyagiak miatt nem volt könnyű határozni az intézet létrehozásáról. Most, látva az eredményeket. állítja, hogy jól döntöttek. Antal Erzsébet magyartanár bemutatta az iskola évkönyvét, Feleki András oktatómester pedig ismertette a most negyedik alkalommal megnyíló szakmai kiállítást. Az ünnepi hangulatot emelte az Antal Erzsébet tanárnő által betanított irodalmi összeállítás. A Zeyk Domokos Szakközépiskola 2000-ben létesült, lehetőséget nyújtva a környék mintegy 36 települése fiataljainak a szakközépiskolai tanulmányok elvégzésére. Székelykeresztúron múltja van a szakoktatásnak, ugyanis 1931 októberében Erdélyben először itt indult az első unitárius téli gazdasági iskola, amely 1948 után szakiskolaként működött. Az iskola háromemeletes épületét 1911-ben tanítóképzőnek építették. Az Erdély-szerte híres tanítóképzőt 85 évi fennállása után a minisztérium 1955-ben megszüntette, az épületben gyermekotthont létesített, amely Románia legnagyobb magyar gyermekotthonává nőtte ki magát. 1998-ban gyermekelhelyező központtá alakult, ezt pedig később felszámolták. Az iskolának jelenleg 499 tanulója van. /László Miklós: Iskolahét Székelykeresztúron. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 17./2007. június 2.
Székelykeresztúron a Molnár István Múzeumban mutatták be nemrég Az erdélyi magyar tanító- és óvóképzés történetéből /Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2006/ című kötetet, amelynek anyagát gondozta és sajtó alá rendezte Szabó K. Attila, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző tanára. A könyv magába foglalja a kezdettől napjainkig a magyar művelődéstörténet e szeletét, helyét és szerepét Erdély életében. Átfogó jellegére utal az alcím: Az óvó- és tanítóképzés A-tól Z-ig, azaz Aradtól Zilahig. Bemutatja az intézményes tanítóképzést, az első formák megjelenésétől (1777) az ezredfordulóig (2000). A szerző 22 intézmény monográfiáját fűzte egybe. A szerző ezelőtt 14 évvel kezdett hozzá a kötet anyagának gyűjtéséhez, Több fontos magyarországi és hazai intézményt keresett meg levélben. A legtöbb támogatást a magyarországi intézményektől kapta. /László Miklós: Tanítóképzés Aradtól Zilahig. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 2./2007. június 4.
Székelykeresztúron 37. alkalommal rendezték meg június 3-án az évtizedek folyamán nevezetessé vált Nemzetközi Sóskúti Fesztivált. 1970-ben a fesztivált azzal a céllal szervezték meg, hogy lehetőséget biztosítsanak az iskolák műkedvelő hagyományőrző csoportjainak a bemutatkozásra. Az utóbbi tíz évben nemzetközi rendezvénnyé nőtte ki magát, az erdélyiek mellett magyarországi csoportok is felléptek. Eddig a fesztivál főszervezője minden évben a helyi tanulók klubja volt, idén társrendező lett a székelyudvarhelyi székhelyű Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és a Szitakötő Egyesület. Idén 15 műkedvelő csoport vett részt a rendezvényen. A fesztivál színpadán nagyközönség előtt több mint 400 gyermek szerepelt. /László Miklós: 37. Nemzetközi Sóskúti Fesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 4./2007. június 26.
A székelykeresztúri Domus Karitatív Egyesület közgyűlése a hét végén értékelte a múlt év tevékenységét. A szervezet azzal a céllal alakult 1992-ben, hogy segítse a társadalomba való beilleszkedésben azokat a 18 évet betöltött, gyermekotthonban nevelkedett fiatalokat, akik nem maradhattak tovább az intézetben. A tevékenységi beszámolót és az idei terveket Szőcs Pál, az egyesület elnöke ismertette. Az elmúlt évben az egyesületnek sikerült a német CJD alapítványhoz csatlakozni. A jelentősebb anyagi támogatást továbbra is a német Domus Egyesülettől kapták. Burus Endre, a németországi CJD alapítvány romániai ügyvezető igazgatója részletesen tájékoztatta a jelenlévőket az alapítvány eddigi tevékenységéről. Az alapítvány jelenleg ötven fiatalról gondoskodik, rendelkezésükre áll hét tömbházlakás Székelykeresztúron, egy családi ház Újszékelyen, továbbá négy, az alapítvány tulajdonában lévő és egy bérelt tömbházlakás Székelyudvarhelyen. /László Miklós: Domus Egyesület. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 26./2007. július 10.
Július 8-án, vasárnap nagy jelentőségű ünnep színhelye volt Nagygalambfalva. Az ünnepélyre a 2004–2007 között a műemlék református templomban végzett nagyszabású felújító, restauráló munkálatok befejezése alkalmából került sor. Valószínűnek tűnik, hogy a falunak már a XIV. század előtt is volt temploma. Az ünnepségen megjelent Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, továbbá azok a lelkészek, akik itt is tevékenykedtek. A nagy ünnepre hazajött a falu szülöttje, Kányádi Sándor költő is. Beszélt a település régi egyházi iskolájáról, amelyben a tanulók létszáma meghaladta a 300-at, de azokról az öregekről is, akik utcánként a nagyköveken ülve nemcsak meséket mondtak, hanem a kicsiknek megtanították a betűvetést is. /László Miklós: A hálaadás ünnepe Nagygalambfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 10./2007. augusztus 16.
Nagygalambfalván a templom felújítása alkalmából tartott hálaadó istentiszteleten Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét. A püspök elmondta, hogy az egyházkerületben jelenleg a lelkészek száma 550 körül van. Az egyházi törvények szerint a végzősök két évig segédlelkészi szolgálatot teljesítenek. Az egyházi javak birtokba vételére törvény van, ennek ellenére a folyamat nagyon lassú. Több polgármesteri hivatal megfellebbezi a restitúciós bizottság döntését, s így két-három éves per kezdődik, aminek következménye az, hogy az épület állaga sokat romlik. Ötvenévi használat után romos állapotban adják vissza, s így minden esetben az épület felújításával kell kezdeni. /László Miklós: Sok helyen akadályozzák az egyházi javak visszaadását. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 16./2007. augusztus 17.
A székelykeresztúri Molnár István Múzeumot a múzeumalapító néhai dr. Molnár István tanár után utóda, Fülöp Lajos már harminc éve vezeti. Molnár István csak akkor ment nyugodtan nyugdíjba, amikor megtalálta azt, aki tudja folytatni megkezdett művét. Ez pedig a székelyudvarhelyi születésű Fülöp Lajos volt, aki 1971-ben magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen. 1972-ben a székelyudvarhelyi múzeumhoz került, ahol 1974–1976 között igazgató volt. 1976-tól egy évet az udvarhelyi Művelődési Házban szakirányítóként tevékenykedett, 1977-ben nevezték ki a székelykeresztúri múzeum igazgatójának. Molnár István kérte fel erre. 1978 augusztusától, immár három évtizede vezeti az intézményt. Székely Attila történelem szakos tanár segítette ebben, aki azóta is munkatársa. Folytatták a régészeti munkát dr. Székely Zoltán és – 1979-től – Benkő Elek irányításával. Benkő távozása után, ezt Székely Attila végezte, és most Körösi Zsolt fiatal kolléga folytatja. Sok régészeti anyag gyűlt össze. Az 1970-es évek végén megjelent a csempékről szóló kötet. 1997-ben látott napvilágot Benkő Elek: Középkori mezőváros a Székelyföldön című kötete, s idén ugyancsak egy általa írt könyv jelenik meg a 15 év régészeti kutatásairól. A régészeti kutatásokkal párhuzamosan folyt a néprajzi kutatás is, amelynek eredményeként 1996-ban sikerült egy 1780-ban épült nyikó-menti székely portát, az összes melléképülettel együtt beszállítani és felállítani a múzeum udvarán. 1997-ben a múzeum Molnár István nevét vette fel. 2005-ben a múzeum munkatársai munkájának eredményeként a Gyárfás-kúriában megnyitották a Petőfi-emlékszobát. Komoly segítséget nyújtottak a gyulafehérvári Márton Áron-emlékszoba elkészítéséhez is. Az eltelt időszakban a múzeum munkatársainak több szakcikke könyve jelent meg, köztük Sándor-Zsigmond Ibolya A székelykeresztúri szitásság című kötete. Jelenleg nyolc alkalmazottja van az intézménynek, s ebből öt szakember, de húsznak is lenne itt munkája. /László Miklós: Dr. Molnár István nyomdokain. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 17./2007. augusztus 25.
Az 1948-as romániai tanügyi reform következményeként a magyar iskolahálózat egy csapásra elvesztette addigi viszonylagos önrendelkezését, s beolvasztották a hipercentralizált állami oktatásba. Az azóta eltelt évtizedekben nem volt könnyű fenntartani a magyar iskolákat. Rossz hír magyar iskola megszűnése, most ez történt. A székelykeresztúri városi tanács augusztus 22-én tartott ülésén ismertették – és a tanács tudomásul vette – Bondor István Hargita megyei főtanfelügyelő rendeletét, amely értelmében a Keresztúrhoz tartozó Fiatfalván lévő Benedek Elek Általános Iskola megszűnik jogi személynek lenni. A faluban csak I–IV. osztály marad, amely ezután a keresztúri Orbán Balázs Gimnázium alárendeltségében fog tevékenykedni, az V–VIII. osztályosok a keresztúri iskolákba járnak. Az iskola azért szűnt meg, mert a magyar szülők a keresztúri iskolákba íratták gyermekeiket. /László Miklós: Megszűnt egy magyar iskola. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 25./2007. szeptember 18.
Szeptember 16-án a székelykeresztúri Molnár István Múzeumban nyílt meg Sípos László festőművész 15. egyéni kiállítása. A megnyitóbeszédet Fülöp Lajos múzeumigazgató tartotta. Sípos László /sz. Kolozsvár, 1943/ 1970-ben a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola textil–falikárpit–gobelin szakán diplomázott. 1970–1990 között Torján tanított. Jelenleg a Fehér megyei Felvincen él. Festő, grafikus, 70 könyv illusztrátora, díszlet-, báb- és plakáttervező. Tagja a Magyar Művészeti Akadémiának. /László Miklós: Nem tetszeni, hatni akar. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 18./2007. szeptember 28.
A székelykeresztúri Pipacsok néptáncegyüttes fennállásának húsz éve alatt gyűjtötte az ősi népi táncokat. Nemrégiben ünnepelték megalakulásuk 20. évfordulóját. Az együttes megalakítója, László Csaba a magyar néptánccal a brassói egyetemen kezdett ismerkedni, ahol 1985-ben gépészmérnöki diplomát szerzett. A köréje csoportosuló fiatalok az ő irányítása alatt lettek a népi kultúra iránt elkötelezettek. Az együttes 1987-ben alakult a székelykeresztúri gimnáziumban, első műsorukat 1988 júniusában mutatták be. A régi rendszer utolsó évtizedében a Megéneklünk, Románia Országos Fesztivál brassói szakaszán díjat nyertek. Már 1990-ben meghívták az együttest Magyarországra, Siklósra és Pécsre. A Háromszék Néptáncegyüttes létrehozásakor László Csaba néhány alapító taggal átment az alakuló profi együtteshez, ahol ő lett a koreográfus. Azután László Csaba hazatért Székelykeresztúrra, újjászervezték a Pipacsok együttest. 1991-ben a Pipacsok második generációjának tagjaiból sikerült olyan színvonalas együttest alakítani, amely már abban az évben népszerűsítette Székelyföld néptáncait. 1992-ben intézményes formát is kapott a csapat, és nagy sikerrel szerepelt, többek között Svájcban. 1993-ban László Csaba koreográfiájával és rendezésével elkészült a Katonák című táncszínházi produkció, amellyel sikeresen turnéztak az erdélyi városokban. 1994-ben Idegen földre ne siess című műsorukkal országos turnét tartottak és részt vettek a Szegedi Folklórfesztiválon is. 1996-ban nagy sikerrel szerepeltek hazai rendezvényeken és Franciaországban. Két alkalommal szerepeltek az Amerikai Egyesült Államokban is. 1998-ban László Csaba vezetésével, többnyire a Pipacsok tagjaiból alakult meg az Udvarhelyi Néptáncműhely, és több sikeres műsort mutattak be. László Csaba úgy érezte, hogy a város vezetői nem támogatják megfelelően, ezért 2001-ben megszüntette viszonyát az Udvarhelyi Táncműhellyel. A Székely sorsképek című előadást már mint független koreográfus készítette el. 2002-ben ismét újjászervezte a Pipacsokat. Mindezek mellett László Csaba 2003-ban a Nagyváradi Filharmónia keretében tevékenykedő Magyar Néptánc Együttesnél a Só útja című kétrészes táncjáték koreográfusa és rendezője volt. Az évek során nagy sikerrel szerepeltek Hollandiában, Szardíniában, több esetben Magyarországon. Idén Kínában is vastapssal jutalmazták a Pipacsok műsorát. Állandó utánpótlást képeznek a Kis Pipacsok és a Mákvirág tánccsoportok. Az együttes 1994-től szervezi a Felsősófalvi Székelyföldi Tánctábort is, amelyen a táncoktatók László Csaba mellett a Pipacsok táncosai. Emellett népzene- és néptáncgyűjtéssel is foglalkoznak. /László Miklós: Húszéves a Pipacsok Néptáncegyüttes. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 28./2007. október 20.
A 32 oldalas Nevetve Töprengő havi rejtvénymagazin jóval tartalmasabb és hasznosabb kiadvány a többihez hasonlítva. Nagy hangsúlyt fordít a klasszikusok, írók, költők, tudósok, világhírű személyiségek munkásságával kapcsolatos ismeretek bővítésére. A keresztrejtvények mintegy 80–90 százalékban erre összpontosítottak. A magazin egyik legértékesebb rovata a Műveltségi önkontrol, amely már a 13. résznél tart. Ugyancsak érdekes a Törpi klub gyermek oldala című rovat is. Az igaz-e Gyuri? című rovatban anekdoták, tréfás történetek olvashatók. A magazin főszerkesztője a székelyudvarhelyi Korondi Kovács András, akinek immár tíz önálló kötete jelent meg. Elmondta, hogy 2005 óta lát napvilágot a Nevetve Töprengő magazin, 1200 példányban jelenik meg. /László Miklós: A Nevetve Töprengő rejtvénymagazinról. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 20./2007. október 23.
A hét végén ünnepelte megalakulásának tizenötödik évfordulóját a székelykeresztúri Domus Karitatív Egyesület. Fennállása során a szervezet mintegy 350, tizennyolc évet betöltött, gyermekotthonban, gyermekelhelyező központban, családi otthonokban nevelkedett ifjút támogatott, jelenleg nyolcvan fiatalnak viseli gondját. Romániában a gyermekotthonok alapszabályzata előírja, hogy azok a 18 évet betöltött növendékek, akik nem folytatják tanulmányaikat, tovább nem maradhatnak az intézetben. 1989 után ezek a fiatalok kilátástalan helyzetbe kerültek. Keresztúron volt Románia legnagyobb magyar gyermekotthona, sok itteni, 18 évet betöltött gyermekotthoni fiatal szembesült ezekkel a nehézségekkel. Nagy részük napszámossággal tengette életét, többüknek szállása a vasútállomás mellékvágányán lévő régi vagonok voltak. 1992-ben megalakították a székelykeresztúri Domus Karitatív Egyesületet, amelynek fő célja ezen fiatalok támogatása, 1993-ban Flöhében megalakult a német Domus Egyesület a keresztúri testvéregyesület anyagi támogatására. Az egyesület az elmúlt években több értékes pályázatot nyert, a kormány is segítette munkájukat, de a legnagyobb anyagi támogatást mindig a német testvéregyesülettől kapták. Lakásokat vásároltak Székelykeresztúron és Marosvásárhelyen. Ezekben jelenleg több mint 50 fiatal lakik. 2005-ben a két Domus és a németországi CJD egyesületek összevonásával a CJD Domus elnevezéssel új, nagyobb nemzetközi alapítványt hoztak létre. 2006 végén az alapítvány átvette a keresztúri Domus vagyonának nagy részét. Az évfordulós ünnepen Szőcs Pál, az egyesület elnöke köszöntötte a jelenlévőket. /László Miklós: Tizenöt éves a Domus Egyesület. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 23./2007. október 24.
Egyetemi tanulmányaik ideje alatt segíti a székelykeresztúri fiatalokat a magyarországi testvérváros, Ajka által létrehozott Székelykeresztúrért Alapítvány. Évente három-öt fiatal részesül a támogatásban, idén négy fiatal továbbtanulását finanszírozzák. Székelykeresztúr 1992-ben kötött testvérvárosi kapcsolatot Ajka városával. Azóta ez a kapcsolat a két önkormányzat, az iskolák és a művelődési intézmények szintjén fejlődött. 2004-ben Ajkán megalakították a Székelykeresztúrért Alapítványt. /László Miklós: Ajkai támogatás. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./2007. november 6.
Magyarország és Erdély feltérképezésének szükségessége a XVI. századra ért meg, noha Nicolaus Cusanus (1401–1464) püspök 1458-ban megjelent Magna Germania térképének 1491 évi kiadása az első, amelyen Erdélyt Transylvania néven jelölte meg. A magyar kartográfia büszkesége, Lázár diák térképe 1528-ban jelent meg. A korabeli leírásokból tudjuk, hogy már a Dózsa György vezette felkelés idején Lázár diák és segítői dolgoztak az ország felmérésén. Erdély első önálló térképe Johannes Honterus (1498–1549) brassói tudós reformátor kiadásában jelent meg Bázelben, 1533-ban. Lázár deák és Honterus térképei egyedülállóak az egyetemes kartográfiatörténet kezdetén. Abraham Ortelius 1570-ben megjelent kötete 53 térképe közül 3 a magyar királyság területét ábrázolja. Közülük egy lap Zsámboky János Transilvania térképe volt. A székelykeresztúri Molnár István Múzeum és a Magyar Köztársaság Sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központja közös szervezésében nyitották meg Székelykeresztúron a Tamás Sándor gyűjteményéből származó régi erdélyi térképek kiállítását. Ezekből legelőször Sepsiszentgyörgyön, majd Székelyudvarhelyen szerveztek kiállítást. /László Miklós: Régi erdélyi térképek. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6./2007. november 28.
Székelykeresztúron az unitárius templomban ünnepi istentisztelet keretében felavatták az unitárius egyházközség Pécsi L. Dániel jelképtervező által készített címerét és zászlóját. A Dr. Molnár István Városi Múzeumban pedig vasárnaptól látogatható a budapesti Pécsi L. Dániel jelképtervező alkotásaiból válogatott kiállítás, mely több mint 75 erdélyi és más magyar település egyházi és világi címereit, zászlóit tartalmazza. A művész Dorogon született, de édesapja révén erdélyi gyökerei vannak. Pécsi L. Dániel üzemmérnöki diplomát szerzett, majd 1978-ban a Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központba került. 1992-től kapcsolódott be a települések, egyházak és más intézmények címereinek tervezésébe, elkészítésébe, s 1996-tól csak ezzel foglalkozik. Az általa eddig készített címerek, zászlók száma eléri a kétszázat, eddig 170-et avattak fel. /László Miklós: Székelykeresztúr. Címer- és zászlóavatás. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 28./2008. január 24.
A Maros Művészegyüttes két alkalommal is bemutatta az Édes kicsi Jézusunk táncműsorát Székelykeresztúron Hargita megyei turnéja során. A Maros megye tánc- és zenei hagyományainak élethű tolmácsolására vállalkozó műsor a tájegység táncait, muzsikáját és a téli ünnepkör szokásvilágát mutatta be. Füzesi Albert, az együttes tánckarának koreográfusa elmondta, a Maros Művészegyüttes a hajdani Állami Székely Népi Együttes utódjaként tavaly ünnepelte megalakulásának fél évszázados évfordulóját. Az együttes Állami Székely Népi Együttes néven 1956-ban alakult és 1957. május 31-én tartotta az Erdélyi Képek című előadásának első bemutatóját. A hetvenes évek elején a hatalom névváltoztatást írt elő. 1990-től két tagozatra oszlottak (román és magyar), így folyt tovább a tevékenység. Néhány éve van saját próbatermük. A céljuk a hagyomány feltárása, megőrzése és továbbfejlesztése. A Maros mentén még rengeteg olyan település van, amelyeknek zene- és táncvilágát gyűjtés szempontjából fel kellene tárni. Minden év tavaszán megszervezik a marosszéki fesztivált, amelyre adatközlő táncosokat, zenészeket, énekeseket hívnak meg. /László Miklós: Tánc- és zenei hagyományunk élethű tolmácsolása. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 24./2008. január 29.
A korondi István Lajos: Igaz-e, Gyuri? című könyve nemcsak hagyományőrző, hanem tréfás, korondi, sóvidéki elbeszéléseket, nevettető rigmusokat, anekdotákat és verseket tartalmaz. A 87 éves keramikusmester, néprajzi író, költő 1920 októberében született Korondon. Elemi iskoláit is ott végezte. 1941– 42-ben részt vett a KALOT által szervezett kurzusokon. Gazdag anyagot gyűjtött össze, melyből közöltek a Hargita és Maros megyei lapokban, folyóiratokban, naptárakban, a korondi Hazanéző című lapban. Írásaiból közölt a budapesti Honismeret, a Néprajzi Látóhatár is. A Népismereti Dolgozatok című kiadványban is több tanulmánya megjelent. A Korondi Sokadalom című monográfiában 100 oldalnyi néprajzi anyaga olvasható. A Székelyföld szerkesztői is szívesen fogadták a korondi szekerességről írt munkáját. Eddig megjelent önálló kötetei: 1944-ben: a Szeredai temetőben című színdarab, 1973-ban Korondi kerámia, 1994-ben Korondi gyermekhangszerek, 1995-ben Hagyományos népi gyermekcsemegék Korondon. 1999-ben: Babonás népgyógyítások Korondon /Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely/ és A korondi aragonit bánya története /Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely/. A Firtos Művelődési Egylet alapító tagja, 16 éven át irányította a korondi falumúzeumot is. /László Miklós: Igaz-e, Gyuri ? = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 29./2008. február 2.
Január 30-án tartotta választási közgyűlését az RMDSZ székelykeresztúri szervezete. Benyovszki Lajos elnök a kétéves tevékenységről tartott beszámolót. Megválasztották a szervezet új vezetőségét. Az elnöki tisztségre egyedül Gálfalvi Sándor RMDSZ-tag pályázott, a tagság 74 százaléka Gálfalvi Sándor mellett adta le voksát. /László Miklós: Tisztújítás Székelykeresztúron. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2./2008. március 5.
Lőrincz György, az Erdélyi Magyar Irodalomért Alapítvány elnökének felkérésére Szilágyi István író, a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője székelyföldi körútja során a múlt hét végén találkozott a székelykeresztúri olvasókkal is. A találkozón Szilágyi István beszélt Zilahról, ahol gyermekkorát töltötte. 1966-ban érettségizett, géplakatos lett. A Babes–Bolyai Tudományegyetem jogi szakán csak 1968-ban kezdte el tanulmányait. Az egyetem elvégzése után a kolozsvári Utunk munkatársa, majd főszerkesztő-helyettese lett, s 1990-től pedig az Utunk helyébe lépő Helikon főszerkesztője. Megemlítette, hogy Kolozsváron már 200 éve létezik irodalmi folyóirat, amely kisebb megszakításokkal, de megjelent. Szilágyi István Kő hull apadó kútba – regény (1975), Agancsbozót – regény (1990) a Kriterionnál, míg a Hollóidő című regénye 2001-ben Budapesten a Magvető Kiadónál jelent meg. /László Miklós: Író – olvasó találkozó. Szilágyi István Székelykeresztúron. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 5./