Miután kiderült, hogy Romániában a külföldön végzett munkát is figyelembe veszik a munkanélküli segély odaítélésekor, a hazatérésre kényszerültek sokasága kereste fel az elmúlt napokban a Kolozs Megyei Munkaközvetítő Hivatalt. A legtöbb kérés a korábban Olaszországban, Spanyolországban és Írországban munkát vállalóktól származik. /Segélyért folyamodnak a hazatérő munkanélküliek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./
2009. január 15.
Meghaladta az ezret az izraeli offenzíva halálos áldozatainak a száma, 1010 ember – köztük 315 gyermek és 100 nő – vesztette életét az izraeli hadműveletek december 27-i kezdete óta. A hadműveletekben további 4700 palesztin megsebesült. Izraeli katonai források szerint 550 palesztin fegyveressel végeztek az offenzíva során. /Több mint ezer palesztin áldozat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 15./
2009. január 15.
A költségvetés 24 százalékát költik idén a szatmárnémeti tanintézményekre, nagyjából ugyanannyit, mint a korábbi években, jelentette be Ilyés Gyula polgármester. 2000-től a tanintézmények épületei a helyi önkormányzatokhoz tartoznak, azóta a városi önkormányzat folyamatosan próbálja javítani az iskolaépületeket. „A legtöbbet 2003-ban és 2004-ben költöttünk az intézményekre. Ekkor tettük rendbe a legtöbb iskola fűtési rendszerét, és ez volt a generáljavítások időszaka is” – tette hozzá az elöljáró. A polgármester találkozott az óvodák, valamint az általános- és középiskolák vezetőivel. Ilyés szerint legalább annyit kell költeni az iskolákra az idén is, mint amennyit a tavaly szántak rájuk. Ezeket a pénzeket viszont helyben kell előteremteni, valamint pályáznak a Regionális Fejlesztési Alapnál. /Végh Balázs: Növekvő tanügyi kiadások. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./
2009. január 15.
2008. decemberében Aranyosgyéresen a tanácsülésen az RMDSZ-es önkormányzati képviselők kezdeményezését /a város helységnévtábláin magyarul is írják ki a település nevét/ megszavazták. A döntést követően azonban, Alexandru Tulai nagy-romániás városi, és Florin Cuc szociáldemokrata megyei tanácsos bejelentette: a prefektusi hivatalhoz vagy a bírósághoz fordul a határozat érvénytelenítése érdekében, mivel az szerintük törvénytelen. Máté András Levente jogász, parlamenti képviselő azt nyilatkozta: még ha az aranyosgyéresi magyarok számaránya nem is éri el a húsz százalékot, a 215-ös közigazgatási törvény szerint a magyar helységnévtábla kifüggesztése lehetséges, az erre vonatkozó városi tanácsi határozat nem ütközik törvénybe. Aranyosgyéresen a magyarság számaránya tíz százalék alatt van. Calin Platon prefektus jelezte: visszaküldi a határozatot a tanácshoz érvénytelenítés végett. Amennyiben a városi tanács nem hajlandó ezt megtenni, bepereli az aranyosgyéresi városi tanácsot, így kényszerítve azokat a határozat érvénytelenítésére. Máté András elmondta: amennyiben a határozat meghozatalakor megvolt az ehhez szükséges szavazatszám, Platon prefektus hiába fordul az igazságszolgáltatáshoz. Marosvásárhelyen például a városi tanács határozata alapján Széchenyiről nevezték el az egyik utcát, mire a határozat ellenzői a bírósághoz fordultak, Kerekes Károly ügyvéd azonban megnyerte a pert, s az utcanév megmaradt. /Nagy-Hintós Diana: /Magyar helységnévtábla-zűr az aranyosgyéresi tanácsban. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./
2009. január 15.
A nagy múltú marosvásárhelyi Művészetek Iskoláját Virginia Zeani operaénekesnőről nevezik el, ez a névadás jogosan kérdőjelezhető meg, hiszen sok marosvásárhelyi sohasem hallott róla. A Civil Elkötelezettség Mozgalom közleményében kifogásolta, hogy a város nem követte a törvényes előírásokat, ugyanis a névadást nem előzte meg szakbizottsági vita. Ezért beadvánnyal fordultak a prefektushoz, amelyben kérik, hogy a tanácsi határozatot érvénytelenítését. /(mezey): Törvénytelen a Művészetek Iskolájának névadása. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 15./
2009. január 15.
Decemberben ünnepelte a régió egyik legtevékenyebb magyar civil szervezete, a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány tizenötödik születésnapját, melynek Bodó Barna a vezetője. Az alapítvány létrehozatalánál egy szűkebb csoport bábáskodott, Bakk Miklós politológus, Albert Ferenc szociológiaprofesszor, Bodó Barna politológus, Bálintfi Ottó filozófus és Salló Ervin professzor. Akkor csak egyesületet lehetett létrehozni, nem alapítványt, 2001-ben állították vissza az alapítványi formát, a kezdeti elképzelésnek megfelelően. Szükség volt egy olyan intézményre, amelyik egyrészt felvállalja az etnikumok közötti kapcsolatok kutatását, másrészt pedig az erre vonatkozó projekteket kidolgozza és lebonyolítja. A szórványoktatással kapcsolatosan kutatásra Magyarországtól kaptak pénzt. 1996-tól minden évben tartottak legalább egy konferenciát, hol egyedül szerveztek, hol társszervezőként. A szimpóziumok anyagát hét Szórvány Füzetben jelentették meg. Emellett folyamatos volt kutatómunkájuk. A Diaszpóra könyveket 2002-től indították el, három tanulmánygyűjtemény jelent meg, ezek általában a szórványkérdéssel, illetve a regionalizmussal kapcsolatosak. 2000-ben indították el a Romániai Magyar Évkönyvek sorozatát, ez az egyedüli olyan tudományos kiadvány Erdélyben, amely a romániai magyarság általános helyzetét tárgyalja. 2002-től látnak napvilágot a Helyzet-Kép könyvek, az önismeret, a helytörténet témakörében. A sorozat keretében eddig hat könyvet adtak ki. Az utolsó kötet 2008 decemberében jelent meg, Vicze Károly munkája, a Temesi emlékhelyek, mely egy korábbi kötet párja. Delesaga Gyula professzor írta meg a Temesvári kalauzt, amely az első magyar nyelvű útleírás Temesvárról 1910 óta. Viczének még két kötetét hozták, az egyik Az vég Temesváron…, a másik a Temesközi történelem, és megjelentették Jancsó Árpád könyvét a B-csatorna történetéről, A Béga – a Bánság elkényeztetett folyója címmel. Következő sorozatuk, az Interferentiae Banaticae az etnikumközi kapcsolatok jegyében született meg. Eddig három kötet látott napvilágot, az első Hagyomány és interkulturalitás címmel, a második Kisebbségi lét és kommunikáció, a legutóbbi pedig a nyelvi jogokkal kapcsolatos kötet, a Nyelvi jogok, nyelvpolitika. A FESS-füzetek újabb sorozatuk. Ez egy betűszó, a Feleljünk együtt saját sorsunkért rövidítése, 2004-ben indult. Ezek kézikönyvek, Erdei Ildikó a közösségfejlesztésről állított össze egy kiadványt, majd a pályázatírásról jelentettek meg egy füzetet, legutóbb pedig azt a helytörténeti stratégiát foglalták kötetbe, amely egyedülálló a térségben. Létezik egy újabb kiadványcsoport, ezek más intézményekkel közös kiadványok. 2000-ben indult meg Székely László, Temesvár első főépítésze életművének és munkásságának a feltárása. Legutolsó közös kiadványuk Temesvár első egyetemének a négynyelvű – román, magyar, német, szerb – monográfiája. Ezt Stevan Bugarski írta meg, a hatszáz oldalas monumentális munkát a Szórvány Alapítvány adta ki. 2003-ban elindították a képzési programot. 2006-tól honismereti műhelytábort is szerveztek. /Szilágyi Aladár: Bodó Barna politológus, egyetemi tanár: A szórvány a nemzet határa. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jan. 15./
2009. január 15.
Zsúfolásig telt népdalkedvelő fiatalokkal az úgynevezett folkkocsma, amely a kolozsvári Heltai táncházban nyitotta meg kapuit január 13-án, a Harmadik zenekar közreműködésével. Pillich Balázs elmondta, a fiatalok, a népzenét kedvelő emberek ezentúl minden kedden este „folkkocsmázhatnak”. Az egyetemi vizsgaidőszak után táncházakat is szerveznek. „Emellett szórakoztató jellegű játékokat, néphagyományok felelevenítését is tervezzük” – mondta Pillich. /Varga Melinda: Folkkocsma nyílt Kolozsváron. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 15./
2009. január 15.
Január 15-én kezdődik a Magyar és Román Kultúra Hete Nagyváradon, amelynek során harmadszor nyílik meg a Magyar és Román Fotóművészek Nemzetközi Szalonja a helyi Tavirózsa Fotóklub szervezésében. A nemzetközi fotószalon fővédnöke Sólyom László magyar és Traian Basescu román államfő, továbbá élvezi a polgármesteri hivatal és különböző fotósszövetségek támogatását is. /Magyar–román hét Nagyváradon. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 15./
2009. január 15.
Benedek Elek-emlékévet szervez idén a Kovászna megyei tanács a nagy mesemondó születésének 150., halálának 80. évfordulója alkalmából. A meseíró szülőfalujában, Kisbaconban, mesefalut hoznak létre. Az ötletet az erdővidéki Bodvaj Egyesület fogalmazta meg. A Szülőföld Alaptól kaptak 700 ezer forintot a megvalósíthatósági tanulmány elkészítésére. Létrehoznának egy központi épületet, ahol mintegy ötven gyereket lehetne vendégül látni, biztosítani a szállásukat és az étkezésüket. Kisbacon olyan, mint egy mesebeli falu. A faluban kovácsműhely működik, a kisbaconi asszonyok kemencében sütik a friss házikenyeret, az apróságok így valódi patkolást is láthatnak, és képet kaphatnak arról is, hogy készülhetett a mesében a hamuba sült pogácsa. A Benedek Elek Emlékház évek óta valóságos zarándokhely. /Bíró Blanka: Mesefalu a mesemondó falujában. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./
2009. január 15.
Nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra a biharpüspöki temetőben a január 11-én, vasárnap este otthonában tragikus hirtelenséggel elhunyt Albert Ferencet, a Bihari Napló 58 éves munkatársát. /Újságírót temettünk. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 15./
2009. január 15.
A Magyar Televízió határon túli műsorai az elmúlt évben ünnepelték 15. születésnapjukat. A Kárpát Expressz, az Átjáró, a Kézfogás és a Sírjaik hol domborulnak? a nézői visszajelzések alapján egyre markánsabb, véleményformáló hírforrássá váltak az anyaországban és a határokon túl is. Az elmúlt év egyik kiemelkedő eseménye volt november 7-én, amikor a határon túl élőknek készített műsorok másfél évtizedes fennállását ünnepelte a Magyar Televízió. A jubileumi találkozót számos Kárpát-medencei politikus és újságíró mellett Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke is megjelent és megköszönte, hogy a közszolgálati televízió felelősségteljes módon segíti a határokon innen és túl élők közötti párbeszédet. Az elmúlt év ismét sikereket hozott a Határon túli műsorok szerkesztőség számára. A Kárpát Expressz a hiteles hírek iránt érdeklődőket, az Átjáró az igényes beszélgetések és dokumentumfilmek kedvelőit, a Kézfogás a vállalkozó szellemű honfitársakat, a Sírjaik hol domborulnak? pedig a múlt és az elődök örökét keresőket szólítja meg. Jelentős előrelépés a határon túli televíziós csatornákkal kötött szerződés. A közösségi műsorszolgáltatók ugyanis díjmentesen vehetik át a Magyar Televízió határon túli műsorait. Az Este 2008-ban több alkalommal látott vendégül határon túli magyar politikusokat, és Az Unokáink sem fogják látni című városvédő műsor is szívesen látott vendég a Kárpát-medence minden pontján. /MTV: 15 éve a magyar közösségért. Közszolgálat határon innen és túl. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./
2009. január 15.
A népszerű nagyváradi Matyi Műhely Bábszínház ismét Arad megyébe látogatott. A négynapos turné során Kemecsei Hunor–Meleg Attila Mátyás király Nagyváradon című zenés bábjátékát mutatta be a társulat, Meleg Attila rendezésében. Az előadás Nagyzerind, Erdőhegy, Zimándújfalu, Kisiratos, Pécska, Kispereg és Nagyiratos után Aradra is eljutott. Még Majláthfalván, Fazekasvarsándon, Ágyán és Simonyifalván lépnek föl. Az előadáson résztvevő gyerekek pedagógusai műsorfüzetként megkapták a darab szövegkönyvét, amelyet felhasználhatnak munkájukban. /Kiss Károly: Mátyás király Nagyváradon is igazságot tett. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 15./
2009. január 15.
Biró Gábor festőművész hagyományos év végi kiállításának képei láthatók a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban. Munkái között tíz korpusz látható. A művész szerint a korpuszban benne van kétezer év történelme, de akár a tízparancsolat is. /Kovács Csaba: Jel és kép között. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./
2009. január 15.
Az Érték és történelem /Pro Philosophia Kiadó/ című kötet tanulmányai az axiológia és a történelemtudomány kapcsolatát a kortárs francia és német történetfilozófiában, a jogfilozófiában, a történetírásban és a média területén vizsgálják – mondta Kovács Barna doktorandusz a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Filozófiai Szakbizottsága, a Pro Philosophia Alapítvány és az Erdélyi Múzeum-Egyesület által január 13-ém tartott könyvbemutatón Kolozsváron, az EME dísztermében. A kötetet szerkesztő Egyed Péter egyetemi tanár mellett a tanulmányok szerzői közül Keszeg Anna, Soós Amália-Mária, Rigán Loránd és Zuh Deodáth volt jelen. A mű létrejöttéhez hozzájáruló hét kutató (a jelenlévők mellett Nagy Erika és Petres László) kérdése az volt, hogy lehet-e értékekre való vonatkoztatás nélkül beszélni a történelemről, illetve, hogy milyen értékek ragadhatók meg a történelemben. A kiadvány a Sapientia Kutatási Programok Intézetén belül folytatott, Egyed Péter által irányított közös kutatómunka eredményeit tartalmazza. Keszeg Anna írása a Louis Marin francia filozófus műveiben megjelenő reprezentáció, elbeszélés és történetírás szerepét vizsgálja, Egyed Péter pedig arra világít rá, hogy értéksemleges társadalom- és történelemtudomány nem létezik. Nagy Erika kifejtette: a jogi értékrendszer nem függetlenedhet az erkölcsi értékektől, ennek ellenére lényeges a jog és az erkölcs közötti különbségtétel. Soós Amália-Mária a média elméletben megfogalmazott értékeinek (becsületesség, pártatlanság) gyakorlati megnyilvánulásaival (siker, pénz, agresszió és karrier hajszolása) foglalkozott, Rigán Loránd tanulmányának következtetése az volt, hogy a nietzschei nihilizmus kérdése nem oldódik fel a posztmodern korban. A megjelent szerzők is beszéltek. Soós Amália szerint több pozitív értéket hordoznak magukban a kisebbségi médiaintézmények, mint a többségiek. Az érték és történelem közötti kapcsolat megközelíthetőségének sokféleségét emelte ki a közönség soraiban ülő Egyed Ákos történész, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke, aki a székelyek és a magyarok történelme közötti különbségre hívta fel a figyelmet. A székely szervezett nép, létező belső törvényeit a gyakorlati életben is tudta érvényesíteni az idők folyamán – mondta. Hozzátette: a történelemírás csak akkor lehet objektív, ha a történész elismeri a források fontosságát. /Ferencz Zsolt: Filozófusok az axológia és a történelemtudomány viszonyáról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./
2009. január 15.
Január 14-én tartották dr. Bura László „Szatmár megye helynevei” című – sorban 33. – könyvének bemutatóját. A kötet a Scriptor Alapítvány gondozásában kiadott Hírlap-könyvek sorozatban látott napvilágot. Amint azt Veres István, az alapítvány ügyvezetője elmondta, a tudományos igényességgel megírt monumentális munka egy igen értékes adattár, mely 131 település magyar helyneveit örökíti meg. A kétkötetes, 830 oldalas gyűjteményt dr. Lovas János méltatta, rámutatva a helységnévgyűjtés történeti-nyelvészeti jelentőségére. A régi utca-, tér-, híd-, patak-, dűlő- stb. nevek ugyanis legkorábbi nyelvemlékeinknek számítanak, melyek sok esetben már a XI-XII. századi, latinul írt birtoklevelekben is magyarul szerepelnek. Minden elnevezés őriz egy-egy darabkát a település múltjából. A közel ötven éven át végzett gyűjtés során a szerzőnek több mint 100 elpusztult falut is sikerült beazonosítania, melyek létére szintén a helynevekben talált utalásokból következtetett. Ebben az óriási munkában Bura Lászlót 14 pedagógus, valamint 72 közép-, illetve főiskolás diák segítette gyűjtőként vagy adatszolgáltatóként. /Gyűjtemény Szatmár helyneveiből. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 15./
2009. január 16.
Újabb melléfogást könyvelhetett el a kormány: január 15-én az Alkotmánybíróság az alaptörvénnyel szembenállónak mondta ki a nyugdíj és állami fizetés halmozását megtiltó sürgősségi kormányrendeletet. Emil Boc kormányfő a taláros testület döntése után kifejtette, bár nem ért egyet a döntéssel, azt mindenképpen tiszteletben tartja. Ezzel együtt azonban kormánya „folytatja a küzdelmet a luxusnyugdíjak és költségvetési fizetések, azok ellen, akik feneketlen zsáknak nézik az állami költségvetést”. Calin Popescu-Tariceanu volt kormányfő, a Nemzeti Liberális Párt elnöke a kormányrendelet kapcsán a kabinet súlyos tévedéséről beszélt, úgy értékelve, hogy nem szabad korlátozni olyan nyugdíjasok munkavállalási jogát, akik szellemi képességeik birtokában vannak, szakmailag értéket jelentenek. Az RMDSZ ügyvezető elnöke, Kelemen Hunor maga is helyeselte az Alkotmánybíróság határozatát. /Marad a nyugdíj mint fizetéskiegészítés. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./
2009. január 16.
Tőkés László – EP-képviselő Sajtóirodája közleményében összefoglalta a történteket, az Európai Parlament strasbourgi ülésén szavazott Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban című jelentésről. Az utóbb benyújtott, leszűkítő módosító javaslatot fogadták el a görög és a román képviselők támogatásával, a kisebbségi közösségek számára kedvezőtlenebb szövegváltozatot szavazták meg. A magyar néppárti küldöttség tagjai az eredeti szövegjavaslatot támogatták szavazataikkal. Tőkés László sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a hivatkozott paragrafusból törölték „a hagyományos nemzeti kisebbségi közösségekről” szóló megfogalmazást, a „nemzeti kisebbségekhez tartozó személyekre” cserélve fel azt. A megcsonkított szövegből „a megfelelő önrendelkezési megoldásokként” ajánlott „személyi-kulturális, területi és regionális autonómiák” felsorolása is kimaradt. Mindemellett komoly eredménynek számít a szubszidiaritás és az önrendelkezés autonómia-alapelveinek a szövegben való bennmaradása. Tőkés László a homoszexuálisok jogaira, valamint az euthanázia burkolt elfogadására vonatkozó paragrafusokra is kitért, melyeket jó lelkiismerettel nem tudott megszavazni. A lelkiismereti- és vallásszabadság, valamint a szabad véleménynyilvánítás sérelmét jelenti a 72. paragrafus azon állítása, hogy „a vallási, társadalmi és politikai vezetők homoszexuálisok elleni kijelentései a gyűlöletet és az erőszakot táplálják” – mondotta a püspök. Az egyházaknak jogukban áll az ebben a tárgyban vallott – bibliai és teológiai – felfogásuk szabad hirdetése. /Tőkés az alapvető jogok helyzetéről. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 16./
2009. január 16.
Az egységes nemzetállam kifejezést ki kellene zárni az alkotmányból, bizonyos településeken pedig a román mellett a magyar nyelv is hivatalos nyelv lehetne – jelentette ki Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, a ’soknemzetiségű állam’ kifejezés lehetne az egységes nemzetállam helyett. A szociáldemokrata Adrian Severin úgy véli, az alkotmány módosítása kizárólag a demokrácia tönkretételét és a diktatórikus rendszerek irányába való eltolódást eredményezi. Szerinte a javaslatokat közvitára kell bocsátani. /Eltereli a figyelmet a valós problémákról – véli Ion Iliescu az alkotmánymódosításról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./
2009. január 16.
„A bizottság alternatívákat fogalmazott meg az alaptörvény módosítására. Az államfő, mint a jelentés megrendelője, nyilván hogy a saját érdekeinek megfelelően választott ezen alternatívák közül” – hárította el Veress Emőd azokat a vádakat, hogy az alkotmányt elemző cotroceni-i bizottság „elnöki megrendelésre” dolgozott. Veress Emőd, a testület magyar tagja szerint a kisebbségi jogok bővítése terén egyszerű alkotmánymódosítással, új alaptörvény elfogadása nélkül is lehet előrelépéseket tenni. – Nem alkotmánymódosító tervezetet, vagyis szövegszerű javaslatot készített a bizottság, hangsúlyozta. Ők a változtatás irányaira tettek javaslatokat. A bizottságból kilépett Manuel Gutan jogász, arra hivatkozva, hogy a testület az elnök szája íze szerint alakítja az alkotmány módosítására vonatkozó ajánlásait. A jelentés a kisebbségi jogok területén is tartalmaz néhány javaslatot, a kisebbségi jogok bővítése és alkotmányos védelme terén egyszerű alkotmánymódosítással, új alkotmány elfogadása nélkül is lehet előrelépéseket tenni. /Lokodi Imre: Mi ajánlottunk: tessék válogatni” Interjú Veress Emőddel, az alkotmányt elemző elnöki bizottság tagjával. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./
2009. január 16.
Miközben térségünkben mindenki gazdasági válságról beszél, az elmúlt időszakban Románia és Magyarország közös európai uniós tagsága, akárcsak a térségfejlesztésen alapuló együttműködés olyan egészséges folyamatoknak kedvezett Romániában, amelyek mára szükségtelenné tették a „magyar kártya” kijátszását – mondta január 15-én Bukarestben Törzsök Erika. A Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai ügyekkel foglalkozó főosztályának főigazgatója a magyarországi nemzetpolitika fő elveiről tartott előadást a bukaresti magyar nagykövetségen. Törzsök Erika rámutatott, Romániában a gazdasági fejlődés már 2002 táján erőteljes lendületet vett, amikor a tőke „átugrotta” a Dél-Alföldet, és a szomszédos állam legfejlettebb északnyugati térségében, a Partiumban landolt, a későbbiekben pedig elérte Románia más körzeteit is. A gazdasági fejlődésnek kedvező társadalmi hatásai is voltak, hiszen az etnikai feszültségek egy társadalomban csökkennek, ha van elegendő munkahely, nőnek a jövedelmek, megvan a létbiztonság – mondta Törzsök Erika. Szerinte a román politikai erők többsége már nem törekszik a „magyar kártya” kijátszására. A gazdasági fejlődés a romániai magyarság helyzetében is általános javulással járt, ennek eredményeként ez a közösség ma már romániai magyar társadalomként van jelen – fűzte hozzá. A fejlődő térségekben működő önkormányzatokban románok és magyarok egyre inkább belátták: nem az adott régiót kell „etnicizálni”, hanem az etnikumokat kell „regionalizálni”. Ennek jegyében hajtott végre paradigmaváltást a magyar kormány is, amely a határon túli magyarság megsegítése érdekében a korábbi, pusztán támogatáson alapuló politikáról 2006-ban áttért a térségfejlesztési elvű együttműködés politikájára. A közös EU-tagság a térségfejlesztés szempontjából nagy lehetőségeket hordoz magában – mondta a főigazgató. Ezek közé sorolta az Európai területi együttműködési csoportosulások (EGTC-k) létrehozását, amiről az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa 2006-ban fogadott el rendeletet. /Szükségtelen “magyar kártya”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./
2009. január 16.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke az Élet és Irodalomban elemezte, bemutatta a romániai magyar politika kormányban /vagy kormányzati oldalon/ eltöltött tizenkét évét és felvázolta a jövőben, ellenzékben követendő utat. Szerinte az egész kárpát-medencei magyar kisebbségpolitika – autonómia-politika – esélyeit kellene számbavenni, mert a gondok közösek: Trianon óta a „húzd meg, ereszd meg” utódállami játék folyik. Magyarként nem volt könnyű kormánypártinak lenni Romániában, szögezte le. Egy kisebbségi magyar közösség már eleve a barikád másik oldalán van. A kommunizmus idején még azt is megtorolták rajta, amit nem ő „követett el”, az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot. Az emberek mindig úgy érezték Erdélyben: a románok, akik ütnek, és a magyarok, akik állják. Tömegével jöttek a román szerencselovagok Székelyföldre, ahol legalább részlegvezető lehetett belőlük. Magyarországon nehéz megérteni, hogy az önfeladásnak, a rejtőzködésnek, a nacionalizmusnak miféle próbatételeit élte át az erdélyi magyar közösség, mindezt a tömbben élő székelyeknek volt a legnehezebb feldolgozni. Ilyen előzmények után alakult meg 1989 decemberében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, és hozta meg azt a döntést, hogy a román pártokkal párbeszédet folytatva próbál a magyar közösség helyzetén változtatni. 1996-ban az RMDSZ kormányra lépett. Markó tizenkét esztendő múltán állítja, hogy eredményes, sikeres korszak ért véget a 2008-as parlamenti választásokkal. Új alkotmányos kisebbségjogi rendelkezéseket fogadtak el, és új törvényeket, kiépítettek egy majdnem teljes anyanyelvű iskolarendszert stb. „Feloldódni látszott az etnikai szembenállás hatalom és közösség között” – Markó szerint. Érzelmileg továbbra is kormányellenes maradt a magyar közösség, ezt „használta ki újból és újból Tőkés László és a Magyar Polgári Párt, de néhány független értelmiségi is, akik folyamatosan támadták kormányzati szerepvállalásáért az RMDSZ-t. ”A legnagyobb eredmény az alapvető közérzeti változás volt, amely végbement a magyar közösségben. Megváltozott a román-magyar viszony a politikában. Ezáltal pedig megváltozott a magyarok közérzete. Az RMDSZ támogatása ma is töretlen. Magyarországról Markó két oldalról kapott kritikát, amikor azt mondta, hogy előállhat egy szlovákiai típusú feszültség. „Nagyon” liberális és „nagyon” konzervatív oldalról bírálták ezért. A liberális oldalon nem hisznek abban, hogy a mai Európában nemzeti alapon is lehet még konfrontálódni, behelyettesítenék a magyar-román szembenállást a jobboldali-baloldali stb. szembenállással; a konzervatív oldalon viszont általában nem hisznek a párbeszédben. Markó számára, aki részese-alakítója is volt az elmúlt két évtizednek, a legfontosabb tanulság: politikai eszközökkel lehet lényeges változásokat elérni a román-magyar viszonyban, ezeket tartóssá csak úgy lehet tenni, ha nem ideológiai, hanem etnikai alapon politizálnak. Az etnikai kritériumokat nem tagadni kell, hanem elfogadtatni és érvényesíteni! Más szóval magyar-román megbékélésre van szükség. A cél az etnikai paktum. Az intézmények vezetésében való kellő magyar jelenlét egy lehetséges etnikai megoldás egyik legfontosabb eleme. Jelenleg Kovászna megyében, ahol a lakosság 75%-a magyar, tizenkét évvel ezelőtt a dekoncentrált intézmények vezetőinek alig 15%-a volt magyar, ma ez az arány 55% körül van. Hargita megyében, ahol a magyar lakosság aránya 85%, ezelőtt 12 évvel szintén 15-20 százalék körül voltak a magyar vezetők, ma pedig 60% fölött vannak. Mint látható, jelentős a javulás. A jövőben etnikai megegyezésre van szükség, egy olyan elv érvényesítésére, hogy a magyaroknak mindig ott kell lenniük a központi kormányzati intézményekben. Szükség van az autonómiára. Ellenzékben az RMDSZ érdekképviseleti-érdekvédelmi szervezetként fog fellépni. /Markó Béla: Kormányból ellenzékbe (A romániai magyar politika tizenkét éve). = Élet és Irodalom (Budapest), jan. 16./ Újraközölte: Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./
2009. január 16.
Nem politikai paktumokra, hanem etnikumközi egyezményre van szükség a magyar érdekvédelmi szervezet és a román pártok között – fejtette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke január 15-én, az európai uniós tagállamok bukaresti nagyköveteivel folytatott megbeszélésen. Aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a kormányváltással magyar embereket fosztanak meg állásuktól, csak mert nem tagjai a jelenlegi kormánykoalíciónak. Megengedhetetlennek tartja azt, hogy a prefektusi (megyei kormánymegbízottak) hivatalok vezetőségében ne legyen egy magyar sem, illetve, hogy politikai kritériumok alapján döntsenek például a főtanfelügyelőségek összetételéről. Az elmúlt időszakban jelentősen nőtt a magyar alkalmazottak száma az állami intézményekben. A 75 százalékos arányban magyarok által lakott Kovászna megyében például tizenkét évvel ezelőtt csupán 15 százalékos arányban töltöttek be vezető tisztséget állami intézményekben magyarok, mára ez az arány 50 százalékra emelkedett. A 85 százalékos magyarsággal rendelkező Hargita megye esetében pedig a tizenkét évvel ezelőtti húsz százalékos arány 60-ra emelkedett. Jelentős a változás, de még mindig nem éri el a lakosságarányt. /Markó Béla etnikumközi egyezményt sürget. = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./
2009. január 16.
A lap átvette magyar fordításban a bukaresti Evenimentul Zileiből Mircea Marian cikkét. 2004 decemberében, a védelmi és nemzetbiztonsági szakbizottságokban történt meghallgatásán Vasile Blaga belügyminiszter-jelöltként határozott ígéretet tett: „A minisztérium Hírszerző Igazgatóságát a parlament ellenőrzése alá fogom vonni!”Azonban amikor miniszter lett, Blaga elfeledkezett ígéretéről, a parlament semmilyen ellenőrzést nem gyakorolt az UM 0962, a belügyi titkosszolgálat felett. Ez a szervezet, a Belügyminisztérium Hírszerző és Elhárító Főigazgatósága (DGIPI) a liberális kormányzat alatt is homályban maradt. Az UM 0962 vezetésének, akárcsak a védelmi minisztérium vezetőinek időnként meg kellene jelenniük a képviselőház és a szenátus védelmi bizottságainak ülésein. A Román Hírszerző Szolgálatot /SRI/ ellenőrző parlamenti bizottságot újra kellene aktiválni, és elemezniük kellene az SRI 2006., 2007. és 2008. évi tevékenységét. Nem valószínű, hogy ez megtörténik a jelenlegi PSD–PDL kormányzás alatt. Inkább lehet arra számítani, hogy a parlament rövidesen megszavazza a nemzetbiztonságra vonatkozó törvénycsomag elnöki változatát, s ezzel szentesíti az államfő teljhatalmát a hírszerző szolgálatok fölött. /Basescu újraegyesítette a Szekuritátét. Kisebb-nagyobb válságok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./
2009. január 16.
Figyelmeztetésben részesítette Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnököt az Országos Diszkrimináció-ellenes Tanács (CNCD), a testület szerint a Borboly vezette intézmény honlapján a román nyelv mellőzésével hátrányosan megkülönbözteti a megye román ajkú lakosságát. Egy sepsiszentgyörgyi lakos panaszolta, hogy a megyei tanács megnevezése a honlapon csak magyarul van feltüntetve, másrészt a híreket is mindössze magyarul lehet olvasni rajta. Borboly Csaba igazságtalannak érzi a döntést, állítása szerint a megyei tanács jelenlegi honlapját „a volt vezetéstől örökölte”, az oldal pedig már kevés ideig működik, mivel készülőben van egy új, korszerű változata. Elismerte, hogy a híroldal román nyelvű részének frissítése nehezebben megy. „Erre már nem akarunk több pénzt költeni, mivel a szeptembertől készülő új honlap napi rendszerességgel frissül majd magyarul, románul és angolul” – magyarázta Borboly. /Lázár Lehel: A román nyelv használatát javasolja Borbolynak a Diszkrimináció-ellenes Tanács. = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./
2009. január 16.
Az oktatási intézmények őrzését a szülőkre is rá lehetne bízni – jelentette ki Ecaterina Andronescu oktatási miniszter, az intézményvezetők azon kérésére reagálva, mely szerint meg kellene erősíteni az iskolák felügyeletét. Az oktatók az ígért 50 százalékos béremelés kérdését is felvetették Andronescunak, aki azonban elkerülte a válaszadást. Az oktatási intézmények biztonságával a belügyminiszteri tisztséget ideiglenes jelleggel betöltő Dan Nica is foglalkozott „A rendőrségnek az iskolák biztonsága kell az első fokú prioritás legyen” – mondta a miniszter, arra szólítva fel a hatóságokat, hogy fokozottan figyeljenek az oktatási intézmények biztonságára. Hangsúlyozta: olyan iskolákról is tud, ahol a diákokat szervezett bűnbandák zsarolják és bántalmazzák. /Szülőkkel felügyeltetné az iskolákat az oktatási miniszter. = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./
2009. január 16.
Salamon Márton László, az ÚMSZ felelős megbízott felelős szerkesztője hozzászólt Csutak István RMDSZ: mer-e tovább lépni? című írásához. Újraolvasva Kós Károly 1921. januárjában megjelent híres röpiratának „kiáltó szavait”, megállapítható, mintha az azóta eltelt nyolcvannyolc év semmi nem lett volna: Kós Károly minden egyes szava úgy érvényes, úgy igaz, ahogy akkor is érvényes volt – talán azzal az egyetlen kivétellel, hogy Romániában kétmillió helyett ma már csak másfélmillió magyarról beszélhetünk. A szervezkedésre, építkezésre és munkára felszólító Kiáltó Szó a trianoni sorscsapástól bénult erdélyi magyarsághoz szólt, az újrakezdés üzenetével. Ma a tucatnyi év után a román államhatalomból kiszorult erdélyi magyar képviseletnek kell mindent elölről kezdenie – és az üzenet csakis ugyanaz lehet, ami akkor volt. Az, amit az 1921 nyarán kisbaconi birtokára végleg hazatelepülő Benedek Elek is egyetlen tanácsként tudott adni mindenkinek: „Dolgozzatok, dolgozzatok!” Balázs Ferenc világjáró útjából hazatérve szintén kereste az új erdélyi életkezdés útjait. Németh László 1935-ös erdélyi útinaplója, a Magyarok Romániában nagy visszhangot keltett. Az író három magatartástípust különített el: a minden sérelmet számon tartó dohogót, a feltétel nélküli kompromisszumokat kötő lojálist, valamint a szerinte legférfiasabb típust, a szervezőt. Szervezőnek lenni, programot adni elszánás és önfeladás kérdése. „Ehhez képest szép számmal vannak dohogóink. Akik vagy semmit nem tettek még le az asztalra, vagy pedig volt az életüknek egy kiemelkedő pillanata, amely – legalábbis így gondolják – feljogosítja őket a folyamatos dohogásra. Egy olyan, egyszer volt kegyelmi állapot, amiből most már örök időkre meg lehet élni. És amely feljogosít arra a destruktív kritikára, amelynek művelője úgy bírálja a szervezőt, hogy nem mutat fel semmilyen építő jellegű alternatívát. ” – hangsúlyozta az újságíró, bizonyára Tőkés Lászlóra célozva. A lojálisok pedig közel kerülnek a tűzhöz. Az RMDSZ-nek most ellenzéki pozícióból kell politikai eredményeket felmutatni, ahogyan tette azt az 1990 és 1996 közötti években. Akkor az RMDSZ ismertségre és tekintélyre tett szert a román politikai porondon, gerincességével, következetességével és európaiságával elnyerve a demokratikus hazai (és nemzetközi) közvélemény elismerését. Most a PNL-re és az RMDSZ-re hárul annak a demokratikus aktusnak a gyakorlása, amit az ellenzékből való politizálás jelent. /Salamon Márton László: Hogyan tovább, RMDSZ? (Csutak István múlt heti Szempontban megjelent írásának – RMDSZ: mer-e tovább lépni? – margójára) = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./ Előzmény: Csutak István: RMDSZ: mer-e tovább lépni? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9.
2009. január 16.
„Túlméretezett alkalmazotti létszámmal működnek az önkormányzatnak alárendelt intézmények és vállalatok, nagy összegeket pazarolnak el fölösleges állásokra” – jelentette ki Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, felszólítva az alárendelt intézmények – a közszállítási, köztisztasági vállalatok, a közművek, az idősek otthona, a két színház, illetve a Háromszék táncegyüttes – igazgatóit, hogy ésszerűsítsék alkalmazottaik foglalkoztatását, szervezzék át az intézményt, így jelentős pénzösszeget takaríthatnak meg. „Hét bőrt szeretnének lenyúzni az önkormányzatról az alárendelt intézmények és vállalatok vezetői a költségvetés osztásakor, mert tévesen úgy viszonyulnak az önkormányzathoz, mint az államhoz” – mutatott rá a polgármester, aki szerint irreális, hogy egy intézménynél, amelynek 25-30 alkalmazottja van, tíz csak az adminisztrációval foglalkozzék. A sepsiszentgyörgyi önkormányzatnak alárendelt intézményeknél mintegy 1300 személy dolgozik. A polgármester számítása szerint akár évi több százezres összegeket tudnának megtakarítani a fölösleges tisztségek felszámolásával. Újabb illetéket szabna ki a Sepsiszentgyörgyön működő kocsmákra és vendéglőkre Antal Árpád polgármester, a befolyt összegből krízisközpontot működtetnének szenvedélybetegeknek. A polgármester szerint egyre súlyosabb jelenséggé vált az alkoholizmus, és úgy gondolja, az önkormányzatnak is tennie kell valamit, hogy csökkenjen a szenvedélybetegek száma. /Kovács Zsolt: Tisztségeket számolnának fel. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./
2009. január 16.
A nemrég nyilvánosságra hozott ifjúságszociológiai felmérés (Kiss Tamás–Barna Gergő: Erdélyi fiatalok 2008. Közvélemény-kutatás az erdélyi magyar fiatalok társadalmi helyzetéről és elvárásairól) eredményeinek nagy része előrelátható volt. A modernizációs folyamatok terén a románhoz képest jókora előnnyel indult a ’90-es években az erdélyi magyar társadalom, mára azonban messze lemaradt. Az erdélyi magyar, 18 és 35 év közötti fiatalok 60%-a szerint a nők feladata a takarítás (országosan ez az arány 47%, erdélyi szinten 40%). A rommagyar társadalom egypártrendszere jelenti a magyarázatot a magyar fiataloknak a közélettől való elfordulására. A magyar fiatalokat alapvetően nem érdekli a politika. Érdekes adat ebben az összefüggésben még az önmegvalósítási igény hiánya (a magyar fiatalok esetében ez 20%-os, szemben a romániai 39%-os és az erdélyi 41%-os átlaggal). A magyar fiatalok több gyereket terveznek, mint román társaik. Az erdélyi magyarság egyik legfontosabb problémája az állandó számbeli fogyás, mégis 19 évet kellett várni arra, hogy olyan országos felmérés szülessen, amelyben erre is rákérdeznek a kutatók. Remélhetőleg az ezekre vonatkozó kérdések ezentúl a kérdőívek állandó témáit képezik. Elgondolkodtató: ha a magyar fiatalok körében a gyermekvállalási szándék nagyobb, mégis miért kisebb mégis a gyermekszám? /Herédi Zsolt: Adatok a magyar fiatalok gyermekvállalásáról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./
2009. január 16.
Cs. Gyimesi Éva Wass Albert Erdélyben kultikusnak tekinthető Üzenet haza című versével foglalkozott. Bizonyos intézmények, szervezetek, iskolák, egyházak stb. rendezvényein szokássá lett e költemény felolvasása, ünnepelik az erényként számon tartott magatartásformát, „kisebbségi megmaradás”, a „helytállás” kifejezésekkel. Cs. Gyimesi Éva szembeállítja Wass Alberttel Áprily Lajost, aki 1929-ben, kortársai megrendülésére, elhagyta Erdélyt, de szülőföldje iránti szeretete sohasem válik az Erdélyben maradt kortársakhoz szóló üzenetté, valamiféle szózattá. „Áprily sohasem hajlamos arra a talán öntudatlan képmutatásra, amelyet például tetten érhetünk az Amerikába, Brazíliába, Argentínába, bárhova menekült erdélyi” magyar társaságoknál, akik giccsesen szívrepesztően gajdolják: „Maroknyi székely porlik, mint a szikla…”A cikkíró egyetemi tanár megkérdezi, a ’89 utáni pozitív változások sem képesek megingatni e siratóénekek kedvelőit abban, hogy csupán „kihalásra ítélt maradványoknak tekintsék az itthon élő erdélyi embereket?” Olvassuk újra – ez Cs. Gyimesi sorozatának címe, de Wass Albert Üzenet haza című versét nem közölte, arra hivatkozva, hogy a vers közismert, csak elmarasztaló kritikáját hozta a költeményről. Megtudhatjuk, hogy a vers nem túl sok érzést avagy gondolatot fejez ki, továbbá, Wass Albert mintha nem tudna irodalmi nyelven, mert azt írta: „likasszák”, sorai közhelyszerűen átlátszóak, banálisak, továbbá nagyképűek. Cs. Gyimesi Éva számára Wass Albert nem eléggé hiteles, elhagyta el szülőföldjét, amikor nem kevés erdélyi magyar arisztokratát kifosztottak, kitelepítettek. A cikkíró megismételte a Wass Albertet támadó írásokat: tisztára mosták a háborús bűnösség vádja alól stb. /Cs. Gyimesi Éva: Erdélyi lírikusok magyarságképe. Olvassuk újra. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./
2009. január 16.
Az Arad Megyei Kórház és Gyula kórháza /Pándy Kálmán Kórház/ szakemberei fognak együttműködni abban a mintegy 2 millió eurós HU-RO 2007-2013 határon átnyúló projekt keretében. A cél egy orvosi közös internetes hálózat kialakítása, melyben a két kórház szakemberei súlyosabb esetek diagnosztizálásában működhetnének együtt a hematológia, radiológia, cukorbetegség területén és általában a sürgősségi eseteknél. A két kórház régóta tartja a kapcsolatot, de ez az első komoly közös projektjük. Aradi és gyulai orvosokból álló csoportok fognak közös munkát végezni, mindehhez pedig egy szigorúan őrzött informatikai adatbázis szükséges. /Sólya R. Emília: Arad–Gyula kórházprogram. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 16./
