udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
131894
találat
lapozás: 1-30 ... 98641-98670 | 98671-98700 | 98701-98730 ... 131881-131894
Névmutató:
2013. március 12.
Székely autonómia
Államfői aggodalom
Traian Băsescu államfő aggodalmát fejezte ki amiatt, ahogy a székelyföldi fiatalok a román állam jelképeihez viszonyulnak – jelentette ki hétfőn Corneliu Grosu, Maros megye prefektusa.
A kormánymegbízott szerint az államfő akkor beszélt erről, amikor – még a megmozdulás előtt – tájékoztatást kért tőle a vasárnapi autonómiatüntetésről.
A demonstrációt meghirdető Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a megmozdulás után Gábor Áron-díjjal tüntette ki a Csíkszeredai HSC Sportklub jégkorong csapatát, amiért játékosai "tudatosan vállalják székely mivoltukat, hűségüket magyar nemzeti önazonosságukhoz".
Az államfő szerint nem helyénvaló olyanokat jutalmazni, akik megtagadják az ország jelképeit – mondta a prefektus, arra utalva, hogy egy magyar-román válogatott meccsen a székely hokisok is a magyar himnuszt énekelték.
Grosu beszámolt az újságíróknak arról, hogy az államfő megdicsérte, amiért előzetesen több ízben is egyeztetett a tüntetés szervezőivel és mindent megtett a rendbontás megelőzéséért.
Ugyanakkor a prefektus is nyilvános köszönetet mondott a tüntetés szervezőinek, amiért úgymond ellenőrzés alatt tartották az – általa csaknem hétezer főre becsült – tömeget, és Marosvásárhely utcái ugyanolyan tiszták maradtak utánuk, mint amilyenek érkezésük előtt voltak.
Maros megye prefektusa megjegyezte, hogy a tüntetők által közfelkiáltással elfogadott, és a prefektusi hivatal ügyeletesének átadott petíción sem aláírás, sem pecsét nem szerepelt.
"Biztos vagyok benne, hogy a szövegezőknek nemcsak érzelmi, hanem történelmi alapjuk is volt ennek a dokumentumnak az elkészítésére, amely így névtelen maradt. Számunkra azonban ugyanolyan fontos marad és jelentőségének megfelelően kezeljük" – mondta a kormánymegbízott, hozzátéve, hogy a petíciót már eljuttatta a bukaresti kormányhoz.
A székely szabadság napján megrendezett marosvásárhelyi demonstráció szónokai vasárnap este Székelyföldnek területi autonómiát követelő petíciót adtak át a tüntetők nevében a román kormány helyi képviselőjének.
(MTI)
Nyugati Jelen (Arad),2013. március 12.
Szabályos a székely történelemkönyv használata
A román oktatási minisztérium szerint Hargita és Kovászna megyében az előírások betartásával használják az iskolákban A székelység története című kézikönyvet, amelyből gimnazista diákok tanulhatnak választható tantárgy keretében.
Ez abból a tájékoztató dokumentumból derül ki, amelyet a minisztérium kisebbségi oktatásért felelős igazgatósága írt egy olyan állampolgári beadványra, amely kifogásolta a kézikönyv iskolákban való használatát. A válasz nyomán a Maros, a Hargita és a Kovászna megyei románok civil fóruma nevű szervezet hétfőn a szaktárca kisebbségi oktatásért felelős igazgatósága két vezetőjének leváltását kérte, ugyanis ők látták el kézjegyükkel a dokumentumot. A civil szervezet közleményében idézi, hogy a Szőcs Domokos főosztályvezető és Szepesi Alexandru osztályvezető által aláírt minisztériumi válasz szerint a hatodikos és hetedik osztályos diákoknak ajánlott kézikönyv nem minősül tankönyvnek, tudományos szempontból megfelel a történelmi valóságnak. A dokumentum szerint azok az iskolák, amelyek bevezették ezt a választható tantárgyat, tiszteletben tartották a két megye tanfelügyelősége által megszabott eljárásokat.
A civil szervezet tiltakozik a minisztériumi válasz miatt, mert szerintük figyelmen kívül hagyja, hogy a kézikönyv „a románokra nézve megengedhetetlen sértéseket tartalmaz”. Mint ismeretes, a kézikönyvet a Hargita megyei önkormányzat megbízásából székelyföldi történelemtanárokból és történészekből álló 11 tagú bizottság készítette. A szerzők célja az volt, hogy a tavaly szeptemberben bemutatott kiadvány tankönyvnek is megfeleljen, de kézikönyvként bármelyik korosztály számára hasznos olvasmány legyen.
Székelyhon.ro,2013. március 12.
Átadták a Gábor Áron-díjakat
A Magyar Tudományos Akadémia külső tagját, Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi történészt, levéltárost és a csíkszeredai HSC Sportklub jégkorongcsapatát tüntette ki idén Gábor Áron-díjjal a Székely Nemzeti Tanács. Az elismeréseket vasárnap, a Székely Szabadság Napján tartott autonómiatüntetés után, az SZNT ünnepi ülésén, a küldöttek és meghívottak jelenlétében adták át.
A 2008-ban alapított Gábor Áron-díj létrehozói kimondják: az autonómia kiharcolásához minden egyén, szervezet, intézmény, csoportosulás hozzájárulhat azzal, hogy segíti népünk önbizalmának, őseinktől ránk hagyott keresztény erkölcsi értékrendünk helyreállítását, erősíti az autonómia megvalósíthatóságába vetett hitet, segíti a közösségi akarat erősödését, annak kinyilvánítását, és cselekvően részt vesz a megvalósítás folyamatában. Ennek a szellemiségnek megfelelően esett idén a választás Pál-Antal Sándor akadémikusra, a székelység történelmének, a székely önkormányzásnak kutatójára, akinek munkásságát Berekméri Árpád Róbert levéltáros méltatta, kiemelve, a huszonegy önálló, illetve társalkotókkal megjelentetett kötet szerzője, tizennégy szakkönyv szerkesztője, több mint kétszáz tanulmány összeállítójának feltárásai ma hiteles forrásként szolgálnak a székelység történelmének kutatói számára A Magyarországon több alkalommal kitüntetett Pál-Antal Sándor a díj átvételekor hangsúlyozta, minden elismerés közül ez az itthoni esik neki a legjobban, és elmondta, a munkát folytatja, nem is tehetne másképp, mert akkor unatkozna. „Csíkszéken az emberek akartak és akarnak élni, és ami még ennél is fontosabb, valamit elérni. Valamit, ami fontos, mert felfigyel rájuk mindenki, és közben önbecsülést, reményt nyújthatnak mindannyiunk számára” – emelte ki a csíkszeredai jégkorongcsapatot méltató laudációjában Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, az SZNT alelnöke. A székely mivoltukat büszkén vállaló, a díj átadásának napján is jégen küzdő tizennégyszeres romániai bajnok, kilencszeres Román Kupa-győztes, idei MOL Liga-döntős csapat tagjai nevében Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere vette át a díjat, aki szerint a csíki hokisok egész Székelyföldet képviselik, a csapat az összetartozás szimbóluma, ezért külön is megérdemlik a támogatást. A díjazottaknak gratulált, és a vasárnapi autonómiatüntetést az önrendelkezésért vívott küzdelem újabb kezdetének nevezte Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Izsák Balázs SZNT-elnök pedig az autonómiatüntetés eredményei közül kiemelte a nemzetközi szolidaritást és azt, hogy a jelen lévő több tízezres tömeg megmutatta, Marosvásárhelyen, Európa bármely városához hasonlóan félelem nélkül lehet véleményt nyilvánítani. Az SZNT ünnepi ülésén közreműködött a székelyudvarhelyi Székely Dalegylet Kovács László karnagy vezetésével, a rendezvény a székely himnusz eléneklésével ért véget.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2013. március 12.
Személyes okokra hivatkozva egy-két hónapon belül lemond tisztségéről Józsa Tibor, Marosvásárhely RMDSZ-es alpolgármestere. „A legnagyobb gondom az, vagyok annyira gerinces ember, hogy nem tudok együtt dolgozni olyanokkal, akik nem a város érdekeit tartják a szemük előtt” – jelentette ki az elöljáró, aki önkormányzati képviselőként folytatná városházi munkáját.
Józsa Tibor szerint Marosvásárhelynek olyan alpolgármesterre van szüksége, akinek tapasztalata van a közigazgatásban és a politikában egyaránt, ezenkívül nagyobb támogatást kap attól a szervezettől, amelynek a színeiben mandátumhoz jutott.
Józsa elárulta: legszívesebben Peti Andrásnak, a marosvásárhelyi RMDSZ elnökének adná át alpolgármesteri székét. Peti András ezt követően úgy nyilatkozott, Józsa már korábban tájékoztatta szándékáról a helyi szervezetet. Rámutatott: kizárólag önkormányzati képviselők tölthetik be az alpolgármesteri tisztséget, így az RMDSZ tíz képviselője közül kerül ki a következő alpolgármester-jelölt, akit titkos szavazással választ majd meg a plénum. Hozzátette, többen megkeresték már, hogy vállalja az alpolgármesteri feladatokat. „Ha bizalmat szavaznak nekem, akkor minden szükséges intézkedést megteszek a közösség érdekében” – mondta.
Fancsali Attila
Krónika (Kolozsvár),2013. március 12.
Feje tetejére állhat a román oktatási rendszer
A hatalomra kerülése óta eltelt közel egy évben felismerhetetlenné változtatta a Szociál-Liberális Szövetség (USL) a Boc-kormány idején elfogadott és 2011-ben érvénybe lépett tanügyi törvényt. A jogszabály módosításait még Ecaterina Andronescu korábbi oktatási miniszter kezdte sürgősségi rendeletekkel. Utódja, Remus Pricopie folytatta azoknak a törvényben szereplő rendelkezéseknek a megsemmisítését, amelyek megreformálták (volna) a hazai oktatási rendszert.
képviselőház múlt héten már megszavazta a legfontosabb módosításokat tartalmazó sürgősségi kormányrendeletet, s ha a jogszabályt a szenátus is elfogadja, ez tíz évvel röpítheti az időben a hazai tanügyet – vélik hazai szakpolitikusok és pedagógusok.
Ízelítő a módosításokból
Az egyik leglényegesebb módosítás az elemi oktatásban és az óvodákban dolgozó pedagógusok jogállására vonatkozik. A jelenlegi törvény szerint ezeket a posztokat csak egyetemi diplomával lehetett betölteni, ám a jogszabály lehetővé tette, hogy a már alkalmazásban lévő mintegy 22 ezer felsőfokú végezettség nélküli pedagógus továbbképzéseit az egyetemi végzettséggel egyenrangúvá tegye a minisztérium, és az érintettek diplomásoknak járó bérezést kapjanak. Ezt a cikkelyt törölte az USL-kormány. Ezért a minisztérium nem ismer el semmiféle továbbképzést és fokozatot a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező pedagógusok esetében, így fizetésemelésre sem számíthatnak, sőt az alapképzésüknek megfelelő fizetéskategóriába csúsznak.
Másik vitatott módosítás a kilencedik osztályok visszasorolása a középiskolai oktatási ciklusba. A jelenlegi törvény megkönnyítette a tanulók számára a kötelező tíz osztályt elvégzését a saját településükön, mert bevezette a nulladik osztályt, a kilencediket pedig az általános iskolai képzéshez sorolta. A módosítás nem csak visszasorolja a kilencediket a középiskolai ciklusba, de tételesen megszabja, hogy a kötelező iskolai évek az elemi oktatásból, az általános oktatásból és a középiskolai oktatás első két évéből: IX. és X. osztályból tevődnek össze. Ez elsősorban a vidéki diákokat hozza nehéz helyzetbe, mert az általános iskolai ciklus után két évig egy nagyobb település iskolájában kell tanulniuk, hogy a törvény által előírt kötelező oktatásban részesüljenek. Ez a szakemberek szerint az iskolaelhagyást erősíti.
Az USL-kormány ugyanakkor 23 százalék alattira csökkentette a szülői képviselet arányát az iskolaszékekben. A jelenlegi törvény szerint a testületekben fele arányban vettek részt a szülők és fele arányban az önkormányzat és a tanárok képviselői, így a szülők befolyásolni tudták a döntéseket. A törvényalkotónak a szándéka ezzel az volt, hogy iskolában tanuló gyerekek érdekeit helyezzék előtérbe az intézmény sorsát befolyásoló döntések meghozatalakor. Ha a szenátus elfogadja a módosító javaslatot, gyakorlatilag csak protokolláris szerep jut az önkormányzati és a szülői képviseletnek az iskolaszékekben.
Nagy vitát váltott ki a módosítás is, miszerint az egyetemek rektorai nem vonhatják vissza azt az oklevelet, amelyet birtokosa valamilyen visszaélés vagy törvénytelenség, esetleg plágiummal szerzett meg. Az új törvény szerint ez csakis a bíróság teheti meg.
Magyari: mindenhez hozzá akarnak nyúlni
„Aggodalomra ad okot, hogy mindenhez hozzá akar nyúlni a kormány a tanügyi törvényben" – jelentette ki a maszol.ro-nak Magyari Tivadar főtitkár-helyettes, az RMDSZ oktatási főosztályának vezetője, amikor a jogszabály módosításairól kérdeztük.
A szakember értékelése szerint a jelenlegi tanügyi törvénynek nagyon sok hasznos rendelkezése volt. „Azt még nem lehet látni, hogy milyen mértékű átalakítást és visszarendeződést akar a jelenlegi kormány, de máris aggódunk, mert sok mindent a feje tetejére állítanak" – jelentette ki.
Magyari emlékeztetett arra, hogy a nulladik és a kilencedik osztály kérdése „állandó játék és bizonytalanság tárgya" a tanügyben. Tájékoztatása szerint a magyar nemzetiségű diákoknak azért felelt meg az új tízosztályos rendszer, mert később kellett iskolát váltaniuk, és esély volt arra, hogy egy évvel tovább járjanak magyar iskolába, magyar osztályba. „Tudjuk azt, hogy a nagy törés, nagy visszaesés az anyanyelven való tanulásban a nyolcadik osztály végén volt. A jelenlegi törvény szerint ez a törés a kilencedik osztályban volna, az éppen átalakuló személyiségű serdülő nyer egy évet nyert a magyar iskolában. Tehát kisebbségi szempontból a jelenlegi törvény megtartása volna az érdekünk" – magyarázta.
Az iskolaszékek összetételének a megváltoztatása is aggodalomra ad okot Magyari szerint, mert a jelenlegi törvény egészséges arányt biztosított a szülők, az önkormányzat és a pedagógusok képviselete között. „Én is annak vagyok a híve, hogy a legtöbbet a pedagógusokra kell bízni, de a régi arány, amit nagyon sok egyeztetés nyomán alakítottunk ki, az egészséges egyensúlyt jelentett" – magyarázta az oktatási főtitkár-helyettes.
A plagizálók dolgát megkönnyítő törvénymódosulás kapcsán Magyari kifejtette: a plágium elkerülésére kellett volna találni megoldást, nem a csalással írt dolgozatokkal szerzett diplomák visszavonására. Szerinte szegénységi bizonyítvány bármilyen egyetem számára, ha az intézményben plágiummal diplomát lehet szerezni. „Arra kéne megoldása legyen a tudományos világnak, hogy kiszűrje a plagizátorokat, és ne tíz-húsz évvel később fussanak utána" – fogalmazott Magyari.
Maszol.ro,2013. március 12.
Prefektusi tájékoztató Băsescunak (A székely szabadság napja)
Maros megye prefektusától kért tájékoztatást vasárnap Traian Băsescu államfő az autonómiatüntetésről. A megmozdulás előtt az államfő aggodalmát fejezte ki amiatt, ahogyan a székelyföldi fiatalok a román állam jelképeihez viszonyulnak – ismertette tegnap Corneliu Grosu Maros megye kormánymegbízottja. Hétezerre becsülte a résztvevők számát, s kifogásolta, hogy a közfelkiáltással elfogadott petíciót aláírás, pecsét nélkül juttatták el az általa vezetett intézményhez a tüntetés szervezői.
A Székely Szabadság Napján rendezett, marosvásárhelyi autonómiatüntetés kapcsán Victor Ponta miniszterelnök egy vasárnap esti tévéműsorban azt hangoztatta: konfrontációval és szélsőséges megnyilvánulásokkal semmit sem lehet elérni. Kifejtette, ő a párbeszédben hisz, szerinte egyedül ez vezethet eredményre a román kormánynak az országban élő magyar közösség legitim képviselőihez, illetve Magyarországhoz mint szomszédos államhoz fűződő kapcsolatában. A vasárnapi marosvásárhelyi autonómiatüntetésről a hazai román lapok rövid tudósításokban számoltak be, az esemény kapcsán általában ötezer résztvevőt említve. Corneliu Grosu prefektus tegnap ismertette, az államfő megdicsérte, amiért előzetesen több ízben is egyeztetett a tüntetés szervezőivel, és mindent megtett a rendbontás megelőzéséért. Ugyanakkor a prefektus is nyilvános köszönetet mondott a tüntetés szervezőinek, amiért úgymond ellenőrzés alatt tartották az – általa csaknem hétezer főre becsült – tömeget, és Marosvásárhely utcái ugyanolyan tiszták maradtak utánuk, mint amilyenek érkezésük előtt voltak. Megjegyezte, a tüntetők által közfelkiáltással elfogadott és a prefektusi hivatal ügyeletesének átadott petíción sem aláírás, sem pecsét nem szerepelt. „Biztos vagyok benne, hogy a szövegezőknek nemcsak érzelmi, hanem történelmi alapjuk is volt ennek a dokumentumnak az elkészítésére, amely így névtelen maradt. Számunkra azonban ugyanolyan fontos marad, és jelentőségének megfelelően kezeljük” – mondta a kormánymegbízott, hozzátéve, hogy a petíciót már eljuttatta a bukaresti kormányhoz. A marosvásárhelyi megmozdulásról egy vasárnap esti tévéműsorban nyilatkozó Victor Ponta miniszterelnök szerint a tüntetők a konfrontáció és a szélsőséges megnyilvánulások útját járják, ezt Tőkés László elképzeléseivel azonosítja. Erővel, az asztalt csapdosva, a román kormányt fenyegetve, „ahogy Tőkés László teszi”, semmit sem lehet elérni – vélekedett a kormányfő. Arra a kérdésre, el tudja-e képzelni, hogy Székelyföldnek valaha olyan autonómiája lesz, amilyet a marosvásárhelyi petíció aláírói kívánnak, Ponta azt mondta, nem látta még a beadványt, majd tanulmányozza, ha eljut hozzá. „Én egy olyan dologban hiszek, ami nem irányul sem a magyarok, sem a romák vagy bárki más ellen: a regionális fejlődést kell beindítanunk, minél több bukaresti hatáskört kell átruházni az ország térségeire, de nem etnikai alapon. Gazdasági alapon kell önfenntartó régiókat létrehoznunk. Nem lehet némelyeknek jobb szabályokat kidolgozni, mint másoknak. Közös szabályozás kell, amelyet mindenki alkalmaz” – fogalmazott a kormányfő. Ponta a székely zászlóval kapcsolatban kijelentette, a „központi hatalmat jelképező” intézményeken csak a román és az uniós zászlónak van helye. „Egyébként, ha találunk megoldást – de nem erőszakkal, hanem párbeszéddel – arra, hogy minden helyhatóságnak lehessen saját jelképe, amelyet helyi szinten használ, én ebben nem látok kivetnivalót” – mondta a román kormányfő. Arra a műsorvezetői kérdésre: van-e információja a titkosszolgálatoktól vagy más forrásokból, hogy a marosvásárhelyi tüntetők között hány külföldi volt, Victor Ponta csak annyit mondott, voltak magyarországiak, mert a szervezők bizonyára szerették volna növelni a létszámot. A miniszterelnök ugyanakkor méltányolta, hogy a RMDSZ vezetői bejelentették: nem vesznek részt a tüntetésen. Hozzátette, az RMDSZ-nek van legitimitása, mert a romániai magyarok rá bízták képviseletüket, és a szervezet 23 év alatt megtanulta, hogy csak tárgyalással lehet az általa képviselt közösség számára jogokat elérni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2013. március 12.
Rosszul áll a visszaszolgáltatás (Sepsiszentgyörgyön)
Az 1945. március 6. és 1989. december 22. között jogtalanul elkobzott ingatlanok jogi helyzetének rendezésével foglalkozó 2001/10-es törvény alapján benyújtott 803 sepsiszentgyörgyi igénylésből mindeddig csupán 57 esetben történt meg a természetbeni visszaszolgáltatás, 70 kérést kártérítésre javasoltak, 87 nem tartozott a helyi polgármesteri hivatal bizottságának hatáskörébe, 55 iratcsomót formai okokból visszautasítottak.
Az új restitúciós törvény tervezetét a kormány múlt heti ülésén tárgyalta, elfogadása után kimozdulhat holtpontjáról az államosított és kisajátított ingatlanok ügye. A Háromszék érdeklődésére Kulcsár Tünde jegyző elmondta: „A polgármesteri hivatal 10-es törvényt alkalmazó bizottsága csak a visszaszolgáltatások megoldására hivatott, a kártérítésekre vonatkozóan csak a kárpótlás tényére tesz javaslatot, az összegre nem. A bizottság elemzi a kérés határidőn belüli benyújtását, a kérelmező jogosultságát, valamint a szükséges dokumentumok létét az iratcsomóban.” A vonatkozó polgármesteri rendeleteket és a hozzá tartozó iratokat összesítik – mondta Kulcsár Tünde –, majd az érintett dossziékkal együtt átadják a prefektúrának, annak megbízott jogásza viszi az Országos Restitúciós Hatósághoz, majd megszületik egy határozat, amelyben megszabják a kártérítés összegét, amit a kérelmező meg tud támadni törvényes úton, ha elégedetlen a döntéssel. Hogy mi történik a törvény módosítása után, azt akkor tudjuk elmondani, amikor megjelenik a módosított törvény alkalmazási módszertana.” A kezdeti 803 sepsiszentgyörgyi igénylésből 716 elbírálása tartozik a helyi bizottság hatáskörébe, 87 iratcsomót átirányítottak az illetékes intézményekhez. A benyújtott kérések hozzávetőleg 100 hektár területre és 36 404 négyzetméternyi épületre vonatkoztak, az 57 eddig megoldott természetbeni visszaszolgáltatás 3,3 hektárt és 4443 négyzetméternyi épületet érint. Kulcsár Tünde jegyző lapunknak elmondta, még vannak visszaadható épületek, de ezekre vonatkozóan a hiányzó iratokat még nem pótolták a kérelmezők, akik közül többen külföldön élnek, és nehéz velük a kapcsolattartás még akkor is, ha van helyi felhatalmazottjuk.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2013. március 12.
Székelyföld-körkép
Az Erdélyi körkép, majd a Sepsiszentgyörgy 550 éve város panorámakép-kompozíció után újabb körkép kerül Sepsiszentgyörgy központjába, ezúttal a Virtuális Székelyföld honlap anyagából válogatott illusztráció.
Mint ismeretes, a városközpontot rondító, félbehagyott Bodok-szállodai építkezést eltakaró köztéri kiállítófelület felállításáról két évvel ezelőtt döntött a megyei, illetve a városvezetés, terveik szerint egyik évben egyik önkormányzat, másikban a másik hasznosítja a félkörállványzatot. Március 15-től egy éven át a két évvel ezelőtt útjára indított, Székelyföld kincseit 360 fokos gömbpanorámában bemutató Virtualisszekelyfold.ro honlap anyagából készült válogatás díszíti a város főterét, a panorámaképet a honlapot is készítő Daczó Enikő képzőművész állította össze. (vop)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2013. március 12.
Bizonyítékokat várunk
Akik a Volt Politikai Foglyok Szövetségének sepsiszentgyörgyi, Martinovics Ignác utcai (Beör-palota) székhelyén jártak, felfigyelhettek arra a táblára, amely a kommunista diktatúra áldozatainak szentelt pincemúzeumot jelzi.
Többen meg is tekintették a szenvedések egykori helyének készülő, több helyiségből álló hiteles rekonstrukcióját. Emlékeink segítettek abban, hogy az emberi gonoszság és igazságtalanság eme emlékhelye valóban hitelesen szolgálja az emlékezést és a tiltakozást minden társadalmi kirekesztés ellen. Nem magunknak állítottunk emléket, hiszen minden emlékezés csak feltépi soha nem múló sebeinket. Készül a vallatószoba, az emeletes ágyaktól szűk helyiség, amelybe a nap fénye sem hatolhat be a „nyúletetőkkel” elzárt ablakon, de megtekinthető a fekete zárka, ahol állva kellett az elítéltnek napokig vízen élnie. Készül a nagyobb terem, amely dokumentumfilmek vetítésére alkalmas. És a kezdet is látható, az a cella, amelyben betonágyon, betonasztal mellett vártuk a kezében sötét szemüveget lóbáló őrt, hogy nap mint nap kihallgatásra vigyen. A teljes hitelességet azonban mindez csak akkor szolgálja, ha írott vagy akár tárgyi dokumentumokkal is igazoljuk az egykori valóságot. És nem csupán a börtönök valóságát, hanem a politikai üldözöttek nyomorúságának minden fajtáját. Emlékeztetve a kuláknak nevezett földműves-társadalomra és a földbirtokos arisztokráciára, a kifosztott kiskereskedőre vagy inassal dolgozó kisiparosra, az egykori politikusra, tehát mindazokra, akik a polgári lét alapját alkották, és azokra, akik hatalmukat mindezek vagyonának ellopásából alapozták meg. Sokan már nem élnek közülük, talán csak az unokáik. Valószínű, hogy sok bizonyító dokumentum elkallódott, de reméljük, hogy annyi mégis megmaradt megyénkben, amennyit ennek az emlékháznak a falaira kitehetünk. Arra kérünk tehát mindenkit, akit a kommunista rendszer bármily módon megfosztott szabadságától, vagyonától, otthonától, és börtönbe vagy idegen tájakra deportált, hogy a létező dokumentumok eredeti példányait hozza be irodánkba, ahol majd hiánytalanul visszakapják, miután a berendezést elkészítő cég munkatársai megfelelő nagyításban és formában lemásolták.
Puskás Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2013. március 12.
Dokumentum: Területi autonómiát Székelyföldnek (Beadvány Románia kormányához a Székely Szabadság Napján)
Ma, 2013. március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten a Székely Nemzetgyűlések hagyományainak folytatásaként összegyűlt székelyek, valamint a velük szolidaritást vállaló erdélyi magyar közösségek képviselői kinyilvánítjuk: igényeljük Székelyföld területi autonómiáját!
Székelyföld területi autonómiája azt jelenti, hogy történelmi szülőföldjén a székely-magyar többségi kollektivitás joga és tényleges képessége saját felelősségére és saját érdekében átvenni a közérdekű problémák jelentős részének megoldását a szubszidiaritás elvének megfelelően. Az autonóm régió az állam és a kollektivitás között elhelyezkedő választott testülettel rendelkezik, az önigazgatás hatásköreit gyakorolja, illetve államhatósági jogosítványokkal is bír. Románia, amikor csatlakozott az Európa Tanácshoz, egyoldalú kötelezettséget vállalt a tanács 1993/1201. számú ajánlásának teljesítésére, amely 11. cikkében kimondja: „Azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő és az állam nemzeti törvénykezésével összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel vagy különleges státusszal rendelkezzenek.” Az eltelt közel két évtizedben Románia ezt a kötelezettségvállalását sem teljesítette, az ezzel kapcsolatos párbeszédet a hatóságai elutasították. Románia kormánya ígéretet tett arra, hogy a tervezett regionális reformot az érintett lakosság megkérdezésével hajtja végre. Ezt javasolja az Európai Unió is, és ez áll a Romániában hatályos jogszabályokban is. Ennek ellenére most arra készülnek, hogy megszegve Romániának a Kisebbségi Keretegyezményben és a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájában foglalt kötelezettségeit, Székelyföldet egy román többségű közigazgatási régióba tagolják be, végleg felszámolva a székelység létezésének maradék intézményi kereteit. Felhívjuk az illetékes hatóságok és a nemzetközi közvélemény figyelmét arra, hogy a Székelyföld közösségének akarata ellenére végrehajtott regionális reform beláthatatlan következményekkel járna a romániai demokráciára nézve, ugyanakkor ellehetetlenítené a többség, illetve a számbeli kisebbségben élő, de itt helyi többséget alkotó székely közösség közötti viszony normalizálását! Egyben felhívjuk Románia kormányának a figyelmét arra is, hogy a nemzetközi kötelezettségvállalások megszegése rendkívül rossz következményekkel járna Románia külkapcsolataira nézve. Mi párbeszédet akarunk és együttműködést, abban a reményben, hogy végül Románia kormánya is belátja, hogy a közigazgatási reformot a helyi közösségek szabad akaratára, az állampolgárok közti szolidaritásra és a konstruktív együttműködésre kell építeni. Hangsúlyozzuk: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi integritását és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát. Székelyföld autonómiájának minden előnyét egyformán fogják élvezni az itt élő állampolgárok a demokrácia alapvető értékeinek tiszteletben tartásával. Mindezek szellemében: Követeljük, hogy a sajátos történelmi, földrajzi, politikai, kulturális és gazdasági jellegzetességekkel rendelkező Székelyföld alkosson önálló fejlesztési régiót az Európai Unió forrásainak hatékony felhasználása érdekében! Követeljük, hogy Székelyföld legyen önálló közigazgatási régió! Követeljük Székelyföld autonómiájának törvény általi szavatolását! Tiltakozunk Székelyföld őshonos közösségének, a székely nép érdekeit sértő, létét fenyegető közigazgatási átalakítás ellen! Követeljük, hogy a romániai hatóságok azonnal szüntessék be a székely jelképek üldözését, a magyarul beszélő emberek zaklatását és fenyegetését. Tiltakozunk az ellen, hogy a jogállam intézményeit az itt élő, román állampolgárságú magyarok elnyomására, megfélemlítésére és üldözésére használják! Teljes és tényleges szabadságot és egyenlőséget akarunk Székelyföld minden lakosának! Követeljük, hogy a kormány kezdjen párbeszédet a fentiekről a székely nép legitim képviselőivel, a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal! Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a Székely Népnek! Marosvásárhely, 2013. március 10.
(A marosvásárhelyi autonómiatüntetésen elfogadott petíció)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. március 12.
Tizenháromezer négyzetkilométer
A Székely Nemzeti Tanács legsikeresebb kezdeményezése volt a vasárnapi marosvásárhelyi tüntetés a Székely Szabadság Napján. E siker többrendbeli méltatására a sajtó nyilván megtalálja az illő szavakat, s érdemes lesz elmélyedni a megvalósult összefogás okainak és következményeinek elemzésében is.
Itt most Izsák Balázs egy tüntetés előtti hozzászólására kívánok reflektálni már csak azért is, mert megjegyzését igen fontosnak és tisztázó erejűnek tartom. Nem kevesebbről van szó, mint a regionális átszervezés területi dimenziójáról, melyben bizony a lehető legesélyrontóbb javaslatok is elhangzottak magyar részről, és kár lenne magunk alatt vágni a fát. Nemcsak a Beszterce-Naszód vagy a Brassó megyével (külön-külön) való „önkéntes „egyesülésünk” lehetőségéről van szó, hiszen nem ez lenne az egyetlen kényszerházasság, melyet kerülnünk kéne. Az SZNT közleménye világosan fogalmaz a Székelyföld határait illetően, melyeket a gyergyóditrói székely nemzetgyűlés rögzített: „Ha mi magunk kérjük, hogy Székelyföld helyett Maros, Hargita és Kovászna megye legyen egy régió, ha mi magunk kérjük, hogy ezt még Beszterce-Naszód megyével is megtoldják, akkor nem a többségi hatalom, hanem saját gyarlóságunk áldozatai leszünk.” A tanács hozzátette: „a nemzetközi jog nem védi meg azt, aki a jogait alkuba bocsátja”. A közleményhez csatolt térképből kiderül, az SZNT által megjelölt rész Székelyföld történelmi területét tartalmazza, melyhez – ez is fontos – a vele szomszédos magyar többségű településeket is hozzákapcsolnák. Nem ok nélkül, hiszen ezeket román nacionalista szándékkal metszették le nemegyszer a történelmileg ezer éven át létező-lélegző tartományáról az erdélyi vajdaságnak, később a fejedelemségnek, illetve még a kiegyezés utáni magyar megyerendszer is ezek tiszteletben tartásával készült. Ami a mai Maros megyét illeti, erről tudni kell, hogy azt a ceausiszta törekvések hozták létre, s benne a magyarságot nem véletlenül szorították kisebbségbe, hiszen a cél az volt, az új közigazgatási egységben a székelység marosszéki része kedvezőtlenebb helyzetbe kerüljön, mint amilyenben a korábbi Magyar Autonóm Tartományban volt. Nos, az SZNT által így Székelyföldként megjelölt területen ma 73,5 százalékos a magyarság aránya. Nyilatkozatában Izsák leszögezi: „annak idején a megyéket is a magyarok ellen találták ki”. Felidézte, hogy 1968-ban a korábbi magyar autonóm tartományt három megyére osztották, és e megyékhez román vagy szász lakosságú kisrégiókat is csatoltak, hogy rontsák a magyarok arányát. El kell tehát vetni a három megye egyesülésének még a gondolatát is, mert még ebben is a magyarság mindössze 57 százalékot képviselne, ez pedig semmiképp nem jelentene megoldást sem aktuálisan, még kevésbe távlatilag. Nem is beszélve arról, hogy milyen felesleges hadakozásba sodorná a terv képviselőit, hiszen érthető ellenállást ébresztene a nem magyar községek lakosságában. Ezeket a felesleges konfliktusokat már eleve meg lehetne spórolni azzal, ha e manipulatív céllal velünk erővel egyesülésre kényszerített településeknek elismernők a jogát arra, hogy szívük szabad választását követve azokhoz csatlakozhassanak, akikhez amúgy is húznak.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. március 12.
Székely autonómia – Ponta nem ismeri a marosvásárhelyi petíciót
Victor Ponta miniszterelnök kedden újságírói kérdésre válaszolva reagálva azt mondta: nem ismeri a marosvásárhelyi tüntetésen elfogadott petíciót.
A bukaresti parlament folyosóján nyilatkozó kormányfő a Duna Televízió riporterének mondta ezt, aki azt kérdezte: mit válaszol a székelyeknek a Marosvásárhelyen elfogadott beadványukra?
Arra a pontosításra, hogy a Székelyföldnek autonómiát igénylő és a közösség jogainak tiszteletben tartását követelő beadványról van szó, Ponta kijelentette: tiszteletben tart minden kisebbségi jogot, és meggyőződése, hogy az ország decentralizálása és regionalizációs folyamata tiszteletben fogja tartani minden román állampolgár legitim érdekeit, függetlenül attól, hogy magyar, román vagy más etnikumú. Vasárnap a szervezők szerint csaknem harmincezren (a hatóságok szerint öt-hatezren) vettek részt a székely szabadság napja elnevezésű, a Székelyföldnek autonómiát követelő demonstráción Marosvásárhelyen. A tüntetők közfelkiáltással elfogadott petícióját a megmozdulás szónokai vasárnap este átadták a román kormány helyi képviseletét ellátó prefektusi hivatal ügyeletesének. Corneliu Gorsu, Maros megye prefektusa hétfőn újságíróknak azt mondta: a beadványt továbbította a bukaresti kormányhoz.
Victor Ponta miniszterelnök a tüntetés után néhány órával, egy vasárnap esti tévéműsorban úgy nyilatkozott: nem látta még a beadványt, de majd áttanulmányozza, ha eljut hozzá.
„Én egy olyan dologban hiszek, ami nem irányul sem a magyarok, sem a romák, vagy bárki más ellen: a regionális fejlődést kell beindítanunk, minél több bukaresti hatáskört kell átruházni az ország térségeire, de nem etnikai alapon. Gazdasági alapon kell önfenntartó régiókat létrehoznunk. Nem lehet egyeseknek jobb szabályokat kidolgozni, mint másoknak. Közös szabályozás kell, amelyet mindenki alkalmaz" – mondta vasárnap a román kormányfő.
A székely szabadság napja elnevezésű marosvásárhelyi demonstráció résztvevői petíciójukban területi autonómiát követeltek a Székelyföldnek. Követelték továbbá, hogy a Székelyföld alkosson önálló fejlesztési régiót az uniós források hatékony felhasználása érdekében, s hogy a Székelyföld legyen önálló közigazgatási régió.
A tüntetők azt is követelték, hogy a román hatóságok „szüntessék be a székely jelképek üldözését, a magyarul beszélő emberek zaklatását és fenyegetését". Egyúttal tiltakoztak minden olyan közigazgatási átszervezés ellen, amely a Székelyföldet román többségű régiókba tagolná.
MTI
Erdély.ma,2013. március 12.
A nacionalista feszültségkeltés ellen szólalt fel Seres Dénes
Politikai nyilatkozat keretében tiltakozott kedden, március 12-én Seres Dénes Szilágy megyei parlamenti képviselő az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének székházára ismeretlen tettesek által kifüggesztett, a romániai magyar kisebbséget fenyegető felirat ellen. Mint ismeretes, február 28-án „Ha nem hagytok fel az autonómia törekvéssel, ki lesztek utasítva! Ez az első figyelmeztetés! Lehet, hogy még lesz… Ez rajtatok múlik!” feliratú vásznat helyeztek el a Szövetség zilahi székházának kerítésére. Seres Dénes felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy az egyre erősödő nacionalista megnyilvánulások megbélyegzik a romániai magyarok mindennapjait és a többségi nemzet közhangulatát egyaránt. „A többségi nemzet és a kisebbségek békés együttélésének bojkottálásával, mesterségesen generált konfliktusokkal, zászlóháborúkkal próbálják elterelni az állampolgárok figyelmét az ország valós problémáiról” – mondta a Seres a Képviselőház plénumában. A Szilágy megyei honatya kihangsúlyozta, hogy az RMDSZ minden jogi eszközt fel fog használni arra, hogy visszaszorítsa ezeket a jogállam- és demokráciaellenes megnyilvánulásokat.
„Határozottan fogunk fellépni közösségünk és kisebbségi jogaink kinyilvánításának védelmében” – mondta beszédében Seres, majd hozzátette, hogy jogunkban áll kinyilvánítani álláspontunkat a régióátszervezéssel és az állami berendezkedéssel kapcsolatban, ugyanis elképzeléseink nem a többség kárára, hanem mindannyiunk javára szolgálnak.
Erdély.ma,2013. március 12.
Románul védte Székelyföldet az EP-ben Bokros Lajos
Román nyelven bírálta kedden az Európai Parlament strasbourgi plenárisán Bokros Lajos a Székelyföld közigazgatási felszabdalására irányuló bukaresti elképzeléseket.
„A Romániában élő mintegy másfélmilliós magyar közösség épp annyira őshonos, mint a román nép, amely több mint ezer éve nyelvében, hagyományában és szokásvilágában történelmi és földrajzi egységet alkot” – mondta felszólalásában a Magyar Demokrata Fórum EP-képviselője, Magyarország volt pénzügyminisztere.
Bokros képviselőtársait emlékeztette arra, hogy 1952-ben létrejött a Magyar Autonóm Tartomány, Marosvásárhely központtal, amelyet 1968-ban Nicolae Ceaușescu kezdeményezésére felszámoltak. „1990 visszaadta a reményt az erdélyi magyaroknak és elkezdtek bízni abban, hogy újra felépíthetik a magyarság mentsvárát” – jelentette ki. Szerinte ezt a szerves etnikai egységet akarja megtörni a jelenlegi kormány azáltal, hogy Székelyföldet négy különböző adminisztratív régió között osztja fel, aminek következtében a román többség egy minden szempontból jelentéktelen kisebbség szintjére taszítja a magyarságot.
A Magyar Demokrata Fórum EP-képviselője az Európai Parlament szlovák nyelvtörvényről tartott vitáján az európai konzervatívok frakciójának vezérszónokaként szlovákul szólalt fel.
Maszol.ro,2013. március 12.
Kétnapos ünnepségsorozat
Az eddigi szokásoktól eltérően idén kétnaposra bővül az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékére szervezett csíkszeredai ünnepségsorozat. A központi ünnepség ezúttal is a Gál Sándor-szobornál zajlik.
központi ünnepség ezúttal is a Gál Sándor-szobornál zajlik.
„A szokásostól eltérő lesz az idei március 15-i ünnepségsorozat Csíkszeredában, mert partnerintézményeinkkel sikerült rangos kulturális eseményeket időzíteni erre az ünnepre. Korábban egyetlen gálaműsor volt, idén három rendkívüli esemény is lesz” – tudtuk meg Antal Attilától, Csíkszereda alpolgármesterétől. Ráadásul a városközpontban zajló felújítási munkálatok is befolyásolják a szabadságharcról való megemlékezést, ugyanis idén „nem lehet nagyobb felvonulásokat szervezni”.
Március 14., csütörtök
Már csütörtökön, március 14-én elkezdődnek az ünnepségek. Délután öt órakor a Vár téren, Petőfi Sándor és Nicolae Bălcescu szobránál koszorúznak, majd a Csíki Székely Múzeumban fél hattól – Antal Attila szerint a legjelentősebb eseményként – megnyitják a Székelyföldi pecsétek és címerek elnevezésű kiállítást. Este hét órától a Városi Művelődési Házban kezdődik a Csíki Kamarazenekar és a sepsiszentgyörgyi Georgius Kamarazenekar ünnepi hangversenye. Március 15., péntek
Másnap, március 15-én délelőtt tíz órakor kezdődik az emlékünnepség a Petőfi Sándor Általános Iskolában, amit déli 12 órakor a központi megemlékezés követ a Gál Sándor-szobornál. A Nyerges-tetőn délután két órától tartják az ünnepi megemlékezést és a koszorúzást, amit ezúttal is Kozmás Polgármesteri Hivatala és a Csík Területi RMDSZ szervez. A csíkszeredai megemlékezések délután hat órakor a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes ünnepi gálaműsorával zárulnak. Ez utóbbi esemény helyszíne a Városi Művelődési Ház.
Kozán István
Székelyhon.ro,2013. március 12.
Jakab váltotta Zakariást az udvarhelyi Néppárt élén
Az Erdélyi Magyar Néppárt székelyudvarhelyi szervezete tisztújító közgyűlést tartott, amelyen a városi szervezet élére Jakab Attilát választották.
Az új elnök munkáját a továbbiakban hat elnökségi tag segíti: Tankó László, Zakariás Zoltán, Jakab Ernő, Szilágyi István, Bolyai Csaba és Orosz Pál Levente személyében. A leköszönő elnök, Zakariás Zoltán beszámolt az elmúlt év eseményeiről és a Néppárt önkormányzati képviselőinek tevékenységéről.
A továbbiakban a közgyűlés számba vette a 2013-as esztendő esemény- és feladatnaptárát. Egyetértettek abban, hogy számos megoldatlan probléma van a városban, sok esetben hiányzik az átfogó stratégiai tervezés, valamint az érintettek bevonása a helyi ügyek megoldásába.
Az új elnökség legfontosabb feladata a helyi szervezet további építése, valamint az önkormányzati munka keretében az érintettek bevonása a döntésekbe mind a tervezés, mind a megvalósítás folyamatában.
Székelyhon.ro,2013. március 12.
Országgyűlési állásfoglalás Székelyföld feldarabolása ellen
A magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága felkéri az Orbán-kormányt, hogy a magyar–román kétoldalú kapcsolatokban és a nemzetközi színtéren egyaránt tegyen meg minden lehetséges diplomáciai erőfeszítést Székelyföld tervezett feldarabolásának megakadályozása érdekében. Az ezt rögzítő állásfoglalást a testület kedden egyhangúlag fogadta el.
Az eredetileg tervezett szövegben ez a passzus nem szerepelt, a képviselők Szávay István (Jobbik) javaslatára fogalmazták bele. Az állásfoglalás rögzíti továbbá, hogy a bizottság támogatja a Székely Nemzeti Tanács, a székelység törekvését, amely Székelyföld területi autonómiáját tűzi zászlajára, összhangban a nyolc székely székből álló egységes közigazgatási és fejlesztési régió kialakításával, továbbá a székely nemzeti jelképek szabad használatával.
A dokumentumban az is szerepel, hogy a bizottság elutasítja a Székelyföld nemzetiségi arányainak mindennemű, akár a közigazgatási határok tervezett átalakítása általi durva megváltoztatását, amely sérti a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló keretegyezményt, illetve a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartáját, és ellentétes az Európa Tanács ajánlásával is. A közigazgatási határokra való utalás Szili Katalin (független) képviselő indítványára került be az állásfoglalásba.
A képviselők rögzítették, hogy a bizottság minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel támogatja a szomszédos országokban élő magyar közösségeknek az európai gyakorlattal összhangban lévő autonómiatörekvéseit. Potápi Árpád János (Fidesz), a bizottság elnöke elmondta: a testület a jövőben a nagykövetjelölteket is meghallgatja, különös tekintettel a Kárpát-medencei magyarságot és a nyugati missziókat érintő kérdésekre. Emellett a főkonzulok tájékoztatókat tartanak majd a bizottság előtt.
Székelyhon.ro,2013. március 12.
Kovács Péter
TENNI KELL
Hol terem az autonómia?
2013-ban senki nem tudja megmondani, hogy melyik a legrövidebb, vagy akár hosszabb, de biztosan járható út, amely Székelyföld területi autonómiájához vezet.
Nincs egyetértés a felől sem, hogy valakitől kérni kell, valaki nekünk meg kell adja, vagy ez a miénk, ez automatikusan jár. Bukaresten, Brüsszelen, vagy esetleg Budapesten keresztül vezet a helyes út? Egy dolog biztos,
az autonómiáért tenni kell.
Ellenben mindenki mást ért ez alatt. Van, aki nyilatkozatháborúra esküszik, van, aki a tárgyalóasztalnál lefolytatott szópárbajt, nyomásgyakorlást részesíti előnyben. Egyesek, hála Istennek a kevesek, Koszovót emlegetik, ahol vér folyt, ahol ezrek haltak meg az autonómiáért. Mások az utca erejét vetik be, és úgy gondolják, hogy a tömegek nyomása által lehet a célt elérni. Megint mások úgy vélik, hogy az autonómiát elemeiből kell összerakni, és ennek, a dél-tiroli vagy a katalán modell mintájára, egy több évtizedes folyamatnak kell lennie. Sokan az utóbbi két módszer együttes alkalmazásában hisznek. Egy dolog azonban biztos:
addig nem lesz területi autonómia, amíg ezt a román társadalom elutasítja.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség az autonómiához vezető útnak az oly sokat bírált kis lépések politikáját választotta, azonban ha megnézzük az 1989 óta elért eredményeket, akkor egyértelmű, hogy óriási lépésekről van szó. A közösségként való megmaradásunkat hosszú távon biztosító anyanyelvű oktatás kérdését nagy részt sikerült megoldani. Az állam mindenek feletti tulajdonlását sikerült megtörni, Erdélyben több millió hektár termőföld és erdő, illetve sok ezer ingatlan került vissza jogos tulajdonosához. Egy hipercentralizált országban sikerült elindítani egy egészséges decentralizációs folyamatot, hiszen az önkormányzatok összehasonlíthatatlanul több hatáskörrel és anyagi forrással rendelkeznek, mint két évtizeddel ezelőtt. Az anyanyelvhasználat terén az alkotmány szintjén is sikerült áttörést elérni. Folytathatnám a “kis lépések” felsorolását, azonban megítélésem szerint egyértelmű, hogy bő két évtized alatt közelebb kerültünk az autonómiához, meghatározó lépésekkel elemeiből építjük fel azt. Egyértelmű tehát, hogy a március 10-i marosvásárhelyi több ezres utcai tüntetés nem valaminek a kezdetét jelenti, hanem egy folyamatba épül bele. Ez még akkor is így van, ha egy izzadtságszagú törekvésnek lehetünk tanúi, miszerint március 10-én végre-valahára megindult az autonómiaharc, végre-valahára sikerült ledönteni a félelem falát. Aki ezt állítja, az vagy nem ismeri a valóságot, vagy tudatosan félretájékoztat. Biztos vagyok benne, hogy a többség egyetért velem abban, hogy az autonómia kikiáltása nem működik. Ezért minden nap dolgozni kell. Ebben a munkában pedig figyelembe kell venni, hogy a romániai magyar emberek több mint fele nem Székelyföldön él, tehát a területi autonómia nem oldja meg a gondjaikat. Sőt! Jelenleg, sajnos, egy olyan világban élünk, amelyben a székelyek jogos követelései a szórványban és az interetnikus környezetben “verik ki a biztosítékot”. A választási kampányokban is egyértelmű volt, hogy a székely autonómiatörekvések Erdély más vidékein mozgósítják a román közösség tagjait, és demobilizálják, elriasztják a magyar embereket. A nyilatkozók, a nagyot-mondók, a melldöngetők ezt elfelejtik! Nem veszik figyelembe, hogy az RMDSZ-ellenes, autonómiába csomagolt hadviselésüknek 700-800.000 magyar ember issza meg a levét. Meg kell találnunk az egyensúlyt, oda kell figyelnünk egymásra: a székelyek a szórványban és a Partiumban élőkre, és fordítva.
Egyszerre kell képviselnünk a resicabányai és a csíkszeredai, a nagyváradi, a szilágycsehi és a kézdivásárhelyi magyarokat. Sajnos ezt csak egy politikai szervezet ismeri fel: az RMDSZ. Csak a Szövetség látja be, hogy végzetes hibát követnek el azok, akik magyar-magyar versenynek állítják be az autonómiaharcot, hiszen az egyedüli eredményt a magyar-román párbeszéd által lehet elérni.
Hol terem tehát az autonómia? Tud valaki jobbat annál, hogy sok “kis”, konkrét, kézzelfogható eredményt egymás mellé téve építjük fel az autonómiánkat?
a szerző az RMDSZ főtitkára
Transindex.ro,2013. március 12.
Autonómia-tüntetés: a magunk torkát
Parászka Boróka
A marosvásárhelyi autonómia-tüntetésen akkorát nyert az erdélyi magyar közösség, hogy régóta ekkorát nem veszített. Módszeresen véreztetjük ki magunkat.
„Nem vonult még ekkora tömeg Marosvásárhelyen”. Harmincezer, huszonötezer – ezek a számok, helyzetjelentések röpködnek a hétvégi marosvásárhelyi autonómia, később székely szabadság napjára átkeresztelt rendezvényről. Pontos számadatot nem tudni, mert ellenőrizhető, szakszerű módon senki nem mérte fel a résztvevők számát.
Fontos adatok lennének ezek, de kár belemenni a számháborúba, találgatásba. Ha ennél nagyságrendekkel kisebb tömeg jelent volna meg Marosvásárhelyen, akkor is figyelmet érdemel, ami történt.
Arra a kérdésre sem tudunk választ adni, hogy kik voltak, honnan és hogyan jöttek tüntetni.
Ez a demonstráció megaköltségvetéssel készült.
A főtéren négyes sorokban álltak a buszok, a forgalom hosszú időre lebénult a városban az érkezők, majd a távozók miatt. Nem lényegtelen, hogy kik és miből buszoztatták az embereket. Láttunk már ilyent, hasonló módon állt össze Magyarországon a Békemenet.
Ma már ugyanúgy lehet Budapesten, mint Marosvásárhelyen tüntetést szervezni, az a részletkérdés pedig, hogy az erdélyi városok sokkal kevesebbet bírnak el, hogy itt a helyben maradók sokkal kiszolgáltatottabbak, senkit nem érdekel. A politikai gátlástalanság korát éljük.
Akárhogy is történt a buszoztatás, sokan, rengetegen jöttek azért, mert szívügyüknek tartották, hogy itt legyenek. Vitathatatlan, hogy érzelmileg több ezer embert érintett az, amit a tüntetés ígért.
Illúziók, érzések szabadultak fel és el Marosvásárhelyen.
Sokan revansot vettek 1990-ért, volt olyan, aki 1956-ért, és olyan is, aki 1940-hez, 1918-hoz, 1848-hoz tért vissza. Ki tudja, talán 1526-hoz. Ezernyi reménykedő időutazóval teltek meg az utcák. Felelősséget ki visel értük? Marosvásárhely fölött ott lebegett a beválthatatlan ígéret, hogy van visszatérés a ki tudja mihez: ez mozgatta a reményeiben kiszolgáltatott és illúzióiban eltévedt tömeget. Valamiért – ki ezért, ki azért, egyéni élettörténetek közös nevezőéért – nagyon sok ember vállalta a Marosvásárhelyre utazást, a részvételt. Miért? A hivatalos válasz, illetve a tömegben elhangzó vélemények szerint azért, hogy „nyomatékot adjanak” az autonómia-törekvéseknek, hogy „megmutassák”, milyen sokaknak fontos „az ügy”.
Nem utolsó sorban azért, hogy a Maros megyei kormányképviselőnek a tüntetés vezetői átadhassák az autonómia-petíciót.
Az átadott petícióban többek között ez szerepel: „Hangsúlyozzuk: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi integritását és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát. Székelyföld autonómiájának minden előnyét egyformán fogják élvezni az itt élő állampolgárok a demokrácia alapvető értékeinek tiszteletben tartásával.”
Ehhez képest a Marosvásárhelyen felvonuló tömeg hosszan azt skandálta, hogy „Vesszen Trianon”, az ismert revizionista rigmusra masírozott: „nem, nem soha!”. Nincsen ezzel baj, a szólásszabadságba belefér a vesszen trianonozás.
De ezután a tüntetés után soha, semmilyen formában nem fogja egyetlen magyar politikus sem hitelt érdemlően képviselni az autonómia ügyét, soha többé nem fogja egyetlen román tárgyalópartner sem elhinni, hogy azt akarjuk, amit mondunk. Az autonómia most vált megint eggyé a szeparatizmussal, a nosztalgikus, Horthy-korszakhoz visszanyúló revizionizmussal, az Erdély elszakítással. Most lehetetlenült el bárminemű korszerű autonómia elv megfogalmazása, képviselete. És így az autonómia-tüntetésen magát hazudta szembe a tömeg.
És aligha menti fel a résztvevőket, hogy elragadták az indulatai. Azok, akik ezt a megademonstrációt szervezték, az indulatokra, az érzelmekre alapoztak, sikerrel. A tömeg erejében bíztak, és bejött. A Barabás-effektus lépett fel. Nagyon valószínű, hogy egyenként rengetegen belátták, tudták, hogy vesszen trianonozással csak a magyarokkal szembeni előítéleteket lehet növelni, együtt azonban, a közös élmény pillanatában ez már nem fontos, a hangsúlyok máshol vannak. Legyen világos: Marosvásárhelyen erődemonstráció volt. Lelkes önkéntesek, kibicek és ki tudja miféle politikai hálában reménykedő zsoldosok erődemonstrációja. Itt nem az autonómia-tárgyalások előkészítése folyt, mert innen dialógussal nehéz folytatni. Vagy a tovább radikalizálódás jön, a rálicitálás a szuperrendezvényre, vagy a kifáradás. Leginkább is-is. Taktikai szempontból semmiképp sem ígéretes.
Közvetlen és egyértelmű haszonélvezője
mindannak, ami történt, azok voltak, akik mögött a tömeg felsorakozott. Kik voltak ezek? Egy választáson bukott párt nem-elnöke, Tőkés László, egy választáson el sem indult párt elnöke, Biró Zsolt. Egy magát politikai úton soha meg nem mérő, civilnek mondó szervezet elnöke, amely mégis politikai úton, tartalommal és formában kampányol. Igen, ez a szervezet a Székely Nemzeti Tanács, első embere pedig Izsák Balázs.
A tömeg, amelyet érzelmei, vélt és valós sérelmei mozgatott, amelyet a Trianon-reflexekkel lehetett utcára bírni, ezeknek az embereknek vált támaszául. Székely statisztéria. A sok-sok közösségi, történeti illúzió mellett született egy politikai délibáb is a hétvégén: olybá tűnt, ilyen hatalmas és jól szervezett a támogatása az elől masírozóknak.
Akár hihetnénk is az önzetlen közösségi szolgálat látszatának, elfogadhatnánk, hogy a tavalyi vesztesek mára megerősödtek, ha a zsigeri, primitív önzés és a gyávaság nem ütközött volna ki azonnal. Marosvásárhelyen az állítólag magyar közösségi érdekekért csatarendbe állított tömeget a szónokok arra szólították fel, hogy a magyar árulókat ki kell közösíteni.
A szónoklatra természetesen – ilyen a tömegrendezvények pszichológiája – nem a kérdés volt a válasz, ugyan mitől válik árulóvá bármely megbélyegzett? Mit jelent egy nemzetközösségben a „kiközösítés?” Az árulózásra az „Akasszuk fel!”, valamint a „Földet reá!” jelszó jött válaszként az autonómia-tüntetésen. Jól előkészített helyről és időben felröppent a „Hol vagy, Markó?”, „Hol vagy, Hunor?” kérdés. Marosvásárhelyen verbális lincselés történt, a képzeletbeli lámpavasakon magyar politikusok lógtak. Annak pedig, aki azt mondja, mindenhol vannak őrültek, bekiabálók, és mindez csak a szerencsétlen véletlen miatt hangozhatott el, mondjuk el: nem tiltakozott, nem utasította rendre a bekiabálókat sem Tőkés, sem Izsák, sem Biró.
Némaságukkal váltak felbujtókká.
A hangzatos „székely szabadság napja” a magyar-magyar gyilkosság felbujtásának a napjaként fog megmaradni – senkinek ne legyen erről kétsége. Nem más, mi magunk vettük el magunktól így a nemzeti méltóságunkat. Megbocsáthatatlan.
A katonai pontossággal összeverbuvált tömeg Marosvásárhelyen nemcsak kiszolgáltatottá vált magának, jelszavainak, de magára is maradt. Tőkésék, az akasztás és trianonozás mögött nem volt más. Nem jöttek el a magyarországi pártok. Igen, még a legfőbb stratégiai partner, a Fidesz sem jött el. Egyetlen arc sem bukkant fel.
Mondhatnánk azt, hogy azért nem, mert a szervezők „pártsemleges” akciót hirdettek. A „pártsemleges” rendezvényen azonban helyet kapott a szélsőjobb. Az egyetlen jól látható, magasba tartott pártlobogó ezen a napon a Jobbiké volt. Biró, Tőkés, Izsák és a többiek a Magyar Nemzeti Gárdával és a Jobbikkal masíroztak egyszerre: gondoljunk erre a továbbiakban, ahányszor csak elhangzik a bűvös „stratégiai partnerség” hívószó.
Itt tartunk most. Sok-sok ezer ember ment azért utcára, mert az gondolta, hogy fontos, méltányos és erkölcsileg egyértelmű ügyet erősít. Vitte ki a szívét, a lelkét, a bőrét. Méltánytalanul bántak el velük. Vállalhatatlan módon fel- és kihasználták őket.
A résztvevőkkel azt hitették el, hogy az eseményeket Marosvásárhelyen ők irányítják. Mindeközben azonban a román kormány feje, a tömeg előtt magányosan menetelőktől távol, Budapesten tárgyalt.
A magyar miniszterelnök szintén Budapesten tárgyalt azzal a Kelemen Hunorral, akinek a nevét a Rózsák tere fenyegetően verte vissza. Üzenhetett volna számukra a néphatalom, ha néphatalomként viselkedett és gondolkodott volna. Nem tette.
manna.ro,2013. március 13.
Bemutatta alkotmánymódosítási témajavaslatait az RMDSZ
Az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciója benyújtotta témajavaslatait a Parlament alkotmánymódosítási szakbizottságához.
A Szövetség törvényhozói körvonalazták azokat a témaköröket, amelyeket módosításra javasolnak a közelgő alkotmánymódosítás alkalmával. E héten minden parlamenti párt elkészítette saját témajavaslatait, szövegszerű módosítási javaslatokat pedig májusig adhatnak le a politikai alakulatok.
„Az RMDSZ javaslatának középpontjában a kisebbségek államalkotó tényezőként való elismerése áll” – nyilatkozta Máté András Levente Kolozs megyei RMDSZ-es képviselő, a Szenátus és a Képviselőház alkotmánymódosítással foglalkozó együttes bizottságának alelnöke. Máté hozzátette, hogy az RMDSZ az alkotmánymódosítás kapcsán a parlamenti köztársasági formát támogatja, valamint bevezetné a regionális nyelvek alkotmány által védett státusát a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája előírásainak alkotmányos rangra emelése által. „Biztosítani szeretnénk továbbá az alaptörvényben, hogy ne lehessen döntéseket hozni a kisebbségeket érintő kérdésekben azok legitim képviselőinek megkérdezése nélkül, valamint a kisebbségek arányos jelenlétét az állami intézményekben” – tájékoztatott Máté.
A Szövetség témajavaslatai számos olyan kitételt is tartalmaznak, melyek az állami intézmények feladatköreit és kompetenciáit vázolják. „Szilárdan hiszünk a hatalmi ágak szétválasztásában, ezért javaslataink által igyekszünk leépíteni az állami intézmények között észlelhető átfedéseket és az ebből fakadó konfliktusokat, melyek sok esetben megbénítják az állam működését és hozzájárulnak Románia negatív külföldi megítéléséhez” – mondta a Kolozs megyei képviselő, majd hozzátette, hogy a javaslatok pillanatnyilag csak a nagy témaköröket vázolják, a bizottság pedig ezek alapján az elkövetkező két hónap alatt dolgozza majd ki a konkrét módosító javaslatait.
RMDSZ
Nyugati Jelen (Arad),