udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
181
találat
lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-120 | 121-150 ... 181-181
Névmutató:
Szent Anna
2014. július 31.
Tusványos törékeny egyensúlya
Szakmai beszélgetések, „súlyos” témákat körüljáró előadások és vérbeli fesztivállét kölcsönzött sajátos jellemzőket a 25. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábornak, amelynek törékeny egyensúlyát tartani nem kis kihívás a mindenkori táborszervezők számára. Nemzetpolitikától a zuhanyzókig – minden, ami Tusványos.
Ha valaki csupán a médiából tájékozódik, talán némi tisztelettel vegyes tartózkodással tekint Tusványosra, a diáktábor és szabadegyetem köré szerveződő szellemiségre, amelynek alappillérét a politikáról, közéletről, társadalmi folyamatokról szóló viták, előremutató ötletek és nagy gondolatok képezik, és ahol pár méterenként felbukkan egy médiából ismert arc, aki igen gyakran tekintélyes politikus vagy véleményvezér. Aztán ha valaki eljön Tusnádfürdőre, a vasúti átjárónál aláereszkedik a táborba, és tesz néhány sétát a bevett útvonalakon, rögtön érzi, roppant emberi, otthonos és közvetlen helyre érkezett. Csak bele kell például hallgatni a napról-napra ziláltabb táborlakók szabadidős beszélgetéseibe, máris feltűnik: az alaptéma szinte kivétel nélkül az időjárás, a párkapcsolat (és a hozzá kötődő komplex tevékenységi láncolat) és a buli (és persze az a köré szerveződő tennivalók).
A szakmai beszélgetések, a súlyos témákat körüljáró előadások valamint a koncertek, a partik és a fesztivállét adta érdekes kettősség igen sajátos jellemzője Tusványosnak, amelynek törékeny egyensúlyát tartani nem kis kihívás a mindenkori táborszervezők számára. Különösen érződött ennek súlya idén, hiszen – vélhetőleg a Félsziget elmaradása is az oka, és talán az is, hogy felfedezték a tábor ingyenes voltát – különösen sok középiskolás diákkal találkozhattunk a rendezvényen, akiket érezhetően (és láthatóan) elsősorban nem a szabadegyetem témafelvetései vonzottak oda.
Eső, a kegyetlen
Idén nem véletlenül volt központi téma az időjárás: az eső szinte naponta eleredt, és olyan sártengert hagyott maga után, amely sokat megélt szántóvetők számára is kihívást jelentett volna. Így hát a kocsmaasztaloknál szabadegyetemhez illő tudományos alapossággal tekintették át sokan sokfelé rendületlen, hogy milyen lábbeli a legjobb ide – a hosszú szárú profi katonai bakancs vezetett rögtön a gumicsizma előtt, amely ugye, bár vízhatlan, kissé hideg és jól beleizzad a láb. Utóbbit egyébként irigyelték a boldog tulajdonosoktól azok, akiknek nem volt – többen is javasolták, hogy jó lenne jövőre például Tusványos feliratú gumicsizmát, esőkabátot is árulniuk a szervezőknek. A résztvevők egyébként remekül állták a sarat, a koncertek helyszínéül szolgáló sportpályán dagonyázás névvel látták el a bulizást, és például a nulladik napi Kiscsillag koncert végére sokan úgy festettek, mintha inkább iszapbirkózást néztek volna az első sorból. De ugyanez történt a pályaszéli kocsmák látogatásakor is, cuppogva és csúszkálva caplathatott el a sörcsapig az, akinek effélét kívánt a szervezete. Márpedig sok ilyen szervezettel találkozhattunk arrafelé. Elmondhatjuk hát: Tusványoson néhány napig mindenki egyformán sáros volt társadalmi helyzetre, ismertségre és hovatartozásra való tekintet nélkül. És persze ide találna most egy arról szóló hasonlat is, amely a közéletünk sarának hasonlóan nagyszerű közös állására világítana rá, képzelje hát ide saját szája íze szerint a nyájas olvasó. A sarat valamelyest a rászórt fűrészporral sikerült csökkenteni, ám a ki-kisütő forró nap és párás levegő miatt a moszt rothadásnak indult, így szombatra már Orbán Viktort és Tőkés Lászlót a lelkes és vidám tömeg mellett – ezt adták az égiek – hamisítatlan pajtaszag fogadta
Negyedszázad hozadékai
Aki követte a tusványosi beszámolókat – feltehetőleg sokan lehetnek ilyenek, hisz mintegy 200 újságíró regisztrált a sajtóközpontban – már bizonyára tudja, hogy idén 25 éves születésnapját ünnepelte a rendezvény. Történetekből történelem mottóval a tábor a negyedszázados múlt felelevenítését és nem kevéssé hozadékainak leszűrését, továbbgondolását helyezte a középpontba, így sok olyan rendezvénnyel találkozhattunk, amely az alapítók segítségével erre világított rá. Toró T. Tibor, a Néppárt elnöke köztársaságnak nevezte a diáktábort, amelyben azok, akik legalább egyszer eljönnek ide, és befogadják az itteni szellemiséget, megkapják az állampolgárságot és egyben a köztársaság parlamentjének is tagjai lesznek. Sántha Attila író-költő úgy véli, Tusványos az a platform, ahol egyszerre mehet végbe az egyéni kifejeződés (az autonómia) és a közösséghez tartozás (a szolidaritás). Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke szerint: aki eljön ebbe a táborba, rossz ember nem lehet – ez az a fórum, amely számtalan személyes szállal tudta a nemzetegyesítést elősegíteni. A szintén alapító Szabó Miklós neonatológus úgy látja, az első bálványosi tábornak is ugyanaz volt a lényege, mint a mostani, huszonnégy évvel későbbinek: az elválasztottság után megismerni egymást. A sztorik felelevenítésekor az első táborok résztvevői közül sokan azt mesélték el, miként találkoztak először a medvével és hogyan ismerkedtek meg Orbán Viktorral. Azt nem tudjuk, idén mennyi esélye volt az egyszerű földi halandónak személyesen szót váltani a kormányfővel, de medvével idén is találkoztak Tusnádfürdőn: a Székelyhon portál munkatársai a benzinkút közelében éjszaka hazafele tartva pillantottak meg egy, az úton áthaladó medvemamát három boccsal. Azt mondják, bár a sztorik alapján hatalmas fenevadaknak gondolták a helyi medvéket, ez az anyamackó ahhoz képest meglehetősen kicsinek tűnt, úgyhogy ezentúl majd tessék alacsony medvékre is gondolni, ha tusnádiakról van szó.
A bűvös huszonötös
Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy az első rendezvényeken még egyetlen komolyabb előadás volt délelőtt, egy kulturális pedig délután. Az idei Tusványoson huszonöt helyszínen reggeltől éjszakáig várták a rendezvények a résztvevőket, és tényleg a bőség zavarával küszködtek, ha programokat kívántak válogatni aznapra az érdeklődők. Gyakran párhuzamosan zajlottak roppant érdekes beszélgetések, viták, előadások, szinte esélye sincs az újságírónak, hogy képet adjon valamennyiről.
A bevezetőben említett kettősséget fejezi ki talán az is, hogy míg Farkas Tibor budapesti szexológus a tábor legnagyobb sátrában tartott előadásán fürtökben lógtak az emberek, és annyi kérdés érkezett a közönségtől, hogy nem is sikerült mindenikre választ adni, addig a Nógrádi György biztonságpolitikai szakértővel ugyanabban az időpontban az ukrán konfliktusról tartott beszélgetésre sem lehetett beférni, és szintén záporoztak a kérdések. Persze a legfajsúlyosabb előadások idén is közéleti-politikai problémákhoz kapcsolódtak, olykor parázs viták is kialakultak a felek közt – például az LMP-s Schiffer András és a Fideszes Rogán Antal, az MPP-elnök Biró Zsolt és a Néppárt-elnök Toró T. Tibor közt – a jelenlévők nem kis örömére. De aki belefáradt a regionalizmus, az autonómia, az önkormányzatiság vagy az ifjúságpolitika kérdéseibe, belekóstolhatott például Borbás Marcsi főztjébe, beszélgethetett az elektronikus zeneszerzés kulisszatitkairól, a gyereknevelésről vagy akár a székely vendéglátásról, de találkozhatott az esti koncertek előadóival is.
Vagy egyszerűen csak lézenghetett, hisz e tevékenység hozzátartozik Tusványoshoz, közben rég nem látottak jönnek szembe, új ismeretségek köttetnek. És persze napi kötelesség belemerülni a koncertekkel, bulikkal tarkított éjszakába (12 nagykoncertet, 10 kiskoncertet és több mint 30 bulit tartottak idén), amelybe imitt a rock’n’roll sikít bele, túl a tucc-tucc zene dübörög, amott pedig alternatív együttes új dala ontja ránk sok világfájdalmát.
Súly alatt
Mindeközben több ezer embert kell ellátni, kiszolgálni – idén 350 előadás, beszélgetés és egyéb rendezvény közül válogathattunk, 400 előadót láttak vendégül, 150 szervező dolgozott, és a legnépesebb estéken 16 ezren voltak a tábor területén. És ez nem könnyű, a helyszín nehezen bírja el önnön terheltségét.
Egy délelőtt a frissen felújított mellékhelyiséget veszem igénybe. A zuhanyzók előtt kígyózó sor. Kitűzőmről meglátják, hogy újságíró vagyok, körülvesznek a lányok, és ömlik a panasz: írjam meg feltétlenül, nagyszerűen érzik magukat itt, csodás a szervezés, de kihívás zuhanyozni, vécére menni. A sorban a harmadik lány egy órája várakozik, kinyitja a zuhanyajtót, hogy nézzek be. A látvány elborzaszt: bokáig álló fekete lében állnak a zuhany alatt a lányok, a víz hideg, a padlón fekete iszapszerű képződmény, s a tájba felázott használt tamponok, betétek képe simul. Szemeteskuka sehol, a vécéknél sincs, s bár mindenki igyekszik magával vinni a teste folyamataihoz kapcsolódó végterméket, ha néhányan ottfelejtik, már elég. A lányok megoldást is kínálnak, mutatják a zuhanyzók előtti kihasználatlan, szemetes területet: azt kellene megtisztítani, mobilzuhanyzókkal ellátni – ezekből egyébként idén kettő van a sátortáborban, de nem elegendő sehogysem.
Merre tovább Tusványos?
A szervezőknél érdeklődve kiderül, üröm az örömben, hogy bár a tábor működtetője felújította a mellékhelyiségeket, a munka felszínesnek bizonyult. Van ugyan zuhanyrózsa, szép a fajansz és újak a vécécsészék, de a vízhálózat, a csatornázás továbbra sem bírja a terhelést. Vass Orsolya erdélyi főszervező mégis optimista, hiszen, mint mondja, ebben az évben elindult egy folyamat, biztatóak a jelek, mindez reménykeltő. A jövőről, a tábort jellemző kényes egyensúly megtartásának kihívásairól azt mondja, Tusványos sajátosságát, hogy nappal kvázi konferenciaként, este fesztiválként működik, a következőkben is megpróbálják megtartani, hiszen erre van igény. „Hogy mit hoz a jövő, egyelőre nem látom, mivel egyre nagyobb a tábor, egyre szűkebb a hely. Néhány év még biztosan hasonló módon fog eltelni, de ha marad az érdeklődés a nappali és esti programjaink iránt egyaránt, és ebben az ütemben növekedik a tábor, nagyon el kell gondolkodni azon, hogy miképpen és merre terjeszkedjen a rendezvény.”
Tragédiák fesztiválja
Beárnyékolta az idei rendezvényt a hír: a tusványosi tábor közelében eltűnt a 18 éves korondi Tófalvi Csaba. Lapzártánkkor még nem találták meg az utoljára szerdáról csütörtökre virradóra hajnali háromkor a Csukás-tó környékén látott fiút. A keresést a tűzoltóság négy szakértőjének bevonásával, illetve egy keresőcsónak segítségével a Csukás-tavon és a Szent Anna-tavon is folytatták, egy búvár közreműködésével pedig az Olt medrét kutatják át. Megtalálása érdekében országos keresést adtak ki, a hatóságok munkáját pedig számos hozzátartozó, barát és önkéntes egészítette ki, sőt, kutyás keresőcsapatokat is mozgósítottak. Egy 16 éves sepsiszentgyörgyi fiatal viszont minden bizonnyal öngyilkossági szándékkal lépett egy éjszakai vonat elé a tábor közelében, őt halálra gázolta a szerelvény.
Botházi Mária, Erdélyi Napló (Kolozsvár)2014. augusztus 8.
Anna-napi emlékek
Önbizalmat adó emlékezés
1981. július 26., Szent Anna-tó, búcsú. Ez a nap fordulópont az erdélyi magyarság életében, hiszen ekkor, ha csak egy pillanatig is, de felemeltük a fejünket, s nemzetiségi és állampolgári jogaink védelmében szembe fordultunk a zsarnoksággal. Immár negyedik éve, hogy az akkor és ott zajlottak évfordulóján közös főhajtásra és tanácskozásra hívjuk az eseményekhez bármi módon kötődőket, a tó partján álló kápolnához.
És tesszük mindezt az emlékezés, emlékeztetés, illetve hagyományteremtés szándékával, mert úgy érezzük, hogy a Szent Anna-tó és környékének szelleme kötelez, légköréből, kisugárzásából pedig újból és újból erőt meríthetünk a népünk szabadságáért folytatott küzdelemhez.
Több fontos rendezvény egybeesése miatt idén augusztus 6-ra tettük a találkozót. A helyszínre érve, a sokadik alkalom ellenére is némán gyönyörködtünk az elénk táruló látványban, miközben gondolataink emlékek után kutatva szálltak a múlt felé. Első pillantásra úgy érzékeltük, semmi nem változott, hiszen most is sejtelmesen csillogott a tó vize, felületén pedig táncot lejtettek a napsugarak, akárcsak egykoron. Tüzetesebb szemlélődés után azonban ismét be kellett látnunk, hogy a körülötte őrt álló fenyők ugyancsak kinőtték magukat, s a tavat ölébe fogadó kráter peremén kisarjadt bozótosból is erdő cseperedett.
Bár a hétköznapra eső és viszonylag korai időpont miatt sokan jelezték, hogy csak lélekben tudnak velünk lenni, délben mégis csapatnyian összeverődtünk a megadott helyen. Egyesek szereplői, mások résztvevői vagy szemlélői voltak a történteknek, de olyanok is akadtak, akik csak hallottak róla. Szétszórattatásunkra jellemzően, Erdélytől Magyarországon és Svédországon át, az Amerikai Egyesült Államokig és Ausztráliáig érkeztek érdeklődők.
Szigeti János a magyarországi Mezőkövesdről érkezett feleségével és fiával együtt. Annak idején 16 éves gimnazistaként cseppent bele az Anna-napi forrongásba, de azóta is élete meghatározó élményeként tartja számon mindazt, amit akkor itt átélhetett. A székely hegyoldalban lobogó hatalmas magyar zászló látványa, az éj leple alatt elhangzott, öntudatra ébresztő beszédek elhangzása s a közös imádkozás felhajtó ereje elmondása szerint megszabták további léptei irányát, ezért hálás a Gondviselőnek, hogy 33 év elteltével minderre a helyszínen, néhány egykori szereplő jelenlétében emlékezhetett.
A sepsiszentgyörgyi dr. Ütő Gusztáv ezeket mondta: „Az 1981. július 26-án lezajlott magyar zászlós felvonulás a Szent Anna-tó kráterének peremétől a szerpentineken át a kápolnáig a csoda erejével hatott rám, ezért illúzió-világunk eme éjszakáját délibábos jelenségként éltem meg. Az évente megszervezett találkozókat cselekedeteink helyességének vagy tévútra való tévelyedésének egyik fokmérőjeként értékelem. Ugyanakkor az események több szemszögből való elemzése erősíti az önbizalmamat. Igazolja, hogy az elnyomókkal szembeni bátor kiállás erőt ad és nemzetünk megmaradását szolgálja azokkal szemben, akik a vesztünket kívánják.”
Bedő Zoltán, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2014. augusztus 26.
Elek apó szülőföldjén (Nyári vendégforgalom Erdővidéken)
Akik Erdővidék érdeklődésre méltó látnivalóit, idegenforgalmi kínálatát akarják megismerni, immár nem ütköznek információhiányba. A rendszerváltás után eltelt közel negyedszázad alatt nemcsak a világháló, hanem a helybeli könyvkiadó, a helyi lapok is gondoskodtak arról, hogy kellő mennyiségű tájékoztató jellegű tudnivalót tegyenek közzé Benedek Elek, Baróti Szabó Dávid, Kriza János, Bölöni Farkas Sándor és Apáczai Csere János szülőföldjéről. Augusztus vége, szeptember első fele itt még nyári turistaszezon.
Setétpatak hangos lesz
Pál-Szilágyi Éva nem az az asszony, aki megfutamodik a nehézségek elől. Két táborozó csoport közötti szabad idejében azonban hiába kerestük setétpataki vendégházánál, telefonon mondta el, hogy sikerült nem kis befektetéssel lakhatóvá-használhatóvá tenni a Baróti-hegyek szívében, festői környezetben meghúzódó vendéglakot, a nyáron majdnem telt házzal dolgoztak. Főleg hétvégeken igényelték a tágas, 45 férőhelyes táborházat a vendégcsoportok, s mert ők nem válogatnak a szállóvendégek között, a jó székely és a román konyha sok pihenni-kiruccanni vágyót ide vonzott. Augusztus 29-i kezdettel Setétpatak ad otthont a Székely Sziget Nemzeti Tábornak – jelezte, de olvasni lehet a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom honlapján is: „Ami már bizonyos, táncolni fogunk, s ha még nem tudunk, arra is lesz lehetőség, hogy megtanuljunk néhány lépést, hiszen lesz táncház, táncoktatás. Akik túrázni szeretnének, azoknak sem kell aggódniuk, mindenképp hozzanak túrabakancsot. Amit még megoszthatunk a nagyérdeművel a programokkal kapcsolatosan, hogy harcosoknak lesz airsoftjáték, olvasni vágyóknak könyvbemutató, és végül, de nem utolsósorban, ha tetszik, ha nem, lesz határőrség élőben!” Szeptember elejére is jelentkeztek már vendégek – közölte Pál-Szilágyi Éva, aki nem idegenkedik a reklámoktól, de mint mondta, számtalanszor bebizonyosodott, hogy szájról szájra is hatásos a hírterjesztés. A Setétpatak iránt érdeklődőknek azt is kell tudniuk, hogy az erdős környezetben fekvő tábor környékén is akad látnivaló: a patak forrásvidékén borvíz tör fel a mélyből, közel a Kincses-barlang, és csupán 3,5 kilométer távolságra Uzonkafürdő! Benedek Elek szülőfalujában, Kisbaconban – ahol emlékháza is megtekinthető – évek óta működik a Pál-Szilágyi Éva tulajdonát képező Melinda Panzió, amely egy 1903-ban épült, teljesen felújított székely családi ház, újjávarázsolt eredeti bútorzattal, három szobával, két fürdőszobával, nyolc férőhellyel. Ha igény mutatkozik rá, kulcsosház formájában is használható, a melegebb évszakokban fedett nyári szálláshelyekkel. A múlt századelő bútorai között igazán jól érzik magukat a vakációzó vendégek. A télen érkező – mert eljön ám a tél is – élvezheti a pattogó tűz hangulatát, lovas szánnal juthat fel a Dél-Hargita fenyvesei közé. A vidék jellegzetes ételeit, készítményeit is megkóstolhatja. Kisbaconban „zakatol” a vidék egyik működő vízimalma!
Jó a Jázmin kínálata
A bibarcfalvi Jázmin Panzióba kopogtattunk be. Kiss Hajnal tulajdonos nemhiába nyugalmazott tanítónő, tudja, hogy a vendéget csak kiváló kínálattal, kényelemmel és kifogástalan konyhával lehet ismét visszahozni a borvizes faluba. Látogatásunk idején gyomlált, mentette a még menthető virágokat, mert nem mindegy, milyen egy vendégház udvara. – Nem mondhatnám, hogy rossz volt a nyári forgalom – jegyeztük szavait. – Jöttek vendégeink külföldről és belföldről is, s mert több a szálláshelyünk, ki tudtuk szolgálni azokat a munkásokat is, akik a Baróton épülő bevásárlóközpont építésénél dolgoztak. Azt szokták mondani, ha nem csurran, hát cseppen. Ebből az „iparból” nem lehetne megélni, de mi nyugdíjasok vagyunk, és próbálunk kapaszkodni. Ahány megszálló, annyi típusú: van, aki csak átutazik, más csak pihenni akar, de akad olyan is, aki meg akarja ismerni a környéket, s ebben tudunk segíteni. Bibarcfalva egyébként mindig is híres volt ásványvizeiről, kalciumban és magnéziumban gazdag gyógyvizeiről. Sajnos, meleg kádas fürdője és hideg strandfürdője most nem működik, a városi önkormányzat – mert Barót városhoz tartozunk, s a médiából tudom – állítólag elárverezi! Én hiszem, hogy sikerül felújítani, és ez a hely visszakapja egykori varázsát. Kissé furcsállom, hogy ott, ahol nem volt gazdag hagyománya a fürdőkultúrának, mint például Bölönben, kezelőközpontot építettek, s Bibarcfalva A borvíz útja programból kimaradt. Itt, ahol a föld mélye tele ásványvízzel, nagyon fontos lenne a kanalizálás, mert nagy esőzések idején a felszíni szennyvizek beszivároghatnak a föld rétegeibe, és veszélyeztethetik a borvizeket. A városatyák civakodnak, s ilyenkor lelassulhat a haladás. A faluban is akad látnivaló, hiszen a helybeli református templomban található a vidék egyetlen feltárt, szépen restaurált Szent László-falfestményrészlete. Dobásnyira tőlünk Barót város gazdagnak mondható vendégforgalmi látnivalóival.
A Bella-Kriszta nyitva, a Derzs Panzióban is telt ház
Nem könnyű feloldani a két baróti vendégház nevének etimológiáját. Bella és Kriszta a nevüket viselő panzió tulajdonosainak, Sámuel Mária Magdolnának és Kolumbán Alpárnak Amerikában élő lányai. Az udvaron Kolumbán Albert házigazda fogadott.
– Aránylag jó a turistanyár – mondta –, majdnem telt házzal működtünk. Nálunk is szálláshelyre akadtak a baróti szupermarket építésénél dolgozók, a Barót Napok alkalmával itt szálltak meg a budafok-tétényiek s azok a vendégek – köztük mongóliai tudósok is –, akik a helybeli múzeum által szervezett hun táborban vettek részt. Még nincs vége a nyári szezonnak, hétvégére magyarországi vendégeket várunk. Igényesen berendezett szobáink, a kényelem, a vendéglátói szeretet és a finom falatok biztosítják, hogy aki egyszer itt megszáll, az bizonyosan visszatér. Panziónkban öt szoba van, ebből egy franciaágyas, három kétágyas és egy egyágyas, igény szerint mindenikbe pótágyat lehet betenni: 12–14 személyt tudunk elszállásolni. Öt szobához négy fürdőszoba tartozik. – A vendégeknek svédasztalos reggelit, ebédet és vacsorát is biztosítunk – folytatta Mária Magdolna, akivel utunk alkalmával egy naturista tanácskozás résztvevőjeként a Dél-Hargitában, a Kormos Panziónál beszélgettünk. – Vannak nekünk igazi székely és erdélyi ételajánlataink. A baróti Tortoma Könyvkiadó négy évvel ezelőtt ismét megjelentette a baróti származású Zelch Manci régi szakácskönyvét, mely itt jelent meg 1934-ben, úgyhogy nálunk ételválasztékban nincsen hiány. Panziónkban konyha is áll a vendégek rendelkezésére. A házhoz nagy kert és udvar tartozik, grillsütővel, kemencével, kerti bútorokkal, függőággyal. Az autóknak parkolót biztosítunk. A környéken igen sok kirándulóhely és túralehetőség várja az Erdély-imádókat. Ötven kilométer távolságra a brassói Aqua Park, kissé közelebb a Szent Anna-tó. Vendégeink részt vehetnek házikenyér-, lepény- és kürtőskalácssütésen, pálinkafőzésen is. A Derzs Panziót Homoród menti vállalkozó építette, aki szülőfalujáról, a Szent László-falfreskóiról híres Székelyderzsről nevezte el és jegyeztette be. Jelenleg Barót város testvértelepülésének, Dabas önkormányzatának tulajdona, harminc személy kényelmes befogadására felkészülve. A szobák többségéhez saját fürdőszoba és WC, állandó hideg-melegvíz-ellátás tartozik. Az épületben 35 férőhelyes vendéglő is található. – Három hónapig Erdéllyel ismerkedő dabasi gyermekcsoportokat láttunk vendégül – tájékoztatott Péter Erzsébet helyi megbízott. – Számos felnőttcsoport is jött, többek között budapesti vendégek. Panziónk remek lehetőséget kínál Barót és a környék nevezetességeinek és természeti értékeinek megtekintésére.
Kormos vize csendes csobogása
„Erdővidék! Hogy muzsikál a név zenéje. Hogy hív a Vargyas, a Kormos vize csendes csobogása s a Dél-Hargita fenyvesei...” Ismerősen hangzanak a szavak, amelyeket Erdővidék című útikalauzomban raktam egymás mellé 1973-ban. A Kormos vize mellett robogtunk a Kormos Panziót keresve. Csak a hegyek őrzik még régi körvonalaikat, már rég emlék az erdőfülei diatomitbánya, azóta régészek kutatták Csipán mezejét, de kitartóan csordogál a Kuvaszói borvíz, s itt-ott az öreg fákon még látni rég festett turistajelzéseinket. Kuvaszó tövénél ismerősként fogad Benkő Lehel, a négymargarétás Kormos Panzió tulajdonosa és felsége, Zsuzsanna. Éppen egy magyarországi naturista tudóscsoport tartotta az udvaron megbeszélését. Kívánatos délebéd illatát hordozta a szél, s egy idős ember egy kisfiút horgászni tanított a panzió udvarán lévő pisztrángos tóban. A tulajdonos bemutatta csodás vendégházát.
– Még mindig nem az a lefedettség, amire várunk – mondta –, de egyre több a visszatérő vendég, újakat is hoznak magukkal. Általában elégedettek vagyunk. Hat szobában a férőhelyek száma tizenöt. Van egy öt férőhelyes lakosztály és az ebédlő mellett tágas konferenciaterem. Innen könnyen elérhetőek – 15–20 kilométeres körzetben – Észak-Erdővidék vendégforgalmi objektumai, s a Dél-Hargita gerincén túl a Szentimrei Büdösfürdő, valamint az Andrási család ősi fészke, Csíkszentkirály.
Kisgyörgy Zoltán, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. szeptember 23.
Az orgona szerelmese
Kozma Mátyás-emlékműsor
Marosvásárhely zenei világának meghatározó egyéniségére, Kozma Mátyás orgonaművészre, zeneszerzőre emlékeznek szeptember 26-án, pénteken 18 órától a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius templomban. A 85 éve született és 20 éve eltávozott művészről, illetve az emlékműsorról Kozma Mátyás özvegyével, Jászberényi Emese rádióriporterrel, szerkesztővel beszélgettünk.
– Jó és kell emlékezni azokra, akik itt éltek, itt alkottak Marosvásárhelyen, és nagyon szerették ezt a várost. Kozma Mátyás orgonaművész, zeneszerző és egyetemi tanár ennek a városnak volt a rabja, a szerelmese, de elsősorban az orgonáé. Kolozsváron, a Gheorghe Dima Zeneakadémián végzett, és mivel kitűnő diák volt, ott akarták tartani tanársegédnek. De a kolozsvári templomok és orgonák nem csábították el, így hazajött Marosvásárhelyre. Annak idején a Székely Színház és a Székely Népi Együttes is a Palotában székelt, a színészek és muzsikusok reggel és délben ott próbáltak, a hangversenyeket, valamint a színházi előadásokat este tartották, így sokszor késő éjszaka volt, mire odaférhetett az orgonához, és gyakorolhatott. De számára ez volt a legcsodálatosabb.
– Kozma Mátyást a népzene is nagyon vonzotta.
– Egy időben a népi együttes művészeti titkára volt, de a korábbi években számos gyűjtést is végzett a 12 kilogrammos Tesla magnóval. Táncjátékait a Székely Népi Együttes be is mutatta. Az ötvenes évek közepén egy érdekes felkérést kapott, amit nagyon szeretett. Balettzenét kellett komponálnia a Szent Anna-tó legendájához. Abban az időben nagyon híres balettintézet működött Marosvásárhelyen, egy orosz balettművésznő tanította a gyerekeket, és az ő irányításával színre vitt előadások mindig nagy sikert arattak. Ezenkívül Kozma Mátyás a magyar és a világirodalom költőinek zeneileg is érdekes verseit megzenésítette. Többek között Áprily, Dsida, Puskin, Verlaine verseit, hogy csak néhány nevet említsek. De első és utolsó szerelméhez, a hangszerek királynőjéhez mindig hű maradt, így a legtöbb szerzeményét orgonára írta.
– Milyen volt Kozma Mátyás, a tanár?
– A Tanárképző Főiskola zene szakán zenetörténetet tanított. Mindig legalább ötkilós táskával érkezett az órákra, mert ha az impresszionizmusról volt szó, például Debussyről, nem tehette meg, hogy ne mutassa meg diákjainak Manet, Monet festményeit vagy ne olvastasson, olvasson fel Baudelaire, Verlaine verseiből. Azt is mondta róla az egyik tanítványa: "nagyon tiszteltük, nagyon szerettük, és szégyelltünk nem tudni a vizsgáin."
– Milyen embernek ismerte ön Kozma Mátyást?
– Végtelenül szerény volt, és nagyon ritkán mosolygott. Imádta a rajzfilmeket, és Chaplin, akit a legnagyobb színésznek tartott, mindig meg tudta nevettetni.
– Beszéljünk egy kicsit a pénteki műsorról.
– Elsősorban szeretném megköszönni mindazoknak, akik azonnal válaszoltak a felkérésemre, és részt vesznek a megemlékezésen. Úgy érzem, hogy egy olyan emberre, aki az életét a zenének, az irodalomnak, a tudománynak szentelte, és mindössze 65 évet élt, de értékes életmuvet hagyott maga után, legalább ilyenkor, 85 évvel a születése és 20 évvel a távozása után emlékezni kell. Azért választottam színhelyül az unitárius templomot, mert Kozma Mátyás nagyon sokat orgonált ebben a templomban. Dávid Ferenc 400. születési évfordulóján pedig, amit Kolozsváron tartottak, a Tebenned bíztunk eleitől fogva című zsoltárt adta elő, amelyet ő írt át toccatára és fugára. Akkoriban nem volt szokás templomban tapsolni, de az Amerikából érkezett lelkipásztorok felállva, tapssal ünnepelték, majd a vacsoránál kérésükre le kellett kottáznia a művet.
Az emlékműsorra visszatérve Kozma Mátyás műveit Molnár Tünde szólaltatja meg, és Albinoni csodálatos, mindenki által nagyon ismert művét is eljátssza. A Soli Deo Gloria kórus Hajdó Károly karnagy vezetésével a Kicsi tulok, nagy a járom című kórusművét énekli. Madaras Ildikó az Altatódalt adja elő, kíséri Szakács Mária Magdolna. Mezei Erzsébet zenetanárnő az egykori tanárra emlékezik, Borbély Zoltán zeneszerkesztő a rádiós éveit idézi fel. A rádió indulásakor ő volt a Marosvásárhelyi Rádió zeneosztályának a vezetője, és talán nem sokan tudják, hogy a rádió szünetjele a Szeresd népedet című kórusművének refrénje. És bármennyire is hihetetlen, a Novax nevű rockegyüttessel is fellépett Kozma Mátyás, erről majd az emlékműsoron tudhatnak meg többet Novák József képzőművésztől, aki a plakátot is tervezte. Az emlékműsort a Cantuale együttes fellépése is gazdagítja. Vasile Cazan, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatója is örömmel emlékezik egykori tanárára, barátjára. Nagy László lelkipásztornak, az est házigazdájának külön köszönet. Kovács Zsuzsa zenetanárnő lesz az est másik házigazdája. A nyitó- meg a zárószám legyen meglepetés. Mindenkit nagy szeretettel várok az emlékhangversenyre.
Nagy Székely Ildikó
Kozma Mátyás (Marosvásárhely, 1929. július 23. – Marosvásárhely, 1994/ orgonaművész több évig Tanárképző Főiskola zene szakán volt adjunktus
Népújság (Marosvásárhely)2014. november 1.
A meggyilkolt székelyföldi Robin Hood
Film készül Szabó Róbert Csaba forgatókönyvéből
Nemrég ért véget Magyarországon a Filmhét, illetve annak keretében a III. Magyar Forgatókönyv Börze. Ez utóbbin pedig – többek között – a szilágybagosi származású, de Marosvásárhelyen élő Szabó Róbert Csaba prózaírónak, a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztőjének A Pusztai-banda című filmötletét találta a legígéretesebbnek a szakmai zsűri.
A grémium részéről Divinyi Réka forgatókönyvíró, a Filmalap forgatókönyv-fejlesztési igazgatója az MTI-nek elmondta: több mint 250 mű érkezett az egész estés játékfilm treatment-pályázatára, közülük nyolc alkotó öt percben prezentálta ötletét a magyar filmszakma képviselői előtt. A színvonal magas volt, a legjobbak lehetőséget kapnak arra, hogy forgatókönyvüket a Magyar Nemzeti Filmalap fejlesztési rendszerében, szakmai és anyagi támogatással dolgozzák fel. A három kiválasztott munka Szabó Róbert Csaba A Pusztai-banda, Villányi Dániel Kell egy csapat, illetve Sallai Ervin Pult Fiction című ötlete lett. A zsűri külön kiemelte Szabó Róbert Csaba treatmentjét: nagyon eredeti az alapötlet, amelyből komoly drámai történetet lehet filmre állítani. A Pusztai-banda azt mutatja be, miként harcoltak az erdélyi hegyekben a román kommunista párt fegyvereseivel a munkatáborokból megszökött ellenállók. – Az ötlet megtörtént eseményen alapul, az 1950-es évek Erdélyében, illetve Székelyföldön játszódik. Két világ, egy régi és egy új harcolt egymással, a régit a falusi lét jelentette, amelyet a román kommunista párt 1948-as választási győzelme után kíméletlenül el akart tüntetni a titkosszolgálat segítségével. A munkatáborokból megszökött ellenállók a második világháború után megmaradt fegyverek segítségével harcoltak a hegyekben. Többségük román volt, de voltak közöttük magyarok is, a filmem ezt a három magyart mutatná be, akik mintegy öt éven át egyfajta székelyföldi Robin Hoodként működtek, a szegényeket segítve. A Securitate 1955-ben meggyilkolta őket – nyilatkozta a szerző.
Szabó Róbert Csabát elsősorban arról kérdeztük, honnan jött az ötlet, miért a Pusztai Ferencék kétségen kívül igencsak érdekes történetét választotta?
– Nagyon régóta foglalkozom a témával. Először a Székelyföld folyóirat egyik, jó pár évvel ezelőtti tematikus számában olvastam a Pusztai-bandáról. Jelenleg egy regényen is dolgozom, amelynek az egyik fő szála erről a történetről szól. Időközben pedig a Magyar Rádió pályázatát is megnyertem egy rádiójátékkal, amely ugyancsak az ő történetüket dolgozza fel. Úgy érzem, nagyon jól sikerült, azt is elkészítik, jövőre kerül sor a bemutatóra. Több műfaj keretében foglalkoztam és foglalkozom a témával, de természetesen egészen más dolog novellát, rádiójátékot, avagy forgatókönyvet írni. Egyrészt érdekelt a téma, másrészt érdekelnek az ötvenes évek, amely szinte huszadik századi "Vadnyugatnak" számított mifelénk. Sokat kutattam, levéltárakba jártam, román nyelvű forráskiadványokat olvastam. Mindez nagyon tanulságosnak bizonyult, nemcsak a történet pontossága okán, hanem a korszak hangulatának megörökítése miatt is. Rengeteg könyv szól ezekről az évekről. Létezik egy igen tehetséges, fiatalokból álló román történészcsapat, amelynek tagjai úgy dolgozzák fel ezeket az éveket és adják közre kutatásaikat, hogy közben igyekeznek minél objektívebbnek maradni. Romániában rengeteg ellenálló volt az ötvenes években, a számuk körülbelül ezerre tehető, kilencven százalékuk románokból állt. Többek között a Fogarasban, Máramarosban, az Érchegységben tevékenykedtek. És a Székelyföldön, ahogyan azt a Pusztai Ferenc, Dézsi Dénes és Máthé "Jeges" György története is példázza. Jelenleg párhuzamosan írom a regényt és a forgatókönyvet. Utóbbiból nagyjátékfilm születik, a producer Lajos Tamás, akit A berni követ című film kapcsán is ismerhetünk. Én kevésbé művészfilmet, inkább közönségfilmet szeretnék, amolyan vadkeleti megformálásban, a Butch Cassidy és Sundance kölyök stílusában. Nagyon komoly stáb áll mögöttünk, egy dramaturggal dolgozom majd a szövegen, amelynek 2015 júliusáig kell elkészülnie, és ha minden a tervek szerint halad, jövő ilyenkor már forgatunk. A magyar Filmhéten 200-300 ember előtt mutattam be a tervemet. Mindenkinek nagyon tetszett, utána alig tudtam egy szendvicset megenni, annyi érdeklődő vett körül. Ez engem is meglepett, hiszen eleddig forgatókönyvet nem írtam.
– Hogyan látod, mi a legnagyobb különbség a széppróza- és a forgatókönyvírás között?
– Én annyira nem érzékeltem nagy különbséget, mert eleve képekben gondolkodom, képszerűen dolgozom, és a forgatókönyvet is képszerűen kell megírni. Ami viszont igencsak fontos, hogy nagyon kell tudni a történet elejét, végét, írás közben kevésbé alakul a sztori, mint mondjuk a próza esetében. És természetesen rengeteg formai követelmény is jellemzi, amelyeket mind meg kell tanulni. Belső állapotokat ugyan bele lehet írni, de ha azok nem látszanak a filmen, akkor hiába, akkor azok nem működnek.
Az alábbiakban Szabó Róbert Csabának a filmet bemutató budapesti beszédéből idézünk: "Filmem főhőse, Pusztai Ferenc nemet mond az új uralomnak, és a munkatáborból megszökve bandát alapít. Pusztai képtelen beilleszkedni az új rendszer diktálta rendbe, ő a régi világ képviselője. Ellenlábasa Román Gyuri szekustiszt, a magyarból lett román, aki már iskolás korában kérvényezi nevének románosítását. Célja a Pusztai-banda megsemmisítése. A történet azzal a titkosszolgálati információval indul, hogy a román légteret abban az időben gyakran megsértő jugoszláv gépek egy táska pénzt, amerikai dollárt dobtak le valahol a hegyekben, az ellenállók segítésére. Román Gyuri ugyanúgy meg akarja kaparintani a pénzt, mint Pusztai. Pusztaiék a pénz, vagy ha úgy tetszik, a kincs keresése közben különböző rendszerellenes bűncselekményt követnek el: szövetkezeti boltot rabolnak ki, megverik a besúgókat, kirabolják a Szent Anna-tó partján majálisozó turistákat. Egy évvel szökésük után rendőrgyilkosságot követnek el. A Securitate teljes erejével a nyomukba szegődik, és két év alatt mindhárom ellenállót, köztük Pusztait is megöli. A nehéz körülmények között tengődő banda árulás áldozata lesz, hiszen a Securitate tömeges letartóztatásokkal és kínzásokkal félelmet gerjesztett a falvak lakossága körében. Pusztaiék gyakran éheztek, télvíz idején földbe vájt kunyhókban, padlásokon, elhagyott esztenákon vészelték át a farkasordító hideget. Családtagjaikat meghurcolták, hosszú évekre nehéz börtönökbe zárták. Alakjukról máig sok legenda él Székelyföldön. Filmem egyrészt nekik állítana emléket, másfelől az egyéni sors és a hatalmi terror harcát mutatná meg."
Kaáli Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)2015. január 25.
Rongálás a Szent Anna-kápolnánál
Ismeretlen tettes okozott kárt a Csobot-hegyi Szent Anna-kápolnában, felháborodást keltve a gyergyószentmiklósiak körében.
Az elkövető lefeszítette és ellopta a kápolna ajtaja fölül a márványtáblát, ugyanakkor a domb tetején felállított zászlórúdról letépte, elvitte a székely zászlót. A gyergyószentmiklósi polgárőrség a Facebookon tette közzé a hírt, és kérik a lakosságot, hogyha bárki bármilyen információval rendelkezik, látott valamit, ami közelebb vezethet a tettes kézre kerítéséhez, az jelezze
„Eddigi információink szerint január 22-én, csütörtök délben még a helyén volt a Szent Anna-kápolna bejárati ajtaja fölötti márványtábla, és még lengett a székely zászló. Aki bármi más információval tud szolgálni az ügyben, kérjük jelezze. Közösen talán kideríthető, hová lettek az említett tárgyak” – áll a polgárőrség közleményében.
A bejelentéseket a polgárőrség vagy a gyergyószentmiklósi helyi rendőrség telefonszámán várják, a 0755-394.633-as vagy a 0726-123.776-os számon.
Székelyhon.ro2015. április 4.
Sors és jelkép
Fejezetek az erdélyi magyar képzőművészet történetéből 1920–1990
A magyarországi kulturális élet nagy összművészeti eseménye, a Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik kiemelkedő rendezvényeként április 24-én a Magyar Nemzeti Galériában megnyílik az erdélyi magyar képzőművészetnek szentelt Sors és jelkép elnevezésű kiállítás. A tárlat páratlan a maga nemében. Erdély művészete ekkora figyelemnek még sosem örvendhetett, minden eddiginél nagyobb merítésű, átfogóbb, sajátos szempontú válogatást visznek közönség elé. A kiállítás több mint félszáz magyarországi, romániai, németországi köz- és magángyűjtemény kollekcióiból kölcsönzött munkákat. Minderről a tárlat kurátorával, Szücs György művészettörténésszel, a budapesti Szépművészeti Múzeum Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató- helyettesével beszélgettünk.
– Célegyenesben a kiállítás szervezése, előkészítése. Időben eléggé nagy és bonyolult korszakot fog át, több szempontból sem lehetett könnyű összehozni ezt a gazdag anyagot.
– Nem, de éppen mert ilyen nagy korszakot áttekintő kiállítás még nem volt, fel kellett vállalnunk a kihívást. Az I. világháború és az 1989-1990-es fordulat közötti időszakot legalább két markáns korszakra lehet tagolni: az egyik a két világháború közötti periódus, amelynek az elején egy más állam kereteibe került magyar közösségnek kellett számot vetnie azzal, hogyan tovább. A második nagy korszak talán kevésbé 945-höz kötődik, inkább a 40-es évek végéhez, a szocialista korszak eljöveteléhez. Számolnunk kell azzal is, hogy az észak-erdélyi karéj pár évig Magyarországhoz tartozott, tehát volt egy rövid reintegráció, amikor ismét új gondolkodási mód alakulhatott ki. Kicsit tágnak tűnik ez a történelmi és művészeti szempontból is összetett, ellentmondásokban bővelkedő intervallum, más elképzeléseket is átgondoltunk, de végül úgy döntöttünk, hogy ezt a nagyon széles merítést csináljuk meg, hiszen a későbbiekben kisebb-nagyobb kiállítások fogják majd ezt kiegészíteni. Számos galériával vagyunk kapcsolatban, és megbeszéltük, hogy az április 24-én nyíló kiállítás nyitva tartása alatt szatellitkiállításokat rendeznek, a weblapon egymásra tudunk hivatkozni, és a hálózat egy kicsit gazdagítja ezt az egyébként is nagy kiállítást.
– Egy ilyen aránylag nagy korszakot egyszerűbb úgy átfogni, hogy elsősorban a művészi csoportosulásokra összpontosítanak a rendezők? Milyen fő elv érvényesült a tárlat koncepciójának a kidolgozásában?
– Gondoltunk arra, hogy centrumok hálózatával próbáljuk ezt az időszakot leírni. Beszélhetünk Nagybánya megújulásáról egyfelől, aztán arról, hogy Nagyváradtól Kolozsvár veszi át a stafétát a 20-as években a Korunk folyóirat és más hasonló dolgok miatt, miközben Nagyváradon is folytatódik egy nagyon komoly művészeti élet. Marosvásárhely az ’50-es évek után válik meghatározóvá, nem utolsósorban a művészeti líceumból kiáramló, illetve odatelepedő művészek, Nagy Pál, Balázs Imre, Zsigmond Attila és számos jeles társuk révén. Kolozsváron grafikai iskoláról szoktunk beszélni Banner Zoltán nyomán, és valóban, a ’60–70-es években az ottani képzőművészeti főiskola hatásaként is robbanásszerűen tör fel Cseh Gusztáv, Árkossy István és a többiek csapata. Így is össze lehetett volna rakni az anyagot, de mégis azt gondoltuk, hogy az erdélyi magyar művészet fogalmát úgy szerencsésebb letapogatni, ha olyan tematikus egységeket állítunk össze, amelyeken belül a kérdésfelvetés a tematikus tartalmakra vonatkozik. Ilyen például a tájfestészet és a tájban munkálkodó ember. Ez kissé sztereotip módon társul az erdélyi művészethez. Próbáljuk végigkövetni a Nagybányáról kiinduló, illetve az azzal párhuzamos szálakat, mint amilyen Nagy István művészete, és folytatjuk Szolnay Sándorral, a marosvásárhelyiekkel, egészen a ’80-as évekig. Igyekszünk felmutatni, hogy a táj mint gondolat, mint kifejezési lehetőség, mint hordozó hogyan változik az évtizedek során. Akárcsak egy életművön belül is milyen változások lehetnek. Pittner Olivér például a 30-as évek legelején, amikor Dél-Amerikából hazaköltöznek, konstruktív, kristályszerű alakzatokat fest, viszont Marosvásárhelyen már organikus, furcsa, szürreális hatású gyökereket. Tehát egy-egy mikrokörnyezetet is érdemes megvilágítani. A marosvásárhelyi vizsgálódások irányai ekképpen felsokasodnak. Az absztrakt irányába elnyúló sajátos mikrokörnyezetet ismerünk például Albert Lászlónál, Nagy Pálnál, szóval ilyen értelemben ott más a közeg. Ezeket végiggondolva, egyazon kiállítási térben látható az a mozgás, ami a tájfestészetet mint problematikát hordozza. Hasonló módon nézzük meg a húszas évek avantgárdját, a húszas-harmincas évek klasszicista törekvéseit, Szolnay Sándort, Jándi Dávidot Nagybányán, Fekete József szobrászt, akivel kicsit az art deco irányába megyünk el. Lesz szociális piktúra, ahol a társadalomkritika is megjelenik, mondjuk Leon Alexnél, szóba jöhet Gy. Szabó Béla Liber Miserorum metszetkönyve, tehát az ábrázolásból korábban kiszorult harmadik világ, vagy a "negyedik rend" művészete, ahogy Dési Huber István fogalmazott, de ugyanakkor belép az utópia is, hiszen Mattis Teutsch János, akit avantgárdistaként ismerünk már a 10-es években, és egyrészt Bukaresthez, másrészt Németországhoz, harmadrészt a Kassák körhöz is kapcsolódott, ekkor már nagy konstruktív freskótervekkel, utópikus megnyilvánulásokkal jelentkezik.
– Többnyire lezárt életművek kerültek szóba. Ma élő alkotók művei lesznek-e a kiállításon?
– Természetesen. Az volt az elv, amit különben nem túlzottan szigorúan tartottunk be, hogy lehetőség szerint legyen néhány olyan 90 utáni mű, akár áttelepedett, akár otthon maradt alkotóktól, amely éppen a kilencvenes váltásra reflektál. Az áttelepedett művészeknél is az otthon készült alkotásokra koncentráltunk, hogy abban a kultúrkörben, az ottani kiállítási szisztémában, szellemi közegben született alkotások beszélgessenek egymással. És ahogy közeledünk a kilencvenes év határáig, sokan képviselik a '84 körülre nagyjából eljött MAMŰ Társaságot. Krizbai Alex, Nagy Árpád Pika, Elekes Károly és társaik több Vásárhelyt készült munkája lesz látható a kiállításon. Sajnálatos módon a '91-ben meghalt Baász Imrének azok a dokumentumai már nem kerülnek be, amelyek a Szent Anna-tavi performance fesztivál indításánál vagy a 90-91 körüli szervezéseiben születtek. Viszont a Kalevala időszakában készültek és a későbbi megújító grafikák, a rácsos, hálós szimbolizmus művei szerepelnek.
– Az előkészítő munka egy egész nagy csapatot vett igénybe?
– A koncepció kidolgozásában erős kontrollokkal próbáltuk megvalósítani az elképzelésünket. Ebben az Erdélyben működő, az ottani művészetet nagyon jól értő művészettörténészeket is megkérdeztem, különböző generációkat. Például Murádin Jenőt, Vécsi Nagy Zoltánt vagy Székely Sebestyént. Mindenik egy kicsit másképpen látja a művészettörténetet. Itt kolléganőm, Boros Judit volt az, akivel megbeszéltem és teszteltük a tárlat kidolgozását. A végső döntés az enyém maradt, de mindenképpen szerettem volna, hogy azok a vélemények legalább elhangozzanak, amelyekkel Budapestről nézve esetleg nem számolok. Nem mondom, hogy ez egy konszenzusos kiállítás. Szerintem vitára késztető, akár a beválogatott, illetve kimaradt művészek szempontjából, akár koncepciójában, akár belső arányok, megközelítés tekintetében. De talán ez is lenne a feladata, hiszen az előbb említett új kiállításokat serkentheti, és új szempontrendszereket is érvényesíthet.
– A nagyközönséget elsősorban a kiállítás érdekli, de természetesen mint minden ilyen jelentős rendezvénynél, lesz kísérőanyag is. Egy nagy, átfogó katalógus is készül. Az sem kis munka.
– Dokumentáljuk a kiállítást. De valójában a katalógus lesz maradandó. Nem a tárlat leképezése egy az egyben. Bár a kiállítás szerkezetét a műtárgylista előtt föl fogjuk tüntetni, hogy kiderüljön, milyen struktúrában mutattuk be az alfabetikus sorrendben közreadott anyagot, ez inkább egy problémafelvető, tanulmányi katalógus. Azt kértem a szerzőktől, hogy egy-egy problémát, korszakot modellszerűen villantsanak fel, és a jelenségeket próbálják reflektíven nézni. Az idősebb nemzedékből például Gazda József és Banner Zoltán személyes emlékeket is be tudott keverni a szövegébe, ami már forrásértékű. Olyanokat például, hogy egy-egy kovásznai tárlat vagy egy-egy marosvásárhelyi lapszám milyen kompromisszumok árán jöhetett létre. A katalógusba így személyes fotók is be tudnak kerülni. Ettől talán életszerűbbé válik, közelebb hozza a mai nézőhöz ezt a több szakaszra oszló korszakot.
– Végül egy személyesebb jellegű kérdés. Hetek óta ezzel kelsz, ezzel fekszel, annak idején a Nemzeti Galériában rendezett nagybányai kiállítás hozott számodra sok szakmai elismerést. Ettől is ilyesmit remélsz? Bár azt is említetted, vitát is szülhet a rendezvény.
– Nagybánya egy más kérdés volt. Csorba Géza akkori főigazgató-helyettessel társrendezőként csináltuk azt a kiállítást, de mivel a kutatásokat én tovább folytattam, és számtalan kiállítás, kiadvány, megnyitószöveg, cikk született ebben a témában, az valahogy rajtam ragadt, és indulásként nagyot lendített rajtam. Ez a kiállítás talán szerencsés időben egy olyan összegzés lehet, ahol én már semmiféle szakmai vagy más elismerésre nem számítok. Ettől én nem változom, viszont az biztos, hogy maga a Nagybánya-kutatás mindig egy erdélyi kutatással is együtt járt. Most lehetőség nyílik arra, hogy egy nagyobb összefüggésrendszerbe helyezzem a nagybányai megújulási szakaszokat, illetve folyamatokat, és olyan rendszerbe tudom fogni a párhuzamos, egyéni élményeimet, művészekkel való barátságot, kiállítások megnyitását, műteremláto-gatásokat, ami által az erdélyi kultúra, illetve művészettörténet folyamatos átélése, kutatása a magam számára is történeti összefüggésbe kerülhet. Leírva, végiggondolva én magam is tágabb és mélyebb rálátást kapok erre a nagyon hosszú XX. századi korszakra.
– Túl az érzelmeken, vannak olyan vélemények, hogy az erdélyi művészetet némiképp a provinciával azonosítják. A kiállítás, illetve a kiadvány ezt mennyiben tükrözi vagy cáfolja?
– Nyilván a nézőpont budapesti. Mint mondtam, a kiállításba és a katalógusba bevontam az erdélyi művészettörténészeket is, de a munkatársainkkal próbáltunk egy olyan kiállítást összerakni, amivel azt szeretném bizonyítani, hogy minden évtizedben, minden korszakban, minden generációban volt néhány olyan művész, aki minimum a magyarországi kiemelkedő művészekkel párhuzamosan azonos minőséget hozott létre, és alkalmanként akár európai nívón is tudott szerepelni. Ilyenformán a megszokott átlagművészetet nem akartam bemutatni. Nem akartam, mert félrevezető lenne kiállítani az ’50-es évekbeli, szocreálnak nevezett propagandaművészetet, vagy a későbbiekben modernizmussal egy kicsit felfejlesztett, szintén szocialista realista nézőpontot, hanem azt próbáltuk elérni, hogy a budapesti vagy a külföldi látogató meghökkenve úgy érezze, itt most egy nagyon összeállt, nagyon magas és erős művészet alakult ki. Természetesen számos olyan műtárgy lesz, amely az építéssel, a szociális munkával kapcsolatos, vagy egy-egy tartományi tárlaton üdvözölt tematikájú mű, de mai szemmel sem bántó kompromisszum. Nagy Albertnél például, aki az erdélyi művészetben sokakra hatott, az építés soha nem kimondott szocreál, nála a munkásábrázolásnak mindig részben ironikus, részben drámai megjelenése van, ahogy Derkovits Gyulánál is elmondható ez. Vagy van például Ferenczi Noéminek egy Rőzsehordója, amit ugyancsak kiraktunk, hiszen ő a ’20-as években dolgozott, élt Erdélyben. Ziffer Sándorral állított ki. Ferenczi Noémi munkaábrázolása se az a fajta propaganda vagy kultuszművészet, amit nem szeretünk. Summázva azt gondolom, hogy reményeink szerint ez mind a budapesti, mind a nemzetközi tájékozatlanabb közönséget meghökkentő, érdekes, minden szekcióban valamiféle élményt, izgalmat nyújtó tárlat lesz. Nem névsorolvasás, és nem egy olyan mechanikus tárlat, hogy összeírjuk a 300 legjelentősebbnek tartott művészt és évtizedenként mindenkitől kirakunk egy művet. Bizonyára egy olyan kiállítást is meg lehetne nézni, de úgy éreztük, hogy ez akkor semmiről nem szólna. Így viszont, hogy egy szerkezetet, egy olvasatot, fejezeteket adunk ennek a ’70 évnek, talán a nézők fejezetenként egy-egy dologra, problematikára jobban koncentrálni tudnak, és a későbbiekben talán más erdélyi művészeket is látva, igazítani, illeszteni tudják ennek a képzeletbeli utazásnak az egyes állomásaihoz.
– A budapesti idegenforgalmi csúcs idején is nyitva lesz a kiállítás?
– Április 24-től augusztus végéig tart nyitva, pont a nagy turistaszezonban. Talán Erdélyből is sokan, esetleg éppen csoportosan is megtekinthetik. Már az elején felmerült az is, hogy milyen jó lenne ezt a kiállítást vagy valamelyik változatát Erdélyben is valamilyen módon bemutatni, de helyproblémákba ütköztünk, mert ez több mint 400 művet tartalmazó kiállítás, még akkor is, ha Cseh Gusztáv Hatvan főember című alkotása hatvan kisgrafikát jelent, vagy Nagy Imrének néhány portrésorozata akár egy húszas tétel lenne. Ekkora kiállítási tér Erdélyben sajnos nincs. Viszont a redukció is véges, hiszen ha az anyagot felére, harmadára csökkentjük, akkor már nem erről a kiállításról beszélünk. Egyébként az erdélyi anyagot sem látta senki így egybegyűjtve, az önmagában is érdekes lehetne még Erdélyben is. De legalább ennyire izgalmas lehetne a Magyarországról összegyűjtött, vagy csak a Nemzeti Galériában megtalálható jó művek gyűjteménye is. Mindezekre mi nyitottak vagyunk. Lelkesedésben nincs hiány, eddig bármelyik városban voltunk Erdélyben, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, mindenhol azt mondták a szervezésbe bekapcsolódók, hogy mennyire jó lenne ezt itt is bemutatni!
– Ezt magunk is megerősíthetjük. Legyen nagy siker a kiállítás!
– Mi is ugyanezt szeretnők.
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)2015. április 15.
Jóváhagyták a jövő évi beiskolázási tervet
Jóváhagyta az oktatási tárca a Hargita Megyei Tanfelügyelőség által előterjesztett beiskolázási tervet a 2015-2016-os tanévre.
Görbe Péter főtanfelügyelő közölte, az általuk beküldött tervezetet fogadták el a szaktárcánál, nem módosítottak azon. A tanfelügyelőség honlapján a 2015-2016-os tanévre tervezett 9-12. osztályok tervezete tekinthető meg.
Hargita megyében következő tanévben kilencven középiskolai kilencedik osztály indul összesen 2520 hellyel. 38,5 osztály elméleti középiskolai, 37 osztály szakközépiskolai és 14,5 úgynevezett vokacionális osztály, tehát pedagógiai, sport, művészeti, teológiai osztály szerepel a tervezetben. Szakiskolai kilencedik osztályt 27-et terveztek, összesen 756 hellyel.
A speciális szakoktatásban négy kilencedik osztály indul a csíkszeredai Szent Anna Speciális Iskolában. Az esti oktatásba hét osztályt terveztek, ebből egy csökkentett látogatással működne. Görbe Péter rámutatott, a helyek száma valamivel több, mint az idén végző nyolcadikosok száma. Remélik, hogy a tervezett osztályok betelnek, ha nem is mind teljes létszámmal – tette hozzá.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro2015. június 4.
Jeles vendég a Nemzeti Összetartozás Napján
Az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának emléknapjának egyik üzenete az összefogás, melyre a közéletben és a mindennapi politizálásban szükség van – fejtette ki csütörtöki marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján Pánczél Károly képviselő, a Magyar Parlament Nemzeti Összetartozás Bizottságának (NÖB) elnöke.
A magyarországi vendégek meghívását kezdeményező Magyar Polgári Párt elnöke, Biró Zsolt elmondta: nem csak főhajtással emlékeztek a 95 évvel ezelőtti tragédiára, hanem tartalommal is töltötték fel azt. A találkozót az RMDSZ-szel közösen szervező polgári párt frontembere elmondta: a meghívottak a nap első felében a történelmi egyházak vezetőivel beszélgettek, később pedig a két érdekvédelmi szervezet politikusaival, önkormányzati képviselőivel találkoztak. „Nem titok, hogy az RMDSZ és az MPP között az elmúlt időszakban együttműködési megállapodás jött létre, ez a találkozás ennek jegyében történt” – fejtette ki Biró, hozzátéve, hogy ez nem ír felül semmilyen hárompárti marosvásárhelyi megegyezést.
Pánczél Károly, a NÖB elnöke elmondta, örömmel fogadták a meghívást, majd rögtön hozzátette, az emléknapot beárnyékolja az a tragédia, mely során egy osztálykiránduláson a Szent Anna-tóba fulladt szerdán, egy, a szavazókörzetéhez tartozó település diákja.
A képviselő hangsúlyozta: a nemzetpolitikában 2010-ől gyökeres változás állt be, az előző időszak „jégkorszakához” képest kegyelmi állapot van. „Megszülettek a szellemi-közjogi egyesítésnek azok a törvényi hátterei, mint a kettős állampolgárságról szóló törvény, a választójogi törvény, és a nemzeti összetartozás napjáról szóló határozat. Nemzetpolitikánk legfőbb törekvése, hogy az elszakított országrészek magyarsága szülőföldjén megmaradjon és boldoguljon” – fogalmazott. A bizottság elnöke kifejtette, aggdalommal figyeli az egyházi visszaszolgáltatások terén zajló eseményeket, majd elmondta: a városban a jól működő egyházi és elméleti felsőoktatási intézmények mellett hiányzik a magyar anyanyelvű szakképzés, mely létrehozását a jövőben támogatni kívánják.
Pánczél Károly kifejtette: a közelgő önkormányzati választások kapcsán üdvözlik a tényt, hogy a politikai pártok keresik a konszenzust: „Ezen a sajtótájékoztatón az MPP és az RMDSZ van jelen, de tudjuk azt, hogy a kezdeményezésbe a néppártot és a nemzeti tanácsokat is be kell majd vonni a következő időben. Csak az összefogás hozhat eredményt a jövőben, ez talán a mai napnak a legfontosabb üzente: a nemzeti összetartozás mellett az összefogás erősítése a közéletben és a mindennapi politizálásban”.
Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke hangsúlyozta: fontosnak tartják, hogy a NÖB tagjai megfelelő módon tájékozódjanak azokról a problémákról, amelyekkel nap mint nap szembesülünk. „A mai nap újabb lehetőség arra, hogy végigbeszéljük közös dolgainkat, visszaépítsük a működő kapcsolatokat, és az egymásra utaltság jegyében tekintsünk a jövőbe” – fogalmazott Székely István, hozzátéve: elsősorban nem forráshiányban szenvednek, és a magyarországi odafigyelés nem anyagi szempontok szerint kellene elsősorban megvalósuljon, hanem tudástranszferre tartanak leginkább igényt.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro2015. június 5.
Túl kell lépni azon a traumán, amit Trianon jelent
Közös RMDSZ–MPP- sajtótájékoztató a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnökével
Miután tegnap reggel a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának tagjai találkoztak a történelmi egyházak vezetőivel, illetve az MPP és az RMDSZ politikusai munkamegbeszélést folytattak a bizottság tagjaival, Pánczél Károly, a bizottság elnöke, Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, illetve Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke sajtótájékoztatón számolt be egyrészt a találkozókról, illetve a nemzeti összetartozás napjának jelentőségéről.
Ma már közjogi értelemben is egységes a nemzet
Bíró Zsolt kijelentette: Azonkívül, hogy a nemzeti összetartozás napja alkalmából Marosvásárhelyre látogatott a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága, és Marosvásárhelyen jelképesen megemlékeznek a 95 évvel ezelőtti nemzeti tragédiáról, illetve a nemzeti összetartozás napját a Nemzeti Összetartozás Bizottsággal közösen tartják meg, munkamegbeszélésre is sor került.
Megköszönte ugyanakkor az RMDSZ ügyvezető alelnökének, Székely Istvánnak, hogy első pillanattól fogva pozitívan válaszoltak az MPP kezdeményezésére, és létrejöhetett a találkozó.
– Túl kell tudnunk lépni azon a traumán, amit Trianon jelent a magyar közösség számára, és azáltal, hogy 2010-ben ezt a napot a magyar kormány a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította, jelentős lépést tettünk ennek érdekében. Trianonról megfeledkezni nem szabad, de azzal, hogy ma már közjogi értelemben is egységes a nemzet, előremutató lépést tettünk, és a jövőbe vetett hitről teszünk tanúbizonyságot.
Bíró a továbbiakban arról is szólt, hogy a politikai tárgyalások során terítékre került az autonómia kérdésköre is, beszéltek a székelyföldi autonómiatörekvésekről, az autonómiatervezetekről, és megerősítették, hogy ezek az autonómiatervezetek nem egymással versenyeznek, hanem kiegészítik egymást.
A legfontosabb az összefogás erősítése
Pánczél Károly elmondta, örömmel jöttek Marosvásárhelyre a nemzeti összetartozás napján, amit azonban beárnyékolt egy tragikus esemény. A nemzeti összetartozás program keretében magyar diákcsoportok jöttek Erdélybe, és egy kisfiú a Szent Anna-tóba fulladt.
Mint mondta, a nemzetpolitikában Magyarországon 2010 óta gyökeres változás állt be, olyan új törvények és új Alkotmány született, amelynek értelmében Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarokért, megszülettek a közjogi és szellemi egyesítésnek a törvényi hátterei, mint a kettős állampolgárságról szóló törvény, a választójogi törvény, és törvényt hoztak a nemzeti összetartozás napjáról. – Fájdalmas történelmi aktusra emlékezünk e napon, az 1920-as trianoni békediktátumra, ugyanakkor 95 év után tudomásul tudjuk ezt venni, előre nézünk fölemelt fővel, egyenes gerinccel, hisz összetartozunk. Ez a szellemi, közjogi összetartozás nyilvánul meg azonos nyelvünkben, a kultúránkban, a szellemi és épített örökségünkben, tehát a határokon átívelően a magyarság összetartozik. Nemzetpolitikánk legfőbb üzenete az, hogy abban igyekszünk támogatni az elszakított országrészek magyarságát, hogy a szülőföldjén megmaradjon és boldoguljon – jelentette ki Pánczél Károly.
Az egyházak vezetőivel folytatott megbeszélések egyrészt az egyházi javak visszaszolgáltatásáról, illetve arról szóltak, hogy Marosvásárhelyen is fölmerült az igény, hogy a jól működő elméleti egyházi oktatás mellett szükség lenne a magyar anyanyelvű szakképzésre is.
A Nemzeti Összetartozás Bizottság elnöke örömmel üdvözölte, hogy a magyar pártok konszenzust, összefogást keresnek, mert csak ez hozhat eredményt a jövőben. A legfontosabb üzenetnek a nemzeti összetartozás mellett az összefogás erősítését nevezte.
"Az egymásra utaltság jegyében tekintsünk a jövőbe"
Székely István kijelentette: fontosnak tartják, hogy a Nemzeti Összetartozás Bizottság hitelesen tájékozódjék azokról a problémákról, amelyekkel nap mint nap szembesül a romániai magyar közösség, illetve, hogy közösen feltérképezzék az együttműködés lehetséges módozatait.
– Az RMDSZ-nek kiemelten fontos a magyar-magyar kapcsolat, és nemzetpolitikájának lényeges eleme az összmagyar integráció. Ennek jegyében tekintünk a nemzeti összetartozás napjára is, ez egy újabb lehetőség, hogy végigbeszéljük közös dolgainkat, visszaépítsük a működő kapcsolatokat, és az egymásra utaltság jegyében tekintsünk a jövőbe. Nem feledhetjük el ennek a napnak a történelmi jelentőségét, de ugyanakkor nagyon fontos, hogy ezt jó programokkal, tartalommal töltsük fel.
Az RMDSZ és az MPP este 7-kor a Maros Művészegyüttes kövesdombi székházában tartott megemlékezést, ahol az együttes Imádság háború után című előadását láthatták az érdeklődők.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)2015. június 7.
Nyolc település táncosai érkeztek Csíkszenttamásra
Hatodik alkalommal tartottak táncfesztivált vasárnap a Csíkszenttamás mellett található Szent Anna-feredőnél. Összesen 14 csoport lépett fel a rendezvényen.
Közel 350 táncos ropta a néptáncot vasárnap délután a hatodik Felcsíki Táncfesztiválon. Csíkcsicsóból, Marosfőről, Gyimesközéplokról, Szépvízről, Csíkszentdomokosról, Suceaváról, Galócásról és Csíkszenttamásról összesen 14 csoport vett részt a rendezvényen. A decemberben elkészített fedett színpadon három- és nyolcvanéves táncost is láthatott a közönség.
„Ez az esemény már rég kinőtte a felcsíki jelleget, hisz részt vesznek a felcsíki táncegyütteseken kívül a hegyen túli szomszédaink, a gyimesi csángók, de jöttek román táncegyüttesek is. Ez annak tudható be, hogy a Bíró Ferenc, a szenttamási kultúrház igazgatója által vezetett tánccsoportokat nagyon sok helyre meghívják, az ország különböző területeire” – magyarázta a jelen levő együttesek kapcsolatát Márk Tibor, Csíkszenttamás polgármestere.
A település alpolgármestere, Kedves Róbert elmondta, néhány éve, egy gyermeklakodalom alkalmából jöttek rá, hogy a szenttamási gyermekek nagy része nem tud táncolni. Azóta alkalmaztak egy táncmestert, és jelenleg két néptánccsoportja és mintegy száz táncosa van a falunak. „Ezelőtt hat évvel jött az ötlet, hogy tartsunk egy ilyen fesztivált, hogy legyen egy olyan rendezvény, amely összefogja itt Felcsíkon mindazokat, akik szeretik ezt a táncot. Ez egyben tapasztalatcsere is, és fontos, hogy a kultúránkat, a hagyományainkat tudjuk továbbvinni” – hangsúlyozta az alpolgármester.
Péter Beáta
Székelyhon.ro2015. június 14.
Nemzeti Összetartozás Napja Marosvásárhelyen
Túl kell lépni azon a traumán, amit Trianon jelent
Közös RMDSZ–MPP-sajtótájékoztató a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnökével. Miután csütörtök reggel a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának tagjai találkoztak a történelmi egyházak vezetőivel, illetve az MPP és az RMDSZ politikusai munkamegbeszélést folytattak a bizottság tagjaival, Pánczél Károly, a bizottság elnöke, Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, illetve Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke sajtótájékoztatón számolt be egyrészt a találkozókról, illetve a nemzeti összetartozás napjának jelentőségéről. Ma már közjogi értelemben is egységes a nemzet
Bíró Zsolt kijelentette: Azonkívül, hogy a nemzeti összetartozás napja alkalmából Marosvásárhelyre látogatott a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága, és Marosvásárhelyen jelképesen megemlékeznek a 95 évvel ezelőtti nemzeti tragédiáról, illetve a nemzeti összetartozás napját a Nemzeti Összetartozás Bizottsággal közösen tartják meg, munkamegbeszélésre is sor került.
Megköszönte ugyanakkor az RMDSZ ügyvezető alelnökének, Székely Istvánnak, hogy első pillanattól fogva pozitívan válaszoltak az MPP kezdeményezésére, és létrejöhetett a találkozó.
– Túl kell tudnunk lépni azon a traumán, amit Trianon jelent a magyar közösség számára, és azáltal, hogy 2010-ben ezt a napot a magyar kormány a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította, jelentős lépést tettünk ennek érdekében. Trianonról megfeledkezni nem szabad, de azzal, hogy ma már közjogi értelemben is egységes a nemzet, előremutató lépést tettünk, és a jövőbe vetett hitről teszünk tanúbizonyságot. Bíró a továbbiakban arról is szólt, hogy a politikai tárgyalások során terítékre került az autonómia kérdésköre is, beszéltek a székelyföldi autonómiatörekvésekről, az autonómiatervezetekről, és megerősítették, hogy ezek az autonómiatervezetek nem egymással versenyeznek, hanem kiegészítik egymást. A legfontosabb az összefogás erősítése
Pánczél Károly elmondta, örömmel jöttek Marosvásárhelyre a nemzeti összetartozás napján, amit azonban beárnyékolt egy tragikus esemény. A nemzeti összetartozás program keretében magyar diákcsoportok jöttek Erdélybe, és egy kisfiú a Szent Anna-tóba fulladt.
Mint mondta, a nemzetpolitikában Magyarországon 2010 óta gyökeres változás állt be, olyan új törvények és új Alkotmány született, amelynek értelmében Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarokért, megszülettek a közjogi és szellemi egyesítésnek a törvényi hátterei, mint a kettős állampolgárságról szóló törvény, a választójogi törvény, és törvényt hoztak a nemzeti összetartozás napjáról. – Fájdalmas történelmi aktusra emlékezünk e napon, az 1920-as trianoni békediktátumra, ugyanakkor 95 év után tudomásul tudjuk ezt venni, előre nézünk fölemelt fővel, egyenes gerinccel, hisz összetartozunk. Ez a szellemi, közjogi összetartozás nyilvánul meg azonos nyelvünkben, a kultúránkban, a szellemi és épített örökségünkben, tehát a határokon átívelően a magyarság összetartozik. Nemzetpolitikánk legfőbb üzenete az, hogy abban igyekszünk támogatni az elszakított országrészek magyarságát, hogy a szülőföldjén megmaradjon és boldoguljon – jelentette ki Pánczél Károly.
Az egyházak vezetőivel folytatott megbeszélések egyrészt az egyházi javak visszaszolgáltatásáról, illetve arról szóltak, hogy Marosvásárhelyen is fölmerült az igény, hogy a jól működő elméleti egyházi oktatás mellett szükség lenne a magyar anyanyelvű szakképzésre is.
A Nemzeti Összetartozás Bizottság elnöke örömmel üdvözölte, hogy a magyar pártok konszenzust, összefogást keresnek, mert csak ez hozhat eredményt a jövőben. A legfontosabb üzenetnek a nemzeti összetartozás mellett az összefogás erősítését nevezte.
„Az egymásra utaltság jegyében tekintsünk a jövőbe”
Székely István kijelentette: fontosnak tartják, hogy a Nemzeti Összetartozás Bizottság hitelesen tájékozódjék azokról a problémákról, amelyekkel nap mint nap szembesül a romániai magyar közösség, illetve, hogy közösen feltérképezzék az együttműködés lehetséges módozatait.
– Az RMDSZ-nek kiemelten fontos a magyar-magyar kapcsolat, és nemzetpolitikájának lényeges eleme az összmagyar integráció. Ennek jegyében tekintünk a nemzeti összetartozás napjára is, ez egy újabb lehetőség, hogy végigbeszéljük közös dolgainkat, visszaépítsük a működő kapcsolatokat, és az egymásra utaltság jegyében tekintsünk a jövőbe. Nem feledhetjük el ennek a napnak a történelmi jelentőségét, de ugyanakkor nagyon fontos, hogy ezt jó programokkal, tartalommal töltsük fel.
Az RMDSZ és az MPP este 7-kor a Maros Művészegyüttes kövesdombi székházában tartott megemlékezést, ahol az együttes Imádság háború után című előadását láthatták az érdeklődők.
Mózes Edith
e-nepujsag.ro
Erdély.ma2015. július 6.
Sajtóértekezlet az Arad Megyei RMDSZ-nél
Fiatalítással, hatékonyabban a magyarságért
Pénteken az RMDSZ Arad megyei székházában 10 órakor kezdődött az első sajtóértekezlet, amit Faragó Péter megyei elnökként hívott össze. Az aradi szervezet elnökével, aradi alpolgármesterrel a prezídiumban helyet foglalt megyei elnök köszöntőjét követően annak a reményének adott hangot, hogy a tisztújításon átment szervezet, illetve az új vezetőség a továbbiakban is jó kapcsolatokat fog ápolni a helybeli sajtóval. Miután új tisztségében, az aradi szervezet elnökeként is bemutatta Bognár Levente alpolgármestert, kitért a szervezetben végbement tisztújítás ismertetésére, amivel annak idején részletesen foglalkoztunk, ezért most nem térünk ki rá.
A szervezet számára prioritást jelent a jövőre esedékes helyhatósági választásokra, majd a parlamenti választásokra történő alapos felkészülés. Addig is elsőrendű, állandó feladat az anyanyelvű oktatás megyei stratégiájának a tökéletesítése, hogy minden megyebeli magyar gyermek az anyanyelvén tanulhasson.
A megyei küldöttgyűlésen megvitatott másik fontos kérdés, a kulturális autonómiának törvény által szavatolt megvalósítása, amely hosszú távon is biztosítaná a magyarság itt- és megmaradását.
Az egy héttel ezelőtt megtartott, 64 tagot számláló Megyei Küldöttek Tanácsának (MKT) ülésén lezajlott események ismertetése során szót ejtett az elnök, illetve a szakbizottságok vezetőinek a megválasztásáról, ahol új elemnek számít a Szórvány Szakbizottság. Érintette a 20 tagú Állandó Tanács, Péró Tamás személyében az ügyvezető elnök, továbbá az öttagú Állandó Bizottság megválasztását.
A megyei szervezet jövőbeli terveit ismertetve, említette a Szent Anna-, illetve a Szent István-napi rendezvényeket, de elkezdődött az Aradi Magyar Napokra való felkészülés is.
Ezzel párhuzamosan, a megyei szervezet sokat vár a költségvetés-kiegészítéstől, hiszen a kormány újszerű leosztási módszeréről fél év alatt kiderült, hogy több magyarlakta önkormányzat pénzhiány miatt képtelen fejlesztéseket végrehajtani. Ha e községek nem kapnak kedvező költségvetés-kiegészítést, komoly fennakadások keletkezhetnek az ottani adminisztrációk, oktatási intézmények működésében.
A jövő évi helyhatósági választásokon a megyei szervezet szeretné megtartani a legutóbbi megmérettetésen elért összes tanácsosi, illetve adminisztratív tisztséget, hogy hatékonyan képviselhesse, érvényesíthesse a magyarság érdekeit.
Bognár Levente aradi alpolgármester, a megyeközpont szervezetének az elnöke a közelmúltban végrehajtott tisztújításokat sikereseknek ítélte, hiszen azok a fiatalítást helyezték előtérbe. Maga is a jövő nyáron esedékes helyhatósági, illetve az év végén várható parlamenti választásokra való felkészülést nevezte a legfontosabb feladatnak. Ezeknek az alapjait a szakbizottságokban beszélik meg, majd továbbítják a helyi szervezetekhez. Miután az új, a Szórvány Szakbizottság jelentőségét, a választásokra való felkészülés, a szoros kapcsolattartás, illetve a megyeközpont szervezete összehangolt munkájának a fontosságát ecsetelte, megköszönte a figyelmet.
Tekintve, hogy Faragó Péter megyei elnök felkérésére, nem került sor újságírói kérdésekre, a sajtóértekezletet lezárták.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)2015. július 16.
Európai turnéra indul a Szentegyházi Gyermekfilharmónia
Udvarhelyszéken, Magyarországon, Szlovéniában, Ausztriában és Szlovákiában koncertezik a Szentegyházi Gyermekfilharmónia az idei nyári turnéja során. A harminchárom éves együttes a körút alatt egy béke fesztivál megnyitóján is részt vesz.
Összesen százharmincnyolc gyerek jelentkezett a Szentegyházi Gyermekfilharmónia nyári turnéjára – tudtuk meg Haáz Sándor karmestertől.
A hangversenykörút alatt a székely ruhás együttes összesen tíz alkalommal lép fel, először Atyhában július 18-án, szombaton este nyolc órától a helyi művelődési házban. A turné következő állomása Zalaegerszeg lesz, ahol este fél nyolctól a 47. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület szervezésében a zalaegerszegi Jézus szíve ferences templomban ünnepi hangversenyt tartanak.
Július 20-án, hétfőn már Szlovéniába érkezik a gyermekfilharmónia, este hét órától az alsólendvai Nagytemplomban koncerteznek. Kedden, július 21-én este nyolc órától Keszthelyen, a Balaton-parti zenepavilonban lép fel a Fili. A szentegyházi együttes következő állomása Andelsbuchban lesz július 23-án, másnap pedig a Bregenzben, az 1400 éves Szent Gallus-székesegyházban lép fel.
Július 25-én Dornbirnben szabadtéri hangversenyt tartanak a béke zarándokainak az Earth Healing interkulturális fesztivál megnyitóján. Mint kiderült, erre az alkalomra sokat készültek a filisek, hiszen elsősorban más népek dalait fogják előadni, többek között osztrák, francia, amerikai és zsidó énekeket is – részletezte Haáz Sándor.
Július 26-án, vasárnap este fél nyolctól a felvidéki közönség előtt lépnek fel Diószegen. Az utolsó hangverseny az esztergomi Szent Anna ferences templomban lesz július 28-án, kedden este hat órától. „A turné mindegyik helyszíne különleges a maga módján” – mondta el az útvonalról a karmester.
A hangversenyek mellett a filiseknek alkalmuk lesz megismerni Zalaegerszeget, de körutazások és strandolás is gazdagítja majd a turnéélményt. Többek között a bregenzi erdőt, a Dornbirn melletti Rappenlochschlucht-szakadékot, a Boden-tó partját, valamint az esztergomi élményfürdőt is kipróbálják a gyerekek. Indulásuk előtt két próbát tartanak, a zenekarvezető szerint ezeken főként az új tagokat készítik fel.
Veres Réka
Krónika (Kolozsvár)2015. július 21.
Erős férfiak kellenek!
Apa–fia kör alakult Kézdivásárhelyen
A kezdeményezők szerint egy, a sarkából kifordult világban szükség van a férfiasság eredeti értékeire, a felelősséget vállaló édesapákra, és a fiúknak is meg kell adni a lehetőséget, hogy ilyen férfiakkal találkozzanak.
A mozgalom megálmodója a csíkszeredai származású, Budapesten élő Bedő Imre, aki úgy véli, napjainkban a férfi szerepe leértékelődött a társadalomban. A kétgyerekes üzletember két éve a férfiak önbecsülése visszaállításának missziójával alapította meg a Férfiak Klubját azzal a céllal, hogy a férfiak életében a tartást ne váltsa fel a puhaság és a tunyaság.
– A klub keretében szerveződnek az apa–fia körök, amelyek arról szólnak, hogy havonta egy szombat délelőtt, amikor az édesanyák az ebédfőzéssel vannak elfoglalva, az apák és fiaik összegyűlnek, és olyan gyakorlati tudásra próbálnak szert tenni, ami az önbizalmukat is növeli. Önbecsülésük attól épül, amit megtesznek – mondta el lapunknak Bedő Imre, a kézdivásárhelyi kör alakuló ülése után.
A vállalkozói inkubátorházban megtartott megbeszélésen arról is döntés született, hogy augusztusban „apás-fiús” sátorozást szerveznek a Szent Anna-tónál, a további tervek között közös favágási akció, barkácsolás és kerékpárjavítás is szerepel.
Kertész Tibor
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2015. július 22.
Ráduly Tusványoson: csak magunkra számíthatunk
Csíkiakként már nem biztos, hogy otthon vagyunk Csíkszeredában – jelentette ki a város becsületből lemondott polgármestere, Ráduly Róbert Kálmán szerdán Tusványoson, az integrált városfejlesztési stratégiákat körüljáró fórumon.
A volt városvezető csípős kritikái nem kímélték sem a központi hatalmat, sem Hargita megye vezetőjét, a Lőrincz Csaba-sátor zsúfolásig meg is telt a felszólalására.
Turizmusra épülő stratégia
Az előadás témájával kapcsolatban először Albert Tibor, Tusnádfürdő jutott szóhoz: mint fogalmazott, az integrált városfejlesztési stratégia – amelynek megléte követelmény az európai uniós pénzek pályázatokon keresztüli lehívásához – egy kistelepülés esetében is „a nagyobbakéval azonos fontossággal bír”. A fürdővárosnak a turizmus a fő gazdasági tevékenysége, így szerinte a stratégiát is erre kell beállítani.
„Munka- és tudásalapú közösséget kell kialakítani. A fiataljainknak a helyi igényeknek megfelelő szakmát kell választaniuk, ha itthon akarnak maradni. Hiába tanulnak harmincan jogásznak, ha csak egy-kettőre van szükség” – húzta alá Albert Tibor. Borboly Csabához, Hargita Megye Tanácsa elnökéhez fordulva azt mondta, „most már ideje, hogy a magyar politikusok jobban lobbizzanak Bukarestben Székelyföld és Csík fejlődése érdekében”. A gazdaságot, civil szférát, városfejlesztési terveket, kultúrát összehangoló integrált stratégia egyik – polgármester szerinti – nagy negatívuma is szóba került: a felnőtt romaképzés. „Kimondom: ez ablakon kidobott pénz. Nem a roma felnőtteket kell képezni, hanem a gyermekeket, hogy idővel meglegyen az átalakulás” – hangsúlyozta.
Társadalmi párbeszéd polgármester nélkül
Jakab Attila székelyudvarhelyi önkormányzati képviselő meglehetősen kritikusan állt a témához. „Mindenkinek van stratégiája, de ezeket bedobják a fiókba, kevesen használják” – osztotta meg. A képviselő úgy látja, nem a fontossági sorrendet szem előtt tartva történnek „fejlesztések” az egyes településeken, hanem az számít, hogy mire lehet uniós pénzt lehívni. Szerinte így történhet meg, hogy van olyan udvarhelyszéki község, ahol híre-hamva sincs a turizmusnak, mégis felhúztak egy új, kihasználatlanul álló turisztikai információs központot, vagy máshol pályázati pénzből úgy építtettek sporttermet, hogy utána évekig nem vezettette be a községvezetés a vizet. Hozzátette, számos helyen épül uniós pénzből szennyvízhálózat, fektetődnek le a vezetékek – ezek azonban nem csatlakoznak semmire, nincsenek bekötve, „tulajdonképpen se elejük, se végük”, az embereknek semmi hasznuk belőle. Eközben például – egészítette ki – az integrált fejlesztéshez elengedhetetlen, Hargita megye egyik legfőbb turisztikai célpontjának számító, Szent Anna-tó irányába vezető, katasztrofális állapotban lévő megyei úton évek óta nem történt semmilyen javítás.
Az integrált városfejlesztési stratégiák „használhatóságáról” Jakab elmondta, ezek rengeteg községben úgynevezett „copypaste”, betűről betűre lemásolt, csak a település megnevezésében eltérő szövegek. A közönséggel az önkormányzati képviselő ismertette, Székelyudvarhelyen készülőben van egy stratégia, amely társadalmi párbeszéddel, a prioritások feltérképezésével kezdődik – ezeken viszont a polgármester nem vesz részt.
Térségfejlesztésre van szükség
„Nálunk integrált városfejlesztésről nehéz beszélgetni, hiszen itt minden mindennel összefüggésben van. Integrált székelyföldi fejlesztésekben kell gondolkodni” – fejtette ki véleményét Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. „Székelyföld a periférián van, és azt is láthattuk az elmúlt 25 évben, hogy sem Bukarestből, sem Budapestről nem lehetett ezt a térséget fejleszteni. Az látszik egy-egy megoldásnál, hogy a helyi összefogás az, ami működhet” – egészítette ki. Szerinte egy sikerrel működő régió megoldásainak átvétele nem biztos, hogy jó ötlet, mivel „az adott helyhez adott szabályrendszerre van szükség”. A megyei önkormányzat elnöke a románokkal való párbeszéd fontosságát is említette. „Többször elmondtam az elmúlt években, hogy a románsággal való párbeszéd hiányában nem tudunk menni előre. Együtt kell valahogy jövőképet kitaláljunk, amit a sajátjuknak is tudnak érezni” – emelte ki Borboly.
Ráduly: stratégia csak azért van, mert kell
A volt csíkszeredai elöljáró felszólalásában azonnal ellentmondott a mellette ülő Borboly Csabának, mivel szerinte „ezek a szavak, mint Bukarest, Budapest, meg össze kell fogni, jól hangzanak, csakhogy Bukarest nemhogy nem oldja meg a gondjainkat, hanem teljes mellszélességgel Székelyföld ellen dolgozik”. A 2007–2013-as uniós költségvetési ciklusban integrált városfejlesztésre lehívható uniós pénzekkel kapcsolatban elmondta, míg Hargita és Kovászna megyét „kikerülték”, „alanyi jogon” Brassó, Marosvásárhely és Nagyszeben is jelentős eurótízmilliókat kapott, „amit arra költhettek, amire akartak”. A közép-romániai fejlesztési régió további több száz városának összesen mindössze 40 millió jutott, ezért kellett versenyezni, és ebből sikerült Csíkszeredának „egy jó és jól megírt pályázattal nagyobb összeget megszereznie”. Szerinte a jelenlegi védelmi miniszter „nagyon sokat próbált tenni azért, hogy Csíkszereda pályázatát kibuktassa”, de ez végül nem sikerült neki. Ezen a vonalon továbbhaladva Ráduly kifakadt, hogy „Afganisztánban, Irakban sincs annyi rendőr, katona, mint Székelyföldön”. A fejlesztési stratégiáról úgy vélekedik, „az csak azért van, mert kell”.
„Külcsín tekintetében sok minden változott Csíkszeredában, van sportarénánk, uszodánk, de mi csíkiak otthon vagyunk-e benne?” – tette fel a kérdést. „Az volt a legfontosabb feladatunk, hogy a városnak a székely-magyar jellegét tudjuk hangsúlyosabban megjeleníteni, mint korábban. Ez az ellenségeink miatt kezd leépülni. Téved, aki azt gondolja, hogy a románokkal karöltve kell fejlődjünk. Saját magunkra kell támaszkodnunk” – közölte. Kitért arra, hogy Hargita megyében „tehetetlenül végig kell nézzük”, hogy 161 tanügyest leépítenek. „Merénylet zajlik, központilag nélkülünk döntenek, nem tudunk beleszólni” – mondta.
Az integrált városfejlesztési stratégiára térve elismerte, hogy „Csíkszereda önmagában semmit sem ér, csak a térséggel közösen fejlődhet” – ezért hozták létre a regionális vízszolgáltatót és indították el a térségi szemétszolgáltatást is.
Pinti Attila
Székelyhon.ro2015. július 26.
A 800. születésnapját ünnepelte Érkeserű
A közigazgatásilag Kiskerekihez tartozó Érkeserű a hétvégén ünnepelte 800. születésnapját. A nyolc évszázados évforduló alkalmából pénteken avatták fel a Kulturális Központot, amely immár hivatalosan szolgálja a település kulturális és társadalmi életét.
Az eseményen jelen volt Kiss Sándor megyei RMDSZ elnök, Biró Rozália szenátor, valamint Cseke Attila és Szabó Ödön képviselők. Az avatószalagot Kiss Sándor és Nyíri Sándor polgármester vágta át. Próbarendezvények már voltak benne, de mostantól hivatalosan szolgálja a település kulturális és társadalmi életét. Az avatás után a magyar polgármesterek itt tartották meg közös ülésüket. Érkeserűben ez volt az első polgármesteri találkozó.
Évforduló
A Számadó Ernő Általános Iskolában felavatták a névadó márvány emléktábláját, majd délután megünnepelték a helyi RMDSZ szervezet megalakulásának 25 éves évfordulóját. Emléklapokat osztottak ki azoknak, akik sokat tettek az eltelt időszakban a szervezetért. Fellépett Bereczki Zoltán magyarországi énekes, itthonról pedig az Ezüstperje és a Nyíló Akác Néptáncegyüttes. Az évfordulós ünnepséget vacsora zárta, melyen kötetlen beszélgetéseken idézték fel az elmúlt negyedszázad történéseit. „A hűséges tagok sokkal többet érdemelnének, de ennyit tudtunk most adni” – mondta a polgármester.
Egész napos program
Szombaton már egész napos programsorozattal ünnepeltek, több helyszínen. Az iskola udvarán már délelőtt felsorakoztak a bográcsosfőző verseny résztvevői és mindegyik csapat mindent elkövetett azért, hogy ők legyenek a legjobbak. Hat csapat mérte össze bográcsétel főzői tehetségét, mondta Lajter Péter önkormányzati képviselő. Közben az iskola focipályáján elkezdődött a rangadó, melyre öt csapat nevezett be. Mindenki mindenkivel játszott 2X10 perces félidőkben. Szoros eredmények születtek, mely után a végső elszámolásban a helyi csapatok taroltak, mivel az öregfiúk lettek az elsők, a fiatalok pedig a másodikak. A dobogó harmadik helyét az adonyiak foglalták el. Őket a tarcsai és az öcsödi (Magyarország) csapatok követték. A gólkirály is érkeserűi, Bodor Attila személyében. A legjobb kapus Szkirkánics Ákos, a legjobb játékos pedig Balajti Zsigmond volt. A rekkenő hőség ellenére szép játékot mutatott valamennyi csapat. Oklevelet és kupákat (első három) kaptak emlékbe. Ugyancsak az iskolaudvar adott helyet a gyermekfoglalkozásoknak. 12 órakor kezdődött el a Szent Anna templombúcsú (erről külön cikkben számoltunk be, lásd. 6. oldal), melyet követően 14 órakor volt a hivatalos megnyitó a római katolikus templom előtti téren. Bár a nap hetedmagával sütött mégis igen sokan voltak jelen.
Hímeshátsziget fesztivál
Köszöntő beszédet elsőként Nyíri Sándor polgármester mondott. „Több ez, mint falunap, mivel most először rendezzük meg az első Hímeshátsziget fesztivált. Az elnevezés költőnktől, Számadó Ernőtől származik” – mondta a polgármester. Külön köszöntötte a magyarországi népes vendégsereget, valamint az egyház és a politikum képviselőit. Zárszavában kifejezte azon reményét, hogy a következő 800 évben is sokat fog fejlődni Érkeserű, majd tartalmas, kellemes szórakozást kívánt minden jelenlévőnek. Szabó Ödön beszédében kiemelte, hogy dicséri a keserűieket és az alkalomra hazatérő elszármazottakat, hogy ilyen szépen tudnak ünnepelni. Sok mindent megvalósítottak az elmúlt években és büszkék lehetnek arra, hogy így tudják megünnepelni a nyolc évszázados évfordulót. „A tények azt mutatják, hogy ennek a településnek nemcsak 800 éves múltja, hanem valószínűleg 800 éves jövője is van” – mondta a képviselő. A magyarországi vendégek közül köszöntőt mondott Lendvai Zoltán atya, akit a köztudatban gördeszkás papként ismernek. Kérésre tartott a téren egy bemutatót, majd azok a gyerekek is bemutatták tudásukat, akiknek gyorstanfolyamot tartott. A tisztelendő lenyűgözte bemutatójával a közönséget. Saját bevallása szerint a gördeszkázás, vagy más játék a legbiztosabb kapcsolatteremtő eszköz a fiatalokkal. Már csak ezért is érdemes művelni, de a testmozgás is hasznos, mondta.
Együtt ünnepeltek
A megnyitó után a Kulturális Központban finom ebéd várta a meghívottakat, melyen a hangulatos zenéről Mihály Balázs plébános gondoskodott. Ugyanott került sor Oroszi Kálmán református lelkész előadására, melynek témája a 800 éves Érkeserű volt. Őt követően fellépett az Öcsödi Népdalkórus, majd a No Cable, a Steel Cross, a Wrong Way és a Play Time együttes. A legnagyobb sikere azonban az ezt követő Piramis Plusz élő nagykoncertnek volt. Az est fellépőit a HabParty With Deejay Lewis zárta. A programok igen sok helybélit mozgattak meg, de sokan érkeztek a közelebbi, illetve távolabbi településekről is, hogy együtt ünnepeljenek az érkeserűiekkel.
Szőke Ferenc
erdon.ro2015. július 27.
„Maradhassunk meg ott, ahol születtünk”
Magyarkanizsáról, Ormosbányáról, Lupényből, Somoskőújfaluból, Fülekről, Losoncról, Eszenyről, Szalókáról – egyszóval a Kárpát-medence majd minden részéről érkeztek részvevők a 16. Környezetvédelmi Gyermektáborba. Az elmúlt héten Oklándról csillagtúráztak: várakat, természeti ritkaságokat, templomokat látogattak meg, és megismerkedtek a helyi ételkülönlegességekkel is.
Bő másfél évtizede Csillebércen fogalmazódott meg az igény, ahol a Kárpát-medencei környezetvédelmi csoportok konferenciáztak: az egész napos előadások helyett a gyermekeknek szervezzenek terepjáró közös programokat. A következő évben már meg is tartották az első környezetvédelmi tábort – tudtuk meg Molnár Zoltán földrajz-rajz szakos tanártól, aki környezeti neveléssel foglalkozik. A Somosi Környezetnevelési Központ, amely 2001 óta tagja a Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpontok Országos Szövetségének (KOKOSZ), tizenhat éve szervezi meg a Nemzetközi Környezetvédelmi Gyermektábort. A szakember nyomatékosította, a Kárpát-medence földrajzi egység, és ezzel együtt környezetvédelmi egység is. A nyári táborozás célja, hogy a fiatalok saját élmény alapján korán ismerkedjenek össze Kárpát-medencei magyar társaikkal. Majd a mai technika mellett tartsák is a kapcsolatot. Akikkel elkezdték a táborozást, már egyetemet végeztek. Saját fia madarászkodik és szakmai kapcsolatokat ápol hasonló érdeklődésű, a táborokban megismert magyar ajkú fiatalokkal, és segítik egymás kutatásait.
A Losonci Máté szlovák nyelvű tábori beszámolóját édesanyja, a felvidéki csoport egyik vezetője fordította magyarra, amit fia magyarul olvasott fel. Néhány éve még alig értette társait, ma már elég jól tudnak egymással beszélgetni – hallottuk a helyi panzióban tartott búcsúesten, ahol közel ötvenen osztották meg múlt heti erdélyi élményeiket. Másfél évtizede járnak ebbe a táborba az Oklándi Elhelyezőközpont gyermekei. Környékünkről elsőként az Oltszemi Elhelyezőközpont kapcsolódott be a környezetnevelési rendezvénysorozatba. Idén mindkét intézmény gyermekei jelen voltak. A délvidéki magyarkanizsaiak kifejezték, bár a nagy melegben fárasztó volt a gyaloglás, örökre emlékezetes marad számukra a Békás-szoros, a Gyilkos-tó látványa, és izgalmas volt a homoródalmási Orbán Balázs-barlang rejtett zugainak felfedezése. Kiemelték a kenyér- és kenyérlángos sütést is. Legjobban a Szent Anna-tó látványa ragadta meg őket.
Cseke Miklós, Oklánd község polgármestere reméli, nemcsak a nagy melegben volt részük, de „meleg fogadtatásban” is a különböző helyszíneken; lesz miről mesélniük. Egy-egy, a község településeit bemutató leporellót ajándékozott a részvevőknek, hogy belekukkanthassanak otthon is. Molnár Zoltán pedig elmondta: idén a tizenhat évvel ezelőtti régi táborlakók maguk szervezik a visszatekintő találkozót. Cseke Rozália bízik abban, hogy visszatérnek majd tájainkra, addig is a Facebookon tartják a kapcsolatot. Orosz Kálmán kárpátaljai pedagógus a kezdetektől bekapcsolódott a határokon átnyúló „vérkeringésbe”. A magyar nyelv irodalmi és tájnyelvi fontosságát emelte ki. Ha most nem teszünk érte, az utódnemzedék már nem fog – vallja Kálmán bácsi, aki negyvenöt évet töltött a tanügyi pályán. Szülőhazájában nem mindenütt vannak szeméttárolók, így azt tudatosítja neveltjeiben: nem csak az államnak, az állampolgároknak is tenniük kell a környezetért. A szülőföldet úgy is kell szeretni, hogy környezeti világunkat óvjuk. Megjegyezte, ha a kárpátaljai szülőknek kellett volna állniuk a költségeket, a gyermekek nem tudtak volna eljutni Erdélybe. A csoport kiválasztásánál elsődleges szempontnak tekintették, hogy a részvevők szeressék a gyalogtúrát, érdeklődjenek a természet iránt, és év közben kapcsolódjanak be a különböző vetélkedőkbe, melyeknek célja, hogy játszva tanulják meg a természethez való megfelelőbb hozzáállást. Értékelte, hogy a tájegységek képviselői ilyen sokszínűen tudják elmondani élményeiket, megköszönve a helybéliek gondoskodását és odafigyelését.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro2015. július 31.
Vonzóbbá vált a székely turizmus
Bár a székelyföldi megyékbe látogató turisták száma több mint 20 százalékkal nőtt ebben az évben, a központi fejlesztési régióhoz tartozó megyék közül Hargita és Kovászna megye továbbra is a rangsor utolsó két helyét foglalja el. Az idegenforgalmi mutatók azonban javultak az elmúlt hetekben, állítja Daragus Attila, az országos faluturisztikai egyesület alelnöke, aki szerint a háromszéki panziók jelenleg 90-100 százalékos telítettséggel üzemelnek.
Bár a székelyföldi megyékbe látogató turisták száma több mint 20 százalékkal nőtt ebben az évben, a központi fejlesztési régióhoz tartozó megyék közül Hargita és Kovászna megye továbbra is a rangsor utolsó két helyét foglalja el. A legfrissebb felmérés szerint – amely első sorban az év első hat hónapjának adatait veszi figyelembe – a turisták mintegy 40 százaléka Brassóba érkezett, 21,8 százalékuk Maros megyébe, 18,5 százalék Szeben megyébe, Fehér és Hargita megye 7,6, illetve 7,4 százalékkal szerepel, míg Kovászna megye 4,7 százalékkal a sereghajtó. Ez az arány június óta egészen biztosan javult Kovászna megye esetében, ekkor érkeznek ugyanis a gyógykezelésre beutalt vendégek. A tartós kánikulának köszönhetően is növekedett a háromszéki panziók forgalma, jelenleg 90-100 százalékos telítettséggel üzemelnek ezek a vendéglátó-ipari egységek – tudtuk meg Daragus Attilától, az Antrec országos faluturisztikai egyesület alelnökétől, aki szerint az elmúlt évektől eltérően nemcsak az ország déli megyéiből, hanem külföldről is több vendég érkezett. „Nem tudjuk, mi a magyarázata az érdeklődésnek, de örülünk neki. Az már hagyománynak számít, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsú és a tusnádi szabadegyetem ideje alatt Tusnádfürdő száz kilométeres körzetében minden szálláshelyet lefoglalnak, ettől függetlenül azonban igyekszünk testre szabott programokkal, minőségi szolgáltatásokkal csábítani a turistákat, és az árakat sem növeltük tavalyhoz képest” – mondta Daragus. Az sem meglepő a szakember szerint, hogy a látogatók egy részét a gyógyturizmus vonzza, ők a borvízforrásokat, a mofettákat keresik, de sokan érdeklődnek a történelmi vagy az irodalmi vonatkozású emlékhelyek iránt, Dózsa György, Gábor Áron vagy éppen Benedek Elek szülőházát keresik fel. „Előrelépésnek számít, hogy tavaly Bálványos felé leaszfaltozták az utat, idén azonban pénzhiány miatt nem folytatták a munkálatokat a Szent Anna-tó irányában, de úgy tűnik, ez nem tartotta távol a vendégeket” – magyarázta a faluturisztikai egyesület alelnöke.
Turistavonzó csíkszeredai városnapok
A csíkszeredai turisztikai információs iroda vezetője, György Piroska munkatársunk kérdésére elmondta, nem tudnak pontos vagy hozzávetőleges információkkal szolgálni azzal kapcsolatban, hogy ebben az időszakban hány turista fordul meg a megyeszékhelyen, abban azonban egészen biztosak, hogy legtöbben nyáron keresik fel a várost, a vakáció ideje alatt. „Úgy látjuk, hogy a városnapoknak egyre nagyobb szerepe van az idegenforgalomban” – vélte György Piroska. Ezt azzal magyarázta, hogy a most hétvégén zajló városnapi rendezvénysorozat idejére mondhatni megteltek a szálláshelyek, ami azt jelzi, hogy ilyenkor megnövekedik a turisták száma a városban. „Ami meglepő, hogy egyre több idegenül beszélő turista fordul meg az irodánkban. Már nemcsak Magyarországról, hanem más európai országokból is egyre többen érkeznek Csíkszeredába” – mondta az irodavezető. Mint mesélte, beszéltek olyan külföldi turistával is, aki elmondta másodszor tér vissza vidékünkre, mert legutóbbi látogatásakor nem tudott mindent megnézni.
Szentkép, hűtőmágnes
Csíkszeredában egyébként rendszerint a pünkösd idején fordul meg a legtöbb turista: a csíksomlyói búcsúra több százezren látogatnak, közülük sokan a városi és környékbeli panziókban keresnek szállást. Urbán Erik ferences templomigazgató elmondta, amellett, hogy növekszik a látogatók száma, örvendetes, hogy egyre több a fiatal zarándok. Szerinte feltehetően azért növekedett a kegyhelyre látogatók száma, mert beindultak a magyarországi, határon kívüli kirándulások programjai. „Sokan érkeznek Magyarországról, és számos helyi látogatónk is van. Tavaly Japánból és Ausztráliából is volt vendégünk” – sorolta Urbán Erik. A csíksomlyói ferences kolostor épületében egy kegytárgybolt is működik. Itt Gergely Izabella eladótól, a Szociális Testvérek Társaságának tagjától megtudtuk, leginkább a helyi jegyeket magán viselő tárgyakat vásárolják a turisták. „Szentképeket, hűtőmágneseket szoktak vásárolni, de szoktam ajánlani nekik a Csíksomlyóról szóló könyveket is, nagyrészük többnyelvű” – magyarázta az eladó. Mint mondta, leginkább a zarándokok keresik fel a kegytárgyboltot. Főként azokat a tárgyakat vásárolják, amelyeken a csíksomlyói Szűz Mária-kegyszobor mása látható.
Udvarhely „csupán” tranzitváros
Noha érdeklődőkben nincs hiány, Székelyudvarhely továbbra is tranzitvárosnak számít idegenforgalmi szempontból. A rövid városnézést követően a turisták többsége inkább a környékbeli települések felé veszi az irányt – tudtuk meg a Tourinfo irodában. A városháza által működtetett iroda egyébként négynyelvű turisztikai tájékoztatóban mutatja be Székelyudvarhely és térsége épített örökségét, történelmi múltját, kulturális programjait és a különböző kikapcsolódási lehetőségeket. Megtudtuk, naponta akár kétszázan is érdeklődnek a nyári időszak alatt Székelyudvarhelyen, az Emlékezés parkja melletti turisztikai irodánál. „Nemcsak turisták, hanem olyan helyiek is igénylik az útikalauzokat és térképeket, akik vendégeiknek mutatnák be a várost” – tudtuk meg Bálint Júlia irodavezető-helyettestől. Az információkat igénylő turisták zöme magyarországi, és általában csoportosan, idegenvezetővel jönnek a városba, de számos egyéni látogató is érdeklődik. Persze távolabbról is „kiszúrják” a székely anyavárost, legutóbb spanyolországi turisták igényeltek útbaigazítást, de gyakoriak például a skandináv vendégek is. Bálint Júlia elmondta, főként a történelmi városrész érdekli leginkább a látogatókat, a Székely Támadt-várat, a templomokat és a Haáz Rezső Múzeumot nézik meg legtöbben. Az iroda munkatársa szerint általában a szabadidős tevékenységek és a hagyományos mesterségek érdeklik a turistákat, így nagyon sokan a korondi fazekas élményműhelyt látogatják meg, de többen választják a szintén korondi lovas-szekeres körutat is, melynek keretében különböző műhelyekbe látogathatnak el. A népi örökség iránt érdeklődők a környékbeli tájházakat is felkeresik, emellett nagyon népszerű a turisták körében a zeteváraljai víztározó és a székelyderzsi erődtemplom is. Bálint Júlia elmondta, általában a turisták útvonalától függően ajánlják a látogatnivalókat. „Székelyudvarhely még mindig nem célpont” – jelenti ki az irodavezető-helyettes, hozzátéve, próbálnak tenni a város tranzitjellege ellen, főként rendezvényekkel igyekeznek lekötni a turistákat.
Népszerű a szekér, de a terepjáró is
„Naponta akár harmincan is betérnek a turisztikai információs irodába, de ennél sokkal több turista érkezik a faluba, jelenleg is szinte teljes mértékben el vannak foglalva a szálláshelyek” – mondta el érdeklődésünkre Sztojka Beáta, a farkaslaki Tourinfo Iroda munkatársa. Az irodavezető szerint a községet többnyire magyarországi turisták látogatják, míg Parajdra számos román ajkú, de orosz vendég is ellátogat. Távolabbról érkező külföldiek is megfordulnak Tamási Áron szülőfalujában, zömében holland és német lakókocsis turisták, akik kempinghelyet keresnek. A Farkaslakára érkezőket leginkább a szekeres túrák, valamint a Fehér-Nyikó forrását felfedező terepjárós túrák vonzzák, továbbá népszerű úti cél a Gordon-hegyen található Jézus szíve kilátó.
Magyarországról jönnek a legtöbben
A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Kvantum Research 2013-ban tett közzé egy átfogó felmérést a székelyföldi turizmusról, mely szerint a régióba látogatók 24 százaléka magyarországi, de ez az arány a különböző turisztikai célpontok esetében nagyon nagy mértékben különbözik. A legfontosabb célpontok Kovászna, Szováta és Tusnádfürdő. A gyógyturizmusáról nevezetes Kovásznán gyakorlatilag nincsenek magyarországi turisták, de Szovátára is meglehetősen kevesen látogatnak. Ezzel szemben például Udvarhelyszéken, Zetelakán, Parajdon, Székelyudvarhelyen, a Gyergyói-medencében többségben vannak az anyaországi kirándulók. A tanulmány szerint egy turista egy nap alatt átlagosan 350 lejt költ el székelyföldi látogatása alkalmából, ebbe a szállás, étkezési és egyéb költségek is beletartoznak, viszont az utazást nem foglalja magában.
Barabás Hajnal, Bíró Blanka, Veres Réka
Krónika (Kolozsvár)2015. augusztus 1.
Hegedűs Imre János: Erdővidék 2. (Szerelmes földrajz)
A Persányi-hegységben már-már háziállatnak számító barnamedvéről és annak testrészeiről három virágnövényt is elneveztek: medvehagyma, medvetalp, medveköröm. A medicina ugyanúgy kedveli, mint a kertkultúra. Egy sárga virágú mocsári növényt pünkösdi rózsának neveznek errefelé, holott az igazi pünkösdi rózsa a népdal szerint kihajlik az útra a lányok, asszonyok kertjéből, s halványpiros virágának illata nyomán indul el a szerelmes legény a rózsabokor tulajdonosához.
Erdővidék állatvilága, éppen a jó klíma, a termékeny talaj, a sűrű bozótok, ciheresek, vágatok miatt, igencsak gazdag. Vadászok, természetbúvárok állítják, hogy csak ritkán csattognak itt a hímszarvasok agancsai, annyi a tehén, jut mindenik basának bőven; őzet, nyulat, vaddisznót, borzot lépten-nyomon lehet látni az erdőszéleken, a tisztásokon; lakja az erdőket a feketególya, a szürke gém, a kék-, a szén- és a fenyőcinke, a pinty, az őrgébics, a citromsármány, a harkály, a tüzesfejű királyka; madárrajok lármájától vagy csicsergésétől hangosak a völgyek és a zugok, csattog a haris, uppog a tollbóbitás búbos banka, pitypalattyol a fürj, turbékol a vadgalamb, rikoltozik a kánya, kacag a gerle, vijjog a vércse.
Ha visszafelé pillantunk a fauna történetében, szédítő időutazásba bonyolódhatunk. Felsőrákos melletti lignitbányából 2008 júniusában szenzációs lelet került elő, a pleisztocén korban élt, a masztodonfélék családjába tartozó őselefánt csontváza kb. 2–3 millió éves, hossza 6 méter, magassága 2,65 méter, agyara 4,27 méter hosszú. Nemcsak kuriózum a lelet, hanem a Föld élővilágának értékes relikviája. Az Erdővidék Múzeuma őrzi Baróton. Csalóka ármány játszadozik a látogatóval, ha elmerülünk a lenti lapályok és hepehupák áldásainak csodálatában, máris a magaslatokra, a csúcsokra, hegyi hágókra kívánkozunk vissza. Van egy vulkáni kúp, amelyik beszélni tud: a Nagy-Murgó. Ez már a Hargita folytatásának számító Baróti-hegység unikuma, testvére a csíkországi Csomádnak, éppen csak a Szent Anna-tó hiányzik a belsejéből, tetejéről. Tökéletes gúla, olyan szabályos kúp, amilyent csak tüzet, követ és lávát okádó tűzhányók tudtak alkotni egykoron. Termékeny talaj képződött a vulkáni hamuból, így csúcsig ér az erdő, ősszel rozsdavörös óriás, télen, ha zúzmara rakódik a fákra, zizegő hang hallatszik, zenél a hegy, nyáron ő jelzi leghamarabb a vihart, máshol még szellő se rebben, de a Murgó morogni, dörmögni kezd, innen származik a neve. A tövében kanyarog be Erdővidékre – a Hatod-hágón keresztül – a XX. század elején épített betonút, az Olt völgyéből itt lehet átjárni Erdővidékre.
Mint jól megépített várnak, Erdővidéknek is több kapuja van. Az északkeleti kapu, vagyis átjáró a Persányi-hegységen keresztül Udvarhelyszékre vezet. Akár Felsőrákosról, a Rika-patak völgyén, akár Vargyasról, a Vargyas-patak mentén indulunk el, s eltérünk balra a Hagymás-, a Szármány-, a Súgó-patakok völgyébe, a környéken bámulatos kőlikakra, szurdokokra, tölcsér alakú mélyedésekre, azaz dolinákra és hasadékokra bukkanunk. A Gódra nevű táj Erdélyország egyik legszebb karszthegysége, nevezetes pontja a Súgólik, onnan ered a Súgó-patak, amelyik nem jelenik meg a felszínen, kacskaringós barlangalagútban folyik, remek föld alatti karszttünemény.
Erdővidék határmezsgyéjén, Vargyas és Homoródalmás között mosott számos barlangot föld alatt a víz, legnagyobb az Almási-barlang (újabb nevén Orbán Balázs-barlang), amelyet az erdővidékiek éppen úgy magukénak tartanak, mint az udvarhelyszékiek, s kultuszát egyformán őrzik, ápolják. Az igazi vándor nemcsak kapni akar a tájtól, adni is szeretne neki. Élményeket hordozunk magunkban, s azok egyesülnek az itt szerzett friss benyomásokkal. Az élmények sokszor hosszú, szövődményes utat járnak be, átalakulnak, metamorfózisuk révén beépülnek lírába, festményekbe, szobrokba, úti beszámolókba, az olvasóhoz a vászon, a színek, alakzatok könyvek által jutnak el. Ha Olaszhonba utazunk, előtte olyan jó kézbe venni Goethe híres munkáját: Utazás Itáliában. Ez a remekmű a részecskegyorsítókhoz hasonlóan mozgósít a pszichében, agyban, lélekben minden belső áramlást. Itt, a Vargyas völgyének és környékének csodás karsztvidékén önkéntelenül idéződik fel a legerdélyibb költő, Reményik Sándor szülőföldhimnusza. Ő délvidéki utazása során figyelte meg, miként keríti körbe a karszthegység földművelője a zsebkendőnyi területet, s termeli meg azon a mindennapit. Ez szólal meg, mint háttérzene gordonkahangja, ha szétpillantunk Erdővidék és Udvarhelyszék határvonalán:
Te is, testvérem, karszt sorsodat Fogadd el, s védd meg karszti földedet, Azt a sírodnak is kevés humuszt, Azt a pár négyzetméternyi helyet, S azt a fölséges Isten-lábnyomot, Mit a lavina minden rohama Eltörölni még sohasem tudott. Védd ezt a talpalatnyi telkedet, Cserépkancsódat és tűzhelyedet, Utolsó darab száraz kenyered! De azt aztán foggal, tíz körömmel. Démoni dühvel és őrült örömmel – Ahogy lehet…
(Ahogy lehet)
A reformkor költője, Kriza János még boldog mámorral nevezte hazának Erdővidéket, Trianon után Erdély számunkra már kőlavina-sújtott terület, törmelékkerítéssel kell védeni a megmaradt oázisokat. A szellem, a lélek, az ész minden kalandozását megengedi, sőt ösztönzi ez a vidék! Ha Olaszteleken nem térünk el Vargyas irányába, hanem továbbhaladunk a Kormos völgyén fölfelé – ez Erdővidék legnagyobb folyóvize –, boldog öntudatlansággal merülhetünk el az áldott természet pompájában, a füzesek, juharosok, bükkösök, gyertyánosok, tölgyesek, fenyvesek rengetegében, s Erdőfülén keresztül, át a hegygerinceken, mindvégig vízfolyással szemben haladva, a Keleti-Kárpátok hegyvonulatának legnagyobb tőzeglápjához, a Lucshoz jutunk, ennek a vizét csapolja le a Kormos, a láp hordalékanyagától lesznek a vízfenék kövei sötét színűek, innen a Kormos-patak neve. Igaz, a 3 km hosszú, 1 km széles kaldera, vagyis beroggyant kráter már Csíkszentkirály területén van, de hozadéka, a víz az Erdővidéket táplálja, ott kerülget kanyarjaival csodás lapályokat, ott öntöz virágarcú réteket, s oda csalogatja a szenvedélyes horgászokat pettyes és szivárványos pisztrángokra. Akkor zárul be a kör, akkor kerültük meg Erdővidéket, ha délnyugat felé is pillantunk, arra, ahol az Olt kanyarog, azon túl már más tájegység, a Barcaság kezdődik. Két sor füzérfalu keletkezett a két parton, egyik oldalon Hidvég, Bölön, Nagyajta, Miklósvár, Köpec, a másik oldalon – az mostani felosztás szerint már Brassó megye – Apáca, Ürmös, Ágostonfalva, Alsórákos. Apáca az első magyar enciklopédista, Apáczai Csere János és a kiváló költő, Bartalis János szülőfaluja, kultúrában, szokásokban, önazonosságban mindenik falu része Erdővidéknek, része a Székelyföldnek, még ha Brassó fennhatósága alá is kerültek. A történelem során az volt az itteni lakosság legnagyobb gondja, miképpen védheti meg magát a nyílt síkon betörő ellenségtől, ezért szász mintára erős várakat építettek, az egész vidék fölé emelkedő, impozáns épülettömb például a bölöni unitárius vártemplom. A népi kultúra, a viselet, az építkezés stílusa is vegyült, komoly szász hatás, újabban román hatás érte ebben a határsávban a magyarságot.
Szerencsére olyan szellemi kincsekben gazdag Erdővidék, amelyek megfejthetetlen hieroglifek idegenek számára, csak mi értjük azokat, mi lelkesülünk s termékenyülünk meg naponta általuk. El lehetne mondani e vidék történelmét, meg lehetne rajzolni a térképét csak a mondák, legendák, mítoszok alapján! Benedek Elek meg is cselekedte ezt.
Amott a Felsőrákosról Oklándra vezető út mellett Rika-vára, ott élt a nagy hun király felesége, ott szült három fiúgyermeket, s amikor meghalt, valahol ott temették el, ahol a várból legurított hatalmas szikla megállt. Ez a királyné sírja, s körülötte az erdőt ma is Rika erdejének hívják. Azt is tudni véli a népfantázia, hogy a királyné lovait egy bika vadította meg, a hintó felborult, s a mélybe zuhant. A bánatos férj, Attila, arany, ezüst, vas hármas koporsóba helyeztette a drága testet, és rabszolgáival temettette el. Azok kardjukba dőltek, hogy soha senki ne tudja meg pontosan a hant helyét, ne foszthassák ki a sírrablók.
A kör alakú Réka-vár romja viszont már nem legenda, Orbán Balázs is felmérte a bástyát, az omladékokat, Székely Zoltán régész a XIV., a Ferenczi testvérek a XI–XII. századra teszik az építését. Egyesületek lelkes csoportjai restaurálták, kirándulók sokasága keresi fel. Itt húzódik a Székelyföldön olyan sok helyen felbukkanó rejtélyes sánc- és töltésvonal egyik szakasza, az Ördögborozda, más néven Kakasborozda, amit talán a szarmaták, talán a honfoglaló magyarok ástak. A tudomány hallgat, a nép beszél.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)