udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
367
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 361-367
Névmutató:
Soós Zoltán
2013. augusztus 29.
Belföldi hírek
Összefogást hozott a forgatag
Olyan összefogás valósult meg Marosvásárhelyen a Vásárhelyi Forgatag elnevezésű, első alkalommal megszervezett magyar kulturális fesztivál alkalmából, amelyre rég nem volt példa az erdélyi városban – jelentette ki a rendezvény megnyitóján tegnap Portik Vilmos főszervező.
Mint fogalmazott, az elmúlt napokban sok magyar embernek együtt dobbant a szíve, és sokan álltak be abba a csapatba, amely egy irányba húzott. Soós Zoltán fesztiváligazgató szerint ez a rendezvény arról szól, hogy össze tudott zárni a marosvásárhelyi magyarság, és nem hagyták magukat megosztani. Emlékeztetett: a forgatag szervezésében valamennyi magyar civil és politikai szervezet részt vett, és megtanultak bízni egymásban, megtanulták tisztelni egymást. Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere beszédében arról szólt, hogy a magyar kultúra nélkül elképzelhetetlen Bernády György városának jövője.
Drágulást okozhat a szíriai válság
A szíriai válság következtében a nemzetközi piacokon emelkedett a kőolaj ára, ez pedig Romániában 2,5 százalékos drágulással járhat az üzemanyagok esetében. Az ING Bank elemzésében rámutat: a kőolaj ára öt százalékkal emelkedett az elmúlt napokban, így számításaik szerint a jelenlegi hat lejről 6,15 lejre ugorhat a hazai benzin egységára. Mivel a hazai fogyasztói kosár nyolc százalékát az üzemanyagok teszik ki, az energiapiac változásai jelentősen befolyásolhatják az inflációt is – vélik az elemzők.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. augusztus 29.
Brassai: A polgármester manipulálja Marosvásárhely közvéleményét
A Diszkriminációellenes Tanácsnál tesz feljelentést az RMDSZ megyei elnöke
– Véleményem szerint nagyon veszélyes az, amit a polgármester csinál, amit, azt hiszem, nem lehet büntetlenül hagyni, hiszen nemcsak a magyar közösség megosztására törekszik, de felidéz olyan idejétmúlt, több mint két évtizedes, anakronisztikusnak bizonyult gondolatokat és üzeneteket, amelyek a román és a magyar lakosság között ismét konfliktusokat generálhatnak. Meggyőződésem, hogy ezt nem lehet büntetlenül elkövetni, egyértelmű szándékom, hogy megteszem a megfelelő lépéseket: a Diszkriminációellenes Tanácsnál feljelentést fogok az ügyben tenni, illetőleg a prefektúra figyelmét is felhívom erre a nemkívánatos jelenségre – jelentette ki tegnap, helyi tanácsosokkal közösen tartott sajtótájékoztatón Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke.
Világos hadüzenet
Brassai Zsombor azokat a híreket próbálta tisztázni, amelyek az elmúlt napokban félreértésekre és feszültségre adtak okot a városban. Mint mondta, bár igyekeztek tisztázni a polgármesterrel elvi kérdéseket is, úgy látja az utóbbi napokban megjelent nyilatkozatokból, hogy a polgármester még mindig nem érti pontosan, mit jelent a multikulturális város, mi a különbség a szegregáció és a multikulturális valóság között, és ennek megfelelően igyekszik manipulálni a város közvéleményét.
– A hét végére tervezett Împreuna–Együtt című rendezvény, meggyőződésem, hogy teljesen illegálisan szerveződik, nagyon világos hadüzenet, amihez hozzáteszem a sajtóban megjelent kommünikét is, amelyben arra biztatják a lakosokat, hogy a Forgatag rendezvényein ne vegyenek részt, ehelyett válasszák ezt a hétvégi furcsa, rossz emlékeket idéző nevű rendezvényt.
Elmondta, hogy az elmúlt időszakban alkalma volt azt is megtapasztalni, hogy Marosvásárhelyen a közigazgatásban, a helyi politikában egy más minőségű politikai elit körvonalazódik, amely másképpen gondolkodik, és másképp áll hozzá ezekhez a kérdésekhez. Példának a Kultúrpalota centenáriumát említette, amelyre "olyan egészséges magyar–román kulturális programot állítottak össze, amelyben fellelhetők a magyar értékek, nem keverik össze a szezont a fazonnal". Ez a felfogás távlatokat nyit, és az RMDSZ ennek a mentalitásnak tud partnere lenni – mondta a megyei elnök.
A Forgatagra a helyi tanács által megszavazott költségvetés van
Karácsony Erdei Etel helyi tanácsos elmondta, hogy a Forgatag megszervezésével a tanács régóta foglalkozik, ennek érdekében a költségvetésben elkülönített összeget szavazott meg a rendezvény támogatására. Ezzel szemben az Împreuna–Együtt kulturális rendezvénynek nincsenek ilyen forrásai, és tudomásuk sem volt arról, hogy valaki egyáltalán szándékozik egy ilyen rendezvényt megvalósítani.
A helyzet tisztázása érdekében a városhoz a marosvásárhelyi tanácsbeli RMDSZ-frakció letesz egy kérést, amelyben kérdéseket tesznek fel az említett rendezvénnyel kapcsolatosan. Például arra várnak választ, hogy ki, mikor kérelmezte ezt a rendezvényt? Ki és mikor hagyta jóvá, kik voltak a szervezők, hogy lássák, a polgármesteri hivatal, a város implikálódott-e vagy nem, fordított-e erre anyagi forrásokat. Ez a helyi tanács hatáskörébe tartozik, és a közigazgatási törvény alapján a polgármesternek kötelessége válaszolni.
Amikor megkapják a választ, a közvélemény tudomására hozzák.
Kulturális tavasz, nyár, ősz
Kikeli Pál helyi tanácsos, a művelődési bizottság elnöke jelezte, hogy Marosvásárhelynek gazdag művelődési élete van, ezen belül a magyar rendezvények nap mint nap jelen vannak. – Nem figyelünk eléggé saját rendezvényeinkre, és hogy a jelenlegihez hasonló helyzeteket el lehessen kerülni, rendkívül fontos lenne, ha a média partner lenne az elkövetkező év művelődési naptárának az összeállításában.
Mint mondta, a marosvásárhelyi kulturális tavasz, kulturális nyár, kulturális ősz megszervezésében gondolkodik. A kulturális tavasz záróaktusaként képzeli el a Vásárhelyi Napokat, amelyben a programok jelenleg kaotikusak. Fontosnak nevezte, hogy ezeknek a napoknak is legyen hathatós magyar részvétele, de ugyanolyan fontos, hogy ezen belül a kulturális nyár és ősz mezsgyéjén a Forgatagnak legyen meg a helye.
"Európai gondolkodású polgármesterre lenne szükség"
Soós Zoltán fesztiváligazgató a programról szólva reagált a nacionalista felhangú propagandára. – Ettől messzemenően elhatárolódunk, hiszen nincs ilyen célja a rendezvénynek. Gyermekprogramok, kulturális rendezvények, néptánc, zene lesz a repertoárban. Úgy véljük, az egésznek a hátterében a polgármester áll, aki nem tudja elfogadni, hogy Vásárhelyen egy olyan színvonalas rendezvény jött létre, amely felülírja az általa beindított rendezvényeket. Nem kellene provokálni a lakosságot, hiszen egyértelműen provokál, hanem támogatni.
A kolozsvári polgármester szavait idézte, aki a Kolozsvári Magyar Napok kapcsán úgy nyilatkozott, hogy magyar kultúra nélkül nem lehet elképzelni Kolozsvár jövőjét; egy ilyen európai gondolkodású polgármesterre lenne szüksége Vásárhelynek is, nem pedig megosztó és a hatalmat magának akaró személyre – jelentette ki.
Számonkérésre nincs jogi eszköz
Peti András alpolgármester a marosvásárhelyi RMDSZ nevében nyilatkozta, hogy tudatosan és következetesen készítették elő a fesztivált. Nyolc hónappal ezelőtt a költségvetés-tervezet vitájánál minden szakbizottságban szóba került a rendezvénynek a megszervezése, illetve a költségvetési vonzata. – Nyolc hónappal ezelőtt konszenzus alakult ki a rendezvény támogatásáról. A fesztivál időpontjának közeledtével egyre többet és egyre gyakrabban beszéltünk a hivatallal és a polgármesterrel, ezért nem értjük, nem találunk magyarázatot arra, hogy mi késztette a hivatalt, hogy ellenrendezvényt szervezzen.
Újságírói kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a Forgatag megszervezésére elkülönített összegről kizárólag a polgármester dönt főutalványozói minőségében, és ha az összeget nem költi el, nem történik semmi.
A Népújság felvetésére, hogy miután a polgármesternek törvényes kötelezettsége van a költségvetés végrehajtásáért, számon kérhető- e, az alpolgármester azt válaszolta, nincs jogi eszköz arra, hogy kötelezzék a polgármestert az előirányzott összegek kifizetésére. Az egyetlen kompetens hatóság ebben a számvevőszék, de az is csak azt ellenőrzi, hogy a költségeknél ne lépjék túl a kiutalt összeget. A Forgatag megszervezésére a polgármesteri hivatal költségvetéséből különítettek el összeget, ezzel szemben az ellenrendezvény szervezői nem tettek le pályázatot kulturális rendezvényre, amely egy másik módja a kulturális tevékenységek finanszírozásának. Ilyen körülmények között a polgármesteri hivatal legálisan nem támogathatja anyagilag ezt a rendezvényt.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)2013. augusztus 30.
Otthon a napsütésben
Elkezdődött a Vásárhelyi Forgatag!
Szerda estére mondhatni megtestesült a Forgatag: akkora forgatag színhelyévé vált a Kultúrpalota, amelyet ritkán láttunk az elmúlt években Marosvásárhelyt! Felemelő érzés volt a vásárhelyi magyar napok megnyitóünnepségének kezdete előtt végignézni, ahogyan a mélyen tisztelt birtokba veszi a Bernády építtette hajlékot – még a kakasülőn sem jutott ülőhely a pontosan érkezőknek, és sokan az előcsarnokból kényszerültek végignézni a gálaestet.
Pár perccel este 7 után nemzeti imánk és a székely himnusz eléneklésével vette kezdetét a többnapos rendezvénysorozat, majd az est ceremóniamestere, Bokor Barna színművész lépett a nagyterem színpadára. – Ünnepel a vásárhelyi magyarság. Csaknem egy éve alakult a szervezők csapata azért, hogy legyen Marosvásárhelyen egy olyan rendezvénysorozat, ahol megmutathatjuk magunkat, ahol egymásra találnak azok, akik hosszú évek óta más városokban avagy külföldön élnek. A cél a helyi magyarság kultúrájának, hagyományainak megismertetése, felelevenítése, értékeinek bemutatása. A programsorozatban a kicsiktől a nagyokig, a fiataloktól az idősekig mindenki talál neki megfelelő eseményt. A szervezők háttérintézményeként idén márciusban alakult meg a Marosvásárhelyért Egyesület, a Forgatag időpontja pedig szimbolikus jelzés – 1482. augusztus 28-án, napra pontosan 531 évvel ezelőtt Mátyás király vásártartási kiváltságlevéllel ajándékozta meg a várost: "Minden esztendőben ugyanazon szabadságok kiváltságaival, amelyekkel más szabad városoknak vásárai vagy évi sokadalmai tartatnak, úgy találtuk, hogy mindörökké vásárok tartassanak" – idézett Hunyadi Mátyás leveléből Bokor Barna, majd Portik Vilmos főszervező és Soós Zoltán fesztiváligazgató szólt a közönséghez.
– Nem készültem előre leírt gondolatokkal, mert az elmúlt egy év arról szólt, mindent másképp kellett csinálnunk, mint ahogy leírtuk. Ezért azt mondom el, ami a szívemben van. Megilletődötten állok önök előtt. Hosszú utat jártunk be, néhol akadályokat állítottak elénk, volt, ahol megtorpantunk, volt, ahol kikerültük őket, de sohasem hátráltunk meg. Tovább haladtunk azon az úton, amelyet senki sem jelölt ki számunkra, de úgy gondoltuk, érdemes rajta végigmenni. Becsülettel, tartással. Az elmúlt egynéhány nap küzdelmes volt, de ezt a küzdelmet nem mi választottuk. Mi csak az idővel állunk háborúban, nem mással, ahogyan azt egy román nyelvű portál állította. Úgy érzem, az utóbbi napokban sok magyar embernek együtt dobbant a szíve, és büszke vagyok arra, hogy ilyen közösségi élményben lehet részünk. A hősök közül, akik mindezt lehetővé tették, sokan itt ülnek önök között, az előtérben állnak, avagy épp máshol a terepet készítik elő. Köszönjük nekik, és köszönjük a vállalkozóknak, akik nélkül a Forgatag nem jöhetett volna létre, a sajtó képviselőinek, akiknek szolidaritását igencsak éreztük, és a sok-sok marosvásárhelyi magyar embernek, polgárnak, akik megkerestek minket, és jelezték: szeretnének segíteni. Olyan összetartó erőt érzek, amilyen rég nem volt Marosvásárhelyen.
– Össze tudtunk zárni, amikor kritikussá vált a pillanat, és nem hagytuk, hogy megosszanak minket! – tette hozzá Soós Zoltán. – A Forgatag nagy lehetőség a helyi közösség számára, olyan eseménysorozat, amelyen minden olyan politikai alakulat és civil szervezet, amely úgy érzi, a város az elsődleges célja, megtalálja a helyét. A szervezési folyamatok közepette megtanultunk bízni egymásban, és megtanultunk tisztelni egymást. És az a megtiszteltetés ért, hogy a város magyarsága összezárt körülöttünk. Nem adtunk fel semmit, és nem kötöttünk olyan kompromisszumot, amit később megbántunk volna. A Maros-partot is ez okból választottuk.
Az ezúttal trióként fellépő Tiberius vonósnégyes játéka után dr. Csige Sándor, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának vezető konzulja dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul üdvözletét tolmácsolta, és kifejtette: Marosvásárhely polgárai teljes életet akarnak élni itt, a szülőföldjükön. – Kiváló gondolat volt a Forgatag megszervezése!
Vetési Orsolya, a Maros Művészegyüttes énekese népdalokat adott elő, ezt követően Peti András alpolgármester, a Forgatag önkormányzati felelőse szólt a teljes telt házas közönséghez. – A marosvásárhelyi magyarság gyakran választásoknak van kitéve, így történt most is. De kezünkbe kell vennünk a sorsunkat, hiszen jogunkban áll megválasztani egy rendezvény programját és helyszínét Marosvásárhelyen! A magyar kultúra gazdagsága megkérdőjelezhetetlen. Fontosnak tartjuk, hogy ezt megmutassuk mindenkinek. Ez a Forgatag rólunk, marosvásárhelyi magyarokról szól: a kultúránkról, a hagyományainkról, az irodalmunkról, gasztronómiánkról, néptáncainkról. Érezzük jól magunkat és bízzunk a jövőben! Süssön fel a nap Marosvásárhely felett, és mi leljünk mindörökké otthonra benne! – mondta Peti András, majd a kilenc helyszínen 161 rendezvényt kínáló Forgatag nyitógálájának második részeként a Maros Művészegyüttes mutatta be a Szót a táncnak, legények… című, nagy sikernek örvendő előadását.
Kaáli Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)2013. szeptember 2.
Vásárhelyiek világtalálkozója
"Marosvásárhelynek lelke van"
Leginkább a gálaműsor vonzotta azokat, akik eljöttek a marosvásárhelyiek első világtalálkozójára, amelyet méltó helyen – a Forgatag keretében –, a Kultúrpalotában tartottak meg. A rendezvény 9 órakor kezdődött az ún. élő könyvtárral, ahol – igen találóan – a szervezők a Tükörteremben lehetőséget teremtettek arra, hogy azok, akik távolról jöttek, betekintést nyerjenek a város életébe. Majd következett a gálaműsor és Életutak többszólamúsága cím alatt az elszármazottak beszámoltak arról, hogyan sikerült marosvásárhelyiekként megállniuk a helyüket a nagyvilágban.
Igazán kellemes fogadtatásban volt részük azoknak, akik szombaton délelőtt beléptek a Kultúrpalota előcsarnokába, ahol népviseletbe öltözött fiatalok egy szál szegfűvel fogadták az érkezőt és a regisztrációhoz irányították, ahol a nyilvántartásba vétel után mindenkinek kalligrafikus írással szignált emléklapot adtak. Aki korábban érkezett, azt a Tükörteremben a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete képviseletében több újságíró, televízió- és rádiószerkesztő fogadta. Egy másik asztalnál Dr. Dávid László, a Sapientia EMTE jelenlegi és dr. Hollanda Dénes, a korábbi rektor várta. Sebestyén Spielmann Mihály kis előadást tartott a városról, míg Németh-Jakab Imola és Szabadi Ernő Loránd a fiatalok jelenjéről, jövőjéről provokálta volna beszélgetésre az érdeklődőket, Cseh Gábor pedig a sportélet iránt érdeklődőket fogadta.
Közben egy kis incidens is történt. Míg a szervezők korábban meghívták dr. Csegzi Sándor volt alpolgármestert, hogy az élő könyvtárban a jövőtervezésről beszéljen, a rendezvény előtt két nappal a főszervezők (Soós Zoltán és Portik Vilmos) úgy döntöttek, nem adnak lehetőséget a polgármester tanácsosának az előadása megtartására. Soós Zoltán elmondta, ha a polgármesteri hivatal a rendezvény partnere maradt volna, nem lett volna ellenvetésük. Mivel azonban a városvezetés ellenrendezvényt szervezett, a hivatal képviselője kompromittálta volna a rendezvényt előadásával. Mi több, Soós Zoltán szerint a konfliktus alatt Csegzi Sándor nem tett semmit azért, hogy a polgármestert jobb belátásra bírja a Forgataggal kapcsolatban. Ugyanakkor nem zárkóztak el attól, hogy Csegzi Sándor "egyszerű" városlakóként jelen legyen a rendezvényen. Csegzi Sándor rögtönzött sajtótájékoztatót hívott össze, ahol többek között elmondta, hogy meglepetésként érte ez a döntés, hiszen a rendezvény szervezésekor mind Soós Zoltán, mind Portik Vilmos jelen volt, akik akkor beleegyeztek abba, hogy megtartsa az előadást, ezért is érte meglepetésszerűen a letiltás. A világtalálkozóra egy bemutató anyagot is előkészített.
A Sebestyén Aba színművész által rendezett gálaműsorra zsúfolásig megtelt a Kultúrpalota nagyterme, és annak ellenére, hogy igen hosszúra sikerült a produkció, a közönség mindvégig kitartott és vastapssal jutalmazta a fellépőket.
Kirsch Attila főszervező az előadást megelőző ünnepi beszédében – amelyet rendhagyó módon jeltolmács is kísért – elmondta, a világtalálkozóval a határokon átívelő nemzettudatot szeretnék erősíteni azokban is, akik itthon maradtak, azokban is, akik elmentek, de lelkükben marosvásárhelyiek maradtak. Kirsch Attila felsorolta mindazt, amire a város büszke lehet: a Teleki Tékára, a Magyar Tudományos Akadémia ősére, a Magyar Nyelvművelők Társaságára, amely szintén e városban jött létre. Megemlítette Bodor Péter székely ezermester, a két Bolyai munkásságát s nem utolsósorban a városépítő dr. Bernády Györgyöt. – A közelmúlt és a jelen alkotói azok, akik ezt a szellemiséget továbbviszik, a város hírnevét öregbítik. A múltra alapozva építjük a jövőt, s ez minket kötelez. Ma is e városban mindennap meg kell küzdenünk magyarságunkért, a megmaradásunkért, ezért szükségünk van arra, hogy erős, egységes nemzet legyünk, s nekünk – a világtalálkozó szervezőinek is – kötelességünk az összetartozást erősíteni, ezért teremtettünk lehetőséget a találkozásra, az egymásra találásra. S ezt kell nekünk évente megismételnünk – mondta többek között Kirsch Attila, majd szép gesztusként egy gyertyát gyújtottak meg a színpadon, és egy perc néma csenddel emlékeztek mindazokra a marosvásárhelyiekre, akik eltávoztak az élők sorából.
A Nagy István színművész által ezúttal is profi módon vezetett műsorban felléptek: Kilyén Ilka lányával, Ritziu Ilka Krisztinával virágénekeket adott elő. Molnár Tünde csodálatosan szólaltatta meg a Kultúrpalota nagytermének orgonáját, Boros Emese, Trózner Kincső, Szabó Levente közismert operettslágereket adott elő Ávéd Éva zongorakíséretében, megzenésített versekkel minikoncertezett a Kővirág együttes, az Öves együttes és Kásler Magda csángó népdalokkal állt a közönség elé, Szabadi Nóra, Ördög Miklós Levente, Sebestyén Aba, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészei musicalrészleteket adtak elő, Vizi Imre két nemzetközi sláger mellett az első – az alkalomhoz igazított – magyar nyelvű szerzeményét is előadta.
Közben Kovács Levente – a műsor összeállításánál bábáskodó rendező – rövid előadásában többek között arról beszélt, hogy milyen színházi múltja van Marosvásárhelynek, majd a jelennel kapcsolatosan megjegyezte: jelenleg öt színházi helyszín is van, és örvendetes, hogy a hivatásos társulatok mellett (ide értve a Maros Művészegyüttest, a Művészeti Egyetemet is) számos színjátszó csoport, civil szervezet is létezik, amelyek színvonalas produkciókat mutatnak be. S példaként említette a Művészkuckó legutóbbi előadásában a Valahol Európában musicalben igen nagy sikerrel szereplő párost is, Nemes Tibort és Vajda Borókát, akik – amint Kovács Levente mondta – a szakmában a jövő letéteményesei lehetnek.
Az előadás díszmeghívottja Keresztes Ildikó volt, aki, bár közel 30 éve nem él Marosvásárhelyen, innen indult el életpályáján és mindig is marosvásárhelyi maradt. A közismert előadóművész hangulatos koncertje zárta a több mint háromórás műsort, amelynek végén a Himnusz is elhangzott.
Ezt követően az Életutak többszólamúsága címen korábban meghirdetett élménybeszámolók következtek. A szervezők lehetőséget adtak bárkinek arra, hogy előzetes bejelentkezés után 3 – 5 perc alatt mondja el a városhoz fűződő élményeit. Öten iratkoztak fel, akikkel a színpadon Sebestyén Mihály és Kirsch Attila beszélgetett. A hosszúra sikeredett gálaműsor miatt alig 50-en voltak kíváncsiak az életutakra.
A marosvásárhelyiek első világtalálkozója programjának részeként délután a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Underground termében Sebestyén Aba színművész előadta Kocsis István A tér című monodrámáját.
Vasárnap délelőtt a főtéri Keresztelő Szent János-plébániatemplomban ökumenikus imát tartottak Marosvásárhelyért, amelyen részt vett dr. Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul is, és a találkozó szellemiségében az összetartás gondolatát foglalták bele a hálaadó istentiszteletekbe a Vártemplomban, a Bolyai téri unitárius templomban és a Régi Kórház utcai evangélikus templomban is.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)2013. szeptember 3.
Könyv a vásárhelyi Kultúrpalotáról
A magyar szecesszió legnevesebb épülete a marosvásárhelyi Kultúrpalota – hangzott el többek között a százéves épületről szóló könyv bemutatóján.
A Vásárhelyi Forgatag keretében megtartott rendezvényen bemutatott A marosvásárhelyi Kultúrpalota 1908–1913 című kötet lényegében az első átfogó szakmai kiadvány, amely az épületről szól. A Kultúrpalota kisterme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, akik a Marosvásárhely ékességének számító épület történetére voltak kíváncsiak.
„Az évtizedeken át halogatott feladat most, az épület százéves évfordulóján kötelességgé vált” – mutatott rá a kötet szerkesztője, Oniga Erika művészettörténész. A gazdagon illusztrált könyv szövegeit Keserü Katalin, Oniga Erika és Várallyay Réka művészettörténészek írták, a fotókat Plájás István készítette. A könyv egyrészt építészeti szempontból mutatja be a Kultúrpalotát, de megtaláljuk a kiadványban az épület reprezentatív termeinek ismertetését, valamint a palotába beköltözött intézményekről is szó esik.
„Ez a százéves épület is mutatja, mit jelent, ha egy városvezető nem a mának él vagy a holnapnak, hanem hosszú távra tervez. Ilyen volt Bernády György polgármester, aki olyat alkotott Marosvásárhelyen, ami méltán nevezhető a magyar szecesszió legnevesebb épületének” – mondta Soós Zoltán a Vásárhelyi Forgatag fesztiváligazgatója. Az épületet Bernády felkérésére a budapesti Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte, építésének eredetileg 400 ezer korona volt a tervezett költségvetése, a végösszeg azonban kétmillió koronára rúgott.
A Kultúrpalotát építtető polgármestert méltatta a Dr. Bernády György Alapítvány kuratóriumának elnöke, Borbély László is. „Újból és újból rá kell, hogy jöjjek, milyen nagy ember volt. Bernády igen makacs volt, sokat veszekedett a tanácstagokkal, mert azok úgy gondolták, nem bírja meg a város költségvetése a palota felépítését. Bernády azonban kitartott” – mutatott rá Borbély László.
Szász Cs. Emese
Krónika (Kolozsvár)2013. október 9.
Marosvásárhelyi tanácsülés
Szócsata a kétnyelvűségről és a városfejlesztésről
Igazi piaci hangulat volt a tegnapi tanácsülésen, ahogy már eddig is megszokhattuk, azonban a vitát ezúttal valóban egy piaci ügy váltotta ki. Peti András szóvá tette az elmúlt napokban történteket. Kérte, hogy kezdeményezzenek fegyelmi eljárást a piacigazgatóság és a helyi rendőrség ellen, amiért megtiltották egy állampolgárnak, Lakó Péterfi Tündének, hogy éljen az anyanyelvhasználat jogával, ugyanis a November 7. negyedbeli piacon magyar feliratot is tartalmazó címkéket adott át az árusoknak. Az alpolgármester elmondta, ezért ő is él ezzel a joggal, és magyarul is beszél a tanácsülésen.
Aztán felkérte a polgármesteri hivatalt, hogy az ilyen ügyekkel ne tereljék el a figyelmet a lényegről, vagyis arról, hogy Marosvásárhely lassan lekerül a régió fejlesztési övezetének térképéről, ugyanis október 25-étől a Tarom légitársaság felmondja járatait, továbbra sincs pénz az erdélyi, illetve az innen Moldva felé induló autópályák építésére, mi több, friss információval is szolgált Peti András, és elmondta, a Román Vasúttársaság működtetésképtelennek (neoperabil) nyilvánította a Székelykocsárd – Déda közötti vasúti szakaszt, ezért ezt sem fejlesztik többet. Haller Béla mindezt megtoldotta azzal, hogy számon kérte: a polgármesteri hivatal – ígérete és a költségvetésben megszavazott tétel ellenére – miért nem helyezte ki a tanévkezdésig (a Bernády iskola kivételével) az oktatási intézményekre a kétnyelvű táblát.
Mielőtt más napirend előtti felszólalás is elhangzott volna, a gyűlésen jelen levő Dorin Florea polgármester, szokásos stílusában, igen élesen bírálta az RMDSZ-tanácsosokat. Elmondta, két év után (sz.m.: az új tanács mandátumára célzott) most fedezik fel, hogy mi hasznos a városnak, holott ő évekig dolgozott a hivatallal együtt a városfejlesztési terveken, amelyeket az RMDSZ elutasított. Florea szerint nem elég, hogy szavazat alá bocsátják, Marosvásárhely legyen a régióközpont, hiszen az RMDSZ-politikusok nem fogadták el építő jellegű javaslatait. Ezek között megemlítette a nagyvárosi övezet kialakítását, azt, hogy már rég jelezte, hogy a repülőtér csődhelyzetbe jut, a városközpont átalakítási tervét elvetették, a terelő- utak megépítését nem támogatják, "megfúrták" a digitális város tervet. Mi több, az RMDSZ utasította el a regionális sürgősségi kórház megépítését. Florea szerint mindezek mellett az RMDSZ volt az a szervezet, amely folytonosan szította a konfliktust, akár az említett példával is. S különben – tette hozzá – nincsenek a kétnyelvű feliratok ellen, csak járjanak el törvényesen.
Erre dr. Benedek István kifejtette, hogy van, amikor igaza van Dorin Floreának, de most nem volt igazságos. "Beszéltünk a repülőtérről, az autópályáról is – senki nem mozgatta a füle botját sem, pedig jó lett volna komolyabban venni ezeket a kérdéseket. Ha eredményt akarunk elérni, nemcsak a tanács, hanem a város lakossága is egységesen kell fellépjen azért, hogy Marosvásárhely központtal alakuljon meg a régió" – mondta a frakció korábbi vezetője. Ehhez Soós Zoltán hozzáfűzte, a párbeszéd hiánya mérgezte meg ezt a kapcsolatot, és azt is javasolta, hogy konzultáljanak ebben az ügyben a peremtelepülések polgármestereivel. "Sok esetben kész tények elé állítanak tanácsosokként, a polgármesteri hivatal nem von be a döntéshozatalba a konzultációban. Ezért is alakult ki az évek folyamán ez a helyzet, ami immár bevett szokás lett a hivatal és a tanácsosok közötti viszonyban.
A politikai szócsata után néhány fontos döntés is született. A város megvásárolja az Energomur Rt. volt székházát, amelyet oktatási célra használnak majd. A városi park (Liget) felújításának és az általános városrendezési terv (PUG) költségtételein kívül elfogadták a költségvetés- kiegészítést. Egyelőre a város megőrzi a polgármesteri hivatal székházával szembeni ingatlant (a volt fodrászüzletet), amelyben valószínű, hogy könyvesboltot működtetnek majd. Három évre bérbe adják a Mihai Eminescu művelődési központban levő helyiségeket a Diákháznak. Manzárdosítják a sportakadémiát. Az Izorep Rt. lakóparkot építhet Bodon felé. Végül bérleti szerződést kötnek a református egyházzal az Egyesülés negyedbeli óvoda működtetése érdekében.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)2013. október 25.
Lehurrogták a magyarul beszélő tanácsosokat
Felemásra sikeredett a marosvásárhelyi magyar önkormányzati képviselőknek a magyar nyelv használatára vonatkozó csütörtöki igyekezete.
Miután, az előbbi testületi ülésen, első alkalommal szólalt fel minden képviselő anyanyelvén, ugyanezzel a szándékkal érkeztek a csütörtök délutáni ülésre. Csakhogy az első, magyar felszólalás után Ionela Ciotlaus alpolgármester, ülésvezető felszólította a magyar képviselőket, hogy minden esetben először román nyelven beszéljenek, és utána, ha akarnak, használhatják anyanyelvüket is. „Az állam hivatalos nyelve a román, így mindenki köteles ezt használni, különösen hivatalos helyeken” – jelentette ki az alpolgármester. Mintha ez nem lett volna elég, a városháza jegyzője, Maria Cioban arra hívta fel a képviselőtestület figyelmét, hogy az ülésekről hivatalos jegyzőkönyvek készülnek, és a magyar nyelv használata ellehetetleníti ezek megírását. A jegyző szerint a hivatalos jegyzőkönyvekbe csakis a tolmács által lefordított felszólalások kerülhetnek be, hiszen, mint fogalmazott: „honnan tudjuk mi, hogy a tanácsosok ugyanazt mondják-e el magyarul, mint románul?”.
Peti András alpolgármester városházi kollégái felszólítása ellenére magyarul szólalt fel és határozottan kijelentette, hogy a törvény szavatolja az anyanyelv használatot mindenhol, közintézményben és a testületi üléseken is, így az RMDSZ önkormányzati képviselői továbbra is magyarul fognak beszélni, a városházának pedig kötelessége fordítót alkalmazni.
Nemsokára előkerült a polgármesteri hivatal tolmácsa is, aki látszólag egyáltalán nem volt felkészülve arra, hogy fordítania kell a tanácsülésen, és alapvető szavakat, kifejezéseket nem tudott jól, helyesen tolmácsolni. Párszor a mellette ülő Soós Zoltán RMDSZ-es tanácsos súgott neki. Miután a magyar önkormányzati képviselők, a tolmács hibás és hiányos fordítása miatt kénytelenek voltak románul is megismételni észrevételeiket, jobbnak látták, hogy csak az állam hivatalos nyelvén szólalnak fel. Azonban mindenki reményét fejezte ki, hogy a városháza a következő ülésre egy jobban felkészült, megfelelően fordító tolmácsot küld majd.
A csütörtöki tanácsülésen egyébként viszonylag kevés téma került napirendre. A sürgősségi pontok között azonban elfogadták, hogy egy tanulmányt készíttetnek arról, hogy a marosvásárhelyi Színház térre hova lehetne egy szoborparkot elhelyezni. Mint arról beszámoltunk, ebben kapna helyett Sütő András ülő szobra is. A Decebál dák királyról szóló, adományként kapott szobor felállításáról ezúttal nem esett szó.
Mint ismeretes, a marosvásárhelyi RMDSZ-es tanácsosok a legutóbbi tanácsülésen magyarul szólaltak fel, így tiltakozva amiatt, hogy a helyi piacfelügyelőség megbírságolta a kétnyelvű feliratokat szorgalmazó Lakó Péterfi Tünde civil aktivistát.
Krónika (Kolozsvár)2013. november 21.
Kultúrpaloták mint a szecesszió összművészeti alkotásai
A megyei múzeum a címben megfogalmazott témával szervez kétnapos tanácskozást, amellyel a marosvásárhelyi Kultúrpalota felavatásának 100. évfordulója előtt tiszteleg. A nagyközönség számára is nyitott előadásokat ismert helyi és neves külföldi szakemberek tartják a kultúrpalotáról, annak alkotóiról és a hasonló vagy rokon épületekről.
A rendezvényről Oniga Erika (fotó) művészettörténészt, a megyei múzeum munkatársát, s az esemény alkalmából megjelent A marosvásárhelyi Kultúrpalota című kivételesen szép könyv szerzőjét kérdeztem.
– Az ötlet már a múlt évben felmerült, amikor a palotáról szóló könyv kiadásáról beszélgettünk Soós Zoltán igazgató úrral, majd az idén nyáron fogtunk hozzá a szervezéshez. Ekkor derült ki, hogy az épület mekkora varázserővel bír, hisz amint kiküldtem a meghívókat vagy a felhívást, talán már másnap elkezdtek érkezni a visszajelzések. Akiket szerettem volna Marosvásárhelyen látni, szinte mind részt vesznek, s aki egészségügyi okok miatt kénytelen távol maradni, elküldi az előadását, hogy bemutassuk.
Fő célunk az volt, hogy a Kultúrpalotát kutató művészettörténészeket és történészeket összegyűjtsük, s a százéves évfordulót együtt ünnepeljük meg. A másik érdekesség, hogy a Monarchián, a régi Magyarországon belül azok a városok, amelyek a századforduló idején épültek ki, Budapesthez sokkal közelebb vannak, mint Marosvásárhely. Akik a Kultúrpalotát kutatják, már nem fiatal emberek, s régebben kilenc-tíz órát kellett vonattal, autóbusszal utazniuk, ezért ritkábban látogattak el Marosvásárhelyre, holott itt található a szecesszió gyöngyszeme. Ez a tanácskozás lehetőséget teremt, hogy eljöjjenek Budapestről, Gödöllőről, Pécsről, Kecskemétről, Szabadkáról, Aradról, Kolozsvárról és Szovátáról. Nagyon várom a találkozást, jó lesz ezt a sok arcot együtt látni és egyszerre köszönteni.
A Kultúrpalota tervezésénél, művészeti dekorációjának az elkészítésénél dolgozó személyek unokái is visszajeleztek, hogy részt vesznek, köztük Székely Tamás, aki Komor Marcell unokája, s 89 éves, vállalta a bonyodalmas, hosszú utat Budapestről. Ő abban a budapesti házban nőtt fel, ahol Jakab Dezsőék és Komor Marcellék még együtt laktak, s személyes emlékeket őriz róluk. Munkásságukat Várallyai Réka dolgozta fel Székely Tamás biztatására. Nagy megtiszteltetés dr. Keserű Katalin művészettörténész jelenléte, aki Körösfői-Kriesch Aladár és a népművészet címmel tart előadást.
Az év végére kiderül, hogy egyedi kincs van a birtokunkban, mivel szinte nincs más ilyen többrendeltetésű épület, ami eredetileg is kultúrpalotának készült.
Az előadások pénteken kilenc órától délután hat óráig, szombaton kilenc órától 11 óráig hangzanak el. Pénteken 15–16 óra között vezetett séta lesz a Kultúrpalotában, szombaton 11–12.30 között a főtér jelentős szecessziós épületeinek a megtekintésére kerül sor.
A pénteki előadások: A marosvásárhelyi Kultúrpalota építéstörténete (Oniga Erika), A marosvásárhelyi Kultúrpalota felújítása (Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakember), Freskó-, mozaik- és üvegfestmény-vázlatok a marosvásárhelyi Kultúrpalotához (Őri Istvánné Nagy Cecília művészettörténész, szakmuzeológus, Gödöllő), A marosvásárhelyi Kultúrpalota freskóinak és üvegfestményeinek ikonográfiája (dr. Gellér Katalin művészettörténész, Budapest), Az Aradi Kultúrpalota és intézményei (Puskel Péter közíró, helytörténész, Arad), Szivárvány Kultúrpalota Kaposvár – egy késői összművészeti alkotás (Bálint Imre szerkesztő, Budapest), Kada Elek polgármester, a szecessziós Kecskemét és a Kultúrpalota terve (Székelyné Kőrösi Ilona történész, főmuzeológus, Kecskemét), Komor Marcell és Jakab Dezső kecskeméti Iparos Otthona (Székely Gábor történész, művészettörténész, Kecskemét), Kultúrházak, kultúrpaloták az újkori Európában (Csortán Ferenc építészettörténész, Szováta), Stílusok és programok – a budapesti Zeneakadémia építés- és díszítéstörténetének kérdései (dr. Raffay Endre művészettörténész, tanszékvezető adjunktus, Pécs), A csíkszeredai Vigadó (Ladó Ágota magiszteri hallgató, Kolozsvár), A szabadkai városháza (Gordana P. Vujinovic építész, Szabadka), A debreceni Hajdú vármegyeháza: egy lappangó magyar szecessziós középület 1913-ból (Veress Dániel történész, Budapest).
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)2013. december 3.
Ablakok a múltra
Tizennégy történész, egyháztörténész, történelemmel foglalkozó kutató nyitogatta a város, a megye régmúlt, középkori és újkori történelmére nyíló ablakokat szombaton a Kultúrpalota kistermében tartott tudományos ülésszakon. Ezzel köszöntötték a magyar tudomány napját Erdélyben, amelynek a 12. fórumát a százéves Kultúrpalota kisterme látta vendégül. Az Erdélyi Múzeum Egyesület Marosvásárhelyi Fiókegyesülete és a történészek Borsos Tamás Egyesülete által szervezett ülésszakon 14 előadás hangzott el, amelyből 12 Marosvásárhelyről szólt, kettő pedig a megyére való kitekintés volt – hangzott el Pál-Antal Sándor akadémikus, megyei főlevéltáros összegzőjében. Elégedetten nyilatkozott a szakhallgatóság elvárásainak megfelelő előadásokról, s ígéretet tett, hogy – a korábbi szokásnak megfelelően – az elhangzottakat könyv formájában is kiadják, természetesen, ha találnak hozzá támogatókat. Ezt hangsúlyozta bevezetőjében Simon Zsolt, az EME marosvásárhelyi fiókegységének titkára is, aki köszönetet mondott a történészeknek az összefogásért és a támogatóknak (megyei tanács, megyei múzeum, dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány, Evoline) a segítségért.
Az ólmozott üvegablakokon besütő napfényben mintha Bethlen Gábor tudósai is megelevenedtek volna a teremben történtekre figyelve, ahol egy akadémikus, kolozsvári egyetemi professzorok s az idősebbek mellett a szárnyaikat bontogató tehetséges fiatal történésznemzedék tagjai avattak be egy-egy jól meghatározott témába.
Az ókori történelem emlékeinek mai célokra való felhasználásáról beszélt Pánczél Szilamér Péter, a megyei múzeum régésze, aki bemutatta, hogy milyen mértékben sikerült feltárni a római birodalom megyénk néhány településén húzódó határait, a római limeseket az őrtornyokkal, parancsnoksági épületekkel, fürdőkkel stb., s ezt milyen rendezvények keretében népszerűsítik a közönség körében.
Soós Zoltán, a megyei múzeum igazgatója a marosvásárhelyi vár kutatása során elért eredményekről számolt be, a ferenceseknek a várdombon épített kolostoráról, amely 1400- ban kapott búcsújáró engedélyt, a bronzfeldolgozó műhely feltárásáról, amely egyedi a maga nemében. Beszélt az ostromokról, s arról is, hogy a bástyák változatos formája és stílusa annak tulajdonítható, hogy a városnak nem volt pénze hadmérnököt fogadni.
Simon Zsolt, a megyei múzeum történésze az egyik legelterjedtebb kézműves iparág, a kovácscéh legényeinek 1565-től 1781-ig érvényes szabályzatát ismertette, ami a legények vallásos és világi élete mellett a vásárhelyi kézművesség és írásbeliség fejlettségét is tükrözi.
Weisz Szidónia, a Teleki-téka könyvtárosa egy erdélyi főúr, Somkereki Erdélyi István 1638-ban kelt végrendeletét mutatta be. A szamosújvári kapitányi, Torda megyei főispáni, fejedelmi tanácsosi, országgyűlési elnöki tisztséget betöltő főúr tulajdonában volt a somkereki és a zsuki udvarházak mellett a gernyeszegi kastély is, amelyeket harmadik feleségére hagyott.
Érdekes színfoltot jelentett az egyháztörténeti részleg, amelyben Buzogány Dezső protestáns teológiai professzort hallgattuk az 1559. november 1-jén szerkesztett marosvásárhelyi hitvallásról, amely az úrvacsoráról szólva, a református és az evangélikus egyház megegyező dogmái közül az egyetlen kivételt jelentve, előkészítette a két egyház szétválását. Kolumbán Vilmos, szintén a kolozsvári protestáns teológia tanára Christian Wolff hallei filozófus, tanár eszméinek a marosvásárhelyi Református Kollégiumban való elterjedéséről szólt. Tamási Zsolt egyháztörténész, iskolaigazgató Msgr. Léstyán Ferenc római katolikus plébános-főesperes titkos szerepét mutatta be, aki Márton Áron püspök bizalmasaként vállalt fontos, de veszélyes feladatot abban, hogy késleltesse az állami szervek által kiválasztott személynek a püspök székébe való kinevezését.
Érdekes története Marosvásárhelynek, hogy miképpen létesült az 1700-as évek kezdetén a szegények és betegek számára épített, sövényből font, tapasztott falú ispotály körül templom, lelkész és gyülekezet a Szent Miklós utca lakóiból. Az ispotály helyére pedig a mai Gecse utcai Kistemplom épült – hangzott el Berekméri Róbert egyházi levéltáros előadásában.
Három előadó beszélt dr. Bernády Györgyről. László Lóránt, a Teleki könyvtár történésze, Marosvásárhely legnevesebb polgármesterének életét és politikai pályafutásának kezdeteit mutatta be. Bernády 1894-ben adta bérbe Hints Elemérnek a gyógyszertárát, amikor a Függetlenségi Párt országgyűlési képviselőjévé választották. 1890- től törvényhatósági tag, majd 1900. december 24- től 1902. április 10-ig a város rendőrfőkapitánya. A 19.000 lakosú Marosvásárhelyen 28-30 rendőr dolgozott irányítása alatt, s megreformálta a rendőrség és a bíróságát működését is. A rend fenntartása mellett gondoskodott a város tisztaságáról és a rendőrök ruhájáról. Tevékenysége alapján a rendőrség udvarán ő is szobrot érdemelne.
Jól ismerte tehát a város helyzetét és a tennivalókat, amikor 1902-ben – hosszú torzsalkodások után – meglepő módon egyöntetűen, ellenszavazat nélkül választották meg polgármesternek a városi törvényhozási bizottság közgyűlésén – kezdte előadását Pál-Antal Sándor. Bernády legfőbb célja a modern Vásárhely megteremtése, s erről szóló elképzeléseit székfoglaló beszédében hozta nyilvánosságra. Ígéretet tett a városi közigazgatás rendbetételére, a törvényes formáknak az anyagi ügyekben való szigorú betartására, a nagy megterhelés alatt álló polgárok megkímélésére, a közegészségügyi viszonyok javítására (egészséges ivóvíz biztosítására), a városi iskolaügy fejlesztésére, a város jövedelemforrásainak gyarapítására stb. Mivel tudta, hogy a reformok legnagyobb akadálya a pénztelenség, a fővárosi körökkel kiépített kapcsolatait, a szabadkőművesekhez tartozását használta fel az anyagiak megteremtésére – hangzott el többek között az előadásban. Pál-Antal Sándor szóvá tette, hogy írott programot nem találtak, csak a székfoglaló beszéde jelent meg a korabeli sajtóban, s azt sem lehet tudni, hogy milyen körülmények eredménye volt, hogy 1902-ben ellenszavazat nélkül választották polgármesterré. Az előadó azt is szóvá tette, hogy továbbra sem készült egy átfogó monográfia a tevékenységéről, s még mindig az első lépes előtti topogásnál tartanak.
Fodor János történész doktorandus mutatta be a Bernády-kultusz egy jelentős eseményét, a 70 éves Bernády megünneplését a marosvásárhelyi Transilvania étteremben, amely a polgármester kedvenc helye volt. Az ünnepséget 1934. április 23-án tartották 400 személy részvételével. Előzetesen a Református Kollégiumban ünnepelték, amelynek főgondnoki tisztségét betöltötte, s a vidéki főúri nemesek a marosszentgyörgyi kastélyban köszöntötték. A városi ünnepségen 70 szál szegfűt 70 szépasszony, széplány adott át Bernádynak, akit minden idők legnagyobb koponyájának neveztek.
1786-ban, viszonylag későn létesült az első nyomda Marosvásárhelyen, amely Kapronczai Nyerges Ádám nyomdász és betűmetsző korai halála után több kézen át került a Református Kollégium tulajdonába. A tulajdonosokról, a Marosvásárhelyen megfordult nyomdászokról Spielmann Mihály történész számolt be.
Marosvásárhely fényképészetének történetébe kalauzolt el Oniga Erika, a megyei múzeum művészettörténésze, aki Csonka Géza fotográfus életét és lakóházának történetét ismertette. A megyei múzeum 40 fotóját őrzi a Marosvásárhelyen több műtermet működtető, kitűnően képzett fényképésznek, aki a város jeles személyiségeit, és magát a várost is megörökítette fényképein. Rendkívül aktív volt társadalmi téren, tagja volt a város törvényhatósági bizottságának, megalapította és vezette a kerékpározók egyesületét. 1904-ben anyagi gyarapodása lehetővé tette, hogy a Sándor János utcában villát építsen, ami nagyon hasonló egy budapesti városligeti villához, s nem lehet biztosan tudni, hogy ki kitől ihletődött. A szecessziós stílusban épült villában a szocializmus éveiben pionírház működött, s mai tulajdonosai korhűen restaurálták és szállodát építettek mögéje.
A tanácskozás záró előadásaként Tófalvi Zoltán ismertette Dudás József, a kádári hatóságok első kivégzettje ellentmondásokkal teli életének sok érdekes részletét.
A reggeltől estig tartó ülésszak előadásai, ahogy a címben is jeleztem, sok érdekes ablakot nyitottak elsősorban Marosvásárhely történetére, s valóban hasznos volna a kötet, amely lehetővé tenné, hogy alaposan is el lehessen mélyedni a részletekben. Ahogy a vásárhelyi történészeket ismerem, a következő tanácskozásig a könyvbemutatón is tapsolhatunk nekik.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)2013. december 12.
Petíció a marosvásárhelyi Kultúrpalotáért
A marosvásárhelyi lelkészi hivatalokban lehet aláírni azt a petíciót, amelyet a Kultúrpalota mögé tervezett emeletes parkolóház ellen indítottak.
A tiltakozó akció kezdeményezője, Kovács István Dávid azt reméli, hogy magyar és román lakosok egyaránt csatlakoznak az általa felvállalt ügyhöz, és sikerül megakadályozni, hogy az idén százéves Kultúrpalota és a mellette levő egykori Nyugdíjpalota veszélybe kerüljön.
Mint arról beszámoltunk, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal a korábbi önkormányzati képviselők beleegyezésével versenytárgyalást hirdetett, és kiválasztotta azt a céget, amely a Kultúrpalota háta mögé egy ötszintes parkolóházat épít majd. Az építészek és műemlékvédő szakemberek azonban amiatt aggódnak, hogy a nagyméretű munkálatok során károsodik a szecessziós palota és a környező épületek is.
Kedd este kerekasztal-beszélgetést is szerveztek a témában, amelyen Kovács István Dávid bemutatta az általa szerkesztett és a római katolikus, unitárius és református lelkészi hivatalokban aláírható petíciót. „Nem értek egyet azzal, hogy a Kultúrpalota háta mögé emeletes parkolóházat építsenek” – áll a dokumentumban. Mint elhangzott: az akcióval nem a parkolóház építése ellen akarnak fellépni, hanem azt szeretnék megakadályozni, hogy Marosvásárhely büszkesége, a Kultúrpalota veszélybe kerüljön.
A beszélgetésen Keresztes Géza műépítész arra hívta fel a figyelmet, hogy a parkolóház bevonzza majd a főtérre a gépkocsiforgalmat, így a zajártalom is jelentősen megnő majd. Benke István építész elmondta: tudomása szerint a Baross Gábor (jelenleg Horea) utcában levő, a parkolóház miatt lebontásra ítélt házak lakóit folyamatosan nyomás alatt tartják, hogy adják el házaikat.
Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a közelben két hely is van – a Színház mögötti parkoló, valamint a Sportcsarnok közelében levő terület –, ahova érdemes lenne emeletes parkolót építeni. „A Kultúrpalota háta mögé digitális könyvtárat vagy komplex kulturális központot kellene építeni, amire nagy szükség van” – hangoztatta a szakember.
Kérdésünkre, van-e reális esélye annak, hogy a két éve elfogadott, és azóta a tervezés szintjén részben megvalósított munkálatot megállítsák, Soós Zoltán elmondta: a versenytárgyaláson nyertesnek kikiáltott cég már befektetett az előtanulmányok és különböző engedélyek beszerzésébe, kártérítést lehetne felajánlani neki, illetve kijelölni egy másik helyszínt, ahol megvalósíthatja tervét. „Amennyiben az önkormányzati képviselőket meg tudnánk győzni arról, hogy a lakosság óhaja az, hogy legyen parkolóház, de máshol, akkor lenne esély visszafordítani ezt a folyamatot. Meg lehetne találni azt a kompromisszumos megoldást, amely nem sodorná veszélybe a város legfontosabb műemlék épületét” – mondta bizakodóan.
Az önkormányzati képviselő úgy tudja, hogy a Maros Megyei Tanácsnak is bele kell egyeznie abba, hogy a tulajdonában levő Kultúrpalota szomszédságában építkezzenek. Azt reméli, Ciprian Dobre tanácselnök a döntés előtt meghallgatja majd a szakemberek aggályait, és megvédi a palotát.
Simon Virág
Krónika (Kolozsvár)2013. december 27.
Lopott szobrok Marosvásárhelyen: esztétikai szempontok helyett politikai alku
Rosszabbnál rosszabb szobrok jelennek meg Marosvásárhely közterein, nem az esztétikai szempont számít, hanem a politikai indokok, hogy nekünk is sikerült, nem csak nekik – mutatott rá a marosvásárhelyi helyzetre Pál Péter képzőművész, utalva arra, hogy a románok és a magyarok is mindenáron saját ideológiai szobraik felállításához ragaszkodnak. A Lopott szobrok, gazdátlan értékek című kerekasztal-beszélgetésre a vásárhely.ro portál szervezésében, a marosvásárhelyi Bolyai Klubban került sor december 17-én.
A marosvásárhelyi – sok esetben megrongálódott, esetenként elkallódott – köztéri szobrok jövője érdekében indított figyelemfelkeltő kampányt októberben a Marosvásárhelyi Kulturális Központ valamint a vásárhely.ro kulturális és közéleti portál. Orbán János művészettörténész elmondta, a nyáron a vásárhelyi szobrokról készült jegyzékben 51 objektum – ezek között három eltűnt szobor – szerepel. Nyoma veszett Kolozsvári Puskás Sándor Tavasz című, hatvanas évekbeli alkotásának, amely a Kárpátok sétányon állt, tíz év alatt hordták el, bontották le, úgy, hogy ma már semmi sem maradt belőle. Bálint Károlynak a hatvanas évek második felében született szobra, a Napozó – amely évtizedeken át várta az egykori Május 1. strand vendégeit – és holléte szintén ismeretlen. Gavril Sedran Kagyló című, korábban a Színház teret díszítő alkotása a tér felújítása után nem került vissza a helyére.
A „csak azért, mert tetszik” elv nem érvényesül
Pál Péter szerint a Kárpátokon kívül nincs annyi lovas szobor, mint az erdélyi városokban, ahol szoborállításkor szinte kizárólag ideológiai szempontok érvényesülnek. Marosvásárhelyen rosszabbnál rosszabb szobrok születnek, valóságos szoborháború folyik a magyar és a román közösség között, ha az egyik fél szeretne felállítani egy szobrot, a másik fél azonnal kéri cserébe a saját személyiségéről készült alkotás köztéri elhelyezését. Az esztétikai szempontok, hogy tetszik-e a közösségnek vagy sem, teljesen háttérbe szorulnak – mutatott rá a képzőművész, aki szerint Marosvásárhelyen a ’60-70-es években állított alkotások feleltek meg az esztétikai szempontoknak, azonban ezek vagy tönkrementek, vagy pedig nyomuk veszett. A képzőművész hozzátette, olyan műveket tart létjogosultnak, amelyek emberközeliek és mögöttük semmiféle ideológia nincs.
Fűre ülni tilos
Gagyi József egyetemi tanár a terek használatáról, a köztéri szobrok ünnepi, illetve hétköznapi használatáról beszélt, mint mondta, emlékezetes volt számára tapasztalni, hogy a főtéri Avram Iancu lovas szobor körüli teret gördeszkás fiatalok vették birtokba, akik talán azt sem tudták, kit ábrázol az alkotás, nem is érdekelte őket, kizárólag az volt a szempont, hogy a szobor előtti lejtős felületen jól csúszik a deszka. Gagyi József arra is felhívta a figyelmet, annak ellenére, hogy a város lakosságának nagy része az egyes lakónegyedekbe tömörül, manapság Vásárhelyen a szobrokat kizárólag a főtéren állítanák fel. Kelemen Attila Ármin újságíró, az Erdély Fm igazgatója azon a véleményen van, hogy Marosvásárhelyen a politikum a közteret olyan térnek tekinti, ahol az embereknek viselkedni kell, nem kínál lehetőséget a lakosságnak arra, hogy belakja azt. Nehezményezte, hogy ha Vásárhelyen leül egy lépcsőre vagy a fűbe, rászólnak a polgárőrök, míg egy nyugati nagyvárosban ezzel nevetségessé tenné magát egy rendőr.
A Decebal-szobor veszélyes precedens lehet
Soós Zoltán városi tanácsos, a Maros Megyei Múzeum igazgatója úgy véli, Vásárhelynek nincs szobormúltja, az egyetlen köztéri emlékmű, ami még a 19. századból maradt fenn, az a Székely vértanúk emlékműve, a többit a történelmi események megsemmisítették. – A ’90-es évek után kezdődött el a politikai szoborállítás, megjelentek itt-ott szobrok, de nem tudni, ki, milyen szándékkal rendelte ezeket. Megjelent a Mihai Viteazul-szobor felajánlásként, most pedig a Decebal-szobor, szintén adományként. Egy szabályozás kellene, ami megállítja ezt a folyamatot. Nincs semmiféle szabályozás ezen a téren, nincsen egy bírálóbizottság, amely esztétikai, esetleg urbanisztikai szempontból megkérdőjelezhetné egy szobor felállítását. A Decebal-szobor veszélyes precedens lehet, a tanácsban kisebbségben vagyunk, így le tudják nyomni a torkunkon, ha úgy hozza a helyzet – fogalmazott Soós Zoltán, aki szerint a szoborállításról szóló határozattervezetben valójában csak két rajzváltozat szerepelt a majdani szoborról, maga az alkotás talán még el sem készült.
Peti András alpolgármester, alátámasztva kollégája szavait, hozzáfűzte, a szabályozás hiánya miatt fordulhat elő, hogy Vásárhelyen a háborús bűnösnek nyilvánított Ştefan Guşă szobrának a felállítása szóba kerülhetett. Peti András szerint a jelenlegi felállásban az RMDSZ-nek nem mindig sikerül megállítani egy ilyen kezdeményezést. Bizonyos nyomásokkal is szembe kell nézni, azaz, ha jön egy civil egyesület, adományoz a városnak egy szobrot és a tanács le is szavazza a felállítását, másnap jön az összes civil szervezet, amely követeli annak felállítását, és elindítanak egy petíciót. Beszédes példa erre, amikor a román civil társadalom 25 ezer aláírást gyűjtött annak érdekében, hogy Păunescuról nevezzék el a 2-es iskolát. Ha pedig egy népes tömeg követel valamit, azok a román tanácsosok, akik egyébként nem ragaszkodnak egy adott szobor felállításához, sem merik felvállalni, hogy nemmel szavazzanak.
Menyhárt Borbála
e-nepujsag.ro
Erdély.ma2014. január 8.
Kétszázötven éves tanulság Madéfalváról
A Siculicidiumként emlegetett székelymészárlás messze túlmutat a valamikori helyszín, Madéfalva határain, éppen ezért a délelőtti madéfalvi emlékműnél tartott megemlékezés után este Marosvásárhelyen is megemlékeztek a 250 évvel ezelőtti eseményekről. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által szervezett esemény díszvendége az Országgyűlés elnöke, Kövér László volt.
A csíksomlyói kegytemplom harangzúgásának felvételével kezdődött a megemlékezés a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, de nem maradt el a katolikus főesperes, valamint a református és unitárius esperesek áldása sem. Az est műsorvezetői szerepét betöltő Kilyén László színművész történelmi adalékokkal szolgált arról, hogy mi is történt kétszázötven évvel ezelőtt, amikor 2500 csíki és háromszéki székely állt ellen a Mária Terézia által elrendelt kényszersorozásnak 1764. január 7-én. A madéfalvi vérengzés vagy Siculicidium, azaz székelygyilkosság néven ismert esemény során a vad ágyútűzzel indított támadásban mintegy négyszáz embert, köztük ártatlan gyermekeket és asszonyokat mészároltak le.
Joggal nevezik szabadságharcnak
A házigazdának számító SZNT elnöke, Izsák Balázs ünnepi beszédében elmondta, negyed évezreddel ezelőtt Európa legerősebb birodalma, az Osztrák-Magyar Monarchia beleütközött a székelyek ellenállásába, s két esztendőn át nem is tudott mit kezdeni vele. „Joggal nevezik ezt szabadságharcnak. Az én korosztályom a hetedik nemzedék, amely örökségül kaphatta a madéfalvi veszedelem tanulságait. Nem a gyászt, a lemondást örökítették át, hanem a haragot, dacot, s azt az elszántságot, hogy az önkénnyel harcoló elődeink emlékéhez hűtlenek nem leszünk soha. A madéfalvi vérengzés átmeneti lezárása volt a székely nemzeti vérengzés két esztendejének” – hangoztatta beszédében Izsák Balázs. Az SZNT-elnök szerint a madéfalvi emlék nem csak a ma élő székelyeknek szolgál tanulságul, de üzen a mindenkori hatalmaknak is. Izsák szerint a székelyeken esett jogtiprás árát előbb-utóbb meg kell fizetni a 21. században is. „Ma nyilvánvalóan az eszközök finomabbak, a szóhasználat is változott, a lényeg azonban változatlan: a székelyeknek ma is legnagyobb értékük a szabadság, s a cél, amit megfogalmazunk, az autonómia nem más, mint a székely szabadság megteremtésének intézményi garanciája” – fogalmazott Izsák Balázs.
Félúton az autonómiához
Az Országgyűlés elnöke, Kövér László ünnepi beszédében elsősorban az SZNT autonómiaküzdelmének következetes kitartását dicsérte, amely többek közt a Székelyek Nagy Menetelésében nyilvánult meg. Elmondta, ha a dél-tiroliaknak négy évtizedébe került az autonómia kiharcolása, akkor a székelység 1990-től számítva félútját megtette. „Székelyföld autonómiája nem az, amitől minden esztendőben távolodunk, hanem az, amelyhez minden esztendőben egy lépéssel közelebb vagyunk” – fogalmazott Kövér László.
A házelnök kifejtette, hosszú menetelés lesz ez, de Székelyföld autonómiája az egyetlen közösségi létforma, amely megfelel három fontos követelménynek: biztosítja a székelyek önazonosságát, biztosítja a társadalmi igazságot, s közben nem sérti a román állam határait és a nemzetközi jogot se. Kövér László kifejtette, Magyarország olyan társa a székelységnek, amely érdekelt sikerükben. „Azt akarjuk, hogy a székelység a szülőföldjén maradjon, és ott éljen jó színvonalon. Ezért biztosítottuk számukra a könnyített magyar állampolgárságot, s a magyarországi választásokon a részvételi lehetőséget” – fejtette ki Kövér.
Az 1764-es eseményeket nem lehetett megörökíteni képen, de Szopos Sándor festő készített egy festményt az általa elképzelt eseményekről. A műtárgy jelenleg marosvásárhelyi magántulajdonban van, de a Maros Megyei Múzeum reméli, még idén meg tudja vásárolni, és bemutatni azt a nagyközönségnek. Addig is a múzeum igazgatója, Soós Zoltán kivetített fényképen mutatta be az összegyűlteknek, hogy a festő hogyan is tudta ábrázolni, hogy a fegyvertelenül védekező, de dacoló székelyek nem adják meg magukat.
A kamarakórus éneklésével, szavalatokkal és népballadákkal tűzdelt műsor a Himnusz és a Székely himnusz eléneklésével zárult.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro,2014. január 9.
A románok meggyőzésére biztatta az SZNT-t Kövér László
A román társadalom meggyőzésére biztatta a székelyeket Kövér László, az Országgyűlés elnöke Marosvásárhelyen, azon a megemlékezésen, amelyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szervezett a madéfalvi vérengzés 250. évfordulóján, kedden.
A Kultúrpalota dísztermében tartott megemlékező gálán Kövér László úgy vélekedett, hogy a Székelyföld területi autonómiájának sikere érdekében érdekeltté kell tenni a román társadalmat.
„Ha őket meggyőzitek arról, hogy a székelyföldi autonómia nem Románia kárára, hanem Románia hasznára lesz, (...) ha meggyőzitek őket, hogy a székely autonómia mindenki számára jobb megélhetést biztosít, akkor ők is a maguk menetelésébe fognak” – jelentette ki az Országgyűlés elnöke.
Kövér László a magyarországi országgyűlési választásokon való részvételre buzdította a jelenlévőket. Kijelentette, Magyarországon minőségi változást eredményezhet a székelyek és a külhoni magyarok szavazata. Általa ugyanis a magyar állam közvetlen választói felhatalmazást kap arra, hogy nemzetközi szinten képviselje a külhoni magyar közösségeket. Azt is megjegyezte: a határon túli szavazatok segíthetik a magyar politikai osztályt a magyar nemzethez való viszonyának rendezésében.
„A baloldalt abban, hogy könnyebben visszataláljon a magyar nemzethez, amelynek 1919 óta hátat fordított, a liberálisokat segítheti abban, hogy újra felfedezzék a nemzeti szabadelvűség hagyományait, amelyről az elmúlt húsz évben nagyon megfeledkeztek, a radikális jobboldalt felelősebbé teheti, a felelős jobboldalnak pedig erőt adhat” – fogalmazott Kövér László. A házelnök egyben gratulált az SZNT-nek ahhoz a politikai teljesítményéhez, amellyel összekapcsolta az autonómia érdekében az erdélyi magyar pártokat.
Izsák Balázs SZNT-elnök ünnepi beszédében azt emelte ki, hogy a madéfalvi vérengzés nem törte meg végképp a székelyek szabadságvágyát. 1848-ban a madéfalvi áldozatok unokái fordították a szembe a fegyvert a jogtipró birodalommal. „Madéfalva azt üzeni a székelyekkel szemben fellépő mindenkori hatalmaknak, hogy a jogtiprás árát előbb-utóbb meg kell fizetni” – fogalmazott az SZNT elnöke.
Izsák Balázs kijelentette: a hatalom önkényeskedésével szemben ma is kötelező együttesen fellépni. Hozzátette, hogy nem szabad magukra hagyni azokat a polgármestereket és intézményvezetőket, akik a székely vagy a magyar zászló kitűzéséért folytatnak egyenlőtlen küzdelmet a román hatalommal.
Az SZNT elnöke a székely autonómiatörekvés mozgalmának a megteremtését tartotta a legfontosabb feladatnak. Hozzátette, olyan mozgalmi háttérre van szükség, amely független a választásoktól és a pártoktól.
A marosvásárhelyi rendezvényen Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója kivetítőn mutatta be Szopos Sándor festőnek a Madéfalvi veszedelem című, 1940-ben bemutatott festményét. Kijelentette, a jelenleg magántulajdonban levő festménynek közgyűjteményben van a helye, és reményét fejezte ki, hogy a marosvásárhelyi múzeumnak sikerül még ebben az évben megszerezni és bemutatni a festményt.
MTI
Krónika (Kolozsvár),2014. január 22.
Bemutatták a művészettörténeti Táguló horizontot
Soós Zoltán, a Maros megyei múzeum igazgatója, Orbán János, a Marosvásárhelyi Kulturális Központ munkatársa és Spielmann Mihály történész ismertette kedd este a Bolyai-klubban a Táguló horizont című, művészettörténeti tanulmányokat tartalmazó kötetet.
A fiatal művészettörténész-nemzedék a B. Nagy Margit örökségét viszi tovább, a Kovács András által felnevelt generáció arra vállalkozott, hogy feltérképezi mindazt az örökséget, amely a művészettörténet szempontjából fontos. Máris sokat tettek ezért, de még mindig hosszú az út, sok a tennivaló – hangsúlyozta Soós Zoltán.
A 2001-ben Marosvásárhelyen megszervezett művészettörténeti konferencia előadásait magába foglaló kötetet Spielmann Mihály ismertette. Kijelentette: „Ha ezeket a közleményeket olvasom, akkor egyáltalán nem látok törést, szakadékot, áthághatatlan ellenentétet a régiek, a László Gyulák, Entz Gézák, Gerevichek, Genthon Istvánok, Balogh Jolánok vagy Marosi Ernők művei és e maiak között. Mindet magasfokú tudományosság, józan mértéktartás és ugyanakkor tág, táguló kitekintés, összefüggés-keresésés, szemléleti bizonyosság jellemzi. Azaz a különbség legfennebb a stílusban, az egyéni megközelítésben különbözik. De ez a fajta különbözés még ebben a kötetben is közlőtől közlőig egyéníthető”.
A kötetben tizennyolc tanulmány olvasható, a köztük felbukkanó témák: a XIII. század építészete és annak elméleti-gyakorlati vizsgálata Esztergom-Gyulafehérvár összefüggésben (Raffay Endre); Nagyvárad és Firenze, olasz kalmárok, Ozorai Pipo – Philippo Scolari, és a püspöki székhely építészete (Prajda Katalin); a kecskeméti református templom és az erdélyi későreneszánsz építészet lehetséges kapcsolatai, debreceni mesterek, Kecskemét és Fogaras, Nagyenyed vagy Boroskrakkó (Székely Gábor); a Teleki Téka építészeti tervei és a megvalósulás, könyvtárépület típusok, a csarnokkönyvtár (Orbán János); a lebontott vásárhelyi ferences templom belső berendezése, rekonstrukciós kísérlet, szétszóródó műkincsek, oltárok (Barabás Kisannna); a Szentkereszty család árkosi kastélya, 19. századvégi kastélyépítészet (Bordás Beáta); a marosvásárhelyi Református Kollégium díszterme, tornacsarnoka, elemi iskolája, Nagy Győző építészmérnök, tervező „ébresztése” (Oniga Erika); Lechner-utánzók, a kiskúnfélegyházi városháza, az ún. magyaros szecesszióról, némi referenciával a marosvásárhelyi Ferenc József közművelődési palotára (Brunner Attila); Sándy Gyula építész pályájának első szakasza az első világháborúig, stílusa, építészeti megoldások, önállóság és epigonizmus (Bodó Péter); női építészek, a nőemancipáció és a Műegyetem konzervativizmusa, ismeretlen nőépítészek az I. világháború előtt Paulas Erika, Erdélyi Szerén, Préda Ilona (Mészáros Zsolt); művelődéstörténet, útinapló, európai utazás, mit tudott Teleki József, a jövendő koronaőr az építészetről, a főurak ízlésvilága a 18. században (Tóth Áron), Mikes Kelemen, a száműzött, arcképeinek festői, grafikai, éremveretes ábrázolásai időben és térben, arcképtípus a 18. században, a francia hatás (Tüskés Anna); szobrászat és szobrászok, művésztelepek Nagybánya, Kecskemét, Hódmezővásárhely és Szolnok szobrászai a festők között, miért is csatlakoztak a művészkolóniákhoz, művészetpolitika a 20. század elején, Ferenczy Béni, Telcs Ede, Ligeti Miklós, Kisfaludi Strobl Zsigmond és társaik (Gulyás Dorottya); Zsögödi Nagy Imre, festészeti, primitivizmus, életöröm, Breughel és Rabelais, hatások, kivonulás a természetbe, Székelyföld és inspiráció (Veress Ferenc); Leon Alex, grafika, expresszionizmus, baloldali elkötelezettség, Ukrajna, zsidó művészsors Erdélyben és Magyarországon a második világháború előtt és alatt (Hörcher Eszter); Vass Tamás, életút, tényleg elfelejtették, a lázadó grafikus,a művész, az ember, a tökéletes rajztudás dícsérete és átka, régi vásárhelyi kiállítások, kudarcok és szerelmek, a zseni (Portik Blénessy Ágota); kézimunka, egyházművészet, úrasztali terítők, keszkenők rátét himzései selyem alapon, hogyan készültek, a Küküllői Református Egyházmegye gyülekezeteinek inventáriuma, 17-19. századi főúri asszonyok adományai (Horváth T. Iringó) és végül csak látszólag kilógó értekezés a XIX. századvégi iparoktatás és népművészet, háziipar, a Székelyföldi Iparművészeti Múzeum és az iparművészeti múzeumok, mesterségtanulás mint a társadalmi fölemelkedés lehetősége a paraszti közegből, támogatás és iskolalapítások (Székely Miklós).
Antal Erika
maszol.ro,2014. január 25.
Az összetett igazság
Fiatal művészettörténészek tanulmánykötete
Táguló horizont – ez a címe annak a tartalmában igen értékes, tipográfiájában kiváló minőségű kötetnek, amelyet a magyar kultúra napja alkalmából szervezett rendezvénysorozat keretében mutattak be kedd délután a Kazinczy utcai Bolyai Klub Bernády György-termében. A kiadvány tanulmánykötet: a fiatal művészettörténészek marosvásárhelyi konferenciájának előadásait tartalmazza Kovács Zsolt és Orbán János szerkesztésében.
A tárlatnyitón a teljes telt házas közönséget a Maros Megyei Múzeum igazgatója, Soós Zoltán üdvözölte, aki bevezetőként elmondta: a '80-as években mindössze húsz, román szakon meghirdetett helyre felvételizhetett az, aki történész, művészettörténész kívánt lenni. Emiatt akkora hiány lépett fel, amit a korábbi neves generáció már nem tudott pótolni. A Kovács András által kinevelt fiatal generáció B. Nagy Margit örökségét viszi tovább. A jelenlegi a második, koncepciójában hasonló kötet, sok marosvásárhelyi vonatkozású kutatást tartalmaz. Hosszú még az út, rengeteg a lemaradás, de a jelek biztatóak.
A kötetet Spielmann Mihály mutatta be (méltatása az alábbiakban olvasható), szerkesztőként pedig Orbán János szólalt fel. Mint utóbbi megjegyezte, a kiadvány nem generációs kötet, nem a fiataloknak az idősektől való elhatárolódása miatt született. – Azon konferenciák sorozatát, amelynek a marosvásárhelyi rendezvényén bemutatott tanulmányokat tartalmazza a könyv, fiatalok szervezték, fiataloknak. Azért, hogy lehetőségük nyíljon bemutatni kutatásaikat. A harmadik konferenciának adott otthont a Maros Megyei Múzeum, e kiadvány előzményének pedig a B. Nagy Margit-emlékkötet tekinthető, amelynek koncepciójához e második kötet is csatlakozik. Nagy hálával tartozunk a nyomdának és a tördelőnek, grafikusnak egyaránt, a végeredmény, azt hiszem, önmagáért beszél. Az anyagi hátteret a Communitas Alapítvány, a Bethlen Gábor Alap, kétharmad részben pedig a Maros Megyei Múzeum biztosította. A kötet nagyon kis példányszámban jelent meg, Marosvásárhelyre kétszáz példány jutott, ezért is buzdítunk minden érdeklődőt a megvásárlására.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely),2014. március 6.
A múlt jövője
Parányi kilátók, pavilonok, illetve a turisztikai szempontokat szolgáló és régészeti bázisként is működtethető mikházi faluközpont miniatűr látványa bűvöli el a látogatókat a marosvásárhelyi Rózsák terén lévő Néprajzi és Népművészeti Múzeumban. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszéke hallgatóinak pályamunkáit felsorakoztató kiállítást – melynek előzményeiről és rendeltetéséről Pánczél Szilamér régész február 22-i lapszámunkban számolt be – tegnap délután nyitották meg a Maros Megyei Múzeum és a magyarországi tanintézet illetékeseinek jelenlétében. A budapesti diákok négyhetes terepgyakorlatának tapasztalataiból született tárlat első látogatóit Soós Zoltán, a megyei múzeum igazgatója köszöntötte.
– Az itt látható makettek három helyszínhez, a római erődhöz, két mikházi parasztházhoz – a kántorlakhoz és a tanító házához –, illetve az erdőlibánfalvi őrtoronyhoz kapcsolódnak. A pályázatra beküldött munkák nem végleges tervek, de az ötletek nagy része megvalósítható – mondta az intézményvezető, aki a múzeum és a budapesti egyetem közötti gyümölcsöző együttműködésről is szólt, illetve azt is hangsúlyozta, hogy a Nyárád, illetve a Görgény völgye nincs turisztikai potenciáljának megfelelően kihasználva, és a hasonló kezdeményezések ebben – és ezáltal a helyi lakosság életszínvonalának javításában – nagy segítséget nyújthatnak.
Vasáros Zsolt dékánhelyettes, a budapesti egyetem Építészmérnöki Karának dékánhelyettese a terepgyakorlat, illetve az azt követő munka jelentőségét értékelte.
– Mindig nagyon fontos és tanulságos az, ha a diákjainkat szokatlan helyzetbe hozzuk. Fontos, hogy más kulturális és nyelvi környezetben is jól tájékozódjanak, és ezekért a tapasztalatokért hajlandók vagyunk 800 kilométert utazni, két hétig csorbalevest eszünk, és együtt élünk az illető közösséggel – mondta a dékánhelyettes. Vasáros Zsolt azt is kiemelte, hogy a kiállított munkák egy viszonylag rövid idő alatt lezajlott – pár hetes – terepgyakorlat, illetve az azt követő tervezőmunka eredményei, amelybe olyan diákok is bekapcsolódtak, akik nem vettek részt a nyári gyakorlaton.
– Leginkább a közös munkára helyezném a hangsúlyt, illetve azokra az uniós pályázati lehetőségekre, amelyekből gyümölcsöző szakmai és emberi kapcsolatok származnak – tette hozzá Vasáros Zsolt, majd a budapesti egyetem újonnan indult, a hallgatói és oktatói munkát dokumentálni kívánó folyóiratát ajánlotta az egybegyűltek figyelmébe.
Gaul Cicelle egyetemi adjunktus elmondta, hogy a terepgyakorlat tapasztalataiból született tervrajzok és makettek úttörő munkának számítanak a tanszéken, ahol eddig inkább tudományos kutatáson alapuló, és kevésbé kreativitásra épülő alkotások születtek.
– Kiderült, hogy a diákok fontosnak tartják ezeket a megmérettetéseket. Elképzeléseiket egy nemzetközi zsűri előtt angolul kellett bemutatniuk, ezt követően pedig a kiállítás előkészítésében is lelkesen együttműködtek. Mikor gyermekként Erdélyben jártam, számomra ez egy mesés világnak tűnt tündérekkel, ördögökkel. Az itt látható alkotások is tele vannak ilyen történetekkel, a maketteken rejtélyes tornyokat, medvebarlangokat fedezhetünk fel – tette hozzá Gaul Cicelle.
A megnyitó Szélyes Ferencnek, a Csűrszínház Egyesület elnökének szavaival zárult.
– Amikor 11 évvel ezelőtt elkezdtük a csűrszínházasdit, nem gondoltam arra, hogy egyszer a múzeummal közös álmaink lesznek, és majd 70-80 külföldi diák ásókkal, lapátokkal végigvonul Mikházán. Remélem, hogy nyáron is találkozunk ezzel a csapattal, és bízom abban, hogy mindaz, amit itt látunk, az elkövetkezőkben meg is valósul, és teljes pompájában ott lesz a faluban.
Annak illusztrálására, hogy hogyan élték meg és gondolták tovább a budapesti diákok a Mikházán eltöltött heteket, álljon itt egy idézet a bemutató pavilonjaival II. díjat nyert Sági Gergelynek a folyóiratban A múlt jövője címmel közzétett soraiból: "Abban a helyzetben ugyanis, amikor az építmény az év 11 hónapjában magára hagyva áll a faluszéli kukoricásban, kiszolgáltatva az elemeknek vagy bármilyen más hatásnak, az egyetlen esélye arra, hogy ezt az időszakot túlélje, ha gazdája van. Ha a falusiak képesek azonosulni a falujuk határában álló kis építményekkel, képesek azokat befogadni (képletesen és szó szerint), a közösség képes őket a magáénak érezni és felelősséget vállalni értük, akkor a pavilonok valóban túlélhetik azt az időt, amire terveztettek."
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely),2014. március 17.
A magyar szabadságnak partnereket kell nyernünk
Ünnepélyes tiszteletadás az 1848–49-es forradalom, szabadságharc 166. évfordulóján
Ma ismét együtt vagyunk a Postaréten, bár a magyar szabadság ezer sebből vérzik. Azért vagyunk ma is itt, mert – a költőt parafrazálva – hinni akarunk hitetlenül is a jövőnket szavatoló magyar szabadságban. Minden ellenséges szemlélettel szemben állítjuk, hitünkkel bizonyítjuk, hogy a magyar szabadság nem mások ellen támad, hanem az egészséges nemzeti, társadalmi és gazdasági jólétet szolgálja! – hangsúlyozta szombaton a Székely Vértanúk emlékművénél Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke.
Brassai arról beszélt, hogy bár statisztikai értelemben kicsiny nép vagyunk, de leleményes találmányaink világhírűvé nemesítenek minket. A zseniális magyar találmányok fejezetet nyitottak az emberiség egyetemes fejlődéstörténe-tében. Véleménye szerint "a XIX. századi reformkorban fogant nemzeti töltetű társadalompolitikai szellemiség több mint egy kis nemzet lázadása az elnyomó önkénnyel szemben – egy olyan szellemi pezsgés, mely meghatározta az egész Európa következő korszakainak társadalmi és politikai átrendeződését". "A magyar szabadságot a korabeli XIX. század sem értette és a XXI. század is értetlenkedik. Ezért számolnunk kell azzal a komoly kihívással, hogy a szabadságot meg kell tudni fogalmazni, érthetővé és fogyaszthatóvá tenni! A mi dolgunk az, hogy a lázadásnál jobb eszközöket találjunk a szabadság megfogalmazására. Ez a valódi nagy kihívás! – jelentette ki a szónok –, hozzátéve, hogy Széchenyi, Kossuth és Deák szellemi örököseiként erre a kihívásra kell összpontosítsuk minden energiánkat".
A történelem nagy tanítómester!
– folytatta, majd felhívta a figyelmet: "ma az a dolgunk, hogy a magyar szabadságnak partnereket nyerjünk meg! Először is a saját körünkben kell rendeznünk sorainkat, parttalan vitáinkat mederbe terelni, közös célunk mögé egységesen felsorakozni. Ez az első jó lépés! A második: partnerséget építeni a többséggel és Európával!" (…) "Az 1848-49-es szabadságharc idején sikerült megfogalmazni az egész Európában társadalmi átrendezkedést elindító magyar szabadságot, de nem sikerült tartós társadalmi fejlődést szavatoló partnerséget építeni hozzá. Hiszem, hogy képesek vagyunk a múlt bölcsességéből és hibáiból tanulni. Hiszem, hogy ez a tanulság jövőt kamatozik nekünk!" – mondta végül a megyei elnök.
A bátrak ünnepe
Peti András alpolgármester március 15-ét a bátrak ünnepének nevezte, mert, mint mondta, "bátorság kell ahhoz, hogy egy eszméért, a szabadságért valaki feláldozza az életét". A közömbösség, közönyösség, nemtörődömség, a bizalmatlanság veszélyeire hívta fel a figyelmet. Ezt nevezte a társadalmi fejlődés egyik legnagyobb akadályának. Arról is beszélt, hogy a jogérvényesítés terén értünk el eredményeket, és kijelentette: "Hiszek benne, hogy Marosvásárhelyen, Erdélyben van jövőnk".
Meg kell őrizni a magyar képviseletet!
Vincze Lóránt EP-képviselőjelölt a közösség erejének fontosságát hangsúlyozta, párhuzamot vonva az 1848-as csataterek és a jogainkért folytatott mai harcok különböző helyszínei között. Kijelentette: "Kitartóan követeljük a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatát, az igazi kétnyelvű utcanévtáblákat, mindenütt használni akarjuk anyanyelvünket, ahol erre törvény adta lehetőségünk van, kérjük az önrendelkezést, a kulturális autonómiát és Székelyföld területi autonómiáját". A ma csatatereinek a polgármesteri hivatalokat és a különböző intézményeket, a bíróságokat, Bukarestet és a parlamentet, Románia kormányát, illetve Brüsszelt nevezte, amelyeken újból és újból harcot kell vívnunk jogaink érvényesítésért. Véleménye szerint március 15. üzenete 166 év távlatából is, hogy "egyetlen csatateret sem adhatunk fel, egyetlen helyszínről sem vonulhatunk vissza, magyar érdekképviseletünket meg kell őriznünk".
Az RMDSZ megyei és marosvásárhelyi szervezetének központi rendezvényére a magyar szabadság napján, a Postaréten került sor. Felvonultak a Maros megyei hagyományőrző huszárok, Kovács András karnagy vezetésével a marosvásárhelyi összevont kórusok Kossuth- nótákat énekeltek, szavalatok színesítették az ünnepséget, elhangzott a Szózat, majd a koszorúzást követően a székely és a magyar himnusz.
A rendezvényen felszólalt Hidvéghi Balázs magyarországi képviselő. Kecskés Csaba unitárius esperes, Dénes Előd református lelkipásztor és Pap Noémi evangélikus lelkész mondott áldást.
Victor Ponta román, illetve Orbán Viktor magyar kormányfő üzenetét Soós Zoltán, a megyei múzeum igazgatója, valamint Lukács Bence Ákos konzul tolmácsolta.
A rendezvény után Borbély László politikai alelnök nyilatkozott: – Mi, magyarok, a történelem során sokat szenvedtünk, amikor hittünk egy jobb világban, hittünk abban, hogy egyik napról a másikra minden megoldódik. Ám a rendszerváltás óta eltelt 25 év, és még mindig bőven van amiért harcolni. Az üzenetem az, hogy ezt nem képzelem el másképp, mint ahogy 1989-ben elindultunk, és ahogyan az RMDSZ programjában megfogalmaztuk a különböző autonómiaformákat, az anyanyelv használatát. Sok mindent elértünk, de még van tennivaló. Ma itt felmutattuk, hogy lehet méltóságteljesen ünnepelni. A múlt hétfői szélsőséges megnyilvánulásokat el kell ítélni, de nem az a megoldás, hogy kitiltsunk embereket Romániából, vagy pereket indítsunk ellenük, hanem meg kell értetni a többséggel, hogy amit mi akarunk, nem ellenük van, az autonómia nem ördögtől való, és hogy meg lehet valósítani józanul, dialógus útján – mondta többek között a politikai alelnök.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),2014. március 26.
Műemlékvédelem Erdélyben (VI.)
A marosvásárhelyi Arcus Egyesület és a kolozsvári Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány március 28–30. között Műemlékvédelem Erdélyben (VI.) címmel konferenciát szervez a szovátai Teleki Oktatási Központban. A kétévente megszervezett konferencia célja lehetőséget biztosítani az elmúlt időszak erdélyi műemlék-helyreállítási programjai, az épített és ingó örökségünkhöz kötődő kutatások, valamint a különböző örökségvédelmi projektek bemutatására. A rendezvényen a műemlékvédelemben szerepet kapó különböző szakterületek magyarországi és erdélyi képviselői, művészettörténészek, építészek, régészek és restaurátorok adnak elő, az erdélyi műemlékvédelem aktuális problémáiról tartanak kerekasztal-beszélgetést. A konferencia első, pénteki napjának előadásai az erdélyi épített örökség művészettörténeti és régészeti kutatásainak legújabb eredményeiről számolnak be, szombaton az elmúlt időszakban végzett műemlék- helyreállítások bemutatása kerül előtérbe, míg a vasárnapi előadások főként a tárgyi örökség feltárására, restaurátori kutatásokra, műtárgyak restaurálására fókuszálnak. A konferencia 50 előadása a műemlékvédelem több specializált szakterületének legújabb eredményeiről igyekszik átfogó képet nyújtani. A fontosabb eredmények sorából jelentőségüknél fogva kiemelhetőek a változatos témájú művészettörténeti kutatások, a középkori falképek feltárása, kutatása és restaurálása, a további pusztulást megakadályozó műemléki gyors beavatkozások vagy a különböző európai uniós támogatásokból végzett műemlék- helyreállítások kérdésköre, amelyekről több előadás is beszámol. A rendezvény programja a www.monumenta.ro honlapon érhető el.
Műemlékvédelem Erdélyben VI. konferencia programja
Szervezők: Arcus Egyesület, Marosvásárhely Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány, Kolozsvár Helyszín: Teleki Oktatási Központ, Szováta Március 28, péntek 9:00 Megnyitó 9:20 Sarkadi Márton: Megjegyzések az alvinci református templom építéstörténetéhez 9:40 Kovács Zsolt, Lupescu Radu: Egy későközépkori polgárház Kolozsváron. Az unitárius püspöki lak műemléki kutatása 10:00 Mihály Melinda: Észrevételek a kolozsvári kőfaragó műhely két XVII. századi faragványtípusa kapcsán 10:20 Letiţia Cosnean: Arhitectul Bethlen Miklós și reședința din Ţopa în secolul al XVII-lea 10:40 Terdik Szilveszter: Adatok a nagyváradi görögkatolikus székesegyház építéséhez 11:40 Borboly Csaba (Hargita Megye Tanácsának elnöke): Műemlékvédelmi programok Hargita megyében 12:20 Furu Árpád: Az erdélyi unitárius egyházi örökség védelme. Szándékok, lehetőségek, kihívások 12:40 Sarkadi Márton: Megjegyzések a gyulafehérvári székesegyház hosszházának építéstörténetéhez 13:00 Halmos Balázs, Marótzy Kata: Mozaikok a gyulafehérvári székesegyház építéstörténetéhez 13:20 Pál Emese: Armenizmus falképeken – két szamosújvári példa 14:00–15:30 Ebédszünet
15:30 Bordás Bea: A historizáló kastélyépítészet kevésbé ismert emlékei az egykori Kolozs vármegyében 15:50 Szabó Tekla: A maroshévízi Urmánczy-kastély 16:10 Imecs–Magdó Eszter: Borszékfürdő dualizmus kori villái 16:30 Ladó Ágota: Adatok a csíkszeredai egykori Katolikus Főgimnázium tervezéséről 16:50 Orbán János: Műemléki topográfia Marosvásárhelyen 18:00 Botár István – Grynaeus András – Tóth Boglárka: Az erdélyi dendrokronológiai vizsgálatok eredményei az utóbbi két évben 18:20 Darvas Lóránt: A csíkszentkirályi Bors és Nagy családok udvarházainak kutatása 18:40 Györfi Zalán, Soós Zoltán: Ipari és katonai műemlékek feltárása, konzerválása és bemutatása a marosvásárhelyi vár felújítása kapcsán 19:00 Nagy Veronika: Almakerék és (a) Forster 19:20 Gaylhoffer-Kovács Gábor: Erdélyi falképek dokumentálása a Forster Központban 20:20 Könyvbemutatók A szórvány emlékei. Szerk. Kollár Tibor. Budapest, Teleki László Alapítvány, 2013. Közös tér – Közös örökség. Common Space – Common Heritage.Szerk. S. Sebestyén József. Budapest, Crew Print, 2013. Bemutatja: S. Sebestyén József. Március 29, szombat 9:00 Makay Dorottya: A széki református templom: Egy kutatás-tervezés és a régen várt helyreállítás-támogatás története 9:10 Weisz Attila: A széki református templom kutatásának újabb építéstörténeti eredményei 9:30 Diana Imecs: Prezentarea conceptului arhitectural de restaurare în faza de proiectare și în urma informațiilor identificate pe parcursul execuției 9:50 Sándor Boróka: Egy a lábán alig álló templom tartószerkezeti meglepetései: kutatás, tervezés, kivitelezés 10:10 Csók Zsolt: A régészeti előkutatás jelentősége, a hatékony régészeti kiviteli felügyelet és tudományos eredményei 10:30 Mednyánszky Zsolt, Nagy Benjámin, Mihály Ferenc: Szakrestaurátori szempontok: kutatás, tervezés, kivitelezés 11:30 Horváth Ákos, Sarkadi Márton: Az égei református templom felújítása 11:50 Gergely Erzsébet: Restaurálások a Házsongárdi temetőben 12:10 Márton Judit: Sürgősségi beavatkozások a radnóti kastély bástyáinál 12:30 Kiss Lóránd, Mihály Ferenc: A fületelki evangélikus templom állagmegóvása 12:50 Szilágyi-Bartha Zsuzsanna: A besztercei evangélikus templom helyreállított reneszánsz tetőboltozata 13:30–15:30 Ebédszünet 15:30 Emődi Tamás: A „Középkori szatmári templomok útja” HURO projekt romániai objektumainak helyreállítása 15:50 Makay Dorottya: Épített örökségvédelem 10 év távlatából – nagy tervek és kivitelezésük tanulságai 16:10 Lángi József: Még egyszer a siteri református templom falképeiről 16:30 Kiss Lóránd: A besztercei evangélikus templom falképei 16:50 Pál Péter: A székelydályai református templom boltozati falképeinek restaurálása 18:00–20:00 Kerekasztal-beszélgetés a műemlékvédelem helyi és országos problémáiról, lehetőségeiről. A beszélgetésen résztvesz Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Kelemen Atilla-Márton, Maros Megye Tanácsának alelnöke és Hegedűs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős főtitkárhelyettese Március 30, vasárnap 9:00 Kovács Mária-Márta: Történeti értékű klenódiumok a Dési Református Egyházmegyében 9:20 Bara Júlia: A nagykárolyi Károlyi-kastély egykori portrégyűjteménye 9:40 Hegedűs Enikő: A Gyulafehérvári Érseki és Főkáptalani Levéltár inventáriumairól 10:00 Pap Zoltán: Az erdélyi orgonaépítés korszakai - II. rész 10:20 Tóth Zsuzsa: Kő vagy papír? –A Zárkő restaurálása 11:20 Czimbalmos Attila: A csíkkarcfalvi Nagyboldogasszony plébániatemplomban előkerült XV. századi falkép illetve XVIII. századi külső díszítőfestés restaurálása 11:40 Borsos Ágnes: Az olaszteleki Daniel-kastély XVII. századi falképtöredékeinek restaurálása 12:00 Simó Anna-Mária: Kiegészítések a falképek esetében 12:20 Kis Zoltán, Gere István, László Attila: A szászsebesi ferences templom gótikus ablakainak restaurálásáról 12:40 Daczó Csaba: A szabadpiaci felkérések kényszerítő tényezői szemben a restaurálás elveivel 13:00 Mihály Ferenc: A kolozsvári Szent Mihály templom hajdani faberendezéséről, oltárairól 13:40 A konferencia zárása
Népújság (Marosvásárhely),2014. április 23.
Raktárba száműzött hagyaték
Ugyan a 2001-ben Marosvásárhelyen, a Köteles utcában nyílt Nagy Imre képtár immár hatodik éve bezárt, napjaink Bolyai utcán sétáló városlakójában – a nemrég nyílt pékség láttán – szinte akaratlanul feltevődik kérdés: hol vannak a Nagy Imre-képek? Utánanéztünk: a képeket a Kultúrpalota két raktárában őrzik. Murádin Jenő művészettörténész szerint a múzeumoknak nem az lenne a feladatuk, hogy eldugják a festményeket a nagyközönség elől, míg Szabó Zoltán muzeográfus úgy véli, Nagy Imre munkásságát tévedések, ferdítések következtében helyezik piedesztálra Marosvásárhelyen.
Zsögödi Nagy Imre marosvásárhelyi hagyatéka máig lezáratlan, ismételten felszínre kerülő és kedélyeket borzoló téma. Az örökséghez objektív szakmai szempontok alapján közelítők táborához tartozik bevallása szerint Szabó Zoltán muzeográfus: szerinte elvitathatatlan érdemei mellett a köztudat sorozatos tévedések vagy szándékos ferdítések eredményeként emeli piedesztálra a művészt.
„Még a Bernády-gyűjtemény is kevésbé él a köztudatban”
„Soós Zoltán múzeumigazgató közbenjárásának köszönhetően újabb emeletet kaptunk a Kultúrpalotában, tehát a Bernády-gyűjtemény kiállított darabjai mellett van remény a múzeum további magyar anyagának bemutatására” – ismertette a muzeográfus, majd hozzátette, úgy gondolja, hogy a majdani galéria termeiben elsősorban olyan érdemtelenül elfeledett vásárhelyi művészek alkotásait kellene bemutatni a közönségnek, mint Dósa Géza és Vida Árpád. „Óriási hiba, hogy a Nagy Imre-motívummal valósággal helyettesítették és kimerítették a művészet egész dimenzióját. És itt nem csak a vásárhelyi művészekre gondolok, hiszen a Bernády-gyűjtemény egészéről is elmondhatom, hogy kevésébé él a köztudatban, mint a sikertörténetként felkapott Nagy Imre” – vélekedett a szakember.
A képek legutóbbi kiállítási helyéről Szabó Zoltán szerint az illetékesek elsiették az épület megválasztását, a Köteles utcai galéria tudniillik a nedvesség miatt veszélyes volt a képek állagára nézve. A problémát végül a véletlen oldotta meg, ugyanis az épületet visszaszolgáltatták egykori tulajdonosának. A helyszínválasztás talán egyetlen szempontja az volt, hogy közel legyen a Teleki Tékához, a képek első kiállítási helyéhez. „A Téka és a Nagy Imre-örökség tévesen forrt össze elválaszthatatlanná a vásárhelyiek képzeletében, ugyanis a könyvtár és művészet vonatkozásában elsősorban a vásárhelyi Szabadiskola olyan jeles képviselőit kellene megemlíteni, mint Gulyás Károly, Vida Árpád, Bordi András, Szász Endre vagy a Gulyás utáni idők legendás szereplője, Nagy Pál” – véli Szabó Zoltán.
A festményadományozás körüli tévhitek
A képek bekerültek két raktárba, tudtuk meg a múzeum alkalmazottjától, aki azt is elmesélte, a száznegyvenvalahány festmény első negyvennégy darabja valójában nem egy nagylelkű adományozás, amint az a vásárhelyiek köztudatában él, hanem kényszerhelyzet – a művész börtöntől való szabadulásának ára. A festő a kolozsvári egyetemről való távozása után a marosvásárhelyi cukorgyárba jött vendégművésznek, és a kor divatjának megfelelően a gyári életet festette. Az akkori hatalom azokban az időkben kezdte el a magánszemélyeknél lévő aranykészletek elkobzását. A háború utáni nehéz időkben a festőnek is fizettek arannyal, amit megneszeltek, és Nagy Imrének nem volt még akkora nimbusza, hogy ne kezdték volna emiatt zaklatni. Az üldözések elkerülése érdekében a cukorgyár két igazgatója kitalálta, hogy Nagy Imre tömlöctől való megmentésének módja az, ha a városnak képeket adományoz. A terv bevált, és az altruista és önzetlen cselekedetnek beállított festményadományok így kerültek a Teleki Tékába.
Vida, Dósa és Nagy is a városé
Nagy Imre raktárban lévő marosvásárhelyi hagyatékáról megkérdeztük Murádin Jenő Kolozsváron élő nyugalmazott művészettörténészt is, aki szerint Nagy képeit mindenképp ki kellene állítani „mert minden mű, ami raktárban senyved, az halott. A múzeumoknak és képtáraknak nem az a feladata, hogy eldugják és raktáron tartsák a festményeket, hanem az, hogy a közönség elé tárják azokat. Marosvásárhely éppen úgy megérdemli Nagy Imrét vagy Nagy Imre Marosvásárhelyt, mint az általam igen nagyra tartott Vida Árpád vagy Dósa Géza, akikről az a véleményem, hogy egymás mellett szépen megférnek”. A nyugalmazott szakember nem vonta kétségbe, hogy Dósa Géza és Vida Árpád a 19., illetve 20. század elejének jelesei voltak, és a marosvásárhelyi művészetet emblematikusan képviselik. A Vida-képek nagy része azonban '44-ben elégett, amikor ezeket a a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum menekített anyagához csatolták. A megmaradt munkák inkább rajzok és akvarellek, grafikai anyagból állandó tárlatot szervezni pedig nem szokás, csak időszaki kiállításokat, mert az ilyen jellegű munkák a fényre érzékenyek. Dósa Géza munkái szintén túl kevésnek bizonyulnának egy állandó tárlat anyagához, jó hír azonban, hogy a fiatalon elhunyt művész hagyatékának feldolgozása éppen folyamatban van. Murádin Jenő szerint Vida és Dósa mellett ugyanolyan emblematikusan képviseli Marosvásárhelyt Nagy Imre is, akit miután a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolából kulák származása miatt kitettek (pontosabban amiatt, mert földje volt), Marosvásárhelyen élt jó ideig, és akinek munkássága nemcsak szülőföldjéhez, hanem Marosvásárhelyhez és Kolozsvárhoz is szervesen kapcsolódik.
Vass Gyopár. Székelyhon.ro2014. április 25.
Brassai: Még messze állunk a normalitástól
A megyében az RMDSZ-en kívül más nem igazán vállalná fel a magyar ügyek szolgálatát
A múlt héten, az RMDSZ és a Demokrata- Liberális Párt közötti egyezség nyomán leváltották a liberális alpolgármestert, és helyébe a demokrata Claudiu Maiort választotta meg a városi tanács. Hogyan történt, megyei szinten egyeztettek-e, mert azt is beszélik, hogy az RMDSZ megyei elnökét nem avatták be az ügybe? – kérdeztük Brassai Zsombort, az RMDSZ megyei elnökét.
– Az első dolog, amit ezzel az üggyel kapcsolatosan tisztáznunk kell, az, hogy ez tulajdonképpen a román pártok mérkőzése volt, és ennek eredménye lett az alpolgármester-váltás. Úgy gondolom, hogy az RMDSZ-nek minden esetben elsősorban a magyar közösség érdekeit kell szem előtt tartania. Az elmúlt két esztendőben egyértelművé vált, hogy a liberális alpolgármester asszonnyal, egy eset kivételével, nem sikerült egyetlen olyan ügyben sem együttműködni, amely a magyar közösség érdekeit szolgálta volna. Sőt, több esetben, például a tanácsosok magyar nyelvhasználata kapcsán negatívan nyilvánult meg. Mivel nem sikerült vele zöld ágra vergődni az elmúlt két esztendőben, semmilyen kifogást nem emeltünk az alpolgármester asszony leváltásával kapcsolatosan.
– Miután szerdán menesztették a liberális alpolgármestert, csütörtöki sajtótájékoztatóján a megyei tanács elnöke bosszút esküdött, sőt már az első retorzióra is sor került: pénteken leváltotta Szász Jánost, a megyei kórház igazgatóját. Felmérték-e, mit nyernek és főleg mit veszítenek ezzel a lépéssel, mert az utóbbi időben úgy éreztük, mintha normalizálódott volna a helyzet a megyei önkormányzat vezetőségében...
– Ezzel a gesztussal visszaigazolta, hogy helyes volt az RMDSZ hozzáállása a kérdéshez. Súlyos döntéseket hozott a megyei tanács elnöke. Rendkívül veszélyesnek tartom azt, hogy a megyei kórházat, a megyei tanács alárendeltségébe tartozó egészségügyi intézményt politikai menedékhelyként fogja fel, és oda menekíti az egyébként sok esetben szakmailag is, de politikailag is kifogásolt liberális párttagokat.
Nekünk több megoldatlan ügyünk is van. Azt hiszem, minden marosvásárhelyi magyar ember szeretné például azt, hogy végre a Bolyai líceum és Református Kollégium épületét elkezdjük tatarozni, helyreállítani, mert mégiscsak a város egyik ékessége és talán egyik legfontosabb oktatási intézménye, fontos az, hogy az Unirea líceumban a katolikus egyház státusa által javasolt új önálló magyar oktatási intézmény létrejöjjön, hogy kétnyelvű utcanévtáblák igazítsák el a járókelőket a városban. Nem folytatom, rengeteg megoldatlan kérdésünk van, amelyekre, úgy gondolom, összpontosítanunk kell. Eljutottunk a mandátum feléig, meghúztuk a vonalat, és mérlegeltük, hogy mit sikerült elérni. Tulajdonképpen az említettekből semmit nem oldottunk meg, egyetlenegy kivétellel. Egy három éve húzódó ügyről van szó, a 2-es iskola átnevezése Bernády György általános iskolára.
Sajnos azt kell mondanom, hogy a megyei tanácsban sem tudunk olyan rendkívüli eredményeket felmutatni, amelyek túl sokat nyomnának a latban. Mert természetesnek tartottam, hogy a Kultúrpalota századik évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozatnak jelentős része magyar rendezvény legyen, mert ebben a megyében a lakosság majdnem 40%-a magyar, nem beszélve Marosvásárhelyről, ahol megközelítőleg 50%-a még mindig magyar nemzetiségű. Ezért teljesen természetesnek tartottam, hogy a százéves Kultúrpalota rendezvénysorozata alkalmával két nyelven kommunikálunk, és megfelelő arányban tervezzük a magyar rendezvényeket. Teljesen természetesnek tartom, hogy amikor 102-ből 38 önkormányzatban vezetjük RMDSZ-es polgármesterekkel a közigazgatást, akkor megfelelő arányban jussanak támogatások az illető önkormányzatoknak, úgyhogy én azt hiszem, hogy ezeket különösebb eredményekként nem lehet feltüntetni. Igazából az elmúlt 25 év marosvásárhelyi politizálásának az eredménye, hogy ez a normalitás hagyománnyá vált. És nagyon-nagyon veszélyesnek tartanám, ha a megyei önkormányzat elnöke most pusztán politikai ambícióból ezt a fajta rendet felborítaná, és a továbbiakban magyar intézményvezetőket, magyar önkormányzatokat fenyegetne azzal, hogy nem folyósít megfelelő támogatást a projektjeikhez, vagy a magyar rendezvényeket kompromittálná.
– Említette a magyar intézményvezetőket. Szóba került többek között Soós Zoltán és Barabás Attila esetleges leváltása is.
– Több név is felmerülhet, hiszen több, megyei tanácsi alárendeltségbe tartozó közintézményt vezet magyar ember. Ilyen a megyei múzeum, a Maros Művészegyüttes, az ipari park, a hegyimentő-szolgálat stb. Nyilván, ezekben az esetekben az elnök eljárhat a közintézmény-vezetőkkel szemben, de remélem, hogy nem teszi. Rossz előjelnek tartom azt, hogy a megyei kórháznál, ennél a fontos egészségügyi közintézménynél, helyzetbe hozta azt a két embert, akik úgymond a politikai harctéren kudarcot vallottak és egyfajta politikai menedéket biztosított számukra. Rendkívül veszélyesnek tartom ezt a hozzáállást.
– Apropó, Soós Zoltán, hogyan alakul a magyar prefektus kinevezésének az ügye?
– A magyar prefektussal kapcsolatosan bonyolódik a probléma. Köztudott, hisz a sajtóban is napvilágot látott a megyei PSD hozzáállása. Vasile Gliga megyei elnök nem egy alkalommal nyilvánosságra hozta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne magyar ember képviselje a kormányt Maros megyében. Nagyon erős üzenetnek tartom ezt is. Ez alapvetően egy dohos, megpenészedett politikusi attitűd, ami véleményem szerint 2014-ben nem jellemezhetné a modern politikust. Maros megyében ilyen durván nemzetiségi megkülönböztetést nem lehet megfogalmazni, ahogy egyébként sajnos a liberális elnök is teszi, jelezve ezzel azt, hogy sajnos, politikai vonatkozásban még messze állunk a normalitástól. Éppen ezért merül fel minden egyes demokrata retorikával szemben a gyanú, hogy azért itt még egyelőre az RMDSZ-en kívül más nem igazán vállalná fel a magyar ügyek szolgálatát vagy érdekképviseletét. Tény, hogy a megyei PSD hozzáállása akadályozza ezt a folyamatot, de az is igaz, hogy túljelentkezés sincs erre a tisztségre, hiszen az elvárások nagyok, a felelősség is óriási, és nyilván ez a kedvezőtlen hangulati kontextus nem segít rajtunk. Ennek dacára vannak jelöltjeink, Kelemen Hunorral tovább egyeztetünk ebben az ügyben, illetőleg azt várjuk, hogy a bukaresti politikai színtéren is megfelelő egyezségek segítsék, hogy tényleg betölthető legyen az a kialkudott tisztség, amelyet végül is 25 év után először lehetett Maros megyében kieszközölni.
– Mindent egybevetve: véleménye szerint ezzel az alkuval nyert-e vagy veszített a magyar közösség?
– Azt gondolom, hogy a magyar politikai vezetés ehhez a cseréhez való hozzájárulásával is azt jelezte, hogy lépésre kész. Mert egyébként azt kellene visszakérdeznem, hogy az elmúlt két évben milyen lépést sikerült megtennünk a liberálisokkal? Sajnos, nincs amivel dicsekednünk. Úgyhogy én azt gondolom, hogy mi ezzel lépéskészségünket igazoltuk, egyértelművé tettük, hogy számunkra egy dolog fontos: nem a politikai játék, hanem a magyar közösség érdeke.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)