Az RMDSZ Bihar megyei kiadványában Jakabffy László alelnök visszatekintett az elmúlt évre. A helyhatósági választások eredményeként a megyében az RMDSZ-nek 18 polgármestere és 282 tanácsosa van. A parlamenti választáson a megyében az RMDSZ megtartotta az 1990-ben elért 3 képviselőházi és egy szenátori képviseletét. /Létünk (Az RMDSZ Bihar megyei kiadványa, Nagyvárad), 1. sz./
1993. február folyamán
Arménia címmel megjelent a magyarörmény időszakos szemle második száma. Kiadója a Magyarörmény Baráti Társaság, főszerkesztője Keresztes Zoltán /Kolozsvár/. /Kincses Kolozsvár (A Kolozs megyei RMDSZ híradója ? külföldön élő honfitársainknak) febr. ? II. évf. 2. szám./
1993. február folyamán
Új Ezred címmel január közepén közéleti, gazdasági, kulturális napilappal gazdagodott Kolozsvár. Szőcs Géza a főszerkesztő, de a lapból nem derül ki, hogy ki a kiadó, ki a laptulajdonos és melyik az előállító nyomda. /Kincses Kolozsvár (A Kolozs megyei RMDSZ híradója ? külföldön élő honfitársainknak) febr. ? II. évf. 2. szám./
1993. április folyamán
Magyar nyelvű szaklapok is napvilágot látnak, ilyen például az áprilisban megjelent Bokréta: Virágkedvelők lapja /Athos Lapkiadó, Kolozsvár/. Az egyik újabb diáklap pedig a Buborék, a Székelyudvarhelyen levő 2. sz. Szakközépiskola /Matricagyári/ diákújságja.
1993. április folyamán
Megjelent a Fókusz, az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet lapja. A Fókusz később A Hang (Arad) folyóiratban kapott helyet.
1993. április folyamán
Újraindították áprilisban a Mini című lapot. A Mini /Független romániai magyar hetilap, Csíkszereda/ 1991. szept.-1992. jún. között jelent meg. Most folyóiratként indult újra.
1993. április folyamán
A teológusok is diáklappal jelentkeztek: Quo Vadis (Kolozsvár, protestáns teológusok lapja), ápr.
1993. április folyamán
Megjelent a Corvin Rejtvénymagazin /Déva/ különkiadása, a Corvin Extra.
1993. június folyamán
Máj. 10-én kísérték utolsó útjára, a gyulafehérvári székesegyház kriptájába a Szent István alapította, ma több mint félmilliós lélekszámú római katolikus erdélyi egyházmegye nyugalmazott püspökét, dr. Jakab Antalt. A püspök Kilyénfalván született 1909-ben. Gyulafehérvári, majd római tanulmányai után segédlelkész volt Gyergyóditróban, Gyulafehérváron, majd Kolozsváron. Később az egyházjog tanára lett a Hittudományi Akadémián, Gyulafehérváron. Márton Áron püspök elhurcolása után az egyházmegye életét irányító titkos ordinátus lett, 1951-ben letartóztatták. Tizenhárom évig, 1964-ig volt börtönben, közben ólombányában is dolgoztatták. 1968-ban újra elfoglalhatta teológia katedráját. 1971-ben nevezte ki a pápa utódlási jogot biztosító segédpüspöknek. 1980-tól, Márton Áron püspök halálától ő volt az egyházmegye püspöke, 1990-ben kérte, hogy nyugalomba vonulhasson. Püspöki évei állandó lelkiismereti gyötrődést jelentettek, amelyek nem óhajtott kompromisszumokkal is jártak. /Jakab Gábor: Elhunyt dr. Jakab Antal püspök. = Keresztény Szó (Kolozsvár), jún./ Dr. Jakab Antal /Kilyénfalva, 1909. márc. 13. - Gyulafehérvár, 1993. máj. 5./ 1951. aug. 24-től 1964. ápr. 16-ig börtönben volt.
1993. június folyamán
Szakkiadványok is megjelennek, ilyen a Fabula, alcíme Faipar-Bútorgyártás-Lakberendezés. Az EMT faipari szakágazatának lapja. Székelyudvarhelyen adják ki, évente kétszer.
1993. június folyamán
Megjelent a Porond (Nagyvárad) társkereső magazin.
1993. november folyamán
Beke György összefoglalta a Neptun-ügyet, elítélve a hármak tárgyalásait. Megszólaltatta Kolumbán Gábort, az SZKT alelnökét, aki szintén elutasította Tokayék tárgyalásait. /Beke György: Útkeresés vagy úttévesztés? = Erdélyi Magyarság (Budapest), nov. - 16. sz./
1993. november folyamán
Tófalvi Zoltán ismertette az 1957-ben elítélt kilenc erdélyi magyar értelmiségi perét, akik Dobai István egyetemi tanár, nemzetközi jogász Erdélyről készített memorandumának elkészítésében, terjesztésében működtek közre. Dobai Istvánt és Varga Lászlót életfogytiglani szigorított börtönre, Komáromi Józsefet és Kertész Gábort 25 év kényszermunkára, Bereczki Andrást 20, Gazda Ferencet 10, Dobri Jánost 6, László Dezsőt és Nagy Józsefet pedig 5 évi kényszermunkára ítélték. Dobai István a Bolyai Tudományegyetem nemzetközi jogásza tervezetet dolgozott ki az erdélyi kérdés rendezésére. Dobai István a memorandumot megmutatta Jordáky Lajosnak, aki a tervezettel szemben a független Erdély gondolatát tartotta fontosnak. A Dobai által javasolt, a méltányosság elvén álló lakosságcserével egyetértett. Dobai felkereste Márton Áron püspököt is, aki Erdély Magyarországra való visszatérését tartotta megoldásnak, hasonló volt Dobri János református teológiai tanár véleménye. Dobai az ENSZ-hez akarta eljuttatni a memorandumot, de a letartóztatása ebben megakadályozta. Az elítéltek között volt Varga László református lelkész, aki jelenleg a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt elnöke. László Dezső 1941-1944 között magyar parlamenti képviselő volt. A Dobai-perben 1957. szept. 16-án kezdődött a tárgyalás. A román bíróság először tárgyalta nyilvánosan az erdélyi kérdést. Mindegyik vádlott fenntartotta véleményét a kínzások és annak ellenére, hogy az ügyész halálos ítéletet kért. Kertész Gábort például állandóan verték, mégsem tudták megtörni. Cellájába egy dühöngő elmebeteget tettek, aki valóságos kálváriává változtatta életét. Dobai István, Kertész Gábor és Nagy József dossziéján egy különleges jelzés volt, amelynek értelmében sohasem szabadulhattak a börtönből. Dobait és hat társát a hazaárulóknak fenntartott börtönbe vitték, ahol mintegy 400 ember raboskodott hihetetlen körülmények között. Dobai súlyos tébécés lett, az orvos megtiltotta, hogy gyógykezeljék. Az ablaktalan cellában elviselhetetlen volt az élet. A legnagyobb melegben is naponta csak három deci vizet kaptak, a forró ételt pedig tíz perc alatt, kanál nélkül kellett beszürcsölniük. A 400 elítéltből csak 42-en maradtak életben. 1959. márc. 6-án számolták fel ezt a különlegesen kegyetlen részleget. Dobait akkor lepedőben vitték az új cellába. Az orvos a börtönparancsnok utasítása ellenére sztreptomicinnel kezelte, így mentette meg az életét. /Tófalvi Zoltán: Magyarok a vádlottak padján. = Erdélyi Magyarság (Budapest), nov. - 16. sz./
1993. november folyamán
1992. áprilisában ritkaságszámba menő kötet jelent meg Budapesten: Búcsú az ifjúságtól, Lakatos Demeter verseit tartalmazza. "Van egy költője a csángómagyaroknak, a neve Lakatos Demeter" - igazított el Domokos Pál Péter, a kötet gondozója, aki saját költségén adta ki a verseket. Lakatos Demeter 1911-ben született Szabófalván. Szabófalva lakói 1761-ben levelükben elpanaszolták, hogy nincs magyar papjuk, aki magyarul misézzen. Gondjuk nem oldódott meg, hiába adott hírt Rómának az anyanyelvű paphiányról Batthyány Lajos erdélyi püspök. Lakatos Demeter román iskolába járt /magyar nem volt/. Első versét 1935-ben Dsida Jenő közölte Kolozsváron, a Keleti Újságban. Lakatos Demeter Szabófalván élt. Bartis Árpád 1969-ben meglátogatta Lakatos Demetert, aki akkor éppen házi őrizetben volt, mert magyarul verselt és Magyarországra is ellátogatott. Verseit dugdosták barátai, Bartis Árpád Bajkó Sándorral együtt megőrizte és eljuttatta Domokos Pál Péterhez a verseket. Lakatos Demeter haláláig, 1974-ig őrizte verseivel a magyar nyelvet. /Bartis Árpád: Őrizzétek hűségesen. = Moldvai Magyarság (Sepsiszentgyörgy), nov.- 16. sz./
1993. november folyamán
A moldvai csángómagyarok napjainkban is szenvedő alanyai a román nacionalisták támadásainak. A bákói Ziua újság munkatársa, Eugen Sendrea két írásában is kétségbe vonta a moldvai magyarság létét. Magyarosítással vádolta az erdélyi és magyarországi kutatókat, Domokos Pál Pétert, a közelmúltban elhunyt kiváló csángókutatót is kárhoztatta. Sok csángó jön dolgozni Magyarországra, és itt felfedezik magyar származásukat. Idén nyár elején a bákói római katolikus dékánnál összegyűlt több helyi pap, hogy tiltakozzanak a csángók "magyarosítása" ellen. Marian Fekete lészpedi pap elutasította Zöld Ferenc lészpedi csángó fiatalember kérését, hogy házasságkötése alkalmából engedélyezze a templomban a magyar nyelvű szentmisét. Zöld Ferenc Budapesten, a Tanárképző Főiskola hallgatója, aki egy északi csángó faluból választott társat. Csobán Teréz a legarchaikusabb moldvai magyar települések egyikéről, Kelgyesztről került Szegedre, főiskolába. Magyarországon ismerkedtek össze. A lészpedi pap elutasítása miatt a két fiatal nem Lészpeden tartotta az esküvőt. A násznép /Lészpedről és Kelgyesztről/ aug. 7-én Gyimesbükkre utazott, a Dani Gergely plébános idején felépült katolikus templomba. Itt adta össze őket Káki Teodóz győri pap, a csángók jó ismerője. Az esküvőre Lészpedre utazó magyarországi egyházaskozári csángó pávakör szép műsorral ajándékozta meg a fiatalokat és a falu lakóit. A Magyarországra, Egyházaskozárra és más baranyai falvakba letelepedett csángók kulturális kapcsolatokat létesítenének a lészpediekkel. Több hónapja várnak a lészpediek válaszára. /Csoma Gergely: Csángó esküvő, a szülőföldtől távol. = Magyarok Világlapja, nov./
1993. november folyamán
Novemberben napvilágot látott a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének nagymúltú lapja, az újraindított Erdélyi Gazda (Kolozsvár).
1993. november folyamán
Egyházi ifjúsági, református folyóirat indult Nagyenyeden novemberben, az Enyedi Ifjúság, a Nagyenyedi Ifjúsági Keresztyén Egyesület kiadásában.
1993. január 2.
Dávid Gyula, a Kriterion Kiadó kolozsvári szerkesztőségének nyugdíjas vezetője elmondta, hogy a Kriterion 1990-ben az 1986-os év termésének a felét sem tudta kiadni: 41 könyv, 640 ezer példányban /1986-ban 1 millió 250 ezer pl./, 1991-ben csak 29 könyv jelent meg, 390 ezer példányban, 1992-ben pedig 20 kötet, 149 ezer példányban. - Elavultak a nyomdagépek, drága a papír, nagy az infláció, megjelentek a magánkiadók. A megoldás a Kriterion privatizációja lehetne. /Magyar Hírlap, jan. 2./
1993. január 4.
Teodor Melescanu külügyminiszter nyilatkozott a Népszabadságnak a magyar-román viszonyról. Kijelentette többek között, hogy "Románia útja Nyugat-Európa felé egy eléggé jelentős szakaszon Magyarországon át vezet." A "kisebbségi kérdés belügy ugyan, de nem úgy, hogy teljes mértékben ki van szolgáltatva az illető állam önkényes akaratának." Melescanu szükségesnek tartja a magyar-román magas szintű találkozót, de hozzátette, a két elnöknek nem kell bizonyos előkészített okmányokkal találkozniuk, amit azután aláírnak. A két ország közötti szerződésről lehet konzultálni az RMDSZ-szel, de arról "semmi esetre sem lehet szó", hogy az RMDSZ képviseltesse magát a tárgyaláson. /Mag Péter: Konkrét lépéseket a viszony javítására. = Népszabadság, jan. 4./
1993. január 4.
Antall József miniszterelnök a rádió Világóra című műsorának nyilatkozott jan. 3-án. Kifejtette, hogy Magyarország a jövőben is segíteni kívánja a környező országokban élő magyar kisebbségek érdekvédelmét és a magyar-román viszony javítására törekszik. Kifejtette, hogy indokolt lehet mind a személyi jogú autonómia, mind a kulturális, területi autonómia elve. /Antall: javuljon a magyar-román viszony. = Magyar Hírlap, jan. 4./
1993. január 5.
Jeszenszky Géza külügyminiszter nyilatkozott: megkapta Melescanu külügyminiszter válaszát, amelyben megerősítette meghívását egy romániai látogatásra. A békeszerződés garancia a határok tiszteletben tartása, s a magyar kormány többször megerősítette, hogy nincsenek területi követelései. A magyar fél a romániai magyar kisebbséget be akarja vonni az alapszerződés előkészítésébe, ahogy ez a német-román alapszerződésben megtörtént. /Füzes Oszkár: Interjú Jeszenszky Géza külügyminiszterrel. = Népszabadság, jan. 5./
1993. január 5.
Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármestere 30 ezer lejes pénzbüntetést szabott ki a Báthory Líceumnak, mert engedélye nélkül kétnyelvű névtáblát tettek ki. A középiskola vezetősége fellebbezett a törvényszékhez, igazat is adtak nekik, törölték a büntetést. Azonban Funar újabb jegyzőkönyvet készíttetett és - noha szövege azonos az előzővel -, ezt már helybenhagyták. Az iskola újból fellebbezést nyújt be. /B. Á.: Folytatódik a feliratháború a Báthoryban. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./
1993. január 6.
Tőkés László püspök annak a "kétes kiválóságnak" örvend, hogy Románia egyik legtöbbet támadott polgára. Az utóbbi időben az ellenséges külső propagandát belülről jövő támadások egészítik ki. A Szabadság dec. 22-i számában megjelent cikk szerint a "minket képviselők" lesüllyednek a balkáni mocsárba. Ezt Tőkés László magatartásával illusztrálta a cikk szerzője: a püspök hevesen támadta Eckstein-Kovács Péter cikkét, majd a vitát megelőzendően távozott. Tőkés László tisztázta, mi is történt. A pusztaújlaki templom felszentelésére kellett sietnie, ezt a küldöttgyűlésen közölte. Eckstein-Kovács Péter cikkéből mint valótlanságot elutasította azt, hogy a szobor-ügy kapcsán az egész román társadalmat tették volna felelőssé. Ezzel szemben tárgyaltak a román demokratákkal, akik vállalták a Mátyás-szobor miatti tüntetésben való részvételt. A dec. 6-i tüntetés a legnagyobb közösségi megnyilvánulása volt a megalázott romániai magyarságnak. /Tőkés László: Nem hagyhatom szó nélkül. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./ A jelzett cikkek: Király András: A tyúk és a tojás vitája avagy a december 6-i KOT. = Szabadság, 1992. dec. 22., Eckstein-Kovács Péter: A tüntetés szervezőihez. = Szabadság, 1992. dec. 5.
1993. január 6.
Fey László szerint Tőkés László püspök nem alkalmas az RMDSZ vezetésére, mert a "hősre és politikusra jellemző személyiségjegyek nem fedik egymást teljesen." A cikkíró Tőkés László 1990-es /!/ nyilatkozatát hozza fel, amikor a Corriere della Serában félreérthetően nyilatkozott, az 1991-es egri tanácskozáson "végveszélyről" beszélve túlzásokra ragadtatta magát. Fey szerint Tőkés László éhségsztrájkja "mindenkit meglepett, mégpedig kellemetlenül, mert nem egyeztette az elképzelését sem az RMDSZ vezetőségével, sem a Demokratikus Konvencióval..." És tovább sorolja vádpontjait Tőkés ellen: nem jó munkatársakat gyűjt maga köré, óriási tekintélye "jócskán erodálódott", ha ő lenne az elnök, az RMDSZ-t újból keményen támadnák... /Fey László: Kongresszus előtt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./
1993. január 6.
Cs. Gyimesi Éva szerint az RMDSZ fő irányvonala az egyoldalú nemzeti program, az önrendelkezésnek Borbély Imre által kidolgozott programja. Ez a program nem veszi figyelembe a társadalom valóságos helyzetét, a demokratikus hagyományok hiányát. A cikkíró szerint nem valósítható meg magyar autonómia, amikor az országban az önkormányzati autonómia sem vált gyakorlattá. Ezután jön Cs. Gyimesi Éva többször hangoztatott elutasító értékelése: az RMDSZ-vezetők messianisztikus küldetéstudattal nem figyelnek azokra, akiket képviselnek: "antidemokratikus szellemiséget" hordoznak. Nem világosítják fel a közvéleményt döntéseik indokáról, sem szándékaikról. Az RMDSZ-en belül szükség van a "nemzeti és demokratikus értékek egyidejű felvállalására", ezt képviseli a liberális közép az RMDSZ III. kongresszusán. /Cs. Gyimesi Éva: Félszárnyú madár. Az autonómia-program egyoldalúsága. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./
1993. január 6.
A Maros megyei RMDSZ nyilatkozatban tiltakozott amiatt, hogy Marosvásárhelyen jan. 5-én negyedszer hívták össze a megválasztott tanácsosokat, azonban még most sem alakulhatott meg a tanács, mert a Román Nemzeti Egységpárt soraiból választott tanácsosok ezúttal sem jelentek meg, továbbra is bojkottálják a tanács megalakulását. Az a céljuk, hogy Maros megye kormányozhatatlanná váljon. /Nyilatkozat. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./
1993. január 6.
Balázs Sándor közreadta a népcsoporti belső önkormányzat változatát, ez az autonómiának csak egyik, vitára bocsátandó formája. Előfeltétel a Kisebbségi Statútum /vagy más elnevezésű/ kerettörvény kidolgozása és elfogadása. Ehhez nyújthat támpontot dr. Csapó József dolgozata. /Balázs Sándor: A népcsoporti belső önkormányzat statútuma (Egy lehetséges modell) = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./
1993. január 6.
Bányai Péter több ponton vitatta Borbély Imre tanulmányának állításait. Bányai Péter leszögezte, hogy a marxista-leninista ideológia klasszikusainak szövegeit eléggé ismeri. Megalkotóinak eszméiről kiderült, hogy utópia. Borbély Imre elmélete és javasolt stratégiája első olvasatra meggyőző. Egy eszményi, civilizáltabb Romániában talán alkalmazható is lenne. Borbély Imre a mai romániai rendszert fasiztoid-kommunista féldiktatúrának ítéli meg, ebben egyetért vele Bányai Péter. Azonban Borbély alábecsüli a hatalom stabilitását. Ez a hatalom erős, változás nem várhat. A romániai magyar önkormányzat létrehozását Bányai komolytalannak érzi. Ki fog elmenni az önkormányzati választásra, ki fedezi a költségeket? ? tette fel a kérdést. Bányai Péter utóiratként megjegyezte, hogy amikor az RMDSZ elnökségében el akarták távolítani őt politikai tanácsadó státusából, egyetlen elnökségi tag védte meg, mégpedig Borbély Imre. /Bányai Péter: Most vagy soha? /Borbély Imre tanulmányának margójára/. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./ Borbély Imre tanulmánya: Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1992. dec. 22.
1993. január 6.
Beder Tibor, a Hargita megyei főtanfelügyelő vázolta fel a megye oktatási helyzetét. Az anyanyelvi oktatást sikerült biztosítani, de kevés a szakképzett tanár, elavultak az iskolai épületek. A Gödöllői Egyetem kihelyezett kara második éve képez mezőgazdászokat Csíkszeredában. /B. Kovács András: Beszélgetés Beder Tiborral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./
1993. január 6.
A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság elnöke, Oláh Tibor számolt be az elmúlt évi tevékenységükről. Tonk Sándor alelnökkel és Fülöp Géza főtitkárral arra törekedtek, hogy minél változatosabbak legyenek az estek. Az elmúlt évben többek között Izsák József Kortársunk Illyés Gyula címmel emlékezett. 1991-ben Benda Kálmán történész /Budapest/ a csángók múltját idézte fel. Havonta rangos rendezvényekkel jelentkeztek, kiemelkedő volt az októberi Sütő András-est. A helyi színészek, muzsikusok is közreműködnek az előadásokon. /Jászberényi Emese: KZST a mérlegen. Beszélgetés Oláh Tiborral. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./
