udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 86 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-86

Névmutató: Móra Ferenc

2015. december 9.

Korszerű oktatási segédeszközök a Szórvány Alapítványtól
A Temesvári Szórvány Alapítvány székházában december 7-én, hétfőn adták át az Alapítvány által meghirdetett és felajánlott számítástechnikai eszközöket, az ezeket igénylő Arad és Temes megyei oktatási intézmények képviselőinek. Korszerű oktatási segédeszközöket – laptopokat, asztali számítógépeket és multifunkcionális nyomtatókat – a temesvári 12-es számú Óvodának, az Ötvösdi Iskolának (Temes megye), valamint a Zimándújfalusi Móra Ferenc Általános Iskolának és a Vadászi Iskolának adományozta a Szórvány Alapítvány.
A számítástechnikai eszközök ünnepélyes átadásán részt vett Valdman Kinga és Kovács Katalin (Szórvány Alapítvány), Bereczki Klára óvónő (temesvári 12-es Óvoda), Patik Izabella (az Ötvösdi Iskola képviseletében), Bálint Enikő, a Zimándújfalusi Móra Ferenc Általános Iskola igazgatója és Szabó Beáta tanítónő (Vadászi Iskola). A 12-es Óvoda egy laptopot, az Ötvösdi Iskola egy asztali számítógépet, a Zimándújfalusi Móra Ferenc Általános Iskola egy laptopot, a Vadászi Iskola pedig egy asztali számítógépet és egy nyomtatót kapott a Szórvány Alapítványtól. Az Arad és Temes megyei pedagógusok elmondták: a korszerű számítástechnikai eszközök nélkül ma már elképzelhetetlen a tanítás. „Az adományba kapott laptopot az iskolánk pedagógusai közösen fogják használni – mondta Bálint Enikő, a zimándújfalusi iskola igazgatója – a tanárok a laptopot beviszik az óráikra és filmeket vetítenek, virtuális múzeumlátogatást tesznek a diákokkal vagy zenét hallgatnak”. Hasonló célokra használja fel a laptopot Bereczki Klára óvónő a temesvári 12-es Óvodában.
„Ezeket a számítástechnikai eszközöket különböző pályázatok keretében szereztük be – nyilatkozta Valdman Kinga, a Szórvány Alapítvány projektmenedzsere –, úgy döntöttünk, hogy Arad és Temes megyei oktatási intézményeinek adományozzuk őket, ily módon is támogatva az oktatási infrastruktúra bővítését a szórványtelepüléseken. Két laptopot, két asztali számítógépet és két multifunkcionális nyomtatót hirdettünk meg és ajánlottunk fel, közülük öt számítástechnikai eszköz talált gazdára. Beérkezett még egy igénylés a Temesvári Magyar Diákszervezettől is. Ők kivetítőt és laptopot igényeltek, de projektorral nem rendelkeztünk, a laptopok esetében pedig az oktatási intézmények előnyt élveztek.”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

2016. február 23.

Tamási Áront így még sosem olvastak
Tamási Áron műveiből olvastak fel kedden szerte a nagyvilágban a nyolcadik nemzetközi felolvasómaraton keretében. Előzetesen közel 39 ezren regisztráltak, hogy részt vesznek a felolvasásban.
Tamási Áron műveiből olvastak fel kedden szerte a nagyvilágban a nyolcadik nemzetközi felolvasómaraton keretében. Előzetesen közel 39 ezren regisztráltak, hogy részt vesznek a felolvasásban.
A maraton központi helyszíne a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár volt, itt mintegy háromszáz gyerek és felnőtt olvasott fel Tamási műveiből. „Az olvasás közösségépítő, összetartó erőt jelent, célunk, minél többen megszólaltatni egy nagy magyar író, költő műveit”– fogalmazták meg a maraton üzenetét a szervezők. Csíkszeredából húsz intézmény 3900 felolvasóval regisztrált, Hargita megyében 60 településről több mint 18 ezer személy kapcsolódott be a rendezvénybe, országszinten 16 megye 131 településén olvastak kedden. Idén nyolc országból – Magyarország, Szlovákia, Ukrajna, Belgium, Írország, Németország, Egyesült Államok, Dánia – 5618 felolvasó jelezte, hogy részt vesz a maratonon. Főként iskolákból jelentkeztek csoportok, de számos más intézmény, szervezet tagjai örvendeztették meg egymást Tamási gondolataival, ugyanakkor egyéni jelentkezők is szép számmal voltak. 
A megyei könyvtárban a maraton első felolvasója Lövétei Lázár László, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője volt. „Igyekeztem aktuális olvasmányt választani, és mivel elég idétlen időket élünk, a Helytelen világ című 1931-es Tamási-kötet kezdő novellájából olvasok fel egy rövid részletet” – vezette fel a hallgatóságnak. Lövétei után Balog László, a Sapientia EMTE könyvtárigazgatója olvasott fel, majd Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának munkatársai.
Székelyudvarhely: nyolc óra szüntelen felolvasás a könyvtárban
Nyolc órán keresztül szünet nélkül olvasták fel a farkaslaki író műveit a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár öt termében. Kedden délelőtt a rendezvény megnyitásával tisztelegtek iskolájuk névadója előtt a Tamási Áron Gimnázium diákjai, a könyvtárban elsőként Laczkó György intézményvezető olvasott fel. László Judit szervező elmondta, kedden majdnem hatszázan tértek be a könyvtárba felolvasni, főként diákok, ám a délután folyamán többen családi programként vettek részt az eseményen. A Móra Ferenc, Bethlen Gábor és Orbán Balázs általános iskolákban teljes létszámmal bekapcsolódtak a maratonba.
dvarhelyen összesen tizenhárom intézményből 2817 részvevő, Székelykeresztúron pedig hét intézményből 1733 részvevő csatlakozott a nyolcadik felolvasómaratonhoz.
Gyergyószentmiklós: népszerű volt, jövőre is megtartják
Gyergyószentmiklóson több mint kilencszázan jelentkeztek be az eseményre és olvastak fel Tamási Áron életművéből. A kisebbeknek meséket, a nagyobb diákoknak pedig novellákat készítettek elő a Városi Könyvtárban. A nap folyamán egyébként bárkit szívesen fogadtak a felnőttek köréből is, a felolvasást reggel a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ igazgatója, Fórika Sebestyén indította.
„A bejelentkezett több mint kilencszáz felolvasó nagy része középiskolás, de a város iskoláiból nagyon sok elemi osztályos is részt vett a rendezvényen. Tervezzük, hogy jövőre is csatlakozunk, megszervezzük e népszerű programot, hiszen a tavalyi hatszáz körüli jelentkező idénre több mint kilencszázra duzzadt” – mondta az igazgató.
Marosvásárhely: közel ezren olvastak fel
„Örökséget hordoztam, gondolkoztam, tűnődtem, magyarázatot kerestem s néha írtam” – ez a Tamási Áron-idézet volt a mottója a marosvásárhelyi felolvasás záró ünnepi műsorának kedden délután a Bernády Házban, a Római Katolikus Teológiai Gimnázium és az RMDSZ Nőszervezetének közös szervezésében. Brandner Emőke magyar nyelv- és irodalom szakos tanár a lapunknak elmondta, a gimnázium minden osztályában olvastak, összesen 55 tanuló vette kezébe kedden Tamási Áron valamelyik könyvét. Így az író publicisztikai írásaiból, novelláiból, regényeiből, színpadi műveiből, életrajzi írásaiból olvastak, illetve rövid jelenetet adtak elő.
Az esemény idején a tanárnő Tamásiról szólva kiemelte, hogy az író az életet tartotta a legfontosabb értéknek, székelynek vallotta magát, a többi nemzet tiszteletére biztatott. Az itthon maradást szorgalmazta, és bár ő a világháború után Budapesten telepedett le, sokat fontolgatta a hazatérést. Ő volt az, aki az 1937-es marosvásárhelyi találkozón először fogalmazta meg az anyanyelvi oktatás, kultúra fontosságát. Végül saját kívánságára itthon temették el. Ám hazajövetele még a koporsóban sem volt viszontagságoktól mentes. Az történt ugyanis, hogy Farkaslaka (románul Lupeni) helyett a román vasút először a Zsil-völgyébe, Lupénybe szállította az író földi maradványait.
A felolvasómaratonról A felolvasómaratont László Judit kezdeményezésére szervezték meg 2009-ben Székelyudvarhelyen, ahol Benedek Elek műveiből olvastak. A Kájoni János Megyei Könyvtár 2014-től főszervezője a rendezvénynek, együttműködésben Hargita Megye Tanácsával. Az évek során Orbán Balázs, Jókai Mór, Arany János, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond és Kányádi Sándor műveit szólaltatták meg a felolvasók, az esemény nemzetközi szintűvé nőtte ki magát, tavaly közel 12 országban 40 ezren olvastak fel. Az idei rendezvénybe bekapcsolódók számát néhány nap múlva összesítik a könyvtár munkatársai. Jövőben Szabó Magda műveiből olvasnak fel a maratonon.
Antal Erika, Baricz Tamás Imola, Péter Beáta, Veres Réka. Székelyhon.ro

2016. március 19.

Tőkés László európai parlamenti képviselő volt a fővédnöke a kiskunfélegyházi Közép-Európa Klub március 18-19-én megrendezett környezetvédelmi konferenciájának.
Az 1994-ben létrejött civil szervezetet híven jellemzi képi szimbólumának felirata: „Mentsük meg szülőföldünket, a Kárpát-medencét! / Cselekedjünk együtt a környezet- és klímabiztonságért!” A klub Kárpát-medencei feladatok a 21. században elnevezésű, másfél évtizede indult programja keretében zajlik a mostani tudományos szakértekezlet, amelynek címe: Gyilkos vagy humánus gazdaságot a Kárpát-medencében.
A szakma jeles képviselőit, az előadókat és az érdeklődőket a pénteki kezdőnapon Kelemen József, a Közép-Európa Klub elnöke köszöntötte. A Kiskunság fővárosának nevében Csányi József polgármester üdvözölte az egybegyűlteket. A konferencia levezető elnökeként Varga Zoltán ökológus, debreceni professor emeritus nyújtott szakmai bevezetést és eligazítást a részvevőknek. 
Megnyitó beszédében Tőkés László a Közép-Európa Klubbal kialakult személyes kapcsolatáról szólva nagy elismeréssel méltatta annak példamutató tevékenységét. A „gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan” elvének szellemében értékelte Kelemen József hivatástudó munkásságát, a közép-európai térség természetvédelmének, valamint a mesterségesen meghúzott határok által felszabdalt Kárpát-medencei nagyrégió – mint „tökéletes földrajzi és politikai egység” – eredeti állapotának a megőrzése és helyreállítása szolgálatában. „Egy gyilkos és öngyilkos történelmi korszak nehezékétől szabadulva és visszahúzó erejét leküzdve a Kárpát-medence teremtett valóságából fakadó összetartozását, földrajzi-természeti egységét közös erővel kell érvényre juttatnunk” – mondotta az erdélyi képviselő, a térség népeinek együttműködését, ezzel együtt pedig a külhoni magyar közösségek, illetve Erdély alanyi jogú, autonóm szerepvállalását szorgalmazva ebben a korszakos jelentőségű törekvésben. 
Európai képviselői minőségében Tőkés László átfogó tájékoztatást nyújtott a természeti katasztrófával fenyegető verespataki bányatervvel szembeni európai parlamenti fellépéséről, valamint a romániai, illetve erdélyi erdők védelmében kifejtett tevékenységéről – készséggel felajánlva, hogy a konferencia, illetve a Klub ajánlásait is megjelenítse az Európai Unió törvényhozásában. 
A megnyitást követően a víz világnapjáról való ünnepélyes megemlékezésre került sor, mely napot az ENSZ égisze alatt immáron több mint egy évtizede március 22-én tartanak meg világszerte. Ebből az alkalomból a Móra Ferenc Gimnázium egyik diákja Kányádi Sándor Ének a forrásról című költeményét adta elő.
Szakelőadások következtek, majd a konferencia szünetében Visy Zsolt régész, professor emeritus a Közép-Európa Klub Verespatak múltja, jelene és jövője képekben című vándorkiállítását nyitotta meg, mely néhány évvel ezelőtt már Brüsszelt, az Európai Parlamentet is megjárta.
Délután további rangos előadásokkal folytatódott az értekezlet, amely hozzászólásokkal, kérdésekkel és válaszokkal, valamint a konferencia elnökének összefoglalójával ért véget az első napon. 
Március 19-én Állásfoglalás és ajánlások megfogalmazásával zárul a konferencia. A szervezőknek feltett szándékuk, hogy hosszú távon egy Kárpát-medencei Környezet- és Klímabiztonsági Központot hozzanak létre Kiskunfélegyházán. itthon.ma/karpatmedence

2016. április 21.

Dsida életébe nyerhettünk bepillantást
Szerda este Marosán Csaba, a Kolozsvári Állami Színház fiatal művészének Tarka-barka strófák című egyéni előadásán vehetett részt a verskedvelő nagykárolyi közönség.
Az est folyamán Dsida Jenő versei, levelei és egyéb írásai révén betekintést nyerhettünk a költő életének legfontosabb eseményeibe. Hallhattunk a költő iskolai éveinek szigorú magyartanáráról, Juhász Péterről, aki ráébresztette a magyar nyelv szépségeire, de szó esett Dsida pártfogójáról, Benedek Elekről is, a kolozsvári Pásztortűz irodalmi folyóiratnál eltöltött évekről, valamint Móra Ferenccel ápolt szoros barátságáról. És természetesen a szerelemről, házasságról is, szerelmes verseit, leveleit feleségének Imbery Melindának címezte.
Az előadás révén a fiatal művész célja az, hogy a szélesebb közönséghez szóljon, szeretné minél több ember szívébe belopni Dsida egyszerű, tiszta életszemléletét, élővé varázsolni a klasszikus költőt. A kiváló előadást hosszas tapssal jutalmazta a hálás közönség.
szatmar.ro

2016. május 4.

VII. Hunyad Megyei Magyar Napok Vajdahunyadon
Kőműves Kelementől Dsidáig
Sokszínű, tartalmas délutánnal indult a Hunyad Megyei Magyar Napok immár hetedik rendezvénysorozata Vajdahunyadon.
A szeles, borongósnak ígérkező idő nem igazán kedvezett a huszárvárba tervezett szabadtéri előadásoknak, majálisnak, a szervezők lélekjelenlétének köszönhetően azonban nagyszerűen sikerült alkalmazkodni az időjárás szeszélyeihez. Kofity Zoltán helyi RMDSZ-elnök és Takács Aranka RMDSZ-tanácsos rövid köszöntője után a Hunyadi vár kápolnájába invitálták a közönséget, a dévai Segesvári Miklós Pál Egylet Szivárvány Nyugdíjas kórusának előadására. A hirtelen adódó helyszín tökéletesnek bizonyult: a hatszázéves falak között régóta nem szólt magyar ének. A bukovinai székely dalok pedig tisztán csendültek fel, Lengyel Izabella karvezető irányításával. A kórus nevében Gáspár Juliánna köszöntötte a hallgatóságot, ismertetve a kórustagok által viselt 1930-as években kialakult csángós öltözetet. A Kóka Rózália, Sebestyén Ádám, Zsók Béla gyűjtéséből származó bukovinai dalok mellett a kórus tagjai egy múlt században lejegyzett történetet, illetve Kőműves Kelemenné balladáját is előadták.
A dévai Renaissance együttes történelmi táncjátékát már a huszárvárban felállított színpadon tekinthette meg az egyre gyarapodó közönség.
És közben új programmal is gyarapodott vajdahunyadi rendezvénysor. A másnapi előadásra érkező Marosán Csaba kolozsvári színművész jóvoltából egy ad-hoc Dsida-estre is sor került a Hunyadi János építtette várkápolnában. A kommunizmus éveiben szamizdatban, gépírással terjesztett Dsida-versek, levéltöredékek, röpke feljegyzések vasárnap szabadon szárnyaltak a kápolna falai között, felidézve a szigorú, de nagyra becsült magyartanárnak, Juhász Péternek, az apaként tisztelt Móra Ferencznek, Benedek Eleknek, illetve a nagy kortársaknak – Kosztolányi, Reményik, Áprily, Molter Károly, Tamási Áron, Berde Mária, Kemény János, Kós Károly, Tompa László – az emlékét. Dsida Imbery Melindához címzett szerelmes versei is helyet kaptak Marosán Csaba összeállításában, mellyel az elmúlt időszakban már keresztül-kasul járta a Kárpát-medencét. Mint mondta, megfordul mindenhol, ahol „sok, sok éhes ember van együtt, és kéri a verset, mint a kenyeret…!”. Marosán Csaba következő, immár betervezett vajdahunyadi előadására hétfőn délután került sor a hely Magyar Kulturális Központban.
Nyugati Jelen (Arad)

2016. május 7.

XIV. Vándorcsizma Néptáncfesztivál
Medgyes
A Medgyesi MADISZ, a medgyesi Gyöngyvirág Néptánccsoport és az EMKE Szeben megyei szervezete közreműködésével idén már tizennegyedik alkalommal sor kerül a Vándorcsizma Néptáncfesztivál megszervezésére.
A fesztivál május 28-án, szombaton kezdődik a Millennium-Ház udvarán, ahonnan népviseletbe öltözött legények és leányok kiséretében rövid felvonuláshoz lehet csatlakozni a medgyesi Polgármesteri Hivatalig, ahol hivatalosan megnyitja „kapuit” a fesztivál. Ezt követően színes programkínálattal várják az érdeklődőket a Greweln parkban: a Karosi Turul Egyesület tagjai a 20 férőhelyes Jurtában 10. századi berendezést, ruházatot és életstílust ismertetnek rövid történelemóra keretében. Az egyesület tagjai rövid baranta, azaz ősi magyar harcművészetet is bemutatnak, de íjászni is megtanítanak. Tizenkét néptáncegyüttes közel 5 különböző tájegység néptáncait a maguk sajátos öltözetével hozzák színpadra. Az idei év meghívottjai: a Százfonat néptáncegyüttes Erdőszentgyörgyről, a Hajdina néptáncegyüttes Marosludasról, a Vásár néptáncegyüttes Balavásáról, a Sóvirág néptáncegyüttes Szovátáról, a Szúszékdöngetők Sóváradról, a Gyimesfelsőloki Domokos Pál Általános Iskola diákjai, a Rozmaring együttes, amely a Székelyudvarhely Móra Ferenc Általános Iskola néptáncegyüttese, a Szivárvány néptáncegyüttes Gyulakutáról, az erzsébetvárosi diákok néptánccsoportja és a helyi Gyöngyvirág néptáncegyüttes.
Szabadság (Kolozsvár)

2016. június 7.

Egyet, a legszebbet kellett elkészíteni
Varrók, bútorfestők, tojásírók, fafaragók és egy csipkeverő – összesen harminc gyermek mérte össze tudását kedden délután a népi mesterségek megyei versenyén a székelyudvarhelyi Cimbora Gyermekek Klubja udvarán. A több órán át zajló vetélkedőn a zsűri és a kíváncsiskodók folyamatában követhették a vizsgamunkák elkészítését, majd gyönyörködtek az elkészült darabokban.
Egy ládika díszítésén dolgozott a tizenhét éves, szentkirályi László Noémi, aki hatéves kora óta jár a Cimbora Házba, és már több mesterséget is elsajátított. A bútorfestést két éve gyakorolja, azt mondja, egy kisebb ládika megfestése általában három-négy órát vesz igénybe.
Szülőfalujában, Szentkirályon tanulta a csipkeverést Kovács Anita. Egy-egy kisebb terítőt el tud készíteni egy nap alatt is, de az iskola és a tanulás miatt általában több ideig tart. Szerinte a legnehezebb tornyos csipkét verni, egy ilyennel is indult a versenyen. Ugyanakkor van falujának egy saját galambos motívuma, amely szintén nagyon bonyolult, de az öregeknek van még pontos mintájuk, így a jövőben azt is szeretné elkészíteni.
A Cimbora Gyermekek Klubja és a megyei tanfelügyelőség tizennégy éve szervezi meg a népi mesterségek vetélkedőjét. Bár minden iskolát értesítettek, idén csak a székelyudvarhelyi Móra Ferenc Általános Iskola, a szentegyházi Gábor Áron Líceum és Mártonffi János Általános Iskola, valamint a gyermekek klubjában tanuló diákok jelentkeztek – tájékoztatott Bán Erzsébet, a verseny főszervezője.
Az első helyezettek közül – attól függően, hogy országos szinten hány helyet adnak Hargita megyének – választanak majd, hogy kiket javasolnak a nagyszebeni Astra Múzeum által szervezett országos megmérettetésre. A versenyzők pontot kapnak a már elkészített munkáikra, és arra is, hogy népviseletben jelennek meg. A legfontosabb mégis az, hogy miként dolgoznak, hiszen a gyermekek egy-egy darab elkészítésén ügyködnek a verseny ideje alatt, míg a zsűri figyeli a munkafolyamatot. A legtöbb versenyző gyermek több népi mesterséget is elsajátított már – tette hozzá Bán. A szakmai zsűrit Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója, Szakáll Gizella tanítónő és Tifán Irénke, az Udvarhelyszéki Népművészek Egyesületének elnöke alkotta.
Dávid Anna Júlia |
Székelyhon.ro

2016. július 13.

A pénteki MKT-ülés margójára
Fazekasvarsándi és zimándújfalui gondok nyomában
Az elmúlt pénteken, Aradon megszervezetett MKT-ülésnek az egyebek napirendi pontjában többek között, Matekovits Mihály, az Tanügyminisztérium nyugalmazott vezérigazgatója is kifejtette véleményét a közelmúltban lezajlott helyhatósági választások eredményeivel kapcsolatban. Fokozott aggodalmának adott hangot a Fazekasvarsándon kialakult helyzet miatt, miszerint a helybeli magyarság a volt 3-ból, 2 tanácsosi tisztséget elveszített. Mindez annak tudható be, hogy az utóbbi fél évben, a magyarok között a szokásosnál is jobban megnőtt a széthúzás. A fazekasvarsándi fiaskóval összefügg a zimándújfalui választási eredmény, miszerint a községbeli magyarság elveszített 1 tanácsosi helyet, ezért az eddigi alpolgármester, Kocsis József községgazda mandátumát sem újították meg. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: a község biztosítani fogja-e a jövőben is a fazekasvarsándi magyar diákoknak a zimándújfalui Móra Ferenc Általános Iskolába történő ingázását? A felszólaló mindkét kérdésben az RMDSZ Arad megyei vezetőségének a közbenjárását kérte.
Találni kell egy olyan embert…
Az ügyben újra megkerestük Matekovits Mihályt, aki a fazekasvarsándi széthúzás okára vonatkozó kérdésünkre kifejtette: neveket nem akar említeni, mert senkit nem óhajt megbántani. Ha ugyanis a településen meghallgat 5 embert, mindnek van valami igaza. Egy dologban azonban mindnek sántít az érvelése: mindenképp össze kell fogni! Noha maga „Fazekasvarsánd-szakértőnek” számít, mivel ott tanított, aligazgató is volt, ezért sok mindenben próbált nekik segíteni. Egyelőre azonban nem lát megoldást a közösségi gondjaikra, amíg nem kerül egy olyan vezető, aki maga köré tudja gyűjteni az embereket. Abban az emberben lennie kell annyi alázatnak, hogy mindenkinek meghallgassa az igazát, de a sok igazságnak a metszéspontjában meg tudják találni a mindenki számára elfogadható, közösségi igazat is. Ehhez elsősorban arra van szükség, hogy a segítők keresésekor nem szid másokat.
Kérdésünkre, miszerint a neve említése nélkül, Fazekasvarsándon ismer-e olyan embert, aki képes a közösségi kapocs szerepére, Matekovits Mihány hozzáfűzte: nem akar neveket említeni, de legjobban Manguciné Gyurkócza Erzsébet nyugalmazott óvónőben bízik, aki helybeli lévén, nagyon sokszor meg tudta találni a falusiakkal az összhangot. Ő viszont nyugdíjba vonult és úgy érzi, az idegeit nem érdemes a széthúzások összefércelésére áldozni, ezért egyik oldalra sem, hanem félreállt. Bognár Leventével azon morfondíroztak, hogy összehívják valahova a helybeli magyarokat, megadva nekik a lehetőséget: mindenki beszélje ki a gondjait, a sérelmeit, csakhogy nincs olyan helyiség, ahol találkozhatnának. Ha a parókiára egyesek nem mennek el, a kultúrház a megszigorított törvény miatt nem kapta meg a működési engedélyt, az iskolában nem szabad közösségi találkozókat szervezni, legfeljebb az ortodox parókia képezhetne egy olyan semleges területet, ahova bármelyik magyar elmehetne… A nehézségek ellenére, semlegesként, Bognár Leventével együtt, megpróbál közvetíteni. Ami a zimándújfalui új helyzetet illeti, nagyon meglepte, hogy egy olyan községben, ahol a magyarságnak ilyen magas a számaránya, mint náluk, nem választottak magyar alpolgármestert.
De térjünk újra vissza Fazekasvarsándra, ahol tavaly Bálint Enikő iskolaigazgatóval és az akkori alpolgármesterrel, Kocsis Józseffel megpróbálták 5-6 család szüleit meggyőzni, hogy az elemi iskolából kikerülő gyermekeiket a zimándújfalui anyanyelvű iskolába írassák. Az ingázáshoz az ottani tanács kisbuszt biztosítana. Végül csupán 2 testvérnek a szülei vállalták, akikkel az akkori alpolgármester úgy egyezett meg, hogy az anya a két gyermekét naponta a saját autójával ingáztatja az iskolába, miközben az ingázási költségeit hónap végén kifizetik. Az új helyzetben viszont nagyon nehéz egy olyan zimándújfalui tisztségviselőt találni, aki a törvényes ingázási költségek megtérítését bevállalhatja. Itt a megyei RMDSZ-nek kellene egyeztetnie az új községi vezetőséggel…
Kocsis József bizakodó
Matekovits Mihály aggodalmaival kapcsolatban, Kocsis József volt zimándújfalui alpolgármestert, jelenlegi községi tanácsost is megkerestük. Az ingáztatásra vonatkozó kérdésünket megtoldottuk a helybeli magyar kulturális rendezvények támogatási lehetőségeire vonatkozóval.
Kocsis József leszögezte: a helybeli kultúrára és a közösségi igények kielégítésére biztosan tudnak majd pénzt szerezni. Tehát amit elkezdtek, annak a folytatásához bizonyára kerül majd pénz is. Az utaztatással kapcsolatban nem akart kellő helyzetfelmérés hiányában nyilatkozni, ahhoz előbb le kell ülni, meg kell beszélni az iskolaigazgatóval. Abban bízik, amennyi pénzre az iskolának szüksége lesz, azt a továbbiakban is biztosítani tudják – nyilatkozta megkeresésünkre Kocsis József községi tanácsos.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

2016. augusztus 26.

Móra Ferenc-díjban részesült Gyarmati Zsolt múzeumigazgató
Állami kitüntetést adományozott az augusztus 20-ai ünnep alkalmából Gyarmati Zsoltnak, a Csíki Székely Múzeum igazgatójának az Emberi Erőforrások Minisztériuma. A Móra Ferenc-díj olyan elismerés, amelyet azok a muzeológusok kapnak, akik jelentős teljesítményükkel szakterületük fejlődését szolgálták.
– Rangos szakmai kitüntetést vehetett át, amely azt tükrözi, hogy Magyarországról hogyan látják az itteni „múzeumépítő” tevékenységét.
– Ezt a miniszter adja felterjesztés alapján, és úgy tudom, hogy eddig ilyen díjat határon túli szakember még nem kapott. Móra Ferenc régész és néprajzos is volt, ugyanakkor Szegeden múzeumigazgató, ő volt az egyik legnagyobb név a szakmában a maga korában, ezért is nevezték el ezt a díjat róla, és évente három személynek adják át. A minisztérium figyelemmel követi a határon túli kulturális szakmai életet is, Balog Zoltán miniszter úr fővédnökként megtisztelte a Csontváry-kiállításunk megnyitóját is.
– Hogyan sikerült néhány év alatt az erdélyi és magyarországi neves múzeumok térképén megjeleníteni a Csíki Székely Múzeumot?
– Annak idején, amikor tizenhárom évvel ezelőtt a múzeumhoz kerültem, sok teendő volt, eléggé mélyről kellett a múzeumot fölhozni és új pályára állítani. A városvezetés ebben a munkában folyamatosan partner volt. Most már nem ahhoz hasonlítanám a céljaimat és a munkámat, hogy milyen volt akkor, amikor átvettem, hanem inkább az elmúlt évekhez képest kell jobbnak lenni. A közelmúlt a mérce. Szinten tartani a közelmúlt törekvéseit vagy meghaladni, minőségileg folyamatosan emelni a szintet. A múzeum az itt dolgozó emberek által létezik. Egyik fontos teendőm az volt, hogy a tapasztalt kollégák megtartása mellett egy humánerőforrás-fejlesztésbe fogtunk, és olyan fiatal kollégákat sikerült idevonzani, akik itt biztosítják a lendületet.
Hosszú éveknek kellett eltelnie, amíg a megálmodott szemléletváltás megtörtént. Partnereket kezdtem keresni a saját munkámhoz a városban, a régióban és a határon túl is. Ez lassú folyamat volt, de sikerrel járt. A város befogadott, elfogadott, mint kívülről jövő embert, és azt tapasztalom, hogy értékeli a változásokat, ami történt a múzeumban. Nagyon fontos ugyanakkor a magyarországi szakmai kapcsolatháló, onnan kaptam módszertani fogódzókat, mintákat, ugyanakkor sok biztatást és értékelést a Csíkszeredaiaktól. A lendület mellé idővel fölzárkózott a tapasztalat és a rutin. A Munkácsy-kiállítás mindenképp fordulópont volt a múzeum életében. Annak a sikeres menedzsmentje vezetett oda, hogy kezdett megalapozódni a Csíki Székely Múzeum imázsa Erdélyben és Magyarországon. Viszont azokban az években jobban látszottunk, mint amilyen értéket képviseltünk valójában. Fel kellett nőni a Munkácsy-kiállítás után ahhoz az arculathoz, ami kialakult rólunk. Még mindig dolgozunk ezen, mert ez a kép nem teljes, ugyanis csak arról ítélnek meg bennünket, amit látnak, vagyis a kiállításokon keresztül. De a múzeum lelke, küldetése, hogy a nemzeti önazonosságunk szellemi és tárgyi világának a gyűjtője, őrzője, szakmai feldolgozója legyen. Ehhez fontos, hogy rendelkezzünk modern műtárgy adatbázissal, legyen jól felszerelt restaurátor műhelyünk, korszerű raktárunk, színvonalas múzeumpedagógia, és hogy a tudományos munka a megfelelő mederben folyjon.
– A Csíki Székely Múzeum ugyanakkor egy kedvelt közösségi tér is lett.
– Szerettük volna, hogy egy olyan hely legyen a Mikó-vár udvara és termei, ahová egyszerűen jó megérkezni. Régebb azért járt múzeumba valaki, hogy informálódjon, a tudását gyarapítsa, hogy érdekes dolgokat lásson, és mi ezt megtartva fontosnak tartjuk, hogy az igényes szórakoztatás helyszíne is legyen. Vannak múzeumpedagógiai foglalkozásaink, előadások, táncházak. A Mikó-vár kétségtelenül egy olyan „adottság”, amelyre büszkék lehetünk, jól érzik itt magukat a tárgyak és az emberek egyaránt. Múzeumunk a hagyományok megőrzése mellett egy igényes közösségi tér funkcióját is el kívánja látni. Európa bármely kisvárosában megállná a helyét.
– Intézményvezetőként melyek azok az irányvonalak, amelyeket a következő időszakra kijelölt?
– Nyilván, itt elsősorban a helyi és regionális székely közösségünk számára kell egy kulturális irányvonalat mutatni. Olyan közösségi tér és értékőrző intézmény szeretnénk lenni, amelyik folyamatosan élő kapcsolatban áll azzal a közösséggel, akinek az értékeit őrizzük. A hagyomány és az értékek őrzése mellett folyamatos mozgásban kell legyen a múzeum, ami azt jelenti, hogy folyamatosan gyűjtünk is értékeket, de aktuális kulturális és szórakoztatási igényeket is ki szeretnénk elégíteni, és a többi kulturális intézménnyel közösen hozzájárulni ahhoz, hogy Csíkszereda egy élhető város legyen. Úgy vélem, hogy jó úton járunk. Büszkék lehetünk arra, hogy olyan intézményeink vannak – a Hargita együttes és a Csíki Játékszín is például – , amelyekről beszélnek Erdélyben és a határon túl is, és amelyeknek a város jó gazdaként a gondjukat viseli.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

2016. szeptember 3.

Egyeztetés Zimándújfalu község vezetőségével
Biztosítják a fazekasvarsándi gyermekek ingáztatását
Tanévkezdés előtt gondok jelentkeztek a fazekasvarsándi magyar gyermekeknek a Zimándújfalui Móra Ferenc Általános Iskolába történő utaztatása terén. A kérdés megoldásába Faragó Péter RMDSZ-megyei elnök is aktívan bekapcsolódott.
– Elnök úr, mi volt az alapvető gond?
– Az elmúlt tanévben megoldást kerestünk a fazekasvarsándi magyar nyelvű elemi végzős diákjainak az anyanyelven történő minél könnyebb és olcsóbb továbbtanulására. Tavaly két fazekasvarsándi gyermek ingázott a zimándújfalui felső tagozatba, idén viszont úgy néz ki, többen lesznek az anyanyelven továbbtanulni óhajtók. Az ők ingáztatására kerestünk megoldást a zimándújfalui önkormányzattal együtt. Vagyis, hogy a Zimándújfalui Polgármesteri Hivatal iskolabuszai az ottani magyar nyelvű iskolába, a fazekasvarsándi gyermekek rendszeres ingáztatását is biztosítsa. Szerencsére, a jelzett önkormányzat vezetőségével megszületett a megegyezés, miszerint tanévkezdéstől rendszeresen igáztatják a fazekasvarsándi gyermekeket oda-vissza.
– Hány gyermeknek az ingáztatásáról van szó?
– Úgy tűnik, 4 biztos, de a számuk akár 6-7 is lehet. Nagyon örvendünk, amiért Fazekasvarsándon is fontosnak tartják a magyar gyermekeknek az anyanyelven történő továbbtanulását, ugyanakkor a zimándújfalui önkormányzatnak is fontos, hogy minél több, köztük magyar diákja is legyen, ezért meghozza a szükséges intézkedéseket.
– Úgy hallottuk, hogy a jelzett iskola bizonyos ingatlanjaiban eléggé elmAradtak a tanévkezdéshez szükséges felújítások. Erről mi a véleménye?
– A Móra Ferenc Általános Iskola, illetve a hozzá tartozó óvoda épületei nagyjából rendben vannak, de a helybeli önkormányzatnak a következő szűk két hétben javítania kell az iskolaudvaron álló épület illemhelyeinek az állapotán. Múlt héten magam is a helyszínen jártam, akkor az iskolaudvaron lévő épület illemhelyei használhatatlan állapotban voltak. Megvan az ígéret, hogy iskolakezdésig az illemhelyeket, a mosdókat és az ajtókat rendbe teszik. Mivel az intézmény fenntartója a polgármesteri hivatal, annak a vezetője, vagyis a polgármester vállalta, hogy tanévkezdésig mindent használható állapotba hoznak.
– Tudtunkkal, az ottani illemhelyekkel és a mosdókkal az a gond, hogy délutánonként a műfüves pályán játszó gyermekek, de felnőttek is használják, méghozzá felelőtlenül…
– Mivel az illemhely a sportpálya mellett van, nem lenne baj, ha délután is használnák, hiszen mindkettőt ebből a célból építették. Éppen ezért mindkettőt civilizált módon, szervezetten kellene használni. Ehhez viszont a szülők felvilágosító munkája is szükséges, amibe nem kívánok beavatkozni… Azt viszont szeretném, ha Fazekasvarsándon, de Zimándújfalun is tudnák: megegyeztünk a helybeli polgármesterrel a gyermekek rendszeres ingáztatásának a biztosításában. Már csak a programot kell pontosítani.
– Köszönjük a tájékoztatót.
– Én köszönöm a lehetőséget.
– Én köszönöm a lehetőséget.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

2016. október 4.

Bemutató a bábszínházban
Móra Ferenc meséiből ihletődött a Puck Bábszínház magyar tagozatának Meseszőnyeg című előadása, amelyet október 5-én, szerdán délelőtt 10 órától mutatnak be az intézmény székhelyén. A szerkesztőségünkhöz elküldött közleményből kiderül, hogy az előadás az óvodás korú gyerekeknek készült, célja megismertetni, megbarátkoztatni a legkisebbeket a színpadi játékkal – így a gyerekek játszótársakból nézőkké válnak, azaz, figyelő, gondolkodó résztvevőkké Szabadság (Kolozsvár)

2016. október 6.

Magyardellő, az élni akaró falu
Vadregényes környezetben fekszik a Maros által körülölelt kis magyar település, a Maros megyei Magyardellő. A pár éve immár hídon is megközelíthető falucskát kezdik felfedezni a fiatal családok, ami reményt ad arra, hogy az érintetlen környezetben fekvő település turistaparadicsommá válhat.
Virágvázaként öleli körbe a Maros a települést, miközben óvja és elrejti. Igazi vadregényes táj fogadja a Marosvásárhelytől alig 25 kilométerre fekvő Magyardellőn az oda tévedőt vagy vendéget. Pár éve csak gyaloghídon és a kompon lehetett megközelíteni. Emlékszem, itt utaztam először komppal, s nem ismerve a komp működését, azon csodálkoztam, hogy a fiatalember milyen könnyedén vontatja át a gépkocsikat úsztató vastálcát a Maros egyik partjáról a másikra. Azóta már megépült a híd, de a táj még mindig meseszerű. A hídról letérve viszonylag jó úton kell poroszkálni egy szűk kilométert a legelő szomszédságában, amelyen kecskék és lovak békésen legelnek egymás mellett. Az alig száz füstöt rejtő faluban ma is sok ház üresen áll, vannak olyanok, amelyben csak hétvégenként vagy nyaranként szellőztetnek, portalanítanak. Az utcák többnyire kihaltak, mindenki a maga portájával, dolgával foglalkozik. A legtöbb kert végében békésen hömpölyög a Maros, amely azonban sokszor volt haragos, de mindig megbékélt: az elmúlt években gátakkal szabályozták, hogy ne öntse el a dellőiek portáját. A kis falu egyetlen boltja két váltásban fogadja a vevőket, ebédidőben pár órára bezár, s délután nyit újra, hiszen mindig akad olyan, akinél elfogyott a só, a cukor vagy csak váratlan vendégek érkeztek, akiket illik megkínálni valami itókával. Az idősebbek hetekig nem mozdulnak ki a faluból: hova is mennének?
A helyiektől tudom, hogy a 1960-as években még színtiszta magyar település volt, Magyardellőt Kicsi–Magyarországnak nevezték. Utcái gyermekzsivajtól voltak hangosak, a templompadok nem kongtak az ürességtől. A hetvenes-nyolcvanas évektől azonban lassan, de biztosan apadásnak indult. Legtöbben a fő útvonalak mentén levő, biztos munkahelyeket és megélhetést biztosító településekre költöztek. A családi házakból lassan kihaltak az idős szülők, és sok házat megpróbáltak olcsón értékesíteni, de kevés talált új gazdára.
Gyermekként Dellő jelentette az életet
Az egykori Magyardellő hangulatát részben visszaadja Szász Gyöngyike, született Demeter, vallomása, akit arra kértem, hogy pár szóban foglalja össze, mit jelent számára szülőfaluja. Már évek óta Budapesten lakik, de valahányszor teheti, szívesen hazajön Erdélybe, és ilyenkor kilátogat Dellőre is. Szülei hétvégenként járnak haza a családi házhoz kertészkedni. Szász Gyöngyike legutóbb az augusztusban szervezett falutalálkozó alkalmából látogatott Dellőre, ahol emléklapot is kapott: kereken harminc évet töltött az idén.
„Számomra gyerekkoromban Dellő legfőképp a szabadságot jelentette. Nagyszüleim ott éltek, tehát a hétvégék és szünidők nagy részét ott töltöttem. Dellő volt az a hely, ahol lényegében felnőttem. Megtanulhattam azokat a dolgokat, amiről Móra Ferenc a Kincskereső kisködmönben vagy Tamási Áron az Ábel a rengetegben ír a vidékről, azaz a falusi életről. Ott követtem el életem csínytevéseit, mint például a csoportos szőlőlopást, a saját kertünkből való almalopást, az egész napos ingyenes strandolást a Marosban. Ott tanultam meg főzni, szilvás gombócot készíteni. Szombatonként Dellőn hagyománya volt a gulyásfőzésnek, és minden este puliszkát ettünk vacsorára hol paprikás mártással, hol hagymás tokánnyal, de volt olyan, hogy üstben főzött szilvalekvárt higítottunk vízzel, és azt mártogattuk puliszkával. Dellőnek köszönhetően ismerem levelükről a gyümölcsfákat, és tudom, mi a veteményezés, a kertészkedés. Itt tanultam meg kapálni, kaszálni, szénát forgatni vagy kukoricát, krumplit betakarítani. Tudom, mit és mennyit esznek a háziállatok. Hogyan kell tehenet, illetve kecskét fejni, kacsát tömni, tyúkot etetni. Otthon tanultam meg kenyeret dagasztani és sütni. Ma is a számban érzem ennek az ízét: milyen finom a frissen sült kenyeret a kútból mert vízzel enyhén meglocsolni és cukorral beszórni” – meséli Szász Gyöngyike, aki ma is hálásan emlékezik vissza gyerekéveire. Mint fogalmaz, igazából most döbben rá, hogy mennyire gazdag gyerekkora volt, mennyi tapasztalatot szerzett, mi mindennel felruházta egy életre ez a száz házból álló kis falucska.
Híd és árvízvédelmi rendszer
A kerelőszentpáli polgármester, Simon István nem vette le szemét és kezét a kihalófélben levő kis településről, Magyardellőről. Mindig úgy osztották a községi költségvetést, hogy abból ebbe a kis elzárt falucskába is jusson. 2006-ban készült el az új gyalogoshíd, de a gépkocsik, szekerek továbbra is komppal kellett megközelítsék a Maroson át a települést.
Minden további beruházás hatalmas összegeket igényelt, de rendre minden elkészült. 2011-ben befejezték a gátrendszert: a megfelelő magasságú töltésekkel immár sikerült megóvni a települést a gyakori árvízveszélytől, azelőtt ugyanis évente négyszer-ötször is kiöntött a Maros. Az árvízvédelmi rendszer elkészültével élhetőbb lett ugyan a település, de még mindig nehezen lehetett megközelíteni, a község tehát hozzálátott az addigi legnagyobb beruházásához, a Maroson átívelő hídhoz. A megyei önkormányzati támogatásból megépült híd látványosan megváltoztatta a falu hétköznapjait. Az addig jórészt parlagon heverő magyardellői földeket ma már szinte teljes egészében megdolgozzák. A Maros árterületén található kiváló minőségű, jó termőképességű földekre egyből nagy lett az igény, az erőgépek most már gond nélkül megközelíthetnek minden parcellát. „Az utóbbi években sokan bérelnek földet Magyardellőn, és ez gazdaságilag jótékony hatással van nemcsak a falura, hanem a községre is” – magyarázza a polgármester, aki azt is nagy megvalósításnak tartja, hogy sikerült bevezetni az ivóvizet a faluba.
Noha élhetőbb és lakhatóbb településsé vált, az előző évtizedek hatalmas elnéptelenedési trendjét az utóbbi tíz év masszív beruházásai sem tudták megváltoztatni. Gyerekhiány miatt nemcsak az iskola szűnt meg, hanem a néhány óvodás is Kerelőszentpálra ingázik. 2007-ben a márciusi ifjaknak állítottak kopjafát a református templom udvarára: egy évtizeddel ezelőtt még 140 lelkes volt a gyülekezet, de azóta is folyamatosan apad.
Munkalehetőség a községben
Az immár kényelmet nyújtó Magyardellőt azonban kezdik felfedezni az olyan fiatal családok, akik tiszta levegőre és csendre vágynak. Suba Csongor és felesége, Réka, két és fél éve költöztek ki a faluba. Megváltották Csongor nagyszülői házát, felújították és berendezkedtek. A feleség arról mesél, hogy férje kertészmérnök, így mindenképp falura akart költözni. Lévén, hogy ősei itt születtek, kézenfekvő volt Magyardellőre kitelepedni, annál is inkább, mert a falu közel van a városhoz. „Nagy szerencsénk volt, hogy miután kiköltöztünk, éppen elkészült a híd is, ami nagy segítséget jelent az olyan ingázóknak, mint én. Bár Marosvásárhely viszonylag közel van, mégsem lehet azt mondani, hogy egyszerű az ingázás. Magyardellőre nem jár ki busz, az időseknek és fiataloknak is egyaránt ki kell gyalogolniuk Kerelőszentpál főútjára, tőlünk mintegy másfél kilométerre, és többek között egy mezőn is át kell haladni, ahol juhnyájak és juhászkutyák vannak” – magyarázza a fiatalasszony. Az ingázás annak sem olcsó mulatság, aki kocsival teszi meg a megyeközpontig tartó távot, hiszen havonta legalább 400 lejbe kerül az üzemanyag. Ezt minimálbéres állás mellett nem lehet vállalni. Vendéglátóm szerint a munkaképes dellőiek nagy többsége mégsem Marosvásárhelyre ingázik, hanem a Kerelőszentpál határában működő kábelgyár alkalmazottja: a nagyvállalat saját kisbuszaival biztosítja a munkások szállítását.
Vadregényes táj és nagy csend
„Reggel olyan tiszta és friss a levegő, mintha a hegyekben ébrednél. Nagy a csend. A falut körbeöleli a Maros, így nyáron nagyon sokat csónakázunk. Aki meglátogat, azt is elvisszük egy-egy csónaktúrára. Ezt mindenki nagyon szereti. Sok mindent megtermelünk magunknak. Csongor nemcsak a saját kertünkben, hanem két szomszédos kertben is gazdálkodik, és ismerősöknek, barátoknak értékesíti a minimális vegyszerrel kezelt zöldségeket, de tartunk rucát is” – magyarázza mosolyogva a városi asszony.
Magyardellő jövőjét tekintve Suba Réka optimista: bár most sok az üresen álló ház, van már néhány fiatal család, akik megpróbálják kimozdítani a holtpontról a kis magyar közösséget. Ennek egyik példája a nemrég megszervezett falunap. A bemutatott színdarabnak olyan sikere lett, hogy máris Kerelőszentpálra és Búzásbesenyőbe hívták az előadókat. „Tudjuk, hogy kihalóban van a falu: az itt élő idős emberek mellett zömében öt-hat család jár hétvégeken haza. De Csongor unokatestvérei közül van már olyan, aki komolyan fontolgatja, hogy hazaköltözik családostól. Víz, gáz és villany van, hamarosan aszfaltutunk is lesz és megoldódik a csatornázás” – magyarázza bizakodóan Réka.
Sáfárkodni a talentumokkal
Csorbai Loránd református lelkész hét éve szolgál a gyülekezetben, fiatal feleségével együtt kinn lakik a parókián. Elismeri, hogy emberi számítások szerint nincs nagy esély arra, hogy Magyardellő újra Kicsi-Magyarország legyen, de optimista. „Noha a falu többsége idős ember, vannak kiköltöző fiatal családok és mintegy 15 gyerek. Magyardellő az anyaegyházközség, de már régóta kevesebben vagyunk itt, mint Kerelőszentpálon, ahol gyarapodik a református közösség. Most a dellői gyülekezethez 80-an tartoznak és a faluban 120-an laknak. Mivel közel van a város és érintetlen, szép a természet és ma már hídon is meg lehet közelíteni a falut, bízom benne, hogy még több fiatal család választja majd otthonaként Magyardellőt. Azt szeretnénk, ha a települést felvennék a Natura 2000-es természetvédelmi területek közé. Ezen a vadregényes tájon turisztikailag sok a kiaknázásra váró lehetőség. Szeretnénk csónaktúrákat beindítani, gyermekfoglalkozásokat szervezni. Meg kell találnunk azokat az utakat, amelyek fejlesztik Magyardellőt és helyben is megélhetést biztosítanak” – fogalmaz a református lelkész.
Az idei augusztus végi falunap keretében játszóteret avattak. Nem az uniós előírásoknak megfelelő gumiszőnyegest, hanem olyan tájba illőt. A bizakodás jele ez is. Ma 15 gyerek hintázhat, csúszdázhat és rúghatja a bőrt a falucska játszóterén. Meglehet, tíz év múlva már kicsi lesz a mostani játszótér, és újra gyermekzsivajtól lesznek hangosak a dellői utcák. Újra csapatostól fognak a kertek végéből a Marosba ugrani, lubickolni a gyermekek.
Simon Virág Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2017. január 21.

A Csikyben zökkenőmentesen zajlott a tisztségváltás
Január elején, a téli szünidő után az újonnan kinevezett, illetve a versenyvizsgán sikeresen átment tanintézményvezetők elfoglalták helyüket, új igazgatókkal/aligazgatókkal folytatódott a tanév, helyenként problémásan, helyenként kevésbé problémamentesen.
A Csiky Gergely Főgimnáziumban viszonylag zökkenőmentesen történt az igazgatóváltás, a megye egyetlen magyar tannyelvű középiskolájában jelenleg dr. Muntean Tibor igazgató és Tóthpál Renáta aligazgató töltik be a tisztségeket. Mindkettejüket az Arad Megyei Tanfelügyelőség nevezte ki az iskola tantestületének, vezetőségének javaslatára.
Tóthpál Renáta Kolozsváron született, a Brassai Sámuel Elméleti Líceumban érettségizett, majd Temesváron végezte az óvó- és tanítóképzőt. Egyetemi tanulmányait az aradi Aurel Vlaicu Egyetem gazdasági tudományok karán végezte, ahogy a mester fokozatot is. Húsz éve él Aradon, és nyolcadik éve tanít a Csiky Gergely Főgimnáziumban közgazdaságtant.
Muntean Tibor Aradon született, 2011-től a főgimnázium történelem szakos tanára. A középiskolát a Csikyben végezte, majd a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem történelem szakán tanult és doktorált 2007-ben. Tanári pályáját 1999-ben kezdte a zimándújfalui Móra Ferenc Általános Iskolában történelemtanárként, ahol aztán négy évet igazgatóként is dolgozott.
– Mennyire volt nehéz a váltás a tanév közepén?
Tóthpál Renáta: Mindenkinek nehéz volt. Nekünk is, az intézménynek is, és a gyerekeknek is. Ami engem személy szerint felháborított, hogy ilyen lehetetlen helyzetbe hoztuk a gyerekeket, a kollégákat, hogy egy tanár tanít közel fél évig, aztán a félév befejezése előtt három héttel átadja az osztályt valaki másnak, aki aztán befejezi az oktatást, illetve lezárja a diákokat. Egy nagyon kusza szituáció alakult ki, ami senkinek nem jó. Itt a Csikyben mi próbáltuk minél zökkenőmentesebben rendezni az átadást, átvételt, amiről tudjuk, hogy más iskolákban nem ment ilyen simán. Ez annak is betudható, hogy nagyon jó a kapcsolatunk az előző vezető-párossal (Hadnagy Éva volt igazgató, valamint Spier Tünde volt aligazgató – szerk. megj.), ők nagy segítségünkre voltak, vannak. Az órarendet is próbáltuk figyelembe venni, hogy ne legyen túl nagy kihatással a gyerekekre, de hát elkerülhetetlen volt a változtatás, hiszen voltak osztályfőnökváltások, tanárok váltása, ugyanis mi leadtunk órákat, Hadnagy Éva és Spier Tünde visszavett órákat. Akárhogy nézzük, azért változás állt be a gyerekek életébe is, amit remélem, nem éltek meg nagyon negatívan. Mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy a változás minél zökkenőmentesebb legyen.
– Megvannak már a feladatkörök? Lehet tudni, hogy kinek mi a dolga?
Muntean Tibor: Voltaképpen ezek nagyon összefüggő dolgok, és hát mi még alig két hete vagyunk kinevezve. Egészen pontosan még nem osztottuk le a feladatokat. Valóban van egy hivatalos előírás, hogy mi az igazgató, illetve aligazgató feladata, mi egyelőre csak tanuljuk a dolgokat, és igyekszünk úgy megosztani a munkát, hogy mindketten inkább azokra a feladatokra, tennivalókra fókuszáljunk, amikhez jobban értünk.
– Bár a kinevezés alig fél évre szól, lehet ilyen rövid időszakra tervezni egy iskola életében? Vannak már elképzelések? Ötletek?
Muntean Tibor: Jelen pillanatban megpróbáljuk a napi ügyeket a lehető legpontosabban intézni, próbáljuk utánozni elődeinket, hisz ők ebben nagyon-nagyon jók voltak, és hát nem könnyű beleszokni. Most csak azon gondolkodunk, hogy minél több embert megismerjünk, minél több ember véleményét kikérjük, és aztán együtt, közösen – itt a közösent nem úgy értem, hogy csak a tanári kar vagy csak a diákok, hanem az egész aradi magyar közösséggel együtt megpróbálunk elindítani egy olyan projektet, amelynek az lenne a célja, hogy hosszú távra kidolgozzuk, milyen iskolát is szeretnénk vezetni, illetve milyen legyen az az iskola, amely megfelel az aradi magyar közösség igényeinek. Függetlenül attól, hogy ki lesz éppen az igazgató.
Az lenne a jó, ha lenne egy ilyen terv, amit aztán minden igazgató a saját egyéni stílusa alapján alkalmazna, folytatna. Egy oktatási intézményben nem működhet úgy az oktatás, hogy egyévenként, négyévenként, vagy akár nyolcévenként hirtelen felfordítunk mindent.
Tóthpál Renáta: Én tulajdonképpen nem gondolkodom hosszú távban, egyelőre csak augusztus 31-ig. Több kolléga is van, érdeklődő, aki esetleg el fog majd menni a versenyvizsgára. Az most még teljesen bizonytalan, hogy mi lesz szeptembertől, de azt én is szeretném megerősíteni, hogy mi eddig is az iskoláért dolgoztunk. Bármi is történjen ősztől, amiket eddig szerveztünk, csináltunk, azokat ugyanúgy fogjuk folytatni, no meg azt az elképzelést, hogy élő iskola legyen, és a szülőket minél jobban bevonni a nevelés folyamatába – ezt akkor is ugyanúgy fogjuk csinálni, ha nem mi leszünk a vezetők.
Takáts D. Ágnes
Nyugati Jelen (Arad)

2017. február 20.

A 19. század „háromdéje” az udvarhelyi múzeumban
A kalandos sorsú Erdélyi Panoráma bemutatásával emlékezik meg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitöréséről a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum. A Herendi Porcelánmanufaktúra darabjait az Ópusztaszerről érkező Bem–Petőfi-körkép váltja fel.
Idén vélhetőleg még nem lesz saját kiállítása a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumnak, viszont számos más tárlatot hoznak el a Haberstumpf-villába, a múzeum nagy sikerű Anna-kiállítása pedig eljut a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumba. Az év egyik kiemelkedő tárlata lesz a következő, amely az Erdélyi Panorámát mutatja be – mondta el Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója.
A Herendi-kiállítás helyére kerülő tárlat a kevésbé ismert történelmi körképet, az Erdélyi Panorámát mutatja be, melynek története 1896-ig nyúlik vissza. „Rólunk szól, ezért is jelentős a székelyudvarhelyi és székelyföldi látogatók számára, hiszen az 1849. március 11-én vívott nagyszebeni csatát ábrázolja, amelyet Bem József vezetett” – magyarázta. A panorámaképet Jan Styka lengyel festőművésztől rendelte meg a magyar kormány 1896-ban, az 1848-as forradalom leverésének ötvenedik évfordulójára készülve. A 120 méter hosszú és 15 méter magas festmény témájaként a Bem József vezette nagyszebeni csatát választotta a megrendelő. Mivel a kiegyezés után készült a forradalom egyik dicsőséges jelenetét bemutató festmény, ezért eshetett az orosz–osztrák csatára a választás, hiszen ezzel nem sérthették meg az osztrákokat.
A csatakörkép elkészítése előtt a művész eljött Erdélybe megtekinteni a tájat, majd 1897 tavaszán elkezdte a munkát, és alig néhány hónap alatt be is fejezte. A folyamatban több olyan magyar festőművész is segített neki, akik a Feszty-körképen is dolgoztak, például Vágó Pál és Spányi Béla. Noha a hitelességre törekedtek, a romantikus történelmi festményen olyan szereplők is vannak, akik nem vettek részt a csatában – például a kép egyik főszereplője, Petőfi Sándor sem volt jelen a szebeni összecsapáson.
„Elkészülésükkor, a 19. század végén a panorámaképek olyanok voltak, mint ma a 3D mozik. Kör alakban állították fel, és különböző elemekkel egészítették ki” – magyarázta a festmény korabeli jelentőségét Miklós Zoltán.
A százhúsz éve kiállított óriási festmény sorsa azonban különös fordulatot vett, hiszen az elkészült művet ugyan bemutatták Magyarországon, ám nem tudták kifizetni. A művész ezért 1907-ben feldarabolta a körképet, hogy a darabokat külön eladva szerezze vissza a festménybe fektetett pénzét. Az Erdélyi Panorámából a szakértők ismeretei szerint mára mindössze 36 részlet maradt fenn, amelyből tizennyolcat a festményen is szereplő Bem József tábornok szülővárosában, Tarnówban őriznek. A Tarnówi Körzeti Múzeum ezeket a festményeket, valamint a festmény népszerűsítésére készült olajnyomatokat adta kölcsön az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparknak, onnan hozzák Székelyudvarhelyre, a Haáz Rezső Múzeumba.
A festmények utaztatása nem lesz egyszerű munka, hiszen csupán a művek biztosítása 450 ezer euróba kerül – magyarázta a múzeumigazgató. A fennmaradt darabok közül a legkisebb 15 ezer euróba, a legnagyobb pedig ötvenezer euróba kerül. A tárlat magyarországi támogatók segítségével érkezik a székely anyavárosba. Miklós Zoltán elmondta, hogy a festmények elhelyezése is kihívás lesz számukra, hiszen néhány darab egészen nagy méretű. A többméteres panorámadarabokat a lengyelországi múzeum restaurátorainak irányításával fogják elhelyezni – még a világítást is le kell szerelni, hogy beférjenek a terembe.
Miklós Zoltán szerint a múzeum új otthona ugyan a réginél sokkal jobb teret biztosít a tárlatoknak, mégsem szeretnék utánozni más múzeumok brand jellegű kiállításait. Mint fogalmazott, minden múzeumnak a saját útját kell járnia, így a Haáz Rezső Múzeum is keresi a maga útját.
A vidéki gyerekeket is elhoznák a múzeumba
A tárlatot március 15-én nyitják meg, ám nemcsak az Erdélyi Panoráma darabjait állítják ki, hanem 1848–49-es tematikájú tárgyakat is, amelyeket a szegedi Móra Ferenc Múzeumtól kapnak kölcsön. A tárlat három hónapig lesz látogatható, mely időre számos programot is terveznek, főként gyerekeknek. Lesznek vetélkedők, és szeretnék, ha minél több vidéki iskolából érkeznének csoportok – mondta az igazgató.
Veres Réka 
Székelyhon.ro

2017. március 1.

Szaklap méhészeknek – Erdélyi Méhész
Agrovilág – mezőgazdaság, vidékfejlesztés, agroturizmus
Dicséretre méltó kezdeményezése a Nyárádvölgyi Méhészegyesületnek, hogy Erdélyi Méhész címmel időszakos kiadványt jelentet meg. Az egyesület elnöke, Bálde Ernő a 2017 februári első szám beköszöntőjében leírja, hogy diákként lehetősége volt román méhészlapokat olvasni, mivel sehol sem talált hazai magyar nyelvűt, így tulajdonképpen már tíz éve érleli az ötletet, hogy anyanyelven jelentessen meg szaklapot, amely kapcsolatot teremt a méhészek között és hasznos tanácsokkal látja el őket.
„Bemutatunk erdélyi méhészeti egyesületeket, tapasztalt méhészeket, méhészeti technológiákat, de szó lesz a méhészetet érintő törvények rövidített magyar nyelvű ismertetéséről, pályázati lehetőségekről, a pályázókat segítő információkról is. Reklámfelületet és apróhirdetési lehetőséget és biztosítunk a méhészeknek, de nem feledkezünk meg a szülőkről és főleg a gyerekekről sem, akikkel meseláda révén próbáljuk megszerettetni a méheket és a mézet. És nem marad el az évszaknak megfelelő aktuális méhészeti munkálatok, kezelések ismertetése sem az olvasnivalók sorából.” Ezekkel a mondatokkal ajánlja a szaklapot az olvasóknak a főszerkesztő.
A februári számban beszámolót olvashatnak a marosvásárhelyi méhészeti tanácskozásról, majd egy tudósítást a Gyergyószentmiklós térségbeli méhészek találkozójáról, tapasztalatcseréjéről. Az olvasók a lap hasábjain megismerkedhetnek az Érmelléki Méhészegyesülettel és bemutatkozik Novák Sándor méhész. A szakmai részben A méhcsalád élete egy természetes méhlakásban címmel olvashatnak az érdeklődők fotókkal és fényképekkel illusztrált útbaigazítást. Végül a gyerekeknek Móra Ferenc A nyughatatlan méhecske című meséjét szánták.
A kiadványt szerkeszti Gligor Róbert-László, tördelőszerkesztő: Vad László. Kapható a nyárádszeredai méhészüzletben, illetve a Nyárádvölgyi Méhészegyesületnél.
VAJDA GYÖRGY
Népújság (Marosvásárhely)

2017. március 30.

Tóth Árpád Irodalmi Kör
Magyar iskolák névadóiról
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör március 28-án, kedden délután tartotta soros munkaülését az Arad Megyei Könyvtár Concordia Termében. A rendezvényen Matekovits Mihály ny. tanár, az RMPSZ tiszteletbeli elnöke ismertette Az aradi és Arad megyei magyar iskolák névadói c. tanulmányát.
Vetítéssel egybekötött érdekfeszítő előadását azzal kezdte, hogy röviden felvázolta az iskolának a gyermekekre gyakorolt hatását. Bevezetője után a névadók élete került bemutatásra.
Elsőként a pankotai születésű Csiky Gergely munkásságát ismerhették meg a hallgatók. A katolikus, később evangélikus lelkész a dramaturgiát választotta élethivatásként, e téren találta meg élete értelmét. Néhány közismert műve önmagáért beszél: Nagymama, A proletárok, Buborékok, A sötét pont.
A nagyzerindi iskola névadója Tabajdi Károly többszörösen elismert közéleti személyiség: jogi doktor, főispán, királyi tanácsos. Nevéhez rengeteg jogi és politikai írás fűződik, az aradi Kölcsey Egyesület aktív tagja éveken keresztül.
Simonyi Imre (eredeti nevén Szmola) a simonyifalvi iskola névadója. Élete rendkívül hányatott (hadbíróság, letartóztatás, értéken aluli számontartás). Mégis megkapja költészete elismeréseként a József Attila-díjat, majd a gyulai díszpolgárságot.
Az ágyai születésű Olosz Lajos elismert jogász és költő. Az előadó részletesen ismertette verseit, Reményikhez fűződő barátságát, a lapokat, ahol közölt beleértve a Havi Szemle társszerkesztését is, a Kölcsey Egyesülettel való kapcsolatát (melynek később az elnöke), írószövetségi karrierjét, kitüntetéseit.
Az Arad-Gáji Iskola 2007 óta a Neuman fivérek nevét viseli. A családot (Adolfot, Dánielt, Sámuelt, Alfrédet stb.) iparalapító dinasztiaként tartják számon, nem véletlen, hogy nemességet, majd bárói címet szereztek. Iparalapítás, karitatív tevékenység, alapítványok létrehozása, sportegylet alapítása jellemzi odaadó munkájukat.
A kisiratosi iskola névadója Páter Godó Mihály jezsuita szerzetes. Tizenhat évet ült börtönben igazságtalan vádak alapján, majd újabb támadások után ismét bezárják. Kiemelkedő tevékenysége börtönpásztorációja, melyet lelkesen végez az elítéltek között. Személyisége körül vaskos legendák keringenek.
A zimándújfalui iskola a kiskunfélegyházi születésű neves író, Móra Ferenc nevét viseli. A névadást szavazással döntötték el. Az előadó pár szóban értekezett a Kincskereső kisködmönről.
Megemlítette továbbá a költő, publicista, műfordító Aron Cotruşt (Mosóczy-telepi iskola), majd a repülőtervező, feltaláló Aurel Vlaicut (21. Sz. Iskola). E két iskolában működik még magyar tagozat.
Matekovits Mihály előadását négy jeles pedagógus illusztrálta (Matekovits Mária, Kiss Anna, Nagy Gizella és Walter Zsuzsa), valamint Szabó Viktória és Szabó Hunor simonyifalvi diákok.
Czernák Ferenc ny. katonatiszt és Simonfi Imre ny. újságíró hozzászólása után agapé tett pontot a kellemes, nem mindennapi rendezvényre.
Regéczy Szabina Perle
Nyugati Jelen (Arad)

2017. április 10.

Jubileumi ünnepség Szentivánlaborfalván
Nemesebb, jobb és szebb eseménnyel nem lehetett volna megnyitni Jókainé Laborfalvi Róza, másképpen Laborfalvi Benke Judit jeles magyar színművész születésének 200. évfordulóját, mint a kisiskolások vers-, népmese-, népmonda- és prózavetélkedőjével, amelynek logója örök érvényűen szól: Szépen magyarul.
Maroknyi pedagógus, Kelemen Tünde, Mikola Éva és Kisgyörgy Tünde ötletgazdák és szervezők fogadták Kézdi-, Orbai- és Sepsiszék tizenhat településéről és Csíkszeredából a szépen beszélő kisiskolásokat, akik rangos zsűri előtt felejthetetlen napot varázsoltak pénteken a résztvevőknek. Sziporkázóan szépen, fergeteges gyorsasággal mutatták be nekünk az előkészítősök és az I–IV. osztályosok Kányádi, Móricz, Kovács András Ferenc, Móra Ferenc, Benedek Elek és sok más szerző műveit, népmeséket és népmondákat. Hatvan kisgyerek remek seregszemléjét kellett mérlegelnie a zsűrinek – Tapodi Zsuzsa irodalomtörténésznek, Nemes Levente színművésznek, Dimény Árpád költő-szerkesztőnek –, a szép magyar beszédet, a művészi teljesítményt, a technikai eszközöket és a vezető pedagógusok szöveg-megválasztását. A jelenléti emléklap és az ajándékok kiosztása közepette Tapodi Zsuzsa szólt a gyerekekhez, tömören értékelve munkájukat: „Látjátok, gyerekek, az ünnepért is meg kell dolgozni!” Az előkészítősök első díját a kovásznai Pătrunjel Viktória, az elsősökét a sepsiszentgyörgyi Pálffy Apor, a másodikosokét a csíkszeredai Jánó Andrea, a III–IV.-es tanulókét a kovásznai Tompa Izabella, illetve Blága Izabella, a zágoni Mikes Kelemen-iskola tanulója érdemelte ki. A vetélkedőn jelen levő Matekovicsné Kóródi Mária, a település szülötte az újonnan alapított Kóródi Hajnal-díjban részesítette a vetélkedő három szentivánlaborfalvi kisiskolását, Kóródi Hildát, Stanciu Györgyöt és Zsigmond Anitát.
Másnap, virágvasárnap előtti szombaton a Berde Mózsa-iskolában népes közönség és gyereksereg hallgatta Mikola Éva tanítónő Laborfalvi Benke Juditról, vagyis Laborfalvi Rózáról szóló vetített képes előadását, a realista magyar színjátszás úttörőjéről, aki kiemelkedő drámai színésznőként beírta magát a magyar színház történetébe. A jubileumra emlékeztető márványtáblát helyeztek az iskola épületére, és felavatták az iskola új, kis méretű bejárati székely kapuját. Az avatón Balázs Antal faragómester, egykori laborfalvi tanító elmondta, hogy a kapuoszlopokat szülőfaluja több mint 200 éves kapufájának faragászati elemeivel díszítette. Kelemen Alpár mérnök, a rendezvény egyik ötletgazdája és szervezője kiemelte, hogy a diaszpórában élő és a szentivánlaborfalvi iskolához kötődő félszáz személy anyagi segítséget küldött, az uzoni központi iskola vezetősége és további negyedszáz személy nyersanyaggal és munkájával segített, amiért köszönetét fejezte ki. „Folytatni szeretnénk a jövőben a Szépen magyarul vetélkedőket – hangzott el –, valamint a település más jeles személyiségeinek való emlékállítást.” Ilyen például a tudós-akadémikus Berde Áron (1819–1892) – két év múlva lesz születésének ugyancsak 200. évfordulója. Fellépett a helybeli férfikar, áldást mondott Bartos Károly komolló–szentivánlaborfalvi református lelkipásztor.
Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. augusztus 10.

Webboltot nyitott a Magyar Katolikus Rádió
Gárdonyi, Mikszáth, Mindszenty – 23 hangjáték és hangoskönyv került fel a Katolikus Rádió oldalára. A virtuális áruházból hangjátékokat, meséket, irodalmi adaptációkat, felolvasásokat lehet letölteni. Ezután folyamatosan bővítik majd a kínálatot.
Közel fél évig készítették elő a Magyar Katolikus Rádió honlapján elérhető webboltot, amelybe a csatorna elmúlt 13 évében gyártott hanganyagai kerülnek föl. A rádió több mint 3000 ilyen művet tart nyilván az archívumában, első körben 23 címet tettek elérhetővé. Ezek között szerepel pl. Gárdonyi Géza Az egri csillagok c. művéből készült rádiójáték 39 részben feldolgozva, Mikszáth Kálmán Beszterce ostroma c. művéből készült hangjáték, de helyet kapott Móra Ferenc több meséje is. A rádió azt ígéri, a kínálatot folyamatosan bővítik, az év végére a tervek szerint mintegy félszáz produkció lesz elérhető.
A webboltban körbenézve jelenleg inkább hangoskönyveket találtunk, hangjáték formájában csak néhány mű került föl. A felolvasók/előadók minden esetben kellemes hangú, ismert és elismert színészek, többek között Hirtlig István, Mécs Károly, Pápai Erika, Papp János, Pásztor Erzsi, Rátóti Zoltán, Schnell Ádám és Szakácsi Sándor nevével, illetve hangjával találkozhatunk.
A fél óránál hosszabb hanganyagok több, jellemzően 20-30 perc részletben kerültek föl a webboltba, és akár külön is megvásárolhatók, persze ennek nem túl sok értelme van. Egy-másfél órányi, mp3 formátumú hangoskönyv egy-két ezer forintba kerül, a hosszabb könyvek hangos feldolgozásáért 5-7 ezer forintot kell fizetni.
A webbolt rendelési folyamata a lehető legegyszerűbb: regisztráció nélkül működik a vásárlás, fizetni bankkártyával lehet. Balogh Csaba / Nyugati Jelen (Arad)

2017. augusztus 18.

Balog: Megmaradásunk és gyarapodásunk a 21. században is csak a Szent István által ezer évvel ezelőtt lefektetett alapokra épülhet
Megmaradásunk és gyarapodásunk a 21. században is csak a Szent István által ezer évvel ezelőtt lefektetett alapokra épülhet. Ez a magyarok személyes és közösségi szövetségkötése a keresztény hittel és kultúrával - fogalmazott Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter, aki állami kitüntetéseket és szakmai díjakat adott át augusztus 20. alkalmából pénteken a Pesti Vigadóban.
A tárcavezető Magyar Érdemrend Középkereszt, Magyar Érdemrend Tisztikereszt, Magyar Érdemrend Lovagkereszt, Magyar Arany Érdemkereszt, Magyar Ezüst Érdemkereszt, Magyar Bronz Érdemkereszt, valamint Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkárral közösen Móra Ferenc-, Pauler Gyula- és Szinnyei József-díjakat adott át.
A kitüntettetek tisztességes munkával, tudományos teljesítménnyel, magas művészettel és rekordokkal járultak hozzá a magyar nemzet életéhez, így folytatói és résztvevői a megmaradásért és gyarapodásért vívott küzdelemnek - emelte ki Balog Zoltán.
Hozzáfűzte: augusztus 20-án a minőség, a jóság, a szépség és igazság Szent István életművében is megnyilvánuló, tér és idő mechanikus határait elmosni képes erejét ünnepeljük, valamint mindazt, ami közös bennünk Beregszásztól San Franciscóig, Tel-Avivtól és Torontótól Canberráig és Stockholmig, Gyimesbükktől a Rózsadombig.
Az elmúlt hét év, a demográfiai, az államadósság és a környezetvédelem helyzetének javulása megmutatta, hogy nincsenek vesztett ügyek, lefutott meccsek, ha komolyan nekilátunk, javíthatunk az életünkön - hangsúlyozta az emberi erőforrás miniszter.
Példaként említette, hogy ma már nem a munkanélküliek magas száma gond, hanem a munkaerő hiánya, egyre kevesebb az olyan fiatal, akik sem tanulni, sem dolgozni nem tudnak. Hozzátette azt is: az állam és az egyházak összefogásának is hála, ma kétszer annyi cigány fiatal jár egyetemre Magyarországon, mint három évvel ezelőtt.
Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár az ünnepség zárásaként hangsúlyozta: Magyarország kormánya példaként állítja a díjazottakat a társadalom elé.
Az elmúlt években a Millennium óta nem látott kulturális infrastruktúra-fejlesztés indult Magyarországon - fűzte hozzá az államtitkár, aki kiemelte a kulturális alapellátás, valamint a népi kultúra megerősítését célul kitűző 7,5 milliárd forint összértékű Csoóri Sándor-program elindítását is.
Szent István jól tudta, csak erős, független állam védheti meg polgárait a külső erőkkel szemben. A mai aktív generációnak is az a feladata, hogy nemzeti kultúránkat és függetlenségüket az ezzel ellentétes nemzetközi tendenciák ellenére is megőrizze - fogalmazott Hoppál Péter. (MTI)

2017. szeptember 29.

Évadnyitó az aradi Tóth Árpád Irodalmi Körben
Saját írásokat is felolvastak
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör szeptember 26-án, kedden délután tartotta évadnyitó munkaülését a megyei könyvtár Concordia Termében. A kör elnöke Horváth Imre örökfényű lírai gyöngyszemével nyitotta meg a rendezvényt, majd négy alkotóművész mutatkozott be saját munkájával.
Ódry Mária költő, képzőművész Ábel egyéves születésnapjára című versével ajándékozta meg az irodalom barátait. Költeménye csodálatos köszöntő volt, melyből rengeteg szeretet, jóság és melegség sugárzott.
Szarvashegyi Rozália ny. tanítónő most is humoros írásával kedveskedett a körtagoknak. Egy háborúzás krónikája című prózai írása egy kirándulás emlékét örökítette meg élvezetes, leleményes, szellemes módon.
Kleitz Zoltán A szabirok című költeményét olvasta fel. Munkája hiteles történelmi korkép, melyből ezúttal sem hiányzott a politikai mondanivaló.
Nagy Gizella ny. tanár Kérés című versét hozta hallgatóközelbe. Írása a nyár távozásáról, az ősz közeledtéről muzsikált líraian, finoman, kiváló művészi megközelítésben.
Az est második részében dr. Brauch Magda ny. tanár, prózaíró ismertette Vajda János közéleti lírája című tanulmányát a költő halálának 120. évfordulója alkalmából. Magvas kisesszéje képet nyújtott Vajda gyermekkoráról, a vaáli erdőben töltött éveiről, szerepéről a magyar szabadságharcban, bujdosásáról, az osztrák hadseregben töltött korszakáról, majd újságírói és irodalmi munkásságáról.
A művész életének bemutatása után közéleti lírája került terítékre. Az előadó részletesen elemezte az önkényuralom dermesztő csendjében keletkezett A virrasztók című lírai darabját, a megsemmisülés képeit felsorakoztató Hajótöröttek című alkotását.
Taglalta Vajda Luzitán-dal I–II, Jubilate!,Credo, Sodoma című műveit, melyek a kiegyezésbe belenyugodni nem tudó író érzelmeit ecsetelik a legapróbb részletekre kiterjedő pontossággal. Megismerhettük iróniáját, kivétele érzelmi sodrású látomásait, bibliai képeit, remek költői megoldásait, színvonalas nyelvezetét.
A kiváló előadást Kiss Anna és Nagy Gizella pedagógusok, Hevesi József egyházi közíró, Kolumbán Zsolt festőművész, Czernák Ferenc ny. katonatiszt, Brittich Erzsébet képzőművész-író, Bátkai Sándor vállalkozó illusztrálta lelkes felolvasással.
Az évad első előadása Bátkai Sándor meglepetésével ért véget.
A Kicsoda mehet be? című evangéliumi töltetű költeményt mutatta be a körtagoknak, mely az üdvösség útját taglalta, majd Hevesi József Móra Ferenc A cinege cipője című versét szavalta el őszinte szeretettel.
Kiss Anna pedagógus, az RMPSZ (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége) nevében Dánielisz Endre, Faggyas Sándor és Patocs Júlia Arany Szalontája, Szalonta Aranyacímű kötetével ajándékozta meg a kör elnökét, majd szeretetvendégség és jó hangulatú baráti beszélgetés tett pontot a rendezvényre.
Regéczy Szabina Perle / Nyugati Jelen (Arad)



lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-86




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék