udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
131894
találat
lapozás: 1-30 ... 97381-97410 | 97411-97440 | 97441-97470 ... 131881-131894
Névmutató:
2012. december 14.
Kiesnek Toróék Orbán Viktor kegyeiből?
Vannak már arra utaló jelek, hogy a parlamenti választások után az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) politikusai kegyvesztetté válnak Budapesten – vagy legalábbis ők maguk tartanak attól, hogy kiesnek Orbán Viktor magyar kormányfő és a Fidesz kegyeiből.
A választási kampányban – az önkormányzati választásokat megelőző időszaktól eltérően – a magyarországi politikusok távol tartották magukat az erdélyi korteskedéstől, személyes jelenlétével egyikük sem támogatta az EMNP kampányát. A szavazás előtt néhány nappal a Kövér László magyar házelnökkel közismerten jó viszonyt ápoló Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt volt elnöke egyenesen az RMDSZ támogatására kérte a választókat – sokak szerint ezt nem tehette volna meg Orbán Viktor tudta nélkül, akinek az új budapesti tisztségét köszönheti.
A képviseletért aggódik Budapest
A választások után Orbán Viktor nem kommentálta az erdélyi magyar-magyar verseny végkifejletét, ám egy MTI-híradás szerint Semjén Zsolt gratulált Kelemen Hunor szövetségi elnöknek az RMDSZ eredményeiért.
Ennél beszédesebb volt azonban a magyar kormányfő-helyettes közszolgálati televízióban elhangzó vélekedése. A választási eredményeket értékelve kijelentette: „hazardírozás, hogy néhány tizeddel alatta vagy felette van az RMDSZ az ötszázalékos küszöbnek, ilyen kockázatot nem szabad többet vállalni”. Orbán kereszténydemokrata helyettese azt is kifejtette: összmagyar összefogás szükséges, amiben meg tud nyilvánulni a sokszínűség, és akkor ez garantálja, hogy a magyarság hat százalék körüli eredménnyel biztosan ott van a román parlamentben.
„Semjént félretájékoztatták”
A választási eredményeket kiértékelő sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, az EMNP elnöke a maszol.ro kérdésére válaszolva tiltakozott amiatt, hogy Semjén a magyar érdekképviselet „kockáztatását” emlegette.
„Félretájékoztatták a miniszterelnök-helyettes urat. Nem rezgett a léc a parlamenti választásokon” – kommentálta a magyarországi politikus kijelentéseit. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy a magyar kormány nem erőlteti az „egypártrendszer” visszatérését az erdélyi politikába.
„Ha azt erőltetné – de hál` istennek nem erőlteti, ennek nem látom nyomát egyelőre –, hogy mindenki vissza az egypártrendszerbe a határon túl akkor, amikor a politikai pluralizmus komoly érték egy demokratikus társadalomban, akkor rossz úton járna a magyar kormány” – fejtegette a maszol.ro kérdésére politikus.
Tőkés felhívta telefonon Orbánt
Idegességről árulkodik Tőkés Lászlónak, az EMNP védnökének az a gesztusa is, hogy a választások után három nappal közleményben reagált egy megyei napilapban, a Népújságban megjelent publicisztikára, pontosabban egyik mondatára. Írásában Karácsonyi Zsigmond Szász Jenő RMDSZ melletti kiállását ugyanis így kommentálta: „A magyar közszolgálati televízióban Sz. J., a Nemzetstratégiai Intézet vezetői minőségében azért tette le a garast az RMDSZ mellett, mert Orbán Viktorék erre kérték. Vagyis tolmácsolta a budapesti hatalom elvárását”.
Közleményében Tőkés leszögezte: december 8-án telefonon érdeklődött Orbán Viktortól az állítás valóságtartalmáról, „a magyarok Miniszterelnöke” pedig cáfolta a vele kapcsolatban lábra kapott híreszteléseket.
Mit jelent az EMNP-féle „új egység”?
Toró mindenesetre kiértékelő sajtótájékoztatóján egyértelműsítette: az EMNP 1 százalék alatti választási eredményeit nem kudarcnak, hanem olyan alapnak tekinti, amire építkezni lehet, tehát továbbra is a néppárt támogatottságának növelése a céljuk. Azt hangoztatta, hogy az ernyőszervezetek ideje lejárt, „új egységet” kell teremteniük az erdélyi magyar politikai erőknek.
Az EMNP elnöke szerint az új egységnek az a lényege, hogy nem egyetlen politikai szervezetbe tömörítenek be minden magyart, mert annak az ideje már elmúlt. „Egy fajta egypártrendszerbe vágtunk bele a kilencvenes évek elején. Egy nagy ernyőszervezetet hoztunk létre, amelyikben megpróbáltuk a politikai pluralizmust érvényesíteni” – emlékeztetett az RMDSZ „hőskorszakára” Toró.
Felelevenítette, hogy a szövetség egyik platformja tíz évig az EMNP és az MPP „bölcsőjéül” szolgáló Reform Tömörülés volt, amelynek szerinte akkoriban negyven százalékos volt a támogatottsága a szervezeten belül. „A Reform Tömörülés kifutotta magát, megteremtette értékeit, ám ugyanakkor beszűkültek a keretei. Az RMDSZ 2003-as kongresszusán lezárult egy szakasz, majd egy újabb tíz év kezdődött, amely alatt megjelentek a szövetségen kívüli politikai szervezetek” – fogalmazott a politikus.
Korábban Kelemen Hunor szövetségi elnök a kampány idején, Kolozsváron tartott előadásában a választások utáni helyzetről szólva befogadóbb RMDSZ-ről beszélt. A maszol.ro-nak adott interjúban arra a kérdésre, mit ért befogadóbb RMDSZ alatt, a politikus kijelentette, hogy a választások után továbbra is azt hirdetik: „várjuk azokat, akiknek társadalmi támogatottsága van, keressük a minél erősebb, egységesebb szövetség létrehozásának lehetőségét, és úgy hiszem, meg lehet majd találni ennek a formáját”. Arra a kérdésre, szerinte miért maradtak ezúttal távol a magyarországi politikusok az erdélyi kampánytól, Kelemen azt mondta: tudja az okát, de erről csak a választások után kíván nyilatkozni.
Kétpólusú erdélyi magyar politika
Szerinte a 2012-es parlamenti választásokra már nagyjából letisztult és kétpólusúvá vált az erdélyi magyar politika. „Az egyik, nagyon erős pólusa az RMDSZ, a másik pedig az, amit mi nemzeti, autonómiapárti tábornak szoktunk nevezni. Ennek a tábornak az egy zászló alá terelése valószínűleg az EMNP történelmi feladata” – mondta Toró, aki szerint 2013-tól az erdélyi magyar politika arról fog szólni, hogy a két politikai tömb megpróbálja elképzeléseit közelíteni egymáshoz és elvinni a közösséghez, amelynek lesz választási lehetősége.
Toró szerint lesznek olyan kérdések, amelyekben a két politikai tömbnek konszenzust kell kialakítania. „Vannak olyan stratégiai elképzelések, amelyeket a két fél egymás ellenében nem tud megvalósítani. Ezeket kell nekünk együtt azonosítanunk” – jelentette ki, hozzátéve, hogy az együttgondolkodásnak, a konszenzust igénylő nemzetstratégiai célok kialakításának az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum keretében kellene megtörténnie.
Az EMNP elnöke hangsúlyozta, e közös célok érdekében kell majd megtalálni a közös politikai cselekvés lehetőségét, ám nem tért ki arra, hogy az RMDSZ-szel közös politikai cselekvés milyen formáját tartja elképzelhetőnek.
Maszol.ro2012. december 14.
A pálos rend története
Nagy érdeklődés övezte Darvas-Kozma József címzetes esperes, plébános könyvbemutatóval egybekötött csütörtök délutáni csíkszeredai előadását a pálos rend történetével és erdélyi vonatkozásaival kapcsolatosan.
A Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig előadássorozat meghívottja ezúttal Darvas-Kozma József, a csíkszeredai Szent Kereszt Főplébánia plébánosa volt. Rendszeresen jelennek meg publikációi, több tanulmánykötet és könyv társszerzője. 2011-ben jelent meg A csíksomlyói pünkösdi búcsú eredettörténete című könyve, idén decemberben látott napvilágot A pálosok Erdélyben, Partiumban, Bánátban és Kárpátalján című könyve.
A kötetet méltató Nagy Benedek a városháza dísztermében rámutatott arra, hogy a pálosok életét az imádság, a szemlélődő életmód és a fizikai munka töltötte ki. Isten segítségével és kétkezi munkájukkal építkeztek. A pálosoktól a ma embere is tanulhat: megtanítanak Istent és nemzetet szeretni, szolgálni – összegzett Nagy Benedek.
Darvas-Kozma József elöljáróban arról beszélt, mi keltette fel érdeklődését a pálos rend iránt, ismertetve az elmúlt négy év kutatómunkájának eredményeit. Esztergomi Boldog Özséb maga állította példaképnek Remete Szent Pált a rend élére. Alázatosságában el akarta kerülni, hogy a pálos rend őt mint alapítóját védőszentjéül tisztelje, amint ez a többi szerzetesrendnél történt. Ebben is megmutatkozott Özséb alázatossága és életszentsége. A pálosok annyira szerények voltak, hogy Özséb rendfőnök óta soha sem kezdeményezték szentéletű társaik vagy vértanúik boldoggá vagy szentté avatását – hangzott el az előadás során. „Egy pálos boldoggá vagy szentté avatását a szerzetesrend elvből nem kezdeményezi, mondván, hogy minden pálosnak szentnek kell lennie” – emelte ki az előadó.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro2012. december 14.
Csúnya fejlemények a szomszédban: Íme az új „magyar átok”
És a harc megy tovább...
És virul a „magyar átok”; magyar magyarnak ellensége, összefogás helyett a választás lezárultával is megy a csörte az erdélyi magyar pártok között - derült ki a Magyar Külügyi Intézetben tartott beszélgetésen. A fórum résztvevői szerint összefogásra esély sincs, hosszú távon se, pedig a szociáldemokrata-liberális unió kétharmadától nagyon félnek mindannyian.
Kormányzati szereplő lesz a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). A felkérés a legtöbb szavazatot szerzett Szociálliberális Szövetség (USL) miniszterelnök-jelöltjétől, Victor Pontától érkezett, amit az RMDSZ elfogad. Kelemen Hunor pártelnök a jövő héten kezd tárgyalni arról, hogy „mire szerződjön a párt” – mondta a Heti Válasz Online-nak Tamás Sándor, Kovászna megye RMDSZ-es tanácselnöke.
Matematikai értelemben az USL-nek, amely a parlamenti mandátumok több mint kétharmadát (67 százalékát) szerezte meg, és ezáltal alkotmányozó erővé vált, nincs szüksége az RMDSZ-re. Ami miatt mégis beemelheti a kormányba, az egyrészt egy „védőpajzs” emelése Brüsszellel szemben; az uniós vezetők nyáron élesen kikeltek Pontáék akkori ténykedése, elsősorban a Traian Basescu elnök elmozdítására tett kísérlet ellen. Beemelni egy szövetségen kívüli pártot a kormányba – pláne ha annak etnika színezete is van – jó pont az európai vezetők szemében. A másik ok – fejtette ki a Magyar Külügyi Intézetben tartott beszélgetésen Bakk Miklós politológus – hogy a kétharmad könnyen erodálódhat. Az USL szövetségben az a megállapodás, hogy a szociáldemokraták adhatják a kormány többségét, cserébe a liberálsi társelnök Crin Antonescu lesz az államfő – már ha sikerül elmozdítani Basescut – véli Bakk. Az erodálódás ellen pedig tartalékokat kell keresni. Erre is jó lehet az RMDSZ.
Sándor Tamás szerint a pártnak két fő célja van: a magyar közösség jogainak bővítése, valamint Erdély és Székelyföld fejlesztése. „Aki ezt képviseli, azzal együttműködünk” – jelentette ki. A megyei tanácselnök nem használta az autonómai szót; forrásaink szerint az utóbbi időben az RMDSZ-es politikusok nyilatkozataiban elvétve, már-már véletlenül bukkant csak fel ez a kifejezés.
Az USL kétharmados győzelmét, és az együttműködést taglalva Tamás Sándor elmondta: nem jó a kétharmad, „az volt a cél mindig, hogy nélkülünk ne tudjanak dönteni”.„Beszűkült a politikai piac” az együttműködést illetően – tette hozzá.
Magyar magyarnak nem barátja
Az mindenesetre látszik, hogy a magyar pártok nem hajlanak az összefogásra. Pedig akár az alkotmánymódosítást – melynek ki nem mondott célja lehet az egypártrendszer bebetonozása – akár a regionális átszervezést illetően jó lenne az egység. Székelyföld esetén még Bakk Miklós politológus is elképzelhetőnek tartja, hogy „az utcára kell vinni az embereket”. Azt pedig együtt sokkal könnyebb – lenne. Ha ugyanis átalakítják a jelenlegi megyerendszert, közigazgatásilag szétdarabolhatják az egy tömbben élő székelyföldi magyarokat.
A kampányidőszakra jellemző durva hangnem nem ért véget. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) által vázolt jövőkép, miszerint bejuthat egy alig több mint egy éve alakult párt a törvényhozásba az RMDSZ állásfoglalása szerint „nem volt reális, és nem volt eredményes”. Az RMDSZ a négy elvesztett képviselőt (ráadásul egy megnövekedett létszámú parlamentben) is az EMNP számlájára írja, már a kampány során is azzal „riogattak” – idézve az EMNP szóhasználatát – hogy a Tőkés László nevével fémjelzett politikai pártra leadott szavazatokat végül a románok viszik el. Az EMNP az RMDSZ-t vádolja azzal, hogy feljelentették őket, ami miatt a pártot támogató idős embereket hallgatott ki a rendőrség és az ügyészség.
Bár a mostani választáson el sem indult, a „csörtéből” nem marad ki a Magyar Polgári Párt (MPP) sem. Szilágyi Zsolt, az EMNP alelnöke és kampányfőnöke kifogásolta, hogy bár a közös indulásról is tárgyaltak, az MPP egy héttel a választás előtt végül az RMDSZ-re való szavazásra buzdított. A Heti Válasz Online tudósítóját a beszélgetés végén megkereső MPP-s párttag határozottan visszautasította, hogy a néppárt miattuk ért el olyan alacsony eredményt, és azt is, hogy a közös indulás a korábbi pártelnök, Szász Jenő személye miatt bukott meg.
A román törvények értelmében ha egy párt két egymást követő választáson nem szerez ötvenezer szavazatot, az ügyészség kezdeményezheti a feloszlatását. Szilágyi Zsolt szerint bár kevesebb szavazatot kaptak, mint amire számítottak, az EMNP a most szerzett 59 ezer vokssal bebiztosította magát, és mint megtudtuk, előre tekint, készül a 2014-es európai parlamenti választásra. Az MPP viszont – tette hozzá Szilágyi – feloszlatható. A gyakorlatban erre még sosem került sor, most sem számítanak rá a politikai pártok képviselői. MPP-s forrásunk sem tart ettől.
Mint azt Tamás Sándor kifejtette: azt várják el, hogy „Budapestről segítsék, amit szeretnénk megcsinálni, ne mondják meg, mit csináljunk”. Abban mindkét pártpolitikus egyetértett, hogy Erdélyben Orbán Viktor és a Fidesz népszerűsége töretlen, a Jobbik üzenetei – annak ellenére, hogy ott is egyre több a radikális fiatal – nem gyökereztek meg. Abban is egyetértés volt, hogy egy a Híd-Most magyar-szlovák vegyespárthoz hasonló formáció Erdélyben nem jöhetne létre.
És az is egyértelműnek tűnik, hogy a jövő egyik kérdése az erdélyi magyar pártok számára az lesz, hogy ismét megszólítsák azt a mintegy hatszázezer magyart, aki vélhetően annyira kiábrándult a közéletből, hogy nem szavazott végül senkire.
A számok
A vasárnapi választásokon győztes USL 273 képviselői és 122 szenátori mandátumot szerzett, ami azt jelenti, hogy a két ház, a képviselőház és a szenátus együttes ülésén 67 százalékos többsége van.
Az RMDSZ-nek a négy évvel korábbihoz képest néggyel kevesebb, 18 képviselője lesz, szenátusi frakciója változatlanul 9 tagú lesz. A párt az országos voksok öt százalékát meghaladó szavazataránnyal jutott be a román törvényhozás mindkét házába, de a törvényhozók létszámának növekedése miatt parlamenti súlya 4 és fél százalékra csökkent. Az RMDSZ képviselőjelöltjei 380 656 szavazatot (5,13%), szenátorjelöltjei pedig 388 528 szavazatot kaptak (5,23).
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) képviselőjelöltjeire 47 955-en (0,64%), szenátorjelöltjeire 58 765-en (0,79%) voksoltak. Az EMNP nem jutott be a parlamentbe.
Hegedűs Zsuzsa
Heti Válasz (Budapest)2012. december 14.
Elsöprő baloldal, koalícióra törekvő RMDSZ
Mindent elsöprő szociálliberális győzelem és a jobboldali pártszövetség súlyos veresége jellemzi a december 9-i romániai parlamenti választások eredményeit. Az 5 százalék fölötti eredményt elérő RMDSZ elveszített néhány képviselői mandátumot, az Erdélyi Magyar Néppárt pedig nem jutott be a parlamentbe.
A kormányzó Szociálliberális Unió (USL) tarolt a december 9-i parlamenti választásokon. Pártszövetség esetében a közel 4,5 millió szavazat a rendszerváltás óta a legjobb eredmény, amely kétharmados képviselőházi és szenátusi többséget biztosít az USL-nek. Ezzel párhuzamosan padlóra került a jobboldal, az Igaz Románia Szövetség (ARD) a szavazatoknak mindössze a 16,5 százalékát kapta. Az egykori Demokrata-Liberális Párt (PDL) és néhány kisebb, parlamenten kívüli párt szövetségeként a választások előtt létrejött politikai tömörülés kevesebb mint 1,3 millió voksot kapott. Az ARD ugyanakkor egyetlen választókörzetben sem nyert fele plusz egy szavazattal, így valamennyi parlamenti és szenátusi mandátumát visszaosztásból kapja meg, ami egyelőre bizonytalanná teszi a törvényhozásba bekerülő politikusok listáját. Harmadik helyen a populista Dan Diaconescu Néppártja (PPDD) végzett: közel 1,1 millió szavazattal 14 százalékon áll. A parlamenti küszöböt átlépő utolsó pártra, az RMDSZ-re leadott 388 ezer szavazat 5,25 százalékot jelent. Az Erdélyi Magyar Néppárt nem jutott be a parlamentbe: egyetlen választókörzetben sem nyert, az országosan elért szavazataránya a parlament esetében 0,64, a szenátusban 0,79 százalék. A választásra jogosult állampolgárok 41,72 százaléka járult az urnák elé, legtöbben a déli megyékből, legkevesebben Erdélyből.
Magyar eredmények
Az RMDSZ 12 képviselői és 6 szenátori körzetben nyert abszolút többséggel, azaz 50 százalék plusz egy szavazattal. Első körben 18 képviselőt juttatott be a román törvényhozásba. Lapzártakor a megyei és a töredékszavazatokból történő újraosztás nyomán a szövetség vezetői további 9-10 képviselői és szenátori helyre számítottak, ami a négy évvel ezelőtti eredményhez képest legalább 3-4 mandátumnyi veszteséget jelent. Az RMDSZ 50 ezer szavazattal kapott kevesebbet mint 2008-ban, az EMNP a helyhatósági választásokon szerzett voksokhoz arányítva valamivel többet, közel 60 ezer szavazatot könyvelhet el.
Alkotmányozó kétharmad
Az USL alkotmányozó többséget szerzett az 550 fősre duzzadó parlamentben. A hozzávetőleg 80 honatyával népesebb új román törvényhozás a jelenlegi választási rendszer nyomán duzzad fel. A választási törvény szerint a mindenkori ellenzéknek azokból a megyékből is jár mandátum, ahol a taroló párt az összes képviselői és szenátori körzetben nyert. A több mint 20 déli és moldvai megyében győzedelmeskedő USL-képviselet így ellenzéki mandátumokkal is kiegészül. Victor Ponta, a kormányfői tisztség várományosa szerint azonban a törvényhozás jövő évi költségvetése nem növekszik. Ponta már a választások estéjén bejelentette, kész koalícióra lépni az RMDSZ-szel, ami másnap nagy vihart kavart a liberálisok körében. Elemzők szerint azonban semmi meglepő nincs az RMDSZ esetleges kormányzati szerepvállalásában, még akkor sem, ha az USL nem feltétlenül szorul magyar segítségre. Aromán elemzők egyféle stabilitást látnak az RMDSZ kormányrészvételében, többségük szerint ez elsősorban külföld számára jó üzenet.
Széteső jobboldal
A PDL fennállásának legnagyobb válságát éli. Több területi szervezet az országos tanács sürgős összehívását, illetve Vasile Blaga pártelnök leváltását követeli. Elena Udrea szerint hibás döntés volt a jobboldali pártszövetség megalakítása. Elemzők azonban a jobboldal vereségének okát abban látják, hogy a PDL hagyományos erdélyi szavazótábora cserbenhagyta a pártot, nem ment el szavazni. A hagyományosan demokrata-liberális elkötelezettségű Kolozs, illetve Arad megye idén országos kullogó volt a szavazási részvétel tekintetében.
Az RMDSZ képviselői és szenátorai
Háromszék: Králik László és Olosz Gergely szenátor, Markó Attila, Márton Árpád és Fehér László Ödön képviselő.
Hargita megye: Verestóy Attila és Táncos Barna szenátor, valamint Kelemen Hunor, Korodi Attila, Moldován József és Antal István képviselő.
Maros megye: Markó Béla szenátor, Borbély László és Kelemen Atilla képviselő.
Bihar megye: Biró Rozália szenátor és Cseke Attila képviselő
Szatmár megye: Pataki Csaba szenátor és Kereskényi Gábor képviselő
Szilágyság: Seres Dénes képviselő
A leadott szavazatok visszaosztásából Erdei Dolóczki István (Szatmár), Szabó Ödön (Bihar), Bónis István (Máramaros), Kerekes Károlz (Maros), Máté András (Kolozs) és Molnár Zsolt (Temes) jutott be a képviselőházba. A visszaosztásból mandátumot kapott szenátorok: Végh Sándor (Szilágy), Pataki Csaba (Szatmár) és László Attila (Kolozs).
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)2012. december 14.
Az RMDSZ-szavazók többsége kormányzást akar
Az RMDSZ öt százalékot alig meghaladó választási eredményeiről, az elveszett mandátumokról és a Szociálliberális Unióval folytatott koalíciós tárgyalásokról beszélgettünk Kovács Péterrel, a szövetség főtitkárával.
– Milyen eredménynek tartja az RMDSZ 5,2 százalékos támogatottságát a december 9-i parlamenti választáson? – Legfontosabb célkitűzésünket teljesítettük azzal, hogy a romániai magyarságnak megmarad a megfelelő súlyú parlamenti képviselete: a magyar emberek egyértelmű bizalmat szavaztak az RMDSZ-nek. A választási eredmények másik fontos végkicsengése: meg kell vizsgálnunk, hogy az RMDSZ miért került ilyen veszélyesen közel az 5 százalékos bejutási küszöbhöz. Választókerületi léptékű elemzésre van szükség. Túl egyszerű lenne a kedvezőtlen időjárási viszonyokra fogni ezt az eredményt. A választási kiértékelések függvényében a szövetség működésére, a szervezésre és a hatékonyságra vonatkozó, személyekre lebontott döntéseket kell hoznunk. – Erdély-szerte csökkent a választói kedv, az RMDSZ is kevesebb szavazatot kapott. Miben látja ennek okait? – Az elmúlt 23 év választási eredményei azt mutatják, hogy a magyar szavazói részvétel együtt mozog a románnal. Ha az országos részvételi arány csökken, akkor csökken a magyar is, ha növekszik, akkor a magyarok közül is többen járulnak az urnák elé. A rendszerváltás óta egyetlen kivétel volt, a 2009-es európai parlamenti választás, amikor 8,93 százalékot kaptak a magyar jelöltek, a román részvételi arány azonban alacsony volt. Az RMDSZ-re adott szavazatok száma viszont akkor is 400 ezer körüli volt. Szociológusaink szerint míg az országos részvételi arány 41,7 százalékra tehető, a magyarok részvétele egy százalékkal kevesebb, 40,5 százalékos volt. Nem nagy különbség, már az előző években is volt rá példa. – Az újraelosztás előtt az RMDSZ 18 mandátummal rendelkezik. Mennyi jöhet még? – Nagyságrendileg ugyanolyan súllyal leszünk jelen a bukaresti parlamentben, mint eddig. Becsléseink alapján 1 szenátori, valamint 2-3 képviselői mandátummal lesz kevesebb. A négy évvel ezelőtti 31 helyett 27 mandátumot kap az RMDSZ. Ez lényegesen nem ront a magyar képviselet súlyán. – Mennyire befolyásolta az RMDSZ eredményeit a néppárt színre lépése a választásokon? Elképzelhetőnek tartja, hogy ha sikerült volna kiegyezni az EMNP-vel, a most elveszett 3-4 mandátum megmarad, sőt, akár újakat is hoz a választási koalíció? – Ez pusztán elméleti felvetés, hiszen olyan párttal nem lehet megegyezni, amely azért jött létre, hogy az RMDSZ-t kiüsse a parlamentből, és átvegye a hatalmat. A romániai választásokon 32 politikai szervezet indult, amiből mindössze négy jutott be a parlamentbe, a többi az 1 százalékot sem érte el. A médiában túl sok szó esik erről a 28 pártocskáról, vagy legalábbis néhányról közülük. Inkább fogadjuk el az elért eredményt, és vonjuk le a megfelelő következtetéseket. – Melyek ezek?
– Mindvégig hangsúlyoztuk, hogy minden magyar embert képviselünk. Azokat is, akik ránk szavaztak, és azokat is, akik nem, vagy, akik otthon maradtak. Számunkra ez prioritás. Engem nem foglalkoztat, hogy egy egyszázalékos pártocska hogyan szerepelt, vagy mit gondol rólunk. – A Szociálliberális Uniónak nincs szüksége kormányzati segítségre, alkotmányozó kétharmaddal rendelkezik a parlamentben. Az RMDSZ miért szorgalmazza a koalíciós tárgyalásokat? – A parlamenti aritmetika szerint a kormánypártnak valóban nincs szüksége külső szövetségesre, ezért aztán teljesen nyitott a tárgyalások menete. Elméleti szempontból három forgatókönyv létezik: kormányra kerül az RMDSZ; parlamenti együttműködést alakítunk ki; ellenzékbe kerülünk. Az RMDSZ által az elmúlt években megrendelt közvélemény-kutatások egyértelműen igazolták: szavazóink több mint 70 százaléka kéri a magyar képviselet kormányzati szerepvállalását. Az emberek szemében az RMDSZ rendelkezik a legtöbb eszközzel a magyarság képviseletére. Most erről folynak a tárgyalások.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)2012. december 14.
Könyvbemutatók és –vásárok az Erdélyi Múzeum Egyesületnél
Könyvbemutatóra várja az érdeklődőket az Erdélyi Múzeum-Egyesület hétfőn, december 17-én 17 órától az EME székházában.
Bemutatásra kerülnek: Sándor Katalin: Nyugtalanító írás/képek; Németh Boglárka: Aspect and Stativity in Hungarian; Berki Tímea: Magyar-román kulturális kapcsolatok a 19. század második felében című köteteik.
A köteteket bemutatják: Dánél Móna, Kádár Edit, Keszeg Anna.
Házigazda: Biró Annamária
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 2012. december 19-én, szerdán 17 órától tartja hagyományos könyvbemutatóval egybekötött karácsonyi könyvvásárát az EME székházában (Jókai/Napoca utca 2-4. szám).
Bemutatásra kerülnek: Köleséri Sámuel tudományos levelezése 1709-1732; Csetri Elek: Kelemen Lajos élete és munkássága A köteteket bemutatják: Font Zsuzsa és Kovács András.
Házigazda: Sipos Gábor
maszol.ro2012. december 15.
A székelyek
Kik is Erdély székely lakói? A Kárpát-medence keleti és délkeleti területein, a magyar néptömbtől elszakadva, idegenekkel (főleg románokkal és szászokkal) körülvéve élnek. Nevük – a sicul – már a XI. században is előfordul; vagy homlokukon fehér lovaikra, vagy a széleken élő helyzetükre vonatkozhat az elnevezés.
Nyelvük a magyar nyelv legrégibb vonásait őrzi, rovásírásuk sok ezer éves. Származásukról a kutatók sok hipotézist állítottak fel, de igaznak az bizonyult, amit maguk is közös emlékezetként őriznek: Csaba király népe Atilla hunjainak utóda. Történetük együtt indult Árpád népével, csak a nyugati hunok előbb váltak ki a hun – hsziungnú – törzsszövetségből, mint eleink. Egy ideig a közép-ázsiai Csu folyó mentén tartózkodtak, majd a Fekete-tenger északkeleti részére költöztek, ahonnan a római császár hívta be őket a Kárpát-medencébe a 360-as években, hogy a szarmatákat kordában tartsák. Atillának mintegy 35 000-nyi lovasíjásza volt, amivel Európában egyedülálló katonai erőt képviselt. Atilla halála (453) után – ezt többek között Thuróczy Jánosnál (1435–1490) és más krónikásunknál (mint Kézai Simonnál, 1285 körül) olvassuk – a hunok – mintegy 165 ezren – az erdélyi Mezőségre vonultak (a Csigle-mező, Csigledomb ma is őrzi első tartózkodási helyüket), és onnan népesítették be Erdély egy részét.
„Csigle mezején már nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték magukat. Ezek a székelyek a hunok maradványai… Amikor a magyarok újra birtokba vették Pannóniát, az ország felosztásánál a székelyek a magyarok beleegyezésével azt a vidéket kapták osztályrészül, amelyet már ezelőtt is lakóhelyül választottak maguknak.” (Thuróczy János)
Anonymus egyértelműen írja, hogy „a székelyek régebben Atilla népei voltak”. „A székelyek az első honfoglalás népei voltak, akiket Árpád magyarjai már itt találtak, ők mentek Árpád népe elé, szövetséget ajánlva nekik. Nem meghódolt, hanem szövetséges nép volt. A XI–XII. században a gyepűk védelmét látták el. Mivel sokáig a hunok szabadságát élvezték, hagyományaik szerint Árpád vezér Országgyűlést hívott össze, amelyben a vezér kimondta, hogy mindannyian nemesek legyenek; jobbágy ne legyen köztük. Mai szálláshelyüket 1224-ben foglalták el. Mátyás király uralkodása idején főnemesekre, lófőnemesekre és gyalognemesekre tagozódtak.”
„A székelyek kiváltképpen való nemesek, nekik mindenestől fogva külön törvények és szokások vagyon. Hadi dolgokban bölcsek, kik örökségeket és tisztségeket nemzetségre és nemzetségi ágazatára osztanak köztük” – olvassuk Werbőczy Tripartitumában, tehát még akkor jelen voltak Erdélyben, amikor a törzsi szervezet fennállt. Különállásukat a „székrendszer” segítette megőrizni, amelyek élén a királybíró, a székbíró és a kapitány állt. A XVI. századtól fokozatosan elszegényedtek, és sokuk jobbágysorba jutott. Egyes erdélyi fejedelmek összefogva a Habsburgokkal a székelyek kiváltságait kezdték eltörölni; az ellenálló székelyeket mindig szigorúan megtorolták. Legismertebb az 1764-es madéfalvai székely népgyűlés szétverése, ami után sokuk Moldvába és más területre menekült.
Ma az Erdélyben élő magyarok lélekszáma reálisan több mint 2 millió, hivatalosan csak 1,2 millió; ennek jelentős részét a székelyek adják. A románoknak Székelyföldre való telepítése egyre erősödik. A székelység autonómiájának megadása erős nemzetközi nyomással feltehetően csak idő kérdése. Kiszely István
Háromszék / Magyar Demokrata
Erdély.ma2012. december 15.
Folytatódik a testvérharc (A Néppártot bírálja Kulcsár)
Az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) bírálta Kulcsár-Terza József, sőt, Toró T. Tibor és a vezetőség lemondását kérte, mert véleménye szerint ártottak a székelyföldi autonómia ügyének. Elsősorban az RMDSZ-vezetők által már elmondott vádakat ismételte, a szövetség választások utáni politizálásáról csak újságírói kérdésre ejtett szót, s mindössze annyit mondott: majd, ha eljön az ideje, arról is elmondja véleményét.
Kulcsár-Terza József szerint a választásokon induló mindkét magyar politikai alakulat felelőtlen politizálást folytatott. Az RMDSZ azért, mert nem vette figyelembe a polgáriak javaslatát, és nem volt hajlandó létrehozni a Szász Jenő által javasolt „nemzeti válogatottat”, az EMNP pedig amiért indult, és így „csak kevésen múlott, hogy nem csúszott öt százalék alá a magyar képviselet”. „A Néppárt olyan volt, mint a testvérünk, nem véletlenül mondták többször, hogy egy tőről fakadtunk, ezért fáj annyira, hogy cserbenhagytak, nemcsak minket, de az erdélyi magyarságot is” – fejtette ki az MPP háromszéki elnöke. Felidézte, hogy az önkormányzati választások előtt Szász Jenő miatt nem akarták a néppártiak a közös indulást, a kongresszus után, amikor Szász távozott a párt éléről, csak úgy egyeztek volna bele a közös listába, ha azon a Néppárt jele szerepel. „Átvették az RMDSZ erőpolitikáját” – vélekedett a megyei elnök, aki szerint jelen helyzetben tiszta szerencse, hogy ők legalább nem állítottak jelölteket. „Haragszunk a Néppártra, mert előbb megosztották a nemzeti oldalt, utána pedig az erdélyi magyarságot” – fejtegette. Kulcsár szerint a néppártiak hibásak amiatt, hogy nem lett magyar képviselő Orbaiszéken, szinte szó szerint ismételte el Tamás Sándor háromszéki RMDSZ-elnök hétfői nyilatkozatát.
Az MPP megyei elnöke számon kéri azt is a néppártiaktól, hogy megnegyedelték az autonómiatámogatók sorát, az SZNT pár éve 220 000 aláírást gyűjtött, most azonban alig pár tízezren „voksoltak az autonómiára”. Ezért Toró T. Tibornak és a párt vezetőinek le kellene mondaniuk – vélekedett. Az autonómia ügyében további lépések szükségesek, és ezért közösen kell tenniük a magyar szervezeteknek – ismerte el újságírói kérdésre. Az MPP támogatja az SZNT kezdeményezését a Székelyföldi Önkormányzati Tanács összehívása ügyében, és úgy vélik, még március előtt újabb autonómiatüntetést kell szervezni. Kulcsár-Terza József szerint a három magyar politikai alakulatnak januárban tárgyalóasztalhoz kellene ülnie, és a „nemzeti válogatott” létrehozataláról egyeztetnie, mert 2014-ben újabb választás lesz, és csak közösen juttathatnak erős képviseletet az Európai Parlamentbe.
Újságírói kérdésre válaszolva mondta el, a párt elnöksége semmilyen együttműködésről nem döntött, nem hagyott jóvá, s szavaiból kitetszett, tulajdonképpen érvénytelennek tekintik a kézdivásárhelyi MPP és EMNP megállapodását, „az csak afféle helyi dolog”
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. december 15.
Mégis a régi temetőszabályzat marad érvényben
Elmúlt a választási kampány, maradt a nacionalizmus?
Több mint hatvan napirendi pont szerepelt a Kolozsvári Városi Tanács tegnapi tanácsülésén, ám a legnagyobb bonyodalmat az 56-os számú határozattervezet okozta, amely a kolozsvári temetők új szabályzatára vonatkozott. Amint arról már előzetesen beszámoltunk, az új szabályzat nagyobb védelmet biztosított volna a műemlék síroknak, és lehetővé tette volna a III. és IV. fokú rokonok közti sírhely-koncesszionálás adományozását is, ami 2010 óta csak első és másod fokú rokonok között volt megengedett. Habár a sírhely-koncesszionálás ilyen mérvű kibővítése mind a román, mind a magyar városlakók javára vált volna, mégis ez volt az a pont, amelyet magyarellenes, nacionalista hangulatkeltésre használt fel Claudia Anastase szociálliberális városi tanácsos, aki durván rendreutasította Horváth Anna RMDSZ-es alpolgármestert. A határozatot végül elvetették. Az RMDSZ a prefektushoz fordul a helyzet tisztázásáért.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)2012. december 15.
„Stabilitási tényezőként tekintenek az RMDSZ-re”
Véli Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára
Négy forgatókönyv körvonalazódik az RMDSZ számára az új kormány megalakulását követően: koalícióra lép az abszolút parlamenti többséget szerzett Szociálliberális Szövetséggel (USL) és miniszteri tárcát kap; a közös kormányban államtitkári szinten lesz képviselve a Romániai Magyar Demokrata Szövetség; parlamenti támogatást biztosít az USL-nek; ellenzékben marad.
„Bármelyik politikai alakulatnak célja hatalomra jutni, döntésközelbe kerülni, hogy érvényesíthesse programját. Az RMDSZ-nek vannak olyan választási ígéretei, amelyeket csak úgy lehet megvalósítani, ha szövetségünk kormányon van”, nyilatkozta lapunknak Kovács Péter főtitkár. „Az RMDSZ ezúttal nem jelenti a mérleg nyelvét, emiatt alkupozíciója is gyengébb. Az USL annak ellenére tett ajánlatot az együttműködésre, hogy matematikailag nincs szüksége az RMDSZ-re a parlamenti többség kialakításában, ami határozottan pozitívumnak tekinthető. Azt jelenti, hogy az RMDSZ-re partnerként tekintenek, stabilitási tényezőnek tartják. Szövetségünk eddig is együttműködésre törekedett a mindenkori román kormánnyal – elutasítva természetesen a szélsőséges pártokat”, magyarázta Kovács.
Egyes elméletek szerint a szociáldemokraták számára az RMDSZ-szel való együttműködés mögött elsősorban más számítások húzódnak meg, például saját pozíciójukat kívánják erősíteni a liberálisokkal szemben. Kovács Péter szerint, ha ez annak az ára, hogy az RMDSZ-nek szava legyen az olyan horderejű kérdésekről szóló döntésben, mint az alkotmánymódosítás, vagy például a régiók átrajzolása, teljesen mellékesnek tűnik minden más.
Tegnap Marosvásárhelyen ülésezett a platformok (PKT), majd a területi elnökök konzultatív tanácsa (TEKT), az est folyamán pedig a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT), napirenden a választási eredmények kiértékelése volt. Szombaton a Szövetségi Képviselők Tanácsán (SZKT) hallgatják meg Kelemen Hunor szövetségi elnök politikai beszámolóját, illetve az országos kampánystáb kiértékelőjét.
Sz. K.
Szabadság (Kolozsvár)2012. december 15.
„...nyílt sebe vagyok a szíven szúrt világnak...”
Dsida Jenő-est a kolozsvári színház stúdiójában
Az egyetemes magyar irodalom egyik állócsillagát idézték meg idén április 11-én, a költészet napján a Szatmárnémeti Északi Színház Ács Alajos Stúdiótermében. Dsida Jenő kivételes képességű költő, nagy tehetséggel megáldott, érzékeny lélek. A kínok, bajok roncsolták testét, de szellemét csiszolták, és költészetét igazgyöngyökké nemesítették.
A „...nyílt sebe vagyok a szíven szúrt világnak...” című pódium-esten őt idézik hittel és alázattal Bogdán Zsolt Jászai- és kétszeres UNITER-díjas, érdemes művész, Kovács Éva Poór Lili-díjas és Csutak Réka színművészek. Az est szerkesztő-rendezője Szugyiczky István színművész.
Az előadást december 19-én, szerdán este 6 órától láthatják az érdeklődők a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermében.
Egyszerű és áhítatos, hívő lelkemnek hadd maradjon csoda, megmagyarázhatatlan, örökké titokzatos... Csak azt lássam, hogy sok, sok éhes ember van együtt és kéri a verset, mint a kenyeret...! (Dsida Jenő)
Szabadság (Kolozsvár)2012. december 15.
Nagydíjas magyar termékek kiállítása
A rendezvényen köszöntőt mondott Radetzky Jenő, a Wekerle Terv miniszteri biztosa, a Fejér Megyei Kereskedelmi Kamara elnöke, a Kárpátia-kamara tiszteletbeli elnöke. Szerinte a Kárpát-medencében a gazdasági célok összehangolása a nemzetpolitikát is szolgálja: arra buzdít, hogy a vállalkozók szülőföldjükön maradva érjenek el sikereket. A vándorkiállítással a magyar kreativitást akarják bemutatni, és az erdélyi vállalkozók csatlakozását várják a gazdasági együttműködés elmélyítéséhez.
Gérnyi Gábor, a Magyar Exporthitel Biztosító (MEHIB) marketing-csoportvezetője, a határon túli programok vezető koordinátora emlékeztetett a Magyar Termék Nagydíj történetére: az első évben, 1998-ban, a magyar gazdaság nagyon válságos helyzetben volt, de azóta bebizonyosodott, hogy nehéz körülmények között is lehet jót, tartósat alkotni.
Kiss Károlyné Ildikó, a Magyar Termék Nagydíj Pályázati Iroda ügyvivő igazgatója szerint a tizenöt év alatt 342 magyar termék kapta meg ezt a nemzetközileg is elismert emblémát. A minőségtanúsító védjegy együttgondolkodásra serkent, aminek segítségével a Kárpát-medencében könnyebben vehetjük fel a versenyt a tömegtermeléssel. Az idén 23 pályázati főcsoportban 58 termék kapott díjat, jövőre pedig bekapcsolódik a vendéglátóipar is, ami együttműködésre késztet az egész régióban. A Magyar Termék Nagydíj nemcsak a fogyasztó számára jelent biztonsági garanciát, hanem a termelő számára is közvetett reklám – mondta, hozzátéve: jövőre bevezetik a Régiók különdíját is a minőség, magyarságtudat és környezettisztelet elismerésére, éltetésére.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)2012. december 15.
Kincses Kolozsvár Polgára: Kiss András köszöntése
A kiváló személyiségeknek járó Kincses Kolozsvár Polgára címmel tüntette ki idén a Kolozsvár Társaság Kiss András levéltárost, Kolozsvár múltjának jeles kutatóját, az Erdélyi Múzeum-Egyesület korábbi alelnökét és főtitkárát. A december 12-én, a társaság székhelyén szervezett ünnepségen Egyed Ákos történész köszöntötte az ünnepeltet, aki idén töltötte be 90. életévét.
A már különböző helyeken elhangzott több köszöntő után, a Kolozsvár Társaság is felsorakozik közéjük, hogy megünnepelje, megünnepeljük a 90 éves barátunkat, Kiss Andrást, a történészszakma kiemelkedő tagját. A Kolozsvár Társaság mint Kolozsvár történelmi öröksége őrzőjének elhívatott intézménye, nem véletlenül tűzte napirendjére ennek a kis, bensőséges rendezvénynek a megtartását, hogy köszönthesse e város történelmének igen kiváló kutatóját.
Idők folyamán sokan és sokat írtak Kolozsvár történelméről, de utánuk még bőven maradtak fehér foltok, űrök, megoldatlan kérdések a város múltjában. Ezeknek a fehér foltoknak az eltüntetésére, a kérdések megoldására vállalkozott Ünnepeltünk hosszú kutatói pályája során, s eredményei immár megkerülhetetlenek minden kutató és Kolozsvárt szerető polgára számára. Ez azért is érdekes, mert Kiss András a Bánság szülöttje (Facsád, 1922. október 5.) s „bánságiságát” nem tagadja meg, és mégis kevés olyan polgára van Kolozsvárnak, aki jobban szeretné ezt a nagy múltú erdélyi várost, mint Ő.
Ezért is köszöntjük Kiss Andrást körünkben.
És köszöntjük az egész életműért, amely – sietek hangsúlyozni – hála Istennek még mindig gyarapszik, gazdagszik. Ebben az életműben benne van a sok évtizedre visszanyúló kutatás, feldolgozó munka, az eredmények, az Erdélyi Múzeum-Egyesületben végzett főtitkári-alelnöki tevékenysége, és még sorolhatnók működésének tereit. Hivatott történészi-levéltári tevékenysége életmódjának is meghatározója volt. Mindent ennek a munkának rendelt alá életvitelében.
Kevés, ünnepeltünkhöz fogható tagja volt és van a mi szakmánknak olyan, aki annyira megtalálta a maga helyét az elődök sorában és a kortársak között, mint Ő. És aki mégis annyira tudatosan építette volna a maga egyéni műhelyének a programját.
Az 1994-ben közölt Források és értelmezések című kötetét bizonyára sokan ismerik és használják, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy mindenki felfigyelt az Előszó helyett írt Confessiójának dátumára, amit szerzőnk 1985. szeptember 7-én írt le. Ebből idézem: „Levéltárosi pályám véget ért, ez az életmű lezárult. És ezzel eddig elkészült írásaim után is pontot tettem. Seregszemléjük azt mutatja, hogy jó részük további munkák jelzései, előtanulmányok. Ezt, a még nekem kiszabott idő alatt, most már kutatóként igyekszem elvégezni (…). Mint kutató, további napjaimat is az annyira szeretett történeti források mellett szeretném eltölteni. Kézirataimat, céduláimat forgatva, eddigi kutatásaim fonalát folytatva a további tervek már kialakultak: Kolozsvár belső életére, az egykori városlakók mindennapjaira vonatkozó kutatásaim befejezése és kézirattá alkotása, a már összeállított kolozsvári boszorkányperek anyagát tartalmazó kötetem véglegesítése és jegyzeteinek elkészítése, a szatmári költő-nótárius, Kölcsey Ferenc általam már feltárt, de még ismeretlen, jegyzői munkássága nyomán keletkezett iratok lemásolása és kötetbe foglalása”.
Az előbbi idézetből meggyőződhettünk arról, hogy Kiss András kutatási terve a nyugdíjazásakor valóban készen volt.
Azóta 27 év telt el, és hála Istennek, Kiss Andrásnak juttatott a sors annyi időt és erőt, hogy vállalását teljesíthesse. Ezért is köszöntjük Őt.
A teljesítmény értékét növeli az, hogy nem akármilyen szakmai sorba illeszkedik Ünnepeltünk és életműve, olyanokéba, akik sokat, nagyon sokat tettek Kolozsvár és Erdély történelmének feltárásáért. Az említett Confessióban is olvashatunk azokról, akiket elődjeinek tart. Kezdve Diósi Gergely Kolozsvár egykori jeles nótáriusával, aki 1592-ben írta le a következőket: „Én is nem magam mutogatásáért, hanem a közönség javáért” végeztem munkámat.
Ünnepeltünk sem szerette soha, s ma sem szereti a magamutogatást és a magamutogatókat. Aminthogy megvallott elődei: Kelemen Lajos és Szabó T. Attila sem szerette. És azért is örömmel sorakozott fel melléjük, utánuk, mert a történészi és levéltári szakmát a lehető legmagasabb színvonalon művelték, akárcsak Jakó Zsigmond professzor, akinek közvetlen munkatársa volt.
És mégis: nagy elődök nyomdokain járva s nagy kortársak mellett dolgozva, Kiss András meg tudta őrizni saját egyéni habitusát és munkastílusát. Amiről a Források és értelmezések és Más források – más értelmezések című két nagy kötetéből bárki meggyőződhet. Nézzük meg a kötetek néhány tanulmányának címét: Kalandosok – Kalandos temető Kolozsvárt, Farsangolás Kolozsvárt – 1582-ben, Kolozsvári ötvös háza, A Pata utca száz éve, Polgárok respublikája (Kolozsvár), Szelleműzés a „hóhér házából” levéltári anyaggal, Beszélő kövek, A Házsongárdi temető, Kolozsvár város önkormányzati fejlődése az 1458-as „unióig” és kiteljesedése az 1568-as királyi ítélettel, és tovább idézhetnénk a Kolozsvárról szóló írásokat. És természetesen a Tordával, Zilah várossal, Nagyváraddal, Szatmár megyével, a különböző erdélyi intézményekkel, a román kultúra és történelem kiemelkedő személyiségeivel foglalkozó tanulmányait, közleményeit.
Tanulságos az a figyelemfelhívása, amely a történészszakma szabályainak megsértéséből, könnyelmű kezeléséből következhet a szerzőre és az olvasóközönségre. Kiss András azok közé a történészek közé tartozik, akik a múlt megismerését és megismertetését mindenekelőtt szakmai munkának tartják, olyan foglalkozásnak, amelynek szabályait századok során alkották meg az elődök. És az első szabály szerinte az, hogy valós történelmet csak megbízható forrásokból lehet és szabad írni. Ez az ars poétikája természetesen összefügg azzal, hogy élete nagy részét történeti források között, levéltárban töltötte. Utalok a hiteles forrásokról vallott felfogásával kapcsolatban a Kincses Kolozsvártól – romlott Kolozsvárig című tanulmányára, amelyben ezeket írja: „Városunkat immár nap mint nap a szövegkörnyezettől függetlenül szinte modorosan kincses Kolozsvárként emlegetik. Ehhez mindenkinek joga van, nem találunk benne kivetnivalót, még ha az alkalmazott jelzőnek nincs is már meg az az értékfedezete, mint akkor, amikor a 16–17. században a város kiérdemelte ezt az értékelést. Viszont használatához, úgy véljük, odaillenék az egykori” jelző. Ugyanis, amint írja, már Misztótfalusi Kis Miklós, majd Bethlen Miklós a kincses várost már csak a múlt emlékeként idézi, a város elöljárói már 1698-ban „romlott Kolozsvár” városáról tettek jelentést, ami II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjáratát megtorló török–tatár pusztításokkal kezdődött, és más kedvezőtlen történelmi eseménnyel folytatódott.
Ne csapja be senki önmagát és az olvasóközönséget azzal, hogy egy operettszövegnek nagyobb forrásértéket tulajdonít, mint a reális történelmi kútfőknek – így szól a tudós történészünk megszívlelendő intelme.
És Kiss András nem volna önmaga, ha nem tudná és hangsúlyozná: a levéltár közkincseket őriz, ebből következően hozzáférést kell biztosítania az érdeklődőknek. Mert a levéltári munka szolgálat a közösségért. Ez nála szabály volt a diktatúra idején is, amikor megtett minden megtehetőt ennek érdekében, és szabály maradt azóta is: mindenkinek segítséget nyújtani a tájékozódásban. Különösen áll ez a felnövekvő új történésznemzedékre, mert Kiss András felelősséget érez azok szakmai képzéséért: azért, hogy hitelesen, teljes felelősséggel nyúljanak a történelem feltárásához, műveléséhez.
Az ő nevükben is – utólagos felhatalmazásukat kérve –, illesse ezért köszöntés és köszönet a levéltártudományban és a történettudományban egyaránt kiemelkedő teljesítményt nyújtó mestert. Aki még sokáig éljen és alkosson, amit szívből és szeretettel kíván a Kolozsvár Társaság minden tagja. András, Isten éltessen s adjon erőt a továbbiakhoz.
EGYED ÁKOS
Szabadság (Kolozsvár)2012. december 15.
Nemzetközi kapcsolatokat épít a MAKOSZ
A Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) egyedi lehetőséget ragadott meg azáltal, hogy részt vesz a Global Dialogue programban, amely az Ázsia és Európa közötti kapcsolatépítésre összpontosít. A program keretében megszervezett képzésre december 16. és 23. között, Hongkongban kerül sor.
Török-Czirmay Zoltán, a MAKOSZ cenzora, az OBESSU (Organising Bureau of European School Student Unions) támogatásával vehet részt az ISCA (International Sport and Culture Association) projektjében. A NOYCE (Non-formal education through sport for youth in China and Europe) program egy lentről fölfelé haladó kutatási módszerrel, valamint a fiatalok lelkesedésével, és céltudatosságával szeretne létrehozni hosszú távú együttműködéseket a két kontinens között, amelynek része a Global Dialogue tréning.
A Global Dialogue nonformális oktatást biztosít a sporton keresztül fiataloknak Kína és Európa területein. A programnak több célkitűzése van: a sport és egyéb tevékenységek nonformális oktatási módszerként való bevezetése, amely révén az interkulturális kapcsolatok, a kapcsolatfenntartás, valamint a kulturális különbségek kiküszöbölése valósul meg; egy szilárd kommunikációs hálózat kiépítése, valamint fenntartása az ifjúsággal és sporttal foglalkozó szervezetek számára Kína- és Európa-szerte; az ifjúsági vezetők és szervezeteik fejlesztése sportok és egyéb tevékenységek által, nemzetközi kapcsolatokat és kulturális egyetértést eredményezve; felhívni a politikai-, és közösségi döntéshozók figyelmét a két kontinensen, a sportban rejlő lehetőségekre, amely által fejleszthető a fiatalok toleranciaszintje, és nyitottabbá válnak más kultúrák iránt.
A MAKOSZ számos lehetőséget lát ebben az együttműködésben, és célja, hogy a romániai középiskolások számára biztosítani tudja a sok előny mellett az érintett területekre való utazást.
MAKOSZ sajtóiroda
Szabadság (Kolozsvár)2012. december 15.
Félszárnyú egység
A kívülálló számára nem volt jó hangulatú a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem téli ünnepsége, amely azt az üzenetet közvetítette, hogy az intézményben "visszaállott a rend". Ezt erősítette meg egyébként az alkalomra készített műsorfüzet is, amelyből jobbára az ékezetüktől megfosztott és helytelenül leírt magyar neveken kívül semmi más, a tanácskozást színesítő műsor sem jelezte, hogy egy többnyelvű felsőoktatási intézmény rangosnak tekintett rendezvényéről van szó.
Akár legyinthetnénk is, hogy ilyen apróság mit számít ahhoz képest, hogy a multikulturális marosvásárhelyi egyetem ünnepségének prezídiumában az egyetlen magyar az asztal túlsó szélén ülő tudományos kutatásért felelős rektorhelyettes volt. Rajta kívül a helyi hivatalosságok, a dékánok, a szenátus elnöke, a meghívott társegyetemek képviselői, akik beszédet mondtak vagy oklevelet adtak át a színpadon, mindenki a többséghez tartozott. Az egyértelmű célozgatások mellett pedig hiába hangzottak el a toleranciára, a másság elfogadására, a kölcsönös tiszteletre utaló kifejezések, mert a valóság azt bizonyítja, hogy a többségiek sajátosan értelmezik ezeknek a szavaknak a jelentését. Az ő felfogásukban minden intézményben egy vékony, de lehetőleg sok munkával járó alvezetői tisztség jár nekünk, magyaroknak, még ott is, ahol a diákok létszámát tekintve többségben vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy ezen a téren a törvény előírásai sem számítanak, s csakis a kisebbséget okolják azért a "felfordulásért", amit egy érvényes jogszabály betartásának a számon kérése okoz. S akik szeretnének már ebből a félszárnyú egységből önálló lábra állni, azonnal kéznél van a szeparatizmus és a diverzió vádja, az érdekvédelem bekapcsolódása pedig manipulációt jelent. A liberális megyei tanácselnökön nem kellene csodálkoznunk, hisz a pártjának mind hangosabb magyarellenes gyűlöletbeszéde már valósággal kicsorog a televízióadásokból. Csakhogy esetünkben egy jogi végzettségű politikusról van szó, akinek ismernie kellene a törvények hierarchiáját. Azon viszont eltűnődhetünk, hogy Ecaterina Andronescu békítési szándékát miért kell az angol vaslady visszafoglalásához hasonlítani. Ez ugyanis olyan érzést keltett a hallgatóban, hogy diadalmaskodtak a törvényesen biztosított függetlenségéért kiálló magyar tagozat képviselőin. Ami valahogy nem illik a korrektségéért sokat dicsért tárcavezető képéhez, aki talán ki is kérhette volna magának ezt a "megtisztelő" összehasonlítást. A hallottak és látottak után nem kell csodálkoznunk azon, hogy a kényszernyugdíjazások után mindinkább fogyó magyar tanárok közül az idei "kitüntetettek" sem kívánták átvenni az oklevelet.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)2012. december 15.
Hamu alatt a parázs
Tudományos tanácskozással kezdődött kedden a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szokásos év végi ünnepe, az egyetemi napok, amelynek csütörtök esti nyitóünnepségén a hivatalosságok és az intézmény vezetősége mellett részt vett a díszvendég Ecaterina Andronescu oktatásügyi, ifjúsági és sportminiszter, aki a rossz útviszonyok ellenére, késve bár, de eljött erősíteni az egyetem vezetőségét, ahogy a felszólalók megfogalmazták.
Az orvosok a Jóisten segédjei – adta meg az alaphangot a miniszter asszony, ily módon fejezve ki elismerését és tiszteletét a gyógyítók iránt, akik visszaadják a beteg ember reménységét. Ezért nő továbbra is a fiatalok érdeklődése az orvosi szakma iránt, s ezért hisznek abban, hogy sikerrel tudják majd gyakorolni ezt a mesterséget. 67 évvel ezelőtt az egyetem alapítóinak nem volt könnyű dolguk, s ma sem könnyű, mert a finanszírozás távol áll az elvárásoktól, ennek ellenére reménykedni kell – fejezte be mondandóját a bizonytalan vigasszal a közoktatási tárca vezetője.
Az alaphang ellenére az egymás után felszólalók az idei év visszhangos történéseire terelték a szót, és burkoltan, de jól érthetően a magyar oktatókat hibáztatták a történtekért. Ciprian Dobre megyei tanácselnök az egyetemi autonómia győzelmét dicsérte, amit az 1921-es alkotmánnyal vívtak ki a románok, s ez ma a MOGYE-n történő képzés alapját biztosítja. Constantin Copotoiu, a szenátus elnöke egyenesen a Falkland-szigeteket visszahódító Margaret Thatcher angol miniszterelnökhöz hasonlította Ecaterina Andronescut, aki a legnehezebb körülmények között jött el Marosvásárhelyre, s csapott az asztalra azért, hogy erős és egységes maradjon az egyetem.
Beszédében Leonard Azamfirei rektor a politikai beavatkozás okozta aberrációról beszélt, arról a nyomásgyakorlásról, amelynek az volt a célja, hogy a szerkezetének feldarabolására tett kísérlettel felkavarják az egyetemi életet, s ez a szándék az emberi kapcsolatokba is beszüremkedett. A tanulság a rektor szerint az, hogy csereáruvá válhatnak, ha nem őrzik meg az egységet. A mesterségesen keltett konfliktusoknak nincsenek vesztesei és győztesei, mindkét fél veszített, s a következményei és költségei beláthatatlanok – hangsúlyozta Azamfirei professzor, aki a 2012-es év legnagyobb megvalósításának nevezte, hogy egyben maradt az egyetem. Végül a toleranciáról, a kölcsönös tiszteletről szólt, de véleménye szerint az intézmény érdekei túl kell mutassanak a személyes érdekeken.
Mindenki legkönnyebben az anyanyelvén kommunikál, s különösen érvényes ez a beteg, bajba jutott emberre. Ezért kellene természetes legyen, hogy az orvos, az értelmiségi, aki sok éven át tanulja a hivatását, anyanyelvén tudjon szólni a beteghez. Ezt biztosította az 1945-ben Kolozsvárról Marosvásárhelyre költöztetett magyar nyelvű orvosképzés, ami 1962-ben, 50 évvel ezelőtt vált kétnyelvűvé. Ezért indokolt ma a multikulturális jelleg, amit nem szűkíteni, hanem bővíteni kell, sőt tartalommal megtölteni. A tanügyi törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy a román és a magyar nyelvű képzés egyenlő partner legyen. Virágzó egyetemet ugyanis csak a múlt értékeinek tiszteletben tartásával, egymás kölcsönös megbecsülésével és a XX. század technikai és társadalmi kihívásait szem előtt tartva lehet építeni – fogalmazott Szilágyi Tibor tudományos kutatásért felelős rektorhelyettes. Az egyetemről szóló sztereotípiákon túl azt is megfogalmazta, hogy az elmúlt évben B kategóriássá vált egyetem nem a gyógyítás és az oktatás, hanem a tudományos munka mennyisége és minősége miatt csúszott vissza a második vonalba. Ahhoz, hogy visszatérjenek az elsők közé, az egyetemnek jó feltételeket kell biztosítani a kutatásra, annak a felismerésnek a jegyében, hogy nem a kutató van az egyetemért, hanem az intézmény van a kutatóért. A jó szervezés és a hatékony beruházás mellett ehhez a külföldi intézményekkel való együttműködésre van szükség – tette hozzá a rektorhelyettes, az egyetlen személy, aki magyarul is szólt a hallgatósághoz.
A további beszédeket és az egyetemnek szánt diplomák átadását követően kiválósági oklevéllel tüntettek ki nyugalmazott oktatókat, akik közül többen nem voltak jelen. Oklevéllel jutalmazták a rezidensvizsgán legjobb eredményt elértek teljesítményét, az idei évfolyamelsőket, köztük Páll Ágnes Katalint a szülész szakról, Gergely Ákost a sport és Máthé Ritát a gyógyszerész szakról. Dan Dobreanu rektorhelyettes végül felolvasta, hogy a 60 kutatói pályázatból kik a szerzői annak a 14-nek, akiket 5.000 euróval támogat az egyetem terveik megvalósításában.
A hivatalos megnyitót három tanácskozás előzte meg, amelyeken a MOGYE tanárai és diákjai, valamint a különböző romániai egyetemi központokból érkezett és a gyakran visszatérő külföldi vendégelőadók mutatták be tudományos dolgozataikat. A dietetikus szakemberek a kritikus helyzetben levő beteg táplálásáról értekeztek, az I. számú sebészeti klinika napján a hasnyálmirigy képezte a tudományos dolgozatok fő témáját, s a leggazdagabb, két napig tartó tanácskozás a kardiológusoké volt, nemzetközi részvétellel. Pénteken valamennyi szakterületről hangzottak el dolgozatok a több szekcióban tartott üléseken. Az egyetemi napokról nem hiányoztak a művészeti rendezvények sem.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)2012. december 15.
Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem –
Minden nagy teljesítmény mögött ott van egy- két meghatározó tanárszemélyiség…
Interjú Lázok Jánossal, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanárával
– Tudomásom szerint Ön nem ismerte személyesen Szabó Lajost, mégis kezdeményezője volt annak a rendezvénysorozatnak, mely megörökítette a volt rektor emlékét születésének 100. évfordulóján. Mi motiválta ezt a kezdeményezést?
– Azt, hogy mit jelent az ő neve és munkássága, én leginkább két tanárkolléga, Béres András és Kovács Levente révén tudtam meg, akik munkatársai voltak a hatvanas-hetvenes években. Illetve azoktól a volt tanítványoktól, akiknek Szabó Lajos még a tanáruk volt. Bár több mint két évtizeden át karizmatikus vezetője volt a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetnek, valamilyen ok miatt neve a 90-es években egyre kevésbé említődött, akik ismerték és becsülték, sorra nyugdíjba mentek. 2010-ben eljutottunk oda, hogy az egyetemnek egy szenátusi gyűlésén valaki megkérdezte: ki is az a Szabó Lajos, hogy születésének 100. évfordulóját meg kellene ünnepelni? Ekkor gondoltam arra, hogy méltánytalan ez a felejtés: nem ezt érdemli ez az ember, akinek neve szinte eggyé vált az intézettel. Tulajdonképpeni életműve az intézet maga, hogy mást ne mondjak: a Stúdió Színház az ő rektorsága idején jött létre... Mindenképpen úgy gondoltam, hogy Szabó Lajosról születésének 100. évfordulója alkalmából méltó formában meg kell emlékezni, nem az üres formaságok szintjén, hanem az általa létrehozott értékek jegyében.
– Ön a szerkesztője Szabó Lajos frissen bemutatott, Hűség című drámakötetének, amely három színművét tartalmazza. Nehéz volt összeállítani ezt a könyvet?
– Szabó Lajos drámái gyűjteményes kötetbe foglalva nem jelentek meg. Arra gondoltam, itt lenne az ideje valamilyen módon drámáiból egy válogatást készíteni, hogy a legjobb szövegek, a legnagyobb sikert aratott drámák egymás hatását fölerősítve együtt jelenjenek meg. Maga a könyv szerkesztése körülbelül egy év, a kutatómunkával együtt valamivel több is volt. Egyetemünk könyvtárának az archívumában rábukkantam a kiadatlan drámák kézirataira, a Kolozsváron bemutatott Viharlámpás kivételével. Végül a kolozsvári színház dokumentációs könyvtárában Zakariás Erzsébet könyvtáros segítségével kiderült, hogy ott őrzik a szöveget egyetlen példányban, s én ennek az alapján tisztáztam le a szöveget.
– Ön úgy nyilatkozott, hogy tervezi egy második kötet elkészítését is. Mikorra várható az új kötet megjelenése?
– Ez nem teljesen tőlem függ. A második kötetbe két történelmi drámája fog bekerülni: a Mentség, amelyet 1955-ben közölt először, de ősbemutatója 1971-ben volt, Harag György rendezésében. A második történelmi dráma Bethlen Miklósról szól (főcíme: A kancellár). Érdekes módon ez a dráma semmiféle publicitást nem kapott, noha megjelent 1975-ben az Igaz Szóban. Ebben a kötetben fognak megjelenni még a legfontosabb színháztörténeti tanulmányai Szabó Lajosnak, valamint egy igen jelentős színháztörténeti felfedezése is. Jelenlegi tervem szerint a befejező része ennek a második kötetnek az életmű válogatott bibliográfiája lesz.
– A Stúdió Színház bejáratánál ott található a frissen felavatott Szabó Lajos-emléktábla. Milyen érzés ez önnek?
– Ebbe az emlékállításba saját tanáraimnak az emlékét is beleképzeltem és beleértettem. És sorsszerűnek tartom, hogy az emléktábla leleplezése után jelentkezett az a Bolyai iskolai tanárnő, akinek a nagyapja Szabó Lajost tanította, és akit egyik utolsó írásában rajongó szeretettel említ, Máthé Ákos néptanítót, aki őt elindította valamikor a népéért felelősséget vállaló értelmiségi nehéz útján. Nagy tanáregyéniségek láncát sikerült így összekötni az időben, mert minden nagy teljesítmény mögött ott van egy vagy két meghatározó tanárszemélyiség, aki tanítványait úgy indítja el, hogy mandátumot bíz rájuk: a nemzedékről nemzedékre átadódó örökség továbbépítésének a mandátumát. Ez volt szimbolikusan talán a legtöbb, amit én személy szerint az emléktábla- állítástól kaphattam.
– Mi az, amit mindenképpen szeretne még megosztani az olvasókkal?
– Illesse köszönet a Communitas Alapítványt a támogatásért, és Balogh József öntőmestert felajánlásáért, aki díjtalanul vállalta az emléktábla kiöntését és felerősítését. Legvégül, de leghálásabban említeném a művészt, aki hat fénykép alapján Szabó Lajos profilját bronzba álmodta és kivéste. Szignója olyan kis betűkkel van a tábla jobb alsó sarkába vésve, hogy alig lehet észrevenni, szeretném most kinagyítani: Bocskay Vince.
Balázs Lehel
Népújság (Marosvásárhely)2012. december 15.
Tízéves a báb szak az egyetemen
2002-ben egyetemünkön új és merész kísérlet kezdődött: professzionális szinten, felsőoktatási keretek között elindult a bábszínészet, illetve bábművészet oktatása. Az első évfolyamok vezetői és oktatói (román és magyar tagozaton egyaránt) az egyetem addigi hallgatói, tanárai és a hazai bábszínészet ismert és elismert személyiségei közül kerültek ki. A frissen indult szak első évfolyamvezetői román tagozaton dr. Oana Leahu és Viorel Meraru rendezők, magyar tagozaton pedig Palocsay Kisó Kata, Barabás Olga rendező, valamint B. Fülöp Erzsébet voltak. Az évek során olyan nemzetközileg elismert személyiségek is bekerültek állandó vagy meghívott munkatársként az egyetem életébe, mint dr. Cristian Pepino rendező, Lénárt András bábművész, illetve Lengyel Pál rendező, az egri Harlekin Bábszínház néhai igazgatója.
A szak célja nem csak az alapvető mozgási és mozgatási technikák elsajátítása, továbbadása. Ezek mellett a megfelelő és erőteljes színészképzésre is hangsúlyt fektetnek, fejlesztik a testi, fizikai kifejezőerőt, valamint az elméleti tantárgyak révén történeti, tudományos megalapozást is kapnak a hallgatók, a báb- és színházművészet különböző területeit befogva. Ennek a sokoldalú képzésnek az eredményességét egyértelműen bizonyítják a sikeres és szakmailag elismert előadások. Hallgatóink részt vettek a nagykárolyi, kaposvári, aradi, budapesti, pécsi, avignoni (off program), craiovai, sepsiszentgyörgyi, szabadkai, kolozsvári, kisinyovi nemzeti, illetve nemzetközi bábfesztiválokon, ahonnan nem egy esetben díjakkal tértek vissza. Legutóbb például a 2010-es Légzés című előadás több kategóriában is elnyerte a szakma elismerését. A hatékonyság másik fokmérője, hogy az itt végzett hallgatóknak mind sikerült valamilyen hazai vagy külföldi társulatnál elhelyezkedniük.
*
Az idei évad első bábos újdonsága is bemutatásra került már: kettős szereposztással, Máthé Rozália rendezésében vitték színre az egyetem hallgatói Urbán Gyula zenés mesejátékát. A Minden egér szereti a sajtot nemcsak a gyerekeknek, de az idősebb korosztály számára is élvezetes, tanulságos élményt nyújthat. Az előadásban jól tetten érhető a hallgatók többrétű képzése, hiszen hagyományos értelemben vett színészként és bábszínészként egyaránt helyt kell állniuk és helyt is állnak a színpadon. Itt ráadásul részben még a látványtervező szakos diákok tantárgyait és mesterségbeli fogásait is el kell sajátítaniuk: gyakran ők maguk készítik el bábjaikat, maszkjaikat.
A fentebb említett előadás izgalmas találkozása a felnőtt- és gyerekirodalomnak, a mesék és a nagy tragédiák világának. Örök érvényű történet, amely függetlenül helytől, kortól és kultúrától, mindig tud újat, mást, másként mondani. Két ellenséges család. Két fiatal, akik feltétel nélkül és őszintén szeretnek. Akik nem félnek meghozni a legnagyobb áldozatot sem, ami végül is mindent megváltoztat. A képlet ismerős. Hallottuk már ezerszer, most mégis valahogy másként, mással és mások mesélik el ezt az örök érvényű, a végletekig emberi, jelen esetben egéri történetet. Az Urbán Gyula mesejátékából készült egérmese a commedia dell’arte és a bábszínészet határán mozgó előadás, amely izgalmas újragondolása Shakespeare klasszikus tragédiájának. A másságról és az elfogadásról beszél olyan stilizált, könnyed és érthető formában, amely képes megszerettetni és emberivé tenni a figurákat, és egyszersmind elgondolkodtatni közönségét. Vajon elég-e a szerelem ahhoz, hogy áthidalja a másság és a máshova tartozás szakadékát? Van-e értelme a gyűlöletnek, és milyen árat kell fizetnünk érte? Függetlenül bőr-, illetve (jelen esetben) szőrszíntől, neveltetéstől és származástól, mik azok a szálak, amelyek összefűznek, és amelyek mentén elindulva rádöbbenhetünk, hogy mélyen a felszín mögött és az egérbunda alatt, ahol a szívnek kellene lennie, mindannyian ugyanattól félünk, és ugyanarra vágyunk.
Felnőttmese ez, mégis van benne valami a gyerekkor, a régi mesék varázsából. Nehéz megtalálni a két világ és gondolkodásmód közötti egyensúlyt, a báb szakos hallgatók azonban sorra veszik az akadályokat, táncolnak, énekelnek, játszanak és mesélnek, úgy, ahogyan az egy báboshoz illik. Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, a saját eszközeikkel, a bábokat éltre keltő saját testükkel, saját lelkükkel.
A bábtagozat létezik, dolgozik, alkot, és ahogy mindenki más is: hisz abban, amit csinál. Írásom elején azt mondtam, hogy merész kísérlet volt egy professzionális és intézményes keretek között működő báb szak létrehozása. Elnézve azokat az eredményeket, melyeket létezésének tíz éve alatt sikerült elérnie, mindenképpen érdemes volt.
Orbán Enikő
Népújság (Marosvásárhely)2012. december 15.
Egy nemzedék három felvonásban
– ez a címe annak az igen érdekes interjúkötetnek, amelyet szerda délután mutattak be az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház új, Nyomda utcai székházának nagytermében. Az igen jó hangulatú, humorban gazdag esten az alaszkai időjárás ellenére is számottevő közönség tette tiszteletét, őket a kötet méltatója, Kovács Levente, a gondozást felvállaló Kriterion Könyvkiadó igazgatója, H. Szabó Gyula és természetesen a szerző, Székely Szabó Zoltán fogadta. Utóbbi Marosvásárhelyen, a színművészeti egyetemen végzett, évekig Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön volt színész, majd a diktatúrában külföldre vándorolt. Bécsben él, az ottani magyar kultúra tevékeny ápolója.
A résztvevőket Kovács Levente üdvözölte, mint mondta, világrekord, hogy ebben a katasztrofális időben, a világvége előtt kilenc nappal, a Gutenberg- galaxis alkonyán ennyien eljöttek. Harminc színészt igen nehéz egy "színpadra" összezsúfolni, Székely Szabó Zoltánnak ez sikerült. H. Szabó Gyula hozzátette: a kötetben fellelhető 29 beszélgetés során 30 színművésszel készített interjút a szerző, három sorozatban. Az első a '70-es évek végén, '80-as évek elején, a második a '90-es évek közepén – itt már pályaelhagyók is vannak –, míg a harmadik 2011-ben készült, ugyanazon interjúalanyokkal. Minden beszélgetés jelen idejű, a kötet rendkívül érdekes, a nagy többség mögött gazdag, hiteles és őszinte életpálya áll. Ami közös bennük: szinte mindegyikük szívesen emlékszik vissza a marosvásárhelyi színművészetin eltöltött évekre.
Kovács Levente elárulta – a kötet kapcsán statisztikát készített, amely szerint a könyv 12-13 év végzősét öleli fel a hatvanas évek végétől a nyolcvanas évek elejéig. Ezekben az években 92 hallgató végzett a vásárhelyi színin, közülük harmincan szerepelnek a kötetben. A 92 színművész közül 40 elhagyta az országot, 13-an elhaláloztak. A harmincból heten kerültek tanári pályára, hárman doktoráltak, öten a könyvkiadás közelében is tevékenykednek. 77 százalékuk még mindig pályán van, különböző társulatok tagjai.
– Nem mondhatjuk róluk, hogy elveszett nemzedék. Értékes, jelen lévő generációja a hazai színházi kultúrának. Igen nehéz időkben, nyomorúságos körülmények között végeztek, és ahogy azt közülük Balázs Éva megfogalmazta: az akkor hat színházból álló erdélyi magyar színházi intézményrendszer megőrzését sorsfeladatuknak tekintették. A szegénység és a letiltások sorozata jellemezte életüket, de bátorságukat megőrizték. Szélyes Ferenc például '89-ben adta vissza párttagsági könyvét Szatmáron. Ez igen merész tett volt, ő az interjú során meg sem említi... Számomra különösen fontos, hogy a megszólaltatottak szinte mindegyikével tanár-diák viszonyba kerültem. A könyvet pedig igen fontosnak tartom: részben színháztörténet, de megtalálható benne egy értékelhető és kvantifikálható szociológiai hozadék is, ugyanakkor emberismeretből, pszichológiából is jeleskedik – nagyon sokat tudunk meg belőle a színész természetéről. Székely Szabó Zoltán kérdései szellemesek, célratörőek, a szerző riporterként is megállja a helyét. Groteszk iránti érzéke, fanyar humora sokáig hiányzott a sepsiszentgyörgyi társulatból. A könyvet bárkinek tudom ajánlani, hiszen egy olyan harc szolgálatában áll, amely a művészet örökkévalóságáért folyik, egy olyan művészetért, amelyet folyamatosan eltemetnek, de amelynek a válság az éltetőereje. Bármilyen kultúra romjai alól mindig előtáncolt a színész, és továbbvitte azt. Hiszen aki a múltat megtagadja, annak a jelene sivár, a jövője pedig értéktelen – mondta a méltató, majd a sztorikban, történetekben gazdag est végén a szerző köszönte meg mindenki hozzájárulását, részvételét és árulta el: ő nem elment, hanem nem jött vissza.
– A szabadságban kezdtem el igazán félni a visszajöveteltől. Cserbenhagytam az erdélyi színjátszást, mert – ahogy Faludynak írták a barátai – nem akartam olyan szobába visszajönni, amelynek ajtaján belül nincs kilincs. De '92 óta rendszeresen hívok meg Bécsbe határon túli magyar társulatokat, eddig körülbelül 70 alkalommal. Az Európa Klub vezetőségi tagja vagyok, az itt elhangzó évi 19-20 előadást könyv formában mindig kiadjuk. És most már elárulhatom: a Széllyes Sándor hagyatékát feldolgozó kézirat elkészült, fellelhető benne rigmusainak sorozata, interjúk, beszámolók egyaránt. Remélem, hamarosan Marosvásárhelyen is bemutathatjuk.
K. N. B.
Népújság (Marosvásárhely)2012. december 15.
Fontos az együttműködés
Markó Béla volt RMDSZ-elnök kifejtette, ő azt szeretné, ha a Szövetség a kormánykoalícióban is jelen lenne, hangsúlyozva, „nem csupán parlamenti, hanem kormányszinten is fontos az együttműködés”.
Az RMDSZ platformjai konzultatív tanácsának pénteki ülése előtt Markó Béla kifejtette, ő azt szeretné, ha a Szövetség a kormánykoalícióban is jelen lenne, mivel ez nem csupán a magyarok érdeke, hanem a román többség érdeke is.
Leszögezte, sok célkitűzést „közös erőfeszítés” nyomán értek el a múltban.
„Én azt szeretném, hogy az RMDSZ a kormánykoalícióban is jelen lenne, mivel ez a romániai magyarok érdeke, azonban ugyanakkor a román többség érdeke is. Ha kissé visszanézek arra, ami az elmúlt évtizedben történt, akkor nagyon jól látszik, hogy mindent közös erőfeszítéssel értünk el, lévén szó a NATO-, vagy az EU-csatlakozásról, vagy más fontos célkitűzésről – mindent a románok és a magyarok közötti együttműködéssel valósítottunk meg” – mondta Markó.
Rámutatott, nem csupán parlamenti, hanem kormányszinten is fontos az együttműködés, ha vannak közös érdekek, és „egy koalíció minden pártja egyezségre jut a kormányprogram bizonyos pontjaiban.
Arra a kérdésre, hogy az RMDSZ megelégedne-e csupán államtitkári tisztségekkel, Markó azt válaszolta, hogy „a kormányban való részvétel azt jelenti, hogy jelen vagy a kormányzási asztalnál”.
Az USL és az RMDSZ vezetők szerda este megbeszélést tartottak a parlamentben.
Liviu Dragnea, a PSD főtitkára csütörtökön azt nyilatkozta, hogy az USL és RMDSZ közötti tárgyalások nem szakadtak meg, és, hogy legközelebb jövő hét elején tartanak megbeszélést.
„Nem hagytuk abba. Egy adott pillanatban úgy döntöttünk, hogy lezárjuk a tárgyalásokat, mert nem ülhettünk ott egész éjjel” - nyilatkozta Dragnea, aki így cáfolta a híreszteléseket az USL-RMDSZ tárgyalások megszakításáról.
Mediafax
Nyugati Jelen (Arad)