|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 4068 találat | lapozás: 1-30 ... 2821-2850 | 2851-2880 | 2881-2910 ... 4051-4068 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2010. szeptember 20.A magyar kormány támogatja az autonómia-törekvéseket(MTI) – A határon túli magyarság autonómia-törekvéseinek támogatását és a nemzet egyesítésének történelmi lehetőségét hangsúlyozták a kormánypárti felszólalók szeptember 18-án a Budapesten rendezett autonómia-konferencián. Balsai István, a Fidesz frakcióvezető-helyettese ígéretet tett a határon túli és anyaországi hallgatóság előtt, hogy soha nem fogják az autonómia ügyét elfelejteni, mellékvágányra terelni. Minden erőt annak szentelünk majd, hogy az erről szóló döntések – amelyek nem Budapesten születnek majd – olyanok legyenek, amilyet a határon túli magyarok szeretnének – fogalmazott. A kormánypárti politikus ugyanakkor megjegyezte: az autonómia kérdése Nyugat-Európában is napirenden van, nem tipikusan magyar vagy kelet-európai kérdésről van szó. Balsai István, felidézve az egyszerűsített honosításról szóló jogszabály elfogadását, a döntést a ciklus meghatározó lépésének nevezte. Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke azt mondta, hogy a kettős állampolgárságnak akkor lesz jótékony hatása a nemzet jövőjére, biztonságára, ha a magyarországi állampolgárság a létbiztonságot, az emberi élet egészséges feltételeinek megteremtését jelenti. A politikus azon véleményének adott hangot, hogy az autonómia ügyében jó esély van illúziók nélkül számon kérhető feladatokat meghatározni a tudománynak, a politikának és a népképviseletnek egyaránt. Az európai példák, ellenpéldák, eredmények és kudarcok feltérképezése bőven ad lehetőséget és feladatot – mondta, hozzátéve: „ami tény, hogy Trianon óta folyamatos, nemzetgyilkos, a Kárpát-medence valamennyi területére kiterjedő etnikai tisztogatás áldozatai vagyunk”. Szász Jenő, az erdélyi Magyar Polgári Párt elnöke arról beszélt, hogy a politikai rendszerváltás végrehajtására van szükség határon túl is. Ha egységes nemzetről beszélünk, egységes cselekvésre van szükség – jelentette ki, hozzátéve: ki kell iktatni a kettős mércét, ha magyar ügyekről van szó. Duray Miklós felvidéki író, politikus azt mondta, ő megrögzött autonómiapárti, az ugyanis a demokrácia szerves része, és a határon túli magyarság jövőjét általa lehet bebiztosítani. Ugyanakkor megállapította, hogy sem Romániában, sem Ukrajnában, sem a mai Szlovákiában nem igazán sikerült előrelépni a nyelvhasználaton és az oktatáson túl bármilyen jogi rendezés érdekében. Mint kifejtette: borúsan látja a helyzetet, a felvidéki magyarok szerinte feladták az autonómiát. Oda sem tudtak eljutni, hogy azon a szinten kerüljenek túl, amit 1919-ben, az első világháború után meghatároztak. Ez a veszélyes – fogalmazott. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke azt mondta, az előrehaladás első lépése nem a többség jó szándéka és nyitottsága, hanem az, hogy a saját közösségen belül szót váltsanak és szót értsenek egymással. Amíg ezen nem tudnak túllépni, sehol nem lesz autonómia, ebben egészen biztos – tette hozzá. Meggyőződése, hogy az autonómia ügye nem Budapesten dől el. Sok a tévhit ugyanakkor az autonómiával kapcsolatban – vélte, hozzátéve: sokan álomként élik meg. Hozzáfűzte: számára az autonómia nem cél, hanem eszköz, megvalósítása nem „meseszerű”. Az autonómia és megvalósulása hosszadalmas folyamat, annak a jogrend részévé kell válnia. A kisebbségi politika ezt úgy tudja elérni, ha a többségnél kellő támogatást tud szerezni – fejtette ki. Népújság (Marosvásárhely) 2010. szeptember 20.A 20 éves Calepinus ünnepeAz 1990-ben alapított Calepinus nyelviskolában tízezren tanultak idegen nyelvet, s több mint ezer azoknak a száma, akik nemzetközileg elismert nyelvvizsgákon sikeresen szerepeltek. Ezek a számok támasztják alá az intézmény létjogosultságát, azt a tényt, hogy az Európához való felzárkózás elképzelhetetlen idegen nyelvek ismerete nélkül. Ezt a követelményt és igényt ismerte fel ezelőtt 20 évvel Fülöp G. Dénes néhai vártemplomi lelkipásztor, aki nem csak álmodni mert, hanem valóra is váltotta azt. A tegnapi ünnepi istentiszteleten Ötvös József esperes hirdetett igét, Fülöp Géza, az alapítvány elnöke az iskola történetét ismertette. A sok nyelv közösségében Olyan faluban születtem, ahol a föld volt az érték. Aki tehette, összekuporgatta a pénzét és földet vásárolt, ez volt a felemelkedés egyetlen útja. Házunkban három könyv volt. A Biblia, az Énekeskönyv és a Kalendárium. Amikor olvasni tanultam, nekem a Biblia jutott. A mi generációnk az anyanyelvvel együtt tanulta meg: Jézus az úr! A felaprózódott Római Birodalom kisebb államaiban az őskeresztyének ugyanezt vallották, s vallják ma is, hiszen Európa e hitvallás talaján épült fel. A sok nyelvben van tehát egy közös. Azonban a nyelvi korlátokat csak egymás nyelvének a megismerésével tudjuk leküzdeni – mondta Ötvös József esperes, aki hozzátette, húsz év távlatából beigazolódott: az igazi álmok valóra válnak, amit lelkipásztor elődje megálmodott, ma élő valóság. Van ok az ünneplésre Fülöp Géza, a Calepinus Népfőiskolát működtető alapítvány elnöke – aki 17 évig igazgatója volt az intézménynek – az iskola történetét ismertette, visszatekintett az alapításra, amikor Ian Goodrick angol orvos segítségével 500 "tanulóval" elindították az első nyelvtanfolyamokat. Két évre rá már francia nyelvet is oktattak, majd egy év múlva a németen volt a sor. Később holland, magyar és román nyelvoktatást is beiktattak. Érdeklődés hiányában ez utóbbiak megszűntek. Az órákat a Bolyai Farkas Líceumban helyi tanárok és külföldi partnerszervezetek, mint a Scottish Churches World Exchange, az amerikai Christian Reformed World Mission vagy a franciaországi Alliance et Partage önkéntesei tartották, tartják. A tanfolyamok mellett 1994-től nemzetközi elismertségű nyelvvizsgákra szerveznek felkészítőket. A nyelviskolába 20 év alatt több mint tízezer hallgató iratkozott be és több mint ezren tettek nyelvvizsgát. A nyelvoktatás mellett létrehozták még a Calepinus idegen nyelvű könyvtárat, amely ma több mint 6300 kötetével az egyetlen idegen nyelvű könyvtár a megyében. – Van okunk az ünneplésre. De a kudarcainkról is beszélni kell. Arról, hogy a népfőiskola számára próbáltuk megszerezni a Vártemplom mögötti romos épületet, amelyet dr. Szekeres Gerő tervei alapján szerettünk volna felújítani. A város nem adta nekünk. Aztán a volt leányiskola épületébe szerettünk volna beköltözni, ide szerettük volna átköltöztetni a könyvtárat. A terv megszületett, a tíz marosvásáhelyi református egyházközség kuratóriuma letiltotta. Azt mondták: anyagi hasznot hozó épületté akarják átalakítani. Így iskolánk és könyvtárunk a Bolyai utca 8 szám alá költözött – mondta a kuratórium elnöke. Művészi műsor és kitüntetések Fülöp G. Miklós, a Calepinus Népfőiskola igazgatója köszöntötte mindazokat, akik hozzájárultak a népfőiskola támogatásához, működtetéséhez. Tanároknak, támogatóknak Hunyadi László szobrászművész által készített plaketteket nyújtott át. Az ünnepi műsor része volt a Vártemplom vegyes karának, a Psalmusnak a fellépése Kovács András karnagy vezetésével. Grosz Imola tanárnő diákjai angol nyelvű előadással léptek fel, Grosz Sára fuvolán Mozart- és Händel-műveket játszott. Végezetül a Tiberius vonósnégyest hallgatta a gyülekezet. Az ünnepi műsort követő állófogadás után a Teleki Tékában Sebestyén Spielmann Mihály történész, fő- könyvtáros bemutatta a Calepinus szótárat. Mezey Sarolta. Népújság (Marosvásárhely) 2010. szeptember 20.Az EMKE és a BMC is tagja a magyarság szellemi múzeumánakMagyar Örökség-díjakat adtak át Kolozsváron Rangos hazai és határon túli személyiségek jelenlétében adták át hétvégén a Magyar Örökség- díjakat Kolozsváron: a Magyar Örökség és Európa Egyesület által felkért Bírálóbizottság hatvanadik döntése értelmében ezúttal hét erdélyi személy és intézmény érdemelte ki az 1995-ben, a Magyarországért Alapítvány által létrehozott „magyarság szellemi becsületrendjét”. A Protestáns Teológiai Intézet dísztermében szeptember 18-án tartott ünnepségen Kiss András nyugalmazott főlevéltáros, Hajdó István főesperes, Kilyén Ilka színművész, Korniss Péter fotóművész, az erdélyi református, evangélikus és unitárius lelkészképzés, a 125 éves Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a Barabás Miklós Céh részesült az erkölcsi elismerésben, és lett tagja a magyarság láthatatlan szellemi múzeumának. A rendezvény keretében a Gaal György tanár, irodalomtörténész és Gránitz Miklós fotóművész által összeállított Örök Házsongárd című kötetet is megismerhették a résztvevők. „Soha irodalomra és tudományra (kultúrára) olyan szent feladat nem várt, mint ma, nemzetünknek ebben a lelki válságában. Megmutatni nemzeti múltunkban, nemzeti géniuszunkban az örök értékeket, ennek révén növelni az önbizalmat, az önbecsülést, figyelmeztetni a nemzeti hibákra, fejleszteni a nemzeti erényeket, saját értékének öntudatára ébreszteni a magyart: ez a szent feladat” – idézte Klebelsberg Kunó kultuszminiszter 1920-as írását bevezetőjében Hámori József agykutató, a Magyar Örökség-díj Bírálóbizottságának elnöke. Mint mondta, szükségszerű, hogy a Magyar Örökség-díjak átadására ezúttal Erdély fővárosában, Kolozsváron került sor. – A magyarságnak és kultúrájának megmaradását jelentős mértékben köszönhetjük az évszázadokon át független erdélyi fejedelemségnek. Erdélyből és a Partiumból származó kiválóságok, intézmények eddig is szerepeltek az évi díjazottak között, ma azonban mind a hét kitüntetett közvetve és közvetlenül is az erdélyi magyarság soraiból kerül ki – magyarázta Hámori, majd a díjról szólt néhány szót. Megtudtuk: a Magyar Örökség-díj megalapítói 1995-ben a klebelsbergi gondolatok szellemében határozták meg a kitüntetés misszióját. Úgy látták, „az elmúlt negyven-ötven évben a magyar történelemnek olyan alkotó személyiségei merültek feledésbe, és kerültek ki ezáltal a nemzeti emlékezetből”, akik alapvetően meghatározták a 19. és a 20. századi Magyarország fejlődési irányát. – Ezeket a személyiségeket, életműveket szinte elő kell bányászni a feledés mélységeiből, hogy példaként lehessen őket a mai nemzedék elé állítani: íme, ők voltak azok, akik a magyar 20. századot megcsinálták. Ez az oka, ha úgy tetszik, történelmi oka annak, hogy bizottságunk számos esetben jutalmaz Magyar Örökség-díjjal már nem élő személyeket vagy egykor működött intézményeket – hangsúlyozta Hámori, majd hozzátette: ezek a személyek és intézmények óriások voltak a maguk idejében, a személyek közül nem egy a zseni kategóriájába sorolható. Bartók Bélát, Kodály Zoltánt, Lajtha Lászlót, Reményik Sándort, Dsida Jenőt és Nagy Imrét említette többek között példaként, mintegy bizonyítva: a díj odaítélésének fő szempontja az életmű minősége. Az intézmények közül többek között a több mint háromszáz éves nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium és a Nagybányai Művésztelep részesült eddig a díjban. Ablonczy László megfogalmazása szerint a Magyar Örökség-díj a „magyarság szellemi becsületrendje”, nem jár pénzjutalommal, sem más anyagi elismeréssel: a kitüntetettek egy oklevelet kapnak, valamint egy jelvényt, amely a magyar Szent Koronát ábrázolja – fejtette ki Hámori József, majd Poprády Géza könyvtárosnak, a Magyar Örökség és Európa Egyesület alelnökének, a Bírálóbizottság tagjának adta át a szót. A Farkas Balázs, Fekete György és Makovecz Imre kezdeményezésére, a Magyarországért Alapítvány Kuratóriumának tevékeny közreműködése révén létrejött Magyar Örökség-díj kapcsán elmondta: a kitüntetettek kiválasztása az alulról építkező demokrácia elvén alapszik, ugyanis a Bírálóbizottság az állampolgárok által érdemesnek tartott személyek, együttesek, intézmények, teljesítmények közül választja ki a díjazandókat. Évente négy alkalommal hét-hét díjat osztanak ki a mostanihoz hasonló kulturális műsor keretében. Mint kiderült, a díj gondozását 2003. márciusában a Magyar Örökség és Európa Egyesület vállalta fel. A folytatásban Schulek Ágoston, a Magyar Örökség és Európa Egyesület elnöke mutatta be a Bírálóbizottság tagjait: Hámori József akadémikust, a Bírálóbizottság elnökét, Poprády Gézát és Zelényi Kovács Annamáriát, a Magyar Örökség és Európa Egyesület alelnökeit, Juhász Judit szóvivőt, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgató-helyettesét, Bakos István tanárt, művelődéskutatót, Benkő Samu művelődéstörténészt, esszéistát, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagját, Kelemenné Farkas Márta nyelvészt, egyetemi oktatót, Boda László tanárt, művelődéstörténészt, Pázmándi Gyula vegyészmérnököt, közgazdászt, Rókusfalvy Pál pszichológust, Takács József biológust, agykutatót, Tóth-Pál József zenetanárt, kultúrakutatót, valamint Veres-Kovács Attila nagyváradi református lelkészt. Magyar Örökség-díjban részesült, nevét az Aranykönyv őrzi és szombat óta a magyar szellem láthatatlan múzeumához tartozik: az erdélyi református, evangélikus és unitárius lelkészképzés (az elismerést Rezi Elek, Adorjáni Zoltán és Benkőné Zonda Tímea vette át, laudált Kozma Zsolt kolozsvári teológiai tanár), Kiss András nyugalmazott főlevéltáros, múltfeltáró nemzetszolgálatáért (laudált Benkő Samu művelődéstörténész), Hajdó István főesperes, lélekmentő szolgálatáért (laudált Berszán Lajos gyimesfelsőloki plébános), Kilyén Ilka színművész, kulturális missziójáért (laudált Medgyessy Éva marosvásárhelyi író, újságíró), Korniss Péter, fotográfusi alkotóművészetéért (laudált Sára Sándor operatőr, rendező), a 125 éves Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (az elismerést Dáné Tibor Kálmán, Dávid Gyula és Kötő József vette át, laudált Filep Antal budapesti néprajzkutató) és a Barabás Miklós Céh, az erdélyi magyar képzőművészetet felélesztő és megtartó szolgálatáért (az elismerést Kolozsi Tibor szobrászművész és Németh Júlia műkritikus vette át, laudált Dáné Tibor Kálmán művelődésszervező). A díjazottak nevében Hajdó István főesperes mondott köszönetet, majd a Bolyai János Alapítvány Kuratóriuma által odaítélt Bolyai-pályadíjjal tüntették ki Benkő Samu akadémikust az Erdélyi Múzeum-Egyesület újjászervezésében és vezetésében kifejtett kiemelkedő közszereplői tevékenységéért, valamint Bolyai János marosvásárhelyi kéziratainak gyűjteményes kiadásáért, őt Nagy Ferenc méltatta. Az ünnepség keretében közreműködött a János Zsigmond Unitárius Kollégium Péterffy Gyula kórusa, Majó Julianna karnagy vezetésével, valamint Kilyén Ilka és a pusztinai Kovács Krisztián. Rövid szünet után az Örök Házsongárd című, a budapesti székhelyű Pharma Press kiadónál megjelent kötetet ismerhették meg a résztvevők, Sipos Gábor EME-elnök méltatását Köllő Katalin, lapunk munkatársa tolmácsolta. Elhangzott: „a régi metszetek, archív felvételek, új fényképek a míves szöveggel összefonódva igazán és legjobban a minőségi papíron, kiváló nyomdatechnikával hatásosak, ráadásul szép kötésben, igényes védőborítóval – ezt a szépség-együttest forgathatjuk most a Pharma Press könyvkiadó jóvoltából. Dr. Gaal György kolozsvári tanár, irodalomtörténész, a kincses város múltjának avatott kutatója és Gránitz Miklós budapesti fotóművész több mint három évi kitartó munkájának eredménye kerül most az olvasó kezébe”. Az immár kétkötetes kiadvány létrejöttéért köszönetet mondott továbbá Gránitzné Demel Editnek, Gergelyné Tőkés Erzsébetnek, a Házsongárd Alapítvány „legfőbb munkásának”, aki a helyszíni munka feltételeinek biztosításában vállalt oroszlánrészt, valamint Dávid Ferencnek, a kiadó ügyvezető igazgatójának és az album külalakját elkészítő Árgyélus Grafikai Stúdiónak. A két szerző a kötetek megszületésének körülményeiről szólt, majd a rendezvény dedikálással zárult. FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár) 2010. szeptember 20.Kolozsvár Főtere: átvertek bennünket?Tavaly november elején adták át Kolozsvár felújított Főterének egy részét. Az átalakítás folyamata és az új arculat akkoriban nagy port kavart, nyilvános viták, kerekasztal-beszélgetések, állásfoglalások, illetve összmagyar tiltakozás kísérte. Nos, tény, hogy a mai arculat funkcionális (egyre több ott a rendezvény, majdnem mindig vannak a téren különböző korcsportokhoz tartozó kolozsváriak, turisták), az amúgy is sikeresnek mondható Kolozsvári Magyar Napok alkalmával lehetett ott rendezvényeket tartani, amelyeken nagyon sokan örömmel vettek részt. A tér átalakítása azonban befejezetlen, hiszen a kezdeti tervnek csupán egy részét valósították meg. E tekintetben két probléma merül fel, véleményem szerint. Egyfelől, a Mátyás-szoborcsoport restaurálása sok tekintetben problémás, a megrendelő és a kivitelező máris egymást okolják az elhúzódó munkálatok miatt. Ennek kapcsán mindazokhoz intézném a kérdést, akik a város ügyét hozzám hasonlóan szívükön viselik: van-e ebben a kérdésben a lakosságnak valamilyen felvállalandó feladata? Gondolok itt bármire, ami az ügyet előre vinné: pénzgyűjtés, adakozás, illetve közösségi nyomásgyakorlás a kivitelezőre, megrendelőre, tájékoztatás, egyebek. Másfelől pedig, talán ennél is problémásabb, hogy az újonnan kibővített parkoló eltér az eredeti Planwerk tervtől, amely szerint a tér nyugati és keleti oldalán gyalogosforgalmat kellene kialakítani. A parkoló léte azt jelezné, hogy a tervet valójában feladta a városháza? Habár a későbbiekben cáfolták, de a polgármester nyilatkozata szerint jelenleg így állna a helyzet. Ez esetben is marad a kérdés: van-e ebben az ügyben a lakosságnak valamilyen felvállalandó feladata? Lehet-e ezt a kérdést annyiban hagyni? A cikket valójában vitaindítónak szántam Péter László, szociológus. Szabadság (Kolozsvár) 2010. szeptember 20.Restaurálták a Bethlen-táblát NagyváradonA Kulturális Örökség Napján, szombaton leplezték le a nagyváradi vár egyik bástyáján azt a restaurált és kiegészített 400 éves kőtáblát, melyet Bethlen Gábor erdélyi fejedelem dicsőségére helyeztek el. A bástya építtetését 1618-ban fejezte be Bethlen Gábor. A tábla latin szövege nehezen ültethető át magyarra: nemcsak mitológiai metaforákkal tűzdelt emelkedett stílusa miatt, hanem mert egyes szavak nem az elfogadott latin helyesírással íródtak, sok helyütt szándékosan olyan betűket használtak bennük, amelyek szóképszerűen évszámokká állnak össze. A tábla szövegének hozzávetőleges fordítása: „Pannónia Gábrielje, Herkules ivadéka emelte hazaszeretetből e gigantikus erősségű falakat, melyek még a nagy mitológiai háborúk sorsát is képesek volnának megfordítani: Tróját, Tarpeia szikláját, Babilont. Az egek visszhangozzák érdemeit, isteni nevét csillagokból fogja megörökíteni az égbolt.” Mivel az 1627-ben elkészült és kihelyezett emléktáblát ágyúgolyó-találat érte, a későbbi korokban pedig senki nem foglalkozott helyreállításával, több rész is hiányzik belőle. A szöveget tehát levéltári kutatások révén sikerült rekonstruálni – magyarázta el Sárközi Zoltán városi tanácsos, aki az önkormányzat műemlékvédő alapítványának soros elnöki tisztjét veszi át hamarosan. A szemerkélő esőben a bástya tövénél megtartott rövid rendezvényt szándékosan szervezték a Kulturális Örökség Napján, mondta el Angela Lupşea alapítványi igazgató, s hozzátette, a jövőben évente szeretnék valamilyen különleges eseménnyel megünnepelni a jeles dátumot. Biró Rozália alpolgármester elmesélte: Jakabffy László váradi mérnök már hét évvel ezelőtt felhívta a figyelmét arra, hogy a tábla állaga folyamatosan romlik. A restaurálási folyamat másfél éve gyorsult fel, az önkormányzathoz tartozó műemlékvédelmi alapítvány segítségével sikerült kőfaragó restaurátorokat keríteni, akik aztán nem egészen két hónap alatt helyreállították a táblát, és kipótolták a hiányzó részeket. Emődi Tamás építész, a munka vezetője elmagyarázta: az ötágú csillag alakú erődítmény többi bástyáján is állhatott hasonló tábla, hiszen akkoriban szokás volt emléket állítani egy ekkora építkezés befejezésének, de az utolsóként épült, Bethlenről elnevezett bástya feliratán kívül csak az Arany-bástyán maradt meg egy, már helyreállíthatatlan darab. A tábla fölött, a levéltári adatok alapján, több címer is állt, de dokumentáció és bármilyen képi emlék híján csak a Bethlen családéról tudjuk, hogyan nézett ki. Ezt Keresztúri József kanonok 19. század eleji leírását alapul véve készítette el bronzból Fekete Tibor képzőművész. A tábla az épp restaurálás alatt álló vár főbejáratától jobbra eső bástya falán látható, alatta négynyelvű (román, magyar, angol, német) információs pannóról olvasható le a szöveg és fordítása, illetve az ide tartozó történelmi adatok. Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár) 2010. szeptember 20.„Kizöldülhet” HáromszékRekordösszegű uniós pályázati szerződését írták alá a hétvégén Sepsiszentgyörgyön. Borbély László környezetvédelmi miniszter és a megyei önkormányzat képviselői a Kovászna Megyei Integrált Hulladékgazdálkodási Rendszer finanszírozási szerződését ellenjegyezték, miközben az illetékesek hangsúlyozták: Romániában ez a hetedik ilyen jellegű és léptékű, leszerződött európai uniós pályázat. „Meggyőződésem, hogy 2013-ban egy olyan integrált rendszer fog működni, amely a hulladékgazdálkodás szempontjából is felemeli Kovászna megyét az európai elvárások szintjére” – fejtette ki Borbély László, aki hozzátette: bízik abban, hogy Háromszéken nem tart majd 300-400 napot a közbeszerzési eljárás lebonyolítása, mint ahogyan ez más megyékben megtörtént. Kovászna megyét a jelentős eseményen Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke és Ambrus József, a Hulladékgazdálkodási Közösségfejlesztő Egyesület elnöke képviselte. Mindenkinek jut belőle A háromszéki tanácselnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a környezetvédelmi operatív programból finanszírozott közel 25 millió eurós pályázat értéke kétszer nagyobb összeg, mint a megyei tanács évi költségvetése. Klárik László háromszéki megyemenedzser a tervezett ütemterv kapcsán mondta: a következőkben a szolgáltatásokat érintő közbeszerzéseket írják ki, majd novemberében hirdetik meg a hulladék feldolgozó kivitelezéséről szóló tendert is. A projekt révén Kovászna megye közepén, Maksa és Lécfalva között, közel 16 hektáron építik meg a korszerű hulladéktárolót, hulladékválogatót és komposztáló üzemet: ezek az egységek szolgálják ki a következő 20 évben a térséget. A programban Barót kivételével minden település részt vesz: Kézdivásárhelyen például átrakóállomást építenek. A Kovászna megyei tanács vállalta magára a projekt 2,5 millió eurós önrészének finanszírozását. Nem ez az egyetlen Borbély László környezetvédelmi és erdőgazdálkodási miniszter bejelentette, nem ez az egyetlen rekordpályázat: októberben egy újabb szerződés aláírása várható. A vízhálózat fejlesztésére előkészített projekt értéke meghaladja a 86 millió eurót. A tárcavezető arra figyelmeztetett: ezek azért jelentős lépések, mert kevés uniós pénzt sikerült az országnak felhasználnia. Eddig 230 millió euróra van szerződés, de ebből eddig csak 40 millió eurót sikerült lehívni. Emiatt módosították a lehívási feltételeket, így az eddigi 30 százalék helyett csak 15 százalékot fizetnek ki előfinanszírozásként, és egy év alatt az összérték legalább 10 százalékát el kell költeni. Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. szeptember 20.„Szokatlan” szonettekRégi új szerepben jelent meg ismét Markó Béla a nagyközönség előtt, amikor tíz éves szünet után újra költőként mutatkozott be. Tulajdonképpen minden című szonettkötetét csütörtökön a kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermében mutatták be. Elsősorban költő Az est házigazdája, Visky András író, dramaturg a meghívottak, Tompa Gábor, a színház igazgatója, Hajdú Áron, a Bookart kiadó igazgatója és Láng Zsolt költő, publicista nevében is szólva kijelentette: ők Markó Bélát költőként ismerték meg és elsősorban most is, mint költőt tartják számon. „A nyolcvanas években izgalmas volt Markó Béla verseit, szonettjeit olvasni, szokatlan hangvételűnek számítottak akkor az erdélyi magyar irodalomban. Én személy szerint nyomon követtem a költői pályafutását és most, hogy ismét versekkel, egy új kötettel jelzi a szépirodalomi berkekbe való visszatérését, azt kell tapasztalnom, hogy ismét szokatlannak számít a szövegeinek hangvétele” – mondta el Visky András, Markó Béla verseit méltatva. Mint fogalmazott, a költő egy évtizednyi „emigrációba vonulása” után egy érlelődött költői nyelvezettel tér ismét vissza az irodalmi életbe. „Körülbelül egy évtizede hagytam abba a versírást, akkor kellőképpen sok pátosz, de legalább ugyanannyi irónia is volt a szövegekben. Most úgy látom, fogyatkozóban a pátosz és több az irónia ezekben a versekben”– mondta el Markó a verseiről. A közélettel összeolvasva A költő ebben a kötetben 2009 és 2010 közötti, több mint egy féléves irodalmi termés eredményét gyűjtötte egybe, úgy, hogy közben minden egyes szonettnek megjelölte a keletkezési dátumát. A kötetlenné váló beszélgetés folyamán Visky András egy szokatlan olvasatot javasolt, „amennyiben az olvasó megfordítja a könyvet és csak a keletkezési dátumokat figyeli, azután pedig utánanéz a sajtóban, hogy épp aznap a politikus Markó Bélával mi történt, ezután pedig összeolvassa azt a szonettekkel, úgy egy érdekes, naplószerű szépirodalmi alkotást fog olvasni. „Hátborzongató olvasata ez a könyvnek”– fogalmazott Visky. Markó Béla erre úgy válaszolt vannak olyan esztétikák, amelyek a verset és egyáltalán a szépirodalmi szöveget önmagában vizsgálják és kizárják a vers keletkezési körülményeit, irodalmi pályája kezdetén ő maga is így közelítette meg az irodalmat. „Ma már úgy gondolom, hogy a vers, az irodalmi szöveg lehet jó, lehet rossz, de egyáltalán nem mellékes az a körülmény ahonnan jön, ahol létrejön”– fogalmazott Markó. Láng Zsolt szerint a Visky ajánlotta olvasatban a könyv akár politikai versek gyűjteményének is tekinthető. A beszélgetésben pedig óhatatlanul felmerült a kérdés, miért éppen a szonett vált Markó költészetének legkifejezőbb formájává? „A szonett attól izgalmas, attól kihívás, hogy a többi versformával ellentétben itt minden adott, minden szigorú szabályok szerint épül fel. Keveset lehet elmozdulni benne és így egyfajta életmodell is. Itt az a kihívás, hogy a kötöttségben a költő képes-e magát felmutatni, vagy a szonett formája fogja dominálni az alkotást”– fejtette ki a költő. A szerzői estet Szőcs Márton és Szép Bálint hegedűjátéka valamint a kolozsvári Állami Magyar Színház művészeinek szavalata tette még gazdagabbá. Mint megtudtuk Markó Béla szerzői estje a kolozsvári Magyar Színház idei szerzői estjei sorozatának első kiadása volt. Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. szeptember 20.„MÚRE-zsúr” SzárhegyenDíjakat osztott és szocializált a romániai magyar újságírószervezet Miután a tavaly Csibi Márti gyergyószentmiklósi újságíró vehette át az Új Magyar Szóban Riportok zöld szemmel címmel megjelent cikksorozatáért a tényfeltáró újságírói munkáért adományozott Oltyán László-emlékdíjat, idén a csíkszeredai Daczó Dénes és Daczó Katalin érdemelte ki a Pro Novum Kulturális Egyesület és Oltyán László családja által alapított kitüntetést. A díjat a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) hétvégi, gyergyószárhegyi konferenciáján adták át. Taroltak a kolozsváriak A díjkiosztó gálán egyébként a kolozsvári újságíróknak termett a legtöbb babér. Az idén ismét kiosztott Sebesi Imre-díjat Csatári Melinda kapta. Ezzel a díjjal tüntették ki ugyanakkor Romeo Couţit, a Román Televízió Kolozsvári Stúdiójának igazgatóját is, elismerve a magyar és a nemzetiségi adások fennmaradásáért tett erőfeszítéseit. A pályakezdő rádiósoknak járó Tomcsányi Tibor-emlékdíjat Ambrus István, a Kolozsvári Rádió fiatal munkatársa kapta. A MÚRE Nívódíját Puskel Péter, az aradi Nyugati Jelen munkatársa kapta, az elektronikus média kategóriájában pedig Oláh Gál Elvira munkáját ismerték el: a Marosvásárhelyi Rádiónak illetve a magyarországi Kossuth Rádiónak készített tudósításaiért tüntették ki. A Hargita Megyei Önkormányzat és a Gyergyószárhegyi Művésztelep évek óta díjazza a legjobb kulturális újságírót. A díj Bogdán László, a Háromszék című napilap munkatársát illette, de idén rendhagyó módon ugyanezzel a díjjal ismerték el Garzó Ferenc, a Magyar Távirati Iroda bukaresti tudósítójának munkáját, „aki közel nyolc éve népszerűsíti a Székelyföld kulturális értékeit”. Stratégiák és technikák A kétnapos konferencia központi témájaként a médiastratégiák és túlélési technikák szerepeltek. A résztvevők arra keresték a választ, hogy hogyan élhetik túl az elkövetkező időszakot mind gazdasági, mind pedig a szakmai téren – megőrizve a minőségi, magyar nyelvű újságírást úgy Románia területén, mint a Kárpát-medence más magyarlakta vidékein. A magyarországi újságírók mellett jelen voltak a kárpátaljai és vajdasági újságírók is. Szó volt a megszorító gazdasági intézkedésekről is – előadásában erről beszélt többek között Kelemen Hunor, a román kulturális tárca vezetője is. „A sajtóban felröppent, különböző médiumokat érintő várható törvénykezési szigorításokat (a sajtó fokozottabb ellenőrzése, illetve az a törvénytervezet, amely az Országos Audiovizuális Tanács ellenőrzése alá vonná az írott sajtót is – szerk. megj.) nem csak hogy nem támogatjuk, hanem igyekszünk megakadályozni, hogy ilyenszerű törvények szülessenek” – jelentette ki a miniszter. „Ezek a tanácskozások azért is nagyon fontosak, mert a magyarországi kapcsolataink is erősödnek” – hangsúlyozta lapunknak Karácsonyi Zsigmond MÚRE-elnök. Az újságírószervezet gyergyószárhegyi konferenciáján részt vett Havasi János, a Magyar Televízió közéleti igazgatója és Csermák Zoltán, a magyar köztévé kiemelt szerkesztője is, akik a határon túli kisebbségi műsorokról beszéltek. A két tévés ígéretet tett arra, hogy nemcsak a határon túliakról szóló műsorokban (például Kárpát Expressz) kapnak publicitást az erdélyi események, hanem megpróbálják integrálni azokat a napi műsorfolyamba is. F. I. Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. szeptember 20.Bihari kultúrkavalkád BudapestenNagyvárad/Budapest- Vasárnap Nagyvárad, illetve Bihar megye volt a budapesti Művészetek Palotája Hetedhéd ország című rendezvényének meghívottja. Az ötórás programkavaldád a kultúra valamennyi szegletét lefedte. A budapesti Művészetek Palotájában vasárnaponként látogatható népszerű Hetedhét országelnevezésű rendezvény keretében a látogatók ízelítőt kapnak egész Magyarország kulturális életéből. Megtiszteltetés volt a nagyváradiak és a Bihar megyeiek számára, hogy a határon túli települések, illetve térségek közül elsőként ők kaptak lehetőséget a bemutatkozásra. Ennek megfelelően többen már egy nappal korábban, szombaton elutaztak a magyar fővárosba, hogy minden rendben legyen, s ne az utolsó pillanatokban kelljen például a kiállított képek feltevésével foglalatoskodni. Várkonyi Attilától, az intézmény egyik vezetőjétől megtudtuk: egy átlagos vasárnapon körülbelül 2500-3000-en vesznek részt a MŰPA programjain, nagyjából ennyien jelentek meg az elmúlt hétvégén is. Többségük a szórakoztató és a gyermeknek szánt események (kézművesfoglalkozások, könnyűzenei számok stb.) iránt érdeklődött, az irodalmi jellegű és az olyan típusú műsorblokkok, melyek Várad művelődési életével, történelmével voltak kapcsolatosak, szinte észrevétlenek maradtak. Jó példa erre, hogy amikor Biró Rozália alpolgármester Szent Lászlóról próbált mesélni a gyermeknek, kiderült: fogalmuk sincs róla, hogy kiről van szó, amikor pedig a Francisc Hubic Művészeti Iskola énekesei után a Szigligeti Társulat négy tagja Ady-emlékműsorral lépett fel (Temetetlenül címmel), a közönség tagjainak hirtelen egyéb elfoglaltsága akadt, s alig néhányan maradtak a színpad előtt. Arról nem is beszélve, hogy az Irodalmi kávéházban a váradi írók és költők jobb híján egymást szórakoztatták… Dinamikus és statikus Dinamikus és statikus programok egyaránt voltak, rövid nyitóbeszédet Biró Rozália mondott, aki ezt követően átadta Várkonyi Attilának Vassy Erzsébet festőművésznek a nagyváradi várat ábrázoló képét, mely a MÜPA állandó kiállításán kapott helyet. A Lilliput Társulat bábelőadása sajnos az egyik művész egészségügyi problémája miatt elmaradt, helyette később interaktív produkcióval próbálták kárpótolni a csalódott gyermekeket. Nagy sikert aratott az érsemjéni Ezüstperje és az érmihályfalviNyiló Akác néptánccsoportoknak az előadása, mely gyermektáncházba “torkollott”. Hasonló elismerés illette az érmihályfalvi Bartók Béla Citerazenekart is, Csűri Katalin énekelt szólót. Eközben a földszinti és az emeleti részen kézművesfoglalkozások zajlottak, Biró Böske textilműves, nemezkészítő, Szilágyi Károly kaskötő és Fazekas Károly gyékényfonó közreműködésével. Zenei koncertekre is sor került, köszönetet érte Kristófi Lászlónak (orgona), Marian Boboianak (bariton), az Intermezzo vonósnégyesnek és Sotto-Voce Énekegyüttesnek. Utóbbinak a repertoárja a reneszánsz madrigáloktól a kortárs zenén át a könnyűzene-swing-dzsessz feldolgozásig terjedt. Nagyszerű vízuális élményt nyújtott ugyanakkor a Tibor Ernő Galéria alkotóközösségének, a Francisc Hubic Művészeti Iskola tanárainak és diákjainak, a Partiumi Keresztény Egyetem képzőművészeti tanszéke hallgatóinak és a Tavirózsa Fotóklubnak a tárlata. A több mint ötórás együttlét során ismét bebizonyosodott: Nagyvárad és Bihar megye gazdag kulturális hagyományokkal rendelkezik, ami pedig a művelődést és az örökségvédelmet illeti, inkább az anyaországi testvéreink vehetnének rólunk példát. Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro 2010. szeptember 20.Új, őszi arculat az Erdély TévénÚj, őszi arculattal jelentkezik szeptember közepétől az Erdélyi Magyar Televízió (ETV). A változás legfontosabb szempontja a fiatalos lendület és az erdélyi táj szépségeinek, pillanatképekben való bemutatása. A zenei aláfestést a folk-jazz zenét játszó nemEZ zenekar készítette a tévének. Az arculatváltás szellemében szeptember 29-től, új, 10 részből álló, dokumentumfilm sorozat is indul (szerdánként 20 órától, ismétlés pénteken 20 órától és szombaton: 10-tól). A Retropolisz rendezője Keresztes Péter, szakmai irányító Guttmann Szabolcs, narrátor Szabó Emese, szerkesztő-operatőr Tóth Orsolya, szerkesztő-riporter Bodó Előd, az ETV felelős szerkesztője. „Ezzel a sorozattal be akartuk mutatni, hogy Erdélyben mennyire gazdag az épített örökség, és érdemes ezzel foglalkozni, mert az amit látunk az nem egy téglarengeteg, hanem épülő- szépülő történelem és valóság. Elsősorban a fiatalokhoz szólunk. Érdekes történetekkel, nem pedig száraz adatokkal próbáljuk megszólítani őket” – nyilatkozta lapunknak Keresztes Péter. A televízió szerint úgy az új arculat, mint a dokumentumfilm értékközvetítés. „Mindkettőt fiatal csapat készítette és az Erdélyi Magyar Televízió szemléletvilágát tükrözik” – hangsúlyozza a televízió vezetősége. A dokumentumfilmhez játék is kapcsolódik. A tévénézőknek nem kell mást tenniük, csupán figyelmesen végignézni az egyes részeket, és telefonon vagy sms-ben válaszolni a filmek végén látható kérdésekre. Az Erdélyi Magyar Könyvklub jóvoltából értékes könyveket lehet nyerni. Minden rész, a hét folyamán ismételten megtekinthető lesz. Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. szeptember 20.Két alma mennyi szőlő?Mindenekelőtt a fogalomzavarok miatt nem kellett volna csatlakoznia a tervezethez. Végre mifelénk is nem egy mű- vagy álvita a médiáról. Ambrus Attila (Betű és lélek, ÚMSZ, szeptember 15.) a demokrácia védelmében a cenzúra bevezetésének szándékával vádolja Máté András Levente RMDSZ képviselőt, mivel csatlakozott Silviu Prigoană törvénytervezetéhez, miszerint a nyomtatott, valamint az online médiát is az Országos Audiovizuális Tanácsnak (CNA) kellene ellenőriznie. Az ügyvéd-politikus vagy politikus-ügyvéd viszont megmagyarázza, (Az önmérséklet nem cenzúra, ÚMSZ, szeptember 17.) hogy csupán az alapvető emberi jogokat sértő sajtómagatartást büntetné, és nem is az CNA, hanem a törvényerőre emelt, de a szakma által összeállított etikai kódexek segítségével, és ugyanakkor bízik abban, hogy parlamenti vita során a szóbanforgó kezdeményezés átalakítható. Én abban bízom, hogy egyáltalán nem lesz parlamenti vita. Prigoană törvénytervezete ugyanis súlyos fogalmi zavarokban szenved, és egy kis hétköznapi párhuzammal szólva voltaképpen arra alapoz: hogyha az almát is fogyasztjuk és a szőlőt sem vetjük meg, akkor ezt is meg amazt is ugyanazon szabályok szerint lehet termeszteni, mivel mindkettő gyümölcs. Egészen röviden: Prigoană a hazai audiovizuális törvény néhány cikkelyének módosításával azt szeretné elérni, hogy a nyomtatott és az internetes újságok megjelentetését is működési engedélyhez kössék. Amennyiben pedig a tájékoztató sajtó – így nevezi a szerző munkájának tárgyát – félretájékoztat vagy rágalmaz, akkor ezeket a hét évre megadott engedélyeket különböző időtartamokra fel lehet függeszteni, a nyomtatott újságok nem jelenhetnek meg, önálló vagy internetes változatukat pedig a szerver-tulajdonosok szedik majd le a tárhelyekként szolgáló számítógépekről. Az indítványozó mindennek szükségességét az újságíró-szakma pontos szabályzatokba foglalásának hiányával magyarázza. Mivel a médiamunkásoknak nincsen olyan szakmai-munkaköri leírásuk mint az orvosoknak, ügyvédeknek, színészeknek és így tovább, akkor ennek hiányát valamiféle más szabályozással kell helyettesíteni. Prigoană voltaképpen ugyanabba a hibába esik mint azok az innen-onnan - és főként a médiából - csipegető politikusok, akik úgy érzik, hogy mindenhez értenek: ma az árvízvédelemhez, holnap a biztosításokhoz, holnapután pedig a szilvalekvár főzéshez , a szépségversenyekhez és a felnőttoktatáshoz. Miközben nem veszik azt a fáradtságot, hogy tisztában legyenek egy-egy tevékenységi terület fogalomrendszerével. A szólás- és sajtószabadságnak – a kettő nem ugyanaz – világszerte könyvtárnyi irodalma van, aki tájékozódni óhajt, a világhálón is kalandozhat. És közben rájöhet arra, hogy a médiajog is – tudomány. Amelynek tanulmányozásából kiderül, hogy a demokratikus társadalmakban miért van szükség az audiovizuális média szabályozására, és miért nem lehet akár egyetlen tőmondatból álló engedélyhez is kötni az újságok megjelentetését. És közben azt is észreveszi – hogyan is fogalmazzak? –, hogy a szerverek nem nemzet-, hanem piacgazdaság-központúak; az internetes média oly nehezen kialakuló jogi háttere nemzetközi. A jogász RMDSZ-képviselőnek mindenekelőtt a fogalomzavarok miatt nem kellett volna csatlakoznia a tervezethez. Ráadásul írásában olyan szakmai szabályozásokért emel szót, amelyek már léteznek, mind a Román Sajtóklub, mind a MÚRE meg- vagy társfogalmazásában. Viszont ezek az etikai kódexek éppúgy nem emelhetők törvényerőre, ahogyan pusztán az orvoskollégiumok működési leírásaiból sem lesz egészségügyi törvény. A polgári jog és a büntető jog azonban itthon is, másutt is közbelép adott fokú veszélyeztettség esetén. Minderről persze jó, ha beszélünk. És minél többet. Hogy eljussunk addig a pontig, amikor bárki rádöbben: az erdélyi magyar társadalom önállósága elképzelhetetlen a nyilvánosság szabályozó erejével még mindig csak adott feltételrendszerben élő romániai magyar média nélkül. Sem a politikusok, sem az újságírók nem mindentudók: az igazság kulcsa nem a kinyilatkoztatásokban, hanem a különböző vélemények összevetésében rejlik. De az sem baj, ha több van belőle, mert akkor elvesztése után nem kell betörni az ajtót... Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. szeptember 20.A Dalai Láma Budapesten találkozott Tőkés Lászlóval2010. szeptember 17-20. között került sor a XIV. Dalai Láma – polgári nevén Tendzin Gyaco – hetedik magyarországi látogatására. Budapesti látogatása rendjén Őszentsége két előadást tartott a Papp László Sportarénában, melyre – a programszervező bizottság tájékoztatása szerint – rendkívül sokan érkeztekErdélyből. A kulturális és szellemi hagyományok megőrzéséért, az erkölcsi felelősségtudat egyetemességének hirdetéséért, a békéért és az erőszakmentes megoldásokért folytatott munkássága elismeréseképpen Budapest díszpolgári címét adták át a XIV. Dalai Lámának. Ma délelőtt Őszentsége programja az Országházban folytatódott, ahol 10 órától országgyűlési képviselők és meghívott vendégek – közöttük Tőkés László püspök, az Európai Parlament alelnöke –, fogadták a Felsőházi teremben. A tibeti vallási vezetőt a jelenlévők nevében Ékes József képviselő, a Magyar-Tibeti Baráti Társaság elnöke köszöntötte. A Dalai Láma rövid beszédében felidézte, hogy 1956-ban, amikor brutálisan vérbe fojtották a magyarok szabadságharcát, bár fizikai értelemben messze, Tibetben volt, „erős aggodalmat” érzett Magyarország iránt. Kijelentette: elkötelezetten minden lehetséges alkalommal szót emel az alapvető emberi jogok védelmében, és az „emberi jóság” eszményét népszerűsíti. „Tudatosítanunk kell, hogy az emberi jóság a belső béke forrása” – mondotta, és hozzátette, hogy a belső béke megteremti azt a – szeretetre és kölcsönös tiszteletre épülő – (fele)baráti viszonyulást, amelyet az emberek egymástól elvárnak. Amiképpen azt a világvallások is hirdetik, mindenkor ilyen baráti viszonyulásra kell törekednünk. Kína Tibet-politikáját merevnek minősítette, de a kínai vezetők reálpolitikai szemléletváltozását tükröző „kapitalista kommunizmus” intézményesülésének összefüggésében optimizmusának adott hangot: reménye szerint valamikor visszatérhet majd Tibetbe, és kínai útlevele lesz. Ezt követően került sor a Dalai Láma és Tőkés László püspök, európai parlamenti alelnök személyes találkozójára. A mintegy negyven perces megbeszélés nyitányaképpen erdélyi képviselőnk egy, a székely származású Kőrösi Csoma Sándort ábrázoló rézplakettet ajándékozott Őszentségének. Tőkés László hangsúlyozta: erdélyi közösségünk mindenkor büszkén gondol arra, hogy Kőrösi Csoma Sándor, aki annakidején angol-tibeti szótárával elősegítette Tibet egyedülálló kultúrájának megismerését a nyugati világ számára, közülünk való volt. Hozzátette, hogy többek között ezért is tekint a legmélyebb együttérzéssel erdélyi magyarságunk a Tibetben zajló kegyetlen elnyomásra. Tőkés László alelnök Joseph Daul, az Európai Néppárt EP-frakciója elnökének alkalmi levelét is átadta Őszentségének, melyben a néppárti képviselőcsoport nevében az elnök nagyrabecsülésükről és támogatásukról biztosította a követendő mintaképpé nőtt tibeti vallási és politikai vezetőt. Erdélyi képviselőnk az Európai Parlament kultúrák közötti és vallási közösségekkel folytatandó párbeszédért felelős alelnöki minőségében méltatta a Dalai Láma – Maha Atma Ghandiéhoz hasonló – erőszakmentes, de rendíthetetlen küzdelmét, amelyet hosszú évtizedek óta folytat az emberi jogok tiszteletben tartásáért és a valódi szabadság megvalósulásáért. Az emberiség szolgálatában álló világvallások összefogásának, illetve a – keresztény – szeretetparancs európai és globális meghonosításának szükségszerűségéről szólva az EP-alelnök XVI. Benedek pápa ez irányú törekvéseit is ide kapcsolta. Tőkés László támogatásáról biztosította a Dalai Lámát, hiszen, mint rámutatott, a kínai kommunista diktatúra továbbra is brutális eszközökkel igyekszik megtörni a tibeti nép szabadságvágyát, a kormány teljes tibeti befolyásra és tökéletes hírzárlatra törekszik. Őszentsége tömör áttekintést nyújtott a tibeti helyzetről, és arra kérte Tőkés Lászlót, hogy lehetőségei szerint tegyen lépéseket egy európai parlamenti tényfeltáró bizottság tibeti látogatásáért, amennyiben a totalitárius rendszerek elleni leghatékonyabb fegyver – amiképpen az 1989-ben a Ceauşescu-rendszer elleni küzdelemben is megmutatkozott – a nyilvánosság és az átláthatóság. A megbeszélés rendjén Tőkés László ismét meghívta Erdélybe Őszentségét, és sajnálatának adott hangot, hogy idén nem láthattuk vendégül Kőrösi Csoma Sándor szülőhazájában. Őszentsége is sajnálatosnak nevezte a román diplomácia Kína-szervilis, elutasító magatartását, és arról biztosította Tőkés Lászlót, hogy örömmel eleget tesz meghívásának, amint a román kormány szívesen látja. A megbeszélések végén a Dalai LámaA vallások közötti testvériség felé vezető úton című dedikált könyvét ajándékozta Tőkés Lászlónak. A 75 esztendős buddhista főpap 1935-ben született Északkelet-Tibetben. A dalai lámát az elhunyt láma halála napján született csecsemők közül választják ki: a XIII. Dalai Láma reinkarnációjaként kétéves korában találtak rá Tenzin Gyaco-ra, akit 1940. február 22-én be is iktattak tisztségébe. A dalai láma és a tibeti buddhista szerzetes állam székhelye hagyományosan Lhásza városa volt. Mao Ce-tung hatalomra kerülésekor Kínában a kommunista rendszer azonnal bejelentette igényét a tibeti papi államra. A Kínai Vörös Hadsereg alakulatai 1950-ben vonultak be Tibetbe és 1951-re teljesen ellenőrzésük alá vonták az országot. A velük együttműködő pancsen lámára bízták a helyi „autonómia” irányítását. A dalai láma a kínai hatalomátvétel idején Indiába menekült, azóta emigrációban él. A XIV. Dalai Láma a világ első számú buddhista vezetőjeként rengeteget utazik, az ökumenikus egyetértést, a szeretetet és megértést hirdeti, Tibet és a világbéke érdekében. Erőszakmentes ellenállási stratégiája, valamint a tibeti nép autonómiájáért folytatandó párbeszédkísérlete a kínai hatóságok egyértelmű elzárkózása miatt folyamatosan zátonyra fut. Márpedig ha a párbeszéd nem vezet eredményre, az nemcsak a tibeti nép számára jelent tragédiát: ha az erőszakmentesség nem vezet célra, és a szövetségi autonómia nem valósulhat meg Tibetben, a másfélmilliárd kínai állampolgár demokráciához való joga, valamint az emberiség békevágya is súlyos károkat szenved. Őszentsége a Dalai Láma a legelismertebb békeharcos, a tibeti nép szabadságvágyát megtestesítő önfeláldozó és békés küzdelmét Nobel Békedíjjal is jutalmazták 1989-ben. erdon.ro 2010. szeptember 21.Bevonulás SzékelyföldreNagy öröm volt! Azt el sem lehet mondani, hogy milyen nagy öröm volt! Így emlékeznek a csíkiak a 70 évvel ezelőtti eseményekre. A második bécsi döntést követően a székelyföldi települések hazatérhettek az anyaországhoz. Két évtizedes román uralom után, 1940. szeptemberében Észak-Erdély, két és félmillió lakost számláló több mint ezer településével, visszatérhetett az anyaországhoz. A felcsíki falvakon több szakaszban vonultak át a honvédek: kocsikkal, lovon vagy éppenséggel gyalog érkeztek. Szabó Ferenc 1940-ben 14 éves volt. Felesége, Ilonka néni, pedig hét. Ők az iskola előtt várták a bevonuló honvédeket. 1940. előtt, a „román világban” Székelyföldön is csak román tannyelvű volt az oktatás. Különben Csíkszék minden településén kitörő örömmel ünnepelték a bevonuló honvédeket. Az akkor történtekről évtizedeken át beszélni sem szabadott. A kordokumentumokat is rejtegették tulajdonosaik. Csúcs Mária Duna Tv, TÉRkép. Erdély.ma 2010. szeptember 21.Marosvásárhelyen is bemutatkozik a CaffartTíz magyarországi és erdélyi képzőművész új csoportosulása, a Caffart Képzőművészeti Egyesület kiállítása nyílik meg csütörtökön délután 5 órakor a marosvásárhelyi Bernády Házban. A társult festők, grafikusok több alkotói nemzedéket képviselnek, egyik legmeghatározóbb sajátosságuk a minőség. Az egyesület tavalyi megalakulása óta már többfelé bemutatkoztak bel- és külföldön. A napokban zárult sikeres prágai kiállításuk. Tevékenységük koordinátora Marczin István szociológus, a csütörtöki megnyitón ő beszél a Caffartról. Aknay János, Ferencz S. Apor, Filp Csaba, László János, Őry Annamária, Pap Gitta, Puha Ferenc, Rékasi Attila, Sütő Róbert és Török Ferenc tárlatát Nagy Miklós Kund ajánlja a jelenlevők figyelmébe. Népújság (Marosvásárhely) 2010. szeptember 21.Ezer hallgató a SapientiánKöszönet a támogatóknak Jubileumi ünnepséggel nyitotta meg kapuját tegnap délelőtt a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kara, ahol a tizedik tanévben 340 elsőéves és összesen közel ezer hallgató tanul. A nyitóünnepség végén az egyetem aulájában emléktáblát avattak a magyar tannyelvű felsőoktatási intézmény legjelesebb támogatóinak tiszteletére. A legfantasztikusabb az, hogy a világnak, s benne a Sapientia Egyetemnek bizonyára van értelme – hangzott el a nagy fizikus, Einstein szavait parafrazálva dr. Dávid László rektor beszédében, aki a Magyar Felsőoktatási Tanács elnökétől vett szavakkal szőtte tovább a mondanivalóját. „Ha valaki azt mondja, hogy az oktatás sokba kerül, akkor nézze meg, hogy mennyibe kerül a tudatlanság” – hangzott el az idézet, majd arra biztatta a fiatalokat, hogy válasszák az egyetlen elérhető utat, azt, hogy továbbtanuljanak. Ennek a lehetőségét a marosvásárhelyi karon egy olyan közösség biztosítja, amelyet az egyetemalapítás viszontagságos évei kötnek össze, jobban bármilyen fonalnál. Ezekre az évekre emlékezett vissza a rektor, majd az Emeritus professzor címmel kitüntetett dr. Hollanda Dénes érdemeit méltatta, aki a kezdetektől kilenc éven át vezette a marosvásárhelyi kart és konok kitartással álmodta meg és harcolta ki, hogy a mai korszerű épület megvalósuljon. Az ünnepségen beszédet mondott Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete, aki Schmitt Pál államfő ígéretét tolmácsolta az egyetem további támogatására a nemzet gyarapodása érdekében. Miközben a nagykövet „kisebbségmentes magyarságot” kívánt a résztvevőknek, hozzátette, hogy jó lenne a százéves évfordulón a Hollanda Dénes professzorról elnevezett campusban találkozni. S hogy ennek gondolata nem is olyan valószínűtlen, erről dr. Székely Gyula dékán szavai győzték meg a hallgatóságot, aki az egyetem által vállalt feladatok ismertetése (oktatás, kutatás, nemzettudat erősítése) mellett bejelentette a legközelebbi fejlesztési terveket: hamarosan megindul egy kutatóközpont építése, megkezdődik a tangazdaság kiépítése, a jövő évben pedig valószínűleg a kollégium építése is. Oktatási téren az akkreditáció megszavazása nyomán a következő egyetemi évben a mesteri képzés is beindulhat. A városi valamint a megyei tanács támogatásáról (vízvezetés, csatornázás, a közszállítás vonalának meghosszabbítása, ingyenes szállítás) Csegzi Sándor alpolgármester számolt be, aki felidézte, hogy az akkreditációs bizottság látogatásakor a munkáltatók és a volt hallgatók milyen elismeréssel beszéltek az egyetemről. A Hallgatói Önkormányzat nevében Gábor Balázs, a HÖK elnöke biztatta az elsőéveseket, akik fogadalmat tettek. Az alapító történelmi egyházak képviseletében Ötvös József református esperes, Oláh Dénes római katolikus főesperes, Kecskés Csaba unitárius esperes és Papp Noémi evangélikus lelkész mondott áldást az új tanévre. Az ünnepség végén dr. Hollanda Dénes egyetemi tanár, a korábbi dékán mondott köszönetet a támogatóknak, akik lehetővé tették, hogy a semmiből egy új világot teremtsenek az elmúlt tíz év során. Nevüket a tegnap leleplezett emléktábla őrzi. Első helyen a 2001-ben egyetemet alapító és azóta is támogató Magyar Köztársaság kormánya szerepel, amely a magyar adófizetők pénzéből évente kétmilliárd forintot biztosít a Sapientia Tudományegyetem működtetésére. Kiemelt támogatók a holland Karmel nemzetközi alapítvány, amely a legnehezebb pillanatban hozott jelentős felszerelést. Az emléktáblán feltüntették a New York-i Emberjogi Alapítvány, a Magyar Tudományos Akadémia, a budapesti Bolyai Alapítvány, valamint a Sapientia Hungariae Alapítvány, a Cleveland Hungarian Development Panel, a New Yorki-i George Kellner Alapítvány, a tokiói Tchnológiai Intézet, a torontói Orbán Balázs Társaság, Koronka Község Polgármesteri Hivatala, a michigani Ferber Miklós, a clevelandi Zala F. László, a marosvásárhelyi Evoline és Caro Comp Kft-k, az aranyosgyéresi Agrosel Kft. valamint a kecskeméti Alföldi Főiskolások Egyesületének nevét. A Himnusz eléneklése után pedig megkezdődött a 2010-11-es egyetemi év. (bodolai) Népújság (Marosvásárhely) 2010. szeptember 21.Nőszövetségi konferencia és ifjúsági találkozó Magyarbükkösön2010. szeptember negyedikén Magyarbükkösön került sor az immár hagyományossá váló Malozsa-völgyi nőszövetségi találkozóra. A Communitas Alapítvány által támogatott rendezvényen a szomszédos négy falu nőszövetségeinek tagjai szép számban vettek részt. A helyi lelkész köszöntőjét közös éneklés, majd Szövérffi Melinda, a megyei nőszövetség elnöknője által tartott áhítat követte, aki a Kolossébeliekhez írt levél 3:12 fényében rávilágított, hogy nemcsak a testünket szükséges ápolnunk, gondoznunk, hanem az is létfontosságú, hogy lelkünket is naponta felöltöztessük Isten "ruháiba". A magyarbükkösi nőszövetség rövid műsorát Becsky Borbála pszichológus gondolatébresztő elmélkedései követték. Szó esett a generációk közötti konfliktusokról, szerepeink, feladataink egyediségéről és az együtt töltött minőségi idő, valamint a közösség fontosságáról. Ezután az elhangzottak megbeszélése, énektanulás és ebéd következett. Dr. Kurjatkó Tamás főorvos, családorvos beszélt a magas vérnyomásról, majd gyakorlati tanácsokkal is szolgált. Hisszük, hogy Isten megáldotta ezt az eseményt, és hogy mindannyian lelkiekben gazdagodtunk általa. Szeptember 11-én Magyarbükkös adott otthont az immár harmadik alkalommal megszervezett Malozsa-völgyi ifjúsági találkozónak. A házigazda-lelkész által tartott áhítat után Papp Benjámin, a marosvásárhelyi cserealjai gyülekezet lelkipásztora beszélt arról, hogy mit jelent trendinek lenni és ezzel ellentétben Istennek tetsző életet élni, majd kiscsoportos beszélgetés következett. A zenei aláfestésről Póra Zoltán és zarándokcsapata gondoskodott. A délutáni program vetélkedőkkel, focival és csapatjátékokkal elegyítve zajlott. A találkozás tábortűzzel ért véget, rendezvényünket a Communitas Alapítvány támogatta. Urbán Rudolf lelkipásztor, szervező Népújság (Marosvásárhely) 2010. szeptember 21.Aradon át vágnak rést az orosz gázmonopóliumonLassan életre kel a hivatalos szalagavatóra még mindig váró Arad–Szeged gázvezeték, miután a Petrom után a medgyesi Romgaz is bejelentette, hogy kész földgázt importálni rajta, megtörve ezzel az orosz gáz monopóliumát. Hogy melyik cég fog érezhető mennyiséget vásárolni a Bécsben székelő Közép-európai Gázelosztó Központtól (CEGH) még kérdéses, az viszont már biztos, hogy mind a Romgaz, mind a Petrom végzett már kis mennyiségű próbaimportot a vezetéken. A Ziarul Financiar a Romgazra hivatkozva úgy tudja, az állami tulajdonú vállalat 2011-től várhatóan évi 100-200 millió köbmétert vásárolna a gáztőzsdén, ahol, például júniusban 70 euróval volt olcsóbb ezer köbméter, mint a Gazpromnál. Természetesen az ár a kereslet-kínálattól függően naponta változik, és a Romgaznak sincsenek illúziói, hogy érezhetően olcsóbban tud majd Bécsben vásárolni, mint az orosz partnertől, de azt mindenképpen szeretnék, hogy a téli felkészüléskor jövőre már nyugat-európai gázból is tartalékoljanak föld alatti tárolóikban. Románia földgáz-szükségletének körülbelül harmadát biztosítja orosz importból, s a Gazprommal kétféle szerződés van életben: az egyik egy kötelező, megvásárolandó mennyiségről szól, a másik pedig a fogyasztástól függően, változó mennyiségről. Az év eleje óta működőképes, évi körülbelül 4,4 milliárd köbméter kapacitású Arad–Szeged gázvezeték egyelőre teljesen kihasználatlan, mert habár más cégek is vásároltak rajta kapacitást, a csökkenő igény miatt egyelőre kivárnak az importtal. Tény, a Bécsben vásárolt földgáz, a szállítási költségekkel együtt olcsóbb lehet, mint a Gazpromé, s az importban biztos nagyobb szerepet fog vállalni az OMV birtokolta Petrom is. Ezt támasztja alá, hogy a CEGH anyavállalata az OMV, amely részvénycsomagjából a nyár elején 20 százalékot adott el a Bécsi Tőzsdének. Az Arad–Szeged gázvezeték hivatalos szalagvágóját júliusról szeptemberre halasztották, kérdés, hogy sor kerül-e még rá a hónap végéig. Irházi János. Nyugati Jelen (Arad) 2010. szeptember 21.Vajna: áldozat voltam, nem besúgóA pszichés terror nyomására jelentett külföldi egyetemista társairól – ismerte el lapunknak adott interjújában Vajna Imre. A MPP udvarhelyi szervezetének elnöke, megyei tanácsosa a Volt Titkosszolgálat Levéltárát Átvilágító Országos Bizottság jelentése szerint együttműködött a Securitateval. – Ugorjunk vissza az időbe, egészen 1974-ig. – Én még visszamennék húsz évet: az ötvenes évek elején szüleimet meghurcolták, ezért a család érthető módon nem szerette sem a rendszert, sem annak kiszolgálóit. Nagyapám halála előtt feleskette fiait, hogy soha ne legyenek tagjai a kommunista pártnak, édesapám ugyanezt a mentalitást adta át nekünk. Családunkban soha senki nem volt párttag. 1971-ben kerültem szülővárosom, Marosvásárhely orvosi egyetemére. Ifjúként eléggé szabadszájú voltam – sajnos maradtam is –, gyakran voltak meggondolatlan kijelentéseim. – Például? – 1974-ben történt. Akkoriban a szebbik nem képviselői is berukkoltak, s én egyszer egy bájos barna lánynak négyszemközt megjegyeztem, hogyan ölthet magára egy szép lány ilyen mocsok egyenruhát, hogyan szolgálhat egy ilyen államot. Két hét múlva értem jött az egyetemre két úr. Kocsiba ültettek, elvittek. Még viccelődtem is velük, mondván, csak akkor megyek, ha az ablaknál ülhetek. Szigorú ábrázattal adták értésemre: mindjárt elillan a humorérzékem. El is illant: a pokolba kerültem. Bevittek az állambiztonságra, elém tettek egy papírt, én meg váltig hangoztattam, nem tettem semmit, nem mondtam, nem láttam semmit. Amikor magamra maradtam, azon gondolkodtam, bárcsak ne lennének rácsok az ablakon, hogy kiugorhassak... Többen is vallattak, éjjel kettőkor pedig közölték: megyünk házkutatásra. Felzaklatták a családot, hajnalig dúltak a házban. Egyvalamibe tudtak belekötni: naplómba azt írtam, egynapi sorbaállás után harminc deka rizs homoknak tűnik a fogunk között. Hajnalban visszavittek, vallattak tovább, még a vécére is velem jöttek. – Verték is? – A házkutatás során rászóltam az öcsémre: mit mondtam neked, te hülye gyermek, ne válaszolj, ha ezek a szarok kérdeznek! Erre kaptam egy hatalmas szájpuskát. Fenyegettek, hogy kirúgnak az egyetemről, de soha nem vertek. A kihallgatások során rendszerint a külföldi diákokról kérdezgettek. Én csak azt mondtam róluk, amit pletykaszinten hallottam. – Papírra is vetette ezeket a pletykákat? – Igen, elém toltak egy papírt vagy egy diktafont, s amit imitt-amott hallottam, azt leírtam, elmondtam. Ez négyszer, ötször, talán hatszor ismétlődött meg. Általában behívattak, vagy az egyetemen vonultunk félre egy külön szobába. Hiába mondtam, semmi garancia arra, hogy valósak az információim, azt válaszolták, bízzam rájuk, ők tudják, mit csinálnak. Az egyetem elvégzése után soha nem kerestek fel. – Az egyetemen tudták egymásról, hogy ki van beszervezve? – Nem tudtuk. Én sem voltam beszervezve, nem írtam alá semmilyen egyezséget, szerződést velük, nem kaptam pénzt, nem származott semmilyen előnyöm, még útlevelet se adtak. Emlékszem, mindannyiunkat megrázott, amikor hat év orvosi egyetem elvégzése után egy kollégánk felakasztotta magát – valószínűleg nem bírta idegekkel a pszichés terrort. Nem féltem a fizikai fenyítéstől, nem féltem az esetleges bebörtönzéstől, csupán egyvalamitől rettegtem: hogy kettétörik a karrieremet. – Húsz év alatt miért nem beszélt nyilvánosság előtt is múltjáról, főként, hogy hat évvel ezelőtt politikai pályára is lépett? – Miért mondtam volna el, hogy nyaggattak, hogy a rendszer áldozata voltam? Nem akartam glóriát a fejem fölé, nem akarom tisztára mosni magam. Nem vagyok sáros, nem tettem semmi rosszat olyan személynek, aki jelen pillanatban Romániában él. – Szakmájából kifolyólag nap mint nap meg kell tegye: nyugodt lelkiismerettel tud az emberek szemébe nézni? – Abszolút. Mindenkinek a szemébe merek nézni. Nem besúgó voltam, hanem áldozat. Jakab Árpád Hargita Népe (Csíkszereda) 2010. szeptember 21.Verestóy az árvizek okozója?A Maros Megyei Vízügyi Hatóság igazgatója szerint a Hargita megyei szenátor is felelős az utóbbi évek felelőtlen erdőirtásaiért. Verestóy erre úgy reagált, Giurgea valószínűleg nem veszi be időben a gyógyszereit. Hargita megye árvizeinek első számú okozójaként jelölte meg Verestóy Attila szenátort Teodor Giurgea, a Maros Megyei Vízügyi Hatóság igazgatója tegnap tartott sajtótájékoztatóján. A vízügyi szakember szerint az árvizek fő oka az elmúlt évek felelőtlenül véghezvitt erdőirtása, amelynek a hátterében Giurgea állításai szerint az RMDSZ szenátora áll. „Felhívnám a figyelmet az erdőtulajdonosok részéről – élükön Verestóy Attila szenátorral – mutatkozó felelőtlen magatartásra, amelyet a környezettel és árvízvédelemmel szemben tanúsítanak. Az említettek csúfot űznek mindkettőből” – nyilatkozta Giurgea, aki a vízügyi ha óságnál betöltött igazgatói funkciója mellett a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) színeiben megválasztott Maros megyei tanácsos is. Verestóy válasza nem késett, nyersen válaszolta meg az ellene felhozott vádakat: „Azt hiszem, hogy az illető információ- és gyógyszerhiányban szenved. Sze¬gény feltehetően nem olvas, nem tájékozódik, fölöslegesen beszél és nem veszi be idejében a gyógyszereit. Bátran ellenőrizheti az összes eddigi mezőgazdasági, környezetvédelmi és erdészeti minisztérium nyilvántartását, hogy soha nem volt közöm a felelőtlen erdőirtáshoz. Mindössze a székelyudvarhelyi bútorgyárban van tulajdonrészem, nem vagyok erdőkitermelő, és soha nem is leszek” – vágott vissza élesen Verestóy a Mediafax országos hírügynökségnek adott nyilatkozatában. Hargita Népe (Csíkszereda) 2010. szeptember 21.Aláírásgyűjtés Bákai MagdolnáértKopacz Katalin, a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke szólított fel minden könyvtárost, kulturális szakembert és kultúrapártolót, aláírásukkal támogassák, hogy a korábbi gyergyószentmiklósi könyvtárigazgató állását visszakaphassa. Mezei János polgármester mint mondja, ennek csak örvendeni tud. „Bákai Magdolna a Hargita Megyei Művelődési és Nemzeti Örökség Igazgatóságnál betöltött menedzseri szerződése idejére kérte a könyvtárigazgatói tisztségből való felfüggesztését, eközben munkaviszonya a Városi Könyvtárral nem szűnt meg, a helyi tanács pedig ideiglenesen nevezte ki helyettesét. Ezért értetlenül állok azon tény előtt, hogy visszahelyezési kérelmét a Polgármester úr elutasítja. Annál kevésbé értem ezt a hozzáállást, mivel Bákai Magdolna személyében egy lelkes, odaadó könyvtárost és könyvtárvezetőt ismertünk meg, akinek szívügye a könyvtár, számos rendezvényt szervezett, tevékenysége ideje alatt pezsgett az élet a gyergyói könyvtárban; mindannyian csodáltuk rengeteg energiája miatt” – áll Kopacz Katalin, a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke által fogalmazott felhívásban. Mint már olvashattak róla, a könyvtárigazgató 2009 nyarától a Hargita Megyei Kulturális Igazgatóság igazgatója lett, könyvtárigazgatói állásából felfüggesztették, helyettesét pedig az ő távollétének időszakára nevezték ki, ami a papírforma szerint 2012 júniusáig tartott volna. Bákai Magdolna munkaviszonya azonban a vártnál hamarább szűnt meg a kulturális igazgatóságnál, így visszaülne a könyvtári székbe. Az ügy már a prefektúrát is megjárta, tanácsülésen is terítékre került, a polgármester akkor azt ígérte, jogászok segítségével keres megoldást, hisz a helyettessel kötött szerződés érvényes. Ez mostanáig nem sikerült, a sürgetését pedig immár aláírásgyűjtéssel próbálják nyomatékosítani, és több mint 200 támogató került ehhez. „Bákai Magdolna mindig fontosnak tartotta a továbbtanulást, a képzéseken vagy személyes tapasztalat által szerzett tudást maximálisan alkalmazta és hasznosította munkájában. Biztos vagyok abban, hogy a Megyei Művelődési Igazgatóság vezetőjeként szerzett tapasztalataival a gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár és Gyergyószentmiklós város kulturális életének fejlődését szolgálja majd. Ezért kérem, hogy helyezzék őt vissza tisztségébe, és kérek minden romániai és határon túli könyvtárost, kulturális szakembert és kultúrapártolót, hogy amennyiben egyetért az itt megfogalmazott véleménnyel, írja alá a beadványt” – olvasható a felszólításban. Mezei János ennek kapcsán lapunknak rövid választ adott: „Levélben válaszoltunk Bákai Magdolnának: keressük a megoldást. Nagyon örvendek, hogy ennyire foglalkoztatja Gyergyószentmiklós sorsa a könyvtárosok szövetségének vezetőségét, és hogy ennyien szívükön viselik kollégájuk karrierjét, lehetőségét. Örvendek, és ebben a törekvésben én is szeretnék segíteni nekik.” Balázs Katalin. Hargita Népe (Csíkszereda) 2010. szeptember 21.Utánuk nyúlt a Szeku keze?„Bánt, hogy mai napig nem tudok megszabadulni ettől, pedig áldozat voltam, zsaroltak és pszichikai terrorban tartottak” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Vajna Imre, akiről a napokban a Szekuritáté Levéltárát Vizsgáló Országos Tanácsnak (CNSAS) vizsgálatai nyomán kiderült, hogy a múlt rendszerben együttműködött a Szekuritátéval. S bár Vajna a kommunista titkosszolgálat áldozatának tartja magát, és méltánytalannak nevezi a CNSAS elmarasztalását, az MPP politikusa hajlandó lemondani a székelyudvarhelyi szervezet éléről és a megyei tanácsban betöltött tisztségéről. „Nem akarom, hogy a múltam beárnyékolja, besározza a körülöttem lévőket, ezért úgy láttam tisztességesnek, ha lemondok az MPP székelyudvarhelyi szervezetében betöltött vezetői tisztségemről. Ők miután megtárgyalták, majd elhatározzák, hogy elfogadják-e vagy sem a kérésemet, a döntésre úgy gondolom, hogy a közeljövőben sor kerül” – mondta Vajna Imre lapunknak. Közölte azt is, hogy a másik politikai posztjáról, a Hargita Megyei Tanácsban betöltött tanácsosi tisztségéről is lemond, igaz, erről nem föltétlenül a kirobbant ügy miatt, hanem munkája érdekében. „Számomra nem fontos a politikai pályafutás, nekem van egy hivatásom, egy szakmám, aminek mindig is éltem és ezen túl is ennek szeretném szentelni magam” – fogalmazott Vajna, és leszögezte, gondoljon ki mit akar, ő sem az ismerőseiről, sem a munkatársairól, sem a barátairól nem mondott semmit, igaz a Szekuritáté nem is rájuk, hanem az orvosi egyetemen tanuló külföldi diákokkal kapcsolatos dolgokra volt kíváncsi. Vajna Imre mellett Bondor István RMDSZ-es Hargita megyei tanácstag is szerepel a lebukottak listáján. Bondor az elmúlt évek alatt több, igen magas beosztású tisztséget töltött be, volt iskolaigazgató, tanfelügyelő, majd főtanfelügyelő. „Az igaz, hogy a Szekuritáté engem is kerülgetett, pontosabban nem a titkosszolgálat, hanem az iskola igazgatója, ahová jártam, mondta azt, hogy ha államellenes cselekedetről tudunk, akkor azt jelentsük neki, persze azt sejtem, hogy a mi faggatásunkat ő is feladatként kapta. Tizedikes diák koromtól kezdve öt éven keresztül, egészen 1967-ig próbálgattak rábírni az együttműködésre, de kijelentem, és nyugodt szívvel állíthatom, hogy nem voltam kollaboránsuk, a lapom tiszta. »Használhatatlan és nem megfelelő«– ezt tartalmazza a rólam írt jelentés, ami a Szekuritáté nyilvántartásában található, és 1967 után, miután munkába álltam, már semmilyen bejegyzés nincs rólam, nem kaptak további adatokat, ezt a CNSAS is leírta” – szögezte le lapunknak Bondor István. Hozzátette, mindig becsülettel és lelkiismerettel töltötte be a rábízott feladatokat, tisztségeket. Az ő ügyében egyébként még nem született döntés. Idén egyébként majdnem 300 dossziét állított össze a CNSAS: 88 személyt együttműködés vádjával perelnek, 199 személy esetében pedig az a gyanú, hogy a titkosszolgálat alkalmazásában álltak. Baloga-Tamás Erika. Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. szeptember 21.Sapientia: jubileumi tanévnyitó reményekkelA hazai egyetemek közül elsőként a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem nyitotta meg kapuit vaárnap Csíkszeredában, tegnap pedig Marosvásárhelyen és Kolozsváron. A kihelyezett karokon a diákok, vagyis az új „egyetemi polgárok” ünnepélyes fogadalomtétele tette emlékezetessé tegnap az eseményt, az egyetemvezetés számot adott terveiről és elvárásairól is. Marosvásárhelyen háromszáz, Kolozsváron kilencven diák kezdi meg tanulmányait. Az egyetemi tanévkezdést megelőző csíkszeredai sajtótájékoztatón Dávid László rektor arról beszélt: a magyar kormány fokozott támogatásában bízik idén a Sapientia. Az egyetem alapításakor – tíz évvel ezelőtt – a magyar állam által biztosított pénzből nem csupán az oktatási folyamat fenntartására, hanem fejlesztésre, beruházásra is jutott – emlékeztetett Dávid –, később azonban már csak az egyetem működésére volt elegendő a támogatás. A Sapientia rektora kifejezte reményét, hogy az új magyar kormány segítségével ismét lehetővé válik az egyetem fejlesztése. A rektor szerint Marosvásárhelyen kollégiumot és kutatóközpontot, Kolozsváron oktatótermeket kívánnak építeni, Csíkszeredában pedig a meglévő ingatlant bővítenék, korszerűsítenék. A felvetésekre Jakab István, a Magyar Országgyűlés alelnöke válaszolt, aki Hargita megyei látogatásán megnyugtatta az érintetteket: a magyar kormány a jelenlegi gazdasági nehézségek ellenére a normatív támogatáson túl a fejlesztést is elő kívánja segíteni. Jakab fontosnak nevezte, hogy versenyképes tudást biztosítsanak a tanuló ifjúságnak, ennek szellemében kell segíteni a Sapientiát is. Hangsúlyozta, hogy határokon átívelő egységes magyar képzési rendszert kell kialakítani. A magyar kormány minden segítséget megad, hogy sikeresen befejeződjön az intézmény akkreditációja – tette hozzá a politikus. Dávid László örömmel emlékeztetett arra, hogy a román akkreditációs bizottság már pozitív döntést hozott. Már csak a politikai döntés van hátra – fűzte hozzá a rektor –, még mindig várat magára a vonatkozó törvénytervezet megalkotása és elfogadása. Ezzel párhuzamosan folyamatban van a többlépcsős képzés kiépítése, melynek részeként a budapesti Corvinus Egyetemmel együttműködve mesterképzés is indult idén az egyetemen. Bár Erdély-szerte jelentős mértékben csökken a magyar nyelven érettségizettek száma, a Sapientiára az idén több hallgató kérte felvételét, mint az előző években – emlékeztetett az oktatási szakértő. A jelenlévő egyetemi vezetők szerint ennek az az oka, hogy újabb vonzó szakokat is indítottak. Most kezdték például Kolozsváron a magyar nyelvű jogászképzést, Marosvásárhelyen pedig már működik a kertészmérnöki szak. Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. szeptember 21.Ősi fejfák Krasznadobrán„Hallottam ezekről a fejfákról, s csak sajnálhatom, hogy nem jártam itt jóval előbb, hisz itt rendkívüli kulturális érték található! Ha lett volna már korábban, ki felmutassa a világnak, akkor ma úgy zarándokolnának ide a turisták mindenünnen, mint a szaploncai Vidám Temetőjébe” – mondta el lapunknak Enyedi István néprajzkutató, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Központ főmunkatársa, miután a múlt héten sikerült ellátogatnia a krasznadobrai régi temetőbe, amely inkább hasonlít időverte faszobrok szabadtéri kiállítására, mintsem az ember örök nyugvóhelyére. Elkezdődik a felmérés A szakember a látogatás során mindjárt beleveti magát a feltérképező- és mentőmunkába: térdel, ágaskodik, fűben hasal, fára mászik, hogy lehetőleg mindent a legelőnyösebb pozícióban fényképezzen, s közben nem győz eleget jegyzetelni. Van mit és van miről, mert úgy 150 szoborszerű fejfát számolunk meg abban a parcellában, amelyet még nem hódított meg az új keletű – jellegtelen, minden helyi motívumot nélkülöző – divat, a rideg márvány, beton és a vas. Ezek az emberformájú jelfák semmiben nem hasonlítanak a székely kopjafákra, még kevésbé a legrégibbnek tartott magyar sírjelekre, a csónak alakú fejfákra, amelyekből éppen a történelmi Szatmárban maradt meg mára a legtöbb. Más forma, más faragásminta járt a férfinak, más a nőnek, más a házasembernek, megint más a nőtlennek. A házas férfinél jól kivehető a kalap jelzése, utána egy vagy két gömb következik, majd a váll jelzése, de ez is több helyen duplázva. A pár éve eltávozott kiváló dobrai magyartanár és néprajzkutató Sipos Jenő szerint egyértelműen bálványimádattal, régi magyar pogány szokással van dolgunk. Véleményét csak megerősítette Bellon Tibor, a Magyar Néprajzi Társaság egykori főtitkára, aki a rendszerváltás után járt Dobrán. Kelet felé tájolták A faragómesterek azért bújtattak fontos jeleket a részletekbe, hogy ne gyűljön meg a bajuk az egyházzal, amely tiltja a bálványimádást. Azért az asszonyok fejfáján könnyen felismerhető a konty, majd lennebb a váll és a mell jelzése. A szép formás, gömbölyű vonalak, és a díszítő motívumok amúgy is jelzik, hogy nő nyugszik odalent. „Semmi kétség, halottimádatról van szó!” – állapítja meg a szakember. Ezért a sírokat is kelet-nyugat irányba tájolták, hogy amikor a halott a sírban felül, kelet felé, a magyar őshaza irányába nézzen. Legalábbis ezt állítja Sipos tanár, aki hosszabb tanulmányt írt a dobrai temetkezési szokásokról, benne a bálványimádatról. Olyan részletekre is kitért, mint az, hogy a nyers tölgyfából faragott fejfát friss tyúkmájjal dörzsölték be, mert az megvédte a későbbi repedéstől. Ezt maga is megtapasztalta, mert több fejfát faragott. Azt beszélik, hogy a sajátját is évekkel halála előtt megfaragta, és a kazalban rejtegette. A látogatás alkalmával megtudtuk, hogy még él egy mester Dobrán, aki kérésre farag ilyen fejfákat. Pongrácz Lajos mindjárt meglepetéssel szolgál: az utolsó két fejfát egy innen származó európai parlamenti képviselő nagyszüleinek faragta, alig két éve. Szívesen faragna ma is bárkinek –sopánkodik–, hisz minden szükséges szerszámot kiélezve őriz, tölgyfa is akad még elég a környéken, de az emberek itt is a helyi szokásoktól idegen, semmitmondó és olcsó (anyagi ráfordításban jóval drágább) divat után mennek. „Egészen lenyűgöz, amit itt láttam! Sok temetőben jártam, kutattam is sírhelyeket, de ilyesmivel még nem találkoztam. Miután jobban feltérképeztem és leírtam, javaslom a megyénél, hogy mielőbb indítsuk meg védetté nyilvánítását. A magyar néprajz olyan kincséről van szó, amit mindenképpen védeni kell” – összegzi benyomását Enyedi István. Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. szeptember 22.Élni és nagyra nőniNagyvárad – A magyar dráma napja alkalmából Élni és nagyra nőni –Széchényi István emlékezete címmel gálaestre került sor a tizenhat éves, Magyar Örökség díjas nagyváradi Kiss Stúdió Színházban. A magyar dráma napját Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve 1984 óta rendezik meg szerte a Kárpát-medencében. Kedd délután Kiss Törék Ildikó, Meleg Vilmos és Varga Vilmos nagyváradi színművészek közreműködésével a magyar dráma napját ünnepelték Nagyváradon, a Kiss Stúdió Színházban is. Kiss Törék Ildikó köszöntötte a szép számú közönséget és ismertette a műsorra tűzött programot. Magyarországon és a határokon túl is méltó módon emlékeznek meg erről a napról, tudhattuk meg a színésznő bevezetőjében. Elhangzott, hogy anyaországi mintára szeretnék újraalakítani a Kiss Stúdió Baráti Körét. A gálaest műsoráról nem hiányozhatott részlet Madách Imre Az ember tragédiája című művéből. Példaértékű hűség A színészházaspár Meleg Vilmos színművésszel közösen a XI. színt elevenítette fel mely Londonban, az ipari forradalom idején játszódik. Az est második felében az utókor emlékezetében a legnagyobb magyarként élő Széchenyi István alakja elevenedett meg. Kocsis István drámaíró Széchenyi-trilógiájából hangzottak el részletek. A monodrámajeleneteiben Széchenyi először mint huszárkapitány, majd mint a budapesti Lánchíd megálmodója és építtetője, végül pedig mint a döblingi elmegyógyintézet kezeltje jelenik meg. A politikából kiábrándult, de nemzetéhez mindvégig hű maradt Széchenyi rendületlenül vallotta: „Csak azt a népet lehet elpusztítani, mely hagyja magát”. Kiss Törék Ildikó kifejtette: a legnagyobb magyar országához fűződő, igaz szeretete és hűsége példaértékű kell legyen számunkra is. A gálaest utolsó részében Csokonai Vitéz Mihály egyik versműve, valamint egy kortárs szerző, Ferenczes István Felirat az égi táblánál szolgáló Gróf Széchenyi Istvánhoz című verse hangzott el. Mészáros Tímea erdon.ro 2010. szeptember 22.A Hangya szövetkezeti mozgalomz 1900-as években a különböző szövetkezetek egyike a hitelszövetkezet volt. A hitelszövetkezetek a tagjaik által jegyzett üzletrészekből és betétekből – kis kamattal – pénzösszegekkel látták el a falusi kisembereket, akik gazdaságuk és családjuk nehézségeinek áthidalására vagy gazdaságuk fejlesztésére hitelfelvételre kényszerültek. Tagjaik az üzletrész és a betét után évi osztalékot kaptak. Gidófalvi István kolozsvári közjegyző, a szövetkezeti mozgalom egyik erdélyi úttörője 1908-ban alapította hitelszövetkezetét, mely 1911-ben már négyszáz egységet tömörített. A mozgalom célja a kisvállalkozók (kisiparosok, kiskereskedők) nagytőkével szembeni összefogása és így egymás kölcsönös segítése volt. Gidófalvi hitte és vallotta, hogy csak az önsegélyezésnek ez a szervezett ereje képes kiragadni a gyengébb anyagi lehetőséggel bírókat az elmaradottságból. A nevét viselő szövetkezet sepsiszentgyörgyi székhelyét a Bazár Iskola utcai (ma Kossuth Lajos utca) szárnyában rendezte be. A hitelszövetkezetek mellett a Hangya Értékesítési és Fogyasztási Szövetkezetek képezték a szövetkezeti mozgalom alapvető formáját. Országos szinten 1898-ban alapította gróf Károlyi Mihály az általa 1896-ban létrehozott Magyar Gazdaszövetség kiteljesítéseként. A magánkereskedelem túlkapásai ellen nyújtottak védelmet azáltal, hogy jó és megbízható minőségű árut kínáltak méltányos, sokszor még önköltségi áron is, s ha mégis valamelyes haszonra tettek szert, azt az év végén a vásárlások arányában szétosztották, vagy közhasznú célokra fordították. Működőképességét, népszerűségét és hasznosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1940-ben a Hangya Szövetkezeti Központnak az akkori Magyarország területén kétezer tagszövetkezete volt hétszázezer taggal és négyszáz bolttal, ezenkívül harminc saját konzervgyára és húsz ipari üzeme. Sepsiszentgyörgyön 1915-ben alakult a Hangya helyi kirendeltsége. Igazgató elnökéül József Lajos unitárius esperest választották. Székhelye és boltja Bikfalvi István vasárukereskedő Kossuth Lajos utca 6. szám alatti (ma a Bodok Szálló előtti parkoló) házában volt. Rövidesen a Gidófalvi Szövetkezet is csatlakozott hozzá. A trianoni változások után Furnica néven újították fel a Hangya hagyományait, mely Cooperaţia címmel 1927 és 1940 között saját folyóiratot is kiadott. Helyi fiókja a húszas években korszerűsítette az Olt utcai telkén levő raktárait, és székházat épített. A második bécsi döntés után a helyi szövetkezet ismét csatlakozott a Hangyához. 1946-ban beszüntették tevékenységét, hogy aztán a kommunizmus évei alatt átszervezett formában, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége (Uniunea Cooperativelor de Consum – Unio) rajoni, majd megyei fiókjaként működjék tovább. Háromszék. Erdély.ma 2010. szeptember 22.Reményt keltő infúzió Erdővidék kórházánakAkár bátorításnak is tekinthető az egészségügyi minisztérium részéről, hogy a nemrég még felszámolástól tartó baróti kórháznak kiutalta a tervezett bővítés kivitelezéséhez szükséges 800 000 lejt. A tetőtér beépítésével nem csak a gyógyítási felületet növelik, hanem fűtési költséget is megtakarítanak azáltal, hogy a hőveszteséges kisebb épületek rendeltetését átcsoportosítják. A hetvennégy plusz öt ágyas (utóbbiak az egynapos beutalásokra szolgálnak) kórházban évente háromezer-háromszáz beutaltat kezelnek, s bár a hét orvos nem elegendő ehhez a betegforgalomhoz, dr. Ágoston László igazgató szerint le tudják födni a legfontosabb szakokat. Továbbra sincs altatóorvos, a Kézdivásárhelyről ingázó röntgenorvos hetente egyszer rendel, egyetlen szakorvos látja el a gyermekeket, ellenben két belgyógyász és két sebész dolgozik, illetve egy labororvos, valamint hét rezidenssel van szerződésük, akik szakképesítés után Erdővidék betegeinek gyógyulását fogják szolgálni. Mint minden kórházban, az ápolószemélyzet itt is kevés, de az igazgató ezt sem tartja kritikusnak, azt mondja, átcsoportosítással mindig megoldják, ha valaki hiányzik. Az említett bővítésre a napokban kiírják a licitet, és bíznak abban, hogy el tudják költeni idén a kiutalt összeget, de már azt is tervezik, hogy a következő lépésben a gyermekosztály javítására, új mosógépekre és az udvar korszerűsítésére, illetve csatornázásra pályáznak. Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. szeptember 22.Tatros Forrásánál Csángó fesztiváltHarmincnegyedik alkalommal szervezik meg a hétvégén, szeptember 25–26-án Gyimesközéplokon a Tatros Forrásánál Csángó fesztivált. A rendezvény szombaton a Csángó Hagyományőrző Ház avatójával veszi kezdetét 11 órától, ahol gyimesi életképek, archív fotók láthatók a budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményéből és Ádám Gyula gyimesi zenészekről készült képeit tekinthetik meg. Vasárnap 13.30-tól tartják az ünnepi előadásokat a szabadtéri színpadon, rossz idő esetén a gyimesközéploki kultúrotthonban. Fellépnek: a gyimesbükki tánccsoport, a csíkszeredai Borsika Együttes, a gyimesfelsőloki gyermektánccsoport, a gyimesközéploki hagyományőrző csoportok – sötétpataki hagyományőrzők, hidegségi hagyományőrzők, gyimesközéploki női hagyományőrző csoport, gyimesközéploki Ordasok hagyományőrző néptáncegyüttes. A rendezvényt 16 órától táncház zárja. Hargita Népe (Csíkszereda) 2010. szeptember 22.Kettős hatósági mérce a román és magyar szélsőségesek ellenA vaskeresztet viselő román fiatalok ellen nem indul eljárás A kolozsvári városi bíróság mellett működő ügyészségnek fél évre volt szüksége ahhoz, hogy eljárjon az RMDSZ Kolozs megyei szervezete által az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) szélsőséges nacionalista szervezet szélsőségesei ellen március 26-án benyújtott feljelentés ügyében. Ştefan Cubleşan ügyész úgy döntött: lévén, hogy a tettesek először követtek el ilyen bűncselekményt, de nem büntetett előéletűek és nem jelentenek veszélyt a társadalomra nézve, nem indít bűnvádi eljárást ellenük, csupán személyenként 400 lejes adminisztratív büntetést ró ki rájuk. Az ügyész elismeri: a 2002-ben elfogadott 31-es számú sürgősségi kormányrendelet értelmében az említett személyek valóban bűncselekményt követtek el. Érdemes megjegyezni, hogy a Székely Gárda fiataljai ellen hivatalból indított nyomozást az ügyészség a március 15-i megnyilvánulásuk miatt, az ügyben pedig még nem született döntés. Az ügyészségi irat szerint április 4-én ismeretlen tettesek ellen indult nyomozás, azonban az ügyészség kérésére, a RMDSZ Kolozs megyei szervezete által a feljelentéshez csatolt fényképek alapján a kolozsvári rendőrségnek sikerült azonosítania az elkövetőket. Így augusztus 8-án Alexandru Adrian Moldovan, Alexandru Mihai Bradea és Sergiu Cristian Pop ellen bűnvádi nyomozás indult, és valamennyiüket kihallgatták az ügyészségen. Érdekes módon, az ügyészségi irat szerint a kolozsvári illetőségű, 22 éves, középiskolai végzettséggel rendelkező munkás, Alexandru Adrian Moldovan azt nyilatkozta az ügyészeknek, hogy nem náci jellegű jelvényt viselt a kabátján, hanem egy olyat, amely „az indián tavasz hírnökének szimbóluma”. Hozzátette: a dzsekit egy kolozsvári turkálóban vásárolta, de időközben elajándékozta valakinek, ugyanakkor vétlennek vallotta magát. Ráadásul azt is hozzátette: nem tagja az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) szervezetnek. Az ügyész megállapítja: nem lehet figyelembe venni az elkövető tanúvallomását, a szakirodalom tanulmányozása során ugyanis fény derült arra, hogy Alexandru Adrian Moldovan valóban a második világháború során a nácik által hordott jelképeket viselt. Ha születésnapi ajándék, akkor vaskereszt A másik vádlott, az aradi illetőségű, Kolozsváron egyetemi tanulmányait végző Alexandru Mihai Bradea azt nyilatkozta az ügyészségen, hogy születésnapi ajándékként kapta a március 14-én viselt nyakláncot, amelyen szerinte nem vaskereszt lógott. A helyszínen készített felvételekből az ügyész megállapította: igenis vaskeresztről van szó. Az ügyészségen adott nyilatkozatában Alexandru Mihai Bradea továbbá azt állította: a láncot időközben elvesztette, és ő sem érzi felelősnek magát bűncselekmény elkövetésében. Az ügyész megállapítása szerint a vádlott nyilatkozata nem mérvadó, a szakirodalom szerint ugyanis Alexandru Mihai Bradea valóban vaskeresztet viselt az említett dátumon. Érdekes módon a harmadik vádlott, Sergiu Cristian Pop meg sem jelent az ügyészségen, holott „törvényesen beidézték” – áll a dokumentumban. Az ügyész megállapítja: a bizonyítékként benyújtott felvételekből nem derül ki egyértelműen, hogy a dicsőszentmártoni (Maros megye) illetőségű, 22 éves fiatalember valóban tiltott jelvényeket viselt volna, így esetében nem állapítható meg a bűncselekmény elkövetése. Ştefan Cubleşan ügyész elrendelte: nem indul bűnvádi eljárás az érintett személyek ellen, de Alexandru Adrian Moldovan és Alexandru Mihai Bradea esetében 400–400 lejes adminisztratív pénzbírságot rótt ki. Fellebbez az RMDSZ? Latolgatjuk, hogy fellebbezzünk-e vagy sem. A napokban lesz egy szűk körű vezetőségi gyűlésünk, amelynek keretében megbeszéljük a kérdést – nyilatkozta a Szabadságnak Csoma Botond, a Kolozs megyei RMDSZ-szervezet alelnöke, a büntető feljelentés benyújtásának kezdeményezője. Amint arról lapunk több ízben beszámolt, március 26-án az RMDSZ Kolozs megyei szervezete nevében Molnos Lajos ügyvezető elnök büntető feljelentést tett az Új Jobboldal március 14-i tüntetése és felvonulása kapcsán. Az iratot és a különböző forrásokból szerzett felvételeket Csoma Botond városi tanácsos, megyei alelnök iktatta az ügyészségen. – Kiderült, hogy a román rendőrség kettős mércét alkalmazott, és nem lépett fel egységesen a szélsőségesek ellen. A birtokomba jutott felvételek alapján egyértelmű, hogy március 14-én az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) tüntetői náci jellegű jelvényeket viseltek – fogalmazott akkor a politikus. Világos, hogy a hatóságok kettős mércét alkalmaznak, az Új Jobboldal szélsőségesei ellen ugyanis az RMDSZ-nek kellett büntető feljelentést tennei, míg az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert Zászlóalja székely szakaszának képviselői ellen hivatalból indítottak bűnvádi nyomozást. A székely szakasz parancsnoka, Balázs Pál Gergely tegnap a Szabadságnak elmondta: nemrég járt az ügyészségen, ahol nyilatkozatot kellett adnia. – Azt mondták, tiltott jelképeket viseltünk, s emiatt 3 hónaptól 5 évig terjedő börtönbüntetéssel sújthatnak. Ugyanakkor azt is sugallták, hogy pénzbírsággal megúszhatom – nyilatkozta lapunknak a „szakaszparancsnok”. KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár) 2010. szeptember 22.Adakozók a világ oltáránálPrológus Hatodszorra is megtörtént. Hatodik alkalommal találkoztak a motorosok Erdély és Magyarország különböző pontjain, hogy szeptember 18-a esőverte szombatjának délutánján találkozzanak és egy, hatalmas csapatként folytassák útjukat – Torockóra. Torockóra, a Dévai Túra végállomásaként. Nincs elírás és paradoxon sincsen: vannak települések, melyek nevei mögül néha kikopik az eredeti jelentéstartalom – a konkrét helységnév –, helyét pedig átveszi a szimbólum, a szellemi érték, a hagyomány. Déva is ilyen: 2005-ben oda indult először a magyar kormány kitüntetését visszautasító Böjte Csaba Ferenc-rendi szerzetes és árvái megsegítésére a Magyarországról verbuválódott adakozó motoroscsapat, majd vissza- és visszatértek. 2009-től a szervezés megoszlott, erdélyi részről ifj. Pálffy Béla székelyudvarhelyi fafaragó csatlakozott főszervezőként, társszervezőként pedig a székelyföldi motorosklubok – MC-k és baráti társaságok egyaránt. A tavalyi túra célpontja a gyergyószárhegyi gyermekotthon, az ideié a torockói volt. Mindet a dévai Szent Ferenc Alapítvány működteti. Indulás előtt Párás és hűvös reggel volt a szeptember 18-i, az eső lába végig ott lógott felettünk. Sok jóval nem kecsegtetett a kora délelőtt, miközben a motorokat pakoltuk, hogy háromnegyed tizenkettőkor kiérhessünk a reptér melletti benzinkútig. Idén is úgy volt, mint a tavaly: a székely klubok városukból, megyéjükből toborozták az adakozókat, Vásárhelyen a Plum Brandy Bikers MC hirdette a dévai túrát. Amikor a reptérhez értünk, kellemes meglepetés fogadott: a kevés előzetes visszajelzés ellenére több motor és pár autó már ott parkolt a benzinkútnál, vásárhelyiek, marosszentgyörgyiek és egy nyárádszeredai csapat egyaránt. Összesen mintegy 18 kétkerekű. És nem kellett sokat várnunk: mintegy félóra múltán befutott a SZMÖ (Székely Motoros Összefogás) klubjai által vezetett dübörgő sokaság, szabad motorosok serege és az Independent Eagles MC, a Flagellum Dei MC, a Rebel Wolves MC, a Kászoni Motoros Baráti Kör, a Turul MC tagjai, több kísérőautóval a hátuk mögött, melyekből kürtőskalácsot, üdítőt osztogattak az igencsak megemelkedett lélekszámú sokaságnak. Torda felé, néhol szemerkélő esőben mintegy 50 motorkerékpár indult tovább. „A világ egy templom, akkor Torockó benne az oltár” Tordán az autópálya melletti benzinkútnál a túrán idén először részt vevő kolozsvári Seth MC tagjai fogadtak, majd közösen vártuk a Magyarországról érkező csapatot, hogy együtt indulhassunk tovább. Nem kellett sokáig várnunk: fekete sereg tagjai tűntek fel a láthatáron, majd végeláthatatlannak tűnő sorban érkezett a magyarországi csapat – Dombi Ábel főszervező HD-ját kettes sorban követte az adakozók serege, a menetet a magyar mentőszolgálat villogó Harley mentőmotorja és fehér kesztyűs orvosa, majd a társszervező Hunyadi Rend mikrobusza kísérte. A benzinkút megtelt motorokkal és egymást rég nem látott emberekkel, mozdulni is alig lehetett, és az idő lehűlésével fordított arányban emelkedett a jókedv, a várakozás: megpillantani Torockót, a gyönyörű Székelykőt, az arcokat, akiknek egy tank benzin árával segíteni próbálunk. A kút teraszának egyik asztalánál történt a regisztráció. És megtudtuk: 251-en vagyunk, ennyien indulunk tovább Torockóra. A több kilométeres hosszúságú menetoszlop elindult. Az egyik kísérőautóban CB-rádión a minket megpillantó kamionosok beszélgetésére füleltek, az elejtett, hitetlenkedő replikákon sokat nevettünk még aznap este... A Székelykő alatt Kriminális minőségű aszfalton tettük meg az utolsó pár kilométert. De a hirtelen felbukkanó Székelykő látványa mindent feledtetett: a sáros, felbombázott utat, az el-eleredő esőt, a bepánikolt és szekerestől a menetoszlopra rontó, majd árokba ugró lovat. Fogadásunkra kisereglett a falu apraja- nagyja, és vastaps közepette parkoltunk a központban lévő gyermekotthon elé. Mindannyian annak udvarára sereglettünk, ahol az otthonban nevelt gyerekek és fiatalok, illetve nevelőik fogadtak. Machovits László a Hunyadi Rend képviseletében, ifj. Pálffy Béla és Dombi Ábel szervezői minőségükben mondtak rövid beszédet és köszönték meg azt, hogy ennyien eljöttünk, majd a gyerekek igen kedves, humorban és szeretetben egyaránt bővelkedő műsora után egyenként dobtuk be adományainkat a Béla Kawasakijára fölszerelt tulipános ládába. Estére páran hazatértek, akik maradtak, vendégül láttak mindannyiunkat: a gyermekotthon teraszán és ebédlőjében bográcsgulyást vacsoráztunk a gyerekekkel, majd fölmásztunk a kert végébe, ahol tábortűz körül melegedtünk. Viccelődtünk és beszélgettünk: Déváról, a túráról, régi és újabb poénokról, történetekről. A tűz lassan kialudt, a falu benépesült: a résztvevők szétoszlottak – volt, aki pihenni tért, volt, aki a Gondűző nevű korcsoma igen jó stílben felhúzott teraszán, volt, aki a Forrás nevezetű borpincében múlatta igen jó hangulatban az időt, hajnalig. Másnap reggel zsíros kenyérrel vártak a vendéglátók, majd ökumenikus istentisztelet vette kezdetét, melyen a Role együttes zenéjét és elsősorban Böjte Csaba humorban, kedvességben bővelkedő prédikációját hallhattuk. És éreztük: ismét megérte. Epilógus Megérte, mert újra bebizonyosodott: nem „fáradt ki” a dévai túra. Nem fásult el, nem szűnt meg, holott az eredeti gárda legnagyobb része már nem vállalja a szervezést. De kerültek és mindig kerülnek mások, akik átveszik a helyüket, folytatják azt az áldásos munkát, amelyet annak idején elkezdtek. Mert igaz, hogy 2006-ban 480-an, idén „csak” 251-en voltunk, de eltelt időközben négy év, elpárolgott a túra szenzáció jellege, kormányváltás történt Magyarországon. Mégis voltunk kettőszázötvenegyen, körülbelül fele-fele magyarországi–erdélyi arányban, ennyi lélek tartotta fontosnak, hogy hol szemerkélő, hol zuhogó esőben motorra szálljon és leguruljon több száz kilométert, hogy segíthesse a rászorulókat. Azokat, akiket Torockón nevelnek, akik szülők és saját gyerekszoba nélkül kell átvészeljék a gyermekkort, akiket nagy szeretettel gondoznak, de akiknek a szülői szeretet melegségéből így is csak kevés juthat. Akiket befogadnak nemzetiség és vallási hovatartozás nélkül, de akiknek becsempészik a szívébe akár a magyar öntudatot, akár a magyarság iránti szeretetet. Most, a motorosok adományaiból vagy a játszóház padlózatát fektetik le, vagy további szállásokat építenek, vagy mikrobuszt vásárolnak, hogy utaztathassák őket. Idén mintegy egymillió-százezer forint – több mint tizenhétezer új lej – gyűlt össze erre a célra. Nagy Botond. Népújság (Marosvásárhely) 2010. szeptember 22.Bepereli Giurgeát VerestóyAljas rágalomnak nevezte a Maros Megyei Vízügyi Hatóság igazgatójának kijelentéseit Verestóy Attila udvarhelyszéki szenátor. Az árvizek fő okozójaként a honatyát megnevező Teodor Giurgea ellen ezért pert indít. Az igazságszolgáltatáshoz fordul Verestóy Attila Hargita megyei szenátor Teodor Giurgea kijelentései miatt. A Maros Megyei Vízügyi Hatóság igazgatója ugyanis hétfői sajtótájékoztatóján azt állította, az árvizek fő oka az elmúlt évek felelőtlenül véghezvitt erdőirtása, amelynek a hátterében szerinte az RMDSZ-szenátor áll. „Ez egy aljas rágalom, ami miatt be fogom perelni Giurgeát. Bárhol le lehet ellenőrizni, nincsenek, soha nem voltak és nem is lesznek erdőkitermelési érdekeltségeim, cégeim” – szögezte le lapunknak Verestóy Attila, aki már el is kezdte a bizonyítékok gyűjtését. A szenátor a Hargita Népének úgy értékelte, nem véletlen, hogy Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester embere őt támadja, a demokrata-liberális párti elöljáró ugyanis régóta éles ellentétben áll az RMDSZ-szel. Teodor Giurgea különben a vízügyi hatóságnál betöltött igazgatói funkciója mellett a PD-L színeiben megválasztott Maros megyei tanácsos is. Hargita Népe (Csíkszereda) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
