udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
283
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 271-283
Névmutató:
Szabó Gyula
2003. december 8.
Háromnapos könyvvásárt tart a Kriterion Könyvkiadó dec. 11-13. között Kolozsváron. H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója elmondta, 2000-ben elkezdett Kriterion-napokat szeretnék folytatni. Megígérte részvételét az Erdélyi Múzeum Egyesület, az Erdélyi Híradó, a Glória, a Koinónia, a Komp-Press és a Korunk, a Művelődés, a Kalota, a Tinivár és a Helikon, természetesen a Kriterion is, és a Gaudeamus könyvesbolt. /S. B. Á.: Adventi könyvvásár. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./2003. december 12.
Két magyar vonatkozású könyvvásár is nyílt dec. 11-én Kolozsváron: a Kriterion Könyvkiadó által szervezett rendezvényen kilenc kiadó mutatkozik be, a Korunk szerkesztőségében megtartott egynapos eseményen pedig a Komp-Press kiadó mutatta be újdonságait. A szervező Kriterion Kiadó igazgatója, H. Szabó Gyula szerint Kolozsvárnak szüksége van a rendezvényre. /Bálint B. Eszter, Soó Éva: Könyvek maratonja. Magyar kiadók mutatkoznak be Kolozsváron. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./2004. február 20.
Február 19-én Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban bemutatták a sepsiszentgyörgyi Albert Kiadó két legújabb kötetét, Szabó Gyula kolozsvári író Kényszerpályák – emlékek egy letűnt írói idő elejéről és végéről, illetve Albert Ernő A halál völgye – a határőrség szervezése 1762–1765-ben című könyvet. Albert Ernő a bemutatón vallomással kezdte: tanárként jött fél évszázada Sepsiszentgyörgyre, de mindig is feladatának érezte, hogy az oktatásnál többet tegyen; és ajánlással végezte: legújabb könyve tisztelet azoknak a székelyeknek, akik halált megvetve küzdöttek szabadságért, függetlenségért, anyanyelvért. /(vop): Régibb s újabb történelem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 20./2004. május 11.
Újból megjelent Szabó Gyula: Gondos atyafiság /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című regénye. A regény első kötete 1955-ben, a második 1958-ban, míg a harmadik kötet 1961-ben látott napvilágot. A Gondos atyafiságot úgy szokás emlegetni, mint a kollektivizálás „nagy regényét”. A mostani újrakiadást egy 19 oldalas előszóval látta el a szerző, amelyből a regény megírásának és kiadásának nehézségeit és a korabeli kritikai fogadtatás viharos történetét vázolta fel. /A Pallas–Akadémia új könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 11./2004. május 13.
Száz romániai író-költő, ezen belül tíz magyar alkotó sorában a Ceausescu-rendszert kiszolgáló Hajdu Győző is állami elismerésben részesült. Szabó Gyula szerint az elismerést nem azok kapják, akiknek munkássága feddhetetlen. Az érdemdíj havi 8,4 millió lejes juttatást jelent, amelyet az állami költségvetésből fizetnek. A jogosultságot az Országos Bizottság dönti el. A testület tagjai többek közt a szenátus és az alsóház művelődési, egyházügyi és tömegtájékoztatási bizottságának elnökei, köztük Adrian Paunescu szenátor. A testületnek egyetlen magyar tagja sincs. Az írók mezőnyében 100 érdemdíjas között 10 magyar szerepel. Balogh József bukaresti szerkesztő mellett Domokos Géza, Fodor Sándor, Gálfalvi Zsolt, Hajdu Győző, Kányádi Sándor, Kántor Lajos, Sütő András, Szász János és Szilágyi István a kitüntetett. A képzőművészek sorában Baranyai Ferenc és Gergely István kapott érdemdíjat, a 135 színművész között pedig Boér Ferenc, Csíky András, Lohinszky Loránd, Senkálszky Endre és Tarr László, a 126 zeneszerző-zenész között Bács Lajos, Hary Béla, Ruha István és Valkay Ferenc a magyar kitüntetett. A sportolók 45 fős mezőnyében érdemdíjban részesült Szász Éva Sára, Szemányi Margit, Balló Ferenc, Stefanescuné Ugron Jozefina, Stanisel Stark Anna, Bíró Anna Ilona, az edzők sorában Barcany Pál, Paneth Farkas és Fűrész Géza. Érdemdíjas a Román Akadémia tagjává választott Lászlóffy Aladár és Jakó Zsigmond is. A Kolozsváron élő Szabó Gyula úgy tudja, a román írószövetség őt is javasolta érdemdíjra, de a jogosultságot elbíráló országos bizottságban Adrian Paunescu Hajdu Győzőt támogatta, így maradt ő ki a lajstromból. Hajdu Győző feltétlen kiszolgálója volt a bukott kommunista diktátornak, Nicolae Ceausescunak és rendszerének. Szabó Gyula szerint az ő mellőzése annak köszönhető, hogy Képek a kutyaszorítóból című, az utóbbi években megjelent négykötetes memoárjában sokak számára meglehetősen kényelmetlen tényeket tárt fel. Hajdu Győző úgy véli: megérdemelte az elismerést, mert az ő főszerkesztésében megjelenő Együtt-Impreuna magyar–román nyelvű kulturális lap „rendkívül fontos küldetést betöltve a magyar kultúrát népszerűsíti Bukarestben”. /Benkő Levente: Ellenvéleményeket szült az érdemdíj. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./2004. június 28.
Jún. 26-án a Hargitai Megyenapok keretében az új megyei tanács rendkívüli ülést tartott Homoródalmáson. A „kihelyezett" tanácsülés után a tanácstagok, parlamenti képviselők, szenátorok az unitárius templomba indultak, ahol istentisztelet keretében Szabó Gyula írónak, a község nagy szülöttjének átadták a Hargita megyéért-díjat. Bunta Levente, a megyei tanács elnöke átnyújtotta az oklevelet és a gyűrűt, amely a megye címerével immár negyedik alkalommal lelt gazdára. A művelődési otthonban átadták a szakintézmények életműdíjait. Életműdíjat kapott a gyergyóditrói Petres Lajos karvezetői és zenepedagógusi munkásságáért, dr. Kelemen József több évtizedes orvosi munkájáért, tudományos tevékenységéért, Borbáth István Ágoston tanár a csíkszeredai sífutás fellendítéséért, a sílövészet meghonosításáért, Nagy György székelyudvarhelyi képzőművész, Borbély László, a Hargita Népe főszerkesztője közírói, szerkesztői erényeiért és Marius Urzica sportkarrierjéért. /Ferencz Imre: Ünnepi tanácsülés, díjazások Homoródalmáson. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 28./2004. szeptember 25.
A szept. 23–26. közötti félixfürdői 3. MIÉRT Akadémia megnyitóján Kovács Péter elnök köszöntötte a fiatalokat. Súlyos gondot jelent a kivándorló erdélyi magyar ifjú értelmiség, a romló népességi statisztikák és az erdélyi magyar fiatalok általános rossz közérzete. Halász János, az ITD Magyarország romániai vezetője elmondta, a tavalyi ötletbörzén leginkább támogatott e-meló program támogatásukkal beindulhatott, ezer jelentkezőre 150 cég csapott le. Dr. Baranyi Béla, az MTA Regionális Kutatások Központjának osztályvezetője az EU és Magyarország régiórendszeréről beszélt, előadását dr. Szabó Gyula tudományos munkatárs értekezése egészítette ki. /Balla Tünde: MIÉRT: Beszéljünk az ifjúság sorsáról! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./2004. december 16.
A bocsánatkérés, még ha elnézés-kéréssé silányul is (Horváth György, Budapest: Bocsánatkérés, Szabadság, dec. 13.), valamilyen bűn, sérelem büntetésének elengedésére szólít. Horváth György szajkózza a parlamenti vádakat, a magyar kormány érveit a népszavazás meghiúsítására. „Egy ellenzéki pártnak kötelessége volt ezzel az ocsmány kampánnyal valami módon szembeszállni” – állapította meg a lap munkatársa. Patrubány Miklós bűnbakká faragása nagy hiba. A népszavazás nem a határon túli magyarok megsegítéséről szólt, ahogyan azt a kormány el akarta hitetni, hanem egyszerűen az állampolgárság megadásáról. Ezt Magyarországnak nem kell senkivel megbeszélnie. A határon túli magyarokat a magyar kormány sérti és megalázza, mert a kettős állampolgárságot nem lehet semmilyen alamizsnaosztogatással helyettesíteni. /Y. Szabó Gyula: Furcsa bocsánatkérés. Megbocsátó válasz Horváth Györgynek Budapestre, s nemcsak neki. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./2004. december 22.
Hetvenötödik életévében meghalt Szabó Gyula író /Homoródalmás, 1930. szept. 11. – Kolozsvár, 2004. dec. 21./. A Gondos atyafiságot huszonöt éves korában írta, s azóta regények folyama áradt a tollából. Legutóbbi kötete a Kényszerpályák címet viseli, alcíme: Emlékek egy letűnt írói idő elejéről és végéről. Idén Homoródalmáson, a szülőfalu templomában átadták neki a Hargita megye díjat. /Ferencz Imre: Elhunyt Szabó Gyula (1930–2004). = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 22./ Ismert munkái: A sátán labdái I-IV. (regény, 1978-1981/. Volt egyszer egy gyermekkor /1979/, visszaemlékezéseit tartalmazza Képek a kutyaszorítóból (I-II. kötet, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2001, III-IV. kötet, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2002)2005. január 24.
Az egy hónapja elhunyt Szabó Gyula íróról emlékeztek meg január 21-én Kolozsváron, a belvárosi unitárius templomban. Fodor Sándor és Cseke Péter, írótársai és barátai elevenítették fel a múltat. Szabó Gyula egyetemistaként a csángókról írt riportjaival keltett feltűnést. A szülőföldhöz való kötődés, a közösségi tudat, a felelősség mellett érett írói korszakában az önvizsgálatot, az egyén lelkiismereti kérdéseit, az élet értelmét boncolgató, lélektani mélységeket felmutató prózával jelentkezett. /Oláh Levente: Az egy hónapja elhunyt Szabó Gyulára emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./2005. január 25.
Írótársak emlékeztek Szabó Gyula /Homoródalmás, 1930. szept. 11. – Kolozsvár, 2004. dec. 21./ íróra. Lászlóffy Aladár: Elnémulásaink, Fodor Sándor: Búcsú ikerfivéremtől, Szilágyi István /a Helikon főszerkesztője/: Rendtartó önpusztítás. /Helikon (Kolozsvár), jan. 25./2005. február 16.
Szabó Gyuláról emlékeztek meg barátai, írótársai január 21-én Kolozsváron, az unitárius templomban, halála után egy hónappal. Jobb lett volna, ha a temetés napján, a koporsó mellett mondták volna el méltatásukat, írta olvasói levelében Bencző Dénes. A Magyar Írószövetség küldött legalább egy táviratot, amit Ferenczes István felolvasott. Az erdélyi írók, az itteni írószövetség hallgatott. A barátok, sorstársak, a harcostársak nem jöttek el a temetésére. /Bencző Dénes, Homoródalmás: Megemlékeztek Szabó Gyuláról. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 16./2005. február 17.
Parászka Boróka főszerkesztő vezércikkében kifejtette: „Az erdélyi magyar társadalom érzékenyen figyel minden olyan dokumentumot, döntést, ami az egykori pártállam állambiztonságával, hatalmi szerveivel való együttműködést illeti.” „Amint felmerül egy név, egy kényesebb ügy: fegyelmezett csend ereszkedik ránk. Mert mindannyian tudjuk, milyen nehéz ezekkel. Hogy a nemzeti megmaradásnak milyen ára volt. (Sőt: milyen ára van.)” „Besúgás, együttműködés, ha volt, azért volt, hogy túléljünk.” Ez akol-morál, állapította meg Parászka Boróka. „Az erdélyi magyar társadalom teljes intézményrendszere, a betölthető szerepek, a közélet teljes szereposztása évtizedekkel ezelőtt alakult ki.” „Ez az intézményes és személyes struktúra mit sem változott.” „ Azóta is vannak vezéreink, küldötteink, lázadóink, tárgyalóink és kollaboránsaink, akiket kiküldünk magunk közül valahova oda, ahol a román hatalmat képzeljük.” „Stefano Bottoni, a kívülről jött ember szembesít önmagunkkal: e heti lapszámunkban olvasható írása a Földes-ügyről. Hajdu Győző, Sütő András, Gálfalvi Zsolt, Földes László érintett a (többé-kevésbé) feltárt történetben.” „Mert nem temetni jöttünk, hanem kibeszélni” – végződik a vezércikk. /Parászka Boróka: Fegyelmezett csend. = A Hét (Marosvásárhely) febr. 17./ Parászka Boróka úgy állította be, mintha a régi időkről, a pártállami együttműködésről még nem írtak volna, és most jön a „kibeszélés”. Valójában például Szabó Gyula író 2001-ben megjelent visszaemlékező könyvében /Képek a kutyaszorítóból (Pallas-Akadémia, Csíkszereda) részletesen írt erről a korszakról, írt Földes Lászlóról, a vitákról, a támadásokról, bőven idézett az akkori cikkekből.2005. március 12.
Az aláírók közleményükben elismerésüket fejezték ki az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének. „Eörsi Mátyás előadásának megakadályozása Kolozsvár szimbolikus, – mondhatni: szakrális – színhelyein, egyenesen erkölcsi imperatívusz volt az SZDSZ és Eörsi Mátyás másfél évtizedes nemzetellenes tevékenysége után. Ne feledjük, az SZDSZ szorgalmazta a legkövetkezetesebben a magyar érdekek feladásával járó magyar – román alapszerződés megkötését, a náci ihletettségű Benes-dekrétumok ügyében a nyíltan magyargyűlölő szlovák diplomácia oldalára állt, parlamenti pártként egyedül szavazott a magyar nemzet egységét jogi síkon megjelenítő státustörvény ellen, majd pozsonyi és bukaresti politikusokkal vállvetve próbálta megakadályozni a törvény életbe léptetését. Eörsi Mátyás mindezen túl több ízben is állást foglalt a két legfontosabb nemzetpolitikai célkitűzés, az autonómia, valamint a kettős állampolgárság ellen. Az SZDSZ és Eörsi Mátyás olyan politikai vonalvezetést jelenítenek meg, melynek képviselőivel közös értékbázis hiányában éppen úgy nincs mit tárgyalni, mint ahogy a Nagy-Románia Párt reprezentánsait sem léptethetjük elő tárgyalópartnerré.” Az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének fellépése nem Magyarországról importált. Aláírások: András Imre, Kolozsvár; Árus Zsolt, vállalkozó, Gyergyószentmiklós; Bálint Zoltán, vállalkozó, Arad; Bancsi Edit Anna, tanár, Gyergyószentmiklós; Baracsi Levente, lelkipásztor, Arad; Bencze Tibor, vállalkozó, Csíkszereda; Benedek Barna, mérnök, Málnásfürdő; Bodor János, újságíró, Kovászna; Borbély Imre, politikai elemző, Temesvár; Borbély Réka, fogorvos, Arad; Borbély Viktória, vegyészmérnök, Temesvár; Borbély Zsolt Attila, politológus, Arad; Borsos Géza József, ny. tanár, Gyergyócsomafalva; Burján Sándor, orvos, Köröskisjenő; Cziple Aurél János, tanár, Nagybánya; Cziple Katalin, vegyészmérnök, Nagybánya; Csíki Sándor, tanár, Nyárádszereda; Dávid Zsuzsa, lelkipásztor, Arad; Dénes András, menedzser, Szatmárnémeti; Fekete A. Oszkár, egyetemi hallgató, Csíkszereda – Budapest; Ferencz Csaba, újságíró, Sepsiszentgyörgy; Fülöp Róbert, mérnök, Kézdivásárhely; Gábor Ferenc, Pro Tharkan Egyesület, Köröstárkány; Gazda Zoltán, színész, Sepsiszentgyörgy; György Attila, író, Csíkszereda; Hegedüs Pál, mérnök, Szatmárnémeti; Kiss István, mérnök, Marosvásárhely; Kocsis Károly, újságíró, Kézdivásárhely; Kovács Csaba, informatikus, Csíkszereda; Dr. Köllő Gábor, plébános, Magyarfenes; Lakatos Artur, történész, Kolozsvár; Lázár László, mérnök, Lövéte; Makkay József, újságíró, Kolozsvár; Mátyás Attila, lelkipásztor,Nagyvárad; Péter Zoltán, mérnök, Csíkszereda; Sikó Gyula Levente, vegyészmérnök, Gyergyószentmiklós; Siska Szabó Zoltán, fotóművész, Arad; Siska Szabó Hajnal, festőművész, Arad; Somló Imre, gépészmérnök, Arad; Somló Mária, nyugdíjas, Arad; Szabó Gyula, matematikus, Kolozsvár; Szabó József, gyógyszerész, Nagyzerind; Szabó Mihály, lelkipásztor, Kolozsvár; Thamó Csaba, tanár, Székelyudvarhely; Tóthpál Tamás, túravezető, Kolozsvár; Török Éva, tanár, Gyergyóalfalu; Tulit Attila, vállalkozó, Sepsiszentgyörgy; Vadász Szatmári István, tanár, Gyergyószentmiklós; Varró István, programozó, Marosvásárhely; Szász Gábor, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Enikő, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Detre cégvezető, Kolozsvár; Szász Ágnes, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Szabolcs, cégtulajdonos, Kolozsvár; Policsek Róbert, mérnök, Kolozsvár; Policsek Küne, tanár, Kolozsvár; Policsek Károly, nyugdíjas, Kolozsvár. Továbbá: Bankó Ágnes, Budapest; Jordáky Béla, közgazdász, Göteborg; Kovásznay Ádám, mérnök, Göteborg; Kovásznay Enikő, tanár, Göteborg; Nagy Baka György, fordító, Budapest; dr. Száva Tibor, Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesülete, Bécs, Tamás György, Stockholm. /Közlemény. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./2005. március 24.
Az A Hét közölte Stefano Bottoni A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét, febr. 17./ című tanulmányát. Ehhez újabb hozzászólások láttak napvilágot az új számban: a/ Sebestyén Mihály kifejtette, hogy Földes László leváltása az Utunk hetilap éléről beletartozott a RKP ki nem mondott káderpolitikájába: eltávolították a zsidókat a vezetői-irányítói posztokról. Szülei annak idején háborogtak, hogy a zsidók megint kikerültek a hatalom berkeiből. Romániában a párt „aggályosan számon tartotta azokban a látszólag zsidókérdés mentes években is, hogy ki kicsoda.” /Sebestyén Mihály: Egyet s mást Földes leváltásáról. Szubjektív szempontajánlat. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 24./ b/ Egry Gábor rámutatott, Sütő András állította, hogy nem követett el hibát, nincs mit megbánnia, Bodor Pál történeti fejtegetésekbe burkoltan próbálta magyarázni a történteket, Kuszálik Péter pedig filológiai pontatlanságokat, hibákat sorolt. Vajon segíthet-e a nyilvánosság, a múlt dokumentumainak megismerése, kérdezte Egry. A nyilvánosság mindenképpen hasznosabb, mint a további (el)hallgatás, adta meg a választ a kérdésre. /Egry Gábor: A múlt foglyai. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 24./ c/ Stefano Bottoni tanulmánya nem írók műveit értékeli, nem kér számon semmit. Romániai magyar értelmiségi csoportok hatalomhoz való viszonyát elemzi, írta Oláh Sándor. Az ötvenes évekre emlékező erdélyi értelmiségiek közül keveseknek volt bátorsága leírni, amit Szabó Gyula megtett regényfolyamában: „színlelés, hamisság, álság, hazugság töltötte be az életet, sokszor tapsoltunk annak, amit szívünk mélyén gyűlöltünk, s lett általános társadalmi »vétek« a »morálvesztés«, odáig menően, hogy sok hatalomvágyó és törtető éppen a morálvesztés hágcsóján érvényesülhetett és boldogulhatott”. (Szabó Gyula i.m. IV. 438.) Az ötvenes évek kutatásánál felmerül a dokumentumok hitelességének problémája. Oláh Sándor terjedelmes írásában Szabó Gyula alapos munkájára hívta fel a figyelmet, idézve az összegző munkából. /Oláh Sándor: Írók a társadalomtörténet mérlegén. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 24./ d/ Kántor Lajos leszögezte: a Bottoni-tanulmányt alapvetően jónak, fontosnak tartja. Sipos Géza vezércikke viszont tévedett, amikor Sütő András politikai-irodalompolitikai múltját, megítélését összekeverte a művek önértékével – ami viszont szintén nem független a kortól. Aki megélte a hetvenes-nyolcvanas évek Romániáját, az nem fricskázhatja le „szelep funkcióval”, Sütő történelmi drámáit és ezek Harag György rendezte óriási visszhangú, kiváló előadásait. /Kántor Lajos: Jár nekünk. Nyílt levél Stefano Bottoninak. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 24./2005. március 25.
Szőcs István hozzászólt a Földes-üggyel kapcsolatos vitához. Szőcs István kortársként, Szabó Gyula barátjaként írta, hogy Szabó Gyula Képek a kutyaszorítóból című vallomás-regénye tartalmazza Földes László „pártügyét”. Szőcs szerint „Szabó Gyula könyvéből az olvasó azt a sugallatot foghatja fel, hogy ennek a feljelentésnek az értelmi szerzője Sütő András lett volna, sőt gyakorlati szorgalmazója.” Szőcs szerint nem így volt, a följelentéseket abban az időben nem írták, hanem – íratták, szögezte le Szőcs. Igaz a borszéki eset, erősítette meg. Azonban szerinte lehetetlen, hogy Földes László csak úgy beszélt volna, ő éleseszű, tájékozott ember volt. Szőcs szerint a párt tele volt frakciókkal, klikkekkel, ezeknek az akciójáról lehetett szó. A büntetés mértéke is bizonyítja, hogy itt másról volt szó: szerinte létezett egy Dej-ellenes áramlat, amit Földes tett /a kijelentése a pártvezér ellen/, azt magasabb pártérdekből tette. Ha nem így lett volna, börtönbe vetették volna, hiszen 1958-59-ben nyolc évet kaptak, akik nem csináltak semmit... /Szőcs István: A Kutyaszorító képeiről és képaláírásairól. = Helikon /Kolozsvár/, márc. 25./2005. július 26.
A Kézdivásárhelyhez tartozó kis településen, Kézdisárfalván Balázs Barna kezdeményezésére az iskolával szemben emlékkeresztet állítottak. Az életfával díszített, töviskoronát viselő Jézust ábrázoló keresztet a sárfalvi születésű, Magyarországon, Százhalombattán élő Szabó Ottó faragta, Szabó Gyula helybeli nyugdíjas tervező közreműködésével. /Iochom István: Emlékkeresztet avattak (Kézdisárfalva). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./2005. augusztus 6.
Jó másfél évtizede elhagyta szülőföldjét, Magyarországra távozott Szabó Gyula-Jenő, aki könyvében – Villanások könyve. Emlékképek, riportok, publicisztikai írások /Püski Kiadó Kft., Budapest/ – felidézte múltját. Valamikor a Háromszék elődjének, a Megyei Tükörnek a munkatársa volt. Vallomásos kötete családi és közösségi krónika. /Magyari Lajos: Szabóból Sabau, Sabauból Szabó… = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 6./2005. szeptember 6.
Homoródalmáson szeptember 2–4. között falunapokat szerveztek. A községházán a magyarországi testvértelepülések küldöttei, a megyei és helyi vezetők, képviselők a testvérkapcsolatok erősítésének lehetőségeiről tárgyaltak. Az ünneplők a temetőben Szabó Gyula (1930–2004) jeles prózaíró sírjánál kopjafát avattak. Az író munkásságát méltató beszédet mondott Rigó Mihály, Homoródalmás polgármestere; Bunta Levente, Hargita Megye Tanácsának elnöke; Ferenczes István költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője és Cseke Péter szociográfus, egyetemi tanár. Az emlékezők között volt Kányádi Sándor költő és Asztalos Ferenc parlamenti képviselő is. Szabó Gyula most lenne 75 éves, a tőle búcsúzó neves írók, költők, publicisták írásaiból a Hargita Kiadóhivatal Szívszakadásig címmel emlékkönyvet adott ki. Az iskola tanulóinak Szabó Gyula-emlékműsora után szabadtéri koncert volt. Vasárnap az ünneplők a Vargyas-szurdokvölgynél levő Karácsonygátjához vonultak, ahol megnézték a szabadtéri kulturális műsort. Felléptek a szentegyházai Nárcisz és a helyi Mocsárvirág néptáncegyüttesek, az almási fúvószenekar és a szentegyházai moderntánc-együttes. /Falunapok Homoródalmáson. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 6./2005. október 10.
Az elmúlt évben hunyt el Szabó Gyula /Homoródalmás, 1930. szept. 11. – Kolozsvár, 2004. dec. 21./ író. Idén szeptember elején kopjafát avattak a szülőfaluban, Homoródalmáson, a temetőben, az író sírjánál. A Trianon utáni hivatalos román állampolitika igyekezett meghamisítani vagy elhallgattatni a magyar múltat. Szabó Gyula ezért kezdte el írni hatalmas történelmi regényfolyamát, A sátán labdáit, a hetvenes évek végétől. Sorjázó szívrohamai szüneteiben írta a nagyszabású esszéregény köteteit, a maga jelenkori „várküzdelmét”. „Ha eleink a maguk »végpusztulásában« Bethlen Miklós szavával »a sátán labdáinak« érezték magukat, akikkel külső hatalmi erők és belső meghasonlások indulatai »játszottak«, miközben mégis »megmaradtak«, életerejükkel »túlélték« a veszedelmeket, azokból a »történt dolgokból« magam is tudtam erőt meríteni” – írta Szabó Gyula. Az író nem maradt adósa a történelemhamisító Lancranjannak sem, aki 1982-ben megírta hírhedt eszmefuttatását: Un cuvant despre Transilvania /Beszéd Erdélyről/. Szabó Gyula reagált erre, és elküldte az A Hét hetilapnak, de írása az nem jelenhetett meg. Szabó Gyula egyik leveléből idézett Cseke Péter: „Nekem legkedvesebb utam a világon az, amelyik Székelykeresztúrt és Homoródalmást »köti össze«, s éppen ez az úttáv attól olyan különlegesen kedves (mióta történeti emlékem odáig mélyült) hogy ez az útmellék a maga egészében szinte »Szent László földjének« mondható. […] Szent Lászlónak ezen a földjén László Gyula nekem szomszéd falus földim! – és László Gyula most éppen ennek a földnek a Szent László »képeit« ajándékozza nekünk az összes többivel együtt. Gelencétől Felsőlövőig, összesen 29-et. Mekkora gazdagság ez! Lelki honfoglalás! Visszfénye és emlékképe annak, hogy Szent István és Szent László a honfoglalást a lelkiekben is végbe vitte…” Szabó Gyula ezzel a levéllel köszönte meg 1993-ban a kettős honfoglalás elméletét kidolgozó, a két magyar történelem további feltárására buzdító régészprofesszor ajándékkönyvét, A Szent László-legenda középkori falképeit. Bizonysága ez annak, hogy Szabó Gyula szándéka szerint műveivel maga is ezt a szellemi-lelki honvisszafoglalást készítette elő. /Cseke Péter: Szabó Gyula kopjafája. Feljegyzések az író 75. születésnapján. = Helikon (Kolozsvár), okt. 10., 19. sz./ László Gyula Kőhalmon született.