Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 
 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
 szűkítés        -        
      találatszám: 4068 találat lapozás: 1-30 ... 2731-2760 | 2761-2790 | 2791-2820 ... 4051-4068
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


  
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2010. szeptember 13.

Becsengettek az iskolákban
Ma kezdődik az új, 36 tanítási hétből álló tanév, amely 2011 június 17-ig tart. A tanügy minisztérium nyilvántartása szerint 3,2 millió diák és óvodás vesz részt idén az intézményes oktatásban. Fontos változás, hogy ebben a tanévben a nyolcadikos diákok egy héttel korábban, június 10-én, a XII. illetve a XIII. osztályt végző középiskolások pedig két héttel korábban, május 27-én zárják a tanévet.
Ma kezdődik az új, 36 tanítási hétből álló tanév, amely 2011 június 17-ig tart. A tanügy minisztérium nyilvántartása szerint 3,2 millió diák és óvodás vesz részt idén az intézményes oktatásban. Fontos változás, hogy ebben a tanévben a nyolcadikos diákok egy héttel korábban, június 10-én, a XII. illetve a XIII. osztályt végző középiskolások pedig két héttel korábban, május 27-én zárják a tanévet.
Az első félévben egy hetes szünetet kapnak az elemi iskolások és az óvodások november 1–7. között, a téli vakáció 2010. december 22-én kezdődik és 2011. január 4-ig tart. A félévzáró vakáció a január 29 és február 6 közötti időszakra esik. A második félévben az oktatás 2011. február 7-én kezdődik és április 15-ig tart. 2011. április 16-án veszi kezdetét a tavaszi vakáció és április 25-ig tart.
A diákok nyári vakációja június 18-tól szeptember 11-ig tart, ez egy héttel kevesebb, mint a 2009–2010-es tanévben. A 2010-2011-es tanév első félévi dolgozatait 2010 december 17-ig kell megírni, a második szemeszter félévi dolgozatait pedig 2011 május 20-ig.
Az érettségi június 6-án kezdődik és július 1-ig tart. Az érettségi vizsga első szakaszában, június 6. és 23. között szóbeliznek a maturandusok. A záróvizsga második részében június 27. és július 1. között szervezik meg az írásbeli vizsgákat. Krónika (Kolozsvár)

2010. szeptember 13.

Életet leheltek a kastélyba
Első alkalommal szerveztek a Maros megyei Keresden Kulturális Kastélynapot azzal a céllal, hogy ismertté tegyék Erdély egyik legszebb reneszánsz épületét, valamint hogy életet leheljenek bele. A várkastély az 1400-as években épült, a Bethlen család egykori rezidenciája volt, 1949-ben államosították
A szervezők elégedetten zárták az első alkalommal megrendezett Keresdi Kulturális Kastélynapot, amelynek több mint száz résztvevője volt, és amelynek az egyik legnagyobb hozadéka, hogy sikerült egy tévhitet, egy ellenérzést szétoszlatni a falubeliekben, miszerint a kastély magyar tulajdonosai csak a román jobbágyok kizsákmányolására voltak jók.
Szabó Árpád szervező elmondta, ezzel az eseménnyel sikerült egyfajta együttműködést elindítani a tulajdonosok és a falubeli román lakosok között, hiszen leginkább az említett téves felfogás bélyegezte meg eddig ezt a kapcsolatot.
„Minden várakozásomat felülmúlta a szombati rendezvény, amelyre eljöttek a falubeliek is, az ortodox lelkész is, megnézték a fotókiállítást, nagy sikert aratott köreikben Simonffy Katalinnak a kastélyról készített dokumentumfilmje, de nagyon tetszett Bicskei Zsuzsanna performansza is” – mondta lapunknak a szervező, aki a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanáraként korábban tanítványaival járt Keresden, és a diákok kezdeményezték, hogy alkotótáborokat kellene ott szervezni.
„Marosvásárhelyen Keresztes Gyula műépítésztől hallottam, hogy Keresden áll Erdély egyik legszebb reneszánsz kastélya, elmentem és megnéztem, meggyőződtem erről magam is. Majd gróf Bethlen Anikóval is beszélgettem, akinek az volt az elképzelése, hogy valamilyen módon életet kellene lehelni a kastélyba” – ecsetelte a kastély népszerűsítésére vonatkozó tervek születésének körülményeit Szabó Árpád.
A terveket követték a különböző táborok. Az elhanyagolt és tönkrement dendrológiai kertet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kertészmérnöki szakos diákjai mérték fel, a kastélyépületről a kolozsvári építészhallgatók készítettek felmérést, a látványt a fotó-médiatábor résztvevői rögzítették fényképeken és filmfelvételeken, mindezt egy-egy többnapos tábor keretében.
Ezt követték más alkotótáborok, így a marketing- és kommunikációs, foto-média tábor, építész- és mozgásművészeti tábor. Ugyanakkor kerekasztal-megbeszélést is szerveztek a táborvezetők, a támogatók, a kastély tulajdonosaival, amelynek témája a kastély élő központtá való alakítása volt. Szabó Árpád lapunknak elmondta, az egyetlen felmerülő problémát az okozza, hogy a kastély rendbehozatalára az építészek szerint legkevesebb 2,8 millió euróra van szükség.
A továbbiakban a szervezők szeretnék folytatni a jó ötletnek bizonyult kastélynapot, mi több, azt az elképzelést is megvalósítanák, hogy tíz éven belül a Bonchidai Kastélynapokhoz hasonló fontos kulturális esemény jöjjön létre a keresdi Bethlen-kastélyban. „Ha évről évre többnapos rendezvénysorozattal sikerül életre kelteni a reneszánsz épületegyüttest, minden bizonnyal sikerül a befektetők érdeklődését is felkelteni”– fejtette ki Szabó Árpád.
Antal Erika. Krónika (Kolozsvár)

2010. szeptember 13.

Új tanév meglepetésekkel?
Meglepetéseket is tartogathat a diákok, tanárok és szülők számára a ma kezdődött új tanév, ugyanis Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes szerint a kormány sürgősségi rendelettel fogadhatja el az oktatási törvénytervezetet. Amennyiben nem gyorsul fel az oktatási törvénytervezet vitája, a kabinet sürgősségi kormányrendelettel fogadtatja el a jogszabály decentralizációra vonatkozó részét, és ennek nyomán az iskolák átkerülhetnek az önkormányzatok hatáskörébe – jelentette ki Markó Béla. Az RMDSZ már megállapodott ebben a Demokrata-Liberális Párttal (PDL), mondta el a szövetségi elnök az Erdély Televízió Többszemközt című közéleti műsorában.
Kifejtette: a tanintézetek decentralizációja hatalmas lehetőség az önkormányzatok számára, hiszen ezt követően már nem Bukarest, hanem a helyi közösségek dönthetnek az iskolákat érintő kérdésekben.
Példaként említette az intézmények működtetését, az igazgatók személyét, illetve a tanintézeteket érintő fejlesztéseket is. A műsor házigazdájával, Lokodi Imrével folytatott beszélgetésen Markó arról is szólt, hogy az RMDSZ elégedetlen, amiért az elmúlt parlamenti ciklusban nem sikerült elfogadtatni az oktatási törvényt, ezért a következő időszak prioritásának tekinti, hogy felgyorsítsa a szenátus oktatási bizottságában elakadt jogszabály vitáját.
A pedagógusokat is súlyosan érintő költségcsökkentő intézkedések kapcsán megerősítette: a „fűnyíró” politikának vége, az RMDSZ nem fogad el több megszorítást, és azon lesz, hogy december 31-e után a pedagógusok kedvezőbb bérezésben részesüljenek, hisz erre van lehetőség, mondta.
Diákbarát lesz az új törvény
Bízik benne, hogy hamarosan felgyorsul a tanügyi törvény vitája, és a tervezet jelenlegi formájában léphet törvényerőre – nyilatkozta a Krónikának Király András oktatási államtitkár is. A szakember úgy véli, a képviselőházon már túljutott törvényjavaslat kisebbségi oktatásról szóló fejezetének sok pozitív hozadéka lesz a magyarul tanulók számára, ezért azt reméli, változtatások nélkül fogja azt elfogadni a felsőház.
Mint ismeretes, a tervezet szerint a román nyelvet speciális tankönyvekből, kvázi idegen nyelvként tanulhatnák a más anyanyelvű romániai diákok, illetve azokat a tantárgyakat, amelyeket eddig az állam nyelvén tanultak, mint a történelem és a földrajz, szintén anyanyelvükön sajátíthatnák el. Király András szerint azonban nemcsak ez a fejezet, hanem az egész törvénytervezet jobbá teheti a romániai oktatást, ha megszavazzák a honatyák. Mint magyarázta, az óraszám csökken, a tanterv sokkal szellősebb lesz, és egészében sokkal inkább koncentrál a készség- és képességfejlesztésre, mint mostanáig.
A szakállamtitkár úgy véli, kifejezetten diákbarát törvényről van szó. Ha sikerül elfogadtatni a szenátusban, hatásait a 2011–2012-es tanévben érezhetnék a diákok és oktatók, bár mint megtudtuk, bizonyos kitételek már minisztériumi rendelet formájában életbe is léptek, ilyen az iskolák vezetőtanácsainak összetétele, amely megváltozott, illetve az iskolaigazgatók kinevezése, amely egyre inkább a tanintézet saját döntésének eredménye. Király András azt reméli, az oktatásügy is egyre decentralizáltabbá válhat.
Ma kezdődik a tanév
Ma 3,2 millió diák és óvodás számára kezdődik meg az új iskolai-óvodai év. A magyar diákok számáról egyelőre még nincs összesített adat, tudtuk meg Király Andrástól, de az államtitkár ígérete szerint mára ezeknek az információknak is birtokába jut. Az új tanév 36 tanítási hétből áll, és 117 munkanapot foglal magába – néggyel többet, mint az előzők – és 2011. június 17-én zárul. Az első félév december 21-éig tart, az elemisták és az óvodások számára november 1–7. között vakáció lesz. A téli szünidőt december 22. és 2011. január 4. között kapják ki a diákok. Az első félév január 28-áig tart. A két félév közötti vakációra január 29. és február 6. között kerül sor. A második félév 2011. február 7-én kezdődik, majd április 16–25. között tavaszi vakációra mennek a diákok. A második félévet június 17-én zárják. A nyári vakáció június 18-ától szeptember 11-éig tart, egy héttel rövidebb, mint az idei. A diákoknak a hivatalos munkaszüneti napokon sem kell iskolába menniük.
Az új tanév kezdetén több mint 10 ezer rendőr vigyáz a rendre és a biztonságra az iskolák környékén – közölte a román rendőrség. Az iskolák szerepelnek az autós járőrök útvonalában, de folyamatosan ellenőrzik a tanulók közlekedési útvonalát is. A rendőrök naponta jelen lesznek az órák kezdetén és végén az iskolák környékén, de járőröznek majd akkor is, amikor nincs tanítás, mert sok iskolában van sportpálya, melyeket órák után is használnak a diákok.
A rendőrség szerint az elmúlt tanévben csökkent az iskolások által elkövetett bűncselekmények, illetve a kiskorú áldozatok száma is. A iskolákban és óvodákban regisztrált bűnesetek száma 25 százalékkal volt kevesebb, mint a 2008–2009-es tanévben. A diákok által elkövetett bűncselekmények aránya 30,3 százalékkal, az iskolás áldozatok aránya 12,68 százalékkal csökkent. A visszaesés a rablások esetében a legjelentősebb, 48,7 százalékos, a testi sértés 41,7, a fenyegetés 39,7 százalékos. A román rendőrség kidolgozott egy akciótervet az idei tanévre a biztonságos légkör megteremtése érdekében az iskolákban és környékükön. Az intézkedések a bűncselekmények megelőzésére, az iskolák őrzésére és az azonnali közbelépésre vonatkoznak.
Tüntetésre készülnek a szakszervezetek
Az Országos Tanügyi és a Spiru Haret Szakszervezeti Szövetség egyébként a tanévnyitáson jelen levő politikusok mellőzését kérte. A két szakszervezet pénteken megalapította a Tanügyi Föderációk Ligáját, és bejelentette, hogy a következő hónapokban több tiltakozó megmozdulást is szervez a pedagógusok bérének csökkentése és az elbocsátások miatt. Gheorghe Izvoranu, a Spiru Haret-szövetség elnöke kifejtette: ez a liga Románia, a tanügyi rendszer és a pedagógusok katasztrofális helyzete miatt fontos.
Úgy vélte, a szakszervezetek tevékenységének összehangolása révén nő ezek hitele és hatása. Mint mondta, október 5-én, a Pedagógusok Világnapján tüntetést szerveznek a Cotroceni-palota előtt, beadványokat nyújtanak be az Európai Bizottsághoz, és részt vesznek a szeptember 29-i brüsszeli tüntetésen. Újságírói kérdésre, hogy miért nem lépett be a ligába a Szabad Tanügyi Szakszervezetek Szövetsége (FSLI), az Alma Mater Szövetség és a többi tanügyi érdekvédelmi föderáció, Marius Nistor, a Spiru Haret ügyvezető elnöke elmondta: „Mert mi meg akartuk találni, és meg is találtuk a szükséges erőt, hogy áthidaljuk mindazt, ami elválaszt bennünket”. Krónika (Kolozsvár)

2010. szeptember 13.

Verset olvasva...
Mikor annyi eszköz áll rendelkezésükre, hogy belelássanak népek lelkébe, megkérdezném én is a társadalomtudósokat (ha egyáltalán elfogadnák tudományosnak a kérdést), hogy adataik szerint merre tekintenek a székelyek?
Inkább a jövendőt fürkészik, vagy itt tervezni még bátrabb dolog, mint emlékezni? Talán itt állunk idők és terek metszéspontján tanácstalanul, nem tudva, merre lépjünk, nem tudva, hogy a múlt vagy a jövő oltárán áldozzunk? Vajon megtalálja újra ez a nép is a mértéket, ami alapján tekintete vidáman ugrálhat múltról jövendőbe és vissza, anélkül, hogy ezek mélységébe beleszédüljön? Anélkül, hogy annak jelentését, amit lát, ne kérdőjelezze meg? Manapság emlékezni, de tervezni sem lehet anélkül, hogy véreink egy része azonnal el ne bizonytalanodna. És sokszor az emlékezés közös, de a tervek egyéniek – közösen kitalálni magunkat olyan feladat, amit kevesen mernek vállukra venni. (Meg is átkozzák érte őket a kétkedők, de ez az ő dolguk.) Új tatárhad és kufárhad özönlötte el a tájat, és mi sajgó bizonytalansággal éljük át mindezt. Túl merész remények, túl dacos emlékek tömkelege, nem tudjuk kibogozni őket. Nem tudjuk megzabolázni bálványainkat, ráébreszteni őket, hogy csupán agyaglábon állnak.
Egy megemlékezés miatt most újra civakodás lett és lesz, a „nem most, nem erre, de most, de mindenre” érvei alapján. Minden cselekedetünkből, amit nagynak, merésznek szánunk, hiányzik a magabiztosság, a mérték ismeretének derűje, ami nélkül nem tehetünk egy tapodtat sem, ami nélkül futó homokok, népek, házak, nem fognak Magyarországgá összeállni többé.
Megvannak még váraink, amiket fegyver le nem rombolhat? Bírjuk nyelvünket, éljük hitünket, olyan erősen, hogy az elszakíthatatlan kapcsot képezzen mindegyikünk között?
Emlékezni szabad, és senki nem vonhatja kétségbe erre való jogunkat. De cselekedni kötelességünk, és semmilyen indokkal nem bújhatunk ki ezen kötelességünk elől. „Elkél éltünknek minden ékessége, elmúlik, mint az árnyék és az álom.” (90. genfi zsoltár), és mit szólnak majd azok, akik megmérik súlyunkat itt a földön, akiknek örökségét most építjük? Ha majd ők emlékeznek ránk, azt fogják mondani, hogy megtették, amit megtehettek?
„Mert ha sehol is: otthon állok
mert az a való, mit én látok,
akkor is, ha mint délibábot,
fordítva látom a világot.
Így maradok meg hírvivőnek
őrzeni kincses temetőket.
Homlokon lőhetnek, ha tetszik,
mi ott fészkel, égbemenekszik.”
(Illyés Gyula: Haza a magasban)
Isán István Csongor. Hargita Népe (Csíkszereda)

2010. szeptember 13.

Érmihályfalva: iskolát és emléktáblát avattak
Hatvankét év eltelte után indult újra Érmihályfalván a református iskolai oktatás azzal, hogy az egykori leányiskola rendbetett épületében step by step első osztály kezdte meg működését.
Az elmúlt vasárnap ünnepi jellegét azzal is hangsúlyozta az érmihályfalvi református egyházközség, hogy a délelőtti istentisztelet előtt a templokertbeli zászlórúdra az Erdélyi Magyar Vitázi Rend helyi tagjai felhúzták a nemzeti zászlót, mely nemzeti ünnepeinket bevett szokás. Az Aranykapu Református Napközi korábbi beindítása után az elemi első osztály indítása alkalmából tartott ünnepi istentiszteleten Csűry István királyhágómelléki püspök egyebek mellett arról beszélt – az oktatás újrakezdésére utalva – hogy a világ talpraállításához a saját kicsinyhitűségünk feletti győzelmen át vezet az út. Továbbra is tisztelnünk kell a másként és más nyelven tanítókat/tanulókat, elvárva az irántunk való tiszteletet is, tette hozzá. Kovács Zoltán főgondnok, polgármester felidézte a helyi református oktatás főbb állomásait, megemlítve annak végét, az 1948–as államosítást is. Az akkori diákok 62 év távlatából is azt vallják, az egyházi iskolában eltöltött idő egész életükre kihatott, ma is ragaszkodnak egyházukhoz, nemzetükhöz. Hozzátette: a presbitérium tavaly novemberben egyhangúan megszavazta, hogy a visszakapott egykori leányiskolában indítsanak alsó tagozatos osztályt, ami illeszkedik az egyházkerület oktatási politikájába.
Azonos tanterv, más módszerek
Pető Csilla képviselő, korábbi tanfelügyelő, aki az Aranykapu beindítását is támogatta, tudatta, hogy az érmihályfalvi a nagyváradi, a margittai, a székelyhídi, és a szalontai után az ötödik step by step–típusú osztály a megyében. Mint oktatási programról hozzátette, ez a legösszetettebb és legeredményesebb alternatív módszer, mely megfelel a széles érdeklődési körű gyerekeknek, kiket a más osztályokra érvényes tanterv szerint okatatnak, csak más eszközökkel. Ezután a zöld nyakkendőt viselő 24 kisdiák adott elő verses–énekes műsort, az istentiszteleten közreműködött a Szenczi Molnár Albert és a Musica Sacra kórus.
Szeptember tizenkettedikék
Ezután a Vitézi Rend tagjai vezették az egybegyűlteket az egykori református leány–, ma ismert nevén a Kerekeskúti iskolához, mely tegnap óta Bernátfalvi Bernáth József nevét viseli. A felvirágozott kapu előtt Balázsné Kiss Csilla lelkipásztor elevenítette fel, hogy az 1936. szeptember 12–én Érmihályfalvára helyezett néhai Sass Kálmán tiszteletes kezdeményezésére 1937. szeptember 12–én avatták fel az újjászervezett református iskolát (a parókia melletti épületben, amit államosítottak), és most ugyancsak szeptember 12–én avatják a rendbetett, több, mint 110 éves épületet. Az anyagi támogatás mellé sokszor kell a jó szó is, mondta, megköszönve Pető Csilla, Kovács Zoltán és Csengeri Csongor iskolaigazgató támogatását. Ugyanakkor köszöntötte az Érmelléki Református Egyházmegye espereseként hivatalosan első napját töltő Rákosi Jenőt, így fogalmazva: azzal a reménnyel választottuk meg, hogy szeretni fogja Érmihályfalvát. A megszólított később gratulált a szorgalmas munkához, azt kívánva, hogy továbbra is tartson a „külső és belső” építkezés.
Emléktáblát is avattak
Még ugyancsak a kapu előtt Csengeri Csongor igazgató mondta el, hogy lelkesen fogadta az osztály beindításának gondoltatát, most pedig diákoknak, tanítóknak jó munkát, türelmet kívánt. Szavaihoz csatlakoztak a balmazújvárosi testvérintézmény pedagógusai, majd az avatószalagot Csengeri Csongor és Balázs Dénes tiszteletes vágta át. Az udvaron – ahová a renoválás alkalmával az iskola falára az utcafronról bekerült Kuthy Lajos író emléktáblája – egy újabb emléktáblát leplezett le Pető Csilla és Kovács Zoltán: halálának 150. évfordulóján a helyi születésű Bernáthfalvi Bernáth József (1801–1860) érmelléki országgyűlési képviselő, 1848–as kormánybiztos, korabeli nagyváradi díszpolgár emlékezetére. A táblát, illetve az épületet a lelkészek megáldották, a tábla alá koszorúk kerültek, az ünneplőket pedig szeretetvendégség várta. A résztvevők kézbe vehették Az Érmihályfalvi református oktatás–nevelés története című, az egyházközség által megjelentetett kiadványt is. erdon.ro

2010. szeptember 13.

A dévai magyar iskola több mint tanintézmény
Déva – Régi álma valósult meg a Hunyad megyei magyar közösségnek, amikor öt évvel ezelőtt megnyitotta kapuit a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont.
„Az elmúlt öt év az intézményalapítás időszaka volt, nemcsak az épületet kellett befejezni, felszerelni, hanem közösséggé kellett kovácsolni a pedagógusokat és diákokat” – fogalmazott Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője az idei tanévnyitón. Mint mondta, szerinte a következő öt évben a Téglás Gábor Iskolaközpont, mint világítótorony kell, hogy kiemelkedjen a Hunyad megyei magyar szórványközösség életében. „Nemcsak jó iskolának kell lennie, hanem a Hunyad megyei magyar közösség oktatási-nevelési, kulturális központjaként kell működnie a Téglás Gábor iskolaközpontnak, mert nekünk többet jelent, mint egy tanintézmény” – hangsúlyozta Winkler Gyula.
Az RMDSZ Hunyad megyei elnöke rendhagyó módon a válságról is beszélt, kiemelve, hogy nem a pénzügyi, gazdasági, hanem a morális válság veszélyeire akarja felhívni a figyelmet. „A morális válság elhatalmasodott a romániai társadalomban, ezen belül a mi magyar közösségünkben is. Önzőek vagyunk, bizalmatlanok és rosszak. Sokszor fiataljainkra is érvényes ez, akik talán azt gondolják, hogy egy díjnak az elnyerése a vetélytárs ellenében történik, ellenségessé téve őket. Bizalmatlanok vagyunk az állami intézményekkel szemben, de sokszor mi, erdélyi magyarok a saját magunk által létrehozott intézményekben sem bízunk” – mutatott rá az EP-képviselő, aki szerint a kiutat a közösségi összetartozás jelentheti. „A jövő európai társadalma a tudás és az összetartozás társadalma. A Téglás Gábor Iskolaközpontnak egy ilyen európai jövő felépítésében kell élen járnia, mint a Hunyad megyei magyar közösség, és Szövetségünk, az RMDSZ által létrehozott intézmény” – tette hozza Winkler.
A tanévnyitón részt vett és ünnepi beszédet mondott Böjte Csaba, a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője, ugyanis a Téglás Gábor Iskolaközpontban tanulnak az alapítvány által gondozott gyerekek. Jelen volt Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa és Széll Lőrincz ifjúsági államtitkár.
A Téglás Gábor Iskolaközpontban több mint 600 diák kezdi meg az új tanévet, ötven, túlnyomórészt szakképzett pedagógus irányításával. Idén két első osztály indul, 32 diákkal. Az öt éve működő iskola minőségi oktatást biztosít a Hunyad megyei magyar diákoknak, az idei érettségin a tanulók 97,5 százaléka vizsgázott sikeresen, szemben az országos 69,3 százalékos aránnyal. erdon.ro

2010. szeptember 13.

Élő, éledező hagyomány
Szatmár megye – 12 hagyományőrző tánccsoport mutatkozott be a XX. Bogdándi Nemzetiségi Folklórfesztiválon.
Vasárnap ünnep volt Bogdándon, hiszen huszadik alkalommal szervezték meg anemzetiségi folklorfesztivált, ahol Szatmárról, a Szilágyságból, és Magyarországról érkezett magyar, román, sváb és cigány nemzetiségű néptánccsoportok mutatták be hagyományos táncaikat, dalaikat az eseményre érkezett népes közönségnek. Bogdánd utcáit különböző vidékek szebbnél-szebb viseleteibe öltözött fiatalok töltötték meg. Aki egy kicsit is szemügyre veszi a színpadi fellépésre várakozó vidám, egymással incselkedő lányokat, fiúkat, láthatja, hogy ezek a fiatalok nemcsak a színpadon, közönség előtt őrzik a hagyományokat, számukra a közös táncolás, éneklés közösséget, baráti kört jelent, ahol fiúk, lányok egymással ismerkedhetnek, hiszen a táncháznak régen, és ma is ugyanaz a szerepe, az ismerkedés, udvarlás, leánykérés. Húsz évvel ezelőtt Sipos László bogdándi pedagógus, néprajzkutató indította el a bogdándi néptánctalálkozó hagyományát, mert szükségét látta a térség hagyományos értékei, táncai, dalai bemutatásának, megmentésének. A fellépők zömét a szilágysági, szatmári tánccsoportok tették ki, de érkeztek táncosok Érmihályfalváról, és Magyarországról is. A szilágysági, tövisháti, szatmári mellett mezőségi, kalotaszegi táncokat is bemutattak a színpadon fellépő gyermek és felnőtt táncosok. A korondi csoport 100 éve készült, kenderből szőtt viseletbe öltözve helyi román táncokat, dalokat vitt színpadra, a csanálosiak sváb táncokat, a stánai romák cigány táncaikat mutatták be a közönségnek. A magyarországi Nagyivánról érkezett csapat szatmári, kunsági, és modern néptáncot is előadott, a hajdúsági Kabáról pedig egy nyugdíjas asszonycsoport jött el a rendezvényre, akik kalocsai, és hajdúsági táncaikkal, dalaikkal lepték meg a közönséget.
Egymást tisztelve
„Nemzeti kultúránk hagyományos táncaink, dalaink, mesterségeink nélkül hiányosabb lenne, talán nem is lenne”, mondta el Kelemen Hunor kulturális miniszter a rendezvényt megnyitó beszédében. „Az ilyen események által kötelességünk ápolni, megőrizni értékeinket, átadni a fiatalabb nemzedéknek azt, amit a kommunizmus fél évszázada alatt nem sikerült kiirtani. Az évszázadokig együtt élő népek egymás értékeit gazdagították, egymás iránti kölcsönös tisztelettel, a jövőnek is erre kell épülnie”, hangsúlyozta a miniszter, ígéretet téve arra, hogy jövő évtől a kulturális tárca partnere lesz a rendezvénynek, és anyagilag is támogatni fogja. A rendezvény jelentőségére utal, hogy Szilágyi Mátyás, a Magyarország kolozsvári főkonzulja is jelen volt, aki rávilágított: „Csak akkor tudjuk megbecsülni mások értékeit, ha ismerjük és becsüljük a sajátunkat”.
Pándi Annamária. erdon.ro

2010. szeptember 13.

Horthy kísértett Csíkban
Észak-Erdély visszacsatolására emlékeztek a városvezetés részvételével
A Horthy- és a Szálasi-korszak jelképeivel emlékeztek a hétvégén a második bécsi döntésre Csíkszeredában. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom által szervezett ünnepségsorozatot engedélyezte a helyi önkormányzat és a csendőrség is, az ünnepi szónokok között felszólalt Ráduly Róbert polgármester, RMDSZ-es politikus is.
Árpád-sávos lobogó árnyékában, a Horthy korszak relikviáinak bemutatásával a II. Bécsi döntésre és Észak-Erdély Magyarországhoz való „visszatérésére” emlékeztek a hétvégén Csíkszeredában. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) által kezdeményezett ünnepségsorozatot a Csíkszéki Nemzeti Tanács, valamint a Mátyás Huszáregyesület támogatta, ünnepi beszédet Ráduly Róbert Csíkszereda RMDSZ-es polgármestere mondott.
Szellemlovak és szellemlovasok
A helyi lakosok mérsékelt figyelemmel követték a lovas felvonulást, amely a vasútállomástól indult, végighaladt a Kossuth Lajos utcán és a Mikó-vár előtti térre vezetett. Horthy Miklós „szellemét” a menet élén vezetett, felnyergelt, de senki által nem lovagolt fehér ló idézte meg. Az ünneplők előtt felolvasták a kormányzó kolozsvári beszédét.
Az eseményen képviseltették magukat a történelminek nevezett egyházak: beszédet mondott Darvas Kozma József római katolikus esperes, Szatmári Ingrid református lelkész és Solymosi Alpár unitárius lelkipásztor. A felszólalók „reményt adónak” nevezték a szeptembert és a felszabadulás emlékét.
A helyhatóságokat Ráduly Róbert RMDSZ-es polgármester képviselte, aki az évfordulót a „magyar újjászületés” évfordulójának nevezte: „Mi a magyar újjászületés 70. évfordulóján követelhetjük azt, amit nekünk 1918-ban Gyulafehérváron ígértek, követelhetjük azt, hogy a magyar emberek fölött magyar ajkúak döntsenek” – figyelmeztetett az elöljáró.
Ráduly mellett beszédet mondott Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője is. A megemlékezés részeként a résztvevők megkoszorúzták Kopacz Béla polgárőr sírját, akit a városból kivonuló román katonák lőttek le a korabeli szemtanúk szerint. Az ünnepségsorozaton részt vettek a magyarországi „Horthy Miklós vitézi rend” tagjai, a Szakszervezetek Művelődési Házában pedig Horthy életéről tartott előadást Tompó László irodalomtörténész.
A válasz: nincs válasz
A csíkszeredai évfordulón nemcsak a Horthy-korszak több jelképével, de a Szálasi korszakra emlékeztető Árpád-sávos zászlóval is szembesülhettek a résztvevők és szemlélődők: lapunk szerette volna megkérdezni Ráduly Róbert polgármestert, tájékozódott-e a rendezvény előtt, milyen önkényuralmi jelképek kapnak szerepet a megemlékezésen, és ennek tudatában engedélyezte-e a helyi testület az ünnepségsorozatot?
Ugyancsak szerettünk volna tájékoztatást kérni az elöljárótól arra vonatkozóan, hogy tekinthető-e politikai állásfoglalásnak együttműködése a szélsőséges szervezetként számon tartott Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal. Ráduly Róbert azonban többszöri megkeresésünkre sem reagált.
Az eseményt engedélyezte a helyi csendőrség is. A testület képviselője Adrian Cigărean a jóváhagyással kapcsolatban elmondta, fenntartásaik voltak a kezdeményezéssel kapcsolatban, de az önkormányzati engedély mellett értelmét vesztette a tiltás. „A vonatkozó jogszabályok értelmében az önkormányzat akkor is hozzájárulhat egy nyilvános akcióhoz, ha a csendőrség és a rendőrség ellenzi azt” – figyelmeztetett Adrian Cigărean.
A megemlékezés jellegével és üzenetével kapcsolatban óvatosan fogalmazott Ladányi László, Hargita megye prefektusa is. „Az önkormányzatiság azt jelenti, hogy a döntéseket helyi szinten hozzák. Ha polgármester úgy döntött, hogy engedélyezi a megemlékezést, a prefektúrának nincs joga ezt felülbírálni” – ismételte meg a helyi csendőrség érveit a kormányzati elöljáró.
Ladányi László hangsúlyozta: az általa vezetett hivatalnak feladata azon őrködni, hogy a rendezvény törvényes keretek közt zajlódjon le. Kérdésünkre, miszerint a megemlékezés, abban a formában, ahogy az a hétvégén, Csíkszeredában zajlott, a fasiszta jelképeket tiltó törvény hatálya alá esik-e, a prefektus azt válaszolta: „Én nem voltam ott a rendezvényen, nem tudom, milyen jelképeket használtak. Ha azonban valaki kifogásolható szimbólumokat látott, bepanaszolhatja a rendezvény szervezőit és a polgármesteri hivatalt”.
Egry: ez a korszak nem az a korszak
Egry Gábor történész-politológus, a budapesti Politikatörténeti Intézet munkatársa szerint elnagyolt kép áll az erdélyi közvélemény rendelkezésére a Horthy-rendszerről.
„A probléma az, hogy sokan szemmel láthatóan a történelmet akarják felszabadítani és a történelemben szeretnék elérni azt, amire egyébként ma lenne szükségük. Akármit is gondoljunk Észak-Erdélyről, ennek nem sok köze van mai kisebbségpolitikákhoz, kisebbségi jogokhoz. Legalábbis olyan közvetlen formában, ahogy azt sokan hiszik” – fogalmazott Egry. Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. szeptember 14.

Nem szabad felejteni
Sokat gondolkoztam azon, vajon melyik volt erősebb papi életemben: a hivatásom iránti elkötelezettség, vagy a nemzetem iránti. Nehéz lenne elválasztani. Nem tudok dönteni ebben – vallotta egy beszélgetésben ft. Harai Pál tb. kanonok, ny. medgyesi plébános, akinek A börtönévek papi emlékei című, közel százötven oldalas kötetét csütörtökön Marosszentgyörgyön is bemutatták. Az előszóban msgr. dr. Czirják Árpád Ferenc pápai prelátus, a kolozsvári Szent Mihály-templom nyugalmazott plébánosa ezt írja: „Harai Pál atya a hosszú börtönévek alatt közelebb került Istenhez, önmagához és szenvedő embertársaihoz. Mesteréhez hasonlóan üldözést szenvedett az igazságért. Visszaemlékezéseiből mégsem a szomorú, hanem a boldog ember szól az olvasókhoz, és bátorítja, hogy a kudarcokban ne essenek kétségbe, az Istent szeretőknek minden a javukra szolgál.” A szerzőt nagy szeretettel fogadták Marosszentgyörgyön, hiszen a Kolping család tevékenysége összekapcsolja közösségüket a medgyesivel. A lelkész tizenkilenc éven át szolgálta a Nagy-Küküllő-parti egyházközséget, nevéhez kötődik, többek között, a Szent István király tiszteletére Medgyesen felépített templom, valamint a Kolping-központ és hétvégi pihenőház az ifjúság és rászorulók részére. Nyugdíjba vonulása után a Kolping-ház egyik kicsi szobájában húzódott meg.
Harai Pál a háromszéki Szentkatolnán született 1928. január 25-én. 1947-ben érettségizett Brassóban, 1952-ben szentelték pappá Gyulafehérváron. Aradon, Sepsiszentgyörgyön és Csíkdánfalván szolgált. Négy éven át Székelykál papja is volt. Letartóztatásakor, 1958. augusztus 5-én Brassóban római katolikus lelkész. Az Erdélyi Magyar Ifjak Szervezetében (EMISZ) való állítólagos részvétele miatt „társadalmi rend ellen szervezkedő csoport feljelentésének elmulasztása vádjával” állították bíróság elé. A 79 vádlott kirakatpere 1959. március 9–10-én zajlott Kolozsváron. Az ítélethirdetés március 19-én, Szent József napján történt. A 79 vádlott 1148, azaz ezeregyszáznegyvennyolc év börtönbüntetést és teljes vagyonelkobzást kapott. Harait tíz év börtönbüntetésre ítélték, amiből kemény öt évet a brailai Nagyszigeten, Salcián, illetve Luciu-Giurgeni-ben és Gradinán töltött. Salciáról szabadult 1964. augusztus 5-én az általános kegyelmi rendelet nyomán. – Nem hős vagyok, hanem áldozat. Ebben az egész kirakatperben csak egy szereplőcske... – Ma is fenntartja, hogy az igazságtalanul elítéltek ügyében nem történt meg a jóvátétel. – Mindvégig figyeltek, szabadulás után is, állandóan, s most is figyelnek. Akkor úgy mint papot, s magyart, most mint magyart. Tudatában voltunk: megbélyegzett személyek vagyunk.
Így élte papi életét ez a karakán ember. Humorérzéke azonban sosem hagyta cserben. – Fogolytársaim közül én voltam a legidősebb, és hogy valamelyest felvidítsam őket, azt javasoltam: énekeljünk karban… Rázendítettünk a Megfogtam egy szúnyogot, nagyobb volt egy lónál… című népdalra. Én vezényeltem. Háttal álltam az ajtónak. Bár a folyosóőröknek védő volt a csizmáján, én éreztem, hogy ott áll mögöttem. De nem törődtem vele, s vezényeltem tovább, hisz már úgyis kimondták az ítéletet. Egy adott pillanatban a folyosóőr megszólal: Szunyog-mester, aztán holnap számolunk…! Gondoltam, betesznek a karcerbe, de végül megúsztam. Lehet, az őröknek is tetszett az előadásunk…
Marosszentgyörgyön kedvelt dalait hallhatta Pali bácsi a kolpingosok dalcsoportjának és a Szent Cecília csoport előadásában. A könyvet Bölöni Domokos ismertette. – A húsz fejezetre tagolt emlékezés tárgyilagos, ítéletei egyértelműek, hangneme néhol gyanúsan kedélyes. Az emlékező nyilván kímélni akar bennünket, maiakat és későbbieket, ezért csomagolja ezüstpapírba a keserű orvosságot. Akár az öregbakák, inkább a vidámabb, kedvesebb dolgokról mesél. Pedig láncokban tartották őket: „Édesapám az ozsdolai erdőről hordta a fát. (...) Elég sok helyen lánccal kellett kereket kötni, hogy ne szaladjon meg a megterhelt szekér. Erre a célra nem felelt meg a vékony lánc, vastag kellett. A rabtartók is vastag láncot használtak, és nem is lakattal biztosították azt, hanem ‘nitolással’. Akiket halálra ítéltek, azokat a kivégzésükig ilyen bilincsekben tartották.”
Harai Pál született elbeszélő. Számára valószínűleg az is egyike élete próbatételeinek, hogy az élet szépségei helyett gonoszságokról, szörnyűségekről kell emlékeznie, írnia. Persze ezt is derekasan kiállja, holott alapjában véve inkább mikszáthi alkat – mondta a recenzens. – A fájdalmas történéseken minduntalan átsüt a hitből fakadó derű: „A papi hivatást választottam és 57 éve élem. És még élek, de már nem lehet sok hátra. Római katolikus hitemet megőriztem. Magyar anyanyelvemet is hasonlóan, és másokat is erre tanítottam.”
Külön figyelmet érdemel könyvének ez a passzusa: „Még a gyomor is megérzi, ha egy megszokott étrendet és táplálékot hirtelen meg kell változtatni. Hogyne érezné meg a lélek, a gondolat- és érzelemvilág, ha a megszokottból vagy kedvelt életprogramból erőszakkal kiszorítják. A terrorrendszerek áldozataihoz nemcsak azokat kell számítani, akik bent voltak, hanem azokat a szülőket is, akik gyermekeik sorsa miatt aggódtak, a gyermekeket, akik elhurcolt szüleiket siratták, az őszinte barátokat, szomszédokat és így tovább. Vajon lesznek-e írók, akik az utókor számára szakavatottan megörökítik a 20. század borzalmait, hogy a következő évszázadokban ne fordulhasson elő olyan sok szörnyűség, mint amennyi a mi évszázadunkban oly sok országban előfordult? Régi és bevált megállapítás: egy letűnt kor hibáit vagy borzalmait nem ismerve kitesszük magunkat annak, hogy megismétlődjenek. Isten őrizzen meg ettől!”
Harai Pál elújságolta: nemcsak nagyon sokat olvas, hanem új könyvön is dolgozik, amelyben gyermekkorát, ifjúságát, életét meséli el. Hisszük, hogy benne a maga eredetiségében nyilvánulhat meg rokonszenves egyénisége, hamisítatlan székely humora.
Damján B. Sándor. Népújság (Marosvásárhely)

2010. szeptember 14.

Visszahelyezett Bethlen-emléktábla
Nagyvárad – Kedden sajtótájékoztató volt az RMDSZ-nél. Biró Rozália alpolgármester a Művészeti Líceum magyar külsős osztályairól, Sárközi Zoltán helyi tanácsos pedig az újraavatott Bethlen-emléktábláról beszélt.
Biró Rozália alpolgármester, az RMDSZ nagyváradi elnöke kifejtette: a Művészeti Líceumban úgy alakult a helyzet, hogy túljelentkezés van a külső elsős magyar nyelvű osztályba, körülbelül 10-15 gyermekről van szó. Ennek tudatában meggyőzte Dorel Luca főtanfelügyelőt arról, hogy- habár kevés az esélye a sikernek- kérvényezzék a minisztériumnál, hogy indulhasson még egy osztály. Az indoklást a hét közepén fogalmazzák meg, az átiratot pedig pénteken adját át a Váradra érkező Király András szakállamtitkárnak. (Sürgösségi kormányrendelet kibocsátása szükséges a beiskolázási keretszám megváltoztatásához). Amennyiben negatív válasz érkezik a szaktárca részéről, két megoldás lehetséges: versenyvizsga alapján döntik el, hogy melyik gyermeket vegyék fel, vagy pedig mindenkit felvesznek, de akkor többletköltség hárul a szülőkre. Egyébként a többi osztállyal nincsenek problémák, valószínűleg szeptember 20-30. között hívják majd be a szülőket és a diákokat utóbbiak meghallgatása céljából, az időpontról a sajtón keresztül fogják értesíteni őket. Különben az RMDSZ székhelyén kedd délig 31 dossziét tettek le (24 elsős, 2 negyedikes, 4 hetedikes és 1 nyolcadikos), a kéréseket továbbították az iskola titkárságának. Egy jelentkező akadt volna kilencedikbe is, azonban országos szinten sem megengedett, hogy külsős középiskolai osztály induljon, a szaktantárgyak magas száma miatt. Őt arról próbálják most meggyőzni, hogy a belsős osztályba iratkozzon. Az idén amúgy 70 gyerekkel kevesebbnek a beiskolázását hagyta jóvá a minisztérium a váradi líceumba, mint tavaly, sajnos országos tendencia a művészeti oktatás elsorvasztása.
Magyarázó fölszöveg
Sárközi Zoltán önkormányzati képviselő, a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány társelnöke tudatta: szeptember 18-án, szombat délelőtt 11 órakor a vár főkapujáról jobbra eső Bethlen-bástya sarkánál újraavatják az 1627-ben készült Bethlen-emléktáblát. Annak idején, négy-öt évvel ezelőtt Jakabbffy László és Emődi Tamás indította el az ehhez vezető folyamatot, és sokat segített Angela Lupşea, az alapítvány igazgatónője is. Sok ember munkája vezetett tehát a figyelemre méltó eredményhez, mely által lehetővé vált “múltunk egy darabjának újrafényezése”. Az öt négyzetméteres alapterületű (189×312 centiméter) kőtáblának hányattatott sorsa volt az évszázadok folyamán: harminc-negyven évvel a kihelyezése után török ágyúgolyó találta telibe (ekkor szenvedett szilánkos törést, mely sugárirányba továbbterjedt). Az 1700-as évek elején gaz és moha nőtte be az alkotást, 1806-ban pedig már hiányzott a Bethlen-család címere. A megtisztításra, renoválásra több mint 100 millió régi lejt költött az önkormányzat, az alapítvány és a szalárdi Constructorul cég, és a tábla latin nyelvű tartalmát a fordítással együtt egy magyarázó fülszöveggel ellátott pulpituson három nyelven (magyarul, románul és angolul) is feltüntetik. Az avatóünnepségen közreműködnek az állami színház magyar és román társulatának művészei, majd a leleplezés után Jakabffy László várlátogatásra invitálja az érdeklődőket.
Pannónia Gábrielje
Az 1627-ben készült kőemléktábla a vár utolsó, Bethlen Gábor által emeltetett, 1618-ban elkezdett bástyájának a befejezését jelzi, és a fejedelem érdemeit méltatja. A latin nyelvű szöveget a szaknyelv mitologikus metaforákkal tűzdelt manierista panegirisznek nevezi, mely Háportoni Forró Pál udvari történetíró dicsőítő verseinek hatására született. Hasonlóságot mutat Háportoninak a váradi vár befejezését megéneklő patetikus hangvételű soraival, melyeket Quintus Curtius Rufus Nagy Sándor-életrajzának magyar fordításához írt előszavába foglalt bele.
Az emléktábla fölé a fejedelem ellipszis alakú címere került annak idején, ez azonban a XIX. század elején eltűnt. Keresztúri József kanonok 1806-ban publikált leírása tette lehetővé a heraldikai kompozíció rekonstruálását: a négyelt pajzsban a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség címerképei, az Oppeln vagy Ratibor sziléziai hercegségek címeréből vett pajzs, középen pedig az iktári Bethlen-család címere kapott helyet. A kőtáblát Kiss Zoltán gyulafehérvári és Gere István kalotaszentkirályi mesterek restaurálták, a bronz relief pedig Fekete Tibor egyetemi oktatónak az alkotása.
A Bethlen-emléktábla szövegének parafrazált fordítása a következő: “Pannónia Gábrielje, Herkules ivadéka emelte hazaszeretetből e gigantikus erősségű falakat, melyek még a nagy mitológiai háborúk sorsát is képesek volnának megfordítani: Tróját, Tarpeia szikláját, Babilont. Az egek visszhangozzák érdemeit, isteni nevét csillagokból fogja kirakni az égbolt”.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

2010. szeptember 14.

Aláírást gyűjtöttek
Szatmár megye – A hétfői tanévkezdéskor volt, aki örömmel tért vissza az iskolába, ám voltak, akik keserű szájízzel távoztak az új iskolai év megnyitójáról.
A hétfői tanévkezdéskor volt, aki örömmel tért vissza az iskolába, ám voltak, akik keserű szájízzel távoztak az új iskolai év megnyitójáról. Az Egri Általános Iskola volt igazgatónője, Szigeti Enikő elmondása szerint szeptember 10–én még úgy értesült, ő marad a tanintézmény élén — mivel versenyvizsgával nyert kinevezésének ideje már letelt —, ám hétfőn szembesülnie kellett a ténnyel, miszerint helyette az idei évtől Szöllősi Enikő az új iskolaigazgató. Szigeti Enikő hozzátette, a szülők 440 aláírást gyűjtöttek és kérjék a tanfelügyelőségtől, hogy helyezzék vissza a régi igazgatót. Amint azt a volt igazgatónőtől megtudtuk, a szülőbizottság egy küldöttsége hétfő délelőtt 10 és délután 3 óra között várakozott a megyei tanfelügyelőség udvarán, hogy panaszukkal Mariana Popa főtanfelügyelőhöz fordulhassanak, de nem fogadta őket, csak annyit mondott, adják le írásban kérelmüket.
Kérdésünkre, miszerint a szülők hogyan fogadták, Szöllősi Enikő, az új igazgatónő elkeseredve csak annyit válaszolt, hogy várták húszan és 440 aláírást gyűjtöttek ellene.
Egri községben az idei tanévet összesen 265 gyermek kezdte meg, az iskolában szakképzett tanárok oktatnak, közülük csak ketten nem ingáznak. erdon.ro

2010. szeptember 14.

Az Írásnyomok nyomában
Kuti Márta Írásnyomok című könyve megmozgatta a marosvásárhelyi magyar olvasók táborát. A Népújság hasábjain Bögözi Attila tollából jelent meg szakmai értékelés. Sokan talán e cikk nyomán vették kezükbe Kuti Márta könyvét. És akik elolvasták, azoknak gazdagabb lett a tudástáruk és érzékenyebb a nemzeti öntudatuk.
Mit jelent e könyv az olvasó számára? Elsősorban irodalmi ismereteket közölt olyan szinten, hogy írni-olvasni tudó megértse azt, és élvezze a sziporkázó stílust is.
Emberközelbe hozott olyan irodalmi egyéniségeket, akik valamiképpen kimaradtak vagy nem váltak eléggé hangsúlyossá a tankönyvben.
Történelmi ismereteket is csepegtet, azonban nem történész módjára, hanem elemez, rámutat arra, hogy elődeink miképpen ragadták meg a túlélési lehetőségeket, mintegy irányt mutatva számunkra is.
A nyelvről szóló fejezet különösen hasznos azok számára, akiket érdekel szavaink eredete. Hogyan ne írjunk és hogyan ne beszéljünk! – figyelmeztet, néha kedvesen, néha ironikusan. Biztat arra, hogy használjuk bátran anyanyelvünket, mert az törvény adta jogunk és szépen cseng fülünkben a magyar szó.
És aki e könyv elolvasása után is írásra „vetemedik”, tanulmányozza a könyv utolsó fejezetét is, A tipográfia ábécéjét.
Köszönjük Kuti Mártának azt az erőfeszítést, mellyel a könyvből kiáradó anyanyelv-szeretetét igyekezett átplántálni az olvasó lelkébe. Ha a szándék jó talajba jut, a könyvet a megérdemelt siker örök érvényűvé teszi.
Adja a jó Isten, hogy úgy legyen!
Radványi Hajnal. Népújság (Marosvásárhely)

2010. szeptember 14.

Iskola Alapítvány
„Szülőföldön magyarul”
Az Iskola Alapítvány kuratóriuma a legutóbbi, 2010. szeptember 10-i ülésén 14 060 tanuló „Szülőföldön magyarul” Nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatásra benyújtott kérelmét részesítette pozitív elbírálásban, és 5212 egyetemista Hallgatói támogatásra beküldött pályázatát fogadta el. A szülők és hallgatók kiértesítésére a döntés magyarországi jóváhagyását követően kerül sor.
Az Iskola Alapítvány programirodája befejezte a 2009–2010-es tanévi pályázatok feldolgozását, ellenőrzését és összesítését. A kuratórium a 2009–2010-es tanévben összesen 121 712iskoláskorú gyerek kérelmét bírálta el pozitívan, amelyből 2010. szeptember 10-ig összesen 72 240 jogosult vette át a támogatást.
A programiroda szeptember végétől kezdődően további 34 509 igénylőnek postázza az értesítő levelet, és folyósítja a támogatást.
Nagy Zoltán, igazgató
Kolozsvár, 2010. szeptember 13. Nyugati Jelen (Arad)

2010. szeptember 14.

Decentralizáció az ifjúsági- és sporttevékenységben
Október végéig a jelenlegi 202 fős személyzetből csak 167-en maradnak meg az Országos Ifjúsági és Sporthatóságnál, szemléltette a helyzetet Déván Széll Lőrincz, a hatóság államtitkári rangú vezetője. A nadrágszíj-meghúzás azonban nemcsak a bukaresti központra vonatkozik, hanem a megyékre is, ahol az ifjúsági-, illetve a sportigazgatóságok összevonása révén 12 fős személyzet maradhat. Hunyad megyében jelenleg 17-en vannak, s még az sem dőlt el, hogy a két igazgató közül melyik marad. A decentralizációt azonban feltétlenül folytatják. Ami sikerült Cseke Attila egészségügyi miniszternek, azt akarják megtenni a táborhelyekkel: átadni a helyi hatóságoknak. Országosan jelenleg 181 táborhely létezik, ezek közül 80 működő, 101 romokban hever. Ezeket átadják a helyi vagy megyei hatóságoknak, országosan először Arad, Kovászna és Dâmboviţa megyékben, illetve koncesszióba adják magáncégeknek, s az ebből befolyó összegekből a többi ifjúsági- és sporttevékenységet finanszírozzák. Sőt, a helyi hatóságok úgy kezelhetik a romokban heverő táborokat, ahogy jónak látják, nem kötelező megtartani azok rendeltetését, végül is a gyermeklétszám és a táborozás iránti igény is lényegesen csökkent az utóbbi években. Ezeket fordítsák hasznosabb célokra a helyi hatóságok, vélte Széll Lőrincz. Hunyad megyében például 9 táborhely létezik, közülük a Déva határában lévő Őzike (Căprioara) és a kosztesdi működőképesek, 6 használhatatlan, az algyógyiban pedig széles körű fejlesztés zajlik, mely révén az ország egyik legszínvonalasabb táborhelyévé válik. Október végéig a jelenlegi 202 fős személyzetből csak 167-en maradnak meg az Országos Ifjúsági és Sporthatóságnál, szemléltette a helyzetet Déván Széll Lőrincz, a hatóság államtitkári rangú vezetője. A nadrágszíj-meghúzás azonban nemcsak a bukaresti központra vonatkozik, hanem a megyékre is, ahol az ifjúsági-, illetve a sportigazgatóságok összevonása révén 12 fős személyzet maradhat. Hunyad megyében jelenleg 17-en vannak, s még az sem dőlt el, hogy a két igazgató közül melyik marad. A decentralizációt azonban feltétlenül folytatják. Ami sikerült Cseke Attila egészségügyi miniszternek, azt akarják megtenni a táborhelyekkel: átadni a helyi hatóságoknak. Országosan jelenleg 181 táborhely létezik, ezek közül 80 működő, 101 romokban hever. Ezeket átadják a helyi vagy megyei hatóságoknak, országosan először Arad, Kovászna és Dâmboviţa megyékben, illetve koncesszióba adják magáncégeknek, s az ebből befolyó összegekből a többi ifjúsági- és sporttevékenységet finanszírozzák. Sőt, a helyi hatóságok úgy kezelhetik a romokban heverő táborokat, ahogy jónak látják, nem kötelező megtartani azok rendeltetését, végül is a gyermeklétszám és a táborozás iránti igény is lényegesen csökkent az utóbbi években. Ezeket fordítsák hasznosabb célokra a helyi hatóságok, vélte Széll Lőrincz. Hunyad megyében például 9 táborhely létezik, közülük a Déva határában lévő Őzike (Căprioara) és a kosztesdi működőképesek, 6 használhatatlan, az algyógyiban pedig széles körű fejlesztés zajlik, mely révén az ország egyik legszínvonalasabb táborhelyévé válik.
Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad)

2010. szeptember 14.

„Hazajöttetek a magyar oktatás temesvári fellegvárába!”
Mintegy ötszáz magyar iskolás gyermek – virágcsokrokat szorongató kisiskolások, nyüzsgő gimnazisták és magabiztos, felnőttes viselkedésű középiskolások –, valamint szülők és pedagógusok gyülekeztek ma reggel az ünnepélyes tanévnyitó alkalmából, a város immár egyetlen I–XII. osztályos magyar iskolájának udvarán.
„A 2010–11-es tanév lényeges változást hoz a teljes temesvári iskolaközösségünk életében – mondta tanévnyitó beszéde során Virginás Tar Judith iskolaigazgató –, a pénzügyi megszorítások következtében az 1-es és a 26-os általános iskola diákjai és pedagógusai ettől a tanévtől a Bartók Béla Líceumba járnak. Változást hoz az új tanév, mert újra 2-2 párhuzamos osztályban tanulnak az elemista és gimnáziumi diákok, újabb értékes, tapasztalt és elkötelezett pedagógusokkal gazdagodik a tanári kar, de változott az iskolai környezet is, megújult az udvar, a sportpálya, az ebédlő, több terembe új bútor került”. Az 1-es és a 26-os iskolából a Bartók Béla Líceumba költöztetett magyar osztályok és pedagógusok nevében Pál Krisztina tanítónő és Albert Etelka matematikatanár szóltak az egybegyűltekhez, búcsúzva a 200 éves hagyománnyal rendelkező gyárvárosi iskolától és a 40 éve létrehozott Váraljai lakótelepi iskolától, amelyeknek kapuja a magyar nyelvű oktatás számára, úgy tűnik, végleg bezárult.
„Rendkívüli ez a tanévnyitó, amelyre a gazdasági válság rányomja a bélyegét, új tanügyi törvényt várunk és új finanszírozási rendszer lépett életbe – mondta évnyitó beszédében Halász Ferenc helyettes főtanfelügyelő –, de számunkra főleg attól rendhagyó ez a tanévkezdet, hogy szeptember 13-tól a magyar oktatás a Bartók Béla Líceum falai közé szorult. 1990 után új óvodai csoportokat hoztunk létre, abban gondolkodtunk, hogyan lehetne a 25-ös iskolát 8 osztályosra felfejleszteni, a megyében bővítettük a iskolahálózatot, a Bartók Líceumot valóságos iskolaközponttá alakítottuk ki. Ebben az időszakban anyagiakban egyértelműen gyarapodtunk, a pedagógusok döntő többsége Temesváron és vidéken is szakképzett tanár. Ma itt állunk mindnyájan ezen az udvaron, gyermekek, pedagógusok és felnőttek, akik ragaszkodunk a magyar nyelvű oktatáshoz. Kezdjük az évet optimistán. Egyesek régi osztályban a régi tanárokkal fognak találkozni, az 1-es és a 26-os iskolából jött diákok és pedagógusok új helyszínnel ismerkednek. Tudom, hogy fáj a lelkük azért az iskoláért, amit otthagytak, nosztalgiáznak, a szülők szívében keserűség van, düh, fogcsikorgatás, mert ott kellett hagyni ezeket az intézményeket. Mindenkinek csak azt tudom mondani, aki átjött az 1-esből és a 26-osból – szép számmal jöttek, és ezt köszönjük nekik –, hogy hazajöttetek a Bartók Béla Líceumba, a magyar oktatás temesvári fellegvárába!”
Név szerint köszöntötték az első osztályosokat Milos Edit és Tamási Emese, illetve Szabó Ferenc tanítók: a lépésről lépésre (step by step) első osztályba 18, a Vuk rókás kitűzőt viselő, „hagyományos” első osztályba 21 gyereket írattak be a szülők. A történelmi egyházak nevében Nt. Fazakas Csaba református esperes és dr. Davor Lucacela józsefvárosi káplán áldotta meg az egybegyűlteket. Tanévköszöntő verseket szavaltak Györfi Krisztina, Szabó Abigél és Franka Noémi, a Ha én rózsa volnék című Bródy János szerzeményt Szabó Dóra énekelte el.
Tíz órától elkezdődött az oktatás a Bartók Béla Líceumban, az iskolával és az iskolás könyvekkel, tanszerekkel ismerkedő első osztályosokat a szülők is elkísérték az osztályokba.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

2010. szeptember 14.

A „klinikai halál ”állapotában van a kisebbségi törvény
– Az RMDSZ számára csupán „vészmegoldás” az oktatási decentralizáció kormányrendelettel történő elfogadtatása, a Szövetség a teljes oktatási törvény mihamarabbi elfogadására törekszik.
– Az RMDSZ számára csupán „vészmegoldás” az oktatási decentralizáció kormányrendelettel történő elfogadtatása, a Szövetség a teljes oktatási törvény mihamarabbi elfogadására törekszik – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes keddi, bukaresti sajtóértekezletén. A szövetségi elnök közölte: a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának hétvégi, marosvásárhelyi ülésén is megállapítást nyert, hogy a területi szervezetek is egyik legfontosabb prioritásnak tekintik a kisebbségi oktatási jogok kibővítését, valamint a rendszer átfogó reformját ígérő jogszabály elfogadtatását a Szenátusban. A további prioritásokról szólva leszögezte: végre vissza kell hozni „a klinikai halál” állapotából a kisebbségi törvényt, és komolyan foglalkozni kell a gazdasági fejlesztési régiók újraszervezésének kérdésével is.
Markó Béla elutasította a sajtószabadságot sértő azon törvénykezdeményezést, amely az írott sajtót a Nemzeti Audiovizuális Tanács ellenőrzése alá helyezné. Álláspontja szerint egy igen veszélyes kezdeményezésről van szó, amelyet az RMDSZ semmilyen körülmények között nem fog támogatni.
A miniszterelnök-helyettes elégtétellel nyugtázta, hogy a kormány elfogadta az RMDSZ azon javaslatát, melynek értelmében a szerzői jogdíjakra kirótt társadalombiztosítási adót nem az adott személyek, hanem a munkáltatók kell majd befizessék, ezzel véleménye szerint a szerzői jogok körüli helyzet megoldódni látszik.
Az egészségügyi témában benyújtott ellenzéki egyszerű indítvány kapcsán kifejtette: bár való igaz, hogy az egészségügyi rendszer igen komoly finanszírozási problémákkal küszködik, ennek dacára éppen az egészségügyi tárca – amelyet az RMDSZ vezet – hozta meg az elmúlt időszak legfontosabb reformintézkedéseit. –Az RMDSZ-nek határozott elképzelései vannak az ágazat további reformját illetően is: az a szándékunk, hogy az Egészségbiztosítási Pénztárat az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe utaljuk át, ezáltal ugyanis felszámolható lenne az a „kétfejű” rendszer, amelyben, míg a minisztérium vállalja a felelősséget a teljes egészségügyi rendszer működéséért, az egészségügyi intézmények költségvetése fölött a pénztár rendelkezik– mondta.
Az európai szintűvé terebélyesedő roma-ügy kapcsán Markó Béla leszögezte: Franciaország tévedett, amikor a romák kitoloncolása mellett döntött, álláspontja szerint ezzel az antidemokratikus lépéssel gyakorlatilag azt bizonyítja Európa számára, hogy Franciaországnak nincs megoldása a kérdésre, miközben kizárólag Romániára kívánja hárítani e súlyos és összetett probléma kezelését. A romák kérdésének megoldása nem lehet egyetlen ország feladata, erre közös európai választ kell találni – mutatott rá az RMDSZ elnöke. erdon.ro

2010. szeptember 14.

Kettős
Ha már állampolgárság, és a szomszédoknak sincs kifogása, akkor Magyarország lakosságszáma jelentősen, kábé egymillióval, megnövekedhet a közeljövőben. A magyarigazolványt kilencszázezren váltották ki annak idején. Hogy milyen jogokkal és kötelezettségekkel fog járni, az egyelőre nyitott kérdés, de dolgoznak és aggódnak rajta erősen. Nyugdíj, egészségügyi ellátás, áttelepülés, oktatás, munkavállalás… Ezer rendezetlen terület, amelyekben jelenleg is működnek legális és illegális megoldások.
A legnagyobb kérdés: a választójog. Ügyetlen Fideszes elszólások már megelőlegezték, hogy akár évtizedekre bebetonozhatja a jobboldalt a hatalomba, ha a határon túliak megkapják a beleszólás jogát Magyarország belügyeibe. És ugyanez az aggodalom hangján: pár százezer elkötelezett szavazó eldöntheti kiélezett helyzetben az anyaország belügyeit anélkül, hogy annak gazdasági, politikai következményeit a bőrén megérezné. A más dárdájával csapkodni a csalánt klasszikus esete. A szavazáshoz jelenleg bejelentett magyarországi lakhely kell. Ez nem lehet akadály, a monoki polgármester máris felajánlotta Kossuth Lajos szülőházát erre a célra, ahová korlátlan számban várnak külhoni magyarokat ideiglenes lakcím kiváltása céljából. Ha ez mégsem volna járható út, akkor csak akad pár százezer elkötelezett hazai, aki megengedi, hogy hozzá bejelentkezzenek.
S innen már a képzeletnek semmi nem szab határt. Választások idején a pártkülönítmények elindulnak felpántlikázva Székelyföldre, s ígérnek adócsökkenést, béremelést a pedagógusoknak, autópályákat és metrót. Ha valamivel okosabbak, akkor külön programot (üres ígéretet) dolgoznak ki a román, ukrán, szlovák, szerb állampolgárságú magyaroknak. Kinek mire van éppen szüksége?
A magyarigazolványok kiállítása körül is voltak anomáliák. Jelentkeztek a nyelvünket szinte nem beszélő, de hibátlan magyar ősökkel rendelkező elrománosodott személyek, és vegyes házasságból származó román nevű, ortodox vallású, mindkét nyelvben otthonos haszonlesők. És mi van a csángókkal, akik nem állnának már meg egy nyelvi kompetenciákat vizsgáló bizottság előtt, nevük román lett, katolikusságuk igazolja magyar származásukat?
És nem szóltunk még a legbizonytalanabb tényezőről. Ki állíthatja, hogy az elcsatolt területek magyarjainak többsége jobboldali elkötelezettségű? Mérte, számolta valaki? Mindennapi tapasztalataink ezt igazolják. De azt is, hogy a kisebbségben élő véreink sokkal nagyobb számban fogékonyak a szélsőjobb által összefogott rovásírásos, kurultájos, ősvallásos butítások iránt. Nagy meglepetések következhetnek. Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. szeptember 14.

Stúdióba szorít a válság
„Szeptember huszadikán véget ér a nyári szünet idejére és az új évad első hónapjára hirdetett készenléti munkanélküliség a Tamási Áron Színházban” – jelentette be tegnap a sepsiszentgyörgyi intézmény sajtófelelőse. A három hónapig tartó munkabeszüntetés által a színház mindössze annyi pénzt tudott megspórolni, hogy az intézmény jövőjét veszélyeztető lépések nélkül vészelje át a 2010-es év utolsó három hónapját
Kényszerből erényt
A megszorítások következményeként a szilveszteri produkció kivételével a 2010– 2011-es évad valamennyi új előadása stúdiótérben kerül bemutatásra, ily módon a színház vezetősége csökkenteni tudja a díszletek előállítási költségeit is, melyek anyagi fedezete jelentős mértékben visszaesett az elmúlt évadokhoz viszonyítva.
Művészi szempontból szeretné gyümölcsöztetni az új helyzetet a színház vezetője, a stúdióelőadások adta új lehetőségeket kihasználva úgy, hogy erényt kovácsol a kis költségvetésű, kis térben létrehozott alkotásokból.
„Abból indultunk ki, hogy kis térben kisebb a költségvetés, és ezt a helyzetet megpróbáljuk gyümölcsöztetni, ami a színésznek és a közönségnek is jó, erősíti a kapcsolatot” – mondta Bocsárdi László színházigazgató, aki lapunknak arról is beszélt, hogy a szeptember huszadikán véget érő három hónapos kényszerszabadság egy speciális helyzet volt. A színház dolgozói bár bejártak, az intézmény nem termelt, vagyis nem hozott létre újabb előadásokat, nem adott el és nem vásárolt.
Új bérletek, régi minőség
„Lehetőleg ugyanolyan jó minőséget szeretnénk továbbra is nyújtani a nézőknek, mint eddig” – fogalmazott Bocsárdi, aki az új típusú bérletektől is azt várja, hogy mindenki elmenjen a színházba és megnézze a produkciókat, az újakat és a korábbiakat is.
„Azokat is szeretnénk becsalogatni az előadásainkra, akik eddig nem jártak színházba, de azokat sem szeretnénk elveszíteni, akik munkahelyi elfoglaltságaik miatt nem érnek rá éppen azon a napon színházba menni, amelyre a hagyományos bérlet szól” – nyilatkozta az igazgató.
Az eddig meghirdetett felnőtt és diákbérletek mellett – mindegyik négy előadást foglal magában, ezek közül egyik választható az elmúlt évek sikeres előadásai közül – az idén a sepsiszentgyörgyi intézmény három új bérlettel lepi meg a közönséget. Ábel bérlet egészségügyi dolgozóknak, lelkészeknek, délutáni váltásban dolgozóknak. A bérletet rugalmassága miatt olyan nézőknek kínálja a színház, akik elfoglaltságaik miatt nem tudnak a hagyományos bérletek adott napjain színházba menni. A Bakk Lukács bérlet „azoknak szól , akik azt hitték, nekünk nincsen humorunk” – tudhatjuk meg a sajtóközleményből.
A Tamási Áron halhatatlan hőséről, Bakk Lukácsról elnevezett bérlet kiváló alkalmat kínál a színháztól évek, vagy akár évtizedek óta elpártolt nézőknek is arra, hogy megnézzék, milyen manapság a színház, hogy viccelnek (akár komoly dolgokkal is) ebben az új évezredben. A harmadik típusú új bérlet a Visszajáró bérlet, színházszeretőknek, és mindazoknak, akik úgy érzik, semmit sem szalaszthatnak el.
Megszorítások jegyében
A szokásos két bemutató helyett idén ősszel a sepsiszentgyörgyi színházban egy bérletes előadás, Shakespeare A velencei kalmár című színműve készül el Bocsárdi László rendezésében, főszerepben Mátray Lászlóval és a Sepsiszentgyörgyre nemrég visszatért Szakács Lászlóval. Bérleten kívüli szilveszteri produkcióként Alexandre Dumas A három testőr című regényéből készült musical-átirat kerül bemutatásra Selmeczi György rendezésében, mely előadásban a Tamási Áron Színház művészei mellett újra fellépnek majd a Kolozsvári Állami Magyar Opera énekesei is.
Bérletes előadásként mutatja be továbbá a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata Csehov Három nővér című darabját Keresztes Attila rendezésében, a vendégjátékra 2010 októberében kerül sor.
Az intézmény 2011-es tavaszi terveit is a válság jegyében fogalmazta meg. Az új bemutatók sorát Tom Stoppard Árkádia című darabjának bemutatója zárja majd. Amennyiben ezt az intézmény anyagi lehetőségei megengedik majd még két további bemutatóra is sor kerülhet, gyerekelőadásként (9-től 99 éves korig) Ðorde Lebovic Az ezredik éjszaka című darabja Zakariás Zalán rendezésében, kamaratermi produkcióként pedig Jean Genèt Cselédek című drámája Bocsárdi László rendezésében. Műsorra tűzik még Kolcsár József Zabhegyező című ingyenes egyéni előadását, mely J. D. Salinger regénye alapján készült.
Elmúlt bizalmatlanság
Bocsárdi lapunk arra a kérdésére, hogy az önkormányzat nyár eleji bizalmatlankodása mennyire viselte meg, röviden így válaszolt: „Ha a javaslataimat elfogadják és beleegyeznek abba, hogy a magam választotta munkatársakkal dolgozzam, akkor több időm marad az alkotásra is”.
Amint arról lapunkban beszámoltunk Bocsárdi ősztől versenyvizsga nélkül maradhatott a sepsiszentgyörgyi színház igazgatója, miután az elmúlt öt évben folytatott tevékenységét vizsgáló bővített bizottság engedékenyebb volt, mint az első, amely nem adott neki elég nagy jegyet ahhoz, hogy folytathassa munkáját.
Antal Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. szeptember 14.

Sikeres fellépés Nyíregyházán
A Szatmári Református Egyházmegye Lelkipásztor Kórusa és a Szatmári Református Gimnázium Gyermekkórusa Nyíregyházán a Luther téri evangélikus templomban adta elő az „Ő az Úr, Ő a Király” című tematikus koncertjét.
A Szatmári Református Egyházmegye Lelkipásztor Kórusa és a Szatmári Református Gimnázium Gyermekkórusa Nyíregyházán a Luthertéri evangélikus templomban adta elő az „Ő az Úr, Ő a Király” című tematikus koncertjét, amelyet Higyed Gyöngyi karnagy vezetett. A házigazda lelkipásztor, dr. Kovács László Attila, aki a Kolozsvári Protestáns Teológia zenetanára is nagy örömmel és szeretettel köszöntötte a kórusokat. Elmondta, az a nagyszerű a szatmári egyesített kórus összetételében, hogy a kórust kísérő profi zenészek mellett lelkipásztorok, gyülekezeti tagok és gyermekek együtt éneklése kínálja azt a különleges zamatot, amelynek nem csak vájtfülű élvezője lehet a hallgatóság, hanem szívével, lelkével is felfogja és befogadja az üzenetet. A házigazdák kedves, kifogástalan vendéglátása arról a testvéri szeretetről tett bizonyságot, amellyel az együvétartozást erősítették. Amellett, hogy nagyszerű zenei élményben lehetett részük a hallgatóknak a kórusokat vendégül látó Luther téri templomban, a koncert egyben ünnepi megpecsételése volt annak a jubileumi eseménynek, amellyel Szatmárnémeti és Nyíregyháza közötti testvérvárosi szerdőzés aláírásának tizedik évfordulóját ünnepelték.
erdon.ro

2010. szeptember 14.

A „legnehezebb” tanév
A pedagógusok szociális gondjai rányomták bélyegüket a tegnapi iskolakezdésre
A huszonöt százalékos fizetéscsökkenést tanúsító bérszelvényt is tüntetően kitűzte tegnap a mellére a tegnapi tanévnyitón több ezer pedagógus. A tanárok ezzel kívánták jelezni: az utóbbi két évtized egyik legnehezebb tanévének néznek elébe.
Fordítsanak hátat a politikusoknak! – szólította fel tagjait a Spiru Haret tanügyi szakszervezet a tanévnyitó alkalmával; az érdekvédők attól tartottak, az oktatási intézményekben zajló tegnapi ünnepségek politikai üzenetváltásra nyújtanak majd lehetőséget. A szakszervezet figyelmeztetése ellenére azonban országszerte nem csak részt vettek a politikai pártok képviselői, de fel is szólaltak az ünnepségeken.
Leszámolnak a fűnyíróval?
Daniel Funeriu tanügyminiszter az aradi Dimitrie Ţichindeal pedagógiai líceumban mondott rövid ünnepi beszédet, amelyben arra figyelmeztetett, égetően fontos a román tanügyi rendszer hitelének helyreállítása. A tárcavezető – aki a hétvégén arra kérte a pedagógusokat és iskolaigazgatókat, rövid és hatékony legyen a tanévkezdő ünnepség – megköszönte a tanároknak, hogy a szolidaritás jegyében elfogadták a megszorító intézkedéseket. A miniszteri felszólalással majdhogynem ellentétes tartalmú üzenetet juttatott el az RMDSZ a sajtóhoz.
Emil Boc kormányfő televíziós üzenetben szólt a hazai diákokhoz és szülőkhöz. A miniszterelnök azt ígérte, hogy a tavalyi nehéz év után „kisüt a nap” a hazai tanügyben, a következő időszak kulcsfontosságú lehet a minőség biztosítására.
Emil Boc szerint a pozitív tendenciák már most is tapasztalhatóak: a diákok több mint kilencven százaléka korszerű, engedélyezett tanintézményben kezdheti meg tanulmányait, a legutóbbi érettségi eredményei pedig azt mutatják, hogy a hazai oktatási rendszer a megszerzett tudás alapján értékel.
Markó Béla arra figyelmeztetett, hogy a „fűnyíró” politikának vége, az RMDSZ nem fogad el több megszorítást, és azon lesz, hogy december 31-e után a pedagógusok kedvezőbb bérezésben részesüljenek. Erre a szövetségi elnök szerint azért van lehetőség, mert bár a béralap nem nőhet számottevően a jövő évben, a költségcsökkentést előirányzó intézkedések és az idei leépítések lehetővé teszik, hogy a rendszerben dolgozóknak növekedjen a fizetése.
Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt elnöke pedagógusként és szülőként nyílt levélben fordult tegnap a hazai pedagógustársadalomhoz és a szülőkhöz. Az ellenzéki politikus az utóbbi két évtized legnehezebb tanévének nevezte a következő időszakot, amelyet szerinte a nélkülözés és az állami klientúraépítés jellemez.
Lészen törvény?
Az idei tanévkezdés egyik legfontosabb kérdése, hogy hosszas várakozás után életbe lép-e az oktatási reformot előirányzó törvénycsomag. Markó korábbi közlése szerint az RMDSZ megállapodott a Demokrata–Liberális Párttal: ha nem gyorsul fel az oktatási törvénytervezet vitája, a kabinet sürgősségi kormányrendelettel fogadtatja el a jogszabály decentralizációra vonatkozó részét, és ennek nyomán az iskolák átkerülhetnek az önkormányzatok hatáskörébe.
A kormányfő-helyettes emlékeztetett arra, hogy az oktatási intézmények decentralizációja, akárcsak a kórházi szerkezetváltás, hatalmas lehetőség az önkormányzatok számára. Ennek köszönhetően már nem Bukarest, hanem maguk a helyi közösségek dönthetnek az iskolákat érintő kérdésekben, ideértve az intézmények működtetését, az igazgatók kinevezését, illetve a tanintézményeket érintő fejlesztéseket is.
Mint arról korábban beszámoltunk, az új oktatási törvény lehetőséget teremt a differenciált románnyelv-oktatásra az érettségiig: ez azt jelenti, hogy a kisebbségi osztályok tanulói idegen nyelvként, külön tanterv szerint sajátíthatnák el ezt a tantárgyat a líceumban is. A decentralizáció szempontjából fontos kitétel, hogy a kisebbségi pedagógusok részarányos képviseletet kaphatnak az iskolaszékekben, a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok után pedig az iskolák emelt szorzóval juthatnak támogatáshoz.
Tanügyi drámák
Drámai hangú dokumentumot hozott nyilvánosságra a Tanügyi Szabad Szakszervezet (FSLI) az idei iskolai év nehézségeivel kapcsolatban. „A pedagógusok bére 25-50 százalékkal csökkent, az iskolák helyreállítása, korszerűsítése várat magára, nagyon sok tanügyi dolgozó vesztette el az utóbbi hetekben a munkahelyét” – áll a FSLI mérlegében.
Az érdekvédők arra figyelmeztetnek, csak azért halasztották el a tanévkezdő általános sztrájkot, hogy a szülők és a gyerekek számára ne okozzanak az első napokban áthidalhatatlan problémákat. Ugyanakkor a szakszervezeti tömörülés azt javasolta kétszázezer tagjának: a tanévnyitón a tiltakozás jeleként jól látható helyre tűzzék ki a fizetéscsökkenést tanúsító bérszelvényt.
A felhívással kapcsolatban a lapunk által megkeresett pedagógusok ellentmondásosan nyilatkoztak. „Megalázónak érzem a tiltakozásnak ezt a formáját, a megszorító intézkedések ugyanis nem csak minket, hanem a szülők többségét is érintik. Ha az ünnepi hangulatot ilyesmivel terheljük, úgy tűnhet, saját sérelmeinket túlbecsüljük” – nyilatkozta lapunknak Elena Crişan Bihar megyei pedagógus.
„Mindenképpen tiltakozni kell valahogy, mert a mostani bérviszonyok mellett lehetetlen nemcsak hogy jó munkát végezni, de teljes állásban megmaradni. Én az idei tanévben másodállást vállaltam, egy számítástechnikai cégnél, napi tizenhárom órát fogok dolgozni, fogalmam sincs, hogy lehet ezt bírni” – panaszkodott az ÚMSZ-nek Balog Loránd matematikatanár. A FSLI képviselői azt ígérik: a napokban összeáll a következő időszakra érvényes sztrájknaptár, és folytatódnak a júniusban abbamaradt tiltakozó akciók.
Sok a gyerek, kevés a fizetés
A válság jegyében kezdték a tanévet a szórványban élő és a székelyföldi magyar közösségek is. Déván az öt éve működő Téglás Gábor Iskolaközpontban Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselő figyelmeztetett a következő időszak nehézségeire, és arra, milyen lehetőségeket biztosíthat európai perspektívából a jól működő tanügyi rendszer.
„A jövő európai társadalma a tudás és az összetartozás társadalma. A Téglás Gábor Iskolaközpontnak egy ilyen európai jövő felépítésében kell élen járnia” – mondta a politikus. A Téglás Gábor Iskolaközpontban több mint 600 diák kezdi meg az új tanévet, ötven, túlnyomórészt szakképzett pedagógus irányításával. Idén két első osztály indul, 32 diákkal. Az öt éve működő iskola minőségi oktatást biztosít a Hunyad megyei magyar diákoknak, az idei érettségin a tanulók 97,5 százaléka vizsgázott sikeresen, szemben az országos 69,3 százalékos aránnyal.
Hargita megyében 39 ezer diák kezdte el tegnap az idei tanévet, 3700-an először ültek iskolapadban. A lapunknak nyilatkozó Ferencz S. Alpár főtanfelügyelő szerint bizakodásra adhat okot, hogy az idén többen iratkoztak be a napközibe és óvodába, mint tavaly: 13.500 kisgyerek élvezi ezt a típusú ellátást. A főtanfelügyelő figyelmeztetett: a pedagógusoknak rendkívül feszült helyzetben kell helytállniuk, elhivatottságuk és elkötelezettségük határozza meg ezt a tanévet. Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. szeptember 15.

Mi, székelyföldi magyarok
Vannak dolgok, mikben nem lehet eléggé korán fölemelni a szavunkat, hogy elkerülhessük végzetes közösségi tévedéseinket. Itt van a székelyföldi területi autonómia kérdése. Minden jóérzésű székelyföldi magyar ember egyetért abban, hogy ennek a történelmileg, földrajzilag, gazdasági érdekekben, hagyományokban, etnikai összetételben egységes területnek szinte alanyi jogán jár az önrendelkezés, hiszen csak így maradhat meg, így kerülheti el a további erodálódás, lemorzsolódás veszélyét, mely Trianon óta egyfolytában – négy évet leszámítva – fenyegette és fenyegeti.
S ha fenyegetettség van, akkor a közösségi érzületet és öntudatot is kell mozgósítani, s ennek egyik eszköze a közösség jelképeinek tudatos és következetes használata. A székelyföldi hagyományos zászlók, címerek használata, székelykapuk-állítása, a hagyományos építészet megőrzése, további éltetése. De legfőképpen a nyelvet, magyar anyanyelvünket kell védenünk, ápolnunk és óvnunk, mert nyelv nélkül bajosan lehet nemzeti közösségről beszélni.
A székelyföldi magyar nyelvjárás, a tájnyelvi szóejtés és megannyi ízes fordulat az egységes magyar nyelv és kultúra óriási értéke, megőrzése pedig a legnagyobb felelősség. Láthatjuk, mi történik a nyelvüket vesztett moldvai csángómagyarokkal, hogyan olvadtak – olvadnak – be a környező tengerbe, mert a vallás nagy dolog, de nyelvhasználat nélkül vajmi keveset ér, főleg akkor, ha az egyházat a közösség, annak gyökerei ellen fordítják. Pedig komolyabb történészek – Dimitrie Cantemirtől máig – elismerik, hogy a moldvai katolikusság egységesen magyar eredetű és etnikumú.
Nicolae Iorga és köre (meg egy két nemzetáruló magyar) próbálta elhitetni a székelyekkel, hogy voltaképpen elmagyarosított románok lennének. Erre legyintettek a székelyek, ahogyan arra is legyinteni kell, hogy külön nemzetként kellene meghatározniuk magukat. Tehát nem magyarnak, hanem székelynek, s így nyilatkozni majd a soronkövetkező népszámláláskor is. A szirénhangok szerint, így könnyebben lehetne elérni a székelyföldi területi autonómiát. A szirénkedők egy része ostoba és tájékozatlan, de könnyen lehet köztük néhány áruló szándékú is, aki így gyengítené Erdély magyarságát, mely sokszínű ugyan, de egy dologban egységes és oszthatatlan: magyar anyanyelvű magyar, hívják akár biharinak, kalotaszeginek, mezőséginek, vagy éppenséggel székelynek.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó. Erdély.ma

2010. szeptember 15.

Hírsaláta
FOGYUNK. A kilencvenes években 2,8 millió határon kívüli magyar élt a Kárpát-medencében, 2021-re nem leszünk kétmillióan sem, egyharmadára csökken tehát a kisebbségi magyarok száma. A népességfogyás egyik legnagyobb oka a migráció — állítja Gödri Irén, a Népességkutató Intézet munkatársa. A kutató szerint a kilencvenes évek elején az emigrálók nagy része Magyarországra érkezett, így a nemzet egészét tekintve nem történt veszteség, viszont az elcsatolt területeket tekintve igen. Az ezredforduló után a Magyarországra emigrálókét meghaladta a más országokba költözők száma. (Erdély Ma) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. szeptember 15.

Hetven éve vonult be a magyar hadsereg Sepsiszentgyörgyre
...És felvirradt a várva várt szeptember 13. Őszi eső csepergett, de ez nem zavarta az ünnepi hangulatot. A terv szerint Szentkereszty bárónak, Séra István gárdaparancsnoknak és Ferencz Lajos ügyvédnek a megye határán kellett volna fogadnia Dálnoki Miklós Bélát, de senki sem tudta, milyen irányból fog érkezni a vezénylő tábornok.
Egy rendelkezés értelmében reggel nyolckor kezdhette meg a lakosság az épületek díszítését, miután az utolsó román katona is elhagyta a várost. Közben érkeznek a főtérre az ünneplőbe, népviseletbe öltözött városlakók, saját zászlójuk alatt vonulnak fel a különböző ipartestületek, egyesületek, tűzoltók. Megérkeznek a rendfenntartó árkosi, kőröspataki, kálnoki tűzoltók saját zenekarukkal, és kordont vonnak a felsorakozó közönség előtt, ügyelnek a rendre. Kilenc órakor adták át a román parlamenterek Sepsiszentgyörgy városát a magyar küldöttségnek. Íme, hogyan emlékezik Czikó Árpád közgazdász, akkor kisdiák, az emlékezetes percekre: ,,A sepsiszentgyörgyi kávéház ablakában — a mai színház épületében — írták alá a jegyzőkönyvet. Megjelent a magyar parlamenter kocsi fehér zászlóval. Egy tiszt ült benne… Amikor a tiszt kiszállt, ölben vitték be a kávéházba, hatalmas ünneplésben részesítették. Aztán a román parlamenter elkísérte a kocsit a város széléig. Amire visszajött a Csíki utca végéről, már az egész város piros-fehér-zöld zászlókkal volt feldíszítve, s ahogy a Csíki utca sarkán befordult, látva a kitódult tömeget, felállt — őrnagy volt —, és végig tisztelegve hagyta el a várost. Emlékezetes gesztus, a lakosság megtapsolta.” (Idézet B. Kovács Andrásnak Czíkó Árpáddal folytatott beszélgetéséből) Motorkerékpáros előőrsök jelennek meg, virágokkal halmozzák el őket, cirkálnak a főtéren, közeledik a bevonulás. Közben sorra felvonulnak a menekültek: a hétfalusi csángók, az új életet kezdeni szándékozó brassói magyarok, a regáti menekültek. Jelszavak hangzottak el… kórusban követelték vissza a dél-erdélyi városokat. Befut egy-egy kis Balilla gépkocsi, melyek egyikén sepsiszentgyörgyi származású tisztek érkeznek, köztük József Ákos alezredes, a Székely Mikó Kollégium 1916-ban érettségizett diákja, a Ludovika Akadémia végzettje… Már a délutáni órákban vagyunk, mikor megjelennek a főcsapat gépkocsiosztagai. Egy csónakos motorkerékpár érkezik, román altiszt vezeti, hajójában az itt maradt utolsó román tiszttel. A virággal teleszórt főúton érkező bevonulókat virágesővel, véget érni nem akaró éljenzéssel fogadja a lakosság. A menetoszlop meg-megáll, az emberek szorongatják a bevonulók kezét, virágcsokrokat dobálnak, adnak át… (Részlet József Álmos Bevonulás Sepsiszentgyörgyre, 1940 című, a napokban megjelenő könyvéből) Könyvbemutató csütörtökön 18 órakor a Székely Mikó Kollégium dísztermében. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. szeptember 15.

Egyre gyakoribb az osztályok összevonása és az ingázás –
Maros megye a szerencsések közé tartozik, mivel a tanfelügyelőség szerint nem szüntettek meg egyetlen iskolát sem, az osztályösszevonás és az ingázás viszont egyre gyakoribb. A kisdiákoknak minden reggel sokszor kell utazniuk.
„Első osztályt ide jártam, de másodiktól bementem Körtvélyfájára, s ott jártam” – mondja Bocskai Péter, aki a Maros megyei Magyarpéterlakáról ingázik a 7 kilométerre levő községközpontba, Gernyeszegre. Az erdélyi falvakban lakó gyerekek kiskoruk óta hozzászoknak a hajnali keléshez és a délutáni hazaérkezéshez. Az ingázás modellként áll a gyerekek előtt kiskoruk óta, szüleik közül is többen a községközpontba vagy Marosvásárhelyre járnak dolgozni.
A szülők is inkább azt szeretnék, ha falujukban megfelelő minőségű oktatást lehetne biztosítani. Mivel azonban ez gyakorlatilag lehetetlen, ezért elfogadják a helyzetet.

2010. szeptember 15.

Visszatekintettek – Tíz éves a Csángó Oktatási Program
Csángó Oktatási Programban részt vevő mintegy száz pedagógus a tíz év alatt több ezer moldvai gyereket tanított magyarul beszélni, írni és olvasni. Fiatal pedagógusok és idősek, székelyföldiek, szórványbéliek és magyarországiak jöttek egy évre szerencsét próbálni Moldvába, vagy ellenkezőleg: elhivatottságból, misszionáriusként itt maradtak 5-8-10 évre, sőt ide is költöztek.
Az összeállítás a szervezett és rendszeres moldvai magyar oktatás fennállásának évfordulóján elhangzott gondolatokat teszi közzé. Erdély.ma

2010. szeptember 15.

Egyhetes ünnep Udvarhelyen
Negyven évvel ezelőtti megalapítására emlékezik a művészeti iskola
Negyvenéves az intézményes állami művészeti képzés Székelyudvarhelyen, a dr. Palló Imre Zene-és Képzőművészeti Szakközépiskola. Az esemény nagyságához méltó ünnepséget terveznek szeptember 20-a és 26-a között. Az ünnep előkészületei javában zajlanak, Bodurian János igazgató, aki immár húsz éve vezeti az iskolát, rövid beszámolót tartott lapunknak az intézmény életében történt fontosabb állomásokról.
„Az intézményes művészeti képzés kezdetben igencsak hányatott sorsú volt Székelyudvarhelyen, hosszú éveken keresztül vándoroltunk egyik intézményből a másikba, míg végül 1992-től rendezett körülmények között, két épületben, átlagosan 550 diákkal működünk. Az intézmény 1991-ben vette fel dr. Palló Imre, mátisfalvi születésű operaénekes nevét” – mesélte az igazgató, aki a vezetői teendők mellett 38 éve zenetanárként is dolgozik.
Együtt a negyven évfolyam
Az egyhetes esemény talán legfontosabb momentuma a találkozás lesz, melyre mintegy kétszázötven olyan vendéget várnak, akik valamilyen minőségben az eltelt évtizedek alatt kapcsolatba kerültek a művészeti iskolával. „Az itthon tartózkodók mellett, Magyarországtól kezdve egészen Svájcon keresztül az Egyesült Államokig, sok helyről jelezték részvételi szándékukat volt diákjaink, akik közül többen fel is lépnek az ünnepségen” – meséli Bodurian János intézményvezető.
Az ünnep összehozza az embereket, és ilyen méretű rendezvény még soha nem volt az intézményben, tudtuk meg a szervezőktől. A találkozások mellett az esemény egyfajta összegzést is jelent majd mindenki számára, aki valamilyen minőségben az eltelt évtizedek alatt kapcsolatba került a székelyudvarhelyi művészeti iskolával. Egy összefoglaló könyv is meg fog jelenni, hogy ennek az összegzésnek, számbavételnek nyoma is maradjon. Ez tartalmazza majd az iskola történetét, egy rövid Palló Imre életúti leírás mellett.
Tanári hangverseny és nagybőgőest
Az egyhetes rendezvénysorozat minden napján egyéni koncertek, kamaraestek, kiállítások, tudományos ülések lesznek több helyszínen. A tanári hangversenyen kívül a hét folyamán zongora-, fuvola-, oboa-, nagybőgőestekre is sor kerül. Szabadtéri fúvóskoncertet is terveznek, a gálakoncertet pedig a Székelyföldi Filharmónia adja.
Az intézmény tanárai tudományos ülésszakkal tisztelegnek a névadó Palló Imre előtt, de méltatják az iskolában egykor és jelenleg tevékenykedő képzőművészek munkásságát is. A meghitt találkozások, illetve az említett programok mellett sor kerül még egy erdei piknikre illetve egy nagyszabású kosaras bálra is.
Baloga-Tamás Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. szeptember 15.

Betű és lélek
Szeretné, ha a demokrácia hozzá hasonló titánjairól csak jót írnának azok a szemtelen firkászok.
Napok óta tűnődöm azon, mit ért az a két évtizedes kísérletem, hogy egyazon oldalra álljon a romániai magyar sajtó és a romániai magyar érdekképviselet: a demokrácia védelmének oldalára. Napok óta tűnődöm azon, mit ért az a két évtizedes kísérletem, hogy egyazon oldalra álljon a romániai magyar sajtó és a romániai magyar érdekképviselet: a demokrácia védelmének oldalára. Semmit! Mert lám, akad olyan RMDSZ-es politikus, ügyvéd, aki a szabad sajtó ellenében védené az ügyet, a sértett önérzetű politikusok ügyét.
Máté András Levente is egyetért – hiszen csatlakozott hozzá – Silviu Prigoană törvénytervezetével, amely nem kevesebbet írna elő, mint azt, hogy az írott sajtót és az e-sajtót is az Országos Audiovizuális Tanács ellenőrizze, megadja vagy megvonja a közlési engedélyt. Egyszóval: vezessék be a cenzúrát!
Napok óta arra készülök arra, hogy felvilágosítom az 1989-ben még csak tizenöt éves Máté András Leventét, mit jelentett valójában hét évtizeden át a cenzúra a romániai magyarság számára. Milyen érzéssel lapozgatta az újságot az, aki azt olvashatta 1989-ben, hogy „a sfântu gheorghe-i magyar színház bemutatta”, vagy hogy „Miercurea Ciucon fagy volt az éjszaka”.
Igaz, a párt propagandaosztálya által nyomtatásra engedélyezett lapjainkban csupa pozitív hírt közöltek elöljáróinkról, többek közt, hogy a megyei elsőtitkár üdvözlő táviratot küldött a megye magyar lakóinak nevében, amelyben köszönetet mondott a nép legszeretettebb fiának azért a gondoskodásért, amellyel iránta viseltetik. Mindezt a fiatal RMDSZ-es képviselő nem érthette meg, mert nem érthette még. Ám minden jel arra utal, ezt kívánja. Lelke, meg következő mandátuma rajta!
Nem pazarlom többet erre az őrültségre a szót. (Noha kedvem lett volna ízekre tépni Prigoană tervezetét.) De igaza van Szász Attilának, az Országos Audiovizuális Tanács tagjának: az nagy hülyeség.
Inkább Székedi Ferenc hétfői jegyzetéhez (Akikért a csengő szól...) fűznék pár szót. Gondolatébresztő írás! Leginkább azok a megállapításai felkavaróak, amelyek a tanár–szülő konfliktus létezését bizonyítják. És valóban, ma ott tartunk, hogy a pedagógust lenézi a hatalom, megveti a diák és a szülő is; az elcsépelt közhelyet ugyancsak valós tényként értékelik: a pedagógus a nemzet napszámosa.
Legalább és legelőbb a tanulóknak és szüleiknek kellene változtatniuk téves nézetükön. A tudás magvát elvető, a rendszeres, kitartó munkára nevelő tanító, tanár nyomán érik a jövő. A közvélemény nyomására kényszerülne a hatalom anyagi és társadalmi megbecsülésben részesíteni az oktatásnak lelket kölcsönző pedagógusokat. Mert csak utóbbiak érhetik el, hogy megszűnjön a másfél századosnál is régebbi káros gyakorlat, az, hogy mi magoltunk, gyerekeink magolnak. Mert – Benedek Elek a koronatanú – a tanításnak az a legszörnyűbb hibája, hogy nincs benne lélek.
Amit 1896-ban a tankönyvszerző Benedek Elek leírt, az ma is érvényes a tantervekre, tankönyvekre. Azok akkoriban is rosszak voltak, ma is azok. Száraz, lelketlen kivonatai az ismereteknek, a tudománynak. Felemás, zavaros mondatok, nyelvérzéket rontó kivonatos nyelv, mű- és idegen szavak végtelen sora. Minden soruk csupa tudomány, gyermekeink mégis tudatlanul kerülnek ki az iskolából.
És ezen már csak egyvalaki segíthet: a tanító, a tanár, aki sutba dob minden abszurd előírást, lemond a tankönyvek tudományoskodó bikkfanyelvéről, megkönyörül a növendékein, s lelket önt a sivárnak szánt, eleve élvezhetetlennek gyártott tartalomba.
Ennek eredményeként aztán a gyermek ugyan nem tudja esztétikai szempontok, az aranymetszés szabálya szerint elemezni A walesi bárdokat, de lelkesen olvassa Aranyt, tőle tanul magyarul. Nem böki ki, melyik év hányadik hónapjának hányadik napján halt meg Mátyás király, de ismeri, milyen tragikus és hosszútávú következményekkel jár a diktatúra.
Például azzal, hogy egy fiatal politikus, aki azt a közösséget képviseli, amelynek vezető értelmiségieit a cenzúra hallgatatta el, műveiket indexre helyezte, jogos követeléseiket irredentizmusnak bélyegezte meg, alig húsz év múltán a cenzúra bevezetésének gondolatát támogatja. Csak azért, mert szeretné, ha a demokrácia hozzá hasonló titánjairól kizárólag csak jót írnának azok a szemtelen firkászok. Legyen meg a kívánsága! Képviselő úr, amit tett, példátlan!
Ambrus Attila

2010. szeptember 15.

Hármas célkitűzés az RMDSZ előtt
Pénteken Marosvásárhelyen gyűltek össze az RMDSZ erdélyi vezetői az őszi parlamenti stratégia megvitatására. Az összejövetelen hármas célkitűzést fogadtak el, számolt be Winkler Gyula, a Hunyad megyei RMDSZ szervezet elnöke.
Az oktatási törvény keresztülvitele prioritásnak számít, mivel ez fontos lépés a tanügy reformja felé és a decentralizáció irányába. A törvénytervezet ráadásul megfelelő biztosítékokat nyújt a kisebbségi oktatás védelmére és megerősítésére.
20 év számtalan sikertelen nekifutása csupán keserűséget és instabilitást hozott, inkább középszerűséget eredményezett, mint javulást a tanügyben. Ezek után természetes, hogy a lakosság és az oktatók komoly fenntartásokkal fogadnak bármilyen új reformelképzelést, ismerte el az EP-képviselő. Ugyanakkor a tanügy jelenlegi helyzete tarthatatlan, s az RMDSZ belátása szerint a törvénytervezet, melyhez a szövetség szakértői is hozzájárultak, igenis szükséges, előrelépést jelent.
Gondot okoz azonban az oktatási törvény csigalassúságú parlamenti elfogadása. Néhány cikkelyen hónapokig ülnek a szakbizottságokban, hosszú időn keresztül alig beszélhetünk előrehaladásról. A reform további elhúzódásának elkerülése végett az RMDSZ inkább támogatná, hogy a kormány felelősségvállalással vigye át a törvényt a parlamentben.
Ráadásul a törvénytervezet valós decentralizációt biztosítana, mivel az iskolák átkerülnének a minisztérium kötelékéből a helyi hatóságokhoz. Az egészségügyben ez már megtörtént, Cseke Attila miniszter munkája révén a kórházak már július elsejétől átkerültek a helyi vagy megyei hatóságok kötelékébe. Az iskolákkal is ugyanennek kell történnie, s a lakosságnak is meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy igenis lesznek színvonalas, jó kórházak és iskolák, illetve versenyképtelen, gyenge tanügyi és egészségügyi létesítmények a helyi hatóságok menedzsmentje révén.
A kisebbségi törvény is előkelő helyen szerepel az RMDSZ őszi parlamenti stratégiájában. Ez sem újdonság, ezt is már jó ideje igyekeznek elfogadtatni, hasonlóan az adminisztratív átszervezésről szóló törvényhez: a szövetség régóta síkra szállt a jelenlegi személytelen és alacsony hatékonyságú megyék és fejlesztési régiók átszervezéséért. Országos szinten az ügy kényes a Maros–Hargita–Kovászna megyék egyesítéséből létrehozandó Székelyföld miatt. Noha a román politikusok, mindenekelőtt az RMDSZ koalíciós partnerei, illetve a közvélemény meg kell értsék: az adminisztratív átszervezéssel járó decentralizálás nem a Székelyföldről szól, hanem az egész országnak előnyös lenne.
Marosvásárhelyen abban is megegyeztek, hogy 2011. február 25–26-án kerül sor az RMDSZ tizedik kongresszusára. A helyszín még nem dőlt el, Nagyvárad és Csíkszereda a két javaslat, mondta Winkler Gyula. A kongresszus célja az RMDSZ programjának és statútumának módosítása, valamint a szövetségi elnök megválasztása.
Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad)

2010. szeptember 15.

Brassai Sámuel Unitárius Líceum oldaná meg az iskola gondját?
Tíz év alatt sem sikerült orvosolni Kolozsváron a Brassai Sámuel Elméleti Líceum teremgondjait, amelyek azután jelentkeztek, hogy az iskola épületét visszakapta az unitárius egyház, és létrehozta a János Zsigmond Unitárius Kollégiumot. Az új tanévben a Brassai-líceum 4 osztályát ideiglenes megoldásként a Babeş-líceum (volt unitárius ókollégium) épületébe helyezték, amely szintén az unitárius egyház tulajdona – erre a városháza még nem bólintott rá. A Brassai-líceum állásfoglalásából úgy tűnik: se az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, se a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség magyar szakemberei nem támogatták kellő mértékben a Brassai-líceumot e probléma megoldásában. (A líceum vezető tanácsának közleménye a 3. oldalon olvasható.) László Attila alpolgármester a két líceum egyesülésében látja a legjobb megoldást, ám a két iskola önállóságra törekszik. Az unitárius egyház a Brassai-líceum használatára bocsátaná az ókollégium épületét, de ehhez az ott működő iskolának kellene költöznie.
A Brassai Sámuel Elméleti Líceum vezető tanácsa a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében hangot ad a tanintézet sorsa miatti aggodalmának. Hangsúlyozzák: Anca Cristina Hodorogea főtanfelügyelőtől és Anca Podoleanutól, a Babeş-líceum igazgatójától kaptak segítséget, ám a városvezetés mindeddig nem hagyta jóvá azt a megoldást, amely szerint a Brassai-líceum négy osztálya a Babeş épületében tanulhat, és ebben nem kaptak segítséget tisztségviselőinktől. (A Brassai-líceum vezető tanácsának közleménye a 3-as oldalon olvasható.)
László Attila: kompromisszumot kell kötni
A két intézmény egyesülését tartja a legideálisabb megoldásnak László Attila alpolgármester, véleményét a demográfiai mutatókra alapozva.
A kolozsvári gyereklétszámra vonatkozó demográfiai adatokat elküldtem a helybeli magyar tanintézmények vezetőinek, hogy mindenki előtt világos legyen: ilyen kevés magyar gyerekkel számolva milyen jövő vár az iskolákra. A romániai közoktatásban a fejkvóta rendszer bevezetése csakis a nagy létszámú iskolák számára nyújt esélyt a tartós túlélésre. Ami a Brassai-líceum és az unitárius kollégium helyzetét illeti, csakis a két tanintézet között megkötendő kompromisszumban látom a megoldást. Az ingatlan fenntartása óriási összeget emészt fel, amely nehezen kifizethető a minisztériumtól gyerekenként kiutalt évi 3200 lejes fejkvóta-összegből. Értékelem az Erdélyi Unitárius Egyház és Bálint Benczédi Ferenc püspök pozitív hozzáállását. A megoldást abban látom, hogy az említett két tanintézet vezető tanácsa, illetve tantestülete leüljön és kidolgozza az együttműködési lehetőségeket. Felelősségteljesebb viselkedést várok el a két tanintézet vezetőségétől. Jó lenne, ha a közel 40 tantermes iskolában minden gond nélkül elférne a két tanintézet 36 osztálya. A legjobb kompromisszum az lenne, ha Brassai Sámuel Unitárius Líceumként egyetlen iskola működne több mint ezer gyerekkel – összegzett az alpolgármester.
László Attila úgy vélekedett: azt a dokumentumot, amelyben kérik, hogy a Brassai-líceum négy osztálya a volt unitárius ókollégium (ma még Babeş-líceum) épületében működjön, a Babeş-líceum vezető tanácsának kell benyújtania, és a városháza minden további nélkül jóváhagyja a kérést.
Popa Márta: önálló jogi személyiségként kell működnünk
Popa Márta, a János Zsigmond Unitárius Kollégium igazgatója elmondta: „A két tanintézet vezető tanácsa és az Erdélyi Unitárius Egyház vezetősége többször is tárgyalt az ügyben, és elhatároztuk: közös erővel lépünk fel azért, hogy mindkét iskola önálló jogi személyként megmaradjon, és folytassa tevékenységét.”
Az Erdélyi Unitárius Egyház írásban is kifejezte szándékát, hogy az ókollégium épületét a Brassai-líceum használatára bocsátja, ám ez nehezen kivitelezhető addig, amíg a kolozsvári önkormányzat nem tud biztosítani megfelelő székhelyet a jelzett ingatlanban jelenleg még működő Babeş-líceumnak.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

2010. szeptember 15.

Új földgázvezeték létrehozásáról állapodtak meg Bakuban
Megállapodást írtak alá Magyarország, Azerbajdzsán, Grúzia és Románia vezetői kedden Bakuban az Azerbajdzsán-Grúzia-Románia gázszállító rendszer (AGRI) megvalósítását célzó projektről, amelynek révén azerbajdzsáni földgáz érkezhet a Fekete-tengeren és Románián keresztül Közép-Európába.
Az Ilham Alijev, Azerbajdzsán elnöke, Traian Băsescu, Románia elnöke, Mihail Szaakasvili, Grúzia elnöke és Orbán Viktor által aláírt Bakui Nyilatkozat jelentős hozzájárulás Európa energiabiztonsága és az energiapiaci verseny megteremtéséhez. A nyilatkozat szövege szerint az aláírók támogatják a projektet, amelynek célja, hogy „az Azerbajdzsán, Grúzia, Románia és Magyarország közötti összeköttetés által diverzifikálja a szénhidrogén erőforrások szállítását”, és ösztönöznek „minden olyan szükséges lépést, amely biztosítja az Európai Unió támogatását az AGRI-val, mint a Déli Folyosóhoz és az európai energiabiztonsághoz történő hozzájárulással kapcsolatban.” A felek továbbá fenntartják az AGRI projekt fejlesztése érdekében eddig megtett intézkedéseket, elősegítik a projekt műszaki-gazdasági megvalósíthatóságával kapcsolatos előkészítő munkálatok felgyorsítását, és üdvözlik a projekt iránt érdeklődő államok, nemzetközi pénzügyi intézmények, vállalatok és egyéb szereplők csatlakozását – áll a Bakui Nyilatkozatban.
Az AGRI projekt tervei szerint cseppfolyósított azerbajdzsáni gázt szállítanak Romániába Grúzián keresztül. Az azerbajdzsáni gázt a jelenlegi gázszállító hálózaton keresztül Grúzia fekete-tengeri partvidékére juttatják el, ahol cseppfolyósítják, majd az erre alkalmas hajókkal Konstanca kikötőjébe szállítják. Itt visszaállítják a gáz eredeti halmazállapotát, majd azt a romániai és az Európai Unió más felhasználóihoz továbbítják.
Ugyancsak kedden az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökség arról számolt be, hogy az azeri fővárosban zajló azeri-grúz-magyar-román kormányfői találkozó keretében emlékeztetőt írtak alá annak a közös projektvállalatnak a megalapításáról, amelynek feladata az AGRI megvalósítása lesz. A dokumentumot az azeri, grúz és a román állami kőolaj- és gázipari vállalatok vezetői látták el kézjegyükkel. A felek egyben aláírták az általuk létrehozandó közös projektvállalat alapszabályát. A létrehozandó vállalat készíti el a projektet megalapozó műszaki-gazdasági számításokat, vonja be a vállalkozásba a befektetőket, határoz a felmerülő műszaki és a kereskedelmi kérdésekről.
A résztvevők megállapodása szerint a közös projektvállalata a román törvények alapján hozzák létre és Bukarestben lesz bejegyezve. A projektben a résztvevők egyenlő – 33 százalékos – arányban vesznek részt. Nincs kizárva azonban, hogy a résztvevők száma megnő a jövőben – jelentette az orosz hírügynökség. Az ITAR-TASZSZ szerint az AGRI projekt keretében a szállítások mennyisége az első időkben eléri a 8 milliárd köbmétert. A projekt jövedelmezőségégtől függően a későbbiekben növelhetik a szállítandó gáz mennyiségét. A projekt megvalósítási költsége az előzetes számítások szerint 4–4,5 milliárd euró lesz. Szabadság (Kolozsvár)

lapozás: 1-30 ... 2731-2760 | 2761-2790 | 2791-2820 ... 4051-4068




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

  
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998